KÁB-3/2009.
(KÁB-23/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2009. április 29-én, szerdán, 12 óra 10 perckor
a Képviselői Irodaház 512. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Beszámoló a hatályos drogstratégia értékeléséről *
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) válaszai *
Tájékoztató a munkahelyi drogmegelőzés lehetőségeiről *
Dr. Kaucsek György szakértő kutató (SZMI) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások *
Egyebek *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Tóth István (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Halmai Gáborné (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Gusztos Péter (SZDSZ) Winkfein Csabának (MSZP)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Felvinczi Katalin igazgató, Nemzeti Drogmegelőzési Intézet
Szomor Katalin szakértő
Dr. Kaucsek György szakértő kutató, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet
Megjelentek
Dr. Simon Péter szakértő kutató, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet
Radácsi Gergely független szakértő
Dr. Rácz József szakértő (MSZP)
Szabadka Péter szakértő (KDNP)
Victorné Erdős Eszter szakértő (Fidesz)
Dr. Funk Sándor szakértő
Ódor Nikoletta szakértő
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 10 perc)
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a szakértőket és minden kedves meghívottat. Mielőtt elkezdenénk a mai napot, a helyettesítéseket diktálnám be a jegyzőkönyv számára. Winkfein Csaba elnök helyettesíti Gusztos Pétert, dr. Tóth István képviselő úr pedig Halmai Gáborné képviselő asszonyt, így a bizottság határozatképes.
A napirendi javaslatot három napirendi pontban határoztuk meg, ezt szeretném feltenni szavazásra, aki egyetért, kérem, jelezze. (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Beszámoló a hatályos drogstratégia értékeléséről
Az első napirendi pont: beszámoló a hatályos drogstratégia értékeléséről. Ezzel a témával kapcsolatban köszöntöm Felvinczi Katalin igazgató asszonyt, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet vezetőjét. Mielőtt átadnám a szót, meg szeretném köszönni, hogy időben megkaphattuk az anyagokat. Azt gondolom, a későbbiekben is nagyon hasznosan tudjuk majd forgatni, illetve a mai nap során is - gondolom - a kérdéseinket erőteljesen ki is tudjuk majd vesézni, hiszen ahogy ismerem itt a szakértői stábot, biztosan jól felkészültek, és érdekes megbeszélés lesz a mai nap során.
Egyben azt is köszönöm, hogy a Drogpolitika számokban c. könyvet is megkaphattuk. Ha a bevezetőjében egy pár mondatot mondana erről, azt megköszönném.
Öné a szó.
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) szóbeli kiegészítése
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Köszöntöm a bizottság tagjait. Nehéz a dolgom, mert egy meglehetősen gazdag anyag van a kezünkben. Azt gondolom, hogy két részre osztanám a mondanivalómat. Ennek nagyobb része a Drogpolitika számokban c. kötettel foglalkozna, amit most kaptak meg a tisztelt résztvevők, mert hogy ez még "friss, meleg". Továbbá azért, mert eredeti szándékaink szerint ebből készült volna már erre az alkalomra egy rövid, 15 oldalas összefoglaló, ami a legfontosabb eredményeket, melyek a Drogpolitika számokban c. kötetben olvashatók, hozzáférhetővé tették volna, de sajnos egyszerűen a megnövekedett feladatok és terhek nem tették lehetővé, hogy ezzel elkészüljünk a mai alkalomra.
A hatályos drogstratégia értékelése tulajdonképpen két meghatározó elemből tevődik össze, ebből az egyik elem a Drogpolitika számokban c. kötet, amely eredetileg nem azzal a céllal készült volna, hogy a nemzeti drogstratégia megvalósulásának átfogó értékelését adja, hanem sokkal inkább egy hosszmetszeti képet tárjon az olvasó a tekintetben, hogy mi is történt Magyarországon kábítószerügyben, a kábítószerhelyzettel kapcsolatosan 2000-től napjainkig. De tekintettel arra, hogy ez pontosan az a periódus, amikor a nemzeti drogstratégia elfogadásra került és megvalósítása folyamatban volt, így akarva-akaratlanul is ez a kötet a nemzeti drogstratégia egyfajta hosszmetszeti értékelésének tekinthető. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos esetekben, amikor erre lehetőségünk nyílott, a kábítószerhelyzettel kapcsolatos értékelő megállapításainkat összefüggésbe tudtuk hozni a drogstratégiában foglalt célkitűzésekkel. Tehát a Drogpolitika számokban c. kötet egy szakértői munka, 12 fejezetből épül fel, 10 szakértő munkáját olvashatjuk a 12 fejezeten keresztül ebben a kötetben. Majd a kötet fejezeteiről szeretnék mondani néhány szót.
A másik meghatározó eleme a drogstratégia értékelésének az az anyag, amit a bizottság szakértői és politikus tagjai is már kézhez kaphattak a közelmúltban, egy összefoglaló tanulmány, amely a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet megbízásából készült, és az értékelés komplex lebonyolítója pedig az Egészségmonitor Kutató és Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. volt, szoros együttműködésben a Nemzeti Drogmegelőzési Intézettel. Az egyik különösen fontos elem, amiért nem maga a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet végezte ezt az értékelő tevékenységet, az volt, hogy magunk alapvetően érdekeltek vagyunk ennek a nemzeti drogstratégiának a megvalósításában, tehát úgy gondoltuk, és erre számos jelzést is kaptunk a korábbiak során, hogy aki érdekelt a tevékenység megvalósításában, ne legyen önmaga értékelője.
Az Egészségmonitor Kft. által készített anyagról akár azt is mondhatnám, hogy az egyfajta percepcióanalízis. Nem tisztán az, de meghatározó mértékben percepcióanalízis és dokumentumelemzés. Tehát két különböző műfajt ötvöz, és ennek alapján próbál megállapításokat tenni, hogy a döntéshozó szakemberek, az államigazgatás különböző szintjein lévő személyek, személyiségek milyen véleményt alakítottak ki a nemzeti drogstratégia célkitűzéseivel, illetőleg azok megvalósulásával összefüggésben. Ezenkívül ez az anyag, tehát az Egészségmonitor által készített értékelő tanulmány vezetői összefoglalóját tudtuk eljuttatni jelen pillanatban a tisztelt egybegyűltek számára. Olyan dokumentumokat elemzett, mint maga a stratégia, az akciótervek - mindhárom akcióterv - és a nemzeti drogstratégia összefüggéseit próbálta vizsgálni, és az elmúlt években megjelent Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről c. kötet és részben a Drogpolitika számokban c. kötet tanulmányai alapján független szakértők azt próbálták megállapítani, hogy a nemzeti drogstratégiában megfogalmazódott célkitűzések, amelyek így vagy úgy leképeződtek az akciótervekben, kormányhatározatokban, milyen mértékben kerültek megvalósításra.
Ezek nem igazán jól mérhető, számszerűsíthető megállapítások. Megint csak azt tudom mondani, hogy a Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről c. kötetben megjelentek különböző állítások, adatok azzal kapcsolatban, hogy mi történt az adott évben bizonyos stratégiai célkitűzések függvényében. De ugyanakkor nem minden esetben lehet jól parametrizálni vagy indikátort csatlakoztatni minden egyes, az akciótervben megtalálható célkitűzéshez. E tekintetben nagy változást jelentett a 2007-ben elfogadott akcióterv, ami viszont már parametrizálható indikátorokat is tartalmazott. Ennyit talán az általánosságokról.
Mondanék néhány szót a Drogpolitika számokban c. kötetről. Ez meglehetősen hosszú fejlődési folyamat eredményeképpen jött létre, 12 fejezetből áll. Ez a 12 fejezet nem a nemzeti drogstratégia szerkezetéhez illeszkedik, hanem a kábítószerhelyzet meghatározó problématerületeit próbálja áttekinteni, több-kevesebb sikerrel.
Az első fejezet tulajdonképpen megteremti a nemzeti drogstratégia kontextusát, ismerteti a 2000 decemberében elfogadott nemzeti drogstratégia kialakulásának a feltételrendszerét, körülményeit.
A következő fejezet áttekinti a kábítószer-probléma kutatásával összefüggő törekvéseket Magyarországon. A bizottság tagjai bizonyára emlékeznek arra, hogy több alkalommal - talán kétszer is - volt szó erről a bizottságban, hogy milyen természetű kutatások szerveződtek Magyarországon a kábítószer-problémával összefüggésben. Ezeket a kutatásokat tekinti át a fejezet, illetőleg azt vizsgálja, hogy a kutatási tevékenységgel összefüggésben megfogalmazódott stratégiai célokat milyen mértékben sikerült elérni. Megemlíteném, hogy például van olyan elem, amelyet nem valósítottunk meg, és ez ki is derül a kutatásokról szóló fejezetből. Például nem jött létre a drogkutatások tanácsa Magyarországon, aminek az lett volna a feladta, hogy előmozdítsa, véleményezze, motiválja azt, hogy ilyen jellegű kutatások szülessenek meg, amelyek igazán szolgálják a kábítószer-probléma jobb megismerését. Megjegyzem, ebben a fejezetben azt is tisztán láthatjuk, hogy a kábítószer-problémával kapcsolatos kutatások rendkívüli mértékben megélénkültek az elmúlt években, és nagyon sokat fejlődött mind a módszertan, mind a pedig az érdeklődés, és manapság elmondhatjuk, hogy azért a kábítószer-probléma mélységéről lényegesen többet tudunk, mint mondjuk tudtunk 1999-ben vagy 2000-ben, amikor az előző drogstratégia fejlesztése megindult.
A következő fejezet a populációcsoportok alakulását tekinti át, ez egy különösen informatív fejezet, mert a szerző, Paksi Borbála kísérletet tett arra, hogy a nemzeti drogstratégiában megfogalmazódó különböző célkitűzéseket az ismert epidemiológiai adatokkal összefüggésbe tudja hozni. Vagyis, hogy meg lehessen állapítani, hogy a prevalenciaadatokra, a kipróbálás életkorára, az első használat életkorára, a problémás szerhasználatra, a kábítószer-probléma társadalmi megítélésére, stb. vonatkozó stratégiai célkitűzéseket vajon hogyan lehetett elérni, amennyiben ezek az epidemiológiai adatokban tükröződnek. Az például megállapítható az adatokból, és már jól tudjuk mindannyian, hogy szemben a sajtóban is elhíresült megállapításokkal, hogy jelen pillanatban a kábítószert kipróbálók száma nemigen növekszik Magyarországon, sem az ifjúsági, sem pedig a felnőtt népesség körében. Fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert lépten-nyomon elhangzanak olyan állítások, hogy drámai mértékben fokozódik a kábítószert kipróbálók számaránya. Nem fokozódik drámai mértékben, a kábítószert kipróbálók számaránya. Ettől még van probléma a kábítószerügy területén szép számmal, de ez nem a kipróbálók számarányának drámai növekedésében tükröződik.
Azt is megtudjuk Paksi Borbála tanulmányából, hogy az attitűdkutatások, amelyek a közvélekedést hivatottak leképezni, mind a mai napig meglehetősen mozdíthatatlanok, és a népesség körében - kiváltképp a felnőtt népesség körében - leginkább az elítélésre számot tartó társadalmi csoport továbbra is a kábítószer-használók, akár kipróbálók, akár rendszeres használók, nem tesz igazából különbséget a népesség e tekintetben. Az is megállapítható ezekből az epidemiológiai adatokból, hogy a hozzáférhetőségre vonatkozó vélemények miképpen alakulnak, tehát mit mondanak az emberek, hogy mely kábítószerek, milyen mértékben, könnyen vagy nehezen hozzáférhetők az egyes kábítószerek Magyarországon. Ezek ilyen szempontból azért is kötelező részei az ilyen jellegű epidemiológiai kutatásoknak, mert a hozzáférhetőség mértékére nem nagyon vannak annál megbízhatóbb adatok, mint hogy ez hogyan tükröződik az emberek vélekedésében.
A következő fejezet a prevenciós tevékenységet tekinti át. Ez a fejezet egyfelől leírja, hogy Magyarországon a prevenciós színterek vonatkozásában mi történt, másfelől elég nagy teret szentel annak, hogy megismertesse az olvasóval és áttekintse, hogy a prevenciós programok értékelésével kapcsolatban milyen nemzetközi tendenciák érvényesülnek, ehhez képest Magyarország körülbelül milyen pozíciót foglal el. Továbbá a prevenciós programok minőségi rendszerével, akkreditációjával kapcsolatban is törekedtem arra, hogy felvázoljak egyfajta folyamatmodellt, ami talán kívánatos lenne, hogy az akkreditációs tevékenység kapcsán megvalósuljon.
Ebből a fejezetből megállapítható, hogy a drogstratégiában szereplő preventív színterek nem egyenletesen fejlődtek, vannak olyan színterek, ahol nagyon jelentékeny fejlődésnek lehettünk szemtanúi, ez elsősorban az iskola ettől praktikusan minden ettől eltérő színtér elmarad, annak ellenére, hogy majdnem minden színtéren történtek ígéretesnek tetsző próbálkozások, de ezek a kritikus tömeget nem érték el. A kutatásokból egyébiránt tudjuk, hogy azok a szervezetek, amelyek az iskolai színtéren prevenciós programokkal megjelennek, más közösségek prevenciós programjaiban is megjelennek, és ebben dolgoznak is.
A következő fejezet a kábítószer-használók egészségügyi ellátásával foglakozik. Azt hiszem, megállapíthatjuk - bár itt van a szerzője -, hogy ez az a fejezet, ami a leginkább kedvezőtlen információkat hordozza a helyzetet illetően, mind a saját fejlődési ütemét tekintve, mind pedig az Európai Unióval történő összehasonlítás vonatkozásában. Egyfelől a stratégiában foglalt célkitűzéseket ezen a területen meglehetősen kevéssé sikerült elérni, ez a felvonultatott adatokból jól látható, egyrészt az ellátások elérhetősége, az ellátások sokszínűsége, az ellátások integráltsága, tehát a szociális és egészségügyi ellátások integráltsága mérsékelten valósult meg. Ha a tendenciát elemezzük, akkor látható, hogy bizonyos úgynevezett reform- vagy átalakítási törekvések, amelyek lezajlottak, nem befolyásolták kedvezően a drogbetegek ellátási lehetőségeit.
Tehát ha rátekintünk erre a fejezetre, annak megállapításaira, akkor tisztán látható ebből is, hogy milyen komoly feladatok várnak a következőkben ránk, ha a kábítószer-használók, a problémás betegek ellátása érdekében érdemi lépéseket kívánunk tenni. Nem új megállapítás, már többször, több alkalommal különböző szerzők tollából, illetve szájukból elhangzott, hogy a problémás szerhasználók egy töredéke kerül ellátásba, tehát az is viszonylag hamis célkitűzésnek tűnik, ha azt mondjuk, hogy az lenne az optimális, ha legalább 50 százalékuk ellátásra kerülne.
A következő fejezet az ártalomcsökkentéssel foglalkozik, ezen a területen egyébként jelentős fejlődésnek lehettünk szemtanúi az elmúlt évtizedben mind számszerűségében, mind sokszínűségében, mind pedig a tekintetben, hogy hány szereplőt, hány klienst ér el az ellátás. Bizonyos ártalomcsökkentő ellátások még mindig korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, mint ahogy ez kitűnik a fejezetből, és nemcsak magyar viszonylatban láthatjuk, hogy ezek korlátozott állnak rendelkezésre, hanem európai uniós összehasonlításban is, sőt bizonyos értelemben, ha a nyugat-balkáni országokkal hasonlítjuk össze Magyarországot, akkor is megállapíthatjuk, hogy bizonyos ellátások ott talán adekvátabban állnak rendelkezésre.
A következő fejezet a jogalkotás és jogalkalmazás kérdéseivel foglalkozik, Frech Ágnes tollából. Tulajdonképpen azokat a jogalkotási fázisokat tekinti át a fejezet, amelyek a kábítószer-jelenség büntetőjogi szabályozásával összefüggésben voltak tetten érhetők, és hogy ennek milyen következményei voltak, mármint a jogalkotásnak a jogalkalmazásra nézvést milyen következményei voltak. Nagyon tanulságos fejezet ez is.
Hasonlóképpen a következő is, amely pedig tulajdonképpen a kínálatcsökkentési tevékenység áttekintése, hogy hogyan alakult a kínálatcsökkentési tevékenység a rendelkezésre álló adatok fényében, milyen mennyiségű lefoglalások, kik, milyen jellegű populáció került a rendőrség látókörébe az elmúlt években, és milyen trendek, tendenciák érvényesülnek.
A következő fejezet nagyon érdekes - azt is mondhatnám, talán ettől lehetne bestseller ez a könyv, és ezt talán ki lehet mondani -, a parlamenti vitákat dolgozza fel, leíró jelleggel, tehát szövegszerű hűséggel és viszonylag kevéssé elemzett módon, amelyek a parlamentben zajlottak a kábítószer-problémával összefüggésben 2000 és 2008 között. Hogy parlamenti viták voltak, ahhoz nagymértékben hozzájárult a különböző eseti bizottságok tevékenysége, merthogy az eseti bizottsági jelentések elfogadása mindig parlamenti vitát provokált, és ezek érdekes tapasztalatokkal jártak.
A következő fejezet a média; hogyan jelenik meg a drogjelenség, a kábítószer-probléma a médiában. A rákövetkező fejezet talán az egyik legizgalmasabb, bár ezekről az adatokról már a bizottság előtt is volt szó a korábbiakban: a közkiadások alakulása a kábítószer-problémával összefüggésben. A közkiadások különböznek azoktól a kiadásoktól, amelyek a koordinációért felelős tárca költségvetési sorain szerepelnek, mert mindazok a kiadások, amelyeket az állam és annak különböző alrendszerei a kábítószer-probléma kezelésével összefüggésben használ fel, beleértve a rendszerszerű egészségügyi ellátás költségeit, a szociális szolgáltatások vonatkozó költségeit, a büntető- és igazságszolgáltatás költségeit.
Talán emlékeznek a bizottság tagjai arra, hogy egy korábbi bizottsági ülésen, amikor a költségvetési kérdéseket tárgyaltuk, akkor arról cseréltünk eszmét, hogy azokat az adatokat mutattuk be, amelyekből látszott, hogy körülbelül 1:4 arány, sőt 1:3 arány tapasztalható, mert a közkiadások körülbelül 75 százaléka a büntető- és igazságszolgáltatásban hasznosul, és mintegy 20-25 százaléka pedig az úgynevezett keresletcsökkentési aktivitásokat támogatja. Nyilvánvalóan ez a hatalmas különbség a ráfordítások mértékében azt is jelenti, hogy a keresletcsökkentő beavatkozások túlnyomó többsége nem valamilyen rendszeres normatív finanszírozás formájában valósul meg, eltekintve az OEP által finanszírozott egészségügyi ellátásoktól vagy a tb által finanszírozott szociális ellátásoktól, de a fejlesztés területén semmiképp nem tekinthető normatív típusú, rendszeres és kiszámítható támogatásnak.
Végül a kötet utolsó fejezete a kábítószer-probléma kezelésével összefüggő közigazgatási szabályozási mechanizmusokat tekinti át. Itt is egyfajta hosszmetszeti elemzés tanúi lehetünk, hogy hogyan is alakult kábítószer-probléma közigazgatási reprezentációja az elmúlt 8-9 évben.
Tehát a Drogpolitika számokban c. kötetnek már a címéből is valószínűsíthető, hogy itt a számoké a főszerep, számok és a számokon alapuló elemzések olvashatók ebben a kötetben. Ez alól van persze kivétel, mert például Frech Ágnes fejezetei nem elsősorban a számok fényében szerveződnek, kiváltképp a parlamenti vitákról szóló fejezet nem a számokról szól, hanem leíró, narratív, tulajdonképpen a parlamenti diskurzusokhoz kapcsolódnak.
Remélem, hogy mindenki, aki olvassa ezt a könyvet, egy megbízhatónak tekinthető képpel fog rendelkezni arról, hogy milyen változások következtek be Magyarországon a kábítószerhelyzetben az elmúlt években. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kötetet nem tekinthetjük a nemzeti drogstratégia eredményértékelésének, ugyanis nem áll rendelkezésünkre egy olyan jellegű vizsgálat, paradigma- vagy kísérleti elemzés, amely lehetővé tenné, hogy meg tudjuk mondani egyértelműen, hogy a bekövetkezett változások a nemzeti drogstratégiával lennének összefüggésbe hozhatók. Azt tudjuk, hogy egy időben zajlottak le ezek a változások a drogstratégiával, a drogstratégia érvényben létével, és a kötet nem vizsgálja érdemben - nem is vizsgálhatta -, hogy a drogstratégiában megfogalmazott célkitűzések milyen módon kerültek megvalósításra. Ezért mondom, hogy az Egészségmonitor által készített percepcióanalízis és tartalomelemzés és a Drogpolitika számokban c. kötet tulajdonképpen együtt olvasandó annak érdekében, hogy rögtön lássuk, mi az, ami a szereplők által megvalósítottnak tűnik, a jelentések által megvalósítottnak látszik a nemzeti drogstratégiából, és ehhez képest mi történt a kábítószer-jelenséggel Magyarországon, amit viszont a Drogpolitika számokban c. kötetből tudnánk talán megismerni.
Nagyon röviden - ha lehetséges - rátérek arra, hogy mondjak egy-két szót erről a percepcióanalízisről, amely, azt hiszem, meglehetősen jól tagolt, és nem is igazán igényel sok hozzáfűzést. Annyit fontosnak tartok elmondani még egyfelől a módszertanról, hogy itt a már említett dokumentumok: a nemzeti drogstratégia, a három kormányhatározat, melyek a nemzeti drogstratégiában foglalt célkitűzéseket próbálja aprópénzre váltani az államigazgatási szereplők számára is fogyasztható formában, elősegíteni azok megvalósulását, ez volt az elemzés tárgya. Harmadsorban a jelentések, hogy mi az, ami dokumentálhatóan megvalósult, negyedsorban pedig interjú az államigazgatási szereplőkkel és szakértőkkel, illetve a kábítószerügyi egyeztető fórumok képviselőivel. A különböző forrásokból származó információknak összerendezett formában történő bemutatása is megtörtént a fókuszcsoportok keretében, ahol reflektálni lehetett ezekre a tapasztalatokra. A helyzet jellemzésére fontosnak tartom megjegyezni - a kötetben is olvasható -, hogy az állami vezetők motiváltsága a tekintetben, hogy részt vegyenek ezeken az interjúkon, meglehetősen alacsony volt, tulajdonképpen két magasan pozícionált, és a kábítószerügy szempontjából releváns állami vezető megkérdezésére kerülhetett sor, ők voltak, akik időt tudtak szakítani erre a feladatra. Egyébként pedig a szakértők és KKB-tagok az állami vezetőktől, politikusoktól eltérően készségesen és nagyon motiváltan vettek részt ezeken az interjúkon.
Általában az állapítható meg, hogy a stratégiával kapcsolatos vélemények egyöntetűek voltak, általában a kedvező állítások szempontjából, tehát, hogy mit tekintenek a megkérdezettek pozitívumnak a stratégia megvalósulásával, illetve célkitűzéseivel összefüggésben, és rendkívül diverz, nagyon sokszínű volt az, hogy milyen kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. Ha táblázatos formában nézzük, hogy mik voltak a kedvező és mik voltak a kedvezőtlen tapasztalatok, akkor azt látjuk, hogy alig néhány kedvező tapasztalat volt, míg kedvezőtlenek nagy számosságban voltak. Ennek nem az volt az oka, hogy kedvező tapasztalatról nem számoltak be a megkérdezettek, hanem a kedvező tapasztalatok viszonylag egyöntetűek voltak, tehát ezeket elég volt egyszer megjeleníteni. A kedvezőtlen tapasztalatok, a megoldandó problémák viszont rendkívül sokszínűek voltak, attól függően, hogy ki milyen pozíciót foglalt el az államigazgatásban, vagy melyik stratégiai pillérhez kötődött elsősorban a tevékenysége.
Volt egy olyan elemzés, amit szintén olvashattak az érdeklődők a vezetői összefoglaló elején, ami azzal foglalkozott, hogy a négy pillér tekintetében - és az időtávot nem véve tekintetbe - összességében milyen megvalósultsági szintről lehetne beszélni, tehát a célkitűzéseket lebontjuk a pillérekre, és azt nézzük, hogy összességében milyen megvalósultsági szintről lehet beszélni. Akkor azt mondhatjuk, hogy összességében átlagban 40 százalékos megvalósultságról tudunk beszámolni, ami teljes mértékben megvalósult. Másik 40 százalék esetében a négy pillérre összefoglaló jelleggel azt mondhatjuk, hogy nem valósult meg, és 20 százalékban pedig részben megvalósultak ezek a célkitűzések. Tehát azt mondhatjuk, hogy 60 százalékban van legalább részleges célelérés a stratégia célkitűzéseit tekintve. Azt is megállapíthatjuk, hogy a legjobban teljesítő pillér első helyen a prevenció, második helyen a közösség és együttműködés, és a két legkevésbé jól teljesítő pillér a kínálatcsökkentés és kezelés-ellátás pillér.
Nem élnék vissza az idővel, most ennyit tudok erről elmondani, de ha bármilyen kérdés van, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen a felvezetőt, és azt is, hogy időre megkaphattuk ezeket az anyagokat. Azt gondolom, mindannyian el tudtuk olvasni, meg tudtuk ismerni az abban foglaltakat.
Most jött el annak az ideje, hogy kérdéseket, véleményeket megfogalmazzunk. Azt javasolnám, hogy egy körben tegyük ezt meg, utána kérném szépen a választ. Tehát van-e valakinek kérdése, véleménye?
Szomor Katalin, tessék!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Egyrészt köszönjük a beszámolót, tényleg nagyon érdekes volt. Azt hiányolom, hogy előtte ezeket nem láthattuk, mert igazából véleményt alkotni akkor lehet, ha az ember mindent elolvas. Tehát a vezetői összefoglalót és a második napirendi pont anyagát ismertem meg, de szeretném kérni, hogy megkaphassuk majd ezeket az anyagokat, mivel ezt most kaptuk meg, nem lehetett elolvasni.
Úgy gondolom, a stratégia értékelésével érdemes részletesebben is foglalkozni, pontosan abban az összefüggésben, hogy a következő stratégia készül, és azért talán ennél jóval szélesebb körben kértem volna véleményeket, alkalmaztam volna a szöveges táblázatok módszerét, ami az Európai Unióban már nagyon régóta rutin. Ez azt jelenti, hogy a kérdésekre körülhatárolt, rövid, tömör választ lehet adni, és azt sokkal könnyebben lehet értékelni, mint 62 magnófelvételt, a fókuszcsoportos interjúból. A többi módszerről most hallottunk.
Nekem ezzel az anyaggal kapcsolatban, amit Vitrai József készített, vannak olyan problémáim, hogy például filozófiákat fejt ki, hogy ezeket javasolták. Például az utolsó oldalon a 6. pontban a jogalkotást tekintve: "A fogyasztás büntetőjogi megítélését meg kellene változtatni, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó egyben terjesztő is lehet, indoklásként a felszabaduló kínálatcsökkentési erőforrásokat kellene említeni. A jogszabályi környezet módosításakor figyelembe kellene venni, hogy a dekriminalizáció közegészségügyi szempontból is egyre jelentősebb a HIV/AIDS Hepatitis B, C esetleges elterjedésének megelőzése miatt."
Abszolút nem értek egyet ezekkel, meg azzal sem, hogy egy előző stratégia értékeléséből egyvalaki von le következtetéseket. Itt burkoltan a droglegalizációról van szó az első pontban. Ugyanis a felszabaduló kínálatcsökkentés, amit indoklásként hoz fel, azt jelenti, hogy a terjesztők keresése vagy azok tevékenységének a megakadályozása se történjék meg. Ezt a vezetői összefoglalót meglehetősen felületesnek tartom egyébként, ennyi a véleményem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e valakinek még hozzáfűznivalója? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor nekem azért lenne pár észrevételem, gondolatom, és utána lezárjuk a vitát.
Nagyon jónak tartom a vezetői összefoglalónak azt a részét, amely a következő stratégia javaslatait fogalmazza meg. Azt gondolom, ebből egyrészt tanulhatunk is, másrészt pedig azokat a pontokat találjuk benne, amelyeket mi is itt több alkalommal megfogalmaztunk, mint eseti bizottság - szakértők, képviselők - közösen.
Ilyen pontok voltak, hogy mindenképpen hangsúlyozzuk: ne több száz - most közel száz cél volt - célban gondolkozzunk, kis apró feladatokban, hanem nagy, átfogó területeken mondjuk azt, hogy találjuk meg a fő prioritásokat, hogy milyen irányban szeretnénk menni. Ezeket fogalmazzuk meg közösen, és amit nagyon fontosnak tartok - és az anyag is hangsúlyozza -, hogy rövid távú cselekvési terv legyen mindenképpen az új stratégia mellett. Azt gondolom, ez a legfontosabb, ami a következő hónapokban elő kell hogy jöjjön: feladat, felelős, források. Ha ezeket meg tudjuk fogalmazni közösen, akkor gondolom, az értékelés egyrészt egyszerűbb, világosabb lesz, és szerintem szebb számokkal fogunk találkozni, mint ebben az anyagban. Ebben mindenképpen fontos, hogy előre tudjunk lépni a következő stratégiában.
Azzal is egyetértek, hogy magában az új stratégiában a szenvedélybetegségek komplex megközelítését kell alkalmazni. Ezzel is sokat foglalkoztunk, és foglalkoztunk a prevenció minőségbiztosításával, azt gondolom, ennek most már tényleg a következő időszak egyik legfontosabb feladatának kell lennie. Nem foglalkoztunk viszont sokat a média szerepével. Azt gondolom, erre rá kell fókuszálnunk. Tőlünk, politikusoktól is folyamatosan kérdezősködnek, ami vagy átmegy a médián, vagy nem, vagy megjelenik, vagy nem. De hogy ennek nincs egységes elképzelése, nincs egységes terve, az probléma ebben a helyzetben. Azt gondolom, a mai korosztályra nagyon jelentősen hat a média - és arról nem is beszéltem, hogy az internet mennyire fontos ezen a területen. Az internet részével kicsit foglalkoztunk, de magával a média szerepével nem, úgyhogy erre a következő időszakban még fókuszálnunk kell. Ez már lehet, hogy egy következő ciklus része lesz, de amibe még bele tudunk, abba bele fogunk vágni az ősszel. De hogy erre nagy hangsúlyt kell fektetnünk, az biztos, és az új stratégiának is egy fontos része kell legyen, hogy a média szerepe mi is ebben.
A költségvetés részével is egyetértek, amit itt megfogalmaznak. Azt gondolom, ezt mi is megfogalmaztuk, hogy a 2009-2010-es költségvetés már mindenképpen úgy készüljön, hogy a prevenció, az ártalomcsökkentés legyen a fókuszban, arra helyezzük a nagyobb hangsúlyt. Bízom benne, hogy ez már az idei költségvetés elköltésénél is így lesz, de hogy a 2010-es költségvetést már így kell készíteni, az teljesen biztos, és ebben majd kérjük is, hogy erre figyeljenek oda. Ebben is egységes véleményen volt az eseti bizottság.
Az anyag foglalkozik egy olyan ponttal, hogy létre kellene hozni vagy meg kellene alkotni a drogtörvényt. Ha Katalin a drogtörvénnyel kapcsolatban mondana pár szót, hogy mit is gondolnak ez alatt, mi tartozna ide, mennyiben más, mint a stratégia, ez csak büntetőjog-e vagy nem, a szociális, egészségügyi kérdést is komplexen szeretnénk kezelni ezen a területen. Tehát nézzük meg, hogy ez pontosan mit takar, mit jelentene, és ebben milyen szerepünk van vagy lehet! Azt gondolom, ha ezt jól elő tudjuk készíteni, akkor még akár ebben a ciklusban is elindulhat. Nézzük meg, készítsük elő, és legalább lássuk, hogy mit is gondolunk ezen a területen!
Befejezésképpen pedig nagyon sajnálom, hogy a jobboldali képviselőtársaink nincsenek itt a mai ülésen. Azt gondolom, ennek az eseti bizottságnak fő feladata az, hogy az eddigi stratégiát értékeljük, illetve az új stratégiát előkészítsük. Ez volt a fő feladat, ezzel bíztak meg minket - képviselőket, szakértőket. Az, hogy a 2007 óta - most már két éve, hogy működik a bizottság - a legfontosabb témánál csak ennyien vagyunk, picit elszomorít, és akkor még nem fogalmaztam keményen. Azt gondolom, a képviselőtársaink látták időben a napirendet, időben megkapták az anyagokat, jó lett volna, ha a másik oldal is megjelenik ennél a témánál.
Most lezárom a kérdések, vélemények részt, és visszaadom a szót Felvinczi Katalinnak.
Dr. Felvinczi Katalin igazgató (NDI) válaszai
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Azt hiszem, nem lenne illendő, és talán szükségtelen is, hogy a véleményre reagáljak ebben a helyzetben, mert végül is ez ízlés kérdése is, tehát ebbe nem szeretnék belefolyni.
Annyit a kutatásról még, hogy az elvégzett szakértői munkával, kutatással kapcsolatban végül is a felelősség engem terhel, mint az Drogmegelőzési Intézet vezetőjét. Megítélésem szerint az a típusú megközelítés, amit az Egészségmonitor ebben a tárgykörben alkalmazott, védhető. Jobbnak tartottam volna, lehetett volna azt a megoldást választani, amit Katalin javasolt, hogy ilyen táblázatos rendszerben, a válaszok felkínálása mellett kérdezzük meg az érdekelteket, ugyanakkor, mint ahogy ez utóbb ki is derült, a probléma társadalmi észlelete és a résztvevők percepciója meghatározó jelentőségű, ezért fontosabbnak ítéltük adott pillanatban, hogy a résztvevők meg tudják mondani, hogy mi mennyi, hiszen a tényszerű adatoknál számos egyéb forrás áll rendelkezésre. Az a fontos, hogy azt lássuk, hogy azok, akik érdekeltek a megvalósításban, mindenképp értsék ezt a folyamatot, merthogy ők aktív ágensei ennek az egész megvalósítási folyamatnak, és ebben az esetben a percepciók megkerülhetetlenül fontosak. (Szomor Katalin: Is-is, úgy gondoltam.) Tehát ennek ez volt az elsődleges célja, hogy a résztvevők észleleteit, percepcióit megismerjük.
A másik felvetés, amit problémaként jelölt meg - ahogy ezt elnök úr is említette -, hogy fontosnak tartja, hogy a média vonatkozásában mélységben nem sikerült előrelépnünk, pontosabban, hogy a kábítószer-probléma társadalmi észlelete szempontjából mérsékelten sikerült előrelépnünk, ezt nagyon fontos megállapításnak tartom, lépten-nyomon visszaköszön. Még ebben az anyagban nem szerepel annyira hangsúlyosan, de előzetes beszélgetések során én is találkoztam azzal, hogy egyfelől a társadalomban van a kábítószer-problémával kapcsolatban meglehetősen furcsa észlelet - tehát ahogy mondtam, az epidemiológiai kutatásból is kiviláglik az attitűdök tekintetében -, másfelől pedig végül is nem sikerült előrelépni azon összefüggésben, hogy a média korrektebb, konstruktívabb képet tudjon elénk állítani a kábítószer-probléma kezelésével kapcsolatban.
Azt hiszem, nem lelki restségről, nem is elsősorban forráshiányról, hanem módszertani hiányosságokról van szó, hogy igazából nem találtuk még meg a hazai médiafeltételek között azt az irányt, utat, aminek következtében a médiaérdeklődés fenntartható bizonyos témával kapcsolatban, és utána érdekelt legyen abban, hogy korrekt, tényalapú közléseket tegyen. Tehát ez igazi, komoly probléma, és ezt elválasztanám attól, hogy mennyire tudjuk az elektronikus sajtót és az internetet igénybe venni a preventív aktivitás szempontjából. Itt egyfelől van egy társadalmi tudatformálási elem, és van a másik oldalról pedig az, hogy milyen módon tudunk prevenciós eszközöket fejleszteni a média, illetve az internet igénybevételével.
A drogtörvény tekintetében. Április 1-jén tartottunk egy munkaértekezletet Dobogókőn, ami az új drogstratégia megalkotásával kapcsolatos első lépés lett volna, ahova szándékaink szerint meghívást kaptak az eseti bizottság tagjai és szakértői, a KKB-tagok, egyéb véleményezőnek tekinthető szakértők, továbbá természetesen az a szakértői bizottság, azok a magyar szakértők, akik a szakértői bizottságban közvetlenül támogatják ennek a stratégiának a kialakulását, és ott volt egy diskurzus a drogtörvényről.
A drogtörvény már nagyon régóta, több alkalommal felmerült. Ez nem azt jelentené, hogy a büntető törvénykönyvnek azokat az elemeit is kiemelné a büntető törvénykönyvből, amelyek jelen pillanatban a kábítószeres tényállásokkal vannak összefüggésben, hanem - ahogy ezt a jogtudósok mondják -, kvázi egy salátatörvény létrehozását jelenthetné, ami a kábítószer-problémával összefüggő különböző intézkedéseket csokorba gyűjtené. Nagyon sok probléma van, hogy itt-ott, búvópatak módjára merülnek fel különböző törvények, miniszteri rendeletek, kormányhatározatok, kormányrendeletek, amelyek befolyásolják a kábítószer-problémával kapcsolatos tevékenységet. Még most is, a közelmúltban kiderült, hogy a különböző ágazatokhoz leosztott felelősség a felhatalmazó rendelkezések révén behatárolja bizonyos értelemben a szakmai tevékenység hatókörét is. Például hogy a prevenciós programok akkreditációja ennyi időn keresztül nem valósult meg, tulajdonképpen bizonyos értelemben annak következtében is történt, hogy a koordinációért felelős tárcánál nem volt egy felhatalmazó rendelet, aminek következtében egy ilyen tevékenységet kellő erővel tudott volna megvalósítani.
Tehát ezeket az anomáliákat gondolnánk, hogy talán orvosolni tudná egy ilyen jellegű drogtörvény. Vizsgáltuk ennek a lehetőségét, hogy mennyire reális, nagyon kevés országban van ilyen drogtörvény, és megfontolandó, valóban mérlegelni kellene államigazgatási aspektusból, hogy min segítene. Ugyanakkor felmerült a törvény problematikája az új drogstratégia előkészítésével kapcsolatban is. A drogstratégia a törvényi jogállását tekintve eddig egy országgyűlési határozat volt, ami praktikusan senkire nem rótt semmilyen kötelezettséget. Az országgyűlési határozat a műfaját tekintve olyan dolog, ami kifejez egy politikai-társadalmi konszenzust, nem következnek belőle szükségképpen törvények, semmilyenfajta kikényszerítő eszközt nem hordoz. Úgyhogy ez volt tulajdonképpen a gondolkodás lényege, amikor ez a szempont felmerült. Valóban nagyon érdemes lenne közvetlen formában diskurzust folytatni, hogy ez most már előnyös lenne a kábítószerügyben vagy sem.
Ha megengedi, elnök úr, még egyetlen elemre reflektálnék, az integrált szenvedélyügyi stratégia problematikája, ezt is megfontolandónak tartom. Merthogy pusztán szakmai megfontolásokat szem előtt tartva ez ugyan kívánatos lehetne, de hogy mi tud megvalósulni egy ilyen jellegű stratégiából; tehát ha ezeket a reális összefüggéseket is mérlegeljük, akkor amondó vagyok, hogy egy olyan drogstratégiának kellene talán létrejönnie, ami kitekint a más ágazati stratégiákra: a lelki egészségvédelem országos programjára, az alkoholstratégiára, bármilyen állapotban is van az, ugyanakkor nem terjed túl feltétlenül a saját, eredetileg meghatározott kompetenciakörén. Inkább a megvalósítás szempontjából vélhetően nehézségeket fog felvetni, de kommunikálni kell, és erre beépített elemeket kellene létesíteni a stratégiába, amelyek ezt az ágazati stratégiákkal való kommunikációt lehetővé tennék.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egyben azt is, hogy időben megkaphattuk az anyagot, azt is, amit most kaphattunk, a tájékoztatást, a válaszokat, a véleményekre a reakciókat.
Azt gondolom, erről a salátatörvényről - amiről itt beszéltünk - folytassuk még a diskurzust, véleményem szerint nagyon logikus, átlátható, világos lenne mindenki számára, hogy most hol tartunk, hol, milyen jogszabályi részek vannak, és ebből lehetne talán kiindulni a későbbiek során. Szerintem sok olyannal is találkoznánk ebben a munkában, ami érdekes tud lenni a későbbiekben.
A másik, hogy megtárgyaljuk még - lehet, hogy még ebben az időszakban - a média helyével és szerepével foglalkozó részt, mert azt tényleg fontosnak tartom, ha valahova be tudjuk tenni, akkor próbáljuk még meg, ha nem sikerül, akkor ősszel.
A harmadik pedig, hogy ha jól emlékszem, szeptember-októberben fogunk az új stratégiával, annak a tervezetével foglalkozni. Csak egy rövid választ kérnék, hogy hogyan állnak, szeptemberre vagy októberre ezzel megvagyunk-e, tud-e foglalkozni ezzel az eseti bizottság, hogy az év végéig a tisztelt Ház tudja tárgyalni. Egy rövid választ kérek.
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Mint mondtam, április 1-jén volt egy gondolatindító diskurzus, és időközben elkészült egy dokumentum, ami alapvonalakat tartalmaz, azt gondoljuk, ez ebben a körben tárgyalható stratégiai dokumentum. Azt gondolom természetesen, hogy amit az országgyűlési határozat is előír számunkra határidőként, ahhoz tartanunk kell magunkat. Fontosnak tartanám, hogy elfogadja az Országgyűlés még december 31-ét megelőzően, nekünk úgy kell dolgozni, hogy ezt elfogadja az Országgyűlés ebben az évben. Úgy gondolom - ez az én szakmai értelemben vett személyes állásfoglalásom, tehát nem képviselek SZMM- vagy kormányálláspontot, személyes véleményem -, hogy nem szabad hagyni, hogy ez a következő évre átmenjen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, ezen fogunk dolgozni. Ezennel ezt a napirendi pontot lezárom, és megköszönjük a részvételét, de ha van még ideje, akkor... (Dr. Felvinczi Katalin: Azt hiszem, nincs más választásom, mert van dolgom a következő napirendi pont kapcsán is.) Rendben, ezt megbeszéltük.
Tájékoztató a munkahelyi drogmegelőzés lehetőségeiről
Áttérünk a következő napirendi pontra. Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Kaucsek György szakértő, kutató urat, dr. Simon Pétert és Radácsi Gergelyt a második napirendi pontnál, mely tájékoztató a munkahelyi drogmegelőzés lehetőségeiről. Szintén köszönjük szépen, hogy időben megkaphattuk a háttéranyagot. Gondolom, a képviselőtársaim, a szakértők át tudták tanulmányozni. Ha ezen kívül van valami rövid felvezető, akkor megadom a szót, és utána ugyanaz a módszer lenne, amit eddig is alkalmaztunk, hogy egy körben kérdéseket, véleményeket megfogalmaznánk, és utána várnánk rá választ.
Kaucsek úr, öné a szó.
Dr. Kaucsek György szakértő kutató (SZMI) szóbeli kiegészítése
DR. KAUCSEK GYÖRGY (Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet): Köszönöm a lehetőséget. Hölgyeim és Uraim! Csak nagyon rövid szóbeli kiegészítést szeretnék adni az írásos anyaghoz szorosan kapcsolódva, hangsúlyozni szeretnék néhány szempontot, a tisztánlátás megkönnyítése érdekében.
Azt hiszem, mindenféle empirikus bizonyítás nélkül számos indokkal alá lehet támasztani, hogy az ország lakossága fokozott terhelésnek van kitéve, amely fokozott igénybevétel pozitív hatásain kívül, amelyek valószínűleg és remélhetőleg személyiségfejlődéssel, adaptációval, edzettséggel járnak együtt, azért túlnyomórészt várhatók a negatív következmények: a testi, vitális, pszichés és viselkedésbeli, magatartási következmények, amelyek közé leginkább sorolható a tudatmódosító szerek nagyobb mértékű fogyasztása.
A jelenlegi helyzet: az ILO ajánlásai alapján adaptáltuk a munkahelyi megelőzés módszereit mind formálisan, mind tartalmilag, tehát felépítettünk egy olyan struktúrát, amit a fejlett nyugati országokban alkalmaznak. A kezdet kezdetén felmerült még a tripartit bizottságnál, hogy mindenféle nagyobb toborzással ne induljunk be mindaddig, amíg a módszertani csomag nem áll rendelkezésre. Ez a csomag rendelkezésre áll, és természetesen állandó fejlesztést igényel, de ennek ellenére - ez is az ILO tanácsai között volt - mi kifejezetten célcsoportnak a vállalati dolgozókat tekintettük, és a versenyképességet helyeztük előtérbe, az kapott nagyobb prioritást, de a sajátos magyar körülmények között, kicsit sarkosan fogalmazva ez sikertelen próbálkozás volt. Tehát számos esetben részsikereink vannak, de a tisztánlátás érdekében meg kell állapítani, hogy ez nem sikerült. Az anyagban ez kicsit részletesebben le van írva.
Magának a címkézésnek, tehát az ezzel való foglalkozásnak a szemantikus jelentése, tehát a szenzoros jelentése is negatív a munkáltatók szempontjából. Persze, meg lehet magyarázni, hogy kifejezetten azokra irányul, akiket nem érintettek, de ennek ellenére oly mértékű ez a negatív hatás, és erre most már tapasztalatok is vannak, hogy még azokban az esetekben is, ahol pályázatokat nyertek, azokat is visszaadják, mert nem szimpatikus nekik ez. Tehát az egész dolognak van egy ilyen érzelmi felhangja, ami miatt a tény az, hogy nem nagyon működnek együtt, nem nagyon vállalkoznak rá.
Ezért mi egy ideig ezt azért csináltuk, de azért ez változáselméleti paradigma, hogy ugyanabból ne többet, tehát ezt kár fokozni. Ezért új megközelítést javasolunk, amiben természetesen megtettük az első lépéseket, és ebben kérjük az önök politikai támogatását, ez nagyon fontos. Ennek lényege, hogy a hangsúlyt a vállalatok társadalmi felelősségvállalására helyezzük. Ebbe a keretbe akarjuk beilleszteni a programjainkat, ez különben prioritást kapott a Gazdasági és Szociális Tanácsnál is. Azt kell mondani, hogy ez az ország jövője szempontjából nagyon fontos terület és téma, ezért arra gondoltunk, hogy ebbe próbáljuk beilleszteni ezt a programot, de persze előtte egy olyan struktúra kell, hogy ez beilleszthető legyen.
Erről még annyit, hogy érezni lehet, hogy ez hatékony módszer, mert itt az eszköz a dolgozó. Eddig a falakon belül voltunk, most kimennénk a falakon kívülre, és a dolgozókon keresztül el tudjuk érni a családtagjaikat és a fiatalokat. Erre van példa, már számos vállalatnál, ha sikerült elérni, pont e program kapcsán is, viszonylag rövid idő alatt - gondoljunk bele, van egy vállalat, ahol 2-3 ezer dolgozó van, és ha sikerül fél órát kapni a vezetőségnél - majdnem egy térség egészségügyi helyzetéről és az adott problémáiról viszonylag gyorsan képet nyerünk. Tehát így értettem, hogy hatékony, és úgy érzem, hogy hatásos. A hatásosság alatt azt értem, hogy viszonylag sok embert lehet érni, természetesen amennyiben ehhez a munkaadó hozzájárul.
Csökken a vállalati erőforrások bevonása, és itt a kulcsszó, ami most már megjelent a nyugati programokban is, hogy eddig a rövid távú versenyképesség fejlesztésén volt a hangsúly, de a fenntartható versenyképességnél arról van szó, hogy a vállalat valóban szívén viseli a térség munkaerővagyonának a sorsát. És hogy hogyan akar nekik jót, azon meg dolgozunk, hogy ne úgy tegye, ahogy akarja, hanem társadalmi nyomás alatt végezze ezt a tevékenységet. Magyarul étlapot kell a kormánynak, önkormányzatnak a térség vezetőinek adni, hogy miben vállaljon társadalmi felelősséget. Ez nem feltétlenül az alkohol- és drogmegelőzés, mert ez a rangsorban mindenhol az első helyen van, de azért abból válasszon. Tehát ne vegyük rossz néven, hogy jelenleg marketingcélokra használják a vállalatok, mert főleg a multinacionális vállalatok prioritásai között ez már szerepel is, tehát benne van. Ezeket ők mindenképpen végrehajtják, és ha nem találkoznak szükségletekkel, igényekkel, akkor kitalálnak valamit, és ezt nem lehet rossz néven venni.
Tehát nekünk kell megmondani, hogy miben vállaljanak, és nem elég az, hogy miben - mert mondhatom, hogy különböző pályázatokban azért megjelennek ezek a prioritások -, de az is kell, hogy milyen módszertani színvonalon. Tehát nem elég, hogy az étlapot megadjuk, de azt is, hogy hogyan kell elkészíteni azt az ételt, és abból úgy csinálják, tehát kormányzati segítséggel, ahogy mi javasoljuk. Hogy ennek a haszna valóban mérhető legyen, tulajdonképpen ez a javaslatunk, tehát erre helyezzük a hangsúlyt, és látunk reményt is, hogy e keretek között kitörünk a jelenlegi helyzetből.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Felvinczi Katalin, öné a szó.
DR. FELVINCZI KATALIN (Nemzeti Drogmegelőzési Intézet): Köszönöm szépen. Nekem tulajdonképpen az a tisztem, hogy csak egy mondatban kapcsolódjak az elhangzottakhoz. Elhangzott Kaucsek doktor előadásában, hogy nem elég felhívni a szervezetek figyelmét a társadalmi felelősségre, hanem hogy miben érezzék magukat felelősnek, és azt is mondjuk meg, hogy milyen módon. Ez lenne a mód, az irányelv, ami valamilyenfajta szakmai minimumot lenne hivatott garantálni.
Csak tájékoztatásul annyit mondanék el, hogy az a 2007-es kormányhatározat, amely a drogstratégia célkitűzéseinek a megvalósítását irányozta elő, feladatul adta, hogy a munkahelyi drogpolitika, a drogprevenciós tevékenység irányelvei valamilyen szakmai anyag formájában megfogalmazódjanak. Ez is egy olyan anyag, ami a tisztelt jelenlévők asztalán megtalálható. Amennyiben az irányelvet egy jogi eszköznek tekintjük, akkor azt gondolom, ez nem irányelv, viszont ha szakmai tartalomnak, akkor ez már ebbe az irányba mutat.
Még vannak természetesen ebben az anyagban kidolgozatlan elemek, de mindenesetre az a kontextus és az az átfogó látásmód, hogy egyáltalán mire terjedhet ki, milyen módon valósulhat meg, milyen szakmai prioritásokat állíthat, és mire kell tekintettel lennie az ilyen típusú szakmai tevékenységnek, az elolvasható ebben az anyagban. Függetlenül attól, hogy természetesen a megvalósulástól még viszonylag messze van, itt elhangzott hogy jelentős idegenkedés tapasztalható a munkáltatói szervezetek részéről, hogy ott megjelenjenek és fellépjenek. Tehát ilyen módon kapcsolódnak össze itt a törekvések.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdések, vélemények következnek a képviselők, szakértők részéről. (Nincs jelzés.) Ha nincs, nagyon szépen köszönjük, azt gondolom, tényleg világos, érthető anyaggal találkoztunk. Annak külön örülök, hogy az alkohol- és a kábítószerkérdést egyben kezelik. Azt látom, hogy az alkoholproblémát értik a munkavállalók, világosan fogalmaznak ezekben a kérdésekben, de még nem igazán értik a drog részét. Van feladatunk bőven, hogy ezt világosan lássák, ebben mindenkinek a segítségére számítunk.
Azt gondolom, az új stratégiának is fontos része kell hogy legyen a munkahelyi drogmegelőzés, amit nem tudok külön kezelni, és az eseti bizottságban nagyon jó tapasztalat volt a múltkori ülés, ahol az alkohol kérdésével is foglakoztunk. Nem véletlenül hoztuk ide, hiszen komplexen lehet ezeket a kérdéseket kezelni, és én is annak vagyok a híve, hogy ezt egyben mutassuk meg. Van szándék az alkoholstratégia elkészítésére is, azt látom, hogy a drogstratégia hamarabb el fog készülni, ha jól látom. Ebben az esetben viszont nekünk a drogstratégiánál valahol majd ügyesen meg kell fogalmaznunk, hogy ez nemcsak a drogmegelőzésről, nemcsak a munkahelyek drogmentesítéséről beszélünk, hanem az alkoholról és más egyébről is, például a játékszenvedélyről is beszéltünk az elmúlt alkalommal. Tehát egy komplex rendszerről kell beszélnünk, és ezt kellett megfogalmaznunk a drogstratégiában meg az alkoholstratégiában is, és a többi stratégiában is, amelyek majd ezeken a területeken meg fognak jelenni.
Mire gondolok? Ifjúsági stratégia; szerintem ez megint nagyon fontos része kell hogy legyen ennek a területnek, ebben csak így komplexen lehet gondolkodni, és köszönjük szépen, hogy önök is így tették ide elénk az asztalra. Köszönjük, és gondolom, fogunk még együtt dolgozni a következő időszakban, mert van feladat bőven előttünk. Ezeket a javaslatokat pedig értettük, és amilyen segítséget tudunk adni, azt nagyon szívesen megtesszük, és köszönjük is, ha kapunk segítséget.
Még egy mondat: ha bármilyen javaslatuk, észrevételük van a kormányzati munka vagy a jogalkotás tekintetében ezen a területen, akkor nyugodtan küldjék el a javaslataikat a keb@parlament.hu-ra, mert az segít nekünk a következő időszakban.
Ha nincs más, ezt a napirendi pontot is lezárom. Mindannyiuknak nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttek, és megtisztelték az eseti bizottság munkáját.
Egy feladatunk van még hátra, az egyebek napirendi pont. Van-e valakinek az egyebek között bejelentenivalója? (Nincs jelzés.) Ha nincs, nekem annyi van, hogy a következő ülést május 27-én, szerdán, 12 órára tervezem, és ebben a félévben az utolsó ülés pedig június 17-én, szerdán 12 órakor, és mindkettő itt lenne az irodaházban. A titkár úr jelzi, hogy a júniusi esetleg kihelyezett ülés lesz, egy biztos, hogy a májusi ülést itt tartjuk, és addigra le fog tisztulni, hogy a júniusi ülés itt lesz-e, vagy kihelyezett ülésre megyünk-e, de erről 27-én tájékoztatni a bizottságot, hogy hogyan alakult a június 17. (Szomor Katalin: A május 27-i időpont nekem nem jó.) Az a döntés született a képviselők részéről, hogy szerdán, 12 órakor tartsuk az ülést, és ez az utolsó hét, tehát ide tudjuk betenni. Azért is kérés volt ez, mert több tagunk az egészségügyi bizottság tagja, és általában előtte egészségügyi bizottsági ülés van, ha itt vannak 10-től, délre várhatóan végeznek, és itt tudnak lenni. Ez technikai jellegű javaslat volt, amit elfogadtunk anno. Biztos, hogy nem tudjuk máshová áttenni, és várhatóan június 17-én lesz az utolsó ülés.
Ha nincs más, köszönöm szépen a megjelenést, az aktív közreműködést, és május 17-én találkozunk. További szép napot kívánok mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 16 perc)
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin