FVEB-3/2007.
(FVEB-3/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2007. április 17-én, kedden, 13.00 órakor
a Parlament, főemelet 37-38. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Helyettesítési megbízást adott: *
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők *
Határozatképesség megállapítása *
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-biztonsági és növény-egészségügyi főosztályának, valamint Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalának tájékoztatója a fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről és tapasztalataikról *
Dr. Süth Miklós tájékoztatása *
Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária kiegészítése *
Képviselői kérdések, észrevételek *
Dr. Süth Miklós válaszadása, reagálása *
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tájékoztatója a fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységéről és tapasztalatairól *
Dr. Kovács Attila tájékoztatása *
Kovács Attila (Országos Gyógyszerészeti Intézet) *
Dr. Brunner Péter kiegészítése *
A fogyasztóvédelmi eseti bizottság 2007. augusztus végéig szóló munkatervének megvitatása *
Dr. Baranovszky György kiegészítése *
1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztályának, valamint a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalának tájékoztatója a fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről és tapasztalataikról
2. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tájékoztatója a fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységéről és tapasztalatairól
3. A fogyasztóvédelmi eseti bizottság 2007. augusztus végéig szóló munkatervének megvitatása
4. Egyebek
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Borenszki Ervin (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ) dr. Hankó Faragó Miklósnak (SZDSZ)
Dr. Süth Miklós országos főállatorvos, a Földművelésügyi és
Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztályának vezetője
Dr. Bognár Lajos, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettese
Dr. Kovács Attila országos helyettes tisztifőorvos
Dr. Brunner Péter, az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ főigazgatója
Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára
Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal főigazgatója
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Baranovszky György, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke
Dr. Ócsai Lajos főosztályvezető (ÁNTSZ)
Wittich Tamás főigazgató (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Mészáros László főosztályvezető (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal)
Dr. Bernáth Tibor, a Pest Megyei Békéltető Testület elnöke
Selmeczi Balázs, a Fogyasztóvédelmi Alapítvány elnöke
Dr. Antal Csaba országos tiszti-főgyógyszerész
Abádiné dr. Erdei Ildikó főosztályvezető (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
Dr. Búza László igazgató (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Jozwiák Ákos osztályvezető-helyettes (FVM)
Kiss Gáborné titkár (Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé és Ásványvízgyártók Szövetsége)
Dr. Dékány Sándor ügyvezető igazgató (Kereskedelmi Sajtóügynökség)
Hódyné Sütő Sarolta vizsgáló tanácsos (Gazdasági Versenyhivatal)
Szabó Miklós elnök (Társadalmi Unió)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 5 perc)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait és meghívott vendégeinket.
Határozatképesség megállapítása
Szeretném elmondani, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes.
Kiküldött meghívónk a korábban elfogadott munkaterv szerint került megállapításra. Kérdezem, hogy van-e valakinek napirendi javaslata a mai ülés napirendjéhez. (Nem jelentkezik senki.) Nincs.
Ki az, aki egyetért azzal, hogy az írásban szereplő napirendeket tárgyalja a bizottság. (Szavazás.)
Köszönöm szépen. Egyhangú.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-biztonsági és növény-egészségügyi főosztályának, valamint Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalának tájékoztatója a fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről és tapasztalataikról
Külön szeretettel köszöntöm dr. Süth Miklós országos főállatorvost, dr. Bognár Lajost, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnökhelyettesét, valamint ehhez a napirendhez meghívottként dr. Szeitzné dr. Szabó Máriát, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal főigazgatóját.
Doktor úr, az írásos anyagot kiosztottuk, de őszintén remélem, hogy egy szóbeli kiegészítést is adsz hozzá.
DR. SÜTH MIKLÓS országos főállatorvos: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönjük azt a lehetőséget, hogy második szervezetként mutathatjuk be azt a tevékenységet, amely a fogyasztók biztonságáért és a fogyasztók jogaiért kíván dolgozni. Ebből a szempontból egy egészen speciális helyzetben vagyunk, mert egy olyan tevékenységet kell, hogy bemutassunk, amely rendkívül széles körű alapokon táplálkozik, és valóban már azt mutatja, hogy az élelmiszer csak úgy tehető biztonsággá, ha egy élelmiszerlánc-szemlélet uralkodik ebben a rendszerben.
Az élelmiszerlánc biztonsága irányába való elkötelezettségünket jelenti az is, hogy bármilyen szempontból kívánjuk vizsgálni ezt a területet, mindig oda jutunk vissza, hogy a végtermék már egy olyan pont, ahol beavatkozni nem tudunk. Ennek lehet elemezni mindenféle következményét, lehet közvetlenül a fogyasztókra nézve, lehet nézni a gazdasági aspektusát, de mindenféleképpen az a legfontosabb, hogy a modern kor követelményeinek megfelelően ne egy végtermék-centrikus hatósági ellenőrzés jöjjön létre, hanem kifejezetten a láncban, a lánc elemeiben a beavatkozás lehetőségét biztosító hatósági rendszert kell üzemeltetnünk. Ez egy nagyon fontos dolog, én azt gondolom, hogy magának az élelmiszer-ellenőrző hatóságnak a feladatát úgy határozzuk meg, hogy azokon a pontokon tudjon beavatkozni, ahol a leghatékonyabban, a leggyorsabban tudja az információit felhasználni, pont annak érdekében, hogy a fogyasztók abba a helyzetbe kerüljenek, hogy egy bizalmi termék esetében ne kelljen megkérdőjelezni annak a terméknek a biztonságát.
Az élelmiszerlánc-szemlélet többféle szempontból is követelmény volt hatóságunkkal szemben, több irányból is megerősödött bennünk az az elhatározás, hogy azok a gondolatok, amelyek 1995 óta megjelentek, és az élelmiszer-forgalmazás, élelmiszer-előállítás területén egy olyan hátteret biztosítanak, amely az ellenőrzés szempontjából az alapanyagtól, a földtől a fogyasztó asztaláig biztosítja a termék nyomon követhetőségét és a termék ellenőrizhetőségét, mindenféleképpen többféle és többszereplős helyzetté teszi az élelmiszerlánc-biztonság ellenőrzését.
Az élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrzés szempontjából a tavalyi év volt egy olyan döntő időpont, amikor az FVM úgy alakította ki szervezetét, hogy az élelmiszer ellenőrzésével foglalkozó szervezetek főosztályi felügyeletét egy főosztályban hozta közös felügyelet alá. Ez azt jelentette, hogy korábban három főosztályként üzemelt a minisztériumunkban a növény- és talajvédelmi szolgálat, az élelmiszer és állategészségügy, valamint az élelmiszeripari főosztály. A három főosztályból létrejött az élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztály a tavalyi év augusztus elsejével.
Ma már egyértelműen látjuk annak eredményét, hogyha be tudunk avatkozni már a takarmány-előállításnál, ha be tudunk avatkozni a talajvédelem és a talajjal kapcsolatos tevékenységek ellenőrzésében, úgy sokkal inkább és sokkal jobban tudjuk kihasználni azokat az erőforrásokat és lehetőségeket, amelyek azért hivatottak meglenni, hogy garanciális rendszert biztosítsanak. Egyrészt garanciális rendszert biztosítson legfőképpen a fogyasztó számára, másrészt garanciális rendszert jelentsen azoknak a vállalkozóknak, akik Magyarországon élelmiszer-előállító tevékenység keretében, vagyis élelmiszer-kereskedelmi tevékenység keretében is kívánják termékeiket forgalomba hozni egyrészt Magyarországon, másrészt az Európai Unióban a belső kereskedelem kapcsán, harmadrészt pedig legalább olyan fontos számunkra, hogy harmadik országok számára is legyen egy olyan hatósági garanciarendszer, amelyik hivatott arra, hogy Magyarországot megfelelő módon, kifelé tudja képviselni, és megfelelő módon azt tudja állítani, hogy az itt előállított termékek megfelelnek azoknak az elvárásoknak, amelyeket egyrészt az Európai Unió, másrészt azok a harmadik országok támasztanak, akik kereskedelmi partnerként jelennek meg.
Egy nagyon fontos adatot szintén szeretnék megosztani, ez pedig nem más, minthogy Magyarországon tízmillió embernek készül, és a felügyeletünkkel valósul meg az élelmiszer előállítása és forgalmazása. A kapacitást nagyon jól jellemzi, hogy még tízmillió ember az, aki a Magyarországon előállított élelmiszereket a nagyvilágban fogyasztja. Ez azt jelenti, hogy ez a húszmilliós populáció egy olyan hatóság feladataiként jelenik meg, mint az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző, a növény- és talajvédelmi főosztály, és mondhatjuk azt, hogy egy olyan szoros együttműködésnek kellett kialakulnia az érintettek és a felügyeletet ellátó hatóságok között, amelyben indokolt, hogy az élelmiszer-ipari főosztály is részévé váljon ennek a központi irányításnak.
Ez elsőre úgy hangozhat, mint hogyha valami eretnek gondolatot mondanék, hogy hogyan lehet az, hogy a hatóság közösen az ellenőrzöttekkel kívánja a jövőt megtervezni és meghatározni. Nagyon egyszerű a válasz: jelen pillanatban az európai szabályozás is arról szól, hogy mindenkinek megfelelő szinten van meg a felelőssége, azaz az élelmiszer-vállalkozóknak az önellenőrzés keretében kell azokat az adatokat gyűjteni, amelyeket rendszerszemléletben magának a hatóságnak kell megfelelő módon ellenőriznie, és a rendszerellenőrzés során kell megteremtenie a szankcionálás lehetőségét.
Azt gondolom, hogy az elmúlt időszak nagyon nagy lépést hozott ezen a területen is. Az elmúlt hónapokban megtörtént a szakmaközi szervezetekkel egy rendkívül jó kapcsolat kialakítása, amely letisztította azokat a gondolatokat, amelyek esetlegesen nem a fogyasztók érdekeit szolgálnák, mint feltételezés szempontjából, de azt tudom mondani, hogy nagyon jó, szoros együttműködés alakult ki. A szakmaközi szervezetek is kifejezetten olyan információt adnak hatóságunk számára, amelyek célzott vizsgálatokra adnak lehetőséget. Nagyon fontos, hogy megfelelő, hatékony és célzott ellenőrzések tudjanak létrejönni, mert ennek eredménye, amelyik sajnos igazán úgy híresült el, hogy botrányok. Természetesen egészen más a hatóság oldaláról, más az ellenőrzöttek oldaláról és más a lakosság olvasatában, hogy mi az az információ, amelyről lehetőséget kap, amelyet megismerhet, hogy milyen ellenőrzések történnek Magyarországon. Nagyon sokszor, nagyon sok helyen elmondtam, annál jobb, minél több botrány van, mert ez azt jelenti, hogy annál kevesebb olyan élelmiszer marad a piacon, amelyik veszélyeztetheti a fogyasztók egészségét, amelyik megkárosíthatja a fogyasztókat.
Ebből a szempontból azt is felismertük, hogy mindennapos ellenőrzéseink mellett elérhetővé kell tenni az információt a lakosság számára is, azaz a partnerséget nem elég a szakmaközi szervezetekkel, így az élelmiszer-előállítókkal és élelmiszer-forgalmazókkal gyakorolni, hanem a lakossággal egy rendkívül szoros kapcsolattá kell, hogy összefűzzük. Ebből a szempontból két nagyon fontos esemény történt az elmúlt időszakban. Egyrészt megtörtént a nyilvánosság elé lépése a hatósági munkának, ami kifejezetten azt hivatott létrehozni, hogy egy tudatosabb fogyasztót tudjunk Magyarországon létrehozni, képesek legyünk átadni mindazokat az információkat, amellyel saját maga és családja egészségét meg tudja védeni. Ugyanebből a szempontból a másik aspektusa pedig az volt, hogy tegyük saját magunkat is elérhetővé azok számára, akikért dolgozunk.
Ennek eredményeképpen különböző fórumokat hoztunk létre, az FVM honlapján ma már meg lehet találni az élelmiszerrel kapcsolatos információkat naprakészen. Azon Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági igazgatósága, melynek elnökhelyettese Bognár Lajos dr., az ő szervezeti kereteik között is az élelmiszer- és takarmány-biztonsági igazgatóságnak egy megfelelő kommunikációja indult meg, mi több, közösen megszerveztünk egy úgynevezett élelmiszerakadémiát is.
Azt is el kell, hogy mondjam, mi azt reméltük, hogy ez egy sikertörténet lesz. Főként abból reméltük, hogy amikor az ember élelmiszerről és élelmiszer-biztonságról beszél, akkor mindenkinek olyan az érdeklődése, hogy az azt inspirálta bennünk, hogy próbáljunk minél több olyan szakmai információt is átadni, amely segítheti a fogyasztót a húsvét előtti vásárlásban. Azt terveztük, hogy melyik terem lesz alkalmas arra, hogy a magyar lakosságnak meghirdetett folyamatokat át tudjuk adni, elég lesz-e 100 fős terem, vagy nagyobbakat kell találni, regionálisan kell-e megszerveznünk, vagy elég lesz a fővárosban. Sajnos eljutottunk odáig, hogy mindösszesen az ország lakosságából 9 fő jelentkezett. Meglepetés volt számunkra, nem erre számítottunk. Igaz, hogy egy olyan szűrőelem belekerült ebbe a rendszerbe, hogy annyit kellett tennie annak, aki érdeklődött volna az összeállított tananyag, az oktatási anyag és egyáltalán az ismeret átadása iránt, hogy a megjelölt e-mail címre egy elérhetőséget kellett volna küldeni. Sajnos ma még úgy tűnik, hogy ha egy ilyen lépcsőfokot ebben elhelyezünk, az viszonylagosan csökkenti az érdeklődők számát.
Nem adtuk fel, elkészültek az anyagok, ennek megfelelően más úton és más módon fogjuk ennek az információnak a lehetőségét a lakosságnak átadni. Ami azért is fontos számunkra, mert nagyon sokszor mondtam azt, és nagyon sok helyen, hogy számunkra az egyik legjobb partner maga a fogyasztó. A fogyasztó a legjobb hatóság, hiszen nap mint nap bevásárol, nap mint nap információkat szerez, és nap mint nap szankcionálni tud azzal, hogy vásárol-e egy adott helyen, avagy sem. Ebből a szempontból minél tudatosabbá tesszük a fogyasztókat, annál erősebb lesz az a partnerkapcsolat, amely segíteni tudja a munkánkat.
Ebből a szempontból is el kell, hogy mondjam, nagyon nagy lépésnek értékeljük azt is, hogy ma már a hatóságunkhoz érkező bejelentések nem arról szólnak, hogy a szomszédot jelentsük fel, mert zavar a tevékenysége, hanem megalapozott módon felhívják a figyelmünket olyan illegális tevékenységre, amely nem egy élelmiszer-ellenőrző hatóságnak lenne a feladata. Nagyon sokszor keveredik a két dolog, hogy az illegális tevékenységet valóban magának az élelmiszer-ellenőrző hatóságnak a feladata-e felderíteni. Ha jogrendünket nézzük, az élelmiszer-ellenőrző hatóság feladata nem más, mint a legálisan működő egységek felügyelete, a meglévő jogszabályok betartatása. Ennek megfelelően a feketegazdaság ellen kizárólag úgy tudjuk felvenni a harcot, hogyha az előbb említett szakmai szervezetekkel mind az előállítás, mind a kereskedelem területén, mind pedig személyesen azokkal az emberekkel felvesszük a kapcsolatot, akik kapcsolatba kerülnek az élelmiszerrel.
Amit az anyaghoz kiegészítésként szeretnék tenni: 200 oldalban próbáltuk összefoglalni mindazt, amit teszünk. Nem lehet természetesen, annyira széles ez a tevékenység, amit végzünk, hogy ebből igazán elemeket lehetett kiragadni, elemeket próbáltunk az önök számára bemutatni, amely a munka nagyságát jól jellemzi. Ami viszont egy nagyon fontos dolog, hogy az a szervezeti rendszer, amely kialakult, január 1-jétől ismételten megváltozott, azaz a minisztériumban - ahogy említettem - a tavalyi év augusztusában létrejött az élelmiszerlánc-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi főosztály, és ezt követően ez a területi szinten is egy változáson ment keresztül. Ez azt jelenti, hogy létrejöttek a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok. Ezen hivataloknak lett egy központi intézménye, és lettek a megyei egységei, ezekből az egyik elnökhelyettesség nem más, mint ahogy többször említettem, az élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettes. Korábban Bognár doktor a helyettesem volt a minisztériumban, most jelen pillanatban az elnökhelyettesi feladatokat látja el.
Amint az összeállított anyag is mutatja, ebben a 17. oldalon lehet látni azt a szervezeti felépítést, hogy miként történik meg ennek a rendszernek a felügyelete és irányítása. Természetszerűleg a két szervezetnek a felügyelete a minisztériumban a miniszter úr feladatainál jelenik meg. A minisztériumban lévő főosztály irányítását az országos főállatorvosra bízza, míg az operatív tevékenység végrehajtását a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyetteséhez delegálja. A nyilak is jól mutatják, hogy természetesen hiába két egységről van szó, a szakmai munkában egy szoros együttműködést kell tenni, így az országos főállatorvos és az élelmiszerlánc-biztonsági helyettes között egy nagyon szoros együttműködést kell megvalósítanunk. Ezt követően természetesen a megyei tevékenységben megjelenő élelmiszer-ellenőrzési feladatokban már kifejezetten olyan kapcsolatrendszer alakul ki, hogy az élelmiszerlánc-biztonságért felelős elnökhelyettes irányítja az összes olyan területet, beleértve a borminősítést, a takarmány-előállítás és -forgalmazás felügyeletét, az élelmiszer-előállítás felügyeletét, az állat-egészségügy és természetesen a növény- és talajvédelmi területek feladatait is.
Egy nagyon fontos adatsor található, amely arra irányulóan próbálja megmutatni az ellátandó feladat mennyiségét, hogy nem a lakosság számában, hanem a 19. oldalon megmutatja, hogy milyen mennyiségű egységet ellenőrzünk, mekkora létszámmal. Ha ezeket az adatokat megnézik, láthatják, ez óhatatlanul azt jelenti, ha csak kiemelek ebből néhányat, hogy közel 60 ezer élelmiszer-forgalmazó egység van Magyarországon. Ha megnézzük, hogy 674 olyan előállító hely van, amelynek előzetesen engedélyt kell kérnie az élelmiszer-előállítás tevékenységére, és ezzel párhuzamosan közel 5 ezer olyan egység van, amelynek nem kell előzetesen engedélyeztetésen átesni, hanem egy bejelentési kötelezettsége van, és ezen keresztül kell a feladatát megvalósítani. A takarmányegységekből is 710 előállító, 11 ezernél több forgalmazó, mi több, ha az élelmiszer-láncot egységében nézzük, több mint 53 ezer állattartó telep van, amely valóban egy rendkívül komoly szakmai felkészültséget és egy nagyon komoly szakmai munkát igényel.
Még egy szám nagyon jól jellemzi ezt a tevékenységet. Nem elég a feladatokat célirányosan a helyszínen ellenőrizni, hanem megfelelő laboratóriumi vizsgálatokkal alá kell tudnunk támasztani, hogy azok az eredmények, amelyeket Magyarország állít, azok valóban hitelt érdemlőek. Ennek érdekében nemzeti referencialaboratóriumokat kell működtetni különböző területeken, ebben Magyarország élen jár. Azt mondhatjuk, hogy ezek a nemzeti referencialaboratóriumok a felmérésekben, amelyeket közvizsgálatoknak hívunk, a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik, jól működik ez a hálózat. Természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy csak nemzeti referencialaboratóriummal, hanem ehhez kapcsolódó laboratóriumi hálózattal is kell, hogy bírjunk.
Értelem szerint ebben is bekövetkezett egy változás. Nem is olyan régen még, néhány hónappal ezelőtt minden megyénkben volt laboratórium, amely az élelmiszerek vizsgálatát látta el. Nagyon sok esetben takarmányvizsgálatot is elláttak ezek a laboratóriumok, de ezek száma folyamatosan csökkent. A legutolsó elképzelés szerint hat olyan laboratórium marad regionálisan Magyarországon, amely komplex vizsgálatok elvégzésére alkalmas, így az élelmiszer-lánc minden egyes részéhez kapcsolódóan a feladatait el tudja látni.
Viszont akkor teljes ez a kép, hogyha ehhez a hat laboratóriumhoz hozzáteszem, hogy még plusz két laboratóriumról kell, hogy beszéljünk, ez pedig a radiológiai hálózat működtetése. Ez is egy olyan feladat, amelyik nem mindig jut eszünkbe, hogyha az élelmiszert és így a fogyasztókhoz való csatlakozási pontokat nézzük, pedig rendkívül fontos, hogy nem csak az élelmiszer-biztonsághoz, hanem a polgári védelmi feladatokhoz is csatlakozik hálózatunk tevékenysége. Radiológiai hálózatunk egyik nagy eredménye volt, hogy a tavalyi évben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség referencialaboratóriumává választotta, ami azt jelenti, hogy ez nemcsak hogy hazai, hanem nemzetközi elismerésben is egy rendkívül fontos eredmény volt.
Folytatásként, és itt a biztonsági vizsgálatokra áttérve, szintén egy paramétert szeretnék a teljesség igénye nélkül kiragadni. Ha megnézzük azokat a tervezett vizsgálatokat, amelyek toxikológiai, mikrobiológiai, analitikai, valamint radiológiai vizsgálatokra irányulnak, ezeknek a vizsgálatoknak a száma éves szinten másfél millió vizsgálatot jelent. Nagyon nagy számról beszélünk, és hogyha ennek a pénzügyi igényét is hozzátesszük, ez azt jelenti, hogy a tervezett monitoringvizsgálatok, amelyek már kizárólag csak az élelmiszerre és egyes élelmiszer-alapanyagokra terjednek ki, ez 1,6 milliárd forintot jelent. Kizárólagosan arról említettem most szót, amely tételesen vizsgálatban és vizsgálati költségben jelenik meg, és ez is főként az állati eredetű, valamint a feldolgozott és összetett élelmiszerekre vonatkozik.
Ahogy említettem, a mindennapi munkánk mellett próbáltuk megjeleníteni a tevékenységünket a lakosság számára is; ezek jelentek meg a célvizsgálatokban. A célvizsgálatok kifejezetten azt a célt szolgálták, hogy adott időszakban, adott termékekre még megpróbáljunk nagyobb erőt és energiát fektetni, ami abban nyilvánult meg, hogy mindenki számára közérthető legyen, hogy mit tesz a hatóság. Azaz húsvétkor húsvéti bárányt, tojást és azokat a termékeket vegyük elő, amelyek mindenkinek a mindennapjaihoz kapcsolódnak, karácsonykor vegyük elő azokat a termékeket, amelyek a karácsonyi ünnepet, szilveszterkor a szilveszterhez kötődőt, nyárra azokat a nyári termékeket, amelyek kifejezetten ennek az időszaknak a jellemzőit mutatják. Én azt gondolom, hogy ebben is nagyon fontos előrelépés volt a tavalyi évben.
A papírjaim között keresek, pont azért, hogy megtaláljam azt az összesítést, amelyik azt mutatja, hogy milyen változás következett be. Azon vizsgálataink, amelyek a tavalyi évben megkezdődtek, kifejezetten azt az eredményt hozták, hogy nagyon sok olyan vizsgálati eredményt tudtunk magunk mögött, amely az elmúlt időszaknak a változását mutatja be. 373 tonna volt a tavalyi évben a húsvéti célellenőrzéseknél lefoglalt élelmiszerek mennyisége, amelyről ki kellett mondanunk, hogy fogyasztásra alkalmatlan. Ezt követően jött a tavalyi év nyári célellenőrzése, itt már egy javulást lehetett látni, azt mutatta a kép, hogy 50 tonna körüli mennyiség volt, amelyet a fogyasztásból el kellett távolítanunk. Viszont jött egy újabb időszak, ez volt a tavalyi karácsony és szilveszter, amelyik megint csak megdobta tevékenységünknek azt a részét, amelyik arra irányult, hogy az élelmiszereket ki kell vonni a forgalomból, ismételten 100 tonnát meghaladó élelmiszer volt az, amelyiknél intézkednünk kellett.
Viszont jött ez az év, én azt gondolom, hogy nagyon nagyot léptünk előre. A mennyiségek a vizsgálatok szempontjából nem változtak, viszont az eredmény jelentősen javult, ami azt mutatja, hogy a mostani húsvéti célellenőrzésnél a 25 tonnát alig haladtuk meg. Ez nem azt jelenti, hogy abban lett volna a változás, hogy kevesebbet ellenőriztünk, vagy kisebb lett volna az a termékkör, amire az ellenőrzéseinket kiterjesztettük, hanem titkon azt reméljük, hogy ez már valami tudatos tevékenységnek az eredménye. Azt reméljük, hogy azok a nagy illegális vállalkozások, amelyeket a korábbi célellenőrzéseknél volt lehetőségünk kivenni az élelmiszer-forgalomból, hogy ezeknek a mennyiségével és csökkenésével eljutottunk odáig, hogy most 4 tonnát találtunk a legtöbb esetben. Tehát visszaesett azoknak a mennyiségeknek a száma, amelyeket az elmúlt időszakban lehetett találni. Természetesen ezek az ellenőrzések nem érnek véget, ezeket folyamatosan tenni fogjuk az elkövetkezendő időszakban. Nemcsak azért, mivel mi magunk is látjuk az eredményét, hanem továbbra is úgy érezzük, hogy így sokkal szorosabb kapcsolatot tudunk kialakítani azokkal, akikért dolgozunk, a fogyasztókért.
Abból a szempontból is azt gondolom, hogy egy nagyon jó időszakot tudhatunk magunk mögött, hogy a társhatóságokkal való együttműködésben, a vám- és pénzügyőrséggel számtalan ellenőrzést hajtottunk végre. A rendőrség ugyancsak nagyon sok esetben segíti a munkánkat, bár ma már arra is van példa, hogy nagyon nehéz, akár a rendőrséggel együtt is bejutni valahová, főként abban az esetben, hogyha egy házkutatási engedélyhez is, sajnos akár hosszabb órákra, akár napokra is szükség van, hogy be tudjunk jutni egy-egy olyan területre, ahol természetesen csak gyanúnk van arra, hogy olyan tevékenység zajlik, amelynek nincs meg a lehetősége.
A jövőről is néhány gondolatot szeretnék említeni. Azt gondoljuk, hogy ezt a területet a jövőben is kizárólag úgy lehet jól működtetni, hogyha megfelelő szankciót tudunk alkalmazni. Ma már egyértelműen látjuk, hogy a szankciók és a bírságtételek növelése nem hozza meg a várt eredményt. Hiába rovunk 60-100 millió forint közötti bírságot egy-egy vállalkozásra, nem folyik be. Míg a bírósági eljárás lezárul, addigra a cég megszűnik, és sajnos kapunk egy értesítést róla, hogy ez nem lesz a hatóságunk része. Ebből a szempontból, amikor eljutunk odáig, hogy megnézzük, mennyi bírságot róttunk ki a tavalyi évben, akkor azt látjuk, hogy sok százmillió forintról szó van. Ennek ellenére a sok százmillió forintból, ami valóban befolyik, az jóval kevesebb, azaz ennek nincs visszatartó ereje.
Több irányból gondoltuk tovább ezt a területet. Az egyik lehetőség az lenne, hogy még nagyobb nyilvánosságot adni, azaz adjuk meg a lehetőséget a fogyasztónak arra, hogy akár egy forgalmazó helyen, mert vele találkozik közvetlenül a fogyasztó, a dán módszerhez hasonlóan jelenítsük meg, hogy elégedett-e a hatóság, kevésbé elégedett, vagy nagyon elégedett azzal a hellyel. Legyenek meg ennek a megfelelően körülírt feltételei, hogy milyen alapon kaphatja meg valaki a mosolygós arcot, az egyenes szájú arcocskát, vagy a lekonyuló arcot, vagy természetesen miként találja magát szembe a fogyasztó egy olyan forgalmazó egységgel, amelyik nem műszaki okoknál fogva került bezárásra, hanem egyértelműen feliratként az élelmiszer-biztonsági okot kell, hogy megjelöljük.
Mi azt reméljük, hogy ennek jóval nagyobb visszatartó ereje van, azt is gondoljuk, hogy a vállalkozások szempontjából is nehezíteni kell az olyan vállalkozók tevékenységét, akik folyamatosan, visszatérő módon, súlyosan veszélyeztetik a fogyasztók biztonságát. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy mindegyikünk emlékszik arra az eseményre, amikor savanyítóval kapcsolatban Csongrád megyében, tavaly karácsonykor, azaz nem abban az évben, amit magunk mögött hagytunk, hanem egy évvel korábban intézkedtünk, és ugyancsak egy évre rá karácsonykor ugyanez a vállalkozó egy másik településen megint megjelent, természetesen illegális tevékenységet folytatva.
Nagy kérdés, hogy hogyan lehet az olyan tevékenykedőket az élelmiszer-vállalkozás területétől eltiltani, akik korábban nem tartották be a területre vonatkozó jogszabályi feltételeket. Viszont azt gondoljuk, hogyha nehezítünk, és azt mondjuk, legyen olyan szankcionálási lehetőségünk, hogy egy olyan vállalkozót - hangsúlyozom, itt a legálisan vállalkozóknál tudjuk megtenni, mert ő a partner, vele tudunk találkozni -, hogy azok a legális vállalkozók, akik súlyosan károsítják vagy veszélyeztetik a fogyasztók biztonságát, akár egy évre is meg lehessen vonni a működési engedélyüket, és ne lehessen legalább egy évig olyan tevékenységet végeznie, amely az élelmiszer-előállításhoz, -forgalmazáshoz kapcsolódik. Nagyon sok olyan elem lesz még, amelynek a részleteit meg kell találni, nagyon sok elem van még, amelyet ki kell dolgoznunk, de természetesen szakembereink dolgoznak ezen a kérdéskörön is, és próbálják megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek javíthatják ezt a feladatot.
Még egy nagyon fontos elemét szeretném az élelmiszer-láncnak az állattartás élelmiszer-előállítása mellett bemutatni, ez pedig nem más, mint a hulladékgazdálkodás. Nem lehet az élelmiszer-láncot darabjaira szedni, mert csak akkor tudunk egységet, hogyha tudjuk, hogy hány darab állat nevelődött fel, hány darab állatot vágtak le, ebből milyen termékek keletkeztek, azok hova jutottak. Nagyon sok esetben, hogy az élelmiszer-lánc teljes felügyelet alá kerüljön, mint ahogy akár a téli ellenőrzések mutatták, de talán a húsvéti célellenőrzésnél is volt rá példa, olyan problémával találtuk saját magunkat szemben, ami azt mutatta, hogy illegális helyen előállított termék más csatornán kerül forgalmazásra; a büfék többször kerültek elő.
Egyrészt a tavalyi évben előkerült Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az a probléma is, hogy az állati tetemeknek a megsemmisítését szolgáló területről az elhullott állatok testét felhasználták. Ugyancsak ebben az évben felmerült, hogy rendkívül szegényes higiéniai körülmények között illegálisan állítottak elő terméket, és olyan forgalmazó egységeken keresztül vitték a fogyasztók elé, ahol megszakad a lánc. Ez nem az egyik vagy másik hatóság hibája, ez a jelenlegi helyzetben egy olyan jellegű folyamat, hogy értelem szerint máshol van meghúzva az a határ, ahol az élelmiszer-láncot felügyeletünk alatt tudjuk tartani.
Jelenleg folyik egy egyeztető megbeszélés az egészségügyi tárcával annak érdekében, hogy hogyan tudjuk egymás munkáját még inkább elősegíteni, hogyan tudjuk a fogyasztót kifejezetten az egészségügy szempontjából megközelíteni, és hogyan tudjuk a fogyasztót a termék, az élelmiszer szempontjából megközelíteni. Ebben az anyagban is, amelyik önök előtt van, egy keretes gondolatban - megtalálható egyből az elején, az 5. oldalon - magának az élelmiszernek a fogalma az Európai Unióban. Ez a fogalom is azt tartalmazza, hogy mindaz, amivel a fogyasztók találkozni fognak, beleértve az italt, a rágógumit és az előállítás során hozzáadott vizet, az élelmiszernek számít, azaz lehetőség szerint olyan hatósági felügyeletet kell teremteni, amit az első lapon és a címlapon is próbáltunk megvalósítani, ahol az egyes láncelemek egymásra épülnek.
Az egyes láncelemek munkáját, ha megengedik - és ígérem, hogy nem rabolom tovább az idejüket -, néhány számadattal is szeretném bemutatni. A számadatok azt mutatják, ha az élelmiszer-lánc egymásutániságában haladunk, hogy talajvédelem szempontjából kifejezetten olyan vizsgálatok, amelyek az élelmiszer-biztonsághoz csatlakoznak, 72 ezer vizsgálat történt. A növény-egészségügyi vizsgálatokból 65 ezer vizsgálat történt, a helyszínen, a hatósági termelőhelyi szemlék során 33 ezer hektár szemléje történt meg. A zöldség-gyümölcs ellenőrzése szempontjából 50 ezer tétel vizsgálata történt meg. A növényvédőszer-maradékok szempontjából több mint 3500 vizsgálat történt. Azért a kifogás is fontos, 147 kifogás történt. Tehát amikor azt mondjuk, hogy az ellenőrzések során nagy botrányok vannak, azért mindig hozzá kell azt is tenni, hogy ha az összes adatot egymás mellett látjuk, a helyzet nem ennyire rossz.
A helyzet azt mutatja, hogy mikrobiológiai szempontból nagyon nehéz megint azt mondani, hogy mire nézve. Szalmonellára nézve, campilobakterre nézve, lisztériára nézve? Átlagosan az élelmiszereknél a mikrobiológiai kifogás a mi vizsgálati adataink szerint azt mutatja, hogy a termékek kevesebb, mint egy százalékával van probléma. Toxikológiai szempontból, azaz kémiai szermaradékok szempontjából a termékek kevesebb, mint egytized százalékával van kifogás. Szerencsére radiológiai szempontból a tavalyi évben nem volt kifogás.
Ami meglepetés, és én azt gondolom, hogy természetesen ez is adódik a jelenlegi vizsgálati lehetőségekből, ha a minőségellenőrzésre irányuló vizsgálatokat nézzük, akkor több mint 18,7 százaléka kifogásolt a Magyarországon forgalomba hozott termékeknek. Megijedhetnénk, viszont van egy nagyon fontos dolog: ezek jelentős része nem élelmiszer-biztonsági probléma, hanem kifejezetten élelmiszer-minőségi probléma, azaz lehetőség szerint nem közvetlenül a fogyasztó egészségét befolyásolja. Ebből is kiemelkedik, a táblázatokban fogják látni az általunk elkészített anyagban, hogy főként a jelölésre vonatkozó adatok. Értelem szerint a jelölésnek is van olyan része, amelyik befolyásolhatja a fogyasztó biztonságát. Akár egy allergiás beteg számára fel nem tüntetve egy összetevő, végzetes probléma lehet. Ezek alatt a kollégák más jellegű jelölési hibát találnak, de természetesen az ilyen jellegű probléma is megjelenhet.
Ha még megengednek egy összesített számot, akkor ez azt mutatná, hogy 405 ezer olyan mintát vizsgáltunk meg, amelyik az élelmiszer-lánc teljes vertikumához kötődik, és ebből a szempontból ehhez kötődött több mint 111 ezer vizsgálat. Egy dologról viszont sajnos mindig hajlamosak vagyunk elfeledkezni, az pedig nem más, mint annak a fogyaszthatósági döntésnek a meghozatala, amelyik arról szól, hogy minden nap az állatok vágásánál jelen van az állat-egészségügyi hatóság. Ezek az adatok természetesen rendkívül impresszívek, és jól mutatja, hogy mekkora mennyiséget vizsgál meg az állat-egészségügyi hatóság egy év alatt. Ebből kiemelnék két tételt: 2006-ban baromfi-előállítás folyamán 475 ezer 82 tonna élelmiszerről hoztunk fogyaszthatósági döntést. Tehát az a mennyiség, amelyről ki tudjuk mondani, hogy fogyasztható vagy nem fogyasztható, az egy rendkívül széles, nap mint nap ellátott feladatnak az elemzésére épül.
Természetesen megjelenhetne az a kérdés, hogy mekkora létszámmal tudjuk ezt ellátni. Az összefoglaló részben is látják az összesített adatokat, az összesített adat azt mutatja, hogy jelen pillanatban szolgálatunk munkatársai, akik az élelmiszer-biztonsághoz kötődően tevékenységet látnak el, az 4477 szakember. Ez a 4477 szakember természetesen megoszlik a takarmány, a talaj, a növény, a friss zöldség-gyümölcs, az élelmiszer, állati eredetű, növényi eredetű, összetett élelmiszerek között, és folytathatnám a sort a kereskedelem ellenőrzésével.
Amire rendkívül büszkék vagyunk, hogy ezt a tevékenységet egy rendkívül jól összetett szakembergárda látja el. Nagyon sokszor, tévesen azt mondják, hogy az állatorvosok. Értelemszerűen magam is nagyon sokszor estem abba a hibába, hogy állat-egészségügyként mondtam el a nyilvánosság előtt. Ez így van, az alapját valóban az állat-egészségügyi szolgálat jelenti, de nem lennénk teljesek az élelmiszeripari mérnökök, a minőségvédelemben rendkívül magasan képzett kollegáink nélkül, az agrármérnök kollegák nélkül, a gyógyszerész kollegák nélkül, és folytathatnám mindazon diszciplínákat, akik egyesülnek abban a szakmai tevékenységben, amit mi élelmiszerlánc-biztonsági hatósági tevékenységnek hívunk.
Nagyon szépen köszönöm.
(Dér Zsuzsanna: Bravó!)
ELNÖK: Köszönjük szépen. A téma is nagy, a szóbeli kiegészítés sem volt rövid, de számomra rendkívül hasznos volt. Érdeklődnék, hogy dr. Bognár úr is kíván-e szólni, kiegészíteni az elhangzottakat.
DR. BOGNÁR LAJOS (Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal): Én azt gondolom, hogy a főállatorvos úr által elmondottakhoz sok mindent hozzátenni szóban nem érdemes. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal az, amelynek szervezetében mindezt a feladatot el kell, hogy végezze, illetve az ellenőrzéseket kötelessége és feladata, hogy végrehajtsa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A témával kapcsolatos meghívottjaink közül főigazgató asszony kíván-e hozzászólni?
Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária kiegészítése
DR. SZEITZNÉ DR. SZABÓ MÁRIA (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal): Köszönöm szépen a lehetőséget. Nem szeretnék érdemben hozzászólni. Elismerésem a főállatorvos úr beszámolójához, alapos volt, részletes volt, jól tükrözi azt a hatalmas munkát és feladatot, amit végezniük kell. A tisztelt bizottság pontosan tudja, hogy nemcsak ez a szolgálat működik az élelmiszer-ellenőrzés területén, hiszen nyilvánvalóan ezért is vannak és vagyunk itt. Ezenkívül más hatóságoknak is szerepe van, elsősorban az ÁNTSZ-nek és a fogyasztóvédelmi hatóságnak.
A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalról csak annyit, hogy nincs hatósági feladata, nem végez ellenőrzéseket, egy kis létszámú szervezet, mindösszesen - a kétszeri létszámleépítést követően - 18 fővel dolgozunk. Az egyéb tevékenység - kockázatbecslés és más feladatok - mellett a hatósági ellenőrzés terén az a szerepe a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalnak, hogy ezeknek a hatóságoknak a tevékenységét a lehetőségeink szerint koordináljuk. Ez a koordináció kiterjed arra, hogy szempontokat fogalmazzunk meg az éves nemzeti ellenőrzési tervre. Szempontokat fogalmazunk meg például a húsvéti, a karácsonyi és az idegenforgalmi szezonban történt ellenőrzésekre, ezek eredményeit összesítjük, a hatóságokkal együtt a kommunikációt megtesszük. Volt, amikor ez a kommunikáció egységesebb volt, és volt, amikor a hatóságok saját eredményeiket inkább külön szerették volna bemutatni.
Azt tudom felajánlani, hogyha szükségesnek tartja a tisztelt bizottság, akkor részletesen is beszámolunk a tevékenységünkről, és amennyiben elegendő, én egy rövid összefoglalót készítettem valamennyi bizottsági tag számára, és ezt át tudom adni. Ebben benne van minden információ rólunk, és rajta vannak az elérhetőségek, ahol a részletes anyagot megkaphatják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató asszony.
Először a bizottság tagjait kérdezem, hogy kérdés, hozzászólás van-e az elhangzottakhoz. Hankó Faragó Miklós képviselő úr jelentkezett először.
Képviselői kérdések, észrevételek
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy viszonylag korán érkeztem, és ezt a vaskos anyagot, amelyet összeállítottak számunkra, egy kicsit át tudtam futni, és bele tudtam olvasni; nyilvánvalóan az alaposabb tanulmányozása ezután következik. Én egy egészen más területről szeretnék inkább észrevételt tenni, mint kérdést feltenni. Nyilván nem térhetett ki főállatorvos úr minden részletkérdésre, én egyre viszont szeretnék, ez az állatvédelemmel kapcsolatos feladatokat jelenti.
Nagy örömmel olvastam az anyagban, hogy erre vonatkozóan is komoly munkát végez az FVM és a hozzá kapcsolódó intézmények. Nyilvánvalóan a környezetvédelmi tárcával közösen, hiszen az állatvédelmi törvény, amely 8. éve létezik Magyarországon, a legtöbb feladatot oda telepíti, illetve még valahova, a jegyzőkhöz, az önkormányzati jegyzőkhöz. Az lenne az én észrevételem, és részben kérdésem, hogy a viszonylag gyér közösségi joganyaghoz képest, amely alapvetően a haszonállatok szállítására, nagy tömegben tartott állatok szállítására tartására vonatkozik, néhány irányelv és rendelet létezik, de természetesen nemzetközi egyezmények vannak, és büntetőjogi tényállás is erre vonatkozóan.
A nagyon frekventált ügyeket a sajtóból, a médián keresztül hamar megismerhetjük, és ott általában mindig pozitív eredmények szoktak születni, hiszen olyan nagy országos visszhangot kap egy-egy botrányos ügy, hogy gyors megoldások születnek. Azonban a napi rutinfeladatok nagyon nehéz helyzet elé állítják alapvetően a jegyzőket, a civil szervezeteket. Jómagam is egy ilyen állatvédelmi civil szervezetnek vagyok aktivistája, és úgy gondolom, annak ellenére, hogy nyolcéves joggyakorlat létezik, mert hiszen a törvény körülbelül azóta van hatályban, mégis a jegyzőknél úgy látom, hogy még mindig nagyon sok nehézséget jelent az, hogyha állatvédelemmel kapcsolatos rutinfeladatokat kell ellátni. Én úgy gondolom, hogy nagyon nagy jelentősége van az együttműködésnek, a környezetvédelmi hatóságok, illetve az FVM és a hatósági állatorvosok révén.
Azt szeretném kérdezni, hogy bármilyen jogszabályi változást indokoltnak tartanak-e. Elolvastam az anyagot erre vonatkozóan, mintegy négy oldal foglalkozik ezzel a résszel, és én azt látom, hogy az Európai Bizottság felé a jelentéstételi kötelezettség, az egyébként is szükséges intézkedések megtörténnek, de az apró rutinfeladatokra jut-e energia, és a törvény megfelelő-e, illetve a különböző alacsonyabb szintű jogszabályok kellő támogatottságot adnak-e az önök fontos hatósági feladataihoz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő tagok, parancsoljanak! Braun képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tennék föl kérdést a főállatorvos úrhoz, hiszen sajnos el kell mennem, egy véleményt mondanék inkább a bizottságnak. Főállatorvos úr is említette, gyakorlatilag azzal, hogy a jog annak idején megalkotta a jogi személyiség fogalmát, ezáltal a személyes felelősség alóli kibúvás lehetőségét is megteremtette. Ön is említette több példában, hogy gyakorlatilag ugyanazzal a vállalkozóval találkoznak más-más telephelyen, esetleg más név alatt, és a személyhez kötődő felelősséget nem találjuk meg. Szerintem ezen mindenképpen változtatnunk kell, hogyha eredményesen akarunk harcolni a biztonságos élelmiszer-ellátásért. Nagyon örülök, hogy volt államtitkár úr és alelnök úr itt a bizottság tagja, hiszen talán ön a legképzettebb jogász itt köztünk, hogy ilyen irányú javaslataink lehetnének a büntetőjog megváltoztatása érdekében, hogy a személyes felelősségre vonást végig tudjuk vinni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Béla alelnök úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az anyag kiegészítésével kapcsolatosan lenne egy kérdésem, egy történelmi kérdés, amelynek nagy jelentősége nincsen, de a kíváncsiság ördöge nem hagy nyugodni. Azt hiszem, elmondható, hogy régebben, sok évvel ezelőtt az ÁNTSZ-től általában félt a lakosság, a társadalom, mert jaj, mi lesz, ha jönnek, és akkor, jaj nekünk. Meggyőződésem, hogy mostanra, az utóbbi hónapok, fél év, egy év munkája után egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ÁNTSZ a végzett munkája nyomán. Én magamban levonom azt a következtetést, hogy alapvetően megváltozott az ÁNTSZ munkája, szerepe a társadalomban. Nem biztos, hogy igazam van, de én így érzem. Csupán csak a kíváncsiság hajt, mondom, de miben látják önök ezt a különbözőséget a régi ÁNTSZ-gyakorlat, munka között és a mostani munka között? Mert hiszen régen is dolgozott az ÁNTSZ-ben nagyon sok jó szakember, de ilyen jellegű felderítésözön, mint ami mostanában van, nem volt. Nem hiszem, hogy ennyivel kevesebb probléma lett volna régebben, nem hiszem, hogy a problémák száma lényegesen változott volna. Sokkal inkább azt érzem - ez is csak az én szubjektív meggyőződésem -, hogy az ÁNTSZ munkájának hatásfoka nőtt nagyon nagy százalékban, amiért minden dicséretet természetesen meg is érdemelnek a munkatársaik. Gondolom, nem sarkalatos kérdés, a kíváncsiság hajt, pusztán.
A másik, ami viszont inkább szakmai kérdés: önök a teljes láncot vizsgálják kiválóan, az állat vágásától, a talaj vizsgálatától kezdve egészen addig, amíg az asztalra nem kerül az étel. Ez így tökéletes, ellenben mi van akkor, amikor ebbe a láncba kívülről importáru kerül be? Bejön az importáru, aminek vagy van papírja, vagy nincs papírja, pontosabban azt kérdezném, önök elegendőnek érzik-e azt a szabályozást, amivel be lehet hozni ebbe a láncba kívülről terméket? Mert ha nem, azt hiszem, a mi dolgunk az, hogy megvizsgáljuk, hogyan lehetne ezen változtatni, hogy elsősorban a szakemberek számára elfogadhatóvá váljon. Ha Európai Unión belülről jön, nyilvánvalóan lényegesen nagyobb a biztonság az Európai Unió szabályozottsága miatt, de mi van akkor, ha Európai Unión kívülről jön? Azt hiszem, itt lényegesesen ketté kell választani ezt a kérdést, és úgy vélem, ez a fontosabb, és a bizottság munkája szempontjából előremutatóbb kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Azt gondolom, alelnök úr talán nem azt várja, hogy önök egy másik szervezet működését minősítsék, valószínűleg vissza lehetne térni, az ÁNTSZ-szel kapcsolatos kérdésre gondolok a második napirendnél, amikor kifejezetten erről lesz szó.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Itt is fel lehet tenni ezt a kérdést.
ELNÖK: Jó, én nem akarok itt igazságosztó szerepet ellátni, ez nem tisztem. Van-e még képviselői kérdés? Parancsolj, Bagi képviselő úr.
BAGI BÉLA (Fidesz): Főállatorvos úr meglehetősen komplexen foglalta össze tevékenységüket, csakúgy, mint a problémákat is. Megítélésünk szerint is ezen a nyomvonalon kell haladni a szántóföldtől az asztalig programban, és ennek a kérdésnek az ellenőrzését az FVM asztalán látjuk a legbiztosítottabbnak, a problémát és az ellenőrzések megszervezését is.
Egy-két aggályom van mindössze, amit már a mezőgazdasági bizottságban, de minden létező helyen elmondtunk. A kérdés kissé költői, inkább kinyilatkoztatás, hogy ezt a feladatot, ezzel a létszámmal megnyugtató módon, nézetem szerint ellátni nem lehet. Tudom, hogy most éppen fordított időket élünk, a leépítés idejét, de akkor is, ez nagyjából a nonszensz kategóriájába tartozik. Nem tudom, hogy június 30-a - és elnök úrtól elnézést kérek, mert megint az ÁNTSZ-t kell szóba hoznom, de a főállatorvos úr most tud válaszolni, abban a blokkban már nem biztos -, mit fog jelenteni? Ehhez van-e már kormányzati elképzelés a feladat-átcsoportosítás és a létszám, ne adj' Isten némi pénz is jön-e vele? Erről esetleg hallhatnánk-e, akár mindkettőjüktől, mert ezt egy fontos kérdésnek tartanám. Hogyha ez nem így történik, akkor tovább folytatódik a probléma. Úgy tudom, hogy ebben az irányban, tehát a gyártók ellenőrzésével kapcsolatban van valamiféle európai uniós normatíva, vagy valamilyen irány, hogy hány ellenőrnek meg szaksegédnek kell lenni bizonyos gyártófelülethez. Legjobb tudomásom szerint itt is biccentünk egy kicsit.
Örömmel vettem, és főállatorvos úr megelőzte a kérdésemet a büntetési tételek és ezek hatékonyságát illetően, de egy konkrétumot szeretnék azért föltenni. Javítson ki, ha rosszul tudom, hogy a büntetési tétel, mondjuk egy forgalmazó helyen történt ellenőrzésnél szinte egyenlő a bolt hibás árukészletének értékével, ami nevetséges is tud lenni, különösen a mai világban, amikor egy gyártó leteríti a fél országot vagy az egészet, megyehatárokat is átlépve, ugyanakkor a hatóság kompetenciája a megyehatáron megáll. Arról nem is beszélve, hogy adott üzletben végzi ezt az ellenőrzést, és lehet, hogy a napidíját nem kereste meg az az ellenőr ezzel a húzással. Nem kellene itt, ezen a területen is változtatni? Nagy valószínűséggel, ha nem a szavatossági idő lejártáról van szó, a gyártó a sáros ebben az ügyben, és nem a forgalmazó.
Azt is örömmel vettem, hogy a Btk. betűszó is elhangzott itt, mert bizonyos gyártók, úgy tűnik, egyre jobban elszemtelenednek, és közegészségügyet veszélyeztető módon próbálják anyagi érdekeiket érvényesíteni. Ugyancsak meg kell kérdeznem, hogy mi van a külföldiekkel. Illetve hallottunk az ellenőrzésről számokat, táblázatba foglalva, hogyha hallhatnánk arról, hogy ugyanez más országokban hogy néz ki, mert ilyen statisztikát más országokban is készítenek. Az újonnan belépő országoknál ugyanez a kép hogyan alakul? Állandóan az motoszkál ugyanis az ember fejében, ami most már szlogenszinten is elterjedt az országban, hogy mi az Európai Unió szemétlerakó helye vagyunk. Lehet, hogy némi költői túlzással, de az ember kapásból ezt nem is tudná megcáfolni. Ezek a statisztikai számok ezt alátámasztják-e vagy cáfolják, illetve hogyan tud eleget tenni az önök hatósága bizonyos - most, itt részletesebben ki nem fejtett - piacvédelmi szempontoknak? Kimondva, kimondatlanul, minden európai tagállam ezzel a lehetőséggel él.
A többi kérdést most már az idő előrehaladott volta miatt sem fogalmaznám meg, de többé-kevésbé a szóbeli kiegészítésben ezek elhangzottak. Nagyon fontosnak tartanám, és szeretném aláhúzni, hogy vizsgáljuk meg akár képviselői kezdeményezésre, akár kormányzati kezdeményezésre a Btk. felülvizsgálatát, mert ezzel jelentőset tudnánk előre lépni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Koszorús alelnök úr.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Egyetlenegy kiegészítés még, hogy vannak az Európai Uniónak bizonyos ajánlásai az ellenőrzésekkel kapcsolatosan. Főosztályvezető úr elegendőnek tartja-e az ellenőrzőknek, illetve a szaksegédeknek a létszámát? Illetve a Btk.-szigorítással kapcsolatosan mi is tettünk javaslatot a parlamentben, nem tudom, hogy azt ismeri-e. Ha igen, esetleg bővebben fejtse ki, hogy szakmai szempontból megalapozottnak találná-e esetleg, hogy 1-3 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat az, aki tudatosan helyez romlott élelmiszert a forgalomba, mi ezt kívántuk módosítani 1-5 évre, illetve rendkívüli esetekben akár 10 évre is. Egy ilyenfajta szigorítás segítené-e, visszatartó erő lenne-e azoknak az embereknek, akik egyébként egészséges élelmiszert kívánnak vásárolni. Az ellenőrök száma volt még a másik kérdésem. Köszönöm.
ELNÖK: Hankó Faragó képviselő úrnak van ehhez egy aktuális hozzászólása.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, és elnézést kérek a bizottság tagjaitól, hogy már másodszor is szót kérek, de az előttem szóló kollégák közül többen is említést tettek a büntető törvénykönyv módosításáról, amelyet nyilván érdemes megvizsgálnunk, hiszen ennek a bizottságnak az a feladata, hogy jogalkotási lépésekre vonatkozóan ajánlást fogalmazzon meg az Országgyűlés számára. A büntetési tételekre vonatkozóan alelnök úr tett néhány javaslatot, és annak felemelését szorgalmazta, én azonban szeretném a tisztelt bizottság tagjainak figyelmét felhívni arra, hogy nagyon régi büntetőjogi elv, és a nemzetközi gyakorlat nagyon egyértelműen igazolja is ennek az elvnek a helyességét, hogy a büntetőjognak igazán visszatartó ereje abban az esetben van, hogyha két dolgot képes teljesíteni. Az egyik dolog az, hogyha képes gyors eljárásokat produkálni, és a másik dolog pedig az, hogyha az elkövetők számára az eljárás elkerülhetetlenségét egyértelművé teszi.
Azaz nem a büntetési tételek nagysága a fontos, mert az, hogy valakit négy vagy öt évre, vagy tíz évre ítélnek-e el, mondjuk romlott élelmiszer szándékos forgalomba hozása miatt, annak igazán visszatartó ereje nincsen abban az esetben, ha a büntetési tételeket akár a csillagos égig emeljük, hogyha valamelyest is bízhat benne, hogy az eljárást elkerülheti, vagy valamelyest is bízhat abban, hogy olyan hosszú idő múlva kerül sorra, hogy akkorra a hatósági szigor mindenképpen enyhül. Tehát az a lényeges, és a finn példát tudnám fölhozni nagyon jó példaként, hogy ott a bűnözés visszaszorítása érdekében a gyors és elkerülhetetlen eljárásokat tűzték ki célul.
Tehát, hogyha eredményt szeretnénk elérni, akkor ezt a két paramétert kell a leginkább javítani, egészen biztos, nagyon sok pozitív eredményt hozhat. Ettől függetlenül természetesen lehetnek olyan büntetési tételek, amelyek emelése indokolt, de én inkább erre helyezném a hangsúlyt, talán a későbbiek során erről még bővebben tudunk beszélni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Főigazgató asszony jelezte, hogy ehhez a kérdéshez szeretne szólni. Tessék!
DR. SZEITZNÉ DR. SZABÓ MÁRIA (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal): Valóban az a helyzet, amit érzékelünk, és érzékeltetett főállatorvos úr is, hogy nem az alapvető élelmiszer-biztonsági helyzettel van gond Magyarországon, hanem azokkal a vállalkozásokkal van baj, akik nem tartják be az előírásokat vagy illegálisak. Nem kis baj van, hanem nagy baj van, ezt fel kell ismerni, és Európában is hasonló problémával szenvednek. Európában létezik egy olyan hivatal, az Európai Unióban OLAF betűszó rövidítéssel, ami kifejezetten hamisításokkal, csalásokkal foglalkozik. Több európai országban létezik olyan szervezet, vagy egy szervezetnek egy része, amely kifejezetten élelmiszer-hamisításokkal, élelmiszer-bűnözéssel foglalkozik.
Azt a javaslatot szeretném megfogalmazni, és a bizottság asztalára tenni, hogy vajon megvalósítható lenne-e, hogy a magyar nyomozati hatóságokon belül országos szinten kialakítsanak egy általánosan a hamisításokkal, csalásokkal, de lehet speciálisan az élelmiszer-bűnözéssel, élelmiszer-hamisítással, élelmiszer-csalásokkal kapcsolatos nyomozói csoportot, mert ez most már a vámhatósági és a rendőrhatósági vonalat is tudná együttesen kezelni. És ami még fontosabb, föl tudná venni a kapcsolatot más országok hasonló problémáival. Mind a tojásbotrány, mind a húsbotrányok egyaránt jelentkeztek Európa legtöbb országában, és így össze lehetne könnyebben kötni a szálakat, mint most, hogy ezek a feljelentések a helyi hatóságokhoz érkeznek, és csak bizonyos kiemelt esetek azok, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda ezt az ügyet átveszi. Köszönöm szépen, és remélem, hogy nem ellentétes a gondolatom vagy a véleményem főállatorvos úr véleményével.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még mindig van képviselői hozzászólónk Dér Zsuzsa képviselő asszony személyében, úgyhogy még pici türelmet kérek.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ugyan arról volt szó, hogy a kérdéseket tesszük fel, de miután itt sorban elhangzottak már vélemények, ezért kértem most szót. Amikor a főállatorvos befejezte a hozzászólását, kiegészítését, akkor én sajnos félhangosan megjegyeztem, hogy "bravó", mert még engem is lenyűgözött, mert némi ismeretanyagom van élelmiszer-biztonság kapcsán, de egyszerűen tényleg lenyűgöző volt, nagyon szépen köszönöm. Köszönöm szépen az anyagokat is, mert biztos, hogy nagyon nagy hasznát fogom venni. Még mielőtt a lényegre rátérnék, én nem győzöm üdvözölni az 5. oldalon az élelmiszer-meghatározást, mert körülbelül tíz éve küzdünk azért, hogy végre kerüljön be a víz, mint összetevő. Úgyhogy ennek őszintén és külön örülök.
A szankciókkal kapcsolatban szeretnék hozzászólni, azzal együtt, hogy én tökéletesen értem és elfogadom az alelnök úr érvelését, valóban így van, hogy a büntetőjoggal való szankcionálást nem a nagyságrendtől teszik függővé, illetve óv attól, hogy efelé menjünk el. Mégis a következőre szeretném felhívni a figyelmet, és éppen a magyar és kisvállalkozások érdekében. Egyszerűen nem szabad, hogy azonos elbírálás alá essék, és sajnos a mai jogrendünk ezt nem sugallja, hanem mindössze ezt teszi lehetővé, hogy ugyanazon elbírálás alá esik a tudatos élelmiszer-hamisítás és egy tulajdonképpen tévedés, vagy nem kellő odafigyelés által, ha egy kis, sarki fűszerboltban ott maradt a lejárt minőség-megőrzési idejű kávé vagy fűszer. Ezt mindenféleképpen változtatásra szükségesnek tartom, ítélem.
Mindenképpen különbséget kell tenni a tudatos élelmiszer-hamisítók, az illegális tevékenységet végzők és a legális tevékenységet végzők, de mulasztók között. Ez nekem meggyőződésem. Azért is mondom ezt, mert beszélve az önök kollégáival, engem felháborít, hogy míg a sarki fűszeres és a kis vidéki élelmiszer-kereskedő minden további nélkül befizeti ezt a bizonyos, ma 50 ezer forintos fogyasztóvédelmi bírságot, addig egy-egy multinacionális cég körülbelül 20 jogászt vonultat fel egy-egy ilyen bírság kapcsán, nemzetközi jogászokkal fenyegetőzik, és sajnos az esetek döntő többségében eredményesen. Én úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell, és a saját vállalkozóink érdekében.
A másik, amire én úgy gondolom, hogy egy picit nagyobb figyelmet kellene fordítanunk, ez az élelmiszer-hulladék megsemmisítésének ügye, az ezekben lévő dilemmák. A nagy állat-egészségügyi törvényben meg a 80. § ellentmondásaira szeretném felhívni a figyelmet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Folláth Györgyné, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára jelezte, hogy szeretne hozzászólni. Fáradjon az asztalhoz, Lombos képviselő úr mellé, és kapcsolja be a mikrofont, és szeretettel hallgatjuk.
FOLLÁTH GYÖRGYNÉ (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen egy kérdést szeretnék feltenni, ugyanis ma az élelmiszerek ellenőrzését három szervezet végzi: ÁNTSZ, Állat-egészségügyi Élelmiszer-ellenőrző Hatóság és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. Most kifejezetten minőségellenőrzésről beszélek. Én legkevésbé érzem az átfedés, bevallom, az ÁNTSZ és az állat-egészségügyi állomás feladatai között, ugyanakkor a sajtóban, illetve a kormánytájékoztatókon elhangzott, hogy június 30-ig, ha jól tudom, az FVM koordinálásában kidolgozzák azt a jogszabályi környezetet, mely szerint egy minisztériumhoz kerül az élelmiszer-ellenőrzés, a minőség-ellenőrzés. Azonban úgy tudom, hogy ezalatt csak az ÁNTSZ és az állat-egészségügyi állomás munkájának az egy minisztériumhoz kerülését értik, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség változatlanul ellenőrizni fogja az élelmiszer-üzletekben az élelmiszerek jelölését, minőségét, összetételét. Kérdezni szeretném, hogy erre miért van szükség? - hiszen az állat-egészségügyi állomás szakemberi ugyanúgy ellenőrzik a forgalomban ugyanezen minőségi paramétereket. Tehát én azt hiszem, ha valamit ésszerűsítünk, akkor célszerű lenne teljes körűen áttekinteni ezt a területet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is főtitkár asszony hozzászólását. Szabad legyen megjegyeznem, és ön még nem tudhatja, de a 3. napirendként tárgyalt, a hátralevő időszak bizottsági munkatervében szerepel az önök és olyan érdekvédelmi szakmai szervezetek meghívása, akik ennek a területnek a vállalkozásait gyűjtik össze. Nagyon szeretném, ha ezt a kérdést elvinnénk odáig, mert itt most a kormány nevében senki nem fog önnek válaszolni, és a bizottságnak sem dolga ez, az viszont dolga, hogy megkérdezze majd önöktől, hogy véleményük szerint mik azok a javaslatok, hiszen önök ugyanúgy szereplői ennek a rendszernek, mint egyébként az önöket ellenőrző hatóságok, hogy milyen olyan javaslataik vannak, amelyek egy jobb, eredményesebb működést vélelmeznének az önök gondolatai szerint. Tehát én azt kérem, most ne várja tőlem, hogy erre nagy lendülettel válaszolok, hanem ezt a vitát egy picit toljuk el, erre a várhatóan májusban sorra kerülő bizottsági ülésre, de köszönöm a felvetését.
FOLLÁTH GYÖRGYNÉ (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége): Rendben, köszönöm szépen.
ELNÖK: Érdeklődnék, hogy állandó meghívottaink közül van-e még hozzászólásra jelentkezés. Ha nem, akkor én szeretnék egy-két dolgot mondani. (Nem jelentkezik senki.) Nincs. Azért megvártam, míg erre valamilyen reakció kialakul.
Két kérdésem van. Az egyik, az 57. oldalon szerepel, hogy "Főbb megállapításaink és javaslataink". Meglehet, hogy én nem vagyok az élelmiszer-biztonságban jártas, de egyelőre a magam számára a parlamenti teendőre ezeket a javaslatokat lefordítani nem tudtam. Abban segítséget kérek doktor úrtól, hogy ha úgy érzi, ezek között van olyan, amely valamilyen effektív jogszabályi módosítást, változtatást igényel, valamilyen parlamenti beavatkozást, akkor a szegény képviselőkhöz legyen egy kicsit didaktikusabb, énhozzám mindenképpen.
Egy kicsit korábban, most oldalszámot nem mondanék, de szintén itt, ebben az ötvenes tartományban, úgy tűnik számomra az önök grafikonjából, hogy gyakorlatilag a magyar termékek a különböző nem túl egészséges hatóanyagok dolgában jobban állnak, mint a behozott külföldi termékek. Bár itt, mint ahogy önök is különbséget tesznek, leginkább a harmadik országbeli... bocsánat, rosszul mondom, az Európai Unión kívüli országból jövő, tehát úgy értettem, hogy harmadik irányból jövő termékekkel szokott gond lenni. Azért én magam is örülnék, hogyha az erős élelmiszer-biztonsági lépések óhatatlanul egyfajta belső piaci védelmet is jelentenének; ezt itt kimondhatjuk nyugodtan. Rászolgálnak erre a védelemre a magyar termékek. Azt fontosnak tartom magam is, és így egymás között beszélhetünk róla, hogy a magyar termelők igyekeznek jobb minőségű termékeket előállítani, olyanokat, amelyekre, ha egy erősebb védjegyrendszert alapítana bárki, akkor valóban segíti a vásárlót abban, hogy a legjobb minőségű terméket vásárolja, ami netán véletlenül magyar.
Fölmerült, és az ön szóbeli kiegészítésében is szerepelt a büntetési tételek, büntetési módszerek, retorziós megoldások dolga. Ebben szívesen várnék még több és még konkrétabb javaslatokat az önök területétől, mert én ebben érzem a mi munkánk lehetőségét, és azt a vitát, amely elkezdett itt most erről kibontakozni, azt majd alkalomadtán meg is vívjuk, amikor konkrét javaslatainkat kell ebben a dologban megfogalmazni. Magam egyébként úgy vagyok ezzel, valahogy azt meg kell oldani, hogyha a pénz nem elég visszatartó tényező, ráadásul be sem hajtható, akkor legyenek olyan egyéb retorziók, amelyek visszatartók lehetnek.
Azt kifejezetten nonszensznek tartom, hogyha valaki vállalkozásból vállalkozásba vándorolva próbálja ugyanazt a trükköt játszani, esetleg egész életén keresztül. Tehát itt a személyes felelősséget előbb-utóbb, mondjuk úgy, hogy jutalmazni kéne megfelelő módon, ahogy egy vállalkozás ügyvezetője sem lehet két évig valaki, ha csődbe viszi a céget. Még akár a gazdasági társaságokról szóló törvényben is el lehet helyezni olyan passzusokat, amelyek kizárhatnak tisztségviselői körökből olyan embereket, akik már beégtek bizonyos történetekkel az adott területre.
Azt szeretném mondani önöknek, hogy átlagemberként is, fogyasztóként és képviselőként is érzékelem azt a borzasztó előrelépést, amit ezek a szervezetek az elmúlt időszakban megtettek. Kétségem nincs afelől, hogy korábban is hasonló lelkiismeretességgel végezték a munkájukat, de itt az önök mondanivalójában is egy erős szemléletváltást vélek felfedezni, és a napi működésükbe - laikus állampolgárként is - egy erős szemléletváltást látok. Sokkal kommunikatívabb, sokkal interaktívabb a működésük, és ha ez számít önöknek, hogy ilyet mondok, akkor azt mondom, hogy ez lejön az átlagember számára, hogy itt változások vannak szemléletben és hozzáállásban ezeknél a szervezeteknél, amennyiben valahogy állampolgár-központúbban igyekeznek kialakítani a kommunikációt és a tevékenységet. Ezt egyébként is, általában az állami hivatalok működésében követendő gyakorlatnak tartanám.
Főigazgató asszonytól én azt kérem, átfutottam gyorsan ezt az anyagot, hogy ne féljen konkretizálni azokat a javaslatokat, amelyeket hasznosnak a tartanak. A létszám valóban nem tűnik túl nagynak, de én ennél az asztalnál nem tudom eldönteni, hogy 18 fő sok-e, vagy kevés ehhez a tevékenységhez. Abban egyébként ennek a bizottságnak a tagjai egyet szoktak érteni, hogy az elkövetkezendő időszakban szervezetileg is erősíteni kell azokat a - szóismétlés, de - szervezeteket, akik ezzel a területtel foglalkoznak. Köszönöm szépen.
Azt kérem doktor úrtól, hogy válaszoljon nekünk.
Dr. Süth Miklós válaszadása, reagálása
DR. SÜTH MIKLÓS országos főállatorvos: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki kérdést vagy megjegyzést fogalmazott meg velünk szemben. Ha megengedik, úgy tennék észrevételeket és adnék válaszokat, ahogy a kérdések felmerültek.
Hankó Faragó Miklós képviselő úr az állatjóléttel kapcsolatban fogalmazta meg kérdéseit, amelyről azt gondolom, hogy e téren szintén egy nagyon jelentős változás előtt állunk. Az elmúlt időszakban az Európai Unió elnöksége is abszolút prioritásként kezelte az állatjóléti kérdéseket, úgy az osztrák elnökség, mint a finn elnökség, és mondhatom azt, hogy most a német elnökség is ugyanezt a tevékenységet teszi. Természetesen ebben Magyarország ugyanúgy, mint az élelmiszer-biztonságban megpróbál partner lenni, és megpróbál annak megfelelni, amit ma már, én azt gondolom, hogy joggal várunk el, hogy az állatok jólétét is minél inkább kielégítsük. Amit mi tudtunk tenni: minden egyes megyében állatvédelmi felügyelőink vannak, akik megfelelő módon próbálnak szakmai segítséget is nyújtani. Természetesen itt is egy jóval szorosabb együttműködésre van szükség a hatóságoknál, valamint természetesen a jegyzők azon feladatai esetében, amelyek erősen kapcsolódnak az állat-egészségügy munkájához.
Ami egy nagyon fontos változás, és jogszabályi változást fog jelenteni az elkövetkezendő időszakban, hogy elkészítette szakmai szakértői csoportunk azt az anyagot, amely kifejezetten a kedvtelésből tartott állatok tartási körülményekre vonatkozik. Értelem szerint ez olyan érdekeket, olyan véleményeket hoz össze, amelyek alapján viszonylagosan nehéz az előrelépés, és ennek következtében nem járunk még ott, és nincs még az az eredmény, hogy azt tudnánk mondani, hogy konszenzus alakult ki azon szervezetek között is, akik ezt a területet civil szervezetként kívánják befolyásolni. Viszont meggyőződésünk, hogy egyszer csak ki kell alakulnia, mert mindenkinek ugyanaz a célja ezen a területen.
Ami nagyon fontos dolog volt, és egyből akár szembe is állíthatnám a két kérdést, hogy az Európai Unió szintjén és a haszonállatok szempontjából a brojlercsirkék tartására irányulóan volt egy kezdeményezés. Hazánk sem volt azon országok között, akik a végső szöveges tervezetet támogatták volna, és ennek nem állatjóléti okai voltak. Sajnos, amikor a világon a madárinfluenza jelentősen nehezíti azon vállalkozók lehetőségét, akik a baromfiszektorban próbálják meg mindennapjaikat végezni, az ő számukra ez egy olyan megterhelés lett volna, a másik oldalon jelentkező haszon nélkül, amelyek ügyében egy gazdasági elemzés miatt sajnos hazánknak jelen pillanatban arra az álláspontra kellett helyezkednie, hogy mindaddig, amíg a gazdasági környezetbeli különbségek meg nem változnak, addig hazánk nem tudja az akkori szövegszerű tervezetet támogatni.
Jelenleg folyik a kutya-, macskaszőrre vonatkozó elképzeléseknek az állatjólét szempontjából való egyeztetése. Ez már azon a szinten van - az Európai Unióban a főállatorvosok értekezletét már politikai szintnek tartják -, tehát kvázi az állat-egészségügy területén ez már a főállatorvosok szintjén lévő kérdés. Ebben én azt gondolom, mindenki egyetért, hogy a kedvtelésből tartott állatok prémjét lehetőség szerint ne hasznosítsuk olyan formában, amely ezen állatoknak az életét követelheti.
Abból a szempontból szeretném összekötni azt a kérdéskört, ami miatt természetesen úgy éreztük, hogy az élelmiszer-lánc részének kell lennie az állatjólétnek. A haszonállatok szempontjából az állatvágás pillanata mindenféleképpen az állatjólét legszigorúbb felügyelete mellett kell, hogy megtörténjen. Több okot is sorolhatnék rá, az emberi érzés mellett azt gondolom, az is nagyon komoly befolyásoló tényező, hogy ez a probléma, hogyha nem megfelelő az állatok kábítása, kizáró okot jelent egy-egy üzem számára, kizáró okot jelent egy-egy ország számára, hogy ilyen üzemből termék kerüljön egy másik ország területére.
Ami Molnár Béla képviselő úr kérdéséből és felvetéséből adódik, én azt gondolom, nagyon jól mutatja a helyzetet az is, amelyre Folláth Györgyné államtitkár asszony, főtitkár asszony fölhívta a figyelmet, hogy jelen pillanatban több hatóság dolgozik egymás mellett. Nagyon sokszor látjuk azt is, én azt gondolom, hogy azon szervezetek és azon ellenőrző hatóságoknak a képviselői, akik jelen vannak, bosszankodnak néha, hogy az ő eredményeiket esetleg nekünk tulajdonítják. De természetesen ez fordítva is ugyanígy van, hogyha az állat-egészségügyi hatóságra épülő élelmiszerlánc-szervezet eredménye más hatóságnak a feladataként jelenik meg, akkor úgy érezzük, hogy azok a munkatársainak, akiknek köszönhető ez az eredmény, nem kerülnek megfelelően elismerésre.
Én azt gondolom, hogy ez nemcsak a közvéleményben, és nemcsak mindennapjainkban, hanem azoknak a vállalkozásoknak az életében is komoly nehézségeket okoz, akik ezekkel a hatóságokkal kapcsolatban vannak, mert nem tudják, hogy kihez menjenek. Az Élelmiszerlánc-biztonsági Hatósághoz, az ÁNTSZ-hez, vagy a fogyasztóvédelemhez? Tegnap már itt volt az egyik, ő azt mondta, hogy ez így jó, holnap jön a másik, annak ez nem felel meg. Ez is azt mutatja mindenféleképpen, hogy az a szándék, amelyet a tárcánk fogalmazott meg, és a tavalyi év végén, december 23-án a kormány elfogadta, hogy egységesítést kell az élelmiszer-biztonság területén létrehozni, fakadt ebből az igényből is.
Abban az esetben, amikor az élelmiszerlánc-biztonság 80 százalékát egy tárca felügyeli, azt követően a vendéglátás területén egy kettéválás következik be. Nagyon nehéz egyrészt a termék nyomon követhetősége, másrészt nagyon nehéz a másik oldalról, hogy kivel tartsa a kapcsolatot, és a lakosság számára is nagyon nehéz megtalálni azt a helyes partnert, akihez a bejelentését kell, hogy tegye. Ezért is gondoljuk azt, hogy azok az egyeztető megbeszélések, amelyek folyamatban vannak, sőt az előző héten történt egy megegyezés is, a két tárca által kijelölt felelős vezető aláírásával hitelesítette azt a megállapodást, amelynek, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a lényegét, ahogy próbáltam a szóbeli kiegészítésemben is jelezni, hogy ahol már emberi megbetegedés történik, az természetesen továbbra is az ÁNTSZ feladata legyen. Azok a feladatok, amelyek az élelmiszerhez kötődnek, azok egy olyan élelmiszer-ellenőrző hatósághoz kerüljenek, amelynek ma már része a növény- és talajvédelem, része az állat-egészségügy és élelmiszer-ellenőrzés és része a borminősítés. A közegészségügyi felügyelők és humánorvos kollégák átvételével csak a teljesség igénye jelenhet meg, és valóban egy egységes élelmiszer-ellenőrző hatóságnak kell július 1-jétől felállni.
A hatásfok javulása biztos, hogy nagyon sok elemre vezethető vissza, és azt gondolom, Alexa képviselő úrnak, elnök úrnak az a felvetése, hogy talán a kommunikáció is segít ebben, valóban, én azt gondolom, hogy ennek nagyon fontos szerepe volt. Nem lennék őszinte, ha nem azt mondanám, hogy ez tudatos folyamat volt. Vissza kell állítani azt az állapotot, hogy legyen tisztelete egy hatóságnak. Valóban az az állapot, ahogy képviselő úr említette, hogy az ÁNTSZ-től félt a hatóság. Én azt gondolom, az állat-egészségügytől is kell, hogy féljen, és el kell jutnunk odáig, hogy az élelmiszer-ellenőrző hatóságtól nagyon féljen. És ez kapcsolódik pont ahhoz a kérdéskörhöz is, amelyet Hankó Faragó Miklós képviselő úr vetett fel a Btk. módosításával kapcsolatban, miszerint minél kevésbé elkerülhető a büntetés, annál hatékonyabb lesz a rendszer. Meggyőződésem, hogy a kettő nagyon szorosan összefügg, mert minél erősebb egy hatósági rendszer, minél nagyobb az a szellemi potenciál és az a munka, amelyet el tud végezni. Minél nagyobb a felderítések száma, minél elkerülhetetlenebb a hatósági szankció, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a visszatartó ereje is növekedni fog.
Tudjuk azt egyértelműen, hogy elértünk valahova, viszont nem lehet megállni, most kell folytatni, mert sajnos azt hinnék, hogy ez egy kampányszerű ellenőrzés volt, és ez a kampány tartott másfél évig vagy két évig. Nem lehet. Az élelmiszer-ellenőrzéshez egy folyamatos tevékenységet kell hozzátennünk, és azt gondoljuk, hogy ezek a blokkok, amelyek végül is a negyedéveket kitöltik, mindenféleképpen erősíteni fogják, hogy tisztelete legyen a hatóságnak.
Egy gondolat közben megfogalmazódott bennem, és elnézést, hogy ezzel is terhelem önöket, de visszarémlik bennem az a kép, amely az állatorvos-tudományi karnak - korábban egyetemnek - a könyvtára bejáratánál volt, ahol azok az elődeink, akikről a történelmi áttekintésben teszünk említést, karddal, egyenruhában jártak. Nagyon sokszor jut eszembe, milyen jó lenne, hogyha egy kard és egy egyenruha segítené munkatársainkat abban, hogy olyan események ne legyenek, mint ami akár a mai nap híreiben is szerepelt, hogy egy kollegánkat megfenyegetnek nyilvánosan, akár a rendőrség jelenlétében is.
A következő kérdéskör, amelyet a különböző termékekkel kapcsolatosan, importárukkal kapcsolatban Molnár képviselő úr vetett fel, hogy a belső import, vagy a harmadik országokból, az Európai Unión kívüli országokból jövő termékekkel kapcsolatban milyen tapasztalatunk van, és miként kell felkészülnünk erre. Több olyan esemény van, amelyik azért azt mutatja, hogy az Európai Unió, mint egy egységes piac, rejt olyan veszélyeket, hogyha egy más tagországban kerül honosításra a termék, azt követően az Európai Unióban szabadon tud mozogni. Ebből én azt gondolom, hogy az elmúlt időszak egyik legerősebb példája maga a paprikabotrány kérdése volt, amikor már Európát és Magyarországot is úgy érintette ez a termék, hogy már egy másik tagország beléptette a határain belülre.
Sok eleme van természetesen ennek a kérdésnek, de ez is mindenféleképpen egy olyan eleme, amelyik arra irányul, hogy az Európai Unióban is egy jóval - véleményünk szerint - szigorúbb ellenőrzés, és a nyomon követhetőség erősebb felügyeletére van szükség. Megfogalmazódott a főállatorvosok szintjén, az ír főállatorvos kolléga terjesztette elő, és saját magam támogatókén léptem föl Magyarország nevében, hogy ne csak az élő állatok esetében működjön egy olyan rendszer, amely esetében tudjuk, hogy melyik európai uniós tagországból, hány darab állat indult el, hol az a pont, ahová meg kell, hogy érkezzenek, hanem igenis, az élelmiszerek esetében is találjuk meg azt a módszert, azt a rendszert, amellyel jobban nyomon követhető a hatóság számára is ez a folyamat. Ennek is nagyon sok egyeztető megbeszélése lesz, értelem szerint mindazok kifejezetten távolságtartóak ezzel a gondolattal szemben, akik azt látják ebben, hogy nehezíti a vállalkozásokat, az adminisztrációs terhet növeli, ezáltal a versenyképességet csökkenti, tehát értelem szerint itt is több elemnek kell majd az európai uniós színtéren is bekövetkeznie a változás szempontjából.
Ami a harmadik országokat jelenti, és az Európai Unión kívüli országokkal való kereskedelmi kapcsolatunkat, ez viszonylagosan nehézkesen megvalósítható. Tehát hogyha most a magyar fogyasztók biztonsága szempontjából nézzük, egyszerűbb helyzetben van a hatóság. A harmadik országból, ha Magyarországon keresztül kívánják az Európai Unióba hozni, kötelezettség van arra vonatkozóan, hogy azt a terméket megfelelő állat-egészségügyi bizonyítvánnyal lehessen behozni, míg ez az Európai Unió határain belül kereskedelmi dokumentációkkal, akár egy számlával, akár egy szállítójeggyel vihető országhatárok között. Tehát ebből a szempontból ott még talán jobban tudunk korlátozni, viszont nagyon szigorúak azok a feltételek is, amellyel egyáltalán az európai uniós tagországok partnereivé válhatnak Európai Unión kívüli országok.
Ma már ez is rendkívül szigorúan szabályozott, ami azt jelenti, hogy egy-egy tagország bilaterális megállapodást nem köthet, technikai egyezményeket természetesen igen, még a mai napig is van lehetőség rá. Itt azért kiemelném azt a kérdést, hogy természetesen akár az Egyesült Államok hosszú évtizedek óta bombázza az Európai Uniót azzal, hogy baromfitermékeket tudjon hozni az Európai Unióba. Nem tudjuk még azt sem, hogy mi lesz ennek a vége, természetszerűleg szakmailag mindenkinek megvan az álláspontja, viszont ez hosszú távon mindenféleképpen egy megoldásra váró kérdést jelent, de addig saját magunknak kell megoldani a szabályozás megfelelő szintjét.
Bagi képviselő úr felvetett egy rendkívül szenzitív kérdést, ez pedig nem más, mint a létszám kérdése. Természetesen bármilyen létszámot el tudnánk képzelni, meg tudnánk tölteni munkával éppen abból kifolyólag, hogy egy olyan hatalmas terület ellenőrzéséről van szó, mint az élelmiszer-biztonság, a fogyasztók biztonsága. Ebből a szempontból a szolgálatunkat is és tágabb körben az élelmiszerlánc-biztonsági szervezetet, de erre talán majd Bognár doktor kollegám fog reagálni, folyamatosan érinti a racionalizálás. Mindig meg kell találnunk, hogy éppen milyen megoldás lesz az, amivel ezeket át tudjuk hidalni.
Ilyen megoldás volt a tavalyi évben, amikor a jogosult állatorvos fogalmát bevezettük. Nagyon sokan kérdőjelezték meg, hogy a magánállatorvos és a hatósági állatorvos mellé miért jelenik meg még a jogosult állatorvos. Ma azt látjuk, hogy ez egy jó döntés volt, pont azért, hogy azokat a létszámbeli hiányosságainkat, amelyek értelemszerűen egy folyamatos karcsúsítással jelentkeznek, megfelelő szakmaisággal próbáljuk pótolni. Mi azt reméljük, hogy lesznek olyan döntések az elkövetkezendő időszakban is, mint amilyen a tavalyi év végén jellemző volt, igaz, hogy akkor még nem tudtuk, hogy mennyivel fog csökkenni szervezetünk élelmiszer-biztonsági szervezetéből az állat-egészségügyre és a növény-egészségügyre eső létszám, akik az élelmiszer-biztonsággal közvetlenül találkoznak. Akkor egy olyan kormányhatározat került elfogadásra, amelyik az akkori virtuális számot 200 fővel csökkentette. Tehát ez is azt mutatja, hogy azért voltak ilyen jellegű törekvések, és reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban is lesznek ilyenek.
Természetesen ki lehet pontosan számolni, hogy hány munkatársra lenne szükség bizonyos területeken. A vágóhidakon a vágás során folyamatos állat-egészségügyi jelenlétnek kell lennie, ez minimum egy hatósági szaksegédben realizálódik, de lehetőség szerint fogyaszthatósági döntést nem hozhat más, kizárólag hatósági állatorvos. Azokban a megyékben, ahol jelentős az élelmiszer-előállító tevékenység, ma már nagyon nehéz összehangolni, hogy hogyan legyen akár több vágóhídon is egy időben, egy állatorvos kollegánk.
Azon kérdés, amely a június 30. utáni állapotra irányult, hogy létszámban és pénzben a két tárca között történt-e már egyeztető megbeszélés, erre azt tudom mondani, hogy ma még a feladatokat próbáljuk körülhatárolni. Ma még ott tartunk, hogy melyek azok a feladatok, amelyek egyértelműen az élelmiszer-biztonsághoz kötődnek, és melyek azok, amelyek a lakosság egészségügyi állapotához kötődnek. Tehát azt követően, amikor ez a megállapodás, amelyre utaltam, hogy a két tárca felelős vezetője került kijelölésre, amikor ez realizálódik egy kormányrendeletben, akkor természetesen ezt követően jöhet a létszámról való megegyezés.
Mindkét fél, én azt gondolom, hogy rendelkezik azokkal az adatokkal, amelyek a korábbi gyakorlatot mutatták, a részletekben pedig ott kell megtalálni a megoldást, hogy ehhez hány fő, és milyen anyagi forrás kell, hogy átkerüljön a másik hatósághoz. Ennek a kötelezettségét a kormányrendelet megfogalmazta, hogy min az OITI-tól, mind az OTH-tól, mind pedig az ÁNTSZ-től a feladatok és személyek átvételével együtt a pénzügyi források vizsgálatát is meg kell tenni.
Képviselő úr említette a minőségvédelmi bírság kérdését, amely 50 ezer forint és az ott lévő tétel mennyiségével arányosan kell, hogy kialakításra kerüljön. Azt a gyakorlatot is bevezettük, hogy ne minőségügyi bírságot, hanem állat-egészségügyi bírságot szabjon ki a kollega, ennek a határa jóval magasabb, itt már 3 millió forintot is ki lehet szabni. Természetesen, hogyha ezt is összehasonlítjuk egy kis forgalmazó hellyel, és összehasonlítjuk akár egy multinak a vállalkozásával, ez nagyon nagy különbséget jelent, bár szolgálatunk megpróbálja a megfelelő szankciót és az arányosságot megtenni a figyelmeztetéssel, a bírsággal és ezt követően a tevékenység korlátozásával.
Szintén Bagi képviselő úrnál merült fel az a kérdés, hogy azokban az esetekben, amikor az illetékességi terület átnyúlik másik területre, milyen intézkedéseket tudunk hozni. Főként akkor, hogyha az ott fellelhető mennyiségben egy kis mennyiséget találunk, erre próbáltuk megoldásként hozni azt a belső utasítást, miszerint hogyha az egyik megyében kollegáink olyan nem megfelelőséget tapasztalnak, amely az országban bárhol előfordulhat, azzal egy időben, hogy értesítik a főosztályt, minden megyei mezőgazdasági szakizgatási hivatal állat-egészségügyi igazgatóságát is értesítik, azaz a többi megyében is azonnal megtörténik a hatósági ellenőrzés. Ezt sokan kifogásolták, hogy miért bírságolunk kétszer. Mi ilyenkor nem kétszer bírságolunk, hanem azt ellenőrizzük vissza, hogy megtörtént-e az az intézkedés, amely az élelmiszer-forgalmazónak és -előállítónak a kötelezettsége, hogy visszahívja a terméket. Ha visszahívta a terméket, akkor nem találunk más megyében problémát, tehát nincs miért szankcionálni.
Ami szintén ehhez a kérdéskörhöz kötődik, ahogy már említettem az előbb bizonyos példákon keresztül, hogy azért gondoljuk és hiszünk az egységes élelmiszerlánc-ellenőrző hatóságban, mert gyorsabban tud reagálni, és ezek a kérdések, én azt gondolom, hogy pont ugyanígy kötődnek össze. Hogyha az ÁNTSZ-re és az állat-egészségügyre épülő élelmiszer-biztonsági szervezet között nincsen szervezeti és miniszteriális hovatartozás szempontjából különbség, az információ egy szervezeten belül kötődik. Ami azért is nagyon fontos, hogy azt a rendkívül előremutató és fontos feladatot, amelyet a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal végez, a kockázat elemzését, a kockázat becslését csak adatokra tudja alapozni.
Ismételtem, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium keretei és felügyelete mellett fog működni a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, meggyőződésünk, hogy az eddigi élelmiszer-lánc 80 százalékából származó adat is sokkal gyorsabban csatolható át. Azt reméljük, főigazgató asszonnyal megvizsgáljuk, hogyan lehet valóban ezeket az információkat szorosabbra kötni. És hogyha az élelmiszer-lánc vége és egy nagyon fontos eleme, amelyik a vendéglátás területén kapcsolódik az élelmiszer-lánchoz, ugyanennél a szervezetnél jelenik meg, amelynek közös képviselői lesznek a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal és az Élelmiszerlánc-biztonsági Hatóság, egy szervezetben hatékonyabban és gyorsabban lehet ezt a feladatot végrehajtani.
Más országok és új tagországok kérdésében, hogy mit mutatnak azok az eredmények, amelyekről más tagországok beszámolnak: természetesen mindegyikünk, aki a szakmai hátterét ismeri egy-egy tagország működésének, másként ítéli meg az adatokat. Én inkább a saját adatainkra szeretném alapozni, amely azt mutatta, hogy a karácsonyi, szilveszteri célvizsgálatoknál ötször több kifogás merült fel az országaink határain kívülről származó termékekkel kapcsolatban. Viszont ebben is egy nagyot léptünk előre, mert eredendően a véletlenszerűen vett mintavételezésnél most már a húsvéti célellenőrzés azt mutatta, hogy eltolódott a gyakorlat azon termékek forgalmazásának irányába, amelyek főként hazai előállításban kerültek forgalmazásra. Nagyon kicsi volt jelen pillanatban - ezen felmérés alapján - a különbség, kikeresve az adatot, a magyar termékek esetében 1,087 százalék volt a kifogásolás, míg harmadik országok esetében 1,33 százalék. Tehát az a nagy különbség, amely ötszörösből csökkent le erre az arányra, nincs már, és reméljük, hogy ez nem csak egy véletlen és egy alkalomszerű, hanem talán ez is valami tudatos változásnak az eredménye.
Ami egy nagyon fontos kérdés volt, szintén képviselő úrnál, ez a piacvédelemmel kapcsolatos kérdés. Amit fontos az állat-egészségügyi hatóságra épülő élelmiszerlánc-biztonsági hatóságnak szem előtt tartani, hogy nem lehet diszkriminatív. Pont ugyanolyan módon kell minden tagországnak a tevékenységét megítélnie, mint ahogyan a harmadik országokat és a saját hazai tevékenységét. Természetesen egy olyan célvizsgálatban, amelyik ötletként egy Európai Unión kívüli ország gyakorlatának anomáliájára hívja föl a figyelmet, vagy akár egy európai uniós tagország problémájára, ott sem azt az országot, hanem azt a problémát vizsgáljuk, és abban vizsgáljuk a hazai termékeket is. Tehát így tudjuk a piacvédelmet indirekt módon megteremteni, de elsődleges feladatként mindig a fogyasztók biztonságát tekintjük.
Koszorús képviselő úr föltette szintén a létszámmal kapcsolatos kérdést, valamint azt a kérdést, hogy a Btk.-nak az a módosítását, amelyik az 1-3 évről a 10 évre való szigorítást jelentené. Ugyanazt tudom elmondani, amit Hankó Faragó képviselő úr ezt követően megtette, hogy az elkerülhetetlenségben egy nagyon fontos elem van, és az elkerülhetetlenséggel kapcsolatban természetesen az ellentételezés is egy nagyon fontos dolog lesz, ha az elkerülhetetlen. Ma azt látjuk, hogy még az is kérdéses, hogy még abban az esetben, amikor a tavalyi év legnagyobb botránya jelentkezett az év végén, amelyben maga a cégnév is a nagyságra utal - elnézést, hogy most is egy kicsit körülírom, bár mindenki számára egyértelmű ez a cég -, ennek ellenére ma még mindig ott tartunk, hogy megkérdőjeleződik, hogy egy raktárban, egy logisztikai központban talált élelmiszer az egyáltalán forgalomba hozatalnak tekinthető-e. Tehát amíg effektív az kérdés, hogy valaki saját magának átcímkézi, mert neki azzal a címkével jobban tetszik, de nem akarja forgalomba hozni, vagy feltételezzük, hogy ezt valóban forgalomba akarta hozni, ez nagyon nagy kérdést vet föl bennünk. Én azt gondolom, hogy ez lesz az az irány, amelyben tovább kell menni, hogyan legyen ez elkerülhetetlen, hogyan legyen valóban egyértelmű, hogy bizonyos szándékos esetekben a szándék mikortól számít a fogyasztók biztonsága megkérdőjelezésének.
A következő kérdésben, amely a szankciókra irányult, és nagyon szépen köszönöm képviselő asszonynak, hogy volt szíves, és a munkatársaim munkáját nagyra értékelte, én azt gondolom, valóban az ő munkájuk nélkül, bárki lenne is ennek a szervezetnek a vezetője, nem lehetne eredményes. Az ő munkájuk, és én úgy szoktam megfogalmazni, hogy hivatásszeretetből lévő munkájuk azt mutatja, hogy valóban tudunk olyan eredményeket produkálni, amely szűkülő lehetőségeink mellett is fenntartja azt az állapotot, amelyet mi fontosnak tartunk, a fogyasztók biztonságát.
A tudatos élelmiszer-hamisítással kapcsolatban is ugyanez a véleményem, ahogy megfogalmazta tárcánk egy kiváló munkatársa, aki most is jelen van, ő azt mondta, hogy ez már-már az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés kategóriájába tartozik. Biztos, hogy itt más elemeket kell megtalálnunk, hogy hogyan lehet kapcsolatot teremteni, viszont mi is hangsúlyozzuk abban az előkészített anyagban, hogy egészen más, ha valaki tévedésből ott felejt két lejárt fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési idejű terméket, vagy szándékosan teszi ezt, bármilyen mennyiséggel, egészen más megítélésnek kell lennie. A különbséget mi is kívánjuk biztosítani, hogy az általunk előkészített szakmai anyagban ezek megjelenjenek.
A hulladékkezelés nagyon fontos eleme volt az elmúlt célellenőrzésünknek. Hulladékkezelés szempontjából azt látjuk, és visszajelzéseink azt mutatják, hogy nagyon sok esetben sajnos színlelt szerződések vannak. Ez azt mutatja, hogy van szerződés egy céggel, viszont soha nincs mögötte teljesítés. Ebben is nagyot tudtunk előrelépni, mert a legnagyobb hulladékmegsemmisítő, melléktermék-megsemmisítő közös felügyelet alatt van a minisztériumban, és megkaptuk azokat az adatokat, hogy az ő szerződött partnerei közül kik azok, akik nem teljesítenek, és a kollégáink ismételten, célzottan tudják ezeket a vizsgálatokat elvégezni. Nem elég ez a vizsgálat, mindenféleképpen tovább kell jutnunk abba az irányba is, hogy a láncot megint csak visszafelé göngyölítjük, megint csak a vendéglátás, közétkeztetés, forgalmazás, hulladékkezelés kérdéseit egységben kezeljük, hogy hová kerülnek az ellenőrzés során megsemmisítésre ítélt termékek.
Fontos feladatnak tartjuk, hogy próbáljuk meg nevesíteni és pontosítani azokat a javaslatokat, amelyeket ebben a terjedelmes anyagban összeállítottunk. Több lépést tettünk ennek ügyében, főosztályunk elkészített a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatallal közösen, természetesen az élelmiszerlánc-biztonsági igazgatósággal közösen, tehát akik ezzel a területtel foglalkoznak, egy olyan anyagot, amelytől több szempontból is azt reméljük, hogy a jövő egyik alternatívája lehet, ez pedig más, mint egy élelmiszerlánc-biztonsági törvény. Jelen pillanatban, ha csak a most együtt lévő szervezetet, akik az élelmiszerlánc-biztonsági szervezetben megjelennek, a növény-egészségügyi törvény, állat-egészségügyi törvény, élelmiszertörvény és takarmánytörvény vonatkozik rá. Négy törvény, amelyek között olyan átfedések vannak, amely ma már egy központi és egy egységes irányítás alatt jelenik meg.
Mi azt gondoljuk, hogy az Európai Unió elvárásával és az Európai Unió egyszerűsítési törekvésével - Simplification-programjával - ez is egy lehetőség lenne, hogy a négy törvényből egy olyan, a lakosság számára jól értelmezhető törvényt létrehozni, amely egyértelműen az itt fölemlített egyik problémánkat is kezelni tudná. Egy munkaanyag elkészült, természetesen nagyon sok egyeztetés szükséges még ahhoz, hogy ebből esetleg valóban egy törvény tudjon kikerülni. Egy szövegtervezettel rendelkezünk, természetesen, ha abba az állapotba kerül, hogy egy munkaanyagon túl ez már egy hivatalos anyagává válik az FVM-nek, akkor természetesen mindenféleképpen meg fogjuk küldeni a bizottságnak is.
Ami szintén egy fontos dolog, ez pedig nem más, mint a büntetési tételek. Én azt gondolom, hogy mindenki, aki ezzel a területtel foglalkozik, ebben abszolút egyetért, és a személyi felelősség kérdését nagyon sokszor próbáltuk mi magunk is kommunikálni. Meg kell találnunk ennek azt a közös lehetőségét, amelyben együttesen fogunk tudni fellépni.
Még egy fél gondolat, és elnézést kérek, megint nagyon hosszú vagyok, ez pedig nem más, mint hogy jobbak-e a magyar termelők által előállított termékek, mint a többi ország termékei, és egy erősebb védjegyrendszer. Amit egyértelműen mondhatunk, hogy a hatósági felügyelet sokkal szélesebb körben érinti ezeket a termékeket. Míg más országokban előállított termékek kizárólagosan a forgalomban kerülnek ellenőrző hatóságunk elé, addig természetesen azok a termékek, amelyek így kerülnek előállításra, az élelmiszer-láncnak megfelelően több elemben befolyásolhatók. Tehát mi ebben hiszünk, hogy ennek így kell változnia, és természetesen ehhez a személyi felelősségként meg kell, hogy találjuk azokat a büntetési lehetőségeket, amelyek kellő mértékben visszatartó erejűek lesznek.
Nagyon szépen köszönöm, és elnézésüket kérem, hogy ilyen hosszan választoltam.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük. Bár hozzászólásomban utaltam rá, de azt szeretném csak hangsúlyozni, hogy én magam hálás vagyok az önök szervezeteinek. Az elmúlt időszakban ezek a felfedezések, ezek a tettenérések, amelyek megjelentek a sajtóban, azok nyilvánvalóan komoly bizalmatlanságot ébresztettek az emberekben. Ugyanakkor az önök szervezeteinek fellépése úgy érzem, a helyére teszi a dolgot szép csendesen, és én azt fontosnak tartom, hogy az állampolgárok, ha megvesznek egy kiló húst, akkor ne legyen bennünk bizonytalanság, hogy ezt haza szabad-e vinni. Köszönöm szépen. Jó munkát kívánunk az önök szervezeteinek! Köszönjük szépen tájékoztatóikat, főigazgató asszonynak, doktor úrnak, Bognár doktor úrnak. Köszönjük szépen.
A következő napirendünk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat tájékoztatója. Köszöntöm az ÁNTSZ színeiben megjelent vendégeinket. Ha jól tudom, akkor dr. Molnár Kornélia helyettes országos tisztifőorvos helyett Kovács Attila főigazgató-helyettes úr van jelen. Szeretettel köszöntöm önt! Antal Csaba országos tiszti főgyógyszerész, dr. Brunner Péter, az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ főigazgatója és dr. Ócsai Lajos főosztályvezető van még jelen. Remélem, hogy a listám jó, és egyébként nem felejtettem ki senkit.
Uraim, hallgatjuk önöket! Az írásos tájékoztatójukat köszönettel vettük, a bizottság tagjai megkapták, segítséget fog nyújtani számunkra a majdani jelentésünk megtételéhez ugyanúgy, mint az ezen az ülésen elhangzottak is, hiszen minden jegyzőkönyvbe kerül. Köszönöm. Tessék parancsolni!
Dr. Kovács Attila tájékoztatása
DR. KOVÁCS ATTILA országos helyettes tisztifőorvos: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, hogy az ÁNTSZ tájékoztatót adhat a fogyasztóvédelmi tevékenységéről. Nagyon rövid kiegészítőt szeretnénk csak tenni ehhez az írásos dokumentumhoz, amit elkészítettünk, és amely elsősorban arról szól, hogy maga ez az írásos dokumentum nem az ÁNTSZ teljességét mutatja be, tehát nem a teljes működését, hanem csak azokra a területekre próbáltunk meg fókuszálni, azokra szűkítettük le tájékoztatónkat, amelyeknek jóval keményebb és szorosabb fogyasztóvédelmi aspektusai és konzekvenciái vannak.
Az ÁNTSZ-ről talán annyit dióhéjban, hogy mint egészségügyi hatóság, mint egészségügyi államigazgatási szerv, fő feladata állampolgáraink egészségének védelme, az egészség megőrzése és az egészség fejlesztése. Ezen belül lát el nagyon széles körű szeleteket, amelyek a legkülönfélébb szakterületeket ölelik magukba. A fogyasztóvédelem szempontjából legrelevánsabb szakterületeink elsősorban azok az alapfeladatainkhoz kapcsolódó területek, úgynevezett alappilléreink, amelyek elsősorban a közegészségügyben, járványügyben, az egészségigazgatásban, illetve az egészségfejlesztésben jelennek meg. Itt, ebben a tájékoztatónkban is elsősorban szintén azokat a területeket taglaltuk, kicsit talán részletesebben, amelyek - mondom még egyszer - relevánsak ebből a szempontból.
A közegészségügy-járványügy szempontjából elsősorban az élelmezés-egészségügy az, amelyről most meglehetősen részletes beszámolót kaphattunk az előző napirendi pontnál, a kémiai biztonság, illetve a gyógyhely-, gyógyfürdő-felügyelet, amely talán elsősorban említést érdemel. Ezen túlmenően az igazgatás és koordináció az, amely az egészségügyi ellátást érinti, itt bele kell érteni a gyógyszerellátás felügyeletét, az egészségügyi szolgáltatók felügyeletét - itt elsősorban szakmai felügyeletre gondolunk -, a védőnői, valamint az ápolási szakfelügyeletet. Ezeket taglaltuk, de ezenkívül még el kell mondanunk azt, hogy az ÁNTSZ-nek további hasonló feladatai vannak az egészségvédelem, -megőrzés területén, a különféle egyéb biztonságoknál, így például a közegészségügy területén, a közegészségügybe értendő sugár-egészségügyi és sugárbiológiai tevékenységek tekintetében, vagy például a környezet-egészségügy területén.
Nem taglaltuk külön, és ez a jelentés nem tartalmazott külön részletes információkat járványügyi tevékenységünkről, mert az rendkívül szerteágazó, és rendkívül erőteljesen kötődik a lakosság egészségvédelméhez. Ott viszonylag nem akartuk hangsúlyozni azt a fogyasztóvédelmi aspektust, amely természetesen elég sok területen szintén rendelkezik fogyasztóvédelmi aspektussal. Amit érdemes lenne még talán kiemelni vagy megemlíteni, vagy szóban kiegészíteni ezt a beszámolómat, az a figyelemfelkeltés, hogy különösen, mivel hallottuk itt az élelmiszer-biztonságról ezt a rendkívül átfogó beszámolót, itt mi megjelenítettük azt a néhány olyan adatot és információt, amely tükrözi az egész élelmiszer-biztonsági láncnak - a farmtól az asztalig láncnak - a működését. Nevezetesen, ami már az asztal után történik, miután bekerült az emberi szervezetbe az a termék, amely bizony sajnos megbetegedéseket, károsodást, az egészség károsodását tudja okozni.
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek az adatok - egy idősoros adatot tettünk itt közzé - azt jelentik, hogy mennyi regisztrált élelmiszer-eredetű megbetegedés volt az elmúlt durván tíz esztendőben, tehát 1996 és 2006 között, illetve a kórházi ápolásra szorultakat tüntettük fel, akik az egészségügyi ellátásnak egy magasabb szintjét is igénybe vették. Ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy az ország lakossága biztonságban lehet az élelmiszeroldalról, és ez a biztonság az elmúlt tíz esztendőben folyamatosan javult. Ezek az adatok, ha úgy tetszik, végeredmény-adatok, amelyek azt mutatják, hogy egyre kevesebb az a megbetegedésszám, amelyet élelmiszer-eredetűnek lehet tulajdonítani.
Egy dologra viszont feltétlenül felhívnám a figyelmet, hogy a közétkeztetés területe egy rendkívül szenzitív és rendkívül fontos ebből a szempontból, hiszen bár összességében ez a szám folyamatosan csökken, de a megbetegedések zöme erről a területről, tehát súlyozottan erről a területről került ki. A másik oldalon pedig látjuk azt, hogy a kórházi esetek, tehát a súlyosabb esetek száma is ide vezet vissza, ezeknek a károkozásoknak tulajdoníthatók.
Ugyancsak talán néhány szót kellene szólni az akcióellenőrzéseinkről. Itt főállatorvos rendkívül remekül illusztrálta már az akcióellenőrzések eredményét és a lényegét. Mi úgy tekintjük az akcióellenőrzéseket, amely koordinált módon egy kockázatalapú, kockázatmenedzsment eszköz, hiszen egy fokozott kockázatú időtartamban egy felfokozott piaci mozgású időszakban történik nagy valószínűséggel, és mint ahogy az eredmények is mutatják, magasabb kockázattartalmú tevékenységet jelent, hiszen itt bírságnemeink száma, kiszabott bírságösszegeink is rendkívül magasak, és itt különösen a húsvéti időszakot mutatjuk be.
Talán egy szót érdemes még itt fordítani arra a területre, amelyik kiegészíti az élelmiszer-biztonságot, ez nem egyéb, mint a táplálkozás, a táplálkozás-egészségügy, azaz hogy hogyan étkezünk, hogyan étkezzünk egészségesen, amely az egészség megőrzését és az egészségfejlesztést támogathatja. Itt illusztráltunk egy olyan területet a gyermekbarát iskolabüfé-programon keresztül, amely igazán sikeresnek mondható annak ellenére, hogy itt a monitoringunk azt mutatja, hogy bizonyos fokig visszaesett ezeknek az iskolai büféknek a forgalma, pontosan amiatt, mert a gyerekek elkezdték azokat a cukrozott és egészségtelen italokat keresni, amelyek innen adott esetben kikerültek. Viszont lehet látni, hogy ez a forgalom visszapótolható egyéb területekkel, és egy nagyon nehéz és izzadságos munkával, de ez a kultúra is átalakítható, és igenis a gyerekeknek az egészségébe, vagy a gyerekek szemléletébe be lehet vinni, ha a kínálati oldalról ilyen lehetőségeket biztosítunk számukra.
Anélkül, hogy visszamennék, és az összes területünket elmondanám, hiszen rendkívüli módon felfokozott érdeklődés irányul most az egészségügyi reform oldaláról különösen a szakmai felügyelet területére, talán annyit el kell mondanom, hogy magának az állami oldalnak, illetve az egészségügyi szolgáltatások biztonságának, minőségének rendszere egy emeletszerűen egymásra épülő rendszer, ahol az állam önmagának speciális feladatokat tartott fenn. Az egyik ilyen rendszer, ahol a dolog indul, az az úgynevezett engedélyezési eljárás, egy működési engedélyezési eljárás, ahol az állam írja elő, hogy milyen minimális feltételeknek kell megfelelni, aki be akar lépni erre a piacra, aki egészségügyi szolgáltatóvá akar válni.
Ezt az ÁNTSZ engedélyezi, tehát az ÁNTSZ adja ki ezeket az engedélyeket, majd ezek után következik az erre ráépített rendszer, amely már a piaci működést, magának a működésnek a kontrollját jelenti. Itt van kitüntetett szerepe az Országos Szakfelügyelet és Módszertani Központ által működtetett szakmai felügyeleti rendszernek, amelynek különböző aspektusai vannak, és gyakorlatilag lefedik a teljes egészségügyi ellátás spektrumát, meghatározott struktúra szerint.
Itt azért meg kell említenem, hogy az elmúlt időszakban kerültek ki az ÁNTSZ-től területek, és egy speciális helyzet állt elő, hiszen a foglalkozás-egészségügyi szolgálat ilyen értelmű felügyelete kikerült az egészségügyből és átkerült az Országos Munkaügyi Felügyelőség területére, és a szakmai felügyeletet - koordinált módon ugyan, de - az Országos Szakmai Módszertani Központtal látja el, de mégis ez egy nóvum. Ezzel szembesülnünk kell, hogy hogyan lehet majd ezt a területet a lehető leghatékonyabban és legjobban felügyelni.
Amit talán ehhez hozzá kellene tenni - mert azon túlmenően, hogy itt taglaltuk a szakmai területeinket, az, hogy milyen módon próbáltuk meg az elmúlt időszakban megőrizni és fejleszteni azt a hatékonyságot, amivel úgymond ezek a biztonságok az ÁNTSZ különféle területein, tevékenységi területein a lakosság biztonságát tartani tudtuk, vagy garantálni tudtuk - az elmúlt időszakban mindenképpen alkalmazkodnunk kellett a változó környezetünkhöz, ami azt jelentette, hogy néhány olyan paradigmaváltást kellett bevezetnünk és kell még a mai napig is bevezetnünk, amely az eddigi, kicsit konzervatív szemlélettel radikálisan kell, hogy szakítson. Az egyik az volt, amiről itt szó is volt, hogy amikor kiment a Köjál vagy esetleg utána az ÁNTSZ, akkor elkezdtek az emberek félni. A mi filozófiánk ebben radikálisan megváltozott, tehát nem kell félni tőlünk, csak annak, akinek félnivalója van - ez a kulcskérdése a dolognak.
Ennek megfelelően az in effektív területeink helyett, az átalakítás után sokkal effektívebb területekre fókuszáltunk, így például az engedélyezési eljárások helyett megpróbálunk a piacfelügyeleti, az in market controll irányába elindulni, hiszen maga az engedélyezési eljárás egy nagyon jó preventív funkció, de világossá vált, hogy olyan energiákat köt le és olyan energiákat visz el, amellett, hogy ezeknek a hosszabb távú hatékonysága viszonylag kisebb, hogy inkább a piaci működés az, amely nekünk a fókuszokat kell hogy jelentse. De a piaci működés vizsgálata sem egy egyenszilárdságú módon kell hogy történjen, hanem elsősorban kockázatarányosnak kell lennie a vizsgálatnak, hiszen teljesen más a helyzet egy garázsból kialakult, kialakított palackozott italt árusító kisüzem esetében, mint adott esetben egy magas kockázatú, például élelmiszeripari, élelmiszert előállító vagy egyéb tevékenységet végző, veszélyes anyagokkal dolgozó nagyvállalat vagy nagyüzem esetében. Tehát mindenképpen a kockázatarányos vizsgálatra, a kockázatértékelésre és a kockázat menedzsmentjére kellett a hangsúlyt fektetnünk.
Bejött egy új terület, amellyel régebben nem igazán foglalkoztunk - ez is elhangzott ma már -, hogy fő célunk a gyorsreagáló képességnek a fejlesztése. Ehhez nagyon kemény módszertani fejlesztésekre volt szükség. Az egyik oldalon szükséges volt az, hogy maguk azok a hatósági embereink, akik közvetlenül a frontvonalban végzik a hatósági munkát, azok megfelelő tudással legyenek felvértezve, hiszen manapság már rendkívül komplex és bonyolult módon kell egy adott témát megközelíteni, és adott esetben egy multinacionális cégnél vagy egy áruházláncolatnál egy adott felügyelő nagyon nehezen tud szembe szállni egy ügyvédi vagy jogászkarral megspékelt túlsó oldallal. Ez egyben azt is jelentette, hogy itt a tudást, a tudás mellett pedig az információt kellett fejleszteni, tehát egy nagyon gyors, összpontosított információs rendszert alakítottunk ki, amely ezeket a reagálásainkat lehetővé teszi.
A másik, hogy állampolgár központú, szolgáltatásorientált szervezetet kell kialakítanunk. Az egyik oldalról minél lejjebb kell vinni, minél közelebb kell vinni a szolgáltatásainkat a lakossághoz, ami nem azt jelenti, hogy minél több szervezeti egységünk legyen, az elérhetőséget számos egyéb módon megpróbáljuk biztosítani: az ügyfélszolgálati rendszereken, az elektronikus elérhetőségen keresztül, és így tovább, és így tovább. A másik az, hogy szakítottunk azzal a szemlélettel, hogy egy hatóság, egy hatóság, legalábbis megpróbálunk ezzel szakítani. Jelenleg is folyamatosan tapasztalható, és én úgy látom, hogy ez nagyon sok esetben komoly gátja a hatékony államigazgatási működésnek, hogy - rossz angol szóval - nem netwörkösödünk, nem tudunk hálózatokban gondolkodni. Azaz megvan az a kompetíció, az a vetélkedés az egyes miniszteriális és államigazgatási rendszerek között, hogy időnként nem igazán fogadják el egymást, az együttműködésen sokszor nagyon sok minden egyebet értenek.
Ez azt jelenti, hogy nagyon sokszor megkérdőjelezik azt, hogy amit ő nyújt nekem, az az én inputom lehessen, és azt az anyagot felhasználjam. Ezt próbáljuk meg a szervezetünkben rendkívüli erőteljesen átalakítani, és nagyon-nagyon forszírozzuk az együttműködési lehetőségeket és annak a legkülönfélébb formáit: a közös információs rendszereken keresztül, közös adatbázisok kiépítésén keresztül a hatósági munka együttes végzéséig, valamint különböző, úgynevezett az úgynevezett hatósági profiloknak a kialakításával, nevezetesen hogy melyek azok a legfőbb szempontok, hogy néz ki Magyarország a tekintetben, hogy miket hágnak át a leggyakrabban a különféle területeken. Egy nagyon-nagyon kombinált módozatát alakítottuk ki tehát a tevékenységünknek.
Egyetlenegy dolgot ki kell még emelnem itt: azt, hogy az ÁNTSZ-ben mindig egy holisztikus megközelítés érvényesül, tehát mindig az emberi egészség volt a fókuszban, és jelen pillanatban is ezt tartjuk. Ennek megfelelően, amikor valaki például tőlünk elment ellenőrizni, akkor egy úgynevezett közegészségügyi és specifikus ellenőrzést is végzett. Tehát ha az élelmiszerbiztonság oldaláról egy élelmiszer-higiénés ellenőrzést végez valamelyik felügyelőnk vagy tisztiorvosunk, akkor egyben elvégzik az általános, egyéb területekre is vonatkozó közegészségügyi hatósági ellenőrzéseket is. És az, hogy ez rendkívül olcsó, jóval olcsóbb volt, mint amit feltételeztünk, az például jelen pillanatban derült ki, amikor bizonyos területeinket át kellett adnunk, amikor a munkaegészségügy, a munkahigiéné területét átadtuk az OMMF-nek, és az ehhez kapcsolódó ember- és pénzbeli előirányzatokat, illetve bevételi előirányzatokat át kellett vagy át kell adnunk, akkor derül az ki, hogy amit mi eddig mértünk és amiből mi eddig ezt a szolgálatot működtettük, az számukra nagy valószínűséggel kevés, és nem igazán fogják tartani és nem igazán tudják vállalni azt, hogy ennyiből, ekkora összegből és ilyen forrásokból tovább tudják ezt működtetni. Mindez annak köszönhető, mondom még egyszer, hogy egyrészt egy hatékonyságnövekedést próbáltunk meg elérni az előbb említett módszerek révén, másrészt pedig mindig megvolt az az úgynevezett holisztikus megközelítésünk, ami az emberi egészség védelmét tartottam szem előtt, és azt tartotta a fókuszban.
Nagyon szépen köszönöm, rövid kiegészítésként talán ennyit mondanék, és állunk rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e a kollégái közül valaki, aki szeretné kiegészíteni az elhangzottakat? (Senki nem jelentkezik.) Köszönöm.
Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e kérdés, hozzászólás. (Bagi Béla jelentkezik.) Bagi képviselő úr!
BAGI BÉLA (Fidesz): A főigazgató úr utolsó gondolatai, utolsó mondatai fogtak meg, amikor is, ha jól értettem, előrevetítette az ÁNTSZ esetleges működésképtelenségét is. Szeretném megkérdezni - hátha tud itt rögtönözni is számokban -, hogy a kiszabott bírságok a hányad részét képezik az ÁNTSZ költségvetésének, és a kiszabott bírságok hányad része kapcsolódott ahhoz az élelmiszerellenőrzéshez, ami most június 30-ától el fog kerülni önöktől. És ezek után mi marad, és az mire lesz elég?
Az egészséges táplálkozást is szóba tetszett hozni, amit nagy megelégedéssel vettem. Különösen a gyerekeknél, az iskolásoknál kell ezt az egész műfajt kezdeni, mert a felnőtt ember étkezési szokásai már eléggé betokosodnak, és nehezen változtathatók. Pár évvel ezelőtt volt egy iskolabüfé-kezdeményezés a kormányzat részéről. Lehet, hogy csak az én figyelmem terelődött másfelé, de ez mintha megtorpant volna, és az a kezdeti lendület alább hagyott vagy jószerével be is dugult, amit nem szeretnénk.
Ez a holisztikus megközelítés, én úgy gondolom, majd a leendő, nagyobb hatáskörrel bíró FVM ellenőrző apparátusára is jellemző lesz, mert az egy biztos támpont, hogy ha bizonytalan vagyok is valamilyen intézkedésem kimenetelében, ha az embert helyezem a középpontba, akkor nagyot már nem tévedhetek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. (Molnár Béla jelentkezik.) Molnár képviselő úr, alelnök úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Tekintve, hogy a beszámolójukban is megemlítették az iskolát, engedjék meg, hogy én iskolacentrikusan kérdezzek! Természetes, hogy messzemenően támogatható, és nagyon jó ötlet ez az iskolabüfé-kezdeményezésük. Ezzel kapcsolatban csak annyit kérdezek, hogy tud-e valamilyen segítséget, támogatást adni neki a bizottság, mert ez elvileg egy annyira jó kezdeményezés, hogy azt mindenhol, minden szinten támogatni kell.
A következő kérdés: az anyaguk 21. oldalán az iskolavédőnői állások fejlesztéséről van szó, és hogy 2004-ben 481, 2005-ben pedig 907 volt az állások száma. Kérdezem, hogy ez hogy alakult mostanra, lehet-e ezt tudni, van-e pillanatnyilag adatuk, mert lehet, hogy most fejből nem tudják megmondani, hogy hogy alakult mostanában ez a létszám. Mert, azt hiszem, az is nagyon fontos minden szempontból, hogy a védőnői állások megfelelő számban meglegyenek, és be legyenek töltve.
A harmadik kérdésem pedig a 23. oldallal kapcsolatos. Igaz, hogy 2002-es anyag, de számomra, kereszténydemokrata képviselő számára alapvetően fontos ez a négy szórólap, hogy ezek léteznek, és hogyan léteznek. Amire én felfigyeltem, az az, hogy a "B", tehát a "Családot, gyermeket szeretnék" szórólapnak nincsen darabszáma, csak a másik háromnak. Meg lehet-e tudni, ennek a darabszámát? És ha most nem, lehetséges-e, hogy a későbbiekben valamilyen módon eljuttassák hozzám a megfelelő darabszámot?
És engedjék meg, hogy a másik három darabszámra reagáljak! A fogamzásgátlásról 1 millió 200 ezer, a "Szerelem biztonságban"-ból 1 millió 800 ezer darab szórólap készül. Azt gondolnám, hogy ezek bizonyos mértékben negatív szórólapok, mert ezek fékezése, megállítása egy bizonyos folyamatnak. A pozitív szórólap, az "A" és a "B", az "Élet a csoda" és a "Családot, gyermeket szeretnék". Én úgy gondolom, hogy annak, aki a "C"-t és a "D"-t, a kvázi megállítót, figyelemfelhívót megkapja, annak kapnia kell egy pozitívat is, ami megmagyarázza a miértet. Ha azt nézem, hogy egyharmad annyi - tehát 600 ezer - van, mint a "Szerelem biztonságban"-ból, akkor énbennem problémát vet fel, hogy miért ennyivel kevesebb. Én úgy gondolom, hogy ezt nem így kellett volna átgondolni. Ezzel együtt tisztelettel azt kérem, ha mód van rá, ebből a négy szórólapból juttassanak el nekem egy-egy példányt, mert kifejezetten érdekelnek.
Előremutatóban viszont azt kérdezem, hogy ezeknek a szórólapoknak van-e folytatása, lesz-e folytatása, és ha igen, akkor mit terveznek? Mert ez a vonal, azt hiszem, egész országunk, nemzetünk szempontjából egy nagyon fontos tevékenységük önöknek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. (Koszorús László jelentkezik.) Koszorús alelnök úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden csak annyit szeretnék megkérdezni, hogy az elmúlt időszakban mennyire jellemezte az ÁNTSZ-t a létszámleépítés vagy milyen létszámleépítések voltak, illetve a jövőben várhatóak-e esetleg ilyenek - kifejezetten a fogyasztóvédelmi területre gondolok. Köszönöm. (Dr. Tóth István jelentkezik.)
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon, Tóth képviselő úr!
DR. TÓTH ISTVÁN (MSZP): Én elsősorban a szakfelügyelet munkáját szeretném kiemelni, amely az elmúlt években egy elég nagy stagnálás után komoly eredményeket mutatott fel. Egy dologra szeretnék csak utalni: az úgynevezett klinikai audit programokra, amelyek például rendkívül nagy segítséget jelentenek az intézményvezetésnek, mondjuk egy-egy aneszteziológiai és intenzív tevékenység átnézése vagy egy sürgősségi ellátással kapcsolatos vizsgálatok nagyon jól hasznosítható ismeretet jelentenek az egészségvezetés szintjén is.
Én is kiemelném azt, hogy a vizsgálatok eredményeinek vannak időnként - legalábbis az anyagban is szerepelt - kézzelfogható eredményei is: ilyen, hogy az iskolavédőnői állások száma majdnem megduplázódott lényegében egy év alatt, ami azt jelenti, hogy jelentősen javult az a preventív tevékenység. Arra szeretnék rákérdezni, hogy az ápolási felügyelettel, a transzfúziós tevékenységgel kapcsolatosan végzett vizsgálatánál tett egy eléggé riasztó megállapítást - ezt már egyébként az egészségügyi bizottságban megbeszéltük -, hogy a transzfúzióval foglalkozó nővérek 51 százaléka nem végzett transzfúziós tanfolyamot, illetve nem volt olyan ismeretanyaguk, amellyel ezt a folyamatot... A visszaellenőrzésnél van-e valamilyen adat arra nézve, hogy ez mennyit változott vagy javult.
Tudom, hogy egy szakfelügyeletnek nem az a profilja vagy a feladata, de van-e lehetőségük arra, hogy a megszerzett ismereteiket olyan értelemben továbbvigyék, hogy például az otthoni szakápolás, ami szerintem a kórházkiváltó tevékenység egyik legjelentősebb területe lehet, és amit különböző rossz, adminisztratív, pénzügyi és egyéb dolgok miatt eléggé visszafogtak az elmúlt időszakban, sikerül-e esetleg egy kicsit preferálni, és ebben tud-e ez a csapat segíteni? Ez sokat jelentene. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Állandó meghívottaink közül kíván-e valaki szólni? (Senki nem jelentkezik.) Akkor kérem az urakat, hogy válaszoljanak az elhangzottakra.
Kovács Attila (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
KOVÁCS ATTILA, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgató-helyettese: Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a kérdéseket. Sorrendben válaszolnék. Először Bagi képviselő úrnak válaszolnék arra a kérdésére, hogy a működésképtelenség, a bírsághelyzet, illetve a bevételeink hogyan alakultak az elmúlt időszakban. Azt kell mondjam, hogy az ÁNTSZ pontosan amiatt, mert sikerült - hogy úgy mondjam - egy picit előrehozni a jövőt, egy szigorú tervezéssel át tudta hidalni azokat a problémákat, amelyeket ez az elég szigorú létszámmegvonás jelentett. Az elmúlt hároméves időszakunkban körülbelül a felére csökkent az ÁNTSZ létszáma, a 2003-as 7800-ról jelen pillanatra, azt hiszem, 3800-ra csökkent a létszám; 4200 volt még az év végén, és egy újabb elbocsátással 3800-ra csökkent a létszámunk.
A működőképességet úgy sikerül megtartanunk, hogy egyik oldalról ennek megfelelően magát a struktúrát is át kellett alakítanunk: elsősorban a kistérségi rendszereinket méretgazdaságossá tettük, ami azt jelenti, hogy 2003 körül még 136 úgynevezett városi intézetünk volt, ami aztán 109-re csökkent, majd jelen pillanatban 81 kistérségi intézetünk van, egy ilyen intézet több kistérséget is elláthat, és ezek megfelelnek a közigazgatási kistérségi határoknak is. Ez egyben azt jelentette, hogy az összevonásokkal sikerült vagy sikerül - mert ez még folyamatban van - kialakítani a hatósági tevékenységben is egy sokkal jobb munkamegosztást, mert a városi intézetekre azért jellemző volt, hogy nagyon nehéz volt munkaerőt találni, nagyon sokszor a szomszéd város tisztifőorvosa látta el ennek a vezetését is például, kevés volt a felügyelői kar, és ez a felügyelői kar egy polihisztor módjára nehezen tudott specializálódni. Így most lehetővé válik az, hogy egy olyan összetételét tudjuk kialakítani a kistérségi intézeteinknek egy általában 30-50 fő között működő kistérségi intézettel, ahol megfelelő tudáskombinációt tudunk kialakítani, áll a rendelkezésünkre, beleértve a jogásztól a védőnőig a megfelelő számú közegészségügyi, járványügyi szakembert is.
A regionális átszervezés volt az a másik szint, ahol koncentrálnunk kellett az erőket. Ez jelen pillanatban is folyik. Meg kell hogy mondjam, hogy ezzel kapcsolatban volt és van is a legtöbb nehézségünk, hiszen az eredeti tervek alapján, ahogy a kormányhatározat is kötelezett volna vagy kötelezett bennünket, olyan regionális intézeteket kellett volna vagy kellett kialakítanunk, amelyek területileg és infrastruktúrájában egyedül is el tudják látni a régiót, és az összes többi felszabaduló épületállományt, és így tovább, viszont lehetett volna hasznosítani, egyéb célokra fordítani. Mivel az általunk tervezett régióközpontok és végül is a kormányzati döntés alapján megszületett régióközpontok bizonyos esetekben nem estek egybe, ezért nem állt rendelkezésre az új régióközpontban a megfelelő számú szakember, emiatt kénytelenek voltunk adott esetben megtartani olyan, a területeinken lévő szakembereket is, akik például nem voltak hajlandóak átjárni. Egy példát hadd mondjak! Az egyik kistérségi központunk Szolnok, viszont Debrecenben és Nyíregyházán volt megfelelő számú szakember, viszonylag kevesebb volt Szolnokon, tehát ott is megmaradtak bizonyos struktúráink. Vagy a dél-alföldi régióban Pécs, Szekszárd, Kaposvár közül végül is Kaposvár lett a régióközpont, viszont a tudás és a megfelelő humán erőforrás valójában Pécsett állt rendelkezésre. Ezeket a problémákat kell tehát most áthidalnunk és kezelnünk egy megfelelő humánerőforrás-menedzsmenttel.
Ez azt is jelentette egyben, hogy jelen pillanatban a méréseink szerint azokhoz a feladatokhoz, amelyeket el kívánunk látni, hozzátéve azokat a stratégiailag már előre megtervezett, ha úgy tetszik, stratégiai alrendszereinket, mint a kontrollingrendszerek, a minőségbiztosítás, az információs rendszereink, ezeknek az alkalmazásával és nagyon kemény oktatással, úgy néz ki, hogy sikerül hatékonyabb módon, hatékony módon fenntartanunk azt a tevékenységet, és el tudjuk látni vagy garantálni tudjuk az ország közegészségügyi és járványügyi biztonságát egy ilyen létszámátépítés mellett is.
Jelen pillanatban nem tudom hirtelen megmondani, hogy mekkora volt az aránya a bevételeinknek, a bevételi előirányzatainknak. Azt tudom, hogy az élelmiszerbiztonságból a bevételeink olyan 770 millió körüli értéket értek el akkor, amikor az ÁNTSZ-nek a bruttó költségvetése olyan 21 milliárd volt. Tehát körülbelül ennek az arányait kell tekintenünk. Ez kétségtelen tény, hogy itt a jövőben ezek jelentős része nem jelenik meg bevételként, tehát nekünk ennek megfelelően kell adaptálni saját magunknak a rendszereinket is.
Az iskolabüfé-programról, iskolabüfé-kezdeményezésről írtunk az anyagban, ez nem bukott meg, sőt mi több, azt kell mondanom, ez egy kiváló kezdeményezés volt, és egy sikeresnek mondható kezdeményezés, mert úgy néz ki, hogy a kezdeti problémák után ez beépült, és jelen pillanatban is működik. Itt egyedüli kérdés továbbra is az, hogy ne pártoljanak el a gyerekek, és ne legyen iskola közben olyan lehetőség, amely adott esetben kiváltaná a cukros üdítőitalokkal és sok minden egyébbel ezeket az élelmiszereket. De mint kiderült az utómérésekből, hogy a meglévő iskolabüfékben egyre nagyobb szerepe van az egészséges tápláléknak, egyre több helyen árulnak gyümölcsöt, tehát azokat az egészséges élelmiszereket, amelyekre mi javaslatokat is tettünk és tanácsoltunk.
Molnár alelnök úrnak az iskolára fókuszáló kérdésével kapcsolatban: igen, az iskola továbbra is az egyik olyan fő színtere főként az egészségvédelemnek és az egészségfejlesztésnek, amelyet az ÁNTSZ a jövőben az eddiginél jóval, de jóval nagyobb hangsúlyt kíván fektetni. Különösen reményt keltő, hogy most a nemzeti fejlesztési tervben, a TÁMOP keretében lehetőség nyílik számos egészségfejlesztő és egészségvédelmi, egészségmegőrző terület fejlesztésére. Többek között itt akár az iskolai oktatástól kezdve sok minden egyébre próbálunk egy konkrét stratégiát és konkrét terveket adni. Javarészt már elkészítették ezeket, melyek különféle néven, konstrukció és így tovább, ahogy ezt most jelenleg megköveteli a tervezés.
Egyébként ez ad választ a következő kérdésre is, hiszen itt megkerülhetetlen, mert majd ebben szerepel az egészségügyi ellátó rendszer, a humánerőforrás helyzetének folyamatos monitorozása és ennek fejlesztése is. Ezt a kérdést egyébként pontosan Tóth István képviselő úr kérdése is tartalmazta. Erre is erőteljesen kell készülnünk, hiszen az egészségügyi humánerőforrás három nagy területből tevődik össze, az egyik az egészségügyi ellátórendszer, a másik az úgynevezett egészségrendszer, amelyben például az ÁNTSZ-stáb, vagy az adminisztráció, aki az egészségüggyel foglalkozik, a különféle államigazgatási, önkormányzati területeken, ez is beletartozik, és van egy harmadik, egy egyéb, és ezt kell most komplex módon nekünk áttekintenünk, hogy hogyan fog ez alakulni.
Itt különös tekintettel fel kell hívni arra a figyelmet, különös tekintettel kell arra lennünk, hogy az orvosi munka egyre drágább, ez az egyik, tehát mindenképpen az orvosi munka kompetenciáját erőteljesen és megfelelő módon kell majd beállítani. A nővéri munkát motiválttá kell tenni, sokkal motiváltabbá kell tenni, és ehhez megfelelő szintű oktatásokat is biztosítani kell a háttérben. Sokkal erőteljesebben pontosítani kell a követelményrendszereket, és egy jó nagy adag flexibilitást kell a rendszerbe vinni, mert nemcsak Magyarország küzd ilyen problémával, hanem egész Európa. Így például, illusztrációként, éppen a finnek legutóbb átalakították úgy az egészségügyi ellátórendszerüket belülről, hogy az úgynevezett egészségközpontjaikban a nővér-orvos kompetenciákat alakították át, és a nővéreket jelentős mértékű munkát vállaltak át, olyan típusú munkát, ami szabványosítható, jól mérhető és számon kérhető, erre a nővér folyamatosan felkészíthető, és ők ezeket vállalták. Tehát nekünk ilyen irányokat kell venni.
Rengeteg lyuk van még ebben a rendszerben, hiszen nemcsak transzfuziológiai tanfolyam vagy a nővér hiányzik az ápolás területén, hanem akár az is, hogy mi az ápolási dokumentáció tartalma a gyógyszereléssel kapcsolatosan. Vagy ilyenek akár egy injekció beadásával kapcsolatos problémák is, hiszen ahhoz, hogy biztonsággal be lehessen ezt adni, ez nem technikai kérdés, mert abban a nővérek abszolút tökéletesek, hanem az, hogy megfelelő gyógyszertani tudással rendelkezik-e a tekintetben, hogy amit beadott, abban a pillanatban mi várható utána, hogy nem lesz-e anafilaxiás sokk, akkor mit kell tennie és így tovább. Tehát ez az a keret-követelményrendszer az, amelyet minden egyes területen ki kell alakítani.
Tehát visszatérve, és elnézést ezért a kitérőért, hogy az iskolai védőnői hálózat létszáma hogyan alakul, ez örvendetes volt, hogy ilyen mértékben feltöltődött, erre írásban szeretnék választ adni, mert én tudom jelen pillanatban, hogy a 2006-os adataink mit fognak mutatni.
A szórólapokról: ez a szórólapmennyiség - a pozitív-negatív aránytól eltekintve - csak ezt az egy területet jelenti, hiszen ebben az információ, a kommunikáció rendkívül széles tárházával kell, hogy éljünk. Ehhez számos területnek megvannak a maga kommunikációs stratégiái. Emellett, az ÁNTSZ-en kívül még ezeken a területeken a legkülönfélébb civil szervezetek készítenek olyan információs anyagokat, amelyek célpopulációja nagyon sokszor hasonló. Ezeket elég nehéz koordinált módon összefogni.
Kétségtelen tény, és ez a másik oldala a dolognak, hogy igen, mi is pozitív üzeneteket szeretnénk sugallni, hiszen az ÁNTSZ-nek is - ha most a fenntartható fejlődés oldaláról is nézem - igenis az emberi erőforrás egészsége kulcskérdés, és hogy megfelelő számban, megfelelő legyen az a népesség, amely ezt el fogja látni. Tudjuk a demográfiai problémákat, tehát emiatt különös tekintettel vagyunk mind a magzatra, a terhességre, és mind a kisdedkorra, és igenis itt pozitív üzenetekkel kell élnünk, és pozitív üzeneteket szeretnénk tenni.
Az egy dolog, hogy ez a szándék, sokszor viszont látni kell, hogy az ilyen problémák hátterében az áll, hogy forrásvezérelt programokat valósítunk meg. Tehát mi is, amire éppen tudunk forrásokat szerezni, az valósul meg, és nagyon sokszor célzottan jönnek a pénzek, amit próbálunk a legjobb módon hasznosítani. Ez bizonyos mértékig eltorzíthatja azokat a stratégiai célokat vagy arányokat, amelyeket kívánatos lenne, mondjuk például az ön által is említett módon beállítani, önnel ebben teljesen egyetértek.
Még egyszer a létszámleépítésről, mert Koszorús alelnök úr ismételten a létszámleépítésről kérdezett, hogy a fogyasztóvédelmi aspektusa milyen. Jelen pillanatban ezt nagyon nehéz megmondani, és egyszerűen azért nem tudjuk megmondani, mert státuszok mentek el, a létszámokban különféle munkakörök vesztek el, és egy-egy munkakör nagyon sok esetben, ahogy én az előbb is említettem, például egy közegészségügyi felügyelő munkaköre számos több feladatot is takar. Például egy munka-egészségüggyel foglalkozó felügyelő egyben kiképzett volt kémiai biztonsági feladatok ellátására is, hiszen az számos esetben szintén ugyanaz - itt a munka világa, a munkahelyek - és a kettő között elég szoros az összefüggés, tehát remekül lehetett őket erre használni.
Jelen pillanatban éppen emiatt például az OMMF-nek nem tudtunk konkrét munkaköröket vagy konkrét embereket átadni, hanem csak munkaköröket. Abban állapodtunk meg, hogy a területi rendszereinkből munkaköröket vagy státuszokat adunk át, függetlenül attól, hogy annak milyen a minősége, és az ahhoz tartozó zugehör-t, mindenfajta járulékot, bért és egyebeket. Ez jelen esetben azt hiszem, 242 ilyen státuszt jelentett, illetve ebben benne volt az Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézetnek a teljes létszáma. Ott az emberek is egy az egyben mentek át az OMMF-hez, de összességében ennyit tudtunk most számba venni, ennyit tudtunk jelenteni, mert egyébként leépítések voltak.
Jelen pillanatban az élelmiszer-biztonság területe a másik, ahol hasonló megoldandó feladattal állunk szemben, mint ahogy azt a főállatorvos úr is mondta, itt folynak az egyeztetések a feladat-megosztás tekintetében, és a feladat-megosztás fogja eldönteni a hozzá tartozó emberi erőforrás átadását és az emberi erőforráshoz tartozó egyéb források átadását is. Ebben jelenleg nincsenek pontos számaink, megpróbáljuk ezeket természetesen házon belül leválogatni most, mondom, tudva azt, hogy adott esetben egy élelmiszer-biztonsággal foglalkozó felügyelő, vagy élelmiszer-egészségüggyel foglalkozó felügyelő egyben egészségfejlesztési feladatokat is ellátott, vagy táplálkozás-egészségügyi és egyéb, például munka-egészségügyi feladatokat is ellátott. Vagy nagyon szoros összefüggésben ezzel, például nagyon sokan tudják, a járványügyi kérdések is ide tartoztak az ételfertőzés, ételmérgezés oldaláról. A végső létszámleépítést tudom mondani, összesen 3800-an maradtunk, és 7800 körül volt 2003-ban az ÁNTSZ létszáma.
A szakfelügyelet, auditprogramok: főigazgató úr itt ül mellettem, ő nagyon sok mindenre válaszolni. Én talán annyit ehhez ismételten hozzátennék, kulcskérdés az, hogy a megfelelő kompetenciák itt kialakíthatók legyenek a jelenlegi egészségügyi ellátásban, hogy a kompetenciákhoz meglegyen a megfelelő háttér, képzési rendszerek. Meg kell mondjam, hogy az egészségügyi ellátórendszer pontosan a strukturális problémák miatt, motiváltságproblémák és egyebek miatt rendkívül sok szűk keresztmetszetet hordoz magában. Teszem azt például a patológushiány adott esetben krónikussá vált, és ez rendkívül módon tudja veszélyeztetni az ellátást, tehát erre új technikákat, új lehetőségeket kell találni, például a centrumok lehetőségeit, nagy centrumokból ellátni nem egy, hanem több területet, több kórházat, így sokkal hatékonyabban tudnak ilyen területen működni. De ezzel jelen pillanatban szembesülni kell, vagy szembesülünk időnként teljesen egyéb területekkel, például a kórházhigiéné kapcsán most kezdjük észlelni, hogy az infekciókontroll területén kezdenek elfogyni az emberek, mert a kórházérdekek azt diktálják, hogy ne tartsanak fenn ilyen struktúrákat, ilyen rendszereket. Ebből következik, hogy új módszerekkel kell valamilyen motivációs oldalról megközelíteni ezt, többek között például hogy egy külön szolgáltatásként meg tudja vásárolni ezt a kórház egy centrumból, mert ezek magasan kvalifikált tudásokat igényelnek. De rendkívül sok egyéb ilyen területünk is, illetve több ilyen probléma is van, amelyet már most látunk, és ez már elvezet a megszerzett ismeretek továbbviteléig.
Egyértelmű, hogy a további tervekbe ezeknek be kell épülniük, hiszen itt - nem is csodavárás ez - a nemzeti fejlesztési terv tényleg tartalmaz olyan területeket, amelyeket jól kihasználva ezeken a kulcsproblémákon és a kulcsterületeken belátható időn belül komoly fejlesztéseket és fejlődéseket lehet elérni az egészségügyben. Kezdve ott a kínálati oldalról, hogy hogyan lehet fejleszteni például az egyetemi képzést, hogy az egyetemek képzése sokkal de sokkal jobban az igények figyelembevételével kell hogy történjen vagy a majdani igények figyelembevételével kell, hogy történjen, de már most elemeznünk kell az úgynevezett needs assessmenteken keresztül azt, hogy mi lesz a jövő szükséglete, hiszen egy egészségügyi ellátóspektrum, egy kapacitás relatíve jól algoritmizálható a tekintetben, hogy milyen szakemberigényeket fog ez jelenteni. Itt inkább majd az igények, a szükségletek meg a lehetőségek szinkronba hozása fogja a jövőben majd véleményem szerint a legnagyobb problémát jelenteni.
És akkor átadnám a szót Péternek, a főigazgató úr akkor kiegészítene.
Dr. Brunner Péter kiegészítése
DR. BRUNNER PÉTER, az Országos Szakfelügyeleti és Módszertani Központ főigazgatója: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szépen köszönöm Tóth István képviselő úr megjegyezését, és nagyon megtisztelő, mert az egészségügyi bizottság ellenőrzési albizottságában a szakfelügyeleti munkáról volt szerencsénk beszámolni, ahol egy nagyon hasznos és izgalmas vita után értékelték a munkánkat.
Az ÁNTSZ egyik legnagyobb előrelépése a piacfelügyelet tekintetében a szakfelügyeleti területen történt: 2005-ben alakította át a szakfelügyeleti tevékenységét a hatóság, amely feladat egyébként 1991 óta, az ÁNTSZ megalapítása óta ennek a szervezetnek a munkaköréhez és feladatai közé tartozott. Az addig nagyon statikus és elsősorban a jogszabályok meglétét, a minimumfeltételeket vizsgáló hatósági munkából kialakult egy olyan szervezet, amely elsősorban minőségfelügyeleti tevékenységet folytat. Az egészségügyi szolgáltatás területén a betegek helyzete egy speciális piaci szituációt jelez, hiszen szemben egy fogyasztói piaccal itt egy nagyon erőteljesen szabályozott és korlátozott piacról van szó. Az egyik nagyon fontos feladatunk a betegjogok, a betegek megelégedettségének a védelme és megőrzése, hiszen a beteg kötelező módon fogyasztóvá válik, amikor a betegsége kialakult, nem dönthet abban, hogy ő részesülni akar-e ebben az ellátásban, és van egy információs aszimmetria, ami azt jelenti, hogy nagyon nehezen tud tájékozódni abban a kérdésben, hogy az a szolgáltatás, amelyet ő megvásárol vagy megkap, az tulajdonképpen milyen célt szolgál, miért olyan, amilyen, miért azt kell elvégezni, amit ő eltűr, és hogy az valójában minőségében megfelel-e azoknak az elvárásoknak, amelyeket egy ország az alapfeladatai között a biztosítási csomagban megfogalmaz.
Nagyon komoly probléma, hogy ennek a piacnak vannak bizonyos monopolszolgáltatói, ami a dolog természetéből adódik, hogy vannak olyan szükségletek, amelyeket nem érdemes több szolgáltatóval biztosítani: jellemző példaként említettük a PET-CT-t például, ahol nyilvánvalóan bizonyos szabályozottság kell, és vannak bizonyos pszichiátriai és egészségvédelmi kényszerintézkedések, ahol igazából egy monopolszolgáltatótól kell minden vonatkozásban a legjobb ellátási színvonalat elképzelni.
Nagyon fontos a betegjogok védelme abból a szempontból is, hogy a szolgáltatók finanszírozása során a finanszírozó igyekszik minél jobb pozícióba lépni, és van egy olyan ellátási minimum is, amit mindenképpen meg kell törni, hogy a finanszírozási költségek csökkentése révén lehetőleg bizonyos minőségi engedményekre kényszerítse a szolgáltatót. Azt gondolom, hogy ennek a megakadályozása mindenképpen a betegjogok védelmét jelenti.
A másik nagyon fontos feladatunk, ami szintén a beteg-megelégedettséghez tartozik, hogy elérjük azt, hogy minden egyes magyar állampolgárnak a joga, az, hogy egyenlő és magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz jusson hozzá, minden vonatkozásban érvényesüljön.
Hogy ezeknek a piaci követelményeknek meg tudjunk felelni, kialakult ez az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ, amely elsősorban azért jelent nagyon jelentős szakmai erőt, mert 710 szakfelügyelő főorvos végzi az ellenőrzési tevékenységeket. Az egészségügyi szakma kialakította azokat a szakmai irányelveket, protokollokat, amelyek mentén az ellátás történik, és a mi feladatunk ezeknek a szakmai irányelveknek a számonkérése és megkövetelése. Ha el tudjuk érni azt, hogy minden egyes szolgáltató a megfogalmazott szakmai feltételeknek megfelelő ellátást biztosítsa, és ezt megfelelő módon tudjuk ellenőrizni, akkor a betegek piacon való jogainak érvényesítése feltételezhetően mindenképpen biztosított.
Az ellenőrzésnek két módszere van. Az egyik nagyon pontosan megtervezett helyszíni ellenőrzések sora, ahol nagyon fontos meghatározni azoknak a feltételrendszereknek a meglétét, amelyeket jogszabályok határoznak meg - ezek azok a bizonyos minimumfeltételek, amelyekről nagyon sokat beszéltünk. Ezeknek a minimumfeltételeknek a folyamatos karbantartása és megfogalmazása nagyon fontos. A másik pedig olyan egészségügyi ellátásoknak a klinikai audit módszerével történő vizsgálata, amelyek vagy finanszírozási, vagy a betegek érdekei szempontjából jelentős, vagy pedig olyan bonyolult beavatkozások, ahol a szakmai szabályok rigorózus, szigorú betartása nagyon fontos: ilyen például a transzfuziológia kérdése, ahol a jogszabályok nagyon szűk mezsgyét biztosítanak a szolgáltatók részére, és, lám, az ellenőrzés során kiderült, hogy mégis meg lehet ezeket változtatni. Azt gondolom, hogy ha ez a szakfelügyeleti tevékenység folyamatosan megtörténik és működik, akkor arra is választ fogunk tudni adni, hogy az egészségügyi reform során kialakult új egészségügyi struktúra mind minőségében, mind szervezettségében megfelel-e azoknak az igényeknek, amelyek a betegek egészségét szolgálják.
Nagyon fontos feladat a különböző indikátorok képzése és mérése, hiszen - ahogy arról az elnök úr az alakuló ülésen beszélt - nagyon fontos, hogy a piacon lévő fogyasztók pontos ismeretekkel rendelkezzenek arról, hogy milyen jellegű szolgáltatásokat és különböző ipari termékeket vásárolnak meg. Ebben a kérdésben, különösen ahol egy zárt piacról és egy információhiányról van szó, nagyon fontos, hogy a betegek tájékozottak legyenek arról, hogy az a szolgáltató, amelynél a gyógyulásuk feltétele megteremtődik, amelynél annak a feltételei megvannak, megfelelő színvonalon működik-e vagy sem. Ezeknek az indikátoroknak a pontos megtervezése nagyon fontos.
Még egy eleme van az ellenőrzéseinknek: az, hogy az egészségügyi szolgáltatók tulajdonosai, fenntartói nagyon érdekes és színes képet mutatnak. Jelentős mértékben belépett az ellátásba a magánszolgáltatók köre. Vannak olyan egészségügyi szolgáltatók, ahol már meghatározó a magánszolgáltatások száma, ilyen a foglalkozás-egészségügy, a fogorvosi ellátás, a klinikai laboratórium, a képalkotó diagnosztika, és így tovább. Itt már a magántőke és a magánszolgáltatók bizonyos feltételeinek az ellenőrzése is nagyon fontos, tehát ez is egy különleges része a dolognak. Ennek a szakfelügyeletnek egyébként feladata a magánszolgáltatók szakfelügyelete is. Megközelítőleg jelenleg Magyarországon regisztráltan, az ÁNTSZ adatbázisa szerint 80 ezer egészségügyi szolgáltató van a piacon, és ezek vizsgálata nagyon fontos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Uraim, azt szeretném mondani, megköszönve az önök tájékoztatóját és írásos anyagát, hogy az ÁNTSZ is azok közé a szervezetek közé tartozik, amelyek azért kiemelt fontosságúak, mert az állampolgári biztonságérzetét erősíthetik sikeres tevékenységükkel. Az, hogy az ÁNTSZ mennyire fontos szervezet ma Magyarországon, az önök beszámolójából már csak azért is kiderül, mert látható, milyen szerteágazó az a terület, amelyen önök és az önök különböző intézményei foglalkoznak. Jó munkát szeretnék önöknek kívánni! Köszönjük szépen, hogy eljöttek hozzánk. Ha bármilyen későbbi javaslatuk, valamilyen olyan közlendőjük van, amit a bizottságnak tudomására hoznának, szívesen látjuk önöket. Köszönöm szépen.
DR. BRUNNER PÉTER: Mi is nagyon szépen köszönjük.
ELNÖK: Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom. Egy napirendi pont van hátra, a bizottság júniusig tartó munkatervének elfogadása.
A fogyasztóvédelmi eseti bizottság 2007. augusztus végéig szóló munkatervének megvitatása
Alelnöktársaimmal tartottunk egy szóbeli egyeztetést ebben az ügyben, ennek eredménye lett ez a kiosztott írásos anyag, amihez én, elnézést kérek, de mindjárt kettő pici módosítást tennék, már csak azért is, mert korábbi döntésünk szellemiségét sértenénk, hogyha ez a módosítás nem kerülne be. Május 15-re javasolom a Gazdasági Versenyhivatal meghívását egy szóbeli tájékoztatóra, ez benne volt az eredeti munkatervünk szöveges részében, illetve, ha jól emlékszem, talán vagy Braun képviselő úr vagy Farkas képviselő úr javasolta a munkaterv első részének megtárgyalásakor, hogy valamikor kerítsünk sort az Egészségbiztosítási Felügyelet meghallgatására, emlékeztek rá. (Közbeszólás: Heintz képviselő úr volt.) Heintz képviselő úr volt.
Ez az én eredeti munkaterv-javaslatomból kimaradt, ezért elnézést kérek. Ezt június 19-re tennénk, annál is inkább, mert abban is maradtunk legutóbb, hogy június magasságában van értelme egy ilyennek, hiszen ez egy nemrég létrejött szervezet. Ez egy picit megtöri a logikáját ennek a munkatervnek, hiszen június 19-én két olyan terület szolgáltatóit hívnánk meg, akik más típusú dolgokkal foglalkoznak, de több millió állampolgár számára szolgáltatnak, az egyik a mobiltelefon-szolgáltató társaságok - több mint 9 millió mobiltelefon van Magyarországon -, és a kábeltelevíziós, programokat szolgáltató társaságok lennének a második napirend. De azt gondolom, akkor járunk el helyesen, hogyha erről az egészségbiztosítási felügyelet meghallgatásáról nem feledkezünk el.
Amint bizottsági tagjaink látják, megpróbáltam bizonyos tevékenységeket úgymond kivonni a bizottság munkaköréből, pusztán csak azért, hogy napi munkánkat egyszerűsítsük. Ezért ajánlom, hogy május folyamán a bizottság tagjai számára választható módon menjünk el egy konkrét megyébe, ahol közvetlenül szerezhetünk tapasztalatot a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek működéséről. Ez várhatóan egy egész napos látogatás lenne. Még nincs megyejavaslatom, igyekszem jól előkészíteni. Azt gondolom, hogyha az adott megyében például civil szervezet is működik, akkor ezt betegyem, hogy jó kis tartalmas, szakmai kirándulás legyen ez, és azt várom a bizottság tagjaitól, hogy idő és érdeklődési alapon jelentkezzenek, majd lesz konkrét időpontjavaslatom is.
Szerencsés számunkra, hogy a képviselői kutatószolgálat arról tájékoztatott kérésemre, képes arra, hogy egy olyan háttéranyagot összeállítson a bizottság számára, amelyik a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás áttekintésére alkalmat nyújt, az intézményrendszer áttekintésére is, és egyfajta munka segítendőként is, ők még elvállalták a magyar fogyasztóvédelmi szabályozás történetéről is egy kisebb kutatás lefolytatását, egy összefoglaló készítését a nemzetközi szabályozásról. Ez lehet május elején lehet meg, én azt gondolom, hogy akkor egy aktuális bizottsági ülésen beszéljünk a sorsáról, hiszen ez már az egyik fontos feladatunkkal, a szabályozások, törvények áttekintésével kapcsolatos.
Kihelyezett bizottsági ülés is van a javaslatban, ezúton is köszönöm Wittich Tamás főigazgató úrnak, hogy házigazdául ajánlkozott. Június 12-én lenne egy olyan civil szervezetek részvételével tartott bizottsági ülésünk, amikor módon adnánk arra, hogy az ezzel a témával foglalkozó civil szervezetek megnyilvánuljanak, nehézségeiket, javaslataikat, de akár érdemeiket is bemutassák a bizottság előtt.
Szépen, hátulról haladva tartok itt tájékoztatást a munkatervről, ezért elnézést kérek. Állandó vendégeinknek van ilyen papírja? (Közbeszólás: Nincsen, de máris kiosztjuk.) Ugyanis akkor kezdtem el gyanakodni, amikor láttam, hogy csak úgy ültök, és senki előtt nincs egy papír sem, akkor kezdtem el gyanakodni, hogy ezt a témát nem így kellett volna megközelítenem.
Segítségképpen tehát május 8-án lenne a következő bizottsági ülés, a kormányzat fogyasztóvédelmi politikája a téma, és előadója - szóbeli ígéret szerint egyelőre - az illetékes miniszter, Kiss Péter. Ebben nyilvánvalóan történhet változás május 8-ig, de erős ígéretem van a miniszter úrtól, hogy nem fog elhajolni, nyilvánvalóan csak akkor, ha van valamilyen fontos, elháríthatatlan programja. Ugyanezen a napon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének tájékoztatóját hallgatnánk meg.
Május 15-én a vám- és pénzügyőrség, a Magyar Energia Hivatal, és ide kerülne be a Gazdasági Versenyhivatal. 22-én, mint ahogy főtitkár asszonynak jeleztem, a nagy élelmiszer-szolgáltatók, az áruházláncok, illetve élelmiszer-előállítással és -forgalmazással foglalkozó vállalkozások szakmai szövetségek tájékoztatója lenne. Ez nem biztos, hogy két napirendként lesz, itt a szövegben kettő van, de lehet, hogy ez egy napirenden belül kezelhető.
Június 12-én lenne az említett civil ügyekkel foglalkozó ülés, 19-én pedig - már mondtam - a mobiltelefon, kábeltelevízió, egészségbiztosítási felügyelet. Szeptember elején terveznénk egy olyan fogyasztóvédelmi konferenciát, ahol viszont a kormányzat, az összes érintett állami szervezet, de minden olyan civil szervezet, amelyik tevékenységi körébe fontosnak tartja a fogyasztóvédelmet. Ennyiben ez mindenképpen bővebb lenne a 12-i bizottsági ülésnél, ahol kifejezetten az országos hatáskörrel, vagy legalább a több megyében tevékenységgel bíró, és kifejezetten civil fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek lennének a meghívottak.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy részint megfelel-e ez. Tessék parancsolni! (Közbeszólás: Elnézést kérek, elnök úr, a programban, amit az előbb kiosztott a hölgy, a Gazdasági Versenyhivatal május 15-én nem szerepel.) Így van, ezért tettem meg én ezt most szóbeli kiegészítésként, így kezdtem, és ugyanez igaz a biztosítási felügyeletre is. Baranovszky úr, parancsolj!
Dr. Baranovszky György kiegészítése
DR. BARANOVSZKY GYÖRGY (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége): Köszönöm szépen a szót. Dr. Baranovszky György, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének az ügyvezető elnöke vagyok. Megtiszteltetés, hogy állandó meghívottként részt vehetek ennek a bizottságnak minden egyes, idáig a harmadik ülésén. Egy konkrét javaslatom, illetve észrevételem lenne, mégpedig pontosan a kihelyezett bizottsági ülésre vonatkozóan, a fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek részvételével kapcsolatosan. Természetesen úgy ítéljük meg, és úgy gondoljuk, hogy a fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek tevékenységével kapcsolatban a legjobb hely nem a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek a helyszíne lenne. Ennek egy kizárólagos oka van, mégpedig az, hogy bár az elmúlt két bizottsági meghallgatás során nagyon hasznos, nagyon jó információkat hallottak a bizottsági tagok és a meghívottak is, ugyanakkor a legkritikusabb hangokat kizárólag a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetektől kaphatják a bizottsági tagok is. Én úgy ítélem meg, és ezt mintegy kívülállóként javasolni is szeretném, hogy amennyiben úgy gondolja a bizottság, akkor a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége helyszínt tud biztosítani kihelyezett bizottsági ülés tekintetében, és erre felajánljuk a lehetőségeinket. Ennyi lett volna ezzel kapcsolatban.
És ha már nálam van a szó, engedje meg a tisztelt elnök úr és a bizottság, hogy nagyon nagy örömmel hallottam a mai nap folyamán az utolsó hozzászólást, azt hiszem, Brunner úr beszélt a megelőzésről, a prevencióról, mert rendkívül fontos a megelőzés tekintetében is a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek tevékenységének a megismertetése. Egy kicsit túlzottan társadalmasított az a kifejezés, hogy fogyasztói kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek. Annak ellenére, hogy Wittich úr azt mondta az előző bizottsági ülésen, hogy körülbelül 107 civil szervezet foglalkozik ma fogyasztóvédelemmel, a valóságban körülbelül 10 fogyasztóvédelmi társadalmi szervezet van Magyarországon. Ez a fajta napirendi pont úgy tünteti fel a fogyasztóvédelmet, mint hogyha lennének olyan civil szervezetek, amelyek csinálnak valamit. Én szeretném, hogyha ez a bizottság felemelné a rangjára és a helyére ezeket a társadalmi szervezeteket, és annak függvényében és a munkájuk eredményeképpen is foglalkozna az ő hangjukkal, és hogy meghallgattassák a képviselőit is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Amit Baranovszky úr mondott, az teljesen megfelel a mi megközelítésünknek, nem látok a megközelítések között vitát. Technikai okokból viszont - én általában szeretem kimondani, amit gondolok - kicsit elhúzódott a mai ülésünk, több képviselő jelezte, hogy ha 4 órakor nem tud továbbmenni a dolgára, akkor nem biztos, hogy úgy ér véget ez a bizottsági ülés, ahogy én, mint elnök szeretném, hogy véget érjen, mármint hogy volt eleje és közepe, és legyen vége. Tehát megértettem, ami elhangzott. Ebben a pillanatban, azt gondolom, arról kell dönteni, hogy június 12-én, mint civil szervezettel akarunk-e találkozni. Ehhez a jelenlegi tudásunk teljesen megfelelő, és előtte van három olyan bizottsági ülés, amelyen a részleteket eldönthetjük, megköszönve egyébként a felajánlást.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek észrevétele a beterjesztett munkatervvel kapcsolatosan. (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Köszönöm szépen.
Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Nagyon köszönöm, a döntés egyhangú, a helyettesítésekkel együtt pedig érvényes is.
Nagyon szépen köszönöm mindnyájuknak a részvételt. További jó napot kívánok!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 54 perc)
|
Alexa György | |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Molnár Emese