ÚMFTB-7/2008.
(ÚMFTB-23/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását felügyelő eseti bizottságának
2008. április 22-én, kedden, 12 óra 08 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása *
A 2009-2010. évi akciótervek előkészítése *
Kovács István Vilmos (NFÜ) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, válaszadás *
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Bókay Endre (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Varju László (MSZP) hozzászólása *
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Varju László (MSZP) hozzászólása *
Egyebek *
Előterjesztő: Dr. Vági Márton, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz), a bizottság elnöke
Varju László (MSZP), a bizottság alelnöke
Bókay Endre (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz - Veszprém)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Varju Lászlónak (MSZP)
Gy. Németh Erzsébet (MSZP) megérkezéséig Bókay Endrének (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) megérkezéséig Veress Józsefnek (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) dr. Horváth Zsoltnak (Fidesz)
Nógrádi László (KDNP) Szatmáry Kristófnak (Fidesz)
Hock Zoltán (MDF) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Kovács István Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökhelyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 08 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülésünkön megjelent bizottsági tagokat és az érdeklődőket, a sajtó képviselőit.
A mai bizottsági ülésünkre két napirendi javaslatot fogalmaztunk meg - áthúzódó napirendi javaslatról van szó -, és minekután a bizottsági ülés kezdetéig más napirendi pont ajánlás nem jutott a tudomásomra, az eredeti napirendi javaslatot bocsátom szavazásra. Aki egyetért a napirendi javaslatban foglaltakkal, a helyettesítések figyelembevételével és kézfelnyújtással jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták a napirendi javaslatot.
A 2009-2010. évi akciótervek előkészítése
Tisztelettel köszöntöm Kovács István Vilmos elnökhelyettes urat, aki Vági Márton elnök urat helyettesíti, aki betegsége miatt nem tud részt venni a bizottsági ülésen.
A napirendi pont a 2009-2010. évi akcótervek előkészítése témában került meghatározásra. Kérem az elnökhelyettes urat, hogy tegyen szóbeli kiegészítést a napirendi ponthoz, parancsoljon!
Kovács István Vilmos (NFÜ) szóbeli kiegészítése
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, egy olyan többhónapos munka részletes kereteit beszélhetjük most meg, amelyek elvihetnek minket egy olyan akciótervhez, amely a korábbi tapasztalataink részletes elemzését ugyan még nem teszi lehetővé, de számos olyan tanulság figyelembevételére módot ad, amely lehetővé teszi, hogy a következő két esztendő pályázatait, kiemelt programjait a 2007-2008. évnél alaposabban készíthessük elő.
Mint tudják, ezen akciótervek elkészítése magyar vállalás, ezt európai uniós jogszabály számunkra nem írja elő, ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy időről időre mind az érintett célcsoportok, mind a szélesebb közvélemény, mind pedig a szakmai egyeztetések megmérettetésének kitegyük a következő időszak elképzeléseit, és meghatározzuk azokat a kulcsparamétereket, amelyek lehetővé teszik ezt a hétesztendős időszakot áttekinthető szakaszokra bontani.
Az első akciótervi időszak elemzésén dolgoznak a munkatársaink, a 2009-2010-re vonatkozó dokumentumnak mindenképpen érdemben kell hivatkoznia majd a 2007-2008-as tapasztalatokra. Az egyik ilyen tapasztalatot szeretném kiemelni, ami a megküldött anyagunkban is látható, ez a pályázati konstrukciók nagyon nagy száma, ezért számos intézkedés érdemi integrációját tervezzük. A pályázó dolga is nehezebb, hogyha egy nagyon nagy pályázattömegben kell eligazodnia, de az intézményrendszer számára is nagyon nagy terheket jelent. Arról nem is beszélve, hogy számos pályázat egymásrautaltsága abban az esetben biztosítható leginkább, hogyha ezeket integrált csomagban tudjuk megjelentetni.
A pályázatok kimunkáltsága érdekében az előző időszaknál is inkább érdemben van mód reflektálni az érintett szakmai és társadalmi partnerek véleményére, ezt figyelembe véve állítottuk össze az ütemtervet, és jóval nagyobb és megnyugtatóbb időkereteket hagytunk mind az ágazati tervezők számára, mind pedig a társadalmi partnerség fórumaira. A dokumentumnak vitaképes állapotban a nyáron kell elkészülnie, és nyár végén, szeptember elején kezdődhet érdemi társadalmi-szakmai diskurzus, aminek eredményeként még az ősszel elfogadásra kerülhet.
Ilyen módon, ha úgy lépünk be a 2009-es naptári évbe, hogy egy világos akcióterv mutatja meg a kereteket - sőt az akciótervek már tartalmazni is fogják a pályázati kiírások jelentősebb paramétereit -, akkor a korábbiaktól, tehát az elmúlt év akcióterv-tervezési gyakorlatától valamelyest eltérően a 2009-10. év akcióterve meg tudja előzni a kiemelt projektjavaslatokat is. Tehát a kiemelt programok egy strukturáltabb fogadókörnyezetbe, átgondoltabb, az adott operatív program prioritástengelyében, logikusabb környezetben kerülhetnek majd megtervezésre.
Köszönöm szépen. (Gy. Németh Erzsébet és Veress József megérkeznek az ülésre.)
ELNÖK: Köszönjük, elnökhelyettes úr. Ha még azzal kiegészítené a felvezetését, hogy nyilván - ahogy ön is említette, és nagyon egyetértünk vele - az elmúlt időszakra vonatkozóan az akciótervekben foglaltakat egyrészt át kell vezetni, másrészt a problémákat újra kell gondolni, megoldást kell rá találni, ahogy ön mondta, érdemben kell reflektálni a felvetésekre.
2006 decemberében született meg az a kormányrendelet, amely előírja a tervezési módszertan elkészítését. Igaz, a kormányrendelet - ahogy emlékszem - határidőt erre nem szab az NFÜ részére, de most mégiscsak 2008 áprilisát írjuk, tehát célszerű lett volna talán nem a második akciótervet megvárni egy tervezési módszertan elkészítésével. De lehet, hogy ezek elkészültek, csak nekem vagy nekünk nincs tudomásunk erről. Ha igen, akkor szeretném megkérni, hogy ezt legyenek szívesek a bizottság rendelkezésére bocsátani.
Másrészt tegye meg, elnökhelyettes úr, hogy kiegészíti a mondandóját a következőkkel! A 2007-2008-as időszak akciótervében foglaltak közül hány százalék indult el, hány százalék fejeződött be, hány százalék került felülvizsgálatra, egyáltalán van-e olyan benne, amelyet már el is felejthetünk esetleg?
Van a rendeletnek egy olyan része, amely lehetőséget biztosít az akciótervben megfogalmazottak módosítására a minisztériumok, tehát a közbenső érintettek részéről. Érkezett-e ilyen javaslat az elmúlt akciótervhez vagy nem?
Körülbelül ennyi, ha ezeket még elmondaná, és utána megadom a kérdezés lehetőségét a tagoknak.
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen. Az elhangzott kérdések számunkra is fontos tanulságokkal szolgáló vizsgálódást kívánnak meg. Mint említettem, ezeket az adatokat jelenleg is összegzik a kollegáink, május elejére készül egy kimutatás arról, hogy milyen mértékű volt például a pályázatoknál a pályázók érdeklődése, hányszoros volt a kereslet a pályázat keretéhez képest, milyen mértékben tudtak a pályázati elvárásoknak megfelelni a pályázók, tehát mennyiben sikerült lefedni a pályázati összegeket.
Valóban kritikus a módosulások kérdése, mindannyian tapasztaltuk, hogy számos módosulás volt a pályázati kiírásokban, ezek elsősorban technikai módosulások voltak, de ezek is jelenthetnek nehézséget a pályázók számára. Határidő-módosulások is voltak, tehát ezek természetes módon képezik az elemzés tárgyát, és ezek tanulságai ugyan zömében nem annyira stratégiai tervezési kérdések, hanem az intézményi működés kiszámíthatóságára vonatkozók, tehát inkább folyamatszabályozási tanulságokkal járnak, de azt gondolom, ezeket is számba kell venni.
Még egy szintén izgalmas kérdés - és ezt is vizsgáljuk -, hogy azokban az esetekben, amikor dilemma, hogy pályázati programban vagy kiemelt programként valósuljon meg valami, akkor helyesen választottunk-e formát, érdemes-e megfontolni, hogy a lebonyolítási módokat a pályázat vagy a pályáztatók eddigi tapasztalatai alapján esetleg megváltoztassuk.
ELNÖK: Köszönöm, ne is menjünk akkor a részletekbe, mert ha május elejére elkészül ez a kimutatás, az lenne a legegyszerűbb dolog, talán a mi munkánkat is segítené, ha megkaphatjuk ezt az elemzést, ezt a kimutatást. Esetleg, ha szükséges, szívesen adunk hozzá támpontokat, hogy mit szeretnénk látni. Nem tudom, ez szükséges-e.
Ez az akcióterv tartalmazza a központi költségvetési támogatással megvalósuló konstrukciókat, mint ahogy a rendelet ezt lehetővé teszi, vagy ezt a nélkül képzelik el? (Kovács István Vilmos: Nélküle.) Jó.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván hozzászólni a témához, mi a hozzászólások sorrendje? (Jelzésre.) Elsőként Horváth Zsolt képviselő úr, másodikként Bókay Endre képviselő úr jelentkezett, utána a jelentkezések sorrendjének megfelelően Szatmáry Kristóf és Veress József képviselő urak következnek.
Horváth Zsolt képviselő úr, parancsoljon!
Hozzászólások, kérdések, válaszadás
Dr. Horváth Zsolt (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Bizottság! Annak örülök, hogy az elnökhelyettes úr elmondása szerint komoly elemzés alá vetik a 2007-2008. évi időszakot. Annak kevésbé örülök, hogy most úgy beszélünk erről, hogy még nem láthatjuk ennek az önök által készített elemzésnek a legfontosabb tapasztalatit, tanulságait, de ezek szerint - az ön elmondása szerint - erre is hamarosan sort keríthetünk. Néhány konkrét dolgot szeretnék kérdezni ezzel kapcsolatban, főleg ami a 2007-2008-as tapasztalatokat illeti, legalábbis azokat a tapasztalatokat, amelyekről információk hozzám eljutottak.
Az egyik ilyen volt, hogy a 2007-2008-as akciótervek előállítása vagy megvalósítása előtt elindult egy folyamat szerte az országban - régiónként és kistérségi szinten is -, amelynek során úgynevezett projektgyűjtések valósultak meg. A kormányzat által működtetett egykor volt kistérségi megbízotti hálózatban dolgozók végezték ezeket a projektgyűjtéseket, és ekkor arra a kérdésre, hogy mi ennek a projektgyűjtésnek a lényege, miért valósítják ezt meg, az volt a válasz, hogy azért, mert ezek alapján is akarják finomítani a pályázati kiírásokat. Tehát meg akarják nézni, hogy melyek a legfontosabb célok a kistérségekben, és ezek alapján akarják finomítani a pályázati kiírásokat is.
Nos, ennek két fals állapot lett a végeredménye. Az egyik, hogy olyan projektek is bekerültek ezekbe a projektgyűjtőkbe, amelyek egyáltalán nem léteztek vagy nem voltak előkészítve. Ennek alapján, ha figyelembe vették egy régióban ezeket az elképzeléseket, akkor hiába kerültek megjelenítésre ezek alapján hasonló célú pályázatok, mégsem tudták igénybe venni ezeket. A másik, hogy nem volt teljes ez a kör, ennek megfelelően szintén nem valósult meg ez a cél. (Szűcs Erika megérkezik az ülésre.)
A kérdésem: jelen esetben is fognak-e ilyen projektgyűjtéseket, előzetes információkat kérni, figyelembe veszik-e azt, hogy egy nagyobb szűrőt kell alkalmazni ezek esetében?
A másik kérdésem az érdemi egyeztetéssel kapcsolatos. Magam is részt vettem a közép-dunántúli régióban jó néhány olyan egyeztető fórumon, amelyen valóban ez volt a cél, ahol velem együtt számos civil szervezet, önkormányzat, társulás tette meg a javaslatát - ott helyben és később is - a tekintetben, hogy a már látszó pályázati célok esetében milyen feltételek megvalósulása esetén lenne lehetőség arra, hogy ezek a pályázati források valóban hatékonyan kerüljenek felhasználásra. Ezen észrevételek megtétele után az általános tapasztalat az volt, hogy ezek az érdeminek is tűnő észrevételek nem kerültek beépítésre a pályázati feltételekbe. Nem egy kiírás esetében az előzetes terv és a társadalmi párbeszéd után kiírásra került terv szinte szó szerint megegyezett, még olyankor is, amikor számos észrevételt jeleztek a civil szervezetek, önkormányzatok és társulások egyaránt.
Hogyan valósulhat meg ilyenkor valóban az érdemi egyeztetés, vonnak-e le ebből a következő időszakra tanulságokat?
A harmadik dolog pedig az, hogy azt tapasztalom, a 2007-2008-as akciótervek esetében is jelentős csúszás van a megvalósulást tekintve. Hallva azokat az előzetes információkat, amely szerint esetlegesen egy kormányzati átalakítást követően a fejlesztéspolitika is más szaktárcához kerülne, hát nem tudom, mennyire fognak megvalósulni a következő időszakban a határidők, de ez nem konkrét kérdés, ez csak felvetés a részemről.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Elnökhelyettes úr, parancsoljon!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen. Az első kérdésre, miszerint a korábbi projektgyűjtések, amelyekből egyébként sokféle volt, de ezeket ismereteim szerint egyetlen esetben sem az Nemzeti Fejlesztési Hivatal, illetve azt követően a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség indított. Egy vitatható módszertanú tervezési eszköz, de bizonyos esetekben hasznos lehet. Mindképpen arra motiválja a helyieket, hogy gondolják végig az elképzeléseiket.
Magam azért nem tartom optimális megközelítésnek, mert nagyon sok, illetve döntően infrastrukturális meghatározottság jellemzi ezeket a fejlesztéseket, és rengeteg kielégíthetetlen igényt hoz létre. Mégis azt hiszem, hogy akkor, amikor kistérségi fejlesztési bizottságok jönnek létre, például a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatási programja keretében, akkor nagyon sok jó ötlet keletkezik ezekben. A megrendelő vagy a javaslattevő felelőssége, hogy mindig felhívja a figyelmet arra, hogy előrelátható legyen, milyen arányban van esély ezek megvalósulására. Önmagában az utakra vonatkozó elképzelés le tudta volna kötni az ÚMFT teljes forrásrendszerét, tehát itt számos túlzott várakozás alakult ki.
Ebben az időszakban, amikor a hátrányos helyzetű kistérségekben szeretnénk újraéleszteni a programozási munkát, akkor ennél kifinomultabb tervezési módszertannal, alapvetően a helyi társadalmi-gazdasági adottságokra és a lehetséges kitörési irányokra koncentrálva keressük a valódi felzárkózási perspektívákat nyújtó programokat. Közben természetesen van az Új Magyarország fejlesztési terv kistérségi feladataiban számos olyan elem is, amely kifejezetten a jövő számára megőrizhető közösségi értékek szinten tartását célozza, hiszen ezekben a térségekben nagyon sok társadalmi kockázattal, marginalizálódási veszéllyel kell számolnunk.
Nem tudok arról, hogy további, kifejezetten cél és struktúra nélküli projektgyűjtési feladat napirenden lenne. Azt gondolom, a tarsolyban lévők áttekintése, illetve azoknak az irányoknak a hangsúlyozása lenne fontos, amire eddig nem gondoltak. Jellemzően nagyon kevés volt az ilyen projektgeneráláson belül a munkanélküliséget, a szociális deprimációt, társadalmi esélyteremtést érintő projektjavaslat, ezekben kell közvetlen helyi segítséget is nyújtanunk. Tehát a teljességre csak abban az értelemben törekszünk, hogy a hiányt és egyben a támogatható területeket tárjuk fel.
Az egyeztetéssel kapcsolatos módszertanunk elég szigorú volt - tehát önmagunkkal szemben szigorú. Úgy szóltak a belső szabályok, hogy minden egyes társadalmi felvetést - különösen azokat, amelyek írásban is elérkeztek hozzánk - egy áttekintő táblázatban kellett elhelyezni. A táblázatban az irányító hatóság javaslatot tett arra, hogy a konkrét felvetés milyen módon kerüljön befogadásra. Ezekről az áttekintő táblázatokról minden egyes akciótervre az érte felelős, úgynevezett tervezési operatív tárcaközi bizottság állást foglalt.
Azt senki számára nem tudjuk garantálni - még akkor sem, ha ezt viszonylag sokan vetik fel -, hogy automatikusan megtalálja mindenki a javaslatát a módosított szövegben, de az érdemi kezelés szándéka egyértelműen megvolt. Magam is nagyon sok javaslatot néztem át, tehát bármikor - és ezt a következő körben ha lehet, még transzparensebbé tesszük - megmutatjuk effektíve azokat a javaslatokat, amelyeket befogadtunk, hogy látszódjon, ez nem csupán egy partnerségi gesztus, hanem érdemi közös tervezési munka.
ELNÖK: Köszönöm. A képviselő úré a viszontválasz joga, parancsoljon.
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Csak nagyon röviden. Tényleg, ez alapján most már egyre kíváncsibb vagyok arra az összegzésre, amelyet önök készítenek.
A másik valóban csak egy általános felvetés: abban az esetben, hogyha az általános igények, amelyek megvalósítását pályázati forrásoktól remélik, illetve maguk a pályázati kiírások ekkora különbséget mutatnak, az olló ekkorára nyílik az igények és a lehetőségek között, akkor biztosan valami probléma van magával az egész tervezési rendszerrel is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy érzem, ez utóbbi megjegyzés volt, és nem kérdésként fogalmazódott meg.
Bókay képviselő úr, parancsoljon!
Bókay Endre (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm szépen. Bevezetőként csak annyit mondanék, hogy maga az eljárás - tehát ez a kétévenkénti tervezés - nagyon jó dolog. Nagyon jó számunkra azért, mert egyrészt szó szerint megtanulja a magyar társadalom és azok, akik pályázni kívánnak - önkormányzatok, egyéb szervezetek -, hogyan dolgozzanak. Mód van arra, hogy ellenőrizzünk, lezárjunk egy-egy szakaszt, áttekintsünk, értékeljünk és módosítsunk, ez nyilván tapasztalat. A hétéves tervezés túlzás, biztos hogy nem jó. Ez a kétéves periódus - az én véleményem szerint, de azt hiszem mások szerint is -, maga az eljárás, az ötlet nagyon jó.
Kérdés számomra a társadalmi viták szerepe - bár ezt önök is említették, volt olyan, hogy később módosításra kerültek a pályázati kiírások, de ezeknél zömmel határidőkről vagy egyebekről volt szó -, hogy ezek mennyire voltak fajsúlyosak az elmúlt időszakban, és feltételezem, hogy ezt a jövőben is meg kívánják őrizni. Ebből milyen tapasztalatokat szűrtek le? Tudomásul veszem, hogy igazából májusban történik meg az értékelés, de ha esetleg mondana előzetesen erről egy-két szót, annak nagyon örülnék.
A másik kérdésem arra vonatkozik, hogy amit láttunk, hogy elsősorban szennyvízre, a közúthálózat fejlesztésére volt leginkább szükség a pályázatok során, nyilván e felé valamelyest módosítanunk kellene az elvárásokat. Ezek a beruházások - főleg a közlekedést szolgáló közúti és egyéb beruházások - milyen mértékben segítették elő a szolgáltatás színvonalának fejlesztését? Ez alatt értem akár a közoktatást, hiszen pont arra épült ez az oktatási modell is, hogy például a pályázat egyik kritériuma volt, hogy 20 perc alatt beérjen a gyerek az iskolába, tehát ne legyen messze. Másrészt nyilván itt vannak az egészségügyi ellátások is, bár itt nagyon jó viszontválaszok voltak, hogy például Baranyában külön busz megy, de ez szerintem más megyében is megtörténik, ez annak a feladata, aki a szolgáltatást végzi. Tehát az ilyen típusú fejlesztést - hogy racionalizáljuk a szolgáltatásokat - a pályázatok során mennyiben szolgálták, és gondolom, ezt továbbra is meg kívánják tenni, hogy a fejlesztésnél, a pályázati lehetőségnél elsősorban azok kapnak elsőbbséget, akik ebben az egész rendszerben vesznek részt.
Tehát nekem az szimpatikus, hogy megjelent ez a gondolkodás, hogy nem külön van út, nem külön van egészségügyi fejlesztés vagy oktatás, hanem ezt megpróbáljuk összevonni, és ezt valahol fel kellene erősítenünk a jövőben is. Ehhez tartozik az informatika is, például pont az én körzetemben van egy vita, hogy az építési hatósági jogköröket másokra kívánják áttenni, és hogy bizonyos közlekedési nehézségek miatt a kis zsáktelepülésekből hogyan jutnak el oda a polgárok. Ugyanakkor megjegyzem, hogy az a falu 400 lelkes, és mondjuk kétévente van egy építési engedély, tehát nyilván oda nem lehet telepíteni ilyen típusú hatóságot, de ezt meg kell oldani. Tehát ezeknek a fejlesztéseknek a komplexitása érdekelne.
Hogy összefoglaljam a kérdéseimet és ne tűnjek túl zavarosnak, egyrészt ez a komplexitás érdekel, másrészt pedig - főleg, mivel a pályázatok során a szennyvíz- és a közúthálózatra volt kiemelkedő igény - lehet-e azt csinálni, hogy mondjuk ebben a két évben elsősorban ezek kapnak prioritást, és csak a későbbiekben, amikor ezek többé-kevésbé megvalósulnak, akkor folytatjuk ezt a programot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, Kovács úr!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen. A módosítások fajsúlyosságát elég nehéz megítélni, néha egy-egy technikai kérdés jelentős befolyással van arra, hogy milyen eredményességű pályázatra gondolunk. Az ön által említett komplexitás pedig egy olyan külön dimenzió, amely a szakmai nehézségeit akkor mutatja meg teljes valójában, amikor már a pályázati felhívás részletes kritériumait meghatározzuk.
Hadd említsek önöknek egy konkrét példát, amin most dolgozunk. Mindannyian el tudjuk képzelni, hogy ezek a jelentős beruházások igen komoly - még ha átmeneti is - munkaerőigénnyel bírnak, de valamiféle stimuláló hatással lesznek majd a munkaerőpiacra. Jó lenne, ha ebben a munkaerő-piaci többletkeresletben el tudnánk helyezni nem csupán a készenlétben lévő szakképzett munkavállalókat, hanem módot találnánk arra, hogy a hátrányos helyzetű, képzettségi vagy egyéb megélhetési problémákkal, elérhetetlenséggel, a zsákutca kockázatával küzdő embert is be tudnánk vonni. Ehhez azonban foglalkoztatási és infrastrukturális típusú programokat kellene tudnunk összekapcsolni, amely nagyon jelentős lebonyolítási nehézségeket jelent. Túl azon, hogy igen nehéz piaci szereplőkkel szemben olyan foglalkoztatási megkötöttséget támasztani, amelyekhez számos magyarországi, államilag finanszírozott vagy civil segítő együttműködése szükséges.
Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy akkor, amikor az akciótervben elhatározzuk egy konstrukció, pályázati kiírás vagy kiemelt program legfontosabb szakmai paramétereit, akkor gyakran az ördög a részletekben rejlik, és a munka során derül ki, hogy néhány ponton azért, hogy ilyen szűk keresztmetszeteket meg tudjunk oldani, valamelyest módosítani kell az eredeti elképzeléseket.
Megfelelési típusú elemzést - tehát olyant, amilyenre ön gondol, hogy a közlekedési beruházások például hozták-e azt, amit a közoktatási elérhetőség vagy a közelben lévő településeknél az elhelyezkedés szempontjából is segítettek az embereknek, nemcsak a jövőbeni perspektívájuk javult -, ilyen hatás- és eredményelemzéseket most nincs módunkban megtenni, hiszen nagyon gyakran meg sem kezdődött még az a beruházás, amiről az elmúlt egy évben döntés született. Mert zajlik az a rendkívül idő- és munkaigényes előkészítési folyamat, a műszaki tervezéssel, az engedélyek beszerzésével jár együtt, és utána jön még a kivitelezési időszak. Az igénybevétel, a tényleges működés csak ezt követően indul meg. Úgyhogy azt gondolom, most ez az elmúlt másfél évre való visszatekintésünk olyan alapvetően egyszerű, numerikus értékelésekre ad alkalmat, hogy miből mennyi volt, mennyit vártunk, mennyi érkezett, mennyit tudtunk elfogadni, milyen lett a források lekötöttsége, a tervek szerint mennyi valósult meg a kiírásra kijelölt pályázatokból. Az gondolom, valahol a hétéves időszak félideje tájékán lesz módunk arra, hogy már az első megvalósult beruházások hatásosságát értékeljük.
A komplexitás, amit ön kedvező fejlesztéspolitikai elemnek ítélt, számunkra is fontos ambíciót jelentett a tervezési időszakban, de hihetetlen lebonyolítási nehézségeket generál minden komplexitás. Két területen tartjuk magunkat a maximális integrált tervezési logikához. Az egyik a pólusprogram, a másik pedig a leghátrányosabb helyzetű kistérségek programja, ahol logikusan a helyhez köthető fókuszpont az, ami lehetővé teszi, hogy ezek reálisan megvalósulhassanak. De számos más területen lenne tere a komplexitásnak, és ez a munka folyik is, a korlátokat azonban látnunk kell.
Ami a közút- és a csatornázási beruházások dominanciájára vonatkozóan tett megjegyzését illeti, én nem érzem ezt a dominanciát. Igen jelentősek a közúti és a környezetvédelmi, az európai uniós kötelezettségünkből adódó fejlesztések, de azt gondolom, nincs extra dominanciájuk, ahogyan az érintett települések, térségek fontosnak tartják. Egyébként ugyanúgy más területeken is elmondhatjuk, hogy az iskolafelújításoknak óriási keresletoldali alátámasztását tapasztaltuk, és szinte bármelyik területen óriási a fejlesztési igény. Szerintem ez így természetes. Tehát az, hogy az igények nagyobbak, mint a lehetőségek, az nem tervezési hiba, ez a források végességét és a megoldandó feladataink végtelenségét mutatja csak.
Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy az akciótervezés módot ad arra, hogy gondolkodjunk azon, hogy az egyes konstrukciók közötti forrásarányok a következő évben ugyanazok legyenek-e, mint a hét évben két évre esők. Senki nem írja elő számunkra, hogy minden egyes konstrukcióra a két évre jutó összeget szabad csak felhasználni. Ha úgy látjuk, hogy akár az eredményes felhasználás, akár pedig a jelenleg létező társadalmi, infrastrukturális, gazdasági igények egy-egy területen gyorsabb haladást kívánnak meg, akkor ezt meg lehet tenni. Az n+2 és az n+3 szabályt kell figyelembe venni és azt, hogy annyira gyorsak ne legyünk, hogy az Európai Unió által maximalizált évenkénti forrásallokációt túllépjük, de ilyen valódi kockázat az Európai Unió egyetlen tagországában sem valósult még meg.
ELNÖK: Képviselő úr, kíván-e élni a viszontválasz jogával? (Jelzésre.) Parancsoljon!
BÓKAY ENDRE (MSZP): Köszönöm. Most a végén hangzott el, ami a leglényegesebb volt számomra. Ez azt jelenti, hogy akkor nyilván olyan gondolkodást építünk fel, ami szerint az egyik két év a másikra épül. Tehát amikor azt mondom, hogy fejlesztem a közúthálózatot, akkor tudom, hogy a következő ciklusban elsősorban az iskola- vagy az egészségügyi hálózatfejlesztésre fogok építeni, mert a közúthálózat fejlesztésének így van értelme. Ezt értettem az ön szavaiból, ezt köszönöm szépen.
A másik a pólusprogram, ami tényleg egyfajta komplexitást jelent, hogy ennek a későbbi tervezés során - amennyiben lehet - a kiterjesztését tegyük meg.
Köszönöm szépen a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászólónk Szatmáry Kristóf. Parancsoljon, képviselő úr!
Szatmáry Kristóf (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Megpróbálok nem túl hosszú lenni. Az utolsó mondat azért megütötte a fülemet, és ez elég önbizalomról tanúskodik, a "nehogy túl sokat költsünk".
Én pont a másik problémát láttam alapvetően megjelenni, pont abból kifolyólag - és ilyen szempontból nem tudom, nem korai-e a kérdésem -, hogy május elejére lett ígérve egyfajta kimutatás arról, hogy az első két év akciótervei tekintetében a kifizetések és a szerződéskötések területén mekkora a lemaradás. Ma már biztos, hogy van lemaradás az eredeti tervhez képest - ha jól értettem az elnökhelyettes úr szavaiból -, de arra, hogy mekkora, majd május elején lesz pontos kimutatás.
Itt inkább véleményt fűznék a kérdéshez, mert az is érdekes felvetés, éppen talán a mai vagy tegnapi publikációkban olvastam egy olyanfajta problémáról, amely esetleg a jelenlegi kormányzati struktúrában Bajnai úr és Veres úr között van, ami arról szól, hogy a kifizetések csúszása miatt a költségvetés bevételeiben is csúszás van. Mert a kifizetések generálnak bizonyosfajta áfa-, járulék- és egyéb fizetéseket, és ennek csúszása pedig ezeknek a Pénzügyminisztériumba való befolyását is hátráltatják. Amennyiben ez a publicisztika valóban erre a témára érzékeny, akkor ez meglévő probléma, valóban sokkal tágabb összefüggés, semmint az, hogy egyes projektek tekintetében mekkora csúszásban vagyunk. Ez más területen esetleg korlátokat állít az egyéb pénzügyi és adópolitikának.
Visszatérve a konkrét kérdésekre: felmerül az emberben, hogy itt kétéves tervezésről beszélünk, de ha az előző terv - tehát a mostani időszak tervei - is csúszik, akkor ezeknek a csúszásoknak a beépítése hogyan történik meg a következő két évben. Gondolok itt konkrétan például a kiemelt és nagyprojektek tekintetében, ahol - már a korábbi bizottsági ülésen is láthattuk - elég rosszul állunk. Ez azt jelenti, hogy a most be nem adott ilyen kiemelt és nagyprojektek lesznek lényegében ugyanúgy két év múlva, tehát a következő tervbe is beemelve, vagy akkor torlódnak ezek a projektek, és amit egyébként terveztünk volna a 2009-2010-es időszakban, azok amiatt, hogy az első két évből kicsúsznak, ezek kicsúsznak a következő kettőből is?
Tehát nagyon várom, és lehet, hogy a kérdésem kicsit korai, hogyha valóban május elejére készül el ez a kimutatás, de nem látom teljesen megfoghatónak a tervezés kereteit, hogyha nincs pontos képünk a mostani két évről, illetve itt konkrétan a kiemelt- és nagyprojektek tekintetében sem látom azt, hogyan viszonyulnak egymáshoz ez a két év, amiben most vagyunk, illetve a következő két év tervei.
Köszönöm.
ELNÖK: Elnökhelyettes úr, tessék!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm a kérdést. Az egyik legösszetettebb tervezési problémát említette, hogy hogyan válik el egymástól a pályázatokon keresztül kilátásba helyezett kötelezettségvállalások mértéke, a tényleges szerződéskötésekkel létrejövő kötelezettségvállalás, illetve aztán a kifizetések realizálódása. Igen jelentős forrásokról van szó, úgyhogy azt gondolom, anélkül, hogy pontosan ismerném a kifizetések költségvetésre kifejtett összes hatását, azt gondolom, van egy ilyen tétje is a fejlesztéspolitika eredményes és ütemes előrehaladásának. De ezeknek az értékelését most, az év első harmadában nem tudjuk elvégezni.
Ezeknek a célszámoknak a teljesülését a kétéves időszak végén kell értékelnünk, akkor tudjuk eldönteni, hogy azok a kifizetések, amelyek megtörténtek, illeszkednek-e a tervszámokhoz, illetve hogy elégedettek lehetünk-e azzal, amit az első két évben elértünk. Ez a legbizonytalanabb időszaka egyébként minden lebonyolítási ciklusnak, mert a folyamatok elindítása bizonytalan és nagyon nagy határok között ingadozni képes meredek függvény, és utána ez kilaposodik körülbelül öt-hat évre, és akkor kezdődik meg 2012-2013 körül egy lecsengés a két n+2-es évben, 2015-ig. Úgyhogy most várjuk azt, hogy az intézményrendszer megmutassa, mire képes év végéig, és akkor kell levonnunk ezeket a tanulságokat.
Önbizalomról pedig - különösen nem indokolatlanul - nincs szó. Azt gondolom, éppen azt említettem, hogy nincs érdemi felső korlát amiatt, hogy bármilyen jól dolgoznánk, sem kellene attól tartanunk, hogy elérjük az Európai Uniótól lehívható éves kifizetések felső korlátját. Egyébként ennél amúgy a szabály is egy kicsit bonyolultabb, tehát az n+2 szabály miatt ezek a korlátok még kevésbé valódiak és erősek.
ELNÖK: Képviselő úr, parancsoljon!
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen. Az első rész csak egy megjegyzés. Akkor azért jól érzem az elnökhelyettes úr szavaiból, hogy nem állunk távol attól, hogy igen komoly pénzügyi, politikai kihatása is lehet annak - a költségvetés egyéb komplexitását figyelembe véve -, hogy ezek a kifizetések hogyan és milyen ütemben valósulnak meg, akár ebben az ön által is kritikusnak nevezett időszakban.
Azért itt a bizottságban egy javaslatot kérnék, hogy esetleg, ha készültek erre vonatkozóan korábban elképzelések vagy számszaki elemzések arra, hogy a kifizetések üteme hogyan hat egyébként a költségvetés bevételeire, amire itt próbáltam utalni, meg az elnökhelyettes úr is utalt. Ezt én szívesen megnézném - vagy megkérném a bizottság nevében -, csak hogy lássuk, mi volt az eredeti terv. Lehet, hogy ennek majd év végén lesz jelentősége, amikor a kétéves időszak végére érünk, de ha vannak ilyen elemzések - akár a Pénzügyminisztériummal közösen -, akkor ezt a bizottság nevében megköszönném.
Az előző kérdéseim közül arra nem kaptam választ konkrétan, hogy a kiemelt és a nagyprojektek csúszása tekintetében ez hogyan hat a következő tervezett időszak kiemelt és nagyprojektjeire. Tehát áthúzódásról van-e szó a keretek tekintetében? Tehát kiütik-e egymást, csúszik-e az egész sor, vagy van erre valamifajta megoldás?
ELNÖK: Elnökhelyettes úr, parancsoljon!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm. Ahogyan az elnök asszony is utalt rá, a költségvetés zárszámadását el kell készíteni. Tehát a tavalyi évre tudunk adatokat mondani, de a hétéves kerethez képest valóban marginális, amit az első év tényleges kifizetéseként reálisan biztosítani tudott.
Maguk a programok rendkívül sokrétűen metszenek bele a későbbi időszakokba. Említették a közlekedést, ahol nagyon nagy számú, nagyon nagy előkészítési igényű projektről született döntés az első évben. Ezek indítása folyamatos, ahogyan elérik a szerződéskötésre érett állapotot, párhuzamosan indulnak meg, és szinte programok nagy részéről születhetett már pozitív akarat, és a megvalósítás aztán sok éven keresztül fog tartani. A következő éveket egyre nehezebb lesz - mint a többitől független két évet - tervezni, azon projektek miatt, amelyeknek jelentős az áthúzódó hatása. Úgyhogy ez a munka része, de egyszerű választ nem tudok rá adni. Konstrukcióról konstrukcióra változhat az, hogy egy projektet egy, két, három vagy négy év alatt tudunk megvalósítani.
Ilyen módon a determinációk folyamatosan keletkeznek a későbbi akciótervekre vonatkozóan. Tehát nem lesz olyan érintetlen keretünk a következő két évben, mint amilyen az előzőben volt. Arra törekedtünk, hogy a forrásfelhasználás tervezése ne lépje át az arra a két évre előirányzott keretet, de a determináció tekintetében az áthúzódó hatások már elfoglalnak a következő két év keretéből valamennyit. Egyébként ne úgy képzeljék el a következő két év akciótervét, mint egy vadonatúj akciótervet. Számos konstrukció életképes marad a tervidőszak egészére, tehát csak annyit kell rajta javítani, amennyi az ésszerűség érdekében jelent alakítást vagy igazítást, és persze vannak olyan konstrukciók, amelyek elindítását eleve későbbi időszakra terveztük a nagyobb előkészítési igény miatt, és azok jelennek meg új konstrukcióként. Ennek a százalékát ma nem tudom megmondani, hogy ez mekkora, de el tudom képzelni, hogy akár a konstrukciók többsége a 2007-2008-as akciótervben is szereplő konstrukció folytatása lesz.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő hozzászólásra Varju alelnök úr jelentkezett. Parancsoljon, alelnök úr!
Varju László (MSZP) hozzászólása
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Mivel egy újabb javaslat hangzott el a tekintetben, hogy mit kérjünk be, egy rövid megjegyzést szeretnék elmondani, remélem egyszerűen is meg tudom fogalmazni.
Gyakorlatilag a bizottságunk elfogadott egy munkatervet, amelynek mentén haladunk előre, és ebben például benne van az akciótervek előkészítésének figyelemmel kísérése. Gyakorlatilag ezt úgy ütemeztük, hogy ez lényegében független a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkájától, és most mintha olyan érzetünk keletkezne, hogy egyébként ők le vannak maradva valamiben. Holott erről egyáltalán nincs szó, csak a kettő között nincs meg az összhang.
Ezért azt vetném fel, hogy minden olyan javaslatot - vagy bármit, amit bekérünk - valahogy össze kellene hangolnunk a munkatervvel, és olyan megoldás kellene, hogy ne plusz erőfeszítést kérjünk egy olyan időszakban, amikor még esetleg nincsenek meg azok az adatok, amelyek esetleg két hónap múlva már rendelkezésre állnak. Ez lenne a felvetésem és javaslatom, hogy ehhez képest ütemezzük. Tehát ne a következő ülésre legyen meg az az elvárás, ami egy hónap múlva lesz meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A gyakorlat az, hogy amikor elkészítjük a féléves munkatervet, azt egyeztetjük az NFÜ-vel is. Sőt tőlük is szoktunk javaslatot kérni, hogyha van olyan javaslatuk napirendi pontra, ami a mi figyelmünket elkerülte vagy ők hangsúlyosabbnak, fontosabbnak érzik, akkor azt tegyék meg, és ennek függvényében áll ez össze. Úgyhogy gondolom, ez problémát nem fog okozni.
A következő hozzászólásra Veress képviselő úr jelentkezett, parancsoljon.
Veress József (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Elhangzott, de én nem is annyira kérésként, mint inkább felkérésként szeretném megfogalmazni, hogy a térségi ügyek komplex kezeléséhez találjuk meg a hatékonyabb módszereket. Elég sokat beszéltünk ezekről az ügyekről, sokat dolgoztunk együtt, a gyakorlat nagyon jól mutatja, hogy a pályázati rendszer önmagában sem térségi, sem ágazati szinten nem képes azt a fajta minőségi előrelépést hatékonyan szolgálni, amire nagyon sok helyen szükségünk van. Úgy gondolom, ezt a szemléletet nem elég csak a pólusprogramokra és a 33 leghátrányosabb térségre kialakítani. Ez részben azt jelenti, hogy a pályázatok átjárhatóságát, egymáshoz kapcsolódását célszerű növelni. Tudom, nagyon sok munkát igénylő kérés, amit megfogalmazok, de azt hiszem, mindenképpen érdemes mihamarabb tisztázni, hogy milyen mértékig lehet ebben elmozdulni.
Hadd mondjak erre egy példát! Az elnökhelyettes úr is említette, hogy már most sokszoros a túljelentkezés a pályázati igényekben, például az iskolák felújításánál. Ha nem tudunk kialakítani egy olyan valós térségi megállapodást, ami érdemi eredményt hozhat abból a szempontból, hogy hol legyenek iskolafejlesztések, hol kell az utat rendbe tenni, hol kell buszt vásárolni, hol kell elérni azt, hogy az erőforrásokat valóban hatékonyan használják, akkor olyan helyzet alakulhat ki, hogy nem logikus helyen fejlesztik az iskolákat, nem tudjuk oldani azt a feszültséget, ami a térségben kialakult. A pénzt mégiscsak elköltjük, a hatása pedig tört része lehet annak, amire egyébként számítani lehet, miközben irtózatos konfliktusokat játszatunk végig a térségi szereplőkkel, hogy ki tudja végül mégiscsak megszerezni a pénzt az iskola felújítására.
A második dolog, amit szeretnék kérni, az az előkészítés hatékonyságának elősegítése. Világos, hogy a pályázati rendszereknél abból indulunk ki, hogy minden szereplőnek egyenlő lehetőségei vannak. Vannak pályázatíró cégek, és egyébként is, a dolog működik. Igen, működik, például Békés megyében ez olyan jól működik, hogy a gazdaságfejlesztés operatív programban feleannyi pályázatot tudnak benyújtani a jelenlévő cégek, és 60 százalékát hozzák el, mint amennyit a statisztika szerint várni lehetne. Teljesen logikus a dolog, mivel ez egy alulfejlett megye, nincs elég gazdasági szereplő, a meglévő gazdasági szereplők tőkeszegények, következésképpen az egyenlő pályák, egyenlő esélyek mentén ennek a térségnek a fejlődése önmagához képest megvalósul, csak éppen az olló egyre dinamikusabban nyílik szét.
Ezen nagyon világos, nagyon komplex megközelítéssel muszáj segíteni, ami részben intézményfejlesztés, de leginkább a harmadikként említett dolgot jelentené, ez pedig az, hogy mennyire tudjuk elősegíteni a fejlesztési kapacitások helybeli kiépítését. Itt nagyon sokat beszéltünk a központi intézményrendszerről, azokról az új tudásokról, amelyeket ezen keresztül a közigazgatás be tud hozni. Az igazi kérdés mégiscsak az, hogy ott a végeken, a cégek, az önkormányzatok, a civil szervezetek érdemben tudnak-e előrelépni a fejlesztési kapacitásuk kialakításában, a változásmenedzselés tudásának megszerzésében és gyakorlásában.
Tudom, hogy ezeket borzasztó nehéz mérni, de a saját válaszaikban is mindig eljutottak oda, hogy igen, ezek azok a kulcskérdések, amelyekre jobban kell koncentrálni, és ezt nagyon nehéz lesz statisztikai összefüggések mentén felmutatni. De az igazi sikerességet mégiscsak ebben tudjuk majd lemérni.
Hadd emeljem ki az átképzés ügyét, ami a következő két évben borzasztóan fontos lesz! Jól látható, hogy a magyar gazdaságban ma munkaerőhiány van, a képzett és a képezhető munkaerő hiánya. Már most ott tartunk, hogy a meglévő cégek felvevőképességénél kisebb a valós munkaerő-kínálat. Ez felvet migrációs kérdéseket, és ezerféle olyan ügyet, amelyeknek nagyon sok kihatása lesz, miközben adott térségekben fizikailag ott van mozdíthatatlanul és deprimálódó állapotában a munkaerő, akit nem tudunk onnan kiszabadítani. Tehát erre, ha úgy tetszik, akár majdnem külön komplex programot kellene kialakítani, amely nem egyszerűen földrajzi meghatározottságú, hanem a munkaerőtérkép érdemi végiggondolásával és felmérésével kellene hogy járjon.
Még egy kérésem-kérdésem van. Említetted, hogy folynak a hatásvizsgálatok. Jó lenne megerősíteni ezeknek a gördülő jellegét. Tudom, hogy könnyű ezt kérni, de ha mindig csak kétévente csinálunk meg valamit, akkor azok pillanatfelvételeket adnak, és nincs meg az a fajta visszacsatolási lehetőség, amivel menet közben tudunk valamit csinálni. Ha úgy tetszik, ez a központi közigazgatásnak lenne igazán nagy előnye, hogy megtanuljuk azt a képességünket, hogy menet közben tudjunk korrigálni. Itt például olyan dolgokat kellene folyamatosan ellenőrizni, hogy a munkahely- és jövedelemteremtés hogyan halad. Mert önmagában az, hogy munkahelyeket teremtünk, nagyon jó, de ez mennyire tudja a hozzáadott értéktermelést és ezzel a jövedelem növelését segíteni? Vagy a változásmenedzselés képessége mennyire erősödik meg a cégek szintjén, és - amit kérdeztem az előbb - a fejlesztési kapacitások kialakulásának elősegítése?
Tehát ezek azok az ügyek, amelyek kapcsán a monitoringban - azon túl, hogy a források felhasználása számszerűen hogyan halad, hogy ezt statisztikailag le tudjuk bontani - az igazán lényegi kérdések itt fognak felmerülni, és nem tudom, hogy ezek mennyire tudnak tükröződni a ma alkalmazott monintoringmódszereinkkel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Átfogó kérdés volt, komplex választ igényel, nem könnyű feladat. Parancsoljon!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Próbálom azokat az elemeket számba venni, amelyeket jelenleg ezekkel a felvetésekkel kapcsolatban - mint zajló munkát - be tudok mutatni.
Ugyanakkor tény, hogy az egész ország fejlesztéspolitikai - pláne lokálisan és érdemi - perspektívákat feltáró képességét egy központi intézmény nem tudja reálisan, fókuszálás nélkül feladatául kitűzni. Tehát egyelőre az elmúlt évek munkája is a pólusvárosokkal való együttműködésre és a hátrányos helyzetű kistérségekre koncentrálódott, de semmiképpen nem szeretnénk a többi magyarországi kistérséget kihagyni ebből a folyamatból.
Szerintem - és remélem, hogy ennek számos bizonyítékát tudjuk felmutatni az elkövetkezendő években - az a hálózat, amellyel a kistérségi munkát segítjük, érdemi erőforrás, több mint háromszáz ember elég alapos és követelő feltételrendszer mellett kell hogy végezze munkáját, nagyon sok információ és tudás folyamatos megszerzése mellett. De ők is csak segítők tudnak lenni a helyi elképzelések kidolgozása során, hiszen az kell, hogy azokat az elképzeléseket, azokat a terveket, amelyek megszületnek egy-egy kistérségben, az ottaniak magukénak érezzék.
Kiemelt figyelmet szentelünk a 33 kistérségre, és egyetértünk azzal, hogy a hagyományos pályázati logika és néhány pluszpont nem elégséges. Már csak azért sem, mert nincs rá bizonyítékunk, hogy három vagy öt pluszpont a hátránya ezeknek a térségeknek egy-egy pályázatban, lehet ennél jóval magasabb, és lehet, hogy egyáltalán, a pályázás szándéka, képessége hiányzik. Sok közvetett segítségnyújtási formán törjük a fejünket, és a példák - az iskolafelújítás, iskolabusz, út és egyéb közszolgáltatások, az érintett célcsoportok szociális segítése - együtt a leghatékonyabbak, de valószínű, hogyha nem ér el egy kritikus tömeget, akkor csak átmeneti segítséget és nem valódi felzárkózást jelent. Úgyhogy ezen a területen a fejlesztéspolitikai kompetenciák mozgásba hozásán és az országos szintű életképesség fenntartható fejlesztésének a feltételein dolgozunk, de reális sikert, illetve érezhető szakmai befolyást egyszerre nem érhetünk el.
Elhangzott példa a vállalkozások pályázati részvételi arányaira vonatkozóan Békés megyében. Egy fontos információ, és nem tudok erre sem könnyű választ adni, hiszen a szükséges feltételek is hiányozhatnak, amit valóban csak valamilyen lépcsőzetes, több fázisú felkészítéssel lehet elérni, különösen igaz ez akkor, hogyha a foglalkoztatási feltételeket nézzük. Ahhoz, hogy legyen egy olyan típusú munkaerő-piaci prognózis, amely lehetővé teszi, hogy képzési csoportokat lehessen támogatni, hogy érjen el egy-egy szakképesítés megszerzéséhez szükséges finanszírozható és hatékony létszámnagyságot, ehhez valóban analitikusabb munkaerő-piaci képpel kell rendelkeznünk.
A hátrányos helyzetű kistérségekben lévő munkát is azzal szeretnénk kezdeni, hogy egy tudás- és szakmakataszter készüljön, tehát lássuk, hogy - még ha alvó képességek is, tehát sok éve vagy évtizede nem gyakorolt szakmáról is van szó - ki milyen mobilizálható erőforrásokkal rendelkezik. Ezt a munkát a civilek és a vállalkozások esetében is el kell végeznünk, és meg kell találnunk azokat a helyi együttműködéseket, amelyek ezeket a kritikus feltételeket összekapcsolják.
A tanulságokat - akár kudarcosak, akár eredményesek - folyamatosan fel kell dolgoznunk, de ezek a nyomon követő kapacitások megint nem nagyon tudnak a rendszer minden pontjában folyamatosan adatokat szolgáltatni. Olyan eredményességi, nyomon követési rendszer kiépítésére törekszünk, amely nem csupán a forrásfelhasználás sebességét tudja visszajelezni, hanem azt is, hogy a vállalt projektteljesítményből, az eredményekből - amelyek valóban lehetnek a foglalkoztatás, a jövedelemtermelő képesség vagy valamilyen konkrét szolgáltatás kiépítése - mennyit sikerül megcsinálni. Ezeket csak programértékelés formájában tudjuk ma értékelni, tehát időszakonként, egy-egy koncentrált szakmai területen vagy földrajzi térségben készítünk átfogó vizsgálatot. Ennek a módszeressége új szakmaterület, szinte az Európai Bizottság fórumaival is együttműködve készítjük elő. Van már néhány jó minőségű programértékelés az első időszakból.
Egyébként pedig ezekhez a munkafolyamatokhoz minden helyi tapasztalatot, becsatornázni képes ötletet, elképzelést szívesen látnék. Tudom, hogy vannak helyi kezdeményezések, amelyeket annak érdekében érdemes országos ismeretségűvé, vagy legalább az intézményrendszer számára láthatóvá tenni, hogy tudjunk mit ajánlani egyes kistérségekben. Mert az általános nagy reménytelenségen túl kell lendülni, és el kell érni azt, hogy úgy érezze a helyi önkormányzat, a helyi civil szereplő - sőt a hosszú évek óta állástalan állampolgár is -, hogy érdemes utánajárni a dolgoknak. Ehhez mindenképpen folyamatosan keresnünk kell a szövetségeseket.
ELNÖK: Képviselő úr, kíván válaszolni?
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azt szeretném kérni, hogy sikerüljön továbblépni ezeken a területeken. Teljesen elfogadható, hogy itt nem lehet áttörést elérni, sokkal inkább egy nagyon sziszifuszi, sokszor nem látványos munka következetes végigvitelére van szükség.
Köszönöm szépen.
Az elnök hozzászólása, kérdései és a válaszok
ELNÖK: Engedje meg, elnökhelyettes úr, hogy a kérdésemet folytatólagosan fogalmazzam meg. Ugyanezeket a gondolatokat írtam le magamnak, kicsit más szempontból.
Nemrég készítettünk el egy elemzést az elmúlt 18 év vonatkozásában, hogy a fejlesztések mennyire szolgálták a területi különbségek kiegyenlítését vagy egyáltalán, az az olló, amiről az előbb beszéltünk, szűkült-e vagy tágult. Úgy tűnik, néhány terület és néhány év kivételével bizony ez az olló tartósan nyílik, és ezek a hátrányos helyzetű térségek nem tudnak önerőből felzárkózni.
Ezért gondolom azt - visszatérve az első mondatomhoz -hogy bizony valakinek a kormányon belül a fejlesztéseket össze kellene hangolni: az európai uniós forrásból történő fejlesztéseket a hazai forrásokból történő fejlesztésekkel. Lehet, hogy ezt valaki megteszi, de az Állami Számvevőszék jelentése szerint például ez nem nagyon látszik. Az akcióterv, mint ahogy a kormányrendelet is rögzíti, alkalmas arra, hogy kétéves időtávban együttesen kezelje ezeknek a forrásoknak a felhasználását. Ön azt válaszolta a felvetésemre, hogy nem része a hazai költségvetés forrásainak a tervezése. Szerintem szükséges lenne, mert ha az arányokat megnézzük, akkor még mindig jelentős a hazai források felhasználása, és egy-két év, amikor ez az arány változni fog.
Továbbra is úgy érzem, alapvetően tervezési és előkészítési problémák vannak, immár tartósan, több éve jelentkezik ez. Felvetődik az a kérdés, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül van-e olyan terület - osztály, főosztály, szervezeti egység -, amely kifejezetten tervezéssel, tervezés-módszertani kérdésekkel foglakozik, majd ezek megjelenésével a régiókban, a megyékben, kistérségekben. Sokat beszélgettem hátrányos helyzetű kistérségben élő polgármesterekkel, képviselőkkel is, és kérdezgetnek, de nem tudják, mit csináljanak. Enyhén szólva tanácstalanok. Látják, olvassák, értesülnek a sajtóból, hogy a hátrányos helyzetű térségek majd milyen szerepet kapnak, csak egyszerűen nem tudják, hogyan kapcsolódjanak be a rendszerbe.
Az a komplexitás, amiről beszélünk, hogyan fog megvalósulni? Szerintem nincs is ehhez intézményük, nincs ehhez gyakorlatuk, hiányzik a humánerőforrás része is. Ezért szükség lenne azokra a támogató intézményekre, amelyek ezt a látásmódot kívülről meg tudják jeleníteni a hátrányos helyzetű térségben. Gondolok itt akár tanácsadókra, akár egyetemekre, akik valamilyen tudásbázissal rendelkeznek vagy birtokolják azt a stratégiai célt - és meg tudják jeleníteni azt a kistérségben -, amit a kistérség a saját korlátai miatt talán nem tud megtenni, mert nem tudja, hogy ki csinálja, és a hogyanra sem tudja a választ.
Éppen ezért ott maradnak - amit a képviselőtársaim is mondtak, szennyvíz, út, kerékpárút - olyan fejlesztések, amelyek később nem termelik ki, csak viszik majd a forrásokat. Magyarul megkérdőjeleződik ezeknek az intézményeknek a fenntarthatósága is. Ő úgy gondolja, hogy számára most a legfontosabb az iskola fejlesztése. Megnézik az iskolát, kiderül, olyan állapotban van, hogy bizony erre kell fejlesztési forrás, beruházás, stb. Majd következik egy döntés, ami ettől függetlenül keletkezik, és ezt az iskolát integrálja, majd bezárja, tehát bizonytalan a jövője.
De ugyanez igaz a munkahelyteremtő beruházásokra is, és itt kapcsolódok egy kicsit visszafelé az NFT I.-hez. A HEFOP-ban számos olyan pályázat volt, aminek a fenntarthatósága igencsak kérdéses. Nem azért, mert rossz szándékkal pályáztak, és jó célt is tűztek ki, csak a fenntarthatósága már akkor kérdéses volt, amikor az első tanfolyamnak vége lett. Majd utána olyanokat képeztek a munkaerőpiacra, akikre vagy nem volt szükség, vagy nem mozdult erről a szűk munkaerőpiacról, vagy egyéb problémák voltak. Tehát megint nem sikerült fenntartani, tehát ezt a beruházást igaziból jól megvalósítani.
Mondhatnék egészségügyet érintő példákat is, ugyanilyen vonatkozásban. Tehát a komplexitás, az együttműködés igenis szükséges a teljes tervezési rendszerben. Mindenestől, már az elején. Legalább arra az időtávra, vagy ha gördülőtervezésről beszélünk - és hát miről beszélnénk -, ezt a teljes időtávra meg kell jeleníteni.
Érzem, látom, hogy ezt egy Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nem tudja felvállalni, de decentralizálni lehet ezt a feladatot. A funkciót meg kell jeleníteni valahol ott lent, módszertannal mindennel, folyamatos figyeléssel, és a folyamatos figyelés a lényeg. Nem elég évente jelentést készíteni, nem elég zárszámadáshoz kapcsolódó jelentést készíteni, nem elég február 15-ével elküldeni ezt a jelentést Brüsszelbe, hanem folyamatosan, talán még akkor, amikor hatékonytalanul megtörténik a forrás felhasználása, be kell avatkozni a rendszerbe. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha az a kontrolling kiépített, mindenestől. Ennek a hátterét - hát adódik - ott az EMIR vagy egy olyan rendszer, amely ezt produkálni tudja, és a döntéshozók meg az adott rendszerbe természetesen rendelkezésre állnak.
Még egy kérdésem van, picit távolabb ettől. Erre az időszakra, 2009-2010-re látszik-e, hogy lesznek új kiemelt projektek vagy új nagyprojektek, és ezek hogyan kapcsolódnak be majd a rendszerbe?
Köszönöm. Parancsoljon!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm, elnök asszony. Azt gondolom... (Elnök: Rosszul mondtam?) Nem, ezek a mindennapos munkánkhoz kapcsolódó, de igen nehéz kérdések. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tervezési munkája úgy zajlik, hogy van egy stratégiai és értékesítő osztály, amely a módszertant adja ehhez a munkához, és egyébként az értékelések megszervezése is ennek a főosztálynak a feladata. De nem ők terveznek, hiszen az operatív programokhoz tartozó prioritástengelyekhez készülnek az akciótervek, amelyek nem kis részben a tárcáknál lévő szakfőosztályok munkájaként jönnek létre.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a módszertant biztosítja, és azt, hogy a megfelelő kritériumokhoz illeszkedő elképzelések szülessenek. Vezeti azokat a konzultációkat, amelyeken kialakul az egyezség a programok tartalmáról. Azt hiszem, az a tervezési kultúra és módszeresség, ami ma Magyarországon akár a tervezés tudományos hátterét tekintve mozgósítható, azt igyekszünk az eszköztárunkban felsorakoztatni, de majd a felvetett kérdés másik részére adott válaszom is mutatja, hogy azért ezek alapvetően valószínűségi típusú beruházások.
Természetesen, ha egy hidat fejlesztünk, az a híd akkor híd, ha át lehet rajta menni, de akkor, amikor egy hátrányos helyzetű munkavállalói csoportot beíratunk egy képzésre, tudomásul kell vennünk, hogy ezzel együtt jár, hogy a beiratkozottak valamilyen hányada lemorzsolódik már a képzés során. Ezt követően csak egy részük fog tudni elhelyezkedni konkrét munkahelyen, és amikor hat hónap múlva megnézzük, hogy ott vannak-e még, akkor azt tapasztaljuk, hogy megint egy meghatározott mutatóval újra elveszítünk embereket.
Ez nem a program része, hanem ez az a tapasztalat, ami alapján ezeknek a számoknak a javítása a célunk, és azon követőrendszerek - történetesen a Foglalkoztatási Szolgálat - hatékonyságnak a növelésén és a nyújtott szolgáltatásokon keresztül próbálunk ezeken az eredménymutatókon javítani. A programok összetettsége, költségigénye, a bevont civil segítők száma javíthatja ezeket a mutatókat, ez viszont jelentősen leszűkíti azokat a kapacitásokat, amelyeket végig tudunk vezetni egy ilyen programon.
Az egyik kitörési pontnak azt látjuk, hogy az országos tranzithálózat bevonása képes lesz a keresleti igényekhez alkalmazkodóan, legalábbis kísérleti jelleggel majd ilyen komplex szolgáltatásokat - egészen a család szociális segítéséig - hozzáigazítani a programhoz. Valóban, eleinte el kell menni a hátrányos helyzetű munkavállalóért reggel egy mikrobusszal, el kell vinni, biztosítani kell, hogy legyen munkaruhája, tehát az összes feltételt össze kell rakni. Ezek valóban komplex és nehéz programok.
Egyetértünk, hogy a tervezésben résztvevők számát minél inkább növelni kell, és közelebb kell vinni a terephez. Megint a hátrányos helyzetű kistérségeket szeretném említeni, ahol a fejlesztési bizottságok segítése szakértőkkel, tanácsadókkal - az elnök asszony javaslatának megfelelően - egy előkészítés alatt álló kiemelt program része kell hogy legyen. Tehát biztosítunk olyan szakembereket, akik a helyi tervezési elképzeléseket és a megvalósíthatóságot, a pályázati formába öntést segítik. Hiszen itt valóban sokszor az alapoknál kell kezdeni.
Abban is egyetértünk, hogy mindenütt jó lenne a komplexitás. Ha gondolkodunk abban, hogy a konstrukciókat összevonjuk, annak az egyik funkciója az lehet, hogy legalább egy-egy azonos finanszírozási szabállyal működő operatív programon belül próbáljuk meg összerakni azokat a programelemeket, amelyek együtt hatnak, és ilyen módon az elindítandó változások lehetséges kritikus tömegét létre tudjuk hozni.
Csak akkor lehet folyamatos értékelés, ha folyamatosan keletkeznek a végrehajtásról információk. A keletkező információkat részben az EMIR tudja szolgáltatni, ezeket a jövőben majd ki kell nyitni az eredmény típusú mutatók felé is, ami nem egyszerű dolog. Egyébként az előbb, amikor azt mondtam, hogy év végén tudunk az első két év kifizetési eredményességéről nyilatkozni, az nem jelenti azt, hogy nincsenek időközi adataink. Ezeket folyamatosan értékeljük, és visszacsatolunk, de akciótervi következtetéseket ma még nem tudunk levonni, mert erős a bizodalmunk, hogy az év második felében érkezünk el abba a szakaszba, hogy felgyorsulnak a kifizetések. De valóban, egy ilyen komplex rendszert, ennyi szereplővel, ennyi folyamatosan keletkező információval csak megfelelő informatikai háttérrel és nyomon követéssel lehet irányítani.
Úgyhogy a válaszom röviden az, hogy rajta vagyunk ezeken, de mindez folyamatos fejlesztés alatt álló tevékenység.
ELNÖK: Köszönöm szépen a választ. Egyetlen megjegyzésem van, érezve és átérezve ennek a feladatnak a bonyolultságát. Talán, ha azzal kiegészítenék a pályázati felhívást, hogy a projekt vagy a beruházás teljes élettartama alatt kell tudni biztosítani a fenntarthatóságot, és hogy miből tudja finanszírozni, akkor ez a kérdés nem lenne kérdés. Mert nyilván jól meggondolná a pályázó is, hogy nemcsak addig, amíg a forrás tart, hanem utána még, ameddig fenn akarom tartani, nekem kell tudni - ha ez például olyan jellegű intézményfejlesztés volt - ezt az intézményt fenntartani, vagy önmagát tudja fenntartani a piacon. Ne álljon sorba három vagy öt év után újra forrásért, hogy itt ez a szép nagy épület, és nem tudjuk fenntartani. Micsoda dolog ez? Milyen felesleges beruházás ez? Holott, ha szükség volt rá, és piacon mérettetik meg, akkor neki ott kell tudni fenntartani. De ez csak egy megjegyzés volt. (Kovács István Vilmos: Egyetértek.) Tehát egyetértünk mindannyian ebben.
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Ez normatív követelmény, benne van a pályázatokban a fenntarthatóságra vonatkozóan. Ami nagyon nehéz, megtalálni azt a formát, amit mi hiteles vállalásnak tekintünk. Egy polgármester a beruházásért folytatott küzdelem időszakában bevállalós, és utána hiheti azt, hogy majd az infrastruktúrát már csak nem hagyják veszni azok, akik a finanszírozásáról gondoskodnak. Ez az, amit el kell kerülnünk, hiszen így a fejlesztés ellentétes hatással jár, mint amit remélünk tőle.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szűcs Erika képviselő asszonyt illeti a szó.
Szűcs Erika (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót. Elnézést kérek a késésért, elnök asszony, kicsit később tudtam elindulni, gyakorlatilag a vita indukált bennem néhány kérdést, vagy olyat, amivel kapcsolatban én is szeretném kifejteni a véleményemet.
Szartmáry képviselőtársam, azt nem tudom, miről nyilatkozott a pénzügyminiszter és az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, de tudomásom szerint utófinanszírozás van. Tehát gyakorlatilag a pályázó elkölti azt a pénzt. Nem a kifizetések szakaszában van elmaradás az államháztartási bevételben, hanem akkor, ha a szerződéskötés csúszik. Mert a kifizetést megtörténik, és onnantól kezdve teljesen mindegy, az államháztartáson csak keresztülfolyik a pénz, a kedvezményezettnél, és nem a költségvetésben landol. Tehát úgy gondolom, itt alapvetően nem a kifizetések, hanem a szerződéskötések elhúzódása az, ami ilyen típusú. (Szatmáry Kristóf: Utána megbeszéljük.) Jó.
A kiemelt projektek kapcsán a kiszorító hatással kapcsolatban pedig az előzetes anyagban azt olvastam, hogy azok a keretek megemelődnek, ha átcsúszik. Tehát gyakorlatilag megint csak úgy értelmezem, és ebből a szempontból nagyon fontos ez a mozzanat, hogy mindenképpen most már nagyjából látszik, hogy részben a fejlesztések lebonyolításához szükséges humánerőforrás-kapacitás, tehát az értékelés, bírálat, szerződéskötés, majd pedig a finanszírozás tekintetében kell-e és milyen mértékű kapacitásbővítés, és milyen formában. Ezen is szoktunk vitatkozni, hogy kiszervezett vagy közalkalmazotti, úgyhogy azt gondolom, nem lehet azt mondani, hogy mindenképpen köztisztviselőnek kell lennie. De ez fontos kérdés lenne részemről, ha majd az összegzés lesz, hogy ennek mi a tapasztalata, hol kell és milyen formában bővíteni.
A másik dolog, ami szintén a fejlesztések nem megfelelő ütemét eredményezheti, hogyha a beruházások lebonyolításának vannak olyan adminisztratív akadályai, amire vonatkozóan most egy ilyen gyorsító csomagot csinálunk. Tehát amikor maga a kedvezményezett csinálná, de még három engedély, meg még hiánypótlás, ez meg az, és még mindig nem jutott sehova, hiába van érvényes szerződése, pénze is volna, nem tud mozdulni, mert különböző hatósági engedélyek kellenek.
Ezt a két fontos dolgot látom, hogyha ebben tényleg jobb, optimálisabb megoldást tudunk találni, akkor azt gondolom, az első két év tapasztalatait jól használtuk fel annak érdekében, hogy a későbbiekben jobban működjön a dolog.
Nagyon fontosnak tartom azt, amiről itt szó volt, két megközelítésben. Egyik a fejlesztéseknek attól függetlenül érvényesülő komplexitása, hogy az egyiket az egyik pályázatból, a másikat a másik pályázatból finanszírozzák. Azt gondolom, ezt tervezés szintjén lehet biztosítani. Tehát ha a kistérségek, városok szintjén van - és kell hogy legyen - fejlesztési koncepció. Két dolognak kell egyszerre megfelelni egy elképzelésnek: az akcióterv prioritásainak meg a helyi fejlesztési koncepcióknak.
Bennünket most gyilkolnak az integrált városfejlesztési stratégiával, de azért azt mindannyian tudjuk, hogy ez okos gondolat és jó megközelítés, csak nagyon nehéz teljesíteni, mert életünkben először csinálunk ilyet, és bizony van néhány olyan dolog, amiben túlzó követelményeket is észlelünk. Ezek első körben biztosan nehezen teljesíthetők, de azt gondolom, és itt az elnök asszony kérdésére válasz volt, hogy kistérségi szinten legyenek fejlesztési bizottságok. Azt gondolom, ebben nagyon gyorsan kellene működni, és ha ez előfeltétel, hogy megfelel a kistérségi fejlesztési koncepciónak, akkor nem mondom, hogy kizárt, de kicsit kisebb a valószínűsége, hogy a következő esztendőben az az iskola mondjuk bezárásra kerül, vagy nem az az út készül el, amely mondjuk egy üzemhez viszi a dolgozókat, hanem a pusztára.
A másik, amit nagyon-nagyon fontosnak tartok és magam is megerősítenék, hogy az akciótervek kapcsán mindenképpen vegyék figyelembe az eltérő pályázati képességet és pályázati affinitást. Ez nagyon fontos, próbáljuk meg! Igaz, hogy még csak két év van, meg itt még nem lehet száz százalékban hagyatkozni ezekre az információkra, de a leglényegesebb dolgok mindenképpen ki fognak derülni. Van kommunikációs program, akkor súlyozzuk! Lehet képezni, súlyozzuk! Lehet az akciótervben ilyen dolgokat érvényesíteni, mindenképpen meg kell próbálni nem belenyugodni ebbe a dologba, hanem sokféle eszközzel meg kell próbálni, hogy ne legyenek a polgármesterek tájékozatlanok. Sokszor a saját hibájukból tájékozatlanok egyébként. Csodálkozó szemekkel teszik fel a kérdéseket, holott ha a meghívásra elmennének vagy elküldenének egy fiatalabb, ilyen ügyekben járatosabb és a fogalmakat jobban értő kollegát, akkor képben lennének. De ez a dolog az, amibe - azt gondolom - nem szabad beletörődni, és akkor, amikor az akciótervek készülnek, talán ki is lehetne erre térni, hogy ezzel kapcsolatban melyek az első tapasztalatok, és hogyan próbáljuk megoldani.
Az utolsó kérdés - ami itt szintén elhangzott Horváth képviselőtársam hozzászólásában -, a társadalmi viták kérdése. Ez nagyon nehéz dolog, mert tényleg mindig vannak társadalmi viták, mindig elmondják, hogy kétszáz vagy háromezer szervezet - teljesen mindegy, hányan - hozzászól. De a mi legutóbbi ülésünk is bizonyította számomra, hogy a tárgyban egyetértünk, a megvalósítás módszereinek tekintetében meg nagyon nem. Tehát joggal keletkezik a társadalmi vitákon résztvevőkben az az érzet, hogy az ő véleményüket nem vették figyelembe. Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy nem azt a módszert preferálja a többség, amit ő. Úgyhogy erre most nem tudok módszertant adni, hogy a társadalmi vitákat hogyan kellene jobban strukturálni, de az biztos, hogy nem elégíti ki a valós igényeket az, ahogy most van. Mert hozzá lehet szólni, hozzá is szólnak, aztán nem vették figyelembe.
Arra gondoltam, hogy nyilván egy pályázati kiírásnak vagy egy akciótervnek vannak előmunkálatai, tehát nem a légből kapták, nem a tisztviselő találta ki, hanem itt vannak szakemberek, szakmák, előzetes folyamatok, megtörténik azok értékelése. Tehát lehet, hogy egy ilyen társadalmi vita levezényléséhez ennek az előzménynek nagyon rövid ismertetése kellene, hogy ezek a fő irányok és a fő eszközök, és ez így van leírva. Tehát ne vesszen el a részletbe, hogy ott mi van, hanem legyen érdemi. Ahogy szokták mondani: irányított kérdések mentén próbáljuk meg.
Azért mondom, hogy nem tudok erre megoldást, mert én laikus vagyok ebben a dologban, csak politikusként azt érzem, hogy jó lenne, hogyha a társadalmi viták betöltenék azt a funkciójukat, hogy úgy érezzék, akik részt vesznek benne és hozzá is szólnak - vagy a hozzászólók egy jelentősebb hányada érezné azt a maihoz képest -, hogy ebben érdemes volt részt vennie. Mert ő is gazdagodott, a látóköre szélesedett, hogy ugyanannak a problémának hányféle megoldása van, meg elmondott valamit, amiből lehet, hogy most nem mindent vettek figyelembe, de a következő fordulóban esetleg már az lesz a domináns vélekedés, amit ő gondol. Ezt csak megfontolásra ajánlanám, van még idő a hét év alatt, hogy ebben is valami minőségi változás legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A képviselő asszony feszegette az információtovábbítás problémáját, ami kulcsfontosságú a történetben ott a végeken. A polgármesterek a kistelepüléseken ezernyi problémával küzdenek, és bizony a munkanapjaik nagy részét nem tudják azzal tölteni, hogy az információt beszerezzék. Valószínűleg az információnak kell odamennie hozzájuk, ott kopogtatni, hogy itt a lehetőség, csatlakozz, és még akkor is meg kell őket támogatni, hogy induljanak be. Tehát ennek a kommunikációs csatornának a kiépítése ily módon rendkívül fontos. Gondolom, a hálózatnak - mármint a kistérségi hálózatnak - ezt a szerepet is be kellene töltenie.
Parancsoljon, elnökhelyettes úr!
KOVÁCS ISTVÁN VILMOS (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, mert alapvetően egyetértek. Ugyanezeket a válaszokat találtuk mi is. Nagyon fontos a fejlesztési koncepció a kistérségekben, azonban ennek is van egy minőségi dimenziója. Lehet olyan kistérségi fejlesztési koncepciót is csinálni, ahol Európa nagy kutatás-fejlesztési központját és az új XXI. századi űrkutatás bázisát hozzák létre, ha csekélyek benne a realitások, ha nem épít ténylegesen mozgósítható erőforrásokra, akkor nem sokat segít. De annál viszont ambiciózusabb legyen, mint ami a jelen kritériumait jelenti, és keresse a térségnek és legalább a közvetlen környezetének a kapcsolatait és a külső együttműködések potenciálját.
Ahogyan a pólusvárosoknál azt várjuk, hogy valamilyen módon a globális - vagy legalább az európai - piachoz kapcsolódó exportvezérelt működési logikát keressenek maguk számára az ottani gazdasági szereplők, egyetemek és a közigazgatás, ugyanígy a kistérségekben is legyenek képesek a falun belüli nyomasztó gondoktól kicsit messzebbre látni, és megnézni azt, hogy a térségközponttal vagy a régióközponttal való együttműködés, feladatmegosztás hogyan jelenthet új beruházásokat, munkahelyeket, a munkahelyek ésszerű költséggel történő megvalósítását. A koncepciókat tehát érdemes majd a kistérségi segítőinkkel együtt átnézni, a lehetőségeket figyelembe véve naprakésszé tenni.
A kapacitások valóban nagyon eltérők. Nem tudom, milyen további lehetőségeink vannak képzések indítására. Azt gondolom, sokat segítettünk már azzal, hogy az interneten elérhető információink sokkal felhasználóbarátabbak, mint korábban. Megtalálható a programok egyszerű leírása is, amelyből gyorsan és viszonylag hatékonyan át lehet tekinteni az elérhető pályázatokat.
A társadalmi vitákra vonatkozó javaslatokat köszönjük. Az irányított kérdések technikáját kipróbáltuk, ezek sokat segítenek a feldolgozásban. Nem hiszem, hogy az elmúlt 18 év államigazgatási gyakorlatában a mienknél mélyebb és strukturáltabb partnerségi folyamatra emlékszik bárki is. De tény, hogy az elégedettséget nem annyira egy elutasító válasz szakmaisága és udvariassága határozza meg, hanem az, hogy befogadták-e azt a konkrét javaslatot vagy nem. Egyébként meglepően sok összetett, komplex, nem önérdekre irányuló szakmai javaslatot kapunk, tehát az állampolgáraink között nagyon sok tervezéshez értő szakember van, aki képes mások érdekeit is figyelembe venni. A számukra adott válaszok igen intelligensek kell hogy legyenek, hiszen maguk a felvetések is az egyszerű horgásztó létesítésén vagy az ároktisztításon túlmutató fejlesztési lehetőségeket vázoltak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony? (Szűcs Erika: Köszönöm.) Megköszöni a választ. Varju alelnök úré az utolsó hozzászólás.
Varju László (MSZP) hozzászólása
VARJU LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Figyelemmel az elhangzott kérdésekre és válaszokra, viszonylag kevés, két témakörben összefoglalható dologra szeretnék csak reagálni.
Az egyik: szeretném megerősíteni, szerintem is nagyon fontos, hogy a 2009-2010-es tervezésbe az elmúlt év tapasztalatai bekerüljenek, és nagy örömmel hallom, hogy a társadalmi vita kapcsán erre nagyobb időkeret van. De őszintén szólva ez úgyis olyan lesz, mint a kismacska: van sapkája vagy nincs sapkája, teljesen mindegy, így sem, úgy sem lesz jó. Ezért, ha itt egyszer ránéznénk ennek a mechanizmusnak a leírására, és - úgymond - hagyjuk jóvá, hogy legalább a mi szempontunkból a társadalmi egyeztetés folyamata így elfogadható. Ezt esetleg ajánlom, mert legalább akkor mi hivatkozhassunk arra, hogy mi egyetértettünk ezzel a folyamattal. Mert én is úgy emlékszem, amit az elnökhelyettes úr is mondott, hogy volt olyan szakasz, amikor még az is ki volt vetítve - talán itt a bizottsági ülésen -, hogy az elhangzott javaslat hova került szövegszerűen beépítésre, tehát ilyen mélységig követtük ezt figyelemmel, és aztán mégis az az érzet keletkezik, amit az előbb a képviselő asszony elmondott, ezért javasolom az előbbieket.
A másik témakör, hogy a lehetőségek és a tervezés vonatkozásában meglévő ellentét hogyan lesz ugyanígy kibékíthető valaha. Közép-magyarországi oldalról mondom, hogy például az iskolák ügyében valószínűleg soha. Tehát a rendelkezésre álló forrás messze kevesebb ahhoz képest, mint amire igény van. Jó döntést itt szinte lehetetlen hozni, viszont meg kell születnie valamilyen módon.
Az utolsó gondolat a kistérségi társulásokra, együttműködésekre vagy akár a komplexitásra vonatkozik, de most inkább a szakemberekkel kapcsolatosan. A tanácsadókat kiterjeszteném egy lépéssel tovább, mivel jelentős projektmenedzsment-kapacitáshiány van az országban. Tehát odáig eljutunk esetleg, hogy a pályázat el is készül, utána már komoly nehézségek keletkeznek, tehát az elejétől a végéig lehetne ebben valamifajta előrelépést tenni. Magam is ma délelőtt egy kistérségi társulási ülésen voltam, az összes tanácsadó jelen volt, tehát ilyen szempontból ez talán egy működőképes konstrukció volt, a megvalósításban azonban lehetnek és vannak is nehézségeink.
Összességében örülök annak, hogy most az akciótervekről tudtunk beszélni, de ha jól értem, akkor ezzel az idén még foglalkozni fogunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Minekutána kérdést nem éreztem, véleményt formált az alelnök úr, ezt megköszönjük.
Ha nincs további hozzászólás megköszönöm az elnökhelyettes úrnak a kimerítő választ a napirendi ponthoz, ezt a napirendi pontot lezárom.
Az egyebek napirendi pont keretében szeretném kérni, mivel Vági elnök úr ígérte, hogy péntekre küldi az összes anyagot, amit el kellett volna küldenie. Nyilván a betegsége akadályoztatta ebben, de amennyiben lehet, szeretnénk kérni.
Ehhez kapcsolódik most két anyag - ezt is jegyezzük -, egyrészt a tervezési, másrészt a társadalmi egyeztetés mechanizmusa, mert úgy látom, a bizottság tagjai szívesen olvasnak, és szabadidejük is van, hogy ezt megtegyék.
Jelezni szeretném, hogy a következő bizottsági ülés időpontjáról a későbbiekben egyeztetünk. Amennyiben az egyebek között senkinek nincs felvetése, úgy a bizottsági ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 38 perc)
|
Pelczné dr. Gáll Ildikó |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné