KÁB-4/2007.
(KÁB-4/2006-2010.)
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2007. május 9-én, szerdán, 13 óra 07 perckor
az Integrált Drogterápiás Intézetnél (Pécs, Szendrey Júlia u. 6.)
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megjelentek*
Elnöki megnyitó*
A határozatképesség és a napirend megállapítása*
Az Integrált Drogterápiás Intézet bemutatása*
Dr. Szemelyácz János intézetvezető (INDIT) szóbeli kiegészítése*
Dombrádi Zita részlegvezető (INDIT) szóbeli kiegészítése*
Máté Zsolt (INDIT) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Tájékoztató a drogbetegek ellátását szolgáló intézményrendszer helyzetéről, finanszírozási hátteréről és területi megoszlásáról*
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (SZMM) szóbeli kiegészítése*
Dr. Tuba Andrea megbízott főosztályvezető (EüM) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Egyebek*
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Spiák Ibolya (Fidesz), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné(MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Halmai Gábornénak (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Szemelyácz János intézetvezető, Integrált Drogterápiás Intézet, Pécs
Dombrádi Zita részlegvezető, Integrált Drogterápiás Intézet
Máté Zsolt részlegvezető, Integrált Drogterápiás Intézet
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Tuba Andrea megbízott főosztályvezető, Egészségügyi Minisztérium
Szomor Katalin szakértő, MDF
Dr. Buda Béla igazgató, Országos Addiktológiai Intézet
Dr. Kassai-Farkas Ákos főorvos, Nyírő Gyula Kórház
Rácz József főmunkatárs, MTA Pszichológiai Kutatóintézet
Posta János koordinátor, Dél-dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 07 perc)
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, meghívott vendégeinket, szakértőinket, a házigazdát, Szemelyácz János urat és az intézet dolgozóit.
Először is, a bizottság nevében hadd köszönjem meg Jánosnak, hogy itt lehetünk a mai napon, azt a szervezést, a segítséget, hogy eljöhettünk ide. Bízom benne, hogy egy nagyon sikeres, eredményes nap lesz, és ezt a tudást, ezt az információt, amelyet kapunk egész nap, eredményesen fel tudjuk majd használni a jelentés elkészítésénél, illetve a későbbi munkánk során ki-ki a saját területén igen hatékonyan tudja majd felhasználni.
A határozatképesség és a napirend megállapítása
A bizottság határozatképes, a jegyzőkönyv kedvéért szeretném mondani , hogy Winkfein Csaba dr. Tóth Istvánt, Spiák Ibolya Cser-Palkovics Andrást, Halmai Gáborné pedig Gusztos Pétert helyettesíti, így vagyunk jelen, tehát bejelentem, hogy a bizottság határozatképes.
A napirendre változást nem javasolok, a kiküldött napirendre tennék javaslatot. Egyrészt rövid bemutatót kapnánk az intézetről - erről már van egy kicsi benyomásunk, hiszen egy-két helyen már voltunk, de összességében kérnénk egy kis tájékoztatót az intézetvezetőtől -, majd második napirendi pontként tájékoztató a drogbetegek ellátását szolgáló intézményrendszer helyzetéről, finanszírozási hátteréről és területi megosztásáról. Ezzel kapcsolatban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium részéről kapunk tájékoztatót, mellyel kapcsolatban két anyag ki is ment a képviselőknek, ezt mindenki megkapta és át is tudta nézni. Harmadik pontként az egyebek lenne.
Van-e valakinek javaslata más napirendi pontra? (Nincs jelzés.) Nincs, akkor aki egyetért a javaslattal, kérem, hogy most jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Az első napirendi pontunk az Integrált Drogterápiás Intézet bemutatása, Szemelyácz Jánosé a szó.
Az Integrált Drogterápiás Intézet bemutatása
Dr. Szemelyácz János intézetvezető (INDIT) szóbeli kiegészítése
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Annyit szeretnék csak mondani, hogy köszönöm szépen, és örülök, hogy a körünkben üdvözölhetek ennyi embert, aki érdeklődik a munkánk iránt. Az lenne a kérdésem csak, hogy végül is két kollegám, Dombrádi Zita és Máté Zsolt, akik a részlegek vezetői, és úgy gondoltam, Zita a prevencióval kapcsolatban tudna néhány fontos dolgot mondani, Zsolt pedig a szociális ellátásról, az alacsony küszöbről, a nappali ellátóról, és akkor most a bemutatkozás kapcsán mondanának néhány dolgot. Kicsit úgy is készültem, azt mondtam nekik, hogy néhány olyan dolgot mondjanak, ami tulajdonképpen már a második napirendi pontban érdekes, hogy az egészségügyi és a szociális határ kérdése. Akkor mehet így, hogy mi az intézmény bemutatkozása kapcsán beszélnénk erről?
ELNÖK: Igen.
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Tehát a rendszerünk, az INDIT Közalapítvány, ez az Integrált Drogterápiás Intézet rövidítése, a hosszú nevünk Baranya megyei Önkormányzat Közegészségügyi, Narkomán Fiatalokat Gyógyító-Foglalkoztató Közalapítvány. Ezt megörököltük, '97-ben alapították, abban az időben a gyermekkórház rendszerén belül működött az ambulancia, mint a kórház egy szakambulanciája, és a Keszüi Rehabilitációs Otthon, melynek utóda Pécsvárad, amely pedig a kórháznak egy krónikus pszichiátriai osztálya volt. Nekünk nagyon nem volt jó a kórházban lenni, azt gondolom, az addiktológiai ellátásnak - főleg talán most már sokkal jobban látjuk, mint akkor, de akkor is nyilván láttuk, és azért akartunk elszakadni - annyi speciális vonulata van, annyi helyen kell ötvözni a szociális ellátást, a tulajdonképpen nem finanszírozható dolgokat, mint most már az alacsony küszöb is. Ez egészen friss, de ezek már elég régi időkre nyúlnak vissza, akár a prevenció, akár a programok. Az INDIT-nak tulajdonképpen van kifejezetten folyamatosan működő médiaprogramja, van egy műsorunk a helyi rádióban, van a Pécs TV-ben egy magazinműsorunk, rendszeresen jelenünk meg különböző lapokban. Tavaly indítottunk egy programot iskolai szociális munkásokkal, különböző pécsi iskolákban, erről Zita majd mond néhány szót.
Tehát sok olyan határterület volt, amely az OEP részéről nem finanszírozható, ugyanakkor azt gondoltuk, hogy ezek nagyon fontosak. Emiatt a gyermekkórházzal sok konfliktusunk volt, és úgy döntöttünk - és ebben volt támogatásunk. Tulajdonképpen a megyéhez tartozik a gyermekkórház, és megkaptuk azt a lehetőséget, hogy önállóvá váljunk, így '99-től a közalapítvány kapta meg a kötelező feladatot. Ez két közfeladatot jelentett: egyrészt a járóbeteg-ellátás és a gyógyító célú foglalkoztatás, amely a rehabilitációs intézet volt. Gyakorlatilag ezzel a két intézménnyel kezdtük el '99. január 1-jén, és bizonyítandó, hogy ez igen jó működési forma, hogy önállóan, közalapítványként tudunk az OEP-pel szerződést kötni, tudunk pályázni hiánypótló ellátási formákra, amelyek aztán - mivel úgy tűnik - kicsit előtte is megyünk a különböző normatív tevékenységeknek, előbb-utóbb beérnek, és aztán lesz utánuk normatíva. Így jelenleg tíz intézményünk működik.
A tíz intézményből az egyik a Füge, amelyről majd a Zita mond néhány szót, ez a legfrissebbek közül való, amely regionális koordinációval foglalkozik, a pécsi KEF egyik ilyen bázisa, illetve úgy tudom, az országban csak itt működik regionális KEF, a Dél-dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, amelynek a koordinátora Posta János. (Posta Jánoshoz: Mennyi KEF működik jelenleg a régióban? - Posta János: Nyolc.) Jelenleg nyolc KEF működik, és tulajdonképpen ezt fogja össze, közös konferenciákkal, képzésekkel, közös akciótervvel, kutatásokkal. Úgy tűnik, elég hatékonyan tud működni.
Másrészről van egy Füge drogprevenciós programunk, amelynek nem volt intézménye, de úgy láttuk az elmúlt években - hogyha mondjuk a politikusaink a rendszerváltás óta nem is -, hogy főállású preventorok szükségesek ahhoz, hogy a prevenció a helyén legyen kezelve. Mert mindenki másodállásban csinálja, ad hoc jelleggel, ha van pályázat, van prevenció, ha nincs, akkor nincs. Úgy gondoltuk, kell néhány ember az INDIT-on belül, akinek az a munkája, hogy ezt csinálja, és az INDIT elég naggyá vált ahhoz, hogy megengedhettük magunknak, hogy három ember dolgozik a házon belül.
Ha a szinteket nézem, akkor a következő a "Tisztás" Szenvedélybetegek Nappali Intézménye Drogkonzultációs Központ, ennek a tevékenységéről majd Zsolt mond néhány dolgot. Alapvetően alacsony küszöbű, nappali, közösségi ellátó tartozik ide. Körülbelül ezen a szinten működik a Pécs Plázában - amelyet majd szintén meglátogatunk - az Alternatíva névre hallgató részleg. Ez tulajdonképpen a Szociális Minisztérium kezdeményezésére indult, a plázában csellengő fiataloknak egy ilyen belső hely, értelmes szabadidő-eltöltési lehetőségek helye, háza, amely nagyon jól működik, de most kifogyott alóla a pályázati lehetőség, ezért ezt az idén egy közösségi ellátóvá alakítottuk át, így most úgy tűnik, hogy normatív módon ez is támogatottá válik.
Aztán a Drogambulancia, amelyről talán annyit, hogy talán az egész rendszerben a Drogambulancia az, amely kizárólag egészségügyi finanszírozással bír, orvosi és nem orvosi szakrendelés, gondozói óráink vannak. Gyakorlatilag, amióta az elmúlt években elkezdődött a differenciálás, és úgymond, minden szakmának saját intézménye lett, a szociális munkások elmentek a Tisztás felé, a preventorok a füge felé, a különböző szabadidős tevékenységekkel foglalkozó emberek az Alternatíva, illetve más programok felé, így gyakorlatilag a Drogambulancia egy pszichoterápiás, pszichiátriai, addiktológiai gondozó szakrendelővé vált. Ott alapvetően terapeuták dolgoznak, főállásban két szociális munkás, két pszichológus és két orvos, másodállásban még két orvos, családterapeuták, pszichoterapeuták, csoportos és egyéni kezeléssel dolgozunk. Az elmúlt években nagyon dinamikusan nőtt a klienskörünk, 2002-ben 350 fő volt a kliensforgalmunk, a következő évben 550 lett, tavalyelőtt 750, tavaly pedig közel 1200 ember. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy ennyivel nőtt a szerhasználat a városban, hanem azt látjuk, hogy beértek a programok, a médiaműsorok, az elérő programok, a prevenció. Ugyan mondjuk, az elterelés is nőtt, tehát amíg 2005-ben kicsivel több mint 200 elterelősünk volt, addig 2006-ban már több mint 400. De ha ezt kivonjuk az egész forgalomból, az 1200-ból, akkor még mindig gyakorlatilag közel 800 azoknak a száma, akik nem elterelés, hanem probléma miatt keresik az ambulanciát.
Mivel Pécsen nincs ópiát, tehát hozzánk a heroinnal küszködők főleg Dunaújvárosból, Dombóvárról járnak. Dunaújváros nagyon komoly probléma, már többször beszéltünk erről különböző fórumokon Csorba doktorral és sok mindenkivel, hogy Dunaújvárossal tényleg kellene valamit kezdeni, országos szempontból hatalmas probléma, ott van rengeteg ember kezeletlenül. Sokan meghaltak már közülük, de még mindig nagyon sok a problémás ember. Tehát inkább onnan jönnek hozzánk. Pécsen viszont nagyon sok az amfetamin, intravénásan is használnak amfetamint, ezt a tűcsere-automata fogyásából látjuk, és nagyon sok a cannabishasználó. Tényleg azt látjuk, hogy viszonylag korai szerhasználatnál már megjelennek nálunk. Tehát az 1200-ból körülbelül 800 a cannabisos, de annak csak körülbelül fele az elterelős. Tehát úgy van 400 cannabishasználónk, aki problémás, aki, ha szív kétszer, a család észreveszi, olvasott róluk az újságban, látták a tévében, és felkerekednek, vagy látjuk, hogy amerre a preventorok járnak, azokból az iskolákból elég nagy számban érkeznek a fiatalok.
Tehát a negyedik intézménynél tartottam, a Drogambulanciánál. A Drogambulancia egyébként tulajdonképpen az egész INDIT bázisa, igazgatósága, ott működik egy pályázatíró részleg - amely egy emberből áll -, Bíró Szabolcs nagyon nagy hatásfokkal dolgozik. Tavalyelőtt 62 milliót nyert, tavaly 50-et, tehát tényleg nagyon sokat dolgozik és jól működik, és ott van a gazdasági részleg. Meg, mivel én vagyok a szakmai és igazgatási vezető, nekem kell ott mindent aláírni, ezért a Drogambulancia maradt meg a vezetőségnek.
Van még két rehabilitációs részlegünk, az egyik Pécsvárad, ahol most voltunk, ez rendelkezik egy félutas házzal is, a másik a kovácsszénájai rehabilitációs részleg, amelyet tulajdonképpen a Mérföldkő által működtet, de szervesen kapcsolódik az INDIT-hoz. Ez 2003 óta működik, részben hála istennek, részben szomorú, hogy az OEP-befogadást csak most április 1-jével sikerült elérni, tehát három évig kellett úgy működtetnünk ezt az intézményt - amely Magyarország egyik legjobb rehabilitációs intézményévé vált -, teltházzal működik. Egyébként ez mindkét rehabilitációs részlegünkre jellemző, hogy akik használják a kijövő félutas rendszert, járnak csoportba, és legalább 4-6 hónapot eltöltenek a rehabilitáción. Ott a stabil józanság aránya körülbelül 80-85 százalék. Úgyhogy azt gondolom, ez nagyon-nagyon jó, de nyilván kellenek hozzá az itteni csoportok, meg a félutas lehetőségek. Tehát Kovácsszénájának is, mint önálló rehabilitációs intézménynek van két félutas háza. Az egyik Pécssomogyon van, Pécsvárad mellett, visszafelé eljöttünk mellette, csak nem volt időnk bemenni. Ott egy 16 ágyas szenvedélybetegek átmeneti otthona működik, és itt szemben, ahol kiszálltak a buszból, van egy Cafe Ultra nevű kávéház, amely egyrészt védett munkahelyként működik, másrészt pedig Pécsen most már legalább 100-150, a rehabilitációról kikerülő, de itt maradt szenvedélybetegeknek, akik csoportban járnak, és itt indítanak új életet, nekik tulajdonképpen egy ilyen józan találkozóhelyük lehet. Mint megtudtam, nem kávéház, hanem kávézó, mert a kávéházhoz az ÁNTSZ engedélye kell, Andrea mondta, hogy a kávéházban főznek is, tehát ez egy kávézó, de nincs alkohol.
A legfrissebb, amelyet két hete nyitottunk, a kaposvári. Gyakorlatilag ez az első intézmény, amellyel kimozdultunk a megyéből is. Komoly probléma volt, hogy Somogy megyében nincs ellátás, csak probléma, és mivel regionális szemléletünk van, úgy gondoltuk, hogy akkor mögé állunk ennek a problémának, így most kicsit túl is költekeztük magunkat, mert éppen ideértek a reformból következő megszorítások, és most pont van egy átmeneti nehézség, hogy az anyagi biztonságunk - pont Kaposvár miatt - most egy kicsit felborult.
Úgy szeretnénk, hogy egy kicsi INDIT-ként működjön, egyszerre három intézményt tettünk bele egy épületbe: a drogambulanciát, a szenvedélybetegek nappali ellátóját, és a közösségi ellátót, amely tulajdonképpen közösen, egy helyen, a három intézmény közös szakembereivel működne. Úgy tűnik, a közösségi ellátó és a szenvedélybetegek nappali ellátója, mint szociális intézmény el tud indulni, de a drogambulancia befogadásával pont most van egy kis malőrünk, mert a kórházzal volt egy elvi megállapodásunk, hogy a kórház épít le ágyakat, és tulajdonképpen azokat konvertálják át ambuláns órákká, csak kiderült, hogy a kórház elfelejtett szólni, hogy nem ő csinálja meg az ambulanciát, hanem az INDIT. Ezért ebből adódott egy probléma, hogy nekünk van ÁNTSZ-engedélyünk, a kórháznak pedig joga, hogy a MEP-pel szerződést kössön. Remélem, nem lesz hosszú távú ez a probléma, és minél előbb megköthetjük a szerződést.
Tehát így vannak az intézmények, tulajdonképpen '99-től a két intézményből nőtte ki magát ez az egész. Szerintem, ha ilyen centrumokban gondolkodnánk, akár megyeszékhelyeken, akkor ezeknek valóban önállóan kell működni. Azt gondolom, a drogambulanciáknak nem jó a hagyományos egészségügyi rendszerekben működni, mert az ilyen addiktológiai szervezeteknek sok olyan megkötése van, amely nehezíti azokat az ellátási formákat, amelyeket a drogosoknál alkalmazni kell.
Talán még annyit az INDIT-ról, hogy tulajdonképpen komplex rendszerként működik. Nagy segítség az, hogy ismerjük egymást, és tudjuk a működést, azokat a kliensutakat, amikor valaki kiesne egy programból, de tudjuk, hol találjuk meg, és hogy hol tud visszakerülni. Tulajdonképpen az egész át van szőve - amiről Pécsváradon Attila beszélt - a józan kultúrával, és azt gondolom, alapvetően ártalomcsökkentő szemléletű. Így a szociális és egészségügyi és kicsit medikális szemléletet tudjuk ötvözni az ártalomcsökkentő, alacsony küszöbű rendszerrel. Tulajdonképpen elég nagy a rendszerben dolgozók létszáma, már közel 60 fő, a körülbelül a fele szociális munkás, negyede józanodó szenvedélybeteg, például a pécsváradi rehabilitáción a folyamatos ottlétben kizárólag ők dolgoznak, külsősként dolgozik orvos és pszichológus meg pszichodramatista, de a kint dolgozók főként talpra állt szenvedélybetegek, a dolgozóink másik negyede vegyes összetételű, pszichológusok, orvosok, szociológus, gazdasági szakember. Tehát körülbelül így néz ki a rendszer, próbáljuk a komplex megközelítést alkalmazni. Tényleg jellemző ránk, hogyha valahol hiányt látunk, megpróbáljuk, mit lehetne tenni, először pályázattal, de sokszor látjuk, hogy ameddig eljutottunk, akkor jön valahol utánunk normatív támogatás, esetleg még az alacsony küszöbű ellátóknál a jogszabályváltozás lehetővé teszi.
Talán még annyit a jelenlegi rendszerről és a reformról, hogy nyilvánvalóan fontos, hogy egy hatékonyabb egészségügyi rendszer alakuljon ki, amiben - azt gondolom - nekünk olyan problémáink vannak, hogy, mint mondtam, a forgalmunk nagyon jelentősen nőtt, de a teljesítmény-volumenkorlát fel nem oldása miatt tulajdonképpen nem jelenthetünk többet, mint amennyit jelentettünk néhány évvel ezelőtt, közben a forgalom folyamatosan nő. Sokszor mondtam, meg mondom is, amikor új ambulanciák nyílnak, vagy amikor meglévők is működnek, hogy azért ebben meglehetős hullámzás van, hogy mennyi szerhasználó érkezik, például a rendőrség éppen hogyan dolgozik az adott területen, van-e bizalom vagy nincs, mitől futnak messze a droghasználók. Tehát ahhoz, hogy egy drogambulancia, egy kezelőhely biztonsággal működjön, úgy gondolom, valamiféle fix támogatásra szüksége van. A gondozói órákból érkező normatíva ezt tulajdonképpen lehetővé tette, most január 1-jétől ez 50 százalékára csökkent. Minket, akiknél kisebb a gondozóióra-arány, ez nem érintett olyan nagyon súlyosan, de vannak olyan ambulanciák Magyarországon, amelyek - úgy gondolom - ettől drámai helyzetbe kerültek, és ez nagy probléma.
Ugyanígy érintett bennünket, amikor a rehabilitáció szorzója egyik napról a másikra 1,6-ról 1,2-re csökkent, tehát úgy gondolom, hogy ezek így mind hirtelen jöttek, és biztosan át kell gondolni, hogy ezek így jók-e, hogy ne sérüljön az ellátás. Szintén komoly probléma, hogy mi lesz a lyukas TAJ-számokkal. Tehát, amikor beírom a forgalmat, akkor legalább a hozzánk érkező kliensek harmadánál piros X-et jelent vissza a TAJ-szám ellenőrző rendszer, és nyilván, ha nekik jövő januártól ki kellene fizetni, akkor nem jönnek. Látjuk, hogy azokban a városokban, például Dunaújvárosban, ahol nincs kezelés, hihetetlen gyorsan lesz szinte kiirthatatlan probléma. Tehát azt gondolom, nyilván jó, ha a bizottság ezeket a dolgokat figyelembe veszi, hogy mi legyen ezzel a helyzettel.
Amúgy meg azt gondolom, hogy a szociális és egészségügyi rendszernek valahogyan jobban kellene együttdolgozni. Tulajdonképpen az Egészségügyi Minisztérium eléggé tartózkodó drogügyekben. Talán - nem is tudom - utoljára még Katalin idejében a KTB volt, amikor az Egészségügyi Minisztériumnak nagyobb jelentősége volt drogügyekben, aztán, amikor ez átkerült az ISM-hez, onnantól fogva úgy tűnik, mintha az Egészségügyi Minisztérium inkább kivonná magát, vagy nincs elég határozott elképzelése arról, hogy mit kell kezdeni az addiktológiai problémákkal. Valahol ragaszkodik az OEP által ellátott, szigorúan vett egészségügyi történésekhez, de ugyanakkor be kell látni, hogy az illegális droghasználók mellett ugyanakkor most egyre nagyobb számban jelentkeznek különböző viselkedésproblémás emberek - a játékszenvedély is tényleg szörnyű, nyilván a játékszenvedélyesnek betegségbelátása sincs. De azt gondolom, jelentős probléma, hogy sok tevékenységet hol tudunk elszámolni az OEP felé.
Ha van kérdés, szívesen válaszolok, most ennyit szerettem volna elmondani dióhéjban. Most talán kezdje Zita, aztán utána Zsolt szóljon a két különböző ellátási formáról.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérem, hogy az idő előrehaladása miatt kicsit rövidebben, lényegre törőbben, hogy legyen lehetőség utána még kérdezni. Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek el kell majd menni. Tessék!
Dombrádi Zita részlegvezető (INDIT) szóbeli kiegészítése
DOMBRÁDI ZITA (Integrált Drogterápiás Intézet): Köszönöm szépen. A programról nagyon röviden fogok csak beszélni, mert gondolkodtunk közösen arról, mit is mondunk itt, mert ez végre egy olyan fórum, ahol elmondhatjuk azt, a mit gondolunk a szakmáról. Úgyhogy a programról valóban csak röviden szeretnék beszélni.
A 2001-2002-es tanév óta kerültem bele a prevenciós témakörbe, akkor született meg az akkori Ifjúsági és Sportminisztériumban - kooperálva az Oktatási Minisztériummal - az a bizonyos országos pályázat, amelyben az INDIT Közalapítvány drogambulanciára kijelölt szakmai szervezet lett. Gyakorlatilag a program megszületését az indokolta, hogy egy olyan pályázati keret, olyan pályázati tartalom volt ennek a hátterében, amellyel tudtunk azonosulni. A prevenció és a hatékonyságvizsgálat kapcsán majd szeretnék erről beszélni. Azt gondolom, hogy a drogkezelés prevenciós területe az, amely a legkevésbé esik górcső alá, és a legkevésbé lehet látni, hogy ott milyen hatékonysággal működnek a programok. Itt ül a körünkben Rácz tanár úr, ismeretes az a kutatása, amely ezeket a programokat, módszertanokat vizsgálja, és magunk is gyakran használjuk és olvassuk ezeket a felméréseket. Már csak a magunk fejlődése érdekében is.
Tehát az INDIT Füge programja abban látott fantáziát - ebben a pályázatban -, hogy azt gondoljuk, az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek különösebben nem szeretik a drogprevenciós órákat, gyakorlatilag azt is mondhatnám, hogy unják, ha nagyon egyszerűen szeretnék fogalmazni. Ez a pályázat adott lehetőséget arra, hogy ugyan a gyerekek köre az egyik fő bázis, de a felnőttekhez is hozzászólhatunk. Ezt abból a szempontból tartottunk nagyon fontos szakmai előrelépésnek, mert hisszük azt, hogy valahol ott kell hagyni a csomagokat. Tehát változnia kell a pedagógusok szemléletének, hozzáállásának, nekik is tudniuk kell, hogy milyen problémával hova fordulhatnak, hogy szükség van erre a segítségre, és ugyanígy a szülőnek is, mint e pályázat harmadik programelemének. Úgyhogy gyakorlatilag ebben láttunk fantáziát, hogy végre szólhatunk.
Erre gyakorlatilag nincs jobb színtér, mint az iskola, bár a Füge program most már kinőtte magát oda, hogy megjelenik közösségi szinteken is. Elhívnak bennünket a környező falvakba, különösen, mióta van ez a ház, és amióta létezik főállású drogpreventor, azóta szívesen elhívnak bennünket. Tudjuk, hogy ez a drogprevenció egyik legfontosabb kérdése, ami a pénzügyi részére vonatkozik. János említette is, hogy ezért volt szükség arra, hogy Imre kollegámmal legalább ketten foglalkozzunk ezzel a dologgal, mert az önkormányzatok, intézmények, iskolák nem tudnak megfinanszírozni ilyen komplex programot, hogy legalább valami ízelítőt, valami bevezetőt kapjanak, és ezáltal sokkal nagyobb a pályázati arány, a pályázati kedv a későbbi közös együttműködésre. Tehát ezeken a szinteken - Baranya megyei lefedettséggel - tud működni a Füge deviancia-prevenciós program.
Tartalmilag még annyit szeretnék mondani erről, hogy gyakorlatilag a szenvedélybetegségek széles spektrumában gondolkodunk. Nagyon fontos elmondani - talán nem fogok ezzel újdonságot mondani -, hogy a programjainkon elsősorban a legális szerek kerülnek szóba nagy hangsúllyal, tehát az alkohol, a dohányzás és a János által említett újdonatúj, most széles körben terjedő viselkedéses függőségek, mint az internethasználat. Itt természetesen az abúzív, tehát a visszaélésszerű internethasználatról, illetve a játékszenvedély-betegség problematikájáról. Tehát azt hiszem, ha ki kellene emelni, akkor a szenvedélybetegség témaköréről ezt mondanám, illetve a legális drogokon belül még nagyon fontos kérdés itt Pécsen, Baranya megyében a szipuzás problematikája, és ezen belül is Pécs bizonyos városrészein az öngyújtógáz töltőjének szipuzása jelent komoly problémát.
Tehát mindamellett, hogy úgy vagyunk definiálva, hogy ez egy drogprevenciós program, és az az alapelvárás, hogy az illegális szerekkel foglalkozzunk, nagyjából az a tapasztalatunk, hogy ezzel kell a lehető legkevesebb időt tölteni, sokkal inkább a legális szerekkel és azok veszélyes használatával, a közvetlenül tapasztalható veszélyeivel. Hiszen az alkohol, a dohányzás kapcsán azt azért tudjuk, hogy ott a betegség belátása vagy kifutása, vagy az, hogy ebből baj lesz, azért az viszonylag késői. Tehát úgy igyekszünk megfogni ezt a problémát, hogy itt és most milyen baj származhat abból, saját élményi szinteken. Mondjuk, hogy egy buliban lerészegedik... (Dr. Szemelyácz János: A programból majd adunk.) Jó. Ennyit a tartalmi részről, mindamellett, hogy módszertanilag úgy szerettük volna ezt összehozni, hogy mindig beleírjuk a programunkba azokat a visszajelzéseket, amelyeket a programjainkon résztvevők nekünk mondanak, vagy más programról hallunk vissza. Mert úgy gondolom, a más programok kapcsán az elsődleges dolog, ami megjelenik, hogy nem túl élvezhető a résztvevők számára. Mi ezeket kiküszöbölve igyekszünk olyan dinamikus vezetésű csoportokat tartani, amelyben gyakorlatilag bármiről lehet beszélni, köztük a szenvedélybetegség ügyéről is.
Gyakorlatilag csak ennyit mondanék, de ha már itt a prevenció, mint témakör felmerült, és most döntéshozókkal sikerült összetalálkoznunk, ennek kapcsán egyfelől azt elmondanám, hogy a drogprevenció pályázatfüggő. Ettől kezdve - miközben azért a politika nagy elánnal azt kommunikálja, hogy mindenhova kell prevenciós program, sokkal költséghatékonyabb, mint maga a kezelés - ehhez képest pályázatokat írunk, és a pályázatok nagyon kis arányban nyernek. A pályázatok megírása vagy nyertessége kapcsán azt tapasztaljuk, hogy vannak bizonyos preferált területek, preferált megyék, amiből például Baranya megye vagy az INDIT Közalapítvány Füge programja valami miatt az elmúlt két évben kiesett. Nincs ezeknek szakmai indokolása, sosem tudjuk, miért nem nyernek a pályázatok, nincs meg az útja-módja annak, hogy ezt kiderítsük. Azt gondolom, nekünk ez fontos lenne ahhoz, hogyha a pályázatokkal probléma van, tudjunk ennél jobban pályázatot írni.
Másfelől azt látjuk - ennek fontos következményeként -, ez az egyik fontos szakmai kérdés, hogy olyan sok tekintetben szükség volna normatívára, és azt gondolom, a prevenció tekintetében is szükség volna normatívára. Pontosan azért, hogy az INDIT Közalapítvány ki tudja gazdálkodni, mert nem biztos, hogy egyébként más ambulanciák, más szakmai szervezetek ki tudnak gazdálkodni embereket, akiknek főállásban az a dolguk, hogy drogprevenciót végezzenek. Ugyanis gondoljunk bele, hogy mi most 12-en dolgozunk a Füge programban, gyakorlatilag Imrén és rajtam kívül mindenkinek mellékállása a drogprevenció. Tehát nem kell messzire mennem, hogy a program szervezhetősége, és hogy mennyit tudunk elvállalni, ettől kezdve elég komoly kérdés, és a prevenciós normatíva nyilván arra adna esélyt, hogy sokkal több helyre jussanak el azok a gondolatok, üzenetek, amelyeket mi képviselünk, és hogy gyakorlatilag akár az iskola számára ingyen is megoldható lenne egy ilyen program kivitelezése.
Mindemellett - amint már említettem - a prevenciós programok meglehetősen eklektikus hatékonysággal működnek, és tapasztalataink szerint erre sincs igazából olyan kutatás, amelynek - azt gondolom - a Füge is alávetné magát. Tehát ne azok végezzenek kutatást ezen a területen, akik benne dolgoznak, hanem független, hozzáértő szakemberek, akik irányvonalakat tudnának ebben megfogalmazni. Tehát azt gondolom, kvázi szükség volna egy hatékonyságvizsgálatra a prevenciós programok kapcsán, helyi és országos szinteken. Mi helyi szinteken annyit tudunk ehhez hozzátenni, hogy a pécsi KEF és a Dél-dunántúli Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Fórumnak van prevenciós albizottsága, ennek egyik vállalt feladata a drogprevenciós térkép elkészítése pécsi és regionális szinten, és ebben nagy álmunk egy ilyen helyi szintű hatékonyságvizsgálat megvalósítása.
Amit János mondott, hogy nagyon jó lenne, szükség volna úgynevezett prevenciós centrumokra. Ahol most itt vagyunk - a Füge Deviancia Prevenciós Központ - az egyetlen ilyen intézmény az országban. Én megpróbálom itt a helyi dolgokat koordinálni, de gyakorlatilag ezek arra is jók volnának, hogy ide az egyéb programok is be tudnának futni, lenne szakmai felügyelet, tudnánk egymással beszélni, ezekből szakmailag fejlődni, mindamellett, hogy ki lehetne közvetíteni különféle programokat. Tehát egy centrumon belül meg lehetne találni ezeket a programokat vagy ezek képviseletét, és ezek mondjuk, megyei szinteken működő centrumok lehetnének.
Még két fontos dolog, aztán tényleg befejezem. Gyakorlatilag azt érzékeljük - azt mondtam, a 2001-2002-es tanév óta van ez a bizonyos forma, de nyilván drogprevenció sokkal régebb óta van Magyarországon, de ez a hivatalos, minisztérium által megtámogatott forma azóta van -, hogy szakmai megbeszélési fóruma azóta sem volt ennek a dolognak. Egyetlen egyszer volt egy ilyen országos fórum, amikor elkészült Demetrovics Zsolt és Paksi Borbála prevenciós programokat tartalmazó CD-je, és annak kapcsán ott összefutott egy csomó szakmai szervezet, de igazából a gondjainkról, hogy egyáltalán, szakmailag tanulván egymástól fejlődjünk, ennek nincs országos fóruma. Ennek okán gyakorlatilag úgy érezzük, hogy a szakma nem jut el a döntéshozásig. Tehát a prevenciós pályázatok évről évre úgy íródnak, hogy a szakma nincs megkérdezve róla, ez szerintem nem túl jó dolog. Mert mi is csak várjuk, hogy éppen mi lesz, hogy 5x45 percből mitől lett 8x45 perc, és még sorolhatnám.
Még egy dolog, amivel - azt hiszem - szintén nem fogok újdonságot mondani, amely az Oktatási Minisztérium terepe lenne. Mi van a pedagógusoknak azokkal az óráival, amelyeket ők nem tartanak meg, mivel drogprevenció működik az iskolájukon belül, és ők azért nem kapnak fizetést. Tehát hogy van az, hogy a drogprevenciónak van helye - kellene, hogy legyen - az iskolában, de hogyan tegyük motiváltabbá a pedagógusokat. Mert gyakorlatilag - biztosan ismerik ezt a rendelkezést - a pedagógus a meg nem tartott órája után nem kap fizetést. Ezáltal gyakorlatilag egy ilyen program létjogosultsága is megkérdőjeleződik.
Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ezeket elmondhattam.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Több kérdést feljegyeztünk, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben segíteni fogja a munkánkat, itt vannak a minisztérium részéről is, biztosan figyeltek, és majd valószínűleg reagálni is fognak egy-egy felvetett kérdéskörre.
Amit magamnak felírtam, hogy egyrészt továbbra is fontosnak tartom az iskolai drogprevenció támogatását pályázati úton is, másrészt pedig - pont erről beszéltünk, és a különböző pártok ezt abszolút támogatják is -, hogy épüljenek be a tantervbe ezek az órák, legyen valami egészségfejlesztésről szóló tantárgy, amely megoldaná ezt a kérdést. (Dr. Szemelyácz János: Egészségtantanár-képzés van, csak nem tartanak órákat.) Az lenne a cél, hogy épüljön be a tantervbe, ezzel kapcsolatban elindultak már kezdeményezések, módosító javaslatok is be lettek nyújtva a "Legyen joga a gyermeknek" című programhoz. Tehát ebben indulunk el, remélem, ez egy irány tud lenni, a másik a pályázat. Így azért jobban tudnánk ezt kezelni, de ha van valakinek még javaslata vagy észrevétele ezekhez, akkor tudunk rá reagálni. (Jelzésre.) János!
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Máté Zsolt mondana még néhány szót a szociális témáról.
Máté Zsolt (INDIT) szóbeli kiegészítése
MÁTÉ ZSOLT (Integrált Drogterápiás Intézet): 2003-ban indult el a nappali intézményünk Pécsett, akkor - ahogyan János mondta - mint normatíva, nem létezett közösségi ellátás, utcai és szociális szolgálat, ezért egy intézményen belül összefogtuk az alacsony küszöbű és általános preventív programokat.
Maga a szolgáltatás négy pillérre épült. Volt, illetve van egy "toppanj be" klub. (Közbeszólások.) Ez hasonlít leginkább a hajléktalanellátásra, klasszikus melegedő funkció, ahova akár ittasan, vagy beállt állapotban is érkezhetnek, a szolgáltatás anonim módon vehető igénybe, fürdési, mosakodási lehetőség van, egyszerűbb étkezésre van alkalmuk, illetve a ruházat tisztítására, és emellett klubtevékenység folyhat.
A következő pillér már egy magasabb küszöböt jelent, de ezt is próbáljuk - amennyire lehet - a legalacsonyabban tartani, itt szociális ügyintézés, konzultáció, jogsegély, akár szabadidős programokban való részvétel. Főleg itt hangsúlyozódik a szociális szakértelem, illetve a segítségnyújtás.
Van egy speciális rész, a speciális ártalomcsökkentő programok, itt a tűcserét és a metadont lehet megemlíteni, ezek a későbbiek során, az utcai szociális szolgálat kapcsán innen akár ki is kerültek.
Aztán vannak a megkereső szolgáltatások, ide tartozik a már 2000 óta - tehát már hetedik éve - működő segélyszolgálat, illetve az utcai szociális munka, amelyet az elmúlt másfél-két éve tudtunk normatívvá tenni. Sikerült megállapodnunk a helyi hajléktalanellátókkal, mely szerint felosztottuk a várost, de nem területi elosztás történt, hanem az ellátott csoport szerinti elosztás, mi a veszélyeztetett fiatalok megkeresése, illetve a prostituáltakkal, az illegális szerhasználó és politoxikomán szenvedélybetegekkel folytatott utcai szociális munkát vállaltuk, és a maradék pedig a Támasz Alapítvány területe, és meglehetősen jó így az együttműködésünk. Mára elértünk oda, hogy normatív ellátás van a nappali ellátásban, az utcai szociális szolgálat és a közösségi ellátás, mint speciális alacsony küszöbű szolgáltatás. Röviden ennyi.
Egy kicsit - ahogyan mondta János - regionális szintre szeretnék kitekintést adni, illetve arról beszámolni, hogy 2003-ban, amikor elindítottuk a programot, akkor felmértük, mi a helyzet a régióban, hány nappali intézmény van, akkor éppen egy sem volt. A helyzet nem sokat javult, ugyanis lett a Tisztás nappali intézménye, most nyílik meg Kaposváron egy nappali intézmény, illetve Szekszárdon az elmúlt néhány évben a Rév ambulancia, amely kvázi nappali intézmény feladatait tud ellátni. Egyébként a korábbi szabályozás szerint ebben a régióban a 20 ezer főnél nagyobb településeken kellene, illetve lenne indokolt nappali intézményt fenntartani, ehhez képest csak ezen a három településen van, illetve mostantól mondhatjuk azt, hogy három településen van nappali intézmény.
Sőt, a jogszabály-módosítás vissza is lépett, és most már nem tette kötelező feladattá, de nem is ez a fő probléma, hanem a finanszírozási helyzet. Ugyanis az egy fő után kapható fajlagos összeg szenvedélybeteg esetén 220 ezer forint. Ha egy átlagos 20 ezer fős települést nézünk, akkor napi 20-25 fő ellátotti körrel rendelkező intézmény lenne indokolt. Általában a nappali kluboknak ez a 20-25 fő a sztenderdje, ehhez képest - ha 20-25 fővel számoljuk a finanszírozást, ez 5,5 millió forint - ez kevesebb, mint a közösségi ellátás. Ebből kellene a bázisintézményt fenntartani, ráadásul minimálisan 4 fő kell ennek a működtetéséhez. Ez lehetetlen, mert számításaink szerint ez 11 millió forintba kerülne. Tehát tulajdonképpen azt látjuk, hogy ez a fő oka annak, hogy nem jöttek létre ezek az intézmények, mivel egyszerűen nincs az az önkormányzat, az a civil szervezet, amely még egyszer 5 millió forintot a normatíva mellé tudna rakni.
Egyébként, ha már nézzük a nappali intézmények működését, azt gondoljuk, hogy ezek bázisai lehetnének ezeknek a középméretű városoknak, illetve a városnak, kistérségnek lehetne egyfajta komplex központja, ahol akár konzultációt, akár ártalomcsökkentő programokat, akár egyfajta helyi szintű prevenciós tevékenységet lehetne folytatni. Ezért nagyon fontos lenne, hogy létrejöjjenek ilyen bázisok, amelyekhez egyébként a közösségi programok remekül tudnának kapcsolódni, mert a szakemberek azt látják, legalább is én azt látom - de Békéscsabán volt egy konszenzus-konferencia az elmúlt év végén, és ott úgy tűnt, hogy ebben mindenki egyetért -, igazán azok a hatékony közösségi programok, amelyek bázisintézményhez tudnak kapcsolódni, amely például lehet nappali intézmény is.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ami viszonylag nehézkes - mert a szenvedélybetegség jelenségének kezelésében alapvető kérdés a bizalom megteremtése, hogy a szolgáltatások könnyen igénybe vehetők legyenek - ehhez képest a 9/1999. rendelet a lehető legbonyolultabbá teszi a nappali intézmény igénybevételét. Ez véleményem szerint abból fakadhat, hogy a szociális törvényt '93 óta toldozzák-foldozzák, és az idősellátásból és a fogyatékkal élők ellátásából nőtte ki magát a többi ellátotti csoport megfelelő intézményrendszere, és mindig kicsit azon alapult. Holott azt kell mondanunk, hogy a pszichiátriai ellátás mellett a szenvedélybetegek ellátása is jóval speciálisabb megközelítést igényel, mivel nem lehet ilyen párhuzamosságokat vonni az idősellátással, ahol az a cél, hogy az idős legyen ott viszonylag sokat az idősek klubjában, vegyen részt a közösségi tevékenységben, viszont a szenvedélybetegek ellátásánál sokszor integrálunk, hogy egyik nap menjen el és keressen munkát, akkor ebben támogatjuk, és így tovább. Tehát nem arra törekszünk, hogy legyen bent minden nap, de ehhez képest az ellátás napi szinten való megjelenéshez van kötve. Ezért tartanánk szerencsésnek, ha intézményi finanszírozás, vagy valami öszvérmegoldás születne. Azt tudnám mondani, hogy ez középtelepülésenként - 20-60 ezer fő közötti településen - 11-12 millió forintos normatívát jelenthet.
Ha kérdésük van, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönjük szépen. (Jelzésre.) János, még valami?
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Köszönöm szépen. Egyetlen dolgot nem említettek, azt gondoltam, Zita vagy Zsolt talán beszél majd róla, ez az iskolai szociális munka, amely az egyik legújabb "szívünk csücske". Tehát többféle próbálkozás volt arra, hogy a tanárokon kívül az iskolákban kinek lehet szerepük, és kik azok, akik ott hatékonyan tudnak működni.
Voltak próbálkozások: iskolai drogkoordinátor, gyermekvédelmi felelős, stb., és tulajdonképpen tavaly a minisztérium egy egyedi pályázatát segítségül kapva három pécsi középiskolában - egy gimnáziumban, egy szakközépiskolában és egy szakiskolában - kísérleti jelleggel az INDIT munkatársaiként oda irányítottunk három fiatal szociális munkást. Egy kérésünk volt az iskola felé, hogy egy önálló helyiséget kaphassanak, ahol ők akár négyszemközti beszélgetést tudnak folytatni a diákokkal. Nagyon jó az az összeállítás, hogy ezek a szociális munkás kollegák a tantestület tagjai, de nem az igazgató a főnökük, mert korábban minden egyéb kezdeményezésben az igazgató szava döntött, itt viszont az INDIT a főnöke, tehát ő azt teszi, amit jónak lát, ahogyan menedzselnek problémát, megoldanak helyzeteket. Tulajdonképpen prevenciós, különböző kicsit önismereti csoportokat tudtak létrehozni, elkezdtek egy szociometriai felmérést az iskolákban, tehát most többféle dologgal próbáljuk mérni a hatékonyságukat.
Csak egy mondat a hatékonyságukra, hogy most éppen egy norvégot pályáztunk, de úgy tűnik, valamilyen nevetséges dolog miatt nem nyerünk, fel is húztuk magunkat rendesen mindenféle pályázati problémákkal, de arra, hogy mennyire jó az iskoláknak: azt mondták az iskolák, hogyha véletlenül nem nyernénk pénzt, akkor ők megpróbálnak valamit tenni, hogy ezek a fiatalok ott maradhassanak náluk dolgozni, ők ebben érdekeltek. Azt reméltük, hogyha a norvéggal nyerünk, akkor tíz pécsi iskolában tudunk egy két-három éves alsóprogramot elindítani. Végig kellene gondolni, hogy miből, az iskolák költségvetéséből - tudom, hogy most minden megszorítások alatt van - vagy az önkormányzatok, a munkaügyi központok segítségével, azt gondolom, sok pályakezdő fiatal is tudna ilyesmi munkát végezni. Az iskolákban az látszik, hogy jobban tudnak tanítani. Tehát sok olyan egyéni szociális problémát, viselkedés-zűrzavaros gyereket, akit a tanár képtelen volt megfékezni, egyszerre úgy tűnik, hogy egy ilyesmi ellátást téve a hagyományos iskolai megoldások mellé, sokkal jobban tud működni. Tehát azt gondolom, ebben sokat dolgoztunk, meg gondolkodunk. Azt gondoljuk, hogy az iskolák felé a prevenciós programokon kívül az iskolai szociális munkások irányában kellene menni, és lehet, hogy akkor nem kellene sokat képezni, iskolai drogkoordinátortól elkezdve egyéb funkciókat, hanem ilyen szakemberek kellenének oda.
DOMBRÁDI ZITA (Integrált Drogterápiás Intézet): Kiegészítésként elmondom, hogy a pécsi egyetemen folyik iskolai szociális munkás képzés, tehát gyakorlatilag már alapképzésben kapnak képet erről, és gyakorlatilag itt is a költséghatékonyság nagyon fontos kulcsszó, hogy úgy kerülnek ki, hogy ők már képben vannak, tudnak valamit, és attól kezdve természetesen fogjuk a kezüket, és itt esetmegbeszélőket tartva, mindenféle szakmai kérdésről tudunk beszélni.
Magyarul első diplomás képzésben van, nem kell még pluszképzéseket ráépíteni, mint mondjuk a pedagógusok esetében a drogpreventor-, drogügyi koordinátorképzés és egyebek, amelyek voltak, vannak vagy lesznek - ez is egy nagy kérdőjel. Arról nem beszélve, hogy ennek van egy olyan része, amellyel érdemes foglakozni - akár a prevenció szintéren -, hogy ki az, aki hiteles figura a gyerekek előtt. Gyakorlatilag a pedagógus nem igazán az első helyen áll a listán, valljuk be. Ez nyilván nem a pedagógus személyének köszönhető, hanem ennek a rendszernek, amelyben a személyes problémákról nehezen beszél, ha azt érzi, hogy ennek következményei vannak.
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Egyébként június 5-én délelőtt lesz itt Pécsen, mellettünk három házzal, az Uránia moziban - ott szoktunk ilyen szenvedélyek napja, meg drogellenes világnapja rendezvényeket csinálni - az iskolai szociális munkás évértékelőjét záró konferenciánk. Tehát, aki a jelenlévők közül szívesen látogat vissza a városba, akkor június 5-én láthatja az egész év munkáját.
ELNÖK: Köszönjük szépen, a meghívást is. Van-e valakinek kérdése? (Jelzésre.) Tessék!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. János elbeszéléséből is kiderül, hogy azért új egészségügyi törvény reformja nem hagyta érintetlenül a drogambulanciákat sem, és azért erről egy kicsit beszélni kell.
Szó esett a TVK-ról, itt is van TVK, nő a forgalom, de nem tudjátok ellátni a betegeket, nyilván várólisták alakulnak ki. Nem tudom, szakmailag ez mennyire elfogadható egy drogbeteg kezelésében, mert örülhetünk, hogy egyáltalán megjelenik a kezelésen. Lehet, hogyha még várakoztatjuk, akkor el sem jön.
Azt is szeretném megkérdezni, hogy a vizitdíj bevezetése hogyan érintette a betegforgalmat a drogambulanciákon, és az új kórházi beutalási rend hogyan változtatta meg a drogbetegek gyógyulási esélyeit. Ha erről tudnánk szólni.
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Gyakorlatilag az elsőre, a TVK-val kapcsolatban azt gondolom, megpróbálunk nem várakoztatni embereket, hanem sokszor azt látom, hogy inkább a terápiában lévők hátrányára látunk el új embert. Tulajdonképpen nyilván azt mondjuk, ha valaki bejelentkezik, hogy most problémája van, akkor adunk időpontot, de mondjuk, másnapra, vagy ha vár egy kicsit, befejezem előbb a terápiát, hogy ne menjen el anélkül, hogy valami történik. Tehát úgy gondolom - ahogyan a naptáramat nézem -, hogy korábban, néhány évvel ezelőtt még volt olyan ember, aki hetente kétszer-háromszor járt, most kéthetente. Nyilván az sem elhanyagolható, hogy legalább ilyen szinten folyik a kezelése, de nyilván intenzívebb terápiákra lenne lehetőség, ha ez a gát nem lenne. Tehát a várólistát megpróbáljuk ilyen módon nem működtetni.
A rehabilitációs otthonainkban nyilván már probléma van, de azt gondolom, az nem TVK kérdése, mert ha teltház van a rehabilitációkon - Pécsváradon most éppen lehet hely, de mondjuk, a kovácsszénájai rehabilitáción teljes létszám van -, a múlt héten is lett volna négy felvétel, de mondtuk, hogy várni kell, mert egyszerűen nincs hely, tehát az ilyen szinten nem érinti.
A vizitdíj némi csökkenést okozott, de sokszor inkább azt látom, hogy - hogy is mondjam - nyilván a humánus hozzáállás kerekedik felül. Tehát, ha valaki odajön, és nem tud fizetni, akkor letépem a papírt, mintha fizetett volna, bedobom a dobozomba, és ráírok egy mínuszt, hogy ez ilyen negatívos vizitdíj. Elég sok ilyen esetünk van, mivel látszik, hogy elég nagy az ellátási területünk, most Dunaújvárosból felhív egy ember, hogy elfogyott az altatója, három napja nem alszik, és nem tud elmenni dolgozni, akkor írok egy receptet, beteszem egy borítékba, letépek egy mínuszos vizitdíjas papírt, és bedobom a dobozomba. Tehát tulajdonképpen sok szempontból akadály, ha valóban a törvény szerint járnék el, akkor őket nem tudnám ellátni.
Tehát azt gondolom, ez így nyilván probléma. Ugyanígy, tegnap volt nálam egy elvonásos lány, meglehetősen leittasodott állapotban - egyébként ópiátos elvonása volt -, most talán felveszik Pécsváradra, bár nem tudom, milyen lesz az elvonása, mert most a pécsi klinika is elég csökkentett ággyal működik, és nem nagyon tudják felvenni azokat, akiket ambulante nem tudok detoxikálni. Tehát most nincs igazán kórházi hátterem, mert nincs a környéken addiktológia. Azt mondták, vegyük fel Pécsváradra, ha sürgősségi ellátásra szorul, mondjuk kint delirálni kezdene, vagy valami súlyos ópiátelvonási tünetei lennének, akkor természetesen sürgősséggel bármikor felveszik, de előjegyzéssel nem tudják felvenni, mert arra nincs helyük.
Amit Attila is mondott, meg én is, az nyilván kérdés, hogy mi lesz a nem befizetőkkel jövőre. Erre nem tudjuk, mi a válasz. Egyelőre a magunk példájából nyilván azt tudom elképzelni, hogyha valaki jövő január 2-án odajön, és azt mondja, hogy bajban van és nem tud fizetni, akkor - ahogyan eddig is - kipótoltuk az állami normatívát, mint például Kovácsszénáján, hogy 2002-2003 óta nem normatívánk, és tulajdonképpen elláttuk azokat az embereket normatíva nélkül is, és akkor állami feladatot látunk el. Azt gondolom, nyilván nem fogok pénzt kérni tőle, hanem elkezdem ellátni. (Elnök: TAJ-kártya.) Igen, ez a TAJ-kártya.
Vagy például a közlekedés, most, hogy megszűnt a hitelezett utazási utalvány. Elég sok ember utazik hozzánk messziről, gyakorlatilag eddig megírtuk a papírt, tudott ingyen utazni. Most sok kliens vagy tényleg nem tud eljönni - most van egy detoxosom, akinek mondtam, hogy mindennap ide kellene utaznia Dombóvárról, de én is látom, hogy kivitelezhetetlen, meg ő is. Akkor most odaadtam neki egy hétre a gyógyszert, azt mondta a testvére, hogy már tegnap elfogyott neki a tegnapelőtt adott gyógyszer. Tehát azt gondolom, igen, van akadálya ennek. Nem tudom, mi a jó, nyilván nem lehet kizárólagosan a szenvedélybetegeket pozitívan diszkriminálni, nyilván a társadalom nem gondolja, hogy a drogos most még ingyen is kezelődjék, meg ne kelljen neki útiköltséget fizetni. Nem tudom, mi a jó, de nem lehet mindenhol egy intézmény, bár nyilván jó lenne - ahogyan Zsolt is mondta - ha Dombóváron lenne ellátó hely. De azt tényleg látjuk - akár Dunaújváros esetében -, hogy ahol nincs ellátás, ott hatalmas, szinte kezelhetetlen probléma lesz.
Tehát lehet, hogy az addiktológiára ki kellene alakítani valami olyan sajátos rendszert, akár az Egészségügyi Minisztériumban, akár a Szociális Minisztériumban, amely egy kicsit a másik fejével is tudna gondolkodni, és ezeket a vegyes ellátásokat józanul kezelni. Nem tudom, de nyilván sérül ez az ellátás. Ugyanakkor nyilván azt is belátjuk, hogyha a más betegségekre sincs ellátás, mert valahol kifolyik a pénz az egészségügyből, akkor természetesen nem lehet ebből kiemelni kizárólag az addiktológiai betegeket, és azt mondani, hogy ők mindenben mentességet élveznek. De most nyilván érezzük ennek a hiányát és hátrányát.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van itt feladat. (Jelzésre.) Tessék!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Nekem is lenne egy kérdésem. Végeztetek-e olyan számításokat, amelyek szerint meg lehetne esetleg mondani, hogy mennyibe kerül havi, éves vagy napi szinten a drogbetegek ellátása a rehabilitációs otthonban, illetve az ambulancián?
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Tulajdonképpen ezt most egészen pontosan tudjuk, mert tudjuk, hogy mennyi az ágyak után járó pénz. Tehát a szociális és az egészségügyi normatívából együtt azt hiszem, napidíjként 4 ezer forint jön össze az ágyak után, de elvileg a gazdaságist kell megkérdezni. Zsuzsa adott nekem összesítő papírokat, de most egészen pontosan nem tudom, tudniillik összeírta nekem, hogy melyikből mennyi pénzünk van évekre, de nem bontotta le ágyakra. Az ambuláns ellátásnál egy megjelenés - attól függően, hogy milyen szintű beavatkozás történik - 2-5 ezer forint, illetve német pont körüli, melynek egy forint körül van az átváltása. Tehát attól függően, hogy mennyi időt tartózkodik a rendelőben, hogy csak gyógyszert adunk-e nekik, vagy pedig akár család- vagy csoportterápiára kerül sor. Nyilván olcsóbb az ambulancia, de természetesen a súlyos szenvedélybetegeknél ez sokszor kevés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés - úgyis átmentünk már a 2. pontra, beszéltük is az elején, hogy valószínűleg át fogunk menni -, azt gondolom, az Egészségügyi Minisztérium fejezetéhez térnénk át.
Tehát nagyon rugalmasak vagyunk, megkérjük Pétert, hogy a szociális fejezettel kezdjük.
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (SZMM) szóbeli kiegészítése
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Szeretettel köszöntök én is mindenkit. Többféle szerepben is vagyok itt, egyrészt a kábítószerügyi koordinációt képviselem, másrészt a szociális területnek a Szociális Minisztériumban elhelyezkedő koordinációs intézményét, illetve a prevenciót is. Volt itt egy kifejezés, és nem akarom elvenni az időt, de annyit szeretnék mondani, hogy miután lesz egy eseti bizottsági ülés, ahol kiemelten téma lesz a prevenció, ott ezeket a kérdéseket meg fogjuk vizsgálni. Viszont az, hogyan érhető el akár normatív irányba való elmozdulás, vagy bármiféle szakmai előrehaladás ebben a dologban, az nagyban függ attól, hogyan sikerül kialakítani egy akkreditációs rendszert. Ennek a kialakítási folyamata jelenleg is zajlik, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársai vesznek részt ebben a folyamatban, illetve a szakemberek, a szakmai képviselői is, több egyeztetés folyt ebben a témában.
Az iskolai prevenciós programokat ebben az évben is folytatjuk, annyi változás lesz - szeretném mondani -, hogy ez nem most, a tavasszal fog kiírásra kerülni, hanem szeptemberi időszakban, a tanévkezdéssel összhangban. Az oktatási tárcával már egyeztettünk ebben a témában, hogy hogyan lehet mégis megtalálni a prevenció helyét, és ebben vannak lehetséges elképzelések.
Egyrészt elmozdulás foglalkozásokat tartó szakemberek irányában, másrészt mindenképpen újra kell szabályozni ezt a folyamatot - ezt szeretnénk is -, és változik a pályázati rendszer is. Azt mondhatom, a tárcának már a múlt évtől meg kellett indokolni, hogy miért utasít el egy pályázatot, az átszerveződés révén ez meg fog jelenni az iskolai prevencióban is. Az oktatási tárcától tudom, hogy folytatódik a drogkoordinátor-képzés, de most nem szeretnék mást mondani ez ügyben, mert talán ezek a lényegesebb bizonytalansági tényezők e kérdéssel kapcsolatban.
Az ellátórendszer értékelésével kapcsolatban készített egy anyagot a minisztérium, amelyet megkaptak a képviselők, szakértők. Ennek néhány pontját azért mégis kiemelném. Amit János és Zsolt elmondott, az végül is leképezi ezt az egész anyagot, hogy mi jellemzi ezt a területet ma, körülbelül 20 évvel az után, hogy az első ellátási formák megjelentek itt Magyarországon. Szeretném megerősíteni, amit János mondott, hogy itt nem ágazati kérdésről van szó, nemcsak az egészségügy, a szociális tárca, hanem egyéb területek - János említette a rendőrséget -, egyéb szervek rálátása, hozzáállása is nagyon befolyásolja, hogyan alakul az ellátások folyamata. Ilyen szempontból tehát ez összetettebb kérdés.
Ami az ellátórendszer kiépülését jellemzi, összegzően azt lehet elmondani - talán az itt lévő szakemberek is megerősíthetnek ebben -, hogy számos szolgáltatástípus fejlődött ki. Tehát a szolgáltatásokban sokféle, igen szerteágazó, a szociális és az egészségügyi rendszert érintő ellátási forma jelent meg, mindazonáltal ez talán összefüggésben van azzal is, hogy ez egy épülő rendszer, amely még nincs kész, hogy a szociális munka, a rehabilitációs kezelés közötti kapcsolat viszonylag még gyengének mondható. Tudunk arról, hogy az országban milyen típusú ellátási formák vannak, ismerjük azokat az ellátási adatokat, számokat, elhelyezkedési területeket, ahol beszélhetünk arról, hogy egyáltalán kialakult az ellátás. Azt kell mondanom, hogy az olyan integrált szociális, egészségügyi és általában véve összetett, komplett kezelési centrum, mint amelyet most itt is megismerhettünk, azért nem általánosan jellemző. Tehát ez nagyon jó példája annak, hogy milyen eredményeket lehet ebben elérni, és milyen lehetséges pozitív fejlődési utak vannak ebben a rendszerben.
Ha az ellátórendszer vonatkozásában azt a kérdést tesszük fel, hogyan jellemezhető, mennyire fedi le, az ellátottak száma mennyire van egyensúlyban a kezelési igénnyel, akkor elég nehéz pontos adatokat adni. Szerepel a dokumentumban is, hogy ebben fontos eligazodási pont az, hogy tudjuk, hogyan alakul az országban a problémás szerhasználók becsült aránya. Közel 25 ezer főről beszélhetünk, mind e közben 14-15 ezer fő körül alakul a kezeltek száma az egészségügyi intézményekben. A 2005-ben végzett, 2006-ban publikált kutatás alapján jól látszik, hogy a rendőrségi, egészségügyi statisztikákban 1000-1500 kezeltről beszélhetünk. Kevés volt az átfedések száma, és ezekből az adatokból talán valószínűsíthető, hogy jelenleg igen-igen alacsony százalékkal jellemezhető a kezeltek száma. Ez nemcsak a kezelőintézmények, hanem, az egész rendszer működése szempontjából vizsgálandó. Nemcsak az adatgyűjtési rendszer, hanem az elterelés szabályozási folyamata, az egészségügyi finanszírozási rendszer szükségeltetné, hogy megtudjuk ennek az okát. Illetve, azt sem tudjuk pontosan, hányan vesznek részt a közösségi ellátásokban, és innen szeretnék kicsit átkapcsolódni a szociális ellátórendszer helyzete felé, hiszen a tisztem leginkább azt ismertetni.
Az 1993-ban életbe lépett szociális törvény keretében kialakultak a szociális ellátórendszerben azok a főleg finanszírozási ellátási formák, amelyekkel napjainkban leírható a szenvedélybetegek ellátása. Valóban, ennek a törvénynek egyik hátránya, hogy nem egy friss szabályozás, éppen ezért a szociális tárca ennek a szociális törvénynek a megújítására, átláthatóbb, szabályozottabb újragondolására tesz kísérletet, ez a folyamat már ettől az évtől elindult.
Azt hiszem, érdemes lenne még néhány dolgot kiemelni a finanszírozási rendszerről. A szociális szolgáltatások rendszere kialakult, rendelkezésre állnak bizonyos normatívák. Ez nem azt jelenti, hogy az intézmények minden típusú normatívában, ellátási formában - nappali, közösségi, átmeneti lakóotthon, hogy ezeket említsem - kellő számban kialakultak volna. Ez csak egy finanszírozási keretet ad ehhez a dologhoz. A normatívákhoz kapcsolódóan vannak pályázati finanszírozási formák, tudunk önkormányzati támogatásokról - kisebb mértékben. A pályázatokról - az ICsSzEM koordinációs pályázatairól - szeretném elmondani, hogy most májusban három kategóriában hirdet meg felhívást. Egyrészt az ellátórendszer átalakulásával kapcsolatos működési zavarok, továbbá a metadonprogramok fejlesztése céljából mintegy 40 millió forintos pályázat kerül kiírásra a napokban, az alacsony küszöbű szolgáltatások fejlesztését 170 millió forinttal, illetve a szenvedélybetegek reszocializációját, reintegrációját szintén 70 millió forint összegű pályázattal támogatja a kormányzat. Ezen túlmenően fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a szociális tárca az össz-szolgáltatások szintjén is megjelentetett egy olyan felhívást, amely az ellátórendszer átalakulásával kapcsolatos kiegészítő működési támogatás alapjait teremti meg. Ez egy folyamatos pályázat, az SZMM weboldaláról elérhető. Tehát ezek azok a lehetőségek, amelyekről mindenképpen érdemes beszámolni.
Összegzésképpen annyit szeretnék mondani, bár itt elhangzott sokszor, de fontos megerősíteni, hogy az egyes szolgáltatási rendszerek között valóban nincs megfelelő kapcsolat. Ezen talán a szociális terület esetében javulás mutatható ki, hogyha a jövőben férőhelyszám-figyelő rendszer, illetve különböző adatbázisgyűjtő, -kezelőrendszerek kialakulhatnak Ebben is megtörténtek az első lépések, amit most tudunk, a szenvedélybeteg-ellátásról, az főleg egyes módszertani intézmények adatai alapján állt össze. Tudjuk, hogy milyen közösségi, nappali - akár rehabilitációs - ellátások vannak jelen az országban, viszont arról, hogy a szenvedélybetegek között a kábítószer-problémával kezeltek aránya hogyan alakul, jelenleg nincsenek pontos információk. E mellett jól látjuk, hogy szinte minden területen mutatkozik szakemberhiány, illetve valóban el kell ismerni, hogy a pályázati finanszírozás sok esetben megnehezíti a civil szervezetek sorsát, és itt legnagyobbrészt civil szervezetekről van szó, ez ideig nem sikerült ezt a problémát megfelelő mértékben bevonni a gazdasági szféra érdekeltségébe. Történek erre kísérletek, ez is egy megfelelő fejlődési, finanszírozási mód lehetne, ha ebben lehetne egy kicsit előrehaladni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt javasolnám, hogy hallgassuk meg az egészségügyi tárcát is, és utána lesz lehetőség mindkét tárcához feltenni a kérdéseket. Egyben meg szeretném köszönni azt a háttéranyagot is, amelyet kaptunk mind a szociális, mind pedig az Egészségügyi Minisztériumtól. Nagyon jó felkészítő anyag, és ezáltal nagyon nagy segítséget kaptunk a mai napra.
Dr. Tuba Andrea megbízott főosztályvezető (EüM) szóbeli kiegészítése
DR. TUBA ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Először is, nagyon örülök, hogy részt vehetek a mai bizottsági ülésen. Négy hónapja dolgozom az Egészségügyi Minisztériumnál, és számomra is rendkívül hasznos a mai találkozás. Mivel mi 10 órakor ideértünk, tulajdonképpen szakmai háttérmegbeszélést is tudtunk tartani Jánossal, úgyhogy ezt külön köszönöm neki. Továbbá szeretném tisztelettel megköszönni a szakma képviselőinek a jelenlétét, akik elfogadták az Egészségügyi Minisztérium felkérését. Azért is történt ilyen széles körben a felkérés, hogy adekvát válaszokkal tudjuk segíteni a képviselők munkáját.
Még egy dolog van, amit elöljáróban szeretnék jelezni a finanszírozási kérdések körében. A szakmai háttéranyagot az általam vezetett egészségpolitikai főosztály készítette, gyakorlatilag az abban szereplő finanszírozásra vonatkozó anyag az OEP-től és a minisztérium finanszírozási főosztályától származik. Tehát az erre vonatkozó kérdéseket természetesen összesíteni fogjuk és írásban meg fogjuk válaszolni, de mi sem rendelkezünk több információval annál, mint amennyi az anyagban szerepel. Ezt csak elöljáróban szerettem volna jelezni.
A kábítószer-használó személyek egészségügyi ellátását biztosító intézményrendszerről szeretnék egy nagyon rövid ismertetőt tartani, elsősorban a járóbeteg-ellátás tekintetében. Tehát a szenvedélybetegek ellátását biztosító intézmények közül az utóbbi években a járóbeteg-ellátás területén történt a legdinamikusabb fejlődés, bár meg kell jegyeznünk, hogy e leginkább kiépült ellátási szektor is meglehetősen inhomogén képet mutat. Jelenleg a következő egészségügyi intézmények fogadnak kábítószer-használó személyeket: az addiktológiai gondozók, a Támasz-hálózat, a pszichiátriai, addiktológiai osztályok ambulanciái, a pszichiátriai gondozók, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozók, szakrendelések, a drogambulanciák, illetve magánrendelők.
A járóbeteg-ellátás tevékenységi köre a következő: tanácsadás a szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak, gyógyszeres és pszichiátriai kezelés, pszichoterápiás kezelés egyéni és csoportos formában, metadonprogram, elterelő kezelés, szociális támogatás és gondozás, családi konzultáció, prevenciós szolgáltatások, oktatási és tudományos tevékenység.
A járóbeteg-ellátásban az országos lefedettség biztosítottnak mondható, de mindenképpen további fejlesztések indokoltak. Az Egészségügyi Minisztérium a 2001 és 2005 közötti időszakban a rendelkezésre álló költségvetési forrásaiból - ez összesen 90 millió forint volt - pályázati úton kívánta javítani a drogbetegek egészségügyi ellátását biztosító ellátórendszer hozzáférését, illetve a már meglévő ellátórendszer működési feltételeinek a javítását.
Fejlesztéseink eredményeképpen folyamatosan csökkent azon megyék száma, ahol addig nem volt működő drogambulancia. 2006 decemberében a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal közös szakmai együttműködés keretében kiírt pályázattal a több diagnózissal rendelkező betegek ellátási feltételeit és az integrált ellátási formák kialakítását kívántuk támogatni. A pályázatra összesen 30 millió forint állt rendelkezésre.
Felméréseink, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a kábítószer-használó személyek egészségügyi ellátása túlnyomórészt a drogambulanciákon történik, ezért a tárca elengedhetetlennek tartja a járóbeteg-ellátás ilyen irányú fejlesztését. Egy 2005-ös adat áll rendelkezésünkre, amely szerint az ellátásra szoruló betegegek 35,6 százalékának az ellátása történik a drogambulanciákon.
A kórházi kezelés, az aktív és krónikus ellátás. A fekvőbeteg-ellátás pszichiátriai osztályokon, ezek addiktológiai részlegein, és kisebb mértékben önálló addiktológiai osztályokon történik. Tekintettel arra, hogy az addiktológiai ágyak csak részben kerülnek nevesítésre, a legtöbb esetben a pszichiátriai osztályokon kerülnek ellátásra a betegek, ezért meglehetősen nehéz valós képet kapni arról, hogy milyenek az addiktológiai, ráadásul ezen belül is, a kábítószer-fogyasztó betegek rendelkezésére álló kapacitások. Az ellátást jelenleg az állandó lakcím szerinti illetékes fekvőbeteg osztály biztosítja az elvonási tünetek enyhítését, az egyéb társult pszichiátriai tünetek és szövődmények kezelését, továbbá az egyéni és csoportos pszichoterápiát.
Túladagolás esetén a betegek leggyakrabban detoxikálóba, vagy optimális esetben sürgősségi belosztályra kerülnek. A mérgezett állapotban levő betegek ellátásával kapcsolatban 2002-ben kiadott pszichiátriai szakmai kollégiumi állásfoglalás szerint a tudatmódosító szerek által okozott mérgezések ellátása a sürgősségi ellátás sajátos területét képezi. Ezért a beteg megfelelő ellátása megfelelő műszerezettséget és felkészült szakember jelenlétét teszi szükségessé. Budapesten már csak két helyen van detoxikáló, az egyik a délpesti Jahn Ferenc Kórházban, a másik pedig a Nyírő Gyula Kórházban, a méregtelenítésben pedig aktív szerepet vállal a Péterfy Sándor utcai Kórház sürgősségi belosztálya is, amely a struktúraátalakítást követően is változatlan kapacitással vesz részt a betegek ellátásában.
A fekvőbeteg-ellátás helyzete a struktúraátalakítás után. A struktúraátalakítás eredményeként az aktív pszichiátriai ágyak száma 3 047-re csökken, a krónikus kapacitások - ezen belül a rehabilitáció - ezzel párhuzamosan növekedtek. A struktúraátalakítás hatására a pszichiátriai rehabilitációs ágyak száma 5 001-re emelkedett.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetése az addiktológiai terület szempontjából a következő változásokat eredményezi az ellátórendszerben. Az OPNI aktív pszichiátriai feladatai a Nyírő Gyula, a Szent János, a Bajcsy-Zsilinszky, valamint a délpesti Jahn Ferenc Kórházba, a rehabilitációs feladatok a Szent István, a Nyírő Gyula, a gyermekpszichiátriai rehabilitációs ágyak pedig a Heim Pál Kórházba kerültek átadásra.
A fertőzőbeteg-ellátási kapacitás a Nyírő Gyula Kórházba, míg a gyermek- és serdülőkorúak pszichiátriai ellátása a Bajcsy-Zsilinszky és a Jahn Ferenc Kórház kapacitása terhére feladatellátási szerződéssel a Heim Pál Kórházba került átadásra.
A feladatátvételről az Egészségügyi Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat megállapodást kötött, így a feladatok ellátásáért a jövőben a Fővárosi Önkormányzat lesz felelős.
Érinteném még a szakemberképzés problémáját, bár ez itt az előbb már elhangzott. Az addiktológiai, pszichiátriai terület egyik legnagyobb problémája kétségtelenül a szakemberhiány. Az addiktológus szakemberképzés ráépített szakképesítés, az addiktológiai, pszichiátriai ellátórendszerben a szakorvosi ellátást túlnyomórészt ma is elsősorban a pszichiáterek biztosítják, csak másodsorban jellemző addiktológus szakorvos jelenléte, az addiktológus szakorvosképzésben az első szakvizsgákra 1994-ben került sor. Vannak statisztikai adataink arról, hogy 2004-ben a pszichiáterek száma 680 fő volt, melyből 160 fő szerzett addiktológus szakképesítést, 127 fő szerzett gyermek- és ifjúságpszichiáteri szakvizsgát. 2005-ben és 2006-ban pedig további 6 fő tett addiktológus szakvizsgát.
A szakember-továbbképzésben 2005-ben fejeződött be az Országos Addiktológiai Intézet nagyszabású elterelési programja, mely több továbbképzési programot is tartalmazott. 2005-ben és 2006-ban az országos intézet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium által átadott 10-10 milliós keretből drogellátási továbbképző tanfolyamokat bonyolított le. 2006-ban a továbbképzési program fókuszában a gyermek- és serdülőgyógyászati területen dolgozó szakemberek továbbképzése állt, kapcsolódva a "Közös kincsünk a gyermek" nemzeti csecsemő- és gyermek-egészségügyi programhoz.
A drogbeteg-ellátással kapcsolatos módszertani tevékenység. Az addiktológiában jelenleg nagyon kevés szakmai protokoll áll rendelkezésre, az ellátás legtöbb kérdése még igen erősen vitatott és rendezetlen. Az Országos Addiktológiai Intézet a pszichiátriai szakmai kollégium addiktológiai albizottságával együttműködve 2006-ban napirendre tűzte a szakmai irányelvek és protokollok kérdését, az európai uniós elvárásoknak megfelelően megkezdődött a már meglévő szakmai protokollok felülvizsgálata és átdolgozása.
Az adatgyűjtésről. Az Országos Addiktológiai Intézet biztosítja az adatok gyűjtését az addiktológiai betegek gondozásáról és a kábítószer-fogyasztók kezeléséről, az intézet szorosan együttműködik a Nemzeti Drogfókuszponttal, mely az Európai Unió számára biztosítja a magyar részvételt az Unió egységes adatszolgáltatási rendszerében.
A szakmai kollégium kérdése. Az addiktológiai terület érdekképviseletét jelenleg a Pszichiátriai Szakmai Kollégiumon belül működő addiktológiai albizottság és a gyermek- és pszichiátriai szakcsoport biztosítja.
Összefoglalóul: a kábítószer-használó személyek egészségügyi ellátásáról összességében megállapítható, hogy az egészségügyi kezelési lánc meglehetősen egyenetlen és hiányos. A meglévő addiktológiai hálózat több ponton fejlesztésre szorul - itt kiemelten gondolunk a személyi és tárgyi feltételekre -, és igen komoly kapacitási gondokkal is küszködik. Fejlesztési törekvéseink ellenére sincs minden megyében működő drogambulancia, különösen nagy problémát jelent a szakemberhiány és az addiktológiai, pszichiátriai problémával küzdő gyermekek és serdülők megfelelő egészségügyi ellátása.
Az addiktológiai országos szakfelügyelő főorvos jelentését is figyelembe véve a tárca a következő feladatok megvalósítását tartja kiemelten fontosnak. Folytatni kívánjuk az addiktológia szakterületre vonatkozó eljárásrendek, protokollok, irányelvek kidolgozását, frissíteni szükséges az eddig elkészülteket, és azokat az európai uniós elvárásoknak megfelelővé kívánjuk tenni. Felül kell vizsgálni a személyi, tárgyi és környezeti minimumfeltételeket, szükségesnek tartjuk egy önálló, megfelelően differenciált addiktológiai hálózat megteremtését, a detoxikációt a szakma elvárásainak megfelelően sürgősségi ellátás keretében kellene megvalósítani. Javaslatot kell készíteni a 18 év alattiak addiktológiai problémáinak megoldására, felül kell vizsgálni a szakterületet érintő jogszabályokat. Az elterelés vonatkozásában szükséges a célcsoport szükségleteihez igazodó differenciált szolgáltatások, valamint az elterelés minőségbiztosításának kialakítása, szelekciós elvet kell kialakítani az elterelésben érintett egészségügyi szolgáltatók listájára. Kiemelten kell foglalkozni a szakemberek utánpótlás kérdésével, javítani szükséges és pontosabbá kell tenni az adatgyűjtési rendszert, valamint ösztönözni kell a szerhasználó személyek szűrővizsgálatokon való részvételét.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, ezt az anyagot minden képviselő, szakértő elolvasta, és tényleg tanulságos. Abszolút azt gondolom erről, hogy az októberben elkészítendő jelentésünkben ennek fontos helye és szerepe lesz. Ezek azok az irányok, amelyekben tovább kell lépni, és ebben további feladatai vannak az Országgyűlésnek és mindannyiunknak.
Az előző beszélgetés során több dolog elhangzott, amire érdemes lenne pár szót reagálni. Gondolok itt arra, amiről beszéltünk, például a TAJ-számmal nem rendelkezők kérdéskörére. Nem tudom, tudnak-e most válaszolni erre, vagy írásban kaphatunk választ, de én azt az adatot kaptam a szakértőimtől, hogy körülbelül az addiktológiai betegek egyharmadát érinti ez a kérdés, tehát nem kis számról beszélünk. (Dr. Spiák Ibolya: Ez csak egy helyi adat volt. - Dr. Szemelyácz János: Én mondtam, hogy itt körülbelül ennyi.) Ezt az adatot kaptam máshonnan is, hogy körülbelül egyharmad, tehát ezért mondom, hogy az addiktológiai betegek körülbelül egyharmadát érinti az, hogy nem rendelkeznek TAJ-kártyával.
A másik kérdés az volt, hogy ne csak Budapestről beszéljünk, hanem arról is, hogy vidéken hogyan alakul az addiktológiai ágyak kérdése. Itt több példát is felhoztak, hogy az addiktológiai ágyak a pszichiátriai órákba kerülnek bele - ha jól mondom - több olyan városban, ahol ezek jól működtek, például Balassagyarmaton, Csongrádon, Békés megyében. Itt mi várható, mit lehet erről tudni, ezek az ágyak megvannak-e vagy sem? Röviden ezek merültek fel kérdésként. (Jelzésre.) Parancsoljon!
SZOMOR KATALIN szakértő, MDF: Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben működő drogosztálynak mi lesz a sorsa? Mert ha szétosztják különböző helyekre, akkor a gyakorlatilag egységes módszertan megbomlik.
ELNÖK: Akkor ezekre kérnénk a választ.
DR. TUBA ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Arra, hogyan alakulnak az ágyak, most nagyon nehéz válaszolni, mert az anyagban is jeleztük, hogy az ÁNTSZ-nek problémái vannak az engedélyezési jogszabályok alapján. Ugyanis vannak olyan ágazati szabályok, például a 2/2004. számú EüM rendelet, és az engedélyezésre vonatkozó 96/2003. számú rendelet, amely meghatározza, hogy a tisztiorvosi szolgálat milyen szakmára adhat ki működési engedélyt. A szolgálat legnagyobb problémája az, hogy azokra a szakmákra, amelyekre nincs pontosan meghatározva minimumfeltétel, de nevesítve van a működési engedély kiadásáról szóló ágazati jogszabályban, csak átmeneti működési engedélyt tud adni. Az pedig igény volt, hogy ilyeneket nem kellene kiadni, és gyakorlatilag a pszichiátriai osztályokon - rossz szó erre, de - rejtve maradnak az addiktológiai ágyak. Ebben benne van az is, hogy amikor az ÁNTSZ az engedélyezés során átnézi a minimumfeltételeket, akkor abban nemcsak tárgyi feltételek vannak, hogy mennyire adottak egy egészségügyi szolgáltatónál - főleg, ha nem is tudja megnézni a tárgyi feltételeket -, de a személyi feltételeknél feltétlenül nézi, hogy milyen szakvizsgával rendelkezik, hogy van-e addiktológiai szakvizsgája. Ezért nagyon nehéz, és azt gondolom, teljesen bizonytalanok a rendelkezésre álló adatok, akár a betegek, akár az ellátás terén.
Azt sem tudom, hogy ezek hogyan jeleníthetők meg az OEP finanszírozásában, hogy ki az, aki addiktológiai ágyra kerül, ki az, aki kifejezetten drog miatt kerül oda. Ezért is tűzte ki a tárca feladatul azt, hogy mind az engedélyezésre, mind a minimumfeltételekre vonatkozó jogszabályokat és az ellátási protokollokat is rendezni kell.
Tehát be tudok számolni arról, hogy az osztályunk 2007. május 31-ig kapott egy olyan feladatot, hogy a 60/2003. számú EüM rendelet valamennyi szakmára az összes személyi, tárgyi és környezeti minimumfeltételt meghatározza. Tehát, hogy a szakmai kollégium bevonásával történjen meg ennek a felülvizsgálata valamennyi szakmára, és utána a szakmai szempontoknak megfelelő átdolgozása. Akkor valószínűleg fogjuk tudni kezelni ezt a helyzetet. Tehát ez ebből adódik, ezért nagyon nehéz megmondani. Azt gondolom, jelenleg az OEP sem tudja megmondani, vagy az sem, aki most finanszírozással foglalkozik, hogy most hogyan fog alakulni az addiktológiai ágyak száma. (Dr. Szemelyácz János: Bocsánatot kérek, ha kiegészítésként szólhatnék.)
ELNÖK: Természetesen.
DR. SZEMELYÁCZ JÁNOS (Integrált Drogterápiás Intézet): Viszont az ágyakra vonatkozó szorzók, hogy milyen diagnózissal foglalkozik az a beteg, jelentős eltérést mutatnak. Tehát, ha valaki depresszióval fekszik azon az ágyon, akkor majdnem a dupláját kapja, mintha valamilyen kábítószer-függőséggel. Tehát gyakorlatilag az OEP is torz adatot fog kapni, mert a pszichiáter nyilván tudja, hogyha azt írja, hogy depressziós, több pénzt kap, mintha azt írja, hogy heroinfüggő, tehát bolond lesz azt írni, hogy heroinfüggő. Így azt fogják gondolni, hogy túl sok az addiktológiai ágyszükség, hiszen az addiktológiai ágyon nem is fekszenek addiktológiai betegek, közben meg a pszichiátriai ágyon is olyan fekszik.
Tehát azt gondolom, amíg ilyen torzítások vannak a finanszírozásban - mert tulajdonképpen nem tudom, hogy ezt ki találta ki, vagy hogyan -, de egy dupla diagnózisos kliensre kevesebb pénzt kapok, mintha tisztán valamilyen súlyos pszichiátriai kórképet írok rá. Ettől kezdve nem lehet reális képet kapni, és a reális igényt sem lehet látni. Ezeket kellene valahogy normalizálni, hogy ne legyen ilyen torzítás. (Szomor Katalin: Ez megmagyaráz sok problémát. Ezt különböző fórumokon, nagyon sokszor közölték az egészségpolitikai főosztállyal, mégsem változott.)
ELNÖK: Alelnök asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Egy dolgot szeretnék megkérdezni. Nagyon szép célok, amelyeket az Egészségügyi Minisztérium itt megfogalmazott, mégis kérdezném, hogy konkrétan hogyan gondolják. Tehát kiemelten kell foglalkozni a szakemberek utánpótlásával, miután többször elhangzott, hogy kevés az addiktológus, és gyakorlatilag az ÁNTSZ-engedélyek is erre épülnének, mert a szakmai minimumfeltételben szakemberre van szükség, és ha nincsenek szakemberek, nem születik meg az ÁNTSZ-engedély, és sorolhatnám a további problémákat.
DR. TUBA ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Legalábbis, az átmeneti. A jogszabály ad lehetőséget arra, hogy abban az esetben átmeneti működési engedélyt kapjon az egészségügyi szolgáltató, ha még nincsenek meg a minimumfeltételek. Ez sikamlós játék. Úgy szól a jogszabály, hogy átmeneti működési engedélyt kaphat mindaddig, amíg nem jelenik meg a rá irányadó minimumfeltétel, és onnantól számított 60 napon belül kell kérnie. Tehát van egy ilyen lehetőség.
Az anyagban is jeleztük a szakemberképzésre vonatokozóan, hogy gyakorlatilag az Országos Addiktológiai Intézetnek vannak szakember-továbbképzésre irányuló továbbképzési programjai. Ha lehet, megkérném Buda Béla professzor urat, hogy a szakemberkérdésről - és kicsit a továbbképzésről - szóljon pár szót.
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. BUDA BÉLA (Országos Addiktológiai Intézet): Köszönöm szépen. Az intézet különféle továbbképzési struktúrákban dolgozik, jelentésre került, hogy regionálisan kétszer 10 millió forintot használhatunk fel kreditpontos továbbképzésre, a kreditpont nagyon lényeges minden szakma számára. Nagy gond - szóba került -, hogy az addiktológiának csak albizottsági képviselete van a szakmai kollégiumban, márpedig ezt az egész szakemberképzési problémát még talán szakmai kollégiumi szinten sem lehet igazán kezelni, hiszen nagyban függ az egyetemek kereteitől, egyáltalán a rezidensképzési rendszertől. Az Országos Addiktológiai Intézet rengeteg előkészítési munkát végzett ebben, volt egy időszak, amikor sikerült keretet kapnia, amelyben a beiskolázott pszichiáterek - hiszen az addiktológiai szakképesítés másodképesítés, és főleg pszichiátriai szakképesítéshez kötött - az OPNI rendszerében ösztöndíjjal, vagy a mostani rezidensképzésnek megfelelően először pszichiáterek lettek, majd addiktológusok. Tehát így állt össze, hogy ennyi szakember van. Most valóban az egész pszichiátria megkérdőjeleződött a fiatal orvosok szemében, mint kívánatos pálya, és igazából van egy elbizonytalanodás, éppen most konfrontálódtunk a financiális krízis közepette, a bázis fix finanszírozás felére csökkenésével, hogy az addiktológus szakorvos nem számolhat el többet a teljesítményéért, mint például ha alkalmilag nem addiktológus szakorvost alkalmazunk. Tehát igazából nincs olyan intenció az ÁNTSZ-követelményeken túl, hogy addiktológusok szerepeljenek a rendszerben, holott ezt a szuperképzést, ezt a nagyon nehéz gyakorlatot valamiképpen honorálni kellene, mert ösztönözni kellene az intézményt és az embert egyaránt.
Tehát pillanatnyilag ott állunk, hogy óriási tapasztalati anyag halmozódott fel, számos tervünk van, mind a négy egyetemmel és az illetékes intézetekkel szoros együttműködésben vagyunk, sőt, tekintettel a velünk együttműködő szociális rendszerre, a szociálismunkás-képzéssel és a különböző pszichológiai szakképző műhelyekkel, a klinikai képzéssel is, és várjuk a strukturális lehetőségeket.
Engedjenek meg még egy bővített mondatot. Az Országos Addiktológiai Intézet perspektívájában nagyon súlyosan érint bennünket ez a finanszírozási változás, mert a vizitdíj miatt közel felére esett vissza az esetszám, és egyszerűen félő, hogy a kora őszi hónapokra az összes addiktológiai intézet finanszírozhatatlan lesz. Pont azokat az embereket kell elengednünk, akiket az országos intézetnek sikerült maga köré gyűjteni - körülbelül 100 embert -, akik csip-csup pénzekért, 25 ezer forintokért vannak körülöttünk külső munkatársként, akik bármikor bevonhatók a maguk speciális szakterületén. Szabadjon megemlíteni, hogy itt rengeteg szakterület van. Iszonyú teher az alkoholprobléma, azt kell mondanom, hogy sokkal nagyobb közegészségügyi probléma, mint a drog, és ha megnézzük az ellátási viszonyokat, még riasztóbb, csak nincs ennyire szem előtt, mint a drog, de ehhez is rengeteg erőforrásra van szükség. Most például el kell küldeni ezeket az embereket, akik révén egy jövőbeli újjászületés vagy fejlődés lenne várható. Egyszerűen semmi tartalékunk nincs, de a fizetéseket ki kell fizetnünk. Például most derült ki, hogy mondjuk, ha meg kellene szüntetni egy-két ember munkakörét - vannak felesleges emberek -, nem tehetem meg, mert nem vagyunk önálló költségvetési sor, tehát a minisztériumtól kell engedélyt kérnem, hogy egyáltalán, a struktúrát ésszerűsítsem.
Tehát, mint Gullivert a törpék országában, ezernyi apró kötelék szegezi a földhöz ezt a rendszert, közben van egy - úgy érzem - nagyon értékes állomány, tágan értelmezve, a szociális szférát is beleértve körülbelül 250 addiktológus, akik igen jól képzettek, nemzetközileg tájékozottak, nagyon sok mindenre használhatók, tehát óriási potenciál lenne a rendszerben, és sok szempontból üresen járunk, illetve elveszítjük a jövőre irányuló kapacitásunkat.
ELNÖK: Köszönjük szépen a kiegészítést. Van-e még hozzászólás?
DR. TUBA ANDREA (Egészségügyi Minisztérium): Szeretném kiegészíteni, ha lehet, az OPNI drogambulanciájával kapcsolatban. Ahogyan az anyagban említettük, az Egészségügyi Minisztérium és a Fővárosi Önkormányzat megállapodott a feladatátadás-átvételről, és a Egészségügyi Minisztérium részéről Tasnádi Zoltán személyében miniszteri biztos került kijelölésre, aki tegnap a következő információt küldte nekünk.
Az OPNI drogambulanciája változatlan kapacitással - 315 dolgozói óra/hét - dolgozik az átmeneti időszakban. Végleges elhelyezéséről a járóbeteg-kapacitások átadásakor fogunk gondoskodni, erről a tárgyalások május végén fejeződnek be. Tehát ez folyamatban van.
Ugyancsak az OPNI-val kapcsolatos, hogy az addiktológia szintén változatlan kapacitással - 30 ágy - dolgozik az átmeneti időszakban, elhelyezése a Szent István Kórház Merényi Gusztáv kórházi részlegében lesz az átalakítási munkálatok befejezését követően. Esetleg szóba jöhet még a Budai Irgalmasrendi Kórházban való elhelyezés, de erről még nem történt meg a fővárossal az egyeztetés.
ELNÖK: Köszönjük szépen, ezek nagyon fontos kiegészítések voltak. Azt gondolom, erre júniusban a bizottságnak még vissza kell térnie - vagy külön napirendi pontban, vagy pedig az egyebek napirendi pont keretében -, hogy az OPNI-val kapcsolatban milyen végleges és megnyugtató eredmények születtek, hogy a bizottság tagjai ezzel kapcsolatban képbe kerüljenek. De ezt is köszönjük, hogy most hol tart az ügy, és hova fog eljutni.
Ezzel kapcsolatban van-e még valakinek hozzászólása? (Jelzésre.) Parancsoljon!
SZOMOR KATALIN szakértő, MDF: Még Buda Béla úrhoz lenne kérdésem. Azt szeretném megkérdezni, hogy jelenleg az Országos Addiktológiai Intézethez finanszírozási szempontból hány ambulancia tartozik, és ez körülbelül mekkora létszámú beteget érint.
DR. BUDA BÉLA (Országos Addiktológiai Intézet): Pillanatnyilag öt ambulancia van, egy ambulanciánk megszűnt. Nehéz a betegek számát meghatározni, látogatási számokat tudnék mondani. Tehát az öt budapesti ambulancián havi 5-6 ezer látogatót látunk el. Mielőtt bekövetkezett volna a vizitdíj, 10-12 ezer volt a látogatók száma.
SZOMOR KATALIN szakértő, MDF: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha elfogytak a kérdések, akkor köszönjük szépen mindkét minisztériumnak mind az anyagot, mind pedig az itteni kiegészítést, és azt is, hogy eljöttek, megtisztelték a bizottságunkat ezzel. Azt gondolom, mindkét irányban fontos információk hangoztak el, amelyek a későbbiekben a segítségükre lehetnek.
Az egyebek napirendi ponthoz értünk. Van-e valakinek bejelentenivalója? (Jelzésre.) Parancsoljon!
DR. KASSAI-FARKAS ÁKOS (Nyírő Gyula Kórház): Kassai-Farkas Ákos vagyok. Nagyon rövid és nagyon hiányos információkkal bírok, az országos szakfelügyelőség keretében próbáltuk felmérni a fekvőbeteg-kapacitást, hogy mi maradt. Eddig két régióból kaptam vissza a regionális addiktológiai szakfelügyelőktől a jelentéseket, Észak-Magyarország és Nyugat-Dunántúl egy részére vonatkozóan. Tragikus, hogy a pszichiátrián belül durván 30 százalékos kapacitáscsökkenés - ágyszámcsökkenés - lépett fel, ez nyilvánvalóan jelentős mértékben érintette az ellátást is. A szakfelügyelői jelentés alapján Észak-Magyarországon gyakorlatilag 15 aktív és 15 rehabilitációs ágy maradt meg - nevesítetten addiktológiai ágyként -, illetve Győr-Sopron és Somogy megyében körülbelül hasonló a helyzet, illetve Győrben korábban egy nagyobb pszichiátriai addiktológiai osztályból a megmaradt ágyszám 35 százaléka maradt addiktológiai. Tehát ezekből az első felmérésekből úgy tűnik, hogy ott, ahol volt, ott is jelentős kapacitásszűkülés van.
A járóbeteg-ellátásról nem tudok semmit mondani, merthogy ez jelentős alku a különböző szakmák között a kórházakban, és visszatérve a kórházvezetők felelősségére, hogy saját hatáskörben még 10 százaléknyi lehetőségük van arra, hogy a címkézett ágyakból változtassanak, és rossz tapasztalat, hogy a pszichiátria, az addiktológia érdekérvényesítő képessége sokkal kevésbé markáns, mint az egyéb szakmáké. Tehát nem kizárt, hogy még rosszabbat fognak tükrözni ezek a számok. Azt gondolom, hogy más területen még rosszabbak lesznek a számok, elsősorban azért, mert ahogyan a visszajelzéseket kaptam, ott olyan aktív szakmai csapat van, amely jobban tudja védeni a szakmai érdekeit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Parancsoljon!
RÁCZ JÓZSEF (MTA Pszichológiai Kutatóintézet): Egy megjegyzésem lenne. Itt egészségügyi intézményekről van szó, főként önkormányzati intézményekről, amelyekből kimaradnak a civil szervezetek, amelyek drogambulanciákat működtetnek. Tehát várható, hogy a civil szervezetek OEP-finanszírozása, amely eddig is nagyon alacsony volt, nem fog változni, míg a drogbetegek a megszűnő kapacitások miatt is, növekvő arányban fogják látogatni a drogambulanciákat. Tehát arra kényszerülünk - ahogyan ez eddig is történt -, és ez nemcsak a fekvőbeteg-ellátásra érvényes, hogy a drogbetegek kikerülnek az ellátásból, vagy más néven kerülnek ellátásra. A járóbeteg-ellátásban már eddig is azt látjuk, hogy az egészségügyi ellátásból kikerülnek, és bekerülnek a szociális ellátásba. Tehát megszűnik az egészségügyi ellátásuk, és helyette a szociális ellátásba kerülnek be, amely bizonyos szempontból jó, csak más szempontból nem, mert orvosi ellátásra lenne szükségük.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) Parancsoljon!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Ehhez kapcsolódóan van egy konkrét adatom a dél-alföldi régióból. A gyulai Pándy Kálmán Kórház kettő darab aktív ágyat 2 100 ezer ember ellátására. Ez több mint nem elégséges.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs több hozzászólás, azt gondolom, a júniusi ülésen úgyis visszatérünk egyrészt az OPNI-ra, másrészt megnézzük az addiktológiai ágyszámok alakulását. Ha kaphatnánk addigra egy tájékoztatást a minisztérium részéről, hogyan alakult ez országos szinten, milyen az országos lefedettség, nem csak Budapestet, hanem a vidéket is nézve, azt megköszönnénk, hogy előtte ki tudjuk küldeni a képviselőknek, szakértőknek, akkor ezt júniusban felvennénk napirendi pontként.
Ha így megfelel, és nincs más kérdés, észrevétel, akkor megköszönöm, hogy eljöttek, hogy itt lehettünk.
Engedjenek meg még egy mondatot: azt gondolom, itt tényleg mintaértékű munka folyik, azt szeretném, ha odáig el tudnánk jutni, hogy minden egyes megyében, megyei jogú városban hasonló munka folyna, hasonló komplex ellátási rendszer működne. Azt gondolom, ez szép cél mindannyiunk előtt, idáig kell eljutnia ennek a rendszernek, mindannyiunkak ezen kell dolgoznunk.
Köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 55 perc)
|
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné