Káb-6/2007.
(Káb-6/2006-2010.)
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2007. június 13-án, szerdán, 12.00 órakor
a Képviselői Irodaház 556. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak részéről*
Hozzászólók*
Megjelentek*
Elnöki bevezető*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató a kábítószer-használatra vonatkozó büntetőjogi szabályozás várható változatásairól*
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)*
Dr. Kárpáti György beosztott bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)*
Hozzászólások, kérdések, válaszok*
Tájékoztató a kábítószer-bűnözésre vonatkozó schengeni előkészületekről*
Kormos János kiemelt főmunkatárs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)*
Tájékoztató a magyarországi kábítószerhelyzet büntetőjogi tapasztalatairól*
Dr. Kanta Tünde pénzügyőr ezredes, igazgató (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága)*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Sebők Viktor rendőr alezredes (Nemzeti Nyomozó Iroda)*
Dr. Gratzer Gábor rendőr őrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság)*
Hozzászólások, kérdések, válaszok*
Tájékoztató az elterelés intézményrendszereinek tapasztalatairól a kábítószer területén*
Dr. Koós Tamás munkatárs (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)*
Hozzászólások, kérdések, válaszok*
Egyebek*
1.Tájékoztató a kábítószer-használatra vonatkozó büntetőjogi szabályozás várható változatásairól
Előadó: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
2.Tájékoztató a kábítószer-bűnözésre vonatkozó schengeni előkészületekről
Előadó: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
3.Tájékoztató a magyarországi kábítószerhelyzet büntetőjogi tapasztalatairól
Előadó: ORFK, VPOP
4.Tájékoztató az "elterelés" intézményrendszereinek tapasztalatairól a kábítószer területén
Előadó: Szociális és Munkaügyi Minisztérium
5.Egyebek
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Dr. Tóth István (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Halmai Gáborné (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kárpáti György beosztott bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Kormos János kiemelt főmunkatárs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Kanta Tünde pénzügyőr ezredes, igazgató (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága)
Sebők Viktor rendőr alezredes, vezető (Nemzeti Nyomozó Iroda, kábítószer-ellenes alosztály)
Dr. Gratzer Gábor rendőr őrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság, bűnügyi főosztály)
Dr. Koós Tamás munkatárs (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Bárándy Gergely országgyűlési képviselő (MSZP)
Sárosi Péter SZDSZ-szakértő
Szomor Katalin MDF-szakértő
Szabadka Péter KDNP-szakértő
Dr. Rácz József MSZP-szakértő
Topolánszky Ákos igazgatóhelyettes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) meghívott
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Jambrik Ágnes (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 4 perc)
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, szakértőinket és minden megjelent vendégünket.
A kiküldött napirendi pontokban változást nem javaslok, javaslom, hogy ezeket tárgyaljuk meg. Kérdezem a képviselőket, van-e valakinek valamilyen javaslata a napirendekhez. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, mielőtt felteszem szavazásra a napirendi javaslathoz, bejelentem, hogy a bizottság határozatképes; Winkfein Csaba helyettesíti Halmai Gábornét; jelen van Tóth István, Gusztos Péter és Hoffmann Rózsa. Így a bizottságunk határozatképes.
A napirendi javaslaton tehát nem változtatva kérdezem képviselőtársaimat, elfogadják-e ezt a javaslatot. Aki igen, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag elfogadtuk.
Tájékoztató a kábítószer-használatra vonatkozó büntetőjogi szabályozás várható változatásairól
Az 1. napirendi pont: tájékoztató a kábítószer-használatra vonatkozó büntetőjogi szabályozás várható változatásairól. Köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megjelent munkatársait, Kara Ákos és dr. Kárpáti György urakat, és egyben köszönöm, hogy elfogadták a meghívást. Átadom a szót.
Dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
DR. KARA ÁKOS főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mi köszönjük a megtisztelő felkérést. Elöljáróban röviden elmondom, miről fogunk beszélni, aztán kollégám, Kárpáti úr ismerteti a részleteket.
A feladat az, hogy tájékoztatót adjunk a kábítószer-használatra vonatkozó büntetőjogi szabályok várható változásairól. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy lényegében az új büntető törvénykönyv tervezett rendelkezéseiről szeretnénk beszámolni. Itt alapvetően egy abszolút szakmai munkaanyagról adunk tájékoztatást, úgyhogy ez nem jelent sem minisztériumi, sem kormányálláspontot. Ennek a szövegnek 2007 végére kell összeállnia, tehát egy nagyon előzetes fázisban vagyunk.
Önök előtt minden bizonnyal ismert az Alkotmánybíróság 2004/54. számú határozata, amely megsemmisítette a Btk. bizonyos rendelkezéseit, különös tekintettel az elterelésre lehetőséget adó rendelkezésekre, és többek között megsemmisítette 2005. május 31-ei hatállyal a büntető törvénykönyv kábítószer fogalmára vonatkozó értelmező rendelkezését is. Ezt a helyzetet a kormány a 2005. évi XXX. törvénnyel kezelte, amely az Alkotmánybíróság rendelkezéseinek megfelelően kihirdette vagy újra kihirdette a vonatkozó kábítószer-egyezményeket, illetve az előírásnak megfelelően törvényi szinten határozta meg a kábítószerlistákat. Ugyanez a törvény módosította a Btk. kábítószer fogalmára vonatkozó értelmező rendelkezését. Ezzel lehetővé vált, hogy a hatályos törvény működőképes maradjon, ellenben a jogalkalmazás során felmerült problémákat, amelyekkel folyamatosan találkoznak a jogalkalmazók, logikusan nem kezelte. Ezt kívánjuk megtenni az új büntető törvénykönyvben. Ilyenek - csak említésképpen - a kábítószer mennyisége összegzésének a kérdése, a halmazategység kérdése, ha a csekély mennyiségre történő elkövetés találkozik valamilyen minősítő körülménnyel, ezt hogyan lehet kezelni. Ez teszi szükségessé azt, hogy az új Btk.-ban lényegében teljesen új szerkezetű tényállások kerüljenek kialakításra. Az, hogy ez milyen formában történik a jelenlegi terveink szerint, erről Kárpáti bíró úr ad egy rövid ismertetést.
Dr. Kárpáti György beosztott bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
DR. KÁRPÁTI GYÖRGY beosztott bíró (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyik fontos probléma, aminek a kezelése szükséges, az, hogy a jelenlegi szabályozás 11 elkövetési magatartást tartalmaz a kábítószerrel kapcsolatos cselekmények terén. Ezekre szükség van, ezek fontos elkövetési magatartások, csak nehezen áttekinthetővé és bonyolulttá teszik a tényállást. Tehát az egyik cél az, hogy ezeket az elkövetési magatartásokat pontról pontra át kell tekinteni, és a lehetőség szerint egyszerűsíteni és csökkenteni ezeknek a számát. Ez nem jelenti azt, hogy dekriminalizálni kívánnánk az elkövetési magatartásokat, de egy alapos áttekintés után megítélésünk szerint lehet a jelenlegi szabályozás bonyolultságán változtatni.
A másik probléma, hogy nagyjából a kábítószerrel kapcsolatos elkövethető cselekményeket két nagy csoportra lehet osztani: az egyik a használattal kapcsolatos elkövetési magatartások, a másik pedig a kereskedői jellegű magatartások, vagy másképp fogalmazva: a keresleti oldalon felmerülő elkövetési magatartások és a kínálati oldalon elkövethető cselekmények. Ezeknek is egy nagyobb differenciálására van szükség, hiszen a jelenlegi szabályozásból nehézkesen és kevésbé áttekinthetően tűnnek ki ezeknek az egyes mozzanatoknak az elhatárolásai, és az is nyilvánvaló, hogy különböző szintű büntetőjogi üldözöttségre van szükség a használati oldalon elkövetett cselekmények, mint a kereskedői oldalon elkövetett cselekmények vonatkozásában. Ezt is a jelenleginél pregnánsabb szabályozással lehet kezelni.
A jogalkalmazás egyik legnagyobb problémája a függő-nem függő kérdéskör meghatározása. Az ENSZ Nemzetközi Egészségügyi Szervezete, a WHO meghatározta ugyan a függőség legfontosabb kritériumait, illetve azt a szempontrendszert, amelyet vizsgálniuk kell az egyes országoknak, ennek ellenére számos problémát vet föl a gyakorlatban ennek a megállapítása. Ez nyilván nem egy jogi kérdés, akkor sem, ha a büntető törvénykönyv ehhez jogkövetkezményeket fűz. A gyakorlatban azt lehet rögzíteni, hogy az Egészségügyi Minisztérium által kiadott módszertani levél ellenére eltérő módszerekkel dolgoznak a szakértők, eltérőképpen jutnak el ahhoz a következtetéshez, hogy az adott elkövető függő-e vagy sem. Az elkövetéstől az elbírálásig hosszú idő telik el, az elkövetésre kell mindig visszakövetkeztetni; a gyakorlatban szinte kizártnak tekinthető olyan eljárás - a szinte kizártat nem kell szó szerint érteni, csak hogy nem jellemző -, amikor mondjuk, egy szakértői vélemény alapján eldőlhetnek bizonyos kérdések.
Hosszadalmas, több szakértői vizsgálatot igénylő és meglehetősen költséges eljárások ezek. Felmerült, hogy ezt a függőségi kategóriát meg lehet szüntetni, ki lehet iktatni, s akkor bizonyos problémákat ilyen formán is lehet kezelni.
A jogalkalmazás egy másik komolyabb problémája az, hogy természetes egységet képeznek-e a különböző törvényi tényállásokban szabályozott együttes megvalósulások vagy pedig halmazai büntetés kiszabására van szükség. Ennek a problémának a kezelésére egy differenciáltabb szabályozás nagyobb biztonságot nyújtana. A bírói gyakorlat ezeket a problémákat valamilyen formában természetesen kezeli, tehát a rendszer működőképes, meggyőződésünk szerint azonban egy átgondoltabb szabályozással csökkenteni lehetne a gyakorlatban felmerülő problémákat.
A kábítószerrel kapcsolatos cselekmények szabályozása az utóbbi időben különböző okok miatt többször módosult, részben alkotmánybírósági határozatok, részben törvények okán, ezért nem tartjuk célszerűen azt, hogy a új büntető törvénykönyv hatálybalépéséig újabb módosítással egy időleges megoldás zsákutcájába fussunk; majd az új büntető törvénykönyv hatálybalépésével kívánjuk rendezni ezeket a problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. Most van lehetőségük a képviselőknek és a szakértőknek kérdéseket feltenni. Ki kér szót? Gusztos Péter képviselő úr!
Hozzászólások, kérdések, válaszok
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy amit a bevezetőben elmondtak, az mit jelent, de nagyjából érzékelem is, hogy pontosan hol tart ez a folyamat, és a bizottságnak is ennek megfelelően kell kezelnie az információkat. Ha jól értem, egy abszolút szakmai előkészítő fázisban tartunk, még minisztériumi döntés sem született egy esetleges előterjesztés szövegéről, és a kábítószerrel való visszaéléssel kapcsolatos szabályozás az új Btk.-kódexben fog majd parlament elé kerülni. Nem szeretnék nagyon előreszaladni, mégis van néhány kérdésem, amit érdemes ebben a fázisban tisztázni.
Több pozitív dolgot is hallottam a bevezetésben. Ilyen volt az, hogy a jogalkotás próbáljon meg választ adni arra a kérdésre, hogy a bírói gyakorlatban hogyan jelenik meg a mennyiségek összeadása. Ha jól tudom, hamarosan meg is jelenik a közlönyben az a nem olyan régi legfelsőbb bírósági jogegységi döntés, amely azt mondja ki, hogy az a rendben lévő bírói gyakorlat, amely összeadja az elmúlt öt-tíz évben elfogyasztott mennyiséget. Emellett biztosan fel lehet hozni dogmatikai érveket - ha valaki tíz év alatt mindennap ellop valamit, azt össze kell adni -, viszont ha nem a fogyasztók üldözése az elsődleges cél, illetve ha a kábítószer-probléma fogyasztói oldala kezelésének nem a büntetőjogot tartjuk az elsődleges eszköznek, akkor komoly problémákat vet fel, hogy a bírói gyakorlatban most már legfelsőbb bírósági jogegységi döntés szintjén lesz kimondva, hogy a fogyasztói típusú magatartásoknál visszamenőleg összeadhatók a mennyiségek, hiszen a mennyiség a büntetőjogi megítélését is változtatja ennek a kérdésnek.
Régi problémája a szabályozásnak, hogy nem egy esetben tipikusan fogyasztói típusú magatartások kerültek tipikusan kereskedői típusú büntetőjogi megítélés alá. Ha ebben egy nagyfokú differenciáltság megjelenik, az mindenképpen üdvözlendő, mert még a mostani, általunk messze nem tökéletesnek tartott rendszerben is tisztábbá lehetne tenni ezeket a dolgokat, nevezetesen hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amikor fogyasztói típusú magatartásokért kereskedői típusú szigorúbb büntetéseket lehet, adott esetben kell kiszabniuk a bíróknak.
Elhangzott, hogy különböző szintű büntetőjogi üldözöttséget igényelnek a kereskedői, illetve fogyasztói típusú magatartások. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a parlamenti többség által elfogadott kormányprogram túl nagy terjedelemben nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de azért azt kimondja, hogy a kormány és a koalíció pártjai nem tekintik bűnözőnek a kábítószer-fogyasztót. Nem szeretnék cinikusnak látszani, de ha különböző szintű büntetőjogi üldözöttségről beszélünk és a kormányprogramnak ezt a mondatát összevetjük, akkor ez álláspontom szerint meglehetősen beszűkíti például a fogyasztói típusú magatartások büntetőjogi üldözhetőségének lehetőségét az új Btk.-ban.
Ezzel kapcsolatban lenne két konkrét kérdésem. Felmerült-e bármilyen szinten is ötlet, elképzelés, koncepció az elterelés intézményrendszerének átgondolására? Felmerült-e a jellemzően fogyasztói típusú magatartásoknak valamilyen teljesen új szabályozása a büntető törvénykönyvben, például hogy ezek a típusú magatartások kerüljenek ki a büntető törvénykönyv hatálya alól? Ez sok problémát megoldana az eltereléssel összefüggésben is. Felmerült-e a szabálysértési jog alkalmazása a fogyasztói típusú körben? Itt utalok arra, hogy ifjúságvédelemmel, kábítószerüggyel foglalkozó magas rangú rendőri vezetőktől kezdve az először kábítószert kipróbáló esetében - még a köztársasági elnököt is beleértve - többen felvetették az elmúlt években annak ésszerűségét, hogy a fogyasztói típusú magatartásokat nem a büntető törvénykönyvben, hanem a szabálysértési jogban lenne érdemes kezelni, amivel az állam jelezni tudná, hogy nem preferálja, nem támogatja ezt a magatartást, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy nem tekinti bűnözőnek azokat, akik ilyet elkövetnek. Tehát a különböző szintű büntetőjogi üldözöttség elvi formában megfogalmazható-e, vagy van több, egymástól eltérő koncepció, amelyek közül majd választhat a minisztérium, és ezek között szerepel-e olyan, amely a szabálysértéssel számol?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt továbbadnám a szót, tényleg örülök annak, hogy ilyen szakmai beszélgetésekre van lehetősége a képviselőknek. Amikor anno létrejött az eseti bizottság, pont ezt fogalmaztuk meg, hogy képviselőknek, jogalkotóknak legyen lehetősége már olyan stádiumban is megszólalni, a véleményét elmondani, amikor még nem kész dolgokról beszélünk, hanem egy szakmai stádiumban lévő folyamatról beszélünk. Tényleg fontos, hogy ilyen kérdéseket itt ma meg tudunk vitatni. Azt gondolom, nagyon sok kérdés felmerült, én például most nem fogok föltenni kérdést, mert több részt érintett Gusztos képviselőtársam. Azt kérem a képviselőktől is, hogy röviden fogalmazzák meg kérdéseiket, hiszen nagyon sok vendégünk érkezett a mai ülésre, és sokaknak két óra körül el is kell majd menniük. Úgyhogy azt kérem, röviden fogalmazzák meg a kérdéseiket.
Hoffmann képviselő asszonyé a szó.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Egy rövid kérdésem van mindössze: vonatkozik-e az elképzelések szerint a majdani módosítás a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények szankcionálására? S ha igen, akkor itt milyen elképzelések vannak?
Ha jól emlékszem, a parlament által tárgyalt anyagból az derült ki, hogy erről nincsenek is pontos információk, hogy hogyan alakult az ilyen bűncselekmények száma, holott ez talán a kábítószerrel kapcsolatban a társadalmilag egyik legveszélyesebb bűncselekmény.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pettkó alelnök úré a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Röviden három gondolatot szeretnék elmondani.
Az első az, hogy egyetértek Winkfein Csaba képviselőtársammal, elnök úrral abban, hogy nagyon helyes, hogy e bizottság keretein belül tudunk erről a kérdésről beszélgetni.
A másik: elnök úrral kicsit vitatkoznék, persze az álláspontok nagyjából ismertek, hiszen Gusztos Péter képviselőtársam a most feltett kérdésről a saját pártjának a véleményét a parlamentben már számtalanszor elmondta különböző televíziós vitákban, és a többi pártnak is nagyjából ismert a véleménye. Ezért nem meglepő az, hogy én az MDF képviselőjeként azt tudom mondani, hogy egy feles törvényről beszélünk, ezért a mindenkori kormánykoalíciónak a felelőssége, hogy ezt hogyan kívánja lerendezni. Egy dolog biztos, hogy a 2003-as Btk.-módosítás végeredménye az lett, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy élet- és alkotmányellenes az MSZP-SZDSZ-kormánykoalíció által megtörtént törvénymódosítás. Ha hozzányúlnak a Btk.-hoz, és bármifajta módosítást kíván a mostani kormánykoalíció megcsinálni, akkor az Alkotmánybíróság döntéseit száz százalékig figyelembe kell venni, és azt hiszem, az Alkotmánybíróság az akkori döntésével egy elég szűk mezsgyét jelölt ki, amelyen a mindenkori kormánykoalíció haladhat. Én ezt fontosnak tartom.
S amit még fontos dolognak tartok, hogy Gusztos képviselőtársam mindig elmondja, hogy vannak rendőri vezetők, akik úgy gondolkodnak, ahogy ő maga is gondolkodik. Én a jegyzőkönyv számára mondanám, hogy vannak olyan rendőri vezetők, akik egyáltalán nem értenek egyet Gusztos képviselő úr felvetésével, kisebb beosztásban lévő rendőrök is és az országos rendőri vezetők között is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Még egy körre megadom a lehetőséget képviselőtársaimnak. Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Nem szeretném, ha a bizottság meghívott vendégeit és a szakértőket egy ilyen rosszul sikerült politikai Stan és Pan előadással szórakoztatnánk a következő fél órában. (Derültség.) Úgyhogy csak azt szeretném kérni képviselő úrtól, hogy az MDF közleményeit és az Alkotmánybíróság álláspontját ne keverje össze. Ha nem volt ez a pár év elegendő képviselő úrnak arra, hogy elolvassa az alkotmánybírósági döntést (Pettkó András: De elolvastam. Pontosan elolvastam.) és annak az indoklását, és tudja, hogy annak a törvénymódosításnak, amit megszavaztunk, mekkora részét semmisítette az Alkotmánybíróság, ez rendben van, ez képviselő úr problémája. De hogy az alkotmánybírósági határozat azt kimondta volna, hogy életellenes a 2003-as Btk.-módosítás, itt arra a finom distinkcióra emlékeztetnék, hogy ezt az MDF szokta kimondani különböző hivatalos közleményeiben. De ha a képviselő úr ezt a következő bizottsági ülésre behozza és megmutatja nekem, hogy az alkotmánybírósági határozatban hol szerepel az "életellenes" kifejezés a Btk.-módosítással kapcsolatban, akkor természetesen hajlandó vagyok megkövetni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a tárca figyelembe fogja venni az Alkotmánybíróság álláspontját, és ez alapján készülnek a következő időszakra.
A szakértők közül van-e valaki, aki szólni kíván. Tessék parancsolni!
SZOMOR KATALIN MDF-szakértő: Köszönöm. Nekem az lenne a kérdésem, hogy egészen pontosan Gusztos képviselő úr mit ért a fogyasztói típusú magatartás alatt. Beleérti-e a fogyasztáson és mondjuk, a napi drogadag beszerzésén kívül például a kisebb lopásokat, tolvajlásokat ahhoz, hogy valaki fogyasszon, vagy ezeket nem sorolná ide?
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én azt kérném, hogy az előadókhoz címezzük a kérdéseinket. Ha hozzájuk van még valamilyen kérdés, akkor most kérem jelezni. Rácz szakértő úr!
DR. RÁCZ JÓZSEF MSZP-szakértő: Köszönöm. A tisztázás érdekében szeretném megkérdezni, hogy a függőség kiiktatását jól értettem-e, hogy meg kívánják szüntetni a drogfüggőség kategóriáját. Ami persze, ha cinikus lennék, érthető lenne, hiszen a rendőrség nem ér el függő fogyasztókat; illetve Elekes Zsuzsának és Nyírády Adriennek van egy vizsgálata, statisztikai módszerrel kiszámolták, hogy a rendőrség körülbelül 5,7 százalékban ér el problémás droghasználókat, akiknek csak egy része függő használó, tehát tulajdonképpen függő használókat tényleg nem ér a rendőrség. Tehát ebben az értelemben ki lehet hagyni a függőket, de azért más szempontból ez aggályos. Ez tehát egy tisztázó kérdés lenne.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Közben Bárándy képviselő urat is köszöntöm a bizottsági ülésen.
Van-e még valakinek kérdése? Tóth képviselő úré a szó.
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Az elkövetői magatartás vonatkozásában lehet-e vagy van-e mód általánosabb ajánlásokat figyelembe venni a módosításnál? Vagy pedig a mindenkori ügyben a mindenkori eljáró bíróságnak a kvázi szakmai judíciuma alapján lehet mérlegelni a módosító tényezőket, beleértve a drogmegszerzés módját, lopást és egyéb bűncselekményeket; vagy az elkövetett cselekedet társadalmi veszélyességére való tekintettel vagy éppenséggel olyan társadalmi hatással, hogy kvázi fiataloknak példaképként szereplő művész, sportoló, egyebek cselekedetét adott esetben erőteljesebb megítélés követheti-e, vagy pedig ezek egyéni mérlegelési kérdések?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor... (Topolánszky Ákos: Csak nagyon röviden.) Első körben a képviselők és szakértők részéről; ha nincs több, most lehetne a meghívottak részéről, ha a képviselőtársaim úgy döntenek, hogy támogatják. Aki egyetért azzal, hogy Topolánszky úr is hozzászólhasson, kérem, most jelezze. (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen, öné a szó. (Dr. Hoffmann Rózsa: Két percre szólt a szavazatom.) Az lenne a javaslatom, hogy tessék egy mikrofonhoz ülni.
TOPOLÁNSZKY ÁKOS meghívott: Jó, akkor én elállok ettől, mert én emlékszem, hogy az első alkalommal megegyeztünk a szabad szólásban, és nem kell ezt minden alkalommal végigcsinálni. Ha ez ilyen módon megy, akkor köszönöm, a továbbiakban nem kívánok ezzel élni.
ELNÖK: A lehetőséget most biztosítottuk önnek. Nem tudunk máshogy szót adni vendégeinknek.
TOPOLÁNSZKY ÁKOS meghívott: Én meghívott vagyok.
ELNÖK: A meghívottaknak tudunk, az öt frakció részéről mindenki tudott egy-egy szakértőt delegálni, ez megtörtént; a vendégeinknek csak így tudunk szót adni.
TOPOLÁNSZKY ÁKOS meghívott: Akkor elállok tőle.
ELNÖK: Jó, köszönöm szépen. Akkor pedig önöké a szó. Tessék!
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nehéz helyzetben vagyok, ezt Gusztos képviselő úr is jelezte, mert jelen pillanatban tényleg egy munkaanyagról beszélünk, és el szeretnénk kerülni minden olyan nyilatkozatot, amely valamilyen irányba egyértelmű kormányálláspontot vagy minisztériumi álláspontot jelentene.
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát természetesen mi is ismerjük, de mint köztisztviselők nem vagyunk hivatottak minősíteni. A bevezetőből kiderült, hogy ezt a problémát mindenképpen kezelni kívánjuk és nem feltétlenül abban az irányban, amerre ez az irányelv mutat. A tipikusan fogyasztói, illetve tipikusan kereskedői magatartások szétválasztására nagy figyelmet kívánunk fordítani. Az, hogy ezek büntetőjogi fenyegetettsége különböző legyen, azt is jelenti, hogy nemcsak a fogyasztói típusú magatartás jelenik meg. Van olyan magatartás, amit fogyasztói típusúnak nevezünk, mégis büntetőjogi fenyegetettséget igényel és ezt adott esetben nemzetközi szerződések is kötelezővé teszik. Ettől még természetesen figyelemmel kell lennünk a kormányprogramra, ugyanakkor evidenciaként kezelendő az is, hogy az Alkotmánybíróság határozatának teljes mértékben meg kell felelnünk, azzal ellentétes rendelkezéseket nem préselhetünk be az új Btk. kábítószerrel kapcsolatos rendelkezései közé.
Az elterelés intézményrendszerének átgondolása is felmerült. A függőfogyasztók természetesen nem kerülnek ki a Btk. hatálya alól, viszont nem lennének speciális rendelkezések. Az elterelés intézményrendszerének az átgondolása szerepel ebben a tervezetben. Önök ma még hallani fognak egy összefoglalót arról, hogy ennek a hatékonyságát az illetékes tárca hogyan értékeli, és ezekre figyelemmel kell kezelni ezt a kérdést.
Hoffmann képviselő asszonynak azt tudom válaszolni, hogy a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban most nem tudok statisztikai adatokat mondani. Viszont ha valaki kábítószer-fogyasztás miatt kerül bódult, illetve beszámíthatatlan állapotba, azt a Btk. nem tolerálja, az ilyen ember ugyanúgy büntethető, mint aki alkoholfogyasztás miatt kerül beszámíthatatlan állapotba. Az ilyen ember tehát nem mentesül a büntetőjogi felelősségre vonás alól. (Dr. Hoffmann Rózsa: Nem ezt kérdeztem.)
Az elkövetői magatartások esetében is csak nagyon szűk mozgástér áll rendelkezésünkre, mert ezeket a különböző nemzetközi kábítószer-egyezmények elég precízen és részletesen szabályozzák. Nem tudjuk kábítószerrel való visszaélésnek tekinteni, ha valaki a kábítószer fogyasztása érdekében lop, ez ugyanis külön bűncselekmény, amit ezen tényállás keretén belül nem lehet kezelni. Alkotmányosan az is aggályos lenne, ha bizonyos személyek általi elkövetéseket kiemelnénk és súlyosabban szankcionálnánk arra hivatkozással, hogy milyen példát mutat a fiatalságnak. Egyébként ezt az elkövetői kört pontosan meghatározni szinte lehetetlen, nem nevesíthetjük a Btk.-ban a színészeket, a sportolókat, a művészeket stb. Az meg szintén a bírói mérlegelésbe tartozhat, hogy milyen súlyú büntetést kell a generális, illetve speciális prevenció szempontjait figyelembe véve kiszabni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hoffmann Rózsa képviselő asszony!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Talán nem fogalmaztam pontosan, hiszen nem a kérdésemre kaptam választ. Tudom, hogy nincsenek pontos statisztikák és erre hivatkozva kérdeztem, hogy terveznek-e valamilyen változtatást a kábítószer hatása alatt elkövetett bűnözés megítélése tekintetében. Van-e tervbe véve valamilyen Btk.-módosítás? Magyarázatul hoztam fel azt, hogy a statisztikák nem ismertek, legalábbis a jelentésben nincsenek ilyen statisztikák.
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én pedig azt mondtam, hogy nincsenek nálam statisztikák. Nem tudom, hogy készültek-e ilyen típusú statisztikák, illetve ahhoz, hogy ilyen statisztikák készüljenek, kellene-e komolyabb kriminológiai kutatást végezni. A válaszomban ellenben benne foglaltatott, hogy a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekményekért az elkövetők attól függően vonhatók felelősségre, hogy azok milyen típusúak; közúti közlekedés veszélyeztetése, lopás, emberölés stb. A Btk. ismeri azt a büntethetőséget kizáró okot, hogy valakinek nincs meg a beszámíthatósági képessége. Ilyen állapotba kerülhet valaki attól, hogy túlzott mennyiségű alkoholt vagy kábítószert fogyaszt. Mind a két esetet lefedi az a rendelkezés, amely kimondja, hogy ezt mint büntethetőséget kizáró okot nem lehet alkalmazni, és felelősségre kell vonni azért a cselekményért, amit elkövet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a megbeszélést a későbbiekben még folytatni fogjuk. Ma ezt nem tudjuk lezárni és ha a bizottságnak a későbbiekben ezzel a témával lesz lehetősége foglalkoznia, akkor szívesen várjuk önöket a bizottság ülésére, akár még az év vége előtt is. És ahogy haladunk előre, a képviselők is és a szakértők is egyre inkább belefolyhatnak ebbe a munkába.
Kíván-e még valaki szólni? Sárosi Péter!
SÁROSI PÉTER SZDSZ-szakértő: Vannak ilyen statisztikák, megpróbálom előkeresni őket a legközelebbi ülésre. Nem emlékszem pontos számokra, de azt tudom, hogy a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények, illetve magával a kábítószerrel való visszaélés aránya mintegy 70 százalék, az erőszakos bűncselekmények aránya viszont 1 százalék körül van. Ez tehát inkább csak a média által felfújt ügy, de mondom, megpróbálom előkeresni a pontos statisztikákat.
ELNÖK: Ha a titkárságra eljuttatja azokat, azt megköszönjük és továbbítjuk a képviselőknek.
2. napirendi pontunk tájékoztató a kábítószer-bűnözésre vonatkozó schengeni előkészületekről. Köszöntöm Kormos János és Sebők Viktor urakat, és egyben megköszönöm Kara Ákosnak és Kárpáti Györgynek, hogy eljöttek és megtisztelték a bizottságunkat. További jó munkát kívánunk nekik a mai napra. (Dr. Kara Ákos: Sebők Viktor a 3. napirendi ponthoz érkezett.)
Köszönöm szépen a pontosítást, akkor Kormos János urat köszöntöm ennél a napirendi pontnál.
Kormos úré a szó.
Tájékoztató a kábítószer-bűnözésre vonatkozó schengeni előkészületekről
Kormos János kiemelt főmunkatárs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
KORMOS JÁNOS kiemelt főmunkatárs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretném önöket ebben a kis előadásban két dologról tájékoztatni. Az egyik, hogy gyakorlatilag mi az, amit a schengeni megállapodás takar, amiről szól, s hogy ezzel kapcsolatosan milyen pénzeszközök kerültek felhasználásra a Schengen-alapból, és ezek hova fordítódtak.
Elsőként tehát: a schengeni megállapodás, mint önök is tudják, 1985-ben került elfogadásra, majd 1990-ben került sor a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény aláírására, amely 2000 szeptemberében jelent meg. A schengeni megállapodás alapvetően az EGK belső határain történő szabad személy- és árumozgásnak a biztosítására jött létre, a határokon történő ellenőrzés fokozatos megszüntetését tűzte ki célul.
A végrehajtási egyezmény, amely a napirendünk szempontjából jelentőséggel bír, 142 cikkből áll, és ezt csak azért említem meg, mert ebből mindössze hat foglalkozik kábítószert érintő kérdésekkel: a "Rendőrség és biztonság" cím alatt a VI. fejezetben található meg ez a 70-76. cikkig terjedő rész.
Hogy miről is szól? Itt elsősorban arról szólnak a szerződő felek, hogy állandó munkacsoportot állítanak fel közös problémák vizsgálatára, javaslatok kidolgozására, az együttműködés gyakorlati-technikai vonatkozásai javítása céljából. Továbbá kötelezettséget vállalnak a szerződő felek arra, hogy elfogadják a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott kereskedelmének megakadályozása és büntetése céljából szükséges intézkedéseket. Közigazgatási és büntetőjogi intézkedésekkel megakadályozzák és büntetik a kábítószerek, pszichotrop anyagok, köztük a kannabisz tiltott exportját, értékesítését, beszerzését, átadását. Külső határaikon fokozzák a személyek, áruk és szállítóeszközök mozgásának ellenőrzését, és a belső határszolgálat alól felszabaduló határrendészeti és vámszemélyzet egy részének átcsoportosítását a külső határokra. Különböző modern kábítószer-felderítő módszerek, keresőkutyák alkalmazását is szorgalmazza, valamint a tiltott kereskedelemből származó jövedelmek lefoglalását és elkobzását is.
Nem taglalnám részletesen. Ami még nagyon fontos, a későbbiekben szintén ebben az egyezményben nyert elhelyezést: az ellenőrzött szállítások alkalmazása, a belső határokon végzett ellenőrzések átcsoportosítása az ország belsejébe, az úgynevezett mélységi ellenőrzés.
Ezeknek a pontoknak a végrehajtásában Magyarország, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz, már azt megelőzően, a felkészülés ideje alatt rengeteg dolgot elvégzett, teljesített, a szabályozástól is bizonyos értelemben függetlenül. Az EU-szabályozásnak megfelelően a mélységi ellenőrző csoportok felállításra kerültek a külső és belső határokon, és 2004-től ezek már állandó szolgálatot látnak el. A mélységi ellenőrző csoportok mellett a külső határokon található vámhivataloknál kábítószer-felderítő csoportok működtek, a kilencvenes évek során kerültek megalakításra, azóta is folyamatosan működnek. Az ellenőrzött szállításokra vonatkozóan 1990 óta az ORFK ezt már folyamatosan végzi, ezt nemcsak a kábítószerekre, hanem a prekurzor anyagokra is kiterjesztette.
A külső határokra telepített technikai eszközök és az országba illegálisan becsempészett kábítószerek felderítése érdekében nagy számban történt mobil röntgenberendezések, szerszámkészletek, endoszkópok, különböző kábítószer-vizsgáló tesztek vagy egyéb, ezek felderítését szolgáló eszközöknek a beszerzése, kábítószer-kereső kutyák kiképzése, alvázvizsgáló eszközök, illetve különböző mobil kábítószer-detektorok, videokamerák, digitális fényképezőgépek, műszerek, távolságmérők és egyebek beszerzése. A szárazföldi határátkelőhelyek tekintetében - mert az egyezmény nemcsak a szárazföldi, hanem a vízi és légi kikötőkre is előírja, de Magyarországon elsősorban szárazföldi határátkelőkről beszélhetünk - kábítószer-azonosító készletek, endoszkópok, robbanóanyag-felismerő készülékek és egyéb szerszámkészletek állnak rendelkezésre.
Ez tehát az, amit a schengeni egyezmény végrehajtására tett Magyarország, nagyon nagy vonalakban. Azért nem mennék bele mélyebben, mert akkor a következő napirendi pontokban szereplő kollégáktól venném el a kenyeret, hiszen a részleteket ők fogják majd elmondani.
A Schengen-alap a 2004-ben csatlakozott európai országok számára ideiglenes eszközként került létrehozásra. Ezt 2006-ig kell nekünk - a kedvezményezett tagállamoknak - felhasználni az Európai Unió új külső határain a schengeni vívmányok és a külső határellenőrzés előírt feltételeinek megvalósítására. E célra nettó 165,8 millió euró egyösszegű, vissza nem térítendő támogatást kapott Magyarország. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ebből bruttó 4,5 milliárd forintot, azaz nettó 131 millió eurót fordíthat a felkészülés kapcsán az intézmény- és eszközfejlesztés végrehajtására. Négy fő célkitűzés került e témakörben meghatározásra: 1. a külső határok őrizetével kapcsolatos fejlesztés; 2. a mélységi ellenőrzés hatékonyságának növelése; 3. az adatszolgáltatási képesség növelése a schengeni elvárásoknak megfelelő adatcsere érdekében; 4. a nemzetközi bűnügyi együttműködési képesség és kapacitás fokozását szolgáló fejlesztések.
Egy kicsit bővebben:
1. A külső határok őrizetével kapcsolatosan alapvetően a szárazföldi, légi, vízi határátkelőhelyeknek, konzulátusoknak, határrendészeti kirendeltségeknek és a határellenőrzésnek speciális technikai hátterét kellett biztosítani, illetve az itt dolgozó rendészeti szakemberek kiképzését.
2. A mélységi ellenőrzés hatékonyságára vonatkozóan pedig a határrendészet, nemzetközi vízi utak ellenőrzési feltételeinek a korszerűsítése, korszerű légi rendészet, autópálya-rendészet megteremtése.
3. Az adatszolgáltatási képesség gyakorlatilag két nagy témakört foglal magában: a schengeni információs rendszer második generációs tevékenysége, ez az úgynevezett SIS-II. A másik, ami pedig konzuli vagy pedig vízuminformációs rendszernek tekinthető, nemzetközileg VIR néven terjedt el ennek a rendszernek a bevezetése. Ezzel kapcsolatban egységes okmányok, biometriai azonosítókkal történő ellátás, mobil okmányleolvasó készülékek beszerzése, ezeknek az alkalmazására való kiképzés szerepel.
4. A bűnügyi együttműködés és kapacitásfejlesztés területén pedig a felderítést, a nyomozati munkát segítő tevékenység anyagi hátterét, valamint az összekötő tiszti hálózatnak a továbbfejlesztését és működtetését kell ellátni.
A kapott támogatás felhasználásának időbeli ütemezése az Európai Unió által kijelölten: 2006. december 31-e a szerződéskötésekre, 2007. szeptember végére a megvalósítás, és 2007 decemberére a kifizetési határidők, tehát akkor kerül teljesítésre az anyagi kifizetés.
Kik a kedvezményezettek? Ez nagyon fontos kérdés. A végső kedvezményezett elsősorban a határőrség, másodsorban a rendőrség, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, valamint a Külügyminisztérium, és korábban a Belügyminisztérium alá tartozó távközlési szolgálat központi hivatal, ami most már átkerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala néven. A korábban említett összeg úgy kerül felosztásra, hogy a határőrség 24,3 milliárd forintot, a rendőrség 8,7 milliárd forintot, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal 650 millió forintot kap, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala 4,5 milliárd forintot, a Külügyminisztérium pedig 1 milliárd forintot kap ebből az összegből.
Úgy érzem, hogy itt most megállok. Még volna további részletezés is, de remélem, ez olyan áttekintést adott, hogy az idővel gazdálkodva én befejezném a mondandómat. Ha további kérdés merül fel, természetesen állok rendelkezésükre.
Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük a szakmai válaszokat. Van-e valakinek kérdése, megjegyzése? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megköszönöm Kormos János úrnak, hogy tájékoztatott bennünket a schengeni előkészületekről.
Tájékoztató a magyarországi kábítószerhelyzet büntetőjogi tapasztalatairól
3. napirendi pontunk tájékoztató a magyarországi kábítószerhelyzet büntetőjogi tapasztalatairól. Az Országos Rendőr-főkapitányság, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, valamint a Nemzetbiztonsági Hivatal részéről érkeztek előadók. A VPOP képviselői azt kérték, hogy ők kezdhessék a tájékoztatókat, mert el kell menniük. Egyetért ezzel a bizottság? (Igen.) Ebben az esetben megadom a szót dr. Kanta Tünde ezredes asszonynak.
Dr. Kanta Tünde pénzügyőr ezredes, igazgató (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága)
DR. KANTA TÜNDE pénzügyőr ezredes, igazgató (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm a meghívást. Elnézést kérek, de adminisztrációs keveredés történt az értesítések kapcsán, minek következtében feltorlódtak a programjaink, ezért kértem a módosítási lehetőséget.
Igyekszem röviden összefoglalni a vám- és pénzügyőrség bűnügyi munkáját a kábítószer-bűnözés elleni küzdelemben. Ha lehetőséget kapok rá, arra is szeretnék rámutatni, hogy amikor Magyarországon a nyolcvanas évek elején először felmerült ez a probléma, akkor a magyar vámigazgatáshoz érkeztek az első olyan szakértők, akik ebben a bűnüldözési munkában tapasztalatokkal rendelkeztek. Az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek elsősorban a DA és az FBI képviselői, akik bemutatták azt a helyzetet, amivel ők abban az időszakban már szembesültek. A mai napig emlékszem egy 1989-es delegáció vezetőjének a nyilatkozatára, aki azt mondta, hogy vagy most kezdünk el valamit csinálni, vagy ha nem, akkor elsodor minket ez a probléma. Ezért a vám- és pénzügyőrség ha nem is olyan rohamléptekben, mint azt az amerikaiak elvárták, ez ügyben tanfolyamokat szervezett és különböző szervezeti egységeket hozott létre annak érdekében, hogy ehhez a bűnüldöző munkához megfelelő szakembereket képezzen. Ennek eredményeként 1992-ben megalakult az Országos Parancsnokságon az egyik főosztály keretében az úgynevezett kábítószer-felderítési osztály, amelynek a nemzetközi kapcsolatok kialakítása, a magyarországi társszervekkel való kapcsolattartás és annak az állománynak a kiképzése volt a feladata, amely a határon az ellenőrzéseket megfelelő szaktudással és hatékonysággal képes ellátni.
Miért tartottam fontosnak ezt megemlíteni? Azért, mert az így kialakult egység bázisán fejlődött tovább a vám- és pénzügyőrség bűnügyi munkája és felderítési tevékenysége. Hoztam a bizottságnak kis színes ábrákat, amiket majd e-mailen is át fogok küldeni és a bizottság tagjainak a rendelkezésére fognak állni. Ezek az ábrák 1993-tól az esetszámok és a mennyiségek felderítését mutatják. Ez az eredményes tevékenység juttatott el minket oda, hogy bár hosszú és kemény küzdelem után, de végül is korlátozott nyomozó hatósági jogkört szerzett a vám- és pénzügyőrség azokra az elkövetési magatartásokra, amelyek egyébként is kapcsolódnak a vám- és pénzügyőrség áruforgalmi ellenőrzéséhez, és a legális forgalom ellenőrzéséből adódó feladatok miatt, valamint az ott feltárt jogsértésekből eredően is kapott a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatósági jogkört. Mindenképpen el kell mondani, itt nem arról van szó, hogy bárki is megosztaná a hatóságok munkáját, hanem arról, hogy azonos jogkörökkel bíró hatóságok egyenlő partnerként tudnak együttesen fellépni ez ellen a rendkívül komoly probléma ellen. Ennek a tevékenységnek nagyon jó mutatói vannak az elmúlt évek vonatkozásában, és az együttműködésnek is számos kitűnő példája van. A Nemzeti Nyomozó Iroda fogja össze ezt a tevékenységet. A két nyomozó hatóság együttműködése keretében nagyon sok olyan ügy került felderítésre, amelyekről a sajtó is beszámolt az elmúlt években.
Egy picit részletesebben szeretném bemutatni - bár itt is inkább a komolyabb és nagyobb jelentőségű dolgokra szorítkoznék - az együttműködés keretében végrehajtott nemzetközi akciókat. De előbb néhány szót szólnék a szervezetünkről. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán a bűnügyi igazgatóság látja el a bűnügyi munka szakmai felügyeletét. Régiós szinten működnek nyomozóhivatalok, a központi hatóság pedig a Központi Bűnüldözési Parancsnokság. A régiós nyomozóhivatalok és a Központi Bűnüldözési Parancsnokság nyomozással, illetve felderítéssel foglalkozó munkatársai különböző hatóságok különböző kiképzési formáiban - például a rendőrség képzéseibe bekapcsolódva - kaptak kiképzést. Ugyanakkor megmaradtak az Európai Unió külső határain azok a kábítószer-felderítési kutatócsoportok, amelyek az 1992-es bázisból fejlődtek ki és alakultak egészen speciális egységekké. A vám- és pénzügyőrség az európai uniós csatlakozás után felszabaduló állomány tagjaiból a minőségi ellenőrzésre hozott létre egységeket, és azok a szakemberek, akik korábban Hegyeshalomban teljesítettek szolgálatot a kábítószer-felderítő csoportokban, ma a mobil egységeknél tudják a tudásukat hasznosítani. Szervezetileg így állt össze az az egység, amely a vám- és pénzügyőrségnél a kábítószer-bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozik.
Ahogy már említettem, ezt a munkát nem lehet egyedül végezni, nagyon fontos a nemzetközi kapcsolattartás. A bűnözés elleni munka nem létezhet europolos kapcsolatok nélkül. Az Europolnál működő elemző munkacsoportokban a vám- és pénzügyőrség is részt vesz. Részt vesz a SECI munkájában, a délkelet-európai hatóságok közötti együttműködésben, az ennek keretében szervezett akciókban, amelyek általában különböző kábítószerfajtákra kerülnek kiírásra meghatározott időtartamban. 2005-ben egy ilyen akció során 91,4 kilogramm heroin felderítésére került sor Ártándon, ami akkor még külső határnak számított, és ez a felderítés egy röntgenberendezés segítségével valósult meg.
Az Európai Unió által szervezett akciókban is részt veszünk. Én ezeket az akciókat most nem sorolom fel, mert nem szeretném az önök türelmét igénybe venni. Amennyiben kérdés irányul rá, részletesen beszámolok ezekről az akciókról.
Rendkívül fontos a vám- és pénzügyőrségnél ebben a bűnüldözési munkában az oktatás, hiszen szinte minden évben bukkan fel olyan új anyag vagy olyan új dolog, ami ennek a tevékenységnek a leleplezését megnehezíti. Egyrészt ezekre a felbukkanó új megjelenésű kábítószerekre, illetve a különböző elrejtési helyekre, a különböző elkövetési magatartásokra vonatkozik ez az oktatás, amely rendszeresen a Rendőrtiszti Főiskolán, a pénzügyőriskolán, illetve évente többször is az ezzel a munkakörrel foglalkozó kollégáknak a speciális oktatását foglalja magába. 2006 szeptemberétől került beépítésre a Rendőrtiszti Főiskola és a Vám- és Pénzügyőri Iskola tematikájába konkrétan is ez a tevékenység. Kiadtunk egy úgynevezett prekurzor kézikönyvet, amely tartalmazza azokat a tudnivalókat, amelyek azért nem annyira mindennaposak és nem annyira általánosak ebben a munkában.
Röviden rátérek az elmúlt évek kábítószer-felderítési adataira. Még a nemzetközi együttműködéshez is kapcsolódva 2003. július 1-jétől van tényleges nyomozó hatósági jogkörünk ezekkel a korlátozásokkal, ahogyan ezt már korábban említettem. Ebben az évben nagyon jelentős nemzetközi együttműködés keretében 31, majdnem 32 kilogramm heroin lefoglalására került sor, amely büntetőeljárásnak az volt a különös érdekessége, hogy ez a büntetőeljárás, tekintettel arra, hogy a felderítés itt történt, de az elkövetői szálak és az ezt az egész tevékenységet szervezők nagy száma Svédországban élt, ezért a svéd hatóságoknak került felajánlásra a büntetőeljárás. Még egy 2004-es esetről is szeretnék említést tenni, ami a román bűnüldöző hatóságokkal történt együttműködés keretében szintén egy heroinfelderítés volt, ami 113 kilóban testesült meg. Itt is ennek az eljárásnak a kapcsán a román hatóságok még további száz esetet tudtak felderíteni azzal, hogy a büntetőeljárás az ottani szervezők vonatkozásában és az itteni elkövetők eljárásának a felajánlásával került olyan helyzetbe, hogy ott sokkal jobbak voltak a bizonyításnak és a további felderítésnek a lehetőségei.
A különböző kábítószerfajtákra vonatkozóan egy részletesebb statisztikát szeretnék elmondani. Mindenképpen meg kell említenünk a Balkán-útvonalon történő kábítószer-csempészet jelentőségét, hiszen a hazai és külföldi lefoglalások is azt bizonyítják, hogy ez az útvonal továbbra is működik. Elsősorban a heroinszállítások azok, amelyek ezen a vonalon megjelennek, bár mindig kapcsolódik ahhoz ezeknek a szállításoknak a nagysága vagy tömege, hogy mennyire eredményes az adott országnak a bűnüldöző hatósága. Itt a sorok összezárása kapcsán a Nemzeti Nyomozó Irodával folytatott eredményes együttműködés keretében több esetben elkerültek bennünket ezek a szállítmányok, bár azért - egészen pontos képet is szeretnék mondani - 2006-ban 86 kiló volt az a heroinmennyiség, amit a vám- és pénzügyőrség felderített, ebben az évben pedig 14,5 heroin lefoglalásánál tartunk.
Amit elhoztam a bizottságnak, ezek a kábítószer-felderítési adatok jól szemléltetik, hogy a legnagyobb mennyiségben lefoglalt kábítószerfajta a marihuána, hiszen a lefoglalt kábítószereknek a 49 százalékát 2006-ban ez a kábítószer adta. Ezt követi a heroin 46 százalékban, 4 százalék a kokain, 1 százalék pedig más egyéb különböző kábítószerfajta. 2007-ben 69 százalék a marihuána-felderítés aránya, ezt követi 15 százalékban a heroin és 13 százalékban a kokain.
A kokainnal kapcsolatosan mindenképpen azt kell kiemelnünk, hogy az elmúlt években nagyon gyakori volt azoknak az elkövetőknek a megjelenése, akik a repülőtéren úgynevezett nyelőként hoztak be kábítószert az országba. Ez egyszercsak egy másfél-két évre eltűnt, ami nyilvánvaló megint csak arra engedett következtetni, és ezt a Nemzeti Nyomozó Irodával való együttműködésünk is alátámasztotta, hogy nem érkezik Magyarországra ilyen futár. Ugyanakkor ebben az évben már két ilyen felderítésről tudok beszámolni, egy nigériai és egy román állampolgár volt, aki kokaint úgynevezett nyelőként próbált meg behozni hozzánk. Úgy gondolom, ezek a próbálkozások tesztelik a hatóságok éberségét.
Nyilvánvalóan mindenféleképpen a hatóságok az összes új olyan felderítésre próbálnak fokuszálni, ami ezeket az új módszereket is ismertté teszik a kábítószer-felderítéssel foglalkozók számára. Éppen ezért a vám- és pénzügyőrség a belső intranetes portálján a bűnügyi igazgatóság portáljára az adott időszak összes kábítószer-felderítéseit - ez vonatkozik az Európai Unióra és vonatkozik egyéb más, Európai Unión kívüli felderítésekre is - rendszeresen felteszi, tehát az ezzel a tevékenységgel foglalkozók számára szinte naponta hozzáférhető válik egy-egy új felderítés. Ehhez kapcsolódóan kábítószer-felderítési tájékoztatót ad ki a vám- és pénzügyőrség bűnügyi igazgatósága szintén ezeket az újszerű elkövetési módokat bemutatva, ezeket a kábítószer-tájékoztatókat a társhatóságok számára is megküldi a vám- és pénzügyőrség, de nyilvánvalóan elsősorban a saját munkatársaink tájékoztatására szolgálnak ezek a kiadványok. Az egyik legutóbbi és talán nagyon érdekes felderítés egy nemzetközi együttműködéssel felderített heroinszállítmány, amely szőnyegekbe szövött; talán a sajtóban is láthatták ezt a felderítést. Úgy gondolom, ez a legutóbbi felderítés hihetetlen módon példázza, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a felderítő hatóságok, hiszen ezek Afganisztánban készült szőnyegek, amelyekbe vékonyka kis csíkokban bele van szőve a heroin magába a szőnyegbe, tehát első ránézésre nincs ember, aki ezt meg tudná állapítani. Öt ilyen szőnyeg került lefoglalásra, és nagyon nehézkes, még mindig nem tudjuk megmondani, hogy ez mennyi; a bűnügyi labor nagyon komolyan dolgozik ennek az anyagnak a kinyerésén ebből a textíliából. Eddig úgy tűnik, hogy ebből az öt szőnyegből talán mindösszesen csak kettőben van ez a beszövéses módszerrel elrejtett kábítószer.
Kicsit kapcsolódnék az előző előadáshoz is, amelyik a schengeni felkészülés jegyében ismertette a beszerzéseket.
Említettem már, hogy a vám- és pénzügyőrség külső határon történő ellenőrzéseihez szeretnénk a schengeni alapból rendelkezésre álló pénzből röntgenkészülékeket beszerezni - ezek a beszerzések már folyamatban is vannak -, mivel egyrészt az áruforgalom gyorsaságának a biztosítása, másrészt az elrejtett kábítószerek feltárása röntgenkészülék segítségével sokkal egyszerűbb, mintha egy-egy szállítmányt tételes ellenőrzésre kell kipakolni. Ennek megfelelően kerül sor mobil röntgenberendezések beszerzésére is, amelyek a mélységi ellenőrző csoportok felderítését szolgálják, valamint azoknak az eszközöknek a beszerzésére, amelyek az előzőekben felsorolásra kerültek. Például járművekére, amelyek olyan technikai felszereltséggel vannak ellátva, amelyek nélkülözhetetlenek az adatkapcsolat megteremtéséhez, illetve szinte komplett irodabuszokként tudnak működni és tudják az ellenőrzést és az ehhez kapcsolódó adminisztrációs tevékenységet segíteni. Bizonyos speciális eszközök, amelyeket a felderítési munka során tudnak használni, kvázi titkosszolgálati eszközök - kamerarendszerek, illetve követési eljárásokat elősegítő eszközök - beszerzése a schengeni alap terhére már meg is történt és segíti a munkánkat.
Szeretném megemlíteni azt a pénzügyi segítséget is, amelyet a vám- és pénzügyőrség a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságtól a felderítési munkájához kapott. Az idén is folyik még a tavalyi eszközök felhasználása, amit elsősorban oktatási tevékenységre fordított a vám- és pénzügyőrség, valamint olyan adatbázis-kezelő programok beszerzésére és elsajátítására, amire a pénzügyőrségnek saját forrása egyébként nem lett volna.
ELNÖK: Köszönjük szépen a tájékoztatást. Gusztos képviselő úrnak adom meg a szót.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Két konkrét kérdésem és egy általános megjegyzésem van. Hogy tudnánk hozzáférni az elmúlt évek pontos és átfogó statisztikáihoz? Mennyire nyilvánosak ezek, a bizottság tagjai megkaphatják-e, esetleg van-e internetes elérhetőségük ezeknek az adatsoroknak?
A második kérdésem az utolsó két-három mondatra irányul. Lehet, hogy tájékozatlan vagyok, ebben az esetben elnézést kérek. Mit jelent pontosan az, hogy az idén még a tavalyi KKB-s forrásokat használják fel? Ez azt jelenti, hogy annyi pénzt kaptak a KKB-tól, hogy tavaly nem tudták elkölteni, és az idénre is maradt belőle?
Az általános megjegyzésem pedig a következő. Nem szeretném, ha akár az előadó, akár politikustársaim vagy a szakértők félreértenék, amit most mondani fogok. (Pettkó András: Készülünk rá.) Efelől nem volt kétségem, bár a többes szám valószínűleg indokolatlan, elegendő lett volna az egyes szám első személyben való megfogalmazás. Ez a beszámoló is mutatja, hogy elképesztő a helyzet. Az államok mindenhol hihetetlen mennyiségű emberi, anyagi és szervezeti erőforrást mozgósítanak azért, hogy fel tudják venni a harcot a nemzetközi kábítószer-kereskedelemmel. Óriási jelentősége van minden kiló heroinnak, amit sikerül kivonni a piacról, de a probléma nagyságát jól mutatja, a legnagyobb fogások sem képesek arra, hogy érdemi változást érjenek el a piacon. Az árak változatlansága is azt jelenti, hogy a legnagyobb fogások sem olyan nagyok, hogy a még oly kicsi magyar piacon is képesek lennének hiányt okozni és ez megjelenjen az árak változásában. Ezzel véletlenül sem szeretném lekicsinyelni vagy lebecsülni azt a munkát, amiről ön az előbb beszámolt, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy a probléma globális és egészen elképesztően aránytalan küzdelem folyik ezen a területen, ami azt erősíti meg bennünk, hogy miközben az államoknak kutyakötelességük a rendelkezésükre álló összes erőforrással folytatni a nemzetközi kábítószer-kereskedelemmel szemben a sziszifuszi küzdelmet, fontos lenne, hogy változzanak a finanszírozási arányok abban a tekintetben, hogy mennyit tudunk költeni a megelőzésre, ahol jóval kevesebb pénz áll rendelkezésre. Persze nem onnan kellene pénzt elvenni, tehát nem az egyik rovására kellene több pénzt juttatni a másiknak. Ezek a beszámolók is azt erősítik meg, hogy jóval több pénzt kell költeni az államnak a megelőzésre, mert az egyik oldalon folytat egy sziszifuszi küzdelmet - ami, mondom, kutyakötelessége -, a másik oldalon pedig ez nem tűnik megnyerhető mérkőzésnek. Persze a másik sem egy nullára megnyerhető meccs, de némiképp nagyobb forrásokkal ott valószínűleg lehetne komolyabb eredményeket elérni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN MDF-szakértő: Mekkora támogatást kapott a VPOP a KKB-től?
ELNÖK: Ha nincs több kérdés, öné a szó.
DR. KANTA TÜNDE (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága): Húszmillió forint. S hogy miért nem költöttük el az egészet 2006-ban, annak nagyon egyszerű adminisztratív oka van. Ez a pénz szeptemberben került átadásra, és ez minisztériumok közötti átadást jelent. A bizottság tagjai nyilván pontosan tudják, hogy miről beszélek. Mindössze néhány napunk volt arra, hogy lekössük az összeget, amely nem január 1-jén állt rendelkezésünkre, és nem is a következő hónapban, felhasználására csupán decemberben nyílt lehetőségünk. A vám- és pénzügyőrség igyekezett úgy felhasználni ezt az összeget, hogy a lehető leghatékonyabban térüljön meg, és azt a szegmenset próbálta meg betölteni, amire a testületnek saját költségvetési erejéből nem volt pénze. A pénz az elmúlt év végén került lekötésre, de az államháztartási törvény és a költségvetési törvény szerint ez év június 30-ig kell ténylegesen elkölteni. Tehát nem arról van szó, hogy annyi pénzt kaptunk volna, hogy nem tudtuk elkölteni, hanem arról, hogy ennek az összegnek az átadása ténylegesen decemberben valósult meg, ami effektíve lehetetlenné tette, hogy 2006-ban teljes egészében felhasználjuk, ezért most van folyamatban az elköltése.
A felderítési adatokhoz a VPOP honlapján hozzá lehet férni, de természetesen a bizottság is megkapja ezeket az adatokat. E-mailben meg fogom küldeni az elnök úrnak, és mindenki számára hozzáférhetővé válnak.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő úr?
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Egy villámkérdésem lenne csak. Esetleg arra nézve van-e valamilyen becslés, hogy ezek a lefoglalások hány százalékát tehetik ki annak, ami bejön?
ELNÖK: Tessék!
DR. KANTA TÜNDE (Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága): Nagyon nehéz dolog becslésekbe bocsátkozni, és azt gondolom, nagyon nagy butaság lenne tőlem találgatásokat tenni itt a bizottság előtt. Vannak különböző kutatások erre nézve, ezt egészen pontosan eljuttatom a bizottsághoz. De én azt mondanám, hogy nyilvánvalóan ezek a kutatások adódhatnak sokféle összetevőből, és nagyon nehéz ezt reálisan megbecsülni. A cigarettát szeretném picit párhuzamba állítani, hogy a cigarettának van egy legális forgalma, tehát azzal kapcsolatosan jobban lehet mérni az illegális forgalmat.
Amire itt képviselő úr gondol, az szerintem az, hogy mennyire van elterjedve ma Magyarországon a drogfogyasztás, és ahhoz képest mit tud felmutatni a bűnüldöző terület a kínálatcsökkentési oldalon. Biztos, hogy nagyon sok erőfeszítésre van még szükség abban, hogy érezhető, komoly eredményt érjünk el. S nem megvédeni szeretném magunkat (Gusztos Péter: Én sem megtámadni szerettem volna.), de bizonyos felderítéseknél mutatkozik hiány a piacon. Ezt nyilvánvalóan a következő beszámoló alá fogja tudni támasztani számokkal is, hiszen ők a belső piacot nézik, és nyilván a mi együttműködésünknek az a csúcspontja, amikor ezeket a szállítmányokat nem lehet eljuttatni a megrendelőkhöz.
ELNÖK: Köszönöm szépen, és egyben köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat és eljött. Nagyon eredményes munkát kívánunk önöknek. Meg is köszönjük itt a részvételüket, mert tudom, hogy el kell mennie. (Dr. Kanta Tünde: Köszönöm szépen.)
Továbbmennénk; nem tudom, ki szeretné folytatni. Tessék!
Sebők Viktor rendőr alezredes (Nemzeti Nyomozó Iroda)
SEBŐK VIKTOR rendőr alezredes (Nemzeti Nyomozó Iroda): Mivel én ülök az ezredes asszonytól jobbra, a sorban én következem. Sebők Viktor rendőr alezredes vagyok, a Nemzeti Nyomozó Iroda kábítószer-ellenes alosztályának vezetője. Speciális helyzetben vagyok, mert a Nemzeti Nyomozó Iroda a magyar rendőrség egy területi szerve, amely elég széles hatáskörben és országos illetékességgel fejti ki a tevékenységét. Itt működik a magyar rendőrségnek egy speciális, kifejezetten kábítószer-bűnözés elleni küzdelemre specializálódott egysége, ez az osztály, amelyet van szerencsém vezetni. A feladata tehát ennyiben különös, és Gratzer Gábor kollégám, aki az ORFK-t képviseli, ő tud inkább általános képet adni.
Ha már viszont magamhoz ragadtam a szót, hadd mondjam el, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda kábítószer-bűnözés elleni osztálya elsősorban azokat a szervezetszerűen elkövetett, kábítószerrel összefüggő bűncselekményeket deríti fel és nyomozza, amelyek több megyét érintenek, nemzetközi összefüggései vannak, és amelyek igazából mind a végrehajtandó munka, mind a lehetőségek tekintetében meghaladják egy vagy két megyei rendőr-főkapitányság lehetőségeit. Itt a legfontosabb a nemzetközi együttműködés, főleg most, hogy határok nem nagyon lesznek az Európai Unión belül. Elsődleges célunk az, hogy megakadályozzuk a kábítószer bejutását az országba. Ennek során nyilván egyik természetes együttműködési partnerünk a vám- és pénzügyőrség, de a másik legfontosabb feladat, amelyet ezzel kapcsolatban végre kell hajtani, a nemzetközi együttműködés fokozása: foglalják le kint a kábítószert, akadályozzák meg külföldön, hogy a kábítószer bejusson az országba. Illetve ha bejutott az országba, akkor az a cél, hogy a magyarországi forráshoz kapcsolódó teljes terjesztői kört felderítsük; ezzel kapcsolatban ez a törekvés, de nyilván nem lehetnek illúzióink.
Egy-két mondat a schengeni felkészülés kapcsán: ez napi szinten folyik a rendőrségnél, így a Nemzeti Nyomozó Irodánál is. A napokban folyik egyébként az állomány továbbképzése, az ismeret terítése a rendőrség teljes személyi állománya között a SIS Plus, illetve a SIS-II. információs rendszerrel kapcsolatban. Folyamatosan vesz részt az állomány mind hazai, mind külföldi továbbképzéseken. 2007 végéig hozzánk is meg fognak érkezni azok a berendezések, amelyek a schengeni alapból kerültek beszerzésre.
Egyelőre ennyit gondolok elmondani speciális szervként, és átadnám a szót a kollégámnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Köszöntöm az ORFK részéről dr. Gratzer Gábor urat. Én is azt javaslom, hogy kezeljük együtt; öné a szó, és utána lesz lehetőség az NBH és az ORFK részére is kérdéseket, észrevételeket megfogalmazni. Tessék, öné a szó.
Dr. Gratzer Gábor rendőr őrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság)
DR. GRATZER GÁBOR rendőr őrnagy (Országos Rendőr-főkapitányság): Jó napot kívánok, én is köszöntök mindenkit. Az ORFK bűnügyi főosztályáról jöttem, én vagyok a kábítószer-bűnözés koordinátora országosan.
Először is azzal kezdeném a mondandómat, hogy tavaly november 24-én kiadásra került az ORFK úgynevezett drogstratégiája, amely összhangban a nemzeti drogstratégiával, tartalmazza a rendőrség bűnügyi és bűnmegelőzési szerveinek a munkáját. A drogstratégia egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bűnügyi nyomozó szervek feladata a kínálatcsökkentés, a bűnmegelőzési szervek feladata pedig a fogyasztók megszólítása, illetve a fogyasztókkal kapcsolatos felvilágosító és egyéb bűnmegelőzési feladatok.
Mi is a bűncselekmény tárgya, gyakorlatilag a kábítószer? Ezzel kapcsolatban 2005-ben történt egy Btk.-módosítás, mely a kábítószer fogalmat a nemzetközi jogi egyezmények alapjára helyezi, és ezeknek a mellékleteiben felsorolt anyagok a kábítószerek. Ezzel kapcsolatosan megfigyelhető egy olyan tendencia, sajnálatos tendencia, hogy egyre több szakértelmet szerző szervezett bűnözői csoportok, amelyek ezeket a szereket előállítják. Pontosan a diszkódrogok területén a képletek megváltoztatásával hasonló hatású szereket képesek gyártani, mint az ecstasy tabletta, melyek adott esetben nem szerepelnek ezeken a listákon, és meglehetősen hosszú idő, amíg ezek fölkerülnek rá. Magyarországon jelen pillanatban a leggyakoribb kábítószerek föl vannak sorolva a Btk. értelmező jogszabályában, illetve ezzel kapcsolatosan a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet táblázatában is szerepelnek. Ezek a megjelenésüket tekintve: Magyarországon a leggyakrabban a marihuána fordul elő, ezt követik a diszkódrogok, az ecstasy tabletta, az egyéb amfetaminszármazékok, majd a kokain, és szerencsére a heroin csökkenő tendenciát mutat.
Röviden azt lehet mondani a kábítószerek megjelenéséről, hogy Magyarországon a hatvanas-hetvenes évektől lehet beszélni arról, hogy Magyarországon van kábítószer-fogyasztás. Ez kezdetben mindenféle szerves oldószerek fogyasztására, belégzéssel történő bódulatkeltésre korlátozódott, illetve főleg gyógyszertárban kapható gyógyszerekre, majd a balkáni útnak a Magyarországon történő megjelenésével, illetve áthaladásával elkezdett a heroin megjelenni Magyarországon. A kilencvenes évek elejére sajnálatosan, saját tapasztalatból is mondom, meglehetősen sok heroinfogyasztó volt Magyarországon, tehát jelen volt; a 2000-es évek elejétől viszont gyakorlatilag csökken a heroinfogyasztás. Ez a személyes véleményem szerint egy szerencsés fordulatnak tudható be. Ezt egyébként alátámasztják a rendőrség lefoglalási adatai is, Magyarországon belül nem olyan nagyon jelentős számú a heroinlefoglalás.
Honnan érkezik a kábítószer? Ma még el lehet mondani azt, hogy a kábítószer külföldről érkezik elsődlegesen. A marihuána leginkább Nyugat-Európából, Hollandiából érkezik Magyarországra, a különböző diszkódrogok szintén. A kokain természetesen Dél-Amerikából, itt két beérkezési utat lehet megfigyelni: az egyik repülőgépen közvetlenül, a másik pedig szintén nyugat-európai tranzitálással közúti úton.
A drogok közül a kokain feketepiaci ára rettenetesen magas a többihez képest, ami a kokain hazai fogyasztását jelen pillanatban beszűkíti. A feketepiacon kokaint ma grammonként 15-20 ezer forintért lehet kapni.
Egyre jelentősebbé válik a hazai előállítás. Erre két példát mondanék. 2005-ben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság területén, Cegléden a Törteli úton egy félig használaton kívüli gyárépületben béreltek ki egy irodaépületet és egy szerelőcsarnokot. A szerelőcsarnokban folyó faipari tevékenységgel álcázták az irodaépületben meglehetős szakértelemmel kiépített marihuánaültetvényt, melyet anélkül foglaltunk le, hogy akár egyetlen gramm is az utcára került volna. Ennél érdekesebb volt a másik eset. 2007 januárjában a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Dunakeszin egy droglabort számolt fel, ahol egy bizonyos Nexus nevezetű anyagot állítottak elő. Jellemző volt az előállítókra, hogy tulajdonképpen nem tudták, mit csinálnak. Interneten szereztek némi szakismeretet, ez alapján beszerezték azokat a szerves vegyületeket, illetve savakat, amivel az amfetamint elő lehet állítani és elkezdték a Nexust gyártani. A Nexusról annyit kell tudni, hogy erősebb hatóanyagú ecstasy tablettát lehet előállítani belőle, mint amilyen az egyszerű MDMA hatóanyagú tabletta. Ha egy átlag ecstasyfogyasztó ebből az anyagból az átlagos adagját beveszi, akkor bizony nagyon rosszul lehet, szakértői vélemény alapján az eredmény akár halálos is lehetett volna számára. Ebből sem került ki egy gramm sem az utcára, miután az egészet lefoglaltuk. Az eljárás ebben az ügyben folyamatban van.
Nagyon fontos megakadályozni, hogy a droglaborokból bármi is kikerüljön. Én magam is hallgattam ki olyan személyt, aki ott drogot állított elő és azt láttam, hogy az ott dolgozók abszolút szakértelem nélküli emberek, akik teljesen követhetetlen forrásból illegálisan szerzik be az alapanyagokat. Dunakeszin például borzalmas körülmények között, egy romos családi ház konyhájában készítették az említett szert, a Nexust, ahol komoly szennyeződések és egyebek kerülhetnek bele a tablettákba, és a fogyasztó nem tudja, hogy mit szed be. Ezért sokkal nagyobb veszélyt jelent egy Nexus tabletta elfogyasztása, mint amire józan ésszel gondolhatnánk.
Az elkövetőkről az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika alapján írtam egy pár gondolatot. Nem fogok túlságosan nagy feltűnést kelteni azzal, ha elmondom, hogy a 18-24 éves fiatal felnőtt korosztály a legveszélyeztetettebb, 2006-ban 3161 elkövető volt ebben a korosztályban. Érdekes az is, hogy a fiatal felnőtt elkövetői körnél felfelé mozdul el az életkor, a legtöbb drogot a 24 évesek fogyasztják el és nem a fiatalabbak. A 25-59 év közötti korosztályban 1704 elkövető volt ebben az évben, a 14-18 év közötti korosztályban pedig 888. Ezt a bűncselekményt döntően férfiak követik el. Még egy érdekes adat - nyilván ez sem fog semmi újat jelenteni -, a kábítószer hatása alatt elkövetett más bűncselekményekkel kapcsolatos statisztikában a vagyon elleni bűncselekmények állnak az első helyen, tavaly 465 ilyen bűncselekményt követtek el kábítószer hatása alatt, ebből 252 volt a lopás. Ezt követik a közlekedési bűncselekmények, melyek száma 112 volt, és 107 darab személy elleni bűncselekmény történt.
A törvényi szabályozásról is mondanék pár szót. A visszaélés kábítószerrel bűncselekményt a Btk. a 282-283/A. §-okban tárgyalja. Én a jogi szabályozást alapjaiban jónak tartom, az utóbbi időben készült kábítószertörvények közül tapasztalataim szerint ez a leginkább használható. Három problémára mégis felhívnám a figyelmet, amit szintén a saját tapasztalataim alapján tudok mondani, anélkül, hogy állást foglalnék a kérdésben, én ugyanis rendőr vagyok és jogalkalmazó. Egy nemrégiben született BH szerint a rendőrségnek a kábítószer esetében meg kell állapítania a tiszta hatóanyag-tartalmat. Ez kétféleképpen történhet, egyrészt úgy, hogy lefoglaljuk a kábítószert és a szakértő megállapítja a kábítószer hatóanyag-tartalmát. Másrészt az 5/98-as jogegységi döntés kötelezettséget támaszt velünk szemben, mely szerint össze kell adnunk a kábítószer mennyiségét és ki kell számítanunk az egyéb úton tudomásunkra jutott kábítószer-mennyiséget. Ez tipikusan úgy szokott történni, hogy a gyanúsított beszámol róla, hogy mit fogyasztott, mi pedig ez alapján kiszámoljuk a mennyiséget. A BH azt mondja, hogy az ilyen módon való számítás nem szakkérdés. Korábban erre vegyész szakértőt vont be a rendőrség a nyomozás során, és ő állapította meg a kábítószer úgynevezett elvi tiszta hatóanyag-tartalmát. Ez ma már nem működik, mert a bíróság azt mondta, hogy ez nem szakkérdés, hanem a bíróság kizárólagos ténymegállapítási körébe tartozik. Az idézett BH-döntés a BSZKI által kiadott egyes feketepiacon előforduló kábítószerek átlagos hatóanyag-tartalmáról kiadott táblázatának adatai alapján rendeli kiszámítani a hatóanyag-tartalmat. A Be. 4. §-a alapján a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet. Nekem egyetlen problémám van ezzel a táblázattal, hogy a büntetőjognak egy elég szigorú jogforrási rendszere van, és megfontolandónak tartom, ha ez a szabályozás marad, akkor ezt a táblázatot, illetve ennek az elkészítését valamilyen formában szabályozni kellene.
Szintén gyakorlati probléma a közös fogyasztás kérdésköre. Az Alkotmánybíróság 2004. december 13-án meghozta az 54/2004. (XII.13.) számú AB-határozatát, melyben megsemmisítette a 283. § (1) bekezdésének b) pontját, mely szerint nem volt büntethető kábítószerrel visszaélés miatt, aki csekély mennyiségű kábítószert együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad. Az AB-határozat indoklása szerint az együttes elkövetési forma nem azonosítható a Btk.-ban lévő társas elkövetési formákkal, és bizonytalan tartalma miatt a jogalkalmazás során zavarokat okozhat. Gyakorlatilag ez volt az AB indokolása ezzel kapcsolatban.
Ennek ellentmond a BH 2003. 182. számú eseti döntés, mely a következőt mondja ki: "A kábítószert tartalmazó cigarettának több elkövető által történő közös elszívása, a cigaretta tulajdonosa részéről is, nem az átadás, hanem a tartás fogalma alá esik, tehát ilyen esetben az elterelés jogintézményét alkalmazhatónak tartják." Ez a gyakorlati probléma. Három-négy fős fogyasztó társaságoknál az egyik, másik vagy a harmadik személy felváltva megszerzi a drogot és azt közösen elfogyasztják. Itt van egy másik vélemény is, amit a Pest Megyei Főügyészség Nf. 7428/2006. számú emlékeztetőjében olvastam. Ezt is idézem: "A kábítószert beszerző személy - függetlenül attól, hogy gyanúsított társaival később együtt vagy külön-külön fogyasztják-e el a kábítószert - átadásáért felel, hiszen átadás céljából szerzi meg a társainak a kábítószert, és az átadáshoz anyagi haszonszerzésnek nem kell feltétlenül társulnia. Ugyanakkor a kábítószer tulajdonosának többletmagatartását és ezáltal társadalomra veszélyességét az is mutatja, hogy ő tart fenn kapcsolatot a dílerrel, nélküle a többiek nem jutnának kábítószerhez." Még egyszer mondom, én a jogpolitikai részéről nem tudok nyilatkozni, de ezt ellentmondásnak tartom, ugyanis kétféle álláspont van a jogalkalmazásban a közös fogyasztással kapcsolatban.
Az elterelés jelenlegi szabályozásával kapcsolatban a következőket mondanám. A nyomozati vád-előkészítési szakban jelen pillanatban két úton kerülhet valaki az elterelés útjára. A Btk. 283. § (1) bekezdése rögzíti azokat az eseteket, melyekben az elterelés alkalmazható. Ez a csekély mennyiségű kábítószer megszerzése, tartása, illetőleg a jelentős mennyiséget el nem érő kábítószernek az ugyanilyen jellegű magatartásai, ha a személy függő; illetve a kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő más bűncselekmények elkövetése esetén, szintén függőség esetén, feltéve, ha az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.
Tehát a lényeg az, hogy a legújabb, tehát a 2006-os változtatások során kétféleképpen juthat vád-előkészítési szakba eltereléssel a kábítószer-fogyasztó. Az egyik az, hogy a nyomozati szakban a nyomozás során megkezdik az elterelést, ezzel kapcsolatban egyébként egy ORFK-normának a kiadása folyamatban van, amely a nyomozó hatóságok részére az ilyen jellegű tájékoztatási kötelezettséget tartalmazza. Ez a mai nap is működik egyébként, ezzel különösebb gond nincs. Tehát a nyomozó hatóság felhívja a figyelmét arra, hogy részt vehet, ez a lehetőség adott a számára, és akkor el tudja kezdeni az elterelést. Ha az elterelést befejezi, tehát egy évre ilyenkor felfüggeszti a 188. § (1) bekezdés h) pontja alapján a nyomozást a rendőrség, majd ha ez alatt az egy év alatt a hat hónapos elterelésen részt vett, akkor a 190. § (1) bekezdés f) pontja alapján egyéb büntethetőséget megszüntető ok alapján megszüntetik az eljárást. Ilyen esetben a 190. § (4) bekezdés alapján a bűnügyi költséget az állam viseli.
A másik lehetőség a vádhalasztás, ha valamilyen okból ez alatt az egy év alatt nem tudja ezt a hat hónapos elterelést befejezni az elkövető. Ez esetben arra lehet lehetőség, hogy az ügyész a vád-előkészítési szakban, miután az iratismertetés, illetve a nyomozás lezajlott, a 222. § (2) bekezdés alapján elhalasztja a vádat. Természetesen ez esetben kötelezni kell a bűnügyi költség megfizetésére az elkövetőt.
Azt gondolom, ugyanazon a ténybeli alapon, ugyanazon a Btk.-alapon, gyakorlatilag ugyanazon eljárás alapján az egyik esetben fizetnie kell az elkövetőnek, a másik esetben nem kell fizetnie az elkövetőnek. Itt tehát egy kettősséget látok, amit nem tudok, hogy indokolt-e ennek a fenntartása. Mondom, nem kívánok állást foglalni abban, hogy fizessen az elkövető vagy nem fizessen.
Egy rövid statisztikai elemzést hoztam, az egységes rendőrségi-ügyészségi bűnügyi statisztika alapján lehet egyébként ehhez hozzáférni, amúgy az országos statisztikai adatgyűjtési program keretében készült, tehát tudtommal nagy része nyilvános ennek az ERÜBS-nek egyébként. Ezek a statisztikai adatok alátámasztják a koncepciónkat, ami a drogstratégiában benne van, ugyanis a statisztika az összes elkövetési módra, tehát az összes Btk.-pontra gyűjti az adatokat, és ez alapján azt tudom mondani, hogy a 282. §-ban meghatározott birtoklói típusú magatartások tekintetében - alapmennyiségű kábítószer esetén - 2004. évben 597 ilyen bűncselekmény jelentette a statisztikai csúcsot, ezt folyamatos csökkenés követte, majd 2006-ban 530 ilyen bűncselekmény miatt fejeztünk be nyomozást. Jelentős mennyiségű kábítószerre megvalósított, 282. §-ba ütköző, tehát birtoklói magatartás esetén a csúcs 192 darab volt 2004-ben, 2005-ben 144, 2006-ban 103 ilyen bűncselekmény volt.
A 282/A. §-ba ütköző - itt átadás, forgalomba hozatal, kereskedésről van szó, alapmennyiség, tehát csekély fölötti mennyiség tekintetében - forgalmazói típusú magatartások felderítése körében 2002-től folyamatos emelkedés figyelhető meg, mely 2005-ben 213 darab bűncselekményt jelentett. 2006-ban látszatra enyhe visszaesés történik, 190 darabra, de ezt magyarázza a jelentős mennyiségű kábítószerre megvalósított bűncselekmény évről évre történő folyamatos, tendenciaszerű emelkedése. 2002-ben 53 jelentős átadás volt, 2003-ban 78, 2004-ben 98, 2005-ben 139, 2006-ban pedig 170 ilyen bűncselekményt derítettünk föl és fejeztünk be nyomozást, hiszen az ERÜBS az ilyen befejezett nyomozásokat tartalmazza.
A birtokló típusú, csekély mennyiségű kábítószerre elkövetett, 282. §-ba ütköző visszaélés kábítószerrel vétség 2005-ben tetőzött 5314 ilyen bűncselekménnyel, 2006-ban jelentős csökkenés következik be 4479 ilyen bűncselekménnyel. 2006 és 2007 első négy hónapjának összevetése alapján további csökkenés tapasztalható: 2006-ban az első négy hónapban összesen 2614 darab visszaélés kábítószerrel bűntett ügyében fejeződött be nyomozás, míg idén csak 1469 ilyen ügy volt. Ebből 129 alapmennyiségre megvalósított birtoklói típusú, szemben a 2006-os 208 esettel. Még szignifikánsabb a csökkenés 2007 első négy hónapjában a csekély mennyiségre elkövetett visszaélés kábítószerrel bűntett esetén 1741-ről 888-ra.
Úgy gondolom, a statisztikai adatok bizonyítják a rendőrség stratégiájának eredményességét.
Kérdés nélkül ennyit kívántam elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most lehetőség van kérdésekre. Képviselő urak részéről? (Dr. Bárándy Gergely: Hozzászólnék, ha engedélyezi a tisztelt bizottság.) Igen, azt gondolom, nem lesz ebből probléma. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás. - Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Képviselő úr, tessék!
Hozzászólások, kérdések, válaszok
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Nem kérdésem, hanem észrevételem lenne.
Az ORFK megjelent képviselője elmondta azt, hogy az elterelés vonatkozásában, illetve ezen belül is a közös fogyasztásra vonatkozóan kétféle álláspont létezik: az ügyészség és a bíróság álláspontja. Elöljáróban annyit szeretnék elmondani és ehhez hozzátenni, hogy egyik sem kötelező a jogalkalmazóra nézve, hiszen az ügyészség az ügyészi szervezet, illetve talán a rendőri szervezet részére fogalmazta meg ajánló jelleggel, illetve a bíróságnak ez a forma, ami a BH vagy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntései, ezek irányadó jellegűek a bíróságok részére. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy ez alapján a talán 2003-ban - ha jól emlékszem - meghozott BH alapján ítélkeznek ma a magyar bíróságok. Ezért azt mindenképpen megfontolandónak tartom, és figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság nem tartalmi szempontból, hanem tulajdonképpen e tekintetben formai szempontból semmisítette meg a törvényt, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az átadó magatartásokat is a fogyasztói típusú magatartások közé lehetne sorolni, és ilyenformán az elterelés intézményét erre is kiterjeszteni, tekintettel arra, hogy a jogalkotó meglátásom szerint akkor jár el helyesen, hogy ha elvi oka nincs annak, hogy ezt ne tegye, akkor a bíróságok által kialakított gyakorlatot építi be a jogszabályok közé. És az alkotmánybírósági határozat, hangsúlyozom, ezt lehetővé teszi, hiszen bár természetesen az AB-határozatról beszélgetni lehet és vitatni lehet annak az indokolásának a helyességét vagy helytelenségét, de tudomásul kell azt venni. De azt azért jelzem, hogy több olyan fogalom szerepel a büntető törvénykönyvben, ami egyetlenegy paragrafuson belül szerepel, mondjuk, és az Alkotmánybíróságnak ilyen kifogása nem volt, hogy mást említsek, mondjuk, a "tolvaj" a rablás (2) bekezdésében szerepel, és sehol máshol, és mindenki jól érti, hogy mit jelent.
Mindazonáltal meg lehet azt tenni, hogy egy értelmező rendelkezés keretében megmagyarázni azt, hogy a jogalkotó mit ért átadáson, ezt a problémát akkor tehát kiküszöböltük, de tartalmi szempontból mindenképpen érdemes lenne, úgy gondolom, ezt a bírósági gyakorlatot, amely alapján évek óta a bíróságok ítélkeznek, beemelni a törvénybe.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A szakértőké a szó. Tessék!
SÁROSI PÉTER SZDSZ-szakértő: Nagyon örülök neki, hogy a rendőrségi drogstratégiában a fogyasztók elsősorban a bűnmegelőzés, és nem a bűnüldözés célcsoportjaként szerepelnek. Ugyanakkor azt szeretném kérdezni, hogy mennyire ismert a rendőri állomány körében ez a rendőrségi drogstratégia. (Derültség.) Ugyanis tudjuk azt, hogy vidéki rendőrkapitányságok körében előfordulnak tömeges razziák szórakozóhelyeken, ahol tömegesen fogyasztók ellen irányulnak ezek a razziák. Nem lehetne-e esetleg jobban érvényesíteni is ennek a drogstratégiának a szellemét Magyarországon?
A másik dolog pedig, hogy én azt gondolom, ezek a jogalkalmazási problémák, amelyeket ön is felvetett, szerintem az egyedüli válasz az, hogy jogszabály-módosításra van szükség. Egyre inkább nyilvánvaló az, hogy itt egy jogalkotói kényszer alakult ki ezzel kapcsolatban, tehát mindenképpen módosítani kell az ezzel kapcsolatos jogszabályokat. Szerkezetileg teljesen más megközelítésre van szükség.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gusztos képviselő úr!
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Kicsit sajnálom, hogy Pettkó kollégának nem volt alkalma egy alternatív véleményt hallani a legutóbbi Btk.-módosításról, amelyet egészében élet- és alkotmányellenesnek tart. De gondolom, a jegyzőkönyvet, ahogy ezt az alkotmánybírósági határozatot az indoklással együtt, figyelmesen el fogja majd olvasni.
Amit szeretnék megjegyezni, az a következő. Azt én is nagyon üdvözlöm, egyrészt fontos, hogy a rendőrségnek van saját drogstratégiája ebben az ügyben, és nagyon fontosnak tartom, hogy ennek ez a szemlélete, amit itt megismerhettünk. Ugyanakkor a rendőrség egy jogalkalmazó szerv, és mindaddig, amíg a jogszabályi környezet Magyarországon az, ami, addig a rendőrségnek természetesen kötelessége ezt alkalmazni. De nem szeretném hosszan ragozni, számos parlamenti és bizottsági vitában fölhívtam már a képviselőtársak figyelmét erre a dologra, most is inkább csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném mondani, hogy elképesztő az arány, ha megnézzük a meginduló eljárásokon belül azt az arányszámot, hogy a meginduló eljárásoknak mekkora része indul csekély mennyiség esetében.
Ezek rendszerint 80 százalék körüli arányok szoktak lenni évről évre, ami azt mutatja, hogy bármilyen helyes szemléletű is a rendőrség belső stratégiája, a jelenlegi jogszabályi környezet többé-kevésbé rákényszeríti a jogalkalmazó rendőrséget arra, hogy minden ügyben eljárjon, és hogy, hogy nem, évről évre ugyanaz a 80-82 százalékos statisztika jön ki a meginduló eljárások tekintetében. Még egyszer mondom, a meginduló eljárások körülbelül ekkora része indul a csekély mennyiséggel kapcsolatban, ami elgondolkodtató abban a tekintetben, hogy - összevetve a hazai drogstratégiával meg azzal, amit sokszor már konzervatív képviselőtársaink is elismernek - a kábítószer-fogyasztással szembeni fellépésben nem a büntetőjog primátusa az üdvözítő megoldás. Ez elgondolkodtató kellene, hogy legyen valamennyiünk számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó.
DR. GRATZER GÁBOR (Országos Rendőr-főkapitányság): Tegnap az összes megyei főkapitányságot körbetelefonáltam és a drograzziákkal kapcsolatos gyakorlatukról tudakozódtam. Annyit sikerült megtudnom, hogy Magyarországon jelen pillanatban kifejezett kábítószer-ellenes egység a Nemzeti Nyomozó Irodánál, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitányságon működik. A megyei rendőr-főkapitányságokon egyebek mellett a felderítő osztályok látják el a kábítószer-bűnözés elleni feladatokat. Ezek után a felderítő szerveket kerestem meg ezzel kapcsolatban és az a kép alakult ki országosan, hogy szórakozóhelyeken végrehajtott nagyobb léptékű rendőri intézkedésekre nem túl gyakran kerül sor, sőt kifejezetten szerény számban. Ilyenkor sem központi, tehát nem a megyei felderítő osztályok szervezésében végzett drograzziákról van szó, hanem általában a helyi kapitányságok tartanak ilyet a helyi szórakozóhelyeken, mégpedig akkor, ha a képviselő-testületek, a polgármesterek vagy az önkormányzatok megkeresik a területen működő rendőrséget, mert egy bizonyos szórakozóhellyel kapcsolatban a lakosság széles rétegének nem kábítószerrel kapcsolatos problémája, hanem egyéb problémája merül fel, és arra kérik a képviselő-testületet, hogy tegyen valamit, a képviselő-testület pedig a rendőrséget kéri fel, hogy intézkedjen, és a rendőrség megpróbálja az ottani bűncselekményeket - amelyek nem kifejezetten a kábítószerrel kapcsolatosak, sokkal inkább garázda jellegűek - kiszűrni. Viszont ha a rendőrség ilyen esetben kábítószert talál, akkor kötelessége eljárni. Mi ezekben az ügyekben nem tehetünk semmit. A rendőrség kifejezett razziákat drogfelderítési céllal már nem tart, amióta a stratégia létrejött, biztosan nem. De ha felkérést kap a rendőrség, mert a lakosság széles rétegét egy bizonyos hely zavarja, akkor a járőrútvonalak arra való irányítása vagy egyéb rendőri intézkedés történik, és ha a rendőr ilyen esetben kábítószer-fogyasztásba ütközik, akkor el kell járnia.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mindkettőjüknek köszönöm szépen, hogy eljöttek és megtisztelték a bizottságunkat. Bízom benne, hogy fogunk még találkozni és szót válthatunk az eltelt időszakról. Önöknek is további eredményes munkát kívánunk a bizottság nevében.
Tájékoztató az elterelés intézményrendszereinek tapasztalatairól a kábítószer területén
4. napirendi pontunk tájékoztató az elterelés intézményrendszereinek tapasztalatairól a kábítószer területén. Köszöntöm a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet részéről Koós Tamást és Jambrik Ágnest, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről pedig Felvinczi Katalint és Portörő Pétert. Megadom a szót Koós Tamás úrnak.
Dr. Koós Tamás munkatárs (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
DR. KOÓS TAMÁS munkatárs (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány szóban összefoglalom azt, amit az elterelés intézményrendszeréről tudni kell. Készítettünk egy rövid kiadványt, amelyben feltüntetjük a fontosabb számokat és a fontosabb állításokat. Ez az egyszerűség kedvéért diasor formájában van összeállítva. Azt a felkérést kaptam, hogy igyekezzek tíz percben összefoglalni a mondandóm, ezért nem minden elemre fogok kitérni.
2003 óta öt vagy hat alkalommal változott az elterelést szabályozó jogszabályrendszer. Ennek a históriáján nem megyek végig, az AB-határozatot sem ismertetem. Nagyon fontos, hogy a 2006. július 1-jei hatállyal életbe lépő büntetőeljárásról szóló törvénymódosítást a mai napig sem követte a végrehajtási rendelet módosítása, így jelenleg is a 2003. szeptemberi rendelet van hatályban, ami nyilvánvalóan nincs szinkronban a büntetőeljárásról szóló törvénnyel. Ez némi technikai problémákat okoz. Az ORFK képviselője az imént említette, hogy milyen dokumentációval, hogyan engedik el a terhelteket elterelésbe. Ez hosszas munka következménye. Rendelet hiányában számos alkalommal tárgyaltunk az ORFK-val, és intézményközi megállapodások alapján működik az elterelésnek ez a része. Nem biztos, hogy szerencsés ez a helyzet. Jeleztük már ezt a problémát, de ismét szükségesnek tartjuk jelezni.
A szolgáltatás működését erőteljesen befolyásolja, hogy milyen módon van szabályozva az elterelés folyamata. Jelen pillanatban ez még mindig a régi jogszabály alapján van szabályozva, ilyen módon az alkalmazók időnként saját maguk válaszolják meg a napi munka során felvetődő kérdéseket. A vonatkozó jogi szabályozás az egészségügyről szóló törvény szolgáltatói körébe helyezi az előzetes állapotfelmérés végzését. Egészségügyi szolgáltató pszichiáter vagy addiktológus jogosult ennek az elvégzésére. 2004 óta rendelkezésre áll az előzetes állapotfelmérés tartalmi elemeiről szóló szakmai ajánlás, ami az egészségügyi jogszabályok változása miatt mára szakmai protokollá alakult. Ezt minden szolgáltató levélben megkapta. Tapasztalataink szerint a szolgáltatóknak csak egy kisebbik része hajlandó arra, hogy előzetes állapotfelmérést végezzen, a pszichológiai és addiktológiai ellátók egy jelentős része nem érzi magát illetékesnek az előzetes állapotfelmérés elvégzésére, még úgy se, hogy egy viszonylag egyszerű és kötött koreográfiát sikerült rendelkezésükre bocsátani. A nagyobb drogambulanciák, a nagyobb addiktológiai gondozók és a pszichiátriai gondozók némelyike elvégzi az előzetes állapotfelmérést, és minden megelőző felvilágosító szolgáltatónak van saját addiktológusa vagy addiktológiai tevékenységet is kifejtő pszichiátere. Nem ritka az sem, hogy maga a megelőző felvilágosító szolgáltató küldi el előzetes állapotfelmérésre a klienseket. Ez nem így van a jogszabályban, de az élet ezt a gyakorlatot hozta, ami a kliensek érdekeit végül is nem sérti, hiszen a megelőző felvilágosító szolgáltatók is alapvetően felkészültek az adott állapot megítélésére. Szerencsésebb volna, ha mindez a jogszabály előírásai szerint történne.
Az eltereléshez tartozó szolgáltatások esetében három entitást jelöl ki a büntető törvénykönyv, a kábítószer-függőséget gyógyító kezelést, a kábítószer-használókat kezelő más ellátást, valamint a megelőző felvilágosító szolgáltatást. A kezelés és a más ellátás egészségügyi típusú szolgáltatás, a megelőző felvilágosító szolgáltatás pedig nem az.
Megint csak az egészségügyi törvényre hivatkozom, hiszen az egészségügyi típusú szolgáltatásokat csak ők jogosultak végezni. Elvben közel 500, 480 körüli az országban azon ellátóhelyek száma, amelynek ÁNTSZ-engedélye van pszichiátriai vagy addiktológiai típusú egészségügyi ellátásra; ennek is csak egy kisebbik része hajlandó illegális szerfogyasztóval foglalkozni. Azt lehet mondani, hogy megyénként három-hat, valahol több szolgáltató az, ahol illegális szerfogyasztó egészségügyi ellátása történik. Ezek megint csak a drogambulanciák és az addiktológiai gondozók szoktak lenni, a kisebb addiktológiai gondozók általában nem szívesen nyúlnak hozzá illegális szerhasználókhoz, inkább az alkoholproblémával foglalkoznak. Ilyen értelemben azért az elérhetőség, a területi lefedettség jónak mondható, hiszen a járóbeteg-ellátók végül is jelen pillanatban még léteznek. Az egy másik kérdés, hogy a jelenlegi finanszírozási szabályozás hosszú távon vagy középtávon akár milyen hatást fog kifejteni az addiktológiai ellátórendszerre, beleértve ebbe az illegális és a legális szerek fogyasztóit ellátó addiktológiai rendszert, különös tekintettel, ez itt egyébként nagyon fontos, a gondozói fix díj csökkentésére, ami jelentős bevételcsökkenést fog jelenteni az egészségügyi szolgáltatók számára. Ez felvetheti a későbbiekben azt a problémát, hogy az eltereltek számára, akik egészségügyi ellátásban lennének, sem lesz kellő a lefedettség országosan, hiszen nem biztos, hogy minden addiktológiai gondozó vagy drogambulancia a teljesítményalapú járóbeteg-ellátásból tudni fogja fedezni a fix díj csökkenése miatti bevételkiesést. Ezek nem asztmás vagy ekcémás betegek, akik egyébként a tüdő- vagy a bőrgyógyászati gondozóban vannak, és visszamennek a doktor úr hívó szavára. Ezek a betegek, hogy mondjam..., másképp működnek. Nem mennék ebbe bele részleteiben, volt erről szó korábban, pedig megérné.
Megelőző-felvilágosító szolgáltatás. Ez nem egészségügyi jellegű szolgáltatás. Országosan jelenleg ötven szolgáltatónk van, ők egy nyilvános pályázat útján, pályázati kritériumoknak való megfelelés után, független bírálat után kerülnek a rendszerbe, és kötünk velük szerződést. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézet végzi ennek a működtetését, fenntartását. Ötven szolgáltató van országosan tehát, ebből önkormányzati-állami fenntartású 16, társadalmi szervezet 34, ezen belül 18 darab egyesület-alapítvány típusú szervezet, 13 egyházi, és van 3 gazdasági társaság is, hiszen itt nincs ilyenfajta megkötöttség. Ha megnézzük, hogy a fő tevékenységi profiljuk szerint milyenek ezek a szervezetek, ebből az 50-ből 15 darab egészségügyi szolgáltató van, ezen belül 10 drogambulancia és 5 egyéb egészségügyi szolgáltató; van 15 szociális szolgáltató, 18, főként prevencióval foglalkozó szervezet és 2 rehabilitációs profilú intézmény, elsősorban rehabilitációs profilú intézmény. Azt látjuk tehát, hogy az egészségügyi szolgáltatók már kisebbségben vannak; ez a tendencia egyébként, azt gondoljuk, hogy szerencsés. Kezdetben jóval nagyobb volt az arányuk. Elsősorban szociális intézmények, szociális típusú ellátók lépnek be, illetve prevencióval foglalkozó szervezetek törekszenek arra, hogy megszerezzenek ilyen jogosultságot. Az egy másik kérdés, hogy a finanszírozás változásával az egészségügyi ellátók is igyekeznek minden lehetséges bevételforrást megragadni.
Felmerül a kapacitás kérdése, hiszen ez korábban többször felvetődött, hogy az eltereltek a nagyon súlyos állapotúak elől vesznek el bizonyosfajta helyeket és kapacitásokat. Átgondoltuk ezt a kérdést. Ugye, a megelőző-felvilágosító szolgáltatók nagy része nem egészségügyi szolgáltató, az 50-ből 35 nem egészségügyi szolgáltató, tehát ott ez biztosan nem probléma. Ha megnézzük az egyéb egészségügyi szolgáltatókat, ez további 5; egyébként sem nagyon látnak el illegális szerhasználót. Tehát tulajdonképpen ez a 10 drogambulancia lehet kérdés. A pályázati kiírásban világosan meg van fogalmazva, hogy térben is időben el kell válasszák a betegellátástól a megelőző-felvilágosító szolgáltatottak ellátását. Ezeket a tevékenységeket általában munkaidő után szokták csinálni, még az egészségügyi ellátók is. Volt egyébként arra is példa, hogy olyan egészségügyi szolgáltató, aki úgy érezte, hogy számára ez nem fontos, ki tudott vonulni a megelőző-felvilágosító szolgáltatásból; erre bármikor nyitott a lehetőség, akár most is. 2005-ben egyébként felajánlottuk minden egészségügyi szolgáltatónak, hogy "kivezetjük" őket a megelőző-felvilágosító szolgáltatás piacáról. Nem érkezett érdemi reflexió; ott, ahol erre igény volt, megoldható volt. Ez pont a Kék Pont volt még 2003-ban, ahol sikerült ezt megtenni.
Nem mennék bele a számokba. Van egy következő dia, a bűnelkövetők és előzetesben lévők számának alakulása: itt lehet látni, hogy hogyan alakultak a különböző számok. Az utolsó egy évben ez a jelentős emelkedés vélhetően annak "köszönhető", hogy eddig a 2007-re "átcsúszott volna" esetek, akik megvárták volna az ügyészi vádhalasztást, azok most már rendőrségi szakban megjelentek a szolgáltatóknál, tehát magyarul előre került 2007-ről 2006-ra egy csomó eset; ebbe se mennék bele.
Adatszolgáltatási kérdések. Két helyen jelennek meg az eltereltek, illetve jelentek meg ez idáig a nemzeti adatgyűjtési rendszerekben. Egyrészt az OSAP-jelentésben, ami már nem OSAP, mert kikerült az országos statisztikai adatgyűjtési programból, de az anonim adatgyűjtéseket szabályozó egészségügyi miniszteri rendelet megtartotta szerencsére. Valamint a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetnek a kifejezetten megelőző-felvilágosító szolgáltatásban lévőkre vannak finanszírozási típusú ellenőrzött adatai. Viszont 2006-tól - sajnos csak az év második felétől - beindult a TDI adatgyűjtési rendszer, kezelési igény indikátor adatgyűjtési rendszer, amely uniós standardok szerint esetazonosításra igen, de személyazonosításra nem alkalmas módon gyűjti az új kezelésbe kerülők bizonyos paramétereit. Hogy mire lesz ez használható, arról majd néhány szót a későbbiekben fogok mondani. Ezt is jogszabály szabályozza, az előbb említett személyazonosításra alkalmatlan adatgyűjtésekre vonatkozó egészségügyi miniszteri rendelet, amely sajnos tavaly már csak a választások után jelent meg, tehát ilyen értelemben 2006 első fele nem került bele vagy jórészt nem került bele.
Ami viszont belekerült, abból néhány adatot hoztam az elterelésben lévőkről mint populációról ízelítőül. Az Országos Addiktológiai Intézet működteti ezt a rendszert; azt, hogy hogyan, most nem mondom el időhiány miatt. Összesen 3252 eset volt az Addiktológiai Intézet adatbázisában olyan, ahol beutaló szervként igazságszolgáltatási, tehát 7-es kódú szolgáltató szerepelt. Ennek a több mint 3200 esetnek az adataiból az derült ki, hogy 90 százalékuk férfi, 10 százalék nő; az ORFK is mondta, hogy nagyjából ennyi a bűnelkövetésben is az arány. Érdekes viszont, hogy 74 százalékuk volt életében először kezelésben, viszont 26 százalék, úgy tűnik, hogy korábban volt már valamiféle kezelésben. Az, hogy ez milyen kezelés volt, nem derül ki, mert ezt nem gyűjti a statisztika, hogy ez most elterelt volt-e vagy más okból volt egészségügyi ellátásban, de az biztos, hogy egynegyedük már volt. Így az összes elterelt közel felét a 20-24 éves korcsoport adja, megint csak reflektálva a ORFK által elmondottakra, hogy a fiatal felnőttek felé tolódik el az elkövetők aránya. Érdekes, hogy ezt két független rendszer meg tudja erősíteni. Az eltereltek egyötöde 15 és 19 év közötti. Érdekesség, hogy a fiatal korcsoportban kétszer annyi a nő arányaiban, mint az idősebbek között, ott 1:5 a nő-férfi arány, míg a teljes populációban 1:10. 7,5 százalékuknak van intravénás szerhasználati anamnézise egyáltalán, ehhez képest aktuálisan ennek egyötöde, tehát nagyon kicsi arányban használnak aktuálisan intravénásan bármiféle szert. 82 százaléknál a kannabisz jelenik meg mint elsődleges szerhasználó. Ez nagyjából duplája a nem elterelteknél, tehát az egyéb egészségügyi ellátásba kerülőknél tapasztaltnak. Nőknél magasabb a stimulánshasználat; nagyon pici arányban opiáthasználók ezek a kliensek.
Néhány szó a szerhasználat intenzitásáról. Körülbelül minden hetedik elterelésbe kerülő, tehát 14 százalék az intenzifikáltnak mondható, azaz heti többszöri vagy napi szinten használja azt az aktuális szert, amelyet éppen használ, nyilván főként kannabiszt; én tehát most csak az eltereltekről beszélek.
A nőknél kevésbé intenzív a szer használata, náluk 8-9 százalék az intenzívebb szerhasználók aránya.
Néhány szót szólnék a másodlagos szerekről. Ha az eltereltek első szere opiát, akkor stimulánst és kannabiszt használnak másodlagos szerként, ha stimuláns az első szerük, akkor kannabiszt használnak, de érzékelhető módon megjelenik a kokain is, ha pedig kendert használnak, akkor stimuláns és alkohol jelenik meg második szerként, de jelen vannak a hallucinogének is, szerencsére nem az LSD, hanem más hallucinogének. Ez csak egy része annak a potenciálnak, ami ebből a rendszerből ki tud jönni. Volt szakértő, aki kérte tőlünk a tavalyi adatokat, ezeket át is fogjuk küldeni.
Mik a tapasztalatok az elterelés működésével kapcsolatosan helyi szinten? Általában az, hogy a kezelés, a gondozás és az igazságszolgáltatás között erősödnek a helyi szintű kapcsolatok. Számtalan alkalommal voltunk a kolléganőmmel KEF-ek által szervezett helyi konszenzusmeetingen. A rendőrségen attitűdváltozás következik be a szert használókkal kapcsolatban. Az esetek számának emelkedése miatt a rendőr könnyebben indít eljárást és küldi kezelésbe az egyszerű fogyasztókat. Javul a szakmai kommunikáció. Abba most nem mennék bele részletesen, hogy mi történt Magyarországon a nemzeti szintű együttműködéssel az igazságszolgáltatás és az egészségügyi szektor között. Az adatgyűjtés és az adatszolgáltatás számára is fontos inputot ad ez a rendszer.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük a kimerítő tájékoztatást és a hasznos anyagot, amit nyilván a későbbiekben is tudunk majd használni. Gusztos Péter képviselő úrnak adom meg a szót.
Hozzászólások, kérdések, válaszok
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Örülök, hogy nagyon sok pozitív folyamatot ismerhettünk meg, például hogy a büntetőeljárás különböző szakaszain belül korábban lépnek be. A bizottság tagjai és a meghívottak is ismerik az elterelési rendszerrel kapcsolatos fenntartásunkat. Mivel ez büntethetőséget kizáró okként jelenik meg az egyébként büntetőjogilag üldözött alkalmi fogyasztók számára is, fontosnak tartjuk, hogy hányan kerülnek bele ebbe a rendszerbe úgy - amely mögött elégtelen, de mégiscsak komoly állami finanszírozás áll -, hogy nem lenne ott helyük. Amikor azt olvasom, hogy a szerhasználók 14 százaléka heti többszöri vagy napi használó, akkor könnyen ki tudom számolni, hogy elképesztően nagy számban lehetnek benne a rendszerben azok a marihuánafogyasztók, akiknél a szerhasználat nem éri el a heti többszöri vagy napi felhasználási alkalmat, hanem valóban csak alkalmi jellegű. Felmerül a kérdés, hogy ezeknek az embereknek pusztán azért finanszírozzon az állam hat hónapon keresztül valamit, hogy az abszolút és valójában életellenes büntetőjogi következmények alól mentesülni tudjanak. Szerintünk ez a lényegi kérdés. Számos esetben nagyon fontos és hasznos a megelőző felvilágosító előadás, az elterelés intézményrendszerében megjelenő egészségügyi segítségnyújtás, ugyanakkor - és ez nem az elterelés intézményrendszerében dolgozó civil szervezetek vagy egészségügyi szolgáltatók kritikája, hanem a büntetőjogi szabályozásé - a jelenlegi helyzet és az a jogalkalmazás, amit ez kikényszerít, számos olyan embert is belök a rendszerbe, akire nem kellene állami forintokat költeni, mert nem nevezhető beteg embernek, nem fenyeget az a veszély, hogy a kábítószer-fogyasztási szokásai az elterelés elmaradásának esetén drasztikusan megváltoznak. Még egyszer mondom, félreértés ne essék, ez nem az elterelés intézményrendszerét kialakítók, az azokban dolgozók kritikája, és nem is ők fogják megoldani ezt a problémát, hanem itt megint visszajutottunk a jogalkotói felelősséghez.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szomor Kataliné a szó.
SZOMOR KATALIN MDF-szakértő: Szeretném megkapni azt a szakmai leírást, illetve statisztikát, amiről szó volt. Kérdezem, hogy évente mennyit fordítanak az elterelés prevenciós részére, ez fejenként mennyit jelent, és a prevenciós szolgáltatás során hány órát jelent havonta az, ha egy gyereknek oda kell menni. Korábban azért volt tiltakozás, mert csak a függők vehettek részt az elterelésben. Javaslom, hogy gondolkodjunk és próbáljunk egy kicsit a múltba is visszanézni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sárosi Péter!
SÁROSI PÉTER SZDSZ-szakértő: Terveznek-e olyan vizsgálatot, amely az eltereltek nyomon követését célozza, illetve azt, hogy milyen hatásai vannak az elterelésnek? Véleményünk szerint azért is problémás az elterelés, mert tömegével kerülnek be a rendszerbe nem problémás használók, a problémás használók viszont nagyon nehezen jutnak ellátásba. Ezt bizonyos kutatások is alátámasztják. Ez tehát az erőforrások rossz csoportosítása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koós Tamás úr válaszol a kérdésekre.
DR. KOÓS TAMÁS (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Jogszabály írja elő, hogy hat hónapon keresztül két alkalommal 24 óra, és óránként 2 ezer forintot, azaz összesen 48 ezer forintot fizet a Drogmegelőzési Intézet egy fő után, plusz még 2 ezer forintot az első adatfelvételért. Összesen tehát 50 ezer forint jut egy megelőző felvilágosító szolgáltatásban lévőre hat hónap alatt.
Mi van a szerhasználati intenzitással? 14 százalék a heti többszöri vagy napi szintű fogyasztó. Persze vannak egyéb kategóriák is a teljesen alkalmiak között, például a havi többszöri. Azok köre, akik nem kerülnek bele, nagyobb, mint az intenzifikált szerhasználóké. Most nem tudok pontos számot mondani, de megvannak az adatok arra vonatkozóan, hogy ki az alkalmi fogyasztó, illetve ki fogyaszt rendszeresebben illegális szert. A megelőző felvilágosító szolgáltatásban kifejezetten nem betegek vesznek részt, míg az elterelés más részében igen. Ha az NDI- vagy EMCDDA-kategóriákat nézzük: ez nagyjából az indikált prevenciónak felel meg, tehát az univerzális és a szelektív prevenció utáni magasabb kategóriájú prevenciós tevékenységnek. A programok szakmai tartalma is általában ezt a fajta összetételt kínálja. Az, hogy melyik szolgáltatónak milyen nyeresége van, a szakmai programtól és a szolgáltatótól függ.
Számos vagy a legtöbb helyen meglehetősen kedvezőek a tapasztalatok, amit legalábbis mi látunk ebből. Vannak azonban olyan helyek, ahol talán kevesebb a kliensnek a személyes nyeresége. De ezt nagyon nehéz mérni - folytatva a következő kérdéssel -, hiszen itt nem egyfajta betegségállapot-változást, hanem olyan puha paramétereknek a vizsgálatát kellene végezni, amelyek nehezebben követhetők, és nehezebben azonosíthatók is.
Egyébként pedig itt átadnám a szót, hiszen az elterelés mint tevékenység hatásvizsgálatára vonatkozóan Felvinczi Katalinnak vannak kezdeményezései.
DR. FELVINCZI KATALIN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy valóban, ahol Tamás befejezte, ott folytassam, hogy már évek óta felmerül állandó jelleggel az a probléma, vajon mennyire tekinthető hatékonynak az elterelés, és mik lennének itt azok a sikerkritériumok, amelyek mentén egyáltalán eldönthető lenne, hogy az elterelés sikeres volt vagy nem volt sikeres. Több alkalommal voltak már olyan jellegű kutatások, amelyek egyáltalán a rendszert vizsgálták, Ritter Ildikó és munkatársai azok, akik állandó jelleggel szokták vizsgálni az elterelés működését, hogy ez a jogalkalmazói oldalról, ügyészek, illetve a rendőrség szempontjából vagy a bíróság szempontjából milyen tapasztalatokkal jár.
Ebben az évben a minisztérium valóban meghirdetett egy olyan kutatási kategóriát, amelyben kifejezetten azt kívánja vizsgálni, hogy az elterelésnek egy ilyen komplexebb értelemben vett hatékonysága, hatásossága miképpen néz ki.
Egy pillanatra szeretnék visszatérni az első kérdésre, amely azt vetette föl, hogy ez az állami pénzekkel való rossz sáfárkodás, hogy az elterelésben olyan klienseknek az ellátására vagy olyan klienseknek a büntető útról való elterelésébe invesztálunk állami pénzeket, akiket úgy egyébiránt nyugodtan békében lehetne hagyni, merthogy nincs szükségük sem orvosi, sem egyéb típusú beavatkozásra, ha jól értelmeztem a felvetést. (Gusztos Péter: Igen.) Nem vitatván ugyan ezt a megközelítést, azért felvetném azt a szempontot, hogy ismerjük, milyen látenciával dolgozik a rendőrség, ugye? Tehát körülbelül hányadrésze az ügyeknek kerül egyáltalán a rendőrség látókörébe, és hány befejezett ügy van. Ennek alapján, társadalomtudományos alapokra támaszkodva, nem gondolhatjuk, hogy a véletlen okozza, hogy pontosan az az 5-6-7 ezer fiatal kerül be a rendőrség látókörébe, aki bekerül, hanem ennek valamilyen sajátos, akár az egyedi szocializációban is rejlő előzményei lehetnek.
Egyébiránt volt egy kutatása a Drogmegelőzési Intézetnek, nem volt nagyon széles körben publikált kutatás, de mindenesetre az elterelést nyújtó szervezetek körében ezt publikussá tettük, amiből kiderült, hogy milyen sajátos szociodemográfiai háttérrel rendelkeznek azok a személyek, akik az elterelésben vannak, és ezt nyugodtan összehasonlíthatjuk általában az azonos életkori csoportba tartozó droghasználó fiatalok szociodemográfiai hátterével is. Ilyen értelemben egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy azok a fiatalok kerülnek a rendőrség látókörébe, akik kerülnek. Mindazzal együtt, hogy ismerem és értem azokat az aggályokat, hogy az egészségügyi típusú ellátást nyújtó szervezetek esetében, mondjuk, a kannabiszhasználók szívják el a levegőt a valóban problémás szerhasználók elől. Tehát ismerem természetesen ezeket az érveket. Ezzel együtt nem gondolnám, hogy az elterelésbe került kliensek, az azokra fordított ilyen jellegű prevenciós és egészségügyi típusú, de kiváltképpen a prevenciós típusú kiadások a pénzkidobás kategóriájában indulnának. És ilyen értelemben, ha bármilyenfajta módosítása meg fog történni a büntető törvénykönyvnek, például ha a kábítószeres tényállások vagy a fogyasztói típusú magatartás, mondjuk, a szabálysértési jogban kerül szabályozásra, én akkor is úgy vélem, hogy különös gondossággal kell eljárni annak érdekében, hogy az elmúlt évek során kiépített szakmai rendszer a megfelelő módon hasznosuljon, és valóban képes legyen felvenni, akár a büntetőeljárás kényszere nélkül is azokat a kábítószer-használókat, eseti vagy rendszeres vagy problémás használókat, akik jelen pillanatban kétségkívül kiszorulnak a rendszerből. Nem feltétlenül az elterelés megléte miatt, de szükségképpen kiszorulnak a rendszerből.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék!
DR. KOÓS TAMÁS (Nemzeti Drogmegelőzési Intézeti): Én csak néhány szót tennék még hozzá. Ez a hálózat, amely kialakult, abban az értelemben multifunkcionális valóban, hogy jelenleg azokkal foglalkozik elsősorban, illetve főként, akik büntetőeljárás miatt kerülnek oda hozzá. De adott esetben ez alkalmas akár arra is, hogy ha mondjuk, egy iskolai fegyelmi ügy kapcsán valamiféle kérdés felvetődik, akkor talán szerencsésebb egy egyszerűbb ügyet ide irányítani, mint mondjuk, drogambulanciára küldeni. Az európai tapasztalatok egyre inkább arról szólnak, hogy például a kannabiszhasználók nincsenek jó helyen a drogambulanciákon. Tehát úgy általában már a betegnek minősíthető kannabiszhasználók sincsenek jó helyen a drogambulanciákon, hiszen nem szerencsés, ha keverednek az ott lévő, más szereket használó kliensekkel. Franciaországban most teljesen alternatív rendszert alakítottak ki csak kannabiszhasználók számára, Németország is errefelé indult el az utóbbi időben, úgy tűnik.
Magyarul tehát ezt a kérdést alaposan érdemes lenne átgondolni. Az valóban nem tagadható, hogy az oda kerülő kliensek egy jelentős része nagyon alacsony pszichoszociális problémaszintű vagy szinte egyáltalán nem, de nagyon komoly része, és nemcsak ez a 14 százalék azért már jelentősebb problémacsomaggal rendelkezik, ahol ez a fajta indikáció mindenképpen jó helyen van.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nagyon röviden Gusztos képviselő úr, aztán Szomor Katalin.
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Természetesen én értem, ami itt elhangzott az előbb, és végtelenül egyszerű összefüggés, hogy aki többször csinál valamit, annak nagyobb esélye van arra, hogy azzal lebukjon. Én viszont azt mondom, hogy ettől függetlenül, amiről beszéltél - ez is egy létező tény, hogy nagyobb esélye van valakinek megbukni természetesen, ha gyakrabban csinál valamit, és ettől függetlenül, amit Felvinczi Katalin mondott, én azt értettem -, ezzel együtt komoly problémának látom még mindig azt - és szerintem mindannyian tudjuk, hogy én miről beszélek -, hogy ebbe a rendszerbe olyanok is bekerülnek, akik tényleg ezzel a havonta, abszolút eseti jelleggel kategóriával, abszolút nem problémás szerhasználóként bekerülnek, és mivel ez a kibúvó a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ezt választják. A kérdés úgy merül föl, hogy ha mondjuk, egy ilyen kvóta után is elkölti az állam oda azt az 50 ezer forintot, akkor abból az 50 ezer forintból - hipotetikus a kérdésem, és nem hiszem, hogy lehet erre más választ adni, mint egyetérteni vele - nagyjából, nem tudom, mennyibe kerül egy osztályfőnöki órán tartott iskolai prevenciós előadás, amit egy civil szervezet felkészült emberei végeznek, de valószínűleg jobb helye lenne ott ennek a pénznek, mint hogy valaki olyasvalakire elköltsük, aki havonta egyszer elszív egy marihuánás cigarettát, és éppen, mondjuk, mint két héttel ezelőtt, rossz házibuliban volt. Mert ugye, most beszéltünk a diszkórazziákról: múlt heti hír, hogy most már házibulikban is sok mindenre lehet számítani.
Szóval azért nekem itt még mindig komoly fenntartásaim vannak ezzel a dologgal, hogy vajon az itt elköltött források egy része nem hasznosulhatna-e társadalmi szempontból jobban, ha ugyanezeknél a civil szervezeteknél lenne ugyanez a pénz, csak nem erre kellene költeniük, hanem mondjuk, az iskolai prevenciós tevékenységüket vagy bármi mást támogatnánk ezzel. Nem beszélve arról a dologról, ami persze már más, és valószínűleg különböző ideológiai alapállásból közelítjük meg a dolgokat, de én például liberális emberként azt gondolom, hogy azt, aki havonta egyszer elszív egy marihuánás cigarettát, azt nyugodtan békén hagyhatja az állam, és nem kell feltétlenül belekényszerítenie valamibe. És itt most akkor nem nyitom ki azokat a vitákat, hogy ki mindenkinek lenne szüksége komoly kezelésre, mondjuk, a magyar kamaszok közül az alkoholfogyasztással vagy mással kapcsolatban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN MDF-szakértő: Az Európai Unió még két körrel ezelőtti stratégiájában, a '95-2000-es meg az azután következő két ciklusban is prioritásnak nevezte meg a korai intervenciót, és ez az, amiről most beszélünk. Az elterelésnek ez a prevenciós formája kifejezetten megfelel annak a kritériumnak, függetlenül attól, hogy ez, mondjuk, az igazságszolgáltatási oldalról indul el.
Másrészt az egészségügyben nem lehet úgy gondolkozni, hogy majd mi kívülről meghatározzuk, hogy mi minősül súlyos esetnek vagy mi minősül enyhébb esetnek. Éppen a beavatkozás miatt egy bizonyos százalék, amiről egyelőre nem tudom pontosan, hogy mennyi, a továbbiakban nem lesz drogfogyasztó, és nem ró a társadalomra további károkat.
A hathavi összeg körülbelül megfelel annak, amennyit egy fiatal fél év alatt mobiltelefonra vagy egyéb hülyeségre költ. Szerintem ennek a pénznek baromi jó helye van az elterelésben.
ELNÖK: Van-e még kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ha lesz rá lehetőség, a későbbiekben ezt a témát is vissza fogjuk hozni és tárgyalunk róla. Öné a szó!
DR. KOÓS TAMÁS (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Nem megelőlegezve a még el sem bírált miniszteri pályázat eredményét, de ha egy rendszert értékelünk, akkor a különböző szinteket a különböző eszköztárakkal érdemes a különböző síkokon értékelni. Egy politikai eszközt a politika eszközeivel, egy prevenciós tevékenységet a prevencióra, egy kezelési programot pedig a kezelésre jellemző paraméterek vizsgálatával, és ezeket nem szerencsés összemosni, nehogy logikai hibát vétsünk. Nagyon nehéz ezeket szétválasztani, de erre tesz kísérletet a minisztérium.
ELNÖK: Még egy napirendi pontunk van hátra, az egyebek. A munkaterv alapján szeptemberben pénzügyminisztériumi beszámolókkal folytatjuk a munkát. A nyár folyamán megkezdjük a jelentés előkészítését, amiről a szeptemberi ülésünkön már tárgyalni tudunk.
Van-e még valami az egyebek között? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, megköszönöm mindenkinek a munkáját, és az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 33 perc)
|
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea és Soós Ferenc