Káb-2/2008.
(Káb-12/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2008. március 12-én, szerdán, 12.00 órakor
a Képviselői Irodaház 532. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató az iskolai és a további színtereken folytatott prevenciós tevékenységről *
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatója *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek *
Válaszok, reflexiók *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
További kérdések, észrevételek, reflexiók *
Viszontválaszok *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium) *
Az internet alapú tájékoztatás lehetőségei a kábítószerügyben *
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) tájékoztatója *
Az Északi Támpont Egyesület tájékoztatója *
Hozzászólások, észrevételek *
Válaszok, reflexiók *
A civil szervezetek szerepe a nemzeti stratégia prevenciós céljainak megvalósításában *
Pusztaházi Istvánné elnök (Önkontroll Egyesület) tájékoztatója *
Észrevételek *
Egyebek *
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) tájékoztatója az Országos Addiktológiai Intézet megszüntetésével kapcsolatosan *
1. Tájékoztató az iskolai és a további színtereken folytatott prevenciós tevékenységről
2. Az internet alapú tájékoztatás lehetőségei a kábítószerügyben
3. A civil szervezetek szerepe a nemzeti stratégia prevenciós céljainak megvalósításában
4. Egyebek
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Pettkó András (MDF), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz) Pettkó Andrásnak (MDF)
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Halmai Gábornénak (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) dr. Hoffmann Rózsának (KDNP)
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Portörő Péter főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet)
Tóth Bálint (Északi Támpont Egyesület)
Bor Gergely (Északi Támpont Egyesület)
Gondi János elnök (Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége)
Szabó Zoltán rendőr őrnagy (DADA-program)
Pusztaházi Istvánné elnök (Önkontroll Egyesület)
Dr. Rácz József szakértő (MSZP)
Szabadka Péter szakértő (KDNP)
Victorné Erdős Eszter szakértő (Fidesz)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 12 perc)
Elnöki bevezető
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, szakértőket, meghívott vendégeinket. Javaslom, kezdjük el a mai munkánkat.
Mielőtt a napirendre térünk, megállapítom, hogy a bizottság három képviselővel és három helyettesítéssel határozatképes: Winkfein Csaba helyettesíti Tóth Istvánt, Halmai Gáborné Gusztos Pétert, Hoffmann Rózsa pedig Cser-Palkovics Andrást.
A napirendre javaslatot tettünk és kiküldtük képviselőtársainknak. Kérdezem, van-e valakinek más javaslata a napirendre. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, aki ezzel egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag elfogadtuk.
Tájékoztató az iskolai és a további színtereken folytatott prevenciós tevékenységről
Az 1. napirendi pontunk: tájékoztató az iskolai és a további színtereken folytatott prevenciós tevékenységről. Erre egyrészt az Oktatási Minisztériumot kértük fel, másrészt pedig a Szociális Minisztériumot. Külön köszöntöm Simonyi Istvánt az Oktatási és Kulturális Minisztérium részéről, valamint Portörő Pétert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről.
A megbeszéltek szerint megkezdjük a mai munkát. Simonyi Istváné a szó. Tessék parancsolni!
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium) tájékoztatója
SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Röviden, néhány diában szeretném összefoglalni az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007. évi tevékenységét az iskolai színtéren végzett egészségfejlesztési és drogprevenciós feladatairól, illetve tevékenységeiről.
Elsőként szeretném megemlíteni, hogy a Nemzeti alaptanterv és az arra épülő kerettantervek továbbra is központi feladatként fogalmazzák meg az iskolai egészségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, amin belül határozottan szerepet kap a drogprevenció. Ezen belül a NAT felülvizsgálata során megerősítettük az iskola koordinációs szerepét és felelősségét, illetve továbbra is kiemelt fejlesztési területet jelent a testi és lelki egészség mint fejlesztési terület. Ezen belül különösen nagy hangsúlyt kap a dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, táplálkozás és különböző viselkedéses addikciók kialakulásának megelőzése.
Továbbra is fontosnak tartjuk és az iskolának megkerülhetetlen feladata az egészséges életmódra nevelés, az egészségfejlesztés holisztikus szemléletének alkalmazása, és ezt az egész intézményre szeretnénk kiterjeszteni. Az oktatási tárca folyamatosan szakmai segítséget nyújt az intézményeknek, ez többnyire úgy nyilvánul meg, hogy az intézmények valamilyen kéréssel, beadvánnyal fordulnak a tárcához, és ehhez szakmai támogatást tudunk nyújtani. Szeretném megemlíteni, hogy ugyan 2004-ben adtuk ki ezt a segédletet, de ez a segédlet magában foglalja mindazon feladatokat, illetve ajánlásokat, amelyeknek az iskoláknak meg kell felelnie ahhoz, hogy ez az egészségfejlesztés holisztikus szemlélete az intézményen belül megjelenhessen.
Most már tényleg hagyományosan, a mindenkori ifjúsági ügyekért felelős tárcával közösen évről évre pályázatot írunk ki az iskolai egészségfejlesztési és drogprevenciós feladatok támogatására. Erről Portörő Péter, gondolom, részletesen fog tájékoztatást adni. Az OKM részéről az idén is szeretnénk, hogy ez a pályázat kiírásra kerüljön.
Úgy gondolom, nagyon fontos megemlíteni, hogy évről évre körülbelül 100-150 ezer tanulót érünk el, átlagosan 300-350 iskola részesül ily módon támogatásban. Az elmúlt évben két pályázat előírta, hogy a tanévbe folyamat jelleggel be kell épülnie a prevenciós munkának, és tanulócsoportonként minimum öt foglalkozást kell tartani ezen a területen.
Ezenkívül az OKM a Munkaerő-piaci Alapból a legális és illegális szerhasználat veszélyeivel kapcsolatban egy szakiskolai programot támogat. Ennek nagyon fontos része, hogy a szakiskola 9. évfolyamába kerülő tanulóknak tartanak foglalkozásokat, régiónként minimum hat szakiskolában valósul meg ez a program; három óra megtartásáról van szó, amely felöleli a legális és illegális szerhasználat veszélyeit. S különösen egy olyan szegmense van ennek a programnak, melynek során a munkavégzést befolyásoló következményekkel is megismertetik a tanulókat, hogy ha tehát a hétvégén elmennek egy szórakozóhelyre, és hétfőn esetleg gyakorlati képzésen vesznek részt, tisztában legyenek azzal, hogy milyen következményei lehetnek ennek.
Egy másik program, amelyet támogatunk, ez az "ADD a kezed" program. Ez egy országosan megszervezésre kerülő program, amely 2007-ben indult, és 2008-ban is tart, felöleli az alkohol, a dohányzás és a drogfogyasztás témakörét, a megyeszékhelyeken szervezik. Erről a programról azt kell tudni, hogy itt nemcsak a tanulókkal, hanem a pedagógusokkal, az iskolában tevékenykedő védőnőkkel, iskolaorvosokkal is foglalkoznak, tehát továbbképzéseket szerveznek. Ezek a programok általában kétnaposak, egy nap szakmai program, amely során az iskolaorvosoknak, védőnőknek tartanak szakemberek továbbképzést, a második nap egy nyílt nap, ezen a nyílt napon szervezik meg a tanulókkal való foglalkozásokat, illetve szűrési lehetőséget is biztosítanak.
A következő program, amelyet támogatunk, "Szertelenül" címmel egy rádiós magazinműsor, amely az ország hét régiójában készül, mégpedig a tanulók bevonásával. A tanulók amatőr rádiós felvételeket készítenek, a saját szemszögükből, hogy ők hogyan látják, az intézményükben hogyan valósulnak meg az egészségfejlesztési-drogprevenciós programok, ezt ők hogyan élik meg, és vannak-e javaslataik, amelyeket szeretnénk majd figyelembe venni a jövőben. Elég érdekes tapasztalatok vannak, hiszen már jó pár régióban elkészültek ezek a műsorok, és volt olyan régió, ahol a tanulóknak az volt a véleménye, hogy olyan foglalkozásokra lenne szükség, amely az elrettentésen alapszik, és olyan elrettentéseken, amelyek a valóságban megtörtént dolgok; megemlítik például a Gáspár Károlyról készült filmet, a "Karesz végakaratát". Ezzel kapcsolatban természetesen kikértük szakértők véleményét, és továbbra is az az álláspontunk, hogy az elrettentés nem lehet hatékony a prevenció terén.
Pedagógus-továbbképzéseket is támogattunk. A korábbi iskolai drogügyi koordinátorképzést ismét akkreditáltatni kellett, hiszen ötévenként kell akkreditáltatni a pedagógus-továbbképzéseket. Így ennek a képzésnek megváltozott a neve is: "szenvedélykeltő szerek fogyasztásának visszaszorítása, iskolai egészségfejlesztés" címmel történik. Ez egy 30 órás, négynapos bentlakásos tréning, 2007-ben 186 pedagógus vett részt ezen a képzésen. (Pettkó András megérkezik az ülésre.) Ezeket a képzéseket Zánkán szervezzük. Egy másik képzés a mentálhigiénés alapfokú továbbképzés. Erre a képzésre 242 pedagógus jelentkezett és vett részt 2007-ben.
Szeretném a bizottságnak megemlíteni, hogy úgy gondolom, a számok jelentenek valamit. Ugyanis Zánka szervezi ezt a két képzést, és tapasztaljuk, hogy a szenvedélykeltő szerekkel kapcsolatos vagy drogkoordinátor-képzésre nincs akkora igény a pedagógusok között, nem jelentkeznek annyian. Látjuk, hogy míg a mentálhigiénés képzésre 242-en jelentkeztek, erre a drogkoordinátor-képzésre 186-an. Ami azt jelenti, hogy valamiért ez a fajta továbbképzés a pedagógusok körében nem annyira népszerű, vagy nem látják annyira hasznosnak. Erre vonatkozóan a tárca részéről felmérést fogunk végezni, és úgy gondolom, meg kell tennünk majd azokat a lépéseket, amelyek ebben a körben és ebben a kérdésben szükségesek, hiszen nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan pedagógusok továbbra is, akik a drogkérdéssel, illetve a szenvedélybetegségekkel tudnak foglalkozni az iskolákban.
A tárca részéről ezek a legfontosabb feladatok, illetve tevékenységek, amelyeket 2007-ben elláttunk, illetőleg megkezdtünk. Ha a bizottság tagjainak van további kérdése, állok rendelkezésükre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ahogy ismerem a képviselőket meg a szakértőket, biztos, hogy lesz kérdés, hiszen azért is kértük ide ezt a témát, mert nagyon sok minden felvetődött már korábbról is. Az előző jelentés készítésekor is foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel.
Azt javaslom, ha elfogadják a képviselők és a szakértők, hogy először az SZMM részéről is hallgassuk meg az előadást, és azt követően összevontan tárgyaljuk meg és tegyük fel a kérdéseinket, ha ez így elfogadható. (Nincs ellenvetés.) Köszönöm szépen.
Portörő Péter következik a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről. Péter, öné a szó.
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm elnök urat és a bizottságot, illetve valamennyi résztvevőt.
A mai alkalommal egy tájékoztatót szeretnék bemutatni, amely egyrészt a drogprevenciós programokkal kapcsolatos kormányzati terveket tartalmazza. Ez az az akcióterv, amelyről korábban is esett szó a bizottsági üléseken; ezt az akciótervet 2007 decemberében fogadta el a kormány, és több olyan programelem, illetve feladat is található ebben az akciótervben, amely szorosan kapcsolódik ehhez a témakörhöz. Másrészt az oktatási tárcához hasonlóan szeretném bemutatni, hogy azok a források, amelyek rendelkezésre álltak 2007-ben, milyen módon kerültek felhasználásra.
Ez a kormányhatározat a 1094/2007. (XII.5.) kormányhatározat, amely egy olyan fontos rendelkezéscsomagot tartalmaz, amely immáron határidőkkel, felelősökkel megjelölve elhatározza, illetve feladatot ró az érintett tárcákra abban a tekintetben, hogy álljon fel egy drogmegelőzési-egészségfejlesztési akkreditációs bizottság, amely a prevenciós szolgáltatások tartalmi minimumkövetelményének meghatározásában, magában az akkreditációs folyamat kialakításában vesz részt. Ebben érintett az Egészségügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Szociális Minisztérium, illetve az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Ez a bizottság megkezdte előkészítő tevékenységét, illetve az első félévben kidolgozásra kerül egy olyan szakmai ajánlás, amely az akkreditációval összefüggésben minimumfeltételeket fog tartalmazni. Szintén ehhez az intézkedéscsoporthoz tartozik az a határozati pont, amely a prevenciós programokra vonatkozó egységes minőségbiztosítási rendszer kialakítására rendel el feladatot. Továbbá az iskolai prevenciós színtér szempontjából egy olyan változást hoz a finanszírozási rendszerben, illetve a kormány egy olyan intézkedésről döntött, amely egyrészt a 2008-2009-es évben kijelenti, hogy a jelenlegi finanszírozási körben, tehát a korábban említett, oktatási és szociális minisztériumok által támogatott iskolai programban továbbra is biztosítja a megfelelő forrásokat. Ebben, mint látják is a dián, az 5-11. évfolyamon tanuló diákok legalább 30 százalékára teszünk kísérletet, illetve az Oktatási és a Szociális Minisztérium közös programján kívül számolunk azokkal a tevékenységekkel is, amelyek más tárcák hatókörébe tartoznak. 2010-től többletforrás bevonásáról döntött a kormány, és immáron az 5-8. évfolyamon tanuló diákok lehetőleg teljes körű elérését célozza meg ez az akcióterv.
Szintén a prevenciós aktivitásokhoz tartozik a munkahelyi drogpolitikai irányelvek kialakításának feladata, valamint a "drogmentes munkahely" program kiszélesítését célzó támogatási programok kialakítása és működtetése. Erre is ez év folyamán fog sor kerülni, tehát ez is 2008. évi feladat, de valójában, ha megnézik majd ezt a kormányhatározatot, a pontos határidők, felelősök megtalálhatók benne.
Szintén releváns a témakör szempontjából a hátrányos helyzetű személyeket elérő megelőző programok fejlesztése, illetve modellprogramok kialakítása. Ez a típusú kategória, illetve finanszírozási célcsoport, programcélcsoport meg fog jelenni a 2008. évi pályázati rendszerben is. Ez egy újítás a korábbi évekhez képest.
Végezetül egy nem közvetlenül kapcsolódó intézkedés, felhatalmazás, amely a "biztonságos szórakozóhely" programmal összefüggésben határoz meg feladatot: ez a diszkóbalesetek megelőzése szempontjából kapcsolatba hozható valamennyi intézkedés, lehetőség megvizsgálását, illetve javaslat kidolgozását rendeli el.
Még egy pont van, ezt mindenképpen szeretném megemlíteni. Korábbi bizottsági üléseken a büntetés-végrehajtási intézetekben zajló programokról hallott a bizottság is egy beszámolót. Az akcióterv is külön hangsúlyt szentel a megelőző szolgáltatások fejlesztésére, itt a drogprevenciós körletekre gondolok, illetve egyéb olyan programok fejlesztésére, amelyek alternatív kezelési vagy speciális terápiás és utógondozó lehetőségeket biztosítanak.
Ezek lennének tehát azok az intézkedési tervek, amelyeket a nemzeti drogstratégia végrehajtását szolgáló 2008-2009. évi akcióterv megfogalmaz.
Szeretnék rátérni azokra a programokra, amelyek támogatása a Szociális és Munkaügyi Minisztériumon belül a kábítószerügyi koordináció részéről jellemezhető 2007. év vonatkozásában. Azért fogalmaztam így, mert ha prevencióról beszélünk, számos olyan terület, tevékenység, akár családsegítés vagy szociális területen bármely olyan tevékenység, amely prevenciós jelleggel zajlik, talán érdemes lenne ezekkel is együtt gondolva vizsgálni ezt a kérdést. Itt most csak a kábítószerügyi koordináció által támogatott programokról nyújtunk tájékoztatást.
A stratégia tizenkét prevenciós színteret határoz meg, amint látják is itt a dián. A támogatási rendszert ezeknek a színtereknek a figyelembevételével alakítjuk ki immáron évről évre. Jelenleg az iskolai színtéren működő drogprevenciós szervezetekről már abszolút részletességgel, kutatáson alapuló információkkal rendelkezünk; ennek a bemutatására és vizsgálatára is sor került már korábbi bizottsági üléseken.
Az elkövetkezendő időszakban vélhetően többet fogunk tudni majd azokról a prevenciós programokról, amelyek az iskolai színtéren kívül zajlanak. Ennek feltérképezése céljából kutatást is rendelt el a tárca, ennek megvalósítása ez év közepéig, tehát a pályázat lezárásáig valósul meg. Erről is szívesen beszámolunk itt majd a bizottságban.
Mindezeket azért mondtam el így külön, mert olyan információkat szeretnék itt most bemutatni, amelyek főleg a finanszírozásra vonatkoznak, és nem kifejezetten a szakmai típusú szempontokat, sajátosságokat ismertetik.
Említésre került az SZMM-OKM közös iskolai egészségfejlesztési és drogmegelőzési pályázata. Ebben a pályázatban, egyrészt folytatva a korábbi hagyományt, lépést tettünk annak irányába, hogy majdan ez az akkreditációs folyamat biztonsággal el tudjon indulni, illetve ne váratlan speciális szakmai feltételekkel találják majd szembe magukat az iskolák, a szakmai szervezetek. Úgyhogy ebben a felhívásban külön rögzítettünk már olyan feltételeket, amelyek szakmai konszenzusos elvárásokat fogalmaznak meg a programokkal szemben. 230 ilyen nyertes pályázat született 2007-ben, és 157 millió forint támogatást ítélt meg a bírálóbizottság.
Szintén az iskolai színtérhez köthető, abból az okból kifolyólag, hogy ezek szervezése nagyban összefügg az iskolai pedagógiai munkával, illetve gyakorlatilag pedagógusok és diákok vesznek részt olyan egyedileg támogatott, nevezhető úgy, hogy kiemelt programokban, amelyek egyrészt hatókörük szempontjából kerülnek ilyen egyedi támogatási körbe. Egy országos, nagy létszámmal foglalkozó program esetében ezt indokoltnak tartottuk. 2001-2002 óta működik már a Háló-mozi program, amelyben több ezer diák és több száz pedagógus vett részt. A program sajátossága az, hogy külön a diákokkal és a pedagógusokkal is szakemberek beszélgetnek. A külön tárgyalás oka az is, hogy a diákok részére sikerüljön olyan légkört kialakítani, amelyben megnyílhatnak, problémáikat, kérdéseiket feltehetik. Úgy érzem a visszajelzések alapján is, hogy ez egy sikeresnek tekinthető program. Többször találkoztunk már olyan felbukkanó esetekkel, problémákkal, amelyek ennek a tevékenységnek, ennek a Háló-mozi szolgáltatásnak a folytán kerültek napvilágra.
István az Oktatási Minisztérium támogatási programjai között említette a Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület Közalapítvány programját, amely a Szertelenül programmal kapcsolódott össze, itt két tárca közös programjáról van szó. Ennek a programnak az esetében indokoltnak tartottuk az egyedi úton történő támogatási javaslatot, hiszen itt ötszázas nagyságrendben iskolákkal foglalkozó szervezetről és programról van szó.
Szeretnék áttérni ezek után a nemzeti drogstratégiában meghatározott olyan színterekre, amelyek támogatása a jelen időszakban, illetve a korábbi években is egy komplex és a közösségi színtéren való megvalósítás szándékát tükröző keretben kerül kiírásra. Azaz azok a színterek, amelyek itt felsorolásra kerültek - család, szabadidő, munkahely, szórakozóhelyek, gyermekvédelmi intézmények, veszélyeztetett csoportok, illetve lehetne még itt a sportot is említeni -, ebben a kategóriában pályázhatnak. Ebben a kategóriában 150 nyertes pályázat született, 150 program kapott támogatást mintegy 167 millió forint összegben.
Ugyanezen színterekkel összefüggésben fontos megemlíteni két olyan pályázati kategóriát is, amely egyébként nem lenne témája, tárgya ennek a mai bizottsági ülésnek. Itt a kezelés, ártalomcsökkentés témakörét érintjük az alacsonyküszöbű szolgáltatást végző szervezetek támogatásában; a szórakozóhelyen biztosított szolgáltatások, például partiszervizek, úgy gondolom, abszolút mértékben kapcsolhatók ehhez a témához. Valamint a képzési tevékenységgel kapcsolatba hozható pályázat esetében is a kortársképzés is külön alkategóriát képez. Magára a képzési programokra egyébként 35 millió forintot ítélt meg a pályázati döntőbizottság 37 nyertes pályázat esetében.
Ebben a történetben léteznek, működnek évek óta bizonyára közismert programok, egyrészt a "Köztes átmenetek - a drogokról" kiállítás, amely a család elsődleges szerepére kívánja felhívni a figyelmet a megelőző munkában. Azt hiszem, ezt a kiállítást sokan látták önök közül. Kiemelten kezeljük, kiemelten támogatjuk ezt a programot, több hazai nagyvárosban is bemutatásra került; jelenleg Tiszaújvárosban mutatják be. Ide tartozónak ítélem a "Civil falu a Sziget-fesztiválon" nyújtotta prevenciós szolgáltatások programjának bemutatását is, amelyről a MADÁSZSZ tájékoztatójában már hallottunk részletesen. Ezt 2007-ben 1,9 millió forinttal támogatta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium.
A harmadik, általam meghatározott vagy különválasztott terület a média és információs társadalom világát, illetve közvetítő szerepét hangsúlyozza; a mai bizottsági ülésen is elő fog még kerülni ez a témakör. Egyrészt sugárzott és elektronikus médiaprogramok pályázati támogatása mintegy 25 millió forintos támogatási összeggel valósult meg 25 program esetében. Médiaanyagok, televízió- és rádióműsorok, játékfilmek s a többi finanszírozására nyílt lehetőség, illetve maguk a szakmai szervezetek is készíthettek olyan kiadványcsomagokat, amelyek egyrészt a saját szolgáltatásaikat mutatták be, másrészt a prevenciós eszköztárat is bővítették ezek a programcsomagok.
Három egyedi jellegű program jellemzi ezt a témakört. A "szenvedélyek napja" immáron évek óta megrendezésre kerül. A drogokon túl egyéb olyan szenvedélyek kérdéseivel is foglalkozik ez a program, amely kapcsolatba hozható a fiatalok életmódjával, viselkedésmódjával. Azért a média és információs társadalom körében ismertetem ezt a programot, mert úgy gondolom, nagyon fontos szerepe van a médiának magában a közvetítő szerepben, a megjelenésben, a sajtónyilvánosságban; ez egy igen nagy létszámot elérő, sikeres programnak tekinthető. A rendezvény lehetőséget ad a civil szervezetek számára is, hogy bemutatkozzanak, tapasztalataikat kicseréljék.
A kábítószer-ellenes világnap eseményei inkább a kampányjellegű tevékenységek, figyelemfelhívó események kategóriájában értelmezendők. Ennek keretében tévéspot készül, illetve olyan figyelemfelhívó esemény, amelyhez kapcsolódóan nemcsak Budapesten, hanem országszerte különböző események valósulnak meg a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumok közreműködésével is.
A harmadik program pedig az informatikai támogatás lehetőségét biztosítja civil szervezetek számára. Ez egy egyedi program, amelyet a Kevice Egyesület készített; gondolom, erről is bőven lesz szó az elkövetkezendő tájékoztatókban.
Az elmúlt időszakra vonatkozóan ennyit szerettem volna elmondani. Ha van kérdés, szívesen válaszolok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most van lehetőség arra, hogy képviselőtársaim, szakértők kérdéseket, észrevételeket fogalmazzanak meg. Ezt megpróbáljuk összegyűjteni, majd megkérjük a minisztériumi előadókat, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre.
Hoffmann képviselő asszony jelentkezett elsőként. Tessék parancsolni!
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most kérdésekkel kezdeném, és majd az erre kapott válaszok után fogom a reflexióimat megtenni.
ELNÖK: Igen, lesz erre lehetőség.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Több kérdést is összeírtam. Simonyi úrtól kérdezem először, van-e arról valamilyen képük, hogy ez az évenkénti legalább ötórás program az iskolákban milyen tartalmi, módszertani segítséggel folyik. Egyáltalán ki tartja ezeket az öt órákat, valóban megtartják-e? Van-e ehhez megfelelő taneszköz, segédlet, használják-e ezt az iskolák? Vagyis ezeknek az ötórás képzéseknek a hatékonyságáról van-e valamilyen képük?
A második kérdésem a pedagógus-továbbképzésekre vonatkozik. Láttuk, hogy elég kevesen mennek a kifejezetten drogfelelősi, illetve drogkoordinátori továbbképzésre; a mentálhigiénés képzésre is a 270 nem olyan nagyon sok, tekintve, hogy hány pedagógus van. A kérdésem az, hogy ezeknek a továbbképzéseknek a költségeit ki fedezi és milyen keretből, mibe kerülnek ezek.
A harmadik kérdésem azzal kapcsolatos, hogy a szülők részére hirdetett valamilyen prevenciós programot az OKM. Betört-e már erre a területre?
Negyedszer azt kérdezem, hogy az akkreditált programok, továbbképzések hatékonyságáról van-e valamilyen képük. A pedagógus-továbbképzési akkreditáció hangsúlyozottan tartalmi kérdéseket ugyanis nem vizsgál, az akkreditáció beadásához meg kell felelni bizonyos formai követelményeknek, oktatókat meg kell nevezni, szakirodalmat, jól le kell írni, hogy mit akarnak csinálni. Ha az akkreditáció megvan, és zajlanak a továbbképzések, az izgalmas kérdés az, hogy ott valóban mi folyik, és milyen ezeknek a hatékonysága. Van-e ezekről visszajelzés, akár a továbbképzésben részt vevő pedagógusok elégedettségmérését összesítik-e? Történt-e már olyan, hogy esetleg nem megfelelő színvonalú továbbképzést beszüntettek, vagy az öt évre szóló akkreditáció automatikus útlevelet ad a program szervezőinek, hogy menjenek tovább?
Hasonlót szeretnék kérdezni Portörő úrtól. Ezeknek a pályázatoknak a megtérülése izgat. Azt látom, hogy eléggé elaprózott pénzek vannak; láttunk ilyen adatokat, hogy 230 nyertes pályázat 157 millió forint; ha jól számolom, így egy pályázat 1 millió forint alatti összeget jelentett, ha átlagolunk. Vagy a média esetében 25 nyertes pályázatra 25 millió forint volt; átlagban 1 millió forint. Tehát mi történik utána ezekkel? Megnyerik a pályázatot, csinálnak valamit. Kapnak-e önök, akik a pályázatokat kiírják, erről autentikus véleményt, hogy ezek értek-e el eredményt, hatottak-e, sikeresek voltak-e, legalább a résztvevők elégedettségét elnyerték-e?
Az utolsó kérdésem voltaképpen mindkettejükhöz szólna. Ha jól figyeltem, nem találtam a projektek között olyat, ami, ha szabad így mondanom, a prevenciónak az indirekt módját célozta volna meg. Mit értek ezalatt? Azok a gyerekek, akik droghoz, alkoholhoz, bármilyen pótcselekvéshez nyúlnak, általában valamiben hiányt szenvednek, unatkoznak, nem tudnak magukkal mit kezdeni, tehát sok ilyen gyökere lehet. Vagyis az indirekt prevenció alatt azt értem, hogyha olyan elterelő programokat kínálunk a gyerekeknek, táborok, erdei iskolák, sportolási lehetőségek, amelyek lekötik a gyerekek figyelmét és energiáját. Elég sok tapasztalat szól arról, hogy a legjobb prevenció az, ha a gyerekek aktivitását hasznos cselekvésbe csatornázzuk be. Tehát vannak-e ilyen programok - én ilyet nem láttam -, és egyáltalán hogyan viszonyulnak ehhez?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. Halmai Gáborné következik.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Picit továbbvinném ezt a gondolatot. Nagyon izgalmas kérdés feszegetni a hatékonyságát ezeknek a programoknak, de talán ennél is izgalmasabb kérdés a lefedettséget megnézni. Nekem mindkét előadás kapcsán az jutott eszembe és személyes tapasztalatom is, hogy amikor pályázati rendszerek vannak, ehhez vajon kik férnek hozzá, és ugyanazok-e, akik hozzáférnek. Magyarul, tényleg hány iskola az, amelyik ezeket a programokat végzi, rendszeresen végzi-e, vannak-e olyanok, akik végképp kiesnek? Ez nagyon izgalmas kérdés lehet, és épp elemzések révén ehhez hozzá lehet jutni. S miután nekünk erről vannak személyes tapasztalataink, hiszen a kábítószerügyi egyeztető fórumok többek közt éppen ilyenek révén vagy ennek a szükségletnek a megoldására jöttek létre, ezért az is a tapasztalatom, hogy azért vagyunk nehéz helyzetben, mert ahol érintett, megérintett az összes szereplő, iskolaigazgatók, összes osztályfőnök, ott sokkal könnyebb a koordináció, sokkal jobb az együttműködés, ott sokkal hatékonyabbak a programok.
Ezért a kérdésem és a javaslatom ugyanaz, mert nem tudom, van-e rá valódi válasz, hogy vajon, amikor az iskolaigazgatóknak országos szakmai képzési programok vannak, ott ez előkerül-e, ismerik-e a problémát és ismerik-e a pályázati lehetőségeket, hogy hányféle eszközzel lehet élni. Azért jutott eszembe, hogy ezt elmondjam, mert én majdnem biztos vagyok abban, hogy amikor valaki nem jelentkezik ilyen programokra, annak lehet az egyik kérdése az, hogy vajon miből fizetik ezt, benne van-e a hétéves továbbképzési rendszerben, szóval egyszerű-e hozzájutni ehhez a dologhoz. De a másik az, hogy ezt a munkát végezni, ha ez nem önálló álláshelyen van - márpedig ma már az iskolákban nem önálló álláshelyen van -, s általában az ilyen témákkal foglalkozó pedagógusoknak sok a feladata, a mentálhigiéné, a drogmegelőzés általában (Dr. Hoffmann Rózsa: Gyermek- és ifjúságvédelem.), az ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok, akkor nekik az nagyon nagy segítség lenne, ha erre valamilyen módon az iskola úgy figyelne, hogy ha nem is tud extra órakedvezményt adni vagy pluszfizetést, de segíti ezeket a pedagógusokat, mert fontosnak tartja ezt a témát. Tudom, néha még az is gond, hogy egy egyeztető fórum alkalmára el tudjon jönni az adott pedagógus, aki ezzel foglalkozik hivatalból, nemhogy megfizetve legyen vagy másfajta módon.
Visszatérve a kérdéshez és a javaslathoz, nagyon fontosnak tartanám, hogy készüljön erről egy átfogó kép, hogy vajon minden intézmény, benne az iskolaigazgató, erről a kérdésről kap-e rendszeresen információt, ismeri-e a lehetőségeket, és rendre meg kell őket azzal szólítani, hogy milyen problémával állunk szemben, és milyen lehetőségek vannak az osztályfőnökök, a pedagógusok számára, mert akkor kicsit segítünk ebben.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ehhez csatlakozva, ha ezt írásban meg tudjuk kapni mint bizottság, azt köszönjük szépen, és továbbítjuk a képviselőknek, a szakértőknek. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a területet.
Pettkó képviselő úr jelentkezett korábban. Alelnök úr, tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Készülve a mai bizottsági ülésre, egypár pontban összeírtam a gondolataimat ehhez a témához. Az első előadásról kicsit elkéstem, ezért elnézést kérek, de a másodikat már végig tudtam hallgatni.
Azt gondolom, el kellene gondolkodni azon, hogy nem kellene-e visszatérni a régi, jól bevált, nagyobb iskolai prevenciós programokhoz, mivel a sok kicsi sokra megy elv lehet, hogy itt fordítva érvényesül. Ha megkapjuk azokat az anyagokat, amelyeket a képviselőtársaim kértek, lehet, hogy jobban és többet láthatunk ebben, hiszen a drog területén nincs új a Nap alatt, még akkor sem, ha egy-két új diszkódrog jelenik meg különböző időszakonként, de a függőség megelőzése a drogmentes viselkedés stabilizálásán múlik, ami a neveléssel érhető el.
A második észrevételem az, hogy a nemzetközi normák alapján az életvezetési típusú és a személyiségfejlesztő elemeket is magába foglaló drogprevenciós programokat tartjuk mi hatékonyaknak.
A harmadik: egyetértek, javítsunk a tanárok drogprevenciós képzettségén. Az iskolai drogkoordinátort jó ötletnek tartom, és ha jól tudom, az NDI készíti fel a tanárokat, ott folyik a képzés... (Dr. Felvinczi Katalin: Nem.) - akkor majd a válaszban elmondjátok, ki és miképpen készít fel erre. De talán itt is kellene egy olyan felmérést végezni, hogy ez az oktatás milyen irányba visz, és mekkora ennek a hatékonysága, hiszen az interneten lehet olvasni számos olyan tanárnak a levelét, hogy amikor baj van, akkor hirtelen nem tudja, hova kell fordulni.
A másik dolog, amiről mindenképpen szeretnék beszélni: felmerült a Sziget-fesztivál kérdése. A Sziget-fesztiválon való megjelenést nagyon fontos és támogatandó dolognak tartom a mindenkori kormányzat részére, de azért valljuk be, és ezen a bizottsági ülésen szerintem csak őszintén szabad beszélni, hogy ezen a területen évek óta visszaszorulás van, hogy milyen programokat tudnak az ottani egyesületek megvalósítani, egyáltalán hány ilyen egyesület tud megjelenni ezen a fesztiválon, és ezeknek az egyesületeknek milyen anyagi forrásaik vannak. Tudom, hogy maguk a szigetesek is régebben ingyen biztosították a sátoron kívül a különbözőfajta lehetőségeket, és ma már ezért pénzt kérnek. De én azt gondolom, hiszen egy fővárosi területen folyik ez a fesztivál, szóval itt azért valahogy hatékonyabban kellene közösen fellépnünk, hogy a két-három évvel ezelőtti nagyságot el tudjuk érni a civil falu tekintetében. És itt nemcsak azokról az egyesületekről, azoknak a munkájáról beszélek, akik ehhez a bizottsághoz tartoznak, hanem az egész civil falunak a kérdéséről. Mert a civil falun a tavalyi évben végigmenve, azért nekem elég fájdalmas volt, hogy mekkora visszaesés van ezen a területen.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani az első körben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Én csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni. Nem is ma hallottuk először, hanem a múltkori parlamenti vitában talán államtitkár úr jelezte, hogy 2010-től egy nagyobb összeget, egy 500 millió forintos többletforrást kívánnak átcsoportosítani vagy bevonni erre a területre. Ugye, jól tudom? (Portörő Péter bólint.) Portörő Péter említette, hogy 2010-től ez el is kezdődne. Lehet-e erről többet tudni? Milyen irányba kívánnak menni? Ez körülbelül milyen időszakot, mekkora összeget jelent, éves szinten hogyan nézne ez ki? Picit nézzük ezt meg bővebben! Bár annak örülök, hogy ha jól látom, a felső tagozatosokat ez teljes egészében lefedné, vagyis mindenkihez eljutna 2010-től, de jobb lenne, ha ezt kicsit bővebben látnánk.
Nekem mindig az volt a mániám, hogyan tudnánk odáig eljutni egyszer, hogy valamilyen tantárgyat, egészségfejlesztéssel, egészségmegőrzéssel kapcsolatos tantárgyat vezessünk be, mondjuk, a felső tagozaton. Nem tudom, gondolkoztak-e ezen a minisztériumokban; azt gondolom, mindkettőben volt ilyesfajta gondolkodás is. Erről lehet-e többet tudni? Vannak-e elképzelések, irányok? Tudunk-e abban mi mint eseti bizottság segíteni, hogy ez picit megerősödjön? Igazából azt gondolom, képviselőtársaimnak sok esetben ismerve a véleményét, hogy igazából ez lenne talán a teljes körű megoldás ezen a területen. Ezt hogyan látják a minisztériumok?
Továbbadom a szót, mert további jelentkezések voltak. Haladunk szépen sorban - öné a szó.
VICTORNÉ ERDŐS ESZTER szakértő (Fidesz): Én három kérdést szeretnék feltenni. Az első kérdésem az lenne, van-e arra lehetőség, hogy ez normatívvá váljon, tehát minden gyerek kapjon valamilyen drogprevenciós foglalkozást.
A második kérdésem azzal kapcsolatos, hogy egy náthát lehet kezelni úgy, hogy antibiotikumot veszek be, és úgy is, hogy az immunrendszert erősítem. Tehát az oktatási tárca akarja-e támogatni a nevelésközpontú, az értékelvű és a művészeti nevelés hangsúlyozását az iskolákban? Mert tulajdonképpen ez lenne a legjobb prevenció, ha nevelésközpontú, értékelvű és művészeti oktatást adó iskolákba járhatnának a gyerekek.
A harmadik kérdésem pedig az, lát-e arra lehetőséget - itt már mindkét tárcát kérdezem, sőt egy harmadikat is esetleg, az egészségügyit -, hogy az iskolából kimaradó drogos gyerekek iskolán kívüli alternatív oktatása olyan módon valósulhasson meg, hogy integrálva a terápiás tevékenységgel, vagyis az ő gyógyításukkal. Van-e erre valamilyen elképzelés, mert egyre több a gyerekkorú drogfogyasztó vagy problémás szerhasználó.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szabadka Péter, tessék!
SZABADKA PÉTER szakértő (KDNP): Nekem mindig rossz érzésem van, amikor drogprevencióról csak szűken beszélünk, és úgy, mintha ez csak egy különálló szakterület lenne. A pubertáskorú gyermek - most elsősorban a fiatalkorúakról beszélnék - életében minden hatás lehet prevenciós hatás. Nagyon fontos lenne, ami úgy látom, elmarad, és természetesen fontos az ismeretterjesztés, fontos, hogy legyen drogkoordinátor az iskolában, de nem látom az iskolában, többen feszegetjük indirekt prevenció címen vagy művészeti nevelés címen, a szabadidő szervezését a gyerekeknek. Magam is pályázom mint intézményvezető. Meg kell mondanom, mint intézményvezető nagyon kevés pályázathoz jutnék hozzá, ha csak az intézmény írná a pályázatot, mert most már egyszerűen képtelenség annyi feladat mellett ezt csinálni, úgyhogy profi pályázatírót kell fölkérni és megfizetni azért, hogy ezt megcsinálja; megvan ennek a rendszere. De az a tapasztalat, hogy az ilyen fiataloknál a szabadidő-szervezésre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, a kortárs-preferenciák kihasználására, a kortársak közötti trendek, divatok alakítására sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint az egyéb egyéni vagy mindenféle ilyen erről való ismeretterjesztésre, hiszen a legfőbb prevenciós eszköz a kortársak közötti divatoknak, trendeknek a befolyásolása.
Meg kell mondanom, én egy olyan gyermekotthont vezetek, ahol a gyerekek 80 százaléka úgy jön be, hogy drogérintett, úgy jön be, hogy bűncselekményes. A bűncselekmény és a drog kéz a kézben jár. Az agressziós cselekedetek és sokszor a drog kéz a kézben jár. Tehát nem tudok egyszerűen és kifejezetten csak drogprevencióban gondolkodni akkor, amikor látom, és nemcsak a Béke Gyermekotthonban, hanem látom az iskolákban is, az iskolai agresszió ma nagyon erősen téma, s a többi, vagyis ezt nagyon komplexen kell kezelnünk. És mindemellett úgy látom, hogy az iskolákban visszaszorulnak azok a tárgyak, amelyek az érzelmi intelligenciát nagyon jelentős mértékben befolyásolnák, holott a mai kutatások egyértelműen lassan fontosabbnak tartják, mint az intelligencia fejlesztését, vagy ugyanolyan súlyúnak tartják. Visszaszorulnak az énekórák, a művészettörténeti, művészeti órák, a testnevelésórák, az iskolákban és az intézményekben nincs szabadidő-szervező. Nekem a költségvetési tárgyaláson minden évben meg kell védenem, hogy hogyhogy nekem van szabadidő-szervezőm az intézményben, hogyhogy van drámapedagógusom, és hogy őket főállásban tudom alkalmazni.
A sportfoglalkozások, a diáksport, sportversenyek nemcsak hogy szabadidős foglalkozások, hanem ezek új értékeket visznek a gyerekek szempontjaiba. Ha végigmegyünk a belvárosban, Budapest területén, hány grund van? Hazamegy a gyerek az iskolából, össze tudnak-e jönni a felnőttek, családok egy focimeccsre, hogy csak két utcával kelljen arrébb menni? Nem tudnak összejönni, mert ilyen támogatások nincsenek, ilyen pályázati támogatásokat nem olvasok, hogy mondjuk, önkormányzatok ilyen típusú fejlesztéseket végre tudjanak hajtani. Holott ezek az iskolán kívüli foglalkozások nagyon fontosak.
Utcagyerek-program - ez ma probléma. A drogos gyerekek nagy része ott van az utcán. Ott van a Népliget, ki kell oda menni: a prostituálódott gyerekek ott állnak sorban, és árulják magukat. De le kell menni a bizottság tagjainak, egyszer látogatást tenni, mondjuk, a Nyugati aluljáróba, elszörnyülködnének, hogy milyen világot tapasztalnak ott lent. (Pettkó András: Szoktunk ott járni, tudjuk.) Erre lehetőséget kellene biztosítani, mert megmondom őszintén, én azt látom, és ismerőseim között kutatva azt tapasztalom, hogy ezek az iskolai közvetlen, direkt megelőzési programok nem hatékonyak. Sokkal jobban az indirekt programokra kellene ráfeküdni, sokkal jobban az értékbefolyásolás, trendi magatartás-befolyásolás, magatartás-reguláció felé kell vinni a dolgot, indirekt módon, és azt gondolom, ez hatékony. Azért mondhatom ezt tapasztalatból, mert most már 24 éves korig vannak nálunk gyerekek, nincs keménydrogos az intézetben, marihuánafogyasztás előfordul; 14 éves korosztály alatt fordul elő az áldozás egy-két gyerek esetében; 80 százalékkal le tudtuk vinni ilyen programokkal, olyan 30-35 százalék körüli értékre a droghasználatot.
A bűncselekmény az más kérdés, mert a bűncselekmény még ugyancsak dívik. Azt hiszem, szobrot kell majd emelni ennek a román fiúnak, aki megszúrt egy másikat, akiről az Index bemutatta azt a bizonyos filmet. Az egyik gyerek nálam van az intézetben, és elmondta, csak úgy információképpen mondom, hogy 20 ezer forintot kaptak az Index munkatársaitól arra, hogy ezt a filmet elkészítsék, és beállították a helyzeteket, amikor ordított a fiatal, hogy mutasd be, meg hogy "mi van? mi van?", meg mindenfélét ordítottak. Ezt bemutatta az Index, és ezt az a fiú mondta el nekem, aki ott van nálam. A késes rablás, meg kell mondanom, az utóbbi időben úgy felszaporodott, hogy olyan gyerek, akit meglöktek az iskolában, elsírta magát, hogy nyolc késes rablást követett el drog miatt, szórakozás miatt, s a többi, és ezek így jöttek be az intézetbe most, az utóbbi időben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Rácz doktor úr, tessék!
DR. RÁCZ JÓZSEF szakértő (MSZP): Köszönöm a szót. Én is csatlakoznék az előttem szólókhoz, hogy vajon ez az ötórás képzés nem elavult-e ma már. Egy időben ez hasznos volt, de lehet, hogy ma már másra lenne szükség vagy többre vagy másféle metodikára. A prevenció hatékonyságát nagyon rontják azok a programok, amelyeket ilyen vásári prevenciónak vagy bóvli prevenciónak nevezünk, amelyeket nem a minisztériumok támogatnak, hanem helyi önkormányzatok vagy különböző szervezetek prevenció címszó alatt. Ezek nemcsak hogy komolytalanok, hanem a prevenció hitelességét is lerontják. Nem tudom, ezekkel kapcsolatban mit lehetne tenni, mert ezek nem minisztériumi támogatásból kerülnek megvalósításra, viszont nagyon sokszor találkozunk ezekkel és ezeknek a negatív hatásával.
Aztán a korszerűséggel kapcsolatban itt van például a "mentálhigiénés képzés" elnevezés. A "mentálhigiéné" kifejezést már húsz-harminc éve nem használja a nemzetközi szakirodalom. Tehát lehet, hogy ez a képzés jó, de az elnevezésben nagyon leszűkítő, orvosi, patologizáló megfogalmazás jelenik meg, és lehet, hogy ez az, ami taszítja a pedagógusokat. Itt is korszerűsítésre lenne szerintem szükség, akár az elnevezésben, akár a program összetételében. Arra gondolok, hogy egy hatékonyságvizsgálat hozzájárulhatna esetleg, hogy tovább lehessen lépni. Azt gondolom, ez a fajta iskolai prevenció egy időben hatékony volt, de mára elvesztette a hatékonyságát és az eredményességét. (Szabadka Péter távozik az ülésről.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt továbbadnám a szót, az elmúlt alkalommal a jelentéskészítésnél meg is fogalmaztuk, hogy ha vannak olyan javaslataink, ami a pályázati kategóriákhoz kapcsolható, mint ami most itt többektől el is hangzott, azt gondolom, nemcsak a mai tárgyaláson, hanem máskor is, ha ilyenek vannak, akkor ezt a bizottságon keresztül el tudjuk juttatni a minisztériumhoz, hogy mi mint ezzel foglalkozó képviselők mit tartanánk még különösen fontosnak a pályázati kategóriák kiírásánál.
Nem tudom, ki kezdi a válaszadást. Péter? Tessék!
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Képviselő asszony hozzászólásában két alapvető kérdés merült fel, az egyik, hogy mi történik a pályázatokkal, miután ezek a támogatások lezajlanak. A szervezetek részéről szakmai beszámolókat kell készíteni. Elsősorban kimeneti indikátorok fogalmazódnak meg, nem eredményindikátor, tehát hogy hány személyt értek el a programban, és ők hogyan ítélik meg ezeknek a programoknak a sikerességét, ezt tartalmazhatja egy szakmai beszámoló. Másrészt ezeket a programokat ellenőrzik, helyszíni ellenőrzések formájában nyerünk információkat, visszacsatolást a programokról, illetve a pályázatkezelő is készít szakmai beszámolót.
Amit az előadásban említettem, hogy az iskolán kívüli programokról szeretnénk egy részletesebb, strukturált adatokat tartalmazó képet kapni, az erre a témakörre hangsúlyosan érvényes. Ugyanis magát a vizsgálatot, ezt a kutatást is az alapján tudják elvégezni, hogy megnézik azokat a pályázati támogatást kapott programokat, amelyek az elmúlt években zajlottak. Ennek alapján bízom benne, hogy több ilyen információval is fogunk rendelkezni, tehát magára az eredményességre vonatkozóan is több visszacsatolásunk lesz.
Másrészt szintén fontos lenne azt is még egyszer elmondani, hogy csak arról beszéltünk, ami a nemzeti drogstratégia megvalósítását közvetlenül szolgáló pályázatokat jellemzi, azokról a programokról van közvetlen információnk. De tudjuk, hogy működnek az ifjúsági ügyek területén, a szociális ügyekben, a sportügyekért felelős kormányzati intézményekben is olyan lehetőségek, támogatások - illetve a korábbi években léteztek, ez biztos -, ahol azok a szempontok is megjelentek, amelyek a drogstratégia megvalósítását, annak tágabb körben való értelmezését, a megvalósítók tágabb körét tűzték ki célul. Ezek feltérképezése igen komoly feladat, és szintén ebben a kutatásban, ha csak részlegesen is, de több információ áll majd rendelkezésünkre.
Ugyanakkor, hogy az ilyen indirekt típusú tevékenységek mégis most jelen pillanatban hogyan kezelődnek vagy milyen lehetőségek nyílnak, azzal kapcsolatban azt szeretném elmondani, s miután a bizottsági jelentés is megállapította, hogy a TÁMOP keretében szükséges, hogy kedvezményezettje legyen ez a terület a különböző európai uniós forrásoknak, kialakítás alatt van egy olyan konstrukciós program, amely egyrészt a gyermekügyet, tehát a gyermekvédelmet, az ifjúságügyet és a kábítószerügyet egy ernyő alá hozva gyermekintegrációs programok néven igyekszik majd egy támogatási program keretében kezelni, illetve fejleszteni mind a három területet. Azt, hogy ez hogyan valósítható meg, illetve milyen menetrendje van ennek a dolognak, jelen pillanatban még nem tudom megmondani, viszont ez is 2008-ban már be fog indulni.
Az iskolaigazgatók elérésével kapcsolatban biztosan lesz az Oktatási Minisztériumnak javaslata vagy válasza. Azt hiszem, amikor ebben az ügyben megrendezésre került az anno "Vészcsengő" konferencia nevet viselő rendezvény, amely most "Színtérkép" néven zajlott, az is lehetőséget biztosíthat a jövőben is, ha ez folytatódik, és szerintem folytatni kellene az ilyen típusú eseményeket, hogy az iskolaigazgatók is közelebb kerüljenek a problémához.
A normatíva kérdése kapcsolódik talán a Winkfein elnök úr által felvetettekhez is. Ez az 500 milliós forrás azért ezt nem fogja lefedni, a jelen ismereteim szerint - a mai adatok szerint 420 ezer diákkal számoltunk - nem fogja lefedni az egész kört, ha azt akarjuk, hogy itt minőségi, színvonalas programok folyjanak. 1600 forint tanulónkénti normatívaösszegről beszélünk a jelenlegi futó oktatási és szociális tárca közös pályázatában is. Úgyhogy ez egy megcélzott, az 5-8. évfolyamra arányosan vállalható feladatmeghatározás, nem teljes lefedettség, de ez valószínűleg még további finomításra is szorul. Illetve az is, hogy hogyan fog ez majd kinézni, arról István pénzügytechnikai szempontból fog néhány szót ejteni. Ez is kapcsolódik ahhoz a prevenciós akkreditációs rendszerhez, amelyről beszéltem, illetve amelynek első lépése az iskola színtéren zajló programok akkreditációjának megvalósítása.
Itt tehát együtt mozgó folyamatokról, szálakról van szó. Az előadásomban azért is szerepeltek ezek a kockák, mert ezek szerintem lassan fognak összeállni egységes képpé, illetve ahhoz, hogy kiszámítható finanszírozás legyen, ezeket a részlépéseket mind meg kell tenni.
Volt egy kérdés az indirekt prevencióval kapcsolatban, ezzel kapcsolatban a TÁMOP-ot tudnám említeni. Nem tudom, igazából mi lenne a kérdés tartalma, hiszen a nemzeti drogstratégiában ezek megjelentek, illetve ezek ismertek, és a finanszírozási rendszerben is szempontok.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Simonyi Istváné a szó.
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálom a kérdések sorrendjében a válaszokat megadni.
Képviselő asszony feltette a kérdést, hogy ez az öt óra elegendő-e, ki tartja meg, megtartják-e, milyen módszerekkel, és milyen hatékonysága van. Az elmúlt évben nyolc órát írtunk elő e pályázat kapcsán, és azt tapasztaltuk, hogy ezt a nyolc órát nagyon nehezen tudták az intézmények beilleszteni a tanév rendjébe. Szeretném megemlíteni és továbbra is a figyelmükbe ajánlani, hogy a közoktatási törvény 2003. évi módosításakor a 48. § (3) bekezdésébe bekerült, hogy az intézményeknek a pedagógiai programjukban meg kell fogalmazniuk az egészségnevelési, egészségfejlesztési feladataikat. Ehhez adtuk ki ezt a segédletet, és ebben mi azt határoztuk meg, hogy olyan programot kell készíteni, ami folyamat jelleggel beépül az intézmény életébe. Ezek az SZMM-mel közösen kiírt pályázatok nem azt a célt szolgálják, hogy csupán ebben az öt órában kell a gyerekekkel foglalkozni, hanem azt a célt szolgálja, hogy mi támogatást adjunk az intézményeknek ebben a tevékenységükben, és gazdagítani tudják ezt a saját programot azáltal, hogy külső szakembereket, szakmai szervezeteket tudnak az intézménybe meghívni és bevonni ebbe a munkába.
Itt válaszolnék arra is, hogy ki tartja ezeket. Csak azok a szervezetek, illetve szakemberek tarthatnak foglalkozást az intézményben, akik a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetnek a Szakmai Információs Portálján regisztráltak. Itt a szervezetek nemcsak regisztrálnak, hanem a programjaikkal is megjelennek.
A foglalkozásokat természetesen megtartják, hiszen nagyon szigorú elszámolási rendszer működik. Így nemcsak pénzügyi, hanem szakmai beszámolót is kell készíteni az iskoláknak. S ugyanígy a pályázat kiírása rendelkezik arról, hogy melyek azok a módszerek, amelyeket támogatunk. Elsősorban azokat a módszereket részesítjük előnyben, amelyek nem egy frontális ismeretátadáson alapszanak, és nem kifejezetten a drogok ismertetésével, a drogfogyasztás hatásaival foglalkoznak.
Hogy ezeknek a programoknak milyen a hatékonysága, úgy tudom, az SZMM támogatott egy ilyen felmérést, másrészt az oktatási tárca 2004-ben végeztetett egy felmérést, amely az iskolai prevenciós programokról szólt. Mi tervezzük továbbra is ennek a felmérésnek a megismétlését, azonban jelenleg nincs forrásunk arra, hogy egy ilyen felmérést tudjunk finanszírozni.
A pedagógusok továbbképzését, amelyeket én említettem, az oktatási tárca fedezi, saját forrásai terhére. Egyrészt a nemzeti stratégiából, másrészt a nemzeti stratégia végrehajtásáról szóló kormányhatározatok, illetve az akcióterv alapján a tárcának ez feladata. A pedagógusokat, illetve az intézményt csupán az útiköltség terheli, amivel eljutnak a képzés helyszínére, amúgy a programot teljes mértékben a tárca finanszírozza, és ez a 30 órás akkreditált képzés beleszámít a hétévenkénti 120 órába. Ez tehát egyrészt az intézmények számára is segítséget jelent.
A szülők elérése mindig problémás. Ugyan a már említett SZMM-OKM közös pályázatnak egyik nagyon fontos pontja, hogy a program során a szülőket is el kell érni, a bíráló szakértőknek a felkészítés során minden egyes alkalommal felhívjuk a figyelmét, hogy erre figyeljenek oda, és azok a programok kapjanak elsősorban támogatást, ahol a szülőket is megtalálják a szakemberek, szakmai szervezetek.
Az akkreditált továbbképzések hatékonysága, az elégedettség mérése. Természetesen tudjuk, hogy ez egy formai vizsgálat, ugyanakkor minden egyes akkreditált továbbképzésnél kell lennie minőségbiztosításnak, amely valamilyen módon méri és visszajelzést ad, hogy a pedagógusok mennyire elégedettek a képzéssel. Ezeket korábban a Sulinova összesítette és vizsgálta. Arra most sajnos nem tudok konkrétan választ adni, történt-e olyan, hogy emiatt valamelyik továbbképzésnek az akkreditációját visszavonták volna. Jelenleg az Oktatási Hivatal látja el ezt a feladatot.
Nem említettem az indirekt módját a prevenciónak. Természetesen a tárca támogat olyan programokat is, amelyek nem kifejezetten a drogprevencióval foglalkoznak, így az erdei iskola program támogatását szem előtt tartjuk, illetve több olyan környezeti nevelési programot, amely, ha úgy nézzük és a holisztikus szemlélet alapján nézzük, akkor ide tartozik. Az elmúlt évben az igazságügyi és rendészeti tárcával közösen írtunk ki pályázatot erdei iskola programok támogatására. Hétezer diák vesz részt ilyen támogatott programban. Az IRM mint társtárca kívánsága volt, hogy e program keretében a bűnmegelőzés jelenjen meg, természetesen itt sem arra fókuszálva, hogy mi a bűnmegelőzés. Ezen túlmenően az egészségfejlesztés holisztikus szemléletét szem előtt tartva igyekszünk minden intézmény felé azt közvetíteni, hogy a prevenció nem abból áll, hogy a drogkérdésre fókuszáljanak, hanem egészében az egészséges életmódra nevelést tűzzék ki célul.
Hogy kik férnek a pályázatokhoz: én úgy gondolom, Magyarországon tapasztaljuk, hogy az ország legkisebb településeiről is pályáznak. A pályázat kiírásakor odafigyelünk arra, hogy azok a kis intézmények is pályázzanak, amelyeknél nagyon kevés lenne a támogatási összeg, és ösztönözzük őket, hogy alkossanak konzorciumot vagy kistérségekben közösen pályázzanak, és így emeltebb támogatási összeghez juthatnak. Úgy gondolom, a mi részünkről ezzel ösztönözzük őket, tehát bárki pályázhat.
És igen, hogy az intézményvezetők, illetve osztályfőnökök mennyire érintettek és mennyire tudják magukénak a dolgot, erről nekünk is van tapasztalásunk, hogy ott, ahol az intézményvezető elkötelezett az egészségnevelés terén, a drogprevenció terén, ott jól mennek a programok, sikeres az intézmény, ahol erre nem helyeznek hangsúlyt, ott nem. Azonban az oktatási tárca részéről erre vonatkozóan közvetlenül nem tudunk beavatkozni, hiszen az intézményeket a fenntartók tudják ellenőrizni, és az a fenntartó felelőssége, hogy a pedagógiai programot milyen szinten valósítják meg az intézményekben.
A drogkoordinátor-képzésre vonatkozóan fontos, hogy legyen ilyen pedagógus, azonban az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy nagyon nehezen jelentkeztek a pedagógusok erre a képzésformára, és a mentálhigiénés képzésre sokkal többen. Úgy gondolom, ez abból fakad, hogy ugyan mentálhigiénés képzés a címe ennek a programnak, de ennek van egy olyan eleme, ahol esetmegbeszélésről van szó igen jelentős óraszámban, és ez az, ami, úgy gondolom, a pedagógusokat inkább vonzza, hiszen azokra a problémákra, azokra a kérdésekre kapnak ott választ, amelyeket ők nagyon jól tudnak hasznosítani majd, ha visszatérnek az iskolákba.
Az egészségfejlesztés vagy egészségtan tantárgy megjelenjen-e az intézményekben? Erre vonatkozóan a jogszabályok lehetőséget adnak, hogy beépüljön, azonban azt szeretném itt megjegyezni, hogy a környezetvédelmi tárca szeretné, hogy a környezetvédelem önálló tantárgyként jelenjen meg, az IRM szeretné, ha a bűnmegelőzés valamilyen formában önálló tantárgyként megjelenne. Ha ezeket a kívánalmakat mind figyelembe vesszük, akkor az intézményekben a szaktantárgyak oktatása ellehetetlenülne. Ugyanakkor úgy gondolom, az egészségfejlesztés akkor lehet hatékony, ha az egész intézményre nézve megjelenik, tehát minden tantárgyba beépülne valamilyen szinten, és minden pedagógus, illetve az intézmény minden egyes alkalmazottja az egészségfejlesztés szemléletét szem előtt tartva tevékenykedne az intézményben. Hiszen a gyerekeknek nagyon fontos, hogy az iskola és az iskola által adott ismeretek tényleg hitelesek legyenek, hiszen hiába beszélünk egészségtanról, nem egy tudományos ismeretátadásról van szó, nem az a fontos gyerekeknek, hanem hogy a mindennapi életben azokat az információkat fel tudják dolgozni, amelyek érik őket, döntési helyzetekben dönteni tudjanak, és ami, azt gondolom, a legfontosabb, hogy tudják a konfliktusaikat kezelni. És ezt nyilván nem egy tantárgy keretében elsajátítható dolognak vélem, hiszen minden egyes tantárgyban tudunk olyan üzenet közvetíteni, olyan ismeretet átadni, amely ilyen készségeket tud a gyerekek felé átadni.
Az egészségfejlesztés, egészségtan tantárgy kapcsán tehát minden intézmény számára adott a lehetőség, tehát a pedagógiai önállóságukkal élve beépíthetik az iskola tananyagai közé, viszont minden intézmény, úgy látom, inkább ennek a holisztikus szemléletnek a bevezetésén fáradozik.
A normatíva kapcsán az 1036-os kormányhatározat volt az első, amely a nemzeti stratégia megvalósítására létrejött, és ebben szerepelt, hogy kell egy ilyen normatív támogatást kialakítani. Akkor az oktatási tárca részéről el is készítettük ezt a tervezetet, azonban egy költségvetési törvény - sajnos most pontosan nem tudom megmondani, hogy melyik - ezt felülírta, és ennek az 1036-os kormányhatározatnak ezt a passzusát hatályon kívül helyezte, így ez a normatív támogatás azóta sincs napirenden.
A szabadidő-szervezést fontosnak tartjuk, az indirekt módszereket fontosnak tartjuk; úgy gondolom, az előzőekben ezeket mind elmondtam. Azonban azt látni kell, hogy ezek mind olyan programok, amelyeknek folyamatjelleggel kell beépülni az intézmények életébe, és egyik napról a másikra nem lehet ebben eredményeket felmutatni. Úgy vélem, ez nagyon hosszú, tíz-tizenöt éves távlatban fog valamilyen módon jelentkezni. Ami nagyon fontos, hogy már az óvodákban fontos az egészséges életmódra nevelni, így az óvodáknak szintén adunk olyan ajánlásokat, amelyek ezzel a témakörrel foglalkoznak, szeretném jelezni, hogy itt nem a drogokkal való foglalkozásra fókuszálva, hanem az egészséges életmódra ösztönzésre utalunk. Szeretném megemlíteni, hogy van egy ilyen környezeti nevelési program: a zöldóvoda-program, amely a környezeti neveléshez kapcsolódik, de egy olyan átfogó program, amelynek ha a kritériumrendszerét megnézzük - nem akarok most belemélyedni -, abszolút felöleli az egészséges életmódra nevelést. Erre épül az ökoiskola-program, amely az iskolákban ugyanilyen kritériumok mentén működik, tehát teljesen azokat a szempontokat veszik itt sorra, amivel a gyerekeknek az egészséges életmódra való igényét próbálják kialakítani.
Rácz doktor kérdezte, hogy az öt óra megfelelő-e, elegendő-e. Nyilván nem elegendő, de mint említettem, ezzel az öt órával mi támogatni kívánjuk az intézményeknek az egész éves tevékenységét.
Említette, hogy a mentálhigiéné nem korszerű elnevezés; ezt köszönjük, figyelembe fogjuk venni. A prezentációban jeleztem, hogy a drogosképzésre jelentkeznek kevesebben, a mentálhigiénésre nagyon sokan, ott túljelentkezés van, függetlenül attól, hogy most mentálhigiénés a neve.
Hogy miért csak ilyen kevesen végezték el ezeket a képzéseket: a forrásaink ennyi fő képzését teszik lehetővé. Ha többet tudnánk erre fordítani, több forrásunk lenne, akkor nyilván több pedagógus venne részt ezeken a képzéseken.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Lehetőség van viszontkérdésekre, észrevételekre. Hoffmann képviselő asszony jelezte, hogy ő szeretne élni ezzel. Tessék parancsolni!
További kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm a szót. Elég sok mondanivalóm van, amit az indokol, hogy meglátásom szerint a munkánk leglényegesebb szakaszához érkeztünk. Hiszen mindig is egyetértettünk abban, hogy a kábítószer-probléma legfontosabb területe a prevenció, úgyhogy nagy öröm, hogy végre ezzel ilyen elmélyülten foglalkozhatunk. A leírtak, az elhangzottak és a válaszok alapján néhány reflexiót szeretnék mindehhez fűzni, amiben benne van persze a véleményem is és talán egy-két javaslat is.
Nem vitatva azt, hogy itt komoly szellemi és anyagi erők összpontosultak az elmúlt években ezekben a projektekben, pályázatokban, amelyekről itt most rövid képet kaptunk, nem tudok szabadulni mégsem attól a benyomástól, hogy ezeknek nagy része elszórt pénz. Egyrészt a pályázatok, amit ön is nagyon helyesen hangsúlyozott, és aki kicsit is ért akár az iskolához, akár a pedagógia kérdéseihez, tudja, hogy a pályázatok egy ideiglenes jellegű működésre adnak lehetőséget, egy évre szólnak, fél évre szólnak, esetleg hosszabb időre, de nem tud beépülni egy intézmény tevékenységébe egy olyan szemlélet, olyan tevékenység, amelynek lejár valamikor a határideje.
Azonkívül ezek a pénzek, amelyeket itt láttunk, rendkívül megint csak szétaprózottak. Civil szervezetekre 3 milliót láttam. Megismétlem: 25 díjnyertes médiapályázat volt, 25 millió forinttal. Ez azt jelenti, hogy egy pályázat átlag 1 milliót kapott. Hát mit lehet csinálni 1 millió forintból?! Hatékony dolgot nem. Ki lehet pipálni azt, hogy teljesítettünk valamit, pályáztunk, esetleg összeállítottunk egy klipet vagy valami reklámanyagot, aztán kész. Hatékony, tömegekhez eljutó médiakampányt, médián keresztül megfogalmazott üzeneteket nem lehet. De az összes többi, amit megnéztem az anyagban, ezek mind olyan kis, elaprózott pénzek, amelyeknek a hatékonysága biztos, hogy nagyon megkérdőjelezhető.
De a legnagyobb gondom az, hogy végül is a válaszból is azt láttam, hogy igazából nincs kontroll, nincs monitoring az egész rendszer felett. Ön nagyon korrektül fogalmazott, és ezt köszönöm, azt mondta, hogy kell lenni minőségbiztosítási rendszernek. Kell - de vajon van-e? És mit mond ez? Nézze, én milliószor találkozom pedagógusokkal, rengeteg szóbeli visszajelzés-morzsám van, hogy ezek a továbbképzések nagyrészt falra hányt borsót érnek. Ugyanakkor milliók mennek el rájuk. Ha az számol be a pályázat sikeréről, aki abban érdekelt, aki megpályázta - hát ne legyünk már naivak! Nyilvánvalóan le tud írni olyan dolgokat, amelyek formailag meggyőzik a pályázat kiíróját arról, hogy itt a munka elvégeztetett, és minden szép volt, minden jó volt és mindennel meg vagyunk elégedve. Ezeknek a programoknak a résztvevői tudnak autentikus véleményt adni. Hogy ne arra is milliók menjenek el, hogy mindent állandóan ellenőrzünk, meg lehet ezt oldani szúrópróbaszerűen. De egy olyan továbbképzés, amelyről a pedagógusok azt mondják, hogy fabatkát sem ért, nem tudják használni, arra utána egyetlen fillért nem szabad fordítani! Azt másrészt ugyanakkor öröm volt hallani, ezért is kérdeztem, hogy ezek ingyenesek, mert nyilván önök is jól tudják, hogy végtelenül szűkülnek az iskolában a továbbképzési keretek, ha tehát a drogkoordinátori képzést abból kellene végezni, akkor 175-en sem jelentkeznének, hanem esetleg évente néhány nagyon elkötelezett ember.
Mi lehet talán a megoldás? Ezt is nagy örömmel hallom - látszik, hogy van a pedagógiához affinitása -, hogy ha egy-egy ember elvégez egy továbbképzést, és aztán visszamegy az iskolába, és ott megpróbál valamit csinálni, ez megint csak régi tudás: abból az égvilágon semmi nem lesz. Abból lesz valami, ami beépül az iskola kultúrájába, és nem attól fog beépülni, hogy a NAT előírja, hogy ezt meg kell csinálni. Ezek olyan utópiák ma már! Aki naponta megfordul iskolában, az pontosan tudja, hogy ami a NAT-ban le van írva meg az iskolák pedagógiai programjában, azt leírták, mert le kell írni. De hogy mi valósul meg a mindennapokban... - nekem számtalan olyan kutatásom van, ami mind azt igazolja, hogy köszönő viszonyban sincsenek egymással. Nagyon sok helyen, nem állítom, vannak ellentétes példák is.
Hogyan lehet azt elérni, hogy az egészségnevelés, a prevenciós szemlélet beépüljön egy iskola pedagógiai kultúrájába? Csakis úgy, ha teljes tantestületeket célzunk meg. Az igazgató sem elég ehhez, ő sem tud csodákat csinálni. Jól látni, hogy az iskolákban a hangulat ma nem éppen olyan, hogy nagyon vidáman felsorakoznának olyan feladatokhoz, amire képzésük sincs. Tehát inkább kevesebb helyen, de olyan képzéseket csinálni, ahol a testületnek 70-80 százaléka ott van - abból lesz valami. A módszertani továbbképzések is ezt mutatják. Elmegy egy fiatal, kiokosítják korszerű módszerekre, visszamegy az iskolába boldogan, hogy ő most ott új dolgokat akar csinálni - a testület egy idő után visszahúzza. Abból lesz valami, ami áthatja az egész testületet. És inkább erre kellene nagyobb összeget fordítani, egy 40-50 fős testületnek a háromnapos bentlakásos továbbképzése elfogadható színvonalon, az nem olcsó mulatság, de ezeket kellene olyan iskolákban megcsinálni, ahol a helyzet súlyos. És nemcsak a pedagógusokat, hanem mondjuk, a szakiskolákból a szakoktatókat elvinni, a mesterembereket, akik a gyerekekkel egészen más kapcsolatban vannak, mint az a történelemtanár, aki kiáll a katedrára, aztán harmincöt érdektelen szakmunkástanulóba megpróbálja beleverni, hogy mégiscsak mi volt itt a második világháborúban. Mi több, az ilyen közös továbbképzésekbe esetleg egy-két szülőt is be lehetne vonni, már mindjárt egy picikét nyitottunk.
A monitoring oldaláról még egy másik észrevételem van, hogy milyen károkat okozhat, ha tartalmilag nem ellenőrizzük. Hangsúlyozom még egyszer: jól tudom, az akkreditált pedagógus-továbbképzéseket tartalmilag az akkreditáció során nem ellenőrzik a szabadság jegyében. Tehát hogy ott voltaképpen mi hangzik el, arról nincs tudomás, ellenben a résztvevő tanárok ezt tudják.
Itt most megkaptuk ezt a "Más világ" című kiadványt. Kicsit lapozgattam itt közben - nem derül ki, hogy ez kinek szól. Vannak benne nagyon hatásos, jó írások, önmagában biztosan hasznos kiadvány. De kérem, olvassák el a hátlapját! Ha ez egy gyerek számára szól, ha egy instabil gyereknek a kezébe kerül, aki önmagában bizonytalan és pótcselekvést keres... Kérem: "Ködös álmaim legszebbike sem volt hasonlítható ehhez a boldogságízű MÁS VILÁGHOZ. Valaki várt ott rám. Szerettek és én is szerettem." Egy pozitív, vonzó képet ír le arról, hogy a drogozás milyen csodálatos állapotba hozza a fiatalt. Egy ilyen, bármilyen jó szándékú és konkrét dolgok vannak benne, hát bocsánat, ez inkább csábít a drogozásra, mint hogy elterelne tőle! Ezeket nagyon szigorúan, szakmai szempontból ellenőrizni kellene, hogy kinek mit adunk ki. Mert lehet, hogy épp az ellenkezőjét érjük el vele, mint amit szeretnénk.
Indirekt prevenció, egészségnevelés vagy nevezzük bárminek. Jó lenne, ha ezeknek és még több pénzeknek egy részét például arra fordítanánk, hogy hozzuk vissza az iskolákba az onnan eltűnt szakköröket. Egyre több olyan iskola van, ahol egyetlen szakkör sem működik már, mert nincs rá pénzügyi keret. Szakkörök, amelyek nem feltétlenül Nobel-díjas fizikusokat foglalkoztatnak, hanem hobbiszakkörök, és folyamatosan egy-egy tanár, egy-egy egyéniség tíz-tizenöt gyerekkel egy éven keresztül olyan közös cselekvést végez, amely örömteli, ahova szívesen járnak, a legjobb elterelés. Feladatot ad, élményhez juttat - ez is egy prevenciós terület. Össze kellene ezeket hozni.
A médiáról szóltam már; a médiát sokkal komolyabban kellene venni. Nem 25 millió forinttal, hanem százmilliós nagyságrendben olyan programokra kellene kiírás - nem értek én nagyon ehhez a területhez, de pénzzel mindent el lehet érni -, ami a prevenciót szolgálja. A családokhoz máshogy nem lehet eljutni. Az iskolák tömegei arról panaszkodnak, és pont a leghátrányosabb helyzetű iskolák, a szakiskolák, kollégiumok igazgatói és pedagógusai panaszolják el, hogy nem tudják elérni a szülőket. Még az elsősök közül elmegy esetleg három az év eleji szülői értekezletre, odajár a gyerek egy-két évig, és soha az iskola nem találkozik a szülővel, nincs kommunikációs lehetőség. Hogyan lehet elérni a szülőket? Nyilván nem a propagandaanyagokkal, mert nem is olvasnak általában ezek az emberek; ellenben a televíziót nézik. Tehát csak a média az, ami a szülőket egyáltalán el tudja érni.
Nekem olyan információim vannak, hogy ezek az ötórás képzések sem igazán hatékonyak, és itt is sok minőségi problémát jeleztek a kollégák. Ön nagyon diszkréten, de célzott rá, hogy nemcsak arról van szó, nemcsak módszerekről meg hogy melyik drog hogyan hat. Sok ilyen jelzést kaptam, hogy vannak ilyen "tájékoztatók", amelyekről a gyerek úgy megy haza, hogy na, most már ki vagyok okosítva, hogy milyen kábítószerek vannak. Higgyék el, ha tartalmilag ezeket a képzéseket, továbbképzéseket, felvilágosító programokat nem ellenőrizhetjük, könnyen ellenkező hatást érünk el. Másfél évtizeddel ezelőtt Svédországban végeztek egy nagyon komoly kutatást, nem drogprevenció, hanem szexuális felvilágosítás terén, és megdöbbentő eredményt hozott, pedig azért a svédek nem szoktak annyira elbaltázni dolgokat, mint sajnos néha mi: abban az iskoláscsoportban, amelyik rendszeres szexuális felvilágosításban részesült - volt egy kontrollcsoport, amelyik nem részesült -, a felvilágosításban részesült csoportban megnövekedett az abortuszok száma. Tehát a felvilágosítás nagyon könnyen figyelemfelhívás lehet. Ezért inkább - régóta, évszázadok óta ismert módszer az elterelés - az indirekt módszerek lehetnek hatékonyak, legalábbis az iskolákban. Én javaslom, hogy a bizottságunk ilyen állásfoglalást tegyen, hogy ezekre kell nagyobb erőt, energiát fordítani. A második javaslatom pedig ezeknek a programoknak a monitoringjára, kontrolljára, ellenőrzésére vonatkozik, bármilyen módon. Elnök úr elég bölcsen tud fogalmazni, kérem, ha a bizottságunk egyetért, ezt a két javaslatot fogalmazzuk meg, tehát hogy tartalmilag csak megfelelő, helyes programok kerüljenek be mind az iskolába, mind a pedagógusképzésbe, -továbbképzésbe.
S akkor az utolsó megjegyzésem, amit most kimondtam: a pedagógusképzés. Most átalakulóban van az egész felsőoktatás, jövő évben belépünk a mastersfokba, követhetetlen mennyiségű rendelet jelent meg a képesítési követelményekre, tele van zsúfolva, hogy mi mindent kell a pedagógusképzésbe bevinni. Ha a drogmegelőzés valóban egy nemzeti stratégia, akkor meg kell találni a minisztériumnak azokat az eszközöket, és ezt megint csak ellenőrizni, hogy például a prevenció, tehát az egészségre nevelés szemlélete ott legyen a pedagógusképzésben. Én bölcsészkaron dolgozom, naponta csatákat vívok a történész, irodalom-, anglisztika- és egyéb professzorokkal, akik még mindig azt hiszik, hogy a pedagógusképzés csak abból áll, hogy meg kell tanítani a történelmet, a magyart meg az irodalmat a fiataloknak. Most a felsőoktatás és a pedagógusképzés új rendszere sok lehetőséget ad, mert nagyobb hangsúly esett a szakmai felkészítésre, de nekem komoly aggodalmam, hogy lényeges áttörés nem fog történni, ha egyrészt a képesítési követelményekben nem jelenik meg, másrészt a pedagógusképzést folytató képzők szemléletében nem jelenik ez meg. Amit tehát mi a pedagógusképzésben átadunk a leendő tanároknak, az valahol hat. De amit ők nem kapnak meg a képzés során, és bekerülnek az iskolába, ők már nem estek bele ezekbe a továbbképzésekbe, megint visszasüllyed arra a helyzetre. Keressék meg a módot, ott van az óriási apparátus a minisztériumban: meg kell nyerni a pedagógusokat.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mielőtt átadom a szót Halmai képviselő asszonynak, azt látom, hogy igen sok vitánk van itt különböző dolgokban, illetve nem is vitánk van, hanem máshogy értünk dolgokat, máshogy közelítünk meg kérdéseket. Képviselő asszony, egyrészt a "Más világ" című kiadvánnyal kapcsolatban az Önkontroll Egyesületet hívtuk meg ma a 3. napirendi ponthoz, itt vannak, hallották a hozzászólást, és azt javaslom, hogy amikor majd az ő előadásuk következik, akkor erre reflektáljanak, ők hogyan látják ezt a kiadványt.
A finanszírozás kérdésében, képviselő asszony, ezt nemcsak most, hanem az első jelentésünk vitájában is többször előhoztuk, hogy a civilek támogatására, iskola drogprevencióra elég forrás van-e vagy sem. Ebben több oldalról közelítünk meg kérdéseket, és néha kihagyunk egy-egy területet, de gondolom, erre majd a minisztérium reflektálni fog. Itt nemcsak a szociális minisztérium vagy az oktatási tárca fejezeteiben vannak források, ezt elmondtuk többször is, hogy például a civil szervezeteknek ott az NCA, ami, azt gondolom, igen jelentős tétel. De igaz az is, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek szintén támogatják ezt a területet, és sorolhatnánk területeket, ahonnan szintén civilek kapnak forrásokat.
Még egy dologra reagálnék: a végén képviselő asszony megfogalmazta, hogy érdemes lenne állásfoglalásban vagy valamilyen formátumban kialakítani a véleményünket ezen a területen. Azt gondolom, és abban maradtunk itt a korábbi időszakban is, hogy amikor készítjük a jelentésünket, akkor abban a jelentésben megfogalmaznánk ezeket a pontokat. Képviselő asszony, mint az első jelentésben is, úgy a másodikban is azt kérem, ne felejtsük el - sőt a jegyzőkönyvben benne is van -, hiszen én is egyetértek azzal, hogy igen fontos része ennek a területnek a drogprevenció, ezért mi ezzel kiemelten kívántunk foglalkozni már az elmúlt időszakban is, és a következő jelentésben is, azt gondolom, ennek a súlya igen erős lesz. S abban maradtunk, hogy tételesen föl fogjuk sorolni, milyen javaslataink vannak. Javaslom, ezt közösen alakítsuk ki, ha ezt így elfogadja képviselő asszony. (Dr. Hoffmann Rózsa: Persze.) És ha ezt kialakítottuk, akkor pedig azt kérem, ezt támogassuk is majd a viták során közösen. (Dr. Hoffmann Rózsa egyetértően bólint.)
Röviden ennyit szerettem volna mondani. Halmai Gáborné képviselő asszonyé a szó.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is azt mondanám, miután egy bizottságban ülünk, nagyon sok kérdést azonosan látunk. Ha csak felsorolásszerűen mondanánk, hogy a monitoring, a prevenció és a tanárképzés legyenek a kiemelt célok, ezzel én száz százalékig egyetértenék; az irányával és tartalmában nem mindig és nem mindenben.
Én azért emeltem ki például a monitoring esetében azt is, hogy egyszerűen nézzük meg azt, hány iskola élt ilyen lehetőséggel, hány pedig sohasem, hogy a lemaradó térségek, ahol egyébként másfajta kutatások bebizonyítják, hogy sokkal nagyobb a probléma, ott vajon volt-e ilyen. Számomra ez legalább annyira fontos, mint minősíteni tartalmilag egy képzési rendszert.
A második kérdésben, hogy a prevenció mennyire fontos, abban abszolút egyetértünk. Igen, a prevenció nagyon fontos. Én azért is emeltem ki azzal összefüggésben, ami itt ma többször elhangzott, hogy nézzük holisztikusan a kérdéseket; valóban, ezt a környezeti vonalról hoztam, én is dolgoztam azon a területen. De ott annak volt egy ilyen másik alaphívószava, ez pedig az érzékenyítés. És azért is mondtam azt, milyen fontos az, hogy mindenki vegyen részt, iskolaigazgatók, akik ebben a helyzetben vannak, rendszeresen kapjanak impulzusokat arról, hogy hogyan állunk, mik a legkritikusabb problémák és milyen lehetőségek vannak, merthogy hiába, én elfogadom azt a választ, hogy mindenki szabadon pályázhat, csak ha nem is tud róla, hogy vannak pályázatok, ha nem is találkozott a problémával, nincs rá fókusza, akkor valószínűleg nem fog vele élni.
Az is nagyon fontos, és többször elhangzott, hogy ha prevencióról beszélünk, akkor az egy nagyon izgalmas kérdés, hogy a prevenció annyira tág és általános, hogy egyik oldalról mondhatjuk azt, hogy ehhez sok pénz kell, mondhatjuk azt, hogy normatíva kell hozzá. De én azt gondolom, hogy alapvetően szemlélet kell hozzá, mert annyival több pénz, annyival több normatíva és egyebek egészen biztosan kellenek hozzá. Hadd mondjak ide egy hasonlatot, csak azért, mert most nagyon élesen eszembe jutott. Rendszeresen van egy tanácskozás, az a címe, hogy "A kultúra pénze, a pénz kultúrája", és mindenki mondja, hogy arra milyen kevés pénzforrás van. Egyszer Vitányi Iván azt mondta az egyik ilyen záró konferencián, borzasztóan fontos, hogy nem az a kérdés, van-e elég pénz a kultúrára, hanem legalább ilyen fontos, hogy van-e kultúra a pénzhez. És én most rendszeresen találkozom ezzel a kérdéssel, hogy egymásnak feszül ez a két alapvető probléma: jogosan gondolja a társadalom egyik része, hogy mindent normatívával jelenítsünk meg, de ez sok pénz, ehhez nyilvánvalóan pluszforrások kellenek, amit máshonnan el kell mozdítani, ez ilyen nagyon egyszerű. De ugyanakkor ugyanilyen erős igénnyel él az a másik oldalon, hogy önkormányzatiság van, ebben élünk, civil társadalom van, és a civil társadalom megjeleníti a maga szakmai stratégiáját, törekvéseit, egyebeket, és nyilvánvalóan a pályázati, a széles hozzáférési módot várja és választja ehhez. Azt gondolom, a kettő között nincs minőségbeli különbség, és erre hadd mondjak egy példát, mert itt többen fölvetették, hogy a prevenció azt jelentené, hogy grundok legyenek, hogy művelődési házak legyenek, hogy nyitott programok legyenek a gyerekek számára, ahol hasznosan tudják eltölteni a szabadidőt. És ha valaki, akkor én a kulturális bizottság tagjaként ezzel száz százalékig egyetértek. Csakhogy találkoztam éppen az elmúlt héten, és most hadd mondjak egy, politikailag a másik oldalon álló várost, mert Szarvason voltam egy konferencián, ahol egyszerűen városközpont-rehabilitációból művészeti intézményt, kulturális intézményt, szabadidőt, sportot helyeztek előtérbe. Tehát nem attól függ, hogy ki hol van ebben, hanem hogy így közelít-e a dologhoz, mert annyira átfogó ez a probléma, annyira a társadalom egészének, a szemléletváltásnak egyik alapkérdése, hogy tudunk-e egészséges életmódhoz jövőképpel rendelkező embereket segíteni, hogy nagyon nehéz ezek között a szűk keretek között lenni.
Visszatérve a legelejére: én teljesen egyetértek a monitoringgal, de annak ezt a vetületét hangsúlyoznám erősebben, hogy nézzük meg, legalább amit eljuttattunk, az mennyire lefedő, illetve történjen meg ez is.
Abban egyetértek, hogy a prevenció egy nagyon nehéz műfaj, de hangsúlyozzuk ennek a sokszínűségét, hogy mindenhol, minden körülmények között lehetőleg mindenki élhessen ezzel a lehetőséggel.
A tanárképzés kapcsán pedig konkrétan annyit szeretnék reagálni, hogy az új tudás programban most például már megjelent az, hogy akár a középiskola végén, az érettségi környékén legyen egyfajta komplex természetismereti tudás és mérés, tehát hogy nem a tantárgyakat és azoknak a végeredményét próbáljuk meg mérni és azzal továbbjuttatni a fiatalokat. Azzal elvben nagyon egyetértek, hogy minden értelmiségi képzés, és ebből elsősorban a gyerekek közeli, a pedagógusok képzése esetleg legyen egyszer átnézve ilyen szempontból, hogy vajon minden leendő pedagógus átesik-e ezen az érzékenyítésen, van-e valahol a tudáscsomagban egy olyan szakasz, ahol ő ezt megkapja. Ezt inkább csak kezdeményezni tudnánk, mert ez megint olyan kérdés, hogy vajon ki ebben a legautentikusabb, hogy ezt előírja, elrendelje, amikor intézményi szabadság van, amikor pedagógiai programokról beszélünk és azok végrehajtásáról. Azt gondolom, ez egy nagyon sokszínű felelősség.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Alelnök úr, tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány dolgot szeretnék mondani, az elmúlt egy órában felmerült gondolatok közül néhányhoz hozzátenni.
A magam részéről nem értenék egyet azzal, hogy a teljes tantestületeket képezzük, hiszen a teljes tantestületek képzése tantestületi kirándulássá fajulna, és szerintem nem lehet harminc vagy negyven tanárt képezni. Minden tantestületben van egy vagy két tanár, aki ezt a kérdést felvállalja. Az én feleségem is tanár egy budapesti gimnáziumban, és van olyan tanár, aki egyáltalán nem hajlandó foglalkozni a problémás gyerekekkel, van olyan tanár, mint a feleségem, aki színjátszókört vezet, és tíz-tizenöt olyan gyereket szervezett be ebbe a körbe, akik az iskolán belül problémás gyerekek voltak, és elérte azt, hogy mindegyik javított az osztályzatán. Úgyhogy ez a tanárokon múlik, hogy ki hogyan fog hozzáállni, és ha minden iskolában lesz egy-két tanár, aki ezzel a területtel fog foglalkozni, akkor szerintem már sikert fogunk elérni.
Azt pedig nem is egészen értettem, miért mondja képviselő asszony, hogy az iskolákban a pedagógiai programot nem hajtják végre, mert az óriási probléma volna. Minden iskolának van egy pedagógiai programja, amit elfogadtak, azt végre kell hajtani, és ezeknek a pedagógiai programoknak a mentén dolgoznak az iskolák.
Egyébként pedig a jövő tanárainak a képzésével száz százalékig egyetértek, de itt is a jövő tanárai azoktól tudnak tanulni ezen a területen, akiknél saját maguk tanulnak, és itt is ki kell mondani, hogy a tanárok között iszonyú különbségek vannak, nemcsak korosztály szerint, hanem egyéb más tekintetben is.
A médiáról beszéltek itt többen. Azt gondolom, a média nemcsak pénz kérdése, hiszen a XXI. században élünk, és a következő napirendi pontunk éppen az internet kérdése lesz. Ma az internet egy olyan technikai lehetőség - majd ott fogom elmondani ez irányú hozzászólásomat ehhez a napirendi ponthoz -, amivel élni kell, és egyáltalán nem kerül sok pénzbe.
Meggyőződésem, hogy vissza kellene hozni és meg kellene erősíteni a rendőrség DADA-programját. Ez a program hatékony volt és jól működött.
Itt még fölmerült az NCA kérdése elnök úr részéről. A nemzeti civil alapprogram persze támogat civil szervezeteket, de ezek a civil egyesületek, amelyek pályáznak, ezt működési költségre kapják, tehát iroda, világítás, fűtés, egyéb ilyen kérdésekre. De az NCA nem ezért lett létrehozva, oda bármelyik civil egyesület pályázhat.
A nyilatkozat tekintetében, amit képviselő asszony javasolt, azt gondolom, hogy majd az októberben beterjesztendő anyagunkhoz az a két megfogalmazás, amelyet a képviselő asszony a jegyzőkönyvbe mondott, számomra száz százalékig elfogadható. Ha a bizottság akar valamelyik kérdéssel foglalkozni, akkor mindannyian tudjuk - bár a mai napirendi pontjaink között ez nem szerepel, de jól tudjuk -, hogy bezár az Egészségügyi Minisztérium egy olyan intézetet, ami ellen civil mozgolódás van; azt gondolom, az "egyebek" napirendi pont keretében erre néhány pillanatot kellene áldozni, még ha nem is adunk ki közös állásfoglalást vagy valamit, mert fontos, hogy a civilek saját maguk lépjenek, és a politika ebbe ne avatkozzon be. De szerintem nem tehetjük meg mint eseti bizottság, hogy mi erre öt-tíz percet ne áldozzunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, egyetértek vele. Jelezték többen, hogy ezzel foglalkozzunk majd ötperces időkeretben, úgyhogy az "egyebek" napirendi pontban erre visszatérnénk.
Képviselő asszony?
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Muszáj megszólalnom, köszönöm. Tiltakozni szeretnék Pettkó András képviselőtársam azon megjegyzése ellen, hogy ez tantestületi kirándulássá silányulna. Egy képviselőnek nem az lenne a dolga, hogy dehonesztáló megjegyzéseket tegyen egy-egy foglalkozási ág képviselőiről. Lehet, nem vitatom, hogy vannak a csábítás irányába esetlegesen elmenő tanárok; én azt mondtam, hogy a tantestület 60-70 százalékának kellene elmennie. Másrészt a program szervezőjének a felelőssége, hogy olyan programot állítson össze, hogy az ne kirándulássá silányuljon.
Amit a pedagógiai programokról mondtam, azt pedig számos kutatási adattal alá tudom támasztani, alkalmasint szívesen megvitatom önnel. Tehát a véleményemet fenntartom.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gondi János, a MADÁSZSZ elnöke jelezte, hogy két percben hozzá szeretne szólni. Ha a képviselők ezzel egyetértenek, kézfelemelést kérek szépen. (Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen.
Tessék!
GONDI JÁNOS elnök (Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége): Köszönöm szépen, és elnézést, hogy ezt a hosszúra nyúlt napirendi pontot még hosszabbá teszem ezzel a két perccel.
A MADÁSZSZ részéről néhány észrevételt, kérdést szeretnék megfogalmazni szakmai, illetve civil szakmai szempontból, konkrétan négy témában. Az első mindjárt a drogügyi koordinátorképzés, hiszen elég jelentős rálátásunk van, most már lassan tíz éve erre a történetre. Mi úgy tapasztaltuk, hogy a hálózatképzésnek nagyszerű fogadtatása volt a pedagógusok körében. Lehet, hogy ez a dolog nem annyira ismert, de a korábban már drogügyi koordinátorképzést elvégzett pedagógusok kifejezték szándékukat és igényüket, hogy mennyire szükség lenne a folyamatos karbantartásra, és ezekben a programokban lehetőség lenne - visszacsatolva több témához -, hogy hogyan is lehet a pedagógusokat, iskolákat folyamatosan információval ellátni. Ehhez pont hozzájárulhatna az, ha a már képzett koordinátorokkal folyamatosan megtörténne ez a kapcsolattartás, egyrészt esetmegbeszélések címszóval, ha már több ezer pedagógus ki lett képezve. Mi is azt tapasztaltuk, hogy folyamatosan ott lettek hagyva egy-egy éven keresztül, és ahogy itt már többször elhangzott, nem tud hatékonyan működni az iskolában egy pedagógus, ha folyamatosan nincs karbantartva. És sajnos a pályázati rendszerek azt nem teszik lehetővé, hogy két év elteltével újra összerántsuk a régió szintjén a pedagógusokat, holott nagyon szépen kialakult országos szinten, ezt biztosan tudják a bizottság tagjai, hogy régiókban volt lehetőség folyamatos információkkal ellátni, esetmegbeszéléseket tartani. Ez utóbbira egyébként felhívnám a figyelmet, mennyire nagy igény van erre a tanintézetekben, hiszen éppen a drogügyi koordinátor tudna megfelelően lépni, ha bármilyen iskolai drogprobléma felmerül. (Dr. Hoffmann Rózsa kimegy a teremből.) Ez tehát egy kérdés lenne, ami itt nem hangzott el. Lehet, hogy a képzés nem annyira vonzó a pedagógusoknak, de erre érdemes lenne ránézni, hogy a már képzettek körében erre nem lenne-e igény, mert mi úgy tudjuk, hogy igenis nagy igény van, hogy folyamatosan részt vegyenek.
Az indirekt prevenciót, illetve az elérési programokat mi is nagyon fontosnak tartjuk. Nem gondoljuk azt - kár, hogy Hoffmann képviselő asszony kiment -, hogy kizárólag a prevencióra helyezzük a hangsúlyt, és hogy ez lenne a legeslegfontosabb. Legalább olyan fontosnak tartjuk a jelenlegi adatok tükrében az ártalomcsökkentés szemléletét is érvényesíteni, hiszen a prevenció ugyan elér fiatalokat, de ha tudjuk, hogy ilyen magas szintű a probléma, akkor az ártalomcsökkentésre is legalább ilyen fókusszal figyeljünk oda, én azt javaslom. Indirekt prevenció kapcsán léteznek ilyen programok szerencsére, ami már elhangzott, például éppen a plázákban zajló programok abszolút ilyen módszerrel közelítenek a fiatalok felé "Alternatíva" néven. Ez először Budapesten a Pólus Centerben, most a pécsi plázában zajlik. Tehát számos ilyen program van - sajnos nem elég -, ami ezt az indirekt megközelítést alkalmazza.
S egy utolsó dolog, amivel konkrétan magunk is meg lettünk szólítva a civil falu kapcsán. Mi azt gondoljuk, nem kellene hagyni azt, hogy egy profitorientált cég ilyen feltételek mellett teszi lehetővé a közegészségügyi feladatokat ellátó civil szervezetek jelenlétét egy Sziget-fesztiválon.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A viszontválaszok előtt két percben szeretne még szólni Szabó Zoltán rendőr őrnagy, aki a DADA-programmal foglalkozik. Ha rábólintanak képviselőtársaim, megadhatjuk a szót. (Egyhangú egyetértés.) Köszönöm szépen. Tessék, öné a szó.
SZABÓ ZOLTÁN rendőr őrnagy (DADA-program): Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni, hogy hozzászólhatok, illetve jelen lehetek itt most első alkalommal, illetve szeretném megköszönni alelnök úrnak, hogy a DADA-programról említést tett. Ugyanakkor hadd javítsak ki egyetlen dolgot ezzel kapcsolatban, nevezetesen a "visszahozni" szót, hiszen végig jelen vagyunk az iskolákban, amióta a DADA-program beindult Magyarországon. Tehát ez csak egy apró dolog lenne.
A következőket szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, és ígérem, nagyon rövid leszek, tekintettel a hosszú csúszásra. Én magam a rendőrségen eltöltött húsz évem alatt tizenöt évet a bűnmegelőzés területén tevékenykedtem, illetve tevékenykedem, és a következő a meglátásom. Az egyik dolog, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy úgy gondolom, aki a prevencióval foglalkozik bármely területen, mindenképpen fontos, hogy szakember legyen. Az elmúlt időszakban tapasztalható volt - és ezzel természetesen nem Portörő úr vagy Simonyi úr hozzászólására szeretnék utalni -, hogy amikor a bűnmegelőzés volt napirenden, akkor mindenki bűnmegelőzési szakember volt, az elterelés témaköréhez kapcsolódóan pedig mindenki az elterelésben tevékenykedett. Úgy gondolom azonban, ha képzésről esik szó, tehát hogy ki az, aki át tud adni ismereteket, akkor mindenféleképpen olyan embertől kell ezt hallani, például az iskoláknál maradva a gyerekeknek, aki ebben jártas és naprakész.
Engedjenek meg egyetlen kis kitérőt, ami a képzést illeti. Aki nálunk DADA-oktatóvá válik vagy Ellen-Szer-oktatóvá, többszörös szűrőrendszeren kell hogy keresztülmenjen. Tehát addig, míg például valaki tanár lesz, őt felveszik, tanul - tehát ott is van egyfajta kiválasztási mód természetesen -, de én annak idején 1997-ben is megkérdeztem az egyik kolléganőtől, aki a nyíregyházi főiskolán tanult, hogy hogyan szűrik ki azt, ki alkalmas például pedagógusnak. Tehát teljesen más a szűrőrendszer, hiszen itt nálunk eleve egy kézzel írott önéletrajzot kell benyújtania, el kell beszélgetnie a DADA-program megyei koordinátorával, a régióvezetővel, egyhetes továbbképzésen vesz részt, majd vizsgát kell tennie, és ha sikerül, akkor mehet a gyerekek közé. Úgyhogy azt gondolom, ez is már egy kontroll, amely feltételezi azt, hogy nem - idézőjelbe teszem a szót, és félreértés ne essék - "akárki" oktathatja ezt a programot.
A másik nagyon fontos - fel is jegyeztem magamnak -, amit Szabadka Péter szakértő úr mondott: a bűnözés és a drog kéz a kézben jár. Azt hiszem, elég találó mondat volt. Tehát nem elég önmagában vizsgálni ezt a problémát, valóban társulnak különböző dolgok a droghoz kapcsolódóan. Aki naprakész ebben, és a programot tehát csak eleve kiképzett, vizsgát tett és a mindennapi dolgokban jártas rendőrtiszt oktathatja, azt hiszem, a részünkről már elmondhatjuk azt, hogy aki ebben részt vesz, azokat a konkrét ismereteket fogja közvetíteni a gyerekek felé, illetve egyáltalán - most elvonatkoztatva a DADA-programtól - a civil szféra felé, amelyeket ő nap mint nap tapasztal. Tehát nem könyvekből olvassa, nem máshonnan szerzi az információkat, hanem a mindennapi való életből. Azt hiszem, ha ezt tudja közvetíteni, ez nagyon fontos dolog, hiszen bárhogyan is nézzük ezt a kérdéskört, itt csak valóban naprakész információkkal felkészülve lehet közvetíteni bizonyos dolgokat, és erre alkalmas többek között ez a program is. (Dr. Hoffmann Rózsa visszatér a terembe.)
Ugyanakkor el kell mondani a másik oldalról azt is, hogy a mi költségvetésünk bőven nincs ott, mint amit itt a két előadó is kivetített, hogy ezekben a képzésekben milyen jellegű finanszírozási lehetőségek vannak. Hadd ne mondjam meg, mennyiből kell megoldanunk ezeket a problémákat; gondolom, mindenkinek a fantáziájára tudom ezt bízni.
A másik dolog, amit szintén az előadásokban hallhattunk, hogy ki vannak képezve az iskolákban ezek a szakemberek. Nem akarok most nagy százalékokkal dobálózni, de körülbelül 90 százaléka a pedagógusoknak, ha nem tudja, hogy mit tegyen - és közöttük természetesen kiképzett pedagógusok is vannak -, elsősorban úgy gondolja, hogy felhívjuk a rendőrséget, és ők megoldják, mert ők jártasak benne. Ezt gyakorlati tapasztalatból mondom, nem egy, nem két ilyen hívás jön be hozzánk természetesen, akár naponta is, mondhatom ezt. Ugyanakkor ezekben a programokban, amelyeket itt felvázoltak, részt veszünk, akár a bv-prevencióban, vagy bármilyen más ilyen dologban. Mondhatnám, amikor indultak annak idején a drogambulanciák, mi vittünk ki szóróanyagokat, hogy egyáltalán lehessen miből tájékozódni.
Nem szeretném szaporítani a szót ilyen szempontból; én azt szeretném mindezzel hangsúlyozni, csatlakozva alelnök úr és a többi résztvevő hozzászólásához is, hogy úgy gondolom, ha hatékonyan szeretnénk lépni, akkor valóban nem visszakozás szinten, hanem ennek a programnak és ehhez kapcsolódóan más programoknak is a támogatásához szeretném kérni a bizottság segítségét.
Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A viszontválaszokra kerül sor. Ki kezdi? Péter, tessék!
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Csak röviden szeretnék válaszolni. Nem válaszoltam az első körben arra a kérdésre, hogy elaprózódnak-e vajon ezek a pénzek. A 25 milliót nem 25 egyenlő részre osztjuk, vannak kis és nagy programok. Ez egy példa, tehát valóban 25/25 jön ki, de van olyan, például a komplex prevenciós programok között, hogy attól függően, milyen tevékenységre pályázik egy adott szervezet, attól függ, hogy milyen támogatási intenzitás indokolt. Itt körülbelül 3-5 millió forintos támogatási lehetőségek vannak.
A médiával kapcsolatosan az a véleményem, hogy a média foglalkozik a drogüggyel vagy foglalkozhat anélkül is, hogy komoly megrendelt reklámidők vagy társadalmi célú hirdetések vannak a televízióban. Ez a pályázat, amelyet mi kiírunk, alapanyagot kíván szolgáltatni, és szakmai szervezetek készítenek, mondjuk, egy stábbal olyan filmeket, amelyet ezekben a médiumokban közzé lehet tenni, le lehet játszani. Szerintem ebben lehet a bizottságnak esetleg egy javaslata, hogy használják ezeket az anyagokat. Van Nemzeti Kábítószer-ellenes Filmarchívum, rengeteg jó kiadvány van, ami sajnos nem kerül adásba sokszor. Természetesen nagyon fontos a média szerepe.
És még egy dolgot: maga az, hogy itt áll ez a rendszer, számomra kulcsmondat, hogy jó, hogy vannak programok, tehát hogy van ennyi kialakult prevenciós program.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Simonyi Istváné a szó.
Simonyi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
SIMONYI ISTVÁN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Gondi János felvetésére szeretnék reagálni, hogy a drogügyi koordinátorhálózat jó és igény van rá. Igen, ezt az oktatási tárca részéről mi is úgy gondoltuk, hogy nagyon jó kezdeményezés és igény van rá, azonban az elmúlt évek során azt tapasztaltuk, hogy a pedagógusok részéről egyre inkább lanyhul ez az érdeklődés és igény. Amikor ez a program indult, magam is személyesen elmentem minden egyes régióba, hogy jelezzük, hogy az oktatási tárca részéről ezt fontos dolognak tartjuk. Azonban legutóbb 2006-ban a tárca által támogatott hálózat összességéből olyan visszajelzést kaptunk - én nem vonom kétségbe, hogy János azt tapasztalta, hogy a pedagógusok részéről igény van rá, és ez nagyon jó dolog, én is úgy gondolom, hogy nagyon jó dolog, ugyanakkor összességében azt tapasztaltuk, hogy azt a jelentős forrást, amit erre a célra szántunk, nem sikerült felhasználni, és az országnak nagyon sok területén egyáltalán nem is jelentkeztek pedagógusok erre a programra. Annak ellenére, hogy akkreditáltattuk, és 30 órás továbbképzésként beszámított a kétévenkénti továbbképzésbe. Összességében tehát úgy tűnik, hogy nem igazán mozdultak erre a pedagógusok.
Mi felvettük a kapcsolatot a Nemzeti Drogmegelőzési Intézettel, és javasoltuk, hogy a KEF-ek vállalják fel ezt a feladatot. Hiszen a pedagógusoknak a felmerülő problémák helyi szinten jelennek meg, ott, helyi szinten indokolt, hogy azok a szakmai szervezetek adjanak iránymutatást, segítséget a pedagógusoknak, akik ott, abban a régióban, abban a körzetben működnek, hiszen ott, helyben kell kezelni ezeket a problémákat. Hogy ez a jövőben hogyan tud megvalósulni, még folyamatban vannak az egyeztetések, és hogy ezek majd milyen formában működnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Le is zárjuk ezt a napirendi pontot. Mindenkinek köszönöm ezt az aktív részvételt. Biztos vagyok benne, hogy a jelentésünkben nagyon részletesen fogjuk ezt a részt tárgyalni, és ahogy megígértem képviselő asszonynak, a jegyzőkönyv alapján ezeket a javaslatokat be is fogjuk építeni majd az anyagba. Köszönöm szépen Simonyi Istvánnak és Portörő Péternek.
Az internet alapú tájékoztatás lehetőségei a kábítószerügyben
Javaslom, hogy haladjunk tovább. A következő napirendi pontunk: az internet alapú tájékoztatás lehetőségei a kábítószerügyben. Köszöntöm Felvinczi Katalint, az NDI igazgatóját. Őt kérjük meg elsőként, majd pedig Tóth Bálintot és Bor Gergelyt az Északi Támpont Egyesület részéről. Üdvözlöm önöket is. Először hallgassuk meg a két előadást, utána lesz lehetőség kérdésekre, észrevételekre.
Felvinczi Kataliné a szó.
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet) tájékoztatója
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mindenki már halálosan fáradt, és minden jó szándéka ellenére cseppecskét lankadt a figyelme, az elmúlt és az elkövetkező napirendi pontokkal összefüggésben egyaránt.
Lenne egy pont, ahol nagyon szeretnék még visszakacsintani az előző napirendi pontra, a Hoffmann képviselő asszony által felvetett kérdéshez kapcsolódóan, ami némiképpen összefügg a Drogmegelőzési Intézet által gondozott és fejlesztett Szakmai Információs Portállal, úgyhogy engedjék meg, hogy erre egy mondat erejéig reflektáljak. Felvetette képviselő asszony, hogy a programok értékelésével és monitoringjával kapcsolatban hiányérzetei vannak, és hogy az ő információi mire terjednek ki. Egyetlen szempontra szeretném fölhívni a figyelmet, és én ezt nagyon fontosnak tartanám - ha szabad nekem kritikailag közelítenem a bizottság munkájához, de nagyon fontosnak tartanám -, hogy tiszteljük kicsit a kutatási adatokat. Nekem is nagyon sok információm van különböző dolgokról, ami a baráti körömben, ismeretségi körömben sporadikus információként rendelkezésemre áll egy csomó dologgal kapcsolatban. Azt kell tudjuk, hogy valóban, ahogyan az én kollégáim a korábbiakban említették, az Oktatási Minisztérium és az utóbbi időben az SZMM két ízben is komplex módon komprehenzív kutatásokat támogatott ebben a tárgykörben, ami kifejezetten arra volt kíváncsi, hogy a képviselő asszony által is támogatott úgynevezett reagálás típusú értékeléseket tárta fel, konkrétan hogyan tetszett a programban részt vevőknek a program, milyen volt a részvételi arány, milyen volt az elérése. A kutatási tapasztalatok nem erősítik meg, ami a mai napon ebben a tárgykörben elhangzott. Kétségkívül így van, ahogy mondta, vannak olyan programok, ami nem tetszik az embereknek, unatkoznak rajta, semmilyen hatással nincs rájuk, de minthogy már bizonyos értelemben trendeket is ismerünk ebben a tekintetben, elmondhatjuk, hogy ilyen szempontból az elfogadottsága, a kedveltsége az iskolai színtéren megjelenő prevenciós programoknak, nagymintán végzett kutatási adatok eredményeképpen kedvező tendenciát mutat. Nem hibátlan, egyetértek, nem hibátlan a helyzet, de kedvező tendenciáknak vagyunk tanúi.
Sajnálatos módon azzal tisztában kell lennünk, hogy most, ebben a világban, amiben mi élünk, amikor mindennel kapcsolatban nagyon sok negatív vélekedés fogalmazódik meg, több esetben abszolút indokoltan is, nyilvánvaló módon mindenfajta intézkedéssel kapcsolatban a negatívumok azok, amelyek felerősödnek, és panaszkodunk; én is panaszkodom arról, hogy milyen elégedetlen vagyok egy csomó mindennel. Nem kevésbé ez a helyzet a pedagógus kollégák esetében is, akik számára objektíve is nehezebb helyzet képződik jelen pillanatban, bizonyos szabályozók betartása roppant nehéz a számukra. De én itt a prevenciós programokkal kapcsolatos, folyamatosan megfogalmazódó negatív kritikákra azért szeretnék olyan módon reagálni, hogy ezek nem parttalanul kerülnek alkalmazásra, van adatunk erre nézvést, nem ad hoc jelleggel tájékozódunk ezeknek a működőképességéről. Valóban van egyfajta törekvés a Drogmegelőzési Intézetben is a kábítószerügyi koordinációban, hogy arról legyen képe, hogy érdemes-e neki ezeket a súlyos százmilliókat a prevenciós programokba beletenni. Nem véletlen, hogy minden ellenkező törekvéssel szemben is a kábítószerügyi koordináció elérte, hogy a kormányhatározatban a prevenciós programok akkreditációjával és minőségi sztenderdjeivel kapcsolatban megfogalmazódjon egy határozati pont. Ezt tehát szeretném hangsúlyozni, hogy nem ennyire rossz a helyzet, mint amilyen kép itt kialakulhatott bennünk.
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Örömmel hallom. A kérdésemre nem kaptam ilyen megnyugtató választ, ezért fogalmaztam meg - elnézést.
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): S tekintettel arra, hogy azért vettem a bátorságot, hogy visszatekintsek erre a napirendi pontra, merthogy végül is az a szakmai fejlesztés, amely a Drogmegelőzési Intézetben Szakmai Információs Portál címen megvalósult és folyamatosan megvalósulás alatt áll, annak gyakorlatilag az volt a törekvése, hogy a kábítószerügy területén megjelenő úgynevezett keresletcsökkentési aktivitásokról elsősorban a szakma - hangsúlyozom, ez egy szakmai információs portál - megfelelő információk birtokába jusson, és hogy a rendszer átláthatóbb legyen. Alapjában véve 2003-2004 táján fogalmazódott meg az az érzet és gondolat bennünk, hogy hihetetlenül sok, párhuzamosan is létező kezdeményezés van az országban, és nagyon fontos lenne a politikai vagy szakmapolitikai döntéshozók számára, ha tudnák, mik is ezek a kezdeményezések, és azonosítani tudnák azt, hogy mely területeken vannak olyan jellegű fehér foltok, amelyeknek a gondozása különösen is indokolt lenne. Tehát tulajdonképpen ez volt az alapgondolat, amiért elindult ennek a Szakmai Információs Portálnak a fejlesztése.
Semmiképpen nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez azért nem zöldmezős beruházás volt, hiszen ennek voltak előzményei. Ezek között meg kell említenünk mindenképpen a Drog-info nevezetű kiadványt; méltatlan lenne, ha elfeledkeznénk erről, ami a Sziget Droginformációs Alapítványnak volt az úttörő kiadványa még a kilencvenes évek elején. Nem szabad elfeledkeznünk az immáron megboldogult Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnak a Nemzeti Drogportál elnevezésű kezdeményezéséről, és még számos olyan kezdeményezésről, ami azt a célt szolgálta volna, hogy legyen valamilyenfajta olyan információhalom, -tartalom, lehetőleg strukturált formában, ami a szakemberek számára lehetővé teszi azt, hogy eligazodjanak a szervezetek, dokumentumok, kutatások, programok s a többi rengetegében. Feltétlenül meg kell említenünk még egyéb olyan kezdeményezéseket, mint az Elisad, amely egy elektronikus információs adatbázis. Ezek mind kezdeményezések voltak, amelyek vagy magyar kezdeményezések voltak, vagy Magyarország csatlakozott hozzájuk, de valamilyen oknál fogva, például azért, mert esetleg elavult a technológia, vagy azért, mert nem volt kielégítő mennyiségű forrás ennek a szofisztikált rendszernek a fenntartásához, ezek valahogyan eltűntek, felszámolódtak, átalakultak vagy használaton kívül kerültek.
A Drogmegelőzési Intézet tehát elkezdte ezt a fejlesztését 2003-2004-ben. Az itt felsorolt elemek voltak azok, amelyek a célok között szerepeltek. Kiemelem ebből a szakmai hálózatépítést, amely tematika már felmerült Gondi János hozzászólásához kapcsolódóan, de ehhez bárki kapcsolódhat szerintem a jelenlevők közül, aki a területen dolgozik. Fontos szempont volt a döntés-előkészítés, tehát hogy a szakpolitika tudja, hogy mi hiányzik a területnek. Hosszú távú cél pedig már a kialakulás pillanatában az úgynevezett evaluációs kultúra megteremtése, szélesítése volt, vagyis hogy a prevenciós és általában a keresletcsökkentési tevékenységet folytató szervezeteknek, kutatóknak azokkal a bevált, jó gyakorlatokkal, ha lennének bizonyítékok a mi területünkön, akkor azt mondanám, hogy a bizonyítékokon alapuló kezdeményezésekkel kapcsolatban legyen valamilyen iránymutatása.
Hogyan is gondoltuk el, hogy kinek szól, ki kivel mit csinál ebben a Szakmai Információs Portálban? Hangsúlyozom, nincs olyan felülete ennek a portálnak, amiről azt gondolnánk, hogy ha az elbizonytalanodott szülő ide felkattan, akkor valamilyen eligazítást kapna. Nem ez a feladat, az intézetünknek sem ez a feladata. Sok egyéb portál van, amelyik ezt az elbizonytalanodott szülő-gyerek-család-kortárs s a többi jellegű problémát kezeli, a mi feladatunk nem ez. Nem tartalmaz információt a drogokról sem, nem is gondolnánk, hogy ez lenne a dolgunk. Mi intézményekről, szervezetekről, programokról adunk információt, és ezek között a különböző típusú szervezetek, intézmények, szakemberek, programok közötti információcserét szeretnénk valahogyan biztosítani. Egy ilyen statikus ábrán ezt a dinamikát, amelynek a megteremtésére törekszünk, nehéz lenne bemutatni.
Milyen funkciói vannak ennek a portálnak? Egyfelől van egy adatbázis, amely információt tartalmaz programokról, szervezetekről, szakemberekről. Itt különböző típusú keresési lehetőségeket biztosítunk. Lehet keresni a szervezetek között, programok között, megyék szerint, tehát több szempontból lehet keresni ugyanabban a pillanatban; lehet tematikusan, lehet szabadszövegesen. A szakemberek közötti keresgélést csak a regisztrált felhasználók számára biztosítjuk. A Szakmai Információs Portálban megtalálható szakmai tartalmaknak - nevezzük ezeket programoknak - önmagukat egy úgynevezett kérdőív mentén kell leírniuk. Ez a kérdőív azokat, akik a prevenció területén jártassággal rendelkeznek, szeretné emlékeztetni a programinformációs adatlapban megjelenő tartalmakra; néhány évvel ezelőtt az iskolai színtéren megjelenő prevenciós programok feltárása során alkalmazta ezt a programot először csak a Corvinus Egyetem, utóbb a Corvinus Egyetem és a Drogmegelőzési Intézet közös projektje. Itt tehát egy kérdőív szempontjai mentén kell a programoknak önmagukat jellemezniük, ami nem annyira egyszerű dolog, mert mint láttuk, a programoknak egy jelentékeny hányada nem tudja önmagát jellemezni, mert nem tud önmagához képest egy olyan absztrakciós szintre emelkedni például, hogy megmondja, mi az ő célja, milyen alcéljai vannak és mik azok a szakirodalmi hivatkozások, amelyek az ő beavatkozását megalapozzák. Tehát ezt a, hogy úgy mondjam, bonyolultságot nem minden program lépi meg.
Ezen kívül hírek hozzáférhetők; talán ez a legkevésbé fejlett szolgáltatás. Ha lenne idő, elmondanám, hogy ennek mi a nehézsége; például az, hogy hírek másodközlésével kapcsolatban súlyos jogi gondok vannak. Ha tehát én haladéktalanul leközlök egy cikket a SZIP-en, amely megjelent a Népszabadságban vagy a HVG-ben vagy bárhol, akkor ezzel kapcsolatban bizonyos szerzői jogokat sértek, illetőleg tulajdonosi jogokat, copyright jogokat sértek. Ha pedig mi íratunk, akkor pedig a Drogmegelőzési Intézetnek a mi eléggé sajátos pozíciónkból adódóan - hiszen mi mégiscsak egy kormányzati háttérintézmény vagyunk - a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak megfelelően, tehát mint egy közszolgálati médiumnak kellene viselkednünk, és ez némi nehézséget tud jelenteni az olvasmányosság és az olvashatóság szempontjából. Gondolom, többen értik, mire gondolok; valójában mi nem lehetünk szélsőségesek értelemszerűen, nekünk nagyon oda kell figyelni arra, hogy mi az, amit mi kommunikálhatunk, és általában az ilyen "odafigyeléssel" megalkotott közlemények nem tudnak frissen kibugyogni az emberből. (Az elnök kimegy a teremből.)
Ezenkívül van egy hírlevél-szolgáltatásunk; azt hiszem, többeknek volt már lehetősége a mi hírlevelünkkel találkozni, amely rendezvényekről, pályázati lehetőségekről s a többi informál.
Azért, hogy lássuk, hogyan néz ki ebben a pillanatban a Szakmai Információs Portál: ezen az oldalon a "szervezetek listája" című opciót mutatjuk be. Tudunk keresni különböző szempontok szerint, ez lehet szabadszöveges, kulcsszavas, tematikus, megyék szerinti, szervezetek, programok szerinti keresés. Itt megpróbálom bemutatni kimerevített állapotában a Szakmai Információs Portál egyik oldalát: itt éppen szervezetek mentén tudnánk keresni.
A szervezetek, amikor van valamilyen programjuk, akkor ezt a programot egy úgynevezett kérdőív segítségével tudják ismertetni. Itt van egy prevenció-kérdőív, de ez lehetne a kezelési kérdőív is, most éppen a prevenciós kérdőívet mutatom be. Olyan kérdéseket teszünk fel, hogy mi volt a programfejlesztés motivációja, milyen célokat tűz maga elé a program, mik a specifikus célok. Tehát látják, hogy ha ide rábukkan valaki egy ilyen programleírásra, akkor bizonyos értelemben tájékozottá tud válni a tekintetben, hogy mit akar az adott program.
Milyen további funkciói vannak a portálnak? Van egyszer egy pályázatfigyelő funkciója, ez a regisztrált felhasználók számára hozzáférhető. Itt a Pályázatfigyelővel együttműködésben speciálisan az általunk kért kulcsszavakra gyűjtik a pályázatokat. Egy készülő új funkció pedig figyelmeztetni fogja a regisztrált szervezeteket arra, ha valamilyen pályázat az elkövetkezendő tíz napban lejár, hogy a pályázatokra rá tudjanak figyelni a szervezetek. (Dr. Hoffmann Rózsa távozik az ülésről.) Ezen kívül linkekkel lehet találkozni, tematikus felosztásban. Még az elektronikus könyvtárat említem, amely dokumentumokat, a kábítószer-probléma kezelése szempontjából releváns dokumentumokat, könyveket, folyóiratokat, ajánlókat vagy leírásokat vagy komplett számokat tartalmaz. Például az Addiktológia című folyóiratnak 2006-ig terjedően az összes száma pdf formátumban hozzáférhető. Könyvajánlókhoz és egyéb könyvtári adatbázisokhoz biztosít hozzáférhetőséget a portál. Egyébiránt ennek az átalakítása, tehát az arculati átalakítása fejlesztés alatt áll; ez a régi, amelyet most mutogatok, a prezentáció többi része pedig az újfajta, kicsit szikárabb arculatot mutatja.
Itt megint csak az szerepel, hogy ebben az elektronikus könyvtárban mi minden van. Néhány dokumentum például, ami ott hozzáférhető: az EU drogstratégiája, a nemzeti fejlesztési terv, nemzeti drogstratégia, a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája, és még sok ilyen dokumentum van, ami ott mind elolvasható letölthető formátumban. Nem mennék részletekbe a továbbiakban, mert egyfelől elmennek, másfelől lankad az érdeklődésük.
Milyen aktualitások történnek? Először is egy korábbi alkalommal lehetőségem nyílt a kutatásokról némi tájékoztatást adni. Ezek a kutatási adatok, amint befejeződik ez az arculatátalakítás, hozzáférhetőek lesznek a portálon. Itt most elsősorban a koordinációért felelős tárca által támogatott kutatások lesznek rövid összefoglalók formájában hozzáférhetők. Most zajlik egy technikai, illetve egy dizájnátalakítás, és egy új funkció kialakítása, amely, amint élessé válik az új dizájn, működtetésre fog kerülni. Ez talán informatív a jelen lévő kedves civilek számára is, hogy abban az esetben, ha nem nyúlnak hozzá az adataikhoz egy bizonyos időn belül, akkor először megy majd nekik egy automatikus levél, amely felhívja a figyelmet arra, hogy tessék frissíteni; amennyiben nem frissítik az adatokat, akkor inaktívvá tesszük az adott civil szervezetnek az adott programját, merthogy szeretnénk a naprakészségét fokozni ennek a dolognak. (Az elnök visszatér a terembe.)
Néhány adat, ami esetleg érdekes lehet. Jelen pillanatban, nyilvánvalóan azért is, mert a minisztérium a pályázati kiírásaival hozzájárul ahhoz, hogy jobban használatban legyen a portál, jelen pillanatban 908 regisztrált felhasználónk van, 532 szervezet regisztrált. Ebben benne van az is, hogy valamennyi kábítószerügyi egyeztető fórum regisztrált szervezet a SZIP-en. E helyütt szeretnék visszautalni az eseti bizottsági jelentés parlamentben lezajlott vitájának egy pontjára, hogy Magyarországon 54 olyan város van, amely 20 ezer főnél nagyobb, ezekben a városokban tűzte ki a nemzeti drogstratégia kábítószerügyi egyeztető fórumoknak a megalakítását, ehhez képest jelen pillanatban mintegy 97 különböző színű-szagú, rendű és rangú településen vagy közigazgatási egységben van kábítószerügyi egyeztető fórum, és ebből 67 részesült minisztériumi pályázati támogatásban az előző évben. Csak azon félreértéseket szeretném eloszlatni, ami a bizottsági jelentés vitájában ott többek között megfogalmazódott.
326 prevenciós program olvasható, illetve érhető el a SZIP-en keresztül, 59 ellátási program, spontán törekvésből két kutatási program került feltöltésre. Amit említettem és igen nagy számú kutatási program, az nem a kutatók szabad akaratából lesz feltöltve, hanem a mi kutatómunkánk eredményeképpen.
Itt láthatók az elérhetőségeink. Zöld számmal van ellátva a portál, így lehet kapcsolatot létesíteni a rendszer-adminisztrátorral, hogy egyáltalán javuljon a helyzet, és kicsit felhasználóbarátabbá tudjuk tenni ezt az egész kezdeményezést.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Most pedig az Északi Támpont Egyesület részéről Bor Gergely és Tóth Bálint következik; nem tudom, melyikük kezdi.
Az Északi Támpont Egyesület tájékoztatója
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Tóth Bálint vagyok, én csak nagyon rövid bevezetőt mondanék.
ELNÖK: Tessék nyugodtan!
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Köszönjük szépen a bizottságnak, hogy megtisztelt bennünket az érdeklődésével. A felkérés arra szólt, hogy mutassuk be az Északi Támpont Egyesület informatikai helyzetét. A magunk részéről azt gondoltuk, hogy legalább ennyire, ha nem még hasznosabban segíthetné a bizottság munkáját, ha civil oldalról picit az egész civil helyzetet is bemutatnánk, magát az internetes teret, illetve hogy mennyiben tud ezzel élni a civil világ, mennyire tudja ezeket a lehetőségeket használni, bevonni a működésébe.
A szervezetre vonatkozó rövid, tízperces prezentációt Bor Gergely kollégám, az Északi Támpont fejlesztésvezetője tartja meg. S utána, tágítva a kört, egy másik tíz percben én elmondanám ezeket az információkat.
Köszönöm szépen. Amíg Gergely kollégám a géphez ér, szeretném jelezni, hogy ma hajnalig dolgoztunk az anyagok összeállításán, hogy minél konkrétabb eszenciát kapjon a bizottság, ezért lehet, hogy az előadás kicsit töredezett lesz; ezért mindenki elnézését kérem.
ELNÖK: Tessék!
BOR GERGELY (Északi Támpont Egyesület): Köszönöm a szót, üdvözlök mindenkit. Én is kicsit gyorsabb tempót vennék, hogy haladjunk.
Beszámolót tartunk tehát a projektjeinkkel kapcsolatos tapasztalatokról; itt a tartalom röviden. Természetesen bemutatjuk szervezetünket, utána projektjeinket; látszani fog, hogy szervezetünk munkája erősen szűkíti a témát az informatikai drogprevenció területére. Működésünk, tapasztalataink következnek ezek után; hangsúlyozom, hogy egy szervezet véleménye és tapasztalata fog előkerülni, ez tehát nem vonatkoztatható a teljes civil szektorra. Valamint az egésznek a célja az, hogy láthassuk, milyen esetleges finomításokat, változtatásokat lehetne eszközölni, hogy az internet lehetőségeit optimálisan ki tudjuk használni; s a végén egy rövid javaslatsorral zárom.
Szervezetünk bemutatása. 1996-os alapítással jött létre, egy klasszikus ifjúsági irodaként, betérős, leülős, szervezgetős formában. Ekkor történt az, hogy az internetboom elkezdődött, valamint a kábítószerek is kezdtek elterjedni, és a szervezet erre a hiányterületre lépett be, erre kezdtünk el szakosodni. Ez be is vált, mert hál' istennek komoly sikereket értünk el a szakmában, felhasználóknál és több minisztériumnál is. A későbbi projektjeinket ebbe az irányba vezette ez az esemény. Mindeközben az ifjúsági irodarész meg is szűnt, innentől gyakorlatilag a programjaink definiálnak minket.
Az időhiány miatt nem térek ki a programokra, mindössze annyiban, hogy ez jellemzően drogprevenciós és internetes fejlesztések találkozása. Van közöttük honlap érdeklődő fogyasztóknak, tanácsadás, partnerfejlesztés, iskolai drogprevenció, internetes játék és rádióadás is. Valamint van egy éppen most készülő projektünk, amelyről volt már korábban szó, ami a civil együttműködést segíti, és nagy reményekkel vágunk bele. Kicsit részletesebben is kifejtjük ezt egy mellékelt Word dokumentumban, ha valakit érdekel, át tudja tekinteni.
Működésünk, tapasztalataink. Hogyan működik, milyen problémákkal küzd egy informatikával foglalkozó drogprevenciós szervezet? Látszik, hogy szűkítjük a kört. Vizsgálatunk tárgya: szervezetünk és környezetünk. Szervezetünkben a motiváció, humán erőforrás és infrastruktúra hármasa; milyen céljaink vannak, milyen célok mentén végezzük a munkánkat, milyen forrásokra számíthatunk, és ezeknek mik a jellemzőik, ezeknek milyen hatásuk van a konkrét munkánkra, aminek nagy szerepe lesz, ha tényleg megcélozzuk azt, hogy az internet lehetőségeit megpróbáljuk minél jobban kiaknázni; valamint a beágyazottság, illetve a társadalmi tőke kérdésére is kitérek a végén.
Működésünk, tapasztalataink a szervezetünk mentén. Volt már róla szó: normatíva. Mi úgy értékeljük, hogy ez az esetünkben minimális; körülbelül egy félállású embert finanszíroz az NCA, mert ennyit tud, ez a kerete. Ez pedig az informatika területén nem kimondottan elegendő ahhoz, hogy projekteket indítsunk, az infrastruktúrát menedzselhessük, fenntarthassuk a már futó projekteket. Ez a napi túléléshez is szinte kevés, nemhogy a programok futtatásához.
Marad a pályázatalapú működés, ami időszakos és gyakorlatilag tervezhetetlen finanszírozási forma. Sajnos ennek a sajátosságai azt jelentik, hogy klasszikus munkahelyeket, ahova embert fölveszünk, adunk neki szépen havi fizetést, s a többi, nem tudunk kialakítani. Kvázi zsoldosokkal kell dolgoznunk, amivel a célunk, amit vállaltunk a pályázat során, az elérhető, igaz, azért nem küzdelemmentesen. A zsoldosok saját érdekeik szerint nem annyira motiváltan dolgozgatnak, a kontrollt pedig a motivált önkéntes jelenti belülről. Így ez végül is menedzselhető, de azért el tudnék képzelni ennél optimálisabb felosztást is.
Ami viszont elég komoly probléma, hogy az elkészült program fenntartása a legritkább esetben van támogatva. Így az a felállás, hogy készítünk valamit, és az eredmény rögtön az elkészülte után egyből veszélybe is kerül, mert egyszerűen szükséges legalább egy minimális szintű forrás az internetes fejlesztések fenntartásához, mármint az infrastruktúrára gondolok, a hibajavításokra gondolok. Ez egyszerűen egy olyan szelete a drogprevenciónak, amely folyamatos forrást igényel, még ha a program elkészültéhez szükséges összegeknek a töredékét is, de azt folyamatosan igényli, egészen addig, amíg szükség van arra a programra, illetve annak a működésére. Ez a veszély gyakorlatilag az összes olyan programunknál előkerült, amelyet pályázati pénzből valósítottunk meg: Fűnyíró, Drogvilág, drogportál-honlapvarázsló és Junkie Monkey.
Ismét pályázati alapú működés. További probléma, hogy miután nincsenek munkahelyek, nincs állandó forrás, így azok a zsoldosok, akik elkészítették azt a számítógépes programot, elmennek dolgozni más projektekbe, más állásokat vállalva. Így az önkéntes fenntartás is közel lehetetlen, ugyanis amikor egy program kifejlesztődik, akkor jellemzően az tud legjobban, leghatékonyabban hozzászólni, azt karbantartani, aki azt elkészítette. Tudjuk, hogy forráshiányos az egész szektor, ez az elkészült programok minőségét is érinti, és ez tovább súlyosbítja a helyzetet. Tehát eleve a programok egy része, ha nem is nagyon súlyosan, de erősen függ attól, aki készítette, és ha emellé bekerül az, hogy ő le is lép, akkor az probléma, és ebbe sajnos bele is futottunk már több projekt kapcsán.
Hasonlóképpen állandó forrás hiányában az infrastruktúrával is folyamatos küzdelemben vagyunk. Itt sajnos meg kell említenem, hogy a Fűnyíró-portál programunknál már óriási visszaesés is megfigyelhető volt, amikor a gyakorlatilag önkéntes alapon végzett infrastrukturális fenntartás résén valamilyen török hacker beférkőzött...
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): ...és az egész adatbázist elpusztította maradéktalanul.
BOR GERGELY (Északi Támpont Egyesület): Igen; így 9 ezer felhasználó került a "levesbe", és azóta tulajdonképpen 200-ra sikerült feltornászni program hiányában. Ez nem hangzik első ránézésre fontosnak, de sajnos az a tapasztalatunk, hogy ezzel is lehetnek problémák.
További probléma, hogy még ha elő is kerül innovatív ötlet, elég nehéz pályázni a jelenlegi pályázati rendszerben, mert a kategóriák az innovatív ötletek szempontjából elég szűkek, valamint a pályázati elbírálási szinten észlelünk kompetenciaproblémákat. Emellett az sem segít, hogy a finanszírozás kiszámíthatatlan, ezért professzionális cégeket is nehéz bevonni azzal, hogy hát, barátaim, gyertek, dolgozzatok, aztán vagy lesz egy év múlva vagy fél év múlva lé, vagy valami. Ezzel azért nehéz tervezni. Hangsúlyozom, hogy itt mindenképpen csakis informatikai kompetenciaproblémára gondolok, ugyanis úgy vélem, nem találkoztunk még olyan esettel, amikor a prevenciós téren lett volna kompetenciaprobléma.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Nem, mert külső beszállítók mindig megoldják az adott problémát, a civil szervezetekre jellemzően.
BOR GERGELY (Északi Támpont Egyesület): Igen, így van. De még az elbírálói körben sem az a jellemző, hogy a drogprevenciós téren lenne probléma, inkább az informatikai rész az, ami problémás.
Említettem, hogy a zsoldosaink elmennek, a munkatársaink elmennek pénzt keresni, s ezáltal ötletből is kevesebb lesz a szektorban, ami magának a szektornak az aktivitását is csökkenti sajnos.
Említettem már, hogy fura visszajelzések érkeznek ellenőrzési oldalról, szigorúan informatikai téren.
Nem térek ki időhiány miatt a példákra, de tényleg megdöbbentő és a napi munkát demoralizáló dolgok érkeznek vissza hozzánk. Hál' istennek nem ez az általános, de azért ez is elő-előfordul.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Hiszen például az internetes program esetében az internet-előfizetést nem találják szükséges költségnek.
BOR GERGELY (Északi Támpont Egyesület): Igen, rádióműsor esetében a műsorszórási költséget nem találják indokoltnak. Szóval fura...
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Civil szervezet által készített játékot a Microsoft által készített játékkal hasonlítják össze.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): A minisztériumról van szó? Vagy kiről van szó? Ki a pályázatkiíró?
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Nem személy szerint akarunk bántani embereket, egyszerűen úgy érzem, nincsenek feltétlenül olyan kompetenciák, ami ehhez a területhez szükséges lenne. Hiszen a pályázatok zöme - de ezt még fogom érinteni - nem ebből a témából kerül ki, nem polihisztorok ülnek ott, és sok esetben nem tudják reálisan megítélni, hogy mondjuk, egy Microsoftot összehasonlítani egy hazai civil szervezettel vagy egy CD-ROM-os fejlesztést összehasonlítani egy internetes fejlesztéssel nagyon súlyos hiba, mert ez egyszerűen nem összemérhető. Nagyjából olyan, mintha a futóvadlövészetet és a gulyáslevest próbálnám összehasonlítani.
BOR GERGELY (Északi Támpont Egyesület): És továbbra is kiemelném, hogy egyrészt fontos az, hogy nem látunk kompetenciaproblémát prevenciós oldalon, másrészt a teljes drogprevenciós intézményrendszer minden szintjén látjuk a jó szándékot. Azt hiszem, ezt nem is kérdőjelezhetjük meg, mert az biztos, hogy megvan. Ez tehát semmiképpen nem szándékosság vagy nemtörődömség, egyszerűen egy olyan hiány, ami sajnos a munkánkat érinti. Emellett kitartunk, küzdünk, ötletelünk, pályázunk - kibírjuk, egyelőre.
Célok, amelyek mentén küzdünk. Ez elég rövid lesz, mert a 2000-es nemzeti drogstratégia vonatkozó pontját egy az egyben átemelhetjük. Ez egy releváns, aktuális pont, az előrejelzések beváltak, a teendők világosak.
Röviden, csak emlékeztető szinten: a célcsoport érdeklődése felé elmozdulás, káros tartalmakat hitelessel elnyomni, korrigálni, kiegészíteni.
Eltelt nyolc év. Akkor még elébe lehetett volna menni jó pár problémának. Mára ugyan van még mód intervencióra, de máshogy kell hozzáállni, tehát ez egy pici változás. Emellett érdemesnek tartható ezt a szakaszt aktualizálni az eltelt nyolc év történéseivel. Az elvi kérdések kapcsán nincs aktualizálnivaló, inkább a konkrét eseményekkel, és ez akár tovább kutatható is.
Kritikus pont: forrás és elosztás. Nemzetközi források: ez egy nagy kérdőjel a részünkről, ugyanis három pályázatból eddig nullát sikerült begyűjteni; két pályázatot a formai elfogadás után töröltek is. Eleve nehezebb megpályázni, a tapasztalatunk kevesebb, a nemzetközi pályázatnak az előállítása is drágább, és emellett nem nagyon látunk olyan lehetőséget, ami a civil szektornak olyan segítséget ad, hogy ezen a területen fejlődni tudjon. Persze anélkül, hogy a borsos, többmilliós piaci árat kifizesse.
Van egy piac, ami egy komolyan vehető forrás, rengeteg pénz van benne, és nagyon ésszerű az elosztás, ugyanis gyakorlatilag nem adnak nekünk semmit - tisztelet az egyetlen kivételnek az utóbbi tíz évben -, mert ezt a drogprevenciót egy olyan érzékeny területnek veszik, amivel inkább nem akarnak semmilyen kapcsolatot fenntartani. Úgyhogy ez gyakorlatilag ezért zérus.
A következő az állam, ami egy komolyan vehető forrás; elég tisztességes pénzek felett diszponál. Az elosztást a mi munkánk során problémásnak láttuk. Ismét hangsúlyozom, hogy ez egy szervezetnek egy eléggé szűk szektorra vonatkozó tapasztalata. Azon viszont csodálkoztunk, hogy láttuk azt a drogstratégiás pontot, amely megjelöli az internetet mint egy fontos területet, ehhez képest azt látjuk, hogy a pályázati működési struktúrában ezek a célok lehet, hogy figyelembe vannak véve, lehet, hogy nem, viszont garancia erre nincs. Nem látjuk bizonyítottnak - persze lehet, hogy ez információhiány -, hogy maga a pályázatos rendszer egyáltalán alkalmas-e ennek a drogstratégia vonatkozó pontjának a megvalósítására, ami végül is egy hosszabb távú, átfogó programot definiál. Ha most gondolkozunk egy-két éves projektekben, nem látom bizonyítottnak, hogy ez meg tud valósulni egyáltalán. Nincs garancia arra sem, hogy egyáltalán figyelembe lesz véve a drogstratégia vonatkozó pontja a pályázati terület kijelölésénél és a pályázatok kiírásánál. A civil szervezetek hiába rendelkeznek ötletekkel, mi is jártunk úgy, hogy pályáztunk, két különböző területre adtuk be, és mind a kettőről visszadobták azzal, hogy mutogattak a másik területre, hogy szerintük inkább oda tartozik. Úgyhogy ez már a felosztás pillanatában sem működik megfelelően.
Továbbra is maradva az állami forrásoknál, az említett projektjeink kapcsán hasznosulási problémákkal is találkoztunk. Részben említettem már, hogy a forrás szűkös, a fenntartás viszonylag rövid ideig kérhető az állam által, és az elszámolási rendszer furcsasága, hogy gyakorlatilag nem teszi lehetővé a fenntartás elszámolását a pályázat lejártán túl. S miután az ilyen féléves, egyéves, maximum kétéves pályázatokat érezzük jellemzőnek, ezáltal nem nagyon látjuk azt a lehetőséget, hogy hogyan lehetne a drogstratégia vonatkozó pontját, amely egy átfogó, hosszabb távú program, megvalósítani pályázati rendszerrel. Nem látunk rá egyszerűen lehetőséget sem ebben a rendszerben.
Ritka a csak fenntartásra kiírt pályázat, ahol a már létező programokat lehetne továbbfuttatni. Hál' istennek van egypár, de úgy érezzük, egy ilyen fajsúlyos részterületet nem tud finanszírozni. Mondhatjuk akár azt is, hogy a gyógyszerkísérletekbe beleöljük a pénzt, viszont a gyógyszert nem gyártjuk le, és ez kicsit furcsa.
Innovációs kényszer - hátráltat minket.
A pályázati rendszer kialakulásában furcsaság, hogy az érdekeit képviseli az elosztó, a civil, viszont magának a drogstratégiának a vonatkozó pontját, illetve a társadalom érdekeit nem képviseli senki, amennyire mi látjuk.
Nem jön túl jól, hogy a civil szervezeteknek muszáj minden határidőt azonnal betartani, viszont ez a másik oldalra nem teljesen igaz.
Megemlítem még, hogy a működésünk beágyazottságával, illetve a társadalmi tőkével összefüggésben végül is azt látjuk, azt érezzük, hogy a drogprevenciós küzdelmeink igazából senkit sem érdekelnek a szűk drogprevenciós szakmán kívül. A társadalom, a piaci szereplők, sajtó, értelmiség, illetve a politikai saját dogmái szerint értelmezik az alapproblémát, elbeszélgetnek egymás mellett, a nyitás pedig eléggé esetleges.
Most már valóban a végére értem: gyorsan megemlítek néhány javaslatot. Forrásnövelés: ott van mellette a smilie - érezzük, hogy ennek mennyi esélye van. Hallottuk, hogy bizonyos területeken van erre lehetőség; reméljük, itt is így lesz, úgyhogy reméljük a legjobbakat.
Jó lenne informatika és drogprevenció tekintetében kompetens szakértőkből képzett, kontroll alatt álló munkacsoportot alkotni, amely utána tud segíteni azoknak, akik esetleg az informatika világában nem annyira jártasak, viszont ilyen problémákkal szembesülnek.
Célszerű lenne ránézni a drogstratégia vonatkozó pontjára, hogy nyolc év után ugyan aktuális, de milyen pluszinformációkat tudunk hozzácsapni.
Jó lenne, ha a civileket proaktív módon segítené egy állami szerv a nemzetközi pályázatokon való részvételben.
A civilek együttműködésének segítése, akár különböző területekről. Az egyik programunkban ez nagyon bevált. Valószínűleg nyitott kapukat döngetünk, de azért ezt fontosnak érezzük.
Testre szabott kampány a beágyazottságért, felvilágosítás; elérni a politikát, a sajtót, értelmiséget, ezen keresztül társadalmi kampányt folytatni.
A pályázati rendszer finomítása. Jó lenne, ha a drogstratégia önálló keretet kapna, biztosítható lenne belőle a szervezetek állandó működése, a programok fenntartása, innovatív projektek támogatása.
Jó lenne biztosítani a döntések átláthatóságát.
Ha vannak esetlegesen kérdések, azokat fel lehet tenni, és ezzel köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Mi köszönjük szépen, és köszönjük azt is, hogy megkaphattuk ezt kinyomtatott formában; a jegyzőkönyvhöz hozzá fogjuk csatolni. Megkaptuk a másik anyagukat is kiosztva, minden képviselő és szakértő is. Kérem, röviden mutassa be.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Akkor nagyon tömören bemutatom.
Először is egypár szót mondanék a jelenlegi internetes helyzetről, hogy hol tart az internet napjainkban, merthogy itt kell a szolgáltatóknak tevékenykednie és szolgáltatásokat nyújtania. (Halmai Gáborné távozik az ülésről.)
Biztosan mindenki találkozott már a "webkettő" kifejezéssel - web 2.0 -, ami kicsit talán megfoghatatlannak tűnt. Mit is jelent ez a web 2.0 valójában? Ez olyan szolgáltatásokat jelent, amikor a felhasználók készítik és osztják meg a tartalmakat, tehát egy interaktív tájékoztatási forma, amely vonatkozhat szöveges, képi, animáció, zene vagy videó típusú információk megosztására is. Ez a gyakorlatilag új jelenség újfajta kihívás elé állította a drogprevencióval foglalkozó szolgáltatókat, illetve a stratégia által megfogalmazott veszélyek fokozottabban jelentkeznek ennek hatására, mert míg korábban is lehetett ugyan káros szöveges vagy képi tartalmakkal találkozni, most már komplett videofilmek tölthetők le az internetről akárki számára, ingyenesen.
Hogy picit meg tudjuk fogni, mi is az a web 2.0, mondok egy-két olyan szolgáltatást, amelyet mindenki ismer, mindenki találkozott vele: YouTube, Videobomb, egyéb videómegosztók; Google maps, Wikipedia, blogok; gondolhatunk a különböző helyekre, ahol megint a felhasználók majdnem olyan hangsúlyos részét, ha nem hangsúlyosabb részét képezik, mint maga az újságíró; iwiw, facebook, myspace. Tehát gyakorlatilag az internet egy második szakaszába lépett.
Nézzük meg, hogy ebben a második szakaszban járó interneten hol vannak a civiljeink. A kép vegyes. Előfordulnak olyan szolgáltatók, mint például a TASZ, amely nem csupán egy szervezeti honlapot üzemeltet, hanem ezzel párhuzamosan futtatja drogriporter.hu néven a tartalomszolgáltató lapját; illetve TASZ TV néven már a YouTube videómegosztási rendszert is integrálta a kínálatába. Nagyon hatékonyan használja.
Sajnos azonban messze nem ez a jellemző a civil szervezetek állapotára. Nagyon sok esetben az interneten egyáltalán nem rendelkeznek weblappal a civil szervezetek, legalább 50 százalékban csak különböző szakmai adatbázisok révén elérhetők. E-mail címük olyan van, ami nem saját e-mail cím, ki van téve a megszűnés veszélyének. Az internetet muszáj használniuk a pályázati rendszerek tekintetében, de ez gyakorlatilag még egyirányú: ők vesznek le csomószor adatokat róla, de nem helyeznek fel magukra vonatkozó adatokat.
Mi ennek az oka? Részben az, hogy nem nagyon tudják a civilek ezt a drága eszközt bevonni a működésükbe. Mert alapvetően egy honlapot megcsináltatni, ha nem lehet frissíteni, nem drága - de mit ér egy olyan honlap, ahol nem változnak az információk? Amikor már programozott honlapokról beszélünk, ahol az információ szabadon kezelhető, itt már egy másik fejlesztési tétel lép be. És az egy dolog, hogyha egyszer kifejlesztette a rendszerét - ahhoz, hogy ő azt folyamatosan frissen tudja tartani, egy munkatársat kell fizetni. A meglévő munkatársakra általában elég nehéz rálőcsölni mindenféle pluszjuttatás nélkül ezt a feladatot, ezt a folyamatos munkát kívánó területet. Tehát nem ártana, ha erre ők tudnának foglalkoztatni valakit, vagy legalább részfoglalkoztatni valakit.
Azt, hogy mennyire nem hatékonyan használják a civil szervezetek az internetet, az is mutatja, hogy a Google keresőbe beírva a "drogmegelőzés" szót, az első találat a Narconon Alapítvány, amely a Szcientológia Egyháznak véleményem szerint szakmainak nem annyira nevezhető aktivitása; illetve a második a nem annyira a prevencióról közismert...
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Bocsánat, nem hallottam, mit mondtál - micsoda?
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Azt mondtam, hogy az első találat a "drogmegelőzés" szóra a Szcientológia Egyház személyes véleményem szerint szakmainak nem nevezhető honlapja.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Ja, értem.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Ez egy személyes, szubjektív vélemény volt - elnézést, ha valakit sértek vele.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Nem, nem azért kérdeztem, csak nem értettem, mit mondtál. Köszönöm.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Én sokkal szívesebben találkoztam volna a Kék Pont honlapjával, amely egyébként egy nagyon jól felszerelt honlap.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): De a keresők azt adják ki - bocsánat, hogy közbeszólok - legelőször, amire a legtöbben mennek rá.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Nem feltétlenül; ez több összetevőből tevődik össze. Például a honlapon elhelyezett szavak gyakoriságának a száma, a hivatkozó honlapok száma... A Szcientológia Egyháznál egy igen erős hálózatos működés figyelhető meg, és ezért az összelinkeléssel sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni, mint általában a civil szervezetek; érinteni fogjuk a felsorolásban.
A drogstratégia hangsúlyozza, hogy a megelőzés világának nagyon komolyan kell vennie az internetet, mégsem sikerül ezt a célt elérni. Mik ennek az okai? A pályázati kiírások - ez már elhangzott - nem kedveznek az ilyen jellegű modelleknek. A kiírások általában a jól bevált projekteket veszik alapul, azokra a típusú projektekre íródnak ki. Ezek a dolgok még nem nagyon nyugszanak hagyományokon, és az elbizonytalanodott szakértők sok esetben inkább egy általuk már biztosabban ismert programot fognak választani a szűkös forrásokhoz. Hiszen ha nagyon sok pénz lenne, akkor jutna ezekre a fejlesztésekre is, de a szűkös keretek között nem kísérleteznek, hanem a jól bevált, biztos irányba mennek, érthető módon.
Az egyedi támogatásokat egyre inkább kezdik visszaszorítani. Ez biztosított még egy lehetőséget az ilyen típusú fejlesztésekhez. Itt külön kiemelném a minisztérium dolgozóinak áldozatos munkáját, akik idén is lehetőséget biztosítottak arra, hogy bemutassuk ezeket a projekteket, megvizsgáltuk, és ezek kapcsán sikerült megtalálni esetenként támogatási formákat. Viszont ezt a támogatási formát tudatosan igyekeznek visszaszorítani, ami az ilyen projekteknek nem kedvez.
Az innovációs kényszert már korábban említettük, hogy ez nehéz helyzetbe hozza a szolgáltatókat. Hiszen minek fejlesztünk ki valamit, ha utána az üzemeltetését már nem találjuk fontosnak?
A civileknek jobb esetben van saját honlapjuk, rosszabb esetben csak egy iwiw-lapot üzemeltetnek; per pillanat itt tartunk a web 2.0 korszakában.
Nagyon komoly lehetőségeket látunk azért a civil szektorban, mert például a Drog-stop működtet egy nagyon jól működő, bevált tapasztalatokkal rendelkező telefonszolgálatot. Vajon meddig tartana ezt Skype-pal és MSN-nel bővíteni, amit a fiatalok tömegesen használnak? Nyilvánvalóan semeddig, hiszen kiépített infrastruktúra áll rendelkezésre, be kellene csatornázni ezekkel az eszközökkel. A jelenlegi rendszerek erre sem adnak lehetőséget. Azt gondolom, tudatosan meg kellene keresnünk azokat a szinergiákat, amelyeket át tudunk ültetni ebbe a még kevésbé használt térbe; ehhez nyilván képzések és pályázatok, célpályázatok kellenek.
A nemzeti drogstratégia fontosnak tartotta a védjegyrendszert, meg is említette. Úgy érezzük, ez sem igazán indult el, a honlapok minősítésének rendszerére nincs egy átütő megoldás, amivel lehetne azt nézni a felhasználóknak, vajon mennyire megbízható egy honlap elérhetősége.
A szektor behálózása révén azt kellene elérnünk, hogy a civilek ne csak olyan honlapokat létesítsenek, amit egyszer feltettek, és aztán többé nem kerül frissítésre, hanem olyan megoldások szülessenek, ahol dinamikusan tudják frissíteni a honlapjukat. Illetve az is nagyon fontos, hogy a honlapok egymással el tudjanak kezdeni kommunikálni. Osszuk fel a területet! Nem kell mindenkinek droglexikont csinálni; én csinálok droglexikont, te mást, ő egy harmadik dolgot, és egy közös felületen ezt integráljuk egy szolgáltatássá. A felhasználók ezt nem érzik, a technika már lehetővé teszi. A hálózatos működéssel sokkal gazdaságosabban tudnánk működtetni a civileket, hiszen egy rókáról több bőrt tudnánk lehúzni. S ennek megfelelően kellene szerintem a jövőben a pályázatok kiírni, ahol már kifejezetten az internetes civil együttműködéseket várnánk el és fogalmaznánk meg. Tehát vagy olyan rendszerek felépítését, amelyet többen készítenek, vagy olyanokét, amelyek kommunikálnak egymással. Mind a kettő járható út, akár az NDI-SZIP esetében is lehet tanulmányozni, hogy hogyan tudja, mondjuk, a SZIP automatikusan kinyerni a felhasználói honlapokról a tartalmat. Az RSS technológia segítségével erre vannak már lehetőségek, így gyakorlatilag úgy frissül a tartalom, hogy a felhasználó semmit nem tesz érte, a szakmai adatbázis is nyer, és a felhasználó is nyer.
Szerintem érdemes lenne esetleg a bizottságnak azzal foglalkozni, hogy ha a területhez nem tudunk több forrást rendelni, akkor a most divatos jelenség alapján, hogy a piaci szereplőket próbáljuk megszólítani, ebben lehetne valamit tenni. Ugyanis a drog egy nagyon negatív üzenet, senki nem szeret a drogra adni. Elnézést, hogy ezt mondom, de a rákos kisgyerekek esete sokkal egyszerűbb: mindenki sajnálja őket - komolyan mondom, ez a tipikus tapasztalat -, de akár a kóbor kutyák esete is ilyen. Drog? Azt nem szeretik, az nem egy pozitív üzenet, nem vállalják fel a cégek. Valamit tegyünk azért, hogy a cégek annak ellenére is vállalják fel ezt a területet, ha nem népszerű, hiszen ők maguk is szenvednek tőle, munkavállalók s a többi kapcsán, erre számos kimutatás van.
Javaslattétel. Szerintünk fontolóra kellene venni az új lehetőségeket, új kihívásokat, és ezt meg kellene próbálni következetesen bevezetni a pályázati rendszerekbe. Hiszen önmaguktól a civil szervezetek ezekben a túlterhelt időkben nem fognak tudni új programokat indítani, jelentősrészt azzal küzdenek, hogy a meglévő programjaikat tartsák életben.
Amennyiben szükséges, a továbbiakban is szívesen nyújtunk ebben a folyamatban segítséget. A bővebb anyagot elolvashatják az írott prezentációban.
Köszönöm szépen a figyelmet, a kérdésekre állok rendelkezésre.
ELNÖK: Köszönjük szépen; tényleg nagyon köszönjük mind a kettőtöknek az előadást, nagyon jó volt, mint ahogy az anyag is, amit kaptunk.
Azt gondolom, képviselőtársaim figyelmébe is ajánlom, valóban érdemes meghallgatni a civil szervezeteket, mert hihetetlenül nagy erőfeszítés, nagyon nagy munka van amögött, amit önök végeznek. Képviselőtársammal azt mondtuk, hogy ez nem a jövő, ez a jelen, és ha valamire, akkor erre nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni. Azt mondom, ez a jelentésünknek egy kimondottan komoly része lesz októberben az internet alapú tájékoztatás és az internet kérdése a tájékoztatás területen, mert nagyon fontos. Bár most képviselőtársaim már elindultak, de ezt mindenki megkapta írásban, és azt gondolom, erre a területre a későbbiekben is ki kell majd még külön térnünk.
Azt kértem, hogy a minisztérium részéről egy rövid összefoglaló zárszót... - vagy nem tudom, van még kérdés? (Pettkó András: Hozzászólás van, még egy harmincperces... - Derültség.) Bocsánatot kérek, akkor még Pettkó András alelnök úré a szó; és utána következik Portörő Péter. Tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, az időtartammal csak vicceltem. Néhány gondolatot szeretnék hozzátenni, mert az én egyik fő és kedvenc területem az informatika, a XXI. század technikája, és amit mondani fogok, nem bántó szándékkal teszem a honlappal kapcsolatban.
Először is azzal kezdeném, hogy megköszönöm Bálint előadását. Nagyon imponáló, és azt gondolom, nagyon jó előadás volt, és a kollégájáé is.
A másik pedig, amit fontosnak tartok, minél több helyen elmondani azt, hogy ebben az évben a Microsoft tett egy olyan felajánlást - és ezt sokan még nem tudják -, hogy minden egyes közhasznú civil egyesület és alapítvány öt darab mindenfajta Microsoft-licencet tud kapni és felhasználni. Ezt még elég kevesen tudják, a honlapra föl kell menni, ott egy lapot ki kell tölteni, és akkor kap öt darab jogosultságot az összes Microsoft-termék egyéves használatára. Azt gondolom, ezeknek az egyesületeknek a tekintetében, amelyeknek számítógépet még lehet szerezni, amelyik működik, de szoftvert hozzá már elég nehéz legális úton, ha ezt a Microsoft tényleg adta, ne azt nézzük, hogy ezt a nagy informatikai óriás adja és milyen célból, hanem annak örüljünk, hogy ezt fölajánlotta. Csak nagyon kevés hírben jelent ez meg, nagyon kevesen tudják, úgyhogy ha ti is tudjátok ezt hirdetni és mondani, akkor az jó, mert az a lényeg, hogy használják az emberek. (Tóth Bálint: Köszönjük szépen.)
A harmadik, amit mondtál, hogy ha már vannak adatok és információk, vagy valaki fejleszt egy honlapot, akkor ne az legyen, hogy mindenhol ugyanazt a huszonhárom hírt lehessen olvasni, vagyis csak egy helyről töltsük föl, és mindenhol lehessen olvasni azt a huszonhárom hírt, ezzel maximálisan egyetértek. De ha pályázati részről nem kényszerítjük rá a résztvevőket erre, hogy közösen gondolkodjanak a fejlesztésekben és közösen tegyék meg ezeket a lépéseket, akkor ez sosem fog megvalósulni, mert minden ember kicsit vagy nagyon önző, minden ember azt gondolja, hogy a saját maga által kitalált dolgok a lehető legjobbak. Ha tehát a pályázati oldalról tennénk meg azt, hogy ha valakik közösen fejlesztenek - és ez a minisztériumot érinti -, akkor azt gondolom, akkor tudunk elég hatékonyak lenni. Egyébként száz százalékig egyetértek ebben a dologban.
Kíváncsi lettem volna a ti véleményetekre a régi honlap tekintetében, hiszen emlékszem, amikor megszűnt a régi minisztériumi honlap, akkor sok civil szervezetnek volt ezzel kapcsolatban felvetése, köztük nektek is. Úgyhogy erre kíváncsi lettem volna felhasználói szempontból, hiszen Felvinczi Katalin azt mondta, hogy ez nem mindenki számára szól, tehát nem egy több tízezer vagy több százezer embert elérni kívánó honlapról beszélünk itt... (Dr. Felvinczi Katalin: És még csak nem is honlapról, hanem portálról.) - portálról, mindegy - beszélünk, amelyet a szakma kíván használni. Ezért én kíváncsi lettem volna a ti véleményetekre, akik ezt használjátok, hogy ti ezt a honlapot miként, hogyan értékelitek.
Felvinczi Katalin még a bevezetőjének az elején arról beszélt, még a legelején, amikor még nem a honlapról volt szó, hanem az előző napirendi pont kapcsán két tanulmányról beszélt, az nem volt számomra világos, hogy ez a két tanulmány melyik két tanulmány. Ez a két tanulmány volt-e már a bizottság előtt, megkaptuk-e már vagy sem? Mert ha nem kaptuk meg, akkor én nagyon örülnék, ha meg tudnánk kapni ezt a két tanulmányt, amire utaltál. A Paksi Borbála-féle tanulmányra gondoltál vagy valamilyen másra? Mert ha van valamilyen másik tanulmány, azt szívesen megkapnánk.
A másik, ami engem érdekelt volna ennek kapcsán, hogy mennyibe kerül éves szinten ennek a honlapnak a fenntartása és az üzemeltetése. Éves szinten mennyi a fejlesztési költsége? Mennyi a látogatók száma? - ha ez nem egy titkos adat. Tehát ezt ötszázan nézik, ötezren nézik, háromezren nézik? Hiszen ha egy szakmai honlapról beszélünk, azért akkor is tudni kell, hogy mennyi a látogatók száma.
Nekem egy észrevételem van, mint aki saját magam is honlapot üzemeltetek. Halkan jegyzem meg, hogy van benne minden héten droggal kapcsolatos hírlevelem, amelyet több mint háromezer ember kap meg és olvas, hiszen ennyien regisztráltak az én drogos hírlevelemre, már ami a drogtémáról szól. Ez egy gyűjtő hírlevélként működik: én összegyűjtöm az összes olyan hírt, amely ebben a témában megjelenik a különbözőfajta honlapokon, ezt föltesszük az én honlapomra, természetesen a források megjelölésével - úgyhogy ezt az NDI is csinálhatná, hogy a cikkeket fölteszi a forrás megjelölésével -, és ezt utána szétküldjük azoknak az embereknek, akik erre igényt tartanak vagy bejelentkeznek. Ezt mi naponta rakjuk föl a saját honlapomon belül a szakterület drog részére, és ebből aztán van egy heti hírlevél, ami persze nemcsak a drogot tartalmazza, hanem az informatikát, környezetvédelmet és mást, de drogtémában is minden héten két-három hír be tud kerülni, ez ebben a konstrukcióban működik, és akkor ezt a két-három hírt én kommentálom a saját magam hírlevelében néhány gondolattal. Azt gondolom tehát, amennyiben van rá elég kapacitás, akkor ezt lehet így üzemeltetni a forrás megjelölésével.
S még egy olyan észrevételem van, hogy annak idején, amikor kitaláltátok, hogy mi legyen a honlap címe, akkor szerintem biztos, hogy ez nem lett egy könnyen megjegyezhető cím. Nem tudom, miért pont ez lett a címe, de lehet, hogy egy jobb honlapcímmel talán jobban megtalálnák, akik keresik. De lehet, hogy ez csak az én rossz felvetésem, mert lehet, hogy a szakma használja, és a szakma pontosan tudja, hogy mi a név.
Ennyi az észrevételem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van lehetőség viszontválaszra. Tessék!
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Amennyiben szükséges, a bizottság további munkáját is nagyon szívesen segítjük akár konkrét részletezésekkel, akár újabb anyagokkal.
Meg lettem kérdezve, hogy az NDI-SZIP-ről mi a véleményem, illetve en bloc a kormányzati aktivitásról. Nekem jó véleményem van az NDI-SZIP-ről. Azt gondolom, bár a név tényleg kicsit cirkalmas, de mivel egy szakmai portálról beszélünk, ezért az a szűk kör megjegyzi, hogy mi az, amire szüksége van. Szerintem fontos információk kerülnek rá. Nyilván egy fejlődő projektről van szó, de gyakorlatilag ez már egy olyan rendszer, amibe nyitott a bemenet a felhasználók számára is. Tehát nem az van, hogy ülnek ott előtte és szerkesztik, hanem igenis, ide úgy kerülnek fel információk, amelyeket a felhasználók visznek föl és kerülnek be a rendszerbe. Úgyhogy ilyen módon szerintem ez egy előremutató kezdeményezés.
Az NDI-SZIP részben a Drogportál elmúlása után keletkezett, ha jól tudom. Tehát a kormányzat gyakorlatilag kivonult egy ilyen globális nagy felelősségvállalás terepéről, ami szólt volna külön a tanároknak, szakembereknek, fiataloknak; azt hiszem, négy célcsoportja volt az oldalnak. Itt az NDI-SZIP-en egy szűkebb területet vállalnak föl; egyébként azt gondolom, ez így elképzelhető, ez egy teljesen jó koncepció. A szakma sokkal szívesebben veszi ezeket az információkat a minisztériumtól, teszem azt, mint mondjuk, esetlegesen a fiatalok, úgyhogy őket egy civil program révén sokkal hatékonyabban lehet megtalálni, és lehet, hogy gazdaságosabb üzemeltetni is egy civil szervezeten keresztül, mint ha egy kormányzati program keretében foglalkoztatunk rá munkaerőt. Hiszen a civil szervezet a műfaj költségei ellenére is rendkívül olcsó beszállító. Tehát azok a programok, amelyek civil alapon születnek, piaci alapon sokkal drágábbak lennének. A szakmának viszont mindenképpen érdemes és hasznos fenntartani és fejleszteni egy ilyen szolgáltatást.
Örömmel hallom azt, hogy ez a szolgáltatás nemcsak elindult, hanem fejlődés látható mögötte, tehát nem az történt, hogy egyszer készítsük el, hanem kezeljük, gondozzuk. Igazából egy negatívumot tudnék mondani az NDI-SZIP-ről: ez a megjelenése, ami nyilván egy szakmai portál esetében szintén nem olyan hangsúlyos, mint egy, a széles tömegeket megcélzó oldal esetében. Örömmel hallom, hogy most ez is változik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Felvinczi Katalin!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Nagyon rendes voltál, köszönöm szépen. (Derültség.)
Válaszolnék Pettkó Andrásnak, hogy milyen tanulmányokról beszélek. Én nem tudom, milyen tanulmányokat szemlézett itt a bizottság. Amire én gondoltam, az egyfelől az a kutatás, amelyet a koordinációért felelős tárca még 2006-ban támogatott konkrétan, amikor - ez akkor még ICSSZEM névre hallgatott - ICSSZEM-OM drogprevenciós és egészségfejlesztési programoknak az átvizsgálására került sor. Itt egyfelől a pályázati rendszerre vonatkozó javaslatok fogalmazódtak meg, másfelől pedig azt nézte ezt a kutatás, hogy az iskolai színtéren megvalósuló programok milyen fogadtatásban részesülnek és bizonyos értelemben milyen eredményességgel működnek. Ez kicsit nehézkes, mert itt az eredményesség problémája mindig nehézkes kérdés.
Említhettem volna azt a tanulmányt vagy azt a kutatást, amelyet 2003-2005 között a nemzeti kutatás-fejlesztési program finanszírozott, amely feltárta egyáltalán az iskolai színtéren lévő drogprevenciós programokat, és azoknak egy szelektált mintáján végzett eredményértékelést, teljes mintáján pedig úgynevezett teoretikus konzisztenciaelemzést, s mindezeket különböző szakfolyóiratokban, kutatási jelentésekben jelentették meg az eddigiekben. Az előbbiekben említett a minisztérium honlapján hozzáférhető, az utóbbi pedig különböző helyeken, szakmai folyóiratokban publikálásra kerültek részben vagy egészben, például az Addiktológiában is ez több menetben publikálásra került.
A helyzet az, hogy nem nagyon sok ilyen kutatás van, amelyik ezt a kérdést módszeresen vizsgálná, méghozzá nem olyan módszertannal, amivel mindannyian elégedettek lehetnénk. Én itt csak Rácz doktornak egy közelmúltban tartott előadására szeretnék hivatkozni, ahol ő áttekintette, hogy a prevenciós programok értékelésével kapcsolatban egyáltalán milyen szakmaiság érvényesül hazánkban, és ez hogyan viszonyul a nemzetközi gyakorlathoz, a metaanalízisekhez, a randomizált kontrollhoz, ezekhez az úgynevezett RTC típusú kutatásokhoz. E tekintetben Magyarországon a kultúra még általában nem fejlődött kellő mértékben, annál viszont bizonyára előbbre jár, mint hogy ilyen sporadikus információkra támaszkodva tudjunk ebben a tárgykörben állást foglalni.
Még a SZIP-re visszatérve, hogy ez mennyibe kerül. Amikor ennek az alapjait elkezdtük építeni 2003-ban, akkor emlékeim szerint itt volt egy nagyobb fejlesztés, az konkrétan 14 millió forintba került 2003-ban. Azóta kisebb módosítások történnek, most például az arculat áttervezése és az ehhez illeszkedő fejlesztések. Azt tudom mondani, hogy átlagban fenntartással együtt, ami azt jelenti, hogy munkaerő foglalkoztatása, tehát mindennel együtt durván 7 millió forintba kerül egy évben. De ebben benne van természetesen nemcsak az, aki effektíve a számítógép előtt ül és foglalkozik az adatokkal, hanem itt elsősorban arról van szó, hogy nekünk folyamatosan kapcsolatot kell tartani egy elég jelentékeny létszámú csoporttal, számos emberrel.
Azt azért szeretném megjegyezni, hogy a felvetés nagyon rokonszenves volt, és mi is úgy képzeltük, hogy mi is valamilyenfajta sajtófigyelésből vagy valahonnan majd jól beszerezzük a híreket, és ügyesen felhelyezzük a Drogmegelőzési Intézet információs portálján. Mígnem véletlenül egyszer az olvasottságnak abba az állapotába jutott a sajtó, hogy haladéktalanul megfenyegetett bennünket azzal, hogy amennyiben bizonyos időn, mondjuk, két héten belül felrakunk egy hírt, ami a korábbiakban egy országos napilapban jelent meg, akkor tulajdonlás okán fog pert indítani ellenünk, mert mi jogosulatlanul használjuk ezeket az információkat. Neki az az érdeke, hogy ő legyen a közlő, nem az az érdeke, hogy az emberek a mi közlésünkben ismerkedjenek meg azzal a hírrel. Tehát abban az esetben, ha mondjuk, a Drogmegelőzési Intézet megvásárol egy sajtófigyelést, és azt felrakja a SZIP-re, akkor ezzel gyakorlatilag jogszabályba ütköző viselkedést valósít meg. (Pettkó András: Ez nem így működik.) Ez így van, bocsáss meg, erről nekem sajnos papírom van. (Derültség.) Ez tehát az egyik probléma.
A másik probléma, amit említettél, ez egy jó gondolat, hogy gyűjtsük össze, kommentáljuk, s a többi. Ez az, amire hivatkoztam, valószínűleg nem voltam eléggé pregnáns. A Drogmegelőzési Intézetnek az álláspontját...
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Bocsáss meg, én nem javasoltam nektek, mert persze, az akkor más. Én azt mondtam, hogy ezt én megtehetem mint képviselő.
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Lehet. De nekünk is az egyik legnagyobb bajunk egyébiránt ezzel a dologgal, hogy nem kellőképpen friss, és egy kriminek az érdekességével sajnos nem bír járni a Szakmai Információs Portál, pedig ezt szeretnénk. Ez abból is következik, hogy a Drogmegelőzési Intézet, mint említettem, egy minisztériumi háttérintézmény, és ebből adódóan az állásfoglalásaiban is rendkívül mértéktartónak, PC-nek, politikailag korrektnek kell lennie, nem nagypolitikailag, hanem szakmapolitikailag is, és éppen ebből adódóan, őszintén meg kell mondjam, ez egy olyan dolog, amit nagyon nehéz megugrani. Tehát mi nem úgy működünk, mint a drogriporter, amikor bármit fel tudunk rakni és el tudunk mondani, mert mi civil szervezet vagyunk; mi egy kormányzati háttérintézmény vagyunk, nekünk tekintettel kell lenni a szakma érdekeire, a minisztérium szakmai és egyéb érdekeire. Úgyhogy ez azért egy rendkívül delikát pozíció, amit próbálunk tudásunkhoz mérten tartani.
Végezetül pedig: 45 936 kattanást számoltunk egy bizonyos periódusban; ezt egyszer kivetítettem, utoljára akkor kontrolláltam a kattintásszámot. Hogy ez hány különböző egyed, azt nem tudom megmondani. Én már gondoltam rá, hogy a barátaimnak és a kollégáimnak az legyen a kötelezettsége, hogy napi protokoll jegyében azzal kezdje a napot, hogy felkattan a SZIP-re, de ezt nem sikerült elérnem (Derültség.), úgyhogy ebből adódóan ezeket a kattintásokat genuin kattintásnak kell tekintenem. S egyébként pedig, ha itt lenne a rendszer-adminisztrátor, ő meg tudná mondani, hogy ez hány különböző egyed, mert ő korrektül naplózza.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Minden honlapnak van statikus oldala, egy kattintással föl lehet menni, és az kiad mindenféle számot; kiadja az IP-címeket, kiadja a látogatásokat, az órát. Tehát mindent tudunk a Big Brother-i világban.
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Én nem.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Figyel a Nagy Testvér!
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kértem a minisztérium részéről egy rövid zárást. Ezzel kapcsolatban Portörő Péteré a szó.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Igazából csak egy rövid reagálásra gondoltam, illetve szeretném majd én is kérni, hogy megkapjuk ezeket a tájékoztató anyagokat vagy az előterjesztőtől, vagy a bizottság titkárságától.
Másrészt, ami szerintem fontos információ, számomra legalábbis vannak olyan információs problémák itt a rendszerben, még a pályázatoknál is, hogy például nem lehet tudni, hova lehet bepályázni egy adott programmal. Ezen a dolgon mindenképpen javítani kell, úgyhogy ez nekünk is egy komoly kritika.
A holnapi napon egy pályázati tanácsadó napot tartunk. Most már igyekszünk ebből hagyományt teremteni. Tavaly elkezdtük azt, hogy még a pályázatok kiírása előtt egy szakmai egyeztető napot szervezünk, ez holnap lesz 10 órától a Tüzér utcában. Azt hiszem, ezeket a kérdéseket ott nyugodtan fel lehetne tenni még egyszer, hogy ezek rögzüljenek, megtaláljuk rá a pontos válaszokat, hogy ilyen típusú dolgok ne legyenek a rendszerben, mert ez nem jó, valóban elveszi az összes kedvét az embernek a pályázástól.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): A kritika semmiképpen nem a humán erőforrást, illetve önmagát a rendszert érintette. Azt gondoljuk, hogy ez a rendszer attól működik, hogy olyan humán erőforrás van benne, hogy a rendszer anomáliáit személyes közreműködéssel oldják meg. Semmiképpen nem a ti munkátokat érintette ez a megjegyzés.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs más, akkor mindenkinek köszönöm szépen a részvételt és azt a tájékoztatást, amit megkaphattunk. Azt gondolom, sajnálhatják képviselőtársaim, akik nincsenek itt, hogy ebben nem vettek részt, mert nagyon fontos információkat kaptunk, és nagyon fontos napirend volt ez. S mint ígértem, a jelentésben is erre külön ki fogunk térni. Köszönöm szépen.
Most azt javaslom, menjünk tovább: van még egy rövid napirendi pontunk. Elnézést kérünk Pusztaházi Istvánnétól, aki szegény végigülte itt a közel három és fél órát. Egyrészt köszönjük szépen, hogy eljött. Abban maradtunk, hogy egy rövid tájékoztatót, bemutatkozást tartana, és egy írásbeli tájékoztatót ad a bizottság részére a munkájukról, amit elmondott volna, és abban maradtunk, hogy a keb@parlament.hu-ra ez az anyag át fog jönni, és minden képviselőtársunk meg fogja kapni.
Öné a szó.
A civil szervezetek szerepe a nemzeti stratégia prevenciós céljainak megvalósításában
Pusztaházi Istvánné elnök (Önkontroll Egyesület) tájékoztatója
PUSZTAHÁZI ISTVÁNNÉ elnök (Önkontroll Egyesület): Köszönöm szépen. Nem volt haszontalan dolog végigülni ezt az időt, nagyon sok gondolatom támadt.
Itt most a végén tudom, hogy nincs időm; szerettem volna magam is bemutatkozni. Mert annak ellenére, hogy sokak ismernek látásból, nagyon kevesen ismernek igazán, és talán erre adódott volna alkalom, hogy a '94 őszétől tartó, témához való fűződésemet kicsit bemutassam. Most nincs rá idő, de egyetlen dolgot szeretnék elmondani, amivel indítottam volna.
Annak idején, amikor a nemzeti stratégia elkészült, a prevenciós fejezetben nagyon komoly szerepet kapott, az első helyen szerepelt a család. Ez volt 2000-ben, 2001-től ezek a programok elkezdtek megvalósulni. És én, aki egy szülői szervezetet vezettem kezdettől fogva, megpróbáltam a többi szülői szervezettel, minimum velük a kapcsolatot felvenni, együtt dolgozni és azt tartani, mégis azt érzem - és elnézést kérek mindenkitől, de a mai nap is valahogy ugyanezt üzeni nekem -, hogy a család és ez a terület kicsit mindig háttérbe szorul. Ha nem így van, mindenkitől elnézést kérek, lehet, hogy én nem vagyok képben. Ennek, mondjuk, egyrészt az is lehet az oka, hogy ugyanolyan gondokat tudnék elmondani, de nem mondom, mert én itt a végén inkább azt írtam fel, hogy milyen pozitív és milyen negatív dolgokról tudnék beszélni.
Csak két pozitív dolgot említenék. 1997 óta ingyen készíti számunkra valaki a honlapot, akinek a neve egyébként szerepel is rajta. Ez a honlap most is naprakész, pedig második éve csak önkéntes segítők vannak, engem is beleértve. S ehhez még kihasználtunk egy másik lehetőséget, a Nonprofit Információs Iroda lehetőségét, hogy az összes szülőket segítő szervezetet, az elérhetőségüket, a programjaikat egy honlapra felvigyük.
A kiadványaink közül most csak egyet szeretnék megvédeni - hátha más is félreértelmezi. Ez a bizonyos mondat nem kifejezetten a drog által közel hozott legszebb álmokat mutatta, hanem '99-ben készült kiadásra ez a füzet - a hátoldala nem az eredeti napló idejében íródott -, és '98-ban, még komoly, mélységes gyászban próbáltam azt a pillanatot visszaadni, ami a halál pillanata, mondjuk, egy túladagolásnál, hogy egy szülő számára ez hogyan néz ki. Tehát ez nem a drog, nem kifejezetten a drognak az a bizonyos csodálatos élménye, hanem az, hogy hogyan megy át valaki élőből a másik világba. Remélem, hogy azért bele is fog nézni majd mindenki, és akkor meglátja, hogy az, ami '99-ben fele ennyi volt, 2001-ben már bővítettebb.
Megpróbálom leírni, de azt is el szeretném mondani, hogy én holnap elutazom négy napra, és nem tudom, van-e határidő.
ELNÖK: Nincs határidő, köszönjük szépen, és azt is, hogy ilyen megértő velünk szemben.
Nagyon szépen köszönjük a tájékoztató füzeteket is. Azt gondolom, mindenki - ezt látom a képviselőtársaim között is - haszonnal fogja ezt forgatni; volt olyan, aki kettőt is elvitt belőle, annyira fontosnak tartotta. Úgyhogy nagyon szépen köszönjük, és nyugodtan, amikor elkészül, akkor átküldik az anyagot a parlamenti e-mail címünkre, ezt nagyon szépen köszönjük.
Tóth Bálintot kérem, hogy nagyon röviden szóljon.
TÓTH BÁLINT (Északi Támpont Egyesület): Csak egy nagyon rövid reagálást szeretnék tenni az elhangzottakra.
Nagyon örülök neki, hogy van olyan ember, aki ingyen megcsinálja Iliéknek a honlapját, és sok esetben van ilyen, de ez nem működik rendszeresen. Megjegyzem, mi is három ernyőszervezetnek és közel harminc civil szervezetnek készítettük el a honlapját, egy részüknek úgy ingyen, hogy nekik nem került pénzbe, közösen vettünk rá igénybe pályázati forrást, mert mi a saját honlapunkat - pedig mi ezzel foglalkozunk - sem tudtuk elkészíteni. A most frissen kijött honlapunknak több százezer forintos költsége volt mind belső, mind fejlesztési költség. Nálunk öt-hat szakember dolgozik egy programmal, rendszergazda, programozó, HTML-szerkesztő, CSS-dizájner; tehát annyira tagolt lett már manapság az internet kihívása, hogy ha modern oldalt akarunk csinálni, akkor még egy fejlesztőnek is önköltsége van vele.
Köszönöm, ennyi.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezzel le is zárnánk a napirendet.
Az "egyebek" napirendi pont következik, és ennek keretében az volt alelnök úr kérése, hogy az Országos Addiktológiai Intézetről legyen szó röviden. (Pettkó András jelzésére:) Először akkor alelnök úré a szó, és utána következik az "egyebek" napirend; tehát nem zártuk le még az előző napirendi pontot. Tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, csak egy mondat: el fogjuk olvasni a könyvet, és köszönjük szépen, hogy megkaptuk. Az enyémet valaki elvitte, úgyhogy máshonnan gyorsan el kellett vennem egy másikat, hogy nekem is legyen.
Köszönjük szépen a könyvet, el fogjuk olvasni; az anyagot pedig várjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. S akkor tényleg lezárjuk ezt a napirendi pontot. Köszönjük szépen.
Az "egyebek" napirendi pont: Országos Addiktológiai Intézet - Felvinczi Katalin!
DR. FELVINCZI KATALIN igazgató (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden azt szeretném mondani, azt gondolom, a szobában ülők túlnyomó többsége tisztában van azzal a körülménnyel, hogy Horváth Ágnes miniszter asszony március 6-án kelt levelében, részben azonnali, részben pedig május valahanyadikára eltolt hatállyal megszüntette az Országos Addiktológiai Intézetet. Ami is azt jelenti, hogy az egészségügyi ellátó tevékenysége az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet szervezeti keretei között működik a továbbiakban, míg pedig a szakmai-módszertani fejlesztő, illetőleg adatgyűjtő funkciói az OSZMK-ban, vagyis az Országos Szakmai Módszertani Központ, OTH-intézmény keretei között két-három fővel, nem önálló szervezeti struktúrában, szervezeti egységben, nem mint az Országos Addiktológiai Intézet fog a továbbiakban működni.
Én ezt a tájékoztatást egy nagyobb körben szerettem volna megtenni ebben a bizottságban. Azt gondolom, ez rendkívül, ha finoman fogalmazok, akkor azt mondhatom, hogy ez egy rendkívül kedvezőtlen, sajnálatos fejlemény az addiktológia területén. Szimbolikus értelemben is nagy veszteség éri az addiktológiát e tekintetben. Nem gondolnám, hogy megtehetjük azt, hogy ahol az addiktológiai problémák oly mértékben prevalensek, mint minálunk, beleértve az alkoholproblémát, megengedhetjük magunknak, hogy ne legyen egy Országos Addiktológiai Intézetünk.
Nagyon szeretném megkérni a bizottság elnökét, hogy legyen olyan kedves tájékozódni ebben az ügyben, és ami a hatalmában vagy a lehetőségeiben áll ennek a döntésnek az értelmezése és esetleges módosítása ügyében, akkor ebben az ügyben tegye meg mindazt, amire lehetőség nyílik, mert szerintem ilyen dolog mellett nem mehetünk el.
Még csak annyit, hogy emlékezzünk vissza, az Országos Addiktológiai Intézet hány rendkívül hatékony, fontos információval segítette ennek a bizottságnak is a munkáját.
ELNÖK: Köszönjük szépen, ez teljesen így van. Miniszter asszonyhoz a nevemben egy levelet fogunk írni, amiben meg fogjuk kérni őt, hogy tájékoztasson engem arról, hogy ezzel az intézettel kapcsolatban mi történt és mi várható, milyen fejlemények várhatók ezen a területen, milyen megoldást képzelnek el a jövőben ezen a területen. Egy ilyen levelet el fogunk küldeni, ezt ma meg tudom ígérni, és rövid időn belül meg fogjuk írni.
Alelnök úr, tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Nem ehhez a kérdéshez szeretnék szólni, hanem a másik kategóriához, csak nekem egy perc múlva el kell mennem.
Annyit szeretnék mondani, hogy a www.pettkoandras.hu-n belül, aki fölregisztrál, az minden héten meg tudja kapni tőlem ezeket a híreket, mert a munkatársaimmal együtt mi ezt összeállítjuk. Akit ez érdekel, az önkéntes alapon ezt meg tudja tenni.
ELNÖK: Köszönjük szépen - ez itt a reklám helye volt. (Derültség. - Pettkó András: Nem a reklám helye, hanem...)
Annyit szeretnék még mondani, hogy minden képviselő e-mailben megkapta a tájékoztatót a 2007. évi keret felhasználásáról. A következő ülés pedig április 16-án, szerdán délben a munkaterv alapján fog megtörténni.
Köszönöm szépen mindenkinek a jelenlétet, és nagyon szép napot kívánok mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 32 perc)
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea