KÁB-4/2009.
(KÁB-24/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kábítószerügyi eseti bizottságának
2009. május 27-én, szerdán, 12.00 órakor
a Képviselői Irodaház 562. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirendi javaslat vitája és elfogadása *
A droghasználók szociális ellátását szolgáló intézményi helyzet és finanszírozási kérdések *
Bódy Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója *
A büntetés-végrehajtási intézetekben előforduló kockázati magatartásokról végzett vizsgálat eredményei *
Takács István Gábor pszichológus tájékoztatója *
Portörő Péter (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója az új drogstratégia előkészítési folyamatáról *
Az elnök bejelentése a következő ülés időpontjával kapcsolatban *
1. A droghasználók szociális ellátását szolgáló intézményi helyzet és finanszírozási kérdések
2. A büntetés-végrehajtási intézetekben előforduló kockázati magatartásokról végzett vizsgálat eredményei
Előadó:
Takács István Gábor pszichológus
3. Egyebek
Elnököl: Winkfein Csaba (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Spiák Ibolya (Fidesz), a bizottság alelnöke
Halmai Gáborné (MSZP)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Tóth István (MSZP) Winkfein Csabának (MSZP)
Móring József Attila (KDNP) dr. Spiák Ibolyának (Fidesz)
Bódy Éva főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Portörő Péter igazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Takács István Gábor pszichológus
Dr. Csordás Dóra kiemelt szakreferens (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Szomor Katalin szakértő (MDF)
Radácsi Gergely (CEU)
Dr. Reider-Gera Ildikó (MABÜSZKE)
Bereczki Sándorné (Emberbarát Alapítvány)
Orosz Nikoletta
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 5 perc)
Elnöki bevezető
WINKFEIN CSABA (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Sok szeretettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, kedves meghívott vendégeinket.
Megkezdjük a mai ülést. Mielőtt a napirendről szavaznánk, bejelentem a helyettesítéseket a jegyzőkönyv számára: Winkfein Csaba helyettesíti dr. Tóth István képviselő urat, Spiák Ibolya alelnök asszony pedig Móring József Attila képviselő urat. Így a bizottságunk határozatképes.
A napirendi javaslat vitája és elfogadása
Három napirendi pontunk lesz a kiküldöttek szerint. Kérdezem a képviselőket, egyetértenek-e ezzel. (Jelzésre:) Igen, ügyrendi észrevétele van Pettkó képviselő úrnak. Mielőtt szavaznánk, megadom a szót ügyrendben Pettkó Andrásnak. Tessék!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt javaslom, hogy a 2. napirendi pontunkat vegyük le a mai napirendünkről. Szeretném megindokolni, hogy miért.
A 2. napirendi pontunk prezentációját átnézve ugyanazt tapasztaltuk, mint amikor 2008. november 20-án volt egy konferencia ebben a témában, ahol 11.45-től 12.10-ig ugyanez a prezentáció és ugyanez az előadás került megtartásra és levetítésre. S bár 2008. november 20-a és 2009. május 27-e között rengeteg nap eltelt, az információim szerint ez a kutatás még nem fejeződött be, tehát nem zárult le a kutatás eredetileg tavaszra tervezett befejezésével. Ez az egyik indokom.
A másik az, hogy én utánaérdeklődtem és a teremben körbenéztem, és az a kérésem az elnök úrhoz, hogy ha ezt a témát tárgyaljuk, akkor én azt gondolom, helyes volna, ha a büntetés-végrehajtási intézetek képviselője is részt venne ennek a tárgyalása során, hiszen ezt a felmérést civil szervezetek végezték. Én viszont azt gondolom, ennek a napirendi pontnak a tárgyalásánál helyes volna, ha az érintetteket is meg tudnánk hallgatni, hiszen az élet nemcsak egy kismintájú kutatásból áll, hanem ennél többől.
Ezért az én ügyrendi javaslatom az, hogy ez a napirendi pont ma kerüljön le, és abban a pillanatban, ahogy befejezték a kutatást, és itt van a büntetés-végrehajtási intézetek képviselője is, akkor ezt teljes körben tárgyaljuk meg. Ez az én ügyrendi javaslatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt az ügyrendi indítványra rátérnénk, elnézést kérek, mert elfelejtettem tájékoztatni a bizottságot, hogy Pettkó képviselő úr, korábban alelnökként, most pedig újból a bizottság tagjaként van jelen, és ehhez a munkához sok sikert kívánunk. Elnézést kérek, ezt az elején kellett volna bejelentem. Így a bizottságunk újból nyolc főre egészült ki.
Az ügyrendi kérdéssel kapcsolatban azt javaslom, képviselőtársam, hogy ma ezt a napirendi pontot hallgassuk végig, és amikor ott tartunk, hogy befejezték ezt a kutatást, akkor szerintem térjünk vissza rá egy következő alkalommal. Biztos vagyok benne, hogy még a következő egy évben lesz lehetőségünk és módunk arra, hogy a kutatással még foglalkozzunk. Nem javaslom tehát, hogy levegyük. Természetesen szavazni fogunk erről az ügyrendi indítványról.
Másrészt pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részéről dr. Csordás Dóra részt vesz az ülésünkön, hozzájuk tartozik a bv felügyelete, tehát ha valamilyen kérdés, észrevétel van, gondolom, fel lehet tenni a számára, és gondolom, választ is fogunk rá kapni.
Azt gondolom, nincs akadálya annak, hogy a mai napirendet végigtárgyaljunk, és nézzünk majd egy következő időpontot az őszi időszakban, amikor visszahozhatjuk ezt a napirendet, és akkor a képviselő úr javaslata alapján a bv szakértőjét is meghívhatjuk, természetesen szintén az Igazságügyi Minisztériumon keresztül.
Alelnök asszony?
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is csatlakoznék Pettkó képviselő úr ügyrendi javaslatához, hogy ne tárgyaljuk ezt az anyagot a mai ülésen. Nekem is éppen szakmai kifogásaim vannak az anyaggal szemben, mind kvalitatív, mind kvantitatív jelzőit illetően. És hogy nincs itt a bv szakértője, képviselője, úgy gondolom, ha meghallgatjuk és vitatkozunk erről az anyagról, az nem más, mint csak egyfajta turkálás vagy valami hasonló az ő szakmai munkájukban. Mindenképpen jelen kellene hogy legyenek, hogy másik álláspontból is meghallgathassuk ezeket a dolgokat. Ezek így csak vádaskodásnak tűnnek. Én is ragaszkodnék hozzá, mert így most csak úgy beszélgetünk róla, és érdemi döntéseket, következtetések meg aztán végképp nem tudunk levonni.
ELNÖK: Nem is ez a feladatunk ma szerintem. Meg kellene hallgatni, ha van ezzel kapcsolatban kérdés, akkor az Igazságügyi Minisztérium részéről, mint mondtam, itt van szakreferens asszony, aki tud rá válaszolni, és nincs akadálya annak, hogy ezzel a témával visszajöjjünk.
DR. CSORDÁS DÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnézést, de szeretném jelezni, hogy a minisztériumot nem vonták be ebbe a kutatásba. Nem tudom, hogy a BVOP képviselője jelen van-e.
ELNÖK: Nincs jelen.
DR. CSORDÁS DÓRA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nincs. Hogy őszinte legyek, ők tudnának erről a témáról bővebben nyilatkozni az egészségügyi főosztály részéről. De elképzelhető, hogy tudok válaszolni a kérdésekre, de konkrét esetekkel kapcsolatban nem.
ELNÖK: Világos. Azt javasoltam eddig is és most is, hogy ezzel a témával vissza tudunk jönni akár ősszel is, nincs akadálya. Ha másra van javaslata alelnök asszonynak vagy képviselő úrnak, akkor ezt tessék korábban megtenni, nyugodtan meg lehetett volna ezt tenni az elmúlt egy hétben is, akár a titkárságra, akár nekem lehetett volna szólni, hogy javasolják még, hogy a bv képviselőjét hívjuk meg. Én ennek semmi akadályát nem láttam volna, és ahogy eddig is, a későbbiekben is azt fogom tenni, hogy ha van javaslat, akkor azokat a szakértőket meg fogjuk hívni; eddig is meghívtuk, és ezután is meg fogjuk hívni. Tehát ebben én nem látok semmi különöset.
Képviselő úr?
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Azt javaslom, elnök úr, miután egy ügyrendi javaslat volt, frakciónként egy ember két percig beszélhet erről a kérdésről a Házszabály és a működési szabályzatunk szerint. Én ezt a javaslatot fönntartom, tehát szavazzunk róla, bár így egy kicsit idétlenebb a dolog, mert Cser-Palkovics Andrást is helyettesítem, és négy-négy lenne az eredmény, és így nem tudnánk elfogadni a napirendet. Úgyhogy biztosan valamilyen kompromisszumos megoldásra kell törekedni.
Egy dolog biztos, ha én jól hallottam - és többet nem szeretnék ebben az ügyben megszólalni -, a minisztérium képviselője is azt mondta, hogy az ő álláspontjuk szerint is helyesebb volna, ha így lenne. Az az igazság, amikor én éjszaka átnéztem ezt az anyagot és kinyomtattam, fölkészültem a mai ülésre, összeírtam a dolgokat, akkor gondoltam végig azt, hogy kiknek kellene itt lenni az ülésen. Ideérkezve azt tapasztaltam, hogy ez a lista sajnálatos módon hiányos. Ezért javasoltam én ezt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ezt az anyagot képviselő úr pontosan egy hete kapta meg, nyugodtan fel tudott volna készülni belőle időben, megvolt rá a lehetősége és a módja. Én a jövőre tekintettel javaslom még egyszer, hogy ha van javaslata, akkor tegye meg nyugodtan előtte, és meg fogjuk hívni azt a szakértőt, ahogy eddig is, akit javasol.
Képviselő asszony is szeretne szólni? Ügyrendben szintén, tessék!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm. Csupán azt az ellentmondást szeretném feloldani, ami arról szól egyrészt, hogy ha valaki készül egy előterjesztett anyaggal, úgy illik, hogy a bizottság tisztelje meg azzal, hogy nem a helyszínen mondja azt, hogy erre nem vagyunk kíváncsiak. Ez az egyik szempont. Én emiatt hajlanék arra, hogy a napirendet általában ne napoljuk el. De megtehetik képviselőtársaink velünk együtt azt, hogy meghallgatjuk ezt a beszámolót, nem minősítünk, nem zárjuk le, hanem ha olyan kérdésünk van, amire a jelenlevők válaszolni tudnak, akkor eddig eljutunk a mai napon.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Úgy látom, próbálunk itt kompromisszumra jutni. Azt javaslom, odáig jussunk el ma, hogy a meghívott vendégünket tiszteljük meg annyival, hogy meghallgatjuk az ő előadását, és ezt a napirendet nem zárjuk le, hanem ősszel folytatjuk...
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr, visszavonom a javaslatomat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tehát a kiküldött napirendekre teszek javaslatot. Ki az, aki egyetért ezzel a három napirendi ponttal? (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangúlag elfogadtuk.
A droghasználók szociális ellátását szolgáló intézményi helyzet és finanszírozási kérdések
Az 1. napirendi pontunk: a droghasználók szociális ellátását szolgáló intézményi helyzet és finanszírozási kérdések. Ezzel kapcsolatban Portörő Péter urat és Bódy Éva főtanácsos hölgyet köszöntöm a Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről.
Az előkészített prezentációt minden képviselőtársam és a szakértők megkapták. Ha jól látom, Bódy Éva kezdi. Tessék, öné a szó.
Bódy Éva (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) tájékoztatója
BÓDY ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Üdvözlök mindenkit. Bódy Éva vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium családi és szociális szolgáltatások főosztályának megbízott osztályvezetője.
A szenvedélybetegek szociális ellátásának bemutatását kaptam feladatul. A prezentációban egyrészt végigvezetném, biztosan sokan ülnek itt, akik pontosan tudják a szociális törvényből adódó szenvedélybetegek szociális ellátásának formáit, neveit és tartalmát, de úgy gondoltam, egypár mondatot mindegyikhez hozzáfűznék; illetőleg férőhelyadatokat is fogok kivetíteni, azoknak a jelenlegi költségvetési törvényben megjelenő normatív állami finanszírozásának összegeivel együtt. Beszélni fogok arról is, hogy milyen változások történtek az alacsonyküszöbű ellátásnak és a közösségi ellátásoknak mind szabályozása, mind finanszírozási szabályozása vonatkozásában, illetve a nappali ellátások finanszírozási szabályaival kapcsolatosan.
Magát a szociális szolgáltatásokat a '93. évi III. törvény, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény szabályozza, és külön célcsoporttal nevesíti a szenvedélybeteg-ellátást mind az alapszolgáltatás, mind pedig a szakosított ellátási formák tekintetében.
Kiemeltem a prezentációmban azt a miniszteri rendeletet, amely a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működési feltételeiről szól. Ez ebben az évben egyszer már változott, mégpedig kifejezetten a szenvedélybetegek nappali ellátása miatt, és reményeink szerint talán év végére újból előáll egy változás, ami ennek a rendeletnek a képesítési és létszámfeltételei vonatkozásában fog majd módosítást jelenteni.
Hogyan néz ki a rendszerünk? Egyrészt ellátotti csoportokat nevesítünk, nem kórismék és BNO-kódok szerint, hanem elsődlegesen az ellátási feladat, tehát a szociális gondoskodás szempontjából megjelenő ellátási feladatok vonatkozásában. Tehát ezek a felvázolt célcsoportok jelennek meg a törvényben és a minimumfeltételben, de vannak szolgáltatási formáink az alapszolgáltatásokban, amelyek célcsoportmentesek. Ilyen a családsegítés, házi étkeztetés, falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, amely független attól, hogy milyen célcsoportba tartozik az, aki kéri, tehát a lakosság rászorultság alapján tudja igénybe venni ezeket az ellátási formákat. Amellett, hogy az alapszolgáltatásban majd a későbbi diákban látni fogjuk, hogy milyen szenvedélybeteg-specifikus ellátási formákat nevesít a törvény és a miniszteri rendelet is, ettől függetlenül nem zárja ki a jogszabály azt, hogy bizonyos szolgáltatásokat nem célcsoport-specifikusan is igénybe lehessen venni.
Mit jelent ez? Mondok egy példát. Például alapszolgáltatás szintjén az idősek nappali ellátása olyan szabályozásban jelenik meg, hogy nemcsak időskorúak, hanem 18 év fölötti, valamilyen egészségkárosodásban szenvedő személyek is igénybe vehetik az idősek nappali klubjait. Ha tehát egy területen nincs specifikusan szenvedélybetegek nappali ellátása, akkor ugyan a specifikus ellátási formától el fog maradni a lakos, aki azt igénybe venné, de nincs, de egyéb klubtevékenységtől, bizonyos alap-mentálhigiénés szolgáltatástól nem kell feltétlenül elessen, hiszen az idősek klubjait föl tudja keresni. Ugyanígy a szakosított ellátási formában a törvény egyértelműen nevesíti szenvedélybetegek szakosított ellátási formáját, de azt mondja, hogy ha nem az adott célcsoport-specifikus igény az, ami elsődleges az ő szociális gondoskodásának a kielégítésére, akkor idősek szakosított ápoló-gondozó vagy átmeneti intézményébe is felvehetők. Ha tehát az elsődleges probléma nem a szenvedélybeteg-probléma, hanem valami más, akkor az ő ellátása idősek ápoló-gondozó otthonában, illetve átmeneti intézményében is ellátható. Tehát ennyire nem merev a törvény, hogy kizárólagosságot nevesítene.
A rendszerünk, amellett, hogy célcsoport-specifikus és alapszolgáltatási és szakosított ellátási formát jelenít meg különböző önkormányzati kötelezettségek megjelentetése mellett, természetesen más, szükségletellátási szintek szerint is differenciál. Mint mondtam, vannak alapszolgáltatások, amelyek nem célcsoport-specifikusak. Ilyen a szociális étkeztetés, ami igazából a szegénység elleni küzdelemnek egy részéhez is tartozik, és a családsegítő is, hiszen ott a rendszeres szociális segélyezetteknek bizonyos célcsoportja az, aki tud fordulni rendszeres szociális segélyért, illetve egyéb átmeneti egyszeri segélyek vonatkozásában is fordulhat a családsegítő segítségéért, egyáltalán információnyújtás, illetve a kérvények kitöltése érdekében, és természetesen egyéb, a család konfliktusával kapcsolatos dolgok miatt is.
A foglalkoztatás elősegítését is az általános területhez írtam föl, hiszen pont emiatt a családsegítőnek feladata a munkaerőpiacra való visszajuttatásnak a támogatása, természetesen saját kompetenciáján belül, tehát nem kikerülve a munkaügyi kirendeltségeknek akár pályaorientációs tanácsadását, akár maguknak az álláskluboknak a meglétét. Itt azoknak az ellátottaknak nyújt szolgáltatást a családsegítő, akinek több kell, mint sima információnyújtás, hanem az információt fel is kell tudni dolgozni.
Ha pedig a célcsoport-specifikus szolgáltatásokat nézzük, négy nagy csoportot tudunk elkülöníteni; ez tehát már kizárólag a célcsoport-specifikusokra jellemző.
Ápolás-gondozást nyújtó szolgáltatásaink megjelennek az alapszolgáltatásokban is, ilyen a házi segítségnyújtás például az alapszolgáltatásban, bentlakásosban pedig kifejezetten a tartós bentlakást nyújtó intézmények ápolás-gondozást nyújtó intézményei. Határozatlan idejű megállapodáson keresztül történik ez a szolgáltatásnyújtás, tehát élete végéig maradhat ott a kliens, ha ő erre rászorul.
A rehabilitációs, reintegrációs, reszocializációs tevékenységi körök ugyanúgy megjelennek a közösségi ellátásban, mint az alapszolgáltatási formában, illetve a nappali ellátási formában, de megjelenne a rehabilitációs intézményekben és a lakóotthonokban is.
A foglalkoztatást elősegítő tevékenységi formák ugyancsak az alapszolgáltatásban is megjelennek. A szociális intézményen belüli foglalkoztatás tartozik ide, a nappali intézmények minden köre igényelheti, ha szükségesnek tartja a kliensei vonatkozásában mind a munkarehabilitáció, mind a fejlesztő-felkészítő foglalkozást, és természetesen az összes tartós, ápolás-gondozást nyújtó, rehabilitációt és átmeneti ellátást nyújtó intézményünk is alkalmazhatja ezt a segítségnyújtást. Felhívom a figyelmet, nagyon fontos, hogy az intézményen belüli szociális foglalkoztatás kizárólag azt a célcsoportot próbálja célozni, amelyik szociális szolgáltatás mellett szükséges, hogy a munka világába újból integrálódjon. Tehát nem ugyanazt jelenti, mint az akkreditált védett munkahelyek vagy rehabilitációs munkahelyek, merthogy ott nem feltétlenül szükséges egy nagy beavatkozás a szociális munka eszközével, itt viszont feltétlenül szükséges. Erre ki fogok térni, mert itt módosító javaslatokat fogunk ebben az évben megfogalmazni az intézményen belüli szociális foglalkoztatás kormányrendeletével kapcsolatosan.
S van az ártalomcsökkentés, amely egy teljesen önálló, az alacsonyküszöbű ellátás körében nevesített tevékenységi formánk, de az utcai szociális munka keretébe is beletartozik, hiszen ott is történik ártalomcsökkentés. S természetesen nincs kizárva, hogy a nappali intézményi körben is ez a szolgáltatási forma valamilyen szinten megjelenjen, csak nem mint önálló ellátási forma.
A következő dia inkább a lapon látható jól. Itt megpróbáltam szintenként bemutatni a különböző célcsoportos és nem célcsoportos ellátási formákat. Az alapszolgáltatások közül az étkeztetés, házi segítségnyújtás minden önkormányzat számára kötelező feladat. A családsegítés 2 ezer főnél több lakosú önkormányzatok számára kötelező feladat. Ettől az évtől, 2009. január 1-jétől a közösségi ellátások, ebbe beleértve az alacsonyküszöbű ellátást, és a támogató szolgálatok már nem kötelező önkormányzati feladatok. Önálló finanszírozási rendszerben, nem normatív állami hozzájárulással támogatottak. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás 10 ezer fő fölött kötelező feladat, az utcai szociális munka 50 ezer fő fölött kötelező feladat; a nappali ellátás pedig: az idősek nappali klubjai 3 ezer fő fölött, a többi célcsoport-specifikus ellátás pedig 10 lakosú önkormányzatok számára kötelező feladat.
A tartós bentlakást nyújtó intézmények, ideértve az ápoló-gondozó otthont, rehabilitációs intézményeket és a lakóotthonokat, megyei önkormányzatok által ellátandó kötelező feladatok. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények - és itt természetesen mindegyikben külön szerepel a szenvedélybetegek ellátása - 30 ezer fő fölötti lakosú önkormányzatok számára kötelező feladat.
Néhány férőhelyadat, csak hogy lássuk, hogy ez a célcsoport specifikusan a számára nyújtott szolgáltatás vonatkozásában hogyan jelenik meg. A legnagyobb férőhelyadatot egyébként az alapszolgáltatás jelenti és azon belül is a közösségi ellátás. A közösségi ellátásban ebben az évben 4048 ellátott tud bármely napján az évnek szolgáltatáshoz jutni. Ez tehát nem azt jelenti, hogy egy évben összesen 4048 ellátott veheti igénybe ezt a szolgáltatást, hanem egy nap ennyi veheti igénybe, ugyanis nem biztos, hogy mindenki éveken keresztül igényli a közösségi ellátást, hiszen ez egy rehabilitációs célú szolgáltatás. Kizárólag a szenvedélybetegek vonatkozásában 4048 ellátott/napra szerződött le az állam az új finanszírozott szerződési formában, amelyet a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal számára jelöltünk meg feladatként, tehát a 191/2008-as kormányrendelet a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalt bízta meg azzal, hogy a miniszteri döntést követően három évre befogadott szolgálatokkal éves finanszírozási szerződést kössön. Ez azt jelenti, hogy ez idáig 695 millió forintot kötöttünk le, kizárólag csak a szenvedélybetegek közösségi ellátására, ez hetven közösségi szolgálatot jelent.
A finanszírozási rendszer módosításával integrálódtak a szolgáltatásaink, hiszen eddigiekben háromfős picike szolgáltatók voltak, akik 6 millió forint/évi normatív állami hozzájárulásban részesültek egész éves működés során. A tavalyi évi pályázati rendszerben pedig arra próbáltuk ösztönözni a szolgálatokat, hogy nézzenek körül, milyen ellátási területen akarnak szolgáltatást nyújtani, és ha ott több szolgálatuk működött, azt vonják össze, de megtartva az addigi ellátási területeket, és arra pályázzanak be. Így jött ki ez a 4048 ellátott/nap, amelyre befogadást nyertek.
Szeretném jelezni, hogy nem minden pénzt tudtunk elkölteni, ezért most is folyik egy pályázati programunk. 25-én, hétfőn éjfélig kellett beadni a pályázatot alacsonyküszöbű szolgálatok ellátáshiányos területére. Ugyanis megnézve az addig működő szolgálatszámokat, a tavalyi évben 76 alacsonyküszöbű ellátási területre írtunk ki pályázatot, és ebben csak 36 szolgálat tudott nyertes pályázóként megjelenni. Egypár szolgálat volt, amelyik nem vette figyelembe a pályázati kiírásban meghatározott ellátási területet, és másik, nem megjelölt ellátási területre pályázott; őket formai okok miatt ki kellett zárni. Illetve volt egy-két olyan pályázó, aki a kötelező minimum szolgáltatási elemet nem vállalta be a pályázat során, ezért őket is formai okokból el kellett utasítanunk; reményeink szerint most ők pályáztak.
A mai információink szerint a 32 új területre kiírt pályázati program során 14 ellátási területre érkezett be pályázat, tehát most sem fogjuk kimeríteni a lehetőségeinket. Viszont még nem miniszteri döntésként mondom, de a főosztály elő fogja vezetni a Foglalkoztatási és Szociális Hivatallal közösen, azért, hogy a pénzeink a jövő évben ne csökkenjenek, a nem elköltött, tehát finanszírozási szerződéssel le nem kötött összegekre - lehetőség van erre egyébként a finanszírozási kormányrendelet szerint - egyszeri beruházási pályázatot írnánk ki, ezzel lekötve az éves keretet, és ezzel biztosítva, hogy a jövő évben újabb ellátáshiányos területre írhassunk ki pályázatot. Hiszen ha 14 formailag megfelelt, aki most bepályázott - és tegyük föl, megfelelt -, és őket be tudjuk fogadni, akkor is még maradt tizenvalahány szolgálatnyi hely, amire nem pályázott be senki. S ugyancsak van a közösségi szenvedélybeteg-ellátásban is egy megyénk, Győr-Moson-Sopron megye, ahova egyáltalán nem pályázott be senki szolgáltatásnyújtásra. Ott tehát jelenleg csak pszichiátriai közösségi ellátás van, szenvedélybeteg-ellátás nincs.
Nagyon fontos, hogy megtartottuk az új finanszírozási szerződéssel egyetemben az alapfeltételeket, a minimum működési feltételekhez nem nyúltunk hozzá, sem az igénybevételi eljárásról szóló rendelethez, sem pedig a minimumfeltételeket szabályozó dokumentációvezetéshez és egyéb dolgokhoz sem nyúltunk hozzá. Egyetlenegy dolog bővült a finanszírozási szerződéssel, ez pedig a szerződés mellékleteként a jelentési rendszer, amelyet negyedévente a Foglalkoztatási Hivatalnak le kell adni. Ez alapján lehet látni a vállalt feladatokat, magyarán, hogy az ellátotti létszám a negyedév során hogyan alakul, fog-e majd rajta kérni módosítást a szervezet.
Szeretném hozzátenni, hogy az első negyedévben kértek a szolgálatok ellátottiszám-növekedést, ennek a döntése is most van folyamatban. Ezzel az alacsonyküszöbű pályázattal egy időben fogja a bizottság bírálni a feladatmutató pluszigényt. Minden negyedévben van egyébként lehetőségük a befogadott szolgálatoknak feladatmutatót növelni és csökkenteni is. Egy dolgot nincs lehetőségük kérni: a minimum-feladatmutató, amely a 40 ellátott/év, az alá nem mehetnek. Ha az alá akarnak menni, akkor azt kell eldönteniük, hogy bent akarnak-e maradni a rendszerben, vagy felmondják a szerződést.
Ezzel a 4048 közösségi szenvedélybeteg-ellátottal szemben a nappali ellátások férőhelye csak 1000, nagyon alacsony. Ezért tavaly volt egy többszörös munkacsoport-sorozatunk a nappali ellátást nyújtókkal, és módosítottuk egyrészt az adminisztrációs rendszert, másrészt pedig az igénybevételi eljárásról szóló rendeletet, harmadrészt pedig a költségvetési törvényben az elszámolás rendszerének alapját. Ugyanis az volt a probléma, és több dolog miatt nem jönnek létre a nappali ellátást nyújtó férőhelyek: egyrészt az önkormányzatok úgy gondolják, hogy mivel van lehetőségük, mint mondtam, az idősek nappali klubjába is befogadni szenvedélybetegeket, ők ezzel teljesítették a feladataikat, és nem foglalkoznak azzal, hogy ha ők 10 ezer fő fölöttiek, akkor specifikus szolgáltatást is létre kellene hozni, hiszen itt egy speciális szakmai stáb tudna dolgozni. Másrészt az épületi adottság a probléma, négyzetmétereket valamilyen szinten be kell tartani, ÁNTSZ-engedély kell hozzá. A HEFOP 4.2.-ben talán két szenvedélybeteg nappali ellátás jött létre, a többi mind fogyatékos- vagy bölcsődei ellátás vagy hajléktalanmelegedő volt, és azt hiszem, három pszichiátriai. Tehát ez a célcsoport nagyon minimálisan tudja a nappali férőhelybővítésben képviselni magát. Másrészt viszont gond volt az igénybevételi eljárásnál, hogy diagnózishoz volt kötve, tehát már szenvedélybetegnek diagnosztizált emberek jöhettek be ebbe a szociális ellátásba, és ezt most megváltoztattuk. Tehát az 1/2000-es és a 9/99-es miniszteri rendelet változott, és most már nem kell orvos által diagnosztizált személynek lennie annak, aki igénybe akarja venni ezt a nappali ellátást. Azt feltételezzük, hogy ez meg fogja növelni a férőhelyszámainkat.
Az elmúlt két évben egységes volt a nappali intézmények elszámolási alapja. Az arról szólt, hogy aki aznap bejött, annyi emberre kapott normatív állami hozzájárulást, illetve annyi ember számára tudott lehívni normatív állami hozzájárulást a fenntartó. De a szenvedélybetegeknél, és idetartozik még a pszichiátriai betegek célcsoportja is, nem az a cél, hogy mindennap bent legyen reggeltől estig egy nappali ellátásban, hanem kapjon fejlesztőmunkát, kapjon munkahelyet, képes legyen vinni az ügyeit, a családjával működjön. Tehát nem az a cél, hogy mindennap bejöjjön azért, hogy én mint fenntartó működni tudjak. Ezért mostantól, ettől az évtől, január 1-jétől nem az aznap megjelentek száma alapján van az elszámolás, hanem az aznap megállapodással bírók száma szerint. Tehát lehet, hogy nekem 30 emberrel van megállapodásom, tréningcsoportokat tartunk, oda minden harmadik nap jönnek be, akkor nem a harmadát kapom meg, hanem megkapom mind a 30 megállapodásra a normatív állami hozzájárulást. Ez nagyon alacsony, mint látják, 214 650 forint/fő/év.
Az átmeneti ellátások férőhelyszáma szenvedélybetegek vonatkozásában 182 férőhely; a tartós bentlakást nyújtó, amiben benne van a rehabilitációs célú lakóotthon, a rehabilitációs intézmény és az ápoló-gondozó otthon is, az csupán csak 2023 férőhely - nagyon-nagyon kevés. Ennek leginkább az az oka, hogy nem nagyon szeretnek az önkormányzatok szenvedélybetegek tartós ápolását nyújtó intézményeket vagy rehabilitációs intézményeket létrehozni. Fölveszik az idősek otthonaiba ezeket a személyeket. Nagyon sok esetben ők maguk is csak akkor tudják meg, hogy valamilyen függőségük van, amikor felvették őket, és az első három hónapban ez kiderül, hiszen nem volt orvosi papírjuk sohasem róla, tehát az igénybevételkor nem jelent meg, hogy nekik ilyen problémájuk van. Ez ilyen szempontból a rendszerünk vonatkozásában elég nagy probléma, hogy oda lehet igényt benyújtani, ahol van valamilyen intézmény. Nem létező intézményhez nem tudok igényt benyújtani. Ezért állandó problémánk az adatszolgáltatás szempontjából is, hogy mennyi lenne az igénylő, hiszen mi csak azt látjuk, hogy mely intézményi rendszerbe nyújtották be az igényeket a potenciális ellátottak.
Jelentés- és férőhelyfigyelő rendszert működtetünk tavaly óta a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal honlapján. Ezek nyilvános adatok, meg lehet nézni őket, statisztikai szempontból lehívható adatok. Félévente kell jelenteniük a fenntartóknak. Adatszolgáltatási problémánk van ezzel a rendszerrel, azért, merthogy az alapadatot a működést engedélyező szerv, magyarán alapszolgáltatás esetében a jegyző, bentlakást nyújtó intézmény vagy integrált intézmény esetén a szociális és gyámhivatal tölti föl. Nagyon sok esetben, sajnos azt kell mondjam, a jegyzők nem mindig pontosan föltik föl az adatot, utána viszont a fenntartó nem tud jelenteni, tehát rosszul van az adat megjelenítve, s addig, amíg a jegyző nem módosítja azt, ő nem tud hitelesen adatot szolgáltatni. Ezen dolgozik a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, és ennek a fejlesztésére a TÁMOP 5.4.2. kiemelt projekt fog szólni, amely nagy reményeink szerint ősszel tud indulni.
Egypár mondatot szólnék a tartalmakról. Ezek tehát az alapszolgáltatások, közösségi ellátás, alacsonyküszöbű ellátás és nappali intézmény, amelyek kizárólag szenvedélybetegeknek szólnak. A közösségi ellátásban megerősítettük a finanszírozási rendszernél a rehabilitációs tevékenységet, kérünk benne kimenetmutatókat, amelyet a szolgáltatók vállaltak a pályázat során, hogy a célcsoporttagjaikat valószínűsíthetően el fogják érni. Megerősítettük a közösségi ellátásban az egészségügyi ellátás szerepét, az elmúlt évek során ezt az egészségügyi szolgáltatók és az ő szakmai szervezeteik kérték felénk. Ez azt jelenti, hogy működési engedélyt csak az a közösségi ellátó kaphat, akinek van együttműködési megállapodása részletes eljárásrenddel a területileg illetékes egészségügyi szolgáltatókkal, háziorvossal és szenvedélybeteg esetén addiktológiai gondozóval, amennyiben nincs, akkor pedig pszichiátriai gondozóval. Ezenkívül azt nevesítettük ebben a finanszírozási szerződésben, hogy ugyan nem kérjük, hogy orvosi igazolása legyen annak a személynek, aki közösségi szenvedélybeteg-ellátást igényel, de azt kérjük, hogy a szolgálatok - hiszen ők fölmérik, hogy milyen függőségről vagy szerhasználatról van szó; nem biztos, hogy függőségről van szó, lehet, hogy szerrel való visszaélésről van szó, vagy pedig valamilyen egyéb problémáról - próbálják meg a BNO-besorolás alapján besorolni őt valahova. Ezért megerősítettük a szolgálatokat orvos konzultánssal, tehát tavaly óta, 2008 óta kötelező a közösségi ellátásban orvosi konzultációnak lennie, éppen azért, hogy segítse a szakemberek munkáját. Szeretnénk tehát látni, körülbelül milyen célcsoportot látnak el a közösségi szolgáltatók, merthogy eddig nem volt erről konkrét adatunk.
A szenvedélybetegek ellátása esetében egyébként csak azt látjuk, hogy szenvedélybeteg-férőhelyünk ennyi van; hogy azon belül mennyi drog és azon belül milyen szer, ezt nem látjuk. Jelenleg nem is kérjük a férőhelyfigyelőben. Abban maradtunk, hogy ha jól fog működni a férőhelyfigyelő rendszer, akkor végig fogjuk gondolni, lehet-e valamilyen indikátort behozni ide, és azt a szakmai szervezetekkel kialakítjuk. De addig nem szerettük volna, ha a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal akár saját maga, akár kizárólag az asztal mellett a minisztérium dolgozóival döntené el, hogy milyen egyéb alapinformációkat kér be a szolgáltatóktól. Tehát azt feltételezzük, hogy ehhez egy hosszabb munkára van szükség.
Ami változást fog hozni, mint mondtam, a nappali ellátásban megváltoztattuk az igénybevevők körét, tehát sokkal szélesebb körű lett. Szerettük volna, ha a hozzátartozó is be tud jönni a nappali ellátásba mint a megállapodást aláíró, tehát mint a szolgáltatást igénybe vevő. Erre jelenleg nincs lehetőség, csak akkor, ha a hozzátartozó mondjuk, társfüggőségben szenved, mert az már akkor beletartozik a célcsoportba. Tehát jelenleg a Pénzügyminisztérium számunkra ezt a kört nem engedte jobban bővíteni. Mi határozott időre szerettünk volna, egy fél évet megengedni, hiszen vannak olyan személyek, ahol a hozzátartozó jön a problémával, nem pedig konkrétan az, akinek a szenvedélybetegséggel gondja van. Nem sikerült. Mi ezen tovább próbálunk dolgozni. Ha lesznek esetleg indikátoraink, akkor a Pénzügyminisztérium talán nyitott lesz erre a dologra.
Azt viszont látjuk, hogy szociális foglalkoztatás vonatkozásában nagyon elindultak a nappali intézmények és kérnek működési engedélyt erre. Ebben viszont találtunk néminemű problémákat, ezért két ponton módosítanánk majd ebben az évben; egyébként képviselői indítványra, tehát a vizsgálatot képviselői indítványra indítottuk el, Karsai úr kezdeményezte a szociális foglalkoztatók célvizsgálatát, és ezért ezt megtettük. Nem a szenvedélybetegek vonatkozásában találtunk problémákat, hanem igazából más típusú célcsoporttal, nem nagy, kis problémákat, de három dolgot végig kell gondolnunk. Egyrészt, hogy a szociális foglalkoztatás működési engedélyeztetésénél bekérnénk az adott nappali intézménynek vagy bentlakást nyújtó intézménynek is a működési engedélyét és szakmai programját, hogy a kettő egyáltalán összhangban van-e, mert külön szerv vizsgálja az engedély kiadását és ellenőrzését. Másrészt a szociális foglalkoztatás alkalmassági vizsgálatánál kérnénk a bizottságot, hogy ne csak azt vizsgálja, képes-e dolgozni az adott személy, hanem hogy szüksége van-e erre a szociális foglalkoztatásra, magyarán a szociális munka melletti szociális foglalkoztatásra. Vagy pedig azért került be ebbe a körbe, mert más módon az egzisztenciális helyzetét az adott területen, régióban vagy megyében nem lehetne megoldani, mert nincs munkahely vagy nincs védett foglalkoztató. Fontos volna, hogy ne mosódjanak itt össze a dolgok, egyrészt a költségvetés miatt is, másrészt pedig a szakmaiság miatt is.
A nappali intézmények vonatkozásában itt tartunk. Megbeszéltük a szakmai szervezetekkel, hogy megpróbálunk esetlegesen további indikátorokat, szakmai mérőmódszereket nevesíteni, de nem jogszabályban, hanem irányelvben. Van egyébként a nappali ellátásra irányelvünk, ez fönt van a Szociális és Munkaügyi Intézet honlapján, de úgy tűnik, hogy ezen esetleg lehetne még a továbbiakban dolgozni.
Szeretném itt megjegyezni, hogy a Szociális és Munkaügyi Intézet megkapta a TÁMOP 5.4.1. kiemelt projektet, amely a standardizáció, protokoll és szociális szolgáltatások modernizációjáról szól, és az első két évben ugyan nincs szó konkrétan a nappali ellátásról, de szó van a kábítószer-problémával kapcsolatos dolgokról, és mi abban egységesen az egész ellátórendszerben gondolkodnánk, indikátorokban, standardokban, protokollokban, úgyhogy azon a területi részen lesz majd fejlesztés a reményeink szerint. S akkor talán a jogszabályokat is tudjuk egy kicsit keretjogszabályokká tenni.
A rehabilitációs intézmények vonatkozásában azt mondhatom, hogy a rehabilitációs férőhelyek száma nagyon lassan, de nő. Ezt egyébként támogatja a TIOP 3.4.1. és a TIOP 3.4.2. című intézményrekonstrukciós program, aminek most ősszel lesz egy második fordulós kiírása. Ez kifejezetten úgy enged férőhelyet bővíteni, ha lakóotthonban van az a férőhely, merthogy azt gondoljuk, hogy ez az, ami nagyon hatékony ellátási forma.
Amiben kis elmaradás van, és igazándiból valószínűleg a szakmai szabályok hiánya miatt nem indult el, hogy a rehabilitációs intézményeknek lehetőségük van külső férőhelyet létrehozni. A jelenlegi rendszerünk úgy néz ki, hogy ha - mondok egy példát - egy rehabilitációs intézménynek van száz férőhelyre engedélye, akkor a száz férőhelyen belül eldöntheti, hogy az intézményi férőhely vagy pedig külső férőhely, és ugyanazt az állami normatív összeget tudja lehívni erre a száz férőhelyre. Azt gondoljuk, azért nem hozták létre a külső férőhelyeket, amelyek nagyban segítenék a reszocializációs munkát - és akkor tényleg egy komplex szolgáltatási formája lenne ennek a célcsoportnak is -, merthogy ugyanannyi létszámot kell rá létrehozni, tehát a minimumfeltételek vonatkoznak rá. Egyébként szeretnénk év végén felpuhítani a minimumfeltételekben a létszámot, és azt mondanánk, hogy a külső férőhelyre nem kell semmilyen minimumlétszámot létrehozni, hiszen ő ott önállóan él, egy segítő ránéz, így akkor viszont az intézmény már "nullszaldós" lenne - idézőjelben és magyarán fogalmazva -, tehát megérné neki, hogy külső férőhelye legyen. Azt gondoljuk, hogy ez talán megindítaná efelé is az utat, merthogy azt feltételezzük, ez annak az akadálya, hogy létrehozzanak külső férőhelyeket, illetve egy vagy két intézmény hozott csak létre külső férőhelyet.
A tartós ápolás-gondozásban is csak inkább a módosítás felé kacsingatnék a tájékoztatóban. 2009. július 1-jétől az ORSZI fogja végezni az összes alkalmassági vizsgálatot a rehab-intézményekbe kerülésnél, illetve az összes bentlakást nyújtó intézményben a felülvizsgálatokat. Most úgy tűnik, ahogy most már több éven keresztül monitoroztuk a felülvizsgálatok rendszerét, hogy mi módosítanánk ezt a jogszabályt, és azt mondanánk, hogy amennyiben kéri az ellátott, a gondnoka, a hozzátartozó vagy az intézményvezető az intézményi felülvizsgálatot, akkor lenne felülvizsgálat, nem pedig kötelezően ötévente. Illetve határozott időre lehetne a szociális foglalkoztatás vonatkozásában a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra munkaszerződést kötni, merthogy azt látjuk, hogy akár életük végéig is benne maradnak ebben az ellátási formában, miközben az egy ugródeszka lenne, és onnan kellene a nyílt munkaerőpiacra felkészíteni az egyéneket, vagy pedig a védett foglalkoztatásba eljuttatni. Úgy érezzük tehát, hogy módosítanunk kell ezt a két pontot, és ezzel racionalizálódhatna a vizsgálatok rendszere is.
Azért kerül az ORSZI-hoz - ez egyébként egy folyamatos szakmai vita még a mai napig is, mint ahogy az elmúlt két évben is -, merthogy az ORSZI-nak kell egyébként is a betegségükből adódóan az éves felülvizsgálatot megtenni, ő az, aki a rehabilitációs rendszerben, ebben a hároméves rendszerben a fő felelős. Tehát azt feltételezzük, hogy így most minden, ami rehabilitáció, minden, ami pénzbeni, természetbeni ellátás, a munkaügyi központokkal, az oktatással és egyéb egészségügyi szervezetekkel összekapcsolódó dolog, az az ORSZI. Tehát lehet, hogy tökéletlen lesz még az elején ez a rendszer, de azt feltételezzük, hogy ezért kellene egy kézben lennie, tehát a racionalizálás szempontjából és a szakmai tudás szempontjából is.
Azt hiszem, mindenről beszéltem; a továbbiakat nem vetítem le, amelyek később jönnek a prezentációban, ezek önök előtt vannak.
Várom a kérdéseket, és köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Annyi kérésem lenne, hogy ha az anyagot e-mailben megkaphatnánk a keb@parlament.hu címre, azt megköszönnénk.
S ha már nálam van a szó, elnézést, képviselőtársaim, csak egy mondat lenne még. Az alacsonyküszöbű szolgáltatásokról beszélt, és elmondta, hogy ez most hogyan néz ki, mennyire van lefedve, és mennyi üres hely van, talán 16, amelyik üres. Lehetne-e ezt egyben látni, hogy ezek pontosan hol vannak, mely területeken vannak, illetve nincsenek; ha ezt is e-mailen megkaphatnánk, azt nagyon szépen megköszönnénk. (Bódy Éva: Ezt is átküldöm.)
Képviselő hölgyek, urak? Pettkó képviselő úr kért szót.
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen; nem kérdésem van, csak egy rövid hozzászólásom. Szeretném megköszönni mind a prezentációt, mind az előadást. Régen hallottam már bizottsági tagként ilyen összefogott, szerteágazó és jól felkészült előadást, és ha e-mailen megkapjuk a prezentációt, a magam részéről el fogom menteni a többi ilyen mellé. Ennél többet nem szeretnék mondani, mert esetleg elpirulna az előadó. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Bódy Éva: Köszönöm szépen.)
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő asszony!
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Először is csatlakoznék a dicsérethez, főleg azért is, mert az a terület, ami engem is foglalkoztat, arra jó választ kaptam a prezentációból. Ezen a területen nagyon fontos, hogy érzékeny kérdésekben valódi visszajelzésekre valódi válaszokat tudjon adni a minisztérium. Ezt azért is mondom, mert a tavalyi évben bizottságunk, én magam is többször mondtam azt, hogy az alacsonyküszöbű ellátásoknál a különböző adminisztrációs kötelezettségeket vissza kellene igazítani a gyakorlathoz. Örülök neki, hogy ez megtörtént, ez itt el is hangzott a beszámolóban, és ezért is fontos az is, hogy ha ezek az oda-vissza kérdésfeltevések, adatbázis-bővítések, indikátorok, mérőrendszerek kialakulnak, és ebben rugalmas válaszokat tud megfogalmazni a minisztérium, akkor vélhetően, amit most néhány helyen hiánynak érzünk, akár területi lefedettségben, akár ellátástípusban ezek valóban létrejöhetnek. Úgyhogy én ezt az ez irányú hozzáállást szeretném megköszönni, és kérni ennek a folytatását.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Szomor Katalin!
SZOMOR KATALIN szakértő (MDF): Nem akarom a főnököm dicséretét ismételni, de tényleg nagyon gratulálok a munkátokhoz.
Azt szeretném megkérdezni, van-e olyan tájékoztatás, amelyet egy egyszerű földi halandó, mondjuk, egy családanya vagy idős ember el tud érni a konkrét szolgáltatásokról, például interneten, brosúrákban, s a többi, s a többi. Mert az nyilvánvaló, hogy a kerületi önkormányzatban vagy a falusi önkormányzatban tudnak neki tájékoztatást adni, de mégis, hogy áttekintése legyen róla, egyáltalán milyen lehetőségei vannak.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ha nincs több hozzászólás, akkor ismét öné a szó.
BÓDY ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Brosúráink vannak, a tájékoztatási főosztály minden évben frissíti papíros és elektronikus formában is ezeket a brosúrákat, és a minisztérium honlapján nagyon szűkszavúan fönt vannak, ami hiányosság. Ez megint csak majd az FSZH-nak a fejlesztési munkájába tartozik bele, hiszen szeretnénk, ha sokkal részletesebben is meg tudnának jelenni ezek a szolgáltatások. Mondok egy példát. Fönt van az FSZH honlapján, hogy melyik szolgálat hol érhető el, milyen kontaktszemélyekkel, és meg tudja természetesen nézni az érdeklődő, hogy egyébként miről szól, mondjuk, az alacsonyküszöbű szolgáltatás, tíz mondatban. De lehet, hogy ez neki kevés, vagy nagyon olyan fogalmakat használ, amit nem biztos, hogy ért. Tehát a könnyen érthető, szinte kérdés-felelet formában megjelenő tájékoztató lapokat hiányoljuk mi is, és mi azt szeretnénk - és az FSZH ebben partner nekünk, és bele is írta a TÁMOP 5.4.2-es programjába, hogy ezt meg fogja csinálni -, hogy ha én megtalálom, mondjuk, hogy a RÉV Szolgálat nyújt alacsonyküszöbű szolgáltatást a XI. kerületben, az részletesen nála pontosan mit jelent. Ezt szeretnénk tehát, hogy ez fölkerüljön, úgyhogy ennek a fejlesztése még folyamatban van. Tehát ilyen részletes, ilyen nagyon konkrét dolgot jelenleg rendszerszerűen nem lát a lakos.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Portörő Péteré a szó.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Én csak egyetlen kiegészítést szeretnék tenni a kérdésre válaszolva. Igyekszünk azért kiadványokat megjelentetni, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság a világnapra kihoz majd egy olyan könyvet vagy olyan kis tájékoztató füzetet, amelyben az egyes megyékre lebontott szolgáltatástípusok szerepelnek, közvetlen telefonszámokkal, néhol mobilszámokkal is a szolgálatvezetőkhöz, hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen. Semmiféle magasabb küszöbű elvárás nincs benne, csak alapinformáció. Ezt majd igyekszünk ismételni, bővíteni a jövőben.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő asszonynak még van egy észrevétele.
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Csupán annyi praktikus megjegyzésem van, hogy miután jogos volt Szomor Katalin kérdése, ettől az évtől egy új program keretében, az integrált közösségi szolgáltató terek programjában, amely közel 1300 települést és kistelepülést ér el, pontosan azt tűztük ki célul, hogy ami, mondjuk, 2002-től már érvényes, hogy az összes szociális alapszolgáltatásról információhoz jusson a lakosság, ezt nagyon nehéz megtenni akkor, ha ennek a terjesztési útja nincs pontosan meghatározva. Tudjuk, hogy kiadványok, brosúrák soha nem lehetnek olyan számosak vagy olyan mennyiségben, hogy az mindenhova eljusson. Ha ennek elektronikus változata is van, például ezen a rendszeren, amelyek most már nevesített partnerek, ezeket az információkat el tudjuk juttatni akár a kistelepülésekig is. (Bódy Éva: Köszönjük.)
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, ezt továbbgondolva, akár pályázatok irányába is el lehetne menni, hogy mondjuk, olyan pályázatok legyenek, amelyek a tájékoztatást jobban segítik. Ez a jövő kérdése, de szerintem jó irányba haladunk itt közösen.
Köszönjük szépen az előadást, ezzel lezárjuk ezt a napirendi pontot.
Áttérünk a 2. napirendi pontra, amely a bv-ben folytatott kutatással foglalkozik. Abban maradtunk képviselőtársaimmal, hogy az előadást meghallgatjuk, a kérdések, észrevételek ideje pedig majd egy későbbi alkalommal lesz, amikor, ha jól értettem, a kutatás végéről is tudunk majd beszélni. Ezt elöljáróban meg is kérdezem, hogy körülbelül mikorra lesz vége ennek a kutatásnak, mert akkor azzal vissza tudnánk ide jönni, és arra már meghívnánk a bv szakértőit is, s akkor egy ilyen napirendi pont társaságában zárnánk le ezt a témát.
Most külön köszöntöm Takács István Gábor pszichológust, aki az előadást fogja nekünk megtartani. Az a kérésünk, mivel időben megkaptuk, mindenki el tudta olvasni, nagyon röviden, tömören foglalja össze nekünk a főbb mondandót, a főbb irányokat, és arra tekintettel, hogy egy őszi folytatással ezt majd napirendre vesszük.
Öné a szó, tessék!
Takács István Gábor pszichológus tájékoztatója
TAKÁCS ISTVÁN GÁBOR pszichológus: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszélhetek erről a kutatásról.
A kutatás arról szól, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben a fogvatartottak milyen kockázati magatartásokat folytatnak, amelyek során vérrel és szexuális úton terjedő fertőzéseket kaphatnak el, illetve milyen kábítószerrel és pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos magatartásokat folytatnak, és erre a magyar büntetés-végrehajtás milyen válaszokat ad. A kutatás célja ennek a feltárása, illetve javaslatok kidolgozása arra vonatkozóan, hogy miben lehet fejleszteni a büntetés-végrehajtás válaszát ezekre a problémákra; illetve azzal foglalkozik, hogy miket végeznek a civil szervezetek jelenleg, és hogyan lehet az ő munkájukat segíteni.
Ez a kutatás a Connections program keretében zajlott le, a Társaság a Szabadságjogokért együttműködésével, és a Drogprevenciós Alapítványt bízta meg a TASZ azzal, hogy ezt a kutatást elvégezze. A TASZ-t és a Drogprevenciós Alapítványt nem kell bemutatnom.
A kutatás több részből áll össze. Egyrészt törekszünk arra, hogy feltárjuk a háttér-információkat, a szakirodalmat, ami elérhető ezen a területen. Felmérjük azt, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben jelenleg szolgáltatást nyújtó civil szervezetek milyen munkát végeznek. Erről nincs tudásunk, nem tudjuk, hogy a civil szolgáltatók mit csinálnak most a bv-ben, és az foglalkozik-e ezekkel a területekkel. S mivel azt sem tudjuk, hogy pontosan mik a kockázati magatartások, ezért interjúkat végzünk, egyrészt olyan intravénás droghasználókkal, akik már szabadultak, de még 2006-ban büntetés-végrehajtási intézményben voltak; ők a Drogprevenciós Alapítványnak a kliensei - egyébként ettől az épülettől ötszáz méterre járnak tűcsereprogramba -, ők mindannyian voltak büntetés-végrehajtási intézményekben. Illetve interjúkat végzünk jelenleg is fogvatartottakkal, akik most bent vannak, és a fogvatartókkal, tehát börtönparancsnokokkal, fogvatartottakkal és egészségügyi személyzettel.
A kutatás jelenleg ott tart, hogy feldolgoztuk az interjúkat a tűcsereprogramok klienseivel, és már megkaptuk az engedélyt arra, hogy bemenjünk a büntetés-végrehajtási intézményekbe, öt intézménybe. Most arra várunk, hogy a munkatársaimat mind leellenőrizzék, mert van egy ilyen folyamat, hogy az összes munkatárssal kapcsolatban, nem tudom pontosan, mit, de valamit megnéznek, hogy ők bemehetnek-e, nincs-e ott családtagjuk - ezt NEO-nak hívják -, és most arra várunk, hogy megkapjuk a választ, hogy ez mind megtörtént, akkor be tudunk menni, és tudjuk folytatni a kutatást. Öt intézményről van szó, és minden intézményben hat ember lenne, az plusz harminc embert jelentene még. Azt gondolom, szeptemberre leszünk teljesen készen a kutatással.
Mint említettem, ennek az eredménye alapján javaslatokat fogunk kialakítani, és oktatóanyagot szeretnénk készíteni. Hosszú távon egy olyan oktatóanyagot szeretnénk létrehozni, amelyet nemcsak a kutatást végző Drogprevenciós Alapítvány tudna használni, hanem minden más olyan civil szervezet, amelyek jelenleg már végeznek valamilyen munkát, és az ő munkájukba lehessen integrálni különböző prevenciós, információt átadó tartalmakat.
A kutatás mostani részében 15 intravénás droghasználó személy vett részt. Másfél órás interjúkat vettünk fel velük, azt gépeltük le, és ezt elemeztük. 128 kérdésből állt, és mint mondtam, a feltétel az volt, hogy 2006-ban büntetés-végrehajtási intézményben kellett lenniük.
A kutatott területek, amelyekkel foglalkoztunk, a következők voltak: alapvető higiénés körülmények, fertőző betegségekről szóló tudás, szexualitás, pszichoaktív szerhasználat, ezt különbontva legális és illegális pszichoaktív szerhasználatra; illetve elvonás kezelése a bekerüléskor, és az, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények milyen válaszokat adnak a fertőzések megelőzésére és a pszichoaktív szerhasználatra. Ebben az előadásban, mivel ennek a kutatásnak csak egy része van meg, ezért azzal nem foglalkoznék, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények milyen választ adnak általában, csak egy kiemelt résszel: azzal, hogy mi történik akkor, ha emberek elvonással kerülnek be büntetés-végrehajtási intézményekbe.
A főbb kockázati tényezők, amelyeket azonosítottunk, a következők voltak. Egészségügyi vagy egyéb munka során bekövetkező balesetek; a fürdő és vécé higiénés körülményei; tetoválás, testékszerek használata; verekedések során, szexualitás során történhetnek fertőzések, mondjuk, HIV- és hepatitisfertőzés, közös fecskendőhasználattal, mint ahogy az történik számos országban; illetve volt még egy dolog, amit azonosítottunk, ez a falcolás közben segítségnyújtás a másiknak.
Én úgy készültem az előadásommal, hogy minden egyes ilyen kockázatra felolvastam volna vagy felolvasnék... - (Jelzésre:) nem?, akkor nem szeretném felolvasni, el tudják majd olvasni - példákat, mert azt gondoltuk, hogy sokkal szemléletesebb az, ha saját szavaikból ismerik meg ezeket; de ezt megkapták, el tudják olvasni. Gyakorlatilag ezeken mentem volna végig, hogy mi történik például az egészségügyi munka során, tehát amikor, mondjuk, védőruha, felszerelés nélkül kell kimosni egészségügyi ládákat; amikor nem működik a vécé vagy nincs vécé. A fürdő és a vécé higiénés körülményeivel kapcsolatban általánosságban meg lehetett állapítani, elmondták, hogy a tisztaság helyszínfüggő, van, ahol nagyon koszos, de ez nagyban múlik azon, hogy ők maguk mennyire tudják takarítani a vécét. Sokan elmondták, hogy ha lehetőségük volt rá, akkor megfelelően kitakarították. A kézmosásra általában a legtöbben odafigyelnek. A fürdés több helyen csak heti kétszer lehetséges, akkor is nagyon hamar elfogy a meleg víz, és itt bőrfertőzések kockázata jelenik meg. Amikor nem lehet fürdeni, akkor lavórt használnak tisztálkodásra. A borotvát, tisztálkodó eszközöket nem osztják meg egymással, ez a kockázati tényező tehát igazából nem jelenik meg az ő elmondásuk szerint. A vécében lehet elrejteni tiltott tárgyakat, itt lehet kábítószert használni, és itt fordul elő szexuális aktus is.
Az egyik legfontosabb fertőzésveszélyt jelentő tényező a tetoválás. Erről mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy ez rendkívül gyakran előfordul. Többségüknek volt ilyen tetoválása, és nagyon részletesen elmesélték, hogy ez a tetoválás hogyan történik; de ezt akkor nem olvasom fel, el tudják majd olvasni. Ami érdekesség, hogy külön gépet is tudtak hozzá csinálni, mondjuk, kiszedtek kis motort ott bent kapható játékautókból, és ebből készítettek tetoválógépet, amit nem sterilizálnak megfelelően, és ezért egymás véréből különböző fertőzéseket tudnak elkapni.
