FVEB-1/2008.
(FVEB-12/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2008. január 14-én, hétfőn, 12.09 órai kezdettel
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Martos Éva szóbeli tájékoztatója *
Dr. Falus Ferenc szóbeli tájékoztatója *
Wittich Tamás szóbeli tájékoztatója *
Dr. Süth Miklós szóbeli tájékoztatója *
Román Péter szóbeli tájékoztatója *
Dr. Böröcz Lajos kiegészítése *
Ujhelly András szóbeli tájékoztatója *
Molnár Gyula szóbeli tájékoztatója *
Dr. Fábián Zsolt kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Alexa Györgynek (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Dr. Martos Éva főigazgató (Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet)
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat)
Dr. Wittich Tamás főigazgató (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság)
Dr. Süth Miklós főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Román Péter elnök (Közösségi Étkeztetés Alágazati Párbeszéd Bizottság)
Dr. Böröcz Lajos főtitkár (Magyar Vendéglátó Szövetség)
Ujhelly András elnökségi tag (Magyar Vendéglátó Szövetség)
Molnár Gyula elnök (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége)
Dr. Fábián Zsolt főtitkár (Magyar Önkormányzatok Szövetsége)
Dr. Kovács Krisztina (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Madár Beáta (Független Hírügynökség)
Bányai P. Mihály (Társadalmi Konföderáció)
Juhász Józsefné (Országos Tisztiorvosi Hivatal)
Marosin Mihály (SODEXHO Magyarország Kft.)
Gombos Anett (SODEXHO Magyarország Kft.)
Szöllősi Réka (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Dr. Dömölki Réka (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Petre Anett (MIX Magyarország)
Kamocsai Gábor (Élelmezésvezetők Országos Szövetsége)
Dr. Nagy József (MSZP-szakértő)
Dr. Gyurica Miklós (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Zoltai Anna (MGSZH ÉTBI)
Dr. Szabó Enikő (Fővárosi és Pest Megyei MGSZH)
Antal Emese (Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége)
Sinka Miklósné (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Tuba Andrea (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Bíró Krisztina (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ócsai Lajos (Országos Tisztiorvosi Hivatal)
Simegi István (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Szabóné Szüle Zsuzsa (Bakony GASZT ZRt.)
Dr. Gál Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Dévényi Péter (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bluchky Brúnó Péter (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Ősz Csabáné (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Lőrincz Ferenc (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dezső Gáborné (ELAMEN ZRt.)
Dr. Katona Edit
Princz Péterné (MVSZ)
Kozma Zoltán (VISZ)
Ruinné Nádas Judit (VISZ)
Bajdóné Nárai Mária (VISZ)
Széchenyi László (Társadalmi Unió)
Széplaki Ferenc (PME Fogyasztóvédelmi Egyesület)
Kanyó László (Lexipa)
Kubányi Jolán (MESZK)
Pálházyné Sármány Csilla (ÉLOSZ)
Dr. Pagony Hilda (Gazdasági Versenyhivatal)
Hatolkai Szaniszló (Magyar Önkormányzati Szövetség)
Penger József (Bakony GASZT ZRt.)
Nyerges János (EUREST Kft.)
Szűcs Ferencné (KÖZSZÖV)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 09 perc)
Elnöki megnyitó, a napirend megállapítása, elfogadása
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm önöket: a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagjait, meghívott vendégeinket, az érdeklődőket. Alexa György vagyok, a bizottság elnöke.
A bizottság tagjai számára mondom, hogy mai tervezett napirendi javaslatunk a gyermek-, diák- és munkahelyi étkeztetés, a közösségi étkeztetés jelenlegi helyzete, fejlesztésnek feladatai, valamint fogyasztóvédelemmel összefüggő kérdései. Ez a napirendi javaslat.
Megállapítom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a beterjesztett napirendi javaslatot elfogadják-e. Ki az, aki egyetért? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú igen.
A téma jellegéből fakadóan előadóink az illetékes hatóságok képviselői, az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet, az ÁNTSZ, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság munkatársai, illetve azon szakmai szervezetek vezetői, akik a szolgáltatói oldalt tömörítik. Miután ezen a területen az önkormányzatok a legnagyobb megrendelők, meghívtuk a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége vezetőit is. Köszönöm szépen mindenkinek, aki elfogadta a meghívásunkat.
A bizottság tagjai és a felkért előadók meg kellett, hogy kapják azokat a háttéranyagokat, amelyek a bizottsághoz az elmúlt hetekben beérkeztek munkánkat segítendő. A felkért előadók meghallgatásánál, ha megengedik: kicsit önkényesen, magam határoztam meg egy sorrendet. Ez nem teljesen fog megegyezni a bizottsági meghívóban szereplő javaslattal. De még egy-két mondatot engedjenek meg nekem, mielőtt a munka dandárjába csapunk.
Körülbelül 1 800 000 18 év alatti gyermek él Magyarországon, az ő jelentős részük részt vesz a gyermek- és közétkeztetésben. Tudjuk, hogy a bölcsődés-, óvodáskorúak 100 százalékosan, az általános iskolás korúak és a középiskolások arányukban már kevésbé.
Ez is egy probléma, én azt gondolom, hiszen a színvonalra hatással van, hogy egyes helyeken az odajáró gyermekek, ott levő gyermekek hány százalékát érinti a közétkeztetés. Azt is tudjuk, hogy mindnyájunknak vannak saját élményeink is a közétkeztetésből, és ismerjük el, ezek az élmények nem mindig pozitívak. Gondolok itt a körülményekre, az étel kiadásának a módjára, akár az adagokra, akár a minőségre.
Ugyanakkor így a XXI. század elején sok más szempontot is figyelembe veszünk már a táplálkozás kapcsán, mint amelyet akár tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt. Fokozottan megjelenik az egészséges táplálkozás, a fűszerek, a só bevitelének a mennyisége a szervezetbe, az étel változatossága, kálium- és vitamintartalma, és a többi.
Mai bizottsági ülésünkön megpróbáljuk körbejárni ezt a kérdést úgy, hogy minden érintettet meghallgatunk azért, hogy talán az elkövetkező években további fejlődés lehessék ezen a területen.
Első felkért előadónknak dr. Martos Éva főigazgató asszony - engedje meg, hogy köszöntsem önt - kérem az Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet részéről. Tessék parancsolni, főigazgató asszony!
Dr. Martos Éva szóbeli tájékoztatója
DR. MARTOS ÉVA főigazgató (Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet): Köszönöm szépen. Szeretettel üdvözlök mindenkit, és mindenekelőtt nagyon örülök, hogy megvan ez a lehetőség, hogy a közétkeztetés problémáiról beszéljünk, tekintettel arra, hogy ez a kérdés nagyon jól illeszkedik az összes, az elmúlt évben, illetve az azelőtti évben megjelent nemzetközi olyan stratégiához - akár európai, akár WHO-stratégiát nézünk -, amelyik célozza az egészséges ifjúság, az egészséges táplálkozás kialakítását, illetve a táplálkozásfüggő betegségeknek a megelőzését.
Az intézet szerepe a közétkeztetés vonatkozásában több évtizedre nyúlik vissza, természetesen nem fogok belemenni a szükségtelen részletekbe, de azt gondolom, hogy kezdetektől fogva nagyon fontos kérdés, hogy az intézet dolgoz ki különböző ajánlásokat akár az iskolai, akár a munkahelyi, akár a kórházi közétkeztetés vonatkozásában.
Az ÁNTSZ-szel együtt történik a közétkeztetés ellenőrzése, részben higiénés, részben pedig táplálkozás-egészségügyi szempontból. Ahogy az elnök úr is mondta, a táplálkozás-egészségügyi vonatkozások az utóbbi évtizedekben jelentősen felértékelődtek, mióta tudjuk azt, hogy számos olyan betegség, köztük Magyarországon a vezető halálokért felelős betegségek, a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek jelentős mértékben függenek a táplálkozástól.
A másik, amit nem lehet elég korán kialakítani, az egészséges életmód szokásait, tehát ha mi a közétkeztetésbe beleavatkozunk, az azt jeleni, hogy minél hamarabb, majdnem azt mondom, hogy már a várandósságtól kezdve, de igazándiból a bölcsődei, óvodai étkeztetésbe való beavatkozás kulcskérdés, amit vinni kell tovább folyamatosan a felnőtt korig.
Az előzményről néhány szót. A háttéranyagomban, amit készítettem, elsősorban a menzára, tehát az ebédre, illetve az óvodai, bölcsődei étkeztetésre centráltam, tekintettel arra, hogy az iskolai büfé vonatkozásában már 2005-ben adtunk egy ajánlást, és ennek az ellenőrzése is megtörtént, az egészséges választékra egy oktatási minisztériumi rendelet jelent meg. Ennek a kétszeri ellenőrzése 2020 büfében már megtörtént, bizonyos kedvező tapasztalatokkal. Ennek osztottam ki most egy ilyen kiegészítő anyagát, ami egy ajánlás volt ugyan, de mégis elmozdultak valamerre a dolgok.
Itt annyit hadd tegyek hozzá, hogy két területen nem volt látványos a siker, az egyik a zöldség-gyümölcs biztosítása, ami nemzetközi szinten is egy jelentősen - hogy is mondjam - propagált kérdés, hiszen evidencia a zöldség-gyümölcs fogyasztás növekedése és az egészség összefüggése, illetve a cukros üdítőitalok. Ezért mi elkezdtünk tavaly - remélem itt sokan hallottak erről - két olyan programot, aminek a lényege az volt, hogy a zöldség-gyümölcs biztosítása az iskolákban, illetve a cukros üdítő helyett a vízhez való hozzáférésnek a biztosítása. Tehát számos olyan tapasztalatunk van már eddig, ami a megvalósítás szempontjából jó gyakorlatnak látszik.
Ami a közétkeztetés táplálkozás-egészségügyi szempontjainak ellenőrzését illeti, itt '74-ben történt egy átfogó ellenőrzés, és onnantól kezdve az intézetünkben évente 4-5 közétkeztetési cég kéri táplálkozás-egészségügyi szempontból a menü vizsgálatát. Ennek alapján összefoglaltuk azt, hogy mik ezeknek a vizsgálatoknak a tapasztalatai. A háttéranyagban két ábrát tüntettem fel. Milyen alapon vizsgáljuk? Vizsgáljuk a tíz napra vonatkozó menütervet, tehát az étrendet, vizsgáljuk a nyersanyag-kiszabat táplálkozás-egészségügyi megfelelőségét, és végzünk laboratóriumi vizsgálatot, magyarul azt, hogy valóban az van-e az étrendben, aminek a kiszabat szerint lennie kellene.
Összességében azt lehet mondani, hogy sajnos nem felel meg a közétkeztetés a táplálkozás-egészségügyi vonatkozásoknak, majdnem azt mondom, hogy ritka kivételtől eltekintve ez általános. Kiragadott példa a sóbevitel és a kalciumbevitel, de hely hiányában nem tüntettem fel a vitamint, de bármit belerakhattam volna. Tessék megnézni, hogy a sóbevitel a gyerekeinknél gyakorlatilag életkortól függetlenül hat- és tízszeres abban a menüben, amit biztosít számukra a közétkeztetés, úgy, hogy a mi vizsgálataink, amit gyerekek körében végeztünk, azt bizonyítják, hogy a gyerekeknél a sóbevitel 3,5-szeres.
Itt jegyzem meg, hogy az EU-n belül alakult egy magas szintű kormányzati bizottság a tagállamok részéről, amelynek az első célkitűzése a sóbevitel csökkentése az EU tagállamai szintjén. Ez egy nagyon fontos kérdés.
A másik, amit kiragadtam, a kalciumbevitel aránya. A csontképzéshez nélkülözhetetlen elem. Nagyon jól látszik, hogy akár az óvodást nézzük, akár a felső tagozatos közétkeztetést: az egyharmadát nem biztosítja a közétkeztetés. Tehát összefoglalva azt lehet mondani, hogy sem nyersanyagstruktúrában nem megfelelő a közétkeztetés gyakorlatilag egyetlen korcsoportban sem, sem pedig az étlap összeállításában, sem a változatosságban. Tehát sajnos a minimumkövetelmények sincsenek biztosítva.
Kiemelném azt, hogy a diétás étkeztetés - amely sajnos egyre több gyereket érint, akár a táplálékallergiát nézem, akár a cukorbetegséget - gyakorlatilag a közétkeztetésben igen alacsony számban jelenik meg.
Az étkeztetés körülményeiről is végeztünk felmérést néhány iskolában. Megkérdeztük a gyerekek véleményét is az étkezés körülményeire vonatkozóan. Természetesen megjelennek azok a problémák, amiket magunk is érzünk otthon, ahogy az elnök úr is mondta. Nincs víz az asztalon, nincs szalvéta, nem kulturáltak a körülmények, hideg, mire a gyerek leér az étterembe, tehát semmiféleképpen nem tekinthető megfelelőnek. A gyerekek azt nyilatkozták, hogy amennyiben ezek biztosítottak lennének, akkor akár 20-30 százalékkal növekedhetne az adott iskolákban - ahol a felmérést végeztük - a közétkeztetésben részt vevők aránya.
Tettünk javaslatokat is. A javaslatok részben vonatkoznak a közbeszerzés rendszerének módosítására, részben vonatkoznak egy egységes nyersanyagnorma kialakítására, vonatkoznak arra, hogy az ÁNTSZ-ellenőrzés, a táplálkozás-egészségügyi ellenőrzés feltételrendszere legyen megteremtve, és ennek a jogi háttere is legyen biztosítva. Vonatkoznak arra, hogy legyen megfelelő oktatás mind a közétkeztetésben részt vevő fogyasztók, mind a közétkeztetést szolgáltatók részére, illetve a közétkeztetési infrastruktúrák javítására. Ez elképzelhető pályázati formában is; vannak arra is nemzetközi példák. Köszönöm szépen, ennyit kívántam mondani. Ha bármilyen kérdés van, szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató asszony. Nem elévágva semminek, de mindenkinek nagyon köszönjük az anyagát, de talán a legtöbbet önöktől tudott meg a laikus bizottsági tag erről a területről, úgyhogy ezt külön köszönöm, engedje ezt meg.
Jó-e az, ha úgy csináljuk, hogy az összes felkért hozzászólónkat meghallgatjuk és utána egyben kérdezünk. (Látható egyetértés.) Rendben van. Annál is inkább, mert majd erre a teremre a mai nap folyamán még szükség lesz, ez egy kicsi határt szab a bizottsági ülésnek, és természetesen a hozzászólások időtartamának is.
Dr. Falus Ferenc országos tisztifőorvos az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól is elfogadta a meghívásunkat. Doktor úr, hallgatjuk!
Dr. Falus Ferenc szóbeli tájékoztatója
DR. FALUS FERENC országos tisztifőorvos (ÁNTSZ): Köszönöm szépen a meghívást és a lehetőséget. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az ÁNTSZ területi munkája az OÉTI munkájával együtt működik, és egységben értelmezhető. Tehát a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat az ismereteit erről a területről az OÉTI-től kapja, ha szabad így kifejezni magam, hogy folyamatosan tőlük tanuljuk azt, hogy mit kell ellenőriznünk, milyen követelményeket kell támasztanunk. Körülbelül 16 ezer egység ellenőrzése az, ami a mai beszélgetés vizsgálati területéhez tartozik. Ennek keretében a területi munkát végzők országos felméréseket végeznek: táplálkozás-élettani vizsgálatokat, vizsgálják a higiénés körülményeit a végzett tevékenységnek, és vizsgálják azt, hogy az az élelmiszer, amit elfogyasztunk, mennyire biztonságos, milyen minőségű, és milyen mennyiségi kívánalmaknak felel meg, és ezek megfelelőségét is nézzük.
Mind a három szempont nagyon lényeges és nagyon fontos. Az első az, hogy az az élelmiszer, amit elfogyasztunk, ne okozzon betegséget, vagy ha betegséget okoz, az a rendkívül ritka körülmények közé sorolható legyen; és valószínűleg százezrelékben mérhető azon esetek száma, amikor valamilyen élelmiszer elfogyasztásától vagy az alapanyag vagy a technológiai hiba következtében valaki megbetegszik.
A minőség megintcsak nagyon lényeges. Részben a biztonság része is, részben pedig a termék élvezeti értékét befolyásolja. A mennyiségről pedig már főigazgató asszony hosszan beszélt, hogy az életkori sajátosságoknak, illetve az adott időszak fizikai terheléséhez képest megfelelő-e a mennyiség. Itt általában azt szoktuk mondani, hogy sok is, meg kevés is. Mert az esetek egy részében nem megfelelő mennyiségű ennivalót adunk a gyermekeknek, máskor pedig arról panaszkodunk, hogy túlsúlyosak a gyermekeink, tehát valószínűleg nem abból adunk nekik megfelelő mennyiséget és minőséget, amiből kellene.
Ezeket a módszertani ajánlásokat, amik alapján a területi ellenőrzést végzik az orvosaink és a közegészségügyi felügyelőink, az OÉTI készíti elő, és ezen ellenőrzések alapján néhány, elég szomorú megállapítást kell tennünk, hogy az élelmiszerek a mi megállapításaink szerint nem egészségesek, nem elég változatosak, és nagyon sok esetben úgynevezett kényelmi élelmiszerek kerülnek be ebbe a kínálatba, ami azt jelenti, hogy a feldolgozás során megspórolhatók bizonyos munkafolyamatok.
A negyedik megállapításunk az, hogy nem megfelelő a tápanyagtartalma - tehát hogy sok vagy kevés -, és ami nagyon sajnálatos, hogy a nyersanyag-kiszabat és a kiadagolt étel mennyisége eltér egymástól. A mennyiség nem felel meg a korcsoport igényeinek, és a mi felméréseink szerint a fogyasztói vélemények 65 százalékában rossz ízű, zsíros vagy nem megfelelő hőmérsékletű ételt kaptak a gyerekek.
Egyre gyakoribbnak látjuk, hogy táplálékallergia vagy -intolerancia alakul ki. Gyakorinak látjuk az élelmezéssel összefüggő elhízás és cukorbetegség kialakulását, és valószínűleg a következményes hipertónia kialakulásában is a négy-kilencszer magasabb nátriumtartalom vagy a csontritkulásban a viszonylag alacsonyabb, 25 százalékkal alacsonyabb kalciumbevitel is szerepet játszhat.
A területi ellenőrzéseink során a leggyakoribb kifogások, amiket találunk: a tisztaság, a berendezés nem megfelelősége, az ételminta-tárolás szabályainak be nem tartása és az ételtárolás és újra hőkezelés során elkövetett szabálytalanságaink.
Néhány javaslatot, ha megengedik, elmondanék. A táplálkozási ajánlások be nem tartása miatt jó lenne, ha szankciókat tudnánk alkalmazni elsősorban a 14 éven aluliaknak főző helyeknél. Megerősítenénk azt, hogy szerencsésnek tartjuk, hogy a vendéglátásnak és a humánélelmezéssel kapcsolatos tömeges ételkészítésnél az ÁNTSZ-nek kizárólagos a felelőssége az ellenőrzésben.
Szükségesnek tartanánk, ha az önkormányzati fenntartású konyhák hiányosságainak megszüntetésére esetleg pályázatot lehetne kiírni. Szeretném kérni a bizottság támogatását, hogy kapjunk ismét jogszabályi lehetőséget a minőségvédelmi bírság kiszabására, ami lényegesen jelentősebb elrettentő erőt jelent, mint a szabálysértési bírságok. Az élelem-egészségüggyel kapcsolatos tananyagok kerüljenek be a szakképzésbe. Fontosnak tartanánk, hogy a közbeszerzésnél a minőségi szempontok érvényesíthetőségére is legyen lehetőség, ne csak kizárólag az árnak.
És végül szeretnénk kérni a bizottság támogatását, hogy a dietetikai szakfelügyelet megerősítésre kerüljön az ÁNTSZ keretén belül. Köszönöm szépen a figyelmüket, és köszönöm a támogatásukat már abban is, hogy ezt a kérdést napirendre tűzték.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főigazgató úr. Picit eltérve - de ezt ígértem is - a kiadott listától kérem meg Wittich Tamás urat, a Fogyasztóvédelmi Hatóság képviselőjét, akik nem oly rég ellenőrizték ezt a területet, hogy mondjon egypár mondatot, utána Süth Miklós főállatorvos urat fogom ugyancsak erre felkérni. Aztán pedig a szakmai szervezeteket hallgatnánk meg.
Wittich Tamás szóbeli tájékoztatója
WITTICH TAMÁS főigazgató (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A tavalyi évben iskolai és ezen belül általános iskolai, középiskolai és felsőoktatásban működő főzőkonyhák ellenőrzésére került sor, összesen 296 főzőkonyhát ellenőriztünk fogyasztóvédelmi szempontból, és 69 százalékuknál találtunk valamilyen kifogást. A kifogások típusa, a hiányosságok típusa: működési engedély hiánya mintegy 7 százaléknál volt megállapítható, beszerzési bizonylatok az ellenőrzött egységek 6 százalékánál hiányoztak, köztük elég soknál a beszerzési bizonylat teljes hiánya volt megállapítható. Anyaghányad-nyilvántartás alól nem mentesülnek a főzőkonyhák, az anyaghányad-nyilvántartás ugyanakkor 13 százalékuknál egyáltalán nem volt felfedezhető. Megnéztük a szakosított tárolás követelményeinek betartását, és 10 százalékuknál találtunk nem megfelelő és nem szabályos tárolásra példákat.
Eléggé közismert, hogy darált húst nem szabad lefagyasztani, ennek ellenére találkoztunk a darált hús tiltott lefagyasztásával az ellenőrzött egységek mintegy 7 százalékánál, és különösen a fagyasztott termékeknél bukkantunk arra, hogy nem volt ellátva jelöléssel a lehűtött termék; a vizsgált egységek 9 százalékánál volt ilyen megállapításunk. Ezért a lejárt termékeket természetesen a forgalomból részben letiltottuk.
Iskolai és kórházi büféket is vizsgáltunk a tavalyi évben, összesen 529 ilyen egységet, és itt is rendkívül magas, az előbbihez képest is magasabb, 79 százalékban találtunk valamilyen kifogást. Jellegüket tekintve ezek a kifogások hasonlóak az iskolai büfék, az iskolai főzőkonyhák vizsgálatánál tapasztalhatókhoz, ugyanígy működési engedély hiánya, beszerzési bizonylat hiánya, tárolási problémák voltak jellemzőek. De megvizsgáltuk, hogy az ártájékoztatás mennyire valósul meg ezekben az iskolai büfékben, és 14 százalékuknál nem felelt meg az ártájékoztatás a megfelelő és meglevő jogszabályi előírásoknak, főleg az egységárakkal volt probléma, illetve az egyedi árfeltüntetéssel kapcsolatban voltak hiányosságok. És sajnos az is előfordul, hogy vásárlókat megkárosítanak, a próbavásárlásaink azt mutatták, hogy körülbelül 6 százalék arányban fordult elő megkárosítás. Az egy főre jutó megkárosítás - és azt gondolom, egy forint is számít - itt 26 forintos nagyságrendet ért el.
A tapasztalataink tehát nem jók, sem a főzőkonyháknál, sem az iskolai büféknél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Süth doktor úr!
Dr. Süth Miklós szóbeli tájékoztatója
DR. SÜTH MIKLÓS főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm elnök úrnak. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és minden résztvevőt. Nagyon röviden szeretnék csak ehhez a kérdéskörhöz hozzászólni, már csak azért is, mivel viszonylag rövid az a múlt, amit ebben a kérdésben meg tudok fogalmazni.
Október 1-jétől él az élelmiszerlánc-biztonsági hatóság. Ennek a hatóságnak a keretei között jelenik meg a vendéglátásnak és a közétkeztetésnek kifejezetten azon élelmiszer-biztonsági felügyelete, amelyik az alapanyagokra, a nyomon követhetőségre irányul, és természetesen amikor magáról a vendéglátásról beszélünk, nagyon fontos megemlítenünk azt a részt is, hogy azért van egy végtermék, tehát azért a hulladékkezelést sem lehet teljes mértékben ebből a kérdéskörből elfelejtenünk.
Ami a legfontosabb tapasztalatunk ebben a rövid időszakban is, bár vizsgálataink nem célzottan a közétkeztetésnek azon részére irányultak, amelyek az iskolai büféket, iskolai éttermeket jelentették volna, vagy más közintézményeknek az éttermeit, hanem a vendéglátást érintette, mert a nemzetközi nomenklatúra a vendéglátás fogalmába a közétkeztetés fogalmát is beleérti. Ennek ellenére az elmúlt időszakban volt olyan tapasztalatunk, hogy iskolai büfében nyers baromfi illegális forgalmazását tapasztalták a kollégáim, és értelem szerint, ahogy ez szokott lenni, nemcsak a forgalmazás illegális, hanem az azt megelőző fázisokban is az illegális folyamat nyomon érhető, tehát maga a vágás is illegális helyen történt meg. Ennek megfelelően ez óhatatlanul felhívja annak a döntésnek a helyességére a figyelmet, amely arról szólt, hogy az élelmiszerláncot egységében, a termőföldtől a fogyasztó asztaláig kell felügyelet alatt tartani.
A napi események is azt gondolom, ugyanerre hívják fel a figyelmet, a két hatóság kiválóan tud ebben a kérdésben is együttműködni. Nagyon nagy szerencsét jelent számunkra, hogy azok a kollégák, akik több mint százan kerültek át az egységes élelmiszer-biztonsági hatósághoz azt ÁNTSZ-től mint orvosok, közegészségügyi felügyelők nagyban tudják azt a híd szerepet betölteni, amely azon speciális szakmai felkészültséget igényli, amelyről Martos doktornő, valamint a tisztifőorvos úr beszámolt, valamint a lánc megelőző szakaszában be tudták hozni azt a szemléletet, amely kifejezetten a humánegészségügy részéről fontos.
Amire talán itt az utolsó gondolataimban szeretném felhívni a figyelmet, az nem más, hogy a nyomon követhetőség, valamint a biztonságos alapanyag-beszerzés mellett nagyon komoly figyelmet kell fordítanunk az elkövetkezendő időszakban szabályozási szempontból is a kiszállítások kérdésére. Jelen pillanatban az ételszállításnak, a kiszállításnak a kérdéskörét azt gondolom, mindenféleképpen újra kell gondolnunk, újra kell szabályozni, és mindenféleképpen fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy az egyadagos házhoz szállításban azért komoly élelmiszer-biztonsági veszélyek rejlenek ma még, és közös felelősségünk, hogy megfelelő szabályozási szinttel és a hatóságoknak egy megfelelő háttéranyag biztosításával megteremtsük az elkövetkezendő időszak biztonságos élelmiszer előállításának, forgalmazásának és a legfontosabb a fogyasztók szempontjából, biztonságos elfogyasztásának lehetőségét.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, doktor úr. A szolgáltatókat képviselő szakmai szervezetek részéről a vendégünk Román Péter elnök, a Közösségi Étkeztetés Alágazati Párbeszéd Bizottságának elnöke. Szeretném megkérni, hogy tartsa meg hozzászólását.
Román Péter szóbeli tájékoztatója
ROMÁN PÉTER elnök (Közösségi Étkeztetés Alágazati Párbeszéd Bizottsága): Tisztelettel köszöntök mindenkit, köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy a szolgáltatói oldalról is egy pár szót tudjunk mondani.
Szeretném előre mondani, hogy ezt a tevékenységet ma Magyarországon két formában csinálják, az egyik, amely a költségvetési szférához tartozik, tehát az önkormányzatok önmaguk saját kezelésű konyháikban és fenntartásában, illetve vállalkozás formájában. Már itt kisül, hogy nincsenek azonos feltételrendszerek, a vállalkozások jelen pillanatban panasz nélkül, de azért valahogy hátrányos helyzetben vannak.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vállalkozásoknak semmilyen támogatása nincs jelen pillanatban, és ugyanakkor ez fogyasztóvédelmi bizottság, a szolgáltatás célcsoportja pedig a legkiszolgáltatottabb fogyasztói réteg, a gyerekek. Semmilyen beleszólásuk, irányítási lehetőségük nemcsak a gyerekeknek, hanem a más ellátottaknak, tehát a szociális ellátottaknak sincs. És ha most a gyerekétkeztetést vesszük figyelembe, a finanszírozás egyik, kisebbik részét az önkormányzatok finanszírozzák, és a szülők finanszírozzák a nagyobbik részét, és a szülőknek sincsen beleszólási lehetőségük se a szolgáltató kiválasztásába, se a szolgáltatás minőségének bizonyos fokú ellenőrzésébe.
Szolgáltatási szempontból jelen pillanatban 90 százalékban a közbeszerzésen keresztül választják ki a szolgáltatókat, és a közbeszerzés jelenlegi állapotában nem teljes mértékben tudja fedezni a fogyasztók biztonságát. A közbeszerzések nagy részében az ár a meghatározó tényező, az ár az, amely döntő tényezővé teszi, hogy melyik szolgáltatót, illetve hogy kit választanak ki. Ezáltal egy nagyon kemény árverseny alakul ki a szolgáltatók részéről, és ennek kárvallottjai a fogyasztók.
Mit értek alatta? Jelen pillanatban a minőség pozitív meghatározása és paraméterei nem mindig biztosítottak. Az, amit szeretnénk szolgáltatni, tehát ami a táplálkozás szempontjából megfelelő lenne, az jelen pillanatban anyagilag nem mindig biztosított.
A szolgáltatásban résztvevők. Szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a szolgáltatásban dolgozóknak az átlagbére 50 százalékkal van a nemzetgazdasági átlagbér alatt. Miért említem ezt? Azért, mert minőségi munkát kívánunk, elvárjuk az egyre több tudást igénylő, szakmai tudást igénylő élelmiszer-biztonságtól kezdve a szolgáltatás minőségén keresztül, ugyanakkor a munkaerő szakképzettsége és finanszírozása alulfinanszírozott, és a munkaerő minősége is az elvárt minőség alatt szerepel.
Amiről szeretnék említést tenni vállalkozói oldalról: elhangzott itt nemcsak a szolgáltatás olyan minősége, ami a tányérba kerül, hanem arról is, hogy a körülményei hogy és miképpen vannak. Egy hatalmas szemléletmódváltás szükségeltetne szinte társadalmi szinten, és azt hiszem, hogy annak az elvárásnak egyedül csak a szolgáltatói oldalról nem mindig lehet megfelelni.
Itt az ellenőrző hatóságok részéről szükséges, az igénybe vevő önkormányzatok, oktatási intézmények részéről is szükséges tenni. Szomorú példa - ez nem mentegetőzés -, hogy pedagógiai részről szükséges rossznak tartják, hogy az étkezéssel foglalkozzanak. Ők oktatni szeretnének, az ő részükről az oktatás a fontos, és ez egy mellékkörülmény, hogy étkeztetni kell. Meg is látszik az étkezéshez való hozzáálláson.
Maga a jogszabályi környezet sem kedvez a korszerű és megfelelő étkeztetésnek. Európába kitekintve Európában ezt a tevékenységet kedvezményezett áfával végzik: 5-10 százalékos áfával dolgoznak és végzik ezt a tevékenységet. Említettem, hogy a vállalkozói szféra és a költségvetési szféra között mekkora különbség van. Most például a költségvetésben a saját kezelésű konyháknál az áfa evidensen megszűnik, ugyanakkor a vállalkozások részére az áfa megmarad. Óriási eltérés mutatkozik, ami a tányérban is megjelenik. Ez majdnem 20 százalékos különbség.
Amit szeretnék elmondani. A közbeszerzésekkel kapcsolatban szükségesnek tartanánk a közbeszerzési törvény módosítását. Egy-két anomáliát, konkrét dolgot tudnék mondani. A szolgáltató föltette az ajánlat kiírójának a kérdést, hogy vizsgálja, hogy a beadott mintaétlap teljesíthető-e abból az árból, amit mellérendeltek. A Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése: nem köteles vizsgálni. Ha nem írta bele a pályázati kiírásba, hogy vizsgálni fogja, nem köteles vizsgálni.
A másik. A közbeszerzési törvényben szerepel az irreális ár, ugyanakkor az irreális ár megfogalmazása teljesen szubjektív alapon történik. Semmilyen konkrétumhoz nem lehet hozzákötni, hogy mit nevezünk irreális árnak ezen a területen a szolgáltatásnál. Még egy érdekesség. Ez véleményem szerint szintén befolyásolhatja a szolgáltatók tevékenységét. Közbeszerzések jogorvoslatánál konkrét példák vannak. A törvény leírja, hogy például a bíróságnak 30 napon belül tárgyalni kell. A Közbeszerzési Döntőbizottság ellen benyújtott bírósági keresetekben 1,5-2 év múlva születik jogerős ítélet, és itt több százmillió forintos tételek szerepelnek, szinte azt tudom mondani, hogy milliárdos tételek. Ez a vállalkozások milyenségét is befolyásolhatja.
Még egyszer azt tudnám mondani vállalkozási oldalról, hogy egyedül vállalkozási szinten ezen a területen előrehaladást, előrelépést nem nagyon lehet csinálni. Maga az ellenőrzés főképpen csak a vállalkozásokra vonatkozik. Hibák vannak, egy percig nem állítjuk, hogy nincsenek hibák, de például tudunk olyan konkrét intézményről, ahol a gyereklétszám 60 fő, és 30 adagot rendelnek. Nagyon-nagyon befolyásolja az egész tevékenységet, és nemcsak vállalkozási oldalon, a gazdasági lehetőség és a gazdasági elérés.
Említettük például a fizetési dolgot. Az agrárpiaci termékek ellenértékét kötelező 30 napon belül kifizetni, az agrárpiaci rendtartás ezt kötelezővé tette. Az élelmiszerek javarésze mezőgazdasági termék, ugyanakkor az ajánlat kiírói általában 60 napot, sőt magasabb fizetési határidőt szabnak a vállalkozásoknak. Sőt, nagyon sokszor az önkormányzatok nehéz helyzete miatt pont az étkezés az, amit a legkésőbb fizetnek, tehát csúsztatják a fizetését, ezáltal a vállalkozás likviditási helyzetét nehezítik.
Egyet tudnánk érteni az OÉTI-vel abban a tekintetben, hogy Magyarországon nagyon jó Statisztikai Hivatal működik, és a kialakított tápanyagnormákat, a kialakított nyersanyagnormákat hozzá lehetne rendelni egy minimumárhoz. Egy olyan minimumárhoz, amelyet kötelező lenne a gyerekek, illetve az ellátottak tányérjába beletenni. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy kezemben van az ítélőtábla jogerős ítélete, amely álláspontja szerint a nyersanyagnormának semmi köze nincs a nyersanyag beszerzési értékéhez. Tehát ezért mondom azt, hogy nagyon komoly szemléletmódváltást kellene ezen a területen megvalósítani, már csak azért is, mert beszéltünk étkezési kultúráról, és véleményem szerint ha a kultúra szó benne van, az az egész nemzeti kultúra egyik alkotórésze. Tehát itt mindenképpen kellene javítanunk az étkezés minőségén, az étkezés körülményeinek minőségén és a szolgáltatás lehetőségein is kell javítani. Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna most mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megkérem dr. Böröcz Lajos főtitkár urat, a Magyar Vendéglátó Szövetség részéről.
DR. BÖRÖCZ LAJOS főtitkár (Magyar Vendéglátó Szövetség): Köszönöm szépen. A felkérést nem is annyira a személyemnek, hanem a szervezetünknek tudom be, ezért a bizottság, ha ezt megengedi, a rendelkezésre álló időben az egyik olyan nagyvállalatunk vezetőjével együtt reagálnánk a feladatra, aki mind vidéken, mind Budapesten dolgozik ezen a területen.
Szövetségünk mintegy 8000 alkalmazottal látja el ezeket a közétkeztetési feladatokat. A hazai közétkeztetési piacnak körülbelül 50 százalékát fedik le a mi tagvállalataink, ezért találkoznak a tapasztalatokkal. Részei vagyunk egy európai szövetségnek is, amivel közös ügyeken elég nagy erőkkel dolgozunk. Vállalataink nagyon sok esetben találkoznak a fekete versenytársakkal. Ez mind a forgalmazásra, mind a beszerzésre, bizonyos esetekben az alkalmazásra vonatkozik. Véleményünk szerint a megállapítások negatívumainak szintje is részben ennek tudható be, hogy ezen a területen ez még mindig komoly tétel.
A problémákat Európában is hasonló módon ítélték meg. Nagyon jellemző, hogy a közbeszerzési pályázatok általában a legalacsonyabb költségű pályázónak kerülnek odaítélésre, és ez általában nem felel meg az érintettek érdekeinek. Ezért dolgozta ki ennek az európai szakmának a munkaadói és munkavállalói szövetsége közösen az Európai Unió hatékony támogatásában és finanszírozásában azt a kézikönyvet, amit a bizottság tagjai rendelkezésére is bocsátottunk. (Felmutatja.)
Ezt Európa több országában már alkalmazzák. Míg a legalacsonyabb ár arra ösztönzi, szinte kényszeríti a vállalkozást, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a költséget, ami értelemszerűen a szolgáltatás, az ételek minőségének romlásához vezet, az élelmiszer-biztonságot veszélyeztetheti, és negatív hatással van az ágazatban dolgozók munkájára, munkakörülményeire. Még ez negatív hatással járhat a kiíró intézményre is. Ezért javasolják ennek az ágazatnak az érintettjei, hogy kerüljön alkalmazásra az, ami ebben a kézikönyvben megfogalmazásra kerül, azaz a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat legyen ezeknek a pályázatoknak az elnyerője, jóval nagyobb teret kapjon a minőség az odaítélés során, ne csak az árról legyen szó.
Mindez átláthatóbbá teszi az odaítélést, az igények jobban elemezhetők, figyelembe vehetők; a források ennek révén optimalizálhatók; a tényleges elvárások kerülnek figyelembevételre; jóval magasabb minőségi igényű élelmiszer-biztonsági szintet garantál, ugyanakkor a közétkeztetési szektorban dolgozók állását, munkakörülményeit szintén garanciákkal támasztja alá, és lehetővé teszi regionális élelmiszer-ajánlat bekerülését is.
A javaslatunk az lenne, hogy ennek a kézikönyvnek a hazai általános elfogadása is kerüljön megerősítésre, és a közétkeztetés közbeszerzésében, mindennapos használatában a nyersanyaghányadra, rezsiköltségre vonatkozó ajánlás is kerüljön alkalmazásra. Mindezen költséghelyzet - amit Román úr is vázolt - ellenére cégeink, ha nem is intézményesen, de mindegyik a saját kezdeményezésére számos megoldást igyekszik alkalmazni a felvetett problémákra.
Egészségnapok kerülnek megrendezésre tavasszal, feltöltődő hét vagy tudatos választási program kerül alkalmazásra, a gyermekeket oktatják számos helyen a megfelelő étkezésre, arra, hogy egyáltalán mi egy saláta, az allergiás gyerekek étkezésének kérdéseivel foglalkoznak. Tehát vannak erre is megoldások jelenleg is, helyi szinten.
Szeretném a bizottság néhány illetékes tagját az európai szövetségünk nevében meghívni, és mivel ezzel a gazdaságilag legelőnyösebb megoldással több szakma is foglalkozik, és április 18-án Brüsszelben kerül megrendezésre egy nagyszabású konferencia e témakörben, amennyiben a bizottságnak van a kérdéssel a továbbiakban is foglalkozni kívánó tagja, akkor szívesen látják őket ezen az ülésen.
És akkor átadnám a szót Ujhelly úrnak.
Ujhelly András szóbeli tájékoztatója
UJHELLY ANDRÁS elnökségi tag (Magyar Vendéglátó Szövetség): Ujhelly András vagyok, jó napot kívánok, szeretettel köszöntök mindenkit. Az Elamen Zrt. vezetője vagyok, a gyakorlati tapasztalatokról engedjenek meg néhány gondolatot nekem. Az én vállalkozásom napi 120 ezer ételt szolgáltat Budapesten és az ország hét megyéjében, és hadd kezdjem először egy történettel, és örülök, hogy itt a főorvos asszonynak is nagyon fontosak a gyerekek, és hogy már a kismamakorban el kell kezdeni az egészséges táplálkozást. Így vagyunk ezzel mi, akik ezt a szakmát végezzük, az én cégemnél mintegy 900-an. Nem mondom szándékosan, hogy hol történt meg velem ez az eset. Mindig megkérdezzük a gyerekeket, hogy mit szeretnek enni, hogy szeretnek enni, mit főznek otthon, hogy ízlik az étel, és akkor az egyik iskolában egy harmadikos kislány azt mondta, hogy ő mindent azt szeret, amit a menzán eszik. És akkor megkérdezem, hogy miért, azt mondja, mert a mama nem főz otthon. Nemcsak ezért fontos, mert ez egy egyedi eset, hanem tényleg nagyon fontos, hogy egészséges nemzedék nőjön fel.
Itt nagyon szépen megfogalmazódtak a követelményrendszerek, és nagyon jó, hogy ma már ott tartunk, hogy a Táplálkozástudományi Intézet, az ÁNTSZ, az állat-egészségügy, a fogyasztóvédelem, hozzáteszem még a munkavédelmet meg az adóhatóságot, mind meghatározza, hogy mit kell teljesíteni, és milyen követelményei vannak egy vállalkozásnak. De - és nagyon jó volt hallani a főorvos asszonytól a feltételeket - most eljutottunk odáig, hogy a feltételeket kellene megteremteni, hogy ezek a vállalkozások ezeknek a követelményeknek eleget tudjanak tenni.
Hadd mondjak szélsőséges példákat is, ne haragudjanak meg. Elmondom, hogy van egy kerület, ahol a tízórainak a nyersanyagnormája 39 forint. Tessenek gyorsan végigszámolni, hogy mit lehet abból adni. Kell adni egy magos valami péksüteményt, kellene adni valami tejes italt és valami zöldséget. És akkor még nem beszélek arról, hogy valamit rá kéne kenni a kenyérre. Lehet ezt? És ennek az eladási ára 52 forint. Vannak jó tapasztalatok is, mondjuk a XI. kerületet tudom példának hozni, ahol megemelték a nyersanyagnormákat és az eladási árakat.
Szóval sajnos ma ott tartunk, hogy valamiért ezt a szolgáltatást vagy nem ismerjük el, vagy nem akarjuk megfizetni. Mert itt az eladási árnak a normát és a működési költségeket tartalmazni kell. Ha ezt nem tartalmazza, akkor nem tudunk eleget tenni. Én nem hiszem, hogy Európában van olyan ország, ahol olyan törvény van - és ezen gondolkozzanak el, akik a törvényt alkotják -, hogy nem lehet emelni az árat csak egy évben egyszer. Gondolják meg, hogy tavalyi évben, most nem tudom, mennyi volt az élelmiszer-infláció, én a novemberi adatot tudom, az 11,6, de már ennél biztos több, és tavaly lett megállapítva az ár, és majd most fogunk tárgyalni az árról, de akkor még ebben az évben is lesz élelmiszer-infláció.
A másik fő probléma, hogy az árak nem az élelmiszerár-inflációval követik egymást, hanem az átlagos statisztikai inflációval. Ez egy óriási baj, és ezért le vagyunk maradva, 10 vagy 20 éve folyik ez a tendencia, körülbelül ma 40 százalékkal alacsonyabb az ár, mint aminek lenni kellene ahhoz, hogy azokat a követelményeket, amelyeket táplálkozástudományilag el szeretnénk érni, teljesíteni tudnánk. Tehát azért ebben kellene és ebben kérjük a bizottság segítségét, hogy ebben történjen egy változás, mert a közbeszerzési kiírásoknál is így történik, hogy egy évig árat ugyan nem lehet változtatni. Semmi baj, nincs semmi baj, ha az infláció egy vagy két százalék, akkor azt majd a vállalkozó vagy a vállalkozás megoldja. De amikor ilyen magas az infláció, akkor nem tudjuk ezt teljesíteni, és azért nem tudnak megfelelő kalciumot kapni. Most a sóval ne foglalkozzunk, mert az más téma, de nem tudnak megfelelő kalciumot kapni, nem tudunk ízesített tejterméket adni, nem tudunk megfelelő adagokat adni a különböző korosztályoknak. Tehát ebben kérnénk a bizottság segítségét.
A másik, ami nagyon fontos kérdés, hogy sem magyar, sem uniós pályázat semmikor nem segítette a gyerekétkeztető vállalkozásokat ahhoz, hogy a technológiai berendezéseket fejleszteni tudják. Itt elhangzott valamelyik beszámolóban, hogy kopottak, elavultak. Igen, elavultak, 30-40 évesek. Ha vissza tetszenek emlékezni, tessenek nekem megmondani, mikor épült gyermekétkeztetési konyha Magyarországon utoljára. Hány éve? 30 éve? 40 éve? Vagy talán ha egy új iskola épül? Vagy miért nem lehet megoldani azt a lehetőséget, hogy amikor az iskolák pályáznak akár uniós, akár más pénzekre, akkor ne csak az iskolát újítsák föl? Mert úgy történik sajnos, hogy az iskolát felújítják, de a konyhát nem. A konyhát újítsa föl a vállalkozó. Kérdezzük, hogy miből újítsa fel, miből biztosítsa ezeket a technikai és technológiai feltételeket. Mert sajnos ez a tevékenység három momentumra épül: élőmunka, mert itt rengeteg ember kell hogy végezze ezt a tevékenységet, technológia kell és energia kell.
Nem akarok megint az árra kitérni, amikor ma mindennap emelkedik a szállítás, minden időszakban emelkedik az energiaköltség, akkor miről beszélünk, tehát hogy teljesítsük ezeket a követelményrendszereiket. Ezen legyenek kedvesek elgondolkozni.
És akkor hadd mondjak még egyetlenegy példát, hogy akkor, amikor a szülő vagy a gyerek, mert nekünk a gyerek a vendég, elmegy - nem mondom szándékosan a nevet - a gyorsétkezőbe, és egy menüért fizet 1100 forintot, az jó, azt nem drágállja senki, csak akkor, amikor ki kell a 200 forintot fizetni az ebédért, vagy az 50 forintot a tízóraiért. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Vendégeink a két nagy önkormányzati szövetség képviselői. Nem udvariatlanságból, hanem célszerűségből hagytam őket ennek a résznek a végére, hiszen ők a megrendelők alapvetően. Először Molnár Gyula elnök urat kérném a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségétől, hogy fejtse ki véleményét.
Molnár Gyula szóbeli tájékoztatója
MOLNÁR GYULA elnök (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége): Köszönöm szépen, elnök úr, és milyen bölcsen tette, hogy a végére hagyott minket, mennyivel könnyebb helyzetben vagyok. Először is szeretném megköszönni a bizottságnak, hogy ezt a témát napirendre tűzte. Talán most ebből a 45-50 percből is látszik, hogy milyen bonyolult és szövevényes dologról van szó, és ha jól értem, most mi is el fogjuk mondani a saját szempontjainkat röviden, és látni fogják, hogy a megoldás így most már szinte reménytelenné válik, ha mindenki a saját maga érdekeit akarná érvényesíteni ebben a bonyolult és szövevényes ügyben.
A TÖOSZ-ról két szót, ha lehet mondani, a legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szövetség a nagyon fontos MÖSZ előtt. 1743 tagszervezetünk van, ami azt jelenti, hogy a települési önkormányzatok több mint 50 százaléka abszolút értékben is és lakosságszámban is ebben a szövetségben tag, és arra vagyunk büszkék, hogy a legkisebb települési önkormányzat is nálunk tag és a legnagyobb is, Budapest, így aztán nálunk egységes álláspontot kialakítani nagyon nehéz.
De van egy kényelmes és könnyű helyzetem viszont, hogy én meg a főváros legnagyobb kerületének vagyok a polgármestere, és mi elég sokat tettünk a különböző szereplőkkel azért, hogy próbáljunk meg a saját erőforrásainkat is aktiválva egy picit segíteni ezen a területen.
Nos, magam is szeretném azt megerősíteni, hogy bár az önkormányzatok szempontjából meglenne az igény arra, hogy egy minőségi típusú, esetleg egy ételbiztonsági szempontú és a versenyképes ár arányához igazított közbeszerzést és döntést hozzanak, mégis valójában kényszerűségből az önkormányzatok többsége elsősorban az árat tudja figyelembe venni ebből a szempontból.
Érdemes lenne a bizottságnak vagy akár a kormánynak azt áttekinteni, amit a két nagy élelmezési cég vezetője is említett, hogy hogyan lehet az, hogy van egy érvényes kormányrendelet, amelyik megszabja ezeket a nyersanyagnormákat, és mégis, ennek ellenére előállt az a helyzet, hogy valamelyik települési önkormányzatnál mondjuk 140 forint jön ki egy ilyen helyzetben, a másiknál pedig 240 forint jön ki. Valószínű tehát, hogy azért ebben van némi tartalék a törvény-előkészítésben, a törvényhozásban vagy pedig a kormányrendelet alkotásában.
A cél nyilvánvalóan mindannyiunk számára az, hogy lehetőség szerint valamilyen módon a definiált minőség irányába mozduljunk el, csak az is pontosan látszik, hogy ha ezt a feltételt szabjuk saját magunk számára, akkor itt forrásokat kellene mobilizálni. Ez pedig azt jelenti az önkormányzatok számára, hogy ez valamilyenfajta pénzátcsoportosítást feltételez. Ha hasonló körben ülnénk, mondjuk például a szociális segélyezés területén, ott is hasonlóan indokolt érveket lehetne felsorakoztatni, hogy miért kell ott is többletforrásokat biztosítani, vagy ha az egészségügyi ellátás területét említenénk, ott is nyilván számtalan fontos érvet tudnánk felsorakoztatni.
Én személyesen ezért nagyon sokat tettem, hogy a gyermekétkeztetés területén ezen változtassunk, és nálunk bevezettük az úgynevezett reformétkezést. Nem akarok róla hosszasabban szólni, csak elmondanám - látom, hogy anyagot érdemes küldeni, mert sokat olvasó bizottságról van szó, lehet, hogy én is eljuttatom az anyagunkat -, hogy tehát ez azt jelentette a mi esetünkben, hogy 150 millió forinttal, több mint 30 százalékkal emeltük meg azt az összeget, amit az önkormányzat a közétkeztetésre, gyermekétkeztetésre fordít. Ebben benne vannak a nyugdíjasok is, akiknek pont az a cég szállít... De ezt mi megtehettük, hogy nem hárítottuk át a lakosságra. Tehát olyan települési önkormányzatról van szó, amely megteheti azt, hogy 150 millió forint többletpénzt fordít erre az ügyre.
Azt jelenti a mi felfogásunkban, hogy kevesebb zsiradékot tartalmazó húsokat használunk, könnyebben emészthető húsokat, kevesebb adalékanyaggal, több ásványi anyaggal, nagyobb rosttartalommal, konyhasó helyett tengeri szót használunk, az előkészítésben kevesebb olajos sütést, sokkal inkább párolást, roston sütést, grillezést. Tehát olyan technológiákat használunk, amelyek - még egyszer mondom - sokkal, de sokkal egészségesebbek.
Volt bizonytalanság bennünk, hogy mi lesz a fogadtatása ennek a dolognak. Például Angliában egy hasonló programba belebuktak. Nekünk nagyon-nagyon pozitív volt a kezdeti fogadtatás. Az látszott, hogy a gyerekek számára ez sokkal izgalmasabb, érdekesebb. Azt gondolom, maguk a szolgáltatók is komolyabb energiákat fektettek ebbe az elején.
Egy másik szempontot is szeretnék említeni. Az Európai Unió mindenkit kötelez arra, hogy a HACCP szerint végezze a dolgait. Azok az önkormányzatok, amelyeknek van melegítőkonyhájuk, tehát amelyek nem teljes egészében szervezik ki ezt a szolgáltatást, azok is kötelezve vannak erre a dologra, és lehetetlen helyzetbe kerülnek, ha minden egyes szempontot és feltételt ki kell elégíteni. Azt kell megérteni, hogy akkor, amikor számtalan területen a kötelező feladataink 50 százalékát sem fedezi az állami normatíva, akkor nincs arra ma lehetőség, hogy minden egyes ilyen típusú, egyébként fontos dolgot meg tudjon finanszírozni az önkormányzat.
Erre mondtam azt, hogy a kör be fog zárulni, mert azt mondjuk, hogy van egy igény a szolgáltatók részéről, akik gyártanak - mondjuk tudnának jobbat, ha valaki megfizetné -, mi azt gondoljuk, hogy szívesen rendelnénk jobbat és el is várnánk jobbat, ha ehhez valamilyen módon forrást rendelnénk. És itt a harmadik szereplő - azt hiszem, helyesen mondta a főigazgató asszony -, hogy a másik oldalon az egésznek az ellenőrzésével, szankcionálásával be tudna zárulni ez a kör. Ebben a háromszögben kell majd a bizottságnak valami bölcs és okos megoldásra jutnia. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem dr. Fábián Zsolt főtitkár urat a Magyar Önkormányzatok Szövetségétől, hogy mondja el véleményét.
DR. FÁBIÁN ZSOLT főtitkár (Magyar Önkormányzatok Szövetsége): Tisztelt Bizottság! Köszöntöm önöket a Magyar Önkormányzatok Szövetsége nevében. A háttéranyagot megküldtük, úgyhogy nem kívánom azt megismételni, inkább összefoglalnám a gondolataimat, illetőleg egy-két reakciót is tennék, hiszen az utolsó előadásnak megvan az az előnye, hogy bizonyos fokig reagálhat is.
A közétkeztetés - elsősorban a gyermekétkeztetésről beszélünk - jelentősége, úgy látjuk, rendkívül felértékelődik vagy felértékelődött az utóbbi időben. Ebben közrejátszik az, hogy a gazdasági helyzet romlik, az élelmiszerárak erőteljesen növekednek, és itt nemcsak 10 százalékról van szó, hanem a tejtermékek esetében 30 százalékról vagy húsárukról, egyébről is. Jelentős az elszegényedés, különösen a falvakban. Nagyon sok helyen - és itt megerősíteném azt a véleményt, aki azt mondta, hogy nem főz otthon anyuka - adott esetben nincs otthon más ennivaló. Amit megkap az iskolában a gyermek, azt eszi.
Nagyon nagy jelentőségűvé kezd ez válni, egyébként ezt mutatja az is, hogy jelentősen növekszik az utóbbi időben a támogatott étkeztetés, tehát ami a szociális támogatás keretében az igénybevevők számára ingyenes. Meg kell mondani, hogy erről mi nem nagyon beszéltünk. Ez a szülőknek rendkívül jó üzlet, hiszen nyersanyagnormáért komplett ételt kap a gyerek.
A másik kérdés, hogy szereti vagy nem szereti. Valóban a csipszet jobban szereti, meg a hamburgert jobban szeretné, ma már azt hiszem, a hot-dog nem menő, de nem biztos, hogy az az egészséges táplálkozás feltétele. Tehát ez nagyon fontos szerepet kell hogy játsszon és nagyon fontos szerepet is játszik. Nagyon fontos, a nevelés része - ez is elhangzott többek részéről, ezt is fölírtam -, hogy a gyereket nem elméletileg kell a korszerű táplálkozásra rászoktatni, mert azt nem fogja tudomásul venni, hanem a gyakorlattal. Ugyanígy a kulturált környezettel, a szalvétával. Ez is elhangzott: a kulturált környezet. Tehát tulajdonképpen a gyermekétkeztetés az oktatási-nevelési tevékenység részévé kellene vagy kell hogy váljon.
Elhangzott, hogy az önkormányzat a legnagyobb megrendelő. Az önkormányzatnak ez kötelező feladata. Ezt vagy saját intézménnyel látja el vagy pedig szerződéses magánvállalkozások útján. Erre megvan a lehetősége. Itt mindenképpen beszélni kell a költségekről. Érdekes módon egyébként a központi szervek képviselői nem nagyon feszegették a költség kérdését. Nem az ő asztaluk, nem az ő dolguk.
A másik oldalon ülő szerződő partnerek viszont ezt igen érzékenyen érintették. Pedig itt van az egész rákfenéje, a költségük. Mondanék néhány példát, utána egy gödöllői példát. Azért, mert azt ismerem jól, egyébként a Magyar Önkormányzatok Szövetséges főtitkára vagyok, de előtte 16 évig Gödöllő alpolgármestere voltam, és a menzán étkeztem, a gimnáziumi menzán, és azért vagyok ilyen szép, deli, fiatalos ember. (Derültség.)
A szülő a nyersanyagárnak durván a 40 százalékát fizeti. Eltérhet különböző helyeken, de mondjuk nagyságrendileg durván ezt fizetik. Marad 60 százalék. Ennek egyharmad részét fizeti az állam ilyen-olyan-amolyan támogatás formájában. Nagyon nehéz követni, hogy mennyi az állami támogatás. Hiába kértem a gazdaságis embereinket, nem tudták kiszámolni, mert például a napközbeni ellátásból az, hogy a pedagógus a napköziben bizonyos felügyeletet képvisel, az is benne van ebben a támogatásban, nem csak az étel. Tehát nagyon nehéz ezt kiszámolni, de durván az egyharmad része, az önkormányzatnak pedig marad a maradék, ami azt jelenti, hogy az állam 20 százalék körüli támogatást ad, az önkormányzat pedig 40 százalékot.
Hadd mondjak konkrét gödöllői példát, ami ennél sokkal plasztikusabban fogja mutatni. Körülbelül 5000 adagot főznek Gödöllőn, ugye ez egy 30 ezres kisváros, jelentős iskolaváros, jelentős iskolaszám van, egyetem van. Körülbelül 430 millió forintba kerül a teljes költsége. Ebből körülbelül 200-at fizetnek a szülők, 230 körül van a fennmaradó, amiből 60-80 millió forint körül van az állami hozzájárulás, 150-160 az önkormányzati. Tehát igen jelentős összeggel támogatja az önkormányzat az egyébként az állam által előírt kötelező feladatot. Az alkotmányban is és az önkormányzati törvényben is benne van, hogy tulajdonképpen a feladatokhoz a pénzt is hozzá kell rendelni. Ez is egy olyan eset, amikor nem rendelték hozzá a bölcs törvényhozók a szükséges pénzeket.
Ezen túlmenően - többen is fölhozták a körülményeket - feladat az önkormányzatoknak a feltételek biztosítása, a környezet, a konyha biztosítása, az étkezde biztosítása, a kulturált körülmények biztosítása.
Erre aztán egy vasat nem lehet kapni, pályázati úton sem. Az, hogy egy iskolafelújításba be lehet-e csempészni vagy nem, aztán ha becsempészik, akkor kihúzzák egy elegáns mozdulattal, ez egy másik kérdés. Nem lehet rá kapni pénzt.
Beszéljünk néhány szót az ellenőrzésről. Nagyon fontos és kiemelten fontosnak tartjuk az ellenőrzést, hiszen az is elhangzott, hogy egy olyan, saját maga érdekeit képviselni nem tudó rétegnek, akár nyugdíjasról beszélünk, az idős emberekről, akár a gyerekekről, olyan rétegről van szó, ahol rendkívül fontos az ellenőrzés, a nyersanyagnormák ellenőrzése, de a mennyiségi, minőségi ellenőrzés, nagyon fontosnak tarjuk valóban a körülmények ellenőrzését is. Azonban elvárjuk a központi szervektől és a hatóságoktól és az ellenőrző szervektől, hogy segítőkész hozzáállásuk legyen, nem az, hogy most kell egy bizonyos bevételt teljesíteni, központi szervezetek, akkor büntetünk, ha kell, ha nem, büntetünk.
Úgy gondolom, a büntetéstől önmagában nem fog megjavulni a helyzet, ha a feltételeket nem biztosítjuk, akkor jöhetnek a következő alkalommal is büntetni, mert egyszerűen képtelenek megoldani - és ez főleg a fejlesztésekre vonatkozik - azokat a problémákat, amelyek ott fölvetődnek.
Nagyon fontosnak tarjuk az ellenőrző szerveknél, hogy ismerjék az ellenőrzöttet; ez különösen az önkormányzati szférára érdekes, hiszen az ott volt, ott van és a jövőben is ott lesz. Tehát ismerjék azokat a helyzeteket, ismerjék, hogy mi volt húsz évvel ezelőtt, és ismerjék azt, hogy milyen elképzelések vannak. Büntetni könnyű, de a büntetés, különösen - ismétlem még egyszer - a feltételek javítása terén, a feltételek biztosítása az nem mindig megoldás.
Beszéljünk két szóban, itt érintették a kollégák, az áfa-ügyet. Az áfát nem lehet visszaigényelni, tehát kikerül az áfa-körből. Ez azt jelenti, hogy az állam kivonul tulajdonképpen a közétkeztetésből. Említettem, hogy körülbelül 20 százalék körül van, amit az állam jelen pillanatban támogatásként ad. Ha ezt a 20 százalékot az önkormányzatnak kell fizetni, miután a szülőre csak a nyersanyagnormát lehet áttenni, a rezsiköltség áfája marad az önkormányzaté, ez azt jelenti, hogy szinte teljes egészében kivonul, elhanyagolhatóvá válik. Ez egyébként más területen is érzékelhető. Ami viszont elfogadhatatlan, tavaly amikor beszéltünk a költségvetési törvényről és az önkormányzatok terheiről, erről például egyáltalán nem volt szó, Gödöllő viszonylatában ez 50-60 millió forint költségtöbbletet jelent az önkormányzat számára. Tehát úgy tűnik, az állam innen is ugyanúgy, ahogy az oktatásból, az egészségügyből, innen is szeretne kivonulni, amivel nem értünk egyet.
Két javaslatom van. Nagyon fontosnak tartanám, a parlament bizottságai jogosultak és vannak itt lehetőségek arra, hogy igenis vizsgálják felül a közétkeztetés finanszírozásának a kérdését. Nagyon fontos, hogy a nyersanyagnormát ellenőrizzék, nagyon fontos az, hogy a higiéniai körülményeket ellenőrizzék, de legalább ennyire fontos lenne a finanszírozás ellenőrzése, hogyan és miként történik mindez.
A másik pedig, ez is elhangzott, csatlakozom hozzá, legyenek olyan pályázatok, legyenek olyan lehetőségek, ahol a feltételek javításában, a feltételek fejlesztésében az önkormányzatok némi segítséget kapnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. És akkor most a képviselők jönnek, bizottsági tagok kérdésekkel és hozzászólásokkal. Bagi képviselő úr jelezte először hozzászólási szándékát.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Üdvözlöm a kedves meghívott és megjelent vendégeket. Nagyon jó érzéssel olvastam el a kiküldött anyagokat is, és ezeknek a rezüméje is meggyőz arról, hogy az ügy iránt elkötelezett emberekkel ülök egy teremben.
Majdnem mindenki kihangsúlyozta az oktatás jelentőségét. Nem szószaporításként, de szeretném aláhúzni, hogy ha az igényeket nem tudjuk fölkelteni a kulturált étkezésre, tehát az étkezés ne jelentse azt, hogy tele van a hasad, lehet, hogy bizonyos körzetekben, régiókban sajnos ez egy első számú cél kell hogy legyen, hogy jóllakjon a gyerek, és talán másodlagos az, hogy mit eszik, de azért nem kellene 2008-ban az igényszintünket erre a szintre leszállítani. Ha ezen nem tudunk túllépni, akkor attól tartok, olyan sziszifuszi munkába keveredünk, hogy bizonyos rétegeket mi az akaratuk ellenére akarunk boldoggá tenni.
Itt szeretném megjegyezni, hogy szintén az oktatás témaköréhez tartozik, és idézőjelben a modern nő képével is talán le kellene számolni vagy át kellene dolgozni. Lehet, hogy most darázsfészekbe nyúlok ennyi nő között, de többen is jelezték, hogy otthon nem főz az anyuka. Attól tartok, nemcsak azért, mert nincs pénze, nem is tud. Mert valahol valakik azt mondták neki, hogy ez a modern nő. Ezt a témát tovább nem is feszegetném, de azt gondolom, hogy ez is benne van a pakliban, hogy most ott tartunk, ahol tartunk. Különösen olyan nehéz gazdasági körülmények között, ahol elismerve, nem elismerve, most az ország tart, egyértelműen olcsóbb otthon főzni, mint készen vagy félkészen megvásárolni valamit. Én most nem a közétkeztetésről beszélek, hanem általában a szemléletváltásról, tehát az oktatás fontosságáról.
Nagyon kedvemre való lenne, ha ezt az oktatási bizottsággal is meg lehetne értetni, és nem ilyen tudástölcsérré alakítanánk az iskoláinkat, hanem talán az életre nevelnénk, szóval egy kicsit embercentrikusabb lenne, és ilyen ismeretek is beleférnének a magyar oktatásba.
A finanszírozási kérdéshez nem hozzászólni szeretnék, hanem reményeim szerint majd valamilyen törvénymódosítási javaslatban ezt meg is fogalmazni. Teljesen egyértelmű, hogy pénz nélkül nem megy, tehát akárhogy is csűrjük-csavarjuk, az nem fog menni, hogy az alapanyagárak nőnek, a termelés bekerülési költségei nőnek, a norma pedig marad. Tehát azt mindannyian tudjuk, hogy a nullát akárhánnyal szorzom, az nulla marad.
Különösen fontosnak tartanám, ha egy kicsit a költségvetés, a magyar költségvetés nem szeletelné fel ennyire magát, egy kicsit komplexebb szemléletet lehetne belevinni, bár azzal is tisztában vagyok, hogy akkor azt valahonnan el kell venni, át kell csoportosítani. Tehát amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor a jövő generációjáról beszélünk, arról a generációról, amelynek egészségesnek kell lenni, de nagyon, mert kevesen vannak, mert demográfiai problémánk is van, és nekik kell bennünket eltartani. Tehát ha másképp nem, akkor még önzésből is érdemes - hogy ilyen ronda kifejezést használjak - beruházni a ma felnövekvő generáció egészségébe és majdani munkaképességébe. Ezt is egy súlyos társadalmi kérdésnek tartom.
Végig kell gondolnunk - és ezt megint inkább magamnak mondom, meg a mezőgazdasági bizottságban ülő kollégámnak -, hogy egy kicsit a vertikalitás jegyében gondolkozzunk el. Az az érzésem, anélkül, hogy számolgattam volna, hogy ha engedményeket tennénk a helyben termelő őstermelők, vállalkozók irányába - gondolok itt az áfa-elvonásra -, akkor ez ott egyrészt egy föllendülő termelést eredményezne, szociális problémát kezelne, és helyben megtermelt, ellenőrizhetően helyben megtermelt alapanyaghoz jutna a közétkeztetés. Mert minden elismerésem az élelmiszerlánc-biztonsági hatóságnak és az egész európai szervezetnek, de attól tartok - és nemcsak attól tartok, megtapasztaltuk -, vannak esetek, amikor arra vannak kárhoztatva, hogy a szalmakazalban keressék meg a gombostűt, amikor beüt valami.
Lehet, hogy elméletileg, íróasztal mellett ez kiküszöbölhető és be lehet papíroztatni, az őrületbe lehet kergetni a termelőt a sok adminisztrációval, további embereket beállítani, de sokkal ésszerűbbnek tartanám, ha megkísérelnénk megvalósítani a helyi termelés, a helyi feldolgozás és a helyi fogyasztás elvét talán. Úgy gondolom, hogy ez költségtakarékosabb is lenhetne.
Főorvos asszony, engedje meg, hogy egy részletnek tűnő kérdést föltegyek, de korábbi életemhez egy kicsit köze van. Amikor a beltartalomról beszél, gondolom, a tápanyagtáblázatra hivatkozik. Vagy - még konkrétabb leszek - számított vagy mért beltartalomról van szó, időnként azért szoktak vizsgálatot is végezni. Ha igen, akkor mindjárt meg is kérdezném, hogy milyen gyakorisággal. Fajtákat is összehasonlítanak-e.
Ezt azért kérdezem, mert amikor még gyakorló mezőgazda voltam, az intenzív mezőgazdaságot űztem én is, és meg vagyok győződve, hogy termesztett növényeink ásványianyag- és vitamintartalma kevesebb, mint az lehetséges lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha megengedik, úgy csináljuk, hogy most még a bizottság tagjainak adnék szót, hiszen lehet még kérdés, sőt még az elhangzottak a felkért hozzászólókból is kiválthattak akár további igen rövid hozzászólásokat, úgyhogy majd aztán adnék erre lehetőséget. Köszönöm szépen. Van egy jelentkezőnk, Dér Zsuzsa képviselő asszony, a bizottság tagja.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Mielőtt a javaslataimat elmondom, néhány olyan adattal, adalékkal kívánok szolgálni, ami úgy gondolom, nem haszontalan, ha az elhangzott sok kritika mellé ezt is odatesszük.
2002 óta támogatja a kormányzat a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekeket, illetve családokat ingyenes étkeztetéssel. 2002-ben még csak az óvodásokat, ezt követően a bölcsődéseket, és 2007-ben ez a szám a következőképpen nézett ki. 30 ezer bölcsődéskorú gyermek részesült ingyenes étkeztetésben, 110 ezer óvodás és 100 ezer általános iskolás.
2006-ig az első és negyedik osztályos tanulók, 2007. szeptember 1-jétől már az 1-5. osztályos rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők ingyenes étkezést kapnak. A Legyen jobb a gyermekeknek! nemzeti stratégia tartalmazza - és ennek része, hogy most már az 5. osztályosok is ingyenes étkezésben részesülnek -, hogy ezt az étkezést fokozatosan kiterjeszti a kormányzat a felső tagozatos diákokra is.
Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a nyári étkeztetésre menyit költött a kormányzat. 2007-ben 1437 önkormányzatnál mintegy 30 ezer családot érintően 70 ezer gyermek jutott ingyenes étkeztetéshez 10 napon át. Az iskolatejprogram 345 ezer diákot érintett. Ugyancsak ingyen jutottak hozzá a napi tejhez ezek a gyerekek.
Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy ugyan a főorvos asszony szólt róla, hogy az iskolai büfék korszerű táplálkozásba illeszkedő választékának kialakítása nem úgy halad, ahogyan élelmiszer-biztonsági és táplálkozás-egészségügyi szempontból szükséges lenne, de mégiscsak van előrelépés, hiszen a választék, mióta ez a kormányrendelet él, nagyon sokat változott.
Miért tartom én magam mint ebben a szakmában jártas... Nekem ez a szakmám, hiszen élelmiszer-biztonsággal foglalkoztam, ezen belül is elsődlegesen diák- és gyermekélelmezéssel, közösségi étkeztetéssel. Évekig voltam az ország legnagyobb, közétkeztetéssel foglalkozó vállalatának igazgatója, tehát elég régóta ismerem ezt a szakmát, és ismerem az összes dilemmáját, de most a törvényalkotó oldaláról, amit én rendkívül fontosnak tartok, hogy megszívlelje mind a négy oldal szereplője, mert én így fogalmazok, hogy ez négyoldalú szereplés: hiszen a kormányzat megteremti a jogszabályi feltételeket, az önkormányzatok mint megrendelők teljesítenek; a szolgáltatók mint szolgáltatók a saját igényeikkel megjelennek, és nagyon keveset szólunk azokról a gyerekekről, akik ezt az egészet igénybe veszik, pedig az egész róluk szól.
Az emberről szól, arról a felnövekvő nemzedékről, akik szeretnénk, ha nem válnának időnap előtt idegronccsá, nem lennének gyomorpanaszaik, nem lennének időnap előtt magas vérnyomásban szenvedők, nem szenvednének gyermekkori cukorbetegségben, és nem akarom tovább folytatni ezt a sort. Úgy gondolom, hogy ha sikerül együtt gondolkodni és a törvényhozás oldaláról megtenni azokat a lépéseket, amiket mi szükségesnek látunk és természetesem elsődlegesen az önök szakmai véleményére alapozva, akkor elérhetjük azt a célt, hogy a gyerekeink már gyermekkorban hozzászoknak ahhoz, hogy egészségesen táplálkozzanak, kulturáltan táplálkozzanak, hozzászokjanak ahhoz, hogy közösségben étkezzenek. Ez egyfajta kulturált étkezésre is kell hogy ösztönözze őket.
Hozzá kell hogy szokjanak, hogy minőségi ételt kapnak, hogy élelmiszer-biztonsági szempontból is megfelelő az étel, amit rendkívül fontosnak tartok; a szolgáltató pedig rákényszerül, hogy kifogástalan alapanyagokból, az élelmiszer-biztonsági követelményeknek megfelelő, korszerű technológiával készített egészséges ételválasztékot nyújtson. Kénytelen vagyok szólni a szolgáltatókról is.
Azért vagyok kénytelen, mert nagyon pontosan látom a közbeszerzési pályázatokból és a nyertes pályázatok közzétételéből, hogy katasztrofális helyzet alakult ki az utóbbi időben. Nemcsak a nyersanyagár az, ami a jelenlegi gyakorlatban probléma - miután a legalacsonyabb ár nyer általában és eleve így is írják ki a megrendelők a pályázatokat -, nemcsak a tányérba tett étel és nyersanyag szenved csorbát, hiszen egy alacsony árból nem lehet megfelelő tápanyagértékű, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és egyebekkel teli ételt biztosítani, hanem amit szinte félelmetesnek tartok és ennek beláthatatlan következményei lesznek vagy lehetnek, ha nem lépünk időben együttesen ellene: ez a rezsiszázalék.
Amikor ma már eljutottunk oda, hogy a szükséges nyersanyagnorma 40 százalékkal alacsonyabb ma Magyarországon, mint az szükségeltetik, és ehhez 30 százalékos rezsitartalom párosul, ami Európa-szerte 100 alatt nincs, akkor azért tartom ezt én félelmetesnek, mert akkor ne várjuk el, hogy ebben az ágazatban a feketegazdaság ellen küzdjünk, hiszen sajnos ez az ár rákényszeríti a vállalkozók jó részét - nem arra, hogy feketén foglalkoztasson, mert azt ma már hála istennek, reméljük, senki nem meri megengedni magának -, hogy rendkívül alacsony bérű dolgozókat foglalkoztasson, hiszen ez a rendkívül szűk árrés csak ezt teszi lehetővé.
Holott tessék tudomásul venni mindenkinek, hogy a minőségnek ára van! Nemcsak az élelmiszer és az étel minőségét kell megfizetni, hanem meg kell fizetni a munkaerőt, annak vannak közterhei. Azoknak az élelmiszer-biztonsági előírásoknak, intézkedéseknek, amiket a vállalkozónak be kell tartani, vannak költségei. Ha korszerű táplálékot szeretnénk a gyerekeinknek adni, az bizony, milliós nagyságrendű beruházásokat igényel a gépek, berendezések oldaláról. Ezek a technológiák természetesen hosszú távon megtérülnek, de ezt valakinek finanszírozni kell, meg kell fizetnie.
Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy az Európai Unió ajánlását, a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlat befogadását tegyük kötelezővé, akkor nemcsak a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlatról beszélek.
Rögtön hozzáteszem, hogy élelmiszer-biztonsági szempontból is a legkedvezőbb ajánlat legyen, tehát maximálisan legyen része ennek a legkedvezőbb elbírálási szempontnak az élelmiszer-biztonság és a korszerű táplálkozás.
Nagyon fontosnak tartom, hogy egy gondolkodás, egy szemléletmód-változás következzék be, és erről azért kell hogy beszéljek, mert 2007 novemberében-decemberében a közbeszerzési pályázatoknál még találkoztam a 80/1999-es rendeletre való hivatkozással, holott 2007 júliusában alapvetően megváltoztak ezek a rendeletek. Amikor azt mondjuk, hogy azok az ajánlások, amelyeket az Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet közzétesz, annak a betartását szankcionáljuk, én ezzel tökéletesen egyetértek, csak meg kell teremteni a másik oldalát is, hogy be lehessen tartani. Mert addig, amíg a nyersanyagnorma ily alacsony, addig egyszerűen képtelenség azokat a tápanyagokat beletenni a tányérba, amit egyébként nagyon helyesen előír ez a rendelet.
Mindenképpen az a javaslatom nekem személy szerint, hogy ezt a közbeszerzések kapcsán kötelezővé kell tenni, tehát nem ajánlatként, hanem kötelező erővel kell hogy szerepeljen, és akkor van joga a szolgáltatónak számon is kérni és számon kéretni.
Egyetértek tökéletesen azzal, hogy a dietetikusokat egyre inkább be kell hogy vonjuk ebbe a munkába, hiszen nem győzőm hangsúlyozni, hogy a felnövekvő nemzedékről van szó, a gyerekeinkről van szó, és akkor, amikor számtalan uniós pályázathoz lehet hozzájutni, akkor talán nem ördöngösség és nem légből kapott dolog, ha azt várjuk, elvárjuk, kérjük, hogy ezek a források a felnövekvő nemzedék egészséges életmódjához is járuljanak hozzá, hiszen sokkal jobb megelőzni a bajt, és ha ma tíz forinttal többet költünk a gyermekek élelmezésére, holnapután ötvennel kevesebbet kell a gyógyításukra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Koszorús képviselő úr jelezte, hogy szólna.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr, és külön köszönöm a meghívott vendégeknek az előadását, illetve beszámolóját. Folytatnám Dér Zsuzsanna hozzászólását, méghozzá hogy szemléletváltásra van szükség. Mi még júniusban letettünk egy országgyűlési határozati javaslatot, egy kicsit más szemszögből közelítettük meg a fiatalkorúak étkeztetését, mi az elhízásból indultunk ki. Az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint minden harmadik 18 év alatti fiatal elhízással, a túlsúlyosság problémájával küszködik. 35 év felett a nőknek majdnem fele, míg a férfiaknak több mint a fele küszködik ezzel a problémával, és kiadási oldalon az Egészségügyi Minisztérium adataiból szintúgy kiderül, hogy több milliárd forintot költünk egyébként ennek a betegségnek a kezelésére.
Vannak egyébként más, Unión belül más-más országok, amelyek ezt már megkezdték, legalábbis elkezdték ennek a problémának az orvoslását. Németországban egy 25 százalékos zsíradót kívánnak majd lassan, de biztosan bevezetni. Angliában péntektől vasárnapig már a fiatalok által nézett műsorsávokban nem lehet gyorséttermeknek reklámozni. Franciaországban az önkormányzatok nyáron kinyittatták az önkormányzati általános iskolák tornatermeit, hogy a fiatalokat egy kicsit az egészségesebb életmódra rászoktassák.
Ez is egy aspektusa ennek, hiszen azért viszonylag széles palettán mozog, nemcsak az étkeztetésről van szó szerintem, amikor a fiatalkorúakról beszélünk, értelemszerűen az egészséges táplálkozásra való ránevelés is fontos, hisz a nemzeti alaptantervben benne van a különböző ilyen táplálkozással kapcsolatos tudományoknak az oktatása, viszont a kerettantervekben ezeket nem kötelező átvenni az iskolának. Itt is javasoltuk, hogy legalább két osztályfőnöki óra keretén belül évente mondjuk beszéljünk arról, hogy mit is jelent egészségesen táplálkozni.
Úgy gondolom egyébként, amit főorvos úr is szokott mindig mondani, ezt a szántóföldtől az étkezőasztalig projektet jó lenne Magyarországon, legalábbis amit az Unióban meghirdettek, legalábbis valamelyest megvalósítani. Itt az élelmiszer-nyomonkövetési rendszer különböző gyermekbetegségei tapasztalhatók, nyáron ezt a guargumis botránnyal mindannyian átéltük, de úgy gondolom - és az elnök úrral ezt beszéltük -, hogy a bizottságnak, és hála a jó istennek, hogy nem politikai jellegű kérdésről van szó, hanem szakmairól, hiszen a fiatalok egészsége, mindannyiunk egészsége, az nem lehet politikai vagy gazdasági jellegű kérdés, egy határozatot javasolok mindenféleképpen elfogadni, aztán utána a tavaszi ülésszakban megpróbálni legalábbis valamit enyhíteni ezen a problémán.
Úgy gondolom, ez a bizottság alkalmas arra, hiszen az elmúlt időszakban többször bizonyította már, hogy nem pártpolitikai jellegű csatározások folynak, hanem szakmai jellegű hozzászólások, illetve törvénymódosítások következtek a hasonló jellegű bizottsági ülések után, hogy itt is tegyük meg azokat a lépéseket, amelyekkel legalábbis közelebb lehetne hozni. Mindig úgy szoktam fogalmazni, hogy ez egy 15 menetes bokszmeccs, most a 6. menetnél vagyunk, tegyünk meg mindent azért, hogy mondjuk a 7. vagy 8. menetig eljussunk. Valószínűleg nem lehet megoldani hétfőről keddre ezeket a problémákat, de úgy gondolom, hogy az a mennyiségű tudásanyag mindenkinek rendelkezésre áll, hogy egy kicsit is javítsunk ezen, lehet, hogy ezt a közbeszerzési törvény módosításával kell elkezdeni. Az tény, hogy az a fajta tendencia, ami szerint a következő nemzedék ha nem is teljesen, de az egészséges táplálkozással való viszonya konvergál a nullához, ez hosszabb távon nem tartható, hiszen az egyik zsebünkből vesszük ki a másik zsebünkbe a pénzt, amikor vagy éppen az egészségügybe finanszírozzuk be a túlsúlyosságban szenvedő betegségek kezelésére a pénzt, vagy pedig a gyermekétkeztetésből vesszük ki.
Tehát igazából az ügyet meg kell oldani mindenféleképpen, és szerintem akkor egy ilyen törvénymódosító javaslatcsomagot majd a többi bizottsággal, értelemszerűen a gazdasági bizottság, a mezőgazdasági bizottság szakértőivel bevonva akár már a tavaszi ülésszakon is elő lehetne állni, legalábbis a törvényhozói oldalról, hogy enyhítsük ezt a problémát.
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel.
ELNÖK: Én is köszönöm alelnök úr hozzászólását. Nem látok képviselői, bizottsági tagi jelentkezést. A főigazgató asszony lett személy szerint egy kérdéssel viszont megszólítva. Tessék parancsolni!
DR. MARTOS ÉVA főigazgató (Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet): Köszönöm szépen. Igyekszem nagyon röviden. Is. Tehát a tápanyagtáblázat alapján is, a saját időről időre történt méréseink alapján is, hiszen folyamatosan a laboratóriumban végezzük különböző mintáknak a vizsgálatát, hogy mennyi vitamint, ásványi anyagot, és a többit tartalmaznak, úgyhogy is. Illetve három szempontot tekintünk ellenőrzési szempontnak, az egyik - ahogy mondtam - a menü, tehát a tíznapos menü leírása, a mögöttes kiszabat, ennek a számítógépes kontrollja, és plusz, ami itt példa volt, a laboratóriumi vizsgálat.
Amit példát mondott a zöldség-gyümölcsre vonatkozóan, ott szoktunk ilyen időszakos ellenőrzéseket végezni, ez Magyarországra is jellemző, de ennél nálam itt avatottabbak ülnek, hogy nem minden területen, nem minden évszakban azonos az egyes gyümölcsök, zöldségek beltartalmi jellemzője. Tehát amit itt számítás alapján végzünk, nyilván különbség van, de én azt gondolom, ez még lefelé torzítaná az értékeket, tehát még sokkal rosszabbnak mutatná a képet.
Megfelel így a válasz? (Bagi Béla bólint.) Igyekszünk minden szempontot figyelembe venni.
Dér Zsuzsa képviselő asszonynak gyakorlatilag azt kell mondanom, mindenben egyetértek, azt gondolom, egy félreértés lehetett, én az iskolai büfé programot sikertörténetnek gondolom, de lévén a nők nagy részben maximalisták, én is az vagyok, tehát az, hogy 76 százalékban a büfékben megjelent az egészséges választék, ez egy sikertörténet, de a víz, tehát a cukros üdítő és friss zöldség-gyümölcs, ez nem volt 76 százalék. És ezért éreztük azt, hogy itt valamit tenni kéne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Felkért előadóinkat kérdezem, hogy valamilyen kiegészítést indokoltnak látnak-e. (Jelzésre:) Fábián úr, parancsoljon!
DR. FÁBIÁN ZSOLT főtitkár (Magyar Önkormányzatok Szövetsége): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A felkért előadók, illetve a képviselő hölgyek, urak hozzászólása indította meg bennem, hogy egy gondolatot nyomatékosan még egyszer elmondjak, hiszen Dér Zsuzsanna képviselő asszony négy partnerről beszélt, de nem beszélt a finanszírozásról.
Rendkívül fontos a finanszírozás. Kötelező feladatról van szó, szeretném hangsúlyozni, az állam által jogszabályban előírt kötelező feladatról. Az állam nem vonulhat ki teljes egészében, és ha ez a bizonyos áfaügy megvalósul és 20 százalékkal megnövekednek az önkormányzat terhei, lehet, hogy egy év múlva már nem tudunk ugyanebben a körben erről a témáról beszélni.
ELNÖK: Elnök úr, polgármester úr!
MOLNÁR GYULA elnök (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége): Köszönöm szépen. Szeretnék Zsolthoz csatlakozni. Nagyon köszönöm azt a megközelítést, amit Koszorús alelnök úr mondott, mert valóban az lehet a feladat, hogy értjük a problémát, és akkor a parlamenti képviselők különböző szinteken összefogva tesznek javaslatot.
De akkor nagyon kérem, hogy két irányt vegyünk komolyan! Az egyik az, hogy a közbeszerzésben lehessen mérlegelése az önkormányzatnak, hogy nem csak az árat veszi figyelembe. Volt Román úrnak egy kedves félmondata a Közbeszerzési Döntőbizottságról. Mi átéltünk már néhány meccset itt közösen. Pontosan tudjuk, hogy mit jelent ez az önkormányzatok szempontjából. A mi kerületünké elég nagy közbeszerzés, de hallottuk a gödöllői számokat is. Tehát lehessen ebben az ügyben valamifajta mentesség. Ez egy kényes dolog mindig, mert emlékezzünk, hogy egyszer volt már ilyen próbálkozásuk az önkormányzatoknak bizonyos kiemelt beruházásaiknál, és akkor a kormány nem támogatta ezeket a szándékokat.
A másik pedig valóban az: Egyetértek azzal, amit Zsuzsa mondott, hogy igen, lehet olyan dolog, hogy nem arról az oldalról próbáljuk meg a feltételeket megszabni, ahogy most, hanem azt mondjuk, hogy vannak minimumok, a kötelező minimumok oldaláról. Ez egy lehetséges irány. Azt kell mondani, hogy valószínűleg rövid távon megoldást is jelentene egy problémára, viszont akkor azt tényleg nagyon komolyan gondoljuk, hogy nem terhelhető tovább az önkormányzati szféra. Tehát ma már nem lehet olyan lehetőség, hogy kötelező feladatokat úgy szabunk meg, hogy a forrásokat nem rendeljük hozzá. Ebből a szempontból ki van feszítve az önkormányzati terület. Néhány nagy önkormányzat képes még ezeket esetleg ellensúlyozni, máshonnan átcsoportosítani, bizonyos részek pedig egyszerűen képtelenek lennének rá.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Román úr!
ROMÁN PÉTER elnök (Közösségi Étkeztetés Alágazati Párbeszéd Bizottság): Köszönöm szépen, hogy szót kaptam. Csak szeretnék az itt elhangzottakhoz és magamhoz visszafordulni azzal, hogy szeretném, ha tényleg személetmódváltás lenne, komplexitásában az egészben.
Említettem a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletét. Két mondatot szeretnék hozni ennek a jogerős ítéletnek az indokolási részéből. Egy vállalkozó azért támadta a döntőbizottság határozatát, mert ott például olyan kitétel volt az értékelésnél, hogy a nyersanyagnorma 0,7-es szorzójával akarták megállapítani az eladási árat. Az ítélőtábla indokolása: "A vállalkozók olyan üzleti tervvel dolgoznak, ami biztosítja az előírt nyersanyagnormánál olcsóbb szolgáltatás nyújtását..." "Kifejtette, hogy a nyersanyagnorma összege és a nyersanyag valós beszerzési költsége között nincs közvetlen összefüggés. "
Addig, amíg a bírói gyakorlatban és a döntőbizottságban ilyen szemlélet van, akkor nem tudom, hogy hogyan és miképpen lehet az előírásokhoz közelítő szolgáltatást megvalósítani. Azt hiszem, azt mindannyian tudjuk támogatni és egyáltalán nem az önkormányzatoktól szeretnénk többet lehúzni, hanem mindenképp szemléletmódváltással próbáljunk erre a területre olyan forrásátcsoportosításokat biztosítani, hogy az előírásoknak és az elvárásoknak megfelelően lehessen itt szolgáltatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A vitát lezárom. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett a mai bizottsági ülésünkön, különösen felkért előadóinknak, és köszönjük szépen a háttéranyagokat is. Ha főigazgató asszony megengedi, mindjárt idéznék is pár mondatot befejezésül és összefoglalásul az övéből.
A közétkeztetés feladata az ellátottak egészségi állapotának, élettani, energia- és tápanyagigényének megfelelő összetételű és jellegű, étkezési időben történő táplálékhoz juttatása. Ezentúl szerepe, hogy megismertesse az egészséges táplálkozást, befolyásolja a helyes táplálkozási magatartás kialakítását, valamint hogy hozzájáruljon az egészség megőrzéséhez. Azt gondolom, ez a cél. Ebben a két-három mondatban össze van foglalva, hogy mi az, amin akár a jelenlévők dolgoznak hétköznapjaikon, és mi az, amit ez a bizottság is szeretne szolgálni.
Koszorús alelnök úr már utalt rá, hogy egyeztettünk egyfajta munkatechnikát. És ez figyelmeztetés is a bizottsági tagoknak. A február 4-ével kezdődő héten lesz egy bizottsági ülésünk, mert munkatervet és határozati javaslatokat kell elfogadnunk. Erre a bizottsági ülésre áll szándékomban egy állásfoglalást - mert mi állásfoglalást tehetünk; az eseti bizottságoknak van egy pici adminisztratív korlátja: mi hasonló módon határozatokat nem hozunk, mint más bizottságok, - beterjeszteni a bizottság elé, amely a többi parlamenti bizottság és a törvényalkotás figyelmét próbálja felhívni arra, hogy milyen teendők lennének ezen a területen.
A jogi szabályozás áttekintése, korcsoportonként előírt energia- és tápanyagbeviteli értéke kötelezővé tétele lehet egy ilyen kérdés, a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeinek javítása, a megfelelő táplálkozás lehetővé tétele. Az étkeztetés finanszírozásának felülvizsgálata, a norma minimális összegének meghatározása, ami itt is szóba került javaslatként, a gyermekintézmények élelmezési és szolgáltatási színvonalának javítása lenne elengedhetetlenül fontos, és hogy milyen lehetőségek szolgálhatják ezt.
Ami még fajsúlyosan szóba került: a közétkeztetési szolgáltató kiválasztására irányuló közbeszerzési pályázatok reformja annak érdekében, hogy a minőség és az egészséges táplálkozás fő szemponttá válhasson a pályázatok elbírálásánál. Teljes természetességgel illúzióim nincsenek, ami annyit jelent, hogy megértettem azt, amit az önkormányzati szövetségek képviselői mondtak: magyarul több pénzt várnak a mindenkori kormányzatoktól ennek a feladatnak a színvonalasabb ellátására. Úgy vélem, hogy ez a következő költségvetés kialakításakor válhat lehetségessé.
Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy eljöttek mai ülésünkre. További jó napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 47 perc)
|
Alexa György | |
|
a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Árvayné Dani Judit és Barna Beáta