KÁB-5/2007.
(KÁB-5/2006-2010.)
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2007. május 30-án, szerdán, 12 óra 12 perckor
a Képviselői Irodaház 556. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
Elnöki megnyitó*
A napirend megállapítása*
Tájékoztató az iskolai drogmegelőzési programokról*
Simonyi István szakreferens (OKM) tájékoztatója*
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (SZMM) tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek*
Válaszadás*
Dr. Felvinczi Katalin (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) reflexiója*
A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet bemutatása*
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) szóbeli kiegészítője*
Pettkó András ügyrendi javaslata*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Tájékoztató a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság munkájáról*
Dr. Felvinczi Katalin miniszteri megbízott (KKB) szóbeli tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
A felkért civil szervezetek bemutatkozása*
Emberbarát Alapítvány bemutatása - Bereczki Sándorné titkár*
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány bemutatása - Rácz József igazgató*
Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége bemutatása - Gondi János elnök*
Kérdések, hozzászólások, válaszadás*
Egyebek*
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), a bizottság alelnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné(MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Halmai Gáborné (MSZP) megérkezéséig dr. Tóth Istvánnak
Gusztos Péter (SZDSZ) Winkfein Csabának (MSZP),
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Simonyi István szakreferens, Oktatási és Kulturális Minisztérium
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi Minisztérium
Dr. Felvinczi Katalin intézetigazgató, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet - miniszteri biztos Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság
Bereczki Sándorné titkár, Emberbarát Alapítvány
Rácz József igazgató, Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány
Gondi János elnök, Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége
Szomor Katalin szakértő, MDF
Szabadka Péter szakértő, KDNP
Megjelentek
Sárosi Péter drogpolitikai programvezető, Társaság a Szabadságjogokért
Dr. Funk Sándor főorvos, Nyírő Gyula Kórház
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 12 perc)
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, szakértőit és minden kedves vendégünket. Elkezdenénk a mai munkánkat, úgy látom, minden feltétel adott az érdemi munkához.
A jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt 7 fővel határozatképes, Winkfein Csaba helyettesíti Gusztos Pétert, dr. Spiák Ibolya dr. Cser-Palkovics Andrást, dr. Tóth István pedig Halmai Gábornét.
Javaslatot tennék a napirendre. A meghívóban megküldött napirendi javaslatot szeretném ismertetni. Első pontként tájékoztató az iskolai drogmegelőzési programokról, itt az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről köszöntök mindenkit, köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat. A második pontban a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet bemutatása, külön köszöntöm Felvinczi Katalint, az intézet igazgatóját, aki egyben a következő pont előadója is lesz, amelynek keretében a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság munkájáról is kapunk egy tájékoztatót. A negyedik pontban felkért civil szervezetekről fogunk rövid előadásokat hallani, majd az egyebek napirendi ponttal zárnánk a mai ülést.
Van-e a napirendi javaslattal kapcsolatban hozzászólás, más javaslat? (Nincs jelzés.) Ha nincs, megkérdezem a képviselőtársaimat, egyetértenek-e ezzel a javaslattal. Aki igen, kérem, most jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Még egyszer köszöntöm Simonyi Istvánt az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről, és Portörő Pétert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről. Azt javasolnám az első napirendi pontnál, hogy mindkét előadást hallgassuk meg, utána pedig a képviselőknek, szakértőknek van lehetősége, hogy kérdéseket, észrevételeket fogalmazzanak meg. Önöké a szó.
Tájékoztató az iskolai drogmegelőzési programokról
Simonyi István szakreferens (OKM) tájékoztatója
SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Szakértők! Tisztelt Megjelentek! (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről szeretném önöket tájékoztatni a tárca tevékenységéről és feladatairól, az iskolai egészségfejlesztés, prevenció területén.
Szeretném kiemelni, hogy elsősorban a Nemzeti Alaptantervben fogalmaztuk meg azokat a szempontokat, amelyek az egészségneveléssel és az egészségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat megjelenítik az iskolák számára. Másrészt a közoktatási törvényben jelenik meg - a 2003. évi módosítással, a 48. § (3) bekezdésében -, hogy az iskoláknak a pedagógiai programjukban kötelező jelleggel meg kell fogalmazniuk az egészségneveléssel, egészségfejlesztéssel, illetve a környezeti neveléssel, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladataikat. Jelenleg a NAT felülvizsgálata során megerősítjük az iskola felelősségét és koordinatív szerepét, és kiemelt fejlesztési területként megjelenik az egészség, így nagyon fontos, hogy az iskola támogatást nyújtson a gyermekeknek - különösen a serdülőknek - a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében.
Az iskolai egészségfejlesztési, drogprevenciós programok támogatását 2000 óta az ifjúsági tárcával - ISM, GYISM, ICSSZEM, jelenleg az SZMM-mel - vagyunk kapcsolatban ezen a téren, és folyamatban van annak a pályázatnak a kiírása, amely 2000 óta folyamatosan minden évben megjelenik. Ennek során az alap- és középfokú nevelés, oktatási intézmények 5-12. évfolyamán tanulókat érjük el, évente átlagosan 350 iskola 100-150 ezer diákja vesz részt ilyen programokban.
Az oktatási tárca - külső szakértők felkérésével - egy kutatást végeztetett a közoktatási intézményekben alkalmazott prevenciós és egészségfejlesztő programok elterjedtségéről, valamint az azokkal szemben támasztott iskolai igények felmérésére, és ebből a kutatásból emeltem ki ezt a diagramot, amely nagyon jól mutatja, hogy amióta központilag támogatjuk ezeket a prevenciós programokat, azóta jelentősen megemelkedett azoknak az iskoláknak a száma, amelyek intézményesen foglalkoznak a prevencióval. Itt látszik, hogy 2000-től meredeken emelkedik a mutató.
Ugyanebben a kutatásban különböző prevenciós területekre is rákérdeztek, hogy melyek jelennek meg és milyen mértékben. Látjuk, hogy erőteljesen a legális, és illegális szerhasználatra hegyeződnek ki ezek a programok, de e mellett különböző, de ehhez kapcsolódó foglalkozások is megjelennek, mint a családi élet, testi higiéné, szexualitás, környezet, mentálhigiéné. Itt látszik, hogy az integrált, holisztikus megközelítés ebben az időszakban nem igazán jelent meg az intézményeknél.
Egy idézetet vettem ki ebből a jelentésből: amelyből egyértelműen kitűnik, hogy igenis, nagy szerepe van annak, hogy foglalkozzunk az iskolai egészségfejlesztéssel, hiszen a pedagógusok a vizsgálat során azt jelezték vissza - és ez szűrhető le -, hogy azokban az intézményekben, ahol foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, ott a diákok teljesítménye, magatartása kedvezőbb. Tehát a pedagógusok véleménye is egészen más, mint azokban az iskolákban, ahol nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
Melyek azok a pontok, amelyekre hatást tudunk gyakorolni az iskola szempontjából? Ha figyelembe vesszük az egészségi állapotot meghatározó jellemzőket, akkor valamilyen módon befolyásolni tudjuk a környezeti tényezőket és az életmódot az intézményekben. Itt visszatérték egy pillanatra a Nemzeti Alaptantervre, amelyen belül, ezt felismerve, az életviteli és gyakorlati ismeretek, műveltség területén az egészségkultúra az, amely teret ad ezeknek foglalkozásoknak, így fontos terület az egészséges életmód, a korszerű táplálkozás, a napi testmozgás, a baleset-megelőzés, a káros szenvedélyek és a mentálhigiéné. Emellett a fogyasztói kultúra is nagyon fontos, hiszen mindemellett ezzel a témával is foglalkoznunk kell, hiszen a fiatalokat számos olyan információ éri, amelyeket fel kell dolgozniuk, és ha nem foglalkozunk a kérdéssel, olyan fogyasztási szokás alakulhat ki bennük, amely egész életükre meghatározó lehet, és helytelen irányba viszi őket.
A tárca részéről fontosnak tartjuk - és erre helyezzük a hangsúlyt -, hogy az iskolákban a holisztikus egészségfejlesztési szemlélet váljon uralkodóvá, és mindenki magára nézve ezt a szemléletet tudja továbbvinni, és a gyermekek felé is közvetíteni. Hiszen ezekkel a programokkal lehet csak eredményes prevenciót elérni. Ezeknek nyilván fejlődésközpontúaknak kell lenniük, folyamatként be kell épülniük az iskola életébe. Figyelembe kell venni a tanulók életkorát, fizikai, szellemi színvonalát, fejlődésüket. Mindemellett nagyon fontos, hogy a pedagógusok továbbképzéseken vegyenek részt, és a szakmai fejlesztésük folyamatos legyen. Ezért a tárca évről évre támogat olyan pedagógus-továbbképzéseket, amelyek akkreditáltak, 30 órásak, ezeket a képzéseket a tárca teljes egészében támogatja. Az egyik egy mentálhigiénés alapfokú továbbképzés pedagógusoknak, a másik pedig korábban drogügyi koordinátori képzésként volt akkreditálva, most a szenvedélykeltő szerekkel és egészségfejlesztéssel foglalkozik ez a program.
Ennek megfelelően az intézményeknek ki kell dolgozniuk saját egészségfejlesztési programjukat. Ez egyrészt a közoktatási törvényből is kötelezettségük, ehhez az oktatási tárca 2004-ben minden intézménynek eljuttatott egy segédletet, amely segítette, hogy a pedagógiai programban meg tudják fogalmazni ezeket a feladataikat. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyék a helyi igényeket, számba vegyék a helyi szakmai szervezeteket, és ezeket a programokat folyamatosan fejleszteni tudják. Ehhez nyilván szükséges, hogy együttműködjenek az iskola-egészségügyi szolgálattal és a helyi szakmai szervezetekkel. Lényeges, hogy pályázatokon tudjanak részt venni, és az is, hogy a helyi programokban aktívan részt vegyenek.
Nagyon fontos, hogy az intézmények bevonják a partnereiket ezekbe a programokba, elsősorban a szülőket, a családokat, a szülői szervezeteket, az iskola-egészségügyi szolgálatot, az iskolapszichológust, az intézmény környezetében működő gyermekjóléti szolgálatot, az ÁNTSZ-t, a nevelési tanácsadót, és így tovább, nem kívánom mind megemlíteni. Másrészt nyilván fontos, hogy a pedagógusok is olyan személyes példával álljanak a gyermekek elé, amely mintaként szolgál, hiszen a pedagógusok életvitele sem elhanyagolható, ennek jelentős szerepe van. Tehát erre is hangsúlyt kell fektetni, ezért is szükséges a pedagógusok továbbképzése ezen a téren.
Nagyon fontos, hogy fejlesszük a gyermekek készségeit, hiszen annyi információ éri őket a mai világban, amelyeket képtelenek feldolgozni, ezért hangsúlyt kell fektetni ezeknek az információknak az értelmezése, feldolgozása, hogy ezek kapcsán a helyes döntést tudjanak hozni. Fontos, hogy olyan készségeket tudjunk kialakítani a gyermekekben, amelyek az önbecsülést, az önbizalmat, a tárgyalókészséget, egyeztető képességet, mások értékeinek és normáinak megértését erősítik, és a tolerancia is olyan fontos szerepet tölt be, hogy erre a gyerekek képesek legyenek.
Fontosnak tartjuk az értékek formálását. Itt nagyon fontos, hogy a helyes értékrend kialakítására helyezzük a hangsúlyt, és lényeges, hogy az egészségfejlesztésnek, egészségtannak nem tantárgyként kellene megjelennie az iskolákban, hiszen ez nem egy tudományos vagy technikai kérdés, hanem az egészségfejlesztéshez olyan beállítódásnak, olyan viszonynak kell lenni, amely a gyermekekben más módon rögzül, és itt nem az egészségfejlesztés tudományos ismereteit kell közvetíteni. Ezért kanyarodnék vissza arra, hogy itt a holisztikus szemléleten látjuk a hangsúlyt, hogy ezt kell közvetíteni.
Az értékek formálásánál néhány lényeges elemet emeltem ki, itt nagyon fontos a gyermekekben tisztázni a kívánság és a szükséglet fogalmát, hogy tiszteletben tudják tartani az egyéni és társadalmi jogokat, itt fontos az értékek védelme, a tájékozódás képessége, a döntési helyzet felismerése és a helyes döntéshozás. Ehhez nagyon fontos, hogy olyan ajánlott oktatási módszereket vigyenek be az iskolákba, amelyek saját élményen alapulnak, melyek részvételt célzó interaktív módszerek legyenek, készségekkel ruházzanak fel, és megerősítsék a pozitív gondolatokat, ezzel az önbizalmat is építik a gyermekekben. Éppen ezért a már említett pályázatok kapcsán a társtárcával közösen létrehoztunk egy olyan adatbázist, amely a pályázat során segítséget nyújt az iskoláknak, hiszen külső szakmai szervezetek bevonásával valósulnak meg ezek a pályázatok. Ez a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet szakmai információs portálján elérhető adatbázis, a kiosztott anyagban pontosan meg is jelöljük ezt a helyet.
Tehát lényeges, hogy nem az a fontos, hogy az iskolán belül a pedagógusok foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, hanem olyan szakemberek bevonásával, akik ezekben a témákban kompetensek, hiszen a tanulók és a tanárok között olyan viszony van, amely sok esetben nem biztos, hogy lehetővé teszi azt, hogy a tanulók úgy nyilvánuljanak meg a pedagógusoknak, hogy az által a pedagógus segíteni tud egy adott probléma megoldásában.
Lényegében ezek a legfontosabb dolgok, amelyekre úgy gondoltam, hogy itt hangsúlyt kell fektetnünk, és ha lesz még kérdés, örömmel állunk rendelkezésre.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mint az elején jeleztem, a Szociális Minisztérium részéről Portörő Péter tájékoztatóját hallgatjuk meg, utána pedig mindenkinek lesz lehetősége a kérdéseit, véleményét megfogalmazni.
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (SZMM) tájékoztatója
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) A Szociális és Munkaügyi Minisztériumból, a kábítószerügyi koordináció részéről szeretnék néhány gondolattal kapcsolódni az oktatási tárca által bemutatott értékeléshez. Néhány diát szeretnék bemutatni abból a célból, hogy az iskolai színtéren zajló prevenciós programokat hogyan tudjuk elhelyezni az országos prevenciós kínálatban, másrészt pedig a pályázati rendszer sajátosságairól szeretnék néhány szót mondani.
Csatlakozva az István által elmondottakhoz, az iskolai színtér valóban egy kitüntetett és érzékeny színtér a fiatalok elérése szempontjából. Ezt jól tudjuk, hiszen a szerekkel kapcsolatba kerülők 50 százaléka ebből a korcsoportból kerül ki. Ezért a nevelési-oktatási intézményeknek felelőssége és lehetősége is van ebben a történetben. Az iskolarendszer, az oktatási rendszer, miután országos beavatkozási szintre, beavatkozási hálózatra ad lehetőséget, nagyon fontos célként jelent meg a 2000. évi stratégiai programban is. Jól tudjuk, hogy a prevenciós kínálat némileg fáziskéséssel, de a 2000-es évektől kezdve utolérte azokat a jellemzőket, amelyek a drogfogyasztás érintettségi mutatóiban jelentkeztek, tehát ezek az emelkedő epidemiológiai adatok végül is - néhány éves késéssel - megjelentek a beavatkozások szintjén is, az iskolák aktivitása is ezzel, tehát a programok, kínálat megjelenésével párhuzamosan növekedett a vizsgált időszakban.
Az iskolai, tehát a közös pályázati rendszerről annyit érdemes talán tudni, hogy évente változó nagyságrendű összegekben kerültek kiírásra pályázatok, 280 millió és 180 millió között alakultak évente a pályázati összegek. Hogy ezt megfelelőképpen elhelyezzük, azért fontos tudni, hogy 2000-től kezdve napjainkig végül is a prevencióra fordított összegek összességében 600-700 millió forintos nagyságrendben mozogtak, és ebben helyezkedett el az iskolai prevenciós program, a pályázati prioritások alapján egyéb színterek erőteljesebb támogatása jelent meg az elmúlt években.
Én is szeretnék beszámolni egy kutatásról, bár nem vagyok kutató, engedjék meg, hogy bemutassak néhány olyan diát, amely egy 2006-ban készült kutatás eredményeiről számol be az iskolai prevenciós programok tekintetében. E kutatásnak egyrészt az volt a célja - ahogyan a bevezetőmben mondtam -, hogy valójában elhelyezze az iskolai prevenciós programok helyét az országos programkínálatban, tehát a kiválasztódását, hogy az egyes programok milyen szempontok, milyen jellemzők alapján kerülnek be az országos rendszerbe, hogy erre kapjunk választ, másrészt a beavatkozások értékelése került célkitűzésként megfogalmazásra, illetve egy monitoringrendszer kialakítására tett javaslatot ez a kutatási program.
Ezt a Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének Viselkedéskutató Központja készítette, Paksi Borbála vezetésével, mely - mint említettem - átfogó kutatási program, csak néhány jellemzőjére szeretnék kitérni. A programokkal kapcsolatban kiosztottuk azokat a táblákat, amelyeket bemutatok. A programok jellemzőivel kapcsolatban eredményként állt össze, hogy a 277 iskolában 187 szakmai teamet azonosítottak, amelyek ezeket a foglalkozásokat végezték, ebből 123 a pályázat végrehajtására létrejött alkalmi jellegű társulás, és 64 volt azon szervezetek száma, amelyek egyébként is szolgáltatnak ezen a területen, és mintegy 229 különböző programot definiáltak. Ebből az iskolai megelőzési pályázatban 37,6 százalékuk definiálta magát direkt drogprevenciós beavatkozásnak, 62,3 százalékuk elsődlegesen egészségfejlesztéssel foglalkozó programnak, szervezetnek. Ez azért érdekes, mert az országos kínálattal összehasonlítva ez fordított arány, tehát ez további vizsgálatra is okot adó kérdés.
Az első dián látszik a programok tematikája, a kutatás végzői végül is azon okból kifolyólag, hogy ezek az országos kínálatban, valamint az iskolai prevenciós programokban megjelenő szakmai tartalmak igen heterogén képet mutatnak, felállítottak egy olyan vizsgálati szempontrendszert, amelyben mindkét rendszer sajátosságai elhelyezhetők. Itt látszik az országos kínálat és az ICSSZEM-OM programjai közötti viszonyrendszer. A legfontosabb megállapítása ennek, hogy az elmondottak, illetve a programleírások alapján az ICSSZEM-OM-ben dominál az egészségfejlesztés, még kiemelendő a visszautasítási technikák hangsúlyozása, az önismeret-fejlesztés, és viszonylag kisebb arányban jelenik meg a szociális és a mindennapi készségek fejlesztése. Talán ezek emelendők ki ezzel a diával kapcsolatban.
A következő dia arról számol be, hogy milyen módszereket alkalmaznak ezekben a programpontokban, mi az, ami leginkább jelen van ebben a programkínálatban. Az előző beszámolóban szó volt a frontális előadás szerepéről, itt látszik, hogy az országos kínálatot tekintve ez még mindig előrébb áll az ICSSZEM-OM különböző más technikáival szemben, tehát itt kisebb a frontális elemek szerepe. A hét módszer közül, ami itt szerepel, általában négy módszer került alkalmazásra az egyes programokban.
Végül a harmadik tábla, amelyről szeretnék beszámolni, arról szól, hogy a programvezetők célkitűzéseinek összevetése vajon hogyan jelent meg a diákok által észlelt tevékenységben. Tehát a kutatók a programvezető célkitűzéseit tudták felmérni, illetve a programban résztvevő diákok véleményét meghallgatni. A programok résztvevői átlagosan a 12-ből 5-6 célt jelöltek meg, ez egyrészt tükrözi a programok sokszínűségét is, és a diákok részéről érzékelt célok között leggyakrabban szerepel a veszélyek tudatosítása és az ismeretek átadása. Érzékelhetők voltak a diákok részéről a nemet mondással kapcsolatos célok, és viszonylag alacsony arányban érzékelték az önismeret-fejlesztéssel kapcsolatos célkitűzéseket. Ez önmagában így keveset jelent, mert a diákok megnyilvánulása ebben a dologban azért nagyban támaszkodik azokra az ismeretekre, amelyek közvetlenül, elsőként érték őket, illetve a személyiségük adta válaszok is megfogalmazódnak ebben a felsorolásban.
Az ICSSZEM-OM pályázati rendszer működésével kapcsolatos tapasztalatokról szeretnék még néhány szót szólni. Alapvetően ez a pályázati rendszer 2000 óta gyakorlatilag olyan szempontrendszert alkalmaz, amely megszabja az adott tevékenység időkeretét, maximalizálja a programban résztvevők számát, részletes követelményrendszert szab a programban résztvevő szakemberek részére. Ez a jellemző sor végigkísérte a program pályafutását napjainkig, illetve látjuk, hogy folyamatosan emelkedő szakmai követelményrendszer jelenik meg a pályázati felhíváson belül is, amely nem baj, hiszen itt egy szerveződési folyamatról kell beszélnünk.
Szintén ennek a kutatásnak volt egy fontos tapasztalata, amikor azt kérdezték, hogyan folytatnák az iskolák ezeket a programokat. Mintegy kétharmaduk azt nyilatkozta, hogy a szakmai szolgáltatóval közösen végeznék ezeket a foglalkozásokat. Problémát jelentenek a kiírási határidők, hogy ezek hogyan illeszthetők össze az iskolai tanévvel, a szünidővel, a finanszírozási feltételekkel, illetve olyan kérdések merültek fel, hogy vajon hogyan lehetne a pályázati program megvalósítása során figyelembe venni a területi kiegyenlítettség, az esélyegyenlőség szempontjait. Az esélyegyenlőség kapcsán arra gondolok, hogy olyan iskolák is megfelelő szerephez jussanak, amelyek kevésbé rutinosak a pályázati programban. Ennél a pályázati programnál előny, ha folyamatosság van, ha a korábban pályázott iskola a következő évben is pályázatot nyújt be, ez a jellemző sajátosság.
Az talán még a formai dolgokra vonatkozik, hogy eddig ez papíralapú pályázat volt, a terveink szerint az idén már - kapcsolódva az egyéb prevenciós pályázati programokhoz - internetes alapú pályáztatási rendszer bevezetését tervezzük.
Ennyit szerettem volna az iskolai prevenciós programokról elmondani, és még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Utaltam rá, hogy nemcsak az iskolai színtéren megvalósuló programok támogatása kiemelt prioritás, hanem például az iskolához köthető, de mégis azon kívüli területeken, a fiatalok elérését szolgáló színtereken is folynak programok az országban, ilyen például a hálómozi program, ez a program egy moziban megtartott osztályfőnöki óra, a kollegák, a szakemberek ismerik, több szakember is dolgozik ebben a programban.
(-10)
Tné 11-20. Portörő Péter folyt.
Több éve, 2002 óta működik ez a program, több ezer diákot és tanárt is érnek el ebben a hálózati programban.
A program vezetője nyitott arra, hogy esetleg az érdeklődök, tehát itt a szakértő urak, illetve a bizottság tagjai is meglátogathatják ezt a programot, a pedagógusokkal egy időben külön foglalkozás zajlik éppen holnap is lehetőség van rá, csütörtökön háromnegyed-tizenegytől az Uránia moziban, de későbbi időpontban is szívesen állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A javaslatom az lenne, hogy képviselőtársaimnak, a szakértőknek adnám meg a szót, kérdéseket, észrevételeket lehet most megfogalmazni.
Alelnök asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elhangzott, hogy az iskola jelentős színtér a drogprevencióban és ezzel magam is egyetértek. És a nemzeti stratégiában is meg van fogalmazva, azt pontosan már nem tudom életkorra lebontva, de talán fogalmazzunk így, hogy alap és középiskolás évei során valamennyi diák évente egyszer legalább részesüljön drogprevencióban.
Az a kérdésem, hogy miért látják jónak, vagy csak egyáltalán, miért csak pályázatok útján támogatják az oktatási intézményekben a drogprevenciót; mondjuk miért nincs ez nevesítve az oktatási intézmények költségvetésében. Úgy gondolom, ha meglenne a forrás, akkor nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamennyi oktatási intézményben folyna drogprevenció, és akkor az előbb említett esélyegyenlőség és területi kiegyenlítés elve is jobban érvényesülne. Tehát miért csak a pályázatokra épül a drogprevenció az iskola életében.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e valakinek még kérdése?
Alelnök úr, Pettkó András!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én két kérdést és tulajdonképpen egy észrevételt is szeretnék tenni.
Az első kérdésem az, hogy milyen nemzetközi kutatások, szakmai evidenciák és drogpolitikai dokumentumok igazolják azt, hogy a drogprevenció kiváltható bármely egészségfejlesztési-egészségnevelési programmal.
A másik, ha jól értettem, most már különböző számok keringenek. Amikor az elmúlt öt évben ezzel a kérdéssel foglalkoztam, mindig mindenről más és más számot hallottam, ezért mondtam én, mint az MDF képviselője, hogy a számok tekintetében egyszer végre már rendet kellene tenni. Mert az én adataim szerint évente 120-130 ezer diák részesül bármilyen drogprevenciós programban, itt már 100-150 ezret hallottunk az előadásban; most nem tudom melyik szám a jó, mert a 100-150 ezer között van a 120-130 ezer, csak nem mindegy, hogy 130 vagy 150 ezer. De ha végzünk egy gyors számítást, amit én a parlamenti vitában is elvégeztem, és erre kérem a szakértőket és a jelenlévőket is, ha Magyarországon van 1 millió 400 ezer vagy 1 millió 300 ezer diák - persze, ha az egyetemistákat is diáknak számoljuk és azt gondolom, hogy diáknak kell ebben a kérdésben számolni -, akkor ez az én számításaim szerint mondjuk 6-7-8 százaléka. Ezen a képviselőtársammal az ülésteremben többször vitatkoztunk, hogy jók-e ezek a számok, tehát örülnék, ha tisztáznánk.
Ehhez a kérdéshez kapcsolódik, ha tisztáztuk azt, hogy az össz diáktársadalomnak a 6-8 százalékát töltené bent ilyen drogprevenciós előadáson vagy bármin, az a kérdésem, ha ez minden évben megtörténik, akkor hány olyan diák van, aki mondjuk a tanulási idő alatt háromszor, ötször, tízszer; erre vannak-e számok vagy adatok, mert különben nagyon csalóka ismét a mi kutatásunk vagy bármiféle összehasonlításunk.
A következő észrevételem van. Nekem számtalan tanárbarátom van, sőt a feleségem is tanár - na most, amit ő mondott, azt nem szeretném idehozni, mert az családi dolog, mármint abban a tekintetben, hogy ezek az iskolai drogprevenciós előadások mondjuk egy gimnáziumban hogy folynak le. De képviselő asszony, a KDNP képviselője dr. Hoffmann Rózsa volt, aki azt mondta, hogy az akkreditációt minél hamarabb el kellene indítani - azt gondolom, hogy ebben igenis, hogy lépnünk kell, mert én tudok egy csomó olyan előadóról, aki megnyeri a pénzt - vagy így vagy úgy, vagy amúgy -, aztán elmegy és nagyon mókás előadásokat tart mind a diákoknak, mind a tanároknak. Magyarul semmi értelme nincs az egésznek, mert mindenki vagy nevet rajta, vagy ha nem is nevet, elalszik rajta.
Tehát itt azt gondolom, hogy nekünk képviselőknek, akiknek a törvényekre oda kell figyelni, a törvények alkotására is oda kell figyelni, hogy az állami pénzek mire költődnek el. Mert a másik kérdés ebben, hogy amit elköltünk pénzt, az vajon jól költődik-e el - ezért tettem fel ezt a kérdést, hogy most akkor, hogy is vagyunk, hány diák; először is a számokat kellene végérvényesen tisztázni a magunk számára, és hogy hol vannak itt a mérések.
A másik dolog pedig az, hogy valamilyen szempontok alapján azt az elemzést is el kellene végezni, hogy az elköltött pénznek vajon hány százaléka megy el - ha lehet egyáltalán ezt valamilyen szinten mérni - jó helyre és melyik az, amelyik csak elfolyik és milyen változásra volna szükség ahhoz, hogy minél nagyobb számban - persze a 100 százalékot úgysem lehet elérni -, az elköltött pénz jól hasznosuljon.
Első körben az oktatási kérdésekhez ezt a csomagot szerettem volna föltenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most van lehetőség arra, hogy a szociális tárcához is kérdéseket tegyünk föl, tehát aki ezzel szeretne élni, nyugodtan tegye meg.
Hoffmann Róza képviselő asszonyé a szó!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Jó napot kívánok, elnézést kérek a késésért, az oktatási bizottságban voltam, amint látják, nem kis munkában vagyunk. Ha nyitott kapukat döngetek, akkor ez a késésem miatt van.
Szigorúan szakmai vagy pedagógiai szempontból a gyerekek irányában azok a hatások lesznek maradandóak, amelyeket rendszeresen, állandóan a saját nevelőiktől kapnak. Ennek tudatában sokszor bizony a gyerekeknek szóló ilyen egy-kétórás drogprevenciós előadások falra hányt borsó. A gyerekek bemennek, meghallgatják, talán hatást gyakorol rájuk, másnap elfelejtik. Tartós hatást csak úgy lehet elérni, ha egy-egy tanári kar összehangoltan, minden alkalommal a gyerek a biológia órán az állampolgári, tehát a joggal foglalkozó órán, osztályfőnöki órán, etika órán, kémia órán rendszeresen kap olyan információmorzsákat, ami összeáll a fejében egésszé, és valóban nem a drog iránti kíváncsisága támad fel, hanem inkább belátja értelmileg és érzelmileg is, hogy a drogot kerülni kell.
Nos, ezzel azt akarom mondani, hogy minden programnál hatásosabbnak tartanám azokat a prevenciós programokat, amelyeket teljes tanári karoknak tartanának, mert a tanárok is nagyszámban tudjuk részt vettek ilyen előadásokon vagy programokban, de ez megint másképp működik az iskolában. Megint egy szakmai tapasztalat, ha egy-két-három tanár egy tantestületből elmegy akármilyen kiváló felkészítésre - ez nemcsak a droggal kapcsolatban, hanem szakmai módszertani felkészítéseknél is igaz -, majd visszamegy abba az iskolába, ahol ők ketten-hárman képviselnek csak valamit, az egy idő után elhal.
Tehát arra kellene inkább az energiákat fordítani sokkal inkább, mint az esetleges tanári felkészítésekre, vagy az évente egyszer tartott 1-2 órás előadásokra, hogy teljes tanári karokat megcélozni akár egy kétnapos programban, amitől utána az várható, hogy ezek a tanárok hitelesen fogják tudni képviselni a mindennapi nevelő munkájukban indirekt módszerekkel - mert a pedagógiában az indirekt módszer mindig hatékonyabb - a drogtól való eltérítést.
Ezzel nem azt mondom, hogy teljesen felejtsük el a gyerekeknek tartott drogprevenciós előadásokat, mert erre is szükség lehet ott, ahol nagyon veszélyeztetettek a gyerekek, de mondjuk egy olyan iskolában, ahol ez még nem súlyos probléma, meg vagyok róla győződve, hogy sokkal hatásosabb lenne a tanári karoknak. De megismétlem, teljes tanári karoknak pályázat alapján, ahol erre igény van, nem az iskolák költségén - mert azokról ezer bőrt lenyúznak -, ennek lenne eredménye, és ezt javasolnám, hogy ha nincs ilyen program, akkor ezt vegyék be.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselőtársaimmal többször beszéltünk erről a kérdésről különböző fórumokon. Sok mindenben egyetértünk ebben az ügyben, én is azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan lehet ezt az egészségfejlesztő tantárgyat rendszeressé tenni.
Tné 20.
Uk(21-30) - elnök
Tehát milyen elképzelései vannak a tárcának arra, hogy valamilyen formában rendszeres oktatás legyen az iskolákban. Továbbá azt szeretném még megkérdezni, gondolkodnak-e azon, hogy a pedagógusok alapképzésében egy egészségfejlesztő, egészségnevelő programot is elindítsanak, hiszen ott is - sőt, ha valahol, akkor ott - nagyon fontos lenne, hogy ez szerepeljen. Milyen elképzelések vannak ezzel kapcsolatban?
Ha jól látom, nincs több kérdés. (Jelzésre.) Bocsánat, a szakértők részéről van. A KDNP szakértője, üdvözlöm.
SZABADKA PÉTER szakértő, KDNP: Külön üdvözlöm a Szociális Minisztérium részéről azt a megfogalmazást, hogy a kábítószer-probléma holisztikus megközelítése, de nekem kétségeim vannak ennek a véghezvitelével. A két előadást meghallgatva az az érzésem, mint gyakorlati területen is dolgozó embernek, hogy ennél a korosztálynál túlságosan intellektuális szinten mozog ez a kábítószer-prevenció és megelőzés. Az egészségfejlesztés, mint globális megközelítése a dolognak, nagyon fontos, hiszen magában a nagyon veszélyeztetett pubertás korosztályban ez lényeges szempont, csak ezek elemeit ki kell bontani.
Nagyon jó lenne, ha ebben a sport, a művészeti oktatás, tehát az élménypedagógia, az élményadás elemei jelennének meg. Persze nagyon fontosak az ismeretek, de ebben a korosztályban csak akkor válik valami hatékonnyá, ha élményekkel párosul. Mint iskolai vezető és gyermekotthon-vezető is, tapasztalom, hogy esetlegesek azok a sportolási és sportoltatási lehetőségek, amelyek nagyon fontosak lennének ennek a korosztálynak, azok a kulturális seregszemlék, ahol az iskola megmutathatja magát, illetve az egyes diák. Hiszen ahhoz, hogy ezt a prevenciót levigyük az egyén szintjére, pozitív státuszokat kell kialakítani a gyereknek. A státuszokhoz megfelelő szerepeket kell kapcsolni, és beindul egy közösségi hatás, mint ahogyan a nemzeti drogprevenciós stratégia szerepel, a közösségi hatások rendszere. Tehát az egyéni és a közösségi hatásokat jobban kell kombinálni.
Mi is végzünk különböző drogprevenciós tevékenységeket, konferenciákat, gyakorlati bemutatókat szervezünk, most fejeztük be a bűnmegelőzési pályázaton nyert programunkat, egy komplex, nyolcprojektes programot. Megmondom őszintén, nagyon fontos elemek voltak kiírva benne, sok élménypedagógiai elemmel, de például az ennek a korosztálynak nagyon fontos munka, munkára való nevelés területén szinte semmi szerepet ennek nem szánunk, és azt gondolom, hogy ezen a területen is fontos lenne az előrelépés.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyi.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN, MDF: Köszönöm szépen, elnök úr. Arra szeretnék emlékeztetni - Magyarországon egyre többen foglalkoznak a prevencióval, de bizonyos nemzetközi irányelvek, előírások nem szivárogtak be igaziból -, hogy az Európai Tanács nagyon mélyen foglalkozott ezzel a konkrét korcsoporttal, sőt az Unió nagyobb konferenciái is. Néhány - nem túl sok - évvel ezelőtt, valamikor '99-2000 körül azt állapították meg, hogy az iskolai drogprevenciós programok közül az a hatásos - és ezt rengeteg kutatás alapozta meg -, amely személyiségfejlesztő és életvezetési ismereteket kombináló, rendszeresen végzett nevelőprogram, amely közösségi a környezeti elemeket is magában foglal. Tehát csak a helyi közösséggel, civil szervezetekkel, szülőkkel együtt, és itt a környezet kapcsán nem a környezetvédelemről beszélünk, hanem a helyi környezetről.
Nem tudom megérteni, hogy az a program, amelyet annak idején az Egészségügyi Minisztérium égisze alatt kezdtek el, és amelyben a kétezres évek elejére több mint tízezer tanárt képeztek ki - az életvezetési ismeretek és térségek program -, miért nem kap elegendő támogatást. Hiszen ez megfelel ezeknek a kritériumoknak, átesett egy ötéves független kutatáson, amelyet az országos közoktatás-értékelési központ végzett el 130 iskolán, amely mind a hatékonyságát bizonyította, mégis az utóbbi években a pályázatokon hátrányos helyzetbe került ez a program. Tehát létezik ilyen program, nyilván vannak más értékes programok is, de ezt akarom kiemelni, mert ez volt az , amelyen sokan dolgoztak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, most tényleg a minisztérium előadóit illeti a szó. Melyikük kezdi? (Jelzésre.) Tessék!
SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Részben pályázat formájában történt támogatás. Lényegében a nemzeti stratégia a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására vonatkozó 2000-es országgyűlési határozat végrehajtására az 1036/2002. számú kormányrendelet egyik pontjában szerepelt, hogy ki kell dolgozni egy olyan támogatási rendszert, amely az iskolák számára lehetővé teszi, hogy minden egyes intézmény támogatást kapjon. Ennek megvolt a határideje, elnézést kérek, ezt most pontosan nem tudom felidézni, de ezt, ha jól emlékszem, egy költségvetési törvény hatályon kívül helyezte. Tehát ez kidolgozásra került, most is megvan, elő lehet venni, de jelenleg nincs rá forrás, ezért nem került bevezetésre.
Másrészt úgy vélem, ez nem csupán pénzkérdés, hiszen az iskoláknak az egészségfejlesztéssel foglalkozniuk kell, és ez elsősorban az intézményvezetőkön és a fenntartókon múlik, hiszen a fenntartók hagyják jóvá a pedagógiai programokat. Számos pedagógiai programot láttam, van, amelyik intézményben egy A/4-es lapon letudják az egészségfejlesztést, a környezeti nevelést, a fogyasztóvédelmet, míg más intézményben tantárgyakra van lebontva, hogy melyik tantárgyban hogyan valósul meg. Tehát ezeket nem az oktatási tárca jogosultsága ellenőrizni, hanem a fenntartóé, hiszen a fenntartó fogadja el a pedagógiai programokat, és az is a fenntartó kezében van, hogy ez mennyiben valósul meg, hiszen az intézmények a pedagógiai önállóságukkal élve maguk határozzák meg, hogy a helyi viszonyok között hogyan, milyen mértékben tudják ezeket a feladataikat teljesíteni.
Valószínűleg többször fogok utalni arra a segédletre, amelyet a közoktatási törvény 2003-ban történt módosításakor kiadott az oktatási tárca, ebben az egészségügyi tárca, illetve több szakértő is közreműködött, ebben a segédletben olyan iránymutatást adtunk, hogy ha az alapján készültek a pedagógiai programok, akkor az egészségfejlesztés megvalósulhat az intézményekben.
A drogprevenció miért váltható ki egészségfejlesztéssel? Úgy vélem, az egészségfejlesztésnek egy része a drogprevenció, és mint ahogyan a hozzászólásokból is kitűnt, ha erre az egy problémára fókuszálunk, akkor nem igazán lehet eredményeket elérni ezen a téren. Az előadásban is hangsúlyoztam, hogy az intézményekben az egészségfejlesztés holisztikus szemléletét kell közvetíteni, és ennek részeként a drogprevencióval foglakozni.
(-30)
Tné 31-40. Simonyi István folyt.
A számokra vonatkozóan és átlagosan említettem, hogy évente 100-150 ezer diákot érünk el, és hogy körülbelül olyan 350 iskola vesz részt a programokban. Erre vonatkozóan természetesen elkészítünk egy olyan kimutatást és átadjuk a bizottság számára, hogy 2000 óta hány intézmény hány tanulója vesz részt, illetve mekkora összegek kerültek évente kiosztásra, ez rendelkezésre áll.
Az egyes programok akkreditációjára vonatkozóan egyrészt már korábban megfogalmazódott az az igény, hogy olyan szervezetek, olyan szakemberek kerüljenek be az iskolákba, amelyek olyan programokkal rendelkeznek, amelyek a pályázati kiírásban megfogalmazottaknak megfelelnek. Így, amint említettem, az "ndi-szip.hu" honlapon megtalálhatók azok a szakmai szervezetek, amelyek ilyen programokat írnak, illetve szakemberek. Az SzMM-mel folyamatban van ennek a rendszernek a kidolgozása, ez egy bonyolult folyamat, de dolgozunk az ügyön, tehát bízunk abban, hogy ennek mindenféle háttere meglesz, és akkreditált programok és szervezetek lesznek.
Arra a kérdésre, hogy hol költődik el a pénz. Ennek a pályázati rendszernek egyik eleme, hogy pénzügyi és szakmai beszámolót kell készíteni, amelynek elfogadása során fogja a szakmai szervezet megkapni a közreműködői díjának egy részét; tehát a program során 30 százalékát a támogatási összegnek visszatartjuk, és ezt csak akkor kapják meg, amikor ez a pénzügyi és szakmai beszámoló elfogadásra kerül. Úgy tudom, hogy volt egy ilyen vizsgálat, hogy mennyiben valósulnak meg ezek a programok; természetesen minden programot nem tudunk a helyszínen vizsgálni és a Péter erről beszélt, tehát ezt ilyen módon tudjuk kontrollálni.
Rátérnék arra kérdésre, hogy rendszeresen legyenek ilyen foglalkozások az intézményekben. Itt kanyarodnék vissza arra, hogy ebben a segédletben épp erre utaltunk, hogy folyamatjelleggel épüljön be az iskola életébe az egészségfejlesztés, ennek részeként legyen egy drogprevenciós szegmense; másrészt javasoltuk az intézményeknek, hogy egy egészségfejlesztő munkaközösséget vagy teamet hozzanak létre, akik koordinálják ezeket a folyamatokat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az intézmény egésze önmagáénak tudja az egészségfejlesztést és mindenki - akár a portástól kezdve az igazgatóig - ezt a szemléletet tudja közvetíteni.
A tárca részéről, ezt sajnos elfelejtettem említeni, támogatjuk a drogkoordinátor és a mentálhigiénés képzéseket. Eddig 2000 óta, több mint 2000 pedagógus vett részt a drogkoordinátor képzésen, a mentálhigiénés képzésen pedig 1200 pedagógus vett részt. Ezeknél a képzéseknél a jelentkezési lapokon feltüntetjük, hogy csak olyan intézménytől fogadunk el jelentkezőket, ahonnan még nem volt pedagógus, aki részt vett ezeken a programokon, hiszen az a célunk, hogy legalább egy olyan pedagógus legyen minden intézményben, akik ezeken a programokon részt vettek. Egy esetben térünk el ettől, ha a tanuló létszáma a 400 főt meghaladja, hiszen abban az esetben jobbnak látjuk, hogy ha két pedagógus rendelkezik ilyen végzettséggel.
Élménypedagógia. Ugyancsak ebben a kiadványban utaltunk arra, hogy itt lényegében minden egyes tantárgyba beépíthető az egészségfejlesztés, minden pedagógus kreativitásán múlik, hogy mennyire tudja a tananyagot oly módon átadni, tehát az ismereteket úgy átadni a gyermekeknek, hogy ebben az egészségfejlesztési szemlélet megjelenjen. Úgy gondolom, hogy minden kérdésre adtam választ. Itt az előadásban utaltam arra, hogy olyan programokat kell az iskolákban alkalmazni, amelyek nem frontális ismerettudáson alapulnak, hanem személyiségfejlesztő programok, saját élményen alapulnak, és interaktív módon dolgozzák fel az ismeretanyagot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Azt szeretném kiemelni, amit végül is az ismertetőben is elmondtam, hogy az iskolai szinttér tulajdonképpen csak egy abból a számos megjelölt színtérből, amit a stratégiai program célkitűzésében belefoglalt. Az elmúlt években, illetve idén is törekszünk arra, hogy az iskolán kívüli egyéb: a szabadidő eltöltés, akár a média vagy más programok lehetőséget nyújtsanak a drogprevenciós aktivitás, illetve ilyen típusú fejlesztések elősegítésére.
Idén például a prevenciós pályázat kiírása is úgy fogalmaz, hogy a közösségi együttműködésen alapuló programok megvalósulása. És itt valójában ebbe beleértendő az iskolai közösség, illetve minden olyan helyi résztvevő, aki kapcsolatba kerül a fiatalokkal, diákokkal, egyre inkább egy ilyen integrált megközelítés felé mozdulunk el. A tavalyi évben kiemelten támogatott programok közé tartoztak a drogalternatívák például, ami nagyon fontos szinttér itt az elmondottakkal kapcsolatban. Ebben a tárgykörben nagyon fontos a forrás kérdése. Minden beszámolóban hallottuk, hogy amióta megindultak ezek a támogatási programok, azzal együtt indultak el igazából a konkrét tevékenységi formák is: iskolában, iskolán kívül is, és ez a finanszírozási keret valamelyest korlátozó tényező is, ezt be kell látni ebben a kérdésben.
A másik dolog, a prevenciós akkreditációval kapcsolatban és szintén a finanszírozással kapcsolatban viszont azt fontos talán megemlíteni, hogy az iskolai drogprevenciós programok országos rendszere egyben egy lehetőség az akkreditáció felé való elindulásban is, miután itt egy támogatási programról van szó. Azok a programok, amelyek megfelelnek egy ilyen típusú akkreditációnak, követelményrendszernek, azok nagyobb eséllyel jutnak a finanszírozáshoz.
A pénzek felhasználásával kapcsolatban, valóban ez a monitoring rendszer, amiről kevés szót ejtettem, nyújt megfelelő továbbjutási lehetőséget, tájékozódási pontot reményeink szerint, amit majd a következő felhívásunkban is érvényesítünk. Egyrészt azáltal, hogy igyekszünk teljesítményindikátorokat megállapítani e tárgyban, az ellenőrzés rendszerét kimunkálni, tehát az átláthatóság és a forrásoptimalizálás lehetőségeit kívánjuk megtalálni ezekben a programokban. Ez egy hosszú folyamat, ami nem biztos, hogy ebben az évben teljes körűen megvalósul, de látható, hogy itt egy emelkedő ívű fejlődésről van szó, reményeink szerint ez így folytatódik. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tudom, hogy van-e még kiegészítés?
Felvinczi Katalin!
Dr. Felvinczi Katalin (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) reflexiója
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Nagyon kevés. Köszönöm szépen. Az egyik és kapcsolódni szeretnék, Péter ugyan nagyságrendileg elmondta, ami az akkreditációval kapcsolatban tudnivaló, de az azért azt hiszem, hogy nem jelent meg kellőképpen drasztikusan az itt jelenlévő számára, hogy mi is a nehézsége ennek az egész akkreditációs folyamatnak.
Tné 40.
Uk(41-50) - Dr. Felvinczi Katalin
Egyfelől nem programakkreditációról van szó, itt tévesen használunk egy fogalmat. Nem programokat akkreditálunk, hanem a programok eleget tesznek valamilyen minőségi kritériumoknak, és van egy intézmény, amely tanúsítja az alkalmasságukat. Tehát ezt a fogalmi tisztázást ebben a körben is érdemes megejtenünk.
Kétségkívül, hogyha a kormány elszánja magát, és megteremtjük azokat a jogszabályi feltételeket, amelyeket az akkreditációs rendszer lehetővé tesz, vagyis, hogy a prevenciós programok minősítéssel bírjanak, és azok jelenjenek meg államilag finanszírozott módon a közoktatási intézményekben, ennek nyilvánvaló módon vannak súlyos pénzügyi konzekvenciái is. Ezzel tisztában kell lennünk, és mivel demokráciában élünk, érdekeltté kell tennünk a prevenciós programok szolgáltatóit arra, hogy ők ebbe a rendszerbe iratkozzanak be, és akarják, hogy minősítettek legyenek és tanúsítvánnyal rendelkezzenek. Nem beszélve arról az apróságról, hogy a prevenciós programok problematikája önmagában véve is horizontális tematika. Minimum három, úgymint az egészségügyi, az oktatási és a koordinációért felelős tárca rendkívül szoros és összerendezett működését követeli. Tehát nem azt szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy nem most találkoztunk ezzel a problémával, hanem ezen már évek óta dolgozunk, csak vannak olyan jellegű nehézségek, amelyet valóban nem tudunk megoldani egy ostorcsattintással, mert nem lehet parancsba adni. Ez az egyik szempont, amire szeretném felhívni a figyelmet.
A másik, ami felmerült kérdésként, és erre eddig nem adtunk választ, hogy a nemzetközi standardok, tapasztalatok milyen módon tükröződnek az alkalmazásra kerülő prevenciós programok vonatkozásában. Kétségkívül ismeretesek mindannyiunk számára az Európa Tanács által megfogalmazott különböző típusú ajánlások, melyeket utóbb az Európai Unió drogügyi kutató központja is továbbít, és egy csomó kérdésben módszertani levél foglalt állást ebben az ügyben. Megjegyzem, hogy ennek a kutatóközpontnak van egy olyan adatbázisa, amely azt az érdekes kettősséget valósítja meg, hogy olyan módon gyűjt információkat a prevenciós programokról, meg általában a keresletcsökkentés területén megjelenő programokról, hogy ez gyakorlatilag egyfajta értékelésre is lehetőséget biztosít. Ez az úgynevezett EDDRA adatbázis, az Exchange of Drug Demand Reduction Action címet viselő adatbázis, amelynek az a lényege, hogy egy meglehetősen szigorú szempontrendszer mentén kéri a keresletcsökkentés területén megjelenő szervezeteket, hogy ismertessék a tevékenységüket. Tulajdonképpen, ha egy szervezet ki tudja tölteni ezt az adatlapot, az már lehetőséget teremt arra, hogy a szervezet ilyenformán minősüljön. Megjegyzem, innen is láthattuk, hogy Magyarországon még rendkívül nagy fejlődési lehetőség van előttünk, mert például egy hasonló szempontrendszert alkalmaz a többször említett szakmai információs portál, és a szervezeteknek bizony súlyos nehézséget jelent, hogy ezeket a bizonyos programinformációs adatlapokat kitöltsék, pedig meg kell mondanom őszintén, nem nagyon bonyolultak a kérdések, amelyeket felteszünk.
Felmerült az a kérdés, hogy az életvezetési ismeretek és térségek program támogatottsága miért szorult háttérbe, ez vélhetően abból adódhat, ahogyan Katalin maga is említette, hogy hihetetlen kínálati piac nyílt meg. Innen látszik egyébiránt, hogy a drogpolitikának mégiscsak van valamilyen hatása, ugyanis tiszta drogpolitikai beavatkozásnak tekinthetjük, hogy megindult egy célzott támogatási program a koordinációért felelős tárca finanszírozásában, ez 2001-ben indult meg, az adatok nagyszerűen bemutatták, hogy drámaian, ugrásszerűen emelkedett a prevenciós tevékenységet folytató szervezetek, és azon iskolák száma, amelyek ebbe a tevékenységbe bekapcsolódtak. Ebből is tisztán látszik, hogy ha egy finanszírozási technikát társítunk egy szakmapolitikai elképzelés mellé, akkor haladéktalanul hatásokat fogunk elérni. Az nem biztos, hogy ezek a programok hatnak a gyerekekre, vagy abban az értelemben és mértékben hatnak rájuk, mint ahogyan szeretnénk, de mindenesetre meg tudjuk találni azt a technológiát, amellyel egy rendszert működtetünk. Ennek aztán utána hatása van, és nagyon fontos, hogy milyen hatása van, mert ha darabszámra nem kezdtek volna el szaporodni ezek a programok, akkor soha nem jutottunk volna oda, hogy érdemben felvethessük azt a szempontot, hogy minőségi rendszert kell üzemeltetni a körükben. Egy programra nem lehet minőségi rendszert telepíteni, mert a minőségi rendszer nem független a futtatott programok tartalmától. Aki egy kicsit tapasztaltabb ezen a területen, például aki iskolában dolgozik, és találkozik a Comenius programmal, amely egy minőségügyi rendszer volt, jól emlékszik arra, hogy ez milyen mértékben támaszkodott az iskolában ténylegesen zajló folyamatokra. Tehát nagyon megnyílt a piac, megnyíltak a drogprevenciós programok, és ebből adódóan nyilván egyfajta versenyhelyzet is kialakult a programok között.
Erről még rengeteget lehetne beszélni, de azt gondolom, az messze túlfeszítené a kereteket, és egy nagyon fontos dologról még nem beszéltünk, és szerintem erre még térjük vissza egy pillanatra, ez pedig az úgynevezett normatíva probléma, az egészségfejlesztési normatíva. Még az immáron megboldogult Johan Béla közegészségügyi program - mármint ebből a Johan Béla név boldogult meg - jelezte az úgynevezett egészségfejlesztési normatíva bevezetését. De csak jelzem, hogy ez felmenő rendszerben milyen pluszterheket róna a költségvetésre, hiszen először - emlékeim szerint - 900 millió forint volt 2003-as árakon, és amikor ez valamennyi közoktatási intézményben működik, akkor - ha jól emlékszem, 2003-as árakon számolva - 9 milliárd forintot jelentett volna. Úgyhogy ezt kell kalkulálni, amikor ilyen jellegű kérdés felmerül. Ezek azok a tényezők, amelyek bizonyos értelemben mederben tartják a szakma törekvéseit.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, ezt a részt... (Pettkó András: Csak egy rövid kérdést.) Alelnök úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak a jegyzőkönyv kedvéért, azért az elmúlt másfél órában arra jöttem rá, hogy az egész történet lényege a pénz, hiszen a mindenkori kormánykoalíció felelőssége eldönteni, hogy mire mennyi pénzt költ, hogy mennyi pénzt költünk összesen a kábítószer-probléma kezelésére. Ha tudjuk, hogy mennyit kívánunk elkölteni, akkor lehet vitatkozni azon, hogy hány program, milyen programok, és ezek a programok jók vagy rosszak, vagy egyáltalán a programok tekintetében merre tudunk továbbmenni. Arra meg nagyon jól emlékszem az előző bizottsági munkából, amely tartott 6-8 hónapig, hogy ott a bizottság egyértelműen megállapította, hogy az erre a területre fordított pénz összességében kevés.
Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert abból, hogy mi beszélgetünk vagy órákat eltöltünk ezzel a kérdéssel, akkor lesz haszon, ha a következő jelentéshez előkészítünk ilyen kulcsmondatokat, és azok az emberek, akik majd előkészítik a következő jelentést, szeretném mondani, hogy ez mindenképpen benne legyen.
Még annyit, hogy majd át kell mennem a parlamentbe, tehát elnézést kérek, ha előbb elmegyek.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Teljesen egyetértek alelnök úrral abban, hogy a jelentés kiemelt részének kell hogy legyen az iskolai drogprevenció és ez a rész, azt gondolom, erre külön fogok figyelni. Pont azt fogalmaztuk meg anno, amikor létrejött ez a bizottság, hogy próbáljuk megfogalmazni azokat a pontokat, amelyekben tovább kell lépnünk, összpontosítsuk az erőnket, és ha meg tudjuk találni azokat a főbb prioritásokat, amelyeket majd itt közösen meg fogunk fogalmazni, ahhoz próbáljuk megtalálni a megfelelő forrásokat. Ebben kell nagyon ügyesen előremennünk, és ennek kell majd a jelentésünknek is fontos részét képeznie.
Köszönöm szépen az előadásokat is, biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznos volt mindannyiunk számára. Bízom benne, hogy a következő hónapokban a jelentés elkészítésekor is majd fontos segítséget fogunk kapni.
(-50)
Tné 51-60. Elnök folyt.
A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet bemutatása
Rátérünk a második napirendi pontra: a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet bemutatása. Köszöntöm az igazgató asszonyt és át is adnám neki a szót!
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) szóbeli kiegészítője
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Azt remélem, hogy sikerült mindannyiuknak rendelkezésére bocsátanunk az anyagokat a prezentációval kapcsolatban. Ez tulajdonképpen csak engem segít, nekem jó, hogy én tudom nézni, tudok támaszkodni valamire, hogy mégis miről szeretnék beszélni.
Nagyon röviden. A jelenlevők túlnyomó többsége vélhetőleg tudja, hogy a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet 2001-ben alakult meg a kábítószerügyi koordináció háttérintézménye gyanánt, az akkori Ifjúsági és Sportminisztérium háttérintézménye gyanánt, illetőleg az ISM háttérintézménye előtt volt egy másik nagyobb intézmény és annak az egységeként. Jelen pillanatban a Drogmegelőzési Intézet tulajdonképpen nem nagyon változtatta a státuszát olyan értelemben, hogy mindig a kábítószerügyi koordináció támogatását próbálta végrehajtani, illetve mindig, mint a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca háttérintézménye vagy annak valamilyen részeként lépett fel.
A célkitűzés az volt, hogy a nemzeti stratégia program megvalósításának, illetőleg a probléma befolyásolásának és a szer fogyasztása megelőzésének szakmai módszertani kutató és háttérintézménye legyen Magyarországon.
Azt mondhatjuk, bár lehet, hogy ebben van némi nagyképűség, hogy a stratégia szakmai koncepcionális finomhangolásában is részt vesz a Drogmegelőzési Intézet. Ennek nyilván talán az is az indokoltsága, hogy a Drogmegelőzési Intézetben olyan szakmai háttérrel rendelkező kollégák dolgoznak, akiktől egy ilyen jellegű szakmai segítség talán indokoltan elvárható.
Némi információ arról, hogy mik a szervezeti viszonyok az intézetben, a különböző elgondolások, azok, amelyek terjednek ezzel kapcsolatban. Tehát az intézet igazgatóját 2003 óta a kábítószerügyi koordinációért felelős minisztériumot irányító miniszter nevezi ki; a kinevezés 3 évre szól; 11 közalkalmazotti munkatárssal dolgozunk összességében és 5-6 szerződéses munkatárs az, akivel állandó kapcsolatban állunk; és van egy tágabb szakértői bázis, ami lehetővé, tehát van hozzáférés azokhoz a szakemberekhez, akik talán a legnagyobb presztízzsel rendelkeznek a kábítószer-probléma kezelése területén.
Az éves költségvetését a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca fejezeti sora biztosítja. Ezek, csak hogy a nagyságrendet érzékeltessem: minthogy a Drogmegelőzési Intézet felelős az elterelés megelőző felvilágosító szolgáltatásainak szakmai és adminisztratív menedzseléséért, így az ellátási díjak folyósításáért is, ez éves szinten körülbelül 110 millió forint. Egy növekvő összeg egyébiránt, merthogy attól függően, hogy hányukat von a rendőrség eljárás alá, attól függ, hogy minekünk hány kliensünk van az elterelésben, illetőleg az egész szakmai feladatok megvalósítása mintegy 85-90 millió forintot tesz ki, tehát gyakorlatilag egy ilyen 200-210 millió forint az, amit összességében felhasznál a Drogmegelőzési Intézet, de ezt fontos látnunk, hogy ebből az ellátási díjak teszik ki a rendelkezésünkre álló források túlnyomó többségét.
Röviden összefoglalnám, hogy mik azok a tevékenységi területek, amelyen az intézet megjelenik. Először is a prevenciós tevékenység szakmaiságának erősítése, ahogy ez az alapító okiratban is megfogalmazódik. Ennek keretében most már második éve dolgozunk egy úgynevezett megelőzési projekten - nem szeretném azt mondani, hogy itt valamilyen vadonatúj dolog történik - itt tulajdonképpen a meglévő ismereteknek, információknak, korábbi kezdeményezéseknek valamilyen koncepcionális összerendezésére teszünk kísérletet; általában azokhoz a kutatásokhoz, amelyek a prevenciós programokhoz fűződnek, zajlanak az utóbbi 4-5 évben, az intézetnek mindig van köze, mindig volt köze. Tehát a prevenciós programok hatékonyságvizsgálatához, feltérképezéséhez mindig volt köze az intézetnek. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon időszerű, hogy most összegződjenek ezek a tudások, és például az akkreditációs rendszer kimunkálásában testet öltsenek, tehát hogy valamilyen értelme is legyen mindannak, amit az eddigiekben tanultunk, kezdeményeztünk.
Ez egy kutató módszertani intézmény, ebből adódóan az intézet részt vesz az iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása vizsgálatban, ez a HBSC kutatás. 2002 és 2005 között valósítottunk meg egy Nemzeti Kutatásfejlesztési Alap által finanszírozott projektet; mi konzorciumvezetői feladatot töltöttünk be ebben a projektben, több aleleme, alegysége, alkomponense volt ennek a projektnek. Volt egy olyan komponens, amely kifejezetten a prevenciós programok feltérképezésére helyezte a hangsúlyt, és volt egy olyan komponens, amelyik pedig egy újfajta prevenciós szolgálat kimunkálását célozta, az utóbbiról majd a későbbiekben szólok.
Ebben az évben részt vettünk a hajléktalanok körében végzett kutatásban, tehát, hogy a hajléktalan populáció szerhatási szokásait megismerjük célzott kutatásban; továbbá most van befejezés alatt a felnőtt népesség körében az alkohol- és droghasználatra vonatkozó kutatás, az úgynevezett felnőtt vizsgálat.
Intenzív publikációs tevékenységet végez az intézet, évente 3-8 kötetet jelentetünk meg különböző kategóriákban értelmezhető módon; és közvetlen tanácsadást folytatunk az országban működő kábítószerügyi egyeztető fórumok számára.
Az ellátott szervezési tevékenységünkről már beszéltem, az intézet bonyolítja tehát ezt a megelőző-felvilágosító elterelést. Ennek keretében mintegy 46 szolgáltatóval vagyunk kapcsolatban, ezeknek egy jelentékeny hányada civil szervezet; részben egyházi kezdeményezések, illetőleg természetesen ebben a körben megjelennek egészségügyi szolgáltatások is, elsősorban a drogambulancia.
Nemzetközi projektekben is részt veszünk. Magyarországon 2003 és 2004 között került megvalósítása egy twinning asisstance program, ami is azt jelentette, hogy mi kaptunk szakértői segítséget külföldi partnerektől, konkrétan: holland és angol partnereinktől. Ez a kábítószerügyi egyeztető fórumoknak a szakmai képzését, intézményesülését, a Drogmegelőzési Intézet szakmai fejlődését is volt hivatott szolgálni; valamint egy jelentékeny összeggel, mintegy egymillió eurós nagyságrendben került sor a területnek a tényleges finanszírozására, ugyanis egy pályázati alapot hoztunk létre és két éven keresztül különböző típusú kategóriákban valósultak meg projektek. Ezeket egyébiránt tulajdonképpen a minisztériumi támogatási projektek mellett vagy azok kiegészítőjeként kellett vagy lehetett értelmezni.
Az intézet nyújtott logisztikai támogatást az úgynevezett MATRA projekt megvalósításához, amiről mi ebben a körben már rendkívül sokat beszéltünk; ami tulajdonképpen a nemzeti drogstratégia megvalósulását volt hivatott valahogy áttekinteni, illetőleg a koordinációs mechanizmusokat számba venni. Jelen pillanatban az intézet még egy fél éven keresztül dolgozik Macedóniában egy CARDS twinning projekten, ahol projektvezetőként dolgozunk holland kollégáinkkal együtt, akik a juniorpartnerek ebben a projektben. Ez nagyon érdekes, és azt hiszem, hogy van a társaságunkban olyan szakértő kolléga, akivel nagyon értékes diskurzust tudnánk folytatni erről a projektről, Szomor Katalinra gondolok, hogy a macedón tapasztalatainkat majd egy adott pillanatban jó lenne, ha meg tudnánk osztani egymással. (Szomor Katalin: Ajánlottam már egy éve.)
Az intézet működteti az úgynevezett szakmai információs portált, ami hál' istennek már sokszor megidéztetett. Ez egy folyamatos fejlesztés alatt álló kezdeményezés, azt reméljük, hogy ez nemcsak egy ilyen kiterített vagy egy ilyen html. fájlban hozzáférhető telefonkönyv jellegű szolgáltatásként tud működni, hanem hogy esetleg azt a tudásbázis-funkciót is fogja tudni nyújtani, amire első pillanattól kezdődően törekszünk.
Tné 80.
Uk(61-70) - Dr. Felvinczi Katalin
Nevezetesen, hogy akár a prevenciós programok gazdáinak, akár a politikai döntéshozóknak tud segítséget nyújtani abban, hogy el tudják különíteni a jót a kevésbé jótól, illetőleg arra vonatkozó ajánlásokat fogalmazzon meg, hogy például mit tekintünk jó kutatásnak, jó prevenciós programnak, és így tovább.
Működtetünk egy társadalomtudományi könyvtárat, ez tulajdonképpen az intézményi átalakulás előtti korból származó vívmányunk, nevezetesen, hogy az egykori Mobilitás társadalomtudományi könyvtára, amelyet továbbvittünk magunkkal a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetbe. Itt próbál megvalósulni és a túlélésért küzdeni az úgynevezett nemzeti kábítószer-ellenes filmarchívum, és a minisztériumi szervezeti egység szakmai támogatásáért is minden tőlünk telhetőt elkövetünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy az intézet egy részegysége, szervezeti egysége a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetnek.
Az eddigi főbb eredmények röviden. Van 89 valóban működő kábítószerügyi egyeztető fórum Magyarországon, azt hiszem, ez nagymértékben köszönhető az intézet tevékenységének, van egy sikeresen teljesített PHARE-projektünk, van egy KEF-kézikönyvünk, amelyet most felmutatok, szeretném, ha esetleg erre egy pillantást vetnének, mert hasznos információ lehet. Sajnos nem tudtam többet hozni belőle, mert igen drága ez a kábítószerügyi egyeztető fórumok működését leíró kézikönyv, és sajnos csak kis példányszámban tudtuk kinyomatni.
Folyamatosan biztosítjuk a megelőző, felvilágosító szolgáltatások támogatását, amely - hangsúlyozom - nemcsak pénzügyi támogatást jelent, hanem a szakmai fejlesztésüket is, továbbá azt, hogy a szakmai fejlesztésük érdekében milyen jellegű kezdeményezéseket lehet megvalósítani. Mintegy 30 szakkönyvet publikáltunk az elmúlt hat évben, itt látható a szakmai információs portál hozzáférhetősége.
A nemzeti kutatás-fejlesztési projekt keretében két újfajta prevenciós szolgáltatást indítottunk be, amelyeket időközben útjára engedtünk, és amely a túlélésért küzd, ezt szeretném itt is megjegyezni. Tehát két ilyen szolgáltatást indítottunk be két magyarországi bevásárlóközpontban, amely a bevásárlóközpontokban csellengő fiatalok számára nyújtana alternatívát, és - meglepő módon - Alternatívának hívják ezeket a helyeket. Erre néhány képet majd fogok mutatni. (Közbeszólás: Pécsett láttunk egyet.) Igen, a jelenlévők láthatták is a Pécs Plázában ennek az egyik verzióját, a budapesti Pólus Centerben lehet megtekinteni a másikat.
Az első tűcsere-automata üzembe helyezésében is aktív segítséget nyújtott a Drogmegelőzési Intézet, azóta is folyamatosan működtetjük, tehát pénzügyileg finanszírozzuk, ellenőrizzük, ellátjuk tűvel a budapesti és a miskolci csereautomatát.
A következő dia egy válogatás abból, hogy milyen jellegű kiadványaink vannak, de nem fért rá minden a képre. A következő képen látható, hogyan képzeltük el az Alternatíva kinézetét, amit láttak Pécsett, és ahogyan kinéz, és ahogyan kinéznek a gyerekek.
Vannak-e tervek a jövőre? Hát, a remény hal meg utoljára. (Közbeszólások.) Tehát a jövőre vonatkozó tervünk egyfelől a prevenciós programok minősítési rendszerének működtetése, amelyet együttműködésben szeretnénk bonyolítani az Oktatási Minisztériummal, ehhez nyilvánvalóan meg kell születnie a jogszabályi környezetnek, másfelől van egy nagyon nagy elmaradásunk, amelyet kénytelenek voltunk regisztrálni, ez pedig a nemzeti drogstratégia kommunikációs vonatkozásainak a rendszerszerű kimunkálása. Úgy gondoljuk, jó lenne, ha erre alkalmas intézmény lenne a Drogmegelőzési Intézet. Tervünk a szakmai információs portál továbbfejlesztése a tudásbázis irányában, és nem utolsó sorban - amennyiben erre lehetőség nyílik -, hogy részt tudjunk venni a nemzeti fejlesztési terv, az Új Magyarország fejlesztési terv aktuális elgondolásaiban, amelyek a kábítószer-probléma kezelésével összefüggésben fogalmazódnak meg.
Elnézést, ha hosszú voltam, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, szintén hasznos információkat kaphattunk, főleg az utolsó fejezet különösen izgalmas lesz a későbbiekben, és gondolom, sokat fogunk egyeztetni ezekről a kérdésekről.
Képviselőtársaim! Szakértők! Van-e kérdés? Ha nincs...
SZABADKA PÉTER, KDNP: Elnézést, szeretném megkérdezni, hogy ezt az internetről le lehet tölteni?
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Igen, a www.kef.hu weboldalról, amely a kábítószerügyi egyeztető fórumok honlapja, ez onnan kiválóan letölthető. (Pettkó András: Ügyrendi javaslatom van.)
ELNÖK: Parancsolj!
Pettkó András ügyrendi javaslata
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Ügyrendileg azt szeretném javasolni, ha a bizottság ülésén bármi kiosztásra kerül papíralapon, utána kapjuk meg elektronikusan is, mert nagyon szeretem a papírhegyeket, de jobban szeretem, ha elektronikusan el van mentve. Nekem már nagyon nagy gyűjteményem van, és bármilyen anyagot szívesen beteszek, csak a múltkori bizottsági ülésen is tapasztaltam, az anyagok 30-40 százaléka jött elektronikusan, a többi meg papíron. Tehát próbáljuk meg, amit csak lehet elektronikusan is küldeni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, amilyen anyagot meg fog kapni a titkárság, azonnal tovább fogja küldeni. Annyit hadd kérjek az Oktatási Minisztériumtól és a SZMM-től is, hogy nagyon megköszönnénk ha a ket@parlament.hu e-mail címre megkapnánk a mai anyagot, és azt továbbítjuk a képviselők és a szakértők felé.
Szomor Katalin!
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
SZOMOR KATALIN, MDF: Egy rövid kérdés Katalinhoz. Nagyon tetszett ez a pécsi plázaprogram, bár amikor ott jártam, gyerek egy szál sem volt ott, de elhisszük, hogy szoktak ott lenni. Viszont a Pólus Centerben, ahova gyakran járok, mert ott lakom mellette, még soha nem láttam ezt a bizonyos ifjúsági programot. Szeretném megkérdezni, hogy ez mettől meddig működik.
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Működik ez a program, továbbra is. Gondi Jánostól, aki majd nyilván vissza fog jönni, hiszen bemutatja a saját szervezetét, pontosan meg lehet kérdezni, hogy hol van. Ez ott van egészen hátul, a Kentucky Fried Chicken - vagy valami hasonló - mellett. (Pettkó András: Ez működik, ezt én is hallottam a barátaimtól.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Javasolom, hogy térjünk át a harmadik napirendi pontra. (Dr. Felvinczi Katalin: Még azt szeretném mondani, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottsággal kapcsolatban is készítettünk anyagot.) Köszönjük szépen,
Tájékoztató a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság munkájáról
Most pedig térjünk át a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság munkájára. Annyit szeretnék elöljáróban elmondani a képviselőtársaimnak, hogy a múlt héten volt egy KKB ülés, ahol magam is részt vettem, mint az eseti bizottság elnöke, és ott röviden tudtam ismertetni a mi munkánkat. Több olyan szakember volt ott a különböző minisztériumok részéről, akikkel találkoztunk valamilyen formában itt a bizottság ülésén.
Azt ígértem ott, hogy amennyi időm és lehetőségem van, részt szeretnék venni a többi ülésen is, és megpróbálom - ha van lehetőség - elmondani a mi tapasztalatainkat, észrevételeinket ezzel kapcsolatban.
Köszönjük szépen az anyagot is, most megadom a szót.
Dr. Felvinczi Katalin miniszteri megbízott (KKB) szóbeli tájékoztatója
DR. FELVINCZI KATALIN (Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság): Köszönöm szépen. A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság működési feltételeit újabban egy vadonatúj, friss kormányhatározat definiálja. A korábbi kormányhatározat 1998-ból származott, ez a kormányhatározat reflektált egy korábbi kormányhatározatra, amely a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság létrehozásáról rendelkezett. Tehát fontos, hogy mindannyian tudjuk, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság nem egy zöldmezős beruházás Magyarországon, hanem ennek voltak előzményei, mint például a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság, majd pedig az 1998-ban létesített Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság, amely egyébként nagyon sok feladatkörrel - mint a jelenlegi - működött már az eddigiekben is. A kormányhatározat módosítására számos oknál fogva került sor ennek az évnek az elején.
(-70)
Tné 91-100. Felvinczi Katalin folyt.
A KKB feladata elsősorban a kormány kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégia program, tehát a nemzeti stratégiai program végrehajtásának elősegítése, az, hogy összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek közötti különböző típusú tevékenységeket a kábítószer-probléma kezelése érdekében. És ezért aztán tulajdonképpen a kormány felismervén azt, hogy őneki szüksége van egy ilyen jellegű tanácsadó, támogató, stb., szervezetre, szerkezetre, létrehozta a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot, ezt működteti. De legyünk tisztában azzal, hogy a bizottság a kormánynak javaslattevő, véleményező testülete, ebből adódóan fontos meghatározni, mert, ha szabad nekem ilyen kiszólásokat megengedni önmagamnak, akkor, amikor majd a bizottság tűnődik azon, hogy milyen természetű jelentést fogalmaz meg, akkor nyilván azon is érdemes tűnődni, hogy a KKB-t valamilyenfajta többletjogosítványokkal nem lenne-e érdemes felhatalmaznia vagy felruháznia, vagy ebben a tárgykörben a javaslatát megfogalmaznia.
Fontos tudni, hogy a bizottság milyen típusú tagokkal rendelkezik. A bizottságban vannak: állandó, eseti és szakértő tagok. Az állandó tagok azok, akiknek azt vélelmezzük, hogy leginkább perdöntő a szerepük a nemzeti drogstratégia megvalósításában. Ez az a pont, ahol a legjelentékenyebb változást hozta egyébiránt ez a 2007-es kormányhatározat, merthogy azt mondja, hogy a bizottság állandó tagjai, a bizottság elnöke, illetve társelnöke. A bizottság elnöke az mindig a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca vezetője, esetünkben a szociális és munkaügyi miniszter és társelnöke pedig az írások szerint az Egészségügyi Minisztériumot vezető miniszter. Ez nagyon fontos lenne, mert azt gondoljuk, minthogy a kábítószer-problémakezelés egy horizontális tematika, ezért magas szintű állami vezetői, illetve politikai támogatottságot megjelenítő szinten kell egy ilyen jellegű koordinációs bizottságot megjeleníteni.
Ezen kívül pedig vannak az úgynevezett kiemelt fontosságú tárcák, mint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, ami egy újdonság, mert a korábbi KKB-ban is kiemelt fontosságúnak tekintettük a Belügyminisztériumot - nem elfelejtendő, hogy a Belügyminisztériumot a KKB-ban az eddigiek során a rendészeti oldal képviselte. Ehhez képest ez most egy perdöntő újdonság, hogy az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban értelemszerűen az önkormányzati terület az, amelyik hangsúlyosan megjelenik a KKB-ban. A Pénzügyminisztérium, merthogy ugye realizálta a jogalkotó is, hogy a nagyszerű szakmai elgondolások megvalósulását esetleg a forráshiány hátráltathatja.
És ezen kívül - és itt van a nagy változás -, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban a drogstratégia, a kábítószerügyi koordinációs szakigény területét képviselő, nem kormányzati szervezetek, négy darab képviselője is részt vesz. Ez azt jelenti, hogy négy civil van tulajdonképpen a KKB-ban, illetve négy olyan ember, aki civil minőségében van jelen a KKB-ban, és ezen kívül vannak még azok a fajsúlyos tárcák, amelyeket a korábbiakban felsoroltam. Ezen kívül vannak az eseti tagok, praktikusan az összes többi minisztérium és ezen kívül vannak az úgynevezett szakértő tagok.
Szeretném elmondani, bár ezt még a Kiss Péter miniszter úr nem hirdette ki, de mindenesetre azért szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a múlt héten megtörtént a civil delegáltak kiválasztása - sikeres választási eljáráson vagyunk túl. Négy képviselőt választottunk: Gondi Jánost, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetségének képviseletében - egyébiránt most is jelen van a körünkben -, Sárosi Pétert, aki az ártalomcsökkentő szervezetek szakmai szövetségét képviseli a KKB-ban, Szemelyácz Jánost a Magyar Addiktológiai Társaságtól, aki még számos szervezetet is képvisel - egyébként a hölgyek, urak találkoztak Szemelyácz doktorral Pécsett - és Topolánszky Ákost. Tehát a négy képviselő civil minőségben a KKB-ban ezen túl megjelenő képviselő és az ő munkájukra is számítunk.
A sajtó igen tisztelt képviselőinek mondanám, hogy a hivatalos kihirdetésre majd miniszter úr fogja megtalálni a megfelelő alkalmat, merthogy ehhez egy megfelelő belső egyeztetési folyamatra van szükség, hogy megkapják az illetékesek, hogy ezt a pozíciót a továbbiakban be tudják tölteni. És láthatjuk az úgynevezett szakértő tagjait is a bizottságnak.
Hogyan alakul a szavazati jog? Az állami és eseti tagok rendelkeznek szavazati joggal. Az eseti tagokat is tájékoztatjuk minden egyes KKB ülést megelőzően arról, hogy mi kerül napirendre. Bizonyos esetekben határozottan felkéri a KKB elnöke az eseti tagokat, hogy szíveskedjenek előterjesztőként jelen lenni a KKB üléseken; egyébiránt pedig szabad joguk eldönteni, hogy részt vesznek-e ezen alkalmakkal. A szakértő tagok viszont tanácskozási joggal vesznek részt a KKB ülésein.
Milyen a KKB működése módja? Évente legalább négyszer kell, hogy plenáris ülést tartson, ezt egyébként meghatározza a kormányhatározat. A szakbizottságai szükség szerint üléseznek. Az elmúlt két év tapasztalatairól azt mondhatom el, hogy a leggyakrabban ülésező szakbizottságok: a nemzetközi, a labor és a jogi.
Mi történik a KKB üléseken? Egyfelől tájékoztatókat hallgatunk meg az éves munkatervnek megfelelően, illetőleg bizonyos különösen fontos kérdésekben határozatokat hoz a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság. Ezek a határozatok általában több tárcát vagy több szervet érintenek és azokban az években, amikor a költségvetési források megengedik, akkor a koordinációért felelős tárca a KKB-ba delegált tárcáknak és országos hatáskörű szerveknek forrásokat ad át a saját fejezeti kezelésű soráról. Tehát a KKB maga nem oszt pénzeket, hanem a KKB-ba delegált tárcák a fejlesztési tevékenység megvalósítása érdekében nyernek forrásokat azért, hogy a kiemelkedően fontos fejlesztési tevékenységeket meg tudják valósítani.
Az ülés napirendjét, az összefoglalókat és a határozatokat - ahogyan ezt az ügyrendünkben immáron meghatároztuk - 30 nappal az eseményt követően közzé tesszük a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján.
Még egyvalamit szeretnék bemutatni: ez pedig az összehasonlítás, ami a nemzeti szintű és a helyi szintű koordináció rendszerét lenne hivatott bemutatni. Nemzeti szinten van nekünk a KKB, helyi szinten pedig vannak a kábítószerügyi egyeztető fórumok. Azt is mondhatnánk, hogy a KEF az egy helyi szinten működő KKB. A nemzeti koordináció esetében a tagok a kábítószerügyi koordinációban leginkább fajsúlyos testületek, ők képviseltetik magukat; a KEF-ek esetében a tagok a kábítószer-problémakezelésben helyi szinten leginkább érintett állami, önkormányzati, szakmai civil szervezetek.
Az lenne az optimális és ez az, amit szeretnénk valamilyen módon elérni, hogy a KKB és a KEF-ek esetében is az történjen, hogy a delegáló intézményben az adott személy, aki megjelenik a KKB-ban, illetőleg a KEF-ben, tehát a delegáló intézményben a kábítószerprobléma-kezelésével összefüggő szempontokat érvényesítsék. Tehát "kábítószeresként" kvázi menjenek vissza a saját delegáló intézményeikbe, míg a KKB-ban vagy a KEF-ben a sajátos intézményi érdekeiket képviseljék és jelenítsék meg, merthogy ha egy horizontális tematikáról beszélünk, akkor csak így képzelhető el az érdemi koordináció és egyeztetés.
Mindkét testület esetében problémát szokott jelenteni a szenioritás kérdése, ami alatt nem azt értem, hogy nem elég öregek a résztvevők, hanem nem foglalnak el kellőképpen magas pozíciót az őket delegáló intézményekben, és állandó jelleggel csúszik lefelé a delegálási színvonal.
Tné 80.
Uk(81-90) - Dr. Felvinczi Katalin
Hiába írja elő példának okáért a kormányhatározat, hogy döntéshozatalra képes munkatársait delegálja az adott országos hatáskörű szerv vagy intézmény, és ugyanezt tapasztaljuk a KEF-ekben is. Itt van egyébként egy alapvető dilemma, nevezetesen általában nem biztos, hogy a döntéshozó szakmaisága kielégítő színvonalú, viszont a szakértő kollega, aki megjelenik, nincs döntéshozatali pozícióban. Tehát ezt a dilemmát éljük meg mindkét szervezetben. Sem a KKB, sem a KEF nem rendelkezik olyan értelemben jogi személyiséggel, hogy önálló költségvetése legyen, vagy önálló jogi személyiségként tudna megjelenni sok helyzetben, és nyilvánvaló módon a kábítószer-probléma társadalmi üzenetéből, meg egyéb szempontokból adódóan is, mind a KKB, mind a KEF esetében azt tapasztaljuk, hogy a döntéseknek korlátozott a kényszerítő ereje.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e kérdés a bizottság tagjai részéről?
Szomor Katalin!
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
SZOMOR KATALIN, MDF: Azt szeretném megkérdezni, hogy itt a négy felsorolt civil szervezeti képviselő közül Topolánszky Ákos közismerten az NDI igazgatóhelyettese, és hogyan fér össze ez a két különböző szerep, mert véleményem szerint nehezen.
DR. FELVINCZI KATALIN (Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság): Úgy fér össze megítélésem szerint, hogy a jelenlévő kollegák civil minőségükben - mindenki másról elmondhatjuk - különböző egyéb fontos funkciókat töltenek be, például Szemelyácz János egy egészségügyi intézmény vezetője, Sárosi Péternek is vannak egyéb funkciói. Tudomásom szerint Gondi Jánosnak nincs rendes állami állása, de Topolánszky Ákos jelen pillanatban a MADRISZ elnökeként került jelölésre, és tekintettel arra, hogy titkos szavazás volt, a demokrácia játékszabályainak ismeretében nehezen tudnám elképzelni, hogy ez ilyen értelemben egy felülbírálható döntés lett volna. Egyébként nem látok ellentmondást ebben a két pozícióban, a Drogmegelőzési Intézet szakmai intézmény. (Szomor Katalin: Állami finanszírozású.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, az is nagyon fontos lépés volt, hogy civil delegáltak be tudtak kerülni a KKB-ba. Ezt nem győzöm sokszor hangsúlyozni. Bízom benne, hogy ennek a testületnek a munkáját is színesebbé fogja tenni a négy civil delegált jelenléte.
Köszönjük szépen, nagyon fontosnak tartottam ezt a napirendi pontot, de mielőtt befejeznénk, Halmai képviselő asszonyt illeti a szó.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Csak megerősíteni szeretném a Felvinczi Katalin által utolsóként megjelenített problémát, tehát a KKB-nál és a KEF-eknél - magam is egy ilyen KEF elnöke vagyok - alapvető probléma, hogy nagyon jó, hogy szakemberek vannak jelen ezeken az üléseken, ugyanakkor a fenntartó küldők közül a civileknél olyan természetes, hogy átmennek ezek az információk, a többi szervezetnél pedig nem eléggé egyértelmű. Úgyhogy azt gondolom, hogy a javaslataink között majd ezzel azért is kell foglalkozni, mert ahhoz, hogy ezek a szervezetek a későbbiekben is eredményesek lehessenek, szerintem elengedhetetlen akár a valamilyen civil szervezeti, vagy valamilyen jogi személyiségű formula, akár annak egy állandó háttér megteremtése, amely biztosítja a működést.
A másik oldalról pedig azt is szeretném megerősíteni, hogy nem gondolom, hogy az lenne jó, ha kicserélnénk őket azokra, akik a küldő intézmények vezetői, hanem a feléjük való információátadás módszertanában ki kellene találni valami újat. Mi ugyanis elég sok mindennel próbálkozunk, például rendszeresen meghívjuk azon iskolák, intézmények igazgatóit, amelyek küldők a KEF-ben, a gyakorlatban akkor is a kollegájukat küldik maguk helyet, és akkor tarthatunk újabb KEF üléseket. Tehát azt gondolom, ennek az igazi módszertana még nem kialakult, és ebben előre kell lépni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mint az előbb is mondtam, nagyon fontos szerepe van a civileknek a KKB-ban, így az eseti bizottság is azt gondolja, nagyon fontos, hogy a bizottság meghallgathassa a civilek véleményét. Ezért a következő napirendi pontban négy civil szervezetet kértünk fel, hogy röviden bemutatkozzon a bizottság előtt.
Azt javasolnám, hogy sorrendben haladjunk, és kérem, hogy maximum öt percben mutatkozzanak be. Utána pedig a képviselőknek, szakértőknek lehetőségük van kérdéseiket, észrevételeiket megfogalmazzák.
Kérem, hogy a jegyzőkönyv kedvéért a nevet és a szervezet nevét szíveskedjenek bemondani.
A felkért civil szervezetek bemutatkozása
Emberbarát Alapítvány bemutatása - Bereczki Sándorné titkár
BERECZKI SÁNDORNÉ (Emberbarát Alapítvány): Bereczki Ágnes vagyok, az Emberbarát Alapítvány titkára. (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Az alapítvány 1989-ben lett alapítva, kiemelkedően közhasznú alapítvány, 35. sorszámmal van bejegyezve a bíróságon, tehát egészen az elején, mégpedig azért, mert a munka akkor már 30 éves múltra nézett vissza, de akkor, a rendszerváltáskor lehetett alapítani ilyen formában, ISO minősítése van.
Az előzmény az volt, hogy '89-től egy kétéves teaházi programot vittünk, amelyben 8 ezer drogoktól érintett, halmozottan hátrányos fiatal vett részt, az első szociológiai felmérést Paksi Borbála és Ferge Zsuzsa ebben a teaházban készítette. "Próbáld meg, segítünk" - ez a program címe, a teaház szlogenje.
Mivel ennyire sok fiatal fordult hozzánk segítségért, meg kellett teremteni az intézményes formát. Megvettük a kőbányai zsinagóga épületegyüttesért a magyar államtól, félmillió dollárért, és a másik félmillióért rendbe hoztuk, ezt Svédországban egy koronáért szokták adni, és ez lett belőle: a Cserkesz utcai 1. sz. rehabilitációs intézet, és az alapítvány székháza.
Célkitűzéseink: ez az egyetlen ma Magyarországon működő komplex ellátást nyújtó intézményrendszer, amely foglalkozik a prevencióval, a rehabilitációval, az iskolarendszeren kívüli képzéssel és foglalkoztatással. Létrehoztuk az addiktológiai gondozót, itt működik az elterelés, az alacsony küszöbű szolgáltatás. Az iskolai drogprevenciónkkal '95-től 50 ezer középiskolás korú fiatalt értünk utol, ez a program azért sikeres, mert közreműködnek a felgyógyult szenvedélybetegek, és amikor elkezdik a zenekarban énekelni a saját szerzeményeiket, mely arról szól, hogy "dobol a szívemen a semmi", akkor a fiatalok tudják, miről van szó.
A másik tevékenységünk a rehabilitáció - két rehabilitációs intézményt működtetünk - és a reszocializáció, amelyet leválasztottunk a rehabilitációról. A rehabilitáció csak akkor eredményes, ha azt a reszocializáció is követi: a védett szállások, a védett foglalkozás és a képzés. Összesen 113 főt tudunk elhelyezni, jelenleg is teljes létszámmal működik az intézmény, lakói biopszichoszociális problémákkal küszködnek, és itt látható a szakmai személyzet. Funk doktor úr itt ül velem, aki 1989 óta a szakmai, orvosi rehabilitációt vezeti, hatalmas hozzáértéssel, az ő munkáját is dicséri a jó eredmény, amely itt elhangzik. Van háziorvos-addiktológusunk, belgyógyász-addiktológusunk, pszichológusunk, felzárkóztató pedagógusunk, szociális munkásunk és egyéb más szakemberek, összesen 37 főállású ember dolgozik ezzel a közel 120 klienssel, és ennek a megoszlását látjuk.
A következő dián a teamet láthatják, mely hetente összeül, és a közös munka eredménye a kliensközpontú kezelés, ők az addiktológiai dolgozók. Jelenleg a X. kerületi Önkormányzattól béreljük ezt az épületet, ebben kap helyet az iskolai drogprevenció, az elterelés, a járóbeteg-ellátás, az alacsony küszöbű szolgáltatás, az egészségügyi szűrések, értékelések.
(-90)
Tné 91-100. Bereczki Sándorné folyt.
És itt elmondom, hogy a hepatitisz B és C szűrését az egész kerületben megcsináltuk egy PHARE-program keretén belül; sajnos esetleges és időleges a pályázati pénz, ezért nem tudjuk ezt folyamatosan tenni, de az értékelés azt mutatta, hogy a X. kerületben háromszor nagyobb a fertőzöttsége a fiataloknak, ez a 80 ezres kerületnek az összetételéből adódik.
Az utánkövetés. Mindenkinek ajándékoztam kis műanyag dossziét, amiben a drogbetegek 15 éves utánkövetése megtalálható, ezer főt megközelítő mintavételéről van szó, nagyon szép eredmények találhatók ott.
Támogató csoport van, hozzátartozó csoport és klubfoglalkoztatás keretén belül foglalkozunk a klienseinkkel, itt végezzük a kutatást. Az első emeleten van a rehabilitációs intézet 23 fővel, és az asztalosműhely pedig az alaksorban. A prevencióból egy kép a Giorgio Perlasca Gimnáziumban.
A járóbeteg-ellátás, háziorvos, addiktológus. Az asztalos műhely, 15 fő foglalkoztatása és betanítása. Ez a műhely végezte a reszocializációs intézet összes ajtaját, ablakát, a parkettázást és nagyon sok mindent.
Elérkeztünk a rehabilitációhoz. Az idő: a rövid távú kezelés 9 hónap, a hosszú távú 18 hónap. Három hónap a beilleszkedés, a stabilizáció 9 hónap és a reintegráció az a hosszabb idő.
Az 1-es számú rehabilitációs intézményünk: egészségügyi és szociális rehabilitáció. Itt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy krónikus fekvőbeteg drog-rehabilitációs intézményként működik egyrészt az intézményünk, mert egy drogbeteg, ha összeesik az utcán eléggé közömbös a társadalom, de ha bekerül az intézménybe, akkor mindenféle területen a szomatikus bajait is gyógyítani kell és az alkoholbetegeknek is, ha belelóg a mája a medencéjébe, azt nem lehet elnézni. És itt majd a problematikája is felmerül a betegek ellátásának: a szociális rehabilitáció szocioterápiával, a terápiás közösségek, csoportterápia, egyéni terápia, munkaterápia, felzárkóztatás. 5 elemit végzett 24-25 évesek jönnek az alapítványhoz, felzárkóztatjuk őket, elvégeztetjük velük az általános iskolát és szakmai képzést adunk nekik, például sütőipari képzést és így a társadalmi mobilizáció megvalósulhat, a társadalom legalacsonyabb rétegéből továbbléphetnek, és így a drogos múltat maguk mögött hagyhatják - majd erről egy pár képet fogok mutatni.
Jelentős a rehabilitációs foglalkozásra való felkészítés. Felvétel arról, amikor az addiktológus és az intézmény igazgatója felveszi a klienseket. Ez a klienskör, akivel a Cserkesz utcában foglalkozunk - nemrégen vettük föl a képet, pár napja.
A komplex rehabilitációs tevékenységnek a részeit láthattuk; nagyon lényeges az előgondozás, bár a drogosok esetében speciális előgondozás van, hiszen nem biztos, hogy a drogbeteg Nyíregyházáról még egyszer el fog jönni, tehát helyben oldjuk meg. Nagyon fontos a beilleszkedés a közösségbe, a felépülés, aminek része a reszocializáció.
Orvosi egyéni erőfeszítések. Nagyon fontos, hogy együttműködjön a család és a hozzátartozó. A családdal is kötünk szerződést a felvételkor nem csak a klienssel, hogy együttműködnek, hogy a csoportba bejárnak, hogy segíteni tudják, hogy együtt tudjanak működni a hozzátartozók a kliens felépülésében.
A terápiás közösség, a csoportfoglalkozások; az egyénre szabott terápia nagyon fontos. Hogy miért is van nálunk pékség? Engedjék meg, hogy elmondjam - nagyon sietek -, az első betegeim között egy olyan fiatalembert hoztak, akinek eddig ért a szakálla, nem volt magánál, egy pincéből hozták fel nagyon rossz állapotban. A szakmája pék volt, és amikor már stabilizálódott, azt mondta nekem: Ági néni, ha én még egyszer dolgozhatnék, mint pék. Akkor volt egy pályázat, az Egészségügyi Minisztériumban megpályáztuk és megkaptuk a gépekre a pályázatot; így indult be ezzel a rehabilitált pékkel ez a pékségünk, ami most már 60 embert foglalkoztat, második munkaerőpiacként építettük ki.
A munkaterápia, munkára való felkészítés és a képzés, a sport; a szabadidő hasznos eltöltése. Hiszen ők csak azt tudják, hogy belőni magunkat, ha unjuk magunkat, ha van szabadidőnk, ha szórakozni akarunk - meg kell őket tanítani a szabadidő hasznos eltöltésére és annak élvezésére.
Az utógondozás. Mindenki kap egy esélyt. Tessék megnézni a második sorban azt a kutyust, ő is kapott egy esélyt, mert ki volt vetve és a közösség része, ma már nélküle nem tudnák a fiúk elképzelni.
Amit a kliensnek tenni kell. Sokat beszélünk, hogy mit kell tenni a társadalomnak, mit kell tenni a közösségnek, de ha az egyén nem tesz erőfeszítéseket, akkor nem tudunk sehova sem eljutni, ezért nagyon fontos - vannak nálunk motivációs terápiás közösségi ülések -, hogy eljusson oda a kliens, hogy ő maga is akarjon talpra állni és együttműködjön, ez a sikerhez vezet. Tehát a tehetetlenséget kell leküzdeni, feltérképezni, őszinte megbánás, feltárulkozás, hogy el tudja mondani a múltját, hogy le tudja zárni a múltját, és hogy a múlttal együtt tudjon úgy élni, mint egy új életben élő ember.
A szakítás is elrendezés, ez egy nagyon fontos dolog: a múlttal szakítani. A családommal felvenni a kapcsolatot és elrendezni: meglógtam, becsaptam, hazudtam, stb. Gyönyörű dolgok történtek: az első betegeim között volt egy férfi, felvettem a kapcsolatot az elvált feleséggel. Amikor eljött az intézetbe, meglátta, hogy meggyógyult a férje, újra összeházasodtak, született gyerekük és nagyon szépen élnek, tehát a szakítás és az elrendezés, a talpon maradás, az állandó karbantartás és ezek, amiket a kliensnek is meg kell tenni.
Módszereink. Ezek a csoportok: szemináriumok, terápiás közösségi ülések, önismereti csoport, realitás-tréning csoport, visszaesés megelőzéssel foglalkozó csoport, irodalom és filmes csoport, hozzátartozók csoportját támogató csoport. Itt látunk egy kiscsoportot szakemberrel, ez pedig a TK ülés. Itt mindenki mindent megmondhat, amit szeretne, amit rossznak lát, és magának a terápiás közösségnek óriási kohéziója van. Az új beteg, amikor bekerül, akkor a régebben ott lévő felelős kliens azt mondja, hogy bírd ki ezt a napot, ne menj el, drogéhséged van, holnap már könnyebb lesz, én is így kezdtem.
Ez a pozíciójavítás. Nagyon rossz állapotban kerülnek ide a kliensek és mindent megteszünk azért, hogy színvonalas minőségi életet éljenek, hiszen a célunk az életminőség váltása.
A munkára felkészítés. A kliens rendbe teszi magát és szobáját. Nincs takarítónő és ugye drogos állapotban nagyon nehéz az önellátás; részt vesz a munkában, dolgozik a közösségért, hiszen a családnál is ez a lényeg, hogy a családomért dolgozok és kipróbálja magát a védett munkahelyen. Ezt a 14 éves drogfüggő fiúcskát nagyon nehezen vettük rá, hogy megfogja a talicska végét, de aztán öröme lett a munkában, tanult és továbbjutott.
Minőségi munka: a betanított munkák. Másokért dolgozni: ez a konyha. 110 ember ebédjét elkészíteni nem könnyű. Mindenkinek van egészségügyi könyve és van egy szakács, aki betanítja őket és magunkért dolgozni micsoda örömet jelent, ugye? Ez a szőnyegszövő műhelyünk, itt történik a munkára való felkészítés, ez pedig a sport, szabadidő.
Tné 100.
Uk(101-110) - Bereczki Sándorné
Vannak önkéntes segítőink, mondjuk az ELTE matematikatanára elviszi őket biciklitúrára. Ezek az önkéntes segítők nagyon sokat tudnak tenni, elviszik őket uszodába, télen bérelünk egy tornatermet, ahol sportolhatnak, foglalkozhatnak.
Itt eljutottunk a reszocializációig, itt látható az épület, melynek ablakai az asztalosműhely munkáját dicsérik.
Az iskolarendszeren kívüli elméleti és gyakorlati képzés rendkívül fontos, mert mindig ő volt a fekete bárány, aki nem tanult, aki megbukott, aki abbahagyta az iskolát, sosem volt sikerélménye. Az iskolarendszeren kívüli képzésben el lehet érni, hogy ezek a fiúk megszeressék a tanulást, néhány nagyon szép levelet eltettem, amely meglengette a szívemet, az utánkövetésről szól. A 17 éves gyerek sütőipari munkásképzésben részesült, majd pékmester lett, aztán leérettségizett, onnan jelentkezett a jogi egyetemre, jelenleg negyedéves, angol nyelvből államvizsgával rendelkezik, felzárkóztattuk, és megszerette a tanulást. Sütőipari munkás bizonyítványt kapnak, tehát nem engedjük el úgy a klienst, aki hajléktalan volt, aki senkinek sem kellett, aki úgy érezte, hogy ő a társadalom feleslegese, hogy ne lenne szakmája, és gondoskodunk arról, hogy a második munkaerőpiacról eljusson az elsődleges munkaerőpiacra, és ott ne csak megjelenjen, hanem tartósan részt is vegyen abban.
A betanított munkák is láthatók a képeken, itt két európai uniós programot valósítottunk meg, ez a HEFOP 2., 3. volt, és a szociális szakdolgozók továbbképzése akkreditált programunk, amelyben a posztgraduális képzésen belül azokat a szakembereket képezzük, akiknek szüksége van a szenvedélybetegek segítségében az ilyen irányú szakmai képzésre.
A reszocializáció keretében kiépítettük a második munkaerőpiacot, védett munkáltatás folyik. A sütőüzemben jelenleg 50 fő dolgozik, az asztalos műhelyben 15 fő, a betanított munkák körében 25 fő - konyha, mosoda, portaszolgálat, kreatív műhely.
A védett lakhatás. Hiába építjük ki a második munkaerőpiacot, képzünk és foglalkoztatunk, ha nincs hol lakni. Az utcán élő ember nem tud teljesíteni, és bármennyire szeretne minőségileg más életet élni, szüksége van a védett lakhatásra. Ezért létrehoztuk az átmeneti otthonunkat, a lakóotthonunkat és külső férőhelyes lakásokat is.
Elméleti oktatás. Ez az oktatási stúdió, ez európai uniós projekt. Mind fiatal drogos kliens, gyakorlati képzés. Nagyon akarják, gyúrják az anyagot. Soha nem éltek a munka világában. A következő képen a vizsga látható, milyen öröm! Ez a fiatalember azt mondta, sosem teljesítettem, de végre megmutathatom az apámnak, hogy én is levizsgáztam, és teszek valamit az asztalra.
Ez pedig a védett foglalkoztatás, a sütőüzemünk, ezt egy ilyen fotóval tudom megmutatni. Ez egy nagyon modern, nagyon korszerű üzem, ez a második munkaerő-piaci üzem 40 üzletbe szállít minőségi, mennyiségi árut. Azt kell tudni, hogy ezek kis üzletek, nem az a cél, hogy nagyon nagy bevétel legyen, hanem legalább a nullszaldót elérje az üzem, hogy munkahelye legyen ezeknek a fiataloknak.
Profitorientált mennyiségi és minőségi termelés. 6-8 órai napi munkavégzésre kell alkalmasnak lenni, látható, hogy ez igen nehéz, majd' leejti a tálcát, de ezt el kell érni. Ennek a fiatalembernek négy osztálya volt, ma sütőipari munkásként szeret dolgozni. Munkahely a pékáru szállítás is, három autónk van, itt szállítók és rakodómunkások dolgoznak.
Ez pedig a védett szállás, ahol örömmel élnek a felépült fiatalok, olyanok, akiket nem vár senki. A munka nem érne semmit, ha visszaadnánk azokat a fiatalokat, akik hajléktalanként kerültek be, csak hónapok kérdése lenne a visszaesés.
A következő az átmeneti otthon, ebben az intézményben minden szobához van fürdőszoba. A bentlakásos férőhelyek alakulása az alapítványnál: '91-ben kezdtük, 2006-ban 98 férőhely volt, és ehhez még hozzájött a 12 férőhely a lakóotthonnal.
A gondozottak életkori megoszlása. Itt látszik - 20-24 éves korosztály -, hogy fiatalokról van szó, és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a másfél éves terápiás ellátás a legolcsóbb és a legeredményesebb ellátás, mert visszafordítható a folyamat: egy fiatal, aki nem segélyekből él, nem fertőz a droghasználat és a közös tűhasználat során, adófizetővé lesz. Érdemes erre a másfél évre beinvesztálni, mert ő maga a társadalom és az egyén részére is a legjobb eredményt tudja hozni.
A felvételek száma: 2006-ban 155 beteget vettünk fel. A gondozottak foglalkoztatási elosztása: munkanélküli 55 százalék, korai nyugdíjas 15 százalék, és feketemunkás, alkalmi munkás 11 százalék. Tehát 19 százalék az - ezres mintavételből -, aki rendszeres munkát folytatott. Tehát hiába van egészségügyi rehabilitáció, szociális rehabilitáció, ha nem képzünk, nem foglalkoztatunk és nem juttatjuk őket munkához. Ez nagyon megváltozik.
A jövedelem jellegének a megoszlása: törvénytelen jövedelem, szociális segély, nyugdíj jellegű járadék, koldulás, megtakarítás, a családtól elvont pénz, munkanélküli segély - ezek teszik ki a jövedelmük legnagyobb részét, és ez magában hordozza a kriminalitást, a bűnözést. Mert honnan tudja a drogra előteremteni a pénzt? Tehát a társadalom érdeke, hogy a reszocializációs programba minél több anyagi forrást, emberi erőforrást tegyen bele. A hozzánk kerülők 81 százaléka nem leszázalékolt, hanem egészséges fiatal, akik - ha megtámogatjuk egészségügyi, szociális rehabilitációval és a reszocializációval - teljes értékű tagjai lesznek a társadalomnak.
A finanszírozás. 55 fő OEP-finanszírozásban részesül, a másik 55 fő szociális normatívából kapja a pénzt, és nagyon nagy előrejutás volt, hogy ebben az évben a szociális foglalkoztatásra kapunk támogatást, munkarehabilitáció, felkészítő foglalkozás címén. Ez azt jelenti, hogy már a munkára való felkészítésben tudunk olyan fiataloknak juttatást adni, akiknek semmilyen jövedelmük nincs, és így motiválva vannak arra, hogyha dolgoznak, akkor lesz jövedelmük, és tudnak miből megélni.
További bevételeink: pályázati finanszírozás, saját bevételek, adományok és az adó 1 százaléka. (Jelzésre.) Azonnal befejezem.
Mennyibe kerül hozzávetőlegesen egy szenvedélybeteg éves drogkarrierje? Itt két út van: ha bekerül a kezelőrendszerbe, vagy ha nem kerül be. Ha bekerül a kezelőrendszerbe, akkor 3.175.500 Ft-ba kerül az ellátás. Ha nem kerül be a kezelőrendszerbe, akkor ez 6.500.000 Ft, és idő előtt meghal. Olyan veszélyeknek van kitéve, amellyel magát és a társadalmat is veszélyezteti, itt gondolok a fertőző betegségekre. Vannak ennek olyan részei - a bűnöző életmód és egyebek -, amelynek a költségeit meg sem tudjuk mondani, tehát ez a költség sokkal nagyobb. Tehát pénzügyileg kétszerte jobb, ha bekerül a kezelőrendszerbe, mert így másfél év alatt rendbe jöhet.
A hatékonyság - ezres mintavétel alapján: tartós absztinencia, a bűnelkövetés csökkenése, a munkaviszony és a lakhatás rendezettsége, rendezet társas kapcsolat, és az eredmény: 40 százalékra tehető az absztinens gyógyultak aránya.
(-110)
Tné 111-120. Bereczki Sándorné
Vannak a hatékonyságnak akadályai. A szenvedélybetegek szakképzésére nincs finanszírozás. A Munkaügyi Központtól kezdve régen az OFA-tól lehetett erre pénzt kapni, de most már ez megszűnt; nem tudunk pénzt szerezni, ez 200 ezer forint/fő, de e nélkül a szakmai képzés nélkül nem lesznek piacképesek a rehabilitált szenvedélybetegek.
A szociális foglalkoztatás szükségessé tenné a gyakoribb alkalmassági vizsgálatot, hogy akik elmennek, és újonnan jönnek, ők is bekerülhessenek a rendszerbe, a finanszírozásba - és itt jön elő a taj-kártyák érvényessége. Az ellátottak 5 százaléka jogosult az egészségügyi ellátásra. Mivel nálunk krónikus fekvőbeteg ellátás van, ezért kizárják magukat azok, akik soha nem éltek a munka világában; ebben kérnék segítséget a bizottságtól, mert magunk is teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit is tegyünk ezzel az évi 150 beteggel.
A vizitdíj 70 százalékát tudják kifizetni a hozzátartozók; de akinek nincs senkije, most jelenleg megfizetjük mi, akik az életünket odaadtuk a munkáért, de ez nem igazán megoldás.
És hogy az 1,6-os szorzót a krónikus fekvőbeteg ellátásban levitték 1,2-re és ez a szakembergárda megfizetését csonkítja, el kell bocsátanom néhány szakember, mert nem tudom megfizetni, mert levitték a szorzót, pedig az élet nem olcsóbb, hanem drágább lesz.
Még van egy problémánk, hogy az addiktológiai gondozót nagyon sok olyan fiatal szülő és pedagógus, tehát hozzátartozó keresi fel, akik tanácsadást szeretnének, kis elbeszélgetést, de ennek nincs kódja és így nincs finanszírozás, és nem lehet elszámolni.
A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol - mondta Illyés Gyula. Nagy a kihívás, mi a gyökereket szeretnénk megerősíteni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük ezt az előadást, és biztos vagyok benne, hogy ezekre a kérdésekre vagy már keressük a megoldásokat, vagy pedig mindenképpen több tanácskozás is lesz, amikor ezekkel fogunk foglalkozni.
Az egyik az a vizitdíj kérdésköre, amivel már most foglalkozunk és a többi ponttal is a későbbiekben fogunk foglalkozni; de köszönjük szépen ezeket a jelzéseket, nagyon fontos nekünk is, hogy lássuk, hogy a gyakorlatban melyek azok a főbb problémák, melyek azok a főbb kérdések, amelyek foglalkoztatják önöket.
Köszönöm szépen. Ha lesz kérdés a végén, akkor természetesen megadjuk a lehetőséget. Ki következik?
Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány bemutatása - Rácz József igazgató
DR. RÁCZ JÓZSEF (Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget, hogy bemutathatom a Kék Pont Drogkonzultációs Központot és Drogambulancia Alapítványt, igyekszem rövid lenni. A Kék Pont nevében a drogkonzultáció talán magyarázatra szorul; ez a külföldön nagyon elterjedt harm reduction - a Cheern - szabad magyar fordítása. Azért nem a tanácsadás kifejezést használtuk, mert az nagyon egyirányú kapcsolatot fejez ki, a konzultációra jobban érvényesül a két fél közötti szimmetrikus kapcsolat, tehát egy speciális segítő folyamatot segítő kapcsolat. És ezzel párhuzamosan, amikor a Kék Pont Drogkonzultációs Központ megalakult, akkor létrehoztuk a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán az addiktológiai konzultáns képzést, ami egy kétéves szakirányú továbbképzés, tehát próbáltuk ezt a szakmát Magyarországon meghonosítani.
A Kék Ponttal kapcsolatban. A Kék Pontnak tulajdonképpen három nagy területe van, három nagy területtel foglalkozik: az egyik a prevenció kérdése. Itt nagyon sok szó esett már a prevencióról, ezért nem nagyon akarok erről sokat beszélni. Azt megjegyezném, hogy mi ebben a bizonyos EDDRA adatbázisban szerepelünk, amiről itt szó esett. Mi is körülbelül 30 ezer fiatalt értünk el az elmúlt 10 év alatt. Az utóbbi időben inkább arra helyezzük a hangsúlyt, hogy kevesebb iskolával legyen kapcsolatunk, viszont ez a kapcsolat folyamatos legyen, és az egész tanévben elérhető legyen a prevenciós munkacsoport munkatársa az iskola számára, tehát a diákok, a pedagógusok számára, illetve a legnehezebben elérhető célcsoport számára is, ezek a szülők, akiket a legnehezebb elérni vagy bevonni a prevenciós folyamatba. Arra törekszünk legújabban, hogy a gyerekeket kihozzuk az iskolából, mert nagyon nehéz az iskolában interaktív tematikus foglalkozásokat tartani, egyszerűen nem lehet körbeülni a legtöbb iskolai teremben, ami mondjuk alapja lenne egy ilyen típusú foglalkozásnak.
A másik terület a drogambulancia, ami a Kék Pont nevében is szerepel. Itt, amire felhívnám a figyelmet az, hogy a 10 év alatt kezdetben a heroint használók domináltak, mert körülbelül 40-50 százalékban heroint használók és több mint 50 százalékban injekciós használók látogatták a Kék Pontot; ez mára úgy alakult, hogy körülbelül kétharmad arányban a marihuánát használók közül kerülnek ki a klienseink és mindössze 17 százalék az injekciós használó, vannak, akik inkább amfetamint használnak, tehát nagyon átalakultak a kliensek.
A társult problémák nem változtak, sőt azt vesszük észre, hogy a függőséghez társuló egyéb pszichiátriai betegségek aránya növekszik; az úgynevezett kommunatív esetek száma vagy aránya növekszik.
A beavatkozások közül, visszatérve erre a konzultációra. Körülbelül a beavatkozások 70 százaléka ilyen konzultációs formában valósul meg, 20 százalék az, ami pszichiátriai addiktológiai szakorvosi beavatkozás és 10 százalék az, amit pszichológus végez beavatkozást, ez tavaly összesen körülbelül 3000 beavatkozást jelentett; és 400 fő látogatta a két drogambulanciát: békásmegyeri és egy ferencvárosi drogambulanciánk van. Ez tulajdonképpen a finanszírozáshoz is elvezet, hogy itt ennek a kiadványnak az utolsó oldalán látszik, hogy hogyan oszlik meg a Kék Pont finanszírozása és az OEP finanszírozás kevesebb, mint 10 százalék. Tehát nekünk nagyon sokat kell pályázni ahhoz, hogy az egészségügyi ellátásokat finanszírozni tudjuk, mert ezt az OEP nem tudja finanszírozni, tehát mi jóval magasabb arányban nyújtunk finanszírozást, mint az OEP 10 százalékos finanszírozása. Ez arra utal, hogy ezt más területeken is tapasztaljuk, hogy az egészségügy nem nagyon hajlandó arra, hogy finanszírozza az ilyen típusú ellátásokat, konkrétan a drogbetegek ellátását. Nálunk is van egy rehabilitációs foglalkozás: az ambuláns rehabilitáció, amelyekben 84-en vettek részt. Ez a munkahelyi elhelyezkedést, az iskolák befejezését, elkezdését jelenti.
A harmadik terület a kontaktprogramok területe, ami a kapcsolatfelvételt, a kontaktusba-kerülést, a megkeresést jelenti, hiszen tudjuk azt, hogy nagyon sok droghasználó nem keresi fel az intézményeket. Ez nemcsak Magyarországon van így, hanem külföldön is, tehát hogy bizonyos típusú droghasználók, a party-droghasználók, illetve a nagyon súlyos állapotban levő injekciós használók sem keresik fel az intézményeket; ez Magyarországon is így van, tehát akkor mi keressük fel őket, ha ők nem keresnek fel minket vagy más intézményeket.
Az egyik ilyen kontaktprogramunk az úgynevezett party service, ami partikon, diszkókon működik, tehát hogy ott érjük el a fiatalokat, ahol szórakoznak, ahol vannak. Ez egy ártalomcsökkentő program, tehát például vizet, vitaminokat, óvszert, kekszet adunk - itt olyan fiatalokról van szó, akik egész nap, egész éjjel táncolnak, és nem esznek semmit - ennek fontos szerepe van.
Egy másik programcsomag tulajdonképpen az utcai szociális munka, ami szintén elsősorban a VIII., és a IX. kerületben működik és elsősorban injekciós droghasználókat ér el, és itt a cél az, hogy ezeket az injekciós droghasználókat az úgynevezett kontakt-kávézókba irányítsuk. Ez a kontakt-kávézó olyan hely, ahol szintén a kapcsolatfelvétel dominál, tehát hogy ezekkel a rendkívül bizalmatlan emberekkel, injekciós droghasználókkal felvenni a kapcsolatot. Általában az a tapasztalatunk, hogy itt az iskolai végzettség tekintetében éppen a 8 általános az átlag, tehát nagyon sokan nem fejezték be a 8 általánost, magas a bűncselekményt elkövetettek, illetve a börtönbüntetést korábban letöltők aránya, ez körülbelül egyharmad: 30-40 százalék között mozog.
Tné 110.
UK(121-130) Rácz József
Tehát ők semmilyen egészségügyi és szociális szolgáltatást nem vettek igénybe a korábbiakban, itt a cél az, hogy kapcsolatba lépni velük, és tűcsere formájában ártalomcsökkentő szolgáltatást nyújtani számukra, illetve még HIV és a hepatitisz-szűrést is nyújtunk. Az a tapasztalatunk, hogy a kontaktprogramok akkor eredményesek, ha nemcsak jó szót adunk a használóknak, hanem valamilyen konkrét, kézzel fogható dolgot is, tehát ingyen vizet - például a party service keretében -, vagy steril tűt, óvszert, szűrést. Tehát nem beutaljuk a szűrésre, hanem magunk végezzük el a szűrést, ezt megfelelő engedély alapján, az Országos Epidemiológiai Központtal együttműködve végezzük. Tehát akkor hatékony ez a kontaktprogram, a megkereső, kapcsolatfelvételt jelentő programunk, ha valamit adunk a klienseknek, és nemcsak beszélgetünk velük, de arra is van mód. Ezek a kontaktprogramok megteremtik annak a lehetőségét, hogy egy további lépésben - például a drogambulancián - az erre motivált droghasználók megjelenjenek.
Tehát nagyon furcsa kép alakul ki, hogy egy ilyen viszonylag intenzív kezelést, amelyet a drogambulancia nyújt, főleg marihuána használók vesznek igénybe, míg az alacsony küszöbű ártalomcsökkentő programokban injekciós droghasználók vannak, méghozzá elég hosszú, több éves injekciós karrierrel, és fizikálisan teljesen lepusztult állapotban. Azt is tapasztaljuk most már, hogy azok a formák, amelyekről pár éve csak szakirodalomban lehetett olvasni - tehát olyan elhagyott épületek, ahol több tucat szerhasználó lövi be magát minden nap -, ilyenek már Magyarországon is vannak, nemcsak Amerikában. Nagyon fontos szerepe van annak, hogy a tűcsere-programoknál megvalósul egy másodlagos terjesztés is, tehát vannak olyan klienseink, akik elviszik a steril tűket, és ezeken a helyeken is elosztják, mivel nem célszerű, ha ezekre a helyekre szociális munkás bemegy, ezek egyébként életveszélyes helyek. Tehát itt a másodlagos tűcserének van szerepe, hogy ezen az úton eljut olyan kliensekhez is, akik egyébként nem keresnék fel még ezt az alacsony küszöbű szolgáltatást sem.
Megemlíteném még a mobil tűcsere-programunkat is, az is egy kontaktprogram, és olyan helyeken áll meg ez az autó, ahol droghasználók előfordulnak, ahol élnek. Tehát ez megint egy olyan program, amely helybe megy. E másik programunk szintén ilyen, a Dzsumbuj-program. A Dzsumbujban működik egy több szervezet által működtetett tűcsere- és segítő konzultációt nyújtó szolgáltatás, és itt a Dzsumbujban arra is lehetőségünk volt, hogy több éven keresztül HIV és hepatitisz-szűrést végezzünk, tavaly körülbelül 200 főt, tavalyelőtt is működött.
Visszatérve a finanszírozásra, a legnagyobb problémát abban látjuk, hogy az OEP-finanszírozás a mi esetünkben is nagyon kicsi, és más civil szervezet esetében is. Tehát az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása okozza ezt a problémát, hogy erre kell pályázni, miközben a pályázatokat nem erre írják ki, hiszen azt az OEP finanszírozza, de nem finanszírozza, tehát nekünk ez a legnagyobb problémánk a finanszírozással kapcsolatban. Tehát nem is az összegek nagyságával van problémánk, hanem az összegek összetételével.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gondi Jánosnak adom meg a szót, aki gyorsan előkészíti az előadását, és azt kérem Jánostól is, hogy maximum öt percben ismertesse a szervezetét, utána pedig mindenkinek van lehetősége kérdezni, hozzászólni az előadásokhoz.
Tessék!
Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége bemutatása - Gondi János elnök
GONDI JÁNOS (Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége): Köszöntöm a bizottságot. Öt percben nehéz lesz egy 31 szervezetet tömörítő szövetségről beszélni, de megpróbálom. (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Hoztam magammal, és kiosztottam az ülésen néhány tájékoztató anyagot. Az egyik, amelyről már Felvinczi Katalin is beszélt, az Alternatíva programhoz kapcsolódik, erről nagyon keveset fogok szólni, mert az egész program benne van, hogy hogyan is működik. A másik kiadványunk egy alapítvány kiadványa, melyben megtalálható a szervezetek elérhetősége és egy rövid leírás arról, hogyan működik szövetség, milyen munkacsoportok tartoznak hozzá és az alapvető információk.
Annyit röviden a szervezetről, hogy sajátos előzménye van, egy programhoz kötődik. 2000-től kezdődött az együttműködés közöttünk, méghozzá a "Civilfalu" programban, amely a Sziget fesztiválokon került megrendezésre. Tehát jó néhány éves tapasztalat volt már az együttműködésben, mielőtt bejegyzésre került, jelenleg 30-31 civil szervezet tartozik hozzánk, prevenciósok ugyanúgy, mint ártalomcsökkentéssel, rehabilitációval és reintegrációval foglalkozó szervezetek egyaránt. Tehát igazából ez volt a motiváció arra, hogy létrejöjjünk, hogy együttesen jobban tudjuk képviselni az önként vállalt feladataink ellátásának érdekeit, mint külön-külön. A célunk, a küldetésünk is erről szól, szakmai érdekvédelmi és érdekképviseleti társadalmi szervezetről van szó, de emellett különböző programokat is megvalósítunk, erről szólnék majd néhány szót.
A tevékenység felsorolásában nemcsak érdekképviselet található, hanem prevenciós programok, szolgáltatások kialakítására, működtetésére is nyílik lehetőség a szövetség keretein belül, itt látható a szövetség tevékenységéhez tartozó mindaz a felsorolás, amelyet most - az idő rövidsége miatt - nem részleteznék.
Két oldalon látható a jelenlegi tagság, huszonegynéhányan hoztuk létre a szövetséget, és egy tag lépett ki, mindenféle szervezeti problémák miatt. Nem célunk, hogy nagyon megaintézménnyé váljon ez a szövetség, de most is van egy pályázó. Különösen budapesti szervezetekről van szó, de van köztünk egy vidéki rehabilitációs intézet is, és a Kék Pont is tagja a szövetségnek.
A tevékenységünk három fő pont köré csoportosul, egyrészt szakmai fórumokat szervezünk, mindenféle olyan témában, amely a területet érinti, illetve olyan szakmai fórumokat, amelyek ténylegesen nemzetközi tapasztalatokról is szólnak, erről most nincsenek itt anyagaink. Szervezünk - amennyiben pályázat útján arra lehetőség van - kisebb konferenciákat a szervezetek számára, ahol a fő cél, hogy megismerjük a nemzetközi trendeket, éppen május elején volt itt egy londoni szakember, tavaly egy görög szervezet vezetője.
A másik fő célunk az érdekvédelmi tevékenység folytatása, és a közös szakmai rendezvények. Itt három rendezvényt, illetve programot emelnék ki, a Civilfalu, erről van itt egy-két fogó, az Alternatíváról már láttunk, és van egy mini Civilfalu, amely egy nemzetközi szakkiállításhoz kötődik, amelyet az Ügyészek Országos Egyesülete szervez, és most már negyedik éve hívják meg a programunkat erre a rendezvényre. Néhány képet mutatunk a tavalyi Civilfaluról, egy színes képződmény ez a Sziget fesztiválon, kézművesháztól kezdve egészségházon keresztül a teaházig, tehát a szakmai, ártalomcsökkentő programok mellett megtalálható, mindazok az elemek, amelyektől vonzó ez a hely a fiatalok számára.
Itt pedig a Paksi Borbála által vezetett, évente végzett kutatások eredményei láthatók. Mindig adnak lehetőséget nekünk arra, hogy fejlesszük a programjainkat. Látható itt néhány információ a tavalyi kutatásokról, erről hadd mondjak egy pár szót. A falu látogatottságát, látogatói összetételét méri minden évben ez a felmérés, a drogérintettséget, illetve a tetszési mutatókat, hogyan reagálnak a falulátogatók a programjainkra. Itt szép eredmény, hogy az egész falu megítélése most is javult az előző évekhez képest, körülbelül 10 300 magyar és külföldi kapcsolatfelvétel volt az egy hét alatt, 2005-höz képest több mint másfélszeresére növekedett az egyes szervezetek által elért látogatók száma. A külföldi látogatók száma évről évre növekszik, 3-4-szeresére emelkedett, ezért is van szükség arra, hogy angol és német nyelvű szóróanyagok, illetve ilyen nyelven beszélő kollégák is legyenek.
A drogérintettségről tudjuk, hogy azért az országos átlaghoz képest itt jóval magasabb a kint lévő fiatalok drogérintettsége, ezért nagyon fontos, hogy kint legyenek, különösen az ártalomcsökkentő programok, itt látható, miről szóltam az elején, hogy kedvezően vélekednek erről az egész programról. Itt néhány fotó az ingyenes, anonim AIDS-szűrésről, ahol egy hét alatt 700 szűrés történhet meg, ez nem egy olyan intézmény, ahol egy év alatt érnek el ilyen eredményt.
A kézművesházban alternatív lehetőségeket próbálhatnak ki, ezek különösen érdekes programok. A mini civilfalu program egy tíz szervezetet megmozgató, úgynevezett akadályverseny, prevenciós program, változó helyszíneken, de mindig egy fix helyen, egymás mellett helyezkednek el a szervezetek standjai. Itt láthatók, talán a hangulata is látszik, hogy különböző kis standokhoz érkeznek a fiatalok, csoportosan mennek végig, ez több órás prevenciós program. Azért jó ez a program, mert egyrészt megismerik a prevenció három fázisát, tudnak beszélgetni a szakemberekkel, talán közelebb kerülnek hozzájuk, és nem fognak félni egy segítő helyet felkeresni. Megismerik, hogy melyik szervezet mit is tesz ezen a területen.
Látható még néhány információs adat ehhez a programhoz kapcsolódóan, és a plázaprogramról már szó volt. Jól látható a Pólus Centerben jól látható helyen van, a korcsolyapálya fölött, és egész évben nyitva tart, most nyáron lesz egy kis szünet.
Az imént már Rácz József is elmondta, hogy a prevenciós programok, szolgáltatások nagyon nehezítő körülménye, hogy a folyamatos működtetés nagyon nehezen oldható meg. Egyrészt a pályázati programok miatt, másrészt mert nincsenek normatív támogatások. Például látjuk, hogy egy ilyen program, mint az Alternatíva milyen értékeket képviselt az elmúlt évben, de nagyon nehéz hiszen egy drága programról van szó, maga a hely is olyan, amely elég sok költséget termel. A folyamatos nyitva tartáshoz kellene a fix forrás, de ehhez nehezen tudjuk illeszteni azt, hogy a pályázatokhoz alkalmazkodva tudjuk csak működtetni.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. Bármi kérdés van, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönjük szépen, és azt is, hogy figyelt az öt percre.
Van-e valakinek kérdése, észrevétele? Szomor Katalint illeti a szó.
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
SZOMOR KATALIN, MDF: Említette János az AIDS-szűrést a tavalyi Szigeten, szeretném tudni, hogy ki finanszírozta.
GONDI JÁNOS (Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége): Ez érdekes volt, mert egyrészt amit a pályázaton egyedi támogatás formájában elnyertünk a minisztériumtól, abból egy jelentős részt, tehát körülbelül a 20 százalékát erre fordítottuk, és Újhelyi Eszterék a különböző kapcsolataik révén egy csomó ingyenes terméket tudtak beszerezni. Egyébként az előző években szerencsés volt az a megoldás, hogy az Egészségügyi Minisztérium mindig finanszírozta. Most nagy nehézség volt számunkra, mert át kellett csoportosítani az egész Civilfalu költségtervét.
ELNÖK: Köszönjük szépen.
Van-e még valakinek kérdése? (Nincs jelzés.) Ha nincs, a bizottság nevében szeretném megköszönni, hogy eljöttek és segítették a munkánkat. Tényleg nagyon köszönjük, nagyon színes előadásokat láthattunk, hallhattunk. Nagyon sok erőt és egészséget kívánok önöknek ehhez a munkához, és természetesen nagyon szívesen látjuk önöket a későbbiekben is az eseti bizottság ülésein.
Áttérnénk az egyebek napirendi pontra. Van-e valakinek ezzel kapcsolatban bejelentenivalója. (Nincs jelzés.) Ha nincs, nekem annyi lenne, hogy június 13-án lesz a következő ülésünk, várhatóan ezen a helyen és ugyanebben az időpontban. Mindenkit szeretettel várunk, a meghívó pedig időben ki fog menni.
Köszönöm szépen a mai részvételt, az aktív közreműködést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 46 perc)
|
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné és Turkovics Istvánné