Van, aki szerint gyakori a közös tetoválótű használata, tehát ő konkrétan látott egy tűvel négy-öt embert kitetoválni, mások szerint mindenkinek saját tűje van; erről tehát részben megoszlottak a vélemények. Ami nagyon érdekes volt, hogy mennyire nincs tudásuk az embereknek arról, hogy hogyan lehet fertőzéseket elkapni és fertőtleníteni, hogy volt, aki konkrétan azt mondta, hogy ők úgy fertőtlenítenek bent a bv-ben, mondjuk, a tűket, amivel tetoválnak, hogy fogkrémes vízbe rakják Ők tehát ennyire vannak tisztában azzal, hogy hogyan lehet fertőzéseket megelőzni. Jelentős szerintük a fertőzésveszély. Itt még egy idézet van arra, hogy leégetik, de van, amikor le sem égetik a tetoválógépüket.
A másik fontos dolog, ami előfordul büntetés-végrehajtási intézetekben, és ezt gondolom, ez a kutatásunk egyik fontos eleme, az az úgynevezett péniszgolyónak a használata. Ekkor kihegyeznek egy kanalat, és annak a hegyes végével a pénisz bőre alá beütnek egy sebet, és ebbe a sebbe egy előre lecsiszolt műanyag golyót illesztenek bele. A mi egyik interjúalanyunknak konkrétan 24 ilyen golyó volt a péniszében. Ez nagyon gyakran begyullad, ilyenkor ha ők elmondják a személyzetnek, akkor ezt kiműtik nekik és megfelelően kezelik, de ezt gyakran nem mondják el az egészségügyi személyzetnek, hogy begyulladt a péniszük. Nemcsak golyót raknak alá, hanem van, aki vazelint nyom a bőr alá. Ez tehát egy igen problémás magatartás lehet.
A verekedésekkel kapcsolatban csak általánosságban említeném azt, hogy jellemző az összezártság és a zsúfoltság, ami megnöveli a feszültséget, és verbális és fizikai agressziót vált ki. Ha verekszenek, akkor mind a két embert megbüntetik vagy az egész zárkát, ezért gyakran nem mondják el, hogy kivel mi történt. Olyan is volt, hogy valaki magának varrta össze a sebet, mert nem akarta, hogy ezzel foglalkozzanak, esetleg cérnával vagy damillal varrja össze a saját sebét. Van, amikor kapnak a sebre hivatalosan betadint, akkor a maradékot nem adják vissza, és azzal tudják titokban fertőtleníteni a sebeiket.
A következő kérdés, ami a nemi úton terjedő betegségekhez kapcsolódik, az a szexualitás. Általában úgy nyilatkoztak róla a klienseink, hogy nem számottevő a szexualitás bent, előfordul, inkább hosszú ítéleteseknél van. A nemi erőszakot pedig ritkának nevezték, és általában azt mondták, hogy inkább a fiatalkorúaknál van, illetve büntetésként szokott előfordulni nemi erőszak. Nemi erőszak esetében óvszerhasználatról nyilván nem beszélhetünk. Egyébként a szexualitással kapcsolatban volt, aki úgy nyilatkozott, hogy ő hozzájutott óvszerhez, lehetett venni a spájzban - ami a boltnak a neve, amely a büntetés-végrehajtási intézetekben van -, illetve ha akart volna, akkor a nevelőtől kapott volna. Mások úgy nyilatkoztak, hogy óvszerhez nem fértek hozzá.
A következő fontos kérdés a legális pszichoaktív szerek használata. Rendkívül elterjedt a Rivotril-használat, amely egy benzidiazepin-származék, egy nyugtató. Erről azt nyilatkozták a klienseink, hogy nem azért szedik, hogy mondjuk, ne gondoljanak haza, vagy csökkentsék a benti szorongásukat, hanem nagy mennyiségben szedik általában, úgy nyilatkoztak, hogy azért, hogy "megbolonduljanak" tőle. Azt mondják, hogy gyakorlatilag minden második ember szedi. Ez nem egy kvantitatív kutatás, úgyhogy én ezt nem tudom megítélni, hogy ez mennyire igaz, de az biztos, hogy nagyon elterjedt, és ezt maga a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága is elismeri, hogy a Rivotril-használattal komoly problémák vannak. Ennek forrása egyrészt a Rivotril felírása, másrészt pedig nagy mennyiségű becsempészett Rivotrilról beszélhetünk. Érdekes, hogy nem is igazán a kábítószer, hanem a Rivotril az, amit becsempésznek büntetés-végrehajtási intézményekbe.
A kérdés, hogy hogyan jutnak hozzá. Azt mondták, hogy behozat az ember magának 300-400 szemet, és akkor lehet venni. Egy szem egy doboz cigarettát ér vagy két pakk dohányt, vagy kávét. 400-500 forintba kerül egyébként, ha pénzzel fizetnek érte, egy szem. Illetve ha vannak terápiások, akik kapnak, akkor azok eladják a Rivotriljukat cigarettáért.
A legális szerhasználattal kapcsolatban jelentős mennyiségű tea, kávé és cigaretta fogy, nagyon sok kávé; kávét gyakorlatilag folyamatosan isznak, ami szintén egészségügyi kockázatot jelenthet. Illetve nagyon sokat dohányoznak; azt mondják, hogy aki kint elszívott egy dobozzal, az bent három dobozzal is elszív az idegességtől.
Ami érdekes jelenség, az az úgynevezett "dobi" használata bent a börtönben. Ez úgy készül, hogy egy félliteres pohárba 20-25 teafiltert raknak bele, ezt kiforralják, esetleg ebbe még beleraknak fél csomag kávét, és ezt megisszák. Ennek egy nagyon gyors, pörgető hatása van, egy szívdobogtató hatása, ami szintén nem egy kimondottan egészséges dolog.
Az illegális pszichoaktív szerhasználattal kapcsolatban mindannyian azt nyilatkozták, hogy van illegális pszichoaktív szerhasználat a börtönökben, leggyakrabban a kannabisz és a Rivotril használata, de mondjuk, a mi klienseink, a fiú klienseink nagy része használt heroint is bent, tehát ehhez is hozzá tudtak jutni. Egyébként mindannyian azt nyilatkoztak, hogy bár ők hozzájutottak, mások nem használtak, és ritkának tartják az intravénás használatot. A nők nem számoltak be arról, hogy heroint használtak volna.
Az intravénás használattal kapcsolatban több alanyunk elmondta, hogy ő használt intravénásan, és ő például konkrétan egy őrtől kapta, mert jóban volt az őrrel. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran használta, azt válaszolta, hogy négyszer havonta, a szabadnapjain, amikor nem dolgozott, mert egyébként neki fontos volt, hogy dolgozzon, és bent el tudta rejteni a konyhán a fecskendőt. Ő nem osztotta meg mással a fecskendőjét. Érdekes, hogy amikor arról számoltak be, hogy ők maguk használtak, mind azt mondták, hogy nem osztották meg mással a fecskendőjüket, merthogy annyira ritka, nehéz beszerezni fecskendőt, hogy azt inkább nem szeretnék megosztani mással; míg amikor arról nyilatkoztak, hogy mások megosztják-e egymással a fecskendőjüket, azt mondták, hogy igen, ők látták azt, hogy többen megosztják a fecskendőjüket. De mindannyian ritkának mondták az intravénás használatot. Van, aki a tűjét csempén élezte; illetve volt olyan, aki azt látta, hogy a társa tollbetétből készít magának fecskendőt, és azzal adja be magának intravénásan a kábítószert. De ez valószínűleg nagyon ritka jelenség lehet.
Végül az elvonási tünetekkel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy mindannyian azt nyilatkozták, hogy bár kértek gyógyszereket, nem a megfelelő gyógyszereket kapták; illetve ami nagyon fontos, hogy metadont nem kaptak elvonási tünetek kezelésére, még akkor sem, ha egyébként ők kint metadonos helyettesítő kezelésen voltak. Azt gondolom, ez nagyon fontos információ. Több esetben elmesélik, hogy hogyan kértek és utasították vissza azt, hogy ők metadont kapjanak, mondjuk, azzal az indokkal, hogy ők nincsenek rá felkészülve. Aztán van, aki például az IMEI-ben egy olyan koktélt kapott, amitől három nap múlva tért magához.
Mielőtt az előzetes következtetéseket levonnánk, fontos megjegyezni, hogy ez a kutatás nem teljes egyrészt, tehát hátravan az, hogy mit mondanak a jelenlegi fogvatartottak, illetve hátravannak a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával és a benti fogvatartókkal végzett interjúk, ami jelentősen módosítja és árnyalja ezt a képet, illetve láthatjuk azt, hogy ezekre a történetekre hogyan válaszolnak bent, s hogy ezek mennyiben illeszkednek egymáshoz. S nincs átfogó képünk még erről a helyzetről egyelőre, ugyanakkor van egypár előzetes következtetés, amit ennyi információból is levonhatunk.
Az egyik ilyen az, hogy a hazai börtönökben létezik pszichoaktív szerhasználat, és emellett illegális pszichoaktív szerhasználat is. A legelterjedtebb a gyógyszerek visszaélésszerű használata, többnyire a Rivotrilé. A kábítószer-használat létezik, legelterjedtebb a kannabiszhasználat, és gyakorlatilag kapcsolattól és pénztől függően minden kábítószer beszerezhető. Létezik intravénás szerhasználat is, de, bár többen használtak bent, véleményük szerint ritka jelenség. Léteznek az intravénás használaton túl kockázatos helyzetek és viselkedések, amelyekkel az emberek vérrel és szexuális úton terjedő betegségeket kaphatnak el, így például a tetoválás, amelyet gyakorinak mondtak, a testékszerek behelyezése, amit szintén gyakorinak mondtak, verekedések, melyet szintén gyakorinak mondtak, szexuális kapcsolatok, ezen belül nemi erőszak, amit nem tartanak gyakorinak.
S végül az interjúalanyok elmondása szerint a bekerüléskor nem kaptak megfelelő orvosi ellátást elvonásuk vagy függőségük kezelésére. A nyugati országokban problémamentesen és hatékonyan alkalmazott metadon asszisztált detoxikáció vagy fenntartó metadonkezelés nem elérhető a magyar büntetés-végrehajtási intézményekben, kérés esetén sem, és akkor sem, ha a fogvatartott a bekerülése előtt ilyen kezelésben vett részt. Elmondták továbbá a kliensek, hogy léteznek prevenciós körletek, ahova volt, aki bejutott, és ezek jobb körülményeket teremtettek a számukra, mint egyébként a börtönben. Ezek a prevenciós körletek arra létesültek, hogy megfelelő információs és segítő foglalkozásokkal segítsék a társadalomba történő reintegrációt.
Az egy nagyon fontos tapasztalatunk, hogy a hazai büntetés-végrehajtás a kutatás folyamata során, illetve a Magyar Addiktológiai Társaság konferenciáján nyitottnak mutatkozott a problémáról való diskurzusra, és nyitott volt a kívülről érkező segítségek befogadására is. Azt is el kell mondani, hogy jelenleg minden börtönnek van valamilyen kinti szolgáltatással kapcsolata, a kérdés az, hogy ezek a kinti szolgáltatások milyen minőségűek, és mennyire fedik le és mennyire foglalkoznak ezekkel a területekkel.
Végül láthatják a kutatásban részt vevő munkatársaim nevét, illetve külön köszönetet mondunk Bönde Zsoltnak és Fliegauf Gergelynek a BVOP részéről.
Köszönöm szépen; a pontos idézeteket pedig elolvashatják az anyagban.
ELNÖK: Köszönjük szépen, és azt gondolom, képviselőtársaimmal, szakértőkkel teljes összhangban azt is, hogy időben megkaphattuk az anyagot. Ahogy ön is elmondta, szeptemberre ez a kutatás befejeződik, igazából az anyag második felét akkor fogják látni a bv-munkatársakkal, az ottani egészségügyi dolgozókkal, és mindenkivel, akivel még a későbbiekben ez a harminc ember, aki ott lesz, interjúkat fog készíteni. Így lesz teljes az anyag, így fog visszakerülni. Azt fogom javasolni, hogy a novemberi ülésünkön foglalkozzunk ezzel a témával újra, és természetesen a bv-parancsnoknak is írunk levelet, és meghívjuk őket is az előadásra meg önöket is, és akkor itt egyben mindenki elmondhatja a saját véleményét, és mi is kérdéseket, észrevételeket tudunk megfogalmazni. De most is, ha valakinek van, nyugodtan megteheti. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor pedig köszönjük szépen, hogy eljött, és novemberben folytatjuk ezt a napirendi pontot.
Ezzel lezártuk a 2. napirendi pontunk tárgyalását is.
Áttérünk az "egyebek" napirendre. Itt két témánk van. Egyrészt szeretnék kérni egy rövid tájékoztatást Portörő Pétertől, hogy a hazai drogstratégia, az új drogstratégia előkészítési folyamata hogyan áll, ha erről egypár mondatot mondana nekünk. Tessék, öné a szó.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elkezdtük a drogstratégia kialakításának folyamatát. Megszületett az az országgyűlési határozat, amely felkéri a kormányt, hogy szeptember 15-éig terjessze be a drogstratégia anyagát. Jelen pillanatban a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság szintjéig jutottunk el az alapkoncepcionális kérdések, javaslatok megfogalmazásában. Tehát rendelkezünk már olyan KKB-szintű döntéssel, amely arról szól, arra tesz javaslatot, hogy hogyan tervezzük meg a stratégia pilléreit, időtávját, a prioritásokat. S amennyiben elnök úr úgy gondolja, akkor ennek a bizottság felé való tájékoztatását, illetve megvitatását meg tudjuk tenni a jövőben, ha erre szükség van.
ELNÖK: Abszolút. Ha jól emlékszem, ez az első szeptemberi ülésre van betervezve. Úgy láttam, hogy a június elég sűrített, és akkor kint vagyunk egy kihelyezett ülésen, de megpróbáljuk. Lehet, hogy még valahogy a júniusi ülésre betennénk, de úgy, hogyha egy rövid tájékoztatót erről kaphatunk, ha ez így mindenki számára elfogadható.
Képviselő asszony?
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Valami ilyesmiről gondolkodom én is, de azt gondolom, az sem haszontalan, hogy amikor elágazási pontok vannak vagy egy-egy következő időszak elkezdése történik, ha előtte mi mint a bizottság tagjai, akár nem bizottsági ülés keretében, hanem egyébként megkapnánk ezeket a tájékoztatásokat, akkor tudnánk jelezni, amikor úgy érezzük, hogy most a bizottságnak véleménye van, hogy a további stratégiaalakítást befolyásolni szeretné, akkor vegyük napirendre.
ELNÖK: Azt gondolom, ez is egy megoldás. Ha tehát ez megoldható e-mailen, megkapjuk, a képviselő hölgyek, urak megkapják. Ha úgy látjuk, ezt behozzuk a júniusi ülés napirendjére; ha nem, akkor is ott van még az "egyebek" napirendi pont, amikor bármiről tudunk beszélni, akár erről is. Tehát a lehetőség minden egyes alkalommal ott van. Akkor nem vesszük föl önálló napirendként, kapjuk meg ezt írásban, utána pedig eldöntjük, hogy júniusban behozzuk-e vagy sem.
Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm szépen. Hozzám eljutott egy 16-17 oldalas anyag, egy ábra van a végén. Csak jelezni szeretném, hogy az MDF megfelelő szakértői kollégiuma természetesen összeült és ezt megvitatta. Úgy találtuk, hogy jelen formájában nagyon nagy átalakításon kell ennek az anyagnak átmennie annak érdekében, ha a jelenlegi kormány vagy kormánykoalíció vagy kormánytöbbség - nem tudom, hogyan fogalmazzak - azt szeretné, hogy a 2000-eshez hasonló nagy elfogadottsággal menjen át ez a stratégia.
Természetesen vannak különbözőfajta szintek, észrevételek, csak kérdés az, hogy mondjuk, ha vannak ilyen előkészítő beszélgetések, akkor oda esetleg a pártok által delegált embereket is meg lehetne hívni, ahol részterületeket néznek, mert valaki ehhez a részéhez ért, valaki meg a másik részéhez. Úgyhogy nem feltétlenül egy emberről van szó, akár a pártok részéről sem. Én azt szeretném, ha ezt tényleg valamennyien meg tudnánk szavazni, de a jelenlegi formájában ehhez a 16-17 oldalas anyaghoz hozzánk több mint száz oldal észrevétel érkezett, és nagy része kritizáló, és olyan emberektől, akik annak idején akár az Igazságügyi Minisztériumban részt vettek ennek az egésznek a megalkotásában.
Ezt szerettem volna jelezni, hogy ha azt akarjuk, hogy ebből nagy nemzeti összeborulás legyen, akkor valamennyit változtatni kell valahogy a módszeren. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A cél természetesen csak ez lehet, úgyhogy ezért fogunk dolgozni. Ennek a szakmai részét valószínűleg előkészítik, a politikai részét pedig nem tudjuk megúszni, képviselőtársam, hogy leüljünk és ezt végigtárgyaljuk. Úgyhogy ez lesz a következő időszak egyik feladata.
Portörő Péteré a szó.
PORTÖRŐ PÉTER (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Néhány mondatot szeretnék arról szólni, hogy valóban elkezdtük egy vitaanyaggal az egész folyamatot megalapozni. Igyekeztünk már az eseti bizottság szakértőit is bevonni a kezdet kezdetén, tehát az e-mail címeket használtuk, a szakértők e-mail címeit is. Többé-kevésbé sikerült megküldeni az anyagot, ha nem, szívesen venném, ha jeleznék, ha valaki nem kapta meg. Az a lényeg, hogy szakértői szinten is, minél szélesebb körben tudjunk elindulni, és folyamatosan így tudjunk haladni.
Amiről beszéltem, hogy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság megtárgyalta az anyagot, és elfogadott egy olyan alapot, ami tükrözheti a konszenzust már a KKB szintjén, az nem az az anyag, amelyet kiküldtünk annak idején. Tehát nem arról beszéltem, ez egy négy-öt oldalas anyag, hiszen nagyon sok döntési pont van, és azokat választottuk ki, amiben most kell és lehet egy olyan konszenzust teremtő irányba elindulni, ami elfogadható lehet talán minden szakmai félnek. Úgyhogy ezért is jó, hogy ez itt felvetődött, hogy ezt itt el tudom mondani, és ez alapján fogunk tájékoztatni, amit a KKB megvitatott.
ELNÖK: Köszönjük szépen, és várjuk ide azt az anyagot, ami nyilvános, és ilyen körben meg tudjuk tárgyalni. Azt gondolom, érdemes beszélni róla, és hónapról hónapra legalább az "egyebek" napirendi pontban térjünk vissza rá, hogy ki hol tart. És ha kell, közben is tényleg bármikor üljünk le, és vitassuk meg, milyen eltérő pontok vannak, hogy ne az utolsó percben kelljen nagy kérdéseket megoldanunk, mert az nagyon nehéz tud lenni, ezt azért látjuk az elmúlt időszakból is. Köszönjük szépen.
Az elnök bejelentése a következő ülés időpontjával kapcsolatban
Egy bejelentenivalóm van még nekem. Június 17-én, szerdán lesz a kihelyezett ülésünk, annyi pontosítással, hogy 1 órakor kezdődik a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetben. Azért 1 órától, mert 10 órától az egészségügyi bizottság szintén kihelyezett ülésen van, várhatóan délben befejezik, és ne kelljen ránk várniuk a vendégeknek. Tehát június 17-én, 13 órakor kezdjük a következő, kihelyezett ülésünket.
Van-e valakinek még mondanivalója az "egyebekben"? (Nincs ilyen jelzés.)
Ha nincs, akkor köszönöm szépen mindenkinek a megjelenést, és további szép napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 27 perc)
|
Winkfein Csaba |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea