FVEB-7/2007.
(FVEB-7/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2007. június 12-én, kedden, 13 órakor
a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (Budapest, József krt. 6.)
I. emeleti tanácstermében megtartott üléséről
Helyettesítési megbízást adott: *
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők *
Határozatképesség megállapítása *
A fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos társadalmi szervezetek tájékoztatója tevékenységükről *
Baranovszky György tájékoztatója *
Dr. Hajnal Zsolt tájékoztatója *
Dr. Pintér György tájékoztatása *
Képviselői kérdések, észrevételek, reflexiók *
Dr. Bernáth Tibor tájékoztatása és válaszadása *
Boródi Attila tájékoztatása, reagálása *
Baranovszky György hozzászólása *
1. A fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos társadalmi szervezetek tájékoztatója tevékenységükről
2. Egyebek
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Almássy Kornél (MDF)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Tóth István (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dér Zsuzsanna (MSZP) dr. Tóth Istvánnak (MSZP)
Lombos István (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Varga Lászlónak (MSZP)
Farkas Sándor (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Nagy Andor (KDNP) Molnár Bélának (KDNP)
Dr. Zenisek Andrea irodavezető (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Pintér György alelnök (INDRA Egyesület)
Boródi Attila ügyvezető elnök (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége)
Dr. Baranovszky György ügyvezető elnök (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Garai István ügyvezető elnök (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Németh László elnök (Székesfehérvári Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Szabó Miklós elnök (Társadalmi Unió)
Dr. Bernáth Tibor ügyvezető elnök (Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Wittich Tamás főigazgató (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség)
Dr. Hajnal Zsolt (Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete)
Dr. Kathy Attila szóvivő (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség)
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Dr. Tölgyes Katinka jogász (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Németh György Károly főosztályvezető-helyettes (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
Mészáros László (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal)
Dr. Dombai Lászlóné építésügyi szakértő (Nagycsaládosok Országos Egyesülete)
Topa Béla szakértő (Nagycsaládosok Országos Egyesülete)
Folláth Györgyné főtitkár (Élelmiszer-feldolgozók Országos Egyesülete)
Dr. Kispál Edit szóvivő (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Dr. Bacskó Bettina szakértő (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Abádiné dr. Erdei Ildikó főosztályvezető (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
Dr. Brunner Péter főigazgató (OTH)
Széchenyi László főtitkár (Társadalmi Unió)
Detki Sándor csoportvezető (Székesfehérvári Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Dr. Elek Márton fogalmazó (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Bohákné Hering Magdolna vezető főtanácsos (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Deák Ferenc osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Taksás Katalin főosztályvezető (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
Somodi Attila osztályvezető (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Selmeczi Balázs elnök (Fogyasztóvédő Alapítvány)
Kanyó László igazgató (PRICOMM Hungary Kft.)
Széplaki Ferenc területfejlesztési alelnök (Kisdunamenti Civil Szervezetek Szövetsége)
Dr. Bánhidi Sándor ügyvezető elnök (Nyugdíjasok Országos Szövetsége)
Ujlaki-Vátz László kommunikációs vezető (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Csakurdáné dr. Harmathy Zsuzsanna osztályvezető (Országos Gyógyszerészeti Intézet)
Kovács György elnök (Országos Rádió és Televízió Testület)
Siklósi Éva szakértő
Petre Anett újságíró (MIX Magazin)
Dr. Dékány Sándor ügyvezető igazgató, főszerkesztő (Fogyasztóvédelem Szerkesztősége)
Pekár Erzsébet újságíró (Magyar Távirati Iroda)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelenteket! Szeretném megköszönni a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, Wittich Tamás főigazgató úrnak, hogy vállalta a mai kihelyezett ülésünk házigazda szerepkörét. Ugyanakkor köszönöm Garai úrnak, aki szintén fölajánlotta ezt, de arra gondoltunk, hogy talán a többi civil szervezet szempontjából célszerűbb, hogyha számukra egy semleges helyen jövünk össze a civil témában, ezért a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség meghívóját fogadtuk el.
Szeretném a mai tájékoztatóra felkért vendégeinket, a szervezetek képviselőit megkérni arra, hogy foglaljanak helyet itt az asztalnál, legalább egy-egy képviselőjük, ez a gyorsírók munkáját is könnyítené. Konkrétan az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettől, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségétől, a Társadalmi Uniótól kérek egy képviselőt, aki itt helyet foglal. A Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületétől van-e itt valaki? (Jelentkezik az egyesület képviselője.) Igen, kérem önt is, hogy itt foglaljon helyet. Ebben kétségünk volt, mert nem tudtuk önöket elérni. A Tudatos Vásárló Közhasznú Egyesületét kértük még tájékoztatóra. Az INDRA-t is megkértük, de az INDRA írásban nyújtott számunkra tájékoztatást, és először úgy volt, hogy nekik nem jön el képviselőjük, de most úgy tudom, hogy tőlük is érkezett képviselő. Kérem, hogy itt az asztalnál foglaljanak helyet.
Ugyancsak technikai információ, hogy külön hangrögzítés most nem készül az ülésről, ezért szintén a gyorsírók kedvéért szeretném kérni a hozzászólókat, hogy jelezzék a nevüket, illetve a szervezet nevét, akinek a nevében szólnak.
Szintén szolgálati közlemény, hogy arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a parlament plenáris ülésének legutóbbi döntése alapján tagváltozás állt elő a bizottságban. Korábbi tagunkat, Lukács Zoltán képviselő urat, dr. Varga László képviselő úr váltotta föl. Jó munkát kívánok önnek! (Dr. Varga László: Köszönöm szépen.)
Határozatképesség megállapítása
Szeretném elmondani a bizottság tagjainak és a megjelenteknek, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes, így megkezdheti munkáját.
Elfogadott üléstervünk szerint ma országos hatáskörrel működő, vagy több megyére kiterjedő hatáskörrel működő civil szervezeteket kértünk meghallgatásra, ez az egy napirendünk van és az egyebek. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kik azok, akik ezt a napirendet elfogadják. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? (Nem jelentkezik senki.) Ki tartózkodott? (Nem jelentkezik senki.)
Köszönöm szépen, egyhangú.
Még talán egyetlen egy technikai észrevétel: jövő héten ülést tartunk. A jövő héten kerül sor a kábelszolgáltatók meghallgatására. Folyik ennek az ülésnek az előkészítése. A kollégák arról tájékoztattak, hogy jó arányú visszajelzésekkel rendelkezünk, tehát ezt az ülést meg tudjuk tartani. Ez az ülés egyébként a parlamentben lesz, és talán nem felejtették el a képviselőtársaim, hogy az ülésrend összeállításakor megfogalmazódott olyan igény, hogy az Egészségbiztosítási Felügyeletet lehetőleg kitolva, hogy egy pár hónapos tevékenységet fel tudjanak mutatni, szintén hallgassuk meg. Második napirendként rájuk kerül majd sor. Utána a nyár folyamán ülést nem tervezek. Azt szeretném mondani a bizottság tagjainak, hogy a bizottság jelentése készül, és augusztus végén lehet egy olyan munkaállapotban, amikor napirend keretében az első körös tárgyalását bonyolíthatjuk.
Azt szeretném mondani ugyanakkor, hogy várom a bizottsági tagok javaslatait, észrevételeit, amit szeretnének a jelentésben szerepeltetni. Ez jó lenne, ha július végéig elektronikus úton, írásban megtörténne. Bármilyen jogszabályi törvénymódosításra vonatkozó javaslatnak vagy észrevételnek, amit úgy gondolnak, hogy a jelentésben fontos lenne, annak most van itt az ideje.
A fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos társadalmi szervezetek tájékoztatója tevékenységükről
Köszöntöm azokat a civil szervezeteket, amelyek elfogadták ma a meghívásunkat. Azt kértük tőlük, hogy egy rövid 5-8 perces szóbeli tájékoztatást adjanak a tevékenységükről. Munkamenetnek azt javaslom, hogy szépen sorban haladjunk. Utána szerintem alakuljon át egyfajta kérdezz-felelek beszélgetéssé ez a dolog. Tehát nem külön tennénk fel kérdéseket. Annál is inkább, mert a kérdések nem feltétlenül egy szervezethez, hanem a fogyasztóvédelmi civil világ működtetésével kapcsolatos, és azt gondolom, lesznek olyan kérdések, amelyhez minden szervezet válasza szükséges lesz. Elsőnek Garai urat kérném az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettől.
GARAI ISTVÁN (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Jó napot kívánok! Jó érzés volt körülnézni, 25 év után látni, hogy hova fejlődött a fogyasztóvédelmi civil mozgalom. Volt szerencsém annak idején egyike lenni az elsőknek, akik az első ilyen civil szervezetet létrehozhattuk. Próbáltam a történelembe visszanézni és két dolog köré szeretném csoportosítani az elmondandókat. Az egyik, egy kicsit hátteret adni a történelemről, hogy hogyan fejlődött ez a dolog, a másik pedig, hogy hol látok én gondokat, hogy hol lenne szükség változtatni a jelenlegi rendszerben.
1982-ben indult el ez a mozgalom, hosszas előkészítés után, hadd ugorjak egy nagyot, amikor is a fogyasztóvédelmi törvény, többek között számosunk közreműködésével elkészült és örömmel jelezhetem, hogy az a bizonyos 45. §, amely egymásra épülően a civil szervezeteknek a jogosítványait foglalja össze, azóta sem kellett, hogy változzon, tulajdonképpen lefedi mindazt a tapasztalatot, amit az elmúlt 15 évben összegyűjthettünk és javasolhattunk a törvényalkotónak beletenni a fogyasztóvédelmi törvénybe.
Ezt azért hangsúlyoztam, mert még egy alkalommal erre a 45. paragrafusra szeretnék visszatérni. Aztán elmondanám azt, hogy a '90-es évek vége felé kezdett tisztulni az a kép, amikor a fogyasztóvédelemben működő hatósági szervezetek, illetve civil szervezetek közti feladatmegosztás el kezdett kialakulni. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy mi az, ami a nyugat-európai hasonló szervezeteknek a tapasztalata is volt, és tulajdonképpen igazán ez az Európai Unióhoz történő csatlakozás idejére vált teljesen tisztává. Mégpedig az, hogy a hatóságok feladata alapvetően a piac felügyelete, a jogszabályok betartásának vizsgálata, ellenőrzése és szükség esetén szankcionálása. Nyugat-Európában, és talán azt mondhatnám, hogy a világ fejlett részében a civil szervezetek fő tevékenysége az érdekképviseleti munka és a lakossági tájékoztató munka. Értsük ez alatt a fiatalság felkészítését, az oktatást, illetve a tájékoztatást is ebbe belevéve.
Évek óta vita zajlik az Európai Unión belül is arról, hogy mi legyen az úgynevezett közérdekű keresetek témakörével. Kell, kell, kell, csak igazán nincs meg a lehetőség arra, hogy az érintettekhez és a kárt elszenvedettekhez juthasson vissza a bírósági ítélet kapcsán; hogyan is mondjam, az általuk elszenvedett kárt nem nagyon lehet kárpótolni. Ma is napirenden van ez a kérdés.
Azt, amit mi társadalmi szervezetként vagy civil szervezetként gondolunk a tájékoztatás terén megtenni, azt valamennyi képviselő úrnak az asztalára tettük, összefűztük egy gumival. Ebből körülbelül lehet érezni, hogy mi az, amit a tájékoztatás terén fontos megtenni. Magyarán, ha lehetséges, felkészíteni a tudatos magatartásra magát a fogyasztót. Mindenki mögé úgysem lehet ellenőrt állítani, következésképpen saját maga lehet a legjobb ellenőre, kontrollja mindenki, mégpedig azzal, hogy nem utólag próbál reparálni, helyreállítani elszenvedett sérelmeket, hanem megpróbál jól dönteni, és a döntéséhez a jogszabály ismeretében ragaszkodva kiköveteli magának a jussát, a jogát.
Ez alapvetően úgy történik, hogy ha általános jellegű információra van szüksége, akkor azt kapja meg különböző kiadványokban, ha speciális, területre irányuló információra van szüksége, mert mondjuk, mosógépet akar választani, akkor legyen egy tesztelt sorozata ezeknek a gépeknek, és ő tudja kiválasztani az igényének leginkább megfelelőt. Ezért indítottuk el a Nagyító egy idő után kimaradó számait követően, négy évvel ezelőtt a Kosár Magazint. Ezért szerepeltetünk kiadványokat többek között például olyan témákban, mint hogy hogyan olvassuk el a különböző közüzemi szolgáltató vállalatok számláit, mire vigyázzunk, hogyha elektronikus vásárlást akarunk eszközölni, mire figyeljünk, miből tudjuk megállapítani, hogy komoly elektronikus áruházzal vagyunk szemben vagy viszontértékesítővel. Tehát lehetőleg próbáljunk meg specifikus információkat adni.
Utána következik a harmadik nagy feladat, és mondhatnám, hogy mi már évtizedek óta azzal foglalkozunk, hogyha mégsem így történik a folyamat, mert hiszen a magyar fogyasztó nem eléggé tudatos, akkor elkövetődik a baj, és akkor hogyan lehet segíteni, és nem helyette elintézni, hanem megsúgni a fogyasztónak, hogyan tud a saját ügyében eljárni. Ebben már mindig specifikus választ kell kapnia.
Szeretnénk afelé elmozdulni, és ez a javaslatok egyik része, hogy különösen az olyan bonyolult szolgáltatásoknál, mint a pénzügyi szolgáltatások, amihez érteni kell, ott legyen valaki, akitől a felmerülő kérdéseire választ tud kapni. Nem jó megoldás, hogyha a bank alkalmazottjától próbálja ezt a választ megkapni, mert teljesen világos, a bank alkalmazottjának nem az a dolga, hogy a fogyasztó érdekeit képviselje egy ilyen tájékoztatás során. Ez egyfajta irány lehet, hogy hogyan lehetne akár, mondjuk a civil szervezetek tanácsadó hálózatain keresztül specifikus, erre irányuló, a bonyolult esetek megoldására, vagy a döntésre előkészíteni a fogyasztói köröket.
A másik része, nagyon röviden, amit szerettem volna elmondani, hogy hol látjuk mi ezalatt a 25 év alatt, vagy a 25 év tapasztalatai alapján a hibákat. Itt most kérem szépen, értsék jól, de nyilván némi kritikát is kell alkalmazni, mert az elsődleges az, hogyha 10-15 évre visszamegyünk, akkor bizony a politikai döntéshozók tudatszintje sem volt sokkal fölötte a fogyasztói tudatszintnek. Nem érezték, és sokszor még ma is érezni ezt, hogy nem érzik a fontosságát, nem érzik, hogy az Európai Unió miért ragaszkodik ennyire ehhez a hülye fogyasztóvédelemhez, mit akarnak ezen a területen; persze ez azért oldódik. Néhány évvel ezelőtt a deklaráció szintjén már megjelent ez a tünet, hogy kezdjük hangsúlyozni a fogyasztóvédelmet, egy-két éve a sajtó is egyre sűrűbben foglalkozik ezzel a kérdéssel, és ma jutunk el oda, hogyha az ember megnézi a legfrissebb kormánykoncepciót a fogyasztóvédelemről, ebben már megjelenik a fontossága ennek a kérdésnek.
Hogy miért jutottunk, ha úgy tetszik, csak idáig? Persze, ha körülnézünk, akkor azért látszik, hogy a civil fogyasztóvédelmi mozgalom eléggé felfejlődött. Az asztalokon lévő kiadványokból is látszik, hogy nemcsak egy, hanem számos egyesület nagyon hasznos kiadványokkal jelenik meg. Miért csak ennyire fejlődött? Itt hadd mondjam el, hogy az én életem alatt 7 minisztériumhoz tartozott a fogyasztóvédelem. Ha ezt végigszámolják, látják, hogy legalább 4, de inkább sűrűbben változott az ezt felügyelő tárca, és a felügyelő tárca változásával mindig újra kellett kezdeni a meggyőzést, hogy miért is fontos ez a fogyasztóvédelem, és mire eljutottunk oda, hogy meggyőztük őket, akkor jött a következő váltás. Gyakorlatilag azt éreztük, hogy a kormányszervezetben dolgozók - kivéve talán a közvetlen kapcsolatot tartó apparátust - nem igazán vették figyelembe az elért eredményeket, hanem mindig újra akarták kezdeni a dolgot.
Ez különösen jól érezhető volt a 2005-ös évben, amikor gyakorlatilag a költségvetésben törvényi felhatalmazás alapján rendelkezésre álló civil szervezeti támogatási összeg sora üresen maradt. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag 2005 decemberében-novemberében lehetett először pályázni 2005-ös tevékenységre. Az olyan szervezet, amelyik meg tudja előlegezni egy évre a saját működési költségeit, létezhet, csak az nem biztos, hogy civil szervezet, és ez nagyon sokunkat itt keményen érintett. A kritikát fogalmazva tehát az, hogy mikor, mennyi pénzből, milyen késésekkel hirdetnek pályázatot, és fogadják el a pályázatot, küldik meg a szerződést, küldik meg az előleget, ha van egyáltalán előleg, azt mennyi idő alatt számolják el, ezt látom a lehető legnagyobb gondnak, mert ez gyakorlatilag féléves, egyéves kieséseket jelent a civil szervezeteknél, és ez végig érezhető volt.
Ezek a problémák úgy jelentkeznek, hogy egy pályázatot meg kell csinálni, mondjuk decembertől májusig - már ez sem könnyen érthető, hogy miért pont decembertől májusig -, de ha májusig be kell fejezni, akkor az áprilisban érkező előleg nem igazán szerencsés, nem igazán használható föl ésszerűen. Ha pedig olyan feladatokat látnak el - mondjuk állami szervezet helyett, vagy az állam helyett látnak el feladatot - ezek a civil szervezetek, mint a tanácsadói irodahálózatok, akkor ez azt jelenti, hogy nekik vagy meg kell előlegezni a pénzt, vagy meg kell alkudniuk, mondjuk a távközlési cégekkel vagy a bérbe adó cégekkel, akik ezt az irodát bérbe adják, hogy majd előbb-utóbb csak döntenek, majd előbb-utóbb csak jön előleg, csak ki tudjuk fizetni. Tehát egy normatív, ilyen jellegű támogatás nélkül a kormánykoncepcióban elhatározott tanácsadói hálózat kiépítése nehézségekbe fog ütközni. Ezen lenne a legszükségesebb a változtatás.
Még egy dolgot: ezek a kiírások, én kigyűjtöttem magamnak, 2001 óta nem volt két azonos kiírás, mindig változott. Említettem, hogy vissza fogok térni a 45. paragrafusra, amely egymásra épülően a civil szervezetek olyan jogosítványait sorolja föl, amelyek alapján lehet dolgozni. Ha időnként egy papírkötegből kihúzunk egyet középről, kirántunk egy köteget, és azt nem támogatjuk, akkor lehet, hogy az egész papírköteg fog ledőlni, vagy éppenséggel a rendszer nem fog működni. Tehát ez volt a következő nehézség, ami a fejlődés gátja maradt. Tulajdonképpen ezt akartam elmondani, az én meglátásom szerint ez jelenti a fő gondot.
Amit még hozzátennék, hogy elengedhetetlen a szakmának az együttműködése. Értem ezalatt a fogyasztóvédelmi hatósági szervezeteket, bár más a feladatuk, de egymást akár információval, akár más módon támogatni fontos, mert előbbre visz a dolgokban; ez az egyik dolog. A másik, hogyha már egyszer a kormány úgy döntött, hogy támogatni kívánja a civil szervezetek erősödését, tanácsadó irodahálózat, országos hálózat kialakításával, szeretném felajánlani - még akkor is, hogyha nem semleges területen, de mint a legidősebb és a legnagyobb hálózattal rendelkező szervezet - a civil szervezeteknek egy megbeszélést, hogy hangoljuk össze a tevékenységünket, működjünk egyféleképpen, legyen egy egységes tanácsadói hálózat, legyen egy egységes képzése a tanácsadóknak. Hiszen az tud igazán tanácsot adni, aki önmaga felkészült erre a dologra. Mi erre évek óta nagy hangsúlyt helyezünk, és rendszeresen tovább képezzük a tanácsadóinkat. Most köszönöm szépen és elnézést, hogy picit hosszabb voltam.
ELNÖK: Köszönöm. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségétől gondolom, Baranovszky úr kér szót.
Baranovszky György tájékoztatója
BARANOVSZKY GYÖRGY (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége): Köszönöm szépen a meghívást. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! 5-8-10 percben is nagyon nehéz összefoglalni azokat a gondokat és eredményeket, amelyek a magyarországi fogyasztókat érintetik és érintették az elmúlt években. Örömmel kell egyébként azt kihangsúlyozni, hogy először kerül arra sor, hogy a fogyasztóvédelemmel a parlament is egy eseti bizottság keretében foglalkozik. Ezért nagy reménnyel tekintünk a szeptemberi konferenciára, és ennek az eseti bizottságnak a munkájára is, hogy ennek eredményeképpen milyen konkrét javaslatok fognak megfogalmazódni a jogalkotók részére; beleértve nemcsak a parlamenti törvényhozást, hanem a kormányrendeleti szinteket is.
Azt hiszem, hogy Garai úr összefoglalta azokat a legfontosabbnak vélt fogyasztóvédelmi civil szervezetekre háruló feladatokat, amelyeket a törvények meghatároznak. Itt azt hangsúlyozni kellene egyidejűleg, hogy kevés olyan szakmaterület van az országban, ahol a civil, mint olyan szó, lényegében egyenlő azzal, hogy állami feladatok végzése történik. Ugyanis ki kell mondani azt, hogy a fogyasztóvédelemben - a másik terület egyébként a környezetvédelem - a fogyasztói panaszoknak az intézése teljes egészében elkerült az állami hatóságoktól. Ez azt jelenti, hogy a civilek, illetőleg mellette a békéltető testületeknek a tevékenysége nagyon felértékelődött. Kicsit meglepődtem, amikor azt mondta az elnök úr, hogy nem lett volna semleges terület az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, mint helyszín. Én úgy gondolom, hogy a megosztottságot vagy a mesterségesen keltett megosztottságot és a fogyasztóvédelmi kiszolgáltatottságot nem szabad a jövőben tovább folytatni és ezeket a hangulat kelteni sem. Együtt kell dolgozni a hatóságok részéről is és a civilekkel együtt. Elismerve és biztosítva a civil szervezetek részére a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat. A Fogyasztóvédelmi Szövetség tagszervezetei végzik a munkájukat, ugyanakkor nagyon fontos feladat hárul a szövetségre egyrészt a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározottak miatt is, nevezetesen képviselni kell a magyarországi fogyasztókat nemcsak magyarországi, hanem uniós szinten is. Párhuzamosan pedig a különböző jogalkotási folyamatok során véleményt is kell nyilvánítani. És ez akkor is, ha nagyon sok esetben sok hallgató részére egy nemtetszést válthat ki, le kell szögezni azt, hogy a fogyasztóvédelem nem lehet politikai kérdés, a fogyasztóvédelem az összes magyarországi fogyasztóért kell, hogy szóljon. Ebből következik az is, hogy az egyik legfontosabb feladatnak kell lenni a jövőben az oktatásnak. Az oktatás egy olyan terület, amelyben a magyar kormány az elmúlt években nem sok mindent tett. Nevezzük úgy, hogy semmit.
Látszólag a nemzeti alaptantervben szerepel a fogyasztóvédelem, mint képzés, de ténylegesen semmi nem történt. Kizárólag az Európai Uniónak köszönhető, hogy megindult a fogyasztóvédelmi oktatás, ugyanis, ha látják a "Tudatos vásárló leszek" kiadványt, ez az Európai Unió által finanszírozott kiadvány és Magyarországon harmadik éve fog megjelenni. 57 250 példányban fog eljutni ingyenesen a középiskolások 11-esei részére. Ez közel 480 iskolát érint. Jó lenne, függetlenül attól, hogy a kormányhatározatban szerepel a fogyasztóvédelmi oktatás kérdése, hogy ténylegesen történjen az uniós tevékenységen kívül hazai és egységes fellépés, amelyből nem szabad kihagyni a fogyasztóvédelmi civil szervezetek mögött lévő szakembergárdát. Nagyon fontos mellette a kiadványok megjelentetése. Ami érdekes, tegnap került fel a honlapra az illetékes minisztériumnak az új pályázati kiírása és egy szó sincs arról, hogy a kiadványokra vonatkozóan lehetne pályázni, pályáztatni. Nincs nagy jelentősége, gondolja a kormány, viszont hogy jut el a fogyasztókhoz az információ. Azt is tudomásul kell venni, hogy az internet egy bizonyos közegig jut el. A magyarországi fogyasztók, főleg a hátrányos fogyasztók, akiknek nincs például otthon internetük, nem tudják az információkat megnézni pl. a www.feosz.hu oldalról, ahol nagyon sok hasznos anyagot találhatnak a fogyasztók. Ezért nagyon nagy szükség van az ilyen kiadványokra.
A másik, amire a közérdekű keresetek tekintetében már utalt Garai úr. A közérdekű keresetekkel kapcsolatban egy nagyon nagy probléma van. Akár az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, de akár a FEOSZ-nak más tagszervezetei is, akár a Magyar Autóklub is számtalan közérdekű keresetet indított Magyarországon a megyei főügyészségekkel párhuzamosan. A legnagyobb gond az, hogy a fogyasztóvédelmi törvény 39. paragrafusa alapján hiába indítjuk meg a peres eljárást, nincs végrehajtás, nincs eredmény. Mondok egy példát: Lisa Minelli koncert, mindenki hallott róla tavaly történt, tízezer forintot kellett volna visszafizetni a fogyasztóknak a jogerős megnyert per után. Igen ám, csak a közérdekű kereset eredményeképpen nincs lehetősége jogilag arra, hogy a felperes követelje az alperestől a tízezer forintokat. Önállóan kell pert indítani a fogyasztóknak. Nem azért találta ki '97-ben a jogalkotó azt, hogy ilyen problémákba ütközzön a végrehajtás során. Ezért ebben lépni kell, módosítani kell feltétlenül a fogyasztóvédelmi törvényt.
A másik, ami még feltétlenül indokolt és szükségszerű, az ágazati jogszabályok módosítása. A fogyasztók Magyarországon kiszolgáltatottak. Ebből következik az, hogy védeni kell őket. Amit az elmúlt évben lehetett látni, most is szavaztak a tisztelt képviselők, amikor módosításra került sor, június 1-jétől módosult, kizárólag csakis európai uniós jogharmonizáció miatt került sor a fogyasztóvédelmi törvény módosítására. De miért? Amikor évek óta ott vannak a jogalkotók előtt azok a módosító javaslatok, amelyekkel foglalkozni kellene. Nem kizárólag másolni kellene, azokat a feladatokat kipipálni, ami a jogalkotás során történik, hanem figyelembe venni a hazai fogyasztóvédelmi civil szervezetek által meghatározott és a fogyasztókat védő jogszabályi normaszövegeknek a meghozatalát.
Mindenképpen szeretném még beszélni a békéltető testületekről. Kérem az elnök urat, hogy intsen majd le, ha nagyon kifutnék az időből, de van még egy nagyon fontos terület, amiről beszélni kell. Még nem döntötte el a kormány és az ország sem, hogy hova tesszük a betegjogi kérdést. A fogyasztóvédelem, hogy ha az Egyesült Államok gyakorlatát nézzük, egyébként van is egy kiadvány, amit a betegjogokról kezdett el a FEOSZ megjelentetni. El fog telni néhány év, amikor az lesz majd a legfőbb probléma, hogy amikor megkapják a fogyasztók a számlát a kórházi ellátás során, akkor az lesz a probléma, hogy annyi gézt használtak-e fel, mint ami ténylegesen a műtéthez kellett. Ettől a pillanattól kezdve ez nem egyszerűen egészségügyi probléma lesz, hanem ugyanolyan, hogy egy szolgáltatást igénybe vettem, megkaptam-e vagy nem. Ezért azon is érdemes elgondolkozni, hogy a betegjogi, egészségjogi kérdés mennyire megy be a fogyasztóvédelembe, és mint civil mondhatom, jó-e az a rendszer, hogy külön olyan betegjogi felügyelet van, ami valamilyen formában kötődik az államhoz. A függetlenséget teljes mértékig meg kell teremteni ezen a területen is.
Amit szeretnék még mondani: nem jó most sem az, hogy a fogyasztóvédelemben dolgozó hatóságok annyi minisztérium alá tartoznak. Magyar Energia Hivatal. Önök már tudják, hiszen végighallgatták a hatóságoknak a képviselőit. Elindult egyébként, hogy a felügyelőségek nagyon helyesen a főfelügyelőséghez kerülnek szeptemberből, viszont beszélni kell arról, hogy amikor vannak olyan területek, amelyek átfedések, az élelmiszer kifejezetten ilyen, az élelmiszerbiztonsági kérdések és itt most is vannak hatásköri problémák, csak a hatóság emberei ezt nem nagyon tudják elmondani, mert őket köti a közigazgatásnak a fegyelmi rendszere. Ezzel is foglalkozni kell. Míg most a Szociális Minisztériumhoz tartozik a fogyasztóvédelem, az élelmiszerbiztonság teljes egészében a Földművelésügyi Minisztériumhoz és sorolni lehet tovább. Hiányzik még mindig az egységes rendszer kialakítása. Akár a Miniszterelnöki Hivatalban létre lehetne hozni egy olyan csapatot, aki koordinálja, amikor kommunikálni kell. Ez a legfontosabb. A fogyasztóknak tudniuk kell már azt követő 5. percben, ha valami nagy probléma van. Ha a Brico Store-ban vett egy ember egy készüléket, amit otthon használt, és az felrobbant, akkor azt már az 5. percben utána tudnia kellene a fogyasztónak és a magyarországi többi vállalkozónak is. Ezek irányában meg kell tenni a lépéseket.
Még a békéltető testület előtt egy mondatot szeretnék mondani arról, hogy sajnálatos módon vették észre a civil fogyasztóvédelem szereplői, hogy bár a kormány rendkívül fontosnak tartja a civil fogyasztóvédelem megerősítését azzal - és ezt felkiáltójellel mondom -, hogy ez a civil fogyasztóvédelem párhuzamosan olyan munkákat csinál, amely nem egy klasszikus bélyeggyűjtők egyesülete - talán ez a legjobb kifejezés rá -, hanem állam által átvállalt feladatokat végez. Ehhez képest az 1033/2007-es kormányhatározatban kizárólag csak egy pont szerepel, mégpedig az, hogy a civil szervezetek szerepének növelése az országos fogyasztóvédelmi hálózat létrehozásával. Ha létrejött már egy hálózat, akkor nem létre kell hozni azt újra, hanem meg kell erősíteni. Lehet egyébként nyelvtanilag belemenni ebbe, de már ez is azt mutatja, hogy valami nem stimmel ezzel a kormányhatározattal civil szempontból.
Végezetül a békéltető testületek kérdése: négy-öt éve semmi nem változott a békéltető testületek ügyében. Azért mondom ezt, mert ugyanúgy tavaly, tavalyelőtt, azt megelőzően is elmondtam, most 2007. június 12-ét írunk, és 2007. január 1-jétől kellett volna egyébként megkapni valamennyi békéltető testületnek a működésükhöz szükséges pénzügyi forrásokat, de még ma sincs aláírt szerződés. Nonszensz! Felháborító ez a dolog. A békéltető testületek tekintetében pedig, bár a kormányhatározat nem tartalmazza, de itt is van egyfajta függőség és lebegés. Van egy testület, amely működik, nagyon-nagyon részletes szabályokat állapított meg rájuk a jogalkotó, de képzeljék el, hogy nemcsak Budapesten, Pest megyében, de a Zala megyében dolgozó szakembereknek is sokkal több munkát kell végezniük, mint egy bíróságnak. Nincs ítélkezési szünet, majdnem minden nap tárgyalniuk kell.
Az ügyek száma: van erről egy kimutatás egyébként - és ez főleg az újságírókat érdekelheti -, mely szerint, míg 2000-ben az országban 419 békéltető testületi ügy volt, addig 2006-ban 10.440 határozattal lezárt ügy volt, és ebben nincs benne a békéltető testületekhez forduló fogyasztói megkeresések, telefonálások száma. A probléma az, hogy hiába erősítik meg a békéltető testületeket, mindaddig, amíg nem lesz önálló költségvetési soron a békéltető testületek működéséhez szükséges források biztosítása, mindaddig, amíg lebegnek a levegőben, nem lesz megoldott a dolog. Szerződéseket kell kötni ugyanis, szerződéseket köt a minisztérium a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, utána az MKIK a területi iparkamarákkal, és nem véletlenül mondják a testületi tagok azt, hogy miért játsszák ezt el állami szinten a testületi tagokkal akkor, amikor a testületek, ha nem kapják meg a pénzt, nem tudnak működni.
Kizárólag csak akkor és úgy tudnak működni, hogy az illetékes kamarák, ha tudják, megelőlegezik a pénzt, és ha nem tudják, nem is tárgyalnak. Azért mondom ezt, mert a békéltető testületi működtetésben - maximum 30 fős a tanács - fele részét a tagoknak a civil szervezetek delegálják, és felsőfokú végzettség szükséges. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége közel 95 százalékban delegálja a tagokat, képviselőket a testületekbe. A visszajelzések alapján azt lehet látni, hogy nagyon-nagyon vékony jégen jár a jogalkotó akkor, amikor hagyja őket, hogy hadd csinálják azt, amit csinálnak. Amit egyébként elkövetnek a civilekkel, a civil szervezetekkel, a pályázatok kapcsán, ez nem működhet így tovább.
Utolsó mondat, és bezárom: ha lehet kérni a képviselő uraktól, akkor azt szeretném kérni, hogy akkor, amikor a civil szervezetekről beszélünk a működtetés és működés tekintetében, akkor gondolják magukat abba a helyzetbe, hogy amikor önök a holnapi nap folyamán elmennek, és vásárolnak egy terméket, és azzal valami gondjuk van, akkor hova fordulhatnak, ki fog önöknek segítséget adni, az ahhoz szükséges segítséghez megvannak-e a működtetési források, a szakembergárda. A kiszámíthatóságot és tervezettséget kell kormányzati, törvényhozói, jogalkotói szinten is biztosítani annak érdekében, hogy a magyarországi kiszolgáltatott fogyasztói lét megváltozzon.
Köszönöm szépen, és elnézést kérek, elnök úr, hogy egy kicsit többet beszéltem.
ELNÖK: Én is köszönöm. Most már nem érdekes, csak annyit szeretnék mondani, hogy ha magáról a szervezetről egy picit többet megtudnánk, a napirendnek is jobban megfelelnénk. Viszont miközben hallgatom önöket, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. De a szervezet működéséről és az általuk felvállalt feladatokról jó lett volna, vagy jó lenne a későbbi megszólalások kapcsán hallani, bár nyilvánvaló, hogy be tudjuk ezeket az információkat szerezni.
Szabó Miklós elnök úr, Társadalmi Unió.
SZABÓ MIKLÓS (Társadalmi Unió): Engedtessék meg nekem, hogy innen szóljak. Nem azért maradtam itt, mert renitens vagyok, hanem azért, mert hallási problémáim vannak, hallókészüléket használok, és innen jobban hallok. Mindjárt arra is kérem az esetleges kérdezőket, hogy szíveskedjenek majd hangosabban kérdezni, hogy válaszolni tudjak rá.
Megmondom őszintén, mi szó szerint arra készültünk, én magam is, hogy beszámoltatásról van szó.
ELNÖK: Arra nincsen jogunk, ezért természetesen egy tájékoztatást kértünk a szervezetektől.
SZABÓ MIKLÓS (Társadalmi Unió): Az elvi nyilatkozatok helyett inkább elmondom, hogy kik vagyunk, és mit próbáltunk tenni, vagy tettünk a fogyasztói társadalomért.
A Társadalmi Unió 43 országos szövetségből álló úgynevezett ernyőszervezet, amely ténykedésében arra is törekszik, hogy mivel ezeknek az ernyőszervezeteknek több százfős tagsága van - a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetségétől kezdve a Budapesti Iskolák Egyesületén keresztül egészen a Szegények és Hátrányos Helyzetűek Országos Egyesületéig -, arra törekszünk, hogy őket, mint fogyasztókat szintén bevonjuk a fogyasztóvédelem megértésének ügyébe, és később majd fokozatosan a fogyasztóvédelem ügyébe.
A Társadalmi Unió társadalmi kamaraként kezdte működését, és akkor alapító tagokként szívesen fogadtuk a Fogyasztók Országos Tanácsát, amelynek egy Tarjáni Zsuzsa nevű hölgy volt a titkára, amelyből később az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület alakult. Természetesen az OFE-t is szívesen láttuk tagjaink között, és annyira fontosnak tartottuk a fogyasztóvédelmet, hogy létrehoztunk egy fogyasztói szekciót, melynek egy ideig éppen Garai István barátom volt az elnöke a Társadalmi Unió keretén belül.
Részt vettünk mind a két fogyasztóvédelmi törvény előkészítésében, a másodiknál az 1997. évi CLV. törvény előkészítésében éppen ebben az épületben, és az akkori főigazgató, Gyarmati András felkérésére találkoztunk azokkal az országgyűlési képviselőkkel, akik az előterjesztést készítették elő; úgy gondolom, hogy valami csekélységgel hozzá tudtunk járulni a törvény megszületéséhez, vagy legalábbis a megfogalmazásához.
1990 óta létezik egy Kontroll című országos újságunk, amely kéthetenként 25 ezer példányban jelent meg 10 éven keresztül. Csak jelzésként hoztam néhány példányt (felmutatva az újságokat), ez éppen egy 1992. évi példány. Mindegyik számban volt egy rovat a fogyasztók védelmében, itt éppen a fogyasztóvédelem '98-ban. Azt szeretném ezzel tanúsítani, hogy a fogyasztóvédelmet mindenkor a legfontosabb állampolgári jogok közé soroltuk, és ennek megfelelően igyekeztünk szolgálni.
1999-ben útjára bocsátottuk a képzési célú fogyasztóvédelmi akadémiákat, amelyeknek az volt a lényege, hogy szakember előadók, zömmel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakemberei különböző városokban és térségi központokban magyarázzák el a fogyasztóvédelem fontos szempontjait, adnak információt a jogszabályokról, és azok használatának, alkalmazásának módjáról. Ezek olyan nagyvárosok is voltak, amelyek térségi központként is működtek. Egyébként éppen május 23-ig Pécsett tartottunk egy ilyen akadémiai rendezvényt, 55 városban és térségi központban tartottunk fogyasztóvédelmi jellegű rendezvényt. A rendezvények mindegyike konzultációval fejeződött be, és a konzultációk egy idő után egyre élénkebben jelezték azt az igényt, hogy találkozzunk rendszeresebben azokkal, akik legalábbis értik a fogyasztóvédelmet és hajlandók ezért valamit tenni. És így alakult ki a gondolat, hogy létesítsünk fogyasztóvédelmi klubokat. Meg is kezdtük a szervezésüket. Jelenleg 16 van az országban, abból 15 vidéki városban, Jászberénytől kezdve Békéscsabán keresztül Zalaegerszegen át Tatáig 15 városban, a 16. Budapesten. És hadd tegyem hozzá, hogy újságírói fogyasztói klubot is létrehoztunk.
2004 elején indítottunk útjára a Kontra című fogyasztóvédelmi újságunkat. A bizottság képviselő tagjai időnként találkoznak vele, mert a parlamentbe is eljuttatjuk. Ez havonta jelenik meg 15 ezer példányban. Most ott tartunk, hogy szeretnénk 20 ezerre növelni, mert ilyen nagy az igény a lapra. Idáig 760 ezer példányt bocsátottunk ki belőle.
Megállapítható az, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évben kezdődött az élelmiszerbotrányok sorozata. Egy tarthatatlan helyzet alakult, a fogyasztói társadalmat, általában a lakosságot mélységesen irritálta mindaz, ami az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos történt. És különösen az, hogy hosszú ideig az információk sem jutottak el. Úgy ítéltük meg valamennyien, hogy azok, akik a gazemberségeket elkövetik, büntetlenül megússzák. Nem volt kellő nyilvánosság. Éppen ezért létrehoztuk a Fogyasztói Bojkott Bizottságot tavaly márciusban, amellyel annyit elértünk, hogy először az adatvédelmi biztos úr, dr. Péterfalvi Attila összehívott egy szakmai konferenciát, majd mi tartottunk egy másik konferenciát a Pallas Páholyban, amelyen a fogyasztóvédelemmel foglalkozó állami hatóságok szinte valamennyi vezetője részt vett. Ennek kettős célja volt. Hogy kialakuljon egy együttműködés a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek és állami hatóságok között, másrészt, hogy győzzük meg őket arról, hogy a nyilvánosság elkerülhetetlen a fogyasztók egészséges, élete, biztonsága ellen vétőket nem lehet eltitkolni, nyilvánosságra kell hozni az adatokat.
Ez egy elég hosszú folyamat volt, annyira, hogy ez év elején, januárban, a Szociális Minisztériumban tartottunk egy konferenciát éppen a nyilvánosság érdekében, a fővédnöke Kiss Péter miniszter úr volt, de részt vett rajta az adatvédelmi biztostól kezdve a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyetteséig szinte mindenki, aki ebben a kérdésben tehetett valamit. És az a helyzet alakult ki, hogy a rendezvényen 108 újságíró kolléga vett részt, ami elég jelentős. Sikerült annyit elérni, hogy felpezsdült az élet, múlt év december 15-én a legfőbb ügyészhez fordultunk azzal a kérdéssel, hogy vajon a közérdekű adatok elhallgatása a büntető törvénykönyv szerint bűncselekménynek minősül-e. És megállapították, hogy vétségnek minősül, súlyosabb esetben valóban bűncselekménynek. Sikerült ez az állóvizet egy kicsit megmozgatni és ennek nyomán nem olyan régen éppen a Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerbiztonsági Főosztályának a vezetőjével egy kisebb megbeszélésen megegyeztünk a tekintetben, hogy igenis nyilvánosságra hozzák azok adatait, akik vétenek a fogyasztók és az állampolgárok egészsége ellen. Együttműködés alakult ki ebben a kérdésben. Az együttműködés alatt nemcsak a társadalmat értem, hanem valamennyi fogyasztóvédelmi szervezetet.
2006-ban és 2007-ben kiadtunk egy-egy kötetet, az egyik 252 oldalas, a másik 318 oldalas, ez a Kontroll előző évi számainak tematikus gyűjteménye, ezt hatezer példányban jelentettük meg és elfogytak. Zömmel iskolákban, középiskolákban osztottuk szét. Ugyancsak 2006-ban megkezdtük egy fogyasztóvédelmi sorozat készítését, amelyből egy hatrészes tévésorozat készült, amelyet az ATV sugárzott hat folytatásban és két-két ismétlésben. Majd erről kiadtunk egy kiadványt, amit szintén a klubjainkon keresztül juttattunk el középiskolásoknak. Ez a sorozat sikeresnek bizonyult, elkezdtük egy újabb sorozat készítését immár nem az ATV-vel, hanem a Hálózat Televízióval. Két okból: egyrészt lényegesen olcsóbban vállalta a sugárzást, másrészt, mert országos sugárzása igen kiterjedt, főképp vidéki adók veszik át a műsorát. Jelen pillanatban négy rész ment le, kettő van még hátra.
Még egyetlen egyet szeretnék elmondani. Június közepén bocsátjuk ki a tisztelt képviselőknek már átadott füzetünket, amiből 42 ezer példányt készítettünk és ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a vevő ébredjen rá arra, hogy a fogyasztói tudatlanság, tájékozatlanság kiszolgáltatottsághoz vezet. Ez ellene lehet védekezni és szeretnénk országos mozgalommá fejleszteni azt, hogy akinek panasza van, az ne szóban mondja el, több-kevesebb sikerrel, mint ahogy eddig történt, hanem vegye elő a vásárlók könyvét, ragaszkodjon az abba beíráshoz és küldje el nekünk, hogy mi is tudjuk segíteni a fogyasztói érdekeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Segítségre szorulok, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületétől nem tudom, hogy ki van jelen.
Dr. Hajnal Zsolt tájékoztatója
DR. HAJNAL ZSOLT (Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete): Jó napot kívánok! Az általam képviselt szervezet némi bemutatásra is szorul, hiszen ilyen plénum előtt még nem szerepelhettünk. Én vagyok az elnöke a szervezetünknek. Röviden bemutatnám a szervezetünket és az általunk képviselt tevékenységet, és hogy milyen alapokra is helyezzük mi a fogyasztóvédelmünket. Nem olyan régen indítottuk el, nem rendelkezünk olyan nagy múlttal, mint az előttem szóló kollégák szervezetei, azonban úgy gondolom, hogy igen lendületesen fejlődünk és próbáljuk azokat a fogyasztói igényeket és azt a társadalmi szükségszerűséget feltérképezni, ahol igen nagy szerepe lehet a mi civil szervezetünknek. Egyébként is a civil behatásnak.
Amikor a szervezetünket kéne jellemezni, illetve a tevékenységet, amit ellátunk, mindig az oktatás, tanácsadás és tájékoztatás hármasát szoktam említeni. És ezek köré kívánjuk szervezni alapvetően a tevékenységünket is, rájöttünk arra, illetve tapasztalhattuk a panaszok alapján, hogy Budapesten a fogyasztói tudatosságnak jóval nagyobb a szintje és egyébként is jóval több reprezentáns fogyasztóvédelmi társadalmi szervezet működik, akik adott esetben jobban el tudják látni a fogyasztói panaszokat, illetve a fogyasztói igényeknek az érvényesítését. Illetőleg a vidéki fogyasztók kicsit kiszolgáltatottabbak. Nincsenek annyira tudatában a fogyasztói jogaiknak, kötelezettségeiknek, adott esetben az igényérvényesítési lehetőségeknek az alternatív módjait sem ismerik, holott 1999. január 1-je óta a békéltető testületek működnek és az említett számok alapján mondhatni egy ilyen bíróság szintű szervezettel kell itt szembenézni. És adott esetben igen hatékonyan is tud.
Azt is tapasztaltuk, hogy adott esetben megosztva, illetőleg kiegészítve a fogyasztóvédelemben érintett és részes hatóságoknak, más szervezeteknek a kapacitását, tevékenységét, gondolok itt ez alatt a fogyasztóvédelmi felügyelőségekre, tehát a hatósági oldalra, illetőleg a gazdasági kamarákra, akik a fogyasztóvédelem másik oldalát látják el. Ezek között egy semleges területet megtalálva mindenkinek az igényeit, és természetesen a fogyasztóvédelmet maximálisan szolgálva tudjuk a tevékenységünket ellátni. Amikor tájékoztatásról beszélek, akkor elsősorban arra gondolok, hogy ez egyfajta preventív tájékoztatás, amely mindenekelőtt tipikus problémák alapján az információnak a sajtó és média útján a fogyasztókhoz történő eljuttatását jelenti, ezt kell ezalatt érteni. Ha a vidéki sajtóorgánumokat ismeri az ember, akkor adott esetben ez igen egyszerű is lehet, hiszen gyakran azt tapasztaljuk, hogy még a megyei központokban sincsen hír. Adott esetben jelenti ez például egy utazással egybekötött vásárlásnál dömpingszerűen, egy hullám után beérkezett fogyasztói panaszok sajtóban történő megjelentetését, a tanulságok vagy tanácsok megjelentetését, közzétételét, mely olyan sajtóvisszhangot tud kelteni, amiből igen sokan tudnak profitálni, tanulni és tájékozódni. Tehát ezt a fajta preventív tájékoztatást tartja elsősorban szem előtt a mi szervezetünk.
A tanácsadás természetesen az előző szervezetekhez hasonlóan a konkrét panasz kapcsán, vagy adott esetben általános tájékoztatást jelent. Tehát konkrét panasz kapcsán a fogyasztót a jogaival, a kötelezettségeivel, az igényérvényesítés lehetőségeivel kapcsolatban kívánjuk elérni, illetőleg ezzel kapcsolatban kívánunk neki tájékoztatást, tanácsot adni.
Az oktatás lenne végső soron a harmadik terület, amelyben én úgy gondolom, hogy szervezetünk fiatal tevékenysége és kora ellenére igen jelentős lépéseket tett előre. Ugyanis szeptembertől egy kétéves akkreditált képzés keretében az egri Eszterházy Károly Főiskolán egy élelmiszer-biztonsági és fogyasztóvédelmi képzésben veszünk részt az Egerfood Tudásközponttal, illetőleg az Észak-alföldi Regionális Fogyasztóvédelmi Felügyelőséggel közösen, valamint egyesületünk a Debreceni Egyetem jogi karán immáron két éve egy szabadon felvehető fogyasztóvédelmi órát indított be, amely igen nagy sikerrel szerepel a felvehető tárgyak sorában; már a meghirdetés napján általában betelik. Ezeken az órákon természetesen igyekszünk minél gyakorlatiasabb tapasztalatokat megosztani, adott esetben a felügyelőségek szakembereivel közreműködve egy-egy helyszíni ellenőrzésen is részt veszünk, hogy láthassák a diákok, hogy ez hogyan történik, milyen a terepszemle, milyen a terepgyakorlat. Ezekről a gyakorlati utakról beszámolva abszolválni tudják az év végi érdemjegyeiket is.
Alapvetően erre a három pillérre helyezi egyesületünk a tevékenységét. Mint mondtam, igyekszünk hatékonyan együttműködni, és ha ez azt jelenti, feladatokat átvállalni a fogyasztóvédelemben részes hatóságoktól, más szervezetektől is, és ennek keretében bővítjük vidéki hálózataink, illetőleg irodáink számát, ahol ugyanezt a tevékenységet kívánjuk minden egyes esetben ellátni: a tájékoztatást, tanácsadást, illetőleg az oktatást.
Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna egyesületünkről mondani.
Még egy dolog talán, ami igencsak fontos lehet, tekintve azt a tényt, hogy itt szeptember 1-jétől egy igen jelentős és példa értékű strukturális változás következik be a fogyasztóvédelmi felügyelőségek szerkezetében, egy jogszabály-változás, illetőleg egy uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek való megfelelés következtében a tisztességtelen üzleti gyakorlatokról szóló irányelv implementációja van folyamatban. Arra szeretném a tisztelt képviselők figyelmét irányítani, illetőleg a segítségüket kérni, hogy mivel ez a fogyasztóvédelemben jelenleg részes hatóságok hatásköreit, feladatmegosztását adott esetben újraszabályozhatja, adott esetben új hatáskörökkel is láthatja el őket, ezért arra nagyon oda kell figyelni. Tehát arra szeretnék mindenkit kérni, mivel ez egy igen nagy horderejű jogszabály-alkotás lesz, illetőleg folyamatban is van, amely a minden eddigi fogyasztóvédelmi rendelkezés teljes áttekintését jelenti majd, és igen nagy jogalkotói és kodifikációs munka van már e mögött, ezért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezt a feladatot a lehető legnagyobb körültekintéssel lássák majd el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Legjobb tudásunk szerint fogjuk ezt elvégezni. Köszönöm szépen.
Tudatos Vásárlók Közhasznú Egyesülete, Haraszti Anikó főtitkár asszony. Vagy a szervezet képviseletében más van jelen? (Nem jelentkezik senki.) Akkor ez egy adminisztratív hiba részünkről? (Dr. Herczeg Ildikó: Nem. Jelezték, hogy jönnek.) INDRA Biztosítottak és Pénzintézeti Ügyfelek Országos Érdekvédő Egyesülete, dr. Pintér György elnök úr következik.
Dr. Pintér György tájékoztatása
DR. PINTÉR GYÖRGY (INDRA): Pintér György vagyok, az INDRA Egyesület elnöke. Igyekszem eleget tenni elnök úr kérésének, és elsősorban a tevékenységünkről adok tájékoztatót.
Előzetesen azt megjegyzem, hogy körülbelül majdnem tíz évig dolgoztam a televízió Ablak szerkesztőségében gazdasági tanácsadóként, és mivel egy közhasznú műsor volt, rengeteg olyan gazdasági természetű panasz érkezett be a szerkesztőséghez, amiből egy házi statisztikát tudtunk csinálni. Ennek az lett a végeredménye, hogy a panaszok számát tekintve a biztosítók elleni panaszok általában mindig megőrizték a tisztességes második helyet. Ez adta az ötletet, hogy miután a biztosítottak körülbelül 70-80 százaléka szerény jövedelmű állampolgár, a biztosítókkal, ha keletkezik valamilyen kárrendezési vitájuk, ők nem tudják megfizetni a drága jogérvényesítési költségeket, ügyvédeket és a többi, és ezért arra gondoltunk, hogy kell egy olyan közhasznú szervezetet létrehozni, amely áthidalja ezt a problémát, és rendelkezésre áll azoknak a panaszosoknak, akik a drágább jogérvényesítési segítségért nem tudnak pénzt fizetni. Ez adta az ötletet.
1993-ban alakultunk, azóta körülbelül 700-800 tagunk van, akik leadták belépési nyilatkozatukat, akik nálunk már megjelentek. Tevékenységünk hármas: az egyik a tanácsadás, a másik az egyedi panaszok befogadása, elintézése és orvoslása, a harmadik pedig a beérkezett panaszok elemzése, ha utána kialakult belőlük esetleg egy olyan jelenség, amely mögött nem egy, hanem több biztosított a kárvallott. Tehát egy nagyobb biztosítotti csoport az, amelyre egy konkrét panasz fölhívta a figyelmet; majd ezzel kapcsolatban a végén mondok példát.
A tanácsadás: televízióban, rádióban és kiadványainkban figyelmeztetjük a magyar állampolgárokat, hogy ne írják alá azonnal azt a szerződést, amit az orruk alá tesznek, hanem, ha nem tudják elemezni vagy értelmezni, hogy a biztosító által kilátásba helyezett kártérítési ajánlat és a biztosítási díj arányos-e, akkor kérjenek tanácsot, mielőtt aláírnák. Ha kapnak egy ilyen szerződéstervezetet, mielőtt aláírnák, olvassák el. Forduljanak hozzánk, szívesen adunk tanácsokat, mielőtt a szerződést megkötik. Ez az egyik funkciónk. A másik a beérkezett panaszok nem kezelése, mert nem ezt várják tőlünk a hozzánk fordulók, hanem az orvoslást. Ebben az esetben mi felvesszük helyettük az ő megbízásuk alapján a kapcsolatot az érintett biztosítókkal, de most már bankokkal is, mert ezt a funkciót is felvállaltuk és mi folytatjuk le a szakmai vitát a biztosítókkal. Ti. a biztosítottak általában gyengének bizonyulnak a rendkívül jó szakemberekkel ellátott biztosítókkal szemben. Nem tudják magukat megvédeni.
A harmadik funkció pedig, amit említettem az előbb, hogy milyen tapasztalatokat szerzünk egy-egy ilyen panaszból. Tehát lehet-e általánosítani, lehet-e olyan jelenségre következtetni, hogy ez nem egy biztosítottal szembeni érdeksértő biztosítói gyakorlat. Ebben az esetben a jogorvoslás, illetve a jogszabály-módosításra vagy jogszabály-alkotásra nézve teszünk javaslatot. Mondok egy példát: a bónus-malus rendszer. Ezt mindenki ismeri talán. A felelősségbiztosításról szóló jogszabály mellékletében olyan szabály volt hatályos, hogy mondjuk, aki a B8-as vagy B10-es fokozatot már elérte, tehát egy tisztességes, fegyelmezett ember, de ha a gépkocsiját egy éven túl cseréli le, visszamegy az A0-ba. Tehát megkapta a magáét a tisztességes gépkocsivezető ember. A malusos, aki mondjuk a 4-es fokozatban van, ő direkt kivárta, hogy elmúljon az egy év, mielőtt kocsit cserélt, mert ő is bekerült az A0-ba. Kezdheti elölről, tehát törölték a priuszát. Mi ezt igazságtalannak tartottuk és a PSZÁF-hoz fordultunk egy javaslattal, hogy változtassák meg ezt a jogszabályt. A PSZÁF képviselői itt vannak, köszönjük meg nekik, hogy elfogadták az INDRA javaslatát, egy kicsit késve ugyan, de ma már ez a jogszabály nem él így jogsértően. Van egy nagy fájdalmunk. Emlékszünk arra, hogy '91-ben magánosították a biztosítókat. És azok, akik a magánosítással kapcsolatos szerződéseket csinálták, elfeledkeztek arról, hogy az új üzleti biztosítók terhére előírják a szerződésben azt a kötelezettséget, hogy a gépjármű felelősségbiztosítás körében keletkezett balesetek és személyi sérülések esetén - az utóbbiban esetleg jövedelempótló vagy költségpótló járadék jár a biztosító részéről vagy egy összegű megtérítés, elfelejtették kötelezni a biztosítókat arra, hogy amikor kétszámjegyű volt az infláció, a biztosítók évi 4 százalékokkal emelték a járadékokat. Három év alatt borravalóvá vált a 4 százalékos évi emelkedéssel az a járadék, amelyet egy súlyos egészségkárosult, tartós, végleges egészségkárosult a biztosítótól kapott. Képtelenek voltunk egyetlen kormánynál sem tudtuk elérni, hogy a felelősségbiztosításról szóló jogszabályba egyetlen mondatot írjanak be a javaslatunkra. Mégpedig azt, hogy a biztosító a járadékok értékének megőrzésére kötelezett. Csak ezt kellett volna. Mint ahogy a járadékokat kezelő pénzügyi szervezet gondozta a járadékokat. Az a szervezet a korábbi ilyen járadékokat általában a nyugdíjakkal azonos mértékben minden évben emelte. Ezt a kötelezettséget át kellett volna terhelni a biztosítókra, és ez nem gazdaságba való beavatkozást jelenti, mert a felelősségbiztosítás kötelező. Tehát ott az államnak több joga van beavatkozni és védeni azokat az embereket, akik ebben a körben kárt szenvedtek, sőt egészségkárosodást szenvedtek.
Megígértem azt, hogy nem akarok pénzről beszélni. Nem is beszélek konkrétan, csak elvileg. Csatlakozom a Garai úrhoz. Megjegyezve, hogy '93 óta széles körű kapcsolataink vannak és konkrét együttműködési megállapodásunk van a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, a Biztosítás-felügyelettel, korábban a PSZÁF-fel és együttműködési szerződésünk van a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel is. Azon kívül szoros együttműködést tartunk fenn Garai úrékkal és a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének a megalakulásánál az INDRA az egyik alapító tag volt. És jelenleg ennek a szövetségnek én alelnöke vagyok. Ilyen társadalmi és állami szervezetekkel tartunk kapcsolatot.
A legutóbbi PSZÁF által szervezett fogyasztói fórumon, amelynek én is tagja vagyok, ez egy szűkebb fórum, elhangzott a PSZÁF-fel szemben egy bírálat a panaszkezeléssel kapcsolatban. Meg kell mondani, hogy én egyetértek azzal, hogy a PSZÁF-nek egyedi panaszérvényesítéssel nem lehet foglalkozni, mert nem tud beavatkozni a polgárjogi kapcsolatokba, tehát egy biztosító és ügyfél közötti vitába miként avatkozna be egy hatóság, ez általában a bíróság dolga lenne. Igen ám, de közben van egy lehetőség az ilyen panaszosok számára, mégpedig a békéltető testületek, valamint azok a fogyasztóvédelmi egyesületek, amelyek felvállalták ezeknek a panaszoknak a kezelését, elintézését, stb. Most hogy lehetne a munkamegosztást, tehát az állam, a hatóság és a civil szervezetek közötti munkakapcsolatos intézményesíteni? Ne azon múljon, hogy pl. egy PSZÁF ügyfélszolgálati előadó empátiát érez a panaszossal szemben és megsajnálja és elküldi hozzánk, mert ő tudja, hogy érdemben segíteni nem tud. Hogy lehetne előírni azt, hogy pl. a különböző hatóságoknak előírt kötelezettsége legyen felhívni a figyelmet, tanácsolni, hogy keresse meg azokat a társadalmi, civil szervezeteket, amelyek nemcsak kezelik ezeket a panaszokat, hanem egészen a befejezésig vitát folytatnak a bepanaszolt szervezettel szemben.
Ami a pénzügyeket illeti: tulajdonképpen a működésünk biztonsága minden évben veszélyben van. Én ez előtt körülbelül két héttel tárgyaltam Herczog úrral, hogy ha mi létrehozunk például Nyíregyházán egy kirendeltséget, hogy ne utazgassanak be, ott helyben próbálják elintézni az INDRA-hoz érkező ügyeket. Ebben az évben a kiírt pályázat tartalmazza az ilyen kirendeltségek költségeinek a fedezetét. Vajon a következő pályázatban szerepelni fog-e ez? Mert ha nem szerepel, akkor szélnek eresztjük ezt a kirendeltségi dolgozótársaságot. Van ilyen kirendeltségünk Keszthelyen, Esztergomban és Nyíregyházán. Vagy tudjuk biztosítani ennek a folyamatos működését és a pályázatok minden esetben tartalmaznak ilyen költségfedezetet, tehát lehet érte pályázni, vagy pedig bizonytalan helyzetbe hozzuk azokat a szervezeteket, amelyeket létrehoztunk.
A másik megjegyzésem: ha egy pályázatot elnyer egy szervezet, akkor legyen a bizalmatlanság velük szemben kisebb. Ti. azt csinálni, hogy minket arra köteleznek, hogy számoljuk el az elnyert pályázat másik 50 százalékát most, amikor még azt a pénzt meg sem kaptuk, még meg sem érkezett a számlánkra, de június 5-ig volt a határidő, el kellett számolni azzal a másik három-négymillió forinttal, amelyet még a számlánkra nem küldtek át. Ez nem fair megoldás. Nem hiszem, hogy azok a végrehajtók a KHT-nál találták ki ezt az elfogadhatatlan módszert. A másik pedig, és befejezem, hogy amikor mi a panaszokat kezeljük, és sokszor elmegyünk a végeredményig, és elmegyünk, mert a beérkezett panaszok - évente 700 - 40 százaléka közülük nem megalapozott. Ezt megmondjuk az ügyfeleknek, el is hiszik, mert tudják, hogy mi tájékozottak vagyunk, nem üzletileg foglalkozunk az üggyel. Ezzel tehermentesítjük a bíróságot, lebeszéljük arról, hogy továbbmenjen, és tehermentesítjük azokat a biztosítókat is, amelyeknek hosszú órákat kellene foglalkozniuk egy ilyen panasszal. Tehát a biztosítók és a bankok is érdekeltek, és gondolom, a kereskedelem egésze is érdekelt abban, hogy a fogyasztóvédelem, a civil fogyasztóvédelem jól dolgozzon. Ráadásul olcsóbb tud lenni, mint az államigazgatás, mert sokkal kevesebb államigazgatási eljárási szabály köti a civil szervezeteket.
Mivel mindegyik fél érdekelt, abban gondolkodunk, hogy létrehozzunk egy bizottságot 2-3 emberből, akik olyan országos fogyasztóvédelmi civil alap létrehozását segítenék elő, amelyben nemcsak a költségvetés, hanem azok a szervezetek - biztosítók, bankok, a kereskedelem - is benne lennének, amelyeknek a működését segítik. Tehát a villámhárítói vagyunk annak, hogy szakszerűen próbálunk meggyőzni embereket arról, hogy érdemes-e zaklatni például a biztosítót egy ilyen ügyben, ahelyett, hogy hozzánk fordul. Ez egy nagyon nyers fölvetés, ezen gondolkodni kell, és ehhez kellene 3-4 ember, akik kidolgoznák ennek szabályait, hogy ez társadalmilag elfogadtatható legyen, mert különben nem érne célt.
Ennyit szerettem volna elmondani bemutatkozásként, és nagyon szépen köszönöm a meghívást. Megtiszteltetve érzem magam, és várom a következő alkalmat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Eljött a kérdések és a bizottsági tagok hozzászólásainak ideje, lehetősége. Parancsoljatok! Gógl képviselő úr.
Képviselői kérdések, észrevételek, reflexiók
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Minden ülésünkön megállapítom, hogy nagyon jó ötlet volt létrehozni a parlamentnek ezt a bizottságát, mert egy kitüntetett szerepe van, és talán a civil szféra megerősödése és a tudatos, nem fogyasztó, hanem tudatos állampolgár fölépítése közös feladatunk.
Úgy éreztem, hogy két dolog fogalmazódik meg felénk. Az egyik, hogy milyen szabályozási kérdések azok, ahol előreléphetünk, és vannak közöttük sürgősek, vannak rendszerszerűek, és vannak egyediek. A másik pedig az, hogy a rendszer hogyan finanszírozható, mert jó része civil kezdeményezésű, de nagyon sok olyan terület van, amely valamilyen átvett dolog, vagy hatósági, vagy állami feladat átvételét jelenti.
Először a jogalkotási részt érinteném: amit följegyeztem magamnak részben írva, részben megjegyezve, Baranovszky úr említette, hogy van már egy halmaz kidolgozva, és ne csak az uniós megfelelést, jogszabály-korrekciót tegyük meg, hanem azt, amit már megfogalmaztunk, azon is módosítsunk. Vagy nyissuk meg a törvényt, vagy ha megnyílik a szabályozás, akkor ezt korrigáljuk. A magam részéről én kérem, hogy ha van megfogalmazott vélemény, és az eljut hozzám, ígérhetem, hogy a menedzselését föl fogjuk vállalni.
A második a tisztességtelen üzletmenet kérdéskörének kezelése volt. Ezt ugyancsak kérjük, mert azt hiszem, hogy ez mindenképpen olyan terület, amivel foglalkozni kell. Nagyon-nagyon fontosnak érzem, mert egy időben ezen a területen dolgoztam, ahol ez naponta gond volt, a járadék értékmegőrzésének a szabályozása. Lehetetlen az, hogy élethosszig tartó, erre szoruló család, személy, bárki ellehetetlenüljön, úgyhogy azt gondolom, hogy ez az, ami vitathatatlan kérdés, mert a járadék értékmegőrzése állami feladat, különösen a keletkeztetés miatt, hiszen akkor ez még egy állami feladat és kötelesség volt. Most már az, hogy a magánbiztosítós rendszerbe ez hogyan épül be, ez már lehet, hogy vitatható, de azt is központilag kell szabályozni. Én azt hiszem, hogy ez az, amiben szintén kérjük a segítségüket.
Nagyon érdekes volt azt, amit szintén Pintér úr mondott, az intézményesítés törvényi szabályozása. Az a hierarchia, amiről itt szó volt, ebben mondjuk egy egyéni panasszal, és akkor azt egy segítő civil szervezet át tudja venni, aztán megjárjuk a félhivatalos hatóságokat, aztán a többit, ennek szabályozása nagyon fontos. Végig kell járni ezt az utat, ahogy végigjárt az esernyő; biztosan ismerik a történetet, de valahol végig kell járni az intézményesítést és aztán a visszaosztást is.
Aztán egy meg nem fogalmazott, de átvezető sugallás volt, hogy egy közérdekű feladat átvállalásánál meddig terheli a költség az egyént, mi az, amit a közösség átvehet, és mi az, ami ebből valóban állami feladat. A kérdésem is ez az itt megszólalókhoz, tehát Garai úrtól egészen Pintér úrig, Hajnal Zsoltot és Szabó Miklóst is beleértve, mert két kérdés is adódik. Az egyik, hogy mire kellene pályázatot kiírni. Milyen olyan új irányzatok vannak, vagy feladatok vannak, ahol részben az intézményi telephelyet, irodát, fogadóhelyet, esetleg szerveződést - nem bélyeggyűjtő egyesületre gondolva - még létre kell hozni, hogy maga a háló rendezett legyen. Van-e ilyen? Tehát mit kellene meghatározni, hogy kiírjanak pályázatot.
A másik kérdés, hogy a költségvetésüknek milyen hányadát kell biztosítani. Nem kellene, hanem kell biztosítani, és körülbelül milyen nagyságrend az? Mert vagy létrejön egy olyan alap, amely aztán oszt a rendszerben, vagy nem. Ha létrejönne az intézményesülés törvényi szabályozása, akkor rá lehet egy alapra bízni, mert megvan a szétosztás elvrendszere, de ameddig ez nincs meg, úgy az egyes szervezeteknek kell jelezni, hogy körülbelül milyen nagyságrendű az a pénzmennyiség, ami ahhoz kell, hogy működni tudjanak ezek a kétségtelenül nagyon fontos szervezetek, mondjuk, ami a tudatos fogyasztó, állampolgár felépítéséhez szükséges.
Aztán lenne egy speciális kérdésem, mert úgy éreztem, hogy a felelősségbiztosítás kérdéskörében jártas Pintér úr. Van a magyar szolgáltatói rendszernek egy hihetetlenül kényes felelősségbiztosítási kérdése, ez pedig az egészségügyi szolgáltatások felelősségbiztosítása. Egy ilyen kaotikussá tett egészségügyi rendszerben megjelenő - malpractice-nak mondják, műhibának rosszul fordították, de a napi sajtóban észleljük, hogy hány vitás helyzet jöhet létre tartós egészségkárosodással, ahol vitatható a felelőssége az ellátónak. Ezt úgy korrigálta korábban a magyar valóság, hogy az egészségügy mögött, mint állami szolgáltatás mögött ott volt az állam, mint felelősségvállaló. Bárhogy is halad a világ, meg fog jelenni egy hányad, ahol az adott ellátó intézmény a járadékfizető, és ha nincs rendezett felelősségbiztosítása a szolgáltatónak, legyen az körzeti orvos vagy transzplantációs intézmény, hihetetlen nagy gondot jelent. Kérdezem, hogy hogyan látják ezt, mert több a tapasztalatuk. A szeptemberi jelentésünkhöz ma kaptunk nagyon sok olyan elemet, amit hozzá lehet tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. A bizottság tagjait kérdezem először. (Nincs jelentkező.) Ha megengedik, hozzászólnék én is, mielőtt tanácskozási jogú meghívottainknak is megadom a szót. Próbálom a szokásos rendet fenntartani, ami aztán mindig összeborul, ebből látszik, hogy tartalmi beszélgetés képes kialakulni.
Azt szeretném mondani, hogy általában a civil szférának megvannak a maga sajátosságai. Ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy a fogyasztóvédelmen belül a civil szervezetek óhatatlanul egyfajta szakértelem birtokával is jönnek általában létre, és aztán abban kezdenek el működni. És aztán a fogyasztóvédelem területén egyre szakmaibb típusú dolgokat kezdenek ellátni. Na de ettől még civil szervezetek. Tehát azt gondolom, hogy valóban a szereposztást kell jól kialakítani. Kinek mi a dolga? Én úgy gondolom, hogy kizárólagosságot a civil szféra egyik-másik képviselőjének sem lehet és nem is szabad ígérni. Mert a civil szféra sajátja az, hogy állandóan pezseg, fejlődik, mozog. Ahogy megjelennek, maradva a fogyasztóvédelem területén új szolgáltatások, új technológiák és sajnálatos módon ezekkel kapcsolatos rossz tapasztalatok, úgy jelennek meg újabb és újabb civil kezdeményezések, amelyek ezekre próbálnak valamifajta választ adni, érdekvédelmet gyakorolni. És a mindenkori államnak, mindenkori kormányzatnak, azt gondolom az a szerepe vagy kiinduló pontja ebben a szerepben, hogy ezt a rugalmasságot segítse.
Amiben én is kormánypárti képviselőként felírtam az elhangzott kritikákat, azt gondolom, hogy egy kiegyensúlyozottabb pályázati tevékenységet kell kialakítani, mert valahogy kell tudnia tervezni a szervezeteknek. Teljesen értem, épp elég régóta foglalkozom civil szervezetekkel, veszek részt magam is civil szervezetek munkájában, hogy tudjam, az egyik legfontosabb dolog a kiszámíthatóság. És itt éppen ez az egyre inkább szakjellegű szerep, amit ezek a szervezetek felvállalnak és indokolja ezt a fajta kiszámíthatóságot. Ilyen értelemben biztos fontos, hogy a pályázatokban legyen egymásra épültség például. Ez az állam számára is fontos egyébként, hiszen azt mondja, hogy ebben a szereposztásban ezeket a szerepeket próbálom civil erőfeszítésekkel ellátni, ellátatni, és a civil szervezetek számára is fontos. De ugyanakkor a források odaítélésének a módjában meg ezt a rugalmasságot szerintem meg kell őrizni. Az új szervezetekkel befogadónak kell tudnia lenni a rendszernek. Mondjuk ki, a civil szervezetek egy része egymással is vetélkedik. Nem olyan nagy baj ez. Az élet minden más területén tudomásul vesszük a versenyhelyzetet, egyáltalán nem baj, ha ezen a területen is létezik verseny.
Én úgy látom egyébként, hogy az új kormányzati stratégia választ próbál találni akár most felvetett észrevételre is, és a civil szervezetek reagálásából is úgy látom, hogy alapvetően pozitívan fogadták ezt a stratégiát. Az összreakciók pozitívak voltak. Teljesen természetesnek tartom és ez a jó benne, hogy a civil szervezetekben legyen türelmetlenség, legyen a mindenkori állammal szemben türelmetlenség, adjon több pénzt, figyeljen oda jobban, gyorsabban alkossa meg a jogszabályokat, ha megalkotta, még gyorsabban módosítsa. Ez a civil szervezetek dolga többek között, ez az állandó nyomásgyakorlás. Az érdekvédelmi tevékenységük egy része erről szól teljes természetességgel és ezzel nincs is semmi baj.
Azt szeretném megjegyezni, hogy a parlamenti ötpárti egyetértés ennek a bizottságnak a létrejöttében, néhány, az elmúlt időszakban felbukkant, fogyasztóvédelemmel kapcsolatos javaslatra azt mutatja, hogy a politika részéről megvan ez a fogékonyság. És nagyon remélem, hogy egyre tudatosabb a témához való viszony. Nem is hallottunk mást, talán Garai úr ábrázolta elég plasztikusan, hogy viszonylag lassan reagált a politika erre a kérdésre. De én azt gondolom, hogy azért így 17 évvel a rendszerváltás után megvannak a kellő reakciók. Az egyik dolgunk is az, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a korábban meghozott törvényekre, jogszabályokra, ha kell, módosításokat javasoljunk. Az önök szervezetei részéről már léteznek nálunk írásban módosító javaslatok, van köztük olyan, amit nem közvetlenül nekünk küldtek, hanem az illetékes minisztériumnak, nekünk esetleg tájékoztató jelleggel adták, de nincs ennek különösebb jelentősége, azt gondolom, hogy ezeket meg kell hallani és a jelentésben alkalmazni kell.
Tehát én úgy gondolom, hogy a tervezhetőség rendkívül fontos és ugyanakkor a rugalmasság fenntartása és a versenysemlegesség fenntartása is fontos. Ebben nem érzek valamifajta szervezetek közötti szembeállítást, csak azt kell látni, hogy a mindenkori államnak nem dolga eldönteni, hogy melyik civil szervezet a jobb civil szervezet. Nem dolga. Ezt egyébként az egyik oldalról a tagsága tudja eldönteni, és hát maga a tevékenysége, ami eredményez egy társadalmi minősítést. Ez fogja eldönteni igazából. Ezt nem a mindenkori fogyasztóvédelmi eseti bizottsági elnök vagy alelnökök, vagy tagok kell, hogy eldöntsék. Jó, egyelőre ennyi. Alelnök úr, tessék!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm. Egy kérdést szeretnék feltenni a jelen lévő civil szervezeteknek, érintőlegesen került csak szóba a békéltető testületek szerepe. Köztünk már többször volt vita, hogy ezt a szerepet, amit szánt a törvényalkotás a békéltető testületeknek, be tudja-e tölteni vagy nem. Ha nem, akkor miért nem és mi az, amit ezen módosítani kell. Azt hiszem, hogy önök a mindennapi gyakorlatukban sokkal jobban látják, és innentől hasznos lenne számunkra, ha hallanánk az önök véleményét, hogy önök szerint hogyan és miként lehetne jobbítani a békéltető testületek munkáját. Mi szükséges ehhez? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Bocsánat, a Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesülettől Bernáth úr már előbb leadta nekem a hozzászólási jegyét, és akkor utána adnék szót a jelentkezőknek.
Dr. Bernáth Tibor tájékoztatása és válaszadása
DR. BERNÁTH TIBOR (Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesület): Tisztelettel és szeretettel köszöntöm a jelenlevőket. Gondolom, hogy a képviselő úr kérdésére is tudok néhány gondolattal válaszolni, de először néhány mondatban a Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesületről hadd adjak számot, de nem nagy mélységben. Nagyon sok dologban egyetértek az elhangzottakkal, amit a kollégáim mondtak, sok az együttműködés, van természetesen súrlódás is, de ez az élettel együtt jár.
Alapjában véve '94-ben kezdtünk el a fogyasztóvédelmi kérdéssel foglalkozni, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara akkor létrejött országos és megyei etikai bizottsági tagjainak keretében. Tehát a gazdálkodók oldaláról ez már akkor elindult, bár még nem ismertük, hogy a törvényben milyen arányú és milyen lesz, de úgy éreztük, hogy indokolt, mert pont a fogyasztókat érintő kérdések voltak a gazdálkodóknak, kisvállalkozóknak, mint probléma, hogy ezt hogyan lehet értelmezni. Nagy vita volt a címkézésben és egyébben, de ez mind a növekedéssel együtt járó probléma.
Ami a lényeg benne, hogy már'98-ban hozta létre Pest megyében a békéltető testületet, tehát már '99. január 1-jén működő lehetősséggel, céllal. Én 1999. január 1-jétől a mai napig még a Pest Megyei Békéltető Testület elnöke vagyok háromévenkénti váltással. Sajátos példának mondanám, hogy az első miniszteri megbízást Chikán Attila miniszter úr adta, a másodikat - az első három év után - Matolcsy úr, a harmadikat már nem kellett, mert azt nyilatkozta a minisztérium, hogy ezután már nem kell ilyen, mert választják. Eddig is választottak, de hát ez megint az erkölcsi súlyát értékeli különbözőképpen, mert más, új dolog nem történt. Nem jelentett ez pénzt, hogy a minisztertől megbízást kapott valaki, de erkölcsi alapot kapott arra, hogy ő igenis pártatlanul, függetlenül megpróbál a dolgokban lépni.
Tehát a mi szervezetünk 1999-ben kezdett el szerveződni, és 2000-ben jött létre. Az első nevünk az volt, hogy Magyar Fogyasztóvédelmi Békéltető Testületeket Segítő Egyesület, és ebből a Bétese lett megfogalmazva. Ebben a témában mi konkrétan a fogyasztóvédelemnek ezt az ágát próbáltuk erősíteni, a békéltető testületi tevékenységet. Ami lényeges volt ebben az időszakban, hogy nagyon nehéz volt elérni, hogy a kamarán belül, miután megszűnt a kötelező tagság, továbbra is finanszírozzák a békéltető testületeket. A kamaráknak addig nem volt semmiféle anyagi gondja a békéltetők működtetésével, mert a kötelező tagság alapján tudta biztosítani a személyzetet, a helyiséget, a működési költséget és a többi. A gazdálkodók, a vállalkozók részére a kötelező kamarai tagság a törvényi szabályozással megszűnt, amiből az következett, hogy lecsökkent az a bevétel, amit a kamarák begyűjtöttek, és ők már ezt a kevés pénzt nem voltak hajlandók, nem akarták, vagy nem tudták erre a célra felhasználni.
Erre konkrét példa: Pest megyében 68 ezer tagja volt a kamarának a kötelező tagságban 1999-ben, és amikor megszűnt a tagság, 6004-re csökkent le az önkéntes tagok száma. Ez bizonyítja az anyagi feltételekből adódó problémákat. Mi, akkor még a Bétese, próbáltuk azokból a tagokból toborozni támogatókat, akik az etikai bizottságban voltak, próbáltuk megnyerni őket a célnak. Ugyanis egy csomó etikai bizottsági tag nem lett önkéntes tagja a kamarának, és ebből a körből szerveződött tulajdonképpen az első 50 tagja a Magyar Fogyasztóvédelmi Egyesületnek.
A mi tevékenységünk jelenleg: nem akarok részletekbe menően belemenni ebbe, de jelenleg 312 jegyzett tagunk van, aki belépési nyilatkozatot tett, és 370 eseti aktivistánk, aki csak ügyenként hajlandó, illetve végzi el önkéntesen azt a feladatot, amire felkérik. Mi országosan 16 megyében vagyunk jelen, főleg Pest megyében, ezenkívül itt Budapesten vannak fiókklubrendszerű kapcsolataink. Ez azt jelenti, hogy mi azt vállaljuk központilag, hogy az internetkapcsolatot mi fizetjük, és ha van pénzünk, akkor a kapcsolatot tartó személynek is a pénzét, de egyébként ingyen, társadalmi munkában szervezzük a dolgokat. Tehát a mi hátterünk ez.
Nem akarok sajátos példát mondani, mert nemcsak az előttem szólók tudnak negatív példát említeni a pályázattal kapcsolatban, tudnék én is, de nem ez a lényege a dolognak. Mi nem akarunk olyan jellegű munkát végezni, aminek alapján ez pénzfüggő. Mi ezt a feladatot elvállaljuk, és csináljuk, megpróbáljuk csinálni, de természetesen van egy optimális határ, amelyiknél már nem biztos, hogy ez a megnyilvánulás mindörökké fog tartani.
Amit én tisztelettel javasolnék: meg kellene gondolni, hogy nem volna-e helyes, és az itt elhangzottak is kicsit ezt bizonyítják, nem volna-e helyes, ha volna egy ombudsman, egy miniszteri megbízott vagy más, aki személy szerint felelős a fogyasztóvédelemért. Én ezt a gondolatot azért vetem fel, mert ahogy Garai úr elmondta, hogy '94 óta minden évben másik minisztériumhoz került a feladat, és a legjobb szándékú kollégákkal is az lett a vége, hogy mindig háttérbe került. Az egyik alkalommal a 62 milliós szintet, ha elérték, levették 35-re, és senki nem magyarázta meg nekik, hogy miért, és akkor nagyon-nagyon nehezen tudta az ISZCSM ezt a dolgot elintézni. A tavalyi évre, a 2006. évre sikerült a Pénzügyminisztérium illetékeseivel elrendezni, hogy 105 millió forint legyen egy évben, mert ez már lassan 500 ember, ma már több is, mint 500 ember, aki ezt a feladatot végzi; 10-30 fő között van a békéltető testületek száma, tehát ebből adódóan könnyel lehet, hogy már 600 lesz, ha a feladatokat el kellene végezni.
Az egészben az a leglényegesebb, hogy itt még ma is, annak ellenére, hogy a tavalyi évben benne volt a költségvetésben külön rovaton, ahogy jelezte Garai úr, ebben az évben már nincs benne, és nem tudom, hogy miért. Valakinek érdeke, hogy ezt megváltoztassa, ezt nem tudom, de tény, hogy a békéltető testületi tevékenységet, különösen vidéken - Hajnal kollégám is erről beszélt, de én még sokkal több olyan példát tudnék mondani - az alapvető és leglényegesebb dolog, hogy a rendszeres és folyamatos tevékenységet ellenőrizni is kell. Volt már itt a főigazgatóságon egy olyan téma, ahol az volt a feladat, hogy a békéltető tevékenységgel kapcsolatban csináljanak felmérést, mert magát a békéltetőt nem lehet ellenőrizni, a törvény helyesen független szervezetként fogalmazza meg. De nagyon szívesen adunk tájékoztatást, ha eljön a helyszínre, és aki ilyen megbízást ad, nem ellenőriz, hanem tájékoztatást kér.
Tehát én úgy érzem, hogy a legtöbb esetben nem rosszindulat, hanem a tájékozatlanság az oka annak, hogy a nagyon fontos feladatot, amit nekünk el kell végeznünk, abban nincs olyan, hogy most lejárt a pénz, akkor tegyük odébb, hanem ezt naponta és folyamatosan csinálni kell. Én azt kérem, hogy ezt a kérdést az illetékesek mindenképpen vitassák meg. Nem tudom, hogy helyes-e, de bármilyen olyan megbízott személy kellene, aki például a parlamentnek, vagy a miniszterelnöknek felel ezért a dologért, tehát nemcsak ügyintéz, hanem felel is, akkor mi azzal nagyon jól ki fogunk tudni jönni, mert megmondaná, hogy eddig lehet, addig nem. Tehát azt kérem, hogy az együttműködésben ez legyen a cél, és a későbbiekben tisztelettel azt javasolom, hogy ezzel a személlyel lehetőség legyen arra, hogy az a koncepció, amit megfogalmazott a minisztérium és jóváhagyott a kormány a 2007-2012-re szóló időre, ebbe illeszkedjen be a békéltetési tevékenység valamilyen speciális formája, mert ez nem civil szervezet. Ez az egésznek a lényege, hogy civilek csinálják, de nem civil szervezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Két pici észrevételt hadd tegyek és utána az úrnak megadom a szót. Az egyik az, bizottsági tagtársaimnak mondom, levéllel fordultunk a békéltető testületekhez, amiben nagy udvariassággal tájékoztatást kértünk a tevékenységükről. Két-három beérkezett anyaguk van. És ezért aztán most egy kicsit nekiálltunk telefonálgatni, hogy picit emlékeztessük őket a kérésünkre. Ez egyébként a bizottság tagjainak rendelkezésére áll.
A másik pedig, hogy azért a kormányzati stratégiában a békéltető testületek szerepének erősítése azért szerepel. Tehát azt gondolom, hogy az irányok meg vannak fogalmazva. Én magam gondolkodom, de a jelentés kapcsán majd itt elvitatkozgatunk azon, hogy mi magunk képesek leszünk-e a békéltető testültek jogköreinek erősítésére akár konkrét javaslatokat tenni. Én megkértem a mi szakértőinket, hogy gondoljanak ebbe bele és mondjuk úgy, hogy közhasznúvá teszik. Parancsoljon, megadom a szót.
NÉMETH LÁSZLÓ (Székesfehérvári Fogyasztóvédelmi Egyesület): Jó napot kívánok. Mi csak egy vidéki egyesület vagyunk megyei hatáskörrel. Együttműködési megállapodás alapján dolgozunk, tulajdonképpen a fogyasztóvédelem három pillére, a hatósági, önkormányzati, a civil fogyasztóvédelem dolgozik együtt. Ellátási szerződésünk van a város önkormányzatával, helyiséget kaptunk, minden nap nyitva vagyunk, lányos zavarunkban komolyan vettük a fogyasztóvédelmi törvényt és öt éve Fehérváron bevezettük az oktatást általános és középiskolákban, ez folyik, kiadványt adtunk hozzá. A mai napig is együttműködési megállapodásokat kötünk a kistelepülések iskoláival, ott is vezetjük a fogyasztóvédelmi oktatást.
Két dologban szeretnék nyilatkozni: az egyik a finanszírozás. Tudom, hogy nehézségek vannak vele, de mégis biztos pénz ez. Csak az a baj vele, hogy ha most ezt a pályázatot, amelyiket kiírták és tegnap vagy ma reggel le lehetett venni az internetről, ez június 1-jétől decemberig hatályos, szeptemberben döntenek róla, addig nekem meg kell jelölnöm az előadók nevét és bérét és már június hónapra le kell jelentenem az APEH felé. Uraim, amikor én ezt majd októberben kifizetem, januárban akkora bírságom lesz, azt se tudom, miből fogom kifizetni; ez az egyik.
Békéltető testületek: azt hiszem, hogy Fejér megye volt az, ahol legelőször létrejött a békéltető testület. Jó magam is ott voltam akkor, mert a Garai úrral együtt 25 éve kezdtük ezt a fogyasztóvédelmet. Én azt mondom, 2002-ben ezt Michael Lake úrnak is elmondtam, amikor meghívtak a csatlakozási tárgyalások előtt, hogy a békéltető testület nem jó helyen van. Rábírni azt az érdekvédelmet, ami a kereskedők és a szolgáltatók érdekvédelmét látja el a fogyasztóval szemben, nem tudom megérteni. Nem a kamaránál kéne ennek lenni, hanem szakmai szervezetnél. Egy civil szervezet és van a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. Erre a két szervezetre kell rábízni. Mint ahogy a képzés-oktatásban ma fogyasztóvédelemről beszéltünk és mindenkitől hallottam, hogy oktatni. Kérem, a piac szereplőivel kell foglalkozni. Nemcsak a fogyasztóval. Nálunk az első féléves pályázat keretén belül közel 100 főt képeztünk ki. Áruházvezetők, áruház jogtanácsosai, olyanok, akik vevőszolgálati osztályok vezetői, háromnapos képzésben vettek részt.
Amiről nem beszéltünk, a fogyasztók gazdasági érdekeinek a védelme. Kérem, közüzemi szolgáltatások, Fehérváron nálunk, mi benne vagyunk a város rendeleteiben. Most már egy kicsit előrébb is léptünk, mert a közüzemi szolgáltatók mielőtt benyújtanák a hatósági ár iránti kérelmüket, egyeztetnek nálunk az egyesületnél és próbálunk olyan pozíciót kiharcolni a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmében, hogy olyan anyag kerüljön már be a bizottság elé, amiben már benn van a garancia arra, hogy ez a fogyasztók érdekeit védeni fogja. Ez a civil fogyasztóvédelemnek a lényege. Idáig kell eljutni. És ha a békéltető testületeket is helyre akarjuk tenni, akkor el kell venni a kamarától. Tessék ezt nekem elhinni, mert ha jól megnézik, egy pár békéltető testületi anyagnak a határozatát, az bizony nem arról híres, hogy éppen szakszerűen van megfogalmazva. Tessék ezt is elhinni.
Mi nem vagyunk egy országos szervezet, mi csak egy vidéki vagyunk, de folyik nálunk is az élet és négy fogyasztói klubot működtetünk. Ebből három van a városban. Egy klub az, amelyik 14 kistérségben van, mi ebben látjuk a jövőt. Tényleg a képzésben, oktatásban, de azt mondom, hogy a piac szereplőivel kell foglalkozni.
Egy példát hadd mondjak rá: a fehérvári iparcikk piacon minden hétfőn a felügyelőségnél, meg nálunk is döngették az ajtókat panaszosok. Egy dolgot csináltunk csak: kiadtunk egy kiadványt a minőségi kifogások intézéséről, ami önök előtt megtalálható az asztalon. 500 piaci kereskedőnek kiadtuk, oktatást végeztünk. Tessék megnézni, ma hány panaszos van a felügyelőségen! Nincs. Megtanulták az emberek. Kérem a fogyasztóvédelem Magyarország ma - azt mondom, hogy - az elkövetkező tíz év legnagyobb kihívása. Tessék elhinni, a legnagyobb kihívás. Nálunk nemcsak a fiatalok képzésével és a nyugdíjasokkal, a fogyatékossággal élőkkel is foglalkozunk. Egy pályázat keretén belül még jeltolmácsot is képeztettünk ki, hogy a fogyatékossággal élőkkel tudjunk foglalkozni. Referáljuk azokat a kereskedelmi és szolgáltató egységeket, amik a fogyasztók kiváló vendéglátó-ipari egységei. A tavalyi pályázatunkon olyan felhívást tettünk közzé, az jelentkezzen nálunk, aki az akadálymentesítést megoldotta. Amit semmi más módon nem lehetett elérni, mert az egy több tízezer forintos beruházás. Kérem, elértük. És azok jelentkeztek, és el lehet menni Fehérvárra, ahol ott van az egyesület, kiváló vendéglátó-ipari egységek, ott az akadálymentesítés megtörtént. Én ebben látom az utat és köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Én is köszönöm. Azt szeretném mondani, hogy a békéltető testületekkel kapcsolatos véleményére biztos lenne itt válasz, vélemény, amikre én most itt nem adnék lehetőséget, de kérem, hogy fogja vissza az magát, aki tartalmas vitába szeretne bonyolódni Németh úrral a békéltető testületekről, de nekem az ülés vezetőjeként az a hálátlan feladatom van, hogy próbáljak a tartalomhoz közeli folyást engedni az ülésnek és más típusú folyásokat meg nem. És egyébként is, a meleg is, meg a bizottsági tagok napi programja is indokolja, hogy ha már ilyen szépen volt eleje, meg közepe a mi ülésünknek, akkor legyen vége is. Most megadom a szót Wittich úrnak.
DR. WITTICH TAMÁS (Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség): Nagyon röviden arról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és, hangsúlyozom, hogy a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek, valamint a civil szervezetek között a kapcsolat több mint egy évtizedre nyúlik vissza, és ez a kapcsolat folyamatos. A kapcsolat során szerzett tapasztalataink alapján arról szeretném a bizottságot tájékoztatni, hogy évről évre kitapintható egy olyan típusú fejlődés, amikor látható, hogy a fogyasztóvédelmi civil szervezetek érzékelhetően egyre nagyobb szerepet képesek betölteni azokban a kérdésekben, amelyekről most tájékoztatást adtak. Állampolgárok tájékoztatását, a tudatos állampolgárrá, fogyasztóvá nevelést végzik - én inkább az utóbbit használom, talán egy kis szakmai fertőzéssel -, de megkerülhetetlen és múlhatatlan szerepük van a civil szervezeteknek abban, hogy a valóban tudatos állampolgárrá, fogyasztóvá válásban betöltött szerepüket a maihoz képest is lényegesen jobb kondíciókkal tudják ellátni, mert nagyon-nagyon sok eredményt tudnak felmutatni mind az oktatásban, mind a fogyasztóvédelmi tanácsadó irodák működtetésében.
Így tehát, kifejezetten a hatóság megközelítésében azt tudom mondani a bizottságnak, hogy ha egy olyan típusú feladatmegosztásról beszélünk, amely részben tisztázódott, de egy jövőbeni irányt kell szabni, hogy melyek azok a hatósági feladatok, amelyeket a jövőben egy felkészült, jó kondíciókkal rendelkező civil szféra el tud látni, akkor azt gondolom, hogy a következő hónapok vitájában ezt tisztázni kellene. Hogyha ez egy tisztázott vita, akkor ehhez a feltételeket meg kellene teremteni, mert meggyőződésem, hogy ennek van szerepe.
Amit én szeretnék megköszönni a jelenlévő civil szervezeteknek, az a közreműködés, amit a középtávú fogyasztóvédelmi politikának kifejezetten a hatóságot érintő részeihez nyújtottak. Hogy lefordítsam magyarra, a civil szervezetek szakmai álláspontját tükrözi a koncepciónak az a része, amely egy egységes hatóság megteremtésére irányul. Azt gondolom, hogy szeptember 1-jétől ez megvalósulhat, ebben benne volt az a támogatás, az a szakmai háttér és vélemény, amelyet szinte kivétel nélkül valamennyi jelenlévő szervezet írásban, szóban, vagy akár a fogyasztóvédelmi tanácsadó testület ülésén kifejtettek, és ezt szeretném e helyen is megköszönni.
Amit szeretnék a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani: nem szeretném, hogyha ezt bárki félreértené, de van némi rálátásom arra, hogy a civil szervezetek nagyon jó szándékkal, de nagyon sok párhuzamos tevékenységet folytatnak. Alexa úr említette a versenyhelyzet lehetséges előnyeit, én ezt nem vitatva, mégis szeretném azt az egyetlenegy dolgot felvetni, hogy úgy érzékelem, hogy a nagyon-nagyon hasznos tevékenységek azért válnak kevésbé hatékonnyá, mert a sokszor kevés erőforrás is sok esetben szétforgácsolódik. Ugyanazt a tevékenységet folytatja a jelenlévő valamennyi civil szervezet, de - Baranovszky úrék nem mondtak példányszámokat, de - ha egy kiadványt el tudnak juttatni tájékoztatásként, akkor ez a 1500 példánytól maximum a 25 ezer példányig terjedő nagyságrend. Azt gondolom, hogy a jó szándék igazán nem válik hatékony tájékoztatási eszközzé, mert ezek a tevékenységek nem eléggé koncentráltak.
Higgyék el, van kellő tapasztalatom arról, hogyan működnek a civil szervezetek, és nagyon jól tudom azt, hogy hogyan fogadják az ilyen ajánlatokat. Most azonban az ügy érdekében is szeretném azt a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani, hogy érdemes lenne arról tárgyalni, melyek lennének azok az együttműködési területek - egyenként tárgyalva a civil szervezetek képviselőivel -, amelyeket látok, melyek lennének azok a területek, amelyeket érdemes lenne a maihoz képest jobban összehangolni. Legyen szó a Garai úr által elsőként említett tanácsadói irodahálózat országos szintű létrehozásától kezdve egészen akár az oktatási tevékenység összehangolásáig, vagy egy erőteljesebb fogyasztói tájékoztató tevékenység megvalósításáig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Wittich úr. Az előbb bizonyos szabályokat meghirdettem, ugyanakkor viszont ez egy hihetetlenül demokratikus bizottság, úgyhogy parancsoljon!
Boródi Attila tájékoztatása, reagálása
BORÓDI ATTILA (Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége): Elnézést kérek, elnök úr, én az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége nevében beszélek, Boródi Attila vagyok. Nagyon szépen köszönöm a meghívást, az itt kialakult vitát, és ezzel kapcsolatban néhány dologra szeretnék reagálni. (Zaj, beszélgetés. - ELNÖK: Egy kis figyelmet kérek!)
Ön is említette többször, hogy a fogyasztóvédelemben a szakmaiság egyre inkább előtérbe kerül. Örömmel kell üdvözölni azt a munkát, ami ezen a területen ténylegesen javulás és a helyes irányba visz. Én úgy gondolom azonban, hogy van ennek a dolognak egy harmadik pillére is a hatóság és a civil szervezetek mellett, ezek a szakmai szervezetek, amelyek a szakmának egy jelentős részét képezik valójában, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy épp a fogyasztóvédelem érdekében, de a tisztességes piaci verseny érdekében is ez a hármas együttműködés rendkívül fontos. Tehát szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad a szakmai szervezeteket ebből a feladatból kihagyni.
Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy ez a munka, amit a civil szervezetek és a szakmai szervezetek el tudnak látni a fogyasztóvédelem területén, lényegesen olcsóbb, minthogyha az állam végez ebben funkciót. Sajnos az a tapasztalat, hogy a leépítés - értelmes emberi reakció, ezt értem, de mégis - eredményében nem kívánatos, mert miközben az állami apparátusban leépítések folynak, mindig amőbaszerűen kinőnek újabb és újabb területek, ugyanis a leépítésre kerülő területek dolgozói munkát keresnek, és visszavesznek bizonyos tevékenységeket. Nagyon szeretném javasolni, mivel a fogyasztóvédelem tipikusan az a terület, ahol állami szerepet le lehet építeni, és sokkal jobban el tudják látni egyrészt a civil, másrészt a szakmai szervezetek ezt a munkát, ez így olcsóbb és hatékonyabb tevékenység.
Szeretném azt is elmondani, hogy nem elég sokat, nem elég jól dolgozni, hanem ennek a kommunikációja éppen olyan fontos. Itt elhangzott egy nagyon érdekes megjegyzés, a civil szervezet eredményének kommunikációja tekintetében. Én úgy gondolom, hogy ez egy alapvetően fontos dolog, mert a fogyasztónak értenie, tudnia kell, hogy mi történik, hogy az érdekeit képviselik, hogy fordulhat hozzájuk, és ennek kommunikációs vonatkozásai vannak. Úgy gondolom, hogy a civil szervezetek működéséhez, beleértve a kommunikációs hátteret, a pénzügyi alapokat ténylegesen meg kell teremteni. Pintér úr javasolta egy civil alap létrehozását, én úgy gondolom, hogy ez hihetetlenül előremutató volna.
Ehhez még annyit hozzátennék, hogy itt nagyon sok civil szervezet neve hangzott el, egy részüket ismerem, más részüket kevésbé, de számomra jelentős gondot jelent a tájékozódás. Rendkívül sok az átfedés a nevekben, nagyon nehéz megkülönböztetést tenni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy úgy lenne érdemes megválasztani a neveket, hogy egyértelmű és megkülönböztető legyen.
Végül az utolsó szempont: itt nagyon helyesen elhangzott a tisztességes piaci verseny. Én úgy gondolom, hogy ez a kettő, a fogyasztóvédelem és a tisztességes piaci verseny egymást tudják erősíteni, mert aki tisztességes a piacon, az a fogyasztóval szemben, nem csupán a versenytársakkal szemben tisztességes. Ezért a szakmai szervezeteket - ismét visszatérek erre - ebbe a munkába be kell vonni. Nagyon érdekes az a fölvetés, ami szintén Pintér úr részéről hangzott el, hogy a hatóság és a civil szervezetek között legyen egy kvázi előírt, kvázi kötelező együttműködési pálya. Úgy gondolom, hogy ugyanezt meg kellene teremteni az input oldaláról a szakmai szervezetek és a hatóságok között is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit hadd mondjak, hogy a szakmai szervezetek jelenléte egyáltalán nem véletlen a mi bizottsági üléseinken. A múltkor, amikor a versenyszféra képviselőit hívtuk, akkor is jelen voltak, mert egyébként a gondolkodásunk teljesen egyezik ebben a tekintetben, és pont azt szeretnénk erősíteni, hogy a szakmai szervezetek minél erősebb belső kontrollt is jelentsenek a versenyszféra résztvevői számára.
Garai úr, parancsoljon!
GARAI ISTVÁN (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Hadd folytassam onnan, ahol megálltunk, a szakmai szervezetekkel való együttműködésről. Olyannyira fontos, hogy ez az utóbbi néhány évben tulajdonképpen rendszeresen történik. Akár a transzzsírsavak ügyében, akár a szívbarát termékek ügyében lehet igazán komolyan a fogyasztói érdekeket figyelembe vevő, az egészséges emberek létének érdekeit figyelembe vevő szervezetekkel együttműködni. Csak példaképpen hadd említsem meg éppen az utolsó transzzsírsavas dologban, véletlenül a McDonalds emelkedett ki, akit évek óta tapostunk, hogy a transzzsírsavak szintjét lesz szíves két százalék alá csökkenteni. Most egyszer csak kiemelkedett, mert voltak olyanok, akik ezt nem tették meg, ők pedig megtették, de tulajdonképpen évek óta tartó civil fogyasztói szervezetekkel való együttműködés nyomására. Itt hadd jegyezzek meg valamit. Szoktam mondani példaként, hadd mondjam most el: ha valahol ki van téve egy 30 km-es sebességkorlátozó tábla, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem lesz rendőr a közelben, előfordulhat, hogy 35-tel, akár még nagyobb sebességgel is megyek. De ha tudom, hogy ott tuti ott áll egy rendőr és mérnek, és ezt azért mondom el, mert az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a hatóságok lehetőségei pénzben, posztóban, paripában és a többiben, emberben csökkentek. Nem nagyon volt rendőr ott a gazembereknek a megcsípésére. Ezt nagyon jól érezték és az utóbbi periódus élelmiszer- és más botrányaiból mi sem látszik jobban, minthogy látták, hogy nincs rendőr, lehet 35-öt meghaladó sebességgel is haladni. Ezért nem mellékes ez a dolog, és szeretném elmondani, hogy tulajdonképpen a 2005. év körül kezdődött ez a bizonyos fogjuk vissza, ne adjunk több pénzt, nem kell azoknak annyi, se ember, se más, se semmi és ez csúcsosodott ki és visszatérve az elnök úr felvetésére vagy kérdésére, bizony ezt a tudatosodást a politikumban, a politikusok magatartásában ezek a botrányok kezdték el előtérbe hozni. Ettől kezdett az ember megijedni, hogy mi jöhet még. Tonnaszámra található, tönkre ment, állati eledelnek sem alkalmas élelmiszerek közcélú felhasználása. Azért ezzel borzasztóan óvatosnak kell lenni. Nem biztos, hogy ez az utóbbi években szakmává vált fogyasztóvédelem csak egy mellékes maradékelv alapján való kezeléssel megoldható. Tehát azért erre nagyon kell figyelni, és ezért érdekes és nagyon fontos az a kormányhatározat, amelyik most igenis odaadja a lehetőséget a hatóságnak, hogy legyen ott annál a 30 km-es táblánál, és aki meg akarja haladni, azt meg tudja fogni ebben a dologban.
Azt kérdezi Gógl úr, hogy mire és mennyit. Én szerintem változatlanul jó az a 45. § azokra a jogosítványokra, mert ezt annak idején így építette fel az a civil szervezet. Ezt kell ellátni egy civil szervezetnek. Tehát erre hirdessék a pályázatot, ha úgy tetszik. Nem lehet soha, hiszen az elnök úr mondta, hogy rugalmas és mindig változik, hiszen ha a szolgáltatás maga változik, akkor az utána következő dolgoknak is változniuk kell. Egy biztos, ami költségvetési soron szerepelt, legalább meg tudnák az év elején hirdetni a pályázatot. 2005-ben ez elmaradt, elvették ezt a támogatást, maradt a fogyasztóvédelmi bírságokból 30 százalék. Én úgy gondolom, hogy még ezzel a hektikus működéssel is szinten lehetett tartani, azon a szinten, amin volt ezelőtt öt évvel. Fejlődni nem lehetett sajnos. A fejlődéshez többlet kell.
Nem értem, hogy a fogyasztó megkárosításáért elvett összegeket miért kell visszafolyatni a költségvetésbe, miért nem lehet ezt például fogyasztóvédelmi célokra felhasználni. Hiszen ebből védhetjük a fogyasztót. De ezer ötlet van, hogy hogyan lehet még. A versenybírósági bírságok szépen visszafolynak a költségvetésbe, de azt is fogyasztótól vették el. Mondhatnék olyat, ami a Pintér Gyuri bácsinak a régi ötletet, hogy egy ezrelék a termék árában. Ha ebből képezzük az alapot, tökéletesen elegendő lenne a civil fogyasztóvédelem fejlesztésére. Vannak ötletek, aki ebben a szakmában régen dolgozik, ezekkel már találkozott, csak ezek hol felmerülnek, hol eltűnnek.
Nem megyek bele a békéltetésbe, egyetlen javaslatot mondanék, ami jó példa a spanyoloktól. Minden közüzemi tendernek alapvető feltétele, hogy az illető nyertes felvállalja a békéltető testületek határozatainak elfogadását. Ez induló, kezdeti lépés lehet, miért ne lehetne utána ezt terjeszteni. Minden olyan dologban, amiben a közt érintő szolgáltatásról van szó, miért ne lehetne feltétel az, hogy a békéltető testület határozata ellen nem kibújni, hanem elfogadni feltétel szerint.
Az új stratégiáról: tényleg pozitív. De azért ne felejtsük el, hogy a huszonvalahány pontból egy foglalkozik a civilekkel és nem biztos, hogy ez lefedi a teljes civil szféra tevékenységét, eléggé államközpontú azért ez, nem azt mondom, hogy a másik huszonvalahány nem fontos, hanem, hogy ez valahol sugall gondolatot és nem igazán azt, hogy a civileket kellene továbberősíteni, hanem azt, hogy rendbe kell tenni az államot. Nem tudom, hogy mi van az előterjesztő részben, mert az még nem került nyilvánosságra, ez csak a határozati rész, amit mi ismerünk. Reméljük, hogy abban további erősítő szövegek is vannak, hiszen mi jócskán tettünk javaslatokat erre.
A kommunikációról. Most újra nincs benne a pályázati hirdetésben, hogy támogassák azt, hogy a sajtóban megjelenhessen a civil szervezetek által végzett köztájékoztatás. Ez megint kimaradt belőle. Ez a meghirdetett 16 variáció közül a 17. Tehát újra változik állandóan. Ebben ténylegesen csak oda térnék vissza, amit Gógl képviselő úr kérdezett, ez a bizonyos 45. §, ez a 9. fejezet az, amiben a pályázatot hirdetni kell. És nem ebből szemezgetni, priorizálni és így tovább. Elnézést, itt abbahagyom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más előadó?
SZABÓ MIKLÓS (Társadalmi Unió): Nagyon rövid leszek. Én azt a megoldást, amit Garai István felvetett, hogy a termékeknek egy ezrelékét lehessen fordítani erre a célra, nagyon jó elgondolásnak tartom, de gondolom, ezt egy hosszadalmas, sokirányú tárgyalás előzheti meg. A Társadalmi Unió erre egy más javaslatot tett. A hatóságok kifejezetten fogyasztói jellegű bírságokat róna ki és vételeznek be. Ha a kormány egy kormányhatározattal kiterjesztené azt a határozatát, hogy nemcsak a fogyasztói felügyelőségekhez befolyó bírság meghatározott százaléka szolgálja a fogyasztói szervezetek ügyét, hanem minden fogyasztói bírság meghatározott százaléka, az egy egyszerű kormányhatározat kérdése.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Baranovszky úr!
Baranovszky György hozzászólása
BARANOVSZKY GYÖRGY (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége): Tényleg nagyon rövid leszek: elnök úr kérdésére, a békéltető testületekre vonatkozóan számtalan írásos anyagot készítettünk a jogalkotók felé, el fogjuk juttatni a bizottság részére is ezt a jogszabály-módosításra vonatkozó anyagot. Van egy kérdés, ami felvetődött, az elnök úr azt mondta, hogy eljuttattak a békéltető testületek részére egy kérdőívet vagy megkeresést, ez a budapesti testülethez nem jutott el, tekintettel arra, hogy azt ismerem. Tehát nem érkezett meg ilyen megkeresés, mert ellenkező esetben válaszoltunk volna rá.
A következő, amit még szeretnék mondani a konkrét kérdésre: ez a kormányhatározat nem feltétlenül olyan pozitív, mint ahogy most itt felállunk és kijövünk, és azt mondjuk, hogy tényleg, ez a kormány megtesz mindent annak érdekében, hogy az ország fogyasztóvédelme az elkövetkező időszakban jobb legyen. Nagyon röviden: miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert alapvetően nem fog kijönni a kormányhatározatnak semmiféle indokolása. Nem fog kiderülni, hogy mit jelent. Nem lesz semmiféle jogi normaszöveg a kormányhatározat mellett. Magyarul csak ebből kell főznünk. A kormányhatározatban vannak olyan dolgok, amelyek még az előterjesztés nulladik verziójában meg sem jelentek. Elnézést, hogy ezt mondom: halványlila gőzünk sincs arról, hogy mit jelent az, hogy fogyasztóvédelmi alapprogram. Nem voltak benne az előterjesztésekben.
Az egész kormányhatározat - tisztelet Wittich úrék tevékenységéhez - főleg, csak és kizárólag a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, felügyelőségek viszonyát rendezi. Határozottan leírásra kerül benne, hogy hány fővel kell emelni a létszámot. A békéltető testületeknél még forintösszeg sincs, mert ha már tettek oda főt, akkor forintot is kellene hozzátenni. Tehát ez a kormányhatározat nagyon sok tekintetben jó, viszont rendkívül sok hiányossága van.
Azt szeretném mondani, hogy a legfontosabb dolgot kellene megfogalmazni a parlamenti képviselőknek. Látnak ebben a kormányhatározatban az élelmiszer-biztonsággal, a közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos meghatározásokat? Kizárólag csak két dolog van, két kereskedelmi ügyletre vonatkozóan van, hogy azt jobban kell figyelni, de hiányzik az egységes fogyasztóvédelem komplex kezelése; és még mindig itt tartunk. Sokkal jobb irányban tudnánk menni, mindenkinek ez az érdeke, hogyha egységesen tudnánk kezelni. Pont. Ezt már elmondtam, úgyhogy elnézést kérek.
ELNÖK: Valóban elmondta. Meghívottaink közül még valaki? Parancsoljon!
DR. HAJNAL ZSOLT (Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Röviden szólnék. Nagy örömmel veszek minden egyes ilyen alkalmat, és üdvözlöm az ilyen összejöveteleket, ahol érdemi vitába bocsátkozhatunk, illetve ahol a véleményeinket ütköztethetjük, hiszen a közös cél, a fogyasztóvédelem előremozdítása érdekében történik.
A felvetésekhez kapcsolódóan annyit, hogy mi is el fogjuk juttatni az irányelvvel kapcsolatos javaslatainkat, és természetesen a békéltető testületek működésével és problémáival kapcsolatos tapasztalatainkat, illetőleg a jogalkotáshoz kapcsolódóan a javaslatunkat meg fogjuk küldeni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, mindenki szót kapott. Parancsoljon!
DR. ZENISEK ANDREA (Gazdasági Versenyhivatal): Csak annyit tennék hozzá röviden, hogy itt többször utaltak arra a bírság kapcsán, hogy a beszedett bírságok a Gazdasági Versenyhivatal kasszáját gyarapítják. Szeretném itt elmondani, hogy ennek 5 százaléka kerül a Versenyhivatalhoz, amit a versenykultúra fejlesztésére, kiadványokra fordítunk. Egyébként pedig mi nem fogyasztóvédelmi bírságot szabunk ki, hanem verseny-felügyeleti bírságot szabunk ki, de ez elhangzott már egy korábbi bizottsági ülésen, és ennek az 5 százaléka kerül kiadványokra és versenykultúra-fejlesztésre.
ELNÖK: Így van, ez már elhangzott. Lezárva a vitát, majd lesz még két szolgálati közleményem, de előtte egy-két gondolatot fűznék az itt elhangzott vitához.
Az egyik, hogy a fogyasztóvédelmi alap létrehozásának gondolata szerepel az új stratégiában. Hogy mennyire nehéz, hogy mi adjon forrást ennek az alapnak, az egyik, hogy a Gazdasági versenyhivatali eljárásokat és a fogyasztóvédelmi bírságokat összekeverni, és azt mondani, hogy egyébként a Gazdasági Versenyhivatal eljárásainak bizonyos százaléka a fogyasztóvédelmet fogja segíteni, ez azért elég komoly szakmai vitát eredményezhetne az érintettek körében, mert eltérő folyamatokról beszélünk. Szerintem irodavezető asszony is tudna ebben a dologban jó sok érvet ide-oda elmondani. Magyarul ez azt mutatja, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.
Nem ilyen egyszerű a termékben párezrelékes plusz vállalkozói kiadást belehelyezni; nem egyszerű. Hiába pár ezrelék, azért gondoljuk végig, amikor a miniszterelnök azt mondja, tudjuk, hogy ki vannak feszítve az adók, és csökkenteni szeretnénk őket belátható időn belül, akkor azért ez egy kicsit súlyosabb kérdés, még akkor is, ha a fogyasztóvédelem adna is rá jogalapot és erkölcsi alapot, hogy a versenyben részt vevőkre ezt ráterheljük. Magyarul ez nem olyan egyszerű, de magának az alapnak a létrehozása, ami eredményezhet aztán egy kiegyensúlyozottabb és egy picit a költségvetéstől független civil szervezeti működést is, egy szakmailag jobban tervezhető működést is. Azért ennek forrásain még gondolkodni és dolgozni célszerű, annál is inkább, mert maguknak a vállalkozóknak sem egyfajta büntetésként kellene megélniük a fogyasztóvédelemben rájuk kirótt szerepvállalást.
Azt szeretném mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a meghívott civil szervezeteknek a tájékoztatót tevékenységükről, és elhangzott javaslataikat is megköszönöm. Az utóbbiaknak külön örülünk, hiszen megalakulásunk óta hangsúlyozzuk, hogy tessék nekünk javaslatokat tenni. Nyilvánvalóan hangoztak el olyan megállapítások, amelyek akár egymással is vitatkoztak, akár szakmai, akár kormányzati szerepvállalás, bárminek a kérdésében, de nem hiszem, hogy nekünk ebben most nagy tisztünk lett volna igazságot tenni. Az a fontos, hogy volt egy fórum, hogy volt még egy fórum, ahol ezek hangot kaphattak.
Egyébként a civil szervezetek szakmai észrevételeit én magam, de képviselőtársaim is vadul jegyzeteltem, és reméljük, hogy ennek ki tudjuk valamifajta következményét alakítani. Tehát még egyszer nagyon szépen köszönöm a részvételüket, és köszönöm, hogy segítették a bizottság munkáját. Minden többi résztvevőnek is további jó napot kívánok!
Még annyit a bizottsági tagoknak, hogy június 15-én megyünk az alelnökökkel a Pest Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelethez, pontosabban a Közép-Magyarországi Régió Központba, és aki esetleg akar, az még csatlakozhat. Hasonló út lenne Heves megyébe is június 28-án, ami szintén az alelnökökkel lenne, de ha a bizottsági tagok részéről van érdeklődés, akkor szívesen látlak benneteket. A szeptemberi konferencia, amire már volt utalás, ez szeptember 6. vagy 13., a dátum a plenáris ülés függvénye, de emiatt még nyilvánvalóan fogunk találkozni.
Nagyon szépen köszönöm, és további jó munkát, jó napot kívánok önöknek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 30 perc)
|
Alexa György | |
Jegyzőkönyvvezetők: Bihariné Zsebők Erika és Lajtai Szilvia