Káb-11/2007.
(Káb-11/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2007. december 5-én, szerdán, 12.00 órakor
a Képviselői Irodaház 556. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Tájékoztató az új kutatási fejleményekről, a hazai drogepidemiológiai adatgyűjtés helyzetéről *
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, válaszok *
Az európai kábítószerhelyzetről szóló EMCDDA-jelentés bemutatása *
Dr. Varga Orsolya (Nemzeti Drog Fókuszpont) tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, válaszok *
Tájékoztató a droghasználathoz kapcsolódó halálozással összefüggő, valamint a problémás kábítószer-használattal kapcsolatos adatgyűjtésről *
Nyírády Adrienn tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, válaszok *
Tájékoztató a szakértői keretről *
1. Az európai kábítószerhelyzetről szóló EMCDDA-jelentés bemutatása
2. Tájékoztató az új kutatási fejleményekről, a hazai drogepidemiológiai adatgyűjtés helyzetéről
3. Tájékoztató a droghasználathoz kapcsolódó halálozással összefüggő, valamint a problémás kábítószer-használattal kapcsolatos adatgyűjtésről
4. Egyebek
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Pettkó András (MDF) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Halmai Gáborné (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Winkfein Csabának (MSZP)
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Nyírády Adrienn igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont)
Dr. Varga Orsolya koordinátor (Nemzeti Drog Fókuszpont)
Dr. Koós Tamás tudományos munkatárs (Országos Addiktológiai Intézet)
Dr. Rácz József szakértő (MSZP)
Szabadka Péter szakértő (KDNP)
Szomor Katalin szakértő (MDF)
Adácsi Gergely meghívott
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 8 perc)
Elnöki bevezető
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, kedves vendégeinket, az Egészségügyi Minisztérium részéről megjelenteket. Külön köszöntöm Felvinczi Katalint, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóját; s itt van Nyírády Adrienn és Varga Orsolya a Nemzeti Drog Fókuszponttól. Kis technikai malőrök vannak itt az elején, de reméljük, hogy ezt kiigazítva szépen tudjuk majd folytatni a mai ülésünket.
Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. A jegyzőkönyv számára bejelentem, hogy Spiák Ibolya alelnök asszony helyettesíti Cser-Palkovics Andrást, Tóth István képviselő úr Halmai Gábornét, Winkfein Csaba pedig Gusztos Pétert. Így határozatképesek vagyunk.
A napirendre a kiküldötteket némileg módosítva teszek javaslatot: 1. Tájékoztató az új kutatási fejleményekről, a hazai drogepidemiológiai adatgyűjtés helyzetéről; itt Felvinczi Katalint fogjuk kérni. 2. Az európai kábítószerhelyzetről szóló EMCDDA-jelentés bemutatása; Varga Orsolya. 3. Tájékoztató a droghasználathoz kapcsolódó halálozással összefüggő, valamint a problémás kábítószer-használattal kapcsolatos adatgyűjtésről; itt pedig Nyírády Adriennt kértük meg a tájékoztató megtartására. Végül pedig "egyebek" napirendi pontot tartanánk.
Aki ezekkel a napirendi pontokkal egyetért, kérem, most jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag egyetértett.
Tájékoztató az új kutatási fejleményekről, a hazai drogepidemiológiai adatgyűjtés helyzetéről
Az 1. napirendi pont tehát Felvinczi Katalin tájékoztatója. Köszönjük szépen, hogy kaptunk egy rövid írásbeli anyagot is, és át is adom a szót önnek.
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) tájékoztatója
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Elnézést kérek, hogy a viszonylag hosszabb írásos anyagot csak mostanra tudtam produkálni, de sajnos egyszerűen az elfoglaltságaimra való tekintettel ez végül is tegnap éjszaka készült el, és ennek következtében nem tudtam korábban eljuttatni. De a bizottsági ülés után természetesen majd a bizottság e-mail címére elküldöm, és akkor mindenki tanulmányozhatja.
Kis szervezési malőr következtében nem sikerült a PowerPoint-os prezentációt bemutatni, amivel eredetileg készültem, úgyhogy kénytelenek beérni azzal, hogy a prezentáció slide-jait kinyomtatott formában lehet követni, és mindazt, amit elmondandó vagyok, ehhez szeretném kötni.
Ha a címlapon túllépünk, azonnal lehet látni, hogy itt idegen tollakkal ékeskedvén, Rácz doktornak az egyik prezentációjából vettem ki egy elemet, annak érdekében, hogy egyáltalában azt értékelni legyünk képesek, hogy általában véve a tudományos kutatások tekintetében mikor mit tekintünk evidenciának. Ezt elég fontosnak tartottam itt megjegyezni, tekintettel arra, hogy nagyon sok esetben találkozunk azzal, akár az eseti bizottság különböző ülésein is találkoztunk azzal, hogy bizonyos kutatási adatokra reflektáltak elsősorban a jelen lévő képviselő urak és hölgyek, és nem minden esetben volt az a benyomása a kutatónak, hogy azok az információk, amelyek itt közkézen forogtak, valóban alkalmasak lettek volna arra, hogy hiteles képet fessenek a kábítószer-probléma alakulásáról, vagy pedig megbízható ítéletek meghozatalára alkalmasak lettek volna. Ezt pedig csak az örökkévalóságnak is és minden szakértő és politikus okulása végett gondoltam, hogy összegezném a bizonyítékok rangsorolását, tehát hogy nem minden tekinthető bizonyítéknak, a kutatásoknak különböző osztályozása, különböző minősítése képzelhető el, és önmagában véve az, hogy valamilyen állami vagy nem állami intézménynek a szakértője egy adott kérdésben állást foglal, az nem jelenti azt, hogy az igazságot hordozza. Merthogy - ahogy a vonal alatti megállapítás is tükrözi - szakmai vélemények, szakmai kollégiumok, kutatócsoportok vagy szakterületi vezető egyéniségek állásfoglalásai önmagukban véve nem tekinthetők orákulumnak vagy tudományos evidenciának. A továbbiakban pedig, felfelé haladva, minthogy ez nem egy tudományos konferencia, úgy gondolnám, nem untatnám a jelenlevőket azzal, hogy elmondjam, különben is Rácz doktor nálamnál sokkal jobban tudná elmondani, hogy mit is értünk az alatt, hogy a különböző evidenciáknak rangsora van, és mit mikor tekinthetünk evidenciának.
Egy nagyon fontos dolgot azért szeretnék megemlíteni, hogy az evidenciának jelen pillanatban, azt is mondhatnám, hogy egy módszertani aspektusa van, nevezetesen az, hogy az evidenciák különböző szintjei közül, amit itt most legfőképpen Magyarországon meg tudunk valósítani, az az, hogy lektorált folyóiratokban publikáljuk különböző típusú kutatásainknak a termékeit, mert egyáltalán a lektorált folyóiratban történő publikáció az, ami lehetővé teszi azt, hogy valamilyen érvényesnek tekinthető tudományos diskurzus kialakuljon. Márpedig ahhoz, hogy evidenciákról beszélhessünk, némiképpen az adott megnyilvánulást a tudományos közvélemény széles köreiben kell megmérni. Ez nagyon fontos, mert ebben a körben is a prevenciós programok hatásosságával, hatékonyságával összefüggésben megfogalmazódtak különböző állásfoglalások, amely állásfoglalásoknak az érvényességét nem szükségképpen tudjuk alátámasztani az adott módon, és ennek is ugyanúgy megvan a szakmai protokollja, hogy mikor mit tekintünk tudományosan érvényesnek, mint ahogy megvan a sebészeti beavatkozásoknak a szakmai protokollja.
Ezt követően, kevésbé elméleti módon, és kicsit túlmenvén azon, ami az előterjesztés címében megfogalmazódik, összegyűjtöttük azt, hogy a minisztérium által a nemzeti drogstratégia elfogadása óta pályázati úton hány különböző típusú kutatás milyen összegben került támogatásra; a következő ábra ezt mutatja. 2006-ban, mint látják, egy vonal található; ez nem azért van, mert abban az évben nem történtek Magyarországon kábítószerüggyel összefüggő kutatások, hanem azért, mert ebben az évben a minisztérium nem írt ki pályázatot a kutatások támogatására. Ennek oka az volt, ez talán a következő oldalakról többé-kevésbé kiviláglik, hogy nagyon sok esetben nagyon picike összegeket tudott a minisztérium az egyedi kutatási pályázatokra fordítani, és ebből adódóan gyakorlatilag a kutatók vagy kutatócsoportok nem voltak abban a helyzetben, hogy érdemben tudtak volna az adott témakörrel foglalkozni. Tehát azt gondoltuk 2006-ban, akkor még mint minisztériumi, a kábítószerügyi koordinációban részt vállaló hivatalnok, egyfelől a hazai kutatókkal való konzultáció, másfelől pedig kiváltképpen a Drog Fókuszponttal folytatott konzultáció eredményeképpen, hogy talán az lenne a szerencsés, ha egyedi támogatások formájában támogatnák a kutatásokat, amelyek a kábítószerügyi koordináció tevékenységét leginkább elő tudják mozdítani, és ebből adódóan egyedi támogatások, tehát a későbbiekben is a pályázati úton támogatott kutatásokról adok számot a rendelkezésünkre álló adatokra alapozva. Tehát a 2006. évben csak egyedileg támogatott kutatásaink voltak, amelyeket központilag támogattunk.
Látható, hogy 2000 és 2006 között mely kutatócsoportok folytattak kutatásokat különböző minisztériumi pályázatokon keresztül, melyek azok, amelyek öt, négy, három, kettő, illetve egy kutatásban vettek részt. Gondolom, hogy ez az információ majd a későbbiek során lesz érdekes. A Nemzeti Drogmegelőzési Intézetben most véglegesedik a szakmai információs portálnak az az eleme, amelyik a kábítószerügy területén a koordinációs tárca által támogatott kutatások széles körű hozzáférhetőségét próbálja biztosítani. Összeszedtük azokat a kutatásokat, amelyeket a tárca támogatott, ezekről rövid leírás készült részben a kutatási összefoglaló alapján, részben pedig a Drogmegelőzési Intézet munkatársainak a szakértő munkája révén. Január-februártól vélhetően a szakmai információs portálon is elérhetők lesznek ezek az információk, de nem ebben a formában, hanem egyes kutatásokra lebontva. A kutatások alapadatait fogjuk közzétenni, hogy a kutatás mikor készült, ki volt a kutató, milyen mintán hajtotta végre a kutatását, milyen módszertant használt és milyen formában került publikálásra a kutatás eredménye. Ez talán hozzájárul ahhoz, hogy intenzívebb párbeszéd alakuljon ki a területen tevékenykedő kutatók között. A későbbiekben pedig tematizálva mutatjuk be, hogy milyen kutatások milyen számban készültek 2000 és 2006 között.
A kategorizálás alapját a Magyar Addiktológiai Társaság közelmúltban megtartott konferenciáján szereplő témacsoportok jelenítik meg, ugyanis ma leginkább a Magyar Addiktológiai Társaság van képben a tekintetben, hogy milyen releváns kutatások zajlanak Magyarországon az addiktológia területén, és ennek megfelelően alakultak ki azok a kategóriák, mint alkoholfogyasztás és alkoholprobléma, ártalomcsökkentés, attitűdök. A 2000 és 2006 közötti időszak egyik legpregnánsabb és leginkább kutatott területe az attitűdprobléma volt, nevezetesen a kábítószerrel, illetve a kábítószer-fogyasztóval kapcsolatos különböző típusú attitűdök vizsgálata. A nemzeti drogstratégiában is szerepel, hogy a társadalmi attitűdök befolyásolása milyen nagy jelentőséggel bír a drogprobléma befolyásolhatósága, illetve a kábítószer-probléma kezelése szempontjából, és utóbb a kutatási prioritások is ennek megfelelően fogalmazódtak meg.
A következő kategória, ahol rendkívül sok kutatás zajlott, az epidemiológia területe, hogy általában a népességben, illetve bizonyos népességcsoportokban a kábítószer-probléma milyen mértékben tekinthető elterjedtnek. Ebben a tárgykörben az elmúlt hét évben huszonhat kutatást támogatott a minisztérium. Ezek nagyon különböző típusú kutatások, mert egyfelől helyi jellegűek - például droghelyzetkép Miskolcon -, másfelől bizonyos speciális csoportokban a kábítószer-probléma elterjedtségét vizsgálják. Mindannyiunk által támogatott formában két alkalommal is folytak kutatások a Szigeten megjelenő populáció droghasználati szokásainak megismerése érdekében. Ugyanezt a populációt bár nem ugyanazokban az években, de több kutatócsoport is vizsgálta. Egyrészt a Viselkedéskutató Központ, másrészt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatócsoportja is vizsgálta a Sziget-lakók körében a kábítószer-probléma elterjedtségét és mintázódását.
Nagyon sok regionális és helyi kutatás folyik. A legfontosabb talán - ami nemzetközi mértékben is összehasonlíthatóvá teszi a magyarországi kábítószerügyi kutatásokat - az a lakossági adatfelvétel, amire először 2001-ben, majd 2003-ban, legutóbb pedig 2007-ben került sor, melynek során az alkoholfogyasztási és dohányzási szokások tekintetében, valamint epidemiológiai és egyéb viselkedési formákra vonatkozóan készült felmérés. Ennek a kutatássorozatnak - hasonlóképpen az úgynevezett európai iskolavizsgálathoz, amit 1993 óta végeznek Magyarországon - az a nagyon nagy előnye, hogy az adatok összehasonlíthatók, és ennek alapján a tapasztalatokat trendekben lehet megfogalmazni. A budapesti középiskolások körében 2001 óta majd' minden évben történt felmérés, melyek során azt tapasztaltuk, hogy a kábítószer-probléma elterjedtsége Budapesten intenzívebb, mint más településeken, és általában elmondható, hogy prediktív jellege van. A felmérések során képet kaptunk arról, hogy a budapesti középiskolások körében a kábítószer-probléma elterjedtsége milyen volumenű, nagyságrendű, és melyek azok az irányok, amelyek megfogalmazódnak.
Azt is láthatjuk, hogy a prevenció területén folyt még viszonylag sok kutatás. Ezen a téren mintegy tíz olyan kutatás zajlott az elmúlt években, amelyek vagy a prevenciós programok elterjedtségét kívánták feltárni, vagy bizonyos prevenciós programok hatásvizsgálatát tűzték ki célul. E tekintetben az egyik legjelentékenyebb kutatás az volt, amely két menetben zajlott 2001-ben, majd 2003-2005 között, amikor az iskolai színtéren megjelenő prevenciós programokat próbáltuk kataszterbe foglalni. Ebben a kutatásban 2003-tól a Drogmegelőzési Intézet is részt vett a nemzeti kutatás-fejlesztési program keretében, amit nem a minisztérium támogatott. Ennek során arra tettünk kísérletet, hogy felmérjük, hány szervezet hány különböző programja jelenik meg az iskolai színtéren. Ennek a folytatására kerül sor 2007-2008 fordulóján, amikor a nem iskolai prevenciós programok vonatkozó katasztere kerül kialakításra. Ez jó esélyt fog adni arra, hogy tisztán lássunk, mert valljuk be őszintén, hosszú éveken keresztül nem tudtuk volna megmondani, hogy hány szervezet foglalkozik prevencióval és azoknak milyen programjaik vannak. Ha pedig ezekkel az alapismeretekkel nem rendelkezünk, akkor a prevenciós tevékenység hatását semmilyen formában nem lehet mérni, mert nem tudjuk, hogy mit mérünk.
Kedvelt területe volt még a kutatásoknak az úgynevezett pszichológiai addiktológia. Ez az égvilágon mindent magába foglal, bizonyos szempontból akár még a promorbiditás problémáját is, és hogy az egyéb pszichiátriai kórképek és a drogfogyasztás egyidejűleg milyen módon jelenik meg, vagy akár azt is, hogy hogyan alakul a különböző szerhasználói csoportok társas kapcsolati rendszere, milyen egyéb személyiségjegyekkel rendelkeznek, milyen pszichológiai háttértényezők azonosíthatók. Minden esetben azt próbáljuk feltárni, hogy a felhasználók hátterében milyen pszichogén mechanizmusok húzódnak meg. A kutatások nagyon sok esetben a legális és az illegális szerek használatát egyidejűleg vizsgálják.
Szeretném hangsúlyozni, a vizsgálatok egy jelentékeny hányada esetében nem tudjuk megmondani, hogy az előadás elején bemutatott tapasztalatok, evidenciák az erősség szempontjából milyen előkelő helyet foglalnak el.
Amit összességében megállapíthatunk, az elsősorban az írásos anyagban foglaltatik, amelyet kiosztottunk. Ez részben a prezentációban foglaltakat mutatja be, másfelől pedig az EMCDDA számára megküldött, a Drog Fókuszpont által elkészített országjelentés egyik fejezete, amelyik a drogkutatásokkal foglalkozik, és amely azt vizsgálja, hogy Magyarországon hogyan állnak a drogkutatások, a nemzeti drogstratégia milyen elvárásokat fogalmaz meg a kábítószerügyi kutatásokkal kapcsolatban, és azt próbálja elemezni, hogy vajon azok a kutatások, amelyek az elmúlt években zajlottak, a nemzeti drogstratégiában tételezettekhez képest hogyan állnak. Ez megállapítja, hogy gyakorlatilag a kábítószerüggyel összefüggő kutatások, ami az összefoglalóból is kitűnik, elsősorban a drogepidemiológiai kutatások azok, amelyek talán a legintenzívebben vannak jelen; ezt követően az attitűdkutatások, amelyek különösen intenzíven vannak jelen. Megállapítja, hogy nem kielégítő még mind a mai napig, bár vannak üdítő kivételek és kezdeményezések, a kvalitatív kutatások nagyon kis számban állnak rendelkezésre, holott lassacskán most már valami mélyebb megértésére kellene jutnunk a kábítószer-problémának, amihez nyilvánvaló módon a kvalitatív kutatások nagy segítséget tudnának jelenteni. S megállapítja azt is, hogy a kábítószerügyi kutatások túlnyomó többségében a koordinációért felelős tárca által finanszírozottan valósulnak meg, és hogy Magyarországon egyetlenegy lektorált folyóirat van, ahol ezeket a kábítószerügyi kutatásokat megfelelő színvonalon tudjuk bemutatni, s hogy a magyar kutatók viszonylag kis számban publikálnak nemzetközi folyóiratokban, aminek számtalan oka van. Nyilvánvaló módon az is hozzátartozik, hogy a kábítószerüggyel összefüggő kutatások elsősorban társadalomkutatók tollából jelennek meg, és a társadalomtudományi kutatásoknak a nemzetközi reputációja kicsit eltérően alakul, mint mondjuk, az élettudományi vagy a neurofiziológiai kutatásoknak a nemzetközi reputációja, ami egy jól átlátható, világos szisztéma.
Ennyit tudnék röviden elmondani ebben a tárgykörben. Nem tudom, esetleg a jelen lévő kollégáim, akik ugyanolyan jól ismerik ezeket az adatokat, mint én magam, nem akarnának-e kiegészíteni valamivel.
Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen. Természetesen lehetőségük van a képviselőknek, szakértőknek kérdéseket feltenni. Mielőtt ebbe belemennénk, egyrészt szeretném megkérdezni, hogy ezeket az anyagokat valahol valamilyen formátumban, interneten, itt-ott, hol lehet megtalálni, vagy meg lehet-e találni; szerintem ez mindenki részéről egy általános kérdés lenne. Mert ahogy én most itt átfutottam, nagyon sok olyan anyag van itt, amely segítené a mi napi munkánkat is.
Másrészt pedig csak jelezni szeretném, hogy azon dolgoztunk az elmúlt időszakban is, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetének a jelenlegi 1 milliárdos keretét bővítsük, épp ezért, hogy a pályázati részeket meg tudjuk teremteni, és nemcsak a prevenciós, hanem a kutatási területekre is tudjunk forrásokat találni. Az elmúlt időszakban, a költségvetés első körében sikerült plusz 39 milliót kapnunk az Országgyűlés részéről, és most azon dolgozunk, hogy egy módosító indítvánnyal még 45 millióval megtoldjuk ezt az összeget. Azt szeretnénk, ha a parlament december 17-én így fogadná el a költségvetést, és akkor lenne egy plusz olyan rész, amely kifejezetten pályázatokra szólna, amelyet akár prevencióra vagy más egyéb területekre is ki lehetne írni. Kérem majd képviselőtársaimat, hogy esetleg segítsenek és támogassanak minket, hogy sikeresek legyenek ezek a módosító indítványaink.
Katalin, először öné a szó, és utána megyünk tovább a képviselők kérdéseire. Tessék parancsolni!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): A kérdésnek több része van. Az egyik oldalról a pályázati nyerteslisták mindig nyilvánosak. Meg kell mondjam, például ahhoz, hogy 2007-ben hány kutatást támogattunk, én is az ESZA Kht. honlapjáról töltöttem le a nyerteslistát, és onnan tudtam megszerezni ezt az információt. Úgyhogy a nyerteslisták minden alkalommal elérhetőek a pályázatkezelő szervezetnek vagy a minisztériumnak a honlapján.
A kutatási beszámolók részben hozzáférhetőek a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján, részben nem. Ennek az az oka, hogy a kutatási beszámolókat is természetesen tartalmi szempontok mentén át szoktuk tekinteni, és abban az esetben, ha mondjuk, formailag nagyszerűen elszámol a pályázó, és látnivaló módon kiválóan teljesítette mindazt, amit a pályázatban ígért, de még nem kellőképpen nyomdafestékérett az ő kutatási jelentése, és nem járul ahhoz hozzá, hogy mi ezt nyilvánosságra hozzuk egészében, merthogy azt mondja, hogy még dolgoznia kell rajta, merthogy van neki egy kutatási gyorsjelentése, de ez még nem nyomdakész, akkor azért egy csomó esetben kénytelenek vagyunk respektálni a kutató idevonatkozó kérését. Ebben az évben egyébiránt a kutatásokkal kapcsolatos pályázati kiírásban egy olyan megfogalmazást alkalmaztunk, hogy a pályázati elszámolást akkor tekintjük komplettnek, amennyiben a kutatási beszámolóban van egy olyan - nem tudom sajnos visszaidézni, hogy milyen terjedelmű - rész, amelyet a kutató tudomásul vesz, hogy a pályázati elszámolás benyújtását követően az a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján megjelenik.
Természetesen mi is tudjuk, hogy ez nem egy maradéktalanul jó megoldás, merthogy közpénzek felhasználásáról van szó, és a magyar népnek joga van megismerni azt, hogy ezekből a pénzekből milyen természetű szellemi termékek kerültek finanszírozásra, ezért pontosan ez az, amivel foglalkoznak most a Drogmegelőzési Intézet munkatársai, hogy a kutatókkal való egyezkedés és diskurzus eredményeképpen olyan kutatási beszámolók véglegesüljenek, amelyeket fel tudunk tenni egyfelől a Drogmegelőzési Intézet szakmai információs portáljára, másfelől pedig a minisztérium honlapjára.
Az egyedi támogatások vonatkozásában megint csak nyilvános adatokról van szó, tekintettel arra, hogy az üvegzsebtörvény értelmében minden tárcának az a feladata, hogy az egyedileg támogatott, akár kutatási, akár szolgáltatási szerződéseknek az eredményét, összegét, hogy ki volt a haszonélvezője ennek a dolognak, közzé kell tenni. Tehát a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapján az "üvegzseb" alatt szintén megtalálhatóak ezek az információk, kétségtelenül nem ilyen módon összefoglalva, mint ahogy ezt én most összeszedegettem. Sajnálatos módon azonban, bizonyos értelemben kapacitáshiányból fakadóan is, állandó jelleggel futunk mindig az idő után, hogy ezeket az információkat naprakésszé és minél inkább felhasználóbaráttá tegyük.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselők részéről van-e kérdés? Hoffmann Rózsa képviselő asszonyé a szó.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönjük szépen a beszámolót, de megmondom őszintén, hogy ezzel olyan nagyon sokat nem tudok kezdeni. Mert látjuk, hogy milyen témában folytak kutatások; igazán használni azt tudnánk, ha mellette, a felsorolás mellett ott lenne az, hogy milyen produktuma volt ennek - amit az előbb részleteztél itt, Kati -, tehát hogy van-e írásbeli jelentése, és az hol érhető el, s miután nem győzünk ezer oldalakat olvasni, ezért egy egy-két mondatos tartalmi kivonat, hogy mi volt ennek a kutatásnak a hozama. Igazából ezt tudnánk használni, ha ezt megkaphatnánk, és akkor az ember tudna csemegézni, hogy mi az, ami őt érdekli. Mert mondjuk, speciel az, hogy az éjszakai asztaliteniszezők droghasználata vagy droghoz való viszonya most éppen mit mutat, biztosan nagyon érdekes téma egy szűk kör részére, de azt valószínűleg nem olvasnám el. De lehet, hogy abba is beleolvasnék, nem akarok most prekoncepciókat megfogalmazni. Csupán arra utaltam, hogy nagyon különböző témák vannak, de az égvilágon semmit nem tudunk arról, hogy ennek mi volt a hozama.
Ha jól látom a címet, akkor ez a minisztérium által pályázati úton támogatott kutatásokra vonatkozik. Van-e felmérés arról, hogy egyéb körből - például OTKA által támogatva - milyen kutatások vannak. Feltételezem, hogy vannak. Nem lehetne-e ezeket ide mellérendelni?
Bizonytalan vagyok, hogy igazam lehet-e vagy sem, még csak nem is állítok semmit, csupán felmerült bennem, hogy a pályázók köre rendkívül különböző. A bevezetőben hallottunk egy szép kis monológot arról - egyébként nagyon helyesen -, hogy a tudományos kutatásnak megvannak a paraméterei, meg hogy vannak lektorált publikációk és nem lehet bármire hivatkozni. Ugyanakkor itt látok ismeretlen magánszemélyeket, meg olyan alapítványt és kht.-t, amelyekről fogalmam sincs, hogy milyen szakembergárdájuk van, de látok egyetemet meg akadémiai kutatócsoportot is. Megítélni akkor tudnánk, ha a kutatások eredményével valamilyen módon szembesülnénk. Miután óriási a mennyiség és elég jelentős az összeg is, ami ezekre fordítódott, tisztelettel azt kérem, ezekkel a kiegészítésekkel kapjuk meg, hogy lássuk, mi jelent meg ebből és mi az, ami hozzáférhető.
Az utolsó megjegyzésem egy belső aránytalanságra vonatkozik. Összeszámoltam, hogy a kézhez kapott listán összesen 116 kutatás szerepel, amit 2000 óta végeztek, amelyek közül mindössze tíz foglalkozott a prevencióval. Lehet, hogy unalmas vagyok a tisztelt bizottságnak, hogy állandóan ezt a témát hozom elő és arra hivatkozom, hogy a droghelyzet kezelésében a legfontosabb a prevenció, minden más csak utánlövés, aminek az eredménye legfeljebb 1-2 százalékban fejezhető ki. Ha valaki egyszer már odaadta magát a drognak, akkor utána már gyógyultnak nem tekinthető, legfeljebb csak tisztának. Ahhoz, hogy a droghelyzettel valamit kezdeni tudjunk, minden erőnkkel a prevenció felé kellene fordulunk, és ezt kellene tennie a kutatásnak is. Örömmel hallottam, hogy volt ilyen kutatás. Engem borzasztóan érdekelne az iskolai drogprevenciós programok hatásvizsgálata, ezt nagyon szeretném elolvasni. Egyre több hasonló dolgot kellene csinálni, meg kellene vizsgálni a civil szervezetek tevékenységét. Én ezt nem látom arányosnak, A száztizenhatból a tíz kevesebb, mint 10 százalék. Mintegy óhajként, javaslatként is megfogalmazom, hogy a jövőben kapjanak prioritást a prevencióra vonatkozó kutatások. Ezenkívül a pályázok kiválasztásának a szempontjait is jó lenne tudnunk, mert fogalmam sincs, hogy kik az itt feltüntetett kft.-k, alapítványok, magánszemélyek, akik mellett persze ott vannak az akadémiai kutatócsoportok is. A tudományossággal való érvelés nekem kicsit idegennek tűnt ebből a listából, de mivel nem ismerem az eredményeket, ezért ez csak egy gondolat volt.
ELNÖK: A jelentésünkben is és azóta is többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, mi mint bizottság hogy tudunk részt venni abban, hogy a pályázati kiírásokban mi milyen súllyal szerepeljen. A jelentésünkben is és azóta többször is leírtuk, hogy mielőtt a pályázatok jövőre kiírásra kerülnek, szeretnénk javaslatokat megfogalmazni ezzel kapcsolatban, és azt is jeleztük, hogy szeretnénk, ha a prevencióra a jövőben még nagyobb hangsúly helyeződne. Szerintem ezek az információk már eljutottak a minisztériumba.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Igen, de a pedagógiából tudjuk, hogy a fontos dolgokat sokszor kell ismételgetni.
ELNÖK: Szomor Katalinnak adom meg a szót.
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Korábbi üléseinken már volt szó ezekről a témákról. Egész egyszerűen nem tudom ép ésszel felfogni, ha az Európai Unió képes arra, hogy minden európai uniós projekt jelentése évekig rajta legyen a honlapon, akkor a magyar közpénzekből finanszírozott kutatási jelentések miért nem helyezhetők rá. Azt elfogadom, hogy időnként nagyon gyorsan kell megcsinálni, mert későn kapják meg a pénzt, és emiatt késik, de azt nem, hogy a 116 kutatást nem ismerhetjük meg.
Ezenkívül hiányolom a táblázatból a kutatások mellől a támogatási összegeket meg a kutatás időszakát. (Dr. Felvinczi Katalin: A másikban benne vannak.) Lehet, hogy abban benne van az összeg, de én nem látom, csak azt, hogy hány kutatás volt. Az államigazgatásban ez bejáratott dolog és nem kellene megújítani azt, ami jól működik.
Végül szeretném elmondani, hogy a képviselői kutatószolgálat megbízásából másfél évvel ezelőtt én dolgoztam fel azokat a kutatásokat, amelyek nem a Szociális Minisztérium, hanem például a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Alap támogatásával folytak. Én azt látom, hogy nagyon sok az átfedés a kutatások között részben a tematikát, részben pedig a kutatást végző személyeket vagy csoportokat illetően.
Egyetértek azzal is, amit Hoffmann Rózsa megjegyzett. Próbáljunk közösen egy szilárdabb útra térni. Én is sokáig csináltam a drogkoordinációt, és tudom, hogy előbb-utóbb minden hiányosság visszalő azokra, akik ezt nem végzik el időben. Jó lenne, ha ezt meg lehetne oldani. Az egyik májusi ülésünkön ígéretet kaptunk arra, hogy az elterelésről szóló kutatás eredményeit megismerhetjük, mert akkor ez még nem volt publikus, de azóta sem kaptuk meg. Szeretném kérni, hogy ezt megkaphassuk. Ezenkívül az azóta megjelent kiadványokat is kaphassák meg a bizottságban ülő szakértők, ha lehetséges, akkor ingyen, ha nem, akkor pénzért.
Szeretném megkérdezni, hogy lehet az, hogy államilag támogatott kutatások eredményeit tartalmazó kiadványokat leértékelve is 2500 forintért lehet megvenni. Ha egyszer támogatás van a kutatásra, akkor miért nem fér bele abba a publikálás, vagy ha belefér, akkor miért pénzért kell megvenni a szabadpiacon?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e még kérdés, megjegyzés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, Felvinczi Katalinnak adom meg a szót.
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Hoffmann Rózsa képviselő asszony azt kérdezte, hogy kik azok az emberek, akik kutatnak, akiknek a neve felmerül ezekben az anyagokban. A kutatásokat egy sajátos szakértői team értékeli. Korábban ez bizonyos szempontból kedvezőbb volt, más szempontból azonban kedvezőtlenebb. Kedvezőbb volt abból a szempontból, hogy kutatók értékeltek kutatókat. Akkor viszont az a vád érte a kábítószerügyi koordináció tevékenységét, helytelen az, hogy azok is érdekeltek ezeknek a projekteknek a megvalósításában, akik tulajdonképpen a versenytársaikat értékelik. Később - különösen amikor áttértünk az úgynevezett internetes pályázati rendszerre - egy külön szakértői pool alakult ki, amelynek az a feladata, hogy a kutatási pályázatok vonatkozásában az értékelő munkát lebonyolítsa. Jelen pillanatban a szakértői poollal szemben az az elvárás, hogy a tagjai ne legyenek érdekeltek a kutatásban, ne legyenek munkatársai a minisztérium semmilyen háttérintézményének és magának a minisztériumnak se.
S ettől kezdődően azt azért szeretném érzékeltetni, hogy ez nem teremt különösebben kellemes körülményeket, és nyilvánvaló módon minden összeférhetetlenségi kritériumnak maradéktalanul eleget tesz, csak nem vagyok benne biztos, hogy a kutatási projektek szempontjából a legkedvezőbb helyzetet hozza létre. Ezt csak jelzésképpen gondoltam megemlíteni.
A másik dolog, hogy ugyanakkor viszont, amikor akár az internetes, akár a nem internetes pályázati menetben voltunk, akkor sem csak egy kutatási tervet adtak be a kutatók, hanem a fő kutatóknak, akik a nevükkel fémjelezték az adott kutatást, azoknak curriculum vitaét, publikációs jegyzéket és egyéb ilyen dolgokat kellett benyújtani. És lehet, hogy egy no name alapítvány nyújtja be a pályázatot, mert magánszemély ritkán nyújt be pályázatot, de ettől még lehetséges, hogy ő kapcsolatban van olyan megfelelő háttérrel rendelkező kutatókkal, akiknek a tevékenysége az akadémikus kritériumoknak is eleget tesz. Tehát a pályázat bírálói mindig tájékozódnak a tekintetben, hogy milyen sajátosságokkal rendelkeznek az úgynevezett principal investigatorok az adott kérdésben. Soha nem a kutatás címe alapján születik a döntés, hanem mindig részletesen belemegyünk ebbe a dologba; legalábbis amikor még én is értékelhettem, akkor ebbe részletesen belementünk.
Felmerült az a kérdés, hogy mások finanszíroznak-e ilyen típusú kutatásokat. Természetesen van egyéb finanszírozás is, van OTKA, vannak különböző közalapítványok, amelyek pályáztatnak, de azért túlnyomó többségében sajnálatos módon ez a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca. Ez nem jó, ezzel nem értünk egyet, nem örülünk neki, de ez a tény, hogy a kábítószerügyi koordinációért felelős tárca az, amely kutatásokat tud finanszírozni.
Hogyan lehetne megismerni a kutatások tartalmát? Kétségkívül nem teljes körben, bár a tavalyi évben a könyv teljes körben ismertette a 2005-ben lebonyolított valamennyi kutatásnak minden jellemzőjét, ki végezte, hol, hány fővel, és röviden leírta, hogy a kutatásban mi történt. Tehát 2005-re vonatkozóan komplett listával és tartalmi leírással rendelkezünk. 2006-ra vonatkozóan, ha bárki véletlenül kezébe veszi a "Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről" című kiadványt, és kinyitja azt a 49. oldalon, akkor találkozik azzal, hogy 2006-ban milyen kutatások folytak a kábítószerügy területén; az eredményekkel együtt hosszú oldalakon keresztül részleteződik, hogy mi történt, milyen típusú kutatások zajlottak, és azoknak milyen eredményei voltak, mi volt a célcsoportja, és így tovább. Tehát kétségkívül nem teljes körű a tájékoztatás, elismerem, vagy nem minden esetben teljes körű, de alapjában véve a képviselők és a döntéshozók informálását lehetővé teszi mindaz, ami ebben a kis kötetben megjelenik.
Felmerült még a prevenció problematikája, hogy ez egy különös fontossággal bíró tevékenységi terület, és hogy éppen ebből adódóan ennek a kutatását is fontosnak ítéljük. Igen, erre tesszük a kísérleteket, de nagyon fontos, mint mondottam, hogy ahhoz, hogy egyáltalán érdemben kutatni lehessen a prevenciós programokat, először tudnunk kell, hogy hol vannak, kik és mit csinálnak. Úgyhogy azt hiszem, ennek a hatásvizsgálati új fejezetnek a prevenciós programok vonatkozásában talán majd most fog eljönni az ideje, amikor is már tudni fogjuk, hogy kiket kell megvizsgálnunk.
Felmerült az a kérdés, hogy az eltereléskutatás eredményeit miért nem biztosítottuk a bizottság részére. Nem tudom, milyen eltereléskutatásra gondoltál. Beszámoltunk arról 2007-ben, amikor nagyon jól artikulált pályázati prioritásokat fogalmaztunk meg a kutatás tekintetében, és limitáltuk a kutatások számát annak érdekében, hogy több pénzt lehessen fordítani egy kutatásra, komprehenzívebb lehessen és valóban megbízható eredményekkel járjon, itt azt reméltük, hogy majd jön olyan kutatási ajánlat, javaslat, s a többi, amely az elterelés jelenségét színvonalasan meg tudja vizsgálni. Sajnálatos módon nem tudtunk ebben a kategóriában egyetlen kutatót vagy kutatócsoportot sem jutalmazni azzal, hogy megvalósíthatja a kutatását.
Végül felmerült az is, hogy hogyan lehet az, hogy minisztériumok által támogatott vagy közpénzekből támogatott kutatások kiadványait pénzért árusítják. A kutatási támogatás a legritkább esetben sem vonatkozik a publikációk finanszírozására. Ha tehát valaki lebonyolít egy kutatást, még nem jelenti azt, hogy fedezi mondjuk, "Az addiktológia alapjai" című könyvnek a bekerülési költségét, amelyen dolgozott nagyságrendileg húsz kutató, mintegy negyven fejezetben, ha nem többen foglalta össze a vonatkozó kutatási és miegyéb tapasztalatokat, ennek a kiadása rendkívül nagy pénz. Úgyhogy a kutatók, akik fejezeteket írtak, olyan nevetséges összegeket kaptak a fejezetekért, amennyiért nagyon kevesen dolgoznának egyáltalán. Vagyis azt szeretném mondani, hogy ez egyszerűen nem fér bele abba, hogy kutatási pályázatban ezt támogassuk, túl azon, hogy a pályázati rendszerünk nem is támogatja, hogy publikációkat finanszírozzunk, hanem azt egy másik pályázati kategóriában kell megpályázni, a kiadvány kategóriában.
ELNÖK: Köszönjük szépen, és külön megköszönöm a tájékoztatót. Ezzel le is zárjuk az 1. napirendi pontot. Azt javaslom, Katalin, ha van időd, természetesen maradj közöttünk, sőt azt gondolom, hogy ha a következő napirendi pontnál van valamilyen kiegészítésre javaslatod, azt természetesen tedd meg.
Ismét köszöntöm Nyírády Adriennt és Varga Orsolyát, a Nemzeti Drog Fókuszponttól. Megkérem őket, foglaljanak helyet az előadói asztalnál.
Az európai kábítószerhelyzetről szóló EMCDDA-jelentés bemutatása
Áttérünk a következő napirendi pontra: az EMCDDA-jelentés bemutatására. A 2007-es jelentésről van szó, amely a 2005-ös adatokra vonatkozik, és azokat mutatja be uniós összehasonlításban. Látom, hogy szakmai anyagokat fogunk kapni, ezt köszönjük szépen, közben ki fogjuk osztani.
Varga Orsolyáé a szó. Tessék parancsolni!
Dr. Varga Orsolya (Nemzeti Drog Fókuszpont) tájékoztatója
DR. VARGA ORSOLYA (Nemzeti Drog Fókuszpont): Varga Orsolya vagyok, a Nemzeti Drog Fókuszpont koordinátora. Röviden szeretnék beszámolni a legfrissebb európai szintű kábítószer-jelentés eredményeiről.
Most már önök is megkapják ezt a jelentést, ez foglalja össze angol és magyar nyelven a helyzetet. Ez egy 29 országra kiterjedő áttekintés a kábítószer-jelenség egészéről, országonként és európai szinten is elemezve az információkat. Két részből áll ez a jelentés: ez a nagyobb, vastagabb könyv tartalmazza a legújabb tendenciákat és az erre adott válaszlépéseket az Unió országaiban. A kisebb kiadvány pedig, amelyik majd még körbeér, egy-egy kiemelt témát tartalmaz; ez minden évben változik az európai uniós kábítószer-jelentésben, minden évben három ilyen kiemelt téma van. Ez idén a kábítószerek és a gépjárművezetés, a kábítószer-használat a 15 év alattiak körében, valamint a kokain- és crackhasználat mint egyre jelentősebb probléma.
Az éves jelentés, mint látják, nyomtatott formában és on-line is elérhető. Minden hivatalos EU-s nyelvre lefordítják. Amit fontos megjegyezni, az előadásban is látható honlapcímen további rengeteg anyag elérhető, például a statisztikai közlöny, ahol több mint négyszáz táblázat és ábra mutatja be az európai helyzetet. Ezek, valamint a kiemelt témákban az országonkénti adatprofilok és az egyes tagországok jelentései mind megtalálhatók, ezek viszont csak angol nyelven.
Egy gyors áttekintés az EMCDDA 2007. évi jelentéséről. A következő témákat emelték ki ebből a jelentésből: a kábítószer-használat növekedése stabilabb korszakba lépett az Európai Unió területén, tehát nem tapasztaltak jelentős terjedést.
A heroinhasználat és az intravénás kábítószer-használat általában véve csökkenő tendenciát mutat, a kannabiszhasználat is stabilizálódik, sőt néhány országban népszerűségének a csökkenését is megfigyelték, viszont a kokainhasználat emelkedik a tagállamokban és egyre több kokaint foglalnak le az Unió területén.
A fertőző betegségek tekintetében a HIV-fertőzöttség elterjedése viszonylag stabilnak mondható, viszont az intravénás kábítószer-használók körében évente újabb és újabb fertőzéseket regisztrálnak. 2005-ben 3500 körül volt ezek száma. További probléma, hogy a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek száma nem csökken a várt mértékben az Európai Unióban.
Az EMCDDA által kiemelt első téma a kannabiszhasználat. Az Európai Unióban a felnőtt lakosság, a 15-64 éves korosztály tagjai közül mintegy 70 millióan próbálták ki a kannabiszt, az elmúlt évben pedig közel 23 millióan használták. A legmagasabb arányokat Spanyolországban, Csehországban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban mérték, viszont ezekben az országokban is stabilizálódni látszik a helyzet, azaz nem növekszik jelentősen a kannabiszfogyasztás aránya. A rangsor közepén Dánia és Hollandia áll, ahol az emelkedés szintén megtorpanni látszik.
A fiatalok, a 15-34 éves korosztály mintegy 13 százaléka használt kannabiszt a megkérdezésük előtti évben. Az Egyesült Királyság esetében kiemelném a 16-24 évesek körében történő kannabiszhasználat elterjedtségét, ami az 1998-ban mért 28,2 százalékról 2006-ra 21,4 százalékra esett vissza. Ez azt jelenti, hogy ebben a csoportban erősen vesztett népszerűségéből a kannabisz és annak egyes származékai. Úgy tűnik, hogy Magyarországon, Szlovákiában és Norvégiában a fiatal felnőttek körében továbbra is emelkedik a kannabiszhasználat szintje, az emelkedés viszont nem jelentős, a hosszabb távú trendekben itt is stabilizálódás figyelhető meg.
Fontos odafigyelni az intenzív kannabiszhasználatra. Az intenzív kannabiszhasználatot úgy mérik a populációs kutatásban, hogy az elmúlt hónapban vagy az elmúlt napokban használt-e kannabiszt az illető. A kannabiszhasználóknak csak kis része használja ilyen intenzíven a szert, viszont nagy figyelmet kell rájuk fordítani, ugyanis az Európai Unióban több mint 13 millióan mondták azt, hogy az elmúlt hónapban is használtak kannabiszt, és mintegy 3 millióra tehető azok száma, akik szinte mindennap élnek kannabisszal. Az intenzív kannabiszhasználat problémája a kezelési igényekben is megjelenik. A kizárólag kannabiszhasználat miatti új kezelési igények száma 15 439-ről 43 677-re nőtt 2005-ben. Abban az évben az új kezelési igények 29 százaléka kapcsolódott a kannabiszhoz, tehát az új kezelési igények közel harmada csak és kizárólag a kannabisz és származékai miatt jelentkezett.
Az Európai Unió több tagállama is beszámolt olyan beavatkozások kidolgozásáról, ami megfelel az új technikai fejlettségi szintnek. Ez például internetes programok, mobiltelefonon elérhető programok és egyéb tanácsadó programok kidolgozását jelenti. Az EU-tagállamok közel fele számolt be olyan kezelőhely létrehozásáról, amely kifejezetten a problémás kannabiszhasználókra szakosodott.
Az Európai Unióban a kezelési igényekben nagy részt képvisel a kokainhasználat. Az elmúlt években sajnos emelkedő tendenciát mutatott az európai uniós szintű trend. A 15-64 éves korosztály körében mintegy 4,5 millió ember nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt évben használt kokaint. Az előző éves jelentésben ez a szám még 3,5 millió volt, és akkor úgy ítélték meg, hogy a tendencia stabil, a kokainhasználók száma nem emelkedik. Az idén kiderült, hogy ez nem így van, ezért is nagyon fontos figyelembe venni a kokainhasználat okozta problémákat. Az Európai Unió területén a második leggyakrabban használt kábítószer a kokain. Magyarországra ez nem igaz, nálunk még a szintetikus szerek - ecstasy, amfetamin stb. - a legnépszerűbbek a kannabiszszármazékok után, viszont az Európai Unió tagállamainak többségében a kokainhasználat megelőzi a szintetikus szerek használatát.
2005-ben a legtöbb jelentéstevő országban a kokainhasználat növekedését észlelték. Uniós szinten a fiatal felnőtt korosztályban már mintegy 7,5 millióan próbálták ki a kokaint, 3,5 millióan az elmúlt évben is használták, az előző hónapban pedig mintegy 1,5 millióan. Elég jelentős az emelkedés az eddig stabilnak látszó helyzethez képest. A használat elterjedtségével természetesen a kezelési igények is növekednek, az új kezelési igények közel negyede kapcsolódott a kokainhoz. A kokainhasználattal összefüggő legtöbb bejelentett kezelés Spanyolországban és Hollandiában volt. Nagy kihívást jelent a kezelőhelyek számára, hogy a kokaint használók nagyon heterogén csoportot alkotnak, többféle típusú kábítószer-fogyasztó is fogyaszt kokaint. Az integrált társadalomban részt vevő keresőképes fiatalok ugyanúgy használnak kokaint, mint az opiátfüggők, tehát nagyon széles ez a spektrum. Az egyik kiemelt téma részletesen szól arról, hogy melyik ország hogyan kívánja megoldani ezt a problémát.
Természetesen nem elhanyagolható az sem, hogy egyre több kokain áramlik be az Európai Unió területére. Ez magyarázhatja is az egyre nagyobb használati elterjedtséget, hiszen ezek a dolgok oda-vissza hatnak egymásra. 2005-ben 70 ezer alkalommal közel 107 tonna kokaint foglaltak le az Európai Unióban, a legtöbbet Spanyolországban és Portugáliában. A lefoglalások közel fele Spanyolországban történt. Ennek az az oka, hogy a tranzitútvonalak leginkább az Ibériai-félszigeten lépnek be Európába. A legtöbb kokaint Dél-Amerikában és Közép-Amerikában termesztik, ami a Karib-térségen át érkezik a kontinensre. Megjelent egy új tranzitútvonal a nyugat-afrikai országokon keresztül. A folyamatos változás igényli azt, hogy európai szintű együttműködés és koordináció alakuljon ki a lefoglalások számának és mennyiségének növelésére, valamint annak megakadályozására, hogy kokain áramoljon be az Európai Unióba. 2007 őszén létrejött a Tengerészeti Elemzési és Műveleti Központ kábítószerrészlege, amely a tranzitútvonalak mentén fekvő országokat fogja össze egy olyan hivatalban vagy intézményben, amely összehangolja a rendőrség, a vámhivatalok és a határőrség munkáját, ezzel segítve a kokain beáramlásának a megakadályozását.
A fertőző betegségek tekintetében elmondhatjuk, hogy a HIV-fertőzések aránya az intravénás kábítószer-használók körében többségében alacsony szinten volt és maradt is. Egyelőre nem következett be az a járványszerű robbanás a fertőződés elterjedésében, mint ahogy azt várták.
Mint tudjuk, a balti államokban kifejezetten magas a HIV-fertőzöttek száma. Továbbra is aggasztó itt a helyzet, de a friss adatok szerint egy relatív csökkenést vettek észre Észtországban, Lettországban és Litvániában is. A legmagasabb fertőzöttségi arányt Portugáliából jelentették, ami a fertőzési rátát jelenti.
Az intravénás kábítószer-használat a tapasztalatok szerint egyre kisebb szerepet játszik a HIV-fertőzés továbbadásában. Körülbelül 3500-ra becsülik azoknak a számát, akik 2005-ben az intravénás kábítószer-fogyasztás következtében fertőződtek meg a HIV-vírussal. Ez a szám alacsonynak tűnhet egy ekkora kontinensen, de mégis figyelmeztető jel, hogy nem csökken a fertőzöttség aránya, tehát oda kell figyelni erre a közegészségügyi problémára.
A hepatitis C vírus gyakrabban fordul elő az intravénás kábítószer-használók körében, és az eloszlása is egyenletesebb. Úgy becsülik, hogy nagyjából 1 millió intravénás kábítószer-fogyasztó él HCV-fertőzéssel az Európai Unió területén.
További problémát a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek jelentenek. Ezek továbbra is magas számot mutatnak, annak ellenére, hogy mint mondtam, a heroinfogyasztás és általában az intravénás kábítószer-fogyasztás csökkenni látszik, kevésbé használt szernek tűnik 2005-ben az előző évekhez képest a heroin, mégis a túladagolás az egyik fő oka a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozásoknak. Évente 7-8 ezer túladagolásos haláleset történik, és évről évre figyelve nem találunk csökkenő tendenciát ebben az arányban. 30 százalékot is meghaladó, egyértelmű növekedést is tapasztaltak egyes országokban, így Görögországban, Ausztriában vagy Portugáliában; más országokban inkább stabilnak mondható a halálozási helyzet. Sajnos az Európai Unió nem rendelkezik egyelőre a túladagolásos halálesetek megelőzésére szóló stratégiával, ez egy fontos lépés lehet a halálozások visszaszorításában.
Ami viszont nehezíti a visszaszorítást, az a kockázati tényezők elterjedése. Egyre súlyosabb kockázati tényezőket figyeltek meg. Ilyen például a polidroghasználat az opiáthasználóknál, tehát elkezdték keverni a különböző szereket, ahogy említettem, kokaint vagy akár más kábítószereket fogyasztanak a heroin mellé, valamint egyre elérhetőbb az Európai Unióban a heroin. Ez a növekvő afganisztáni ópiumtermelés eredménye lehet. A UNODC felmérése, becslése alapján 2006-ban 6610 tonna ópiumot állítottak elő, ennek 92 százalékát Afganisztánban, és ez a szám egyre növekszik. Ez egy fontos mutatója lehet annak, hogy miért nem csökken a kábítószer-halálozás.
A kiemelt témákról csak egy-egy mondatban. A kábítószerek és a gépjárművezetés témában próbálták főként a kannabisz és benzodiazepinek használatával összefüggő balesetek, egyéb kockázatok arányát felmérni az egyes tagállamokban. A kábítószer-használat és a kapcsolódó problémák: ez a nagyon fiatalok, tehát tényleg gyermekkorúak, 15 év alattiak körében végzett kutatásokat vizsgálta; ez szólt az egyes kezelési módokról, mely országokban van specializált kezelőhely ilyen fiatal gyermekeknek, mik jellemzők a szerhasználati szokásaikra. A harmadik téma pedig a kokain- és crackhasználat. Említettem, hogy ez egyre növekvő problémát jelent az Európai Unióban, ezért érezte az EMCDDA is, hogy fontos kiemelni ezt a témát, és részletesebb információt kérni a tagállamoktól.
Elmondhatjuk, hogy az európai kábítószerhelyzet sokkal összetettebb ma, mint tíz évvel ezelőtt volt. Említettem több problémát, amelyek nem segítenek ezen a negatív képen. Viszont fontos megmutatni, melyek azok a befektetések, amelyek tényleg hatékonyan működnek; ahogy Kati már mondta, a lehető legfontosabb, hogy olyan programok, akár prevenciós vagy más kezelési programok indulhassanak, amelyeket értékeltek. Tehát valamilyen olyan rendszernek kell működnie, ez a tendencia most már az Európai Unió területén is, olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek értékelik, elmondják, hogy milyen hatékonyságvizsgálatot végeznek az egyes programokban, és ennek alapján lehet természetesen következtetni, hogy mibe érdemes fektetni pénzt, energiát, és mire kell figyelni.
Azt elmondtam, hogy több területen stabilizálódott a kábítószer-használat. Mivel egy európai szintű trendet ábrázoltak így mint stabilizálódott helyzetet, óvatosan optimisták is lehetünk ebben; tehát nem nő olyan drasztikusan sem a fogyasztás, sem a fertőzések, sem a halálesetek száma, mint az eddigi években. Azért természetesen vizsgálni kell, hogy mi ennek az oka, és a megfelelő lépéseket továbbra is meg kell tenni, hogy ne is romoljon ez a helyzet. Az országok egyre több befektetést fordítanak megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentő szolgáltatásokra. Ez is lehet a magyarázata ennek a helyzetstabilizálódásnak. Tehát egyre hatékonyabbak ezek a programok, egyre inkább javul az együttműködés a kínálatcsökkentés különböző területei között.
A 2008-ig tartó EU-akcióterv lejár, most következik ennek az utolsó éve, és utána elkezdődik az értékelése. A felülvizsgálati folyamatban, amelyet az UNGASS végez, egyre fontosabb, hogy az EMCDDA megfelelő képet tudjon mutatni az európai helyzetről, trendekről, ami alapján lehet következtetni arra, hogy mennyire volt hatékony ez a stratégia és konkrétan ez az akcióterv.
Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen; külön köszönöm a kiosztott anyagot, mert igen hasznos. A képviselők számára szeretném jelezni, hogy a www.drogfokuszpont.hu honlapot érdemes nyomon követni folyamatosan, mert nemcsak az idei, hanem a korábbi anyagok is fent vannak, a hazai és az uniós jelentések is. Úgyhogy szerintem ezt nekünk érdemes minél többet forgatni.
Ennek kapcsán szeretném megköszönni azt is, hogy rendszeresen megkapjuk a hírleveleket is; nem tudom, önnek, Adriennek, illetve a Fókuszpontnak köszönjük, hogy ebben történt egy előrelépés. S ami még eszembe jutott, hogy ha vannak olyan előadások, akármilyen fórumok, amelyre képviselők, szakértőink is el tudnak menni, és kapunk meghívást, azt nagyon szívesen vesszük, megköszönjük, és ha tudunk, akkor képviselőtársaim, szakértők is szívesen elmennénk ilyenekre. Úgyhogy a jövőre nézve kérem, ha vannak ilyenek, akkor szívesen vennénk.
DR. VARGA ORSOLYA (Nemzeti Drog Fókuszpont): Ha adódik ilyen, akkor megtesszük.
ELNÖK: Ezt megköszönnénk. De azt gondolom, vannak bőven kérdéseink is az uniós jelentés kapcsán. Ez nagyon friss anyag, a múlt héten vagy az azelőtti héten vált ismertté. (Dr. Varga Orsolya: November 22-én.) Igazából 2005-ös adatokról beszélünk, 2005-ös hazai adatok, hazai tendenciák vannak benne, de érdemes átnézni az egész uniós trendet.
Nekem egy kérdésem van most ennek kapcsán. A kiemelt témák között szerepel a kábítószer és a járművezetés kérdésköre. Ezzel kapcsolatban hogyan néz ki a hazai helyzet? Ennek kapcsán ha Adrienn vagy Katalin vagy valaki tájékoztatni tudna bennünket röviden, hogy ez hogyan néz ki, milyen elképzelések vannak, mi az, amiben tovább lehetne lépni ezen a területen.
Köszönöm szépen.
DR. VARGA ORSOLYA (Nemzeti Drog Fókuszpont): Sajnos nem tudtunk túl sok információval szolgálni az Európai Unió számára, mert nálunk még nem prioritás ez a terület. Persze vannak felmérések, például a TISPOL keretében. Ez egy közúti ellenőrző akció az egész Európai Unió területén, évente kétszer-háromszor rendezik meg ugyanazokon a napokon, ugyanolyan feltételek mellett minden tagállamban. Ezek eredményeire tudtunk támaszkodni. Természetesen végeztek alkoholszondás és kábítószerteszteket is. Az utolsó két évben egyetlen személyt sem találtak, aki vezetés előtt kábítószert fogyasztott volna, olyat viszont annál többet, aki alkoholt fogyasztott. Nálunk még nem automatikus az, hogy kábítószerre is teszteljék a gépjárművezetőket. Alkoholra viszont tesztelik őket, és ha az alkoholteszt negatív, de mégis probléma mutatkozik az illetővel, nem úgy viselkedik, ahogy egy józan embernek kéne, akkor van lehetőség kábítószer-tesztelésre, de ez nem automatikus. Ezért van az, hogy csak alkohollal kapcsolatos adatok állnak rendelkezésre, kábítószerrel kapcsolatosak viszont nem.
ELNÖK: Úgy látom, itt még bőven van feladatunk. Nagyon szépen köszönjük Varga Orsolya tájékoztatását és válaszait.
A következő vendégünk Nyírády Adrienn, aki a droghasználathoz kapcsolódó halálozással összefüggő, valamint a problémás kábítószer-használattal kapcsolatos adatgyűjtésről tart tájékoztatót. Öné a szó.
NYÍRÁDY ADRIENN igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont): Tisztelt Bizottság! Az a felkérés érkezett hozzám, hogy a problémás szerhasználattal és a halálozással kapcsolatos adatokról, adatgyűjtésről tartsak egy rövid tájékoztatót.
Öt kulcsindikátor mentén dolgozik az EMCDDA: 1. populációs vizsgálatok, 2. problémás kábítószer-fogyasztás, 3. kezelési igény, 4. a kábítószer-fogyasztással összefüggő fertőző betegségek, 5. a kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozás. Ezek mentén várja el az egységes adatgyűjtést az Európai Unió az összes tagállamától, ehhez egységes módszertant is biztosít, így aztán összehasonlíthatóvá válnak az adatok.
Nézzük meg, hogy Magyarországon mi a helyzet. Először a problémás szerhasználatról beszélek, végül pedig majd a kevésbé vidám témáról. Ki a problémás kábítószer-fogyasztó? Az EMCDDA szerint az, aki rendszeresen vagy hosszabb ideje használ opiát-, kokain- és/vagy amfetaminszármazékokat, illetve szerre való tekintet nélkül minden intravénás fogyasztó. Mi is átvettük ezt a definíciót. Akire azt mondjuk, hogy problémás fogyasztó, annál az egészségügyi kockázatok játszanak a legnagyobb mértékben szerepet. Az EMCDDA részéről felmerült, hogy a kannabiszhasználók miért nincsenek benne ebben a körben, hiszen a kannabiszhasználat, illetve az azzal kapcsolatos jogi problémák is ugyanilyen súlyosak. Hát azért nem, mert ez utóbbinak az egészségügyi kockázata jóval kisebb, de a következő években valószínűleg módosítani fogják a fenti definíciót, és a problémás kannabiszfogyasztókkal is foglalkoznak majd.
Mint említettem, a módszertant az EMCDDA készen adja. Három módszercsoport jöhet szóba, ezek: 1. multiplikátor módszerek, 2. fogás-visszafogás módszere, 3. többváltozós módszer. Pontosan tudjuk, hogy ezekhez milyen adatbázisok szükségesek, ezek során milyen adatokat kell produkálni és az adatoknak milyen megbízhatónak kell lenniük. Amikor három évvel ezelőtt kapcsolatba kerültünk a rendszerrel, feltérképeztük ezeket az adatbázisokat, és megállapítottuk, hogy nagyon sok szempontból nem felelnek meg a kritériumoknak, ennélfogva ma kizárólag a középső módszert tudjuk megvalósítani. Az elsővel és a harmadikkal kapcsolatban a Fókuszpontnak feladatai vannak, hogy az adatbázisok megbízhatóbbak legyenek, és ezeket a módszereket csak akkor fogjuk használni, ha ez megtörténik.
A fogás-visszafogás módszernél létezik egy olyan technika, hogy két adatbázist felhasználunk és az alapján becsüljük meg, hogy az országban hány rejtett fogyasztó lehet. Két olyan adatbázist találtunk, amely megfelel a kritériumoknak, és a fogás-visszafogás módszerével ebből készült az eleddig egyetlen magyarországi vizsgálat. Ennek az indikátornak az útja tehát nagyon rövid, trendet még nem tudunk mutatni, de kitartóan dolgozunk és az idő múlásával ezt is meg tudjuk tenni.
A fogás-visszafogás módszere a biológiából jön. Az egereket megjelölték, majd szélnek eresztették és egy újabb elfogás után megnézték, hány megjelölt van közöttük. Itt a mintába kerülés valószínűsége a kulcsszó. A drogfogyasztókat persze nem jelöltük meg, más technikát alkalmaztunk. A kezelésiigény-indikátornak van a TDI adatbázisa, ami az Addiktológiai Intézetben működik, ott minden kezelt kap egy generált kódot, és a rendőrségi adatbázisban is ezeket az embereket kerestük a generált kód segítségével. Az volt a két adatbázis közös pontja, hogy melyek azok a generált kódok, amelyek mind a kettőben megtalálhatók, így kiderült, hányan vannak azok, akik az adott évben kezelésen is megjelentek és a rendőrséggel is volt szerencséjük találkozni. Ez alapján matematikai módszerrel következtetünk a rejtett fogyasztókra.
Annak illusztrálására, hogy mennyire megbízhatók az eredmények, feltüntettem az értelmezési korlátokat is. Itt a mintába kerülési valószínűség a kulcsszó, és ennek vannak bizonyos korlátjai. Amikor a számokkal operálunk, figyelembe kell venni, hogy mennyire homogén a vizsgált populáció, hogy mennyire zárt ez a populáció, hogy milyen adatgyűjtési, kódolási hibák, emberi vagy technikai problémák merülnek fel, hogy mekkora a rendőrségi aktivitás regionálisan, hogy milyen a kezelőhelyek elérhetősége. Ez mind befolyásolja azt, hogy az egyes embereknek mekkora esélyük van az adatbázisba való bekerülésbe. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ne rontsuk el a becslést.
Becslésünk alapján körülbelül 24 ezer embernek van ma Magyarországon súlyos opiát-, amfetamin- vagy kokainproblémája. Az intravénás populációra egy külön becslést alkalmaztunk, ők körülbelül 4 ezren lehetnek. A kábítószer-fogyasztók egy részét ismerjük, azokat, akik benne vannak vagy a kezelési adatbázisban, vagy a rendőrségiben, és egy matematikai modell segítségével próbálunk következtetni arra, hogy hányan lehetnek azok, akiket nem ismerünk, akikkel soha semmilyen intézményrendszer nem került kapcsolatba, mégis léteznek, és nyilván ők is kezelendő problémát jelentenek. A budapesti becslés eredménye csak az opiátfogyasztókra vonatkozott, tehát hogy szer szerint leválogattuk őket, ők körülbelül kétezren lehetnek.
Azon túl, hogy az indikátor mentén most már fel tudunk mutatni valamit az Európai Unió számára, bekerültünk abba a körbe, akik ezen a területen vagy ezen indikátor mentén megbízható adatot tudnak szolgáltatni, számunkra is voltak és vannak hasznai annak, hogy ezt a módszertant alkalmazzuk. Egyrészt biztosan elhangzott már, hogy ezek a TDI-adatok sok mindenre jók, mert ez egy megbízható, jól felépített rendszer, és többek között mi is használjuk ehhez az indikátorhoz. Illetve a rendőrségi adatbázis feldolgozása szintén egy lépés volt, mert az eddigi statisztikák, ez a bizonyos ERÜBS csak a lezárt ügyeket tartalmazza, és nem reális a kép, amelyet nyújtanak, mert az, hogy 2006-ban az ERÜBS-ben 6 ezren voltak, az azt jelenti, hogy annyi esetet zártak le abban az évben, de hogy azok mikor kezdődtek, azt nem tudjuk, és reálisabb az a kép, hogy abban az évben hány letartóztatás volt a probléma nagyságát illetően. Ehhez az indikátorhoz mi a letartóztatásokat dolgoztuk fel, mármint a rendőrség természetesen, mi ehhez nem férünk hozzá, de nekik is van egy ilyen adatgyűjtő központjuk, és a letartóztatásokat bogarászták végig, azok dokumentációját, és nagyon sok egyéb pluszinformációt is kaptunk arról, hogy az adott évben hányan kerültek a rendőrség látókörébe, kik ők, hol élnek, milyen szert használtak, s a többi. Tehát teljesen új adatokhoz jutottunk hozzá végül is az indikátor révén.
Tényleg ez volt az első lépés, úgyhogy a fejlesztésre a továbbiakban nagyon nagy szükség van. Egyrészt a matematikai módszereket nálunk sokkal okosabbak fejlesztik jelenleg is. Amit elmondtam, ezt úgy hívják, hogy prevalenciabecslés, vagyis hogy hányan vannak azok, akik jelenleg ilyen problémás fogyasztók, de már dolgoznak az úgynevezett incidenciabecslésen, vagyis megpróbálják megjósolni, hogy hányan lesznek az új belépők a későbbiekben. Nagyon bonyolult ennek a matematikai-statisztikai háttere, de mindenesetre már ezzel is küzdenek az EMCDDA szakértői, és majd idővel, ha a 2. pontban jelzetten a Fókuszpontnak sikerül az adatgyűjtési rendszereket megfelelő minőségűvé alakítani, akkor természetesen nálunk is képesek leszünk arra, hogy ilyen becsléseket vagy jóslásokat tegyünk, hogy a jövőben körülbelül mi várható ezen a területen.
A másik téma az ötödik kulcsindikátora az EMCDDA-nek: a halálozás. Szintén létezik EMCDDA-definíció a direkt és indirekt halálesetekre vonatkozóan. A direkt haláleset gyakorlatilag a kábítószer-túladagolás, az indirekt haláleseteken belül pedig megkülönböztetnek erőszakos haláleseteket, illetve természetes haláleseteket; nyilván mindezeknek valamilyen úton-módon köze van a kábítószer-fogyasztáshoz. Magyarországon is, amióta a Fókuszpont létezik, ezt a definíciót igyekszünk használni és ennek megfelelően kezelni az adatokat is, hogy ki hova tartozik, melyik kategóriába.
Rövid története ennek a dolognak. A KSH-nak vannak ezek a halottvizsgálati bizonyítványai; ez úgy néz ki, hogy amikor elhalálozik valaki, akkor felküldik a KSH-ba ezt a halottvizsgálati bizonyítványt, amelynek van egy olyan sora, hogy ha történt toxikológiai vizsgálat, akkor annak az eredményét be lehet oda írni. És nagyon egyszerű lenne a helyzet, mert csak elkérnénk a KSH-tól, hogy melyek voltak azok az esetek, akiknél a toxikológiai vizsgálat valamiféle kábítószert talált - de sajnos a dolog nem így működik. Merthogy több hónap telik el a halottvizsgálati bizonyítvány beküldése és a toxikológiai eredmény megérkezése között, és sajnos nem korrigálják az adatokat. Tehát ugyan megérkezik a toxikológiai vizsgálat eredménye, de sehol nem kerül regisztrálásra, úgyhogy a KSH adataival nagyjából semmit nem tudunk kezdeni. Viszont amióta a Fókuszpont létezik, illetve a munkatársam ezt az egészet felderítette, azon dolgozik, hogy a KSH-ban, mondjuk úgy, nagyobb legyen ez a fajta jelentési fegyelem. Tehát kidolgoztak közösen egy ellenőrző programot, mert ez most már elektronikusan felvillan, hogy ott valamilyen adat még hiányzik, írogatnak mindenféle leveleket, egyébként pedig a definíciós problémákat is tisztázzák. Úgyhogy azt gondolom, hogy az adatbázis javul, de még mindig komoly problémák vannak vele. Ez az egyik.
A másik adatbázis, ami létezik, az az OSAP, amelynek a története látható itt körülbelül. 2004-ig az OPNI vezette, most pedig az orvostani intézetek. A rendkívüli haláleseteknél történt hatósági boncolások adatbázisa ez. Amire megint azt mondhatnánk, hogy de jó, hogy van ilyen, és hogy akkor biztosan onnan már pontosan meg fogjuk tudni, hogy mi a helyzet. Ezzel az adatbázissal pedig az a probléma, hogy szintén definíciós, kódolási problémák vannak vele - ezt a következő oldalon fel is tüntettem, de most muszáj itt elmondanom -, tehát hogy nem egységesen kódolják a halál okát, ebből adódóan más-más besorolásba kerülnek az emberek, és ez nem tökéletesen megbízható. Illetve eddig, pontosabban 2007 elejéig - tehát ez már nagyjából egyéves történet - az orvosi egyetemek igazságügyi orvostani intézetei, az orvosszakértői intézetek és a rendőrség egészségügyi szolgálatai voltak jogosultak arra, hogy ilyen hatósági boncolást végezzenek. És akkor gondoltuk, hogy kidolgozunk egy adatgyűjtési rendszert, elektronikusat, mert ez idáig Magyarországon ez csak papíron ment, és akkor ők lesznek az adatszolgáltatók, hiszen közvetlenül találkoznak ezekkel az esetekkel, és aztán majd fogjuk tudni összesíteni és megbízhatóan jelenteni ezeket az adatokat. S mire kidolgoztuk a rendszert, technikailag, tehát amire a szoftver megíródott, betanítottuk, minden, addigra a rendőrség egészségügyi szolgálatát megszüntették. Most tehát ott tartunk, hogy az általunk felépített elképzelés így megdőlt, merthogy ők voltak a legtöbben, akik adatszolgáltatási kötelezettek voltak, illetve boncolást egyáltalán végezhettek - úgyhogy kezdhetjük elölről az egész történetet. És nemcsak mi, mert az adatgyűjtés az egész problémakörnek a legeslegutolsó fázisa, hanem akkor most az országban ki fogja ezeket a hatósági boncolásokat végezni, hol és hogyan, milyen protokoll szerint, s a többi, s a többi, tehát ezzel ezeknek az intézményeknek komolyan meggyűlt a baja. Nagyon sok rossz gyakorlat zajlott az idén, és most már elmondhatom, mert elfogadták a rendeletet, amiben most már tisztázták, hogy kinek mi a szerepe, és a rendőrség helyett, illetve az egészségügyi szolgálat helyett ez hol és hogyan fog működni. Tehát végül is készen van az új rendszer, és január 1-jétől lép életbe.
Problémák - kódolási gyakorlat. A halál okának a kódolásával voltak komoly problémák; a következő pedig a boncolások aránya. Ezt azért hoztam ide, hogy elmondjam, nem mindenkit boncolnak fel, aki kábítószerrel összefüggésben halt meg, merthogy a helyszínre érkező rendőr dönti el, hogy van-e szükség rá, és ha teszem azt - lehet, hogy csúnyán hangzik, de azt mondom -, nem ért hozzá, nem tűnik fel neki, akkor mi van? Akkor őt eltemetik, és sosem derül ki, hogy mi történt; illetve még ráadásul '99 óta van egy olyan rendelet, hogy közterületen elhunyt embert nem muszáj hatósági boncolás alá vetni. Márpedig szegény kábítószer-fogyasztóknál, különösen a problémás fogyasztóknál előfordul, hogy közterületen halnak meg. Így aztán egy jó részük, akinél nem abszolút nyilvánvaló, hogy a kábítószer-fogyasztással összefüggésben hal meg - mert nincs a kezében a tű, amikor megtalálják -, egyáltalán nem kerül be a rendszerbe.
A toxikológiai eredmények megbízhatatlanságáról már beszéltem.
Amióta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete együttműködik a Fókuszponttal, és próbálják rendbe rakni ezt a rendszert, optimális és megbízható működési pályára állítani, azóta küzdenek azért, hogy minél pontosabb adatokat gyűjtsenek össze. Nemrég jelentettek meg egy cikket az elmúlt tíz év országos és budapesti adatairól. Az itt látható ábrákat - amelyek egy publikálás alatt álló írás ábrái - a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetétől kaptam. Nem hoztam el az összeset, mert végképp nem lett volna szép tőlem, ha más tollával ékeskedem. Ezek az ábrák is nagyon jól tükrözik a realitást, például az első ábra, amely az országos és budapesti eredményeket mutatja. 2002-ben a budapesti adatok magasabbak voltak, mint az országos adatok. Ha az ember meglátja ezt a két adatot, akkor azt mondja, lehet, hogy a többiben is gond van. S ez valóban így is van, az adatok valóban nem teljesen megbízhatók. Hiába készült egy diagram, hiába próbálta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete ezeket az eseteket megvizsgálni, nem mindig sikerült a megfelelő dokumentációt beszerezni, hiszen azokat vagy megsemmisítik, vagy csak egyszerűen nem lehet hozzájuk férni. Vidékről sem mindig érkeztek meg az adatok, pontosabban a jegyzőkönyvek és az egyéb dokumentációk. Az elhunyt nemén, korán és szervezetében talált kábítószeren kívül csak minimális információt kaptak, így nem sikerült megfelelő adatbázist készíteni, ezért hiába látunk trendet ezen az ábrán és próbálnánk bármiféle következtetést levonni. De ezt ne is tegyük, mert ezek az adatok nem jók és sok mindenre nem használhatók. Rendelkezésre áll viszont az európai uniós jelentés és huszonvalahány országnak a trendjei. Magyarország nagyjából az ott látható trendbe illeszkedik, és ha azt vesszük figyelembe, akkor közelebb kerülünk a valós helyzethez, mint ezeknek az adatoknak az alapján.
A következő ábra azt mutatja, hogy hatóanyag szerint hogyan változtak az esetek. 1999-2000-ben voltak kannabiszos esetek a nyilvántartásban, de kannabisztúladagolásban még soha senki nem halt meg. 2005-ben volt ecstasy- és hallucinogéntúladagolás, ebben sem halt meg senki. Ezeknek a dokumentációját sikerült megszerezni, amelyekből kiderült, hogy az illető szervezetében volt ugyan ecstasy vagy LSD, de nem ez volt a halál oka, hanem az egyik esetben vonatgázolás, a másik esetben meg valami más. A nyilvántartás szerint ezekben az esetekben tehát nem túladagolás volt az ok, hanem baleset, öngyilkosság vagy valami más. (Szomor Katalin: De a kábítószertől való befolyásoltság lehetett a baleset oka.) Igen, de nem ez volt közvetlenül a halál oka. 2005-ben 16 volt az opiátos esetek száma, 2006-ban 24. Mondhatjuk erre, hogy megnőtt ezek száma és kérdezhetnénk, hogy mi ennek az oka. Én azonban ezzel is óvatosan bánnék, mert igazából fogalmunk sincs, hogy hányan haltak meg opiáttúladagolásban 2005-ben és 2006-ban. A két szám között valóban jelentős a különbség és keressük is a magyarázatát, de ezek az adatok nem olyan minőségűek, amikre bizton lehetne támaszkodni.
A következő ábra a heroin és egyéb opiátok túladagolása okozta halálozási számokat mutatja. Az, hogy a 2005. évi 13-ról 2006-ra 22-re nőtt a halálozások száma, megint csak nem feltétlenül jelenti azt, hogy az esetek száma megduplázódott, mert az adatgyűjtési rendszer sajnos nem jó.
Összegezve az elmondottakat: az elmúlt tíz évben az adatszolgáltatás számtalan ponton változott, ezért a rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak, így nagyon nehéz visszakövetni az egyes elhunytak halálozási körülményeihez tartozó dokumentációt. Az viszont stabilizálódni látszik, hogy az esetek kétharmada Budapesten történik.
Mi lehet a megoldás? Vissza kell térni a TDI-hez, amiben ott a generált kód. A rendszer - amit a Fókuszpont az Addiktológiai Intézettel és az Igazságügyi Orvostani Intézettel együtt kitalált - úgy néz ki, hogy van egy elektronikus adatlap, amit a halálozás körülményeiről - különösen a kábítószer-fogyasztásra utaló dolgokra - ki kell tölteni. Ennek az azonosítója ugyanaz a generált kód, ami a kezelési adatbázisban is megvan.
Az utolsó ábrán az látható, hogy mire lesz képes ez a rendszer, ha feláll. Mivel január 1-jétől stabilizálódott a boncolások körüli bizonytalanság, az adatok valóban az európai uniós standardoknak megfelelően fognak előállni, és nemcsak az illető nemét és korát fogjuk tudni, hanem sok minden mást is, mivel egy jóval részletesebb kérdőív ad majd felvilágosítást. Sajnos előfordult kétszeri számbavétel is, mert hogy az illetőnek nem volt azonosítója, és vidéken is bejelentették meg Budapesten is.
Van még itt egy pont, a kábítószer-fogyasztók halálozási aránya. Ez is egy nagyon fontos mutató lenne, de Magyarországon sajnos még nem tudjuk működtetni, nem tudunk számításokat végezni a tekintetben, hogy milyen arányban halnak meg problémás fogyasztók. Viszont ha ez az adatbázis létrejön és összekötjük a kezelési adatbázissal, akkor tudni fogjuk, hogy az illető mióta járt kezelésre, benne volt-e a metadonprogramban vagy másban, és akkor sokkal teljesebb és komplettebb képet kaphatunk róla.
Ezt a két indikátort kívántam röviden ismertetni. Nem szeretném se eltúlozni, se fényezni a helyzetet, Magyarországon ma ez van. Azon dolgozunk, hogy a problémás szerfogyasztással kapcsolatban további számításokat tudjunk végezni, és aztán majd ebből nyilván egyfajta trendet vizsgálni, következtetéseket levonni.
A halálozással kapcsolatban pedig mi azt reméltük, hogy mostanra, amikor itt ülünk 2007 decemberében, már tudni fogunk megbízható adatokat szolgáltatni ennek a szoftvernek és az Addiktológiai Intézetnek a segítségével. Sajnos közbejött ez a dolog, hogy a rendőrség egészségügyi szolgálatait felszámolták, amire senki nem számított - mi legalábbis nem tudtunk róla -, így aztán az adatszolgáltatóink jelentős köre kész, elvarázsolódott egy pillanat alatt. Most január 1-jétől kezdődik elölről a történet. Én azt gondolom, hogy ha nem lesz újabb meglepetés, akkor viszont jövő decemberre már lehet egy jó, normális, kezelhető adatbázisunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen az előadást. Nem tudom, Kati, van-e kiegészítés? (Dr. Felvinczi Katalin: Nincs kiegészítésem.) Nincs.
Képviselő asszonynak adom meg a szót először, utána pedig a többieknek.
Kérdések, észrevételek, válaszok
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen. Én egy kérdés erejéig visszatérnék az európai uniós jelentésre; esetleg Katalinnal együtt is megválaszolhatják. Az európai uniós jelentés szerint Magyarországon, Szlovákia és Norvégia mellett, továbbemelkedett a fiatal felnőttek körében a kannabiszhasználat szintje. A kérdésem az, hogy az önök intézete vizsgálta-e, miért emelkedik a kannabiszfogyasztók száma Magyarországon, ez milyen társadalmi és egészségügyi kockázatot jelent, és kívánnak-e tenni valamit, illetve mit kívánunk tenni közösen, hogy ez a tendencia ne folytatódjon.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Van-e még valakinek kérdése? Hoffmann képviselő asszonyé a szó.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm. Miután itt rengeteg problémát hallottunk arról, hogy milyen nehéz az adatgyűjtés, kérdezem és egyben javaslom is, hogy rendben vannak-e azok a jogszabályok, amelyek adott esetben akadályozzák vagy segítik az adatok összegyűjtését. Nem gondoltak-e arra - és ha nem, akkor jó lenne -, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzanak meg? Most itt van a kegyelmi pillanat, hogy az Országgyűlés albizottsága foglalkozik a kérdéssel, biztosan lesz elég erőnk, hogy kezdeményezzünk akár rendeletmódosításokat, ha kell, törvénymódosítást, mert ez az állapot, hogy nem tudjuk felmérni, mert itt van akadály meg ott, az nem jó.
Különösen fájlalom azt a megjegyzést, ha jól értem, az "összegzés" lapról olvasom, hogy nem lehet individuális eseteket megvizsgálni. Miért? Mi ennek az oka? Néha, ha egy életutat végigkövetnénk, szembesülnénk vele, az sokkal többet elmond és maradandóbb élményt hagy a problémával foglalkozó bármilyen emberben, szakemberben, politikusban, bárkiben, mint a puszta számok. Mert ha csak azzal szembesülünk, hogy most harmincan haltak meg vagy húszan vagy negyvenen, és hogy pontatlan az adat, ez szinte olyan..., nagyon fontos ez, tudom, de mégis olyan lelketlen. Ha pedig azzal szembesülünk, hogy itt van az a Kis Péter, aki megszületett itt, élt ott így és úgy, és meghalt húszéves korában, és ennek ez volt az oka, ebben borzasztóan fontos a személy. Úgyhogy nem értem, miért nem lehet individuális eseteket megvizsgálni, mi ennek az oka. Ha jogszabályi tiltás van, akkor pedig kezdeményezni kellene ezeknek a feloldását, mert ezekből lehetne igazán profitálni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Azt szeretném megkérdezni, hogy a halálozásnál nézitek-e a metadonszedők - tehát akik hivatalosan a metadonprogramban vannak - körében a halálozást. Mert ilyen régebben nem volt, azt tudom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs több észrevétel, Nyírády Adrienné a szó.
NYÍRÁDY ADRIENN igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont): Köszönöm. Kezdeném akkor a legeslegelején.
Még annyit szerettem volna hozzátenni a kutatásokkal kapcsolatban, hogy az elmúlt négy évben a Fókuszpont ilyen egyéb mechanizmusokat vagy hálózatokat, konkrétan az ÁNTSZ hálózatát használja arra, hogy egyéb kutatásokat, amelyeket mondjuk, az önkormányzatok finanszíroznak, ezeket felderítse. Ezeket a kutatásokat, arra hivatkozva, hogy közpénzből finanszírozzák, mi begyűjtjük, tehát nálunk megtalálható az összesnek a beszámolója, de tény, hogy nem tesszük ki a honlapra, azonban ezek a beszámolók a Fókuszpontban rendelkezésre állnak, s valóban csak egy nyúlfarknyi összefoglaló kerül minden évben a jelentésbe. De azt gondolom, hogy 2004 óta, amióta ezt a rendszert működtetjük, ez úgy nagyjából teljes körű. Az viszont tökéletesen igaz, amit Kati mondott, hogy minimális része az egyéb finanszírozás az össz országosnak, tehát pár százalékra gondoljanak csak; százból, mondjuk, kettő, ami önkormányzati vagy bármilyen más forrásból ered. Mindenesetre azokat is igyekszünk megtalálni, és azok is fellelhetők a Fókuszpontnál. Amióta a Fókuszpont létezik, ezek ott megvannak, úgyhogy bármilyen információt adni tudunk róluk.
Visszatérnék arra, hogy a kannabiszhasználó fiatal felnőttek száma emelkedik. Most Katira néztem, merthogy 2007-ben volt egy felnőttvizsgálat, amelynek az adatai ugyan még nem publikusak, de mi tudjuk az eredményeket, és hogy ez nem emelkedik, hanem stagnál, sőt egyfajta esés van. Persze ez most egy ilyen fura pillanat, hogy mi már ismerjük azokat az adatokat is, amelyek a legfrissebbek, illetve láttuk a kutatási beszámolót, és megnyugtatóbb kép kezd kialakulni. Tehát az a fajta európai tendencia, amit mondtunk az előbb, hogy a kannabiszhasználat stagnálódik, amiről Orsi beszélt, ez abszolút igaz Magyarországra is. Úgy tűnik tehát, hogy valamilyen szinten megállt a terjedése ennek a szernek.
ELNÖK: Igen, Kati?
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Csak egy pillanat erejéig ehhez szeretnék hozzászólni. Ugyanakkor ha megnézzük az európai uniós jelentést, láthatjuk, hogy amikor ők a kannabisztrendeket mutatják be, akkor azt is bemutatják, hogy melyik évből származnak azok a nemzeti vizsgálatok, amelyekre támaszkodva bemutatják ezeket a trendeket, és minálunk a 2003-as vizsgálatra támaszkodva mutatják a helyzetet. 2001 és 2003 között valóban érzékelhető mértékben növekedett, 9,5 százalékról 11,4 százalékra emelkedett az illegális szert valaha kipróbálók százalékos aránya a népességen belül, és a 18-34 év közöttiek körében nyilvánvalóan nagyobb mértékben emelkedett, hiszen az volt az érintettebb populáció.
Ugyanakkor szintén ebben az évben volt egy úgynevezett ESPAD-, tehát középiskolai iskolavizsgálat, amelynek a budapesti adatai már publikusak. Ezek több alkalommal, például legutóbb a Magyar Addiktológiai Társaság konferenciáján is elhangzottak. Onnan pedig tudjuk, hogy a budapesti középiskolások körében - és különböző adatokból, ahogyan Adrienn ezt bemutatta - a kábítószer-probléma következtében mintegy 60-65 százalékban a halálozások is és általában a kábítószer-probléma Budapesten realizálódik. Tehát azt mondhatjuk, hogy ez egy indikatív fejlemény, ha látnivaló, hogy például a budapesti középiskolás fiatalok körében látható, érzékelhető visszaszorulása van az új belépőknek, tehát a kannabiszkipróbálók számaránya nemcsak hogy nem növekedik, hanem csökken.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tessék nyugodtan folytatni!
NYÍRÁDY ADRIENN igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont): Köszönöm. Azt gondolom, hogy ez egy új jelenség, vagy új irányba mozdul ez a jelenség pillanatnyilag, de ezt az európai trend is mutatja már vagy előre jelezte, és aztán mi is bekapcsolódunk ebbe az áramlatba. Viszont valószínűleg a kokainhasználókkal lesz a későbbiekben több problémánk.
A jogszabályi környezet. Igen, az egyéni eseteket pontosan megkérdeztem, hogy miért nem lehet vizsgálni. Számunkra is egyszerűnek tűnt, hogy végül is itt nem egy nagy embertömegről van szó, hanem tizenöt-húsz-huszonöt emberről évente, hát miért nem lehet összeszedni ezt a jegyzőkönyvmennyiséget, miért nincs valaki, aki ezt végigolvassa, és rendbe rakja az adatokat. És kiderült, hogy megsemmisítik a jegyzőkönyveket; a KSH, abban a pillanatban, ahogy a számára szükséges számokat, adatokat beviszi az elektronikus adatbázisba, ezeket konkrétan elégetik.
A másik adatgyűjtési rendszer pedig az OSAP, az pedig aggregált adatokat használ, tehát hogy semmi más kérdés, kérés nincs az adatszolgáltató felé, mint hogy hányan voltak, és akkor ő azt mondja, hogy hárman, és akkor ennyi. Nincs mögötte bizonyíték, nincs mögötte olyanfajta dokumentáció, ami követhető vagy elolvasható lenne a későbbiekben. Amikor tavaly ecstasy- és LSD-túladagolásban páran meghaltak - ami már önmagában is furcsa volt -, akkor Sárosi Péter a TASZ nevében hivatalosan intézett hozzánk kérdést, de ez már akkor is elgondolkodtatta a szakembereket, hogy valójában mi történhetett. Akkor a hat-nyolc elhunyt dokumentációját több hónap alatt nagy nehezen sikerült megszerezni vidékről, de csak azért, mert csupán egy év telt el azóta. Ha ennél hosszabb időre visszanyúlóan szerettünk volna valamit megkeresni, azt már sehol nem találtuk volna. Ezzel a helyzettel küzdöttek eddig is és küzdenek most is. Amikor végigolvastuk a jegyzőkönyveket és kiderült, hogy vonatgázolás vagy más volt a halál oka, akkor is ugyanaz volt az érzésünk, merthogy fiatal emberi életekről van szó. Egyszerűen nem adják ide a dokumentációkat, talán elvesztik, vagy nem tudom, miért, de a lényeg, hogy ezek a jegyzőkönyvek soha többet nem lesznek meg. Amikor az adatszolgáltatást letudják, akkor az összes dokumentáció elkallódik.
A Fókuszpont első két éve 2004-2005-ben azzal telt, hogy felderítettük, mi a helyzet Magyarországon. Közben folyamatosan képzett ki minket az EMCDDA, és meghatározta az elvárásait. Ez alapján jól láttuk a kettő közötti különbséget. Az a dolgunk még ma is, hogy a kettő közötti különbséget megszüntessük és megfeleljünk az elvárásoknak. A tevékenységünk során szembesültünk azzal, hogy vannak jogszabályi problémák, de a változtatásokat nem a Fókuszpont kezdeményezte, mivel erre nem jogosult. A mi jogosítványaink sok esetben csak az adatgyűjtésre korlátozódnak, persze megpróbálunk minél jobban beleszólni a dolgokba. Többször volt már jogszabályi változtatás, aminek az egyik eklatáns példája a TDI-vel kapcsolatos jogszabály bevezetése, amiről Koós Tamás tudna részletesen beszámolni. Ebben az esetben sem a Fókuszpont volt a kezdeményező, mert erre sajnos nem terjednek ki a jogosítványaink.
ELNÖK: Ha érkeznek hozzánk ilyen jelzések, azokat szívesen vesszük. Nekünk az is feladatunk, hogy ezeket tekintsük át, és ha lesz javaslatunk, azt meg fogjuk fogalmazni mind a minisztérium, mind a parlament felé, és letesszük majd az asztalra. Koós Tamásnak adom meg a szót.
DR. KOÓS TAMÁS (Országos Addiktológiai Intézet): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget. Most az Országos Addiktológiai Intézet munkatársaként szólalok meg. Szóba került a kábítószerügyi egyes adatgyűjtésekre vonatkozó jogszabályi környezet. A 76/2004. számú egyes ágazati adatgyűjtésekre vonatkozó egészségügyi miniszteri rendelet rendeli el tételesen a különböző típusú adatgyűjtéseket és megnevezi ezek felelőseit. A szabálysértésekről szóló 218/1999. számú kormányrendelet jelzi, hogy milyen szankció jár az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásáért. Az Addiktológiai Intézet az elmúlt másfél-két évben három-négy havonta küldött ki a területen dolgozó összes szolgáltató számára tájékoztató, felhívó, figyelmeztető, együttműködést kérő leveleket. Mára eljutottunk odáig, hogy már egy fokkal intenzívebb levelet fognak kapni a szolgáltatók, amelyben azzal fenyegetjük meg őket, hogy ha nem tesznek eleget a regisztrációs adatszolgáltatási kötelezettségeiknek, akkor szólni fogunk az országos tiszti főorvosnak. Az említett kormányrendelet a statisztikai adatszolgáltatás elmulasztása esetén 50 ezer forintig terjedő pénzbírság kiszabását teszi lehetővé és megjelöli a regionális vagy kistérségi tisztiorvosi hivatalt is, mint eljáró szabálysértési hatóságot. Némi vitában állunk a Tisztiorvosi Hivatal jogászaival, akik azt mondják, hogy ebben az esetben a jegyzőnek kellene eljárni. Szerintünk viszont nem a jegyzőnek, hanem nekik kellene eljárni. Ezt a kérdést vezetői szint bevonásával tudjuk rendezni, és talán épp ezekben a percekben mennek ki azok a levelek, amelyek egy fokkal erőteljesebb fenyegetést tartalmaznak a szolgáltatók felé.
Minden olyan országban, ahol ez a rendszer működik, kapcsolódik hozzá egy szakmai kommunikációs tevékenység és szakmai kommunikációs költségvetés. Másfél év levelezés, regionális képzés és tréningek után még mindig ráfutunk olyanokra, hogy nagy szolgáltató elsődleges szerként alkoholt próbál meg felvinni a TDI adatbázisba, ami nem helyes, és akkor visszaszólunk neki. A szolgáltatókkal rendszeresen kell kommunikálni. A rendszer szerencsére lehetővé teszi, hogy megkeressük azokat a szolgáltatókat, amelyeknél anomália volt és utólag korrigáltassunk velük.
A rendszer lehetőséget ad arra is, hogy ha egyszer lesz olyan, aki a halálozási adatgyűjtésben jelenteni fog, akkor a generált kód alapján azt is vissza tudjuk követni, hogy az elhunyt mely szolgáltatóknál jelent meg kezelésben a korábbi időszakban. Az Addiktológiai Intézet persze nem jogosult tudni az illető nevét, de ha célzott kutatás történik, akkor meg lehet keresni azokat a konkrét szolgáltatókat, akiknél az illető megjelent és meg lehet nézni, hol csúszott el, illetve hogy mi történt vele még az életében.
Az Addiktológiai Intézet adatbázisa igazából arra a célra jött létre, hogy a vonatkozó nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségeket biztosítsa. Ez egy kutatási adatbázis, aminek az etikai kérdéseit szigorúan el kell rendezni, hiszen jelen pillanatban kutatási célra semmiféle adatot nem adhatunk ki és magunk sem használjuk fel azokat. Több PhD-t is meg lehetne írni a benne lévő adatbázisból, de nem tesszük, mert erre semmiféle jogszabály nem jogosít fel bennünket és nem is volna szerencsés tartósan erre használni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyírády Adrienn kíván még szólni. Parancsoljon!
NYÍRÁDY ADRIENN igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont): Senkinek nincs joga személyes adatokat lekérni. A metadonprogramban részt vevőknél csak úgy lehetne nyomon követni a folyamatot, miután az illető elhalálozott, ha ismernénk a személyes azonosítóit, amire viszont a hatályos jogszabályok szerint nincs mód. A generált kód a kritériumoknak megfelel, és alkalmas arra, hogy az elhunyt adatait - ha részt vett a metadonprogramban és az adatai a halálozási adatbázisban is megvannak - megtaláljuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koós Tamás!
DR. KOÓS TAMÁS (Országos Addiktológiai Intézet): A metadonprogramban való adatgyűjtést egy hatályon kívül helyezett szakmai protokoll záró rendelkezése rendeli el a Nyírő Gyula Kórház drogambulanciáján. Jó lenne ezt is jogszabályi szinten rendezni, és már van is erre kezdeményezés. Másrészt a metadon-adatgyűjtés is azt a generált kódot fogja használni, ami személyazonosításra alkalmatlan, ugyanakkor reményeink szerint a kezelésiigény-indikátorban és a halálozási adatbázisban is megjelenik majd. Itt egyébként technikai kérdések vannak függőben, a Szociális Minisztérium megígérte, hogy az erre vonatkozó forrásokat biztosítja arra, hogy az Addiktológiai Intézet ezt a fejlesztési folyamatot elvégezze, azonban az OGYK felszámolása csaknem maga alá temeti az Addiktológiai Intézetet, hiszen gazdálkodásilag oda tartozik.
Magyarul tehát a legjobb szándékai ellenére sem tudja kinek odaadni a pénzt például a Szociális és Munkaügyi Minisztérium e másodpercben. Ami, hát igen, mint ahogy hallottuk, viszonylag kellemetlen helyzeteket tud teremteni.
Szóba került korábban koncepció szintjén az OTH-hoz való helyezése az Országos Addiktológiai Intézetnek, hiszen az OTH kebelén nyugszik a Nemzeti Drog Fókuszpont is, de valahogy ezek a folyamatok most mintha itt megálltak volna. Ezt nem látjuk még pontosan, hogy miért.
ELNÖK: Köszönjük szépen a jelzéseket. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Felmerült még egy-két kérdésem. Az egyik, amit a múltkor már megkérdeztem volna, hogy miért nincs rajta az OSAP két évvel ezelőtti táblája még a KSH honlapján. (Derültség.) Miért nem lehet az OSAP-táblázatokhoz hozzáférni egyébként sem a Fókuszpontnak, sem az OAI-nak a honlapján, hiszen ezek publikus statisztikai adatok. (Dr. Koós Tamás jelzésére:) Nem lehet. Megnéztem, novemberben néztem, nem ma. (Dr. Koós Tamás: A legfrissebb?) Sem a legfrissebb, sem a régi, de hát egyáltalán, ezek a táblázatok nyilvánosak. Amelyek például az én kezemben voltak OSAP-táblák, bárki bejött, megnézhette. Egyszerűen nem értem, miért nem lehet ezt nyilvánosságra hozni, ugyanis lehet. (Dr. Koós Tamás: Megnézzük.) És a KSH-n sincs rajta, körülbelül két hete néztem meg.
Másrészt pedig bizonyos adatok kutatási célra használhatók, csak megfelelő körülmények között, kutatási engedélyt kell kérni, egyes esetekben az ETT-től, más esetben az intézet adatvédelmi biztosától. Tehát ez így nem igaz.
A metadonon pedig nem véletlenül lovagolok, mert a múltkor volt egy metadonbeszámoló, más forrásokból, mert az illetékes szakértő, Zacher Gábor, aki ezt a legjobban tudja, nem lett ide meghíva, amit nagyon sajnálok. De tulajdonképpen elég komolyan megnőtt hirtelen a metadonon lévők aránya az elmúlt egy-két évben, tehát erre oda kellene figyelni feltétlenül.
Még egy kérdésem van a TDI kapcsán. Az elterelésnek van három típusa, a kezelés meg az egyéb meg a prevenció. Melyiket számoljátok bele a kezelési igény indikátorba? Mindegyiket, vagy a prevenció nincs benne, az külön van kezelve, vagy hogyan van ez hozzászámolva? Mert ha kezelésben vesz részt, az teljesen logikus, hogy oda tartozik. Illetve a tűcserében részt vevők be vannak-e számolva a kezelési igény indikátorba, ha nem kapnak semmiféle egyéb terápiát, csak tiszta tűt?
Tehát ez a két kérdésem van.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt megadnám a szót válaszadásra, azt szeretném megkérdezni a bizottság tagjaitól, hogy Adácsi Gergelynek adunk-e szót egy rövid kérdésre; egy percet kér tőlünk. Aki ezt el tudja fogadni, kérem, hogy jelezze. (Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen, ez egyhangú.
Tessék, Adácsi Gergelyé a szó.
ADÁCSI GERGELY meghívott: Köszönöm szépen. Az én kérdésem kapcsolódik a képviselő asszony kérdéséhez is. Ugyanis én látok egy tendenciát. Beszéltünk arról, hogy a kannabiszfogyasztás stagnál, viszont európai szinten látható, hogy a kokainfogyasztás növekszik. Én sok évig voltam kapcsolatban kokainfogyasztókkal, és egyikőjükről sem tudok, aki nem úgy kezdte, hogy kannabiszfogyasztó volt. Én tehát attól félek, hogy itt van egy olyan helyzet, hogy akik kannabiszfogyasztók voltak, azok átálltak a kokainra. Ugyanis annak idején is, emlékszem, ezt mindenki elitdrognak tekintette (Dr. Hoffmann Rózsa: A ranglétrán való emelkedés.), egy elithez való tartozást jelentett, hogy ő ezt a drogot tudja fogyasztani.
Ezt szeretném megkérdezni, hogy erre kiterjed-e ez a kutatás vagy az európai drogjelentés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi köszönjük. Tessék, először Koós Tamásé a szó.
DR. KOÓS TAMÁS (Országos Addiktológiai Intézet): Köszönöm szépen. Az egyszerűbb kérdéssel kezdem: a tűcsere önmagában nem is jelentésköteles, tehát az EMCDDA-standardok szerint nem kötelező jelenteni. Az alacsonyküszöbű szolgáltatók Magyarországon általában viszonylag kevés esetet jelentenek a TDI-adatbázisba, bár megvan a lehetőségük, és erről tudnak is. A válasz tehát: nem.
A másik az elterelés. Ennek kapcsán az 5-ös kérdés 7-es kódú válasza, ha minden igaz, az igazságügyi okból kezdeményezett kezelés; a beutalás eredete címszó alatt van egy olyan, hogy "igazságügyi", ott megjelennek az összes ilyenfajta eltereltek, ugyanakkor le tudjuk válogatni eltereltre és nem eltereltre külön a nemzeti statisztikát, úgyhogy meg lehet csinálni velük, meg lehet csinálni nélkülük is. Tehát ilyen értelemben ez egy fontos lehetőség.
Itt egy dolgot hadd mondjak el, hogy a mai napig nincs egyébként érvényes végrehajtási rendelet a büntetőeljárásról szóló törvény kapcsán; ezt ugyanígy elmondtam, amikor itt voltunk, még tavasszal. (Dr. Felvinczi Katalin: Ezt bármikor el tudjuk mondani. - Derültség.) Tehát a mai napig nincs érvényes és hatályos végrehajtási rendelet a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása után a Btk.-hoz, ami az elterelést szabályozná. Ez a helyzet jelen pillanatban ilyen módon alkotmányellenes egyébként, hiszen egy alacsonyabb szintű jogszabály kvázi felülírja a magasabb szintű jogszabályt.
Az elterelés részletes adatgyűjtésére is alkalmas volna az Addiktológiai Intézetnek a rendszere, azonban hatályos és érvényes jogszabály híján nem tudjuk élesíteni és komplettálni a rendszert, hiszen nem tudunk vélekedéseket figyelembe venni, hanem száz százalékig le kell képezni a vonatkozó jogszabályokat. Tehát ilyen értelemben nagyon szeretnénk, ha akár az elterelésről és az eltereltekről immár akkor büntetőjogi, bűnügyi típusú információkkal is tudnánk rendelkezni, hiszen készítettünk a Fókuszpont és sok mindenki más közreműködésével egy ilyen úgynevezett elterelés-kérdőívet, amely egy csomó minőségi információt is tartalmaz az eltereltekről, bűncselekmény helyszíne, szere, milyenfajta kategóriába esnek, de nem tudjuk élesíteni, mert nincs jogszabály. (Szomor Katalin: Köszönöm szépen.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nyírády Adrienn!
NYÍRÁDY ADRIENN igazgató (Nemzeti Drog Fókuszpont): Az OSAP-táblákkal kapcsolatban szeretném mondani, hogy ha nincs, akkor nem tudom, miért nincs. Tamás azt mondja, hogy az Addiktológiai Intézetnél fent kell hogy legyen.
Az, hogy a Fókuszpont honlapján miért nincsenek, azért, mert nekünk viszont nem kellenek az OSAP-táblák, más típusú tábláink vannak, amelyek az Európai Unió által összeállított vagy az EMCDDA által összeállított más sorokat és más oszlopokat tartalmazó táblák, ez valóban így van. És mi megkérjük azokat a statisztikusokat, szakembereket, akik az OSAP-adatgyűjtéssel effektíve foglalkoznak, hogy az általunk kért rendszerbe írják be a számokat. Tehát mi nem is látjuk az OSAP-táblákat. (Szomor Katalin: Köszönöm.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Felvinczi Katalin!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Felmerült az a kérdés, amely kvázi - bocsánat, hogy így címkézem a kérdést -, amely gyakorlatilag ezt a kapudrogproblémát próbálja tangálni. A korábbiakban ez mindig "a kannabiszból egyenes út vezet a heroinfogyasztásba" jelleggel merült fel, mostanában úgy, hogy a kannabiszból vezet egyenes út a kokainfogyasztásba. Itt megint csak arról tudunk beszélni, hogy a kapudrogelmélettel összefüggő, különböző típusú kutatások kapcsán, mert ezt természetesen széles körben vizsgálják a különböző kutatócsoportok, hogy milyen mennyiségű igazságtartalma van az úgynevezett kapudrogelméletnek, vagyis hogy a kannabiszfogyasztás szükségképpen elvezet-e bizonyos egyéb, komolyabb szövődményeket is okozó szereknek a fogyasztása irányába, ezzel kapcsolatban nincsenek megnyugtató vagy egyértelmű válaszok vagy eredmények. Kicsit demagóg, amit most mondani szándékozom, de ha ez szükségképpen így lenne, tehát azt mondjuk, hogy Európa-szerte 75 millióan próbálták ki a kannabiszt, és harmincvalahány-millióan fogyasztottak előzőekben is és 4,5 millióan intenzíven használják a kannabiszt, akkor ezekből a számokból egy lényegesen, markánsan magasabb kokain- és/vagy heroinfogyasztó populációnak kellene következnie. De ez demagógia kicsikét, amit mondok, csak azért a nagy számok törvénye értelmében ez is valamilyenfajta tendenciát mutat.
Az egy más lapra tartozó dolog, hogy az, aki valamilyen, hogy úgy mondjam, kockázatosabb szerhasználati magatartással jellemezhető, azoknak az életútjában az esetek túlnyomó többségében kimutatható a kannabisszal való első próbálkozás, de ez fordítva nem szükségképpen igaz. Tehát hogy a heroinfogyasztó esetében rá tudok mutatni, vagy a kokainfogyasztó esetében, ami nem tudom, hogy szükségképpen így van-e, merthogy ezt majd nyilván a kutatások feltárják, hogy a kokainfogyasztást kétségkívül a kannabiszfogyasztás előzi-e meg vagy esetleg valamilyen más szerrel való próbálkozás, tehát fordítva nem feltétlenül igaz. A kokain- vagy a heroinfogyasztó lehet, hogy kannabisszal kezdte, de ez nem azt jelenti, hogy a kannabiszhasználó szükségképpen válik heroin-, kokain-, s a többi fogyasztóvá.
ADÁCSI GERGELY meghívott: Az én kérdésem az volt, hogy Európa-szerte vizsgálták-e, hogy ennek a tendenciának van-e következménye. Mert ha megnézzük, Hollandiában növekedett a kezelésre jelentkezők száma, ahogy itt elhangzott az előadásban. Ez érdekes kérdéseket vetett föl a számomra, aki a gyakorlat oldaláról jövök. Bocsánat, hogy így beleszóltam...
ELNÖK: Tessék!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Az az én aggályom, hogy a holland esetet nehezen tudjuk értékelni, mert a holland kábítószerhelyzet vonatkozásában nagyon sokféle információt hordoznak az adatok. Hollandiában nem magas a problémás szerhasználók száma, nem magas a kábítószer-használattal közvetlenül összefüggő halálesetek száma, viszont növekszik a kezelésbe vontak száma. A kezelésbe vontak számarányában tapasztalható növekedés elsősorban azt mutatja, hogy milyen fejlett az intézményrendszer. Az jó jel, ha az emberek elkezdenek kezelésbe menni, és nem feltétlenül a probléma kiterjedtsége, nagyságrendje az, ami önmagában véve a kezelésbe vontak számarányában beállt változásokat magyarázza. De a kokainboom Európában annyira új jelenség, hogy ennek a kísérőjelenségeivel kapcsolatban még viszonylag kevesebb információ áll rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megköszönöm Felvinczi Katalin, Nyírády Adrienn és Koós Tamás tájékoztatóját. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Utolsó napirendi pontunk az egyebek, melynek keretében néhány dolgot röviden szeretnék elmondani.
Tájékoztató a szakértői keretről
A múlt alkalommal megígértem, hogy tájékoztatást fogok adni a szakértői keretről. Az elmúlt időszakban - nyáron is és ősszel is - a szakértőknek sikerült egy kisebb szakértői keretet biztosítani. Az SZDSZ szakértője jelezte, hogy nem kíván szakértői díjat felvenni. A bizottságban részt vevő szakértők - Rácz József, Szabadka Péter, Victorné Erdős Eszter és Szomor Katalin - 100-100 ezer forintot kaptak a szakértői keretből, az én munkatársaim - Szűcs Zsuzsanna, Rácz Mónika, Kiss Karolina és Stámusz Gabriella 125-125 ezer forintot kaptak, legutóbb pedig Szűcs Zsuzsanna 186 ezer forintot kapott, míg Szabadka Péter 74 ezret. Kicsit csúszásban vagyunk, amiért elnézést kérünk, jövő évben pótolni fogjuk az elmaradást.
A Fidesz szakértője, Victorné Erdős Eszter már a múlt alkalommal is jelezte, hogy szívesen vendégül látná a bizottságot, és azóta az Emberbarát Alapítvány is jelezte mindezt. Köszönjük szépen ezeket a felajánlásokat, amiket megpróbálunk a következő félévi munkatervünkbe beilleszteni.
Van-e még valakinek az egyebek között bármilyen közölnivalója? Felvinczi Katalin!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): A bizottsági tagok részéről felmerült az az igény, hogy ha van olyan szakmai rendezvény, amelyen szívesen látnánk őket, akkor azt jelezzük. Nos, jövő hétfőn, december 10-én 10 órai kezdettel a Rákóczi úti Novotel Hotelben Határ-helyzetek címmel rendez konferenciát a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet közösen az Országos Addiktológiai Intézettel elsősorban az elterelést nyújtó egészségügyi és nem egészségügyi szolgáltatók számára, de az addiktológiai ellátás területén működő egyéb szolgáltatók is meghívást kaptak erre a rendezvényre.
ELNÖK: A képviselők hétfőn délelőtt el lesznek foglalva a parlamentben, viszont a szakértők nagyon jegyzeteltek, és ez jó jel lehet. A meghívót a titkárságra kérjük elküldeni.
Mindenkinek köszönöm a mai munkáját. Mivel ebben az évben ma vagyunk együtt utoljára, mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok.
Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 26 perc)
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc