Káb-1/2008.
(Káb-11/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2008. február 13-án, szerdán, 12.00 órakor
a Képviselői Irodaház 556. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirend ismertetése és elfogadása *
A drogbetegeket érintő egészségügyi ellátások (fekvő-, járóbeteg-ellátás) helyzete az egészségügyi reform tükrében; a drogbetegek rehabilitációs intézményekben történő ellátásával kapcsolatos jogszabályi és finanszírozási kérdések, terápiás, addiktológiai szakmai irányelvek *
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) tájékoztatója *
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium) *
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) *
További észrevételek, válaszok *
A drogbetegek rehabilitációs intézményekben történő ellátásával kapcsolatos jogszabályi és finanszírozási kérdések, terápiás, addiktológiai szakmai irányelvek; tájékoztató a kábítószer-probléma kezelésével összefüggő szociális szolgáltatásokról *
Kisgyörgyné Czirák Andrea (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Kisgyörgyné Czirák Andrea (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója a költségvetési keretekről *
1. A drogbetegeket érintő egészségügyi ellátások (fekvő-, járóbeteg-ellátás) helyzete az egészségügyi reform tükrében
2. A drogbetegek rehabilitációs intézményekben történő ellátásával kapcsolatos jogszabályi és finanszírozási kérdések, terápiás, addiktológiai szakmai irányelvek
3. Tájékoztató a kábítószer-probléma kezelésével összefüggő szociális szolgáltatásokról
4. Egyebek
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), a bizottság alelnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Halmai Gábornénak (MSZP)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
Kisgyörgyné Czirák Andrea osztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Topolánszky Ákos elnök (Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége)
Bereczki Sándorné titkár (Emberbarát Alapítvány)
Dr. Rácz József szakértő (MSZP)
Sárosi Péter szakértő (SZDSZ)
Szabadka Péter szakértő (KDNP)
Szomor Katalin szakértő (MDF)
Victorné Erdős Eszter szakértő (Fidesz)
Kiss Zsolt főosztályvezető (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 5 perc)
Elnöki bevezető
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Elnézést kérünk, egy kis technikai malőr van az elején, de ahogy ezt ki tudjuk javítani, onnantól kezdve a mikrofonok fognak működni; megkérdeztem a jegyzőkönyvvezetőt, azt mondta, el tudjuk így kezdeni a munkánkat.
Tisztelettel köszöntök mindenkit; külön köszöntöm az Egészségügyi Minisztérium részéről Matejka Zsuzsát, az OEP részéről Székely Tamást és Kiss Zsoltot, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről Kisgyörgyné Czirák Andreát - Forgó Györgynét pedig várjuk az ülésünkre. S természetesen minden meghívottunkat köszöntöm.
A napirend ismertetése és elfogadása
A kiküldött napirendi pontokat szeretném feltenni szavazásra, azzal a kiegészítéssel - ha elfogadják képviselőtársaim -, hogy mivel a 2. napirendi pont egészségügyi és szociális közös előterjesztés lenne, mind a két tárcát érinti, ezért szeretném javasolni, hogy két nagy körben tárgyaljuk meg a három napirendi pontot: az 1. napirendi ponttal és a 2.-nak az egészségügyi részével kezdenénk, utána pedig a Szociális és Munkaügyi Minisztérium terjesztené elő a 2. napirendi pontból az ő részét, illetve a 3. napirendi pontot. Végül pedig az "egyebek" napirendi ponttal zárnánk a mai ülést.
Van-e valakinek más javaslata? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor aki ezt elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, 6 igennel elfogadtuk a mai napirendünket.
Még egyszer köszöntöm Matejka Zsuzsát és Székely Tamást. Az ily módon kibővített 1. napirendi pont kapcsán önöké a szó. Parancsoljanak!
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium) tájékoztatója
DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egészségügyi tárca elkészített egy tájékoztatót a kábítószer-fogyasztó személyek ellátását biztosító egészségügyi ellátórendszer változásáról, amelyet megkaptak a bizottság tagjai. Természetesen azt tudni kell, hogy nagyon nehéz a különböző, Egészségbiztosítási Pénztárhoz, illetve minisztériumhoz beérkező adatokból a pszichiátriai betegellátásban a különböző szerfüggőségben szenvedők és az egyéb pszichiátriai megbetegedésben szenvedők ellátási adatainak a szétválasztása. Tehát ezt az anyagban külön jeleztük, hogy mikor tudtuk ezt a szétválasztást megtenni, és mikor nem tudtuk az adatok alapján a szétválasztásokat megtenni. Tehát gyakorlatilag az adatok egy jelentős része tartalmazza az összes pszichiátriai jellegű megbetegedésben szenvedőknek az ellátási adatait is, és ilyen módon a különböző függőségekben szenvedők ellátási adatait is.
Ami az anyagban nem szerepel, de nagyon szeretném az egész témakör tárgyalása kapcsán kiemelten hangsúlyozni, hogy a pszichiátriai betegellátásban és az addiktológiai betegellátásban az elmúlt tizenöt-húsz évben nagyon jelentős változások történtek, tekintettel arra, hogy a gyógyszeres terápia olyan mértékben javult, a terápiás lehetőségek hatékonysága olyan mértékben növekedett, ami lehetővé teszi, hogy az ellátórendszerben komoly strukturális változások menjenek végbe. Mert a betegeknek ma már nem szükséges különböző tébolydákban, szörnyű körülmények között tengetniük az életüket, hanem egy jól beállított gyógyszeres kezelés mellett gyakorlatilag a járóbeteg-szakellátásban, a gondozórendszerben, tehát egy nappali kórházas ellátásban tudnak biztonságos nyomon követést kapni a gyógyszerek rendszeres szedésével és alkalmazásával. Így tulajdonképpen az ellátórendszerben erőteljesen lecsökkent az aktív ágyak igénye, és a betegek, illetve a rászorulók a családjuk körében élve tudnak minőségi vagy minőségibb életet élni.
Néhány adatot szeretnék elmondani, ami az anyagban nincs benne a gyógyszerfogyasztással kapcsolatosan. 2007-ben a különböző pszichiátriai megbetegedésben szenvedők, beleértve a függőségben szenvedők gyógyszeres kezelését is, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 16,2 milliárd forint támogatást fizetett ki ezen betegek gyógyszerezésére. Ezek a betegek összesen 1 millió 150 ezer doboz gyógyszert, kifejezetten pszichiátriai jellegű gyógyszert fogyasztottak el. Ez a dobozmennyiség 2006-hoz viszonyítva mintegy 3-4 százalékkal csökkent, de azt látjuk, hogy a napi adagban kifejezett mennyiség viszont növekedett. Tehát az úgynevezett 300 forintos térítési díj bevezetése kapcsán az látható, hogy a gyógyszeres terápia a nagyobb kiszerelések irányába mozdult el, napi adagban kifejezve nőtt a gyógyszerfogyasztás ezen típusú betegségek gyógyszereinél. Összesen 21 millió 992 ezer adag, napi adagnak megfelelő ilyen típusú gyógyszer fogyott; a folyamatosan kezelt betegek száma pedig 79 398 volt, tehát azok, akik az év folyamán hat alkalomnál többször váltottak ki a gyógyszertárakban ilyen gyógyszert; az eseti ilyen típusú gyógyszereket kiváltók száma 98 918 beteg volt az országban.
Az egészségügyi ellátórendszer átalakításával kapcsolatos változások tavaly áprilistól léptek hatályba, ami bizonyos értelemben érintette az addiktológiai ellátórendszert is. Azt lehet mondani összességében, hogy az eltelt idő, tekintettel a finanszírozás három hónapos csúszására is, még végleges következtetések levonására a minisztérium értelmezésében nem használható.
Hangsúlyozni kell, hogy a járóbeteg-szakellátásban gyakorlatilag nem történt kapacitásváltozás, a járóbeteg-szakellátáshoz hozzányúlás nem történt, mert tulajdonképpen a regionális egészségügyi tanácsok a nekik erre adott lehetőséggel nem éltek.
Változás történt, nem a kapacitásban, hanem a finanszírozásban a gondozók tekintetében, ahol a gondozóknak korábban kétféle díjazása volt, egy fix díjazás és egy minimális teljesítményarányos díjazás. Ez a fix díjazás 50 százalékkal csökkent, és a teljesítménydíjazás dominanciája lépett be. Ez bizonyos értelemben differenciáltan érintette az addiktológiai betegek ellátását. Ott, ahol jobban képesek voltak a gondozók - hogy úgy mondjam, rossz kifejezéssel élve - a teljesítmény pörgetésére, a betegszám növelésére, ez a fajta átállás kifejezetten előnyös volt; ahol ez nehezebben volt megvalósítható, ott pedig ez a változás kedvezőtlenebbül érintette a betegeket. Az elszámolás tekintetében év közben módosítás lépett életbe, annak érdekében, hogy könnyítsük az addiktológiai betegek ellátását, és a gondozók nemcsak a gondozottakat, hanem a szakterületükön lévő egyéb szaktevékenységeket is elláthatják.
Nagyon fontos, hogy a vizitdíj bevezetése kapcsán azt tapasztaltuk, és nagyon korán érkeztek jelzések arra, hogy a pszichiátriai betegek esetében, illetve az addiktológiai betegek esetében a vizitdíj bevezetése az orvoshoz fordulási késztetést jelentősen befolyásolta. Ezért módosította a kormány ezt a rendeletet, és július 15-étől az alkohol- és drogfüggő betegek esetében vizitdíjmentességet írt elő, tehát mentesülnek a vizitdíj-megfizetési kötelezettség alól. Megmondjuk őszintén, hogy leginkább az alkoholbetegek vonatkozásában elég nagy szakmai, szakmapolitikai vita volt ebben a tekintetben, de a végső döntés az lett, hogy a betegek ellátása érdekében ez a lépés történjen meg.
A fekvőbeteg-ellátás vonatkozásában azt tudjuk mondani, hogy az aktív ágyak száma a pszichiátria vonatkozásában 22 százalékkal csökkent, de ezen belül a gyermekkorúak és az ifjúsági ellátásban részesülők aktív ágyainak száma növekedett a pszichiátriai ellátásban 13,1 százalékkal, és a krónikus ellátásban is növekedések voltak az intézkedések következtében.
A rehabilitációs tevékenység esetében azt kell mondani, hogy itt egy folyamatnak a közepén vagyunk, és itt nemcsak a pszichiátriai rehabilitációt, az addiktológiai rehabilitációt, hanem a rehabilitáció teljes egészét értve ez alatt, egy nagyon komoly ágyszámnövekedés volt a struktúraátalakítás mentén. Ennek kapcsán újra kell gondolni azt, hogy milyen legyen a megoszlása a krónikus ágyaknak, a rehabilitációs ágyaknak és az ápolási ágyaknak, illetve hogy milyen napidíjas szorzók mellett, differenciáltan történjen ezeknek a finanszírozása. Ez a munka megindult, illetve az első finanszírozási módosítások már hatályba is léptek.
Ami nagyon fontos az addiktológiai és a pszichiátriai betegek, függőségben szenvedő betegek ellátása szempontjából, az a nappali kórházi ellátásnak az ösztönzése. Itt lehetőség nyílt arra, hogy a járóbeteg-szakellátásban esetlegesen föl nem használt TVK terhére nappali kórházi ellátás kerüljön elszámolásra. Azt szeretné a tárca, illetve az Egészségbiztosítási Pénztár ösztönözni, ha azok a betegek - és ez leginkább éppen ezt a betegkört érinti -, akiknek nem szükséges, hogy az éjszakát bent töltsék a kórházban, nappali kórházi jellegű, tehát folyamatos gondozásban, ellátásban tudjanak részesülni.
Az anyag pontosan bemutatja, hogyan alakul az egyes ellátási típusokban az ágykihasználtság az ágyszámcsökkentés után. Az adatok azt mutatják, hogy ez 70-80 százalék között van az ágyszámleépítés után, illetve bizonyos krónikus alkohológiai ellátások vonatkozásában még 70 százalék alatt is. Tehát a struktúraátalakítás gyakorlatilag nem lehetetlenítette el ezeknek a betegeknek a kórházi ellátását, sőt még mindig szabad kapacitásokkal rendelkezik a rendszer a valamilyen függőségben szenvedő betegek ellátása vonatkozásában.
Ami nagyon fontos, nem annyira konkrétan a témakörhöz tartozik, de bizonyos értelemben vannak erre vetületei, illetve voltak ezzel kapcsolatban értetlenségek, panaszlevelek a minisztérium felé: ez az, hogy január 1-jétől azok a betegek, akik munkaviszonnyal nem rendelkeznek, és valamilyen szociális jellegű ellátásban részesülnek, illetve esetlegesen semmilyen ellátásban nem részesülnek, azok az egészségügyi ellátásra miként jogosultak. Egyértelmű a jogi szabályozás, hogy aki Magyarországon magyar állampolgárként él, az jogosult az egészségügyi ellátásra, és ha valamilyen úton-módon a járulékfizetésből kimaradt, illetve elmaradt a járulékfizetése, akkor ebben az ügyben az APEH intézkedik, de ettől függetlenül az egészségügyi ellátórendszerben az ellátást a betegek számára biztosítani kell. Tehát ellátásra mindenféleképpen jogosultak ezek a betegek is, akár van éppen munkahelyük vagy nincs munkahelyük, vagy valamilyen jellegű szociális ellátást kapnak vagy nem kapnak.
Ami nagy probléma, az a VI. fejezetben érintett dolog: a szakemberképzés és a szakemberhiány ügye. Látható, hogy igen-igen ingadozó azoknak a fiatal szakembereknek a száma, akik ezzel a nagyon nehéz területtel akarnak foglalkozni Magyarországon. Éppen az Országgyűlés Egészségügyi bizottsága most számoltatta be a tárcát arról, hogy a rezidensképzés átalakításával kapcsolatosan milyen tervek vannak. Egy olyan differenciált rendszert szeretnénk bevezetni, ahol kifejezetten a hiányszakmák választását ösztönözné a rendszer, és a továbbiakban nem képezne fölöslegesen, mondjuk, szülész-nőgyógyászokat és sebészeket, hanem kifejezetten arra irányítana, hogy például a pszichiátriai-addiktológiai ellátás mint ráépített ellátás irányába mozduljanak el a fiatal szakemberek, és legyen itt tényleg megbízható, jó minőségű tudással rendelkező csoport és csapat.
Néhány adatot bemutatunk az OPNI megszüntetésével, illetve a jogutódlást végző intézményekkel kapcsolatosan is. Itt azt kell hangsúlyozni, hogy a struktúraátalakítást a kormány két nagyobb összegű támogatással is segítette országos szinten, egyszer egy 6,5 milliárdos, illetve egy 7,5 milliárdos pályázattal annak érdekében, hogy ki tudják alakítani a befogadó intézmények a megfelelő körülményeket a betegek számára. Ezeknek a beruházásoknak egy része jelenleg még folyamatban van, egy része pedig már befejeződött.
Az OPNI kábítószerrel, függőséggel kapcsolatos feladatainak a döntő többségét a Fővárosi Nyírő Gyula Kórház vette át. Ide került át a járóbeteg-szakellátásban a szakorvosi órák és a nem szakorvosi órák egy része is. De van még tartalékban 226 szakorvosi és 226 nem szakorvosi óra mint az OPNI-ban fölszabaduló kapacitás, és erre az egészségügyi tárca pályázatot kíván kiírni. Előzetes tájékozódásunk szerint vannak teamek, amelyek szeretnének erre pályázni, és ilyen módon biztosítani magas színvonalon az addiktológiai betegek ellátását.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ahogy az elején jeleztem, most felkérem Székely Tamást, hogy tartsa meg előadását. S ezt követően lesz lehetőség egyben kérdéseket, észrevételeket megfogalmazni az előadók számára.
Székely Tamás, öné a szó.
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) tájékoztatója
DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): (Előadását vetített képekkel kíséri.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálom konkrét adatokkal kiegészíteni a kabinetfőnök asszony által elmondottakat.
Ahogy kabinetfőnök asszony is elmondta, igazából az addiktológiai jellegű ellátások vonatkozásában egyre inkább háttérbe szorul az aktív fekvőbeteg-ellátás, elsősorban a járóbeteg-szakellátás, illetve a krónikus fekvőbeteg-ellátás az, ami dominál.
Szeretném bemutatni, hogy az addiktológiai járóbeteg-szakellátás kapacitásai 2006. decembert, illetve 2007. áprilist követően - a struktúraváltást követően - hogyan módosultak. A táblázatból egyértelműen látszik, hogy az észak-alföldi régió kivételével, ahol 20 szakorvosi órával csökkent a kapacitás, egyebekben az addiktológiai járóbeteg-szakellátás szakorvosi, illetve nem szakorvosi órakapacitásai változatlanok maradtak.
A addiktológiai gondozói hálózatban alapvetően egy dupla finanszírozás, kettős finanszírozás létezik, aminek a lényege, hogy részben fix díj, részben pedig teljesítményjellegű díj kifizetésével finanszírozzuk a gondozókat. A gondozók finanszírozásának fix díjával kapcsolatban elhangzott, hogy a korábbi 80 százalék fix, 20 százalék teljesítményfinanszírozás 2007-ben 50-50 százalékra módosult. Erre azért volt alapvetően szükség, mert bár az addiktológiai gondozók azonos jellegű és azonos feladatot kell hogy ellássanak, a fix díjakban nagyon nagy szórás volt. Az országban a legalacsonyabb gondozói egy órára jutó fix díj 7 ezer forint volt, a legmagasabb pedig 200 ezer forint, ez tehát egy harmincszoros differencia. Ezt egyébként a rendszer 1993 óta, az új finanszírozás bevezetése óta magával hurcolja, és arra gondolt az egészségügyi kormányzat, hogy azzal a rendszerrel, hogy a teljesítmény eleme felé történik egy elmozdulás, itt megkezdődhet egy kiegyenlítődés.
Természetesen azzal együtt, hogy a teljesítményelvű finanszírozás is bevezetésre került, illetve kiterjesztésre került a gondozókban, változtak azok a jogszabályok is, amelyek meghatározták, hogy gondozói tevékenységek során milyen jellegű beavatkozásokat jelenthetnek a gondozók, és értelemszerűen a teljesítményvolumen-korlátuk is megemelésre került.
Ha nézzük a gondozói fixdíj-kifizetéseket, 1994-től 2007-ig tudom bemutatni ezt az időszakot. 2006-ban volt egy váltás, mert előzőleg 100 százalékban fix finanszírozás volt, akkor jött ez a 80 százalék fix, 20 százalék teljesítménydíjazás, illetve 2007-ben történt a már említett változás. Tehát az utóbbi két évnek ez a visszaesése a kifizetések vonatkozásában a jogszabályváltozásokból adódik, összességében azonban a teljesítménydíjjal együtt a kifizetések gyakorlatilag egy reálértéktartást tettek lehetővé, hiszen az E-alap költségvetése ezeknek az ellátásoknak a vonatkozásában mindig tartalmazott egy automatizmust, ami lényegében az inflációnak megfelelő volt.
Ha a betegforgalmi mutatókat nézzük 2005, 2006, 2007 vonatkozásában, a tábla bal oldalán, az első oszlopban föl van tüntetve az összes olyan jellegű szakma, amelyik, hogy úgy mondjam, szenvedélybetegségekkel foglalkozik. Ezen belül látszik, hogy az alkohológiában egy nagyon minimális betegszám van, ami 2007 vonatkozásában tovább csökkent. Ez természetesen arra hívja föl a figyelmet - és ez a gondozás kérdésében nagyon lényeges dolog -, hogy hogyan lehet megtalálni ezeket az embereket, és hogyan lehet egyáltalán kezelésbe vonni őket. Egyébként pedig az itt szereplő számok mind-mind azt mutatják, hogy ez a probléma nemcsak az alkohológia, hanem a drog vonatkozásában is ugyanúgy fönnáll.
Ha az esetszámokat nézzük, abban érdemi változás nincs. Hiszen például a harmadik sorban szereplő addiktológia 2005-ös 12 ezer betegében durván 10 százaléknyi esetszámváltozás volt, 2007-re 11 ezerre változott. Hogy egy beteg - ez taj-számot jelent - hány alkalommal járt a rendelőben, ezt mutatja az egy betegre jutó esetszám. Ez az évek során nyilvánvalóan változott.
A következő táblán finanszírozási mutatókat láthatunk. Ebből lehet látni szintén részben az esetszámokat, részben pedig az egyes szakmákban az átlagos havi díjbevételt. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy a drogbetegellátásban, addiktológiában az előző évekhez képest, ahogy korábban mondtam, érdemi változást nem mutat.
A fekvőbeteg-ellátást nézve nagyon nehéz meghatározni az aktív fekvőbeteg-ellátásban a drog-, illetve szenvedélybetegek ellátását, mivel az aktív fekvőbeteg-ellátásban erre vonatkozólag dedikált osztály nem létezik. Ezért inkább azt próbáltuk ebben a vonatkozásban leválogatni, hogy mik azok a homogén betegségcsoportok, amelyek kapcsolatba hozhatók ezzel a területtel. Ez az ADD-szindróma az alkohol, drog, dohányzásra vonatkozik, a többi részben akut intoxikációt jelent, sürgősségi ellátással, illetve anélkül. Tulajdonképpen ez az a terület, amely az aktív ellátásban ebben a témakörben egyáltalán szóba kerülhet.
Az elvi maximális finanszírozási összeget azért tüntettük föl, mert miután a TVK hatása miatt nyilvánvalóan 2006 második félévében volt az úgynevezett degresszív finanszírozás, ezt követően pedig egy abszolút kemény felső teljesítménykorlát, azt nem tudtuk megállapítani, hogy adott esetben egy HBCS-nek a finanszírozása már a degresszió hatása alá esett-e vagy nem. Tehát ezért mondjuk azt, hogy az elvi maximális finanszírozási összeg ennyi lehetett volna. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy 2006-ban aktív ellátásra - ami elsősorban az intoxikációknak az ellátását jelentette - 31,1 millió forintot, 2007-ben pedig 19,043 millió forintot fordítottunk a sürgősségi ellátásra. Az alkoholbeteg kezelésére, a függőség kezelésére ugyanezek az összegek 2006-ban 692 millió forint, 2007-ben 629 millió forint volt.
Ha megnézzük azt a szegmenset, ami ebben a betegségcsoportban, hogy úgy mondjam, a fekvőbeteg-ellátásban a lényegi tevékenységet jelenti, ezek a krónikus jellegű, úgynevezett rehabilitációs otthonoknak a kapacitása, akkor azt látjuk, hogy az Eftv., tehát az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény életbe lépését követően 16 ágynövekedés jelentkezett. Ez gyakorlatilag két új szolgáltatónak a befogadását jelentette. Ez elvi befogadás volt, mert az egyik megkötötte velünk a finanszírozási szerződést, a másik pedig jelen pillanatban készül a finanszírozási szerződést megkötni.
A következő tábla az ágykihasználtságot mutatja be. Látjuk, hogy ez 2005-ben 85,5 százalék, 2006-ban 88,7 százalék, 2007-ben pedig 79,5 százalék volt. A csökkenés azonban egy virtuális csökkenés, hiszen miután a kapacitás növekedett és az esetszámban érdemi változás nem történt, ebből adódik az ágykihasználtság csökkenése. Erre mi azt mondjuk, hogy ez azért többek közt annyit is jelent, hogy emberibbek a körülmények, hiszen nem arról szól a történet, hogy egy beteg kiszáll az ágyból, és már ott toporog a következő, aki a felvételre vár.
A szolgáltatók teljesítményeit vizsgálva látszik, hogy tulajdonképpen három olyan szolgáltató van, amely ebben a szegmensben a döntő többségét viszi a szolgáltatásoknak: ez az Emberbarát Alapítvány, a Leo Amici Alapítvány, illetve a Bethánia Rehabilitációs Otthon. Ezek hárman azok egyébként, akik a legrégebben kezdték el a tevékenységüket, ezek tehát tulajdonképpen az első befogadott szolgáltatók között szerepelnek.
Ezen a táblán egy másik megközelítésből látjuk az ágykihasználtságot, illetve az egy ágyra jutó átlagos havi finanszírozási díjat. Az egy ágyra jutó átlagos havi finanszírozási díj nagysága értelemszerűen kapcsolatos részben az ágykihasználtsággal, mivel az alapdíjak a krónikus ellátásban is körülbelül 10 százalékkal emelkedtek, de a kihasználtság csökkenése miatt látható 2007-re az egy ágyra jutó átlagos havi finanszírozás csökkenése, tehát ez a kapacitásnövekedéssel kapcsolatos.
Milyen változások voltak 2007-ben a krónikus ellátások finanszírozásában? A leglényegesebb az, hogy az Eftv. kapcsán mindenki működési engedélyt szerzett, most a működési engedélyek felülvizsgálata zajlik, és rehabilitációs tevékenységre - ideértve természetesen a drogrehabilitációt is - március 31-éig elvégezzük azt a vizsgálatot, hogy valóban megvan-e minden személyi és tárgyi feltétel, s értelemszerűen a szerződést ebben az értelemben módosítjuk azokkal, akiknek nincs.
Finanszírozási változások a reformfolyamatban: ez az on-line taj-ellenőrzés, amire a kabinetfőnök asszony itt célzott. Itt is szeretném elmondani, hogy egyfelől attól, hogy valakinek a jogviszonya nem tisztázott, tehát kvázi piros lámpát kap az ellátás igénybevételekor, ez nem jelenti azt, hogy pénzt lehet kérni tőle, és nem jelenti azt, hogy nem kapja meg az ellátást. Tehát abból ezt a betegcsoportot, amelyik mellesleg abszolút hátrányos helyzetben van, nagyon gyakran nem rendelkezik természetes azonosítóval, nem rendelkezik jogosultsággal elvileg, azok is ellátásra kerülnek, és pénzt nem lehet kérni tőlük. Ennek megfelelően került egyébként módosításra a vizitdíjjal kapcsolatos kormányrendelet is, ahogyan kabinetfőnök asszony mondta, hogy ha valakinek nincs jogviszonya és/vagy nem képes megfizetni a vizitdíjat, az ellátáshoz azért hozzá tudjon jutni.
Ami az intézmények szempontjából lényeges, és erre mindenképpen szeretném felhívni a figyelmet, hogy az intézményeknek viszont mindenképpen kötelező 2007. november 1-jétől a jogviszonyt ellenőrizni. Abban az esetben, ha ellátási eseményhez nem tartozik jogviszony-ellenőrzés, egy 10 százalékos levonással büntetjük a szolgáltatókat. Zárójelben jegyzem meg, hogy a járóbeteg-ellátásban, aktív fekvőbeteg-ellátásban, illetve krónikus fekvőbeteg-szakellátásban ellátott esetek 97 százalékában megtörténik a jogviszony-ellenőrzés, tehát tulajdonképpen ez a része elég jól működik ebben a körben is.
Elszámolási nyilatkozat. Ennél a betegcsoportnál tulajdonképpen a nekik ellátást nyújtók kerülhetnek viszonylag nehéz helyzetbe, úgyhogy lehet, hogy itt jogszabály-módosításra lenne szükség. Ugye, az elszámolási nyilatkozat arról szól, hogy az ellátási esemény végén a beteggel alá kell íratni azt, hogy mi történt vele, és erről szintén kapunk egy jelentést. Abban az esetben, ha az elszámolási nyilatkozatot nem írta alá a beteg, a szolgáltatót 10 százalékos teljesítménydíj-megvonásban részesítjük. Természetesen a jogszabály tartalmaz arra is rendelkezést, hogy ha és amennyiben a beteg megszökik, akkor hogyan lehet ezt a bizonyos aláírást pótolni. De ezzel együtt ezen a területen, illetve ezeknek a betegeknek az ellátásánál ez a problematika halmozottan jelentkezhet.
Említettem, hogy ez együtt jár 10 százalékos finanszírozásmegvonással. Sajnos nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a drogbetegek ellátásának aránya mennyi volt a 27 700 esetben, amikor nem történt meg az elszámolási nyilatkozat kiadása.
Köszönöm szépen, ennyivel szerettem volna kiegészíteni kabinetfőnök asszonyt, és természetesen ha kérdés van, megpróbálunk rá válaszolni.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megköszönöm mindkettejüknek az előadást, másrészt azt is, hogy időben megkaptuk ezeket a háttéranyagokat, amelyeket el is tudtunk juttatni mindenki képviselőnek, szakértőnek. Így fel tudtunk készülni rendesen a mai napra.
Azt gondolom, az elmúlt időszakban is elég sok kérdés volt ezeken a területeken, s most egyrészt válaszokat is kaptunk rá, ezt köszönjük szépen, másrészt pedig most lehetőség van arra, hogy a képviselők, majd pedig a szakértők kérdéseket, észrevételeket fogalmazzanak meg.
Elsőként Spiák Ibolya alelnök asszony kért szót.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr, a Kormány Képviselői! Rögtön az első bekezdésre utalnék: "A reformok bevezetésétől eltelt időszak még nem elegendő ahhoz, hogy az egyes változások hatásairól, eredményeiről végleges értékelésre kerüljön sor."
Valóban, végleges értékelésről még nem beszélhetünk, azonban az eltelt időszak már elegendő volt ahhoz, hogy belássuk, milyen akut problémákat okoz, okozott a struktúraátalakítás. Zavart keltett a szenvedélybetegek ellátásában. Ez egy nagyon kiszolgáltatott és veszélyeztetett, gyámoltalan betegcsoport. Önök úgy szüntettek meg intézményeket és ellátásokat, hogy nem gondoskodtak ezeknek a betegeknek az ellátásáról. Nevezetesen az íróasztal mögött történtek az intézkedések, és ezek a betegek bizony elvárták volna, hogy kézből kézbe adják őket, merthogy maguktól nem találják meg azokat az intézményeket, ahol ellátásra kerülnének. A háziorvos nem tudja, hova kell küldeni a beteget, a beteg maga nem tudja, hogy hova forduljon. A betegutak átszervezésével, a területi ellátási rendek megváltoztatásával bizony a mentő ide-oda viszi az intézményekbe a betegeket, s mire ellátásra kerülnek, akkorra már igen komoly betegséggel és veszélyeztetett állapotban kerülnek ellátásra.
A másik megjegyzésem: itt a RET-eket is tetszenek említeni. Úgy gondolom, a RET-ekre hárítani a felelősséget igen nagyfokú cinizmusra utal. Ugyanis a RET-ek valóban megszűntek, és akkor talán nem tették meg azt, ami a törvény adta lehetőségük volt, azonban újra felálltak ezek a RET-ek, és mégsem kaptak olyan jogosítványokat, hogy ezt a bizonyos 20 százalékos kapacitást a járóbeteg-ellátásban kiosszák. És úgy tudom, az új biztosítási törvény megszületése után a RET-ek meg is fognak szűnni, úgyhogy a RET-ek kezében már nincs meg ez a lehetőség.
A gondozókkal kapcsolatban bizony Budapestről is és a vidéki gondozókból is sok-sok jelzés érkezett felém, miszerint a gondozók működése ellehetetlenült a fix finanszírozás csökkentése következtében. Ugyanis a teljesítményalapú elszámolás nem megfelelő az addiktológiai ambuláns gyakorlatban, hiszen itt nem a teljesítmények fokozásáról van szó, így nem lehet pénzhez jutni. A gondozási tevékenységhez hozzá tartozik többek között krízistelefonok működtetése, hozzátartozók gondozása, és még külön problémát jelent a serdülő- és gyermekkorú szenvedélybetegek ellátása, merthogy ezt a korosztályt külön nem is finanszírozzák.
Arról is hallhattunk, hogy kevés a szakember, s hogy talán a szakemberek saját ambíciójára van bízva, hogy választják-e ezt a szakterületet vagy sem. Bizony nagyon nehéz egy szakma mind a pszichiátria, mind az addiktológia, igen nehéz betegcsoporttal kell együtt dolgozni, akik leginkább nem is hajlamosak arra, hogy együttműködjenek az őt kezelő orvossal, s itt a hálapénz nem is volt jellemző. Csak néhány számot szeretnék említeni, ami talán nem teszi vonzóvá ezt a szakterületet, ezek mai adatok. Egy középkorú addiktológus szakdolgozó 60-80 ezer forint fizetéssel bír, és egy több mint húszéves orvosi gyakorlattal rendelkező, három szakvizsgás szakorvos pedig nettó 150 ezer forint fizetést visz haza. Úgy gondolom tehát, amikor arról tetszenek itt írni, hogy kiemelt támogatás, ezt is be kellene kalkulálni, merthogy az új biztosítási törvényben sem olvastam arról, hogy netán a szakdolgozók vagy akár az orvosok fizetését próbálják rendezni. Véleményem szerint ez igen jelentősen segítene abban, hogy ezek a hiányterületek megszűnjenek, rendeződjenek.
Köszönöm szépen, egyelőre ennyit kívántam mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A képviselők részéről Pettkó András alelnök úr kíván szólni.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is mindenkinek boldog új esztendőt kívánok, hiszen ebben az évben először találkozunk itt bizottsági keretekben.
Három dolgot írtam föl magamnak, amiről szeretnék beszélni. Mielőtt azonban erről a három dologról beszélnék, azt szeretném önöknek elmondani, hogy én azt nagyon fontosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlésben működik egy ilyen bizottság, hiszen ennek a bizottságnak a keretein belül kerülhetnek elő olyan problémák, amit a szakma a politikusok felé, az eseti bizottság pedig az éves jelentései kapcsán a parlament felé, a többi országgyűlési képviselő felé fog tudni közvetíteni.
Három dologról szeretnék beszélni. Az első: a krónikus rehabilitációs fekvőbeteg-ellátás szorzóját levitték 1,4-ről 1,2-re, a hírek szerint most 1-re akarják csökkenteni. Miért van ez így? Mit gondolunk erről mi itt, így valamennyien, akik itt ülünk ebben a teremben, és ennek az eseti bizottságnak a tagjai vagyunk, az eseti bizottság szakértői vagyunk, vagy ebben a teremben ülünk, és ma 12-től 2-ig az időnket erre a témára áldozzuk? Erre a "hogyan tovább?" kérdésre én kíváncsi lennék. Igazak-e ezek a hírek? Nem tudom, van-e itt valaki, aki erre választ tud adni. Hiszen ha valaki szakemberekkel beszél, akik nap mint nap ezen a területen dolgoznak, ők azt mondják, hogy az 1,2-es csökkentés is már szinte a véget jelenti, ha 1-re leviszik, akkor az tényleg a véget fogja jelenteni. 1,2-ről inkább vissza kellene vinni, azt gondolom, 1,4-re.
A másik, amit feltennék e hangos gondolkodás kapcsán - gondolom, erről mindannyiunknak van valamilyen álláspontja -, hogy a drogrehabilitációs otthonok szakmai protokollja az elmúlt egy-kettő-három-négy vagy mondjuk, öt-tíz évben miért nem készült el. Vajon ezért felelős-e valaki? S ha nem is keressük a felelőst, mert én nem szeretek mindig a múltba visszamutogatni, el fog-e ez készülni, és ha igen, akkor vajon mikorra?
A harmadik, amit fölvetnék a hangos gondolkodásunk céljából, hogy mit is jelent a kezelés, mi is a kezelés célja. Azt gondolom, a kezelés célja a drogfogyasztói viselkedés drogmentessé való átalakítása, amit viszont ebben az anyagban én nem láttam, nem érzékeltem. Mindenféleképpen szeretném, mert én azt gondolom, ebbe az irányba kellene elmennünk. S mondom, várom, nemcsak az asztal körül ülők, hanem a tágabb körben ülőknek is a véleményét a felvetett gondolatok kapcsán.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Természetesen, ha valaki kéri, akkor a bizottság dönt arról, kinek adunk szót; ez általában nem szokott probléma lenni ebben a bizottságban.
Halmai Zsuzsáé a szó.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak kiegészíteném az egyik felvetett problémát, ez pedig a regionális egészségügyi tanácsok problémája. Mégpedig én nemcsak abban látom a gondot, hogy működnek vagy nem, milyen felhatalmazásokat kaptak annak idején, hanem a tartalmi oldalról tartom azt nagyon fontosnak, hogy nemcsak a fekvőellátásról a járóbeteg-ellátásra való átállásban, hanem egyáltalán a fejlesztésben, a fejlesztések megtervezésében lett volna nagyon fontos szerepe a regionális egészségügyi tanácsoknak, abban, hogy egy adott területen, akár az uniós fejlesztési forrásokból, akár az itthoni lehetőségekből melyek azok, amelyeket fejlesztenek. Ez nyilván úgy van összefüggésben az ellátással, hogy utána korszerűbb körülmények között, akár hatékonyabban, kisebb összegből is lehet működtetni.
Az én konkrét kérdésem tehát az, hogy ahol ilyen ajánlások nem születtek meg a régiók oldaláról, ott az ágazat oldaláról van-e ezzel kapcsolatban valamilyen továbbgondolkodás.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A szakértők részéről, tessék parancsolni!
SZABADKA PÉTER szakértő (KDNP): Szeretném fölvetni ezzel kapcsolatban a gyermekpszichiátria sanyarú helyzetét; ez az anyag egy kis nyúlfarknyi bekezdésben említi meg és intézi el.
A drogfogyasztás a prepubertás-, pubertáskorú gyerekeknél viszonylag elég magas. Ugyanakkor ebben a korban különböző disszociális tünetegyüttesekkel együtt jelentkezik, és súlyos magatartási zavarok képében van jelen. Nem akarom ragozni ennek a következményeit, akár ahogy bűncselekményekben, akár különböző betegségekben megnyilvánulnak, de rettentően nehéz gyermekpszichiátriát találni. Azt nem tudom megítélni, hogy mondjuk, ez a 140 ágy elég-e vagy nem elég - én úgy látom, hogy nem elég. Hiszen az OPNI-ban is volt gyermekpszichiátriai ellátás, és ennek az ágyszámát nem látom, mert a Vadaskerti út eddig is volt; a Heim Pál Gyermekkórház ágyszáma mennyiben növekedett vagy nem növekedett. Ugyanakkor a Vadaskerti út főleg magatartászavarral küszködő gyerekeket fogad, és igen kis mértékben fogad vagy egyáltalán nem fogad droggal érintett gyerekeket. Bár most nekem is sikerült velük ellátási szerződést kötnöm mint gyermekotthon, és kijárnak majd a gyermekotthonba havi nyolc órában. De annak idején még az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális Minisztérium, azt hiszem, másfél éve tervezte, hogy létrehoz egy gyermekpszichiátriai centrumot egy norvég pályázat keretében - részt vettem ezen a megbeszélésen -, és ennek a norvég pályázatnak a keretében létrehozott gyermekpszichiátriai centrumnak az egyik feladata lett volna a kijáró gyermekpszichiáter- vagy területen működő gyermekpszichiáter-hálózatnak a megteremtése, esetleg még olyan helyeken is, ahol koncentráltan jelentkeznek ezek a problémák, mint például súlyos nevelési nehézségekkel küzdő gyerekeket fogadó nevelő-, gyermekotthonokban is.
Szeretném tehát megkérdezni, tervez-e a tárca ezzel kapcsolatban valamit, és növekszik-e, mert jelen pillanatban úgy tűnik, nagyon alacsony a gyermekpszichiátriáknak a száma, holott a prevenció tekintetében is nagyon fontos szerepük lenne.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Menjünk tovább! Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Szeretném megerősíteni, ami az előbb elhangzott, hogy hacsak most az elmúlt napokban valami el nem készült, amiről nem tudok, ez egy rendkívül nagy hiányosság, amire a minisztérium annak idején nagyon sokszor kérte a szakmai testületeket, hogy legyenek meg a szakmai irányelvei a drogrehabilitációnak. Hiszen itt nincs mihez viszonyítani, nem lehet minőségbiztosítást sem megkövetelni, ha nem tudjuk, hogy mihez képest.
Másrészt pedig olvastam itt a másik anyagban - és ez most nem szorosan ehhez a ponthoz tartozik -, hogy bizonyos szakmai irányelveket meg fognak jelenítni a közlönyben. Amit én a múltkor kaptam tájékoztatásul, abban mondjuk, harminc-negyven éves irodalmakra hivatkoztak elsősorban, úgyhogy ezt sem értem, hiszen az addiktológia óriási fejlődésen ment át nemzetközileg is. Úgy vélem tehát, valahol a nemzetközi irányelvektől, standardoktól ma is nagyon-nagyon el vagyunk maradva, pedig nagyon sok nemzetközi segítség lett becsatornázva a szakemberek körébe.
Amit szeretnék megkérdezni, az adatok között láttam, hogy az opiátfogyasztóknál rendkívül alacsony az aktív ágyakon az esetszám: ennek vajon mi a magyarázata? Hiszen az opiát alapvetően a kezelésben ma is a domináns drogok között van. Esetleg nem lehetséges az, hogy másra vannak ezek a betegek lejelentve? (Többek: De igen.) Másrészt pedig nagyon hasznos lenne, ha a legális gyógyszerek fogyasztását is jobban nyomon lehetne követni, hiszen az ugyanúgy hozzátartozik a drogproblémához és a kezeléshez. És igazából nem értem, az intoxikációban miért van ez a változás, hogy a 8440-es kódnál 2007-ben 0 eset van; gondolom, ez valami statisztikai változás csupán, nem egy valódi változást tükröz.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Láttam még Victorné Erdős Eszter jelentkezését. Tessék parancsolni!
VICTORNÉ ERDŐS ESZTER szakértő (Fidesz): Először is Katalinhoz kapcsolódnék. Az addiktológiában szerintem azért van kevesebb betegszám, mert más kódon jelentik le a betegeket, mert az addiktológiának rosszabb a finanszírozása, mint mondjuk, a detoxikációnak, pedig szerintem komplexebb vagy magasabb szintű ellátást igényel.
A másik, amire reflektálnék, hogy szerintem a szenvedélybetegeknél a nappali kórház nem elegendő, mert éppen ez az a populáció, amelyiknél nagyon nagy baj van, ha délután hazamegy, mert akkor inni fog vagy kábítószert fog fogyasztani. Tehát éppen az addiktológiában szerintem nem ez a megoldás.
A gyermekpszichiátria kapcsán egy gondolat: itt föl vannak sorolva a 4. oldalon a gyermekpszichiátriák, de én egyről sem tudok, ahol drogos gyerekeket fogadnának, pedig egyre több a drogos gyerek. Itt szeretnék tehát egy segélykiáltást megfogalmazni, hogy nagyon jó lenne, ha fiatalkorú- vagy gyermekaddiktológiák születhetnének, illetve gyermek- vagy fiatalkorú-drogterápiás otthonok.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha jól láttam, először Rácz József, majd Sárosi Péter kért szót.
DR. RÁCZ JÓZSEF szakértő (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Én tulajdonképpen visszalépnék egy szinttel hátrébb, és adatokról beszélnék, amire Erdős Eszter is utalt. Az köztudott, hogy az addiktológiai esetek jelentős részét nem addiktológiai esetként jelentik le, hanem más diagnózissal, hiszen a finanszírozásban ez mást jelent. S akkor ebből egy nagyon rossz folyamat indul el, hogy csökken a betegszám, akkor csökken a finanszírozás, még inkább csökken a betegszám, még inkább csökken a finanszírozás, hiszen azt gondoljuk, hogy eltűnnek az addiktológiai betegek, nem jelennek meg az alkoholbetegek, eltűnnek az opiát- és a többi betegek, holott a valóságban ez nem így van.
A másik szintén ehhez kapcsolódik egy kicsit, hogy nagyon sokféle kódon jelennek meg ezek az addiktológiai betegek. Itt is láthatjuk, hogy az OEP használ különböző kódokat az addiktológiai betegségek kódolására, az OENO szabálykönyv használ egy másfajta kódrendszert, az OSAP egy másfajta kódrendszert, most a kezelési igény indikátor szintén egy másfajta rendszert használ. Ezeket valahogyan jó lenne összehangolni, mert akkor pontosabban láthatnánk azt, hogy kik kerülnek kezelésbe vagy hol vannak hiányok.
A nappali kórházzal kapcsolatban én is egyetértek. Azt gondolom, ami ma korszerűnek számít, ha ambuláns kezelésben gondolkodunk, az az intenzív ambuláns kezelés, ami a nappali kórháztól, azt gondolom, egy másfajta finanszírozást jelent. Ez azt jelenti, hogy napi négy-öt órában kezelésben vannak a betegek, nemcsak egyszerűen ott ülnek vagy ott vannak a nappali kórházban, hanem részt vesznek több órában a kezelésben, és ezért az ambuláns kezelés időtartama tulajdonképpen rövidebbé válik ezáltal.
Azt én is meg tudom erősíteni, hogy az itt felsorolt gyermekpszichiátriai osztályokra drogbeteget nem lehet küldeni, ezek nem fogadnak drogbetegeket. Sőt azt is hozzátenném, hogy a felnőtt aktívfelvételes pszichiátriai osztályokon sem működik a drogbeteg-ellátás - húsz éve tudjuk, hogy ez nem működik, ez most sem működik. Tehát hiába küldünk drogbeteget egy kórházi osztályra, vagy nem veszik fel, vagy két nap után elküldik. Ezen érdemes lenne változtatni.
Az irányelvek kapcsán: a rehabilitációs otthonokkal kapcsolatban most született egy irányelv, amely, úgy tudom, még a Pszichiátriai Szakmai Kollégium elé kerül, aztán pedig a minisztérium elé; úgy tűnik tehát, hogy ez egy megoldott dolog.
A többi irányelvvel kapcsolatban újra hangsúlyoznám, itt elhangzott, hogy ezek régi irodalmakat tartalmaznak. Én részt vettem ezeknek a kidolgozásában, ezek nem tartalmaznak régi irodalmakat. Én magam írtam az egyiket (Victorné Erdős Eszter: Te elég régi vagy! - Derültség.), és én nem írtam húszéves irodalmakat, az biztos (Szomor Katalin: Harmincas is van némelyik.), harmincast sem. És az Egészségügyi Minisztérium egyébként ezeket az irányelveket átnézte, az Egészségügyi Minisztériumban működik egy evidence based munkacsoport, amely átnézte az irányelveket ebből a szempontból is, hogy korszerűek-e, az evidence based standardnak megfelelnek-e, és ezeknek megfelelnek. Úgyhogy azt gondolom, ezt nyugodtan visszautasíthatom akár a Pszichiátriai Szakmai Kollégium nevében is.
ELNÖK: Köszönjük. Sárosi Péteré a szó.
SÁROSI PÉTER szakértő (SZDSZ): Pettkó András képviselő úr felvetéséhez csatlakoznék én is, hogy viszonylag sok adatot hallhattunk arról, hányan kerülnek kezelésbe, ugyanakkor nagyon kevés adatunk van arról, hogy mi a kimenetele a kezelésnek, milyen eredményes a kezelés Magyarországon. Azt gondolom, itt jóval több kutatásra is szükség lenne, hogy aki kezelésbe kerül, annak az életére milyen hatással van a kezelés. Ez azért is fontos lenne, mert a közvélemény számára is sokkal jobban el lehetne adni ezt az egész területet, ha az emberek látnák, hogy milyen pozitív hatásai vannak ezeknek az ellátási formáknak.
Ugyanakkor azzal kapcsolatban szerintem nem lehet illúziónk, hogy az ellátórendszer tömegesen drogmentessé tehetné a droghasználókat. Angliában, ahol sokkal fejlettebb ellátórendszer van, ott is az összes kezelésbe vontaknak mindössze 3 százaléka válik drogmentessé. Úgyhogy azt gondolom, ez túl kemény elvárás lenne az ellátórendszerrel kapcsolatban. Ugyanakkor nagyon sok olyan indikátor van, amelyek mentén meg lehetne találni, hogy milyen pozitív hatásai vannak a kezelésnek a drogbetegekre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök asszonynak még egy kérdése van.
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen. Székely Tamás úrtól szeretném megkérdezni, bár szólt róla, csak nem egészen értettem: ha tehát a szenvedélybeteg nem rendelkezik jogviszonnyal, nincs taj-száma, az intézménynek mégis el kell látnia. (Dr. Székely Tamás: Így van.) Igen, tehát ellátja az intézmény, és aztán majd az APEH valami mulasztási bírságot hajt be - a munkanélküli drogoson? És az intézmény megkapja a finanszírozást, ettől függetlenül, hogy nincs taj-szám? (Dr. Székely Tamás: Igen.) Tehát megkapja. Jó, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tudom, ki kezdi a válaszadást. Matejka Zsuzsanna, tessék, öné a szó.
Dr. Matejka Zsuzsanna kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium)
DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Talán nem annyira név szerinti válaszadással kezdeném, hanem a tisztelt bizottság tagjainak a figyelmét hívnám fel arra, a szakértői hozzászólásokból azért elég világosan kiderült, hogy magának a szakmának elég komoly adósságai vannak ebben az ügyben. Ha én most nagyon őszinte vagyok, akkor azt is el kell mondani, ahhoz, hogy itt komoly áttörések legyenek, biztos, hogy a legszörnyűbb megoldás az volna, ha a minisztériumban meg az OEP-ben ülő köztisztviselők kitalálnák a különböző függőségekben szenvedő betegek ellátásának a protokolljait. Mert akkor biztos, hogy baromságokkal volna tele, ezt valamennyien tudjuk.
Itt is például kialakult egy vita, hogy a nappali kórházi ellátás milyen formájában alkalmas ezen betegek ellátására, milyenben nem. A mi értelmezésünkben a nappali kórházas ellátásban benne van egy intenzív nappali kórházas ellátás is, de ezek mind olyan ügyek, amelyeket a szakmának kellene valamilyen konszenzusos alapon "kiizzadnia" magából.
Sajnálatos módon nehezíti az egész helyzetnek a megoldását az, hogy az egész szakma részéről nincs egy egységes megnyilvánulás a minisztérium, a tárca felé, a döntéshozók felé. Hiszen sokkal könnyebb helyzetben lennénk akkor, ha azt lehetne mondani, hogy a szakma ezekben a követelményekben egységes, azt mondja, hogy 1, 2, 3, 4, ezt kell csinálni, és akkor nincs lehetősége annak, hogy esetlegesen a hivatalnokok valamilyen más vagy rossz irányba vigyék el a dolgokat. Az tehát nagyon fontos volna, hogy az eseti bizottság is segítse azt, hogy egy konszenzusosabb alapú szakmai követelményrendszer kialakítására kerüljön sor. S ahogy más szakterületek szakmai kollégiumai a szakmai protokollokat kidolgozzák, az irányelveket klakkba-frakkba, fűzve átnyújtják a minisztérium részére, hogy ha ezek elavultak, akkor azokat meg kell újítani; ezeket a minisztérium a szakma helyett nyilvánvalóan nem fogja megcsinálni. Azt hiszem, ez nagyon is közös felelősség, amit hangsúlyozni kell.
Néhány dologra megpróbálok reagálni, ami konkrétum is volt. Egyetértek Spiák képviselő asszonnyal abban, hogy amikor a struktúraátalakítás indult, ahogy mindig egy ilyen nagy átalakításnál - beutalási rend, területi ellátási kötelezettség -, ezzel kapcsolatosan is voltak zavarok. Ezek a zavarok leginkább a központi régióban voltak tapasztalhatók, utána gyakorlatilag ezek az ellátási területek felülvizsgálatra kerültek. S mi most úgy érezzük, hogy az időközben belépett törvénymódosítással is, ha esetlegesen a szolgáltatók egymással marakodnak, mert nem akarják átadni az egyébként logikusan oda tartozó betegek ellátását egy másik intézménynek, ott az ÁNTSZ ellátási érdekből dönthet, így kezd a helyére kerülni ez az egész dolog, és talán most már bejáratódik ez a rendszer.
A RET-ek vonatkozásában, felhasználva az alkalmat, ha már fölvetődött ez a problémakör: RET-ek még mindig vannak, és a RET-eknek még nagyon fontos feladataik volnának az első félévben. Március 31-éig van a RET-eknek joguk arra, hogy azt a bizonyos 10 százaléknyi kapacitásátcsoportosítást szakmákon belül másik szakma irányába megtegyék, tehát ezekben lehet döntést hozni. És ami sokkal fontosabb ennél, hogy a törvény értelmében június 30-áig pedig a hozzájuk tartozó teljes kapacitást újraoszthatják a RET-ek. Tehát most abban próbálunk szignalizálni a RET-ek felé, hogy ezzel a lehetőséggel élni kellene, hiszen most már kezdenek a tapasztalatok meglenni arra - most egy kicsit túlmentem az addiktológia-pszichiátrián -, hogy nemcsak ebben, hanem mi az, ami az átalakításban nem volt jó vagy hibás volt, itt élni kellene azzal a lehetőséggel, hogy akkor ott helyben, akiket ez érint, egymással megegyezve hozzák meg ezeket a döntéseket. Ez azért lenne nagyon fontos, mert amíg áprilisban volt lehetősége az egészségügyi miniszternek, hogy ha nem döntöttek a RET-ek, akkor hozzon egy határozatot, és azzal ő eldöntse, most a miniszternek semmiféle lehetősége nincs. Tehát a döntési jog csak és kizárólag a RET-eknél van, és ha a RET-eknél nem lesz ilyen racionalizálási lépés, akkor a miniszter nem tud tenni semmit, s akkor gyakorlatilag a pénztárak lesznek azok, amelyek először helyzetben lesznek kapacitásmódosítások vonatkozásában. A minisztérium tehetetlen, egy óraszámot nem tudunk átadni senkinek, ez tehát jelenleg a törvényi környezet. Úgyhogy ez nagyon fontos, és ezt ebben a szakágban is nagyon hangsúlyozom.
A bérezés javításával kapcsolatos észrevételek, azt hiszem, teljesen jogosak, és őszintén reméljük azt, hogy az a reformfolyamat, amely most dübörög, azt fogja eredményezni, hogy azokban a szakmákban, ahol szükség van arra, hogy jelentősebb béremelésekre kerüljön sor, ott ezek a bérelemelések a kapacitásracionalizálások eredményeképpen fölszabaduló forrásokból megoldhatók lesznek.
A krónikus fekvőbeteg-ellátás szorzóival kapcsolatban majd Székely doktor fog válaszolni. Én arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt fogalmak keverednek. Ami nem aktív, de ágy, az három dolog. Van egyszer a rehabilitáció. Rehabilitációs kapacitások megnövelésére volt egy nagyon komoly kormányzati szándék. Itt azt látjuk, hogy bizonyos szakemberhiányok miatt a rehabilitációsnak szánt kapacitásokat nem tudják az intézmények működtetni. Elindítottunk egy olyan gyorsított átképzési programot, amellyel a rehabilitáció irányába lehet elmozdulni az orvosoknak. Vannak tehát a rehabilitációs ágyak; vannak az ápolási ágyak, amire hihetetlenül nagy szükség volna országszerte. Valahogy nem akaródzik az ellátórendszer az ápolási ágyak működtetése irányába elmozdulni, pedig ez érintőlegesen még ebben a betegkörben is fontos dolog lenne. Tehát az ápolási ágyak irányába nem profilírozzák át ezeket a nem aktív, de megnövekedett ágyszámokat, holott az ápolási kapacitások azok a kapacitások, ahol törvényesen lehet a betegtől copaymentet is kérni, és ha nem is ebben a betegkörben, de idős betegek ellátása, gondozása tekintetében erre nagyon nagy igény van az országban. És akkor vannak ezek a, hogy úgy mondjam, maszatolós krónikus ágyak, amit rémálom végignézni, hogy milyen típusú ellátásoknál vannak krónikus ellátások, és egyszerűen tudni nem lehet, hogy mi történik ezeken a krónikusnak nevezett osztályokon.
Van tehát itt egy teljesen homályos, szakmailag kezelhetetlen terület, amiben egyszerűen rendet kell rakni, és meg kell mondani, hogy melyek azok az aktív ellátások, amelyeknél lehetnek krónikus ellátások, és melyeknél nem lehetnek. De az volna az egészségpolitikai szándék, hogy amelyek nem aktív ágyak, de ágyak, azokat két irányba vigyük el: egy valódi, komplex rehabilitáció irányába, másrészt pedig az ápolási, illetve hospice irányba. És ezeket a maszatolós krónikuságyas dolgokat építsük le, mert itt nem igazán lehet tudni, hogy mik történnek a betegekkel.
A gyermekpszichiátria sanyarú helyzetével kapcsolatosan a legnagyobb problémának valóban a gyermekpszichiáterek alacsony számát látjuk, és itt mindenféleképpen kiemelten kell ösztönözni a rezidensképzésben és a bérezéssel a gyermekpszichiátriai ellátást.
Szomor Katalin észrevétele, miszerint vannak elszámolási manipulációk a rendszerben, ezt tudjuk. Nyilván, amikor a pótkarbantartási munkálatok most elkezdődnek, és remélhetően az év végére befejeződnek, akkor ezeket az aránytalanságokat igyekezni fogunk megszüntetni annak érdekében, hogy a finanszírozási adatokból lehessen következtetni a morbiditási adatokra is, mert itt nyilvánvalóan ez a probléma.
Spiák képviselő asszonynak az ellátással, jogosultsággal kapcsolatos kérdését Székely doktor már megválaszolta. Szeretném mondani, hogy aki munkanélkülinek van nyilvánítva, az után az állam köteles ezt a 4350 forintot fizetni, tehát olyan értelemben neki járulékfizetése van. Az a gond, amikor nincs utána fizetés, amikor a szürke zónában van, és se nem jelentkezett be munkanélkülinek, se nem rendelkezik valamilyen szociális ellátással, illetve nincs munkahelye, nem nyugdíjas, nem tanuló; ez az a bizonyos réteg, amelyet a mostani hetekben és az elmúlt év folyamán is igyekeztünk tisztítani, és sokat javult a helyzet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Parancsoljon!
Dr. Székely Tamás főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár)
DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Ami kimaradt, rögtön a végéről kezdem. Spiák képviselő asszony még azt is kérdezte, hogy az intézmény megkapja-e a pénzt. Természetesen megkapja a pénzt. Ha nincs a betegnek taj-száma, akkor lehetőség van arra részben, hogy a természetes azonosítók alapján - tehát név, lakhely, születési dátum - lekérdezni az adatbázisunkból a taj-számát; illetve van egy másik lehetőség, megvan a szabályrendszere annak, hogy hogyan lehet képezni - idézőjelben - "mesterséges" taj-számot, pontosan az ilyen betegeknek a kezelésére. Ez nemcsak ebben a körben működik, hanem mondjuk, egy eszméletlen, magatehetetlen beteg, akinél nincs semmiféle azonosító, az ő ellátását is hasonlóképpen kifizetjük.
A RET-ek jogosítványaival kapcsolatban még annyit a kabinetfőnök asszonyt kiegészítve, hogy a RET-ek felett a felügyeletet a tiszti főorvos úr gyakorolja, és úgy tudom, hogy a tiszti főorvos úr, pontosan azért, mert senki másnak nincs jogosítványa a kapacitások átrendezésére, mint a RET-eknek, a tiszti főorvos úr tájékoztatni kívánja az összes RET-et a vonatkozó jogszabályokról. Tehát hogy nekik van egy határidejük, március 31-e, illetve június 30-a, s ha ezt nem használják ki, akkor semmi egyéb lehetőség nincs; egyebekben teljes körben a RET-eknek megvan a jogosítványuk.
Pettkó képviselő úr kérdezte a szorzókat. A szorzókban nem történt érdemi változás. Annyi történt, hogy egyes osztályok a személyi és tárgyi feltételeknek való megfelelőség vizsgálata kapcsán elveszítették a korábbi kiemelt szorzójukat. Most tényleg a teljesség igénye nélkül, kiemelt rehabilitációs szorzóban már - ez az az 1,4 - azok az intézmények részesülhettek, amelyek egy pályázat keretében vállaltak különféle szakmai többletet a normál rehabilitációhoz képest. Nyilvánvalóan, ha az ellenőrzés kiderítette, hogy a szerződésben foglalt feltételek nem teljesülnek, akkor ez az 1,4-es szorzó visszavonásra került. Hasonlóképpen az Eftv. végrehajtása kapcsán, ahogy már említettem is, mindenki megkapta a működési engedélyét. Sajnos azt kell mondjam, volt olyan intézmény is, ahol nem volt egy darab rehabilitációs szakorvos sem, és az is kapott rehabilitációra működési engedélyt. Értelemszerűen ha ez kiderül - márpedig kiderül, miután az intézmények havi rendszerességgel jelentik a náluk dolgozó orvosok létszámát, illetve szakképesítését -, ebben az esetben természetesen módosítunk az osztály besorolásán. Egyebekben a krónikus szorzó, illetve a rehabilitációs szorzóknak az 1-es szintre való csökkentését a szakma momentán nem tervezi.
A gyermekpszichiátriával kapcsolatban valóban fennáll ez a lehetőség. Itt azért elmondanám, hogy az Eftv. végrehajtása kapcsán a törvény 1. számú mellékletében is szakmacsoportonkénti bontás volt, tehát a gyermekpszichiátria vonatkozásában akár a gyermekkapacitásokon belül, akár a pszichiátriai kapacitásokon belül az intézménynek lett volna lehetősége nevesíteni ennél nagyobb kapacitást, mint ami most rendelkezésre áll. Szerződést nyilvánvalóan arra kötöttünk, amit az intézmények, vélelmezem, hogy a meglévő személyi és tárgyi feltételrendszerben biztosítani tudtak volna.
Az Egészségügyi bizottság üléséről jöttem ennek a bizottságnak az ülésére, ahol éppen a rezidensképzéssel kapcsolatos jogszabályok, illetve elképzelések szerepeltek napirenden, s ahol egyébként a hiányszakmák kezelésére vonatkozóan megfogalmazódott részben egy igény a bizottság tagjai részéről, másrészt pedig elhangzott egy ígéret a tárca részéről, hogy a hiányszakmákat definiálni fogják, nevesíteni fogják, és nyilvánvalóan vagy financiális, vagy egyéb eszközökkel megpróbálják a hiányszakmák kérdését a következő képzési időszakokban valamilyen úton-módon rendezni.
Kétségkívül így van, ahogy többen elmondták, hogy manipuláció történik a kódokkal. Természetesen hozzá szeretném tenni, hogy ott, ahol a kódoknak jelentősége van, ez az aktív fekvőbeteg-ellátás, és tulajdonképpen a drogbetegek, illetve szenvedélybetegek ellátásában ez a legkisebb szegmens, hiszen ahogy beszéltünk róla, részben a járóbeteg-ellátás, részben a krónikus ellátás keretén belül kerülnek ellátásra. Aktív ellátásra tulajdonképpen akkor van szükség, amikor mondjuk, egy akut attak történik és/vagy életveszélyes állapot következik be. S akkor ezzel kapcsolatban az egy abszolút jogos felvetés, hogy az intoxikáció, ami egyik évben ezres nagyságrendben van, a másik évben nulla, ez nyilván valamiféle vizsgálatot igényelne, ezzel tehát abszolút egyet lehet érteni.
Még a gondozók finanszírozásával kapcsolatban, hogy nem lehet teljesítményalapon finanszírozni őket, ez teljesen egyértelmű. Korábban részben a szakmai szervezetekkel folytattunk egy egyeztetést, és próbáltunk olyan irányba elmozdulni, ami arról szólna, hogy a gondozók olyan jellegű fix díjat kapjanak, amiben lehetőség szerint a gondozási tevékenységben részt vevő orvosoknak, szakdolgozóknak minimálisan a bére és valamilyen dologi költség legyen benne. Merthogy azt a jelenlegi helyzetet, amely - ahogy már említettem egyszer - '93 óta folyamatosan, hogy úgy mondjam, az akkor megállapított fix díjakra tett rá egy újabb összeget, és mondom, harmincszoros differencia van a legjobban finanszírozott és a legrosszabbul finanszírozott intézmények esetében, egyébként az azonos teljesítményért, ezt nyilvánvalóan nem szabad és nem is lehetne a továbbiakban fenntartani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt befejeznénk, jelzés érkezett Topolánszky Ákos részéről, hogy hozzá szeretne szólni a témához. (További jelzés érkezik.) Jó; akkor viszont egyben szeretném megkérdezni a képviselőktől, tudjuk-e támogatni, hogy ők hozzászóljanak a bizottsági ülésen. S ha igen, kérem, hogy rövid két-két percben tegyék ezt meg. Kérdezem a bizottságot, hozzájárul-e ehhez. (Szavazás.) Köszönöm szépen, a bizottság ehhez hozzájárult.
Topolánszky Ákosé a szó.
További észrevételek, válaszok
TOPOLÁNSZKY ÁKOS elnök (Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége): Elnök úr, köszönöm szépen. Csak azért jelentkeztem szólásra, merthogy a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségét képviselem elnökként, és nagyon megtisztelő, hogy a bizottság külön napirendi pontban foglalkozott a terápiás intézmények világával, s néhány pontot nagyon röviden szeretnék jelezni.
Az egyik az, hogy nagyon hálásak voltunk és örömteli volt a tavalyi évben, hogy ezen intézmények ágykapacitása nem csökkent. Ez egyedülálló dolog volt bizonyos értelemben Magyarországon, úgyhogy ez nagyon pozitív dolog volt, sőt mi több, valóban két intézmény befogadásra került, ahogyan ez el is hangzott.
Mondhatjuk azt, hogy a finanszírozás ebben a körben, hiszen a drogterápiás intézetek meglehetősen atipikus ellátást jelentenek az egészben - hadd mondjam még hozzá gyorsan, hogy a MADRISZ az összes magyarországi drogterápiás intézetet képviseli, egy kivétellel, azt is csak azért nem, mert a tavalyi évben ki kellett zárnunk a sorainkból, de egyébként az összeset -; tehát egy atipikus rendszer, de mindannyian tudjuk, hogy fontos, éppen ezért foglalkozott vele az eseti bizottság is.
A finanszírozás alapvetően rendben van. 1997 óta létezik OEP-támogatás, habár egy '92-es törvénymódosítás elmaradt késői változataként, de mindenesetre van, és ez nagyon jó, két megszorítással. Az egyikről már szó volt az 1,2 kérdésében: tényleg tragikus lenne, ha ez csökkenne. Természetesen az intézetek úgy gondolják, hogy az 1,4-re való növelés feltétlenül fontos lenne, már csak azért is, mert itt ténylegesen egy 24 órás, nagyon intenzív terápiás modalitásról van szó, amely tényleg máshol nem nagyon tud úgy érvényesülni, mint ebben az ellátói körben. Kérjük természetesen ezen a helyen is ennek a megfontolását.
A másik szempont pedig az, hogy viszont nem került befogadásra egy nagyon fontos kapacitás, éppen a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója Ráckeresztúri Drogterápiás Intézetének 15 új férőhelye. Merthogy ott már volt férőhely, és új intézmények befogadására került sor, de nem történt meg ez a kapacitásbefogadás, habár komoly állami pénzzel történt ez a megvalósítás. Ha tehát lehet valamilyen módon ezt megfontolni, ez egy rendkívül fontos dolog lenne.
Amit még mondani szeretnék, az az, hogy úgy tűnik, mintha a kapacitás rendben lenne. Hozzátenném azonban, hogy 260 vagy 280 - ez majd ki fog derülni, hogy miért - férőhely áll rendelkezésre, és a nemzeti drogstratégia 500 ágykapacitásra szóló fejlesztést írt elő. Most azonban tényleg úgy tűnik, mintha elég lenne, de ez elsősorban csak azért van rendben, mert nagyon alacsony általában a drogproblémákkal küzdők kezelésbe vételi aránya Magyarországon. Ha ez magasabb lenne, természetesen nem lenne elég a drogterápiás intézeti kapacitás sem.
Önök hozták több helyen is szóba a szakmai minimumfeltételek kérdését. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy jubilálhatunk: pontosan tíz évvel ezelőtt, 1998-ban dolgozta ki a MADRISZ, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetsége első alkalommal a szakmai minimumfeltételeket; ez nem került elfogadásra - nem tudjuk, miért nem. 2005-ben ezeket megújítottuk - nem került elfogadásra. Most újra, és örömmel mondhatom, hogy most február 5-én, két héttel ezelőtt a Pszichiátriai Szakmai Kollégium ezt csont nélkül elfogadta, most megy majd az Egészségügyi Minisztériumba, és nyilván kihirdetésre kerül. Úgyhogy akkor ez a probléma is megoldódott.
Összesen ennyi, és remélem, elég rövid voltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen a jó híreket. Megadom a szót Bereczki Sándornénak, Emberbarát Alapítvány. Tessék parancsolni!
BERECZKI SÁNDORNÉ (Emberbarát Alapítvány): Köszönöm szépen a szót. Először is mondanám, hogy az Emberbarát Alapítvány 55 ágyon végez egészségügyi rehabilitációt drogbetegek részére, itt 35 szerepel a táblázatban. Összesen 110 ágya van az Emberbarát Alapítványnak, a másik 55 ágyon pedig szociális rehabilitációt végez drogbetegek részére.
Minden, OEP által finanszírozott drogrehabilitációs intézetet krónikus fekvőbeteg-drogrehabilitációs ágyként fogadott el az OEP. Kint volt nálunk ez az ellenőrzés, amiről itt finanszírozás címszó alatt írnak, és a pszichiátriai drogrehabilitáció minimumfeltételei szerint történt az ellenőrzés, aminek egyetlenegy Magyarországon lévő drogrehabilitációs intézet sem felel meg. Megkérdeztük, hogy akkor mi lesz a következmény, azt mondták, hogy az 1-es szorzóra, az ápolási osztályra fognak bennünket átsorolni, ami lehetetlenné teszi a drogrehabilitációs ellátást a kliensek számára. Nem tudom, hogy ez miért történik így, hogy ha megvan a szakmai minimumfeltétel, akkor miért nem a szerint a protokoll szerint történik az ellenőrzés. Én is beszéltem az összes MADRISZ drogrehabilitációs intézménnyel, sőt a kórházakkal is, az addiktológiai osztályokon ők sem felelnek meg a pszichiátriai drogrehabilitációs besorolásnak. Úgyhogy itt az ellenőrzéssel valamiféle gond lesz, nyilván a szorzók lejjebb fognak kerülni.
Én tiltakozom az ellen, hogy elkentük volna a krónikus fekvőbeteg-ágyakon történt szakmai és finanszírozási beszámolót, mert az Emberbarát Alapítvány mindig is elszámolt az ágyakkal, és sajnos krónikus ágyba vagyunk besorolva, és az 1,4-es szorzóra nagyon nagy szükségünk lenne.
Köszönöm szépen, ennyi volt.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Nem tudom, röviden kíván-e valamelyikük válaszolni. Székely Tamás!
DR. SZÉKELY TAMÁS főigazgató (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Csak annyit, hogy a kimutatásaink szerint a közöttünk lévő szerződés értelmében 35 drogrehabilitációs ágy van (Bereczki Sándorné: Évek óta 55 van.) Jó, megnézzük (Bereczki Sándorné: Köszönöm.), nyilvánvalóan nem vagyunk tévedhetetlenek.
A minimumfeltételek meglétét tudnivalóan az ÁNTSZ ellenőrzi. Az ÁNTSZ-től kapott adatok alapján az ÁNTSZ tudja minősíteni, hogy megfelelnek, nem felelnek meg, illetve minek felelnek meg. Azt hiszem, azzal, amit az előbb hallottunk, hogy a MADRISZ által javasolt minimumfeltételeket a Pszichiátriai Szakmai Kollégium elfogadta, abban az esetben, ha ez kihirdetésre kerül a drogrehabilitációs intézményekre, akkor nyilván nem a pszichiátriai szakfeladat minimumfeltételei alapján lesz megítélve egy drogrehabilitációs intézménynek a minimumfeltétel-rendszere, és ebben az esetben azok a jogkövetkezmények, amelyekről az előbb be tetszett számolni, nyilvánvalóan nem fognak hatályba lépni. (Bereczki Sándorné: Köszönöm.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Matejka Zsuzsa!
DR. MATEJKA ZSUZSANNA kabinetfőnök (Egészségügyi Minisztérium): Elnézést kérek, elnök úr, tisztelt bizottság, egy dologra elfelejtettem kitérni az előbbi válaszomban, mégpedig arra, hogy bizonyos helyek nem fogadják a drogbetegeket ellátásra. Szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy azért hoztuk létre az Egészségbiztosítási Felügyeletet, miután ezek a betegek mind biztosítottnak minősülnek, jogosultak az ellátásra, hogy ha ilyen panasz van, akkor konkrétan lehet közvetlenül bejelenteni a felügyelet részére vagy az egészségügyi tárca részére, és mi átadjuk a felügyelet részére. Hiszen a felügyeletnek éppen a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos elégtelen ellátások a témaköre, az a terület, amiben intézkedési, illetve számonkérési jogosítványa van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot itt befejezzük. Természetesen ha valakinek még van valamilyen észrevétele, kérdése, írásban el fogjuk juttatni, és akkor utána, ha van rá lehetőség, vissza fogunk erre térni, mert azt gondolom, meglehetősen összetett kérdéskörről van szó, van még bőven feladatunk ebben az ügyben. S ha jól látom, lesz is lehetősége a bizottságnak a későbbiekben is foglalkozni ezzel.
Köszönöm szépen még egyszer Matejka Zsuzsának és Székely Tamásnak az előadást is, és azt is, hogy valóban időben megkaptuk ezeket az anyagokat, és lám-lám mennyire fel tudtunk készülni, milyen jó kérdéseket tudtunk feltenni! (Derültség.)
Ezt megköszönve, át is térünk a következő napirendi pontunkra, amely szintén egy nagyobb témát érint: a szociális területet. Ennek kapcsán üdvözlöm Kisgyörgyné Czirák Andreát. Egy gyors technikai átállás után tudjuk folytatni a munkánkat. Közben jelzem, hogy ezt az anyagot is időben megkapták képviselőtársaim és a szakértők is, szintén fel tudtunk rá készülni.
Kezdhetjük is. Tessék, öné a szó.
Kisgyörgyné Czirák Andrea (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁK ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): (Előadását vetített képekkel kíséri.) Tisztelettel köszöntöm a tisztelt bizottságot, nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ezen a bizottsági ülésen, és tájékoztatást tarthatok a szociális intézményekben élő szenvedélybetegek ellátásával kapcsolatos helyzetről. A témában, amelynek az anyagát megküldtem, az intézményen belüli foglalkoztatással összefüggésben egy egyéves tapasztalatról is számot adhatok.
Röviden annyit szeretnék elmondani, hogy a szociális intézményekben élő, bentlakásos intézményben élő mintegy 44 ezer ellátottnak alig 10 százalékát jelentik a szenvedélybeteg személyek. Tartós bentlakást nyújtó intézményben közel 2 ezer fő ellátását, átmeneti intézményben 156 fő ellátását, nappali intézményben 862 fő ellátását biztosítják a KSH legutóbbi, 2006-os statisztikai adatai alapján. Ezen intézmények mindegyike működési engedéllyel végzi tevékenységét, és működéséhez állami normatív támogatást kap a költségvetési törvényben foglaltak szerint az ellátottakhoz rendelve.
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy a tartós bentlakást nyújtó és az átmeneti intézményekben a 16-35 év közötti drog- és szenvedélybetegek vonatkozásában a normatív támogatás mellett az OEP-finanszírozás is igénybe vehető. Ezek a szabályok már jó pár éve így vannak. Ami az állami normatívát illeti, ezek többnyire nem változtak az elmúlt évhez képest, tehát nem csökkentek, illetve emelkedtek egyes szolgáltatási körökben, mégpedig a pszichiátriai, illetve szenvedélybeteg nappali intézmény normatívája emelkedett jelentősebb mértékben.
Ami a konkrét témája a most elmondandómnak, hogy ugyanezen intézményi körben 2006-ban bevezetésre került egy intézményen belüli foglalkoztatás mint lehetőség, aminek az volt a célja, hogy az intézményi jogviszonnyal együtt szolgálati időt, illetve munkaviszonyt keletkeztessen az intézményben élő személyek részére, és ez mindenfajta célcsoportot érintett, tehát fogyatékost, szenvedélybeteget és idős korosztályt egyidejűleg. Ennek a költségvetési tartalma a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében van, ami egy foglalkoztatási engedélyhez kapcsolódóan bér- és egyéb dologi kiadások támogatását biztosítja az intézmények részére, azzal a céllal, hogy egyrészt a tartós foglalkoztatás biztosított legyen, másrészt pedig, mint említettem, a jogviszonnyal együtt szerezzenek szolgálati időt és egyéb pénzbeni ellátásokra, a későbbiekben nyugdíjra jogosultságot.
A 112/2006. (V. 12.) kormányrendelet vezette be ezeket a szabályokat, tehát 2006-ban fél év volt ennek a programnak a megindulására, megvalósítására, és ez döntően arra épült, hogy a célszervezeti foglalkoztatási forma átalakul, és így a szociális intézményben élőket kicsit hátrányosan érintette ennek a változása.
2006-ban 2 milliárd forint volt a tárcának erre fordítható kerete. Ez a fejlődés következtében, illetve az intézményi számok növekedésével 2007-ben 4 milliárd, 2008-ban pedig 5,6 milliárd áll rendelkezésre egy felülről nyitott előirányzati soron. Ez azt jelenti, hogy bármely intézmény, amely megfelel a jogszabályi feltételeknek, kérheti ezen foglalkoztatási engedélynek a kiadását. Itt a jelzett, előbbiekben ismertetett szociális szolgáltatást végző intézmények bármelyike is, ha foglalkoztatást kíván nyújtani, kaphat ilyen engedélyt, és ez nincs lezárva, tehát bármikor bárki kapcsolódhat hozzá, és indíthatja ezt a foglalkoztatást.
Ennek a foglalkoztatásnak kétféle formája van, erre vonatkozóan látunk majd itt összegző adatokat: a munkarehabilitációs és a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás. A munkarehabilitációs foglalkoztatás csak jogviszonyt keletkeztet, tehát szolgálati időt biztosít, de nem munkaviszony; a másik, a fejlesztő-felkészítő pedig teljes értékű munkaviszonyt biztosít az intézményi jogviszonnyal egyidejűleg. A különbségtétel oka a gondnokoltak vonatkozásában jelenik meg, mert ezek a szociális törvényi szabályok lehetővé tették azt, hogy a cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt álló személyek, akik lehetnek fogyatékosság vagy pszichiátriai betegség okán gondnokság alatt állók is, részt vehetnek ebben a programban, és ők maguk is szolgálati időt keletkeztethetnek, és ilyen jogviszonyuk létesülhet.
Amikor ez a program elindult, ennek egy egyéves tapasztalatát foglaltam össze röviden ebben a pár sorban, amit mindjárt be fogok mutatni. Itt közösen ugyan más célcsoportokkal, de a szenvedélybetegekre vonatkoztatott adatokat mutatom be, ugyanis egy másik szegmens, egy lényegesen nagyobb rész a fogyatékosokat érinti; úgy gondoltam, hogy ennek a bizottsági körnek nem ez a célcsoportja, tehát azt az összeállítást mutatom be, amelyik a pszichiátriai és szenvedélybetegek vonatkozásában érintett. Ennek az alapja egy módszertani intézmény volt, az a Savaria Rehab, amelyet az első oldalon lehetett látni, ők végezték el a miniszter felkérésére ezt az országos összesítést. Mindegyik célcsoport vonatkozásában látjuk, hogy 81 egyéb célcsoportú intézményre vonatkozott, amelyben természetesen benne voltak a szenvedélybetegekre vonatkozó pszichiátriai intézményi adatok is.
A felmérés kérdőíves módon történt, összeállításra kerültek bizonyos kérdések a foglalkoztatás tartalmára vonatkozóan, hogy ezt hogyan fogadták, milyen a foglalkoztatottak száma, milyen problémákkal találkoztak, szembesültek. Ezek számunkra nagyon fontos visszajelzések voltak a kormányrendeleti szabályozás módosításában, illetve a továbblépés irányainak meghatározásában. Kérdeztük, milyen jogszabály-értelmezési gondjaik voltak, illetve mennyire nyitottak ennek a formának a működtetésére.
Ebben a táblázatban foglaltuk össze, hogy ez az egyes intézménytípusokban, amelyeket felsoroltam mint szociális szolgáltatási területeket, különböző célcsoportokban hány intézményt érintett. Látjuk, hogy a szenvedélybetegek vonatkozásában összesen 14 intézményi adatot tudtunk regisztrálni.
Ennek a foglalkoztatási formának lényeges kérdése, hogy az egy-egy formába történő besorolást egy rehabilitációs alkalmassági vizsgálatnak kell megelőznie, és egy szakértőbizottság dönt arról, hogy ki az, aki munkarehabilitációs, ki az, aki fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásban részt vehet. Látjuk az intézményben élők adataiból, hogy 8579 fős olyan célcsoportban találjuk meg a szenvedélybeteg személyeket, akikről itt most képet is fogunk kapni.
Ez az összehasonlító grafikon is jól szemléleti, hogy ez egy jóval szűkebb része, még a többi célcsoporttal együtt is az intézményi foglalkoztatásnak. Jelentősen magasabb a fogyatékosok aránya, nyilván döntően az ő intézményi ellátásukhoz kapcsolódnak ezek a foglalkoztatási lehetőségek, de azért nem elhanyagolandó a többi célcsoport sem.
Itt egy aránybontást látunk a tekintetben, hogy az egy-egy célcsoportba tartozók inkább melyik foglalkoztatási formában vettek részt. S miután nekünk ez közös a hajléktalan, pszichiátriai, szenvedélybeteg, idős emberek vonatkozásában, kicsit magasabb a munkarehabilitációs foglalkoztatás, azaz ami a jogviszonyt keletkezteti. Itt tehát nincs munkaviszony, de szolgálati időre jogosító jogviszony van. Azért nem elhanyagolandó a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatottak száma sem, akik pedig teljes értékű munkaviszonyban vannak foglalkoztatva; 1065 fő esetében került ilyenre sor az első év során. Ezek az adatok azóta nyilván emelkedtek.
Itt is látunk egy összeállítást, hogy az egy-egy foglalkoztatási formában hogyan alakul az intézményen belüli foglalkoztatás. Tulajdonképpen az előzőekhez hasonlóan láthatjuk, hogy jellemzőbb a fogyatékosokra, de a többi célcsoportnál is, és kicsit talán a munkarehabilitáció az, amely inkább vezet a foglalkoztatási formák tekintetében.
Megvizsgáltuk ennek a felmérésnek a kapcsán, hogy ki végzi a foglalkoztatást az eges célcsoportoknál, ugyanis lehetőség van külső foglalkoztató igénybevételére, de maga az intézmény is foglalkoztathat. Látjuk, hogy jelentős mértékben az intézmények maguk foglalkoztatnak. Megjegyzem, főleg a munkarehabilitációba bekapcsolhatók olyan tevékenységek, amelyek az intézményen belüli ház körüli munkákat, tehát konyhai kisegítői, takarítási és egyéb tevékenységet jelentik, tehát ezek domináltak az intézmények vonatkozásában.
Ez a grafikon szintén azt szemlélteti, hogy milyen módon oldották meg az intézmények ezt a feladatot: döntően saját maguk. 44,63 százalékban maguk végezték és nyújtották vagy olyan módon, hogy az intézmény alaptevékenységével összefüggésben, vagy úgy, hogy maguk kerestek valamilyen munkát, és vitték be az ellátottaknak a foglalkoztatás megoldására.
Itt egy életkoron belüli grafikonos megosztást látunk, és láthatjuk, hogy az életkor előrehaladtával egyre nő a foglalkoztatottak száma, majd egyre csökken a nyugdíjkor felé. Ugyanis a jogszabály nem tesz így különbséget, annyit mond, hogy a nyugdíjkoron belül van lehetőség erre a foglalkoztatásra, tehát a 62 éves és annál idősebbek elenyésző számban kerültek be. A jellemző a 26-45 év közöttiek, tehát az aktív korúak, de a 46-55 évesek is egy jelentős százalékát teszik ki a foglalkoztatottaknak.
Megvizsgálta ez a felmérés azt is, hogy milyen mértékű volt a korábban célszervezetnél foglalkoztatottak száma, és mennyi a jelenleg foglalkoztatott. Láthatjuk - sajnos itt egy átfedés van a grafikonon, de azért látjuk -, hogy többszöröse lett, 2374 fő a korábbi 895-tel szemben, tehát megemelkedett a foglalkoztatottak száma ebben a célcsoportban. 37,7 százalékuk dolgozott csak korábban célszervezetnél, úgyhogy ez egy kedvező változás, hogy az intézmények pozitívan álltak ehhez az új lehetőséghez.
Említettem, hogy alkalmassági vizsgálatnak kell megelőznie az ebbe a foglalkoztatási formába való kerülést. Az ellátottak vonatkozásában ez 42 százalékban történt meg. Ez a potenciálisan szóba jövő ellátottakat jelenti, ez az első év tapasztalata. Látjuk tehát, hogy van benne még tartalék, úgyhogy fejleszthető ez, ha a többi intézmény is bekapcsolódik ebbe a foglalkoztatási formába. Ez nem egy lezárt dolog, bármikor bárki, akinek az engedélye megvan, igénybe veheti.
Megnéztük, hogyan alakulnak a munkaidőtartamok az egyes foglalkoztatási formákon belül. Erről annyit kell tudni, hogy a munkarehabilitációnál a jogszabály, a törvény 4 és 6 órában határozza meg a lehetséges foglalkoztatási időtartamot, míg a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásban, miután ez munkaviszony, 4-8 óráig terjedő időszakban látjuk a megoszlást. Ezek tulajdonképpen döntően, legmagasabb arányban a 4 órát képviselik a munkarehabilitációnál, és legnagyobb százalékban a 6 órát a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás esetében.
A díjazásra vonatkozó megoszlást is megnéztük, merthogy a jogszabály szerint a munkarehabilitációnál a minimálbér 30 százaléka az, ami térítésként biztosítható, míg a fejlesztő-felkészítőnél a minimálbér összege, nyilván a végzett óraszámhoz kapcsolódóan, vagyis ahhoz igazodik. Látjuk itt, hogy hogyan oszlik meg, milyen arányban biztosították ezeket a béreket az ellátottak számára. Ezek visszaköszönnek azokban az adatokban, amelyek a foglalkoztatás időtartamához kapcsolódnak, hiszen ezt a jogszabály egybekapcsolja.
Néhány összegző megállapítás is született; gondolom, ezeket sikerült áttanulmányozni az előzetesen megküldött adatokból. Milyen problémákkal küzdenek az intézmények, hogyan tudnak piacképes termékeket előállítani? Itt érzünk problémát egy kicsit. Az intézmények döntő részénél továbbra is fennmaradtak a terápiás jellegű foglalkoztatási formák, kevésbé nyitottak a piac felé, nem ismerik a piacképes termékek előállítására vonatkozó lehetőségeket, a piackutatás kevésbé dominál; itt érzünk tehát egy kis problémát ebben a dologban, amivel kapcsolatban továbblépést tervezünk. Ezt tulajdonképpen a speciális foglalkoztatási munkatársak segíthetnék elő. Itt látunk egy grafikont, hogy mennyiben éltek az intézmények ezzel a jogszabályi lehetőséggel és kötelezettséggel, hogy van egy speciális létszám, aki a foglalkoztatást szervezze, és látjuk, hogy ez mindössze 15 százalékban történt meg az első időszakban, és 85 százalékban nem alkalmaztak olyan főfoglalkozású munkatársakat, akik megszervezték volna a foglalkoztatást. Ebben nyilvánvalóan tovább kell lépnünk, hogy ezek a feltételek teljesüljenek.
A főállású munkatársak megoszlását láthatjuk ezen a táblázaton, mert vannak segítő és koordinátor munkatársak, összesen 122 fő. Tehát az össz foglalkoztatottaknak a 17,2 százaléka dolgozott koordinátorként és 82 százaléka segítőként. Itt érezzük a problémát abban, hogy a koordinátorok hiánya miatt történik az, hogy a termékek értékesítése és megfelelő, piacképes termékek nem tudtak megjelenni az intézmények foglalkoztatásában.
Rákérdeztünk a kérdőív során, hogy milyen segítséget igényelnének az intézmények. Nagyon nagy szükségét éreznék a tapasztalatcserének, a megfelelő képzéseknek, amiben továbbléphetnének; továbbképzést, tanácsadást igényelnének, és egy menedzsmentet, amely a piacra való kilépés lehetőségét biztosítja a foglalkoztatás során.
Ezt az összeállítást szerettem volna bemutatni. Megköszönöm az önök figyelmét, és ha van kérdés ezzel kapcsolatban, megpróbálok válaszolni rá.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Még egy pici kiegészítést kapunk Portörő Pétertől, és akkor utána van lehetőség kérdések, észrevételek megfogalmazására. Tessék!
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem tudom - kicsit késve érkeztem -, az elején arról szó esett-e, hogy a tavalyi bizottsági ülésen Pécsett bemutatásra került a szociális szolgáltatások rendszere, hogy most körülbelül milyen kérdésekről érdemes beszélni a szenvedélybetegek ellátásával kapcsolatban a szociális szolgáltatásokat érintően.
Azért került most ez a téma terítékre, hiszen az elmúlt időszakban, főleg amikor a civil szervezetek bemutatkozása zajlott, ez a kérdés felmerült. Másrészt nem készítettünk a szolgáltatásokkal kapcsolatosan írásos anyagot azon okból kifolyólag, mert az szintén elhangzott, hogy a szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos talán legjelentősebb változás, hogy a közösségi ellátások kikerülnek a kötelező önkormányzati feladatok közül, viszont ezek finanszírozása továbbfolytatódik pályázati úton. Ennek a módszernek, illetve ennek a finanszírozási rendszernek a kidolgozása jelenleg munkafázisban van, most végzi el a minisztérium az ezzel kapcsolatos szakmai egyeztetéseket. Azt hiszem, az elkövetkezendő időszakban erről be tudunk számolni részletesen majd.
Ami még fontos ebből a szempontból, hogy az alacsonyküszöbű szolgáltatások, ami szintén a szociális szolgáltatások révén a közösségi szolgáltatásokon belül normatív alapon finanszírozódik ebben az évben, a kábítószerügyi koordináció által mintegy fejlesztendő terület, további bővítendő terület. A kormány akciótervében is megfogalmazódik, hogy minden megyei jogú városban meg kell szervezni ezeket a szolgáltatásokat. Némileg összekapcsolva azzal is, amit Topolánszky Ákos említett, a kliensek ellátáshoz juttatása szempontjából továbbra is feladatunk van ezen a területen. Folytatja a pályázati úton való finanszírozást a kábítószerügyi koordináció, és azon szolgáltatások esetében is, ahol nem jelentkezik még a normatív finanszírozás.
Még egy dolgot szeretnék említeni az egészségügyi témához kapcsolódóan. A kormány által elfogadott akciótervben 2008. decemberéig kapott feladatot az egészségügyi tárca, együttműködésben a szociális tárcával annak a feladatnak az ellátására, hogy az intézményi szakmai háttérre tegyen javaslatot, illetve dolgozzon ki egy javaslatot. Ezt csak mint kiegészítő információt szerettem volna elmondani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most van lehetőség képviselőknek, szakértőknek kérdés, észrevétel megfogalmazására. Halmai Zsuzsa!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet. Elhangzott az előadásban, csak nagyobb hangsúlyt szeretnék neki adni: a rehabilitációs foglalkoztatásnak az elmondottakon túl talán az egyik legnagyobb jelentősége az, hogy ha kikerül a rehabilitált az intézményből, akkor utána valóban képes és alkalmas legyen mentálisan is arra, hogy a munka világába visszailleszkedjék. Emiatt azt a megállapítást, amely az anyag végén szerepel, hogy még nagyobb terepet kellene adni és még inkább fontossá kellene tenni azt, hogy hasznos munkát, értékes munkát tudjanak végezni a rehabilitációs intézményekben lévők, én ezt felerősíteni szeretném.
Az a tapasztalat most, amióta a célszervezetek esetében is megváltozott a finanszírozás, több garanciát és védelmet ad a rehabilitáltak számára is, de mégiscsak ez egy jó üzlet. És meglehetősen sok a munkáltató, a munka világa oldaláról is az, aki ilyen rendszerben munkát tudna adni; nagy luxus az, ha ezt más gazdasági célra alakuló célszervezetek viszik el, amikor ezen a területen ennek sokkal nagyobb terepet lehetne adni. Emiatt én nagyon fontosnak tartom, hogy ezek ne csak megállapítások legyenek itt az anyag végén, hogy ilyenre speciális munkatársak legyenek az intézményekben, ha nem is intézményenként, hanem valamilyen tágabb formában, mert az nemcsak benne van a kormányprogramban, hanem az egy nagyon fontos elvárás és szerintem nagyon fontos lehetőség a jövőben is.
Személyes tapasztalatom az, hogy nagyon sokféle módon segítheti ez az embereket. Azt is tudjuk, hogy jelen pillanatban átalakítás alatt van a teljes rehabilitációs rendszer, meg fog erősödni az a terület, ahol akár szűkebb órakeretben, de lehetőség lesz arra, hogy a munka világába visszakerülni akarók munkahelyet kapjanak, de erre alkalmassá kell tenni őket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Rendkívül érdekes volt ez az egész kutatás, illetve az erről szóló beszámoló. Azt szeretném megkérdezni, azt meg lehet-e állapítani, hogy hány drogrehabilitációs intézethez fordultak, és hogy hányan jelentettek ilyen tevékenységet, tehát foglalkoztatást.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Eszter!
VICTORNÉ ERDŐS ESZTER szakértő (Fidesz): Köszönöm szépen, egyrészt ehhez kapcsolódnék: három terápiás otthon volt a táblázatban. Ennek kapcsán jelezném, hogy kicsit lassú a rendszer, mert mi például hónapokkal ezelőtt kezdeményeztük, elindítottuk, de nincs még egy szerződésünk sem, pedig a klienseinknek egyáltalán nincs jövedelme. Úgyhogy ez nagyon fontos lenne, és egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hol lehetne ezt gyorsítani. S pláne, mivel változó kliensforgalom van, én riadtan gondolok az ezután bekerülőkre: mire elintéződik, ő már ki is kerül a rendszerből.
A másik pedig a piacképesség. Itt beteg és sérült emberek foglalkoztatásáról van szó - az egészséges vállalkozók sem tudják eladni a termékeiket. Drogosokkal elég régen dolgozom, harmincegy éve, de olyan túl sok piacképes terméket nekünk nem nagyon sikerült előállítani - tudom, hogy az Emberbarát Alapítványnak igen. Nekünk van asztalosműhelyünk, nagyon sokat dolgoznak a fiataljaink, de piacképes terméket nem tudnék olyan túl sokat felmutatni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más, akkor tessék parancsolni!
Kisgyörgyné Czirák Andrea (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
KISGYÖRGYNÉ CZIRÁK ANDREA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Képviselő asszony felvetésére: magunk is így gondoljuk ezt, hogy a hasznos termékek előállítása és annak a foglalkoztatásnak a finanszírozása fontos, amely képes a későbbi kilépést megalapozni. Ezt azzal is alá tudnám támasztani, hogy a foglalkoztatási engedélyhez vizsgálni kell magát a munkát, amelyet az intézmény biztosít. Ehhez telephelyengedélyre van szükség, ha ez például a TEÁOR bármely tevékenységébe sorolható. És azokkal a tevékenységekkel értünk egyet, amelyek felkészítenek arra, hogy aki kikerül az intézményből, képes legyen ezeket a megszerzett ismereteit hasznosítani.
Mire gondolok? Csak egy példával szeretném ezt illusztrálni. Gyakran kérték az intézmények - nem tőlünk, hanem a hatóságoktól, de hozzánk került az ügy -, hogy a szabadidős programokat, például énekkari foglalkozásokat ismerjük el valamely munkatevékenységnek vagy valamilyen színjátszást vagy valamilyen zenei, zenekari tevékenységet. Nos, úgy gondoltuk, hogy ez biztosan nagyon fontos, és ez belefér és bele is kell hogy férjen a szabadidős programok közé, de nem igazán segíti elő azt a fajta szükséges készségfejlesztést, ugyanis ők valószínűleg sohasem fognak tudni önállóan boldogulni egy ilyen készséggel az önálló életben. Tehát csak ezzel támasztanám alá, hogy ezt magunk is így gondoltuk.
Szomor Katalin felvetésére reagálva: megtudjuk pontosan az adatokat, ugyanis az ezt a felmérést végző intézmény tételes intézményi és ellátotti soros számítógépes adatokkal rendelkezik a programban részt vevő intézményekről. Ennek tehát könnyen utána tudunk nézni, ezek az adatok megvannak, rendelkezésünkre állnak, és ezeket el is tudjuk juttatni, ha erre szükség van. (Szomor Katalin: Köszönöm.)
Hogy lassú a rendszer, ezen kicsit azért csodálkozom, mert az engedélyezés kezdetben valóban lassú volt, amikor elindult 2006-ban, de az utóbbi időben már nem halljuk ezt a problémát. Legfeljebb annak okán, hogy az alkalmassági vizsgálatok lehet, hogy állnak, de ez most azzal függ össze, hogy a szociális törvény módosítása ezt a feladatot az ORSZI feladatkörébe adta át, pontosan azért, mert a rehabilitációs rendszer átalakítása is zajlik egyidejűleg, és ez a független szervezet lenne az, amelyik ezt megítélné, és pillanatnyilag a feltételei még nem adottak. De máris indítanánk, még ebben a hónapban, hogy az első félévben mindenképpen visszahelyezzük a módszertanokhoz ezt a feladatot, hogy ne álljunk addig, amíg az ORSZI feltételei nem kerülnek megteremtésre létszámban és egyéb vonatkozásban. Úgyhogy nagyon remélem, hogy ez az ok el fog hárulni, az engedélyezés pedig gyakorlatilag 30 napon belül megtörténhet, kivéve ha telephelyengedély-köteles a tevékenység, mert az jegyzői körben ismét 30 napot igényel; és a szociális és gyámhivatal adja ki a foglalkoztatási engedélyt, ez a feltétele a foglalkoztatásnak.
Ami a piacképes termékek előállítását illeti célként kitűzve, igazán úgy gondoltuk, hogy a hosszú távú foglalkoztatásnak garanciája lenne az, ha ki tudna lépni az intézmény és értékesíteni tudná a termékeit, hiszen ezáltal bevételre is szert tenne, másrészt hosszú távon megalapozhatná a foglalkoztatási munkát, mint ahogyan van is erre példa. Most nemcsak az Emberbarát Alapítványra gondolok, de tudunk arról, hogy bentlakásos intézmények vállalkozásként saját maguk termelő üzemekké, kvázi üzemekké is váltak, és előállítanak kisebb papírtermékeket, amelyeket azután megtalált piacon értékesíteni is tudnak. Ennek tehát nagyobb garanciája van, de ez persze nem előírás és nem követelmény, enélkül még működhetnek a foglalkoztatások.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Még egyszer megköszönöm a bizottság nevében, hogy eljött, azt pedig külön, hogy időben megkaptuk az előadás anyagát, hiszen tényleg nagyon jó, és mindenkitől azt hallottam, hogy szakmailag is nagyon helyes volt. Ezt köszönjük szépen. (Kisgyörgyné Czirák Andrea: Köszönjük szépen.)
Továbbmegyünk az "egyebek" napirendi pontra. Mielőtt megadnám a lehetőséget bármilyen közlendő, észrevétel vagy javaslat elmondására, először is megkértem Portörő Pétert itt közben, röviden tájékoztasson minket arról, hogy a tavaly december 17-én elfogadott költségvetés hogyan is alakult. Hiszen biztosan emlékszik a bizottság arra, hogy próbáltunk pluszforrásokat szerezni erre a területre, és ez sikerült. Péter, tied a szó.
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója a költségvetési keretekről
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Szeretném megköszönni a bizottságnak azt a tevékenységet, amelyet a kábítószerügyi koordináció keretében felhasználható források tekintetében végzett, külön elnök úrnak ezt a hozzájárulást. A parlamenti szakban a kábítószerügyi koordináció költségvetése az éves tervezett 1 milliárd forintos kerethez képest még 84 millió forinttal növekedett, tehát 1 milliárd 84 millió forint most a koordinációért felelős tárca kábítószer-megelőzésre fordítható feladatainak a költségvetése. Ez mindenképpen egy pozitív hír, tény. A bizottsági javaslattal, amelyet az elmúlt ülésszakban a bizottság elfogadott, hogy a források szinten tartása megvalósuljon, azt gondolom, ez a hozzájárulás mindenképpen ezt segítette elő. Úgyhogy köszönjük szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tájékoztatni szeretném a bizottságot arról, hogy idén is van a bizottságnak dologi, illetve szakértői kerete. Úgy néz ki, hogy idén 400 ezer forint a dologi és 2,5 millió forint a szakértői keret. A frakciókkal egyeztetve a megfelelő időpontban a bizottság elé visszahozzuk ezt a kérdést, és akkor pontosan megbeszéljük, ez az idén milyen felosztásban kerül majd szétosztásra.
Még két dologról szeretnék szintén tájékoztatni. Az egyik az, hogy a jövő héten az Ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban, illetve az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban elkezdődik a tavalyi kábítószerügyi jelentés tárgyalása. S ha minden igaz, akkor a következő héten, a 25-26-ai héten a mostani információink szerint az Országgyűlés is meg fogja tárgyalni a tavalyi jelentésünket. Úgyhogy azt kérem a bizottság tagjaitól, a szakértőktől, hogy ebben aktívan vegyünk részt mindannyian, mind a bizottságokban, mind pedig a parlamenti munkában.
S még egy dolgot szeretnék jelezni: a következő ülésünket a munkaterv alapján fogjuk meghirdetni, ez pedig március 12-e, szerda, 12 óra, és az ott jelzett napirendi javaslatokat fogjuk behozni a bizottság elé.
Nem tudom, van-e még valakinek az "egyebek" napirendi pontban valamilyen kiegészítése. Alelnök asszony!
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Én egy javaslatot szeretnék tenni. Ugyan csak a médiából értesültem arról, hogy a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények megítélése most változni készül - médiahír a Btk.-módosítással kapcsolatosan -, de úgy gondolom, ez egy olyan horderejű kérdés, amit ennek az eseti bizottságnak is tárgyalnia kellene, még mielőtt a határozat megszületne. Úgyhogy javaslatot szeretnék tenni arra, hogy foglalkozzunk ezzel a témával a közeljövőben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen meg fogjuk vizsgálni, hogy mikor, milyen formában tehetjük ezt meg. Utána fogunk nézni ennek az ügynek, és ha van lehetőségünk, ezt természetesen meg fogjuk tenni. (Dr. Spiák Ibolya: Köszönöm.)
Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Van itt két félős kolléganő, aki nem mer szólni, ezért én jelzem, hogy meghívtak bennünket két rehabilitációs otthonba látogatóba. Azt gondolom, ezzel kapcsolatban időpontot kellene egyeztetni. Erdős Eszterékről és Bereczki Ágiékról van szó.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottsági ülés után vagy bármely megfelelő időpontban le fogunk ülni és egyeztetni fogunk, erre nem látok semmilyen akadályt.
Van-e még valakinek valamilyen bejelentése? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor köszönöm szépen az igen aktív mai munkát.
A bizottsági ülést bezárom. Március 12-én találkozunk. Köszönöm szépen mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 5 perc)
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea