ÚMFTB-6/2008.
(ÚMFTB-22/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2008. április 15-én, kedden, 12 óra 12 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása *
A gazdaságfejlesztés kérdései és problémái az ÚMFT tükrében *
Bihary Zsigmond (ÁSZ) szóbeli kiegészítése *
Dr. Kállay László (GKM) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, vélemények, kérdések, válaszadás *
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, véleménye *
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdése és a válasz *
Szavazás országgyűlési napirendi javaslatról *
További hozzászólások, kérdések, válaszadás *
Bókay Endre (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz *
Nógrádi László (KDNP) hozzászólása *
Varju László (MSZP) hozzászólása *
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válasz *
Dr. Halm Tamás (Gazdasági és Szociális Tanács) hozzászólása *
Miklóssy Ferenc (MKIK) szóbeli kiegészítése *
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Tardos János (VOSZ) hozzászólása *
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Szűcs Erika ügyrendi kérdése és az ügyrendi vita *
Szatmáry Kristóf ügyrendi javaslata és az ügyrendi vita *
Szavazás az ügyrendi javaslatról *
A Budai Palota kulturális, turisztikai fejlesztése - ÚMFT kiemelt projekt *
Szamkó Katalin szóbeli kiegészítője *
Hozzászólások, kérdések, válaszadás *
Dr. Nagy Gábor Tamás (Budavári Önkormányzat) hozzászólása, válaszadás *
Szilvássy István (MTTSZ) hozzászólása, válaszadás *
Varju László (MSZP) kérdése és a válasz *
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Előterjesztő: az Állami Számvevőszék képviselője,
a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselője
Előterjesztő: Szamkó Katalin, a Budavári Kht. ügyvezető igazgatója
Előterjesztő: Dr. Vági Márton, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Varju László (MSZP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Varju Lászlónak (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) megérkezéséig Szűcs Erikának (MSZP)
Bókay Endre (MSZP) távozása után Gy. Németh Erzsébetnek (MSZP)
Veress József (MSZP) Bókay Endrének (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) megérkezéséig Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Hock Zoltán (MDF) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Vági Márton, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke
Bihary Zsigmond főigazgató, Állami Számvevőszék
Dr. Kállay László főosztályvezető, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Miklóssy Ferenc alelnök, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
Dr. Halm Tamás főtitkár, Gazdasági és Szociális Tanács
Szamkó Katalin ügyvezető igazgató, Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.
Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester, Budavári Önkormányzat
Szilvássy István elnök, Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége
Tardos János ellenőrzőbizottsági tag, Vállalkozók Országos Szövetsége
Megjelentek
Dr. Zöldréti Attila osztályvezető, Állami Számvevőszék
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 12 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend elfogadása
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a megjelent vendégeket, az előterjesztőket. A mai bizottsági ülésünk napirendi javaslata a következőkben került megfogalmazásra. Első a gazdaságfejlesztés kérdései és problémái az ÚMFT tükrében, a második a Budai Palota kulturális, turisztikai fejlesztése - ÚMFT kiemelt projekt, a harmadik a 2009-2010. évi akciótervek előkészítése, a negyedik az egyebek, ennek keretében az önkormányzati és területfejlesztési bizottság levelét szeretném ismertetni.
Kérem a bizottság tagjait, hogy amennyiben a napirendi javaslatot el tudják fogadni, kézfelemeléssel jelezzék, aki helyettesít, mindkét kezét emelje! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendi javaslatot.
A gazdaságfejlesztés kérdései és problémái az ÚMFT tükrében
Tisztelettel köszöntöm Bihary Zsigmond főigazgató urat. Kérem, foglaljon helyet az asztalnál, itt az ön helye, itt van a névtáblája. Mindannyian olvastuk az Állami Számvevőszék jelentését, fontosnak éreztük magát a témát is. Többször, több ízben elmondtuk - ellenzéki képviselőként én is elmondtam interpellációban, azonnali kérdésben is -, hogy gond van a gazdaságfejlesztés körül. Önök elkészítettek egy átfogó jelentést erről a témáról, ez a jelentés lényegre törő, fontos megállapításokat, tennivalókat is megfogalmaz erről a témakörről. Szeretném, hogyha szóban megtenné az előterjesztését.
Tisztelettel köszöntöm Kállay urat is a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részéről, aki nyilván ugyanehhez a témához fog kapcsolódni hozzászólásában, szóbeli előterjesztésében. Meg is adom önöknek a lehetőséget, hogy ezt megtegyék, a képviselő hölgyeket és urakat pedig arra kérem, hogy a későbbiekben a témához szóljanak hozzá.
Parancsoljon, főigazgató úr!
Bihary Zsigmond (ÁSZ) szóbeli kiegészítése
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretettel köszöntöm a bizottságot. Az elnök asszony is utalt rá, úgy is mondhatnánk, hogy átfogó ellenőrzés volt a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszere működésének az ellenőrzése, ahol az volt a célunk, hogy megpróbáljunk átfogóbb képet adni arról, hogy a gazdaságfejlesztési célokra fordított költségvetési források hogyan hasznosulnak, mennyiben mérhető ezek eredménye.
Az első tapasztalatunk olyan szempontból nem volt kedvező, hogy miközben nap mint nap használjuk a "gazdaságfejlesztés" szófordulatot, kiderült, hogy nincs ma definiálva, hogy ez alatt tulajdonképpen mit kell érteni. A költségvetés információs rendszere nem tartalmaz olyan csoportosítási, nyomon követési szempontot, amelyből az ellenőrzés könnyedén tetten tudta volna érni, hogy most tulajdonképpen gazdaságfejlesztési célokra az adott időszakban az állami költségvetés konkrétan milyen összegű forrásokat fordított.
Természetesen az európai uniós támogatások ebből a szempontból egész más világot képviselnek, hiszen ott konkrét uniós programok mentén folyik e források lehívása, igénybevétele, és ott nincs ilyen gond, probléma. De az uniós támogatások társfinanszírozási igényén túlmenően is a szakmai köznyelv operál a gazdaságfejlesztés fogalmával, kategóriájával. A hiány, amiről beszélek, ebben az összefüggésben jelenik meg.
A következő kvázi meglepő dolog volt számunkra - ami persze az előzőekből már következik -, hogy a szabályozás szintjén sem találkoztunk olyan jogszabályi definíciókkal, amelyek ezt a kérdéskört egyértelművé tennék. Tulajdonképpen egy üde, tiszta forrást jelentett számunkra a 2005-ös országgyűlési határozat, amely nagyon sok összefüggésében érintette a fejlesztéspolitika kérdéseit, többek között az országos fejlesztési koncepcióterv kidolgozását is feladatul tűzte ki. Emellett a tervezés bizonyos értelemben vett szakmai részletkérdéseit is érintette, és konkrét teendőként feladatokat fogalmazott meg, majd a kormány szintjén, nem teljes körűen, de adott esetben ezekhez a feladatokhoz felelősöket is megjelöltek. Ez után jött a következő meglepetés számunkra, hogy tulajdonképpen ezek a határozatok adott esetben hatályon kívül lettek helyezve, illetve a végrehajtásuk már nem volt tetten érhető vagy olyan stádiumban, hogy ezt az ellenőrzés értékelni tudta volna.
E körülmények - megítélésünk szerint - nem kedveznek a rendelkezésre álló források felhasználása szempontjából, hiszen ha a költségvetés nem határoz meg konkrét kritériumokat, teljesítménycélokat, nem teszi lehetővé ezeknek a teljesítménycéloknak a nyomon követését, kiértékelését, akkor ez az egész ügy szempontjából kedvezőtlen körülményt jelent.
Természetesen a mondandómnak van egy nagyon határozott kettőssége. Az után, amiről eddig beszéltem, a feltételek, a tudatosság, a koncepció megfogalmazásának szintje, talán az eddigiekből is következik, de konkrétan is kimondom: az ellenőrzésnek azzal kellett szembesülnie, hogy nincs egy olyan egységes nemzetgazdasági szintű közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztési célokat megfogalmazó átfogó koncepció, amely összerendezné ezeket a különböző forrásokból rendelkezésre álló pénzeket. Az Unió nagyon világos célok mentén határozza meg a támogatandó programokat, de ahhoz, hogy ezek az uniós célokat követő programok az adott nemzetgazdaság szintjén is összeálljanak egy egységes programmá, mi úgy gondoljuk, ezeket a részprogramokat kellene integrálni, valamilyen nemzeti szintű stratégiába összefoglalni és deklarálni.
Tehát a mondandómnak ez a szelete az, ami - ha úgy tetszik - a hiányosságokat, az előrelépés követelményét jelzik. Ha a másik oldalról azt nézem, hogy ezek az erőforrások felhasználódtak, elköltődtek, akkor természetesen kézzel foghatóan kitapinthatók a pozitív eredmények az autópálya-beruházásoktól kezdve a humánerőforrás-fejlesztési célokon keresztül a környezetvédelmi projektekkel bezárólag. De az a bajunk, hogy ezeknél az egyébként kitapintható eredményekkel járó programoknál sem érezzük azt, hogy a lehetőségek feltétlenül, maradéktalanul ki lettek aknázva. Például, ha vesszük az autópálya-beruházásokat, a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését - most ez a hivatalos elnevezése -, azt láttuk, hogy az egyes fejlesztési elképzelésekhez nem kapcsolódtak konkrét finanszírozási elképzelések, finanszírozási tervek, ami azt eredményezte, hogy a költségvetés pillanatnyi helyzetének függvényében változtak a konkrét finanszírozási megoldások.
Ez nagyon leegyszerűsítve, a dolognak hol államháztartáson belüli, hol államháztartáson kívüli kezelését jelentette. De ez nem új keletű dolog, ezek az összefüggések, problémák gyakorlatilag a '90-es évektől tetten érhetők, mióta az ilyen fejlesztési kérdések napirendre kerültek. Vagy ha nézzük a humánerőforrás fejlesztését célzó programokat, a kétségtelen és elvitathatatlan eredmények mellett azért olyant is láttunk, hogy miközben ezeknek valahol a területi egyenetlenségek kiegyenlítése irányába kellene hatniuk, azt kellene elősegíteniük, úgy látjuk, hogy a fejlettebb térségek nagyobb arányban részesednek ezekből a támogatásokból, mint a felzárkózásra szoruló területek. Tehát megkockáztatom, hogy bizonyos keretek között majdnem hogy nem segíti a felzárkózást, hanem egyes esetekben mélyíti a különbségeket, ilyen értelemben tehát ellentétes hatást fejt ki.
Nagyon csábító a példa, de azt hiszem, ez valahol az egész rendszer bizonyos értelemben vett gyermekbetegségét jelzi, tehát az átfogó koncepció hiányát, például az iskolák támogatásánál szembesültünk azzal, hogy a támogatásban részesült iskolák között voltak olyanok, amelyeket időközben bezártak, összevontak, átalakítottak. Tehát itt nem az a gond, hogy ilyen lépésekre sor került, mert ez egészen más világ, ez oktatáspolitikai és egyéb összefüggéseket kifejező lépéssorozat, hanem az, hogy valahol, amikor a támogatási célokat és irányokat meghatározták, az egyéb összefüggéseket nem vették figyelembe. Ez semmiképp sem tekinthető olyan konkrétumnak, ami azért az egész dolognak minden szempontból való helyességét vagy megerősítését jelenti.
Úgy gondolom, amit mi jelzünk, hogy milyen irányban lenne célszerű az egész ügy feltételrendszerét, környezetét alakítani, erre felhívják a figyelmet a források megoszlási arányainak változásai is. Ezt a jelentésünk 3. és 4. számú mellékletei tartalmazzák. Ebből az derül ki, hogy 2013-ig előretekintve a fejlesztési források gyakorlatilag az uniós programokra építkeznek, tehát az Unió vonatjára szállnak fel, és az uniós források induló 3,4 százalékos aránya 41,4 százalékra nő 2008-ra, ezzel párhuzamosan a hazai források aránya pedig a kilencvenvalahány százalékról 59 százalékra mérséklődik. Majd ha a 2009-2011 közötti időszakra tekintünk ki, akkor azt látjuk, hogy a hazai források 2009-től kezdve 11-21 százalék közötti mértékben elmaradnak a 2008-as abszolút összegű hazai forrásoktól. Úgy gondoljuk, ez azért olyan összefüggés - miközben vannak, akik arra hivatkoznak, hogy nem is értelmes már beszélni hazai fejlesztési támogatásokról, hiszen az uniós versenyjog a versenyt torzító támogatásokat egyenesen tiltja -, hogy szép számmal fogalmaz meg olyan jogcímeket az Európai Unió, ahol viszont megenged, sőt adott esetben kifejezetten támogatandónak tart bizonyos célokat. Itt a foglalkoztatás javításától kezdve a regionális célokon keresztül a kis- és középvállalkozások támogatásával bezárólag találhatók meg ezek a jogcímek.
Az természetesen gazdaságpolitikai kérdés - amibe az Állami Számvevőszék nemhogy nem tud, hanem tilos is neki beleszólni -, hogy e célok teljesítéséhez mennyiben elegendők kizárólag az uniós források, illetőleg az ahhoz kapcsolódó társfinanszírozás olyan csökkenő arányban, mint ami 2011-2013-ig fel van villantva. Vagy, mert a 2005-ös országgyűlési határozat tulajdonképpen ezt - úgy is fogalmazhatok - feladatul határozta meg, ha elkészül egy nemzetgazdasági szintű társadalmi-gazdasági átfogó fejlesztési stratégia, akkor ezek a kérdések biztosan valamilyen kezelést igényelnek forrás oldalról is, másképpen fogalmazva: milyen összegű saját források igénybevételére van szükség.
Csak azért, nehogy bármilyen félreértés legyen, természetesen az Állami Számvevőszék tökéletesen tisztában van azzal, hogy a jelenlegi időszak - a konvergenciaprogramra gondolva - nem kedvez ezeknek törekvéseknek, hiszen szigorú takarékoskodási program van napirenden annak érdekében, hogy az államháztartás meg tudjon felelni az uniós elvárásoknak. Ilyen körülmények között nem egyszerű feladat ezeknek a bizonyos értelemben ellentmondó szempontoknak és követelményeknek a kiszolgálása. Tehát ameddig az Állami Számvevőszék lehetősége, felhatalmazása, hatásköre terjed, mindössze annyi, hogy mi jelezzük ezeket a feszültségpontokat, és természetesen ettől kezdve már a kormány felelőssége az, hogy ezekből mit tud akceptálni és befogadni.
A jelentésünkben mindenütt feltüntettük, ahol a különböző kormányzati tényezők eltérő álláspontot képviseltek. Gondolom, ennek is betudható, hogy végül is az érintett miniszterektől olyan tartalmú leveleket kaptunk, amelyek már nem vitatkoznak a jelentésünkkel, illetve a pénzügyminiszter úr két konkrét intézkedéséről is tájékoztatást ad, hogy ezek folyamatban vannak.
Köszönöm szépen, és ha felmerül kérdés, akkor természetesen kollegámmal, dr. Zöldréti Attilával együtt - aki az ellenőrzés vezetője volt - készségesen állunk a tisztelt bizottság rendelkezésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen a főigazgató úr összefoglalóját. Valahogy most meggyőződtem arról, hogy mégis ismerem a magyar betűket, és tudok olvasni. Mert tegnap, amikor az interpellációm során ebből az ÁSZ-jelentésből idézve Bajnai miniszter úrhoz tettem fel kérdéseket, akkor ő azt mondta a válaszában, hogy nem érti, miről beszélek, mert ez az ÁSZ-jelentés csak dicsérő szavakat és támogató gondolatokat fogalmazott meg, és úgy érzi, büszke arra, ami a jelentésben le van írva.
Akkor mire is büszke? Arra, hogy nincs koncepció, nincs gazdaságfejlesztési stratégia, közlekedésfejlesztési stratégiáról sem tudunk, és van jó pár olyan feladat, amire valószínűleg nem azt az egyszerű válaszlevelet kellett volna írni, hogy a jelentéssel kapcsolatban további észrevételeket nem kívánnak tenni. Azt gondolom, ez most mindannyiunkról szól, és tudva azt, hogy a konvergenciaprogram milyen jövőt vetít Magyarország számára, még fontosabb az, hogy az országgyűlési határozatban 2005-ben megfogalmazott pontokat, feladatokat a kormány mindenkor teljesítse.
A kérdés adódik - minthogy felvezetésként is szánom a gondolataimat - Kállay úr részére, hiszen Kákosy miniszter úr ugyanilyen válaszlevelet írt a jelentéssel kapcsolatban, hogy "a jelentéssel kapcsolatban nem teszek észrevétel, egyben köszönöm, hogy munkájukkal hozzájárultak a minisztérium hatékonyabb működéséhez". Tehát mondhatom, hogy egy udvariassági válaszlevél-formulát alkalmazott. Ugyanakkor nyilván a minisztérium területileg illetékes a gazdaságfejlesztési témakörökhöz kapcsolódóan.
Ha lehetne kérni, akkor kérném, hogy a hozzászólásában térjen ki arra, hogy - nyilván olvasták, értelmezték ezt a jelentést - kívánnak-e ezzel mélyebben foglalkozni, milyen intézkedési sorral, esetleg milyen elméleti megalapozottsággal vágnak neki a következő éveknek.
Köszönöm, parancsoljon!
Dr. Kállay László (GKM) szóbeli kiegészítése
DR. KÁLLAY LÁSZLÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megköszönöm a lehetőséget, hogy a GKM-et képviselve elmondhatom a véleményemet.
Rögtön előrebocsátom, hogy természetesen ennek a jelentésnek csak egy részével tudnék érdemben foglalkozni, hiszen olyan területeket is érintett, amelyek nem hozzánk tartoznak. Ami a kérdését illeti, hadd kezdjem azzal, hogy nemcsak hogy ismerjük a jelentést, természetesen közreműködtünk az elkészítésében, hiszen az adatsorok, számok, jogszabályok összegyűjtésében és rendelkezésre bocsátásában természetesen mindvégig együttműködtünk az ÁSZ szakértőivel. Magával a problémával, ami az egyik fontos megállapítása ennek a jelentésnek - nevezetesen, hogy a gazdaságfejlesztés fogalma nem elég jól definiált -, már a munka során találkoztunk, hiszen közös problémánk volt az ÁSZ szakértőivel, hogy mit is soroljunk ehhez a területhez. Szerencsére nálunk viszonylag egyértelmű volt a dolog, hiszen a vállalkozásfejlesztés, mint olyan, természetesen a gazdaságfejlesztéshez tartozik.
Mindenképpen célunk hasznosítani a jelentés megállapításait. Azt gondolom, bár nyilván a miniszter úr levele nagyon rövid és tömör, azt hiszem, az majd külön műfaj lesz, amikor a GKM intézkedési tervet készít azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne lépni, milyen intézkedéseket szeretne tenni. Van néhány terület, ahol elég egyértelmű, hogy elfogadjuk, sőt gyakorlatilag - hadd fogalmazzak így - bátorításnak tekintjük az ÁSZ-jelentés megállapításait. Ebből kettőt szeretnék kiemelni - nemcsak kettő van, de azt gondolom, nagyon rövid az idő. Az egyik ilyen észrevétel a mérhetőségre vonatkozik. Teljesen egyetértünk azzal, hogy a korábbi programoknál gyakorlatilag hiányoztak azok a megfontolások, azok a részek a különböző dokumentumokból, amelyek mérhetővé tették volna - kevés kivételtől eltekintve - az eredményeket, megmondták volna előre, hogy milyen eredményre számítanak, mit remélnek, és ezt hogyan szeretnék mérni. Ennek a kultúráját részben éppen az uniós programok hozták be Magyarországra.
Hadd mondjam el, hogy egyébként már ezen ÁSZ-jelentés elkészítése előtt elfogadott kis- és középvállalkozás-fejlesztési kormányzati stratégia tartalmaz egy külön fejezetet arról, hogyan szeretnénk mérni az eredményeit, milyen indikátorokat szeretnénk alkalmazni. Azt gondolom, ez még akkor is fontos, hogyha esetleg a stratégia különböző elemeiben nincs teljes egyetértés, azért a tervezett és a mérhető eredmények leírása ebben az anyagban szerepel. Igazából általánosságban feltétlenül szándékunk, hogy minden olyan stratégiai vagy megalapozott dokumentumban, amelyek fejlesztési programokkal foglalkoznak, legyen a mérhetőségre vonatkozó kitétel is, ezt mindenképpen meg szeretnénk fogalmazni. Ugyancsak azt gondolom, hogy az innovációra vonatkozó részben is találtunk olyan megállapításokat, amelyek esetleg - úgymond - kritikusnak tekinthetők a tekintetben, hogy a két nagy forrásból - tehát részben az uniós forrásokból, részben az innovációs alapból - finanszírozott innovációs eszközök összehangolására, átgondolására nagy szükség van. Most itt nyilván csak a GKM nevében beszélek, úgy gondolom, a GKM hivatkozni fog erre a megállapításra, amikor kezdeményezi a többi szervvel való együttműködést.
Még néhány gondolatot szeretnék elmondani. Az egyik arra vonatkozik, hogy mi is lesz az erőforrásokkal, mennyi erőforrás áll rendelkezésre, és milyen hatása lesz a programoknak. Azt gondolom, természetesen fontos kérdés, hogy a jövőben az uniós források mellett mennyi hazai forrást lehet az egyes területeken mozgósítani vagy továbbra is felhasználni, ugyanakkor ettől nem kevésbé fontos kérdés az, hogy mennyire hatékonyan hasznosulnak ezek az erőforrások. Hiszen éppen ez az, amiről részben talán nincs elég információnk, részben pedig amiben a legnagyobb tartalékok, fejlődési lehetőségek vannak, hogy a korábban is meglevő, egyébként költés oldalon nemzetközi összehasonlításban sem kis összegeket a korábbinál hatékonyabban tudjunk felhasználni.
Másik fontos dolognak tartom, hogyha azt nézzük, hogy van-e kormányzati vagy esetleg alacsonyabb szinten valamilyen integrált gazdaságfejlesztési stratégia, és akkor ennek hadd beszéljek csak a vállalkozásfejlesztési részéről. Szeretném nagyon határozottan hangsúlyozni, hogy a közvetlen kormányzati eszközök felhasználása csak egy része - méghozzá kicsi része - a vállalkozásfejlődésnek. Ha megnézzük, hogy mennyi beruházás van egy évben, mennyi fejlesztés történik, mennyi különféle vállalkozásfejlesztésinek is tekinthető szolgáltatást vásárolnak a vállalkozók vagy honnan jutnak finanszírozási forráshoz, akkor azt látjuk, hogy ebben a közvetlen állami részvétel általában viszonylag kicsi arányt tesz ki. Hol kisebbet, hol nagyobbat, de összességében magából a gazdaságból származik - állami közbeavatkozás nélkül - a fejlesztési források nagy része, és ez abból a szempontból is fontos, hogy ilyen gazdaságfejlesztési - vagy megint csak a mi részünknél maradva: vállalkozásfejlesztési - stratégiának nemcsak a közvetlen eszközökkel kell foglalkoznia, hanem azzal a szabályozási környezettel is, amely nagymértékben befolyásolja, hogy a vállalkozások mit tudnak vagy mit nem tudnak tenni. Itt azt szeretném megemlíteni, hogy ebben a most érvényben lévő kkv-fejlesztési stratégiában talán most először igyekszünk integráltan kezelni mindazokat a fontos tényezőket, amelyek a vállalkozások fejlődését befolyásolják.
Talán még néhány nagyon rövid gondolat arról, hogy azok a támogatási lehetőségek, amelyek - gyakorlatilag kivételként - fennállnak az uniós szabályozás keretei között, azok elvei nem különböznek attól függően, hogy uniós vagy nem uniós forrásból fejlesztünk. Ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznunk a tisztán hazai forrásból finanszírozott programok esetében is, és nincs is más választásunk, mint e jogcímek alapján bejelenteni programokat, és vagy hazai, vagy uniós szintű engedélyeket kapni a programok működtetésére. Azt is el kell mondanom, hogy tekintettel arra, hogy ezek az általános korlátozáson belüli kivételek, sokszor előfordul, hogy a programok tervezése során bizony korlátokkal kell szembenéznünk, és ezeket figyelembe véve tervezhetjük meg a programokat.
Végül azzal szeretném zárni a hozzászólásomat, hogy köszönettel megkaptuk az ÁSZ jelentését, a GKM-re és ezen belül a vállalkozásfejlesztési területre vonatkozó ajánlásokat természetesen figyelembe vesszük. Ha arra a kérdésre szeretne választ kapni az elnök asszony, hogy a GKM valójában hogyan fog rá reagálni, akkor a válaszom az, hogy intézkedési tervben fogja összefoglalni a GKM a szükséges lépéseket.
Köszönöm.
Hozzászólások, vélemények, kérdések, válaszadás
ELNÖK: Szeretném, ha ehhez a munkához - hogy időben elkészüljön - a bizottságunk is hozzájárulna. Merthogy az ÁSZ-nak olyan megállapításai vannak, amelyek módszertani, tervezési, koncepcionális kérdéseket érintenek. Nyilvánvalóan látszik az előterjesztői hozzászólásból is, hogy maga a GKM is egy szűk területét fogja ennek, tehát kormányközi egyeztetés szükséges.
Talán megérne ez a jelentés annyit, hogy az Országgyűlés is tárgyalja, térjen ki arra, hogy milyen intézkedési sort is kíván magára vállalni ebből a feladatsorból. Annál is inkább, mert ami megelőzte ezt a folyamatot, az is egy országgyűlési határozat volt. Az országgyűlési határozat is megfogalmazott olyan feladatokat, amelyeket 2007-ig a kormánynak el kellett volna készíteni. Ezt tartalmazza az ÁSZ-jelentés egyik melléklete is, a tervezési mechanizmustól kezdve az összehangolásig, az intézményrendszer kiépítéséig. Itt a hazai és uniós forrásokra is, tehát egységes tervezési módszertanra gondolok.
Másrészt az összegző megállapításokban ez a jelentés megfogalmaz olyan pontokat, amelyekhez nyilván határidőt nem tudott tenni, de ennek nem önkéntes vállalásnak kellene lennie, hanem valami tudatos tervezésnek, mert ha ez nem így lesz, akkor attól tartok, ez is csak egy jelentés lesz a sorban, pedig sokkal többről van szó.
Kérdezem a képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni, várom a jelentkezések sorrendjét. (Jelzésre.) Először Szűcs Erika képviselő asszony, utána Nógrádi Zoltán, Nógrádi László, Szatmáry Kristóf, Horváth Zsolt, majd Bókay képviselő úr jelentkezett.
Tekintettel arra, hogy a napirendi pontok száma - a rendelkezésre álló időkerethez képest sok -, kérem a képviselőtársaimat, hogy mértékletességet tanúsítsanak. Annál is inkább, mert az alelnök úr egy időkorlátot is jelzett felém, amit célszerű lenne tartani. (Varju László: Visszajövök.) Ezek szerint nincs időkorlát.
A képviselő asszonyt illeti a szó.
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, véleménye
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az önkorlátozás mindenkire vonatkozik, és leginkább politikai csatákat ne folytassunk. Mert örülök, hogy az elnök asszony olvasta ezt az ÁSZ-jelentést, de egy részénél elfáradt. Azt kiemeli belőle, hogy a koncepció hiányzik, de azt nem, hogy a követelményeket hiányolja. A tegnapi vita Bajnai miniszter úrral arról szólt, hogy mi az, hogy követelmények vannak, hát nem tudják teljesíteni.
Azért hozom ezt szóba, mert azt gondolom, hogy a gazdaság fejlesztése nagyon izgalmas dolog. Egyrészt nemcsak a kormányzaton múlik, mert a példák között jó néhány olyan volt, ahol helyi önkormányzat nem volt képes a saját dolgát végiggondolni és annak megfelelően cselekedni. Abban a vitában, ami e körül folyik, azt látom, ami a magyar társadalomnak ma a legnagyobb betegsége: a közösségi érték és akaratképzés gyengesége. Nincs ilyen. Nem találtuk meg a közös tartományokat. Ha mond valaki "A"-t, akkor biztos, hogy a másik "B"-t fog mondani. Így meg nem fogunk előrehaladni.
A gazdaságfejlesztésről az ÁSZ-jelentés három dolgot üzent számomra. Egyrészt, hogy legyen egy koherensebb és jobban felépített stratégia és célrendszer, egy jobban átgondolt szabályozás és mérhetőség, visszaellenőrizhetőség. Mert ez a harmadik dolog nagyon fontos. Azt gondolom, mindegyikben van igazság, és mindegyiket figyelembe kell venni. Tehát önmagában azzal, hogy kitűzünk gyönyörű szép programokat, összerendezzük őket, és a végén azt mondjuk, hogy a magyar vállalkozók képtelenek a követelmények teljesítésére, ne alkalmazzuk, akkor nem csináltunk semmit.
Nekem egyébként magával a programok kialakításával kapcsolatban is van egy pici aggályom. Úgy látom, az én tudásom, az én ismereteim arról szólnak, hogy lehet előállítani egy nagyon jól összefésült célrendszert, de annyira dinamikusan változik a világ, hogy magának a gazdaságfejlesztésnek a megtervezésében valószínűleg valami dinamikusabb dolog kellene. Tehát azt gondolom, szabályozási, mérhetőségi oldalról, a monitoring oldaláról kell a dolgot inkább megfogni, és egy dinamikusan változó rendszer - a célok, a stratégiák - nem lehet kőbe vésett. Ellenőrzési szempontból biztosan ez lenne a legjobb, de mégis azt gondolom, hogy a tervezés, a célkitűzés módszertanának dinamikusabbnak, viszont a visszaellenőrzésnek és az értékelésnek koherensnek és nagyon jónak kell lenni. Ennyit ehhez a dologhoz.
Számomra nagyon fontos lenne, hogyan tudnak ebben a gazdaságfejlesztésben részt venni a gazdasági élet szereplőinek a képviselői - a kamara, a VOSZ, illetve más. Itt is van egy aggályom, amit nem kritikaként, hanem tényleg aggályként fogalmaznék meg. Mindig hallom a gazdasági szféra részéről, hogy legyen nagyobb beleszólás a döntésekbe, stb. Van döntés és van felelősség. Olyan rendszereket kell kitalálni, ahol a döntéshozó felelősséget visel. Olyan döntéseket átengedni, amiért a felelősséget mi, politikusok viseljük, az elég nehéz. Tehát a felelősség, a következmények viselése tekintetében kiegyensúlyozottabb döntési rendszerek szükségesek ahhoz, hogy ez valóban működjön. Mert úgy egyébként lehet ilyet csinálni, nincs is ellenemre, csak azt mondom, hogyha a rossz döntésekért nem azok viselik a felelősséget, akik ezt hozzák, hanem mások, akkor már kicsit nehéz számomra elképzelni ilyen rendszereket. Azért eléggé meglepő volt, amikor a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos akciótervek, az operatív program készült, hogy a pénzügyi források elosztásáért nagyon lobbizott a gazdasági szféra, de például a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésére, ahol akkor, amikor olvastam, 4 milliárd forint volt betéve, az ITDH volt megjelenítve, és nem jelentkeztek a kamarák, hogy de ezt mi szeretnénk csinálni, mert ez a mi természetes közegünk.
Félreértés ne essék, ez csak számomra fura, mert lehet, hogy megvan az oka, nem bírálatként mondom, csak azért, mert az én fejemben a világ egy kicsit másként van, de lehet, hogy én vagyok elmaradva a legkorszerűbb dolgoktól. Tehát azt gondolom, ebben az ügyben a gazdasági szféra szerepe a közösségi érték- és akaratképzésben jobban kellene hogy érvényesüljön, mert a politikusok egymás között ezt nehezebben tudják megtenni. Ebben nyilvánvalóan új partnerségnek és valami új viszonynak kellene kialakulni közöttünk, mert ha a politikusok a gazdaságfejlesztéssel foglalkoznak, akkor mindig bele fognak ütközni abba, hogy van képviselőnk vidékről, és ha azt mondom, hogy pólusprogram, az nem jó, ha azt mondom, hogy más, az megint nem jó. Tehát ezért gondolom azt, hogy ebben a közösségi akaratképzésben a gazdaság szereplőinek, az érintetteknek valamilyen új szerepkört lehetne és kellene kitalálni.
Az utolsó gondolat, és itt befejezném, mert egyébként nagyon sokat lehetne beszélni, de másnak is kellene. Többször előfordul ebben a dologban a multik és a hazai vállalatok beágyazottsága. Az Európai ügyek bizottsága előtt többször megjelent a Nemzetközi Vállalkozások Szövetsége, ott személyesen azt mondták, hogy ebben egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, sőt már a beszállítók második köre is kezd kiépülni. Ezzel kapcsolatban az a gondom, hogy mit lehet itt célul kitűzni, és mit lehet itt elvárni tulajdonképpen. Mert mondom, akik érintettek, mert multinacionális cégek, azt mondják, hogy nagyon szépen épül a megtelepülésük, a magyarországi cégalakításuk óta az a beszállítói kör, akikkel ők dolgoznak. A másik oldalon pedig úgy látjuk, hogy van egy nagy szakadék a magyar vállalkozások és a multinacionális cégek között. Tudomásom szerint volt beszállítói program, működik beszállítói részvénytársaság, amelyről az anyagban is szerepel, hogy hány szerződést kötött - hát egyáltalán nem fényeskedhet vele. Úgyhogy valahogy ez a dolog nincs igazán rendbe téve, és megmondom őszintén, nem is érzékelem azt, hogy ebben a dologban mértékadó véleményt hallanék, mert van ez is, az is.
Végül azt szeretném mondani, hogy azt gondolom, az valóban nagyon fontos dolog, hogy a gazdaságfejlesztés eszközrendszerével, az arra fordítható forrásokkal és a hatékonyságával ne csak ez a bizottság foglalkozzon szisztematikusan, hanem más szinteken is, mert a gazdaság belendítése, a holtpontról vagy ebből az állapotból való kimozdítása közös érdek. Tehát azt gondolom, ha az elnök asszony kezdeményezi, hogy ezzel sok szinten, sok szakember foglalkozzon, és alakuljon ki ez a bizonyos közös érték és akarat, azt maximálisan lehet támogatni, hogy ez egy országgyűlési határozat legyen. Csak ezt nem tudom támogatni, kezdeményezzük azt, hogy sok téren és sok résztvevő foglalkozzon ezzel a kéréssel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, a képviselő asszony hozzászólását. Nyilván egy bizottság - és mi képviselők, ellenzéki képviselők is - azt tudja felvállalni, amit leginkább ránk szignál a kormánypárti vagy éppen ellenzéki kötelezettség. De azért fontos megjegyezni azt, amit mindannyian tudunk, hogy az alkotmány a mindenkori kormány számára írja elő azt, hogy készítsen országos középtávú társadalmi-gazdasági terveket. Hogy ez milyen módszerrel, milyen metódussal készül, nyilván jó, ha van benne folytatólagosság, de valahogy itt egy pici szakadás van. Az más kérdés, hogy a kormány a 130/2006. Korm. rendelettel ezt az egész kötelezettséget rászignálta az NFÜ-re. Ha az elnök úr kíván erről beszélni... (Jelzésre.) Ha nem, akkor tudomásul vesszük ezt a dolgot későbbi feladatként, de hogy ez a feladat létezik, az nem áthárítható, főleg egy bizottság nem akarja ezt átvállalni.
Egyetértek, hogy az országgyűlési határozat lehet, hogy nem is helyénvaló, és nem is jó eszköz erre. Tőlünk nem idegen a gazdasági konzultáció, a gazdasági élet szereplőivel való egyeztetés. Ha ilyen irányú javaslat fogalmazódik meg, azt személyesen is - de talán bizottsági elnökként is mondhatom - támogatni tudom.
Ha kérdése volt a véleményeiben, amit nem vettem észre, akkor azt kihez szignálta, képviselő asszony?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Csak vélemény volt, köszönöm a munkát és a tapasztalatokat.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. A következő hozzászóló Nógrádi Zoltán.
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdése és a válasz
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Bár értettem Szűcs Erika képviselő asszony felvetését, hogy politikai vitákat ne folytassunk, egyet is értek vele, de azért az előbb elmondott szellemi szösszenet némi következtetésre ad okot.
A közösségi érték- és akaratképzésről beszélt, ezt azért fordítsuk le a mostani napirendi pontunk vitájára, annak tárgyára. Itt közösségi értékről van szó: a közpénzekről. Ennek a felelőtlen felhasználásáról szóló jelentést olvashatjuk az Állami Számvevőszék jelentésében, amelynek sem eredményessége, sem tervezettsége, sem stratégiája nem kimutatható, amit alátámaszt az ország jelenlegi gazdasági állása és helyzete. Ebben a helyzetben és ebben az állapotban az önkormányzatokra és a vállalkozásokra hárítani a felelősséget, még politikai nyilatkozat szintjén is - enyhén szólva - bicskanyitogató. Amikor egy kormányzati felelősségről beszélünk a közpénzek felhasználása kapcsán, akkor talán nem ízléses - inkább így mondom, nem gusztusos - egy olyan rendszernek, egy olyan körnek a felelősségét feszegetni, amely egyértelműen e közpénzek felhasználásának a felelősségi köréből kiesik.
De hadd tegyem akkor egyértelművé a dolgot! Polgármesterként elég gyakran találkozom az ÁSZ ellenőrzéseivel és képviseletével, nincs is ebben semmi probléma, örülök neki, az önkormányzatok működése és szabályossága vonatkozásában egyfajta biztonságot adnak az ÁSZ-jelentések és az ÁSZ-jelentések alapján megfogalmazott képviselőtestületi intézkedési tervek. De ha nekem ilyen jelentést kellene a képviselőtestület elé vinnem, amit most a kormány kapott az ÁSZ-tól; szerintem nincs olyan önkormányzati képviselőtestület, amely nem azt mondaná a polgármesternek, hogy polgármester úr, fel kellene állnia a székéből. Ha bármelyik önkormányzatnál, amelyet itt ön ostorozott, képviselő asszony, ilyen jelentést lennének kénytelenek bevinni a testület elé; ilyen megállapításokkal, amelyek intézkedési terveit illetően nem is tudom, hogyan lehet ezt koherensen megfogalmazni. Hiszen ez olyan tömegű hiányosságot és elmaradást jelent, amelyet szerintem csak kormányzati ciklus alatt lehet helyrehozni. Egy ilyen önkormányzati gazdálkodásról szóló jelentést egyetlen képviselőtestület sem tudna elfogadni, és nem tudná felelősséggel felvállalni.
Ezt csak azért szerettem volna elmondani, hogy érezzük ennek a súlyát. Itt most beszélgetünk közösségi érték- és akaratképzésről, hárítjuk a felelősséget. Ez az egyik legsúlyosabb jelentés, amit valaha is olvastam konvergenciaprogramról, költségvetésről, bármi egyébről. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor tulajdonképpen egy kormányzati tehetetlenséget és egy alkotmányellenes kormányzati működést veszünk tudomásul; ezeknek a hibáknak, stratégiai hibáknak nem lett volna szabad bekövetkeznie.
Elmondtuk mindezt az NFT I. megalkotásakor, elmondtuk az NFT II. megalkotásakor. Az Országgyűlés az országos fejlesztéspolitikai koncepció megalkotásakor határozatba foglalta a teendőket, a gazdaságfejlesztés cél- és eszközrendszerének megfogalmazásából adódóan országgyűlési határozatba foglalta a feladatokat, és tulajdonképpen semmi nem lett végrehajtva. Valljuk be! Semmi nem lett végrehajtva. Nem történt más, mint az, hogy az Országgyűlés - egyfajta kormányzati politikai akarat leképeződéseként - foglalkozik bizonyos kérdésekkel. De nincs érdekérvényesítő képessége, nincs hatása az Országgyűlés működésének a kormányra. A kormány teszi azt, amit jónak lát - az ÁSZ-jelentésből látszik, hogy milyen eredményességgel -, és az Országgyűlés hiába hoz határozatokat, a kormányzat megteheti, hogy e határozatokat figyelmen kívül hagyja. Sőt az alkotmányos kötelezettségeit figyelmen kívül hagyja.
Ha megnézzük az országos fejlesztéspolitikai koncepcióból adódó országgyűlési határozatban megfogalmazott, 2007-ig érvényesítendő feladatokat, azok vannak benne, amelyeket most az ÁSZ kifogásolt, végrehajtatlanul. Markáns és erős kormányzati koordináció, átfogó tervezési mechanizmus, a tervezés jogszabályi megalapozottságának szükségessége. Mi fogadtuk el, önök is megszavazták, s közben teltek az évek, és ilyen ÁSZ-jelentéssel kell szembenézni. Ezzel együtt természetesen folytathatunk erről politikai vitát, és lehetet ebben a politikai vitában argumentumokat képezni, lehet pontokat és ellenpontokat megfogalmazni. De azért mi a valóság? A világversenyben hét hellyel csúsztunk lefelé egy év alatt, az Európai Unió 27 országának átlagában pedig három helyet csúsztunk vissza. Miközben az európai uniós források nagyságrendjét illetően a harmadik legjobb helyen vagyunk a 27 ország közül, s közben folyamatosan csúszunk lefelé.
Úgy gondolom, nem kell itt, és nincs is szükség arra, hogy ezeket a véleményeket bármilyen szinten is a szőnyeg alá söpörjük, és nem is lehet ezt megtenni felelős politikai szereplők révén önöknek sem. El kell fogadni, hogy itt stratégiai hibák történek, és vagy tabula rasát csinálni, vagy következtetéseket levonni.
Ehhez még hozzátartozik az Állami Számvevőszék egy másik jelentése, ami nem képezi a mai bizottsági ülés napirendjét, de azért hadd olvassam fel a megjegyzést. "A Pénzügyminisztérium az ellenőrzött időszakban sem ért el jelentős előrehaladást az átláthatóság érdekében, ami megnehezítette a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét, a hasznosulás megítélését." Miről beszélünk? Stratégia nincs, pénz van, annak elköltése van, eredmény és átláthatóság nincs. Ha ezt a kettőt összekapcsoljuk, ebből nagyon-nagyon komoly következetéseket vonhatnánk le politikai kérdésben.
De nem erről szeretném a kérdésemet megfogalmazni, mert ez egyfajta kormányzati garázdaság, ami itt folyik ebben a vonatkozásban. Viszont arról szeretnék kérdezni az ÁSZ képviselőjétől, hogy tekintettel arra, hogy minden ellenőrzés annyit ér, mint amennyit megfogadnak belőle, és amennyit utána teljesítenek az ellenőrzés megállapításaiból, egy önkormányzatnak nagyon-nagyon komoly és szigorú kötelezettsége van az intézkedési tervek leadásával, annak utóellenőrzésével. Egy önkormányzat nem mehet el egy állami számvevőszéki megállapítás mellett soha csak úgy, felelőtlenül és intézkedések nélkül. Utóellenőrzések sorozatát kapjuk, hogy hogyan reagáltunk az Állami Számvevőszék megállapításaira.
Annak érdekében, hogy ez a folyamat ne folytatódhasson tovább, és az Országgyűlés méltósága, jogalkotói és érdekérvényesítő szerepe a kormányzattal szemben megnyilvánuljon, a kormányzati alkotmányos és egyéb kötelezettségek teljesítése is a helyére kerülhessen, és az Állami Számvevőszék által megállapított tényszerű adatokra alapozott megállapításoknak valamilyen módon érvényt tudjanak szerezni, támogatja-e az Állami Számvevőszék, hogy kerüljön az Országgyűlés elé megvitatásra?
Köszönöm.
ELNÖK: Főigazgató úré a válaszadás lehetősége.
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrző szervezete. Talán nem veszi rossz néven a képviselő úr, hogyha azt mondom, hogy fordítva működik a dolog, tehát mi azt tesszük, amit a parlament nekünk mond. Természetesen, hogyha a parlament megtisztel bennünket azzal, hogy egy jelentésünket, ha úgy gondolja, hogy van olyan jelentőségű, tartalmaz olyan fontosságú kérdéseket, hogy erre külön napirendet szentel, mi biztosan nem fogjuk azt mondani, hogy ezt ne tegye az Országgyűlés.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A képviselő úré a viszontválasz joga.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, nem kívánok válaszolni.
ELNÖK: Ezek szerint a bizottság értelmezheti úgy, hogy a képviselő úr javasolja, hogy a bizottság tegyen javaslatot arra, hogy ezt a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszere működésének ellenőrzéséről szóló jelentést tárgyalja az Országgyűlés. Amennyiben ez így van, akkor ezt a bizottságnak meg kell szavaznia, erről a bizottságnak döntenie kell.
Alelnök úr, kér lehetőséget, hogy ezt megbeszéljék?
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, nem szükséges.
Szavazás országgyűlési napirendi javaslatról
ELNÖK: Akkor felteszem szavazásra. Aki egyetért vele, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönjük szépen, a bizottság egyhangúlag támogatta. Természetesen közösen fogjuk megfogalmazni azt a javaslatot, hogy pontosan mi kerüljön bele, de nem eltérve az eredeti céltól.
Kíván-e még valaki ezek után a témához hozzászólni? (Jelzésre.) A következő hozzászólás Bókay képviselő úré, parancsoljon.
További hozzászólások, kérdések, válaszadás
Bókay Endre (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válasz
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen. Nekem az előterjesztőkhöz inkább megjegyzésem lenne. Nemrégiben megjelent a Rubicon száma, összefoglalta a magyar gazdaság fejlődését, ha jól emlékszem Romsics Ignác szerkesztette ezt a számot. Azt vizsgálta, hogy a magyar gazdaság milyen fejlődésen ment keresztül, és három korszakot vetet figyelembe: az 1867 utáni boldog békeidőket, a két világháború közötti és az azt követő időszakot. Ezek már olyan történelmi időszakok, olyan intervallumok és olyan váltások, amelyekben azért érdemes figyelni, hogy a gazdaság fejlesztése, fejlődése hogyan zajlott le, mert nyilván komoly tanulsággal szolgálnak számunkra is, és biztos, hogy a teremben mindenki elolvasta ezt a cikket. Csak emlékeztetőül mondom, hogy két ellenőrző pont volt ebben az esetben Magyarország számára, az akkori Habsburg monarchia számára, az egyik Nagy-Britannia volt, a másik pedig az Amerikai Egyesült Államok, amihez mérték.
A cikk százalékosan vizsgálta a GDP-arányokat, a gazdasági mutatókat, hogyan maradunk le ezektől az országoktól, végül is Magyarország, a magyar társadalom felzárkózása nem sikerült, hanem minden egyes ilyen nagyobb ciklusban egyre rosszabb lett. Természetesen a hétköznapokban élő ember ezt nem így érzékeli, hanem nyilván itt is megtörténtek a váltások. Annak idején elkezdődött a vasútépítés, utána elindult az elektronizáció, tulajdonképpen a korábbi, '45 utáni időszakkal pedig egy nagyon jelentős struktúraváltás, modernizáció indult el, tehát mindegyiknek megvoltak a maga részei.
Számomra ez azért érdekes, mert ha ilyen nagyobb időtávokat nézünk, akkor ezekről lehet igazán tanulságot levonni, és itt láttuk azt, hogy egy-két százalékos elmozdulások voltak, tehát nem értünk el nagyobbat, az amerikai társadalom fejlődéséhez viszonyítva visszaestünk, a britekhez képest előreléptünk, de azért, mert ott is volt egy visszaesés, tehát nem igazán a magyar társadalom gazdasági háttere fejlődött olyan mértékben.
Az első oldalakon - nagyon színvonalasan, ezt hozzáteszem - foglalkoznak ezzel, hogy tulajdonképpen nincs meghatározva, nincsenek tisztázva a fogalmak, és hogy lehet-e egyáltalán erről a gazdaságfejlesztésről most ilyen formában beszélni. Ez számomra is kérdés, hogy lehet-e. Lehet-e megállapítani ma olyan változássorozatokat, amelyeket igazából nem tudunk megmérni? Ha csak egyetlen dolgot veszek, az oktatást; meggyőződésem, senki nem hiszi azt, hogy egy oktatási strukturális váltás három-öt éven belül tükröződik. Sokkal de sokkal hosszabb folyamatok vannak. Ha ilyen módon próbáljuk megítélni - és legyen mindegy, hogy milyen színű ez a kormány -, attól tartok, elég veszélyes útra lépünk. Mert itt a politikának lesz igaza, és nem annak, amit szeretnénk csinálni, hogy ezt az országot felzárkóztassuk tőlünk fejlettebb, vagy inkább azt mondanám, számunkra kívánatos társadalmi modellek felé.
A másik, hogy ezek a fejlődések, fejlesztések mindig azt jelentik, hogy valamelyik társadalomban megfelelők bizonyos eszközök, a másikban pedig nem. Nagyon fontos, hogy ezt tudjuk. Tudjuk azt, hogy nem lehet elvinni a demokráciát azoknak, akik nem akarják, és tudjuk azt, hogy igen komoly konfliktusok vannak a világban pontosan e törekvések miatt. Tehát ez a másik ilyen, inkább megjegyzésem, nem kérdésem, mert azt hiszem, ezek elfogadhatók az önök számára is.
A közvetlen közelmúltra vonatkozóan az a megjegyzésem, hogy kicsit hangsúlyosabbra vettem volna azt, hogy egy minőségi váltás zajlik most. Előttem a képviselőtársam nagyon kemény szavakkal ostorozta a kormányt, azért nem válaszolok erre önnek, és nem próbálom megvédeni a Szűcs Erika által elmondottakat, mert egyrészt nem szorul arra, másrészt most nem erről van szó, egészen másról. Ebben a magyar társadalomban voltak stratégiák, voltak tervek - öt-, tíz- és hároméves tervek -, és tudjuk, hogy mire futottak ki. Nagyon pontosan leírták a tervezés során, hogy hol, mit és mennyit kell gyártani, és nem sikerültek ezek.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy stratégiával nem kell rendelkeznünk, és nem kell tudnunk azt, hogy az ország természeti adottságai, a társadalom piaci környezetéhez képest milyen fejlesztéseket kell számba vennünk. Azért kérem, hogy a következő felszólalók kicsit tartózkodjanak ezektől. Tehát itt a kormányzati garázdaság vagy hasonló megjegyzések - ezzel be is zárom ezt a megjegyzést - semmiképp sem viszik előre ennek az anyagnak az értelmét és a felhasználhatóságát.
A minőségi váltásra visszatérve azt kérdezem önöktől, tudják-e mérni, hogy valamilyen módon fenntartható-e. Hiszen a magyar társadalom azzal, hogy uniós lett, az Európai Unió részévé vált, és megindult egy projektalapú tervezés, ami - érezzük - egészen más gondolkodást kíván azoktól is, akik például egy iskolát felújítanak. Ezt azért emelem ki példaként, mert ön is említette, hogy iskolafelújítás után megtörtént a bezárás. Teljesen igaza van, mert itt olyan módon kellett volna átgondolnunk, hogy a közlekedés, a születendő gyerekek száma, a terület életképessége valóban lehetővé teszi-e azt, hogy azt az iskolát fenntartsuk vagy fejlesszük.
Ez számomra nagyon fontos stratégiai kérdés. Most benne van a gondolkodásban, mert amit most az NFÜ kidolgozott társadalomfejlesztésre a TÁMOP, TIOP keretében, annak az egyik kritériuma, hogy ilyen stratégiai tervekkel rendelkezzen az ott élő közösség, és csak az után lehet fejleszteni, a közlekedést, az iskolát, az egészségügyi szolgáltatást együttesen fejlesszük. Azt mondom, hogy az ilyen pontszerű fejlesztések is kibővültek.
A másik, ezt önök is írták, hogy az Európai Unióban hétéves pénzügyi tervezés van, és minden más ehhez kapcsolódik. Nyilván ehhez nekünk is fel kell zárkóznunk, de azt hiszem, nekünk is kell egy bizonyos idő, amíg ezeket meg tudjuk oldani.
A következő, hogy a fenntarthatósággal, a klímaváltozással kapcsolatosan megint az jutott eszembe, hogy itt mindenki hátradől, és azt mondja, hogy 20-25 éves tervezésben lehet gondolkodni. Teljesen igaza van. De azok a változások, amelyek bekövetkeztek, a 7-8 évvel ezelőtti terveket annulálták, semmissé tették. Egészen másképp kell ma kidolgozunk ezeket a fenntartható fejlődési stratégiákat, akár a vízkészletekkel kapcsolatosan, mint korábban. Kicsit attól félek, és ezért támogatom, amit Szűcs Erika képviselőtársam említett, hogy ezeknek a terveknek azért kellő visszafogottsággal kell rendelkezniük, mert a gyorsan változó világunkban ezek bizony könnyen nagyon félrevihetik a társadalom és a gazdaság fejlődését is.
Tehát nagyon üdvözlöm ezt az anyagot, kimondottan jónak tartom, és azért szavaztam arra, hogy kerüljön az Országgyűlés elé is, hogy beszéljünk róla. De abban nagyon óvatos lennék, ne higgyük azt, hogy a stratégiai tervezéssel, hogyha leírjuk ezeket a dolgokat, akkor megoldottuk az előttünk lévő problémákat. Messze nem, ha ezekben nem hagyunk magunknak kellő mobilitást, és nem veszünk figyelembe számtalan olyan változót vagy tényezőt a gazdasági életben - akár, ami most az Egyesült Államokban zajlik a jelzáloghitelekkel kapcsolatban, ki tudta ezt megmondani -, ami egész más stratégiát vár el tőlünk, és nem tudjuk, hol a vége.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy biztos, hogy fontos elméleti síkra kerültünk Bókay képviselő úr hozzászólásával, egészen tervezés-módszertani kérdésekig. Gondolom, ő sem arra a következtetésre akart jutni, hogy nem szükséges a terv, hanem arra, hogy kell, csak annak kell hogy legyen mechanizmusa, felülvizsgálata és megvalósítása is.
Nem állhatom meg, hogy el ne mondjam, hogy igen, egyetértve a képviselő úrral, kellenek az indikátorok és kellenek a célértékek is. A képviselő úrnak mondom, hogy eddig háromszor mondtam el különböző helyeken, hogy a közlekedés operatív program nincs benne a célérték. A kormány vállalta, hogy 2007. december 31-ig beleírja, és ezt továbbítja Brüsszelnek. Azóta 2008 áprilisát írjuk, és nem történt meg. Tehát amit eldöntünk, meg amit leírunk, főleg egy ilyen anyagban, azt komolyan kell venni. Tehát nem lehet, hogy csak az íróasztalnak készüljenek el a dokumentumok.
Az előterjesztők közül a képviselő úr kérdését vagy véleményét kinek célozta?
BÓKAY ENDRE (MSZP): Gyakorlatilag egy véleményem volt ezzel kapcsolatban, és megkérdeztem, hogy a stratégiai tervezés ilyesfajta abszolutizálásával egyetértenek-e. Ez lesz mindenre a megoldás?
ELNÖK: Főigazgató úr, parancsoljon!
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Ha az elnök asszony megengedi, a kérdés apropójából két dologra szeretnék reagálni, és akkor reményeim szerint ebben lesz valamiféle vélemény is a részemről, hogy hogyan gondolkodunk.
A képviselő úr utalt arra, hogy egy teljesen új közegbe kerültünk, egy uniós közegbe, a jelentésünkben is igyekszünk ezt érzékeltetni. Ez az uniós közeg nagyon komolyan veszi a társadalmi konszenzuson alapuló fejlesztési ügyeket. Ebben nagyon világosan meghatároz három szeletet: az állam feladatát, a vállalkozási szféra, a gazdaság elvárható teljesítményét, és hogy a társadalom minden tagja kvázi szembesüljön azzal, mit jelent ez számára, milyen kihívásokat jelent.
Az uniós programok kapcsán azt kell mondanom, tökéletesen lefedjük ezeket az uniós elvárásokat és törekvéseket, de zárójelben hozzá kell tennem, hogy azért ez nem azt jelenti, hogy szellemiségében is tökéletesen azt csináljuk. Ezt nem is lehet rossz néven venni, hiszen az Unióban ennek nagyon régi hagyományai, nagyon komoly demokratikus gyökerei vannak, Magyarország pedig ilyen szempontból tanuló, éppen építkező korszakában van. Ilyen összefüggésben nézve ezt az elmúlt 17-18 évet, nem lehet úgy kezelni - ahogyan ön is utalt rá, hogy a gazdaságfejlesztés ilyen léptékekben mérhető és értékelhető -, hogy a kiegyezést követően, a két világháború között és azt követően mi történt az országban.
Amit mi leírtunk, azok mind olyan körülmények, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül, de természetesen mi azért mégiscsak földhözragadt pénzügyi-gazdasági ellenőrző intézmény vagyunk, és az egész dolog - ha szabad mondanom - kvázi melléktermékként került a felszínre és borult ki. Hiszen ha van ilyen stratégia, ha van a gazdaságfejlesztésnek definíciója, ha a költségvetésnek van egy olyan információs rendszere, amiből nyomon követhetők ezek a kiadások, akkor az egész megállt volna ott, hogy a deklarált teljesítménymutatók, célok, kritériumok mentén adott esetben azt tudja az ellenőrzés mondani, hogy itt egyértelmű a hatékony hasznosulás, más esetben bizonyos dolgok beárnyékolják az ügyet, vagy azt mondjuk, hogy hát itt bizony nem teljesültek a hatékonysági követelmények. De ahogy a jelentésünk bevezetőjében jelezzük is, a kritériumrendszert is az ellenőrzöttekkel közösen kellett kialakítanunk, hogy egyáltalán mit tekintünk etalonnak, és mihez hasonlítunk, mert nem volt ilyen.
Rögtön hozzá kell tennem, hogy ez nem egy adott konkrét kormányhoz kapcsolódó ügy. Magyarországon a '80-as években jelentek meg először segély formájában a PHARE-támogatások, majd a segély átalakult támogatássá. Több jelentésünk segítségével ez a folyamat a '80-as évektől napjainkig végigkísérhető, és tulajdonképpen e jelentéseknek teljesen egybecsengő megállapítása, következtetése az, hogy nem lehetett megmondani utólag, hogy ezeknek a pénzeknek mi volt a konkrét hozadéka. Bizonyos értelemben számunkra nem jelentett meglepetést, hiszen korábbi jelentéseinkben is már utaltunk arra, hogy ebben a sorban nem azonosan kezelődnek a hazai források az uniós pénzekkel, s hogy ennek milyen kockázatai és veszélyei vannak, de bizonyos mértékig azért minket is meglepett, amikor ennyire töményen szembesültünk a dologgal. Hiszen nem úgy indítottuk mi az ellenőrzést, hogy tudtuk, nem lesz semmilyen definíciója a dolognak, hogy semmiféle kritériumrendszer nem lelhető fel, hanem amikor elkészült az ellenőrzés előtanulmánya - mert a teljesítmény-ellenőrzéseket mindig megalapozza egy előtanulmány -, akkor az előtanulmány során lépésről lépésre szembesültünk azokkal a körülményekkel, amelyeket végül is az ellenőrzésünk bevezetőjében jeleznünk kellett.
Elnézést kérek, hogy ilyen hosszú voltam. Ami a konkrét kérdést illeti, természetesen mi semmit nem abszolutizálunk. Mi azt szeretnénk jelezni, hogy megítélésünk szerint szükség lenne ilyenekre ahhoz, hogy nemzetstratégiában lehessen gondolkodni. Addig nehéz a vállalkozói szférán, a gazdaságon, a lakosságon teljesítménykövetelményeket számon kérni, hogy hogyan viszonyul vagy hogyan nem viszonyul dolgokhoz, amíg azzal szembesülünk, hogy az államigazgatásban nincs tisztázva, hogy ma tulajdonképpen kinek mi a pontos feladata ebben a vonatkozásban. Mert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek valóban van egy ilyen, akár úgy is értelmezhető feladata, hogy felelős a nemzetgazdasági szintű fejlesztési koncepcióért, ez idáig így működött - és az idáig alatt 2006. december 31-ét értek -, hiszen minden egyes ellenőrzésünk statikus fényképfelvétel, ezt azért látni kell. Az azt követő időszakról már csak annyiban tudunk jelzéseket adni, amennyiben az ellenőrzésben érintettek levélben meg szóban adnak különböző információkat, tájékoztatásokat, hogy persze-persze, amit írunk azzal vagy egyetértenek, vagy nem, de ahhoz képest azért már ez meg az történt. Ezt mi igyekszünk is a jelentéseinkben közvetíteni azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen ezek nem ellenőrzési megállapítások, hanem az ellenőrzöttek által nyújtott újabb információk.
Tehát december 31-ével bezárólag nem működött ez a dolog, a kormányzaton belül nem volt egyértelmű felelőse annak, hogy az úgynevezett nemzetgazdasági stratégiában való gondolkodásért ki a felelős. Lehet, hogy ez nem szép tőlem, de minket kifejezetten meglepett, hogy bizonyos kollegák körében ismeretterjesztő funkciónk is volt, ugyanis a 2005. évi országgyűlési határozatra épülő javaslatainkat egy darabig - két-három menetben is - keményen opponálták, mire végre elfogadták azt, hogy van egy ilyen országgyűlési határozat, és amiket javasolunk, azok ebben a határozatban fellelhetők, ahogy a képviselő úr is utalt rá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a főigazgató úr válaszát. Képviselő úr, viszontválasszal kíván élni? (Nincs jelzés.) Nem kíván. A következő hozzászólásra jelentkezett Nógrádi László képviselő úr.
Nógrádi László (KDNP) hozzászólása
NÓGRÁDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Először is szeretném megköszönni az Számvevőszéknek ezt a tényleg nagyon komoly munkát, ami mind problémafelvetésében, mind módszertani dolgokban rendkívül értékes szakmai munkának tekinthető.
Most két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik, ahol nagyon érdekesen felvázolják azt a környezetet, az elmúlt időszaknak azokat a problémáit, hogy hogyan jutottunk el idáig. Így például a jelentés 18. oldalán van egy táblázat, amelyből megdöbbentő tények olvashatók ki. A központi költségvetés éves hiánya a 2003-as 732 milliárd forintról 2006-ra 1962 milliárdra növekedett, megháromszorozódott 2006-ra. Akkor az Eurostat adataira hivatkozva mondja, hogy az EU-országok 2006-ban mind a GDP-arányos államháztartási hiány, mind a GDP-arányos államadósság tekintetében javulási folyamatot mutattak, miközben Magyarországon tovább romlott a két mutató. Aztán: a 2006. évi kimutatásban a kormányzati kiadásoknál Magyarország kiadásai a gazdasági funkció területén meghaladják az EU-átlagot.
Ezek döbbenetes tények, és egy másik táblázat - ami szintén a jelentésben található -, amely a központi költségvetés hiányát összeveti a fejlesztési jellegű kiadások alakulásával, leírja azt, hogy 2008-ig előrevetítve a fejlesztési jellegű kiadásokból az EU-forrás jóval alatta marad a költségvetés hiányának. Tehát ebből az ábrából azt a rémképet olvasom ki, hogy a fejlesztési jellegű EU-források még ellensúlyozni sem tudják a központi költségvetés hiányát. Ezek azok az adottságok, amelyek a múltból - az elmúlt évek történéseiből - rámutatnak arra, hogy miért jutottunk el idáig.
A másik, amire néhány példát szeretnék mondani, hogy kifejezetten a kormányzati koordináció hiányát vélem felfedezni a számvevőszéki megállapításokból. Ilyen például, hogy anélkül irányoztak, irányoznak elő közel 1500 milliárd összegben gazdaságfejlesztési jellegű kiadásokat, hogy meghatározták volna a közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztések átfogó stratégiáját. Ez ma többször elhangzott.
Aztán: "a törvényi előírás ellenére középtávú agrár- és vidékfejlesztési stratégia ellenőrzésünk időpontjáig nem került elfogadásra, és a részstratégiák közötti összhangot nem teremtették meg." Itt reagálnék Bókay képviselőtársam egy mondatára, hogy itt most egy új szemlélet, projekttervezés van. Igen, de valamiféle, a projektek, részstratégiák közötti összhangot hiányol a Számvevőszék - és mi is. Ugyanakkor - ezt szintén a képviselő úrnak akarom mondani - azt mondja, hogy a mai napig nem épült be teljes körűen a hazai tervezési módszertanba az uniós tervezési követelményrendszer gyakorlata. Pedig már 2008-at írunk.
Szintén ilyen koordinációhiány: az aktualizált konvergenciaprogram makrogazdasági célkitűzései nem voltak koherensek a hazai források céljainak a GDP-re gyakorolt hatásai tekintetében. Aztán megint koordinációs problémát érint, amikor azt javasolja, hogy kerüljön az Országgyűlés elé a már elfogadott programokra, részstratégiákra épülő közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztési stratégia, különös tekintettel a különböző forrású, hazai és uniós támogatások adóstratégiával alátámasztott kedvezmények összehangolására. Olvastam azt, hogy nincs összehangolva a vidékfejlesztés és a mezőgazdaság, a törvénynek is megfelelő agrár- és vidékfejlesztési stratégia ellenőrzésünk időpontjáig nem került elfogadásra.
Ezek mind-mind olyan gondok, amelyek miatt nagyon örülök annak, hogy végül is most megszavaztuk, hogy a parlament tárgyalja. Mert egy parlamenti vita keretében talán még nem késő, amikor mindkét oldalról jobbító szándékkal hozzá lehet tenni az ismereteket, fel lehet tárni a hiányokat, és azokra javaslatot lehet tenni akár egy országgyűlési határozattal, hogy hogyan tudnánk ebben továbbjutni.
Egy nagyon sommás megjegyzéssel zárnám, hogy nincs konszenzuson alapuló egységes elképzelés arról, hogy milyen irányban és miből lehet az országot fejleszteni a felzárkózás érdekében. Ezekre volna szükség az elkövetkezendő időszakban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a képviselő úrnak a hozzászólását. Jobbára vélemény volt, kérdést nem olvastam ki belőle.
A következő hozzászólásra jelentkezett Varju alelnök úr, parancsoljon.
Varju László (MSZP) hozzászólása
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Először is, én is szeretném üdvözölni azt, hogy akkor megtárgyaljuk ezt a dokumentumot.
Azt hiszem, ha azt a tapasztalatot le kell vonni, hogy egy olyan definiálatlansággal nézünk szembe, ami nagyon hiányzik, akkor ezen a helyzeten változtatni kell, azt egyértelművé kell tenni, hogyha a jelentésnek ez a megítélése. Bár alapvetően azt gondolom, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv - részben támaszkodva az abban az időszakban megszerzett tapasztalatokra - igyekszik mindezt korrigálni, és ilyen értelemben bízom abban, hogy a következő jelentés már jóval kedvezőbb lehetőséget jelent.
Ha lehet, akkor most valóban csak egyetlen mondatot, mert Nógrádi képviselő úr olyan markánsan fogalmazott meg egy állítást, és azt hosszasan értékelte is, amihez csak hozzátenném, hogy valószínűleg majd a parlamenti vitában lesz érdemes kifejteni azt, hogy az elmúlt éveknek milyen tapasztalatai vannak. Hiszen ha a Széchenyi-tervből meg az azt megelőző időszakból is majd idézünk, akkor ott is megvolt, hogy csak kivételes esetben tartalmaztak elvárt eredményekre vonatkozó valamilyen teljesítményértéket, indikátorokat. Szinte szó szerint halljuk azt, amit az előbb itt már tapasztalatként megfogalmaztunk.
Ha nemcsak ezt az abszolút negatív megközelítését nézzük a jelentésnek, azt hiszem, ahhoz áll legközelebb, amit Bihary úr az előbb lényegében a hozzászólásában is kifejtett. Mert miközben a jelentés megfogalmazza, hogy a működés megfelelt az uniós elvárásoknak, a közreműködői kézikönyveknek, hogy összességében véve a hazai intézmény-, monitoring- és ellenőrző rendszer megfelel az Európai Bizottság elvárásainak, eközben a gyakorlat, az érzés, ami ennek következményeként kellene hogy legyen, az pedig tudjuk és érezzük, hogy nem így van. Azt a fejlődést nem érjük el, és nem tapasztaljuk, ami valóban egy nemzeti konszenzuson alapuló együttműködésből fakadhatna. Azt gondolom, ezt hiányoljuk és keressük mindannyian, hogy ezen a helyzeten hogyan lehetne változtatni.
Ezért a magam részéről külön kérdést nem fogalmaznék meg, csak azt az egyetlen tapasztalatot még hozzátenném - alátámasztva azt, hogy valóban van ennek az időszaknak olyan eredménye, ami a következő időszakban megjelenhetett, mint például az a megállapítás, ami a fejlettebb és elmaradottabb térségekre vonatkozó tapasztalatként elhangzott -, hogy bizony-bizony a helyzet nemhogy javult volna, hanem egyébként bizonyos esetekben akár a különbség még nőhetett is. Éppen ezért az ÚMFT a következő időszakban ezekre a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre külön keretet és külön fejlesztési lehetőséget fogalmaz meg.
Tehát a magam részéről - összegészében vizsgálva - azt javaslom, hogy a szerint tekintsünk rá, ha lehet úgy megfogalmazni, hogy ne csak fekete és fehér képet lássunk ebben a történetben. Üdvözölve a jelentést, azt javaslom, hogy tárgyaljuk ki részleteiben, és a tapasztalatokat hasznosítsuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Nagyon helyénvaló volt a tekintetben, hogy nehogy véletlenül rosszul fogalmazzak a későbbiekben. Mert a képviselő úr rögtön egy 2004-es ÁSZ-jelentésre utalt vissza, ez a jelentés pedig a 2004-2006 közötti időszakot vizsgálta. Tehát amikor majd a napirendi javaslatot megfogalmazzuk, akkor a mögöttes tartalomra is ki kell térni, mielőtt itt egymásnak rövid időn belül ellentmondanánk. A képviselő úr hozzászólása vélemény volt jobbára, kérdést nem tartalmazott.
A következő hozzászólásra jelentkezett Szatmáry Kristóf képviselő úr, parancsoljon.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megpróbálom összefoglalni, bár itt a vitában olyan sok minden elhangzott, hogy azt hiszem, valóban hosszú bizottsági ülést tudnánk tartani.
Azzal kezdeném - megfogadva bizonyos szempontból a kormánypárti képviselőtársaim intelmeit -, hogy megpróbálnék az általánosság szintjéről indulni, és azzal kezdeném, hogy azzal a bölcsességgel talán egyetérthetünk, hogy ha az ember már elkövet hibákat, akkor legalább tanuljon belőle, és próbálja kijavítani, jobbító szándékkal. Ez az anyag, ami előttünk van, egyértelműen fogalmaz. Persze értem a kormánypárti képviselőtársaim problémáját, hogy nem szívesen szembesülnek itt bizonyos időszak problémáival, de azért ebből az anyagból nagyon-nagyon sok kritika kiolvasható. Nagyon rosszul tennénk mi ellenzékiek, meg a kormánypárti képviselőtársaim is, ha ebből most azt a következtetést vonnánk le, hogy ezt próbáljuk valamilyen általános szintre hozni, és a teendőket, a feladatokat, amelyeket az anyag - szerintem minden írni-olvasni tudó ember számára - egyértelműen mutat, nem fogadnák meg, és törvényalkotóként nem arrafelé vinnénk a dolgot, hogy ebből vonjuk le a konzekvenciákat, és próbáljunk meg egy közös kitörési pontot nyújtani az országnak.
Itt elhangzott sok minden, és tényleg nem akarnám túlságosan általános politikai szintre vinni a vitát, de Szűcs Erika képviselőtársam hivatkozott itt a felelősségre és egyébre. Valóban, e program végrehajtásának vannak felelősei, vannak politikai felelősei is, de magát az eredményét, ahol a gazdaság tart, ahol az anyagban megfogalmazott problémák előjönnek, az az egész ország problémája, nemcsak a döntéshozóké. Erre egyetlen szemléletes példa: itt a vitában sokszor elhangzott, hogy valóban mérhető vagy nem mérhető ennek a programnak a teljesülése. Itt sem lenne szerencsés, ha lekorlátoznánk - legalábbis a beszélgetés tárgyát - a 2004-2006 közötti időszakra, mert azért annyiban mindannyian jártasak vagyunk a napi politikában, hogy e megállapítások jelentős része 2008 áprilisában sem sokkal fényesebb, és akkor ezzel talán még nem mondtam semmi durvát az ország jelenlegi állapotáról. De az talán mérhető, hogy jelen pillanatban a nemzeti fejlesztési tervünknek két célja van megfogalmazva a főoldalon: a növekedés és a foglalkoztatás bővítése, és ez a két dolog nem sikerült igazán. Sem a gazdasági bővülés, sem a foglalkoztatás bővítése.
Engedjék meg, hogy az általánosságokon kívül kiemeljek egy résztémát az anyagból, a kis- és középvállalkozásoknak az anyagban nagyon sok helyen felbukkanó problematikáját. Itt viszont tennék egy elméleti különbséget abban, hogy mennyire érdemes egy olyan fejlesztési tervet elfogadnunk, ami az idő változásaira képes reagálni. Azt gondolom - amit korábban megfogalmaztunk már bizottsági ülésen is -, az alapját kellene hogy adja egy gazdaságpolitikának az, hogy kiemelten kezeljük a hazai kis- és középvállalkozásokat. Nem úgy, hogy a nemzetközi cégeket elriasztanánk, szidnánk őket, nem erről van szó, csak arról a gazdasági tényről, amit talán mindannyian tudunk, csak kevésbé szoktunk politikailag szalonképesnek tartani, hogy igenis, egy hosszú távú, tartós, az ország számára felemelkedést kínáló gazdaságpolitikának megkerülhetetlen alapja a hazai kis- és középvállalkozások megerősítése, beintegrálása a nemzetközi gazdaságba. E tekintetben ennek az eszközrendszere lenne részben vagy egészben a nemzetközi és az uniós források felhasználása, és ezt illeti nagyon sok kritikával az anyag.
Itt engedjenek meg nekem is annyit, hogy idézzek az anyagból. A 26. oldalon kezdhetjük, de szerencsére több helyen utal az anyag erre, és ezt a magam részéről is, de talán a bizottság részéről is megköszönhetem, hogy ilyen részletesen foglalkozik a kis- és középvállalkozásokkal. Úgy fogalmaz, hogy a kkv-k fejlesztésével összefüggő célok megvalósítására fordítandó eszközök összevontan, országos szinten nem terveződtek meg. Ez szó szerint így van az anyagban. Tudnék több ilyet, például: a programok nem alkottak egységes rendszert, ez mind-mind megállapításként az anyagban. Hogy ennek mi az eredménye - mert ezek elég általános dolgok -, itt teljesen jól látható. Az anyag a foglalkoztatás tekintetében leírja, hogy mindhárom évben - 2004-től - a foglalkoztatás a kkv-szektoron belül közel 70 ezer fővel csökkent. Ugyanakkor a tervezőség és a mérhetőség tekintetében leírja az anyag egyértelműen, hogy a kkv-k tekintetében a tények jelentős mértékben elmaradtak a tervektől. Leírja, hogy a támogatott kkv-k száma 11 713 volt a vizsgált időszakban a tervezett 59 290-nel szemben, ami a tervezettnek mindössze 20 százaléka.
Túlmegyek azon, amiről itt szó volt általánosságban, hogy nehezen mérhető, mert nagyon kevés mérhető indikátor és eredményesség van. Mert gondolom, ezek mérhető számok, persze a maguk általánosságában. Látszik, hogy 20 százalék, de vannak olyan területek, amit leír például az idegenforgalom tekintetében, hogy a tervezetthez képest a vállalkozások 2-6 százalékát sikerült az adott időszakban támogatással elérni. Tehát azt gondolom, nagyon komolyan figyelmeztet az anyag nagyon sok területre, és itt az államtitkár úr a felvezetőjében utalt arra, hogy az országgyűlési képviselők nemrég kaphatták kézhez az elfogadott kkv-stratégiát. Ez most nem napirend, tehát nem mennék ebbe bele, de ott sem sokkal rózsásabb a helyzet, a jelen állapot leírásánál, és azok a kitörési pontok, amelyeket az anyag megfogalmaz, számomra nagyon sok kérdést vetnek fel.
Még egyet engedjenek meg, nem tudom megállni. Szűcs Erika képviselőtársam próbálta szembeállítani - illetve nem próbálta, de olyan érzése is keletkezhetett valakinek -, hogy a nemzetközi cégek és a hazai cégek viszonylatában mintha ellentét lenne. Valóban, a versenyképesség szempontjából nagyon komoly ellentét van. Ha előrébb lapozunk, a gazdaság-fejlesztési források hazai forrásait az adókedvezmények - a társasági adó kedvezményei - teszik ki, ami éves szinten több mint 100 milliárd forintot jelent. Az anyag egyértelműen fogalmaz: ennek az összegnek a hazai kkv-kra eső része a teljes összeg 2,4 százaléka. Tehát amikor arról beszélünk hogy gazdasági stratégiát alkotunk, és valóban nincs összhang az uniós források elvárásai és a hazai elvárások között, annak számomra nagyon jó példája az, ami itt az anyagban megjelenik, hogy amit társasági adókedvezményként ma Magyarországon lehet kapni, abból a kis- és középvállalkozások, melyek az összes 99,9 százalékát teszik ki, 2,4 százalékkal részesülnek.
A kérdésem, hogy azért a végén azt is megfogalmazzak: lehet-e, szükséges-e a fejlesztési stratégián belül, illetve kimondottan az értelmezésében - mert az anyagban nagyon sok helyen szerepelnek a kis- és középvállalkozások - összefoglaltan, kvázi konkrét prioritásként a hazai kis- és középvállalkozások fejlesztése címszó alatt részletesebben belemenni ebbe, és ennek a területnek a lehetőségeit jobban megismerni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A kérdését kihez intézte?
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Talán mindketten illetékesek a vendégek közül ebben a kérdésben.
ELNÖK: Akkor mindketten, köszönöm. Parancsoljanak! (Jelzésre.) Parancsoljon, főigazgató úr!
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Úgy érzem, állami - tehát kormányzati - feladat, hogy eldöntse az arányokat, a súlyokat, hogy mit helyez a célkeresztbe, de természetesen az átfogó stratégia arról szól, hogy integrálja a különböző részstratégiákat, és összehangolja azokat. Mert így tudja mozgósítani az erőforrásokat annak érdekében, hogy a fő cél végül is teljesüljön.
ELNÖK: Kállay úr!
DR. KÁLLAY LÁSZLÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormányzat szándéka szerint létezik az a bizonyos kkv-fejlesztési stratégia, amivel most az utóbbi időben éppen az volt a célunk, hogy most már ne csak a szűk értelemben vett fejlesztési eszközök legyenek benne, hanem a szabályozás, sőt általában az infrastruktúra-fejlesztést, illetve oktatást, képzést, tanácsadást illető része is. Azt reméltük, hogy ebben a fontosabb dolgokat össze tudjuk foglalni.
Egyébként azt szeretném elmondani, hogy nagyon gyakran találkozunk ezzel a problémával, és nem igazán könnyű rá a válasz, hiszen vannak kifejezetten, célzottan a kkv-knak szolgáló eszközök, amelyeket csak a kkv-k vehetnek igénybe, és van jó néhány olyan gazdaságfejlesztési eszköz, amely minden szereplő számára nyitott, beleértve a kkv-kat is. Ezeknél néha még statisztikailag is nehéz megállapítani - bár törekszünk rá -, hogy pontosan mennyi jutott a kkv-knak, milyen támogatásokat, kedvezményeket kaptak. Azért kezdtük egyébként részben az idézett számot is publikálni, mert próbáljuk megnézni, hogy mennyi adókedvezményt kapnak, nemcsak közvetlen támogatást. Megpróbáljuk kiszámolni, hogy egyáltalán hogyan alakul a költségvetési pozíciójuk, mennyi adót, járulékot fizetnek, azon belül mennyi kedvezményt kapnak.
Szeretnénk egyben látni ezt a képet, de valóban nem nagyon könnyű, mert az általános eszközök esetében - csak egy olyan példát mondok, mint a képzési, oktatási programok - nem igazán könnyű követni, hogy az alkalmazottak közül milyen vállalatméret szerint kapták meg a képzést, oktatást az egyes vállalkozásoknál. Éppen ezért nem könnyű ez a kérdés, de azért törekszünk arra, hogy egyrészt összegyűjtsük ezeket az információkat, másrészt pedig egyben nézzük a létező eszközöket. Ezért szintén - legalább is a mi területünkön - erősen törekszünk arra, hogy ennek valóban kiemelt szerepe legyen a kormányzati politikán belül.
ELNÖK: A képviselő úré a viszontválasz joga.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak nagyon rövid, konkrét kérdésem van ezzel kapcsolatban. Megvalósíthatónak tartják-e a hazai kis- és középvállalkozások érdemi, érezhető fejlesztését a jelenlegi struktúrákkal, a jelenlegi tendenciákkal - értem ez alatt a társasági adó kedvezményeit, esetlegesen a nemzeti fejlesztési terv operatív programjainak a jelenlegi struktúráját -, vagy szükségesnek tartanák-e akár az adókedvezmények igénybevételének, akár az operatív programok struktúrájának érdemi módosítását?
DR. KÁLLAY LÁSZLÓ (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Kettéválasztanám a kérdést. Ami a közvetlen eszközöket illeti, beleértve az operatív programot is - de valószínűleg elfogultak vagyunk, mert részben mi dolgoztuk ki ezeket az eszközöket -, azt gondolom, és hadd hívjam fel erre a figyelmet, hogy nem nagyon gyorsan, de az elhatározott változások irányát is figyelembe véve, ezek az eszközök a korábbinál hatékonyabban fogják szolgálni a kis- és középvállalkozások fejlődését. Ebből azért egy kulcsszót hadd emeljek ki, ami a változásokat tekintve - azt gondolom - közös fogalom, hogy mindenhol igyekszünk a teljesítményorientációt erősíteni. Tehát mind a támogatott vállalkozásoknál, mind az egyes programokat végrehajtó szervezeteknél arra törekszünk, hogy mérhető és - lehet, hogy ez kicsit erős szó, de mégis ezt szeretném használni - kikényszerített teljesítmény legyen. Mert úgy gondoljuk, hogy csak ettől tudja a növekedést szolgálni.
Ami általában főleg az adókedvezmény részét illeti a dolognak, azt mindenki tudja, hogy nem egy könnyű helyzet ez a mostani, hiszen Magyarországon - erről szintén filozófiai viták folynak, amibe nem szeretnék belemenni - rövidtávon és gyakorlatilag az adócsökkentés esélyei nem nagyon jók. Itt azért egy másik szempontra is fel szeretném hívni a figyelmet. A kkv-stratégiában az a megállapítás szerepel, hogy a kisvállalkozások terheinek a csökkentését nemcsak az adómértékek csökkentésével szolgálni, hanem az adminisztratív terheik csökkentésével is, ami nagyon komoly és nehéz feladat. Ez nyilvánvalóan nem kizárólag a GKM hatáskörébe tartozik, de azt a megállapítást tartalmazza a stratégia elemző része, hogy jó néhány százalékpontnyi - tehát százmilliárdokban mérhető - megtakarítást lehet elérni, ez egyébként nagyon következetes munkát igényel.
Hadd mondjam el ebben a teremben, hogy szerintem részben szemléleti kérdésről is van szó, ami éppen a képviselőket is érinti. Hiszen minél több kisebb csoportra vonatkozó adó- és járulékkedvezményt építünk be egy adórendszerbe, vélhetőleg annál nagyobb lesz az adminisztratív terhe. Ezért azt gondolom, hogy akkor, amikor valaki dönt arról, hogy bármilyen - nemcsak kkv-knak szóló - adókivételt, -könnyítést, -kedvezményt támogat-e, akkor azt is mérlegelnie kell, hogy ezzel valószínűleg az adminisztratív terheket növelni fogja, akár azért, mert az vállalati adó, akár azért, mert az alkalmazottnak kell akkor bonyolultabb adóbevallást adni, illetve ilyen tevékenységet folytatni. Azt gondolom, ha ez a szemlélet egységesen tudna érvényesülni, akkor már rövidtávon is lehetne költségmegtakarításokat elérni anélkül, hogy a költségvetési szempontból nem túl könnyű adócsökkentésre kellene sort keríteni.
ELNÖK: Köszönjük a főosztályvezető úr válaszát. További hozzászólásra jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr.
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válasz
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégek! Azt gondolom, az ÁSZ-jelentés általános értékelését az előttem szólók elvégezték, úgyhogy egy konkrét dologgal kapcsolatban szeretnék véleményt nyilvánítani, illetve kérdezni.
Az ÁSZ-jelentésben az olvasható, hogy összességében elmondható, az uniós forrásból származó támogatások hazai intézményi monitoring- és ellenőrzési rendszere megfelel az Európai Bizottság elvárásainak, ugyanakkor ez nem adhat okot arra, hogy lebecsüljük a rendszer működésében rejlő kockázatot. Bizonyára önök is olvashatták, hogy az ÁSZ a jelentése elkészítése során önkéntes jellegű válaszadáson alapuló közvélemény-kutatást végzett, amelyből az jött ki, hogy a válaszadók 20 százaléka az uniós, illetve 24 százaléka a hazai források, támogatások esetében valamilyen szintű korrupcióra utaló jelenséget vélelmezett a válaszában. Ebből is kiderül az, hogy a válaszadók ötöde érzékel valamilyen korrupciót a rendszerben.
Talán önök is emlékeznek arra, hogy ebben a bizottságban is - elvi szinten - folytattunk már vitát arról, hogy átlengi-e, átlengheti-e a korrupció gyanúja a fejlesztési források felhasználását illetően, és abban a vitában is azt éreztem, hogy mintha elbagatellizálnánk, mintha nem vennénk komolyan ezt a dolgot, mintha azt gondolnánk, hogy Magyarország valóban egy kis ország, itt mindenki mindenkit ismer, tehát ezzel nem lehet különösebb baj. Ugyanakkor azt tapasztalom - egyre több újsághír és konkrét tények is alátámasztják ezt -, hogy bizony-bizony megjelenik a korrupció a fejlesztési források felhasználását illetően is.
Magam is azt látom, hogy a rendszer felépítésében alapvetően ott van a korrupció lehetősége. Amikor egy kormányzat olyan rendszert épít ki, amelynek során több jelentős feladatot úgymond kiszervezés alapján old meg, akkor bizony felvetődhet az a dolog, amelynek a legendája már megvan Magyarországon, nevezetesen az, hogy ez esetleg egy személyhez kötődően valósul meg; természetesen az a személy mindig mást és mást képvisel. Van olyan személy, aki pályázatot ír, aztán részt vesz ennek a pályázatnak az elbírálásában, sőt ugyanaz a személy - természetesen valamely más cég vagy gazdasági vállalkozás képviseletében - még le is ellenőrzi annak az uniós forrásnak a felhasználását.
Ennek megfelelően azt gondolom, hogy a jelenlegi kormányzati intézkedések nem voltak hatékonyak. Tehát a feljelentgetős honlap üzemeltetése önmagában is csekély megoldásnak tűnik, ráadásul a miniszter úr is elmondta már több esetben, hogy igazán a hatékonyságát nem tapasztalják. Szintén a miniszter úr hirdette meg azt, hogy Európa legszigorúbb összeférhetetlenségi törvénye készül Magyarországon a felhasználható források esetében. Azt gondolom, ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ennek megfelelően szeretném megkérdezni: érzik-e önök ezt a veszélyt, konkrétan számolnak-e ezzel a következő időszakban? Az önök meglátása szerint elfogadhatók-e azok az eszközök, amelyeket jelen pillanatban a kormányzat üzemeltet ezen a területen, illetve kívánnak-e valamilyen javaslatot tenni annak érdekében, hogy itt hatékony fellépést lehessen megvalósítani?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a kérdéseket. Válaszadásra Bihary főigazgató úr következik.
BIHARY ZSIGMOND (Állami Számvevőszék): Ezek nem ellenőrzési megállapítások, hanem egy felmérés, ahogy a képviselő úr is utalt rá. Mindenütt a világon van fejlesztési korrupciós veszély, tehát ez nem magyar sajátosság, ennek a konkrét mértékét meghatározni lehetetlen, erre különböző becslések vannak. Ami biztosnak tűnik az az, hogy kizárni nem lehet.
Ezért gondoltuk, hogy figyelemfelhívó jelleggel talán érdemes ezt az arányt jelezni. Azért annak is van bizonyos hírértéke, hogy az uniós támogatások vonatkozásában alacsonyabbnak értékelik ezt a veszélyt, a hazai forrásoknál magasabbnak. Tehát itt azért a dolgok olyan értelemben valahol összecsengenek, hogy az uniós támogatásokkal kapcsolatban azért van egy zárt monitoring, értékelési, ellenőrzési rendszer, a hazai támogatásoknál ez lényegében mértékben hiányzik.
ELNÖK: Képviselő úr, parancsoljon!
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Még meghallgattam volna Vági elnök úr véleményét is, ha van róla.
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr!
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Válaszolnék, hogyha ez kérdés volt, hogy teszünk-e intézkedéseket, és hogy elegendőnek tartjuk-e. Azt gondolom, rengeteg intézkedést tettünk, ezeket fenn kell tartani, és ezeket szigorúan kell tartani. Ezeket erősíteni és tovább forszírozni abban az esetben szükséges, ha vannak új módszerek, a szándékok és az erre fordított erőforrások, szabályok alapján azt gondolom, hogy ezt tovább szigorítani nem szükséges. Ma már elérte azt az arányt a különböző eszközök, ellenőrzések, jelentések, az adminisztráció, a minőségbiztosítás, a beavatkozások szintjén, amely a rendszernek olyan terhét és költségét jelenti, amelyet a magam részéről nagyon nem tartanék indokoltnak forszírozni.
A különböző megállapításokkal kapcsolatban talán részben vitatkoznék. Nem tudom, a miniszter úr mondta-e, hogy nem hatékony az internetes bejelentőlap, ha mondta, akkor majd - gondolom - fogja jelezni felénk is, hogy ezt miért mondta. Nem tudom, mitől lesz hatékonyabb a rendszer. Egyáltalán, amiről beszélünk, az közgazdaságilag az úgynevezett negatív hatékonyság fogalmába tartozik. Tehát egy orvost, egy rendőrt, egy tűzoltót és éppenséggel egy ellenőrt nem az minősít feltétlenül, hogy minél többet kapott-e el, vagy minél kevesebbet. Össze kell adni a két halmazt. Tehát a beavatkozást és a beavatkozással nem érintett halmazzal együtt mérhető, hogy ez a rendszer korrupt vagy nem korrupt.
Hogy az emberek vélekedése 20-24 százalékban ilyen, ezt a felmérést nem ismerem, de ez nagyon rossz szám, ez ellen tennünk kell. Tehát ilyen értelemben azt tudom mondani hogy riasztó ez a szám. Hogy ez korrupciót jelent-e vagy szabálytalanságot, illetve rosszhiszemű vagy jóhiszemű hozzáállást, ezek nagyon óvatosan kezelendő dolgok, de egyértelműen és összefoglalóan azt tudom mondani, hogy a nemzetközi számadatok, a nemzetközi gyakorlat összevetésében átlag feletti a mi szándékunk, illetve elkötelezettségünk ebben a dologban. Az, hogy az eredményeink átlag fölöttiek-e, becslésen alapul; a nemzetközi, mérhető számok tekintetében nem állunk rosszabbul, nem nagyobb nálunk a korrupciós vagy a szabálytalan esetek száma. Itt elhangzott kérés alapján készítjük ennek a nemzetközi összehasonlítását, ezt - gondolom - még ebben a hónapban ide tudjuk küldeni majd az elnök asszonynak, a bizottság tagjainak.
De ez nem igazán jó védekezési mód. Az, hogy nálunk is annyit korrumpálnak, mint más országokban, önmagában nem egy felmentés. Nagyságrendileg sajnos 10-15 százalék van a korrupciós esetek száma Európában, ettől mi sem maradunk el. Ez ellen küzdeni kell, úgyhogy ha az volt a kérdés, hogy a jövőben is ez elsődleges, akkor azt lehet mondani, hogy igen.
Az NFÜ szempontjából például itt elhangzott, hogy stratégiaalkotásban feladataink vannak - ezt majd azért ellenőriznünk kell, nem vitatom -, de akkor ehhez úgy kell az NFÜ-t felépíteni. Tehát az általam vezetett NFÜ kapacitása, személyi állománya, stb. nem egy korábbi Országos Tervhivatalt pótoló tervező egység lett. Lehet ilyet csinálni, de egyelőre ez nincs, ezt el kell ismernem. Viszont például a szabályosság, átláthatóság kiemelt feladatunk, ebben nem kívánunk visszalépni.
ELNÖK: Távol álljon tőlem, hogy az NFÜ-re testáljak feladatokat, nincs ilyen lehetőségem, sohasem tenném, a kormányrendelet tette meg, az a hivatkozott 130/2006. számú rendelet, amely az önök intézményét jelölte meg. Ha ez nem megoldható, akkor nyilván a kormánnyal egyeztetni kell, hogy szűkösek a személyi, tárgyi, infrastrukturális kapacitások, és még sorolhatnám. Vissza is térhetünk erre, de ennek a mai napirendnek ez nem tárgya.
Van-e további hozzászólás? (Jelzésre.) Halm Tamás, parancsoljon!
Dr. Halm Tamás (Gazdasági és Szociális Tanács) hozzászólása
DR. HALM TAMÁS (Gazdasági és Szociális Tanács): Köszönöm szépen, kedves elnök asszony. Tisztelt Jelenlévők! Halm Tamás vagyok, a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára.
Aki a közelmúltban járt az Állami Számvevőszék nagy tanácstermében, a gyönyörű üvegteremben, az láthat ott egy nagyon szép idézetet a falon Keresztury Dezsőtől: "Sorsunkat nálunk nagyobb erők formálják, jellemünkért magunk vagyunk felelősek." Nekem nagyon tetszik ez az idézet, de én az ÁSZ-ba más, méghozzá Illyés Gyulától származó sort tettem volna: "Növeli, ki elfödi a bajt." Nagyon örülök, hogy az ÁSZ jelentése éppen arról tanúskodik, hogy nem akarják elfödni a bajt. Tehát nagyon őszintén, keményen néznek szembe mindazokkal a hiányosságokkal, amelyekről ilyen vagy olyan formában talán mindannyian hallottunk.
Nekem személy szerint különösen jól esett, hogy etalonként említi ez a jelentés az országos fejlesztéspolitikai koncepciót. Abban az időben, amikor ezt az Országgyűlés elé vittük, akkor még volt szerencsém a Nemzeti Fejlesztési Hivatalban dolgozni, az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogelődjénél. Hadd emeljem ki a stratégiának egyrészt azt a jó szándékát, ami az anyagban is olvasható. Tehát, hogy a társadalmi-gazdasági tervezés hosszú távon, logikusan felépített rendszerét szerette volna elképzelni, ahogy itt a Magyar Köztársaság alkotmányára történt is hivatkozás. De amit különösen szeretnék hangsúlyozni, a következő. Mielőtt itt elkezdődött a nagy mozgás, összeszámoltam, hogy öt olyan politikus ült ebben a teremben, aki részt vett valamilyen formában ennek a koncepciónak a megvitatásában - tanácsadóként vagy országgyűlési képviselőkén -, és nem merem azt mondani, hogy ez konszenzussal született volna, de azért azt nyugodtan mondhatom, hogy úttörők voltunk abban, hogy éppúgy, mint a kormánypártok véleményét, az ellenzék véleményét is meg szerettük volna hallgatni.
A stratégiakészítés fontosságával kapcsolatban csak azt szeretném elmondani, hogy az Európai Unióból talán két példát hadd említsek, hogy mennyire szükség van hosszú távú stratégiákra, mert itt is elhangzott a vitában, hogy talán nincs erre szükség. Gondoljunk arra, hogy a vámuniót egy 12 éves stratégia és terv keretében építették ki, és az euró bevezetésére is 12 évet szánt az Európai Unió.
Most szeretnék két szót szólni a saját jelenlegi szervezetemről, a Gazdasági és Szociális Tanácsról, amelynek az volna a feladata, hogy a nemzetstratégiákban legyen a kormánynak és az Országgyűlésnek tanácsadó szerve. Szomorúan állapíthatom meg, hogy a kormánytól eddig vitára stratégiát csak a Nemzeti Fejlesztési Hivataltól, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől kaptunk. A fejlesztési koncepciót is megvitattuk, aztán megvitattuk a nemzeti stratégiai referenciakeretet, operatív programokat, akcióterveket, a lisszaboni stratégiával kapcsolatos anyagot, és így tovább. Tehát a Gazdasági és Szociális Tanácsban ég a vágy, hogy ilyen stratégiák alkotásában részt vegyen. Az alapszabályunkban szerepel egy olyan mondat, hogy az Országgyűlés kérésére is vitatnánk szívesen dolgokat. Hadd vessem fel, hogyha ilyen stratégiai együttműködés itt a két oldal között elhangzott, hogy ebben a Gazdasági és Szociális Tanács nagyon szívesen részt venne. Nem merem azt mondani, hogy most erre különösen jók a feltételek, de lehet a jelenlegi politikai helyzetnek egy olyan szemlélete is - ahogy ma közhelyesen mondani szokták, olyan olvasata -, hogy most éppen arra lenne szükség, hogy az ilyenfajta széles körű és hosszú távra szóló stratégiákat nagy körben vitassuk meg. Azt hiszem, a Gazdasági és Szociális Tanács akár egy társadalmi szerződésig elmenve is tudna talán segíteni e stratégiák kialakításában és megvitatásában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Van-e további hozzászólás? (Nincs jelzés.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk azzal a javaslattal együtt, hogy az eseti bizottság bizottsági határozatában javasolja az Országgyűlés számára az Állami Számvevőszéknek a gazdaságfejlesztés állami eszközrendszere működésének ellenőrzéséről szóló 0802. számú jelentésének plenáris ülésen való megtárgyalását, egyben felkéri az Országgyűlést, hogy amennyiben szükségesnek ítéli meg, végezze el a vizsgálat tárgyával kapcsolatos jogalkotási teendőket. Ez a bizottság javaslata, amit aláírás után továbbítani fogunk.
Köszönjük szépen a főigazgató úrnak és főosztályvezető úrnak és Zöldréti úrnak a jelenlétet, bár ha tudnak maradni még, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ugyanilyen tárgyban teszi közzé a javaslatait, illetve a vállalkozások helyzetét. (Bihary Zsigmond: A kollegám maradna itt.) Köszönjük szépen.
Miklóssy alelnök úr, parancsoljon!
Miklóssy Ferenc (MKIK) szóbeli kiegészítése
MIKLÓSSY FERENC (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen, elnök asszony, köszönjük a lehetőséget. Igyekszem lényegre törően, gyorsan összefoglalni, és remélem, hogy a figyelmet még fenn tudom tartani így két óra után is.
Először csak két megjegyzést tennék. Egyik, hogy részünkről is teljes elismerés illeti az ÁSZ anyagát, hiszen szakmailag jól összefoglalt, korrekt anyag. A másik, hogy teljesen egyetértek Szűcs Erika képviselő asszony azon felvetésével - és azonosulni is tudunk vele -, hogy ezt a gazdasági növekedést vagy ezt a helyzetet önmagában a politika nem tudja megoldani. Ugyanúgy éreznénk és vállalnánk is a felelősséget, és ebben nyilván partnerek vagyunk, kölcsönös partnerség kell. Zárójelben azért odatenném, hogy a vállalkozások jelentős részét az elmúlt pár évtized alatt azért a politika elrontotta, és szubjektív intézkedéstől várják a növekedést, hogy majd valaki megoldja. Az alkalmazkodási kényszer felelősségét kevesebben érzik, ebben mi is feladatot látunk saját magunk részére.
A Gazdasági Minisztérium képviselőjétől elhangzott, hogy a növekedésre más források is vannak, mint az EU biztosította lehetőség, azért azt kiemelnénk, hogy a 2 százalék körüli gazdasági növekedés gyakorlatilag a működő tőke csökkenő bevitele, a magyar vállalkozások alultőkésítettsége, és az egyéb külső források bevonása azért elég korlátozott. Ezzel csak azt hangsúlyoznám, hogy közösen nagy felelőtlenség lenne tőlünk, ha ezzel az EU-forrással nem sáfárkodnánk jobban. Hiszen rá vagyunk kényszerítve, szemben mondjuk Romániával, ahol a Román Nemzeti Bank képviselője éppen a múlt héten egy konferencián kifejtette, hogy a külföldön dolgozó románok a múlt évben 7,5 milliárd eurót vittek haza, emellett a GDP 7 százalék körül nő, az infrastruktúra- és egyéb fejlesztésekre komoly forrásokat vesznek fel a Világbanktól, az Európai Fejlesztési Banktól, és azt hiszem, EU-s forrásokat is fajlagosan közel ennyit kapnak. Tehát nekünk nagyon fontos ezt kihasználni, hiszen a mozgásterünk be van korlátozva.
Éppen ezért javasolja meggondolásra a kamara a politikának - hiszen valamikor együtt is csináltuk a képviselő asszonnyal akár a pólusprogramot, akár az új fejlesztési stratégiát -, a megkérdezett százegynéhány szervezet 2005-ben nyolcvanvalahány százalékban a magyar gazdaság versenyképesség-növekedését tartotta a prioritás első számú feltételeként. Mire megjelentek az operatív programok, közvetlen gazdaságélénkítésre csak 15 százalék jutott, és ennek a felhasználása és hatékonysága is - azt hiszem - kívánnivalót hagy maga után. Ezért javasoljuk mindenképpen meggondolásra, hogy 2009-től átcsoportosítással 2-300 milliárd többletforrást kell közvetlenül a gazdaságélénkítésre szánni.
Véleményünk szerint az európai uniós források jelentős része a szűk önkormányzati forrásokat helyettesíti, és gazdaságnövekedésre, a multiplikáló hatás érvényesítésére egyre kevesebb marad. Az ÁSZ-anyagból is, a mi felmérésünk alapján is azt érezzük - és ezt közös feladatnak tartjuk ismét -, hogy egy jó célrendszert a hibás eszközrendszer miatt nehezen lehet megvalósítani, tehát megfelelő az input, de az output már nem az, amit szeretnénk. Tehát magában az eszközrendszert, ezt a folyamatrendszert kell megvalósítani - úgy is, mint ahogy az ÁSZ-anyagban szerepel - fontos célok és mutatórendszerek kialakításával, folyamatosan értékelő monitoringrendszerrel, hiszen ma már - amellett, hogy elismerjük, jó az ÁSZ-anyag - egy 2005-2006-os megállapítással nem sokat tudunk kezdeni, inkább a folyamatos értékelés során, amikor még korrekcióra van lehetőség.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a stratégiák, a részcélok, részstratégiák összhangban legyenek, hiszen ha valahol fejlesztünk valamit, és mondom a célt, hogy a későbbiekben a multiplikáló hatás teljes értékű kihasználását próbáljuk a magyar gazdaság érdekében kialakítani. Ha mondjuk van egy hosszú távú környezetvédelmi fejlesztés, akkor a részstratégiában, a részcélokban vagy multiplikáló hatással ösztönözzük annak a technológiának a hazai megvalósítását kutatás-fejlesztésben, licencvásárlásban, hogy ahhoz magyar eszközök, technológiák, gépek jöjjenek, ne importként. Számításaink szerint a fejlesztési forrás 40 százaléka visszamegy a donor országokba, ennek is jelentős itteni gerjesztő hatása lenne, ha ezeket meg tudjuk teremteni.
Azt megállapíthatjuk, hogy nőtt az olló a régiók között, nőtt a szakadék a multik és a kivállalkozások között, egy mondattal majd erre vissza fogok térni. Tehát mindenképpen azt javasoljuk és szükségesnek tartjuk, erre példákkal is szívesen állunk rendelkezésre akár úgy is, hogy felelősséget vállalunk, hogy tekintsük át az eszközrendszereket és a meghatározott célokat. Ma már a célrendszert is kicsit módosítani lehet, hiszen amikor ezek az operatív programok vagy akciótervek meg lettek határozva 2005-2006-ban, más volt a hazai és a külföldi feltétel is, hiszen ma már azért Európában és általában a világban bizonyos növekedési ütem visszaesés, növekvő pénzügyi válság van, a források, a hitelforrások egyre nehezebben érhetők el.
Egy héttel ezelőtt volt egy nemzetközi EU-s konferencia, a magyar kormányt is képviselték, mi is részt vettünk, az európai uniós tizenötökből hat ország számolt be a különböző fejlesztési stratégiák eredményéről. Nyilván nem vagyunk összhangban, hiszen más fejlettségi szinten állnak, de egyértelmű - és azt hiszem, az ÁSZ mottójaként is meg lehet fogalmazni -, hogy azokban az országokban hasznosultak jól és hatékonyan az európai uniós források, ahol a programok fejlesztésorientáltak voltak. Tényleges partnerségen alapultak, gyakorlatilag innovációcentrikus fejlesztések voltak, figyelembe vették az ország, illetve a régió adottságait, identitásait, eltekintettek a határoktól - tehát határ nélküli gondolkodás volt -, és jelentősen kihasználták ezek multiplikáló hatását. Erre megint egy ellenpélda, hogy a román-magyar határ két oldalán mindkét nemzeti fejlesztési tervben hat nemzetközi repülőtér-fejlesztés, és ha jól tudom, a határral párhuzamosan mindkét oldalon egy gyorsforgalmi út szerepel, az egyik Nagyvárad-Arad, a másik Debrecen-Szeged irányában, 20-30 kilométer távolságban.
Olyan példa is van - a francia fejlesztési ügynökség alelnöke fejtette ki -, hogy gyakorlatilag Franciaország alapstratégiája, hogy a vállalkozók elé - szó szerint így mondta - piros szőnyeget kell teríteni, hogy az érvényesülésük feltételei javuljanak, hiszen ha a vállalkozók gazdagodnak, akkor gazdagodhat a város, a régió, az ország.
Mindenképpen javasoljuk - és azt hiszem, megvan az aktualitása - a 2009-2010-es akcióterv módosítását. Már említettem azt is, hogy közvetlen gazdaságfejlesztésre, a versenyképesség növelése érdekében célszerűnek tartanánk, ha akár az ágazati, akár a regionális programokra is jelentősen, mondjuk évente 2-300 milliárd forinttal megnyílna ez a lehetőség. Mindenképpen szükség lenne a gazdaságnövekedés-orientált és a versenyképesség javítását célzó közvetlen programokra, mindenképpen szükséges, hogy az infrastrukturális fejlesztések multiplikáló hatását próbáljuk kihasználni. Értem ez alatt, hogyha van egy fejlesztés, akkor annak a hazai kis- és középvállalkozások vagy a hazai kutatás-fejlesztés is alapvető részese legyen. Tehát ha van egy fejlesztés, ha a technológiát behozzuk, akkor legalább minél többet vagy itthon alakítsunk ki, vagy licencet vegyünk, vagy beszállítsunk azokhoz az importokhoz, hogy minél többször - legalább két-háromszor - megforduló nagyobb hatása legyen a magyar gazdaságra.
Mindenképpen szükségesnek tartjuk az intézményi rendszer áttekintését, egyszerűsítését, hiszen megítélésünk szerint ma az elosztások, pályáztatások adminisztrációs költsége elég nagy, ha ebből néhány százalékot meg tudunk takarítani, és azt gazdaságélénkítésre fordítani, az is jelentős. Szükséges a támogatási rendszerek áttekintése, gyakorlatilag az adminisztrációs ügyrend egyszerűsítése, az intenzitás növelése, ezt nemcsak a 30 vagy 40 százalék növelésével, hanem olyan rendszerekkel, amelyeket a tizenötöknél már alkalmaznak, hogy amennyiben kap 30 százalék támogatást, felvehessen hozzá 50 százalékos hosszú futamidejű hitelt, annak adjunk kamattámogatást, és mondjuk a hitelhez garanciát. Ezek kialakult rendszerek, mivel a vállalkozások nehezen tudják a saját vagy egyéb forrást előteremteni. Ezt szükségesnek tartjuk, ami az EU régebbi tagországaiban mára már kialakult.
Itt megint arra hivatkoznék, hogy közös projektben vettünk részt a francia Loewel úrral, aki több ország kis- és középvállalkozásainak a támogatását volt hivatott magyar javaslatként átdolgozni, ezt együtt átdolgoztuk Baráth miniszter úr ideje alatt, és ebből nagyon komoly anyag alakult ki, amely sajnos most nem köszön vissza.
A kamara elmondta, amit a pályamódosítás, illetve adóreform és gazdaságélénkítés alatt ért. Szükségesnek tartjuk, hogy kialakuljon egy versenyképességre ösztönző, a gazdasági növekedést elősegítő üzleti környezet, természetesen teljes egészében egyetértve a konvergenciacélok betartásával és az egyensúly megteremtésével. Éppen azért tettük meg - azt hiszem, ezt minden képviselő megkapta - azokat a költségvetésen, illetve szabályzón belüli módosításokat, amelyek plusz-mínusz hatása nem jelentős, tehát nem veszélyezteti az előbb mondott célokat, de azt hiszem, a mi modelljeink szerint a mintegy ezermilliárd forint átrendezésével gazdaságélénkítő hatású.
Fontos az adózási jogszabályok és adózási adminisztráció csökkentése, egyszerűsítése. Megint csak egy példát mondva - és nem szeretnék Romániára hivatkozni -, a környezetünkben bármelyik adórendszerrel számolva, gyakorlatilag Romániában a 10 fő alatti vállalkozások ez évtől társasági adóként 2,5 százalékot fizetnek. A pécsi közgazdasági egyetem kutatásai alapján a magyar 10 fő alatti vállalkozások 1,8 százalékos adót fizetnek, és az adóadminisztráció költsége 1,5 százalék, ez összességében 3,3 százalék. Ha ezt a szaldót megfelezzük, mondjuk itt is 2,5 százalékot fizetnének, a vállalkozók is jobban járnának, és az állami költségvetés is. Nagyon sok ilyen van, ami a költségvetés egyensúlyát nem bontja fel, de jelentős adminisztrációs csökkentést jelent, ami az ÁSZ-anyagban is elhangzott.
Megint az adókedvezményekről - itt előttem már alaposan elemezték - csak két példát. Nem biztos, hogy az a leghatékonyabb, itt elhangzott, hogy a nagyvállalatok kapják a 88 százalékát, de még egy példa is van, hogy a legfejlettebb 106 százalékán - a központi régió - van az EU átlagának, az kapta az elmúlt öt évben az adókedvezmények 80 százalékát, a periférikus területek, illetve a másik hat régió a maradék 20 százalékot.
A bérterheket mindenképpen szükségesnek tartjuk csökkenteni, hiszen a régióban nem leszünk versenyképesek, hiszen ma már Magyarországon - hála Istennek - nem az olcsó munkaerőért jönnek, hanem elsősorban a képzett munkaerőért és a kiszolgálásért. De ma már - a jelenlegi adatok szerint - bruttóban is beérik a környező országok a magyar bérviszonyokat, és nettóban jelentős többletet mutatnak, és ha Magyarország akarja az országon belüli munkaerő-megtartást, a munkaerő biztosítását, akkor ebben versenyben kell lenni úgy, hogy a vállalkozók az európai átlagot jelentősen meghaladó bérterhe, illetve a bérek közötti ék - ami a legmagasabb az EU-ban - ne nőjön.
Mindenképpen szükségesnek tartjuk a piacorientált magatartást, piacorientált innovációt, hiszen a célok mellett ezek is a gyakorlatban hiányosan jelentkeznek. Kevés még a vállalkozáson keresztül a piacra integrálódó kutatás és fejlesztés, a hosszú évek gyakorlata, tapasztalata az, hogy a kutatóintézetek, egyetemek inkább önállóan jelennek meg a piacon, és külföldön értékesítik a szabadalmaikat, a kutatási eredményeket, és ez a magyar gazdaságra kevésbé hat.
Nagyon fontosnak tartanánk a versenyképességet, a növekedést, a termelékenységet segítő támogatási rendszereket, többek között a kereskedelemfejlesztéstől kezdve a pályáztatáson, a pályázati ismeretrendszeren keresztül az exporttámogatási rendszerig. Példás Spanyolországban az exportra felkészítő rendszer, ahol a kiválasztott vállalkozások 100 ezer eurót kapnak két év alatt, és ebből adódóan 5 év alatt 7 ezerrel nőtt az exportra termelő spanyol vállalkozók száma, ezt természetesen tapasztaljuk a magyar piacon is.
Rendkívül fontosnak tartjuk az adminisztráció csökkentését, hiszen a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy 2012-ig 25 százalékkal csökkenti az adminisztrációt. Ebben van ugyan törekvés a piacra hangolva - most nincs itt az illetékes minisztérium képviselője -, ez a rendszer kialakult, de ennek még nincs kézzel fogható lehetősége. Azt hiszem, valamennyi reálszféra képviselője nevében partnerként felajánlhatjuk magunkat ebben, hiszen az EU számítása szerint ez 1,5 százalékos GDP-növekedést jelent évente, és erre kötelezettségünk van. De olyan túlszabályozások csökkentésére is, ami megint nem költségvetési tétel, és jelentősen nehezíti a versenyképességünket, mint a vendéglátást, kereskedelmet, egyebeket szabályozó HACCP-rendszer, amely egy-két fős üzletekre, boltokra ugyanúgy hat, mint a nagy multikra. Felmérésünk szerint - a fogyasztásvédelemmel is konzultálva - gyakorlatilag ezeket messze sokkal alacsonyabb szinten tartják be a hasonló spanyol, olasz, portugál vagy francia szakterületeken. Még jó pár ilyet tudnék mondani, más ellenőrzési rendszereket, noha egyetértünk az ellenőrzések hatékonyságával, de a túlszabályozás piaci veszteségeket jelent.
Nagyon fontosnak tartjuk még, de nem térek rá ki részletesen, a humánerőforrás biztosításának stratégiáját. Csak egy példa, hogy a következő tíz évben ötször annyi szakember esik ki a magyar munkaerőpiacról, mint amennyit belülről tudunk biztosítani, és ennek a rendkívül nehéz hatásával számolni kell, elsősorban a szakmunkások területén, mert a növekedéshez - számításaink szerint - 2015-ben 3-500 ezer szakmunkás fog hiányozni. Van olyan EU-felmérés, hogy Magyarországon 2015-ben 16 százalékos lesz a munkaerőhiány, és akkor nem azt fogjuk mondani, hogy nincs forrás, hanem azt, hogy munkaerő nem lesz a növekedéshez, ha ezt most nem teremtjük meg.
Néhány dolgot csak a kkv-kal kapcsolatban, egyetértve azzal, hogy ne legyen ellentét a multik vagy a globalizált cégek és a kkv-k között, sőt összhangnak kell lennie. De ahhoz, hogy a magyar foglalkoztatottak kétharmadát adó kis- és középvállalkozások versenyképesek legyenek, nyilván a vállalkozásoknak is tenni kell. Ösztönözni kell rá őket, de magát a környezetet, a támogatási rendszert is ki kell alakítani ehhez. Ehhez mindenképpen patrióta gazdaságpolitikára van szükség, alkalmazást segítő ösztönző támogatási rendszerekre, üzleti háttérre, külpiaci megjelenésüket segítő rendszerekre, kooperációkat ösztönző szervezésre, amit részben a politikának vagy a kormányzatnak, részben a gazdasági képviseleteknek kell hogy a feladata legyen.
Gyakorlatilag szükséges a kis- és középvállalkozásokat segíteni abban, hogy műszaki, szervezési és vezetési tudást szerezzenek, hiszen ma már Magyarországon - van egy ilyen szűkebb körű felmérésünk a multik részéről - lassan nem az az akadálya a magyar működő tőke betelepedésének, hogy magasak a bérek, hanem a szolgáltatások alacsony színvonalúak, és munkaerő sincs, illetve a beszállítói háttér jelentősen lemarad a kívánalomtól. Ez egyrészt a multik kiszolgálását is nehezíti, másrészt a lehetőségeket is, hogy minél több első körös beszállító legyen. Meg fogjuk érni, hogy a Magyarországon megtelepedett multikhoz Szlovákiából vagy Romániából fognak beszállítani, nem úgy, hogyha kitelepszik a Nokia Romániába, a magyar hátterét vigye magával.
Köszönöm szépen. Összefoglalva még egyszer csak azt hangsúlyoznám, hogy egyrészt nagyon fontos, és kérjük a politikától, hogy partnerként tekintsen, és biztosítsa azokat a lehetőségeket, amelyek közös érdekünk a gazdasági növekedésben. Nagyon sok feladatot át lehet adni, át tud vállalni maga a reálszféra, és fontosnak tartjuk, hogy a jelenlegi gazdasági feltételek, ÁSZ-vizsgálat és egyéb eredmények alapján gondoljuk át a 2009-2011-es akcióprogramot, hiszen ennek a fontossága nagyobb, mint két évvel ezelőtt volt. Ha kell, az nem hiba, hogy korrigáljuk, módosítsuk, hanem ésszerű döntés, és nyilván majd az illetékesekkel igyekszünk az adójavaslatunkat és üzleti feltételre vonatkozó kéréseinket megvitatni, ami már nem ennek a bizottságnak a javaslata, de reméljük, hogy meg tudjuk győzni, hiszen ha 27-ből 26-an másképp csinálják és eredményesek, mi pedig így csináljuk és nem vagyunk eredményesek, akkor nem biztos, hogy a 26-nál van gond.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen Miklóssy alelnök úr előterjesztését, kiegészítését és a nagyon alapos tájékoztatását és felvezetését.
Vági elnök úrtól szeretnék valamit kérdezni, mert az alelnök úrnak volt egy gondolatrésze, ami a gazdasági operatív program tartalmi módosítására irányult és a 2009-2010 akcióprogramok tartalmának a módosítására. A javaslat - ön is bizonyára olvasta - az EU-források átcsoportosítását is előirányozza a regionális operatív programok és a GOP irányába, a kkv-k megerősítése céljából 200-300 milliárdos nagyságrenddel, tehát azt szeretném kérdezni, hogy mi a javaslata. Egyben átadom az elnöklést Varju alelnök úrnak. (Szűcs Erika: Mielőtt az elnök úr válaszol, szeretnék valamit kérdezni.) Engedjük meg képviselő asszony az elnök úrnak, hogy... (Szűcs Erika: Még ne válaszoljon, mert a vita végén válaszoljon, hogy mit gondol. Először hadd tegyem fel a kérdésemet!) Egy pillanat, képviselő asszony. Elnök urat a képviselő asszony védi, én ennek helyt adok, bár úgy érzem, hogy nem szorul védelemre. Parancsoljon, képviselő asszony, tegye fel a kérdését!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Persze, tudom én azt, csak szeretném megkérdezni, hogy a kamara benne van-e abban, hogy az általa javasolt, például adómódosítások egy erőteljes területi differenciálás mentén valósuljanak meg. Ugyanis, ha ezt így fogjuk csinálni, akkor az, ami itt előtte fájdalomként megszólalt, hogy megy a sok pénz meg támogatás és nem csökkennek a területi különbségek, hanem nőnek, akkor ez így fog maradni. Vissza kéne mennünk 1990-től és megnézni, hogy milyen olyan, minden vállalkozásra érvényes szabályok érkeztek adó tekintetében, amelyek a vállalkozásösztönzést jelentették. Én csak visszaemlékszem arra, amikor 50 százalékos személyi jövedelemadó-kedvezményt kapott az ember azért a pénzért, amit vállalkozásba fektetett, hogy biztos, hogy a Nyugat-Dunántúlon jóval több vállalkozást generált, mint nálunk. És ennek az a diszfunkciója, hogy az elmaradott vidékeken továbbra sem nő a foglalkoztatás, a másik oldalon pedig, ahol jóval erőteljesebb gazdaság van, folyamatosan erősödik a munkaerőhiány. Tehát én azt gondolom, hogy ha területi differencia nélkül csinálunk ilyeneket, akkor egy nagyon fontos szegmense a vitának, ami a korábbiakban volt, egyszerűen nem enyhülni fog, hanem növekedni. Lehet ilyen pálya is, mert amikor halljuk, hogy kistigrisek, meg a többi ország hogy fejlődik, ha ott belemennénk területi dimenziókba, valószínűleg ott kiderülne, hogy mint mindenütt, az van, hogy a gyors növekedés mögött általában nem működnek kiegyenlítő mechanizmusok, mert az erőteljes vidékek potenciálját használják ki. Ez az egyik dolog.
Kettő: milyen indikátorokat fogalmaznának meg hozzá? Ha ezek a javaslatok megvalósulnának, tehát lenne adócsökkentés, forrásátcsoportosítás, stb. Becslésük szerint ez mit hozna a konyhára? Mert abban maradtunk, hogy az a normális gondolkodás, hogy megfogalmazzuk a célt, az eszközt és az elvárt eredményt. Próbáljunk meg ebben az irányban gondolkodni! Amikor arról beszéltem, hogy közös felelősség és közös partnerség, akkor a magunk kötelezettsége, de a gazdaság is tudja azt mondani, hogy akkor mit gondol, hogy területileg mit jelentene, növekedésben, foglalkoztatásban mit jelentene.
És az utolsó kérdés, ami szintén állandó vitatéma közöttünk, és azt gondolom, hogy igazából ebben a dologban csak akkor tudunk előremenni, ha teljesen őszintén beszélünk és tartjuk magunkat a véleményünkhöz mindaddig, amíg meg nem győznek a tények mindarról, hogy módosítani kell, hogy a vállalkozások hány százalékának vagy milyen nagyságrendjének jelentenének ezek az intézkedések valóságos segítséget. Mondjuk, hogy ha 200-300 milliárddal több kerülne a gazdaságfejlesztésbe támogatásként, akkor ez a vállalkozásoknak hány százalékát érné el? Itt az a probléma, hogy azzal nem akar itt senki szembesülni, hogy annyi pénz úgysincs, hogy a 700 ezer vállalkozás 80 százaléka kapjon, és akkor mindenki elégedett, sokkal kevesebb a korrupcióval kapcsolatos elképzelés, meg vélekedés. De mindaddig, amíg a vállalkozások tíz százaléka vagy annál kevesebb jut pénzhez, addig sajnos ez mindig így fog történni. De azért gondolom, hogy ezekről a dolgokról kellene beszélni és direktben megfogalmazni, nemcsak úgy, hogy jó lenne, ha ez történne, hanem ennek mi az eredménye és körülbelül hányan lennének képesek vagy mennyivel több jutna el a mostanihoz képest. Hogy ez úgy legyen mindenkinek világos, hogy tulajdonképpen miről van szó, mert ez egy nagyon hosszú út, aminek valahol az elején vagyunk vagy útközben vagyunk, és ebben a szakaszban körülbelül ezek a dolgok lehetnének.
Tehát ezért ragaszkodtam a kérdésemhez, mert akkor érdemes komolyan foglalkozni azzal, hogy igen, vegyük el az útépítést, vegyük el az önkormányzatoktól, vegyük el a humánerőforrás-fejlesztéstől vagy vegyük el a környezetvédelemtől azt a 300 milliárdot és csoportosítsuk át, mert akkor tudjuk azt mondani, hogy ennek meglesz az eredménye.
Bocsánat, hogy erőszakoskodtam, csak azt mondtam, hogy jó, akkor én megpróbálok tanulni mindabból, ami hibát elkövettünk, és akkor próbáljuk meg egy ilyen komplex kérdéskörben megfogalmazni a célokat és az elvárható eredményeket.
Most alelnök úrnak nehéz feladatot adtam, tudom, de egy kicsit jelezni szerettem volna a kérdéseimmel, hogy a párbeszéd és az az új partnerség, amire abszolút nyitott vagyok és amire nagyon nagy szükség lenne, az azt jelenti, hogy mind a két oldalon közös értékelő rendszer vagy célrendszer mentén kell megfogalmazni az ügyeket és abból az elvárható eredményeket.
Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Varju László alelnök veszi át.)
ELNÖK: Köszönjük szépen a képviselő asszony kitartását és most alelnök úré a válaszolási lehetőség.
MIKLÓSSY FERENC (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen. Amit itt Szűcs Erika kifejtett, azon nagyon hosszan lehetne szakmai vitát folytatni és hogy mi a legjobb, azt előre prognosztizálhatjuk, feltételezhetjük, de az idő fogja eldönteni. Azért vetettem azt fel, hogy egyrészt Magyarország mai gazdasági paramétereiben van egy csomó pozitív dolog, mert hiszen jól alakul az exportunk, legjobb az exportunk összetétele az EU-s országok között, csak óriási szakadék van. Van egy magas szintű export és utána egy nagyon alacsony szintű, szinte bérmunka, és közte van egy űr. A forrás nagyon kevés. Az lenne most az együttes feladatunk, hogy megtaláljuk azt, hogy aki hatékonyan tud növelni, annak is adjunk valamit, de aki leszakadóban van, azt is ösztönözzük. És én azért hangsúlyoztam, hogy egyetértek azzal, amit a képviselő asszony mondott, hogy nem osztani kell, hanem ösztönözni az új magatartásformára a vállalkozásokat. Hiszen a 760 ezer vállalkozás Magyarországon ma nem életképes. Ausztriában 410-420 ezer vállalkozás van, hozzáteszem, hogy ott 8,5 millió lakos van, gyakorlatilag a keresők száma 4,1 millió a nálunk lévő 3,9-cel szemben. Tehát nagyon sok mindent kell ezen a területen tenni. A hétszázvalahányezer vállalkozó nem lesz versenyképes, nem tud annyi hozzáadott értéket adni. De a magyar hozzáadott érték a kis-közepeseknél egyötöde-egyhatoda, mint a tizenötöknél a hasonló szerkezetű.
Tehát rossz struktúra van, nem termelékenyen, költségpazarlón gazdálkodnak, nem versenyképesek. Át kell alakulni. Ezt kell együtt meghatároznunk, hogy mik azok az irányok, amelyek stratégiailag versenyképesek tudnak lenni. Ezért mondtam, hogy ha támogatunk egy innovációt, akkor ne az egyetemnek adjuk, hogy kutasson, felhasználjon, adjunk azért, de ösztönözzük rá, hogy a magyar vállalkozásokon keresztül, és a magyar vállalkozás akkor kapjon pénzt, ha azt a kutatást meg tudja valósítani. Ahhoz kapjon mondjuk 20-30-50 százalékot, a többit pedig felveheti hitelként. Ezeket, amik kitaposott utak a tizenötöknél, ezeket próbáljuk adaptálni, és ehhez tudunk integrátorokat is alkalmazni. Ezek hálátlan lépések, de meg kell tennünk a jövő érdekében. Ezt együtt fel kell vállalnunk, és nem tudjuk azt mondani, hogy most a 760 ezer vállalkozás mind versenyképes, ne csinálj semmit, gyártsd azt a bérmunkát vagy csináld azt a feldolgozó könnyűipari tevékenységedet, ahol még a béredet is alig termeled meg. Hát akkor át kell állni, mást kell csinálni vagy meg kell szűnni. Szervezni kell a klasztereket, az együttműködéseket, piacra kell kimenni a támogatási rendszerekkel is. És most is a leghátrányosabb észak-alföldi régió kapja az egy főre jutó legkevesebb támogatást a mostani program szerint. Két hete jelent meg a Népszabadságban pont egy ilyen melléklet. Tehát ezt egyértelműen egyikünk sem tudja megtalálni. Ezért kellene kialakítani azt, hogy hogyan tudjuk azt a dinamikát felhasználni.
Van egy olyan, ami nyilván a politika feladata, benne van egy összeg a segélyek mérséklésére. Ez alatt azt értjük, hogy közmunkára nemcsak az önkormányzatnak kellene törekednie, hanem bizonyos közmunkákat lehessen vállalkozásban is ledolgozni. Mert egy vállalkozó nyilván jobban tudja szervezni azt a munkát, ha ki kell a csatornákat tisztítani. A forrásokat is jobban tudná hasznosítani. Erre tudom azt mondani, hogy nem szabad ezt osztani, nem szabad követelmény nélkül odaadni, hanem jó követelményrendszert kell meghatározni, ahhoz a segítő háttérkörülményeket meg kell teremteni, az üzleti környezetet, hogy aki él és boldogulni akar, nehezen is, tehát verejtékes munkával, de el tudjon menni és lásson stratégiát. Aki meg nem hajlandó, az pedig valamilyen formában beolvad.
Azért is vetettem fel, hogy a folyamatos monitoringrendszert csináljuk térségekre, régiókra vagy országosan is, de mindenképpen fontosnak találjuk ezt a dinamikus mérést és nyilván az ilyen mutatókhoz kötött forráselosztásokat. Köszönöm szépen.
Örömmel vesszük akár szélesebb körben is ezt a vitát, mert valami jó fog belőle kijönni és ezen vagyunk konstruktívan. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen. A kérdésfeltevésem mutatta, hogy erről még jócskán kell beszélni, egyáltalán nem ilyen egyszerű a megoldás. Illetve van egy mondás, hogy minél egyszerűbbnek tűnik a megoldás, arról a végén kiderül, hogy az annál bonyolultabb feladat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most az elnök úrnak megadnám a szót.
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Nagyon röviden válaszolnék. Azt gondolom, hogy ennek az anyagnak a vitája részleteiben nyilván nem egy ilyen bizottsági időkeretnek megfelelő dolog, úgyhogy én nem is élnék ezzel vissza, hanem csak a pozícióinkat azonosítanám. Egy: számtalan dolog, amit itt az alelnök úr mondott, működik. Működik és létezik és már a 2007-2008-as operatív program kialakításánál így történt. Említette a kutatási pénzeket, ez a pólusprogram. A pólusprogram pontosan erről beszél, hogy egyetemek, önkormányzatok és privát szféra együtt kisvállalkozókkal, beszállítókkal egyfajta térségben lokalizáltan és számukra infrastrukturális fogadóközeget is kialakítva, de egyébként tőlük 100 km-re távol is beszállítói viszonyrendszerben tudjanak működni.
Vagy említette, hogy van-e az önerőhöz valami hozzájárulás. Ez egy létező dolog: a JEREMIE program kínálja a pénzt. Az MFB kínálja azt a konstrukciót, ami a 10 százalékos önerő mellé akár 75 százalékot odatesz, és a hozzáadott támogatással 100 százalékra kiegészíthető. A hitelgarancia, illetőleg a Magyar Vállalkozásfejlesztő Zrt. ezeket a garanciatermékeket a hitellel együtt kínálja. Tehát én azt gondolom, hogy azok, amelyeket itt említett példaként, ezek támogathatók, támogatandók, a jövőben erősítsük, hogy ha ez az irány továbbra is igényként megfogalmazódik, de azt szeretném mondani, hogy ez már létező. Ugyanígy tudnám mondani az inkubációs pályázatainkat, és azt gondolom, hogy ami itt elhangzott a hátrányos helyzetű kistérségre pro és kontra, ez benne van a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre fordított pénzekben. Gyakorlatilag azt hiszem, hogy az az arány, ami ma több hozzászólásban elhangzott és az ÁSZ-jelentésben is volt, hogy mennyit költünk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre, abban mindenképp fejlődést szeretnénk elérni.
A mi pozíciónkkal az itt elhangzottakra nyitottak vagyunk. Azt hiszem, hogy az elhangzottak nagy része nem is a mi pályázatainkra vonatkozott, mert adócsökkentés, stb., szabályzat, a kis- és középvállalkozás-fejlesztés egyéb eszközei, ebben sokkal nagyobb lehetőségek vannak, mint a mi pályázati feltételrendszerünk javítása, de teljesen támogatóak vagyunk. Működjünk együtt! Most a 2009-10-es akcióterv itt lesz az eseti bizottság előtt is, pontosabban a 3. napirend az lenne, ez gyakorlatilag elindult és október-novemberre fog elfogadásra kerülni.
Azt szeretnénk, hogy júliustól kezdődően a partnerség összes véleményével megütköztetjük az akciótervet, az akcióterv módosítását, a feltételeket, hogy egy vállalkozás hány százalékos árbevétel-növekedés mellett kaphasson támogatást, ezt felül kell vizsgálni. Valóban, ha a pénzügyi piac, a nemzetközi piac romló feltételeket támaszt, akkor ezeket a kritériumokat lejjebb lehet vinni, tehát ezekre nyitottak vagyunk.
Amiben kevésbé tudok pozitív kooperációt mondani, az az összeg. Ez a 7-8000 milliárd egyszer az operatív programok között el lett osztva, ez Brüsszelben és különböző hazai döntéshozatali fórumokon is jóvá lett hagyva. Lehet ezek között átcsoportosítani, de nem az NFÜ hatáskörében, nem az akciótervezés folyamán, hanem ha újra az operatív programok közötti elosztást visszavisszük ezekre a döntési fórumokra egészen Brüsszelig, akkor lehet az egyik OP-ból a másikba átvinni. Egyébként, hogy konkrétan a GOP javára a régióktól vigyünk el, ez az én szakmai ízlésemmel - most így, első megközelítésben az újabb érvek alapján - nem találkozik.
A régiók összesen, a hat kohéziós régió együttesen alig kap többet, mint a GOP egyedül. Hozzátéve azt is, hogy a regionális operatív programok mindegyikében van külön gazdaságfejlesztési prioritás, ezt adjuk hozzá a GOP-hoz, akkor már mindjárt itt nagyobb, ott kisebb szám jön, és tegyük hozzá azt is, hogy valamennyi más pénzelköltés, például a régióban a turisztikai pályázatok, azt gondolom, hogy implicite multiplikátor hatással támogatják a kis- és középvállalkozásokat. Az infrastrukturális beruházások támogatják a kis- és középvállalkozásokat. A közmunkaprogram, amit előkészítünk, és amelyben azt kívánjuk pont az ön által említett területen, hogy kényszerítsük rá a nagyvállalkozókat, hogy alkalmazzák azokat a munkaerő-kapacitástartalékokat, amelyek most el voltak hanyagolva. Ezek egybeesnek a mi szándékainkkal, és ha ezeket együtt számoljuk, akkor talán nincs olyan anakronisztikus mennyiségbeli ellentét a gazdaságfejlesztési pénzelköltési források és az egyebek között. De amire még költünk a GOP-on kívül, az mind-mind nagyon fontos. Tehát most én ebbe nem mennék bele, annak idején az ÚMFT kerettervének elfogadásakor minden szegmens érvelt. Egészségügy, oktatás, munkaerő-piaci képzés, a közlekedés, a regionális fejlődés és a gazdasági operatív program, ez volt az a 6-7 terület, amely között valamilyen arányt ki kellett alakítani. Nem állítom, hogy ez nem nyitható újra. Meg kell nézni, hogy hol mennyire volt hatékony az első. És ha a GOP-nál jellemzően sokkal nagyobb hatékonyság van, akkor át lehet oda csoportosítani, de azt azért szeretném jelezni, hogy valahonnan azt azért el kell majd venni. Nem azért, mert én az ő érdekükben mondom, de akkor meg kell majd jelölni, hogy mi az a terület, ahonnan ezt a pénzt elvegyük.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Viszontválasz, tessék!
MIKLÓSSY FERENC (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Mi konstruktívan és jó szándékkal mondtuk el és azt hiszem, így is volt, de itt azért beszélhetünk őszintén. Én azt hiszem, hogy ma a pólusprogram már messze nem az, aminek indult. Nagyon jó lenne, ha úgy lenne, hiszen gyakorlatilag három lába volt, vállalkozások, tudományos élet, önkormányzatok. Ma már ott tartunk, hogy a vállalkozások részt sem vesznek benne. És elnézést, de megint Szűcs Erikára utalok, mert együtt dolgoztunk ebben sokat, szóval ez úgy indult a nyugat-európai példák szerint, hogy piacról generált feladatokra a vállalkozásokat készítsük fel, hogy versenyképesek legyenek, ma már meg sincsenek hívva. Ma már teljesen ki lettek iktatva a vállalkozások, ott sincsenek a pólusprogramban. Gyakorlatilag nem tudom, a JEREMIE programra mennyit fizettünk ki, de azt hiszem, hogy nem működnek hatékonyan. Messze még, nagyon kevés forrás ment ki. Azért mondjuk, mert nyilván ezt a szakmai vitát meg kell vívni, ami szakmai, hogy a konvergenciában kitűzött növekedést ebben az évben is meg kell tartani. Már nincsenek források a világon, már 1,8-at jelzett elő, tehát akkor, ha konzekvensen valamire azt mondtuk, hogy változtak a körülmények, akkor mi azért javasoljuk, hogy konzekvensen ne ragaszkodjunk az előzőekhez, hanem próbáljunk meg alkalmazkodni hozzá, hátha tudunk ezen javítani. Messze nem mondjuk, hogy a mi javaslatunk mindenre megoldás, csak kezdeményezzük azt, mert szeretnénk, ha a gazdaság jóval a 2 százalék fölött inkább a konvergenciaprogram célkitűzésének megfelelően növekedne, és ez most nem arra mutat.
Ha most ragaszkodunk ahhoz, hogy tökéletes minden eddigi eszköz, amit kialakítottunk, akkor nem látjuk azt, hogy miből fogunk kimozdulni. Ezért keressük a partnerséget, és ezért akarunk együtt valami új megoldást találni. Senkit nem hibáztatunk azért, hogy valamikor úgy döntött, csak a helyzet, hogy másképp kellene dönteni, és ezért kértük mindenképpen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nálam a hozzászólások sorrendje: Szatmáry Kristóf és Nógrádi Zoltán képviselő úr.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. Több mindent szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Az első dolog, hogy tényleg beszéljünk nyíltan. Szerintem már túl vagyunk azon, hogy a kabátot újra kell gombolni, azt hiszem, itt már nem illő klasszikusokat idézni, hanem lehet, hogy új zakót kell felvenni. Tehát érdemi gazdasági szakember elmondja, hogy a jelenlegi struktúrában lévő adórendszerrel és a jelenlegi struktúrában lévő uniós pénzek felhasználásával semmi garancia nincs arra, hogy arról a holtpontról a magyar gazdaság középtávon elmozdul. Tehát valamit igen komolyan kell változtatni. Abban kiegészíteném az alelnök úr által elmondottakat, hogy ennek a változtatásnak csak egy része maga az NFT struktúrájának az átalakítása.
De hogy ne menjünk túl rajta - mert bár kamarai szinten együtt dolgozunk Miklóssy úrral -, válaszolnom kell Szűcs Erika képviselőtársam néhány kérdésére. Találkoztam - talán megerősít majd az alelnök úr - olyan kamarai statisztikával, ami az átalakítás után a konvergenciaprogramban felvázolt évenkénti gazdasági növekedést 1-2 százalékkal meg tudná toldani, amennyiben ez az átcsoportosítás megtörténne. Gondolom, ismerik Parragh úr előadását. Tehát létezik ilyenfajta gazdasági alátámasztása annak, hogy miért lenne érdemes módosítani az operatív programok között.
A másik egy példa arra, hogy kit tud elérni - talán erre vonatkozott még Szűcs Erika kérdése. Idéztem az előző napirendi pontnál, hogy 2004-2006 között az ÁSZ-jelentés szerint 11 ezer kkv-t ért el az állami támogatás. Ha csak ezt - megint csak a kamaránál maradva, és csak az arányok miatt - összevetjük a Széchenyi-kártya részben állami forrásokkal működő rendszerével, az közel 100 ezer vállalkozásnak nyújtott... (Szűcs Erika közbeszólása.) Elnézést, képviselő asszony, az ÁSZ-jelentés is hivatkozik a Széchenyi-kártyára, két sorral lejjebb. Ha ehhez hozzávettük, hogy tavaly megszüntették a Széchenyi-kártya állami támogatását, akkor ez... (Varju László: Nem szűnt meg.) A költségvetésből finanszírozott forrása megszűnt. (Varju László: Nem szűnt meg. Nem sok, de nem szűnt meg.) Nem megyek bele.
Amit szerettem volna ezzel kapcsolatban mondani: én valóban úgy látom, és megint csak ott vagyunk, ahol az előző napirendnél, hogy most vagyunk abban a kegyelmi állapotban, hogy valóban lehetőség nyílna arra, hogy nézzük meg - a gazdasági érdekképviseletek, a kormány, az ellenzék -, hogy melyek azok a legfontosabb gazdasági teendők, amelyek szükségesek ahhoz, hogy kilépjünk ebből. Most nem akarnék nagyon buta példát mondani, és elnézést, csak hogy érzékeltessem a jelen politikai helyzet fonákját, jelen pillanatban úgy néz ki, hogy például van az MDF tegnap bejelentett adócsökkentési programja, ma kezemben tartom a köztestület adócsökkentési programját, és a miniszterelnök úr két napja nyilatkozta, hogy nem lát lehetőséget komolyabb adócsökkentésre. Tehát ma van egy parlamenti többség - beleértve az SZDSZ-t is... (Közbeszólás: Még nem.) Május 1-je után lesz egy kvázi parlamenti többség, amely azt mondja, hogy szükség van valamifajta adócsökkentésre, és van egy miniszterelnök, aki azt mondja, hogy erre nincs szükség vagy nincs lehetőség. (Szűcs Erika: Ez a kettő azért nem ugyanaz.).
ELNÖK: Nyugalom! Köszönöm a közbevetéseket.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Arra akartam utalni - senkit nem megbántva -, hogy most történelmi lehetőség van, akkor ezzel a szóval élek, hogy valóban elinduljunk egy olyan úton, ahol a közös megoldásokat találjuk meg. Meggyőződésem, hogy nem megkerülhető sem a nemzeti fejlesztési terv struktúrájának átalakítása, sem pedig valamifajta adócsökkentés és adóreform közeljövőbeni elfogadása.
Egyetlen kérdést tennék fel ezzel kapcsolatban, és azt Vági úrnak tenném fel, mert itt szóba került a JEREMIE program. Nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg, hogy a gazdaságfejlesztési kapcsán újságcikkben találkoztam azzal, hogy új kockázati tőkealap-kezelő indul Magyarországon, az MFB Invest Zrt. egy külföldi tulajdonostárssal Axis Capital Tőkekezelő Zrt. néven alapít kockázatkezelő társaságot. Ennek az érdekessége az, hogy ebben az MFB csak 49 százalékos tulajdonos, az 51 százalékát egy ciprusi bejegyzésű, Bemore Ltd. nevű cég adja. Most az, hogy a szakmai felügyeletet az Izrael legjelentősebb fejlesztési bankjának igazgatósági elnöke látja el - újsághírt idézek -, nem is ide tartozik, de az érdekes fejlemény, hogy ez kapcsolódik-e a JEREMIE programhoz. Ha jól emlékszem, a JEREMIE program egyik lába a kockázatkezelők működtetése. Tehát jól értem, hogy ez uniós pénzekkel ciprusi offshore cégben megjelenő kockázatkezelő alap, vagy ez teljesen más konstrukció, csak itt a párhuzamosságokat erősítve? Mert nekünk egyébként van kockázatkezelő társaságunk, több is talán - a Corvinus is ilyen és van más is. Tehát nem tudtam hova tenni ezt az újságcikket, amikor vállalkozásfejlesztésről beszélünk, hogy ez mennyiben illik bele.
Ez a konkrét kérdésem, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úr, várom a válaszát. Ha Tardos úrnak hozzáfűzése van a témához, természetesen önnek is megadom a lehetőséget.
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Nem tudom, melyik ez a cég, ennek semmi köze a JEREMIE-hez. A JEREMIE alap kezelője az előbb említett Corvinus átalakítása után létrejött Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. Ez egyébként az MFB által tulajdonolt MAG Zrt. 100 százalékos cége. Tehát annak, amiről ön beszél, semmi köze ehhez. Mondom, a JEREMIE a Corvinus alapján szervezett új cég, amely az MFB cégcsoport 100 százalékos tulajdonú cége, ez a másik számomra nem ismert, és nem is nagyon lehet kapcsolatban ezzel. Tehát ilyen módon nem hozható összefüggésbe.
ELNÖK: Tehát akkor ebben nincs uniós forrás meg hazai pénz sem, hanem vállalkozói tőke. Képviselő úr!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Akkor elnézést kérek, részben megnyugtatott az elnök úr válasza, részben azért megint csak azokat a párhuzamosságokat érzem egy kicsit, amiről az előbb beszéltünk, hogy nem tudja az egyik kéz, hogy mit csinál a másik. Ugyanis az újságcikkek szerint ebben 25 milliárd forintot tesz be az MFB, amely - ha jól tudom - állami tulajdonú bank. Tehát akkor most fejlesztünk, van vállalkozásfejlesztés, JEREMIE program, uniós finanszírozás, és ettől teljesen függetlenül egyébként az MFB, amely ugyanúgy partner a JEREMIE programban, 25 milliárd forintot kihelyez egy ciprusi offshore cégbe, 49 százalékos tulajdonrészbe.
Ha ez így igaz, akkor azt javasolom a bizottságnak, hogy azért erről - nem tudom, van-e módunk, lehetőségünk rá - valami tájékoztatást kérjünk, mert ez így nekem nem kerek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, vettem a napirendi javaslatot. Tardos úr, parancsoljon!
Tardos János (VOSZ) hozzászólása
TARDOS JÁNOS (Vállalkozók Országos Szövetsége): Köszönöm szépen, elnök asszony. Hadd kezdjem a Széchenyi-kártyával, mert az a VOSZ-nak is szíve csücske. Úgy gondoljuk, a jelenlegi inflációs ráta mellett nagyon alacsony az állami támogatás, tehát ilyen értelemben azt hiszem, közösen gondolkodunk. Ami nekünk nagy szívfájdalmunk a Széchenyi-kártyával kapcsolatban, hogy most már harmadik éve következetesen kérjük, hogy legyen egy olyan csomag ebben a Széchenyi-kártyában, ami beruházási jellegű hitel. De nem is akarok többet beszélni a Széchenyi-kártyáról, csak ez úgy kikívánkozott belőlem.
A nemzeti fejlesztési tervvel és a gazdaságfejlesztéssel kapcsolatban itt elhangzott, hogy gomboljuk újra a kabátot sok szempontból. A legutóbbi nemzeti fejlesztési tanácsi ülésen is, amelyen a kormányelnök úr is részt vett, szintén megfogalmaztam, hogy mi tényleges partnerséget akarunk. Úgy gondolom, a VOSZ eddig is felelősen nyilatkozott a kérdésekben, tényleges partnerséget akarunk, ami azt jelenti, hogy nem formális partnerséget.
Nem azt várjuk, hogy megjelenik a honlapon, egy exceltáblában vagy egyébben meg kell írnunk az észrevételeinket, beérkezik 10 vagy 100 észrevétel, azok sokszor valamilyen formában egymást kioltják, és az esetek többségében akár egy operatív program, akár egy pályázati kiírás szinte semmilyen változáson nem megy át, mondván, hogy ezek az észrevételek egymást kioltják. Ugyanakkor mi úgy gondoljuk, hogy a magyar gazdaságban vannak fajsúlyos szereplők, akiknek a véleménye esetleg többet nyom a latban, tehát a partnerség keretében úgy gondoljuk, hogy érdemes ezeket meghívni, egy kerekasztal-megbeszélésen interaktív módon kitárgyalni az adott témákat, és akkor valószínűleg esetleg hasznosabb és jobb megoldások születhetnek.
Úgy gondoljuk, hogy az NFT keretében belül a vállalkozói szférát jobban, markánsabban kellene támogatni, a támogatási intenzitást megemelni, ugyanakkor viszont jobban differenciálni. Tehát tényleg, mi sem azt gondoljuk, hogy kvázi a pályázati pénzek normatív módon kerüljenek kiosztásra.
Amiről még szeretnék beszélni, ez a bizonyos döntéses felelősség témaköre. Úgy gondolom, a VOSZ az elmúlt időben is megpróbálta felelősen képviselni az általa tömörített vállalkozók ügyét. Amikor a konvergenciaprogram megtárgyalásra került különféle fórumokon, többek között az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, mi akkor is tudomásul vettük, hogy az ország állapotában ezeket az intézkedéseket meg kell tenni. Amit mi nagyon markánsan kértünk, és sajnos ebben nem volt teljesen pozitív a visszhang, hogy abba vonjanak minket jobban bele, hogy a vállalkozóktól elvont különböző adók és járulékok hogyan alakulnak. A szerkezetébe jobban vonjanak bele, mert mi sokkal jobban tudjuk, hogy mi az, ami a vállalkozások hasznossága ellen való és mi az, ami kevésbé. Ezt egyébként ma is fenntartjuk.
Szeretném itt bejelenteni, hogy tegnap volt VOSZ kibővített elnökségi ülés, nem rendkívüli, bár szót kellett ejtenünk a jelenlegi politikai helyzetről, amelynek a lehetősége, hogy az ország vezetése instabillá válhat, ennél fogva az elnökség minden tagja felkérést kapott arra, hogy a májusi rendes közgyűlésünkre készüljön el egy koherens anyag az ország gazdaságát segítő javaslatcsomagról. Ez a munka megkezdődött, ebben egyébként szeretnénk más munkaadó szervezeteket, illetve kamarát is bevonni, hogy hogyan tudnánk olyan konszenzusos helyzetet teremteni, amely az ország helyzetét - hadd beszéljek csak a gazdaságról -, a gazdaság helyzetét előrelendítené. Abban gondolkodunk, hogy a jelenlegi politikai szituációban kiegészítő korrekciókra, kiigazításokra van lehetőség, ezeknek az iránya azonban egy korszerű adókonstrukció és adóreform felé menjen. Szeretnénk fontossági sorrendet meghatározni a javaslatainkban, és nagyon törekszünk arra, hogy ez ne csak egy igénylista legyen, hogy miben szeretnénk, ha a költségvetés adna, juttatna, hanem komplexen.
Gondolunk egyik oldalról az állami bevételek növelésére, a másik oldalról pedig az állami kiadások csökkentésére, illetve a visszaforgatásra. Úgy gondoljuk, hogy az adózok bázisának növelése közös feladat, a szociális ellátás keretében a munkára ösztönzés másik nagyon fontos feladat, a harmadik az áfa differenciálása, és összességében felvállalhatónak tartjuk akár ennek növekedését is, de óriási tartalékot látunk az állami bürokratikus intézményrendszer további leépítésében.
Itt csak hadd jegyezzem meg zárójelben, hogy hivatalos adat szerint 2007-ben, amikor rendkívül megszorító intézkedésekre került sor, az államigazgatás 500 milliárd forinttal lépte túl a saját maga által meghatározott tervet. Itt is látunk elég sok tartalékot. Ugyanakkor viszont szeretnénk, hogy ha a fontossági sorrendben, elsősorban a munkát terhelő adók és járulékok jelentősebb mértékben csökkenhetnének, illetve az EHO és a különadó eltörlésre kerülne.
Annak idején, amikor a konvergenciaprogramot tárgyaltuk, bár ígéretet a kormány nem tett rá, tehát nem tudom számon kérni, de nagyon jelentősen koncentráltunk arra, hogy egy kétéves erőteljes konvergenciaprogram befejeztével a 2010-ig tartó periódusban a második két évben már inkább gazdaságélénkítés legyen. Itt szeretnék befejezésként visszatérni arra, hogy úgy gondoljuk, a nemzeti fejlesztési terv, a pályázati rendszer rendkívül fontos, bár inkább differenciált és kiemelt állami feladatokat tud meglátni, globálisan az ország gazdasági helyzetének változása, a versenyhelyzet növekedésében a normatív rendszerek tudnak elősegíteni dolgokat, és ezek pedig az adórendszeren és egyebeken keresztül valósíthatók meg. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen a hozzászólást. Ezek után, minekután ez vélemény volt, kevés kérdést tartalmazott, arra irányult, hogy a VOSZ is valós partneri együttműködést kíván felvállalni a Kereskedelmi és Iparkamarával, javaslata is van, további hozzászólásra adok lehetőséget. Nógrádi Zoltán, tessék.
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az vita ebben a bizottságban, hogy a pólusprogramok a 30 évvel ezelőtti európai uniós gyakorlatnak megfelelően egy kicsit későn adaptált, rossz módszert alkalmazó fejlesztési elképzelések. Egyetértek az alelnök úrral abban a vonatkozásban, hogy ha nincsenek világos célok és indikátorok, akkor nehéz lesz ezeket a célteljesítményeket hozni. Nem valószínű, hogy túl sok munkahely fog képződni Szegeden egy elektromos közlekedésfejlesztéssel a pólusprogram keretében. És valóban, a vállalkozói szféra szinte észrevétlenné vált a pólusprogramokban, és félek tőle, hogy ezek is településfejlesztési akciókká fognak átalakulni vagy legalábbis ebbe az irányba haladunk. Ami nem rossz, csak önmagában az ország jelenlegi gazdasági helyzetét tekintve, a vállalkozások és a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás helyzetét tekintve nem biztos, hogy ez a legsürgetőbb kérdés.
Érdeklődve figyeltem az elnök úr és az alelnök között kialakult vitát, úgy tűnik, hogy az a bizonyos társadalmi egyeztetés, amely a nemzeti fejlesztési terv vagy országos fejlesztéspolitikai koncepció vitájában hangzatosan kipipálásra került, mégsem volt elég tökéletes. Tehát ezeket a véleményeket, amelyeket itt akár a VOSZ képviselője, vagy az MKIK képviselője mondott, én legalábbis olvasom négy éve és ugyanazokat a véleményeket mondják, ugyanazokat a határozott megnyilvánulásokat teszik a különböző gazdaságfejlesztési és kis- és középvállalkozás-fejlesztési eszközrendszerrel kapcsolatban, és ezt a vitát - sajnos - négy éve parttalanul művelik.
Nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy amikor egy parlamenti bizottság elé a kormány álláspontját megerősítendő meghívják azokat a multinacionális cégeket, akik adókedvezményben részesülnek, és sűrűn bólogatnak a bizottsági ülésen a kormány minden egyes felvetésére, akkor nem biztos, hogy ez a valódi érdekegyeztetés. Nem lehet az a valódi szándék, hogy valakinek adunk adókedvezményt, aztán utána behívjuk bizottsági ülésre, elvárjuk, hogy bólogasson, és aztán az összes többi érdekképviselet vagy a vállalkozói kör jelentős részét kitevő több százezer vállalkozás érdekeit képviselő szervezetek véleményét pedig nem vesszük komolyan.
Visszautalva az előző vitára, azt hiszem, itt mutatkozik meg igazán a nemzetstratégia és az átfogó stratégiai kérdéseknek a hiánya. Ebben a bizottságban itt speciel az európai uniós forrásokról és azoknak a gazdaságfejlesztésre irányuló hatásáról és eredményességéről beszélünk. Mindannyian tudjuk, hogy pusztán európai uniós források felhasználásával vagy állami támogatások rendszerének működtetésével valódi gazdaságfejlesztést elérni nem lehet. Hiszen ezt be kell ágyazni egy környezetbe, egy jogi, szabályozási, gazdasági környezetbe, ezt tudjuk, hogy üzleti környezet. Ha ez az üzleti környezet befogadó egy támogatási, fejlesztési elképzelésrendszer irányában, akkor az multiplikál, ha nem, akkor visszarontja még a fejlesztési források felhasználását is.
Itt kellene egyfajta filozofikus különbséget tenni, és itt van igaza talán Szatmáry képviselő úrnak, hogy azt mondja, hogy nem újra kell gombolni a kabátot, hanem új kabátot kell felvenni, ha egyszer azt látjuk, hogy az adóterhek tovább nőnek, az államháztartás hiányában éllovasok vagyunk, az államadósság GDP-hez viszonyított arányában szintén éllovasok vagyunk. Tehát valamilyen módon ebből a helyzetből csak egy növekedésorientált, növekedéspárti, a foglalkoztatási körbe jobban bevonó, és az adórendszer és az adóviselők körébe is jobban bevonó struktúrára kell alapozni, akkor talán igaz az a megjegyzés, amit mondott alelnök úr, hogy ha 26-an ezt jól csinálják, akkor nem biztos, hogy nekünk kell ragaszkodnunk egyedüli példaként a rossz módszereinkhez, hiszen nyilvánvalóan sikertelenek vagyunk benne.
A másik nagyon fontos szempont: egy gazdaságfejlesztésre alapozott, növekedés-, gyarapodás- és foglalkoztatásorientált nemzetstratégia megfogalmazására lenne szükség, az ezernyi eszközével együtt. Támogatáspolitika, fejlesztéspolitika, adópolitika, költségvetési politika és konvergenciaprogram kíséretében.
A másik pedig, ami politikai szinten jelenik meg: a neoliberális gondolkodásmód és filozófia, amely ahelyett, hogy összefelé terelné az erőforrások működtetésében és hasznosításában érdekelt szereplőket, egy erőltetett versenybe viszi be a kicsiket. Nem az a baj, hogy kicsik, hanem az, hogy egymással is küzdenek és versenyeznek és nem alakulnak ki az együttműködési rendszerek közöttük, akár a klaszterek, akár a hálózatok, akár az egyéb vonatkozásokban megfogalmazható gazdasági előnyökkel is járó együttműködések.
Hogy ezt alátámasszam, két ellentétes példa. Azt mondjuk, hogy a pályázati rendszereket sokat könnyítettük, hiszen automatizmusokat vezettünk be. Nem biztos, hogy jó, hiszen nem biztos, hogy az automatikusan odaítélt technológiafejlesztési pályázat valóban munkahelyteremtéssel jár együtt. De ezzel együtt azt mondjuk a vállalkozásnak, hogy neki 15 százalékos gazdasági növekedést kell produkálnia és munkahelyteremtést, miközben a munkaerőhöz kapcsolódó terhek nőnek, miközben maga az ország gazdasága is 1 százalék alatti növekedést produkál. Tehát lehet pályázati oldalon egyrészt könnyíteni, segíteni, másrészt visszahúzni az egészet a generális üzleti környezet és a gazdasági növekedés feltételeit megalapozó környezet viszonylatában. A kérdés az, hogy vajon lehet-e valódi gazdaságfejlesztést a nélkül a szereplői kör nélkül lebonyolítani, akiket egyébként uniós és állami forrásokkal visszafogunk és ennek köszönhetően sem önereje, sem fejlesztési indíttatása nincsen.
A dél-alföldi régióban nem érkezett elegendő pályázat a gazdaságfejlesztési programokra, ipari parkra, inkubátorprogramokra. Nem érkezett elegendő pályázat. Nincs olyan üzleti környezet, amely élénkítené az effajta beruházási kedvet. Ott a pénz, és a másik oldalon mégsem használódik fel kellő mértékben. Tehát ezért a fejlesztéspolitikának és a külső környezetnek összhangban kell lennie egymással. Nem lehet azt csinálni, hogy a Pénzügyminisztérium azt teszi, amit tesz adóügyileg, aztán szerencsétlen fejlesztéspolitika meg próbálja az egészet kompenzálni vagy helyrehozni.
Nekem két kérdésem lenne, de az egyikre tulajdonképpen már választ is kaptunk. A Kereskedelmi és Iparkamara már a fejlesztési terv vitájában elmondta, hogy a nemzeti fejlesztési tervben a GOP részaránya alacsony, és a GOP-on belül a kis- és középvállalkozásoknak direkten juttatott támogatási arányok, intenzitások nem megfelelőek. Most itt megint leteszi az asztalra a javaslatát a 200-300 milliárd forintos bővítésre, ami valóban nem tehető meg akcióterv keretén belül, nincs olyan lehetőség, ezt nemzeti fejlesztési terv szintjén az operatív program belső allokált forrásainak átcsoportosításával vagy az operatív programok közötti allokált források átcsoportosításával lehet megoldani. Ha ebben a kormányzat azt mondja, hogy el a kezekkel, nem merek hozzányúlni ehhez a dologhoz, mert nem vállalom Brüsszellel a konfliktust, akkor a Kereskedelmi és Iparkamara hiába tette le ezt a fajta javaslatát az asztalra, ez írott malaszt marad. Én tehát továbbra is azt szeretném kérdezni, hogy társ lenne-e, partner lenne-e egy ilyen brüsszeli vitában a Kereskedelmi és Iparkamara annak érdekében, hogy az operatív programon belül allokált források átcsoportosítását eredeti célrendszerrel megvalósítsuk, illetve az operatív programok közötti allokált forrásokat módosítsuk.
Továbbá kérdezem Vági elnök úrtól, hogy ha a társadalmi szereplők azt mondják, hogy ezt igénylik, ha már társadalmi egyeztetésről beszélünk, akkor megteszi-e azt a kormány, hogy a társadalmi szereplők, a társadalom igényeinek megfelelően belemegy ebbe a helyzetbe, és azt mondja, hogy "igen, ezt kívánja a közérdek, tehát belemegyek a brüsszeli vitába és kezdeményezem ezt a kérdést".
A másik pedig az alelnök úrhoz szóló kérdés. Örömmel hallottam, hogy úgy feltételezzük és azt feltételezzük, hogy a multinacionális, globális tőkeviszonyok mentén kialakult vállalkozói struktúrák, vállalati struktúrák és a hazai beszállítói viszonylatok harmonikus kapcsolatban vannak egymással. Mi nem ezt érezzük, hogy ez harmonikus kapcsolat lenne. Gondolkodik-e a kamara olyanfajta javaslatokban, amelyek akár a kereskedelmi törvény, akár egyéb jogszabályok módosításával a magyar beszállítói státuszt kicsit erősítenék, és legalább a saját fogyasztói piacainkon a hazai beszállítói lehetőségeket is bővítenék? Mert ezek most olyan mértékben kiszolgáltatottak és olyan mértékben nehézkesek, amelyet egyszerűen nehéz viselni.
Ha most csak annyit mondok, hogy egy magyar beszállító kis- és közepes méretű vállalkozás által befizetett, jogtalanul megkövetelt, de a kereskedelmi törvények által megengedett többletsarcokat kifizetik, ezáltal százmilliárdos nagyságrendtől esnek el, ami nagyságrendekkel nagyobb, mint ami 30 milliárd forintot meghirdetünk itt GOP-on belül technológiafejlesztésnek, de ebből a forrásból kiesik a költségvetésből is több száz milliárd forint adóbevétel. Ami adómentesen megy végig egyébként az országon a multinacionális vállalatok kapcsán. Tehát pusztán ezzel, hogy a hazai kis- és középvállalkozói rendszer beszállítói státuszát megpróbálnánk javítani jogszabályi alapon, nem kerülne semmibe a költségvetésnek, többletbevétel a költségvetésnek, többletbevétel felhalmozási célokra akár pályázati önerőként, akár önerős fejlesztésekhez, és közben nem kellene mást tenni, csak a politikai alkukat el kéne felejteni, amit a multinacionális cég és a kormányzat kötött, át kellene törni ezeket a viszonyokat. Lát-e erre lehetőséget?
ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr kérdéseit, hozzászólását. Összetett kérdésekről van szó. Először alelnök úrnak adom meg a válaszadás lehetőségét.
MIKLÓSSY FERENC (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Köszönöm szépen. Nagyon gyorsan összefoglalom. Azzal kiegészítve, amit Szatmáry Kristóf úr mondott, valóban két éve mi kidolgoztuk azt, hogy ha más arányok lennének az operatív programon belül, az hét év alatt gazdasági növekedésben és foglalkoztatásban mit jelent. Nyilván ezt is vitaanyagnak szántuk, most is tartjuk, szívesen meg is küldjük, nyilván ha megismertük a forrást. Bíztunk benne, hogy az mintegy 1,2-1,5 százalékkal több GDP-növekedést és olyan 150-170 ezer munkaerő-bővítést jelent a hét év alatt.
A pólusprogram, amit a képviselő úr felvetett. Azt hiszem, hogy nem értettük meg ennek a lényegét itt Magyarországon, mert ez azért egy megint bevált módszer volt és nem villamosról szólt az egész, hanem szegedi példával élve, de ha Szegeden magas szintű biológiai kutatások vannak, akkor Szegeden és 100 km-es körzetében kialakítjuk annak a genetikai hasznosítását, vállalkozásokat, növény-, állat-, egyéb tenyésztést. Gyakorlatilag ezek az inkubátorházak, mert Európában ma már város- és pólusközpontú fejlesztések vannak. Akár Hannover, Bologna, Milánó vagy bármilyen térséget mondunk, gyakorlatilag annak a vonzáskörzete a társadalomra, fejlesztésre gyakorolt innováló hatása nem vitatható. Nyilván mi másképp alkalmazzuk ezt.
Természetesen készek vagyunk a véleményünket most is bárhol megvitatni konstruktívan, akár Brüsszelben is. Hiszen azzal szeretnénk meggyőzni a döntéshozókat, hogy más a helyzet most, amikor ezek megszülettek. Tehát racionálisan át kell gondolni. Természetesen több lába is van, hogy honnan veszünk el, hogy csoportosítunk át, ez nyilván szakmai vitakérdés kell hogy legyen, politika alapvetően, és ha ebből születik konszenzus, ez - azt hiszem - mindnyájunk érdeke és messzemenően kiállunk érte.
Én azt mondtam, hogy a multiknak és a kisvállalkozásoknak szervesen egymásra kell illeszkedniük. Ez mindkettő érdeke, és ebben teendői vannak a kis- és középvállalkozásoknak is, hiszen Kínától lemaradva, sajnos a betelepedett kínai multik most már globális vállalkozást alapítottak, mint kínaiak. Nincs magyar. Tehát a multiknak ezt a generáló hatását sem használtuk ki. Ezzel egyetértek. Van nálam egy multik által Magyarországról szóló anyag, ahol valóban ezt kihangsúlyozzák, hogy minden pozitív mellett a piaci hatást a multik érvényesítik, fizetési késedelemben, feltételekben is. Ez valóban jogszabályi kérdés.
Tapasztaltuk, hogy a kereskedelmi törvény is gyakorlatilag jelentős multilobbizásra született meg, és azért mondtam, hogy olyan feltételeket szab meg egy-két fős vállalkozásokra is, mint egy multira, ami teljesíthetetlen. Tehát ebben nincs érdekünk, de abban lenne szerepe az érdekképviseleteknek, a szakmai érdekképviseleteknek, a klasztereknek vagy az összefogásnak is, mert így nagyon nehezen tudja egy-egy vállalkozás érvényesíteni. És nem beszéltem az anyagomban arról, ami itt már elhangzott, hogy ma sokszor a lobbierőnek Magyarországon nagyobb hatása van, mint mondjuk egy innovációs eredménynek. Aki jobb pozícióban van, az óhatatlanul érvényesíti, és nem az a hibás, hanem ez a rendszer.
Tehát egyetértek azzal, és nem is azt mondtam, hogy most harmonikus a viszony, de a kamara soha nem mondta, és nem is akarta, hogy ez a multik rovására történjen - hogy vagy multi vagy kkv -, hanem ez szerves egész, meg kell határozni mindenkinek a saját feladatát, saját lehetőségét, ha kell, törvényi keretekkel is, hogy ki mire kötelezett, kinek mi a mozgástere. Nyilván, ha olyan a jogszabály, azzal visszaélnek. Ez ellen nemcsak jogszabállyal, hanem más egyéb eszközökkel is fel kell lépnünk, hiszen érdekünk, de nem mondjuk soha, hogy a multik nem kellenek, hiszen ők gerjesztik a gazdaságot, csak használjuk ki a feltételeket, és korrekt együttműködést szeretnénk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a válaszát, alelnök úr. Elnök úr, parancsoljon!
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Az volt a kérdés, hogy a kormány vajon Brüsszelben... Nem tudom, ezt a kormány majd eldönti. Azt gondolom, a Brüsszelbe való visszamenetel nem egy elriasztó dolog, ezzel nincs semmi gond, szerintem ezt sokan megcsinálják. Nekünk belül kell először azt a vitát lefolytatni, hogy ez a terület vagy az a terület, mert egyébként más területek is szeretnének még 300 milliárdot kapni.
Ha ebben kialakul egy új kormányzati álláspont, akkor Brüsszel egy dolgot jelent: plusz feladat, plusz idő, de ettől az operatív programok tudnak haladni. Tehát ez most nem az, ami tavaly volt, mert akkor az volt, hogy amennyivel később jutunk egyezségre, annyival később indul az egész. Itt tudunk menni előre, egy operatív program módosítása most inkább technikai értelemben jelent időt, egyébként nem.
Szakmailag Brüsszel előtt védhető lesz, ha átcsoportosítunk, nyilván akkor, ha itt belül mi meg tudjuk győzni egymást.
ELNÖK: Mi is így gondoljuk, elnök úr. Képviselő úr, parancsoljon!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a konstruktív választ, ez óriási dolog volt, már ezért megérte végigülni ezt a bizottsági ülést, ezért a két mondatért, amit most hallottunk.
Két mondatot még az alelnök úr számára. A pólusprogramokkal kapcsolatban tegyünk tisztába valamit! A pólusprogramok Nyugat-Európában ugyanazzal a szándékkal jöttek létre 30 évvel ezelőtt, mint Magyarországon, hogy egy koncentrált fejlesztést hajtson végre, amely területi kisugárzást eredményez. Ott bukott meg, hogy a területi kisugárzás nem működött, a koncentrált fejlesztés igen.
Ma a pólusprogramot Nyugat-Európában is koncentrált, tematikus városi és egyéb témákra kihelyezett koncentrált fejlesztési módszerként alkalmazzák, de nem hisznek már abban az illúzióban, hogy ennek döntő hatása van a körülötte lévő terület fejlesztésére vagy fejlődésére, mert bezárultak a körök. Tehát nem volt alapvető, indikátorokkal meghatározott hatása a közvetlen környezetére. Ezt nagyon sok nyugat-európai példa bebizonyította.
A multinacionális cégekkel kapcsolatban köszönöm a véleményét, ez számomra megnyugtató és bíztató volt. Egyetlen fontos dolgot kell rögzítenünk, az pedig arról szól, hogy ebben a helyzetben a törvényhozásnak, a parlamenti többségnek lenne óriási feladata, hogy ismerje fel azt, amit ön mondott, hogy egy nemzetstratégiai szempontból igen fontos területen, mint a gazdasági és kereskedelemfejlesztés, nem lehet néhány száz, külső tőkeviszonyok alapján meghatározott szereplő véleményére hagyatkozni dominánsan, miközben több százezer gazdasági szereplő érdekeit ez sérti. Ezt nemzetellenes gazdasági és törvénykezési politikának hívják, ezt le kell törni, ezen filozofikusan kell változtatni, mert ellenkező esetben ez a gazdasági erőfölény - nem is hibáztatjuk őket érte - érvényesülni fog a közeljövőben is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Szűcs Erika jelentkezik.) Ehhez a témához, képviselő asszony?
Szűcs Erika ügyrendi kérdése és az ügyrendi vita
SZŰCS ERIKA (MSZP): Ügyrendi kérdésem lenne Nógrádi képviselő úrhoz. Szeretném annak az irodalomnak a címét és szerzőjét, amelyben 30 évvel ezelőtti pólusprogramokról és azok bukásáról olvashatnék. Rendkívül érdekelne, szívesen elolvasom, mert én ilyennel nem találkoztam az eddigi munkám során, és rettenetes, hogy ez kimaradt, és ezt minden egyes alkalommal megkapom, meg a Magyar Nemzetben is olvasom. A másik, hogy tudomásom szerint a pólusprogram nem területi kiegyenlítő, hanem innovációs és versenyképesség-javító - 2000 óta -, amióta én tudom, hogy a pólusprogram, a mostani, amiről szó van Magyarországon erre eredeztethető. Szívesen megismerkednék ezzel is.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Ajánlom irodalomként a képviselő asszonynak a Magyarországon elfogadott nemzeti fejlesztési tervet, abban van ez leírva. Legyen kedves áttekinteni! (Szűcs Erika: A 30 év?) Nem, az van leírva benne, hogy területi kiegyenlítő hatása van. (Szűcs Erika: De engem a 30 év érdekel konkrétan.)
ELNÖK: Én pedig javasolom a képviselő asszonynak, hogy ezt a vitát, ezt a beszélgetést folytassák le a bizottsági ülésen kívül. (Varju László jelez.) Alelnök úr is csatlakozni kíván a vitához?
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Inkább az elnök asszonyhoz csatlakozom, azzal az apró kitétellel, hogyha megkérhetnénk Nógrádi urat, hogy miközben alapvetően jogos felvetések vannak, és olyan szakmai megközelítéssel lehetne kezelni az ügyeket, amely akár a következő akciótervben akceptálható és megoldható ügyeket hoz felszínre, hogyha elkerülné azokat a megfogalmazásokat, amelyek kifejezetten bántók és ami - mondjuk úgy - egyszerűen hazugság. Ez sokat segítene abban, hogy a bizottságban közös szakmai álláspontra lehessen jutni, akkor nem ilyen álügyekkel kellene foglalkozni.
Tehát ha az a cél, hogy legyen szakmailag közös álláspont, akkor sokat segítene azzal, hogyha nem minősítene akármilyen más tevékenységet például a nemzetellenességgel - én is tudok példát hozni.
ELNÖK: Természetesen. A képviselő urat illeti a szó.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Alelnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Azt gondolom, a képviselői esküm mindenféle szempontból kiterjeszthető véleményalkotásra ad lehetőséget akár a Magyar Országgyűlésben, akár a bizottságban.
Úgy gondolom, nagyon sok mindenben egyetértettem és nagyon sokféle pozitívummal zárható - az én szempontomból - ez a bizottsági ülés, de ha úgy gondolja, képviselő úr, hogy ezzel a politikai sarokba szorítással, vagy ennek szánt felszólítással bármikor is vissza tud engem attól tartani, hogy őszintén elmondjam a véleményemet... (Varju László: Ezt nem mondtam.), amelyet vállalok bármilyen fórumon, akkor tévedett abban, hogy ez lehetséges. Nem lesz lehetséges, és a későbbiekben is fenntartom magamnak a jogot, hogy elmondjam, amit gondolok a kormányzat politikájáról, amit gondolok a választóim véleménye alapján azokról a stratégiákról, amelyeket itt meghatároznak, és azokról a véleménynyilvánítási stílusokról, amelyeket itt az asztalra tesznek. Megnyugtatom, el fogom mondani, felesleges ezen erőlködni.
Köszönöm. (Gy. Németh Erzsébet jelez.)
ELNÖK: A képviselő asszony is ügyrendben kíván szólni?
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Fogalmazzunk úgy, igen.
ELNÖK: Fogalmazzunk. Parancsoljon, ön is fogalmazza meg!
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kezdő képviselő vagyok ebben a bizottságban, de számomra rémítő az a hangnem, amit néhány képviselő - és elsősorban Nógrádi képviselő úr - megüt itt. Nekünk volt már a parlamentben csatározásunk más, önkormányzati és egyéb ügyekben, de azért erről a bizottságról eddig azt hallottam, azt tudtam, azért is vállaltam örömmel Baráth Etele helyett, hogy beülök ebbe a bizottságba - nota bene, azért is, merthogy budapesti ember, ha körülnézek, nem sok van rajtam kívül, legalábbis a kormánypárti oldalon -, hogy hátha valamiféle pozitív, szakmai hasznosulását láthatom itt a dolgoknak.
Annyit szeretnék csak mondani önnek, képviselő úr, hogy senki nem kívánja, hogy ön a véleményét finomabb formában fogalmazza, ha nem megy, hát nem megy. Varju képviselő úr sem úgy gondolta, hogy olyan dologra fogja önt megkérni, amit nem tud teljesíteni. Ugyanakkor viszont nem kell megsértődni. Szerintem Szűcs képviselőtársnőm feltett egy konkrét kérdést, magam csak másodszor hallottam azt, hogy 30 éve lejártak a pólusprogramok, és megbuktak. De ha tényleg megmondaná, hogy pontosan hol nézzünk utána, akkor ezt mi megtennénk, és akkor lehet, hogy a következő alkalommal erről tudnánk vitatkozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Örülök, hogy többen nem kívánnak ebben az ügyrendinek nevezett álvitában és beszélgetésben részt venni. Nyilván a bizottsági ülésen kívül meg fogják beszélni a megbeszélendőket.
Ami pedig a napirendi pontot és a helyes következtetéseket illeti, köszönjük a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnökének az elkészített javaslatot, ami a versenyképesség javítását szolgálta az eredeti tárgyát illetően, így aztán kapcsolódott a gazdaságfejlesztéshez. Nagyon fontos és aktuális témát készített elő kellő alapossággal, és egyben rávilágított arra, amit a VOSZ képviselője is mondott, hogy bizony más volt az a döntési pozíció, amikor annak idején az operatív programok struktúrájára, tartalmi összefüggéseire a kormány az eredeti javaslatát elkészítette és letárgyalta Brüsszellel. Az az időszak más volt, más feltételekkel.
Tekintve a gazdaság jelenlegi állapotát, ha csak nem akarjuk ezt az elkövetkezendő évekre is ily módon változatlanul hagyni, vállalva annak minden következményét, akkor jó lenne elgondolkodni azon, hogy szakmai alapon hogyan lehet ezt a struktúrát úgy megváltoztatni, hogy valós társadalmi egyeztetés legyen mögötte. Szükségét látom annak, hogy valós társadalmi egyeztetés legyen, és ne csak egy exceltábla egy sora legyen egy egyeztetés, mert annak semmi értelme nincs. Ha ebben a bizottságunk tud segíteni, akkor azt mi megtesszük.
Akkor azt kérem az elnök úrtól, hogy gondolja végig annak a lehetőségét, hogy a gazdasági operatív programok és a kapcsolódó regionális operatív programok, amennyiben ön szerint elsődlegesen vagy másodlagosan ezt a hatást el tudják érni, akkor azon lehet-e, terveztek-e, gondolkoztak-e módosítást eszközölni. Amennyiben igényli az elnök úr ezt a témát, kibővítetten a társadalmi szereplőkkel, vissza tudjuk hozni a következő bizottsági ülésre és szélesebb körben is ezt meg tudjuk tárgyalni. Véleményem szerint szükséges egyébként.
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Hogy ha szükséges, akkor visszahozzuk. Az egyeztetésekről és az exceltábláról be fogom csatolni azt a dokumentumot, amit önökkel leveleztünk, a VOSZ-szal leveleztünk és azokat a jegyzőkönyveket, amiket önökkel leveleztünk. Órákat, napokat egyeztettünk, és itt elhangzott az, hogy itt nem kell mindenkit egyformán kezelni. Nem kezeljük. Vannak prémium résztvevők a társadalmi egyeztetési folyamatban, és a honlapon éppenséggel az van, hogy ezekkel a szereplőkkel mi személyesen és tárgyalási sorozatokon egyeztetünk. Azok a szereplők, akik úgy érzik, hogy nem kapnak lehetőséget és csak egy exceltáblán, a honlapon levelezéssel tudnak véleményt mondani, ezeket a szervezeteket megkeresve be tudják csatolni a véleményüket. Tehát én nagyon szeretném mondani, hogy nem a jövőre nézve ígérem meg, hanem a múltra nézve is tartottuk ezt, hogy kiemelt szereplőkkel tartalmas egyeztetésünk volt és van. Ide a bizottság elé nagyon szívesen visszajövünk, én nem szeretném a bizottság napirendjét ilyen értelemben befolyásolni vagy úgy feltűnni, hogy én teszek javaslatot. Ha a mai vita arról győzte meg önöket, hogy ez hasznos, akkor mi ezer örömmel jövünk és felkészülünk. Erre az anyagra, amit most a kamara készített, egy hasonló alaposságú anyagot tudunk készíteni, úgyhogy ezzel mi folyamatosan rendelkezünk is, csak nem akartuk terhelni ezzel a bizottságot, de ha kérik, egy ilyen szakmai vitanapra vagy nem tudom, mire, mert az hosszabb dolog, mint egy ilyen eseti bizottsági ülés, szívesen jövünk és részt veszünk.
ELNÖK: Köszönettel vesszük, gondolom, a kamara is köszönettel veszi, ha az NFÜ-től megkapja a javaslataira az értékelő választ. Mi is szívesen tanulmányozzuk ezt, azt hiszem, ez helyén való.
Ugyanakkor azt ön is hallotta, hogy a VOSZ képviselője, Tardos János úr azt mondta, hogy az egyeztetés formális, hogy a javaslataikat nem fogadták be. Ha ez nem igaz, akkor az ön érdeke, hogy ezt cáfolja és be tudja mutatni azt, hogy az NFÜ a tervkészítés, az operatív programok kialakítása, a prioritások meghatározása során hogyan vette figyelembe a társadalmi szervezetek javaslatait. Melyiket vette figyelembe, melyiket utasította el. Ha egy ilyen szervezetben az az álláspont alakult ki együttesen, valószínű, nemcsak a saját véleményét mondta el, hogy nem veszik figyelembe a javaslatát és a vállalkozókat képviseli, akkor azt gondolom, egyikünknek sem jó, de leginkább önöknek nem jó és a kormánynak nem jó. Ezért bátorkodtam ezt a javaslatot tenni. De tessék, megadom a szót ügyrendi témában.
Szatmáry Kristóf ügyrendi javaslata és az ügyrendi vita
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm. A konstruktivitás jegyében és abban, hogy ne csak jegyzőkönyvben elszálló eredménye legyen ennek az ülésnek, tennék egy bátortalan kísérletet egy határozati javaslatra, mivel Vági elnök úr arra utalt, hogy majd ha lesz kormányzati szándék arra, hogy átcsoportosítás legyen, akkor ezt hajlandók megvizsgálni. Én elébe mennék ennek, már az operatív programok között.
Tehát én arra tennék egy határozati javaslatszerű javaslatot, hogy a bizottság kérjen javaslatot akár a mai bizottsági ülésen elhangzottak alapján arra, hogy a gazdaságélénkítés érdekében milyen lehetőségeket lát az NFÜ, a kormányzat az operatív programok közötti átcsoportosításra. Nem azt mondom, hogy ebben döntsünk most, hanem azt, hogy legyen itt alternatíva egy közös gondolkodáshoz. Az talán leszögezhető kormánypárt és ellenzék között, hogy vannak kihívások a nemzeti fejlesztési programban. Ne kerüljünk megint abba a helyzetbe, hogy 2008 decemberében beszélgetünk arról, hogy mi lesz a 2009-2010-es időszakban. Lássunk idejében javaslatokat az NFÜ részéről egy átcsoportosítási lehetőségre. Ez lenne az ügyrendi javaslatom.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e az ügyrendi javaslathoz valakinek? Gy. Németh képviselő asszony!
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy ma itt a fejlesztési pénzek egy területére, illetve egy nagyon-nagyon fontos területére próbáltunk koncentrálni. Én ugyanezzel a kéréssel élhetnék, hogy mondjuk a regionális operatív programok kapcsán különböző infrastruktúrákra és humánerőforrásra is jó lenne fejlesztési erőforrásokat átcsoportosítani. Tehát nem szeretném, ha most elmennénk ebbe az irányba. Ez sokkal komplexebb, sokkal többrétűbb probléma, mint amivel itt ma szembesültünk. Nyilvánvalóan mindegyikünk ül egy-egy másik bizottságban, én például az önkormányzati bizottságban, és azt gondolom, hogy akár területfejlesztésre, akár pedig önkormányzati infrastrukturális és egyéb fejlesztésekre ugyanilyen - elnézést kérek a jelzőért - szívhez szóló mondatokat tudnék megfogalmazni. Tehát én azt mondom, hogy ez egy komplexebb kérdés, minthogy itt bizottsági döntéssel az NFÜ-t egy ilyen munkára kényszerítsük vagy kérjük fel.
Köszönöm.
ELNÖK: Kényszeríteni semmiképp nem szeretnénk senkit, csak a feladatának az ellátására. Képviselő asszony, ha a magyar gazdaságnak a gazdasági növekedése 1,3 százalék, és azon túlmenően tudjuk, hogy az egészségügyben, az oktatásban és még számos helyen mennyire van forrásszűke - igaz ez az önkormányzatokra is -, akkor azt gondolom, hogy bár eltérő gazdaságpolitikai irányt szab a kormány és mást mond az ellenzék, de azért azt önöknek is be kell látni, hogy ha nem lesz gazdasági növekedés, akkor az a torta, amit önök szeretnének szeletelgetni, az ugyanakkora marad. Vagy még akkora sem marad.
Tehát a mi véleményünk szerint is mindenféleképpen adjanak lehetőséget, hogyha együttesen gondolkozunk az ország jövőjéről, ennek legalább a vizsgálatába elindulhassunk, egy növekedésorientált gazdaságpolitika nélkül semmire sem lesz lehetőség. Ezért támogatom Szatmáry képviselő úr javaslatát, minekután kormányzati szervek állnak rendelkezésre ennek a vizsgálatnak az elvégzésére. Jelen pillanatban a kamarán kívül a VOSZ és nem tudom, még kik mások, de valószínű sokan, az újságot olvasók is - és ön is kapja a sajtófigyelő megnyilatkozásait - azt mondják, hogy a gazdaságfejlődéssel és a gazdaság fejlesztésével van baj, hát én azt gondolom, hogy az a minimum, hogy egy ilyen vizsgálódás induljon el.
Azon pedig meg vagyok lepődve, hogy most nem azt mondta, hogy Szatmáry képviselő úr nyitott kapukat dönget, mert ebből már számos variáció áll rendelkezésre. Hogy Veres miniszter úr nemcsak azt mondja, hogy 200 milliárdos adócsökkentést tartalmazó csomag, hanem azt hová fogják fordítani. Mi lesz az, amire majd ez a struktúraváltás irányulni fog. Hát legalább papíron bírják el az elemzések ezt az irányt.
Képviselő úr! (Gy. Németh Erzsébet szót kér.) A képviselő asszony most volt, erre válaszoltam, most Nógrádi képviselő úr következik.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Egyrészt arra szeretném a figyelmet ismét felhívni, amit Vági elnök úr is elmondott, a társadalmi egyeztetés egy olyan kérdés, amelyben a felek azzal a szándékkal ülnek le egymással szemben, hogy meghallgatják és respektálják egymás véleményét.
Most el lehet mondani kormányzati deklaráció szintjén, képviselő asszony, hogy mi minden egyes esetben szívesen ülünk le a vállalkozói érdekképviseletekkel, és megpróbáljuk a véleményeket beépíteni, de közben nem történik semmi. Elmondhatják éveken keresztül a véleményüket, ha közben nem tud érvényesülni a kormányzati politikában.
Mellesleg a rendszerváltozás előtti időszakokat idézi a komplex program és a komplex probléma megfogalmazásának olyan szintű tehetetlensége, amellyel egyrészt nem tudunk mit kezdeni, másrészt pedig úgy is mi mondjuk meg a tutit, tehát bárki bármit mond ebben az országban, akkor sem lehetséges, hogy a véleményét figyelembe vegyük. Ez az egyik kérdés.
A másik kérdés pedig az, hogy az európai uniós források felhasználásának gyakorlatában ezek a fajta vizsgálódások szinte ösztönszerűen kellene hogy működjenek, és - kedves képviselő asszony - az a vállalkozói szféra, amely most bajban van, és amelynek a befizetett adójából ön is kapja a fizetését és én is kapom, olyan szintű megoldási javaslatokat vár a kormányzattól, amelyek mentén továbbra is tudja állampolgári és gazdálkodói kötelezettségeit teljesíteni. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a jelenlegi helyzetben meghallgattassék a véleménye. Egyébként ha most bekérnénk a kormányzat éves jelentését, amelyet elküldött a strukturális és a kohéziós politikákkal kapcsolatban, akkor ugyanezt tapasztalnánk benne. Ezt kellett leírnia a kormányzatnak, hogyha egyáltalán figyelembe veszi bármiféle értékelésben a magyarországi helyzetet és viszonyokat. (Varju László és Gy. Németh Erzsébet jelez.)
ELNÖK: Alelnök úr, megengedi, hogy a képviselő asszonynak adjak szót. (Jelzésre.) Megengedi, parancsoljon!
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen, úgy látszik az alelnök úrnak könnyebb átlátni az ülés vezetését, mint az elnök asszonynak, mert tényleg én jelentkeztem, még a hozzászólás alatt.
Azt gondolom, hogy ma itt - még egyszer megerősítem - nagyon fontos dolgok hangzottak el, és elfogadom, amit ön mond, hogy a gazdaság által megtermelt jövedelmek szétosztásáról lehet szó csak egy országban, ezt nem vitatom. Csak azt szeretném kérni, hogy ugyanolyan fajsúllyal nézzük meg akkor a nemzeti fejlesztési tervből, az Új Magyarország fejlesztési tervből részesülő más egyéb szférákat is, mint ahogy ma ezt megtettük a gazdaság esetében, ezt nagyon fontosnak is tartottam. Tehát attól szeretném megóvni a bizottságot, hogy most itt a hirtelen nekibuzdulásunkból olyan típusú megrendeléseket adjunk bármilyen kormányzati szervnek vagy bármilyen szervezetnek, amely egyfajta fókuszálást, és egyfajta struktúraváltást eredményezne ebben.
Azt gondolom, Nógrádi képviselő úrnak az NFÜ elnöke, Vági úr teljes mértékben válaszolt, tehát ezek a társadalmi egyeztetések érdemben folytak le. Szó volt itt arról, hogy ezt mind visszamenőleg, mind akár előremutatóan is lehet dokumentálni. Tehát ha ön igényli ezt, akkor nyilvánvalóan meg lehet mutatni. Nem szeretném az ön stílusában folytatni, de volt egy olyan kormányzat Magyarországon, amely tényleg csak kipipálta akár az önkormányzatokkal, akár más társadalmi szervezetekkel és rétegekkel az egyeztetést, de ez nem a mienk volt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Visszamennék oda, amit Szatmáry képviselő úr javasolt. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy körülbelül egy-másfél órával ezelőtt az elnök úr elmondta azt a társadalmi egyeztetési menetrendet, meg azt a folyamatot, hogy a következő akcióterv milyen menetben kerül társadalmi egyeztetésre.
Azt hiszem, ennek a következménye lehet az, amire gyakorlatilag a képviselő úr javaslatot tesz. Tehát azt gondolom, nem mostani döntéshozatali kérdés ez, mert akkor mégiscsak abban a komplexitásában, amire a képviselő asszony utalt, ez megtehető. A menetrendet kellene pontosan megnézni, és ahhoz képest azt, hogy a bizottság hogyan tud ebbe bekapcsolódni, mikor van olyan helyzet, amikor mindezt figyelembe lehet venni.
A másik, hogy arra azért szeretném tisztelettel felhívni a figyelmet, hogy ha nagyon szükséges, akkor azt gondolom, minden képviselőtársunk van abban a helyzetben, hogy talál magának egy olyan társadalmi szervezetet, amely elmondja mindazt, amit alátámasztólag vagy éppen ellenkezőleg szeretne megfogalmazni. Ezért az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy mivel itt szintén az alelnök úr korábban elmondta, hogy milyen menetben és milyen egyeztetési formában zajlik a társadalmi egyeztetés, ennek a folyamatára - és akár annak eredményére - tekintsünk rá, nézzük meg, és mondjuk ki, akár határozattal, hogy ez szerintünk helyes. Ehhez képest biztosan lesz olyan, akinek a véleményét majd menet közben - akár tartalmilag - nem tudják akceptálni, akkor ne az legyen, hogy egyébként biztosan az a tuti, amit ő mond, mert azt nem lehetett figyelembe venni.
Az előbb amúgy is arról beszéltünk, hogy a gazdaságfejlesztésre vonatkozón definíciót meg kell tennünk, akkor a magunk számára definiáljuk pontosan a társadalmi egyeztetést, hogy igen, akkor a leírt formájában ez helyes és általunk támogatott, és mint bizottság egyetértünk abban, hogy ez ilyen módon történik. Akkor ehhez képest lesz a többi javaslat figyelembe véve.
ELNÖK: Megköszönöm alelnök úrnak a véleményét, amely tárgyilagos és szakmai volt. Azt gondolom - de majd az elnök úr válaszol erre -, hogy az akcióprogram nem ad lehetőséget arra, hogy ilyen mértékű átcsoportosítást be lehessen építeni a rendszerbe. Tehát ez mindenképpen OP-n belüli vagy OP-k közötti struktúraváltást igényel.
A képviselő asszony hozzászólását, ami arra irányult, hogy átlátom-e az ülés vezetését, és észreveszem-e, hogy ő mikor jelentkezik, nem kívánom kommentálni. Arra kérem a képviselő asszonyt, akkor is jelentkezzen legalább ilyen vehemenciával, amikor szakmai kérdésekről van szó.
Ami pedig a hozzászólását illeti, azt gondolom, ez prioritásprobléma, képviselő asszony. El kell dönteni, hogy mi a fontos az országnak! A gazdaság, az egészségügy, vagy mi? Ön most azt feszegeti, amire válaszolni kellett volna 2004-ben. Ha akkor eldöntöttük volna a prioritást, akkor ön most nem mondaná, hogy az önkormányzati bizottságban ül, és annak is lehet forrásigénye. Ha tudtuk volna, hogy mi az önök prioritása, akkor valószínűleg ez a kérdés nem került volna terítékre. Ha meg igen, és szükség van rá, akkor gondoljuk újra, vagy legalább egy vizsgálódást végezzünk el.
Fenntartva azt az eredeti ügyrendi javaslatot, amit Szatmáry képviselő úr mondott, szeretném, ha szavaznánk erről. (Szatmáry Kristóf jelez.) Még ehhez a kérdéshez? Tessék!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Elnézést kérek, picit csalódott vagyok. Bár érzem, hogy a parlamenti logika azt mondatja akár önökkel is, hogy ez a javaslatom önök ellen vagy a kormány ellen irányul. Annyi engedtessék meg, én viszonylag friss képviselő vagyok a tekintetben, hogy első ciklusos, és vannak még naiv elképzeléseim arról, hogy akár egy bizottsági munkában is lehet olyan javaslat, amely nem irányul senki ellen.
Azt gondolom, az ország helyzetének értékelése szempontjából persze mindannyiunkat köt a székünk, és ez nagyjából meghatározza azt, hogy mit mondunk, de a lényeget valamennyire ki tudjuk hámozni, például az itt elmondottak tekintetében. Valóban úgy gondolom, hogy egy olyan kegyelmi állapot felé megy az ország - most nem akarok prognosztizálni -, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz mindkét fél konstruktív vitát folytatni arról, hogy merre tovább. Erre tettem volna egy bátortalan kísérletet, hogy nem árt senkinek - ragaszkodva a montesquieu-i hatalomfelosztás elméletéhez, hogy a törvényhozók döntenek, a kormányzat meg előkészít és végrehajt -, hogy ebben a struktúrában mi, mint parlamenti bizottság felkérjük az NFÜ-t, hogy legalább alternatívákat villantson fel az irányban, hogy van-e megoldás arra, hogy ez az átcsoportosítás megtörténjen, és milyen hatásai lehetnek. Nem az újságírókhoz akarunk rohanni ezzel az anyaggal - szerintem ez nem is egy kéthetes munka -, hanem hogy egyáltalán el tudjunk gondolkodni. Ezért javasoltam.
Persze kételkedem, hogy meg tudom-e győzni a kormánypárti képviselőtársaimat, de fenntartanám a javaslatomat, hogy a bizottság kérjen javaslatot az NFÜ-től egyfajta alternatívára - szem előtt tartva a gazdaságélénkítést -, a gazdaságfejlesztés operatív program keretében, illetve más területeken felhasználható pénzek tekintetében a 2009-2010-es időszakban az átcsoportosítás lehetőségére.
Tehát fenntartom az ügyrendi javaslatom, köszönöm szépen. (Szűcs Erika jelez.)
ELNÖK: Még az ügyrendhez, képviselő asszony?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Igen, mert még ehhez nem szóltam hozzá.
ELNÖK: Parancsoljon, képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. A következőt mondanám. Visszacsúsztunk abba az állapotba, amikor azt mondjuk, hogy de jó lenne még egy kis pénz ennek a területnek. Holott azt gondolom, az előző fordulóban összeállt mindannyiunk számára az az elvárás - és ez nem az ÁSZ elvárása, hanem a normális emberi logika elvárása -, hogy legyen a rendszer zárt, hogy beteszem, és kijön belőle valami.
Ezzel kapcsolatban Tardos úr elmondta, hogy az adórendszer és a pénzügyi rendszer által nyújtott pénzügyi támogatások hatása a gazdaságra a sokszorosa. Alelnök úr elmondta, hogy milyen sok mindennek kell változnia ahhoz, hogy történhessen valami. Tehát az, hogy 200-300 milliárd forinttal több támogatás megy a GOP-ba, először is ez körülbelül mennyi plusz vállalkozást jelent, milyen tematika mentén. (Közbeszólás.) Nem, te azt javasoltad, hogy vizsgálja meg, honnan lehet átcsoportosítani. Akárhonnan csoportosítjuk át, úgy fogunk visítani, mint annak a rendje.
Nem erről szól a történet. Arról szól a történet, hogy mit lehet vele elérni. Lehet-e helyettesíteni vagy részben semlegesíteni az adórendszerbeli változtatások esélyének a csökkentését? Milyen területen lehet? Az eddigi tapasztalat 15 év, 20 év, nem tudom, a magyar gazdaság, a kamara véleménye szerint hova kell tenni. Mert most át lehet csoportosítani, olyan jól hangzik, és aztán egy év múlva itt ülünk, hogy hát igen, de már megint nem lett belőle semmi. Nekem ez volt a tanulság. Innentől kezdve, ha nekem eszembe jut valami, akkor eszembe kell jusson a vége is. Azt mondom, hogy ez normális gondolkodás lenne. Ami itt most eddig elhangzott, az, hogy át lehet-e csoportosítani vagy sem; át lehet. Elmondta elnök úr, Brüsszelbe is el lehet menni, fogják akceptálni.
Mire, miért és mi fog belőle kisülni? (Nógrádi Zoltán: Ez a kormányzat dolga.) Bocsánat, nem. Hát pont arról szól a dolog, hogy ez nem kormányzati dolog. Ha valami, ez társadalmi egyeztetés, mert 300 milliárd forintból nem lehet 700 ezer vállalkozást felvirágoztatni, Zoli, efelől azért ne legyen kétséged! Az nem fog menni, az nem egy olyan összeg.
ELNÖK: Köszönjük szépen a képviselő asszony hozzászólását. Valaki kér még szót? Alelnök úr!
MIKLÓSSY FERENC (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara): Értve azt, hogy mi a szándék, de éppen a következő utáni napirend lehetne maga az akcióterv vitájának az elkészítése, a következő ülésen látnánk azt, hogy pontosan mi az, ami történik az elkövetkező években, és ehhez képest kellene nekünk nem egy ad hoc ötleteléssel előállított határozatot hozni, hanem egyébként konkrétan lehetne egy közös, valóságos határozati szöveggel kidolgozott javaslatot tenni. És akkor már pontosan, határidővel tudnánk ezt megtenni. Ennyi türelmi javaslatom van csak ahhoz, hogy ez közös felhívás lehessen. Köszönöm szépen.
Szavazás az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: A javaslat elhangzott. Értve, amit alelnök úr mond, ugyanakkor azt gondolom, hogy ami munkát ma el tudunk kezdeni, azt nincs értelme holnapra halasztani. Maximum majd annak a fényében egy ponttal kiegészítjük vagy átformáljuk, és visszaköszönünk ehhez.
Felteszem szavazásra ezt az ügyrendi javaslatot, ami arról szól, hogy kérjük az NFÜ-t, vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a gazdaság élénkítése céljából lát-e lehetőséget és milyen mértékben az operatív programok közötti és a GOP-on belüli átcsoportosításra. Ennek számszerűsítését végezze el és mutassa ki, hogy a hatása mikor jelentkezhet a gazdaságra. Nem elfelejtve, hogy természetesen vannak elfogadott törvények, van egy konvergenciaprogram, ami beszabályozza a lehetőségeket.
A helyettesítések figyelembevételével kérem, hogy szavazzunk erről. Aki támogatja az ügyrendi javaslatot, jelezze. (Szavazás.) Hat igen. Aki tartózkodott? (Szavazás.) Nincs ilyen. Aki ellene van? (Szavazás.) Hat. Szeretném megkérdezni, hogy a helyettesítések megfelelőek voltak-e, mielőtt még ezt elfogadjuk. Szűcs Erika képviselő asszony szavazott Gy. Németh Erzsébet helyett? (Gy. Németh Erzsébet: Nem. Én itt vagyok, nem?) Attól tartok, hogy technikailag történt egy kis probléma. (Varju László alelnök átnézi a helyettesítési ívet.) Attól tartok, ez így nem lehetséges. Ahogy én látom ezt, ez 6:5-ös arány, de képviselő úr mondjon valamit erre.
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Egyetértek az elnök asszonnyal.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tehát 6 igen és 5 nem mellett a bizottság ezt a javaslatot támogatta. Köszönjük szépen az alelnök úrnak a jelenlétet, lehet, hogy még találkozunk. Kívánjuk, hogy a javaslatait a kamara is fontolja meg, mi mindenesetre tárgyalási alapnak tekintjük. Köszönöm szépen.
A Budai Palota kulturális, turisztikai fejlesztése - ÚMFT kiemelt projekt
Elérkeztünk a következő napirendi pontra. A Budai Palota kulturális, turisztikai fejlesztése - ÚMFT kiemelt projekt. Ez az előző ülésünk napirendjének a folytatása. Előterjesztő: Szamkó Katalin, a Budavári Kht. ügyvezető igazgatója. Tisztelettel köszöntjük polgármester urat is, aki képviselői minőségében vesz részt a bizottsági ülésünkön.
Szeretném kérni az igazgató asszonyt, hogy az előző bizottsági ülésünkön abba maradt időpont szerinti tartalommal folytassuk a beszélgetést tovább. Igazgató asszonytól kaptunk kiegészítést az előterjesztést illetően, tehát ha lehet, akkor oda menjünk vissza, hogy akkor mi volt a kérésünk, hogyan állunk azóta. Milyen változások történtek, van-e valami előrelépés? Beadták-e a projektet 15-ével, hol is tartunk? Parancsoljon igazgató asszony!
Szamkó Katalin szóbeli kiegészítője
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Köszönöm szépen. Remélem, hogy olvasták azt a tájékoztatót, amit összeállítottunk. Nem tudom, hogy ez megtörtént-e, mert a múltkor ez ügyben csőbe jöttem, nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt idejük megnézni azt az anyagot, én pedig vadul hivatkozgattam rá, és amikor elolvastam a jegyzőkönyvet, igen butának tartottam magam. Önkritikát gyakoroltam, és azért szeretnék egy-két mondatot mondani, mert azért elolvastam a véleményüket, meg azt is, amit én mondtam itt szó szerint. Nagyon tanulságos volt.
Azt szeretném mondani először is, hogy a Budai Palotából egy van a fővárosban is és az országban is. Ezt tartalmilag és érzelmileg is mondom, ezt nagyon fontosnak találom kiemelni. Bizonyára mindannyian tudják, majd mindjárt megérti a képviselő úr, hogy miért tartottam ezt fontosnak. Az egész terület állami tulajdonban van, ami azt jelenti, hogy a fenntartása is és a fejlesztése is tulajdonképpen a háború óta állami feladat. A fejlesztése 30 évvel ezelőtt egy igen nagy leállásban ért véget, mikor magát a palotát felújították. Utána csak 1993-ban folytatódhatott, az akkori kormányfő döntése alapján, azóta folyamatosan kormánydöntések szerint végezzük a helyreállítását, csak korában nem európai uniós forrásból, hanem állami, költségvetési forrásból. Ez egy koncepció, már akkor is az volt, és ennek elemeként valósult meg a Sándor Palota, a díszkivilágítás, több vizsgálat.
Tehát azt szerettem volna ezzel mondani - mert elhangzott egy kérdés, hogy miért pont ez a projekt, miért pont ez a szervezet -, mi úgy láttuk, hogy annak a munkának eljött a valóra váltási lehetősége azzal, hogy lehetőség volt egy fejlesztési javaslatot készíteni, amely 2006-ban készült el. Nyilván a kht. a tulajdonosait képviselő szervezet, de csak szakmai képviseletet lát el, döntéseket nem hoz helyettük. Állami és önkormányzati tulajdonosai vannak, ezt említettem a múltkor. A jelenlegi társasági szerződésében nem szerepel, hogy a tulajdonosainak a döntése kell egy ilyen típusú projekt előkészítéséhez, sőt egy fejlesztési javaslat leírásához.
Örömmel tapasztaltuk, hogy a fejlesztési javaslatunkat elfogadták, és az elképzelések részévé vált. Fontosnak tartom, hogy melyek voltak a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kiadványai alapján azok a döntést alátámasztó szempontok, amelyek alapján ezt a projektet nevesítették.
Lehet, hogy leegyszerűsítettem a fejlesztési ötletek indokoltságát, és a saját technikai nyelvemet használom, igyekszem nem hosszú lenni. Az ötletek indokoltsága éppen az, hogy milyen állapotban van, éppen az, hogy csak a külföldi turisták kilátóhelyévé süllyedt le tulajdonképpen a palota. Az állapotára, a normális fejlesztésére sem a kht.-nak, és úgy tűnt eddig, hogy a költségvetésnek sem igazán volt forrása. Az indokoltsághoz az is hozzátartozik, hogy a fejlesztés nem beruházásokat jelent, hanem ahhoz, hogy a beruházásokat értelme legyen megvalósítani, és azok tíz év múlva is ugyanazt a tartalmat és ugyanazt az állapotot tudják hordozni, ahhoz meg kell tölteni funkcióval. Ez a funkció a mai napon is és a jelenben is a turizmus, méghozzá a kulturális turizmus. Ez a projekt erről szól.
Az uniós támogathatóság - gondolom - a javaslattevőknek volt a vizsgálat tárgya.
A költséghatékonyság: valamennyi projektelem - erről szól a táblázat is - számolt azzal, hogy ezt hogyan fogja akár a kht., amely a jelenlegi vagyonkezelő, akár az új tulajdonosa, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fenntarthatóvá tenni. Ebből látható - ha gondolják, csak erre a kérdésre, mert ez az előző alkalommal igen fontos kérdés volt -, hogy a Honvéd Főparancsnokság épülettömbjének az a funkciója, ami 2002-ben készült el javaslatként - a taggyűlés támogatta -, az előzetes számítások alapján önfenntartó. Tehát annyi benne a költségvetési felhasználás, hiszen a kht. azért jórészt költségvetésből él, mint amennyi egyéb úton beszerezhető.
A parkok, kertek rekonstrukciója a várfalon kívüli területet jelenti. Jelenleg egy fővárosi rendelet alapján ez a budapesti kiemelt zöldfelületek részét képezi, ezért most is a főváros tartja fenn és kezeli. Természetesen ezeket a terveket mi egyelőre a szakmai szervezetekkel, de egyeztettük. Abban bízunk, hogy mire a végleges projektdokumentációt le kell adnunk, addigra választ kapunk erre a fenntartást illetően. De a tárgyalásokat elkezdtük már.
A lovasbemutatóhely vonatkozásában együttműködési megállapodásunk van két szakmai szervezettel, úgy tűnik, hogy ennek is önfenntartó lesz a megvalósítása.
A nagy rondella igen kicsi, most is a kht. kezelésében áll, ez a fejlesztés nem jelent a fenntartásban lényeges különbséget. Tehát a jelenlegi költségvetésünk mellett is fenn tudjuk tartani.
A Szent György tér, mint városi tér a Kincstári Vagyoni Igazgatóság után most a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában és a Budavári Önkormányzat ingyenes használatában van. A fenntartását fővárosi finanszírozásban a Főkert végzi, hasonló módon, mint a várfalon kívüli területeknél, nem tűnt eddig úgy, hogy ez meg fog változni a jövőben. A Főkert és a főváros szakmai része ismeri a terveket.
Az Ybl Miklós térről tervezett új gyalogos megközelíthetőségi útvonalak kétségtelenül fognak jelenteni a kht. számára - feltéve, ha addigra is a vagyonkezelésünkben lesznek ezek a területek - többletköltséget, ezért kell készítenünk 2010-15 közötti időre a hamarosan elkövetkezendő időszakban egy olyan stratégiai tervet, amely tartalmazza már azokat az üzleti számokat, amelyeket a tulajdonosunkkal egyeztetnünk kell. Ennyi, ami a fenntarthatóságot illeti.
Döntési szempont volt még az előkészítettség. Lehet, hogy ebben túlságosan korán vált ez a projekt kiemelt projektté, ehhez nemigen tudok hozzászólni. Változatlanul azt tudom, hogy a fejlesztésre vonatkozó forrás elapadt, utoljára 1999-ben született az a kormányzati döntés, ami forrást hozott a Várba, annak a maradványaiból fejlesztettünk. Tehát, ha nem jutunk további forráshoz... Nekünk ez a feladatunk, erre születtünk.
Még kiegészítésként azt szeretném elmondani a Várbazárról - mert amint látják, itt felmerült a kérdés, hogy mennyi pénzről van szó -, hogy a kormánydöntés alapján legfeljebb tízmilliárd forint értékű európai uniós támogatásról van szó, itt a hangsúly a "legfeljebb" szón van, hiszen itt nem születtek még döntések, javaslatok. A javaslatok támogathatóságáról született döntés. A döntést az jelenti, amikor a támogatási szerződés aláírására kerül sor. Ez az összeg a 90 százalékát képezi a projektjavaslat támogatási összegének, tehát tartozik hozzá 10 százalék önrész. Ez az önrész - tudomásunk szerint, amit rendszeresen meg is erősít - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél rendelkezésre áll.
Fontosnak tartottam azt a számot meghatározni, hogy ebből a projektből mi lesz a beruházási érték. Itt nettó számokról van szó: 8 milliárd 878 millió 295 ezer forintról. Tehát az arány: ennek a tervezett költségfelhasználásnak a 88 százaléka beruházást jelent. Az európai uniós, illetve az egyéb állami forrásból tervezett projektek mellé természetesen csatlakoznak magánerős befektetések is, amelyek részben már megindultak, részben az előkészítésük igen rég megindult. Az egyik a mélygarázs, amely készül, jövő év tavaszára megvalósul. A másik a Várbazár, az erről szóló rövid összefoglalóból kimaradt egy jelentős passzus, még ezt szeretném hozzátenni. 2002-ben egy szerződés-előkészítési folyamat volt, aminek alapján egy ingatlanhasznosítási előszerződést írtunk alá a Foundation Kft. ingatlanhasznosító céggel.
Ez a hasznosítási előszerződés 90 éves használatról, ezen belül 60 év ingyenes, tehát térítés nélküli használatról szól, cserébe a teljes műemléki helyreállítást és az üzleti bővítést kellett volna megvalósítania. Csak haszonélvezeti jog alapításáról volt szó az előszerződésben is, és további 30 év opciós lehetősége volt az ingatlanhasznosítónak ebben a szerződésben, már térítési díj ellenében. A szerződés véglegesítésére a mai napig nem került sor. Ez technikai oknál fogva kimaradt az ismertetésből. Jelenleg peres eljárás van folyamatban, a Foundation Kft. kéri a szerződő partnereket, hogy létrehozzák a végleges szerződést. Nem tudom, ennek mi lesz az eredménye, én bízom benne, és a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, a többségi tulajdonosunktól azt az információt kaptuk, hogy a megegyezésre fog törekedni az állami oldal.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítést, igazgató asszony. Két érintettet is szeretnék az előterjesztői oldalon megkérdezni. Nagy Gábor Tamás képviselő urat - polgármester urat -, és mint bizonyára a képviselőtársaim tapasztalták, az MTTSZ beadott egy kiemelt projektjavaslatot ugyanezen területre. Nem tiszte a bizottságnak a koordinálás elvégzése, de minekután az információ birtokában voltunk, úgy gondolom, hogy hasznos, hogy ha ezt megtesszük, úgyhogy Szilvássy urat is arra kérem, hogy tegye meg az előterjesztését.
Egyetlenegy kérdés, igazgató asszony: beadták a pályázatot vagy nem adták be? 15-ével még határidőben vannak, tehát még lehetőség van rá, de be fogják adni vagy nem?
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Nem 15-ével, és a végleges projektdokumentációról van szó.
ELNÖK: Jó. És nem adják be.
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Nem. Ezt a határidőt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megváltoztatta. Kialakult egy együttműködés, amiben a határidők rugalmasan alakulnak az előkészítés állapotát figyelembe véve.
ELNÖK: Ez valamiféle újabb döntés vagy eljárásmódosítás, vagy ez egy NFÜ-állásfoglalás? Miképpen értelmezzük?
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Igazából pontosítani kell, hogy milyen határidőről beszélünk, sokszor hallottam ezt az április 15-ét, de én magam ilyen határidőt nem írtam alá. Hallottam hat hónapot, meg kilenc hónapot, meg sokféle dolgot, ami egyértelmű: kormányhatározat rendelkezett a kiemelt projektek támogatási szerződésének határidejéről. A legutolsó ilyen kormányhatározat a Budavár esetében is, hogy legkésőbb december 15-ig kell megkötni a támogatási szerződést. Amennyiben addig nem kötjük meg, akkor az akciótervi nevesítés visszavonásra kerülhet. Gyakorlatilag ez van.
Úgyhogy ilyen értelemben az aláírási szerződésnek az a határideje, hogy megfeleljen azoknak a minőségi, műszaki, pénzügyi elvárásoknak, amely nélkül az irányító hatóság nem köt szerződést. A kormány döntése úgy szólt, ez ide is van írva a lap tetejére, hogy a kormány hozzájárul ahhoz, hogy akciótervben nevesítésre kerüljön, és az irányító hatóság az EU-s szabályoknak megfelelő tartalmú támogatási szerződést megkösse.
ELNÖK: Nem én találtam ki a hat hónapot, a plusz három hónapot sem, önök mondták először, de erről a kérdésről nem nyitunk vitát. Nyilván az áttekinthetőség irányába megy az összes módosítás és véletlenül sem az összezavarás irányába. Tessék!
Hozzászólások, kérdések, válaszadás
Dr. Nagy Gábor Tamás (Budavári Önkormányzat) hozzászólása, válaszadás
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Budavári Önkormányzat): Köszönöm szépen a szót. Tulajdonképpen nem előterjesztőként, csak érintettként kísértem végig a bizottság ülését és vártam ki a sort, hogy közel négy óra után erre a számunkra nagyon fontos témára is sor kerülhessen. Köszönöm, hogy szólhatok itt az eseti bizottság ülésén.
Talán ott kezdeném - és próbálok rövid lenni -, ahol elnök asszony befejezte, hogy nyilván az a cél, hogy ez a projekt átlátható legyen és a lehető legszélesebb konszenzus kísérje. Ebben legalábbis a Budavári Önkormányzat érdekelt és kezdettől fogva partner kívánt lenni. Ám úgy tűnik, hogy túl sok információval nem bírunk ezen a területen, és nem is tudom eloszlatni azokat a homályokat, amelyekre itt utaltak az előző dialógusban. Eddig én is mindig úgy tudtam, hogy áprilisban ennek az anyagnak teljesen készen kell lennie, sőt mi több, engedélyezett tervekkel kell bírnia a projektnek. Ez a feltétele annak, hogy ezt a programot a kiemelt támogatási körben érvényesen eldönthessék. Most úgy tűnik, hogy ilyen engedélyek nincsenek, legalábbis én nem tudok róla. Akkor ezek szerint egy újabb félévvel vagy hét hónappal meghosszabbodott ez a határidő. Egyik oldalról mondhatnám, hogy örülök neki, mert úgy tűnt, hogy ez az anyag nincs jól előkészítve, a másik oldalról viszont aggódom emiatt az eljárás miatt, mert láthatólag azok határozzák meg a játékszabályokat, akik maguk is a játék részvevői.
Mi, akik csak drukkolói vagyunk ennek a folyamatnak - és elszenvedői bizonyos értelemben, az egész társadalom és az önkormányzat -, ebbe nem nagyon látunk, bele és az egész dolog garanciális folyamatát sem látjuk. Ezt még külön bonyolítja az a helyzet, ami az április 3-án közzétett kormányrendelettel állt elő. A Budai Palota kulturális fejlesztéséhez kapcsolódó beruházások megvalósításával kapcsolatos hatósági ügyeket kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a kormány, és ez azt jelenti, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó eljárási szabályok vonatkoznak rá.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyett annak elnöke lesz az elsőfokú építési hatóság és a Budavári Önkormányzat jegyzője helyett a közigazgatási hivatal lesz az eljáró szakhatóság. Igazából elgondolkodtató, hogy mi volt az értelme ennek a kormányrendeletnek, ugyanis minden alkalommal eddig próbáltuk minél jobban megközelíteni az általunk elérhető információkat. Túl sok mindent nem kaptunk - erre az előző bizottsági ülésen már utaltam -, de ez végképp ellehetetleníti azt, hogy az önkormányzat, pontosabban annak építési hatósága szakhatóságként véleményezhesse azt, hogy az itt eltervezett fejlesztések megfelelnek-e az önkormányzat építési szabályzatának. Bizonyára ezt a munkát más is elvégezheti, a közigazgatási hivatal is alkalmas közeg lesz arra, hogy az építési szabályzatot összevesse az elképzelt fejlesztési tervekkel, de valójában még semmilyen formában nem kaptuk meg az indokait, hogy miért is zárták ki a kerületi önkormányzatot.
További probléma is felmerül ez ügy kapcsán. Két olyan alkotmánybírósági határozat is megszületett nem olyan régen, amely érinti a most, a kormányrendelet által megjelölt eljáró szerveket. Az Alkotmánybíróság április 3-i döntése értelmében 2008. június 30-tól a KÖH elnöke nem lehet eljáró szerv a nemzetgazdasági szempontból kiemeltnek minősített vári rekonstrukciós eljárásban, mivel alkotmányellenesnek minősítették azt a szabályt, miszerint az elnök lenne az örökségvédelmi hivatalban eljáró ügyek másodfoka. Ez egy jogi dilemma. Erre nyilván lesz egy megoldás, csak én még nem látom ezt a megoldást. A szakhatóságként eljáró regionális közigazgatási hivatalnak is bizonytalan a sorsa és a státusza. Az Alkotmánybíróság ugyanis június 30-ával megállapította a szervezetet létrehozó jogszabály alkotmányellenességét a kétharmados döntési szabályok megsértése miatt.
Most tehát, ha jól értem, az a helyzet, hogy van itt egy kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű ügy, egy kiemelt beruházás. Ugyan én nem érzékelem, hogy ez mitől lett azzá, mert a Budai Várnak sem a nagyságrendje, sem a nemzetgazdasági szerepe nem olyan jellegű, amely miatt ilyen kiemelt eljárásra kellett volna utasítani, de egyébként a kulturális és történelmi szerepe valóban kiemelkedő, csak a felhatalmazás a nemzetgazdaság érdekéből történik meg. Ugyanakkor újra előkerülnek olyan körülmények, amelyek fölöttébb bizonytalanná teszik ennek az egész programnak a belső tartalmi elemeit.
Egy kicsit én is visszakanyarodok az időben, de el kell mondanom, hogy annak idején, amikor először került szóba, hogy a Budai Várra kiemelt fejlesztési program keretében milliárdos vagy tízmilliárdos nagyságú összeget fordítanának kormánydöntés alapján, akkor rögtön jeleztük, hogy a programban egyébként szereplő Honvédelmi Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium háborús sebhelye mellett a legindokoltabb a Várbazár-program lenne. Mert így el lehetne kerülni azt a fajta jogvitát, amely egy kereskedelmi célú fejlesztést irányzott elő a Budai Várhoz tartozó hajdani királyi kertben. Ezt a vitát most már úgy tűnik, hogy lezártnak tekinthetjük, tehát a kormány úgy döntött, hogy nem kíván a Várbazárral ebben a kérdésben foglalkozni.
Ezzel együtt vállalkozói erőnek vagy magántőkének beruházásként ezt még mindig elég kockázatosnak tartom, jelen pillanatban is egy per van folyamatban, és a Foundation Kft., amelyik előszerződéssel bír erre a területre, az elmúlt hat év alatt nem volt képes arra, hogy végleges építési engedélyeket szerezzen. Most persze elképzelhető az is, hogy a Várbazár-rekonstrukciót is a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt üggyé minősítsék, és ezért kormánydöntés alapján kiadják rá az építési engedélyt, de valójában nem ez lenne a dolgok normális menete. Tehát nagyon bízunk abban, hogy nem így fog történni. Márpedig, ha ilyen szándék most nincs, hanem ezt a beruházást vagy tervezetet a tartalma szerint próbáljuk megítélni, akkor ezt ma még nem igen lehet beruházói tőkeként figyelembe venni, ugyanis fölöttébb bizonytalan jogi állapot van. Nincs építési engedély, nem lehet ez alapján megkötni a végleges hasznosítási szerződést, stb.
Szeretném azt is elmondani, hogy korábban a Kincstár még mint eljáró szerv, az üzleti terveket is kifogásolta, nemcsak az építési engedélyek hiányát, hanem a Foundation által benyújtott üzleti terveket is elégtelennek minősítette. Azóta én nem hallottam arról, hogy ez mennyiben változott, bizonyára változott, hogyha ez most nem így van, de túl sok mindent ehhez hozzátenni nem tudok.
Tehát összefoglalva, én nem igen tudok ehhez most sok mindent hozzátenni, inkább csak kérdőjeleim vannak, és azért ülök itt figyelmesen hallgatva a bizottság munkáját, hogy hátha én is megtudok valamit arról, hogy mi is fog történni az I. kerületben, a Budai Várban ezzel a kiemelt fejlesztéssel. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azért próbáljuk eloszlatni ezt az átláthatatlan jogi állapotot. Elnök úr, tud erről valamit? Nyilván érintett is a dologban. Ez a kiemelt projekt kiemelt beruházássá alakul, közben van egy alkotmánybírósági döntés, amelyik úgy látszik, hogy zavaros helyzetet teremthet. Hogy is állunk?
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Határkörömön kívül esik a kérdés. Ami a hatáskörömön belül esik, arra tudok válaszolni. Számtalan EU-forrásból finanszírozott projekt esetében a kormány úgy döntött, hogy nemzetgazdaságilag fontos kiemelt projekt kategóriába sorolja. Ez az elmúlt hetekben történt, együttesen 30 és 35 között van a száma ezeknek a projekteknek. Ezek legfőképpen beruházási projektek, nagyságrendjüknél fogva a legkisebb is a milliárdos nagyságrendet éri el, de van több milliárdos is, a Budavár esetében tízmilliárdos. A kormánydöntésnek a célja az, hogy az ilyen beruházási projektekre jellemző eljárások gyorsított futammal zajlódhassanak le annak érdekében, hogy az n+2-es, n+3-as szabály, amely azt mondja, hogy a támogatási döntéstől kezdődően két, illetve három éven belül le kell zárni pénzügyileg teljesítéssel ezeket a projekteket, ez ne kerüljön veszélybe. Arra, hogy bizonyos eljárások helyett más eljárások vannak, azt tudom mondani, hogy így egy gyorsabb eljárásra kerülhet sor, hamarabb kerülhet kiadásra az engedély. Az, hogy itt alkotmánybírósági döntés van, erről nekem nincsen információm. Nem cáfolni akarom, hanem nincs információm. Mi, az irányító hatóság, akkor fogjuk aláírni a támogatási szerződést, ha jogerős, bírósági úton nem vitatott feltételrendszerben engedélyekkel rendelkezik a projekt. Ha ilyen bizonytalanságok vannak, akkor addig nem lesz megkötve a támogatási szerződés.
Még egy dolog, talán nem volt egyértelmű, amit az előbb mondtam, a Budavár projektről kiemelt projektként a kormány még tavaly augusztusban hozott döntést, és abban azt írta, hogy hat hónapon belül megkötheti az irányító hatóság a támogatási szerződést. Egyben előírta, hogy a hat hónap lejártát megelőzően kapjon egy tájékoztatót a kormány, hogy hogyan állnak a kiemelt projektek. Ez is, meg még másik 300. Ezt a tájékoztatót bevittük januárban a kormány elé, és a kormány egy január végi, februári határozatában - mert két határozatot hozott - módosította ezt a saját maga által szabott határidőt, amely nem EU-s jogszabály, nem NFÜ-s jogszabály, hanem a kormány ezzel akarta ösztökélni a kiemelt projektgazdákat a gyorsabb teljesítésre. Ez egy februárban megjelent módosítás és ez mondja azt, hogy december 15-ig szülessen meg a támogatási szerződés. Tehát ez a határidő nem egyedileg, nem erre a projektre, hanem ez az összes projekt áttekintésére van. Ehhez képest az irányító hatóság mondhatta azt a Budavárnak és bárki másnak, hogy április 15-ig ütemezzük, hiszen egy útvonaltervet készítettünk, arra talán emlékeznek, a folyamatok jobban nyomon követése érdekében valamennyi projektgazdára. Az útvonaltervben lehet olyan mérföldkő, hogy azt mondta az irányító hatóság a Budavár Kht.-nak, hogy április 15-ig szeretnénk látni azt a szerződést, amelyet mi még vizsgálunk egy-két hónapig és utána megköthető a támogatási szerződés. Tehát a december 15. egy elvi határidő, addig meg lehet kötni. Az irányító hatóságot én a magam részéről, mint az NFÜ vezetője, arra ösztökélem, hogy ne december 15-re legyen ez meg, hanem a lehető leghamarabb, hiszen mindenki által itt kritikaként megfogalmazódott - és elfogadom ezt a kritikát -, hogy a kiemelt projektek előrehaladása nem a várakozásoknak megfelelően alakul. Ennek érdekében én szeretném, hogy ez áprilisban kerüljön beadásra, de ez a határidő köt és ez nem egyedileg meghatározott, nem háttérben, hanem egy nyilvános kormányhatározatban februárban került kitűzésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én nem fogok önnel vitatkozni, hogy megköti vagy megkötheti, érzem, hogy felpuhult a dolog és lett belőle megkötheti. Mindenképpen fontos azonban azt látni, hogy az egyik oldalról a gyorsítás miatt, nemzetgazdasági okokból kiemelünk beruházásokat, arra való hivatkozással, hogy gyorsabb legyen, miközben ez a gyorsaság a másik oldalról - valószínű, tartalmi okok miatt is - nem teljesen megalapozott. Hiszen nem hiszem, hogy az önkormányzat hátráltatta volna a döntéseivel. Úgy emlékszem, hogy az elmúlt bizottsági ülésen valami olyasmiről volt szó, hogy két nap alatt hozott döntést olyan kérdésben, ami fontos volt. Nem emlékszem, hogy itt a határidővel lett volna probléma.
Azonban van egy kapcsolódó kiemelt projekt, amit az MTTSZ adott be. Szeretném megkérni Szilvássy urat, hogy ossza meg velünk ezt a projektjavaslatot, merthogy a projektnek a tárgya és iránya ugyanehhez a témához kapcsolódik.
Szilvássy István (MTTSZ) hozzászólása, válaszadás
SZILVÁSSY ISTVÁN (Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége): Köszönöm a szót elnök asszony. Tisztelt Bizottság! Önök előtt van a kormány képviselőjének, Bajnai Gordon miniszter úrnak a nyilatkozata, a "Magyar tájak, vidék és régiók háza", a volt Hadügyminisztérium épületének hasznosításával összefüggésben. Előre szeretném bocsátani, miután én is végigültem itt a három, és félórát és másik énemből nagyon sok mindent tudtam volna hozzátenni az előbbi napirendekhez, annyi csak kikívánkozik belőlem, hogy megjegyezzem, hogy itt a látlelete annak, amiről az előbbi napirend kapcsán a bizottság tisztelt tagjai részben vitatkoztak, és örömünkre sok mindenben meg tudtak állapodni.
Osztva azt, hogy ez a Budai Vár egyetlen, megismételhetetlen, tárgyi, szellemi, sőt természeti, történelmi értéke az országnak, azt hiszem, a közös értékképzés és a közös akarat ide is vonatkozik, ahogy Szűcs Erika képviselő asszony mondta az előbbi napirendi pontnál. De ugyanígy felmerül egy másik, ahogyan Miklóssy úr előadásában elhangzott - felírtam -, hogy a lobbierőnek, a helyzetben levőnek nagyobb hatása van, mint az innovációnak. Ezek csupán kérdések, ezzel csak illusztrálni szerettem volna ennél a témánál, hogy valószínűleg ide átcsorog az előző napirendi pont.
A társadalmi egyeztetésről is szó van, meg kell mondjam, hogy a kormány két megnyilvánulója ezt nagyon fontosnak tartotta, és Bajnai úr a levelében egyetért ennek a háznak a létrehozásával, sőt útmutatót ad számunkra a december 11-én kelt levelében, hogy várhatóan a kormány 2008 április-májusában fog határozni a következő kiemelt projektről. Azután az utolsó mondata így hangzik: "Kérem, hogy a megadott oldalon található útmutató alapján nyújtsa be kiemelt projektjavaslatát."
Azért nyilvánvalóan itt kissé anakronisztikus helyzet is lehet, hogyha egy szakmai szervezet, amely nem tulajdonosa, nem üzemeltetője a létesítménynek, beadhat egy ilyet. Valószínűleg a miniszter úr átérezte azt, hogy egy olyan innovációról van szó, ami talán meghaladja - és ezt utólag én is láttam - azt a funkciót, amit elgondolt, ami az egyébként a projektjeiben számunkra nagyon szimpatikus és nagyon korrektül előkészített anyagban található.
Úgy látszik, az NFÜ társadalmi egyeztetési mechanizmusa - még ha sokan felvetnek is itt kritikát - jóval meghaladja a szaktárcák társadalmi egyeztetési mechanizmusát e konkrét tárgy tekintetében, miután az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről semminemű kommunikáció, semminemű válasz ez ügyben nem volt. Így joggal lehetett feltételezni azt, hogy nem is akarnak egy, az FVM és az ÖTM minisztere által támogatott projekt kapcsán sem együttműködni, sem egyáltalán tárgyalni. A kabinetirodában még telefonon jeleztem is, hogy mikor kapunk erre választ - egyszerre kapta meg Bajnai miniszter úr és a kulturális miniszter is ezt a levelet. Érdeklődve néhány palotai intézmény vezetőjénél is, ezt a projektet jónak találnák.
Nem is akarok én a projekt mellett se pro, se kontra érvet mondani, inkább azt szeretném a bizottság elé tárni, hogy úgy néz ki, a kiemelt projektnek - legalábbis ennél a pontjánál - valószínűleg nem teljes körű a társadalmi egyeztetése. Jelzem a bizottságnak, ahogyan a levelünkben is leírtuk, hogy beadtuk a projektet, természetesen formailag. Tartalmilag nyilván egy ilyen szervezet nem tudja megtenni, de a nyitva állott lehetőséggel élve a regionális operatív program települési rekonstrukciós tételéhez benyújtottuk.
Tehát kíváncsian várjuk, mi lesz ennek a következménye, úgyhogy kérem, a felszólalásomat annak aláhúzásaként tekintsék, hogy végül is ez a társadalmi egyeztetés valós-e vagy sem. Másrészt kérem, amennyiben megismernék ezt a koncepciót - hangsúlyozom, mint koncepciót, és nem műszaki, üzemeltetési és beruházási tervet, mert erre a mi szövetségünknek nincs kapacitása - támogassák ezt a funkciót.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatását, hozzászólását, elnök úr. Az igazgató asszonynak adom meg a szót.
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Köszönöm szépen, de én nem az utóbbihoz, hanem az előbbihez szerettem volna egy kiegészítést, mert kifelejtettem, hogy a két hét alatt, mióta itt voltam, felgyorsultak az események, úgyhogy igen hasznos egy ilyen ad hoc bizottságba járni.
Azért gyorsultak fel, mert azóta volt egy taggyűlésünk is, és a taggyűlésen a tulajdonosok mind a ketten jelezték: igényt tartanak arra, hogy a támogatási szerződés - akár az előkészítési forrásra, akár majd a véglegesre - a társasági szerződés módosításával, taggyűlési hatáskör legyen. Gondolom, ez jó hír, mert a következőkben e szerint fogunk eljárni. Tehát nem működik már az aláírásunk, és a polgármester úr a tulajdonosunk. Azt gondolom, ez jó hír.
A másik, amit szeretnék mondani, hogy beadtuk az építésiengedély-kérelmeket. Tudok erről az alkotmánybírósági jogszabályról, de azt gondolom, majd az engedélyező hatóság el fogja dönteni, hogy ki az illetékes benne. Jelenleg befogadták az engedélykérelmeinket.
Ha ilyen sok segítő körülmény van egy ilyen projekt mellett, akkor valószínűleg sikerülni fog. Nem biztos, hogy így az egész, de az állatorvosi ló kutyafüle ehhez képest, amit mi végigjárunk.
ELNÖK: Alelnök úr jelezte a hozzászólási szándékát, a képviselő asszony, a képviselő úr. Mégiscsak volt egy felvezetése Szilvássy úrnak, úgy gondolom, az elnök úr majd kíván reagálni erre. Vagy nem kíván?
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Nem tudom, melyikre kellene reagálnom.
ELNÖK: Arra gondoltam, hogy ők beadtak egy kiemeltprojekt-javaslatot. (Dr. Vági Márton: Nem adtak be.) Nem adtak be? (Dr. Vági Márton: Nem, de akkor reagálok.) Jó, akkor nem adtak be javaslatot. (Szilvássy István: A közép-magyarországi régióhoz adtuk be.) Rendben. Alelnök úr!
Varju László (MSZP) kérdése és a válasz
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném kérdezni az igazgató asszonytól, hogy akkor ez a jogszabályi változás megszüntette, vagy most már lehetővé teszi azt, hogy a decemberben előállt helyzet után, amikor gyakorlatilag - ha jól emlékszem - tagi kölcsön segítette volna az előkészítő munkát, akkor az önkormányzat jelenlévő képviselője éppen nem szavazta meg, és nem kerülhetett sor ilyen módon az előkészítés finanszírozására, akkor ez most már megszűnt, és nyugodt mederben zajlik tovább az előkészítés?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, igazgató asszony!
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): A nyugodt mederre, a nyugodt szóra nem tudnék igennel válaszolni; mederben folyik, igen. Abban az utolsó pillanatban a tervezésekhez volt szükségünk az elmúlt évben forrásra, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kisegítette a projektet, és tőlük kaptuk meg azt a támogatást, amivel a tervezési szerződéseket megköthettük.
ELNÖK: Sorrendjét tekintve Szatmáry képviselő urat illeti a szó.
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Ne vegye illetlenségnek, csak az ügyrend szerint, de rövid leszek. Annyit engedjenek meg a projekt kapcsán, hogy két észrevételem van és talán három kérdésem.
Az egyik észrevételem, hogy az a filozófia jut eszembe itt az eljárás kapcsán, hogy lehet akármilyen kormányzati szándék, nagyon nehéz jót tenni valakivel, hogyha azzal ez nincs leegyeztetve. Ezt a kormányzati filozófiát sajnos máshol is látom.
A másik észrevétel, hogy - nem akarnék általánosítani -, hogyha más ilyen kiemelt projekteknél is vannak hasonló problémák, márpedig miért ne lennének, akkor abban meg optimista vagyok - az előző napirendhez kapcsolódva -, hogy a forrásátcsoportosítások hogyan oldhatók meg.
Visszatérve a kérdésekhez. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, ugyanitt felmerül a probléma számomra, hogy ennek a projektnek a kiemelésénél azt értem, hogy eljárás tekintetében a kormány döntött ebben, de az indikátorok tekintetében, hogy ezzel a projekttel azon kívül, hogy ezeket megvalósítjuk, milyen egyéb társadalmi hatást érünk el. Itt megint visszakanyarodok a növekedésre és foglalkoztatásra, mint két prioritásra, ami az Új Magyarország fejlesztési terv főoldalán látható. Tehát ennek tekintetében hogyan értékelik a projektet?
A másik ugyancsak ehhez kapcsolódik, és ezt Vági úrtól kérdezném meg, aki valószínűleg nálam sokkal jobban ismeri a pályázati kiírásokat. Ebben a projektben hol lehet megfogni - az ellenzéki oldalról én lennék budapesti, és nagyjából a közép-magyarországi operatív program lehetőségeit, legalábbis közepesen ismerve -, mert jó néhány olyan pályázható forrás van, ahol városközpont-rehabilitációra, turisztikai beruházásokra lehet pályázni, akár egy önkormányzatnak is. Tehát hol látja annak az indokoltságát a többi pályázat lehetőségeihez képest, hogy ez egy kiemelt projekt lesz? Mi az a választóvonal, ami elnök úr szerint megkülönbözteti az általános pályázható projekteket a kiemeltektől?
Van még egy: elnök úr említette, hogy az április eleji kormányülés - dacára minden kormányzati válságnak - arra szakított időt, hogy ha jól értem, 35 projektnek zöld utat adjon a sok közül. Ezek átkerültek egy kiemelt kormányzati kategóriába. Mi ez a 35 projekt? Mert én mint bizottsági tag nem értesültem róla, illetve mi ezeknek az indokoltsága, bár tudom, hogy ez kormányzati döntés és ott nem fűznek indokot egy-egy projekt mögé, de azért mégis hátha valami ebből a bizottság számára megismerhető.
A következő kérdésem, most kapcsoltam össze a fejemben, hogy itt beszélnek egy mélygarázs építéséről, és a híradásokból itt is különböző problémákról értesültünk. Valami 700 éves történelmi fal és örökségvédelmi hatósági engedélyek kerültek szóba. Ez egy új fejlemény, hogy itt a projekt egy részének megvalósíthatóságához ilyen történelmi távlatokat átívelő munkát kell végezni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak a hozzászólását.
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): A másodikkal kezdeném. Ez tegnapelőtti forrás: a magántőkéből épülő mélygarázs. Millió egy, 750 évnél idősebb várfalunk van. Természetesen a fejlesztés során el kell dönteni, hogy van-e, ami megmaradhat, van-e, ami ott bemutatható. Ez egy régészeti módszertani dolog. A mélygarázsra építési engedély van, amit tavaly módosítani kellett egy megtartandó és bemutatásra ítélt hatalmas várfal érdekében. Amiről a tegnap esti híradás szólt, az az volt, hogy egy Cortina-falnak az igen régen elbontott felépítményét újraépítették a '60-as években, és megmaradt az alapozása. Az alapozásban kellett bizonyos szakaszokhoz hozzányúlni, a KÖH ezt engedélyezte. A munka be fog fejeződni.
Az indikációkról: a kulturális turizmus volt az a jelige, aminek alapján a budavári fejlesztés nevesítésre került. A turizmusnak jelenleg sem az ellátó, sem a láttatható, tehát a bemutatható feltételei nincsenek meg. A Budai Várnak ez a szakasza romokból és üres területekből áll. Ahhoz, hogy a turizmus itt megtelepedjen, időt töltsön, forrást hagyjon, ahhoz olyan szolgáltatásokra és funkciókra van szükség, ami visszaforgatható a területbe. Munkahelyeket jelent, csak itt most nem ez volt a téma. Természetesen ezek az intézmények munkahelyeket is jelentenek, de itt a lényeg a turizmus volt, amire jelenleg nem alkalmas a palota területe. Semmiképpen nem volt cél, hogy a turizmus több legyen, tehát nem a látogatók számának a növelése a feladat. Minden turistát felhoznak a Várba, csak olyan körülmények között, hogy tulajdonképpen csak a panoráma használható turisztikai cikként. Annál sokkal értékesebbek az adottságok, hogy ez csak ennyi legyen.
ELNÖK: Elnök úr, parancsoljon!
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen. A pályázat, illetve a kiemelt projektek elhatárolására vonatkozó kérdés kapcsán az egyik, amire mindenképp felhívnám a figyelmet, hogy a közép-magyarországi régió és a többi régió más feltételrendszerű. A városfejlesztési pályázatokra alapvetően a kohéziós régiók forráselosztási keretében van lehetőség, a közép-magyarországiban jellemzően nincs ilyen pályázati forrás. Ilyen nagyságrendileg egyébként máshol sincs. A közösségi jogban sincsen tízmilliárdos pályázati lehetőség. A kiemelt projektek minősítésére jogszabály rendelkezik, és azt mondja, hogy kiemelt projektként az jöhet szóba, ami - illetőleg kizárásos alapon azt is mondja, hogy "és amiben nem indul pályázat".
Ami országos jelentőségű, tehát nem régiós jelentőségű, nem egy adott körzet jelentősége, hanem valamilyen módon ágazati, országos jelentőségű ügy. Továbbá, ami nagyságrendjében, financiális nagyságrendjében meghaladja egy normálisan elvárható pályázati feltételrendszer kereteinek való megfelelést, amely más pályázatokkal való összevethetősége tekintetében nem alkalmas arra, hogy pályázati formában kapjon pénzt. Ilyen fajta kritériumok alapján például itt van az is, hogy jellemzően nem privát, nem megtérülő, hanem valami közcélúságot szolgáló befektetés legyen, és a kedvezményezettje jellemzően állami, önkormányzati szereplő legyen. Tehát körül van határolva jogszabállyal, hogy mi az, ami kiemelt projekt lehet.
Ez alapján, amit eddig mondtam, azt gondolom, hogy a Budavári Kht. projektjét tekintve formailag pályázaton nem képzelhető el, csak kiemelt projektként. Azt hiszem, arra, hogy tartalmában hol haladja meg, részben az igazgató asszony múltkori válaszát kell idézzem, illetőleg, ha ki akarja egészíteni, megteheti, ha elnök asszony erre módot ad, de tartalmában ez nem egyszerűen egy elemből álló pályázat, hanem egy komplex budavári projekt. Ez darabjaiban lehetne városfejlesztési pályázat Közép-Magyarországon, keretösszeggel, de mint mondtam, ilyen nincsen, mert sajnos az EU-s korlátozások ezt nem tették lehetővé. Ha lenne, akkor ennek a darabjai is lehetnének pályázatok, de egyben csak kiemelt projektként tudtuk kezelni, befogadni. Úgyhogy ez lenne a válasz.
A képviselő úr kérdése egyébként annyiban jogos, hogy az összes kiemelt projekt esetében nagyon nehéz elválasztani azt a határvonalat, hogy mi az, ami nem pályázati konstrukcióban megy. Tehát amit most elmondtam, ezekkel is feltételes módon lehetne pályázni. Lehet, hogy a Budavári Kht. mint egy projekt versenyezzen egy szegedi szabadtéri projekttel? Ezeknek az összehasonlíthatósága nyilván hagyományos pályázati feltételrendszerben nehezen megoldható.
A másik kérdés, ami a kiemelt pályázatokról szólt, a tekintetben, hogy melyek azok, amelyeket nemzetgazdaságilag fontossá minősített a kormány, ezek javarészt közutasak, tehát a KÖZOP projektjei. Közutasok, vasutasok és éppenséggel vízi projekt is van benne. Ezeknek a listáját természetesen meg tudjuk küldeni a bizottság számára. Ezeket kormányhatározat nevesítette, például az utak projektjeinél megnevezi kilométer-szelvényszámmal, hogy mettől meddig tart. Ez azonosító felsorolás, az indokolást a kormány-előterjesztés tartalmazza, maga a kormányhatározat valóban nem tartalmaz indokolást. Az előterjesztésben le kell írnunk, hogy miért tartjuk fontosnak ezeket.
Azt nagyon hangsúlyozom, hogy az összes infrastrukturális projektnél, ha egy átlagos futamidő-statisztikát készítünk, az előkészítés és az engedélyeztetés elviszi a teljes kivitelezés kétszeresét. Tehát egy hároméves projektből két év az előkészítés és engedélyeztetés, és egy év a kivitelezés. Ennek érdekében van az a beavatkozás, hogy ezt a kétéves időszakot kellene valamilyen módon felgyorsítani. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy ilyen típusú minősítés alapvetően az infrastrukturális fejlesztési beruházásoknál van. Még annyi információt tennék hozzá, hogy ez nem most először van, ez évek óta alkalmazott eszköz. A különböző kormányok már számtalan alkalommal éltek ezzel a minősítési eszközzel, ma is van olyan kiemelt, nemzetgazdaságilag fontos projekt, amely európai uniós, NFT I.-es pénzből kivitelezés alatt van, és ezzel a státusszal zajlik.
A mélygarázshoz nem nagyon tudnék hozzászólni, arra válaszolt az igazgató asszony.
ELNÖK: A képviselő úré a viszontválasz lehetősége.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Egyetlen egy - köszönettel a válaszokért -, ezt a 35 projektet akkor majd megosztja velünk, és annak az indokolását is. Mert még logikailag értem is az utaknál, azt mindenki tudja, lásd M0-ás, ismeri a kelet-pestiek problémáját ez ügyben. Ha ennek az előterjesztésnek van indokolása, akkor ebbe hogyan kerül bele a Budai Vár? Akkor már csak ez a kérdésem. Tehát mennyiben hasonló a Budai Vár problematikája egy autópálya problematikájához? Vagy akkor miért a Budai Vár, és miért nem más?
Köszönöm.
ELNÖK: Majd megtudjuk, képviselő úr, háromnegyed ötkor erre nem fogunk választ kapni, nyilván írásban értesülni fogunk erről. Egyébként pedig csak a saját tapasztalatainkat tudjuk megosztani.
Örülünk, hogyha ez a bizonyos várfalbontás ily frappáns módon és ily gyorsan megtörténhetett. Hogyha valaki a saját építkezésén talál valamit, ami esetleg régészeti lelet, amíg nem dől el, hogy az, bizony az egész építkezés leáll. De látom, hogy vannak gyorsított eljárások is. Úgy legyen, ahogy ön mondja!
A következő hozzászólásra jelentkezett Gy. Németh Erzsébet képviselő asszony, parancsoljon.
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan, képviselő úr, iszom a szavait, és az is benne van az ügyrendben, hogy az elnök asszony mindenkinek a hozzászólását és megnyilvánulását kommentálja, minden egyes képviselői szólás után.
Kérdezni szeretném az igazgató asszonyt. Hogyha jól értem, akkor itt egy működő kulturális intézmény, illetve egy turisztikai központ fog létrejönni a volt Honvédelmi Főparancsnokság épületében. Van arra elképzelés, hogy a kiállítótér milyen kulturális funkcióval, milyen típusú kiállításoknak adhatna lehetőséget?
A 4. pontban van egy szabadtéri színpad kialakítása is környezetrendezéssel, ennek milyen funkciót szánnak, illetve ez a szabadtéri színpad pontosan kihez, hogyan fog tartozni? Feltételezem, hogy ezekkel is foglalkozni fog a beadandó pályázat, hogy ezek a megvalósuló beruházások hogyan, miként fogják a funkciójukat betölteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igazgató asszony, ha kívánja, válaszoljon!
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Szívesen. A Honvéd Főparancsnokságra elég komoly koncepció készült, amely részletesen tartalmaz konkrét kiállítási programokat. Hogy a valóságban az lesz-e vagy sem, azért még meg kell várnunk, hogy egyáltalán a támogatási szerződéshez el tudunk-e jutni. Tehát a válaszom, hogy igen, van javaslat, de gondolom, ebbe még sok mindenki bele fog szólni, többek között a tulajdonosaink, így nem tartunk még ennél a szakasznál, de van ilyen.
A szabadtéri színpadra is természetesen van együttműködési megállapodásunk. Ez egy pici, maximum 300 férőhelyes színpad, jelenleg is van egy ilyen produkciója a kht.-nak, egy ideiglenes színpaddal. Ez például nyári sakkjátékot jelent, tehát kifejezetten nyáresti, nyelvtudás nélkül is érthető, kifejezetten a turistákat célozza. Valószínűleg vígoperák lesznek, de ennek is van már egy konkrét terve, amit három éve minden évben gyakorolunk. (Gy. Németh Erzsébet: Köszönöm.) Szívesen.
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván arra pedig az NFÜ és majd a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács által befogadott egyéb kiemelt projektek biztosítanak lehetőséget, hogy harmonizálásra is kerüljenek a programok.
Ami pedig a kérdésemet illeti, igazgató asszony, az útvonalterv szerint, amit önök elkészítettek, mikorra várható a végleges megvalósíthatósági tanulmány elkészítése? Mikorra kívánják ezt benyújtani?
Az elnök úr felé pedig az a kérdésem: mikor kívánják a KÖZOP induló és célértékét megadni, ha már ilyen nagyszerűen kiemelnek belőle projekteket és kiemelt beruházássá formálják őket? Nyilván oka van.
SZAMKÓ KATALIN (Budavári Vagyonkezelő és Innovációs Kht.): Először azt szeretném mondani, hogy az útvonalterv egy folyamat, egy folyamatos munka eredménye, ezért mindig változik. Mivel használta a "jelenlegi" szót, a jelenlegi ismereteink szerint augusztus 26.
ELNÖK: Ám legyen! Elméletileg az útvonaltervet másként képzelem el. Hogyha ez egy folyamatosan változó dolog, akkor legyen, csak legyen!
Elnök úr!
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Ha visszakérdezhetek, hogy pontosan milyen célértéket kérdez az elnök asszony, akkor lehet, hogy pontosabb lesz a válaszom.
ELNÖK: Megmondom. A közlekedés operatív program 55. oldalán van egy táblázat, amelyben van két oszlop, többnyire üresen. Az egyik soronként az induló érték, a másik pedig soronként a célérték, közötte valamiféle indikátor.
Önök azt írták a lap aljára - de ezt körülbelül most már negyedszer mondom el, szerintem a mai bizottsági ülésen másodszor -, hogy 2007. december 31-ig a kormány vállalta, hogy ezt a célértéket, amit egyébként meg kellett volna tenni már akkor, amikor az operatív programot kialakították, feltöltik tartalommal, és eljuttatják Brüsszelbe.
Feltételezem, hogy a célérték hiányának köze van ahhoz, hogy e tekintetben egy nagyprojektet sem sikerült beadni Brüsszelnek. Kértem, hogy tegyék ezt meg, pótolják. Most talán valami választ kapok rá.
DR. VÁGI MÁRTON (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Természetesen le fogom ellenőrizni, amit mondott.
Brüsszel számunkra a közlekedési stratégiát írta elő decemberi beadásra. (Elnök: Azt is.) Ezen közlekedési stratégiának kell összhangban lennie ezekkel a számokkal. A Gazdasági Minisztérium ezt a stratégiát, illetve a maga részéről annak tartott stratégiát, mint tervezetet, kiküldte Brüsszelbe már februárban, és azóta két fordulóban volt róla egyeztetés. Volt kint Brüsszelben is, illetve itt Budapesten is a brüsszeli illetékes főosztállyal. Módosításokat, kiegészítéseket kértek, úgyhogy ilyen értelemben a minisztérium a maga részéről úgy gondolja, hogy teljesítette ezt a feladatot, amikor újabb és újabb igényeket kértek - hozzáteszem, ezek nem korábbi kérések megismétlése, hanem az elkészült korábbi kérésekre adott válaszok után felmerülő újabb kérdések -, ezekre a minisztérium készíti a választ. Ismétlem, két fordulóban már dokumentálható, jegyzőkönyvezett egyeztetések voltak, ezeket be tudjuk mutatni. Ez a stratégia már tartalmazza ezeket a számításokat.
ELNÖK: Esetleg, ha megtisztel minket elnök úr a tekintetben, hogy ezt a bizottság számára vagy számomra betekinthető állapotban beküldi írásos vagy elektronikus formában, azt megköszönjük. Tessék!
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Budavári Önkormányzat): Egy vonatkozásban a Budavári Önkormányzatot érintették, és ezt szeretném pontosítani. Alelnök úr azt mondta, hogy a Budavári Önkormányzat tagi kölcsönt nem szavazott volna meg decemberben. Ez egész pontosan úgy történt, hogy miután akkor az Oktatási Minisztérium egyedül nem dönthetett olyan támogatási szerződésről, amelyben ő maga a felhasználó, ezért ilyenkor az volt eddig a gyakorlat, hogy a Budavári Önkormányzat mint a másik tulajdonostárs-tag szavazatával tudták ezeket a szerződéseket megkötni. Pontatlan volt az információja az alelnök úrnak.
A Budavári Önkormányzat nem vett részt ezen a taggyűlésen, nem túl érdekesek a részletkérdések, de Brüsszelből próbáltunk egyeztetni sms-ekkel, hogy mikor lesz taggyűlés. Én jeleztem, hogy 19-e megfelel, azonban a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. képviselője 20-át tűzte ki a taggyűlés időpontjának, úgyhogy ezen nem voltunk jelen. Nem ellene szavaztunk, mert ha ott lettem volna, meg tudtam volna szavazni. Nem az volt a szándék, hogy ezzel a dolgot nehezítsük, de miután nem voltam jelen, és itt ilyen egyoldalú döntések születnek, tehát az időpontok tekintetében leszoktunk az egyeztetésről, mert ultimátumok szoktak érkezni, és ehhez vagy tud az ember mondjuk karácsony előtt egy nappal alkalmazkodni vagy nem. Ebben az esetben nem valósult meg.
Számomra nagyon tanulságos volt ez a bizottsági ülés, és megérte kivárni ezt a délutánt, köszönöm szépen, hogy itt lehettem. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan funkciók és összegek ebben a mostani tervben, amelynek a megalapozottságáról nem itt kéne lefolytatnunk a vitát, illetve a kérdéseinket feltenni, és pláne nem én szeretném ezeket feltenni, én majd fel fogom tenni a taggyűlésen. Azért úgy látom, hogy itt komoly pénzek mennek el olyan célokra, amelyeknek a fontossága, akár a Budai Vár egészét tekintve elmarad ahhoz képest, amilyen igények ma még lennének a Budai Várban. Ha mást nem mondok, például a járófelületek, a kockakövek áldatlan, szinte bokatörő állapota. Mára már ennél inkább halasztható dolgokra, több száz milliós fejlesztési elgondolásokra jut pénz. Ennek az indokoltságát nyilván annak idején majd az NFÜ mérlegeli, ha ezek az ügyek előkerülnek a szerződéskötéskor. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Amennyiben további hozzászólás nincs, úgy a hosszúra nyúlt bizottsági ülésünket akképpen zárnám, hogy ajánlom az igazgató asszony figyelmébe azt, hogy tulajdonosát tekintve ennek a kht.-nak két tulajdonosa van, valószínű praktikus a tulajdonosokkal egyeztetni. Ezeket a belső beszélgetéseket szükséges lefolytatni egy ilyen volumenű fejlesztési projekthez, és a kiemelt projektek problematikáját pedig akképpen lehet módosítani, hogy erre is oda kell figyelni. Köszönöm szépen.
Szeretném, hogy ha augusztus 26-án egy nagyszerű megvalósíthatósági tanulmánnyal, egy gyors fejlesztéssel a Budai Palota kulturális és turisztikai fejlesztése - minden érintett egyetértő támogatásával - beindulhatna és megvalósulhatna az n+2 vagy n+3 időintervallumot figyelembe véve.
Tekintettel arra, hogy délután öt óra lesz öt perc múlva, azt a javaslatot teszem, hogy az utolsó napirendi pontunkat, ami a 2009-2010 akcióterv, a következő bizottsági ülésen folytassuk. A következő ülés időpontjául kedd 12 órát javaslom a következő héten.
Azt is szeretném előre jelezni, hogy az időintervallumát is meghatároznánk a bizottsági ülésnek: két órában maximálva ezt, vagyis kedden 12-től 14 óráig. Amennyiben a napirendi javaslataként megfogalmazott napirendi pontokkal ez ideig nem végzünk, úgy automatikusan átkerül a következő ülés ajánlásai közé. (Gy. Németh Erzsébet jelez.) Parancsoljon, képviselő asszony!
GY. NÉMETH ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony. Azt szeretném kérni öntől, hogy senkinek a szakmai hozzáértését ne kérdőjelezze meg, én sem teszem ezt az önével. Amikor én ügyrendben észrevételt tettem, azt az ülés vezetésével kapcsolatban tettem. Tehát ha kínosan ügyelünk arra, hogy milyen ügyrend alapján és hogyan vezetjük az ülést, akkor azt gondolom, ez nemcsak a bizottság tagjai részéről, hanem az elnök asszony részéről is elvárható lenne.
És ha még egy baráti tanácsot és kérést megenged: nagyon örülnék neki, hogy ha egy ilyen fontos napirendhez, amit már másodszor tárgyal a bizottság, mint a Budavári Kht. kiemelt projektje, van anyag, akkor az ne itt a helyszínen, némelyik oldal elolvashatatlan minőségben kerülne a bizottság tagjai elé, hanem ha megkaphatnánk a bizottsági ülés előtt, azt megköszönném. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönettel veszem a képviselő asszony hozzászólását, leszámítva minden élét, amit ő érez a bizottsági üléssel kapcsolatban, és nem kívánom kommentálni a hozzászólását. Megvédendő azonban azt, hogy az anyag most került kiosztásra, ön is bizonyára tudja, hiszen tapasztalt képviselő, hogy a háttérelemzési anyagok és az előterjesztői anyagok esetenként késnek. Ez az anyag, amit ön ma kapott meg a kezébe, tegnap érkezett meg hozzánk elektronikus levél formájában, így elnézését kérem, de nem tudtam hamarabb az ön részére eljuttatni, mint ezt most megtettük, de ezt a vitát most nem nyitom meg.
Van valakinek még hozzászólása egyebekben?
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Én csak szeretném Vági úr korábbi felajánlását aktualizálni annak tekintetében, hogy még az első napirendi pontban tárgyalt ÁSZ-jelentésben is több helyen szerepel az EMIR-program különböző megjegyzések kapcsán. Volt egy kettővel ezelőtti bizottsági ülés, ahol folytattunk egy kis szakmai vitát a folytatásról, alternatív megoldásokról és egyebekről, és ott tett egy olyan felajánlást az elnök úr, hogy akár egy invitáció keretében ezt a programot bemutatná a bizottság számára, mert ha jól tudom, itt a szerződés meghosszabbításának a kérdése jelen pillanatban is aktuális. Kérem, hogy ezzel a felajánlással, amennyiben a bizottság elfogadja, foglalkozzunk még lehetőség szerint az első félévben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még valamilyen javaslat, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 59 perc.)
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné és Lajtai Szilvia