FVEB-6/2007.
(FVEB-6/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2007. május 22-én, kedden, 13 órakor
a Parlament, főemelet 37-38. számú tanácstermében megtartott
üléséről
Helyettesítési megbízást adott: *
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők *
Határozatképesség megállapítása *
A nagy áruházláncok tájékoztatója fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről *
Dr. Kemény Balázs kiegészítése *
Zs. Szőke Zoltán kiegészítése *
Képviselői kérdések, megjegyzések *
Vadász Sándor válaszadása, reagálása *
Hardy Mihály válaszadása, reagálása *
Zs. Szőke Zoltán válaszadása, reagálása *
Vámos György válaszadása, reagálása *
Dr. Kemény Balázs válaszadása, reagálása *
Uzsoki Ágnes válaszadása, reagálása *
1. A nagy áruházláncok tájékoztatója fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről
2. Egyebek
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), a bizottság alelnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Lombos István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Geberle Erzsébet (SZDSZ)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Geberle Erzsébet (SZDSZ) távolléte idejére dr. Hankó Faragó Miklósnak (SZDSZ)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) távolléte idejére Geberle Erzsébetnek (SZDSZ)
Dr. Józsa István (MSZP) Lombos Istvánnak (MSZP)
Dr. Heintz Tamás (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Dr. Geri István főigazgató-helyettes (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség)
Lőrincz Ferenc vezető főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Deák Ferenc osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Búza László igazgató (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Lázár Vilmos, a CBA Kereskedelmi Kft. elnökhelyettese
Uzsoki Ágnes, a CBA Kereskedelmi Kft. minőségbiztosítási auditora
Dr. Kemény Balázs, a Penny Market jogi osztályvezetője
Biacs Péter, a SPAR minőségbiztosítási vezetője
Vadász Sándor, a CORA Magyarország Kft. élelmiszer-biztonsági és minőségügyi vezetője
Hardy Mihály, a Tesco-Global Zrt. kommunikációs igazgatója
Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének a főtitkára, a Coop-üzletlánc képviseletében
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára
Boródi Attila, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke
Széplaki Ferenc, a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Kht. elnöke
Dr. Martos Éva (OÉTI)
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Süth Miklós főállatorvos (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Horváth Sándor főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Hegedűs Márta, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakmai
főtanácsadója
Wittich Tamás, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatója
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 8 perc)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm önöket! Köszöntöm meghívott vendégeinket, állandó meghívottainkat és a bizottság tagjait.
Mint tudják, mai napirendünk szerint, amit mindjárt be is terjesztek, a nagy áruházláncokat kértük föl egy tájékoztatóra fogyasztóvédelmi tevékenységükről. Viszont azt szeretném kérni tőlük, mert többen itt is vannak, hogy legyenek szívesek a főasztalhoz ülni. Tudom, hogy többen jöttek a cégektől, és lehet, hogy van valamifajta együttműködésbeli jelentősége, hogy tud-e valaki a kollégája mellett ülni, de földrajzi értelemben is teljesebb lenne ez a bizottsági ülés, hogyha megtisztelnének bennünket itt az asztalnál. (A meghívott vendégek az asztalhoz ülnek.) Így van. A meghívott 8-ból 5-en fogadták el a meghívást, tehát elvileg el kell, hogy férjenek. Nagyon szépen köszönöm.
Mielőtt mai napirendünk elfogadását beterjeszteném, a meghívottak nagy számára való tekintettel hadd szóljak egy-két tájékoztató szót: ennek a bizottságnak 22 tagja van, és jól látható, hogy ennél jóval kevesebben üldögélnek itt. De azt szeretném önöknek elmondani, hogy a parlamenti munka annyira furcsa, hogy még az állandó jelenlét is jogi kategóriává minősíthető, ha megfelelő helyettessel bírnak az adott bizottsági tagok. Most háromnapos parlamenti ülés van, több tagunknak a plenáris ülés kapcsán vagy más bizottságok keretében van dolguk, ezért elnézést kérek önöktől. De a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes és teljes értékű, ráadásul a mikrofonok nemcsak hangosító, hanem hangrögzítő jelleggel vannak itt, magyarul, a bizottság munkájához fontos jegyzőkönyv el tud készülni.
Ezek után mondom a bizottság tagjainak, hogy a munkatervünk szerinti mai napirendi javaslatom a nagy áruházláncok tájékoztatója fogyasztóvédelmi tevékenységükről és egyebek. Kérdezem, ki az, aki ezekkel a napirendekkel egyetért? (Szavazás.)
A bizottság elfogadta. Köszönöm szépen.
Határozatképesség megállapítása
Jelzem, hogy a bizottság határozatképes a helyettesítésekkel együtt.
A nagy áruházláncok tájékoztatója fogyasztóvédelemmel összefüggő tevékenységükről
Szeretettel köszöntöm Lázár Vilmost a CBA képviseletében, dr. Kemény Balázst a Penny Market képviseletében - elnézést, de több név is van a listán -, Läber Zsuzsát a SPAR képviseletében, Vadász Sándort a CORA Magyarország képviseletében és Hardy Mihályt, a Tesco-Global Zrt. képviseletében és a többi, ezektől a cégektől megjelent kollégát is.
Azt szeretném önöknek mondani, hogy ez a bizottság, amelyet eseti jelleggel hozott létre a parlament, parlamenti bizottságként alapvetően és elsősorban természetesen azt vizsgálja, hogy milyen olyan törvényi, jogszabályi módosításokra lehet szükség, amely a fogyasztóvédelem hazai működését segíti. Ebben a munkában első szakaszban az állami hatóságokat, azokat a szervezeteket hallgattuk meg, akik fogyasztóvédelemmel foglalkoznak, ilyen értelemben munkánk első szakasza lezárult, mert ezen a részen túljutottunk. A második szakaszban gondoltuk, hogy néhány olyan nagy szolgáltatónak biztosítunk lehetőséget a találkozásra, akik a fogyasztók nagy csoportjait érik el. Ilyenek lesznek majd egy későbbi ülések a mobiltelefon-szolgáltatók és a kábeltévés szolgáltatók is.
Eseti bizottságként lehet, hogy nem tudunk végigmenni a gazdaság minden területén október 15-ig, ez előfordulhat, de úgy gondoljuk, és ebben a szakaszban ezért nyertek el önök meghívást elsőként, mert úgy gondoljuk, önök azok, akik igazán nagyobb csoportjait látják el a hazai fogyasztóknak, arra feltétlenül sort próbálunk keríteni. Eddigi tevékenységünkben körbejártuk az állami hatóságok ellenőrzési gyakorlatát, működését és szerepét, és úgy gondoljuk, önöket is célszerű megkérdeznünk saját fogyasztóvédelemi gyakorlatukról, mert igen fontos szereplői a magyar fogyasztóvédelemnek. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy azért, mert egyébként ezek a hatóságok önöket ellenőrizni szokták, önök nem célpontjai ennek a területnek, hanem nagyon hasznos résztvevői, és ezért mindenképpen fontos az, hogy önök milyen tapasztalatokat osztanak meg velünk saját működési gyakorlatukról, milyen javaslatokat tesznek a jogszabályi, törvényi vonatkozások tekintetében, de akár az ellenőrző hatóságok működéséről is.
Ügyrendje a bizottságnak nincsen, és én próbálok udvarias lenni, de ugyanakkor nekem ezt az ülést valamilyen formában kézben kell tartanom, ezért amikor majd megszólítom önöket, azt kérem, hogy röviden fejtsék ki gondolataikat. Jelen vannak olyan szakmai érdekvédelmi szervezetek is, amelyek közvetett-közvetlen formában az önök által forgalmazott árukkal kapcsolatban vannak, számukra is lehetőséget biztosítunk a szólásra, ha ezt igénylik. Nyilvánvalóan a bizottság tagjai is meg kívánnak szólalni, és állandó meghívottaink is vannak, részint az illetékes fogyasztóvédelmi tevékenységgel foglalkozó hatóságok és civil szervezetek, ők is szót kaphatnak ezen az ülésen, kérdést, észrevételt tehetnek.
Ezek után teljesen önkényesen, de engedjék meg, hogy én kérjem fel önöket szólásra, ha ezt megengedik nekem, csak azért, hogy ne veszítsünk ezzel időt. Számomra pedig ez a lista lesz az irányadó - felmutatva a névsort -, amely nem tudom, mi alapján készült, de semmiképpen sem a nagyság, a forgalom és egyéb összetevők lesznek az irányadók. Nálam a CBA áll első helyen ezen a listán. (Uzsoki Ágnes feláll.)
Kezét csókolom! Szerintem nyugodtan odaülhet Lombos képviselő úr mellé. Majd a nevét és a cégbeosztást fogom kérni, és meg is adom a szót.
Uzsoki Ágnes kiegészítése
UZSOKI ÁGNES (CBA Kereskedelmi Kft.): Jó napot kívánok! Mindenkit üdvözlök! Uzsoki Ágnes vagyok, a CBA Kereskedelmi Kft. képviseletében, a minőségbiztosítási osztályt képviselem a CBA-ban. Fogyasztóvédelmi politikánkat az jellemzi leginkább, hogy az élelmiszer egy bizalmi termék, így a többi fogyasztási cikkről is hasonlókat tudunk elmondani, éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk magát a vevőt. Mindig a vevőnek van igaza, ez a politika jellemzi leginkább fogyasztóvédelmi politikánkat, amit tettekben úgy igazolunk, hogy termékválasztékunkban két nagy csoportot hoztunk létre. Ezek egyike a sajátmárkás termékcsoport, a másik a minőségi magyar termékcsoport.
A sajátmárkás termékcsoportban közel 350 termék van, ami folyamatosan változik természetesen, ugyanígy a minőségi magyar termékcsoportban is, ami már közel 50 termékkel képviseli a termékpályát, és ezeket mi rendszeresen ellenőrizzük egy általunk megbízott, mindenféle akkreditációval rendelkező laboratóriumban, évente kétszer bevizsgáltatjuk mikrobiológiailag, analitikailag az élelmiszerkönyvi megfelelőségekre, illetve a gyármánylapjaikban meghatározott paraméterekre, illetve a jelölés tekintetében. Ez alapján kerül további forgalmazásra, illetve változtatásra a termék. Ugyanez elmondható a minőségi magyar termékcsaládról is, így ezeket a termékeket az előírtaknál jobban felügyeljük.
Fogyasztóvédelmi politikánk másik része konkrétan a vevőkkel függ össze. Elmondható, hogy akármilyen megkeresés érkezik a gyártótól, a forgalmazótól, akár a fogyasztótól, a vevőtől, még mielőtt arra írásbeli határozatban bármelyik hatóság bármit elrendelne, mi abban a pillanatban kör e-mail formájában értesítjük a franchise-rendszer tagjait a hálózatban, és legalábbis a polcról levetetjük a terméket minden esetben. A közvetlen fogyasztói javaslatokat, reklamációkat vagy felvetéseket egy úgynevezett zöldszámon keresztül is tudják érvényesíteni a fogyasztók felénk, amire minden esetben szintén ugyanúgy reagálunk, mint az írásban tett panaszokra.
Röviden talán ennyi jellemzi a CBA Kereskedelmi Kft. fogyasztóvédelmi politikáját. Köszönöm.
ELNÖK: Megenged egy gyors kérdést, anélkül, hogy megnyitnám a vitát, hiszen ön is rendkívül tömör volt. Jól tudom, hogy a Kereskedelmi etikai kódexhez a CBA nem csatlakozott?
UZSOKI ÁGNES (CBA Kereskedelmi Kft.): Erre nem tudok választ adni.
ELNÖK: Világos. Köszönöm szépen. Következőnek szeretném megkérni a Penny Market képviselőjét.
Dr. Kemény Balázs kiegészítése
DR. KEMÉNY BALÁZS (Penny Market Kft.): Jó napot kívánok mindenkinek! Kemény Balázs vagyok, a Penny Market Kft. képviseletében.
Azt gondolom, hogy én se fogok sokkal többet, illetve ahhoz képest újat mondani, mint amit a kollégáim is el fognak itt mondani. Mindannyiunknak, azt gondolom, alapvető érdeke, hogy a fogyasztóvédelem és a vevői elégedettség terén egyre nagyobb eredményeket érjünk el. Mi ennek érdekében két oldalról tettünk lépéseket. Egyrészt a cég működése belső oldalról úgy alakult, hogy duplájára növeltük a minőségbiztosítással, minőségellenőrzéssel foglalkozó szervezeti egység létszámát. A szállítókkal nem kis harc árán odáig sikerült eljutni, hogy minden egyes termék, függetlenül attól, hogy honnan jön, függetlenül attól, hogy hány éve, mióta kerül beszállításra hozzánk, évente legalább négyszer a szakhatóság részéről, illetve akkreditált laboratóriumban bevizsgálásra kerüljön. Folyamatosan teszünk azért is, hogy menet közben, amikor az áru beérkezik az áru a társaság központi raktárába, ott helyben is ne csak mennyiségi, hanem minőségi vizsgálatnak is alávessék, hőmérsékletmérés, súlymérés, címkézés ellenőrzése és a többi; ez volt az egyik oldal.
A másik oldala: felállítottunk egy úgynevezett panaszmenedzsmentet. Elektronikus úton társaságunk honlapjára bármelyik fogyasztó, illetőleg bárki, aki érdekelt az adott ügyben, bejelentést tehet, és ezt garantáltan három napon belül meg is válaszolja a Penny Market Kft. Annak ellenére, hogy ez a szervezet felállításra került, igazából véve túl sok panaszt nem kaptunk. Még mindig inkább az a jellemző, hogy helyben, hogyha fogyasztói panasz van, magában az üzletben kísérlik meg elrendezni, és nagyon ritka az, amikor panaszkönyvi beírásra kerül sor, és arra kell intézkedni. Ebben mindenképpen próbálunk élen járni.
Még egy lépés, amit én elég régóta erőltetek, és úgy tűnik, hogy nem eredmény nélkül: bármi olyan kérdés felmerül, egy olyan terméket szeretnénk forgalmazni, amit korábban nem, vagy olyan módszert szeretnénk alkalmazni, amit korábban nem, én minden esetben igyekszem konzultálni az illetékes szakhatósággal, nem feltétlenül írásos és hivatalos állásfoglalás formájában, hanem akár csak telefonon is, hogy ezt szeretnénk, így szeretnénk, megfelel-e a jogszabályoknak, jó lesz-e ez így. És ha pozitív választ kapok, akkor azt én is megfelelő módon tolmácsolom a cég részére. Azt gondolom, hogy azon elkötelezettségünket, ami a fogyasztóvédelem terén egyre fontosabbá válik, az is igazolja, hogy a Kereskedelmi etikai kódex aláírásán túlmenően annak kidolgozásában is igen komoly részt vállalt a cég, illetve ezen belül a jogi osztály.
Ennyit tudnék így elsőre hozzátenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Spar!
BIACS PÉTER (Spar Magyarország Kereskedelmi Kft.): Biacs Péter vagyok, a Spar Magyarország Kft. képviseletében. A Spar Magyarország Kft.-nél az élelmiszer-biztonsággal és a minőségirányítással foglalkozom.
A Spar Magyarország Kft. egyrészt elég fejlett élelmiszer-biztonsági és termékbiztonsági rendszert működtet, másrészt a fogyasztók számára központi vevőszolgálatot tart fenn, és először erről szeretnék beszélni.
A központi vevőszolgálat az utóbbi időben került kialakításra, hiszen összevonásra került a Spar, a Kaiser's és az Interspar, e három nagy kereskedelmi láncnak a fogyasztókkal való kapcsolattartása. Egy adott központi vevőszolgálatra érkeznek be a fogyasztói e-mailek, telefonok, és ide érkeznek be a panaszkönyvi bejegyzések, amelyeket a vásárlók a boltokban tesznek meg. A Spar Magyarország Kft. törekszik arra, hogy ezek a panaszok a legrövidebb időn belül kivizsgálásra kerüljenek, és lehetőleg szakmai választ is tudjunk mellékelni ezekhez a panaszokhoz, és 30 napon belül válaszadásra és orvoslásra kerüljenek.
A másik fontos pillére a fogyasztókkal való kapcsolattartásnak az élelmiszer-biztonsági és termékbiztonsági rendszerünk. Ez egyrészt külső laboratóriumok és szakértők bevonását, segítségét jelenti, hiszen 10-15 ezer termék esetén ezt saját erőforrásból nem tudjuk megoldani. Különösen kiemelten kezeljük a sajátmárkás termékeinket, saját importtermékeinket, és az utóbbi idők élelmiszerbotrányát tekintve azok a termékek, amelyek direkt importból érkeznek be Magyarországra. Ezeknek a termékeknek a vizsgálatát és ellenőrzését évente kétszer szúrópróbaszerűen végeztetjük el a laboratóriumokkal, illetve a gyártókat is ellenőrizzük. Itt kiemelném, hogy a gyártók bizonyos minőségirányítási rendszerét, mint az IFS vagy a BRC elfogadjuk, és ezeknek a gyártóknak a minőségirányítási rendszerét magas szintűnek tartjuk, így az ellenőrzéseket nem folytatjuk le.
Törekszünk rá, hogy a fogyasztókat folyamatosan tájékoztassunk az általunk forgalmazott termékek kiemelkedő minőségéről, és a hírlevelekben folyamatosan felhasználjuk élelmiszer-biztonsági szakértők, dietetikusok véleményét. A termékek biztonságával kapcsolatban az utóbbi időben került kialakításra egy élelmiszer-biztonsági riadólánc, melynek legfontosabb eleme a termékek zároltatása, hogyha bármilyen probléma merül föl. Ez eredhet természetesen hatósági vizsgálatból, de belső vizsgálatból, illetve fogyasztói bejelentésből is. Ezeket a termékeket mi elkülönítve tároljuk, és megpróbáljuk a lehető legrövidebb időn belül értesíteni a hatóságot, és megnyugtató választ találni ezeknek a termékeknek a sorsával kapcsolatban.
Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A CORA Magyarország képviseletében.
VADÁSZ SÁNDOR (CORA Magyarország): Vadász Sándor vagyok, a CORA-áruházak élelmiszer-biztonsági és minőségügyi vezetője.
Elnök úr a bevezetőjében azzal kezdte, hogy az ellenőrzések célpontja nem a kereskedő. Én is úgy gondolom, hogy a célpontban a fogyasztó biztonsága van, a mi kereskedelmi politikánk is alapvetően erre irányul, és ennek próbálunk megfelelni. Folyamatos vevőszolgálatot üzemeltetünk mi is, a vevőszolgálat legfontosabb feladatai a vásárlók tájékoztatása, itt kapják meg a termékekhez járó különböző okmányokat, mint például jótállási jegy és a többi, illetve itt zajlik elsősorban a reklamációkezelés, amikor ilyen előfordul. A reklamációkezelésre egy eljárásmódot alkalmazunk, amely gyakorlatilag azonos minden CORA-áruházban, és minden problémát valamilyen módon rendezni kell, tehát nem maradhatnak nyitva reklamációs kérdések.
Azt gondolom, az egyik legfontosabb terület a fogyasztók tájékoztatása. Nagyon sok mindennel nincsenek tisztában a fogyasztók, ennek érdekében évente rendezünk fogyasztóvédelmi hetet. A fogyasztóvédelmi hét alkalmával előadókat hívunk meg, akik különböző területeken tájékoztatják vásárlóinkat, illetve "Fogyasztóvédelmi kisokos" néven kiadunk egy kis füzetet, amelyből a fogyasztó azt is megtudhatja, hogy milyen szempontok alapján tud hűtőszekrényt választani, illetve mi az, ami az ő feladata, mondjuk például a hűtőlánc betartásában. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert a megvásárolt friss élelmiszerrel a kocsiban, a kalaptartón, még két óra egy gyorsétterem előtt, és ez megpecsételi annak az élelmiszernek a sorsát, tehát ez közös érdekünk.
A fogyasztóval együttműködve lehet csak a fogyasztóvédelmet megvalósítani. Személy szerint az a véleményem, hogy mindenfajta szembenállás, a piac szereplői, a fogyasztó, illetve a hatóságok között csak a fogyasztó kárára történhet, tehát csak olyan eredménnyel zárulhat. Folyamatosan ellenőrizzük a saját magunk által kiadott és a fogyasztókhoz, vásárlókhoz eljuttatott prospektusokat. Ez azt jelenti, hogy ellenőrizzük, a termékek beszállítása megtörtént-e, tehát az akciós időszak indulására rendelkezésre áll-e a termék. Ellenőrizzük az árakat, hogy a prospektusban, a kasszarendszerben, illetve az árkihelyezésen, a polcokon ugyanazok az árak szerepeljenek. A termékek lejáratát folyamatosan ellenőrizzük az áruk kihelyezésekor. A 8 napon belüli visszavételre vezettünk be egy rendszert, ami ugyan nem kötelező, független ettől. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a vásárló meggondolja magát - nyilván itt tartós fogyasztási cikkekről lehet csak szó - ebben az esetben 8 napon belül visszavesszük a vásárlóktól a terméket, és kicseréljük, illetve visszafizetjük a pénzét.
Az élelmiszer-biztonság úgy gondolom, hogy rendkívül fontos terület. Ennek érdekében mi is folyamatosan végzünk ellenőrzéseket, melyek egyrészt a hozzánk beszállított termékek ellenőrzésére, a beszállítás körülményeinek ellenőrzésére, ami alapvetően a szállító járművek, a szállítást végző személyeknek, a higiéniának az ellenőrzésére irányul. Ezenkívül a saját élelmiszer-előállító és -forgalmazó részlegeinket ugyanígy ellenőrizzük. Ez évente többszöri ellenőrzést jelent minden beszállítónál; itt mikrobiológiai és higiéniai ellenőrzésekről beszélünk.
Igyekszünk termékpálya-szemléletet kialakítani a sajátmárkás termékek esetében, tehát például a tradicionális magyar élelmiszerek terén, amelyeket forgalmazunk, ami annyit jelent, hogy a termékpálya minél nagyobb, lehetőleg teljes felügyeletét igyekszünk kézben tartani és megvalósítani, együttműködve beszállítóinkkal. Adott esetben náluk is ellenőrzéseket tartunk, ami szintén nem ellenük irányul, hanem közösen próbálunk meg megoldást keresni esetleg olyan problémákra, amelyek felmerülnek.
Nem szeretném tovább húzni a szót, ahogy már utaltam rá, az együttműködésre helyezzük a hangsúlyt, és abban bízom, hogy a jövőben egy olyan felfogás lesz majd az irányadó, amely szerint tényleg együtt tudnak működni a piaci élet szereplői, a hatóságok és a fogyasztók. A fogyasztótájékoztatást továbbra is rendkívül fontosnak tartjuk, mert ez a terület nem elég jól működik. Időnként indokolatlanul bombázzuk a fogyasztót bizonyos előírások miatt, számára meglehetősen kevéssé értelmezhető adatokkal, információkkal, emiatt a termékekre helyezett címke már egy kisebb regény terjedelmét éri el. Nyilván természetesen, ahol a fogyasztó biztonsága felmerül - például allergén összetevők jelenléte egy termékben - ez elengedhetetlen, de minden ok nélkül rengeteg irreleváns információt közölni a fogyasztóval, ennek nem sok értelmét látjuk. Azt gondoljuk, hogyha az ellenőrzések is inkább abba az irányba tolódnak el, hogy valóban ott, ahol tényleges élelmiszer-biztonsági vagy bármilyen egyéb kockázat merül fel, mi ebben nagyon szívesen, ahogy eddig is, együtt szeretnénk működni a hatóságokkal, a fogyasztókkal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Vadász úr. Tesco-Global Zrt.
HARDY MIHÁLY (Tesco-Global Zrt.): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hardy Mihály vagyok, a Tesco-Global Zrt. kommunikációs igazgatója. A Tesco-áruházak esetében kiemelt fontosságú a fogyasztóvédelem, már csak azért is, mert egyetlen héten Magyarország Tesco-áruházaiban nem kevesebb, mint 2,5 millió vásárló fordul meg. Tehát egy kis statisztikai leegyszerűsítéssel elmondhatjuk, hogy egy hónap alatt az egész ország lakossága megfordul a Tesco-áruházakban. És hogy még egy rövid ideig visszaéljek a türelmükkel, és számokkal bombázzam önöket, áruházainkban 80 százalékban élelmiszereket forgalmazunk és 20 százalékban egyéb termékeket, tehát 80 százalékban rendkívül kényes és nagyon minőségigényes, minőségre érzékeny termékeket. Ezenkívül pedig a frissáru területén döntően magyar, 80 százalékban magyar beszállítókkal dolgozunk, és ezentúl is magyar beszállítókkal kívánunk dolgozni. Összesen a Tesco rendszerében mintegy ötvenezerféle árucikket forgalmazunk.
Akárcsak, ahogy kollégáim is elmondták, az egyik komoly garancia a vásárló számára a saját márka, amely a Magyarországon, illetve az Európai Unióban érvényes minőségbiztosítási törvényeknél szigorúbb kontrollt jelent a beszállítók esetében. Sok esetben a szerződéskötést megelőzően már a termelést, a feldolgozást, a szállítást is auditáljuk, majd a szerződéskötést követően évente legalább 4 alkalommal szigorúan megismételjük ezeket a vizsgálatokat. Ez kifejezetten a sajátmárkás termékek forgalmazására vonatkozik. Mint ahogy ez kiderült például a legutóbbi mézvizsgálatnál, a mézek körüli botránynál, a sajátmárkás mézekkel nem volt probléma, igaz, erre az áruházlánc jóval többet költ az átlagnál, hogy a minőséget garantálja.
Rendkívül jól működik a hibás áruk kivonásának gyakorlata, ez különösebben szót sem érdemel, hiszen órák alatt ki tudjuk vonni azok az árukat, amelyek valamilyen okból fennakadnak akár a fogyasztóvédelem, akár más hatóságok ellenőrzésének listáján. Egyébként az együttműködés gyorsaságára egy nagyon jó példa volt - sajnálatos módon - az elmúlt decemberben a MEGA Trade-botrány, valamennyien emlékszünk rá, az egész kereskedelmet megrázta ez a történet. Egy szerdai napon kaptuk a nem hivatalos értesítést arról, hogy a MEGA Trade-nél komoly probléma van, és miután élelmiszerről van szó, ez komolyan veszélyezteti a fogyasztókat. Ezen a szerdai napon délután 3-kor ment ki az e-mail a Tesco-áruházakba, és esete 8 órára egyetlen Tesco-áruház polcán sem volt a MEGA Trade-től származó termék; lábjegyzet: az állategészségügytől pénteken kaptuk meg azt a listát, hogy melyek azok a termékek, amelyeket lefoglaltak a MEGA Trade raktáraiban. Itt az informális kapcsolat fontosabbnak bizonyult a formálisnál, és jól működött.
Ezenkívül a fogyasztók érdekeit szolgálja egy olyan tevékenység is, amelyet talán nemcsak az áruk konkrét minőségével, hanem magának a vásárlásnak a minőségével lehet leírni, és ez is roppantul fontos a Tesco számára. Nevezetesen az, hogy milyen szolgáltatást kap a vásárló, amikor nálunk vásárol, erre szintén nagy figyelmet fordít a Tesco. Az úgynevezett titkos vásárlások rendszerét vezettük be, ami azt jelenti, hogy egy általunk megbízott külső marketingcég minden Tesco-áruházat legalább egy hónapban kétszer végigvizsgál ismeretlen, titkos vásárlókkal, akik egy előre megadott lista alapján a vevőszolgálattól kezdve az áruház tisztaságáig mindent pontoznak, és jelentéseket készítenek a cég vezetése számára pontosan abból a célból, hogy maga a szolgáltatás minősége javulhasson.
Újdonság az élelmiszerek egyszerűsített címkézése, ez elsősorban a sajátmárkás termékekre vonatkozik. Hogy a vásárlónak ne kelljen hátul a különféle élelmiszer-adalékok és vegyületek között böngésznie, a Tesco bevezette az "Alapvető fontosságú élelmiszer" címkézést. Ez az idei évtől kezd megjelenni az árukon, jól látható, egyértelmű jelzés a cukor-, a zsír-, a szénhidrát- és egyéb tartalmakról. Ennek egyrészt az a filozófiája, hogy mi nem mondjuk meg a vásárlónak, hogy mit fogyasszon, és hogyan fogyassza, de megmondjuk, hogy mennyi egy egészséges felnőtt napi adagja egy bizonyos típusú élelmiszerből, és innentől fogva a vásárlóé a döntés.
Végül három rövid pont - de nem akarom elvenni Vámos György kenyerét - arról, hogy melyek azok a problémák, amelyekbe például a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban beleütközünk. Az egyik az egységes jogértelmezési gyakorlat hiánya, ami mind földrajzilag, mind esetileg komoly probléma. Tehát ugyanazért a hibáért egészen más mértékű bírságokat, figyelmeztetést kaphat ugyanaz az áruházlánc, mondjuk Szabolcs-Szatmár megyében, és teljesen más az eljárás, mondjuk Vas-megyében.
Hiányoljuk, vagy azt hiszem, valamennyi áruházlánc nagyon értékelné, ha egységes állásfoglalásokat adna ki a fogyasztóvédelem bizonyos szolgáltatási kérdésekben, illetve, hogy konkrét esetek helyett inkább a folyamatokat vizsgálja. Jobban szolgálja a fogyasztók érdekeit, hogyha az áruházláncok belső folyamatait auditálja a fogyasztóvédelem, és nem azt nézi, hogy Kovács Gizi néni a zalaegerszegi áruháznál rossz helyre tette a baracklekvárt. A folyamatok vizsgálata lényegesen előremutatóbb, és sokkal többet segít mind a fogyasztóknak, mind az áruházláncoknak, mint egy konkrét eset megbírságolása.
És végül a fogyasztóvédelmi törvény, illetve a gyakorlat is korszerűsítésre szorul például az elektronikus számlák bevezetésével kapcsolatban. Előírás, hogy a számláknak ott kell lenniük, ahol maga az áru van, de sok esetben, a központi raktárra történő szállításnál a számla vagy a központi raktárban vagy a központi irodában van, és hiába kérik azt, mondjuk a pécsi áruházban. A fogyasztóvédők sokszor nem fogadják el a fax- vagy e-mail másolatát arról, amit egyébként szinte valamennyi áruházlánc a központi raktárában őriz. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint az elején elmondtam, vendégeink olyan érdekvédelmi szervezetek, akiknek közvetett-közvetlen közük van az önök által forgalmazott árukhoz. Az Országos Kereskedelmi Szövetség, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége, Általános Fogyasztási Szövetkezetek, Kereskedelmi Társaságok Szövetsége és a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége. Azt kérdezem, hogy nekik valamilyen mondanivalójuk van-e számunkra az adott témával kapcsolatban, mert én erre most preferáltan lehetőséget biztosítanék. Azt kérem, hogy akinek igen, az üljön az asztalhoz, vagy ha már ott ül, ragadja magához a szót. Tessék, parancsoljon!
ZS. SZŐKE ZOLTÁN (Általános Fogyasztási Szövetkezetek - Coop): Köszönöm szépen. Zs. Szőke Zoltán vagyok, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének a főtitkára, egyúttal a Coop-üzletláncot is képviselem.
Néhány szót erről a kereskedelmi csoportról, ha valaki számára nem egészen világos: a Coop-csoport közel 3 ezer boltot, áruházat, kisebb-nagyobb üzletet magában foglaló kereskedelmi lánc. A közel 300 vállalkozás egy része ÁFÉSZ, a többinek pedig az ÁFÉSZ-ekből alakult részvénytársaság az üzemeltetője és a tulajdonosa. Az éves árbevételről csak annyit, és ez nagyjából az elhelyezkedést, a nagyságrendet is jelzi, körülbelül 400 milliárd forint ennek a csoportnak az éves kiskereskedelmi forgalma.
Amit én szeretnék kiemelni, az az, hogy nagyon fontosnak tartjuk ennek a csoportnak az egységes működése szempontjából a beszállítók, a gyártó cégek kiválasztását. Azt gondolom, hogy itt kezdődik a fogyasztók védelme első ponton. Olyan gyártó cégekkel, beszállítókkal kötünk csak szerződéseket, akik garantálják azoknak az élelmiszer-termékeknek a minőségét, amelyeket mi forgalmazunk. Évente országosan mindössze körülbelül 200 olyan cég van, akikkel országos szerződést kötünk. A többi, amelyik nyilván olyan szintű és nagyságrendű termékmennyiséget tud csak előállítani, hogy az egész országban nem tudják az üzleteinket ellátni, azokkal helyi vagy regionális szerződéseket szoktunk kötni.
Szeretném én is kiemelni azt, amit itt már előttem többen elmondtak, hogy különösen nagy garanciát nyújt a vevő számára az, hogyha márkatermékeket vásárol. 3 ezer üzletünkben ma már több mint 620 Coop-márkatermék található, és ezeknek a cégeknek a kiválasztása különösen nagy elővigyázatossággal történik, akik a termékeikre fölírhatják a Coop feliratot; de ez ugyanígy elhangzott nyilvánvalóan az összes többi lánc esetében.
Egyébként az elnök úr megjegyzésére, hogy egymás mellé ülünk-e, miért ne ülnénk egymás mellé, amikor a boltjaink és ugyanazokon a településeken működnek.
ELNÖK: Nem erre irányult az én megjegyzésem.
ZS. SZŐKE ZOLTÁN (Általános Fogyasztási Szövetkezetek - Coop): Világos, persze, nyilvánvalóan. Egy piacon élünk, ugyanaz a vevőközönség, csak egyikünkhöz többen járnak, másikunkhoz kevesebben, ami az éves árbevételekből nagyjából kiderül.
Amit még szeretnék kiemelni, az az, és teljesen világosan látható, hogy Magyarországon nagyon sok kereskedelmi vállalkozás működik. A vevő szempontjából én úgy látom, a legnagyobb biztonságban azok a vásárlók vannak, akik valamilyen láncba szervezett kereskedelmi egységek vásárlói. Ezek a láncok, függetlenül attól, hogy ki a tulajdonosa, és milyen cégtábla alatt működnek, ezek a láncok tudják leginkább biztosítani, hogy jó minőségű, egységes minőségű, és minden boltban azonos áruféleségek jelenjenek meg a vásárlók előtt. Sajnálatos az, és most nem akarom bántani azokat, akik nincsenek láncba szervezve, de nekik nincsenek olyan technikai, technológiai, szervezési adottságaik, mint amelyekkel azok a láncok rendelkeznek, amelyek eddig is előttem már szóltak ezekben a kérdésekben, itt elhangzott már, hogy a vevők védelme érdekében mi mindent tesznek meg.
Még egy másik dolog, amire nagyon szeretném a figyelmet ráirányítani az az, hogy valami egészen elképesztően öldöklő árverseny alakult ki a kereskedelemben. Amikor minőségi kifogás jelentkezik, és az utóbbi időben néhányszor sikerült találni, illetve még mielőtt néhány számot elmondok, jelzem, hogy sokkal több alkalommal sikerült minőségi kifogás alá eső árut találni, s ennek az egyik oka az, hogy a kereskedők egymás közötti versenyében a vevőt akkor tudjuk legjobban megszerezni és megtartani, ha megpróbálunk minél alacsonyabb árakon forgalmazni. Ennek sajnos logikus következménye egy pont után, hogy a nagyon olcsó áru minősége bizony nem mindig megfelelő. Egyszerű lenne azt mondani, ha már úgyis itt ülünk egy asztalnál, egyezzünk ki abban, hogy nem kell az árversenyt tovább folytatni, csak a dolog nem ilyen egyszerű, mert minden kereskedelmi vállalkozás talpon akar maradni, mindenki az eddigieknél nagyobb szeletet szeretne kihasítani magának ebből a fogyasztói erőből.
Nagyon fontosnak tartom azt kiemelni, hogy kevésnek tartjuk, a mi részünkről legalábbis, ha ezek az ellenőrzések csak a kereskedelemben zajlanak. Sokkal pontosabb képet lehetne kapni, és meg lehetne előzni azt, hogy minőséghibás termékek az üzletekbe kerüljenek, hogyha a gyártóknál fokoznák az ellenőrzést. Ez az a pont, ahol nagy mennyiségben, egy helyen a termék előállításának a leglényegesebb momentuma megfogható.
Szeretnék tájékoztatást adni arról, hogy mi a közelmúltban az üzletlánchoz tartozó 3 ezer boltból közel 560-at kértünk meg, adjanak tájékoztatást arról, hogy az elmúlt másfél évben, tehát 2005-ben és 2006-ban az ÁNTSZ, az állategészségügy és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hány ellenőrzést tartott ezekben a boltokban. Azt kell mondanom, hogy elég rendesen ellenőrzik a kereskedelmet: ez az 560 üzlet közel 20 százaléka az összes, láncba tartozó boltnak. Ezeknek a boltoknak a 70 százalékában valamelyik a 3 ellenőrző szervezet közül folytatott ellenőrzést a másfél év alatt, összesen 1334 alkalommal ellenőriztek. Ebből az 1334 alkalomból 653-szor az ÁNTSZ, 395-ször az állategészségügy, és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 286 alkalommal. Ez azt jelenti, hogy boltonként átlagosan 3-4 ellenőrzés történt ezalatt a másféléves időszak alatt, amit megvizsgáltak, de volt olyan kereskedelmi egységünk, ahol ezalatt az idő alatt 14 hatósági ellenőrzés zajlott le.
Most nem akarok senkit untatni azzal, hogy fölsoroljam az egy egész oldalon át tartó dolgokat, amiket ezek az ellenőrzések megállapítottak, de azért annyit elmondanék, hogy a büntetések alkalmanként 100 ezer forint és 200 ezer forint között mozogtak, de volt olyan alkalom, amikor 450 ezer forintos bírságot szabtak ki, és nem ritkán fordul elő 300 ezer forint körüli bírság is. Azt kell mondani, hogy nem is túlságosan súlyos esetekben, amikor például lejárt szavatossági idejű 15 liter Pepsi-Colát találtak, 280 ezer forintos bírságot szabtak ki.
Ezzel azt akarom csak mondani, hogy elég szigorú ezeknek a hatóságoknak az ellenőrzése, ugyanakkor csatlakoznék ahhoz, amit Hardy Mihály mondott, hogy sajnos nagyon nagy gondot okoz az, hogy az ország különböző pontjain működő megyei hatóságok a jogszabályokat teljesen más szempontok szerint értékelik. Más szempontok szerint szabják ki a bírságot, másként vonják össze a termékek mennyiségét és az alapján szabnak ki közös pénzbüntetéseket. Ezt valahogy mindenféleképpen egységesíteni kellene, mert nem az lehet itt a cél, én azt gondolom, és biztos is vagyok benne, nem az a cél, hogy ezáltal növekedjenek az állami bevételek, hanem az a cél, hogy a vásárlóhoz jó minőségű és megfelelő minőségű áru jusson el. Ez volna a fő cél. Ennyi lett volna, és gondolom, Gyuri majd a többit hozzáteszi.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vámos úr!
VÁMOS GYÖRGY (Országos Kereskedelmi Szövetség): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mi írásban is küldtünk egy tájékoztatást arról, hogyan látjuk a fogyasztóvédelem helyzetét, éppen ezért én most csak nagyon röviden emelnék ki néhány elemet ebből.
Az egyik, hogy nagyon örülünk annak, hogy a kormány a saját fogyasztóvédelmi politikájában a kiemelt prioritások közé helyezte el a feketekereskedelmet, ezt nagyon sok kereskedelmi szakmai képviselet szorgalmazta. A legtöbb kár valószínűleg és nem elsősorban a nagy üzletközpontokban éri a vásárlót. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ezentúl az üzletláncokat nem kell ellenőrizni, de mi azt mondjuk, hogy a feketekereskedelem, a kínai piacok azok, ahol a legtöbb tennivaló lenne a vásárló érdekében is.
A második dolog, amit föl szeretnék vetni, ez az információcsere fontossága. Ez a kormányzati fogyasztóvédelmi politika is a társadalmi összefogásra helyezi a hangsúlyt, és ezért is örülünk ennek a bizottsági programnak, mert ebből is azt látjuk, a szándék az, hogy együttműködni a fogyasztóvédelem érdekében. Azt gyanítom, hogy minden hatósági ellenőrzésnél és szigornál ez sokkal előremutatóbb lehet; a vállalkozások beszámolói is arra mutattak rá, hogy erre mindenképpen megvan a szándék.
Azért azt csendben megjegyzem, hogyha megpróbálunk utánajárni annak, hogy az egyes ellenőrző hatóságok vizsgálati jelentései mit tartalmaznak, akkor nem sokat találunk. Tehát mindenképpen segítség lenne, ha ezek elérhetősége javulna. Van olyan hatóság, amelyiktől már 4-5 vizsgálati jelentést kaptunk ebben az évben, és a honlapjukon egy sincs rajta. Most direkt nem mondok hatósági neveket, ahol a sajtónyilatkozatokon túl semmit az égvilágon nem találunk. Az Országos Kereskedelmi Szövetség és a többi szakmai szervezet is nyilván szívesen közzétenne ilyen vizsgálati jelentéseket, hiszen vagy a saját, vagy a más kárán, de mindenképpen tanulnánk ebből.
A másik, ami nagyon fontos, hogy - nem akarom ismételni az elhangzottakat, de - nagyon fontos követelménynek tartjuk mi is az egységes ellenőrzési gyakorlatot. Hadd mondjak egy példát, ami egy közelmúltbeli konferencián esett meg: az egyik ellenőrző hatóság vezetője elmondta, hogy amikor az egyik ellenőrük talált 2 db sütőport, aminek lejárt a szavatossága, akkor megkérdezte a központot, most mit csináljon, fordítsa el a fejét, vagy büntessen, hiszen itt tételenként 50 ezer forintról van szó. Azt az információt kapta, hogy most ezzel ne foglalkozzon, aminek mi nagyon örültünk. Én megkérdeztem, hogy hány sütőpor a határ, de természetesen nem tudtunk rá választ kapni.
A másik pedig - és elnézést kérek az iróniáért - egy verseny bontakozott ki most az ellenőrző hatóságok között, mindenki üzletet akar bezárni, mindenki táblákat, feliratokat akar az üzletekre kihelyezni, de tulajdonképpen minden szankció ma is alkalmazható. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartanánk, és nem akarunk jogokat csorbítani, bár nyilván nincs is rá lehetőségünk, hogy összhang legyen az egyes hatóságok között, hiszen annak semmi értelme, hogy az egyik üzletet öten ellenőrzik, a másikat senki. Ez egyrészt pazarlás a kapacitással, másik oldalról pedig nyilván nem segíti elő a fogyasztóvédelmet.
Hasonló kérdés a nyilvánosság kérdése, mert most már mindenki mindent nyilvánosságra akar hozni. Mi ezzel a legteljesebb mértékben egyetértünk, azt azonban fontosnak tartanánk, hogy ennek a nyilvánosságnak legyenek szabályai, különben telefonkönyvek lesznek ezekből a listákból, hiszen van, amelyiken abc-sorrendben vannak rajta a cégek. Ki dönti el azt, hogy egy feketelistán valaki például mennyi ideig van rajta, mert van, aki már évek óta ott van és a többi. Nagyon egyetértünk vele, viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy ennek alapvető elemeit szabályozzák.
Etikai kódex: van a kereskedőknek egy etikai kódexe, ezt közösen dolgozták ki és fogadták el a szakmai szervezetek, amely érinti a fogyasztóvédelmet is. Azt el kell ismerni, hogy ez még igazán nem működik, mert nem elég ismert, sőt egyáltalán nem ismert szerintem a vásárlók körében, tehát itt mindenképpen lennének közös feladataink. És ami a legfontosabb, hogy az együttműködésre szeretnénk a hangsúlyt helyezni, és azt gyanítom, hogy a szakmai szervezetek - én most nyilván az ő képviseletükben beszélek - ebben készek együttműködni.
Végül egy utolsó példát hadd említsek meg, hogy az Országos Kereskedelmi Szövetségnél működik egy élelmiszer-biztonsági munkacsoport - ebben egyébként nemcsak mi vagyunk benne, hanem olyan cégek is, akik nem tagjai a szövetségnek -, amely közread minden olyan információt, ami valamilyen termék veszélyességére vonatkozik; itt már szó esett erről, hogy azt azonnal letiltják a cégek. Ami a legfontosabb, az FVM-mel közösen együttdolgozunk most azon, hogy az élelmiszer-ellenőrzés szabályaiban mi az, amit esetleg változtatni kell, illetőleg milyen ellenőrzési gyakorlatot alakítsunk ki a jövőben. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége képviseletében ön következik, tessék parancsolni!
BORÓDI ATTILA (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége): Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége képviseletében Boródi Attila ügyvezető elnök vagyok.
Engedjék meg, hogy az ÉFOSZ-ról csak 2-3 mondatot mondjak: a magyar élelmiszeripar reprezentáns képviselője, a hazai termelés 85 százalékát előállító cégeket képviseli, 1900 milliárd forintnak a 85 százalékát. 16 szakmai szövetségünk és 33 közvetlen tagunk van, a kis- és középvállalkozások mellett a nagy nemzetközi és hazai gyártók ugyancsak jelen vannak.
Én rendkívül nagyra értékelem ezt a mai összejövetelt, hogy a tisztelt bizottság, a tisztelt elnök úr kezdeményezte a mi meghallgatásunkat is és egyáltalán ezt a beszélgetést, mert én úgy gondolom, hogy a fogyasztóvédelem tényleg központi, kulcskérdés. Miközben rendkívül sok pozitív tapasztalat és észrevétel hangzott itt el, úgy gondolom, az európai uniós csatlakozásunk óta a piacon olyan nagy mennyiségű áru jelent meg, hogy teljesen új kihívásokkal kell szembesülnünk a fogyasztók és a fogyasztóvédelem szempontjából. Különösen fontos e téren, hogy a fogyasztóvédelem szervezete hogyan alakult ki, hogyan használja fel a rendelkezésére álló erőforrásait, mikre fókuszál, milyenfajta egyetértés és munkamegosztás van a különböző szervezetek között.
Számtalanszor elhangzott itt az egységes jogértelmezés is. Én úgy gondolom, a jövőben is az állami ellenőrzés a fogyasztóvédelem céljából, a fogyasztók védelme érdekében rendkívüli, kulcsfontosságú kérdés lesz. Pillanatnyilag 3 szervezet működik a piacon, amely közül kettő, az állategészségügy és az ÁNTSZ élelmiszerrel foglalkozó részlegei az FVM-hez tartoznak, a fogyasztóvédelem élelmiszerrel foglalkozó egységei nem. Ebből számtalan félreértés is adódik, mert a fogyasztóvédelem meglehetősen önálló életet él, nem beszélve arról a dologról, hogy 19 megyében 19-fajta jogértelmezés van.
Azt is meg merem kockáztatni, hogy a fókusz tekintetében is súlyos gondok vannak, meglehetősen sematikusan, bürokratikusan, az íráshoz a legszigorúbban ragaszkodva, de ebből adódóan számtalan esetben a fogyasztó érdekeit is elveszítve történik az értelmezés, esetenként az európai gyakorlathoz képest is túl szigorúan. Ami önmagában véve még kezelhető is lenne, de az a probléma, hogy miközben a fókusz erre a területre terjed ki, a piac jelentős része - itt elhangzott, a fekete- és a szürkekereskedelem - teljesen kiesik a látókörből, és olyan cégeket ellenőriznek, amelyek valóban nagy kibocsátók, beleértve a kereskedelmet és a gyártókat is, akik könnyen utolérhetők, ahol egyébként kevesebb a probléma, viszont jól lehet őket büntetni. Azt a szektort pedig, ahol visszaélések vannak, és ahol a fogyasztó sérelme is megtörténik, azzal egyáltalán nem foglalkoznak, vagy nem kielégítő mértékben.
Ezért én a magam részéről azt a felvetést, hogy a fogyasztóvédelemnek az élelmiszerrel foglalkozó részlege is az FVM felügyelete alá tartozzon, teljes mértékben támogatnám az ÉFOSZ nevében. Azt is szükségesnek tartjuk, hogy a hatóságok és a kormányzati szervek között olyanfajta együttműködés is legyen, hogy a fogyasztóvédelemnek ez a területe fogadja el az FVM-nek az élelmiszerekkel kapcsolatos útmutatásait. Pillanatnyilag ugyanis teljesen önálló életet élnek, és egyáltalán, figyelmen kívül hagyják, hogy ez nem vonatkozik rájuk.
A büntetések tekintetében határozottan az a benyomásunk, hogy nem elsősorban a fogyasztóvédelem a központi kérdés, hanem inkább a bevételek, amelyek nem ritka esetben finanszírozási gondokkal függenek össze. Az egyik oldalról érthető, a másik oldalról azonban a fogyasztót nem védi, és ugyanakkor a piaci szereplők számára súlyos következményekkel jár. Szeretném felhívni a figyelmet ezekre a szempontokra, mert időnként nevetséges észrevételek történnek, amelyek lehet, hogy valamilyen bürokratikus előírás követelményeit kielégítik, de mást nem. Például, hogy két egészen vad példát mondjak, az ásványvízre ráírják azt, hogy előállítási hely: Margitsziget, ezt nem tartják kielégítőnek, szükségesnek tartanák az utca és a házszám megjelölését is, miközben a Margitszigeten egyetlenegy ásványvíz-forgalmazó cég van. Vagy például gyümölcslevek esetében annak feliratozása, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz. Ugyan az élelmiszerkönyv előírásai szerint valóban kifogásolható, fölvethető ennek jogossága, másik oldalról szerintem a fogyasztó számára igenis fontos információt ad; és még számtalan példát lehetne mondani.
Én is szeretném hangsúlyozni azt a szempontot, hogy együttműködés, de meggyőződésem, hogy a beszállító-kereskedelem között ez az együttműködés nagyon szépen alakul, ebbe a kormányzat és a hatóságok együttműködését is bele kell vonni. Továbbá én szeretném javasolni azt, hogy a civil szervezetek ellenőrző tevékenysége mellett a szakmai szervezeteknek valamilyen törvény által szabályozott ellenőrző hatáskört adjanak. Ennek az a racionalitása, hogy a szakmai szervezetek a piacon a tisztességes piaci verseny feltételei felett is őrködnek, jelen vannak, látják azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek, és tudják jelezni. Meggyőződésem, hogy a fogyasztóvédelem, mint hatóság a legjobban szervezett munka esetén sem képes a piac teljes körű ellenőrzésére. Nem volna hiba, sőt kifejezetten helyes volna a szakmai szervezetek, beleértve a kereskedelem szakmai szervezeteit is, szervezett és törvényileg szabályozott bevonása. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Külön köszönöm az őszinteségét, ami nyilvánvalóan mindenkinél természetes, de azt gondolom, hogy ma hangzott el udvariasabb hangvételű hozzászólás is, de nem azért vagyunk itt, hogy udvariaskodjunk egymással, tehát így értettem.
Azt szeretném kérdezni viszont, hogy az állami hatóságok részéről van-e valami mondanivaló erre, és utána kezdenénk bele a bizottság tagjainak kérdéseibe. Akar-e valaki reagálni esetleg? (Nem jelentkezik senki.) Jó, rendben, köszönöm szépen. Akkor a bizottság tagjait és állandó meghívottait kérdezem. Geberle képviselő asszony.
Képviselői kérdések, megjegyzések
GEBERLE ERZSÉBET (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr, és azzal kezdeném, hogy előre elnézést kell kérnem, ha nem tudom végigülni a bizottsági ülést, de annyira felgyorsult a plenáris ülés, hogy az eredetileg hét órára kiírt törvényjavaslat, amelyikben szónoklatot kell tartanom, valószínűleg előrejön 3-ra, úgyhogy elnézést kérek, hogyha nem fogom tudni végigülni a bizottsági ülést.
Azzal kezdeném, hogy én minden megjelent áruházláncot ismerek. Azt nem mondom, hogy minden üzletét, de nyilvánvalóan ez lehetetlen is volna, de mint nő és háziasszony, ez nálam valahol mindig kedv- és időfüggő, illetve helyfüggő, hogy éppen hol ér a bevásárlás kényszere, és akkor oda megyek vásárolni. Tehát minden áruházláncot ismerek, akik itt megjelentek, ezért nem is beszélnék a panaszkönyvi beírásjellegű észrevételekről, inkább általánosságban szeretnék egy-két olyan dolgot kiemelni, amivel az említett és megkapott anyag sem foglalkozik, illetve ez a jópofa kis füzetecske sem, amit most megkaptunk.
Annyit még elöljáróban, hogy én azt gondolom, nagyon fontos elmondani azt, hogy köszönjük azokat a tanácsokat, amelyeket önöktől hallottunk, hiszen ennek a bizottságnak az egyik feladata az, hogy a fogyasztóvédelem összes szereplőjének a tapasztalatait összegyűjtve az Országgyűlés, a törvényhozás elé egy olyan anyagot tegyen le, amiből a saját tapasztalatok leszűrésével a törvényhozásnak akár feladatot is lehet adni. Ebből a szempontból nagyon informatívak voltak a képviselők által elmondott anomáliák, hogy ők hogyan látják, hiszen nem biztos, hogy mindig ugyanazon az oldalon ülünk.
(Az elnöklést dr. Hankó Faragó Miklós, a bizottság alelnöke veszi át.)
Az a néhány észrevétel, amit szeretnék megtenni, a következő. Nagyon sokszor tapasztalom azt, ugye, minden áruházlánc bevásárlókocsikkal dolgozik, és a bevásárlókocsik higiénés állapota igen sok kívánnivalót hagy maga után. Ezek között is, én nem tudom, hogy az ÁNTSZ, vagy az illetékes hatóság miért nem lép fel annak érdekében, hogy mondjuk kisgyerekeket, akik nem karon ülő gyerekek, hanem már földön járó kisgyerekek, miért lehet beletenni a bevásárlókocsikba a sáros, kutyakakis kiscipőjükkel, hiszen ezekbe a kocsikba mi élelmiszereket teszünk be. Egyetlen olyan áruházláncnál találkoztam a bevásárlókocsikat tartó helyen felirattal - a CORA áruházban -, hogy megkérik a kedves szülőket, hogy a gyereket ne tegyék bele a kocsiba. Jó lenne, ha ebben lehetne valamit tenni. Ezt egyébként több választópolgár kifogásolta már, nem tudom, hogy erre az ÁNTSZ miért nincs annyira kihegyezve, hiszen ez elég sok egészségügyi problémát okozhat.
A másik ilyen ügy, amikor bankkártyával fizet az ember. Én értem, hogy a bankkártyával való fizetésre ösztönöz minket az összes áruházlánc, ugyanakkor sokszor találkozom azzal, hogy a pénztárnál ki van írva, hogy az OTP ilyen és ilyen számú rendelkezése alapján én mutassam be a személyi igazolványomat. Ez nekem nem probléma, de egyrészt én azt gondolom, hogy a pénztárosnak sincsen olyan hatósági jogköre, hogy az én akármilyen fényképes igazolványomat elkérje, egy. (Közbeszólások: De van.) Van? Akkor rosszul tudom. Kettő, én nem vagyok ügyfele az OTP-nek, én másik banknál vagyok. Ezt nekem mindig azzal szokták magyarázni, hogy ez az én védelmemben van, hiszen ha valaki az én bankkártyámmal jogosulatlanul szeretne fizetni, akkor ez engem véd. Én azt gondolom, hogy a bankkártya-tulajdonosok, miként a bankkártyát használók többsége tisztességesen használja a saját bankkártyáját, és ne azokat büntesse a rendelkezés, akik rendeltetésszerűen, saját bankkártyát használnak, hanem azt, aki ezzel vissza szeretne élni. Ez nem azért fontos, csak egy abszolút kényelmi szempont a bevásárlók szempontjából, hiszen amikor az ember a pénztárnál van és fizet, csomagolja, pakolgatja az áruját, akkor - legalábbis én - nem szívesen kotorássza elő az igazolványát ahhoz, hogy bemutathassa.
Egy utolsó észrevétel, ami általános panasz szokott lenni. Az előre a prospektusokon és mindenféle hirdetési újságban meghirdetett akciós árukkal kapcsolatban én értem, hogy előre be kell csalogatni a vásárlót az áruházláncba, de nagyon sokszor kiderül ezekről a hirdetésekről, hogy 1-2 darab található az akciós árukból az áruházban, aztán, ha már úgyis ott van a vevő, akkor úgyis fog vásárolni. Nem mondom, hogy általános, de több ilyen panasszal találkoztunk már itt az eseti bizottság ülésein is, hogy ez ellen nem lehetne-e valamit tenni.
(Az elnöklést Alexa György, a bizottság elnöke veszi át.)
Az ÉFOSZ képviselőjének hozzászólására: én azt gondolom, a hatóságok nem azért büntetnek, hogy bevételekre tegyenek szert, bár nyilván ez is egy szempont, inkább megpróbálnak olyanfajta elrettentés lenni, ami talán visszatartja az élelmiszerpiac szereplőit attól, hogy szabálytalanságokat kövessenek el. Nyilván, hogyha ez igazságtalan, és ahogy ön elmondta, kipécézik jószerével a nagy előállítókat, akkor ez igazságtalan, és ez ellen tenni kell valamit, de a nagy számok törvénye szerint azokat éri el a több ellenőrzés, ahol több a fogyasztó, ahol több az üzlet, több az áruház.
Ennyit szerettem volna mondani, és még egyszer, én a magam részéről köszönöm ezeket az észrevételeket, mert fontosnak tartom, hogy abban a jelentésben, amit a bizottság a munkája végeztével elkészít, abban ezeknek teret lehet adni, és akkor akár a törvényhozás felé is meg lehet fogalmazni feladatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Gógl képviselő úr.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy picit bajban vagyok, mert azt gondoltam, hogy bizottságunknak azért nem kell a kocsik szintjére lemenni.
Amit hallottunk, abban számomra az volt a döntő elem, hogy egy folyamatkontrollhoz adjunk segítséget, ami a termeléstől, termesztéstől a vevőig tart, hogy ott hol vannak anomáliák. És van egy határpont, hogy az Unióba kerültünk, és most a termékek, amelyek valahol termelődnek, termesztődnek, néha úgy kerülnek be a piacra, hogy az uniós határon jönnek be valahol, és attól kezdve futják saját útjukat a vevőig, vagy Európában termesztik, termelik őket, és ugyanígy futnak. Az első belépés helye nem mindig Magyarország, és akkor bejön úgy a rendszerbe, hogy nekünk kellene biztosítani vagy az adott áruházláncnak, amely ezt termékként aztán forgalmazza, hogy hol van itt gond, mert ilyenkor a technológiai kiesik. A technológiai kontroll ugyanis az adott helyen történik, és a piacra való kerülést, a megfelelést valahol máshol ellenőrzik. Az szerencsés, mint a Tesco említette, hogy élelmiszerben 80 százalékban magyarországi termesztésű-termelésű helyről hozzák, tehát itt van lehetőség a technológiát kontrollálni, sőt a piacra kerülés megfelelését is; gondolok itt a szermaradványokra.
És még egy, hogy igazán a feketeszféra kontrollja is bizonyos esetekben kiesik, mert úgy kerül be a rendszerbe, hogy korábban nem kontrollálta senki sem az előállítást, sem a piacra kerülésnek, a rendszerbe kerülésnek a kontrollját. Ezért itt maga az anyag, amit kaptunk, az azért érdekes, mert az élelmiszerek esetében 84 százalék a kifogásoltság, de nem mindig nagy kockázatot jelentő kifogásolási elemek vannak, holott az élelmiszerek hosszú távú fogyasztása, vagy aktuális fogyasztásának kockázata nem biztos, hogy a címke szintjén jelenik meg.
A másik, ami nem reprezentatív, mert a könnyűipari termékek, a napolaj meg egy grillsütést segítő valami, nem hiszem, hogy ez reprezentálna egy könnyűipari termékcsoportot. Magam azt gondolom, hogy az egységes ellenőrzés, jogértelmezés és az abban lévő rendszerhibák kiküszöbölésének két elemét látom, és az egyikben úgy érzem, van is szerepe bizottságunknak vagy a parlamentnek. Ez az, hogy ilyen feltételek mellett, amikor az Unió határán kívülről jönnek a termékek, vagy uniós országból jönnek a termékek, és kisebb hányad az, ami kontrollrendszer, kisebb az, amelyik, bár azt hiszem, egy lánctermék kontrollja valóban biztonságot ad, de jó volna újragondolni az ellenőrző hálózatot.
Korábban egy nagyon decentralizált munkaegészségügyi, tehát technológiai és élelmiszer-biztonsági hálózata volt Magyarországnak a Köjál hálózata. Ezt a Köjál-hálózatot a tisztiorvosi átalakítás megtartotta, viszont az elmúlt években, talán két évvel ezelőtti centralizálása nem biztos, hogy szerencsés volt, mert a centralizált rendszer a saját világát élve az adott térségnek ad szemléletet, és innen jönnek az anomáliák, hogy az egységes értelmezés, jogértelmezés, egységes gyakorlat, az egységes technológia sem mindenben felel meg, mert a laboratóriumi centralizálás a kisebb térségek kontrollálási lehetőségét lecsökkentette.
Javaslom, bizottságunk tegyen javaslatot arra, hogy gondoljuk át, vagy gondolja át az azért felelős miniszter, minisztérium, hogy megfelel-e az európai árumozgás kontrolljának a jelenlegi tisztiorvosi hálózati rendszer, azon belül különösen a fogyasztott áruk kontrolljának a rendszere. Nagyon sok olyan dolog hangzott el, ami számomra nagyon szimpatikus, és valahol abban kellene gondolkodnunk, hogy megerősítsük nem is a termelés-termesztés kontrollját, a kibocsátott áru kontrollját, hanem a nagykereskedelmi raktározás, a disztribúció és végül az eladás láncának, elágazási pontjainak kontrollját. Most valami furcsaság történik, és erre utalt végül is a képviselő asszony is, amikor a kocsik szintjén érzi a gondot. Én azt hiszem, hogy egy folyamat sok elágazási pontján van gond, és valahol ott kellene nekünk lépnünk részben rendszerszerűen, részben szabályozásszerűen.
Talán még egy dologról nem esett szó, hogy minden vásárló valahol egy kontrollt jelent, egy tudatos vásárlói magatartás kialakítása a fontos, ami valahol az oktatásunk része is tudna lenni. Én körülbelül ennyit szólnék ehhez hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Próbálom betartani, hogy az egyik oldal, másik oldal képviselője kérdez. Lombos képviselő úr.
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Én nem voltam miniszter, ezért én kevésbé fogok a tanácsokra hagyatkozni, és nagyon remélem, hogy a kocsi szintjére se megyek le.
Én tudtam, hogy ma a nagy áruházláncok képviselőivel találkozhatunk, és vettem a fáradságot, Balassagyarmaton a Spar és a Lidl mellett a salgótarjáni Tescoba, Dunakeszin az Auchanba és a CORA-ba volt szerencsém elmenni. Bár a CBA-t nem tudtam megcélozni, de ez nem jelenti azt, hogy nem ismerem. Azt kell mondanom, hogy a fogyasztóvédelem elsősorban a fogyasztók érdekében egy olyanfajta tevékenység, ami védi a fogyasztót mindenféle olyan ügyektől, ami az elmúlt évben, elmúlt hónapokban gyakorlatként megjelent. Én a múltkor azt mondtam, hogy ez nem a gyakoriság megnövekedését jelentette, hanem talán inkább a kommunikációval próbáltuk a közvélemény tudomására hozni, hogy vannak ilyen esetek is.
Én úgy látom, hogy alapvetően a fogyasztóknak, a vásárlóknak a kiszolgálása már egészen széles körű az országban, és úgy látom, hogy mindent megtesznek a nagy áruházláncok a vásárlók jó kiszolgálása érdekében. Engem érdekelne, bár Hardy igazgató úr utalt rá, hogy az import és hazai termékek közötti arány mekkora, a többi áruházláncnál ez körülbelül milyen nagyságrendet képvisel, mert úgy gondolom, hogy a behozott áruk minőségét tovább kell egészen jó színvonalon tartani ahhoz, hogy a válasz a vásárlókhoz eljusson egy még megfelelő szintig.
A másik: érdekelne engem, hogy a viszonteladók aránya a nagy áruházláncoknál hogyan jelenik meg, hiszen itt is, a megvásárolt áru további értékesítésénél a szavatosság nagyon fontos szempont lehet, ami megjelenik a vásárlónál. Én nem szeretem, hogyha az áruházba bemegyek, és mondjuk péntek délután szombatra-vasárnapra tejet akarok venni 23-án, és 23-i tej van a polcon. Én nem szeretem, hogyha például kenyeret akarok venni mondjuk 23-án, és 24-i szavatossági idő van a kenyér csomagolásán. Én azt szeretem, hogyha olyan áruhoz tudok jutni, amit én hosszú távon tudok használni a szavatossági időn belül, és nem kell eldobni azért, mert mondjuk, megsavanyodik a tej, vagy megpenészedik a kenyér, hogy egészen vulgáris és konkrét legyek.
Tehát az mindenképpen fontos szempont, hogy a vásárlók kiszolgálása olyan szinten történjen, hogy ne arra a napra vagy a következő napra tudjon a háztartás ellátására árut hazavinni, hanem hosszabb távra is, mert erre szüksége lehet.
(Az elnöklést dr. Hankó Faragó Miklós, a bizottság alelnöke veszi át.)
Mindenesetre az látszik, hogy a vásárlók érdekében nagyon sok olyan döntés született az áruházláncok életében, de a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek életében is, ami a mi, a vásárlók érdekeit szolgálják. Nagyon remélem, hogy ez az elkövetkező időszakban is így lesz, és nem baj, nem bánom, hogyha különböző olyan információk jutnak tudomásomra, ami a médiából az elmúlt időben elég gyakran előfordult, mert ez azt jelenti, hogy feltárjuk a problémákat, a hiányosságokat, és próbálunk ezen úrrá lenni. Nagyon remélem, hogy egyre kevesebb olyan áru jut el a vásárlókhoz, amely problémát okozhat a vásárlóknak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hogyha szabad, akkor egyrészt én folytatnám az ülés vezetését, másrészt összegyűjtenénk az észrevételeket, kérdéseket. Most Molnár Béla alelnök úr következik, utána Bagi Béla képviselő úr, majd Koszorús László alelnök úr, és utána, ha még van jelentkező, természetesen mások is.
Parancsoljon, képviselő úr.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Zs. Szőke Zoltán úr néhány gondolatához kérdeznék vissza, ha lehet, mert megragadtak bennem, nagyon tanulságos gondolatokat mondott. Az egyik például az, hogy ne csak a kereskedőnél, hanem a gyártónál is legyen ellenőrzés. Én rögtön először azt akartam mondani, hogy ez itt valami nagy tévedés, hiszen a beszállítók között vannak magyar gyártók és vannak külföldi gyártók, ezért a magyar hatóságnak hatása csak a magyar gyártóra lehet, és az első gondolatom az volt, hogy akkor most kiszúrunk a magyar gyártókkal, hogy őket ellenőrizzük, és a külföldit nem.
De azt gondolom, hogyha továbbgondoljuk, önnek igaza van, legyen ellenőrzés a gyártónál, a magyar gyártónál, de nem büntetéscentrikus ellenőrzés, hanem irányadó ellenőrzés, mert ebben az esetben, ha önök magyar gyártóktól vásárolnak, biztonsággal vehetnek jobb minőségű terméket, mint az ellenőrizetlen, bárhonnan beérkező termék esetében. Ezt én azért érzem fontosnak, mert a fogyasztóvédelem olvasatunkban egyúttal piacvédelem is, és a Magyar Országgyűlés bizottságának a magyar piacot, a magyar termelőt is védenie kell. Ez szubjektív gondolatom, nem tudom, hogy képviselőtársaim mennyire osztják, de én ezt erősen hiszem. És ebben az olvasatban éppen a CBA és a Coop az, amely számomra példát adó, hiszen vagy kizárólag, vagy jelentős részben magyar termékeket árulnak. És lehet, hogy amit ön mondott, hogy a gyártónál is legyen ellenőrzés, ez segíteni fogja az önök munkáját is.
A másik viszont az, hogy a láncoknak van csak jövőjük. Igen, gyakorlatilag láncok, egyéni kereskedők és feketekereskedelem, ez mind jelen van, és a mai napnak az egyik nagyon fontos tanulsága, amit ön is és más is kimondott, hogy a feketekereskedelem ellen sokkal inkább föl kellene lépniük a hatóságoknak, mint eddig. Kétségtelen, hogy könnyebb megtalálni a létező, a bejelentett telephelyen lévő cégeket, viszont azt gondolom, a bizottságnak a mai nap egyik tanulsága az, hogy mindenképpen meg kell teremteni annak jogi alapját, hogy elsősorban a feketekereskedelem legyen felszámolva.
Viszont, ha visszatérünk a láncokra, azt kell mondani, hogy a láncok ellenőrzésében olyan százalékok vannak, mint amit Gógl képviselőtársam is mondott, a 84 százalék, más termékeknél 60 százalék, 55 százalék és így tovább. Olyan magas a kifogásolási arány, ami véleményem szerint messze túl van az elviselhetőségen. Most nem tudom, hogy ez mely áruházláncokra vonatkozik, melyekre nem, mert ez anonim felmérés, de azt hiszem, hogy ha ezt az adatot megnézzük, akkor vissza kell kérdezni, hogy önök szerint jogosak ezek a vélemények? Hiszen többször érintették azt, hogy az ellenőrzések stílusával, illetve irányával nem minden esetben értenek egyet. Vajon jogosak, és azért ilyen magas a szám, vagy nem jogosak, és akkor az ellenőrzés felépítését, az egységes ellenőrzési rendszert kellene megváltoztatni. Bocsánat, ahogy önök mondták, ki kellene dolgozni az egységes ellenőrzési rendszert, és ez is a mai napnak az egyik tanulsága. De hát, ha önök ezt követelik, azt hiszem, ez a bizottságunk egyik feladata lesz, hogy ebben a kérdésben lépjen. De akkor is úgy érzem, hogy ha 5 százalék alatt van egy kifogásolási arány, akkor az nyilvánvalóan a napi munkában benne van.
Hardy Mihály úr azt mondja, hogy a folyamat a fontos, és nem a konkrét eset. Tisztelettel azt mondom, hogy a vevő a konkrét esetben károsodik. Lehet a folyamat szép, de ha a végeredményben, a konkrét esetben károsodások vannak, és ilyen magas százalékkal, akkor lehet szép a folyamat! Itt mondhatjuk mindannyian, hogy mindenkinek milyen minőségbiztosítási rendszere van, de ha 5 százalékot vagy 10 százalékot meghaladnak a kifogásolási arányok, 50-60-80 százalék, akkor bocsánat, baj van a folyamatukkal, nézzék meg, nem jó. Ilyen magas kifogásolási arány egyszerűen elfogadhatatlan. Vagy nem jó az ellenőrzés? De azt hiszem, a mai közbeszéd a nagy áruházláncokat ezzel a magas kifogásolási aránnyal emlegeti, mert mindenkinek annyi problémája van a nagy láncokkal.
Igazából, ha megengedik, én most provokálom önöket. Mondják meg, hogy miért ilyen magas a kifogásolási arány, és hogyan lehet alacsonyabb. Mert ha van egy fogyasztóvédelmi bizottság, az egyszerűen nem léphet át ilyen 50 százalék fölötti, sőt azt mondom még 10 százalék fölötti kifogásolással működő láncokon sem. Tehát ezt a kérdést ma vagy meg tudjuk beszélni, vagy tudunk rá találni megfelelő dolgot, vagy gyakorlatilag nem érte el a célját a mai nap. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi Béla képviselő úr (Vadász Sándor jelentkezik.), és utána adnám meg a szót a válaszadásra.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Meghívottak! Eseti bizottságunk korábbi ülésén is, szinte minden egyes alkalommal fölvetődött az egységes jogértelmezés és az egységes ellenőrzés kérdése. Azt hiszem, ennyit már most megelőlegezhetünk, hogy ezen változtatnunk kell. A legutóbbi bizottsági ülésünket megtisztelte miniszter úr, ő is így látja, tehát minden bizonnyal ezen a területen előrelépés lesz.
Az én gondolatom, és nem is konkrétan az önök beszámolójához szeretnék hozzászólni, mert önök az egész vertikumnak a végső felét vagy negyedét képviselik, de ha mi itt valódi és reális fogyasztóvédelemről akarunk beszélni, akkor az egész vertikumot figyelembe kell venni, mert vannak olyan elemek, amelyek például csak az előállítónál ellenőrizhetők. Például a friss zöldség, gyümölcs esetében ilyen a szántóföld. Ez egy európai uniós elképzelés is, hogy a szántóföldtől az asztalig történik az ellenőrzés; remélhetőleg majd nálunk is ez egy reálisan bekövetkező célként fog megjelenni.
De ha már ezt az egész vertikumot vizsgáljuk, és ha elnök úr megengedi, egy-két gondolat erejéig eltérnék a mai nap szorosan vett tárgyától, mert feltétlenül szóba kell hozni, illetve még előtte kérdés gyanánt fölhoznám, hogy egy kérdést is föltegyek, hogy önök ezzel a szántóföldtől az asztalig programmal foglalkoznak-e, tesznek-e ebben lépéseket, vagy pedig úgy gondolják, hogy mindenkori hatósági feladat ezt az önök részére produkálni.
Ha a vertikumot nézem, elkerülhetetlen lesz az etikus kereskedelemmel is foglalkozni. Valószínűleg önök erre majd azt mondják, hogy ez nem az önök asztala, illetve nem a mai nap tárgya, de ha Magyarországon valakinek baja van az élelmiszerláncokkal - és még azok is, akik ma nem kerültek ide meghívásra, elsősorban abból az irányból hallottam nagyon komoly kritikát -, akkor ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Nem is elsősorban a vevő oldaláról, bár ott is megfogalmazódott a tájékoztatási probléma, hosszú sorok állnak a pénztárnál, holott azzal az ígérettel hívják be őket, hogy nagyon gyorsan sorra kerülnek a pénztárnál. Szakképzetlen a személyzet, aki nem tud információt adni az áruról, poros áruk vannak a polcon, vagy például - ezt már beszállítótól hallottam - a bor vonatkozásában a szabad ég alatt, a napon tárolják a minőségi bort. Ezt a részét nem folytatom tovább, inkább visszakanyarodnék az etikus kereskedelem részéhez.
Ha tudnának válaszolni, vagy ha önök nem, akkor kérem az illetékeseket, hogy írásban próbálják megválaszolni ezeket a következő címszavakban fölsorolt kérdéseket - bizonyára mindannyian tudják, hogy miről van szó -, ilyen a listázási pénz, a polcpénz, a bónusz, a születésnapi pénz kérése, a reklámhoz való hozzájárulás, az akciók beszállítók által való finanszírozása, és ennek a további nagy trükkjeiről most nem is akarok beszélni. Vagy például a friss zöldség-gyümölcs esetében eltűnik a visszáru, vagy pedig akkor értesítik a beszállítót, hogy vigye vissza, amikor már csak a trágyadombra viheti. Teljesen indokolatlan minőségi kifogások ürügyén a levonások, arról már nem is beszélve, hogy vannak rövid, a szerződéstől eltérő határidejű rendelések, és ezzel fenyegetve érzi magát a beszállító, hogy nem tud megfelelni a szerződésnek. Újabban fölvetődik egy ilyen is, hogy az elektronikus átutalásért - ami szinte példátlan számomra - pénzt kérnek, tehát a működési költséget fizettetik meg. Nem tudom, hogy hol a határ, hogy legközelebb a beszállítónak kell a takarítónőt is meg a pénztáros bérét is esetleg kifizetnie?
Én most itt a zárójelet bezárnám, mert a mai napunknak nem ez a témája, de ha az egész vertikumot nézem, akkor ez nagyon is szorosan hozzátartozik, és ha nem ez az eseti bizottság, de erre vissza kell térnünk, mert ez nem tűrhető, hogy a beszállítók ilyen megalázó helyzetbe kerüljenek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Koszorús László alelnök úré a szó.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is meg szeretném köszönni, hogy elfáradtak a mai bizottsági ülésünkre. Mint ahogy már elhangzott, viszonylag sok területtel foglalkozunk, az önöké is egy ilyen kiemelten fontos terület. Nekem egy rövid, gyakorlati jellegű észrevételem lenne, de előtte mindannyiuknak meg szeretném köszönni azt a fajta korrekt tájékoztatást, ami felé egyre jobban haladnak önök is, hiszen a fogyasztót elsősorban tájékoztatással lehet rábírni arra, hogy fogyasztói jogaival később tudjon élni, tehát nagyon fontos munkát végeznek.
Nekem egy rövid kérdésem lenne: főleg az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan szerintem a közvélemény akkor figyelt föl, amikor november-december környékén a MEGA Trade-es botrány kirobbant. Akkor az átlagfogyasztó is döbbenten kapott a fejéhez, hiszen az derült ki rengeteg olyan termékről, amiket nap mint nap fogyasztottunk, vagy vásároltunk mi, fogyasztók, hétköznapi vásárlók, hogy egyszerűen át voltak címkézve, lejárt a szavatosságuk. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, csak kiderült rögvest utána, hogy szinte minden boltban megtalálhatóak voltak ezek a termékek.
Én azt szeretném megkérdezni, hogy ez pontosan hogyan történik önöknél? Szeretném, ha adott esetben végigmennénk rajta röviden, egy-két mondatban, hogy önöknél hogyan történik egyáltalán az áruátvétel. A birtokomba jutott egy 2006. október 1-jétől 2006. november 30-ig tartó számlázási lista, ami pont ettől a MEGA-Food Kft.-től jött, és ebben a 42 oldalban pontosan le van írva, hogy pontosan mely cégek vásároltak azokból a termékekből, amelyeket a botrány keretein belül lefülelt a hatóság; lekvárokon meg különböző húsipari termékeken át, a tejporokon keresztül a különböző élelmiszerekig. Hogy történik mégis ez önöknél, amikor átveszik a terméket, hogyan ellenőrzik, vagy van-e mód arra, hogy megnézzék, hogy ténylegesen jó minőségű ételt vagy élelmiszert vesznek át.
Már akkor egypáran itt a parlamentben fogyasztóvédelemmel foglalkoztunk, és talán nem árulok el nagy titkot, hogy mindegyik boltban jártam utána, és most nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni, de azért a jelenlevők cégeiben is tűntek el a sorokról, polcokról ételek. Ahogy a fogyasztóvédelmi hatóságok felméréséből, tájékoztatásából kiderült, a MEGA Trade-s botrány meg ez az élelmiszer-áthamisítás, átcímkézés régebb óta működő történet az önök szférájában.
Tehát a családok százezreinek egészségét hogyan lehetne mégis úgy megvédeni, hogy talán az önök árubeszerzéssel foglalkozó szakemberének egy kicsit talán jobban oda kellene figyelnie, mert a tanulságok alapján, ez a 42 oldal arról tanúskodik, hogy nagy mennyiségben vásároltak a nagykereskedelmi áruházaktól. Tehát ez hogyan történik, és ezen a kis, apró területen volt-e valamilyen változás, hiszen itt több tízmilliós tételek vannak, amiket önök rendeltek meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben további képviselői kérdés, észrevétel nincs, akkor egyrészt a válaszadásra, másrészt a reagálásra adom meg a lehetőséget. A jelentkezés sorrendjében önnek, uram, és utána önnek. Parancsoljanak!
VADÁSZ SÁNDOR (CORA Magyarország Kereskedelmi Kft.): Köszönöm szépen a szót. Én egy kérdést szeretnék feltenni. Ugyan itt elhangzott többünk részéről...
ELNÖK: Bocsánatot kérek, hogy közbeszólok, kérem szépen mindenkitől, hogy mutatkozzon be, amikor még egyszer szól; a jegyzőkönyv kedvéért. Köszönöm.
VADÁSZ SÁNDOR (CORA Magyarország Kereskedelmi Kft.): Vadász Sándor vagyok a Corától.
Én kérdezni szeretnék valamit, hiszen itt többen beszéltünk az együttműködésről, és mindazonáltal, hogy tényleg megtisztelve érezzük magunkat, hogy részt vehetünk ezen a mai bizottsági ülésen, önök bizonyos számokra hivatkoznak, amelyek egy anyagból származnak, amelyet önök ismernek, és mi nem ismerünk. Számomra nemhogy ijesztő, hanem ennél még több is a 84 és egyéb százalék. Nem tudom, hogy ezek milyen termékcsoportokra, mire vonatkoznak. Nyilván nem tisztünk megismerni ezt az anyagot, de talán ezekről a számokról egy picit többet kérünk, mielőtt érdemben reagálunk a felvetett kérdésekre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mivel kérdés hangzott el, engedelmükkel Molnár Béla alelnök úrnak adnám meg a szót, aki nyilvánvalóan tud erre válaszolni.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Az Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség honlapjáról letöltött 2005. augusztus 8-12-ig terjedő időszak soron kívüli áruházlánc-vizsgálatának eredménye. Nyilvános, a honlapon ott van mindenki által elérhető módon.
ELNÖK: Mielőtt folytatnánk a sort, Koszorús László alelnök úr is szeretne még egy mondatot.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Bocsánat, csak az előbb lemaradt. Még annyi a megjegyzésemhez kapcsolódóan, hogy természetesen várom az önök válaszát, mert értelemszerűen bizottságunk októberben le fog tenni egy határozati javaslatot. Eltökélt szándékunk az, hogy azok a tételek, amiket önök súlyosnak neveznek, a 100 ezer, 280 ezer meg 500 ezer forintos büntetéseket, lehet, hogy ezeket megvizsgáljuk, és ebben kérem majd az önök együttműködését. Értelemszerűen meg fogjuk keresni önöket is, hogy mi a véleményük erről, de abban biztos vagyok, hogy a 100 ezer forintos bírságtételek önöket sem tartják vissza, sőt zárójelben jegyzem csak meg, hogy talán még kalkulálnak is ezekkel. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék, Török képviselő úr.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Csak egy mondat, és csak azért, mert a statisztikára hivatkozott mindenki, a jegyzőkönyv kedvéért. Az ellenőrzés tapasztalatait összefoglaló első oldalon lévő diagram azt jelzi, és félreértelmezték valószínűleg képviselőtársaim, hogy a 173 ellenőrzött egységből 145 egységben találtak valamilyen élelmiszer-típusú, élelmiszerrel összefüggő szabálytalanságot. Ez lehet, hogy egy apróság volt, lehet, hogy komolyabb, és ez a 84 százalék ezért volt csak riasztó, de ez itt az egységek számára vonatkozik, nem pedig az ügynagyságra. A statisztikát érdemes jól értékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy Vadász úr szeretne-e még szólni, vagy befejezte az iménti felszólalását? A kérdése elhangzott, és nem tudom, hogy szeretné-e folytatni, de természetesen nem akarom erre erőszakkal rávenni, csak kérdezem.
Vadász Sándor válaszadása, reagálása
VADÁSZ SÁNDOR (CORA Magyarország Kereskedelmi Kft.): Köszönöm szépen. Igen, természetesen. Így már értem, tehát gyakorlatilag egy 60 ezer árucikket forgalmazó áruházban, ha egy valamilyen hiba történt, akkor az már itt szerepel ebben a statisztikában, és nem egy adott termékkörről beszélünk, és azt mondjuk, hogy annak a termékkörnek a 84 százaléka volt kifogásolt. Azt gondolom, hogy ez fontos, és erre vonatkozott a kérdés.
Pár szót talán a magyar áruk arányáról, ami itt felmerült többször. Több dolog van, egyrészt azt hiszem, büszkén mondhatjuk, hogy szinte mindenkinél hasonló arányban jelen vannak a magyar áruk. Ahol valamilyen egyéb ok miatt, mondjuk, hogy Magyarországon viszonylag kevés banán terem, illetve kevés rizs vagy egyéb termék van, ami inkább a választékbővítés célját szolgálja, de alapvetően mindenki a magyar agrár-élelmiszeripar termékeire alapozza szortimentjét, ez nagyon fontos dolog. Viszont azt szeretném mondani, hogy fogyasztóvédelmi szempontból pusztán az, hogy egy áru magyar áru, ez nem jelent igazán garanciát.
Tehát, ha arra gondolunk, hogy milyen lejárt, kiengedett, újrafagyasztott, újra kiengedett és újra visszafagyasztott hústermékek kerültek elkobzásra, illetve az ellenőrzések során elő, erre azt kell, hogy mondjam, hogy van tisztességes kereskedő, van tisztességes élelmiszer-előállító, és ugyanúgy megvannak a piac tisztességtelen szereplői. Ezeket el kell választani egymástól. Én azt gondolom, nem azért jó valami, mert magyar, mert ha azt is 20-szor oda-visszafagyasztgatják, akkor ugyanúgy a vásárlók nagyon komoly élelmiszer-biztonsági kockázatot szenvednek el. Tehát önmagában nem az áruk magyar jellege határozza meg az élelmiszer-biztonsági kockázatot, illetve a fogyasztó védelmét.
Szó esett itt a vertikumról: ez az, amit mi inkább termékpályának nevezünk, ez a szántóföldtől az asztalig tartó szakasz. A nyomon követhetőségnek megvannak a szabályozott keretei, mindenki vissza tud lépni egyet a beszállítójához, megvan a termékfelelősség láncolata az élelmiszer-előállításban, vissza lehet követni. Minden egyes termelési, élelmiszer-előállítási fázisban megvannak azok a hatóságok, akik jogosultak ellenőrizni az élelmiszer-előállítást. Ez a dolog működik, és nem hiszem, hogy itt komoly probléma van. Az pedig mindenkinek saját jól felfogott érdeke, hogy azoknak a márkáknak az esetében, amelyre ők vagy a logójukat, a nevüket ráteszik, vagy azt mondják, hogy ezek a termékek csak ebben és ebben az áruházban kerülnek forgalmazásra, ott tényleg visszamenjenek a termelés, az élelmiszer-előállítás minden egyes fázisába, és kellő információval rendelkezzenek a feltételrendszerről, ami az élelmiszer-előállítás minden pontján meghatározza az ebben részt vevők felelősségeit, kompetenciáit. Köszönöm szépen.
(Az elnöklést Alexa György, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Elnézést kérek, de a sajtó képviselői kihívtak, ezért ki kellett mennem.
Úgy látom, Széplaki Ferenc a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Kht.-tól szeretne szólni, aztán ön következik majd, az FVM képviselője. Utána új kört nyitunk, mert én is szeretnék kérdéseket feltenni, de én majd udvariasan megvárom a végét. Tessenek parancsolni!
SZÉPLAKI FERENC (Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Kht.): Széplaki Ferenc vagyok, a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Közhasznú Egyesületnek az elnöke.
Üdvözlöm azt az elhangzott gondolatot, hogy végül is felismerte mindenki, aki itt, ennél az asztalnál ül, hogy mindenki valamilyen szinten fogyasztó. Az elhangzottakhoz én apró kérdéseket tennék fel, valószínű, hogy valamikor az idők folyamán ezek hosszabb távon meg fognak oldódni.
Az első: az összes jelenlévő áruházláncnál a kenyér tiszteletét szeretnénk kérni. A kenyér kezelését, tárolását, a fogyasztó kezébe való eljutásának pillanatát az ÁNTSZ-től a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségig nagyon komoly irányt adó rendeletekkel szabályozzák. Ezt nem látom, hogy bármelyik áruházláncnál is megvalósulna, itt legyen a zacskó nagysága, illetve annak minősége meghatározó. Én úgy gondolom, fontos, hogy egy 1 kg-os kenyeret egy zacskóba, ami erre van rendszeresítve, az elárusító ponton bele lehessen tenni, és ne valamilyen külön tornamutatvány legyen, és ne essen ki abból a zacskóból. Ez lehet egy francia kenyér, legyen egy hagyományos magyar kilós kenyér. Rengeteg kenyértermék van most már hála a jó Istennek Magyarországon, én úgy gondolom, hogy mindegyikre ezt valahogy sztenderdizálni kellene.
A következő az akciós termékek jelenléte. Üdvözöljük az olcsó árszintű termékeket is, de egyetlenegyet szeretnék ezekhez hozzátenni: a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség előírja, hogy az akciós termékre ki kell írni azt, hogy miért akciós, azért, mert hiányos a termék, azért, mert sérült annak a csomagolása, vagy mert a lejárati idő rendkívül közel van. Nagyon sok esetben nem találkozunk ezzel. Volt olyan társadalmi szemlénk az egyik, sajnos nem jelenlévő áruházláncban, ahol például raklapokon, nagyon kellemes árszinten ki volt téve dobozos tej, csak egyetlenegy dolog nem volt feltüntetve, hogy azok a termékek hibás csomagolásban kerültek ki a forgalomba, és folyik ki belőlük a tej. Egy hosszabb tárolásnál sejthetjük a bosszúságot, illetve a fogyasztó kárát szerintem meg lehet jeleníteni ebben a kérdésben.
A címkékről: köszönjük szépen, hogy egy újfajta címkézést, egy normálisabb, könnyebben értelmezhető címkézést próbálnak meg bevezetni. Egyet szeretnénk ezzel kapcsolatban jelezni: nagyon sok esetben találkoztunk olyan címkével, amit kicsit gyengébben látó ember egyszerűen képtelen elolvasni, mert nagyon pici a címke, nagyon pici a címkén lévő betű, nagyon nehezen lehet elolvasni, kontrollálni, hogy mik az összetevők. A különböző allergiás tüneteket kiváltó összetevőknél viszont jó lenne, ha valamilyen komolyabb, nagyobb formátumban megjeleníthetők lennének.
Az egységes ellenőrzési protokollt valóban mi is hiányoljuk. Számtalan esetben volt az, hogy egyesületünknek, miután a másik oldal is tagsága, ezek után nagyon sok esetben volt az, hogy találkoztunk olyan esettel, hogy a kontroll, legyen bármilyen hatósági kontroll, teljesen más értéket és irányt mutatott, mint ami egy másik esetben, egy másik üzletben volt. Nem látjuk a párhuzamosságot az ellenőrzés hatásossága között.
Volt olyan jelzés irányunkban, hogy az olcsóbb bevásárlói réteget megcélzó egyik nagy áruházláncnál most már lassan sztenderddé válik az, hogy az előhűtött, csomagolt csirkén a gyártó által felragasztott címke jóval kevesebb súlyt mutat, mint amit a pénztárnál az ottani mérleglehúzó regisztrál; ez esetenként 5-10 dkg. Nem tartjuk teljes egészében etikus kereskedelmi eljárásnak ezt a dolgot.
Azt hiszem, döntően csak ennyi volt, elnézést kérek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Zs. Szőke úr és utána az FVM, ha jól mondtam a nevét.
BIACS PÉTER (Spar Magyarország Kereskedelmi Kft.): Biacs Péter vagyok a Spar-tól.
ELNÖK: Bocsánat! Elnézést kérek. Tessék, parancsoljon, Biacs úr.
BIACS PÉTER (Spar Magyarország Kereskedelmi Kft.): Szeretnék reagálni a fogyasztóvédelmi ellenőrzés egységes gyakorlatára. Az asztal két oldalán egyrészt ülnek a kereskedők, akik egységes gyakorlatot várnak el a fogyasztóvédelemtől, a másik oldalon ülnek a fogyasztóvédelem képviselői, akik a fogyasztók kiszolgálásának jó gyakorlatát várják el. Az európai uniós jogharmonizációtól nem várhatjuk azt el, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok még részletesebbek lesznek, inkább ennek az ellenkezője fog megtörténni. Egy jó példa erre a kereskedelemben a kereskedelmi élelmiszer-eladás higiéniai gyakorlata.
Itt volt egy elég részletes jogszabály, ami természetesen jogharmonizációra került, ez jelenleg is folyik, illetve bizonyos részei már jelentősen leegyszerűsödtek. Itt is két oldalról van szó, a kereskedőkről és a régebben állategészségügyi hatóságról, melynek a munkáját most már a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal foglalja össze. Mivel a két oldalnak eltérőek voltak az értelmezései, ezért javasoltuk közösen - amit Vámos úr is már említett -, hogy hozzunk létre egy munkabizottságot, amelyik kidolgoz egy higiéniai útmutatót. Ez az ellenőrzéseknek az élelmiszer-biztonsági higiéniai része, itt az állategészségügy, az ÁNTSZ és a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat lép be a képbe. Ez a higiéniai útmutató érvényes lenne mind a kereskedőre, mind pedig az ellenőrökre, kvázi egy közös nyelvet beszélnének, hogyha a higiéniai útmutató alapján járnak el.
Javaslom itt a jövőbeli munkában, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban szintén lehetne létrehozni egy ilyen közös munkabizottságot, ahol gyakorlatilag egy fogyasztóvédelmi útmutatót lehetne kidolgozni. Így ki tudnánk zárni annak lehetőségét, hogy különböző helyeken, különböző ellenőrök és különböző üzletvezetők, illetve helyetteseik másképpen értékeljék és értelmezzék az aktuális jogszabályokat. Ez egy viszonylag hosszú munka, mi is most már lassan fél éve dolgozunk ezen; az utóbbi néhány hétben volt szerencsém elnökként levezetni ezt a munkabizottsági ülést. Ha ez elkészül, akkor rendezettnek látjuk ennek helyzetét.
A másik, amire szeretnék reagálni, a MEGA Trade-botránnyal kapcsolatos áruátvételi kérdés. Egy-egy ilyen nagy kereskedelmi lánc, főleg, hogyha a központjába érkezik be az áru, akkor 10-15-20 ezerféle terméket vesz át. Tud koncentrálni a legérzékenyebb termékekre, ha az élelmiszerekről beszélünk, ez az úgynevezett friss áru, tehát a zöldségekre, gyümölcsökre, hús-, tejkészítményekre. Ezeknek az átvételét még valamilyen formában meg tudják oldani minőségellenőrökkel, viszont a termékek nagy része szárazáru, és idetartozik minden, amit nem soroltam fel az előzőekben.
Azt mondtam, hogy 10-15 ezer termékről van szó, képzeljük el, hogy minden terméknek van legalább ennyi gyártási egysége. Tehát hogyha tejet gyártanak, akkor egy-egy műszakban, akár a műszakokon belül más-más gyártási egységről beszélünk. Itt akkor már rögtön milliós, 10 milliós nagyságrendben beszélünk termékekről, amit - a kérés alapján - ellenőrizni kellene minden tételt, ugyanis az átcímkézési botrány kapcsán mindenki előtt tiszta, hogy nem minden termékről volt itt szó, hanem bizonyos tételekről, bizonyos minőség-megőrzési időhöz kapcsolt tételekről.
Ezeknek az ellenőrzése az átvételkor fizikailag egyszerűen képtelenség. Én próbáltam egy rövid számítást végezni a Spar vezetősége számára, hogy mibe kerülne ez egyrészt fizikai erőforrásból, másrészt ezt a munkát nem is tudná elvégezni egy ottani stáb, tehát fel kellene kérni erre külső laboratóriumokat. Ebben az esetben milliárdos költségekről lenne szó, és itt fennáll még az a furcsa helyzet is, hogy ez egy kereskedelmi lánc, és ennek az egy kereskedelmi láncnak szállít be az a beszállító, de közben beszállít másik 10-12 kereskedelmi láncnak is. A kérdésem akkor az, hogy nekik is el kellene végezniük ugyanezen vizsgálatokat? Szerintem itt, ebben az esetben már túl késő, hogy a kereskedelmi egységben az áru átvételekor végezzük el ezeket a vizsgálatokat. Ezt már sokkal előbb meg kell fogni, amikor ez a termék beérkezik az országba, illetve, amikor ez a termék elhagyja a gyártó telephelyét. Annyira szétoszlik ezek után a termék útja, hogy ezt az utólagos átvételi ellenőrzést sem fizikailag, sem erőforrással nem lehet megoldani. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. FVM!
DEÁK FERENC (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Azt hiszem, hallgatva itt az előttem megszólalókat, hogy alapvetően központi kérdés az egységes élelmiszer-ellenőrzés kérdése és az egységes élelmiszer-ellenőrző szervezet létrehozása. Ezt a kormány felismerte, és tavaly év végén a 2002/43-as kormányhatározatban kifejezte azt a szándékát, hogy egységes élelmiszer-ellenőrző szervezetet kell létrehozni Magyarországon. Csak megjegyzem, hogy az élelmiszer-biztonságért felelős miniszter a mindenkori földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, az ő felügyelete alatt kell, hogy működjön ez az élelmiszer-ellenőrző szervezet.
Ennek előkészületei, a jogszabály-alkotás, illetve az ezzel kapcsolatos technikai lépések folyamatban vannak, ez kidolgozás alatt áll a tárcák között. Azt hiszem, ez mindenkinek érdeke, úgy a fogyasztóé, úgy a kereskedőké és úgy az államé, hogy egy olcsóbb, hatékonyabb élelmiszer-ellenőrző szervezet jöjjön létre, és ez segítené azt, hogy egy olyan egységes ellenőrzési szemlélet, illetve bírságolási gyakorlat alakuljon ki Magyarországon, ami ezekre a felvetett problémákra úgy gondolom, hogy választ tud adni, és megfelelően tud majd reagálni a mindenkor felmerülő problémákra, mert problémáink mindig lesznek.
Fölvetődött itt a MEGA Trade ügye, mint az elmúlt időszak egyik kiemelt élelmiszer-biztonsági ügye, vagy botránya, hadd mondjam így. Ezt az ügyet az akkori Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás munkatársai derítették fel, és számolták fel. Elhangzott itt, hogy egy kicsit lassú volt az információcsere. Én ezt azért cáfolnám, mert ez a botrány december 1-jén robbant ki, akkor tapasztalták kollégáim a hamisításra utaló jeleket a MEGA Trade telephelyén, és péntekre már az egész ország tudta, hogy kiktől származnak ezek a hamisított termékek. Folyamatosan jelentek meg azok a közlemények, amelyekben tájékoztattuk mind az érintett szervezeteket, mind a fogyasztókat arról, hogy milyen termékek kerültek nagy valószínűséggel hamisításra. Jómagam is láttam ilyen termékeket, és nagyon nehéz volt eldönteni ezekről a termékekről, hogy valóban hamisítottak, mert megváltoztatták ezeknek a jelölését. Ez egy nagyon nagy munka volt, és a mai napig tart még, folyamatban van a szakvélemények írása, és az ügyészségi eljárás is folyik ebben az ügyben.
Én azt gondolom, hogy az egységes élelmiszer-ellenőrzési rendelet jelen pillanatban két tárcához tartozó élelmiszer-ellenőrző hatóságot érint, ezek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó szervezetek, amelyek az élelmiszerlánc ellenőrzésének 80 százalékát jelenleg is és azt megelőzően is elvégezték. Itt szó került arról, hogy a farmtól az asztalig, tehát nyilván az alapanyag-élelmiszerek, a növények, a takarmány-alapanyagok, az élőállatok megtermelésétől kezdve egészen a feldolgozáson át a forgalmazásig, sőt a vendéglátás és a közétkeztetés bizonyos szakaszainál is jelen vannak ezek a szervezetek az élelmiszerlánc ellenőrzésében.
Az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó élelmiszer-biztonsági feladatokat ellátó ÁNTSZ-szervezetek, illetve az OÉTI és a jelenleg az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatalnak az áthelyezése az FVM alá, mint mondtam, folyamatban van, és ez tenné majdnem teljessé ezt az élelmiszer-ellenőrzési láncot. Ebből a láncból gyakorlatilag még a fogyasztóvédelemnek az élelmiszer-ellenőrzési feladatai nem kerültek érintésre, nem került a kormány elé, hogy milyen helye van az élelmiszer-ellenőrzésben a fogyasztóvédelemnek.
Az élelmiszer-ellenőrzés egy nagyon komplex feladat, nagyon sok szaktudást igényel, nagyon sok terület kell, hogy a szaktudását adja ehhez. Itt hatósági állatorvosok, minőségellenőrök, közegészségügyi felügyelők, gyógyszerészek, laboranalitikusok azok, akik ezeket a tevékenységeket végzik, a mintákat felveszik, az élőállatokat megvizsgálják, az élelmiszert minősítik, megnézik a jelölését, és eldöntik azt, hogy ez megfelel-e a vonatkozó jogszabályi követelményeknek, a fogyasztók által elvárt igényeknek, vagy sem, és ezért megteszik a szükséges intézkedéseket.
Én azt gondolom, minden jel arra mutat, hogy egy olyan egységes élelmiszer-ellenőrző szervezetet kell létrehozni, amiben ez valóban egységben és egy szervezetben tömörül, mert azt hiszem, ez nagyon-nagyon sok problémát megoldana, és nagyon sok kérdésünkre választ adna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Hadd kérjek valamit! Van egy-két kérdésem, amelyeket elmondanék, és akkor arra is tudnak majd reagálni, hiszen többen akarnak még önök közül szólni.
Az egyik, amelyik, mondjuk úgy, talán kisebb ívű a többi kérdéshez képest, hogy nekem magamnak is személyes tapasztalatom, hogy az idegen nyelvű használati útmutatókkal elég sok probléma van. Magyarul, ez megegyezik-e a magyar nyelvűvel? Néha az egyik túl vastag, a másik fél oldal, és egy kicsit nehezen hiszi el az ember, hogy ez most szó szerinti fordítás. Műszaki típusú termékeknél én rendszeresen találok olyan árut az önök láncaiban, ahol forgalmaznak ilyet, ahol a magyar nyelvű tájékoztatás elenyésző, egymondatos. A szoftverre gondolok például, play station játékokra és még jó néhány más dologra. Nyilvánvalóan egy húzós történet ezeknek az alaposabb fordítása, de igazából vevőként ott nem tudom magam eldönteni, hogy megfelel-e minden törvényi kritériumnak.
Érdekelne, hogy a munkatársaik képzése igazából milyen mélységeket jelent. Részint, hogy folyamatos-e, részint mit takar, effektív milyen formákban valósul meg, hogyan történik, valamilyen belső előmenetelek függenek ettől, és egyáltalán van-e valami retorzió, megfelelési készség és a többi.
2006 óta létezik a Kereskedelmi kódex, amelyhez önök többen csatlakoztak, de azt gondolom, hogyha van ezen a területen eltitkolt információ, akkor ennek a kódexnek a létezése eléggé eltitkolt információ. Azok az eljárások, amelyek a kódexben léteznek, azok sem publikusak. Hogy jól értsék, az eltitkolt információt nem úgy értem, hogy önök eltitkolják ezt, hanem igazából a vásárlói köztudatba a kódex léte én úgy látom, hogy nem ivódott be. Vámos úrtól megkérdeztem, mondta is, hogy egyébként etikai eljárások nincsenek, egyelőre nincsenek ügyek, mert máshová viszik ezeket az ügyeket a vásárlók. De nem csodálom, mert igazából nem nagyon tudhat erről senki, hogy ez létezik, esetleg azok, akiknek erős szakmai érdeklődése van e tekintetben.
Holott ez egy nagyon fontos eszköz lenne véleményem szerint - de mondják el, hogyha nem így gondolják - az önök számára is. Azt gondolom, hogy az Etikai kódexhez való csatlakozás egy szakmai szintet jelent, és ezt a szakmai szintet a nép előtt eltitkolni azért hiba, mert ennek nyilvánvalóan kereskedelmi haszna is lehet az önök számára. Én azoknak a helyében, akik egyébként kihasználva, hogy számukra a csatlakozás nem kötelező, kerülik az ottani részvételt, én azt gondolom, hogy ők ezt nem teszik jól. Tehát igazából ez valamifajta etalon kellene, hogy legyen, és az jól látszik, hogy etalonokra szükség van.
Jól értem-e, Biacs úr - ugye, jól mondom, elnézést kérek - a MEGA Trade-kérdés kapcsán azt hiszem, azt fejtette ki, hogy bizonyos megoldásokkal szemben önök is kiszolgáltatottak. Igazában erről van szó. Valószínűleg valamifajta szúrópróba-típusú ellenőrzések nagy mennyiségű mélyhűtött termékeknél folyamatosan vannak, aminek a vizsgálati eredménye majd egy hónap múlva megérkezik, és bár ezeket a megoldásokat igénybe lehet venni, de az nem fogja eredményezni azt, hogy önök abban a pillanatban ki tudják venni a hűtőből, vagy már be sem rakják ezeket a termékeket. Ténykérdés, hogy megvannak a határaink, és amikor már a bűncselekmény-tartományba keverednek a dolgok, akkor már nagyon nehéz klasszikus fogyasztóvédelmi ellenőrzési eszközökkel lépni.
Az egységes gyakorlat kialakítása kapcsán azt szeretném kérdezni, bizonyára tudják, hogy a kormányzat döntött a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség egységesítéséről, tehát egy szervezetté szervezi át, megszűnik a közigazgatási hivatalokban működő fogyasztóvédelem, és nemcsak tartalmi, szakmai értelemben, hanem szervezeti értelemben is egy központúvá válik. Számítanak-e erre, hogy például ennek az egységes gyakorlatnak a kialakítását ez a lépés segítheti?
Azt szeretném még kérdezni - az Etikai kódex nagyon fontos együttműködési lehetőség -, de még milyen együttműködési formáik vannak önöknek? Mik azok a megoldások, amelyben az önök között teljesen érthetően létező, vélhetőleg korrekt, vagy annak szánt üzleti verseny mellett mégis saját önös érdekükben és a fogyasztó érdekében együttműködjenek? A szakmai szervezetek például jó terepek-e az együttműködésre az önök véleménye szerint? Köszönöm szépen.
És ezek után tessenek parancsolni! Nálam Hardy úr maradt meg, mint legelső jelentkező.
Hardy Mihály válaszadása, reagálása
HARDY MIHÁLY (Tesco-Global Zrt.): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövidre fogni a szót. Egyrészt szeretnék reagálni arra, ami többször, többek részéről visszajött, és számunkra is, a Tesco számára is komoly gondot jelent, ez az úgynevezett árintegritás kérdése. Nevezetesen, hogy azok a termékek, olyan áron kaphatók legyenek az áruházlánc boltjaiban, ahogyan azokat az akciós újságokban meghirdetik. Nos, furcsa lesz talán, ha azt mondom, hogy ezen a területen mindig lesz hiba, és arra hívom fel önöket, hogy végezzünk egy rövid matematikai műveletet. A Tesco esetében hetente 400 termék kerül akcióba, tehát hetente 400 termék van az akciós újságunkban, ami egy évben 52-szer 400, tehát 20 ezer terméket jelent, és ezt a 20 ezer terméket még fel kell szorozni 100 áruházzal, annak 20 ezer dolgozójával. Nem akarom mentegetni a munkatársaimat, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ahol ilyen nagy számok forognak, és emberek dolgoznak, óhatatlanul lesz hiba, és óhatatlanul előfordul hiba.
Amikor én arról beszéltem, hogy a folyamatok ellenőrzése fontosabb az egyes eseteknél, akkor arra gondoltam, hogy az összes ellenőrző hatóságot arra hívom fel, és arra hívnánk föl, azt vizsgálják meg, hogy a mi belső folyamataink kizárják-e, vagy kellően alaposak-e ahhoz, hogy ezeket a hibákat kiszűrjék. Természetesen ilyen nagy számoknál nem lehet kiszűrni, hogy időnként egy adott szombathelyi, zalaegerszegi vagy debreceni áruházban ilyen hiba elő ne forduljon. Ez kiszűrhetetlen.
Sajnálom, hogy Gógl miniszter úr elment, ugyanis az európai uniós csatlakozásunknak egy negatív hatására világított rá kérdésével, és ez az élelmiszer-biztonsággal szorosan összefügg, nevezetesen, hogy Magyarországon az európai uniós csatlakozás után enyhíteni kellett a határokon, enyhíteni kellett az állategészségügyi, növényvédelmi és talajtani ellenőrzéseket. Vissza is kellett hívni ezeket az ellenőrző pontokat a határokról, tehát speciel ebben az esetben rosszabbul járt Magyarország. Kevés ilyen területe van az uniós csatlakozásnak, de ez kétségtelenül az, és nekünk magyaroknak ebben is követnünk kellett az európai uniós gyakorlatot.
És végül, ha megengedik, egy olyan momentummal fejezném be, amely nem szorosan kapcsolódik ide, de nagyon tanulságos, és szintén európai uniós gyakorlat. Még a csatlakozás előtt televíziós riporterként volt alkalmam Svédországban a fogyasztóvédelemről is forgatni. Az ottani gyakorlat rávilágított a mi hibáinkra is, valószínűleg még egy ilyenfajta monarchikus hagyomány Magyarországon, hogy imádjuk az ellenőrző bizottságokat és a testületeket, és kevesebb hely jut valahogy a civil önszerveződésnek meg a nyilvánosságnak. A svéd gyakorlat számomra roppantul szimpatikus volt, hiszen ott a civil fogyasztóvédelmi szervezet megbíz például két idős nyugdíjast, Swenson nénit és Johanson nénit, hogy menjen be a sarki Volvó kereskedésbe, és igazi, aranyos nyugdíjasként vásároljon 4x4-es hajtású terepjáró autót, és írja meg a tapasztalatait, ugyanis ez az igazi civil kontroll.
Az érem másik oldala, a történet folytatása pedig, hogy a tapasztalatait a svéd média, a lapkiadók szövetsége és a rádiók, a televíziók tulajdonosai havonta egyszer ezt a listát, ennek a civil szervezetnek a vizsgálati eredményeit, amelyek egyébként szakszerűek és célirányosak, közzéteszik. Ennek sokkal nagyobb visszatartó ereje van a gyártók, a szolgáltatók számára, mint bármiféle állami ellenőrzésnek. Tehát Swenson nénitől és Johanson nénitől az áruházak, a mobilszolgáltatók vagy az utazási irodák jobban félnek, mint a tűztől, meg a nyilvánosság visszatartó erejétől. Ez bizonyos esetekben sokkal hatékonyabb, mint bármifajta mindenre kiterjedő állami ellenőrzés. Köszönöm szépen.
(Koszorús László: Nem kaptam választ a kérdésemre.)
ELNÖK: Koszorús képviselő úr elégedetlenkedik egy picit, de egy picit én is, Hardy úr. Én is kérdeztem egy-két dolgot, és ugyan nem nevesítettem a kérdést, de mondjuk engem a Tescoban lévő belső dolgozói képzések is érdekelnének, esetleg az ottani idegen nyelvű árukkal kapcsolatos anomáliák. Magyarul, én nem nevesítettem ezt a kérdést, de szeretném, hogyha kitérne, kitérnének rá. Koszorús úr a MEGA Trade kapcsán elégedetlenkedik, mert bár egy válaszról lemaradt, azt mi majd közvetítjük neki, de ön se foglalkozott ezzel a kérdéssel. Köszönöm szépen.
HARDY MIHÁLY (Tesco-Global Zrt.): Ha elnök úr kéri, akkor azonnal válaszolok, mert ezek szerint van egy restanciám, ha a kollégák nem érzik úgy.
ELNÖK: Igen, köszönöm.
HARDY MIHÁLY (Tesco-Global Zrt.): Ami a belső képzést illeti, azt gondolom, a Tesconál ez egy nagyon jól kidolgozott rendszer. Talán túlságosan is gyorsan lehet valakiből, például árufeltöltőből rövid idő alatt áruházigazgató. Ez egyfelől rávilágít a Tesco terjedésének és terjeszkedésének sebességére, másfelől a magyarországi szakképzés hiányosságaira. Nagyon sok kereskedelmi szakterületen nem találunk megfelelő mennyiségű szakembert. Ilyen hiányszakmává kezd lenni például a hentes vagy a pék, hogy csak kettőt említsek, ami nagyon kézen fekvő dolog. Ezen a területen nekünk komoly problémáink vannak, ugyanakkor nagyon komoly belső képzés zajlik, és a vállalat egyes területeinek igazgatói között találunk olyanokat, akik 15 évvel ezelőtt egyszerű bolti előadóként kezdték, és a belső képzési rendszerben jutottak el oda, ahova eljutottak.
Ami a termékek magyar nyelvű leírását illeti, én is sokat szoktam derülni, és nemcsak nálunk, minden áruházban, a magyar nyelvű fordításokon vagy azok helyesírásán. Ez valószínűleg túlmutat egyébként az áruházláncok konkrét gyakorlatán. Nagyon komolyan oda kellene figyelni arra, hogy általában véve a magyar nyelv milyen sérelmeket szenved el akárcsak ilyen területen is. Kétségtelen tény, hogy igazuk van, nagyon sok olyan félrevezető, érthetetlen vagy nyelvhelyességi szempontból nem megfelelő áruleírás a Tesco polcain is megtalálható.
Végül, ami a MEGA Trade-t illeti, én azt gondolom, hogy olyan fokú, olyan mértékű, iparszerűen űzött áruhamisításra senki nincsen felkészülve, gondolatilag sincsen felkészülve. Míg a központi áruraktárunkban minden egyes árutételt érzékszervi ellenőrzés módján vesznek át friss áru esetén, arra azonban egyszerűen nem voltunk felkészülve, hogy hamis a tálca, hamis a felirat, hamis a zsugorfólia, hamis a tojás, minden hamis. Arra sem voltunk felkészülve, hogy a lekváron nem eredeti a címke.
Nem akarok természetesen inszinuálni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a karácsonyi nagybevásárlások idejére időzett, előre elgondolt és előre eltervezett akció volt ez, és nem egy véletlen történet. Nyilvánvalóan arra irányult, hogy lehetőség szerint, amikor nagyon nagy az áruforgás és nagyon nagy a nyomás a kereskedőkön, akkorra időzítsék ezt a dolgot. Egyébként pedig az informális együttműködés a Pest megyei állategészségüggyel nagyon jól működött ebben a kérdésben, és sokat segítettek abban, hogy ne legyen az áruházak polcain olyan termék, amelyre a gyanú legkisebb árnyéka is rávetül. Egész egyszerűen minden MEGA kezdetű számláról érkező terméket azonnali hatállyal levettünk, és utána kezdtük el szortírozni, hogy az helyes volt-e vagy sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy pillanatra Koszorús úrnak megadnám a szót, mert van hozzáfűznivalója.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak konkretizálni szeretném a kérdést. Mint ahogy most már ön is elmondta, nem rendelkeznek azzal a kapacitással, hogy azon mennyiségű terméket ellenőrizzék, ami önökhöz beáramlik, de mint fogyasztó, számomra nem kielégítő a válasz, és visszatérnék az eredeti kérdéshez. Hogyan ellenőrzik azt, hogy az áru megfelel-e a megfelelő kritériumnak? Pont a MEGA Trade-s botránynál lehetett látni a tévéfelvételeken, én is fogtam olyan csokoládét a kezemben, hogy kézzel le lehetett vakarni a matricát. Sokszor úgy hamisították már - tisztelet a kivételnek -, hogy ráragasztottak egy új címkét. Tehát az távol áll a valóságtól, és nem olyan egyszerű, mint hogyha azt állítjuk, hogy ezeket a termékeket minden esetben, 100 százalékban, profi módon hamisították.
Tehát a kérdés visszairányul, és a két hónap számlái alapján csak kiderülhetett volna, hiszen többmilliós forgalmat bonyolítottak le azok a cégek, akik hála a jó Istennek, ma megtisztelték jelenlétükkel az eseti bizottság ülését, hogy hogyan történhetett az, vagy hogy történik önöknél az áruátvétel? Ki ellenőrzi ezeket, hogy kerülhet ez forgalomba? Mert így egyelőre az a gyanúnk, hogy mindig önökre hárul, vagy vet rossz fényt, vagy talán lehet, hogy gazdaságilag mégiscsak jobban megéri egy lekvárt 200 forintos árréssel eladni, mint mondjuk 50 forinttal. Így szeretném, hogyha önök is így tudnának választ adni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Tessék, parancsoljon!
Zs. Szőke Zoltán válaszadása, reagálása
ZS. SZŐKE ZOLTÁN (ÁFEOSZ - Coop): Elnök úr kérdéseivel kapcsolatban az oktatásról szólnék. Fölvetődött ez egyébként Bagi képviselő úr felszólalásában is, a szakképzetlen eladó vonatkozásában. Én a Coop üzletláncról tudok beszélni: nálunk közel 40 ezer ember dolgozik, és ennek 93 százaléka szakképzett, kereskedelmi szakképesítéssel rendelkező dolgozó. Ez egy bizonyos ágon nekünk komoly problémát jelent, mert éppen a szakmai bérminimumok bevezetése miatt, a hároméves bérmegállapodás miatt most a szakmunkás dolgozóknak magasabbnak fizetést kötelező adni. Ez nálunk egy nagyon nagy terhet jelent, miközben a mi működési mechanizmusunk olyan, miután mi 3 ezer üzletben csinálunk valamivel kevesebb forgalmat, mint a Tesco a 100 áruházban, nyilvánvalóan ehhez nekünk sokkal több dolgozóra van szükségünk, de nekünk éppen ez a hátrányunk mellett az egyik előnyünk, hogy mi mindennapi, közvetlenebb, személyesebb kapcsolatban vagyunk a vásárlóval.
A mi dolgozóink, a mi kereskedelmi előadóink a vevők jórészét személyesen is ismerik, mert boltjaink nagy része, a 3 ezerből több mint 1500 egy-kétszemélyes üzlet, olyan kistelepülésen vannak, ahol ismerik, ahol mindennapi, személyes kapcsolatban vannak a vásárlókkal. Ebből következően, pontosan amiatt, mert ilyen nagyon sok boltban bonyolítjuk le ezt a forgalmat, megengedhetetlen is lenne, hogy szakképzetlen emberekkel dolgozzunk, mert ahol csak egy vagy két ember dolgozik, vagy akár 4-5 a boltban, ők mind olyan munkakörben dolgoznak, amelyet a kereskedelmi törvény szerint nem is végezhet senki más, csak az, akinek szakmai képesítése van. Egy nagyáruháznál, egy hipermarketnél a dolgozók nagyon nagy részénél ez nem feltétel és nem kívánalom, hiszen olyan munkát végeznek, ami a törvény szerint nem kíván szakmai képesítést. Ez egy nagyon nagy különbség.
Ezzel azt akarom csak jelezni a képzéshez kapcsolódóan, hogy évente körülbelül 15 ezer dolgozónak a folyamatos szakmai képzése zajlik, tehát azoknak, akik szakképesítéssel rendelkeznek. Mi nem szakmára tanítjuk őket, hanem ennek a rendszernek a működési mechanizmusát ismertetjük meg. Amikor új rendszerek vannak bevezetve, amikor új akciók zajlanak, akkor az előadónak tökéletesen tisztában kell lennie azzal, hogy a felső vezetés milyen kérdésekre, milyen döntéseket hozott, hiszen különben nem képes a vezetői akaratot levinni bolti szintre, és a vevőhöz eljuttatni azt az információt, amit az előadónak kell eljuttatnia a vevőhöz. Ez nálunk egy alapvető követelmény, és ez folyamatosan így zajlik.
Még egy kiegészítő dolgot ezzel összefüggésben hadd mondjak: a Coop-rendszernek az országos érdekképviseleti szövetsége, az ÁFEOSZ, amelynek én a főtitkára vagyok, azt hiszem, talán az egyetlen olyan kereskedelmi érdekképviselet Magyarországon, amelyik rendelkezik saját oktatási intézménnyel. Nekünk Kecskeméten van egy kereskedelmi, közgazdasági szakközépiskolánk, amelyben folyamatosan 800 tanuló képzése zajlik. Ezek jó része az iskola elvégzése után vagy továbbmegy, egyetemen tanul tovább, és utána kerül vissza a mi rendszerünkbe, vagy ha a középfokú végzettséggel állást akar találni, akkor a mi rendszerünkön belül el tud helyezkedni. Tehát ilyen értelmű oktatási tevékenység is zajlik nálunk. Ez talán éppen a szövetkezeti voltunkból ered, és tudom azt, hogy Európában számos olyan ország van, ahol hozzánk hasonlóan talán erősebbek a szövetkezeti kereskedelmi rendszerek, ugyancsak iskolai képzés szintjén is foglalkoznak az oktatással.
Ami a 84 százalékos ellenőrzési kifogásolási arányt illeti, ahhoz én azért egy megjegyzést hadd fűzzek hozzá! Ha valaki látott már bolti ellenőrzést, és látott jegyzőkönyvet, akkor tudja, hogyha egy boltba bemegy egy ellenőr, a legritkább esetben szokott úgy elmenni, hogy nem állapít meg semmit. Ugyanis azért megy oda, hogy találjon valamit, neki ez a dolga. És ahol minimum tízezerféle, de van, ahol húszezerféle áru van, kizárt dolog, hogy legalább egy sütőport ne találjon, ahol valami probléma van, és azért már bírságot lehet kiszabni.
Azért ebből nem kell túlságosan nagy következtetéseket levonni. Itt láttam, mindenkinek ez ragadta meg elsősorban a bizottság tagjai közül a figyelmét, és azt mondták, hogy Atya Úristen, mi van itt? Ugyan már! Persze! Minden ellenőr azért megy oda, hogy találjon valamit, és talál is, mindig találni is fog valamit. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem az lenne az ideális állapot, hogy a számarány fordított lenne, de attól még azért messze vagyunk. Elmondtam a bevezetőmben, hogy milyen ellenőrzési számadatok állnak nekünk rendelkezésünkre.
Én egyetértek azzal, amit Molnár alelnök úr mondott, és nagyon örülök, hogy fontosnak tartaná, és bár sikerülne ebben megállapodni, egyetértésre jutni, de ez tulajdonképpen azzal is összefügg, amit Bagi képviselő úr mondott, hogy mennyire értünk mi egyet a szántóföldtől az asztalig programmal. Én erről beszélek pontosan, hogy az ellenőrzés ne arra szűküljön, hogy a bolti kereskedelemben megtalálható termékeket a boltban ellenőrizzék. És akkor itt van az áruátvétel dolga is: már bocsánat kérek, de valaki azt az árut gyártotta! Annak semmi felelőssége nincsen, amikor eladja valakinek? A kereskedő is vevő, csak a kereskedő közbeiktatott vevő, akinek az a dolga, hogy amit ő megvett a gyártótól, azt eladja a boltban a vásárlónak, mint vevőnek.
Nem azt mondom, hogy a kereskedőnek nincs felelőssége, meg is nézi, csak éppen nem volt itt a képviselő úr, amikor Biacs kollégám elmondta, hogyan zajlik, amikor beérkezik egy kamionnyi áru. Tessék szíves megpróbálni egyszer, minden egyes terméken megnézi, hogy jó-e a szavatossági ideje, és holnap fog-e lejárni vagy holnapután. Ember nincs erre. Ahogy az élet minden pontján, itt is kockázatokkal vagyunk teli, és nem lehet megnézni, különösen a szárazárunál nem lehet. A frissárunál igen, ott látja, ránézéssel tudja, folyamatosan figyelemmel tudja kísérni.
Ugyanakkor természetesen minden dolgozónak az a kötelessége, amikor a boltba a raktárból kiviszi az árut, és fölteszi a polcra, hogy megnézze, akkor már egyenként is, darabonként, hogy mikor fog a szavatossági ideje lejárni. A dolgozóknak ez a kötelessége, és gondolom, nemcsak nálunk, hanem mindenütt. Folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy a polcon kint lévő áru szavatossági ideje mikor fog lejárni. Ezért itt mindenki felelősséggel tartozik, és hogyha nem végzi el ezt a munkáját rendesen, akkor azért a vezető őt felelősségre fogja vonni, de mindezek ellenére előfordul ilyen.
Sok-e a bírság, vagy nem sok: hétfőn reggel egy ellenőrzésnél 9 különböző terméket nézett meg az ellenőr. Csokoládét, bort, sütőport és ezek közül 3-nak le volt járva a szavatossági ideje, és 450 ezer forint bírságot szabtak ki. Sok vagy nem sok? (Közbeszólás: Kevés.) Kevés, világos. 3 milliót kellene kiszabni, és a boltot azonnal be lehet zárni, mert az a bolt, ahol egy ilyet találtak, az 3 év alatt nem termel 3 millió forint nyereséget. Ilyen egyszerű ez a történet. És onnantól kezdve a vásárlónak nincs az a bolt, ahol eddig vásárolni tudott.
Lehet ezt persze a szélsőségekig vinni, meg ezen vitatkozhatunk is külön, én nagyon szívesen állok rendelkezésre, hogy megnézzük, hogy működik ez a dolog. Akár el lehet jönni bármelyikünkhöz, megnézni, hogy egy áruátvétel hogyan zajlik. Amikor az ember a saját bőrén is tapasztalta már ezt, akkor ezeket a dolgokat a másik oldalról is meg kell nézni, de gondolom, ennek a bizottságnak az is a célja, hogy ne csak egyoldalú megállapításokat, észrevételeket tegyen. Vélhetően bennünket is azért hívtak ide, hogy mondjuk el, mi hogy látjuk ugyanazokat a dolgokat, (Elnök: Így van.) amit önök, mint bizottsági tagok, és elsősorban, mint vásárlók látnak a mindennapi életük során.
Itt most én a magyar, a röviden vagy akárhogy lefordított használati útmutatókkal nem akarok foglalkozni, mert a Coop-üzletekben ilyesmit nem forgalmazunk, mi elsősorban élelmiszerekkel foglalkozunk.
Amit a Biacs úr elmondott, hogy ha nekünk az is feladatunk lenne, hogy a hozzánk beérkezett termékek minőségellenőrzését elvégezzük, de ez nem a mi dolgunk. Nekünk nincsenek hozzá laboratóriumaink, nincsenek eszközeink, nincsen infrastruktúrának, és még egy nagyon fontos dolog, hogy idő sincsen rá. Azért nincsen, mert az élelmiszer-kiskereskedelemben az úgynevezett forgási sebesség - ezt a szót már biztosan hallották, ez az az időtartam, amit a beérkezéstől az eladásig a boltban tölt az áru - az élelmiszer-kiskereskedelem átlagában 14-15 nap, jobb esetben 10 nap körül, a friss terméknél természetesen 1 nap, a tartósabb termékeknél más, például van olyan sör, amelyiknek 6 hónap a szavatossági ideje, az hosszabb ideig is bent lehet. Nem szeretjük, ha bent van annyi ideig természetesen, de az hozza ki ezt a 15 napos átlagot. Ez alatt az idő alatt még eredményt sem lehetne produkálni, nemhogy minden terméket megvizsgálni, és itt azért ezt is figyelembe kell venni.
Nagyon szeretném, hogyha már a bizottsági ülésen szóba került, és többen is említették, hogy ha ennek a bizottságnak módja és lehetősége van rá, akkor tegyenek meg mindent annak érdekében, és tudom, hogy a kormányon belül nagyon sok törekvés van általában a feketegazdaság felszámolása érdekében. Most különösen a konvergenciaprogram végrehajtása során az állami bevételek növekedése területén rengetegen nem fizetnek itt járulékot, adókat. Ez a feketegazdaság általában, ezen belül nagyon jelentős része a feketegazdaságnak maga a feketekereskedelem. Ha ebben tudnak olyan javaslatokat tenni a kormánynak, és mi nyilván az érdekegyeztetés más fórumain is igyekszünk ilyen javaslatokat tenni, akkor ez nagyon sokat segítene azoknak, akik tisztességesen végzik a munkájukat.
És még az együttműködésről egy gondolatot, bár ezt a Vámos Gyurinak kellett volna meghagynom. A Kereskedelmi etikai kódexről röviden: a Coop-csoport nyilvánvalóan aláírta az elsők között akkor, amikor itt a parlament épületében az aláírásra sor került. A többieket nem mondom, mert azt hiszem, a jelenlévők mindegyike kivétel nélkül aláírta. Működik, nem működik, de létezik egy kereskedelmi etikai bizottság, amelyik azért nem működik, mert nem érkezik bejelentés, pontosan úgy, ahogy az elnök úr mondta. Lehet, hogy ez azzal van összefüggésben, hogy el van titkolva, hogy létezik ez a Kereskedelmi etikai kódex, hogy nem csinálunk körülötte elég felhajtást, de azt gondolom, egy kicsit a sajtó felelőssége, vannak itt újságírók, ők is tehetnének ennek érdekében többet, lehet a vásárlók figyelmét erre fölhívni.
Az együttműködés formái között nagyon fontos, és tulajdonképpen az elmúlt 4-5 évre igazán jellemző, hogy a Magyarországon működő kereskedelmi vállalkozásokat tömörítő országos érdekképviseletek, elsősorban az Országos Kereskedelmi Szövetség, a Kisosz, a Kiskereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, valamint az ÁFEOSZ, mint a három legnagyobb kereskedelmi érdekképviselet igen szorosan működik együtt annak ellenére, hogy a piacon az általunk képviselt cégek egymásnak konkurensei. De vannak a kereskedelemnek olyan közös szegmensei, a kereskedelmi törvény elfogadása például, de az ágazat bérhelyzetéről is beszélhetek, ami közös és azonos érdekeket jelent, amiben együtt kell működnünk még akkor is, hogyha egyébként ellenérdekű félként vagyunk jelen a piacon, és együtt is működünk.
Ennek jobb, intézményszerű formája a kereskedelmi ágazati párbeszéd bizottság, ahol nemcsak a munkaadóként jelenlévő három szervezet van jelen, hanem a munkavállalókat képviselő szakszervezet, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete is. Tehát ez a fajta együttműködési fórum létezik, van, és örömmel jelentem, hogy működik is, méghozzá kiválóan működik. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vámos úr!
Vámos György válaszadása, reagálása
VÁMOS GYÖRGY (Országos Kereskedelmi Szövetség): Köszönöm. Nagyon röviden szeretnék csak néhány kérdésre visszatérni, mert úgy érzem, hogy nem minden kérdésre válaszoltunk.
Egyrészt én nem irigylem a bizottságot, mert gyanítom, amikor a fogyasztóvédők mondták el a saját észrevételeiket, javaslataikat, akkor egy kicsit mást mondtak, úgyhogy nem lesz könnyű helyzetben a bizottság, de hát ez így van jól. A második dolog, hogy nyilván, ami hiba, az hiba, tehát itt el kell ismerni a kereskedőknek is, hogyha valahol, valami hibát találnak, akkor nyilván arra nincs mentség; ezt most idézőjelben értem. Természetesen az okokat föl kell tárni, és ez a mai délután, bízunk benne, hogy hasznos lesz abból a szempontból, hogy a másik oldal véleményét is megismerik.
Nem akarok ismételni, de a százalékos vizsgálati jelentésekkel kapcsolatban sajnálom, hogy nincs itt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség 2006. évi jelentésének első oldala, amely 4 évre visszamenőleg mutatja ezeket a százalékokat, és nem egy 2005. évi egyszeri vizsgálatról van szó. Hullámzóak voltak ezek az arányok, mind 60-70-80 százalék körül mozognak. Ezt nem én találtam ki, de egyszer egy fogyasztóvédelmi vezető azt mondta, hogy az lenne a jó, hogyha ez 100 százalék lenne, mert akkor dolgoznak jól az ellenőrök.
A másik pedig, hogy ha valaki belelapoz ezekbe a jelentésekbe, azért lehet látni, hogy óriási különbségek vannak a különféle hibák és vétségek között. Van olyan, és elnézést, de a többség ez, ahol - idézőjelben értem - kisebb súlyú hibákról van szó, és amikor üzletet kell bezárni, azt meg tudjuk számolni egy kezünkön, hogy mennyi volt, vagy terméket kell kivonni a forgalomból, akkor ezek az arányok már egy kis mások. Itt valóban egy kicsit bűnös a kommunikáció, mert csak az első oldalt szeretik kiemelni, ami mögötte van, azt már kevésbé.
Import: a Boci csokit Csehországban gyártják, a Veszprém-Tej Trappista sajtját Szlovákiában. Ha azt mondjuk, hogy hazai termék, én mindig hozzátenném, hogy hazai alapanyagból készült termék, és akkor már egy picit más lesz a leányzó fekvése.
A másik dolog a polcpénz és társai, ez is itt fölmerült. Van ilyen, és ha én elmegyek a színházba, a jobb helyért többet kell fizetni. Ami valóban súlyos probléma, és vannak ilyen esetek, amikor valaki visszaél az erőfölényével. Nekünk nagyon furcsa, hogy a kereskedelmi törvényben a jelentős piaci erő szabályozásában pont erre a kérdésre próbáltak összpontosítani a jogalkotók, az Országgyűlés, a beszállító és a kereskedő kapcsolatára. Hozzánk egy panasz már érkezett, mert múlt év júniusától van hatályban a kereskedelmi törvény, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz egy sem érkezett. Attól félnek a beszállítók, hogy őket is kilistázzák, és rögtön nem biztos, hogy kiderül, hogy miről van szó. Nem tudjuk, mi ez a nagy csend.
Az etikai kódexet pontosan azért alkottuk meg közösen, hogy szerény keretek között nyilván, de ilyen kérdésekre választ adjon. Azonban az etikai ügyeket is óvatosan kell kezelni, mert ezek csak azokra a kérdésekre vonatkoznak, amelyekkel jogszabály már nem foglalkozik. Természetesen, ha egy vásárló olyan panasszal fordul egy szakmai szervezethez, hogy jogszabályt sértő, sérelem érte őt egy boltban, nyilván kap információt, tájékoztatást, hogy hová lépjen. Én azt mondom, hogy itt inkább előbb a békéltető testületeknél kellene kezdeni, ami egy olyan vitafórum, amelyik szintén még - idézőjelben értem - gyerekcipőben jár, hiszen nagyon kevés ügy van ott is. Ezeket a békéltető testületeket és az egyéb vitafórumokat erősíteni kell, de egyébként a hitelesség az, ami ezeknek a legtöbb segítséget adhatja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Tessék parancsolni!
Dr. Kemény Balázs válaszadása, reagálása
DR. KEMÉNY BALÁZS (Penny Market Kereskedelmi Kft.): Szeretnék reagálni az elhangzott kérdésekre, és próbálok nagyjából sorrendben menni.
Nálunk is, mint gondolom, a többieknél is, 80 százalék felett van a magyar áruk aránya; azt gondolom, ez a szám önmagáért beszél. Tájékoztatásul a bírságolásokhoz az én adataimat tudom mondani, nálunk az összes Penny Marketre kiszabott bírság fele a szállítók érdekkörébe esik. Magyarán szólva jelölési hiba vagy beltartalmi hiba, amire elnézést, de túl sok ráhatásunk nincs.
A MEGA Trade kapcsán, mint megszólított, én is kénytelen vagyok reagálni. Talán mi vagyunk a jelenlévők közül az egyetlen cég, de azon a listán Koszorús képviselő úr nem fog találni olyan terméket, amit a Penny Market Kft. vásárolt, és ami át lett volna címkézve, ugyanis hozzánk közvetlenül bejött az áru. Megjegyzem, egyébként folyamatosan ellenőriztük is, nálunk tejről volt szó, tartós UHT tejről. Nem volt vele semmi probléma, de a botrány kirobbanása után ott ragadt az egész a nyakunkon, holott forgalomképes és jó minőségű termékről volt szó.
A többiek nem említették, de azt azért hozzátenném, hogy ezek a termékek, amelyeket a MEGA Trade szállított, kimondottan jó nevű szállítók, kimondottan jó hírű termékei voltak. És még azt is fontos tudni, hogy egyáltalán nem olcsó áron és nem 200 forintos konzervenkénti extraprofittal. Nem vagyok kereskedő, én csak jogász vagyok, de kényszerűségből tudomást szereztem arról, hogy nálunk milyen árszínvonalon történt a beszerzés. Gyakorlatilag a konkurenciával megegyező, egy hajszálnyival alacsonyabb áron, de semmi több.
Azt gondolom, az egész botrány nem így került volna napirendre, és nem az újságból olvashattuk volna vissza a saját forgalmainkat, meg azt sem, hogy éppen mely termékekről van szó, hivatalos forrás híján, ha az a 2006. márciusi eset, a gyöngyösi bukta - azt hiszem, Heves megyében volt -, ha azt előbb megtudjuk. Hogyha azt előbb megtudjuk, hogy 2006 júniusában miért kellett hirtelen a fővárosból a Pest megyei illetékességbe költöznie ennek a cégnek, és ezért nyilván mindenki kapott is mindenféle értesítéseket a székhelyváltozásokról meg a cégváltozásokról, ezek mind hatósági aktusok következményei voltak. Hogyha ezeket az információkat úgy és olyan korrektséggel, gyorsasággal megkapjuk, akárcsak jelzésként vagy egy véleményként, akkor nyilván nem 2006. december 6-án borul ki a bili, hanem szépen csendben meg lehetett volna az egészet még a hamisítások igazi felfutása előtt szüntetni, és akkor Koszorús képviselő úrnál sem olyan számok lennének, hanem semmilyen szám nem szerepelne abban a 2006. őszi időszakban, mint forgalom, mert már rég megszűntek volna a jogviszonyok.
A szakképzéshez a magam részéhez annyit tudok hozzátenni a Penny Market Kft. képviseletében, gondolom, mint a többieknél, nálunk is a felvételkor alapkövetelmény - ahogy a jogszabály is írja - a szakképzettség, a szakirányú végzettség. Ettől függetlenül mi mind a központi raktárunkban, mind a hálózatban 10 milliós nagyságrendű összegeket fordítunk évente arra, hogy ez a papír ne csak papír legyen, hanem valós tudást is jelentsen. Éppen most készült el egy elektronikus oktatóanyagunk, amely elé minden dolgozónak kötelező leülnie, másfél-két órát el kell töltenie előtte meghatározott időközönként, és végig kell mennie a kérdőíven, hogy tényleg tudja-e, mi az a feladat, amit neki meg kell csinálnia. Segítésképpen nemcsak kérdés van, hanem vannak hozzá videofelvételek, útmutatók, hogy így kell csinálni, mert így a legegyszerűbb megjegyezni. Ez mind költség, amit mi viselünk.
Amit azért érdemes még hozzátenni, hogy sajnos ebbe a költségbe mindenkinek bele kell fektetnie, mert ami az állami oktatásból kijön, úgynevezett munkaerő, ez azzal a képzéssel teljességgel alkalmatlan véleményem szerint arra, amit az üzletekben valóban csinálni kell. Holott mindannyiunknál, az itt jelenlévőknél - kivétel a kicsi, egyszemélyes üzletek - minden nagyobb üzletben a feladat szét van szortírozva részfeladatokra, nagyon egyszerű, amit csinálni kell, és még ez sem megy a meglévő végzettség ellenére, erre külön meg kell tanítani, ami értelemszerűen a munkaadó feladata.
Az etikus kereskedelem: nagyon örülök annak, hogy ez felmerült témaként. Tulajdonképpen szívügyemnek is tekintem, mert én nagyon sokat küzdöttem cégen belül is azért, hogy ezek az úgynevezett háttérkondíciók leredukálódjanak, illetve minél inkább megszűnjenek. Nálunk ezek a megemlített kondíciók nem léteznek, nincs listázás, nincs polcpénz és a többi. Viszont - rövid leszek - egy közgazdaságilag egyszerű alapvetést azért megosztanék önökkel.
Főleg a multinacionális beszállítóknál egy elég divatos dolog, hogy ők küzdenek azért, hogy fizethessenek, és mi küzdünk azért, hogy ők ne fizessenek, hanem adják ide azt, amit fizetnének eleve az árrésbe, és akkor én is tudnám a 100 forintos terméket 90 forintért adni. Csakhogy mi az egésznek a magyarázata? Nézzük meg a kereskedő oldaláról! Én finanszírozom meg ingyen hitel formájában azt, hogy a gyártónak a terméke egy magasabb árszínvonalon kerül ki az üzletekbe, és a fogyasztók többet fizetnek érte. Erről szól az egész háttérkondíció, semmi másról, ennyi az egész, semmi más. Gondoljanak bele, érdemes.
Ennyi lett volna, amit szerettem volna elmondani, és köszönöm szépen a részvétel és a válaszadás lehetőségét.
ELNÖK: Bocsánatot kérek, az úr volt előbb, és majd utána. Tessék, parancsoljon!
BORÓDI ATTILA (ÉFOSZ): A végére maradva szeretnék néhány dologra reagálni. Elsősorban elnök úr kérdéséhez csatlakoznék, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség átszervezésének milyen hatásai vannak. A többi kérdés, gondolom, a gyártókat kevéssé érinti. Szerintem ezzel az átszervezéssel azt lehet remélni, hogy a különböző mezei fogyasztóvédelmi szervezetek ugyanolyan szakmai képviseletet látnak el, szakmai értelmezést, mint amilyen a központi szerv. Tehát a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen belül várható a munka hatékonyságának, az azonos értelmezésnek a javulása.
Ugyanakkor azonban változatlanul fennáll az a probléma, hogy a termékpálya mentén 3 szervezet végez ellenőrző tevékenységet, itt az egyik észrevétel kiterjedt arra, hogy a gyártókat is kell ellenőrizni. A gyártókat ellenőrzik, az állategészségügyi hatóság és az ÁNTSZ ezt az ellenőrzést folytatja, tehát ez történik. A probléma az, hogy a kereskedelemben is mind a 3 szervezet megjelenik, bizonyos párhuzamosságokat is csinálnak, nem azonos az értelmezés, nem azonos a fókusz, ezért a magunk részéről visszatérnék arra a javaslatra, hogy igenis a fogyasztóvédelem élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó részét érdemes és célszerű lenne ugyanazon szervek mellé rendelni, és a felügyeletet az FVM kezébe adni, akik egyébként ezen a területen az agrártárcához tartoznak.
Szeretnék azonban még néhány további észrevételt is tenni. Határozottan az a benyomásom keletkezett itt a vita során, bár nyilván nem tartozik szorosan a napirendi pontokhoz, hogy azért az ellenőrzés és a felelősség tekintetében vannak félreértések. Nekem határozottan az a vélemény, hogy a hatóságnak igenis pontszerűen kell ellenőrizni, a fogyasztónak adott termék esetén meg kell felelni bizonyos követelményeknek, ez a hatósági munkának a sajátja.
Itt elhangzott a folyamatellenőrzés: a folyamatellenőrzés és a folyamatok vizsgálata természetesen fontos dolog, de nekem az a véleményem, hogy ez nem elsősorban hatósági feladat, hanem elsősorban a termékpálya szereplőinek egymás közti viszonyában egy fontos mérlegelési szempont. Magyarul, egy cég olyan cégtől vásároljon, akinek minőségellenőrzési, minőségbiztosítási rendszere rendelkezésre áll, magyarul olyan rendszere van, amelyik kiszűri, hogyha problémák vannak a termékkel, és csak olyantól vásároljon. Azt hiszem, ön jegyezte meg (Az egyik vendéghez fordulva.), hogy igenis megfelelő beszállítóknak kell rendelkezésre állni, és a minőségbiztosítási rendszer azt is jelenti egyúttal, hogy ha hibás termék van a piacon, hibás terméket állítottak elő, ami természetesen előfordulhat, akkor megfelelő gyorsasággal ki tudják ezt szűrni, és tudnak intézkedéseket tenni, hogy az a termék ne kerüljön forgalomba. Én úgy gondolom, hogy ezeknek a folyamatoknak az ellenőrzése a termékpálya szereplőinek a feladata, nekik kell olyan partnerekkel kapcsolatban lenni, akik ezekkel a minőségbiztosítási rendszerekkel rendelkeznek.
Még két kérdéshez szólnék, az ellenőrzés, illetőleg a hibák gyakorisága: a bevezetésnél is említettem, hogy itt a fókusszal vannak komoly problémák. Nekem meggyőződésem, hogy számos olyan hiba kerül bele ebbe a statisztikába, amely jelentéktelen - itt többen hangsúlyozták kereskedői oldalról is -, ugyanakkor súlyos hibákat nem tárnak fel. Aztán a másik történet az, hogy jelentéktelen hibákért adott esetben súlyos büntetések vannak, míg a súlyos hibák egyáltalán nem vonnak maguk után büntetést; szerintem ezt az egész dolgot alaposan felül kell vizsgálni. Ennek egyik nagyon fontos, szerves része lehetne az, hogy az FVM hatáskörébe tartozik mind a három szervezet, mert a jelenlegi gyakorlat nem szolgálja sem a fogyasztót, de nem szolgálja a piaci szereplők érdekeit sem, hogyha indokolatlanul, igazságtalanul büntetnek valamiért, és ugyanakkor olyan esetekben egyáltalán nem történik szankcionálás, amikor kellene. Ez tisztességtelen piaci versenyt is eredményez, miközben a fogyasztó is károsodik.
Tehát én szeretném a tisztelt bizottság figyelmét egyrészt a szervezetnek az FVM körébe való áthelyezésére fókuszálni, másrészt azt kiemelni, hogy a hatóságok fókuszát alapvetően meg kell változtatni, mert a jelenlegi gyakorlat nem megfelelő.
Végül az etikai kódexhez egy apró megjegyzés: én a magam részéről nagyon egyetértek az etikai kódexnek egyfajta jelentőségével a fogyasztó szemszögéből is, ugyanakkor szeretném jelezni, bár gondolom, nem ehhez a napirendhez tartozik szorosan, hogy a beszállítók és a kereskedők között is indokolt lenne etikai kódexnek a létesítése. Számos kérdésben, amit az egyik képviselő úr fölvetett, nem adhatna megoldást, de egyfajta mozgásteret jelentene. Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb erre a dologra sor kerül.
A kereskedelmi törvénnyel kapcsolatban: miközben a törvény mozgásteret ad arra, hogy panasszal lehet élni az erőfölénnyel, erős piaci pozícióval való visszaélésre, sajnos azt kell mondanom, ebben nyilván a kereskedőkkel nem értünk egyet, de ilyen az élet, hogy igenis a panaszok elmaradásának a legfőbb oka az a félelem, amely a kereskedelmi szankcionálástól tart. És hogy ez mennyire súlyos és mennyire jelentős, a Gazdasági Versenyhivatal elindított egy kutatást annak érdekében, hogy felmérje, tényleg alapos munkával a beszállítói körben, hogy vannak-e tapasztalatok a kereskedelemmel kapcsolatos, ellentmondásos viszonyban, és egyszerűen nem hajlandók erre a dologra válaszolni. Többszöri kezdeményezés és többszöri válaszkérés, figyelemfelkeltés után sem válaszolnak, tehát ezen a területen bizonyára egy komolyabb elemzést kellene végezni, mert az, hogy a panaszok elmaradnak, ennek rejtett, mély okai vannak, amelyeket én most nem kívánok részletezni, de ez egy figyelmet érdemlő kérdés.
Egyébként nagyon szépen köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Én is köszönöm. A CBA képviselőjének ígértem meg a szót, aztán kolléganőm fölhívta a figyelmet, hogy főorvos asszony igen régóta jelentkezik, amit sikerült nem észrevennünk, ezért elnézést kérek, és még a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is következik. Megelégednek-e azzal a sorrenddel, hogy CBA, főorvos asszony és Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség? (Bólintással jelzik egyetértésüket.) Akkor csináljuk így! Tessék parancsolni!
Uzsoki Ágnes válaszadása, reagálása
UZSOKI ÁGNES (CBA Kereskedelmi Kft.): Először én is a magas kifogásoltságra szeretnék reagálni. A legtöbb kifogásnál nekünk is elsősorban jelölési problémáink vannak, ami annál inkább is emeli ezt a magas számot, hogy - a fogyasztóvédelemtől a kolléga ezt bizonyára meg fogja erősíteni -,úgynevezett témavizsgálatok keretében ugyanarra a termékre minden egyes boltban határozat születik. Ráadásul mi Pest megyéhez tartozunk, a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez érkeznek be ezek a jegyzőkönyvek, és ott nem egy blokkot csinálnak belőle, hanem utána egyesével küldik el nekünk. Ez egy hatalmas szám, és sok esetben már csak azért sem értjük, mert bírság születik, de semmiféle olyan határozat nem, hogy a terméket föl kellene függeszteni, vagy javításra szorul. Ilyen határozat nem tartozik hozzá, ebből gondolom, hogy akkor a hiba nagyságának a mértéke sem lehet olyan nagy, hogyha a fogyasztóhoz az továbbra is kikerülhet, csak mi fizessük meg a bírságot.
A másik nagy problémánk így a fogyasztóvédelem bírságolási rendszerében, hogy a többiekkel párhuzamosan az úgynevezett sajátmárkás termékeknek mi csak a forgalmazói vagyunk, nem a gyártói, és gyártói hibákért kapunk elmarasztalásokat sorozatban, ami most már bírósági szinten is tart sajnos. Ez a másik, ami azt hiszem, a láncok munkájára jellemző, illetve az együttműködésre. Ugyanakkor már több mint két éve működik a logisztikai központunk, ahol semelyik hatóság sem tárt fel olyan nem megfelelőséget, ami problémát okozott volna, és lejárt terméket sem találtak.
Az áruátvételek és a MEGA Trade-botrány kapcsán azt tudom elmondani, az áruátvételünk úgy történik, hogy a megrendeléskor a beszerző ad erre egy utasítást, ahol az adott termék minőség-megőrzési, illetve fogyaszthatósági ideje kétharmadával kell rendelkeznie a terméknek, amit a raklapon, illetve a számlán fel kell tüntetni, hogy milyen minőség-megőrzésű termékeket küldött a beszállító. Ezt legalább raklapos rendszerességgel mi ellenőrizzük.
A MEGA Trade-botrányról annyit, hogy bár mi is kapcsolatban álltunk a cégcsoporttal, a CBA logisztikai központjába egyetlenegy termék nem került be a mai napig tudott és kifogásolt termékek közül, mert ez év márciusában is egy újabb listát láttunk, tehát ez még egy folyamatban lévő ügy. Erről a Nemzeti Nyomozó Iroda kért is be bizonylatokat, illetve az összes MEGA Trade-csoport termékeiről, amelyek forgalomba kerültek a központon keresztül. Az igaz, hogy nekünk kettős beszerzési, illetve beszállítási rendszerünk van, központi szerződéseink vannak, de nem minden a központi logisztikai központon keresztül kerül a boltokba, ez logisztikai problémákra vezethető vissza. Tehát direkt beszerzéssel juthatott ki eddig ilyen termék, mert már nem vagyunk szerződésben a MEGA Trade-csoporttal.
Az azonosítására, már elég régen a szakmában vagyok, az jellemző, hogy nem várható el egy kereskedői átvételtől, hogy ő pontosan tudja, milyen lejáratú jelölést alkalmaz egy adott cég. Nekem most is van olyan visszahívásos ügyem, ahol az adott cégnél két gépsor van, és az egyik így jelöl, a másik úgy jelöl, és mind a kettő az övé, és nem hamisításról van szó. Tehát azt hiszem, hogyha bűncselekményről beszélünk, az már nem várható el egy kereskedelmi egységtől, mint ahogy fogyasztói bejelentés sem érkezett ezzel kapcsolatban, hanem a hatóság találta meg ezt a problémát. Tehát ezt a terméket a boltokból is megvették emberek, és nem gyanakodtak semmire, mint ahogy a többi lánc szakemberei sem. Ennyit a MEGA-botrányról.
Az importtermékekről én csak gondolatot mondanék: mi elsődlegesen magyar termékeket szeretnénk forgalmazni. A tulajdonosunknak volt egy olyan elképzelése, hogy nyit egy olyan boltot, ahol kizárólag magyar termékeket forgalmaz. Sajnálattal kell mondani, hogy ez a bolt nem fog megnyílni, mert ma Magyarországon nem lehet olyan boltot nyitni, ahol csak magyar terméket forgalmazunk, mert nincs minden árucikkcsoportból erre lehetőség. És itt nemcsak a szezonális zöldség-gyümölcsökre gondolok, ami nálunk legalábbis a nagyobb részét teszi ki az importnak.
A képzéssel kapcsolatban: két évvel ezelőtt egy külön osztály alakult nálunk, ami az egész országra a beiskolázásokat hivatott koordinálni. Megszervezik az erre akkreditált oktatási központokban az oktatást, ami vizsgával zárul. Tehát mi a belső képzéseken kívül nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy szakképzett kollégák legyenek, amit ráadásul pályázatok, illetve a tulajdonosok hozzáállásából kifolyólag nagyrészt a CBA finanszíroz, tehát nem a dolgozóknak kell a szakképzést fizetniük.
A feltett kérdésekből ezek voltak azok, amelyek bennünket érintettek, mert mi iparcikkekkel nem foglalkozunk, és a kereskedelem egyéb területeiről szóló kérdésekre nem vagyok hivatott válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Főorvos asszony!
DR. MARTOS ÉVA (OÉTI): Mindenekelőtt köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy a bizottság hiteles tájékoztatása érdekében fontos, hogy néhány itt elhangzott dolgot egy kicsit pontosítsunk.
Elhangzott egyrészt azt, hogy az ÁNTSZ élelmiszer-ellenőrző tevékenysége a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozik. Ez nem így van, jelenleg az ÁNTSZ ezen tevékenysége az Egészségügyi Minisztérium alatt van.
A másik, amit fontosnak tartok kiegészíteni, csak azért, hogy tisztán lássa a bizottság a helyzetet, az is elhangzott, hogy az OÉTI átvétele - én az OÉTI-nek vagyok a főigazgató főorvosa - folyamatban van. Szó nincs erről, az OÉTI átvétele nincs folyamatban, arról van szó, hogy az egészségügyi tárca úgy gondolja, és erről folynak a tárgyalások, hogy a kiemelten - és ez is szerepel ebben a rendeletben - humán egészségügyi vonatkozások kérdése az egészségügy alá tartozzon. Anélkül, hogy most bármiféle hatósági vitákba bocsátkoznék, mert erre nem is vagyok felhatalmazva, úgy gondolom, az is a fogyasztó érdekét szolgálja, hogyha egészségügyi problémája és egészségügyi vonatkozású kérdése van, evidencia számára, hogy az egészségügyhöz fordul válaszért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, tessék parancsolni!
LŐRINCZ FERENC (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Pontosítanék, elnök úr, én a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyasztóvédelmi osztályáról kértem szót. Majd Geri úr, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgató-helyettese a konkrét ellenőrzésekkel kapcsolatos felvetésekre fog válaszolni. Én is csak érintettség kapcsán, főorvos asszonyhoz csatlakozva a bizottságot tájékoztatni szeretném. Több helyről elhangzott, az ÉFOSZ képviselője részéről és az FVM képviselője részéről is, hogy milyen célszerű volna, ha az élelmiszer-ellenőrzés egyetlenegy tárca felügyelete alá tartozna. Van egy kormányrendelet, amely egyértelműen elhatárolja a hatásköröket, hogy mely területeket ellenőrzik a fogyasztóvédelmi hatóságok, melyeket az állategészségügy, és melyeket az ÁNTSZ illetékesei. Úgy gondolom, hogy az élelmiszer-feldolgozóktól nem független a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozás, tehát ezt is lehetne vitatni, hogy helyes-e, hogy oda tartozik, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség viszont igen. Tehát a gyártóktól, forgalmazóktól teljesen független ellenőrző hatóságként működnek.
Mi úgy támogatnánk, hogyha egy ilyenfajta szervezet jönne létre, tehát vannak véleménykülönbségek. Nem akartam szólni, mert ennek a megbeszélésnek úgy gondoltam, nem ez a célja, hanem az áruházi láncok beszámoltatása és az ellenőrzésekkel kapcsolatos tapasztalatok megvitatása, de a tájékoztatás miatt úgy gondolom, hogy ezek a hatáskörök világosan elhatárolódnak, és nem igazán gondolom, hogy ezen változtatni kellene. Köszönöm.
ELNÖK: Elnézést kérek a névcseréért, de már a meleg kezdi az elnöklési képességemet meglehetősen visszafogni. Parancsolj!
DR. GERI ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvártam a hozzászólásommal tudatosan azt az időpontot, várva, hogy Molnár alelnök úr kérdésére konkrét válasz fog érkezni az áruházláncok képviselői részéről, mert ő úgy tette fel a kérdést, hogy jogosak-e a fogyasztóvédelmi hatóság ellenőrzése során tett megállapításai. Így értelmezve a kérdést, tehát azok a megállapítások, amiket tettünk, és nem pedig az, hogy esetleg a jogsértés megítélése különböző, a bírságok mértéke eltérő.
Szeretném elmondani azt, ami a legjobban igazolja, hogy hogyan is áll ez a helyzet, és a statisztikához kell ismét fordulnom. Szerencsére nálam itt van a fogyasztóvédelmi hatóság 2006. évi jelentése, és Vámos úrnak is el tudom mondani, hogy 2006-ban 27.765 határozatot hozott a hatóság, ebből 2165 fellebbezés érkezett a másodfokra, amely feladatot a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség látja el, tehát ez a határozatok 8 százaléka. Ez azt jelenti, hogy az elmarasztaltak nem látták annak indokát, hogy a döntéseinket megfellebbezzék, kifogásolják. A 2165 másodfokú határozatból 80 százalékban helyben hagytuk az elsőfokú hatóság határozatát, 20 százalékban vagy visszaadtuk ismét egy új eljárás lefolytatására, vagy módosítottuk, illetve megszüntettük a határozatot. Ez az összes határozatok számának az 1,6 százaléka.
Ezekből a másodfokú határozatokból, amelyek nem elégítették ki az elmarasztalt félnek az elvárásait, évente átlagban 150 kerül bírósági szakaszba. 150 határozatot zártunk le 2006-ban, ebből 85-90 százalék körül van - attól függ, hogy milyen területet nézünk, belevesszük-e a reklám-felügyeleti eljárásokat - az, amikor a bíróság - sok esetben elmegyünk a Legfelsőbb Bíróságig - helyben hagyja a hatóság döntését, és körülbelül 10 százalékban számunkra hátrányos döntést hoz. Tehát ez azt jelenti, és itt megkérdőjelezem azokat a véleményeket, amelyek elhangzottak az áruházláncok képviselői részéről, hogy itt problémát jelenthet a hatóságok különböző értelmezése, hiszen a jogorvoslati lehetőség fennáll, lehet fordulni a másodfokú hatósághoz fellebbezésre, és utána bírósághoz, hogyha úgy gondolják, hogy az önök véleménye a helytálló.
A következő kérdés, amire szeretnék kitérni, nagyon sajnálom, én tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy más formában fog ez a kérdés tárgyalásra kerülni, és néha az az érzésem, és szeretném ezt az érzetet megváltoztatni, hogyha esetleg másokban is felmerült, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság tehet arról, hogy bizonyos jogsértések léteznek. Nem, azok léteznek egyébként is, mi csak felderítjük őket, ez a dolgunk.
A másik dolog, amire még szeretnék kitérni, az az, hogy a statisztikai adatokat többféleképpen lehet értelmezni, és érdemes a nagy számok tükrében is tekinteni őket. Én elhoztam egy részjelentésünkből néhány adatot, amely az árfeltüntetéssel, egységár alkalmazásával kapcsolatosan alakult ki. Nos, az áruházláncoknál összesen 779 ellenőrzést végeztünk, és az ellenőrzések 59 százalékában állapítottuk meg, hogy az áralkalmazás, illetve árfeltüntetés jogsértő. Lehet, hogy a polcon éppen volt 10 termék, de a raktárban mögötte lehetett több raklap, tehát ha ezt ugyanúgy beszorozzuk, akkor ez a tétel jelentős lehet, eltekintve attól, hogy maga az 59 százalék is magas. Ha hozzávesszük azt, hogy a próbavásárlásaink során 11 százalékban állapítottunk meg olyan esetet, amikor megkárosították a fogyasztót, konkrétan többet számláztak neki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ebben a melegben ez egy rendes időtartamú ülés volt. Szeretném önöknek elmondani, hogy a magam részéről nagyon hasznosnak tartom a mai összejövetelt. Örülök annak, hogy a kezdeti szűkszavú udvariaskodás valódi beszélgetésbe bonyolódott közöttünk. Nem bánom, hogy érthető... (Lombos István jelentkezik.) Képviselő úr szeretne szólni? Mert akkor én most nem zárom le a vitát, ugyanis ez már a záró rész lett volna, hanem a képviselő úrnak megadom a szót. Tessék!
LOMBOS ISTVÁN (MSZP): Elnézést kérek mindenkitől, de én személy szerint nem szeretném, ha az itt lévő vendégek, bizottsági tagok, szakemberek úgy állnának föl, hogy egy olyan közös konklúziót nem vonnánk le ebből a mai beszélgetésből, ami mindenki számára hasznos lehet. Nekem van egy szubjektív konklúzióm, az egyik, hogy szükséges mind a két fél véleményét meghallgatni akkor, amikor valamikor pro vagy kontra véleményt alakítunk ki. Ez egyébként az élet minden területén így van; ez az egyik része a dolognak.
A másik dolog pedig, hogy nyilvánvalóan hozzá tartozik az ügyhöz az ellenőrzések mechanizmusa. Az ellenőrzések mechanizmusában részt vevő 3 szaktárcának a képviselője itt volt, elmondták a véleményüket külön-külön is, és nekem az szűrődött itt le ebből a véleményből, amit a meghívott vendégeink és a szakemberek elmondtak, hogy talán ezt is egységesíteni kellene, mert az ellenőrzötteknek a munkáját ez is segítené. Én azt hiszem, hogy ez a bizottság azért jött létre, hogy az ilyen és ehhez hasonló információk alapján olyan végkövetkeztetéseket vonjon le, amely aztán az elkövetkezendő időszakban egy olyan további feladatvégzésre ad lehetőséget, ami sokkal hatékonyabb, sokkal egyszerűbb, és a fogyasztók érdekeit jobban szolgáló feladatvégzés lehet.
Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, és még egyszer elnézést kérek, elnök úr, hogy kétszer kértem szót, de azt hiszem, hogy a vendégeink, akik megtiszteltek azzal, hogy eljöttek ide - merthogy voltak olyanok, akik nem jöttek el, azok közül, akiket meghívtunk -, azok a szakemberek, minisztériumi szaktárcák képviselői, akik segítettek nekünk a munkában, a bizottságnak, a bizottság minden tagjának abban, hogy valamiféle következtetést levonhassunk abból, hogy mi történik azok után az információk utána, amik mindenkit elszörnyülködtettek ebben az országban, és végül is kiderült, hogy nem elsősorban a nagy áruházláncok és a vevők közötti kapcsolat az oka ennek, hanem elsősorban a termék-előállítók ügye volt ebben az alapvetően ludas, ha jól értettem, tehát azok, akik beszállítók a nagy áruházláncokba is. De természetesen ennek az ellenőrzési folyamatnak is meg kell találni a módját. Köszönöm szépen, és csak azért mondtam el még egyszer, hogyha innen fölállunk, akkor ne úgy álljanak fel a vendégeink, hogy ne próbáljunk egy olyan végkövetkeztetésre jutni, ami mindenki számára pozitív végkicsengésű lehet.
ELNÖK: Dér képviselő asszony.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Elnézést kérek mindenkitől, főleg azért, amiért késtem, de ennek az az oka, hogy a bizottságunk egyik témájában én többségi előadó voltam. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy tényleg csak a végére értem ide, mert készültem nagyon erre az összejövetelre, és volt számtalan kérdésem, de most már csak néhány olyan dolgot fogalmazok meg, amely nagyon-nagyon régóta bánt engem, és jó lenne, hogyha lépnénk benne.
Mint a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagja természetesen nekem az az elsődleges dolgom, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmében fellépjek, de miután a szakmám kereskedő és vendéglátó, és mindkét szakmában elég alaposan jártas vagyok, és beleástam magam mind elméleti, mind gyakorlati oldalról, nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet a következőkre.
Egyszerűen méltatlannak tartom azt a helyzetet, hogy a kereskedőket büntetjük, amikor például a hentesáru azonosíthatóságát kell, hogy bizonyítsuk, mert egyszerűen nem lehet jól megoldani a feladatot. Ebben én úgy gondolom, hogy a szakmának, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, az ÁNTSZ-nek, az állategészségügynek együtt kell lépni, hogy ezt a gyártóktól kell megkövetelni, mert egyszerűen képtelenség jól megoldani a legnagyobb gondosság mellett is.
Az viszont már egyszerűen felháborít, amikor például a tájékoztatásról szóló törvény szerint a kereskedők borzasztó látványosan, nagyon szép papíron, nagyon jó nyomdatechnikával hirdetik a termékeiket, és elfeledkeznek a jelölésről és a tájékoztatásról szóló törvény betű szerinti betartásáról. Ez a fogyasztóknak egy olyan nagymérvű megkárosítása, amit én bűnnek tartok. Egy darabig lehet, hogy meglehet élni a piacon úgy, hogy akciókat hirdetnek, nagyon szép, színes újságokat jelentetnek meg, de nekem meggyőződésem, hogy ez csak ideig-óráig van és lehetséges. Nagyon bízom abban, hogy ez a társadalom ki fogja kényszeríteni, hogy ezeket a szabályokat, amit a fogyasztók érdekében hoz a törvényhozás, valóban a fogyasztó érdekében be is legyen tartva.
Köszönöm szépen, és még egyszer bocsánat, hogy ilyen későn értem ide, és köszönöm, hogy kaptam szót.
ELNÖK: Ezek után lezárom, és engedjenek meg ennek keretében egy-két mondatot.
Én nagyon hasznosnak tartom a mai ülésünket, és nem tartom bajnak, hogy akár egymással vitatkozó vélemények is elhangzottak, ami, azt gondolom, picit a pozícióból is következik, de következik abból is, hogy senki nem állította, hogy a saját gyakorlatán ne lehetne még javítani. Azért azt hadd mondjam el önöknek, hogy a statisztika, a számok valóban így is, úgy is magyarázhatóak, de anélkül, hogy demagóg lennék, egyetlenegy lejárt szavatosságú áru hazavitele és otthon való megtapasztalása az adott kereskedelmi egység és általában a kereskedelemmel kapcsolatos bizalmat gyengíti.
Tehát ilyen értelemben, amikor nézzük a statisztikákat, és azt mondjuk, hogy ez az oszlop egy picit magasabb volt tavaly, és milyen jó, hogy most ez egy kicsit alacsonyabb, a másik meg pont fordítva, akkor e mögött azért emberek vannak, akik pénzt költöttek az adott árura, akik gondolnak valamit erről az egész folyamatról, és nem nagyon jó, ha azt gondolhatják, hogy őket meg lehet károsítani; és azt mondom, hogy nem összeesküvési szándékkal, hanem akár egy ügymenet hibás volta következtében. Tehát ez azért egy komoly tétje az önök működésének is.
Szeretném még egyszer megköszönni, hogy eljöttek. Valóban, lám, meg lehet tenni, hogy nem jön el mindenki egy ilyen udvarias meghívásra. Van, aki kimentette magát, van, aki még ezt sem tartotta fontosnak, de úgy állnak össze a szabályok, hogy nem kötelező egy ilyen alkalommal megjelenni. Éppen ezért én külön méltányolom az önök jelenlétét és a szakmai szervezetek jelenlétét, mert ez azt jelenti, hogy önök viszont komolyan gondolják, hogy a fogyasztóvédelem olyan ügy, amelyben közösen kell tenni, és együtt kell működni.
Nagyon szépen köszönöm, további jó napot kívánok önöknek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 13 perc)
|
Alexa György | |
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika