FVEB-2/2008.
(FVEB-13/2006-2010.)
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2008. február 7-én, csütörtökön 11 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről:*
Hozzászólók:*
Elnöki köszöntő, bevezető*
Szavazás a napirendi javaslatról*
A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tájékoztatója a közétkeztetés fogyasztóvédelmi kérdéseivel kapcsolatos megállapításairól a 2008. január 14-ei ülésén hozott döntésének megfelelően*
Hozzászólások*
A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentésének elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/..... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)*
Vélemények*
Tanácskozási jogú vendégek hozzászólásai*
Elnöki összefoglaló*
Határozathozatal*
A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve*
Határozathozatal*
1. A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tájékoztatója a közétkeztetés fogyasztóvédelmi kérdéseivel kapcsolatos megállapításairól a 2008. január 14-ei ülésén hozott döntésének megfelelően (Döntés a Házszabály 96/A §-a alapján készített tájékoztató elfogadásáról)
2. A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentésének elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/..... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról)
3. A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve
4. Egyebek
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Borenszki Ervin (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Alexa Györgynek (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Török Zsolt (MSZP) Borenszki Ervinnek (MSZP)
Nyitrai Zsolt (Fidesz) Bagi Bélának (KDNP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Deák Ferenc osztályvezető (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Bányai Péter Mihály elnök (Társadalmi Konföderáció)
Dr. Hegedűs Márta osztályvezető (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Kovács Krisztina jogi tanácsadó (FEOSZ)
Garai István, Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke
Vámos György főtitkár (Országos Kereskedelmi Szövetség)
Megjelentek/jelen lévők/részt vevők
Rácz Mónika (MSZP-frakció)
Kismarjai Balázs (szakértő)
Dr. Morvaszky András (MSZP-szakértő)
Dr. Nagy József (MSZP-szakértő)
Dr. Siklósi Irén Éva (szakértő)
Bőti Attila (Kossuth Rádió - Krónika)
Dr. Dékány Sándor ("Fogyasztóvédelem" szerkesztőség)
Dr. Kapocsi Géza (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Filip Péter (Egészségügyi Minisztérium)
Toldy Eszter (MTI)
Dr. Martos Éva (OÉTI)
Dr. Rapi Katalin (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Bíró Krisztina (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Ócsai Lajos (OTH)
Hajoli Petra (TV2 - Tények)
Dr. Eitmann Norbert (OFE)
Zoltai Anna (MGSZH KP)
Dr. Elek Márton (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Kesztyűs Diána (Fidesz-szakértő)
Kanyó László (Leximus PA Kft.)
Széchenyi László (Társadalmi Unió)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11.11 óra)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelenteket! Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, semmi akadálya, hogy a mai ülésünket elkezdjük. Szeretném, hogy ha első lépésként elfogadnánk a bizottság mai munkájáról szóló napirendeket.
A január 14-i ülésünkön foglalkoztunk a közétkeztetés, gyermekélelmezés kérdésével, akkor abban maradtunk, hogy a következő ülésen elfogadunk ezzel kapcsolatban egy állásfoglalást. Az eseti bizottságokra vonatkozó szabályok szerint ezt az állásfoglalást egyébként tájékoztatónak nevezik. Ez ne tévesszen meg senkit, ez a mi állásfoglalásunk lesz, hogy ha el tudjuk fogadni, és ebben kifejtjük a véleményünket a szociális és gyermekélelmezés mai helyzetéről, illetve felhívjuk a figyelmet azokra a legfontosabb teendőkre, amelyek a gyermekétkeztetés színvonalának javítására szerintünk szükségesen megteendők.
A második napirendként tárgyalnánk a korábban elfogadott jelentésünkhöz tartozó határozati javaslatokat. A bizottsági tagok nyilvánvalóan tudják, a meghívottakat csak emlékeztetem rá, hogy a bizottság a korábbi ciklusának munkájáról, illetve a fogyasztóvédelem hazai helyzetéről elkészített egy jelentést. Ez az Országgyűlés honlapján megtalálható. Ehhez a jelentéshez készülnek a határozati javaslatok, amelyek egyébként utána a jelentéssel azonos sorsra kerülnek, vagyis bekerülnek a parlament plenáris ülése elé, ahol vita után - őszintén remélem, hogy - a parlament elfogadja őket.
A harmadik napirendünk pedig a bizottság első félévre vonatkozó munkaterve lenne.
Szavazás a napirendi javaslatról
Negyedikként legyenek egyebek, ha lesznek. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a beterjesztett napirendi javaslatot el tudják-e fogadni. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az első napirendünk szerint a kiküldött írásos anyagot megkapták a bizottság tagjai és a meghívottak is. Igyekeztem a javaslatban azokat a megállapításokat tételesen felsorolni, amelyek az itteni beszélgetésben, az itteni vitában elhangzottak. Különös tekintettel a szakmai szervezetek és azon hatóságok részéről, amelyek ennek a területnek a vizsgálatával foglalkoznak.
A másik része a tájékoztatónak pedig konkrét javaslatokat fogalmaz meg, amiből én az írásos szövegből kiemelvén megemlítenék legalább egyet, hogy a jogi szabályozás áttekintése és a korcsoportonként előírt energia és tápanyag-beviteli értékek kötelezővé tétele. Ezek azok az értékek, amelyek jelen pillanatban az illetékes hatóságok ajánlásaiként vannak megfogalmazva. És éppen azt bizonyította számunkra a január 14-i ülés, hogy bár vannak pozitív tapasztalatok abban a tekintetben, hogy sok szolgáltató ezeket az ajánlásokat figyelembe veszi, de egyébként azt kimondhatjuk, hogy nem ez az átfogó tapasztalat és ezért fordulhat elő az, hogy esetleg a gyerekek étrendjében a sóbeviteli érték három és félszeres, ugyanakkor a kálcium szempontjából pedig nem elég. Azért gondoljuk azt, hogy az OÉTI megfogalmazott ajánlásait célszerű lenne kötelezővé tenni.
És még egy, amit kiemelésre gondolok, ez pedig a közétkeztetéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárás, amit - úgy vélem és számomra a beszélgetés azt bizonyította, hogy elég nagy egyetértés volt ebben, hogy - célszerű áttekinteni és úgy módosítani, hogy a gyermekélelmezésben az egészséges étrend minél inkább a közbeszerzési pályázatok követelményében kezdjen el szerepelni, magyarul ne a bűvös ár jelenjen meg kizárólagosan. Az is igaz, hogy más ajánlásban persze megfogalmazom, hogy az erre való ráfordításokat célszerű lenne növelni, illetve a hátrányos helyzetű gyerekek esélyeit tovább kell javítani ezen a területen. Én azt gondolom, hogy a legutóbbi ülésen folytatott vitát most újra lefolytatni nem kell, de azért megkérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e szövegszerű javaslatuk a benyújtott tájékoztatóhoz. (Nincs jelentkező.) Esetleg kíván-e valaki véleményt mondani? Dér képviselő asszony!
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én egyetlen egy dolgot szeretnék mondani, amit már korábban elmondtam a bizottság ülésén. Itt az Európai Unió kézikönyvének az ajánlása kapcsán, ami a közbeszerzési eljárásoknál a kiválasztás legfőbb szempontjaként a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot teszi a középpontba, javasolnám kiegészíteni és élelmiszerbiztonsági szempontból a legjobb ajánlatra változtatni, mert nem elég a gazdaságosság legelőnyösebb ajánlatát kiválasztani, ha e mögött nincs meg az a kellő biztonság, ami élelmiszerbiztonsági szempontokat is figyelembe vesz. Miért mondom ezt? A közétkeztetés, a gyermek-, diákétkeztetés és általában a közösségi étkeztetés tömegeket érint. Ha itt bármi hiányosság felmerül, akkor az több száz ember megbetegedéséhez vezet. Tehát nagyon fontosnak tartanám ezekkel kiegészíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hadd kérdezzek valamit a képviselő asszonytól. Miután a szövegben egyébként az Európai Unió kézikönyvben adta ki az ajánlását a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatról és ennek a fogalomnak a bevezetéséről, ez szövegszerűen szerepel, de nem a feketével kiszedett rész után, amiben felsoroljuk tételesen az általunk halaszthatatlannak látott feladatokat, vagyis képviselő asszony azt szeretné, hogy ha mondjuk ez a mondat ebben a szövegrészben jelenne meg? Vagy mi igazán pontosan a szövegszerű javaslata, ami segítséget nyújtana számomra?
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Az utolsó bekezdés itt a javaslatok között: a közétkeztetést ellátó szolgáltató kiválasztására irányuló közbeszerzési pályázatok reformja annak érdekében, hogy a minőség és az egészséges táplálkozás fő szemponttá válhasson a pályázatok elbírálásánál. Ide javaslom, hogy a pályázatok elbírálásánál ne csak a minőség és egészséges táplálkozás, hanem az élelmiszerbiztonsági szempontból is kifogástalan szolgáltatás váljon a kiválasztás fő szempontjává. Köszönöm.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Elnézést. Teljesen igaza van elvileg a képviselő asszonynak, de a működés feltétele a szolgáltatónál ennek a megléte. E nélkül nem működhet. E nélkül előírunk egy olyan feltételt, ami - bocsánat - a normális működés része. Ahhoz, hogy valaki működtessen egy közétkeztetést, azt mindennek teljesítenie kell. Mert egyébként figyelmeztetik és visszavonják az engedélyét. Szóval én ezt - bocsánat -, nyelvtani fogalmat mondok: bőbeszédűségnek tartom.
ELNÖK: Annyit hadd mondjak a képviselő asszony védelmében, hogy ő, aki benne van ebben a szakmában, tudja nagyon jól, hogy a szakmán belül persze sokaknak meggyőződése az, hogy nem minden pályázati nyertes felel meg igazából ezeknek a feltételeknek. Tehát én is elég sokat beszélgettem a szolgáltatókkal, ezért ismerős számomra ez a gondolkodás. Viszont Gógl képviselő úrnak meg abban van igaza, hogy törvény szerint ez nem fordulhatna elő. Tehát magyarul valóban ez a passzus arra irányulna, hogy tessenek szívesek lenni azt a törvényt betartani, ami erre vonatkozik, amit egyébként meg evidenciának kéne tekinteni akár egy kiíró önkormányzatnak, akár a kiírt pályázatot elnyerő pályázónak. Ezek ismeretében kérdezem a képviselő asszonyt, hogy ragaszkodik-e a javaslatához. Vagy meggyőztük?
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Nem tudtak meggyőzni, ne haragudjanak, én az életből jöttem és sajnos azt tapasztalom, hogy - félreértés ne essék, tökéletesen egyetértek azzal, amit Gógl képviselőtársam mondott arról, hogy ennek evidenciának kéne lennie, de - amikor a közbeszerzési pályázatokat elbírálják az önkormányzatok, akkor sajnálatos módon egyetlen egy esetben sem tapasztalható az, hogy a pályázókhoz kimennének és meggyőződnének a pályázati feltételek meglétéről. Általában referenciákat kérnek. Referenciát a pályázó olyan szolgáltatótól, olyan partnertől kap, akik elégedettek ugyan vele, de meg lehet nézni, hogy vajon miért. A legutóbbi ülésünkön, ha jól emlékszem, Göd képviseletében hangzott el, hogy elég az, hogy ha az iskola vezetésének egy picit többet szolgáltatnak és máris lehet egy nagyon jó referenciát kapni. Tehát én őszintén mondom, hogy fontosnak tartanám még akkor is, ha bőbeszédűségről van szó. Majd a törvényalkotásnál ügyelünk arra, hogy se duplikáció ne legyen, se bőbeszédűség, de a gondolkodásba, hogy bekerüljön, ezt azért tartanám nagyon fontosnak, mert ma nem így kezelik a szolgáltatót kiválasztó önkormányzatok és pályáztatók ezt a kérdést és ezt nagyon fontosnak tartom. Köszönöm szépen.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Teljesen megértem a képviselő asszony gyakorlati aggályát, és én még egy aggályt megfogalmazok szintén tapasztalatból, hogy a kiválasztásnál a referenciákat hozó cégek megbízhatósága és a referenciák megbízhatósága is sokszor kérdéses. És a kiválasztott cégek kellő idejű működése is néha bizonytalan. Megjelennek olyan szolgáltatók és szereznek támogatást, akiknek gyakorlatilag gyermekélelmezés területén nem volt tapasztalatuk és egy év gyakorlat után döbben rá a szolgáltatást igénybe vevő, hogy rossz lóra tett. Na most, ha kiegészítjük ezt a pontot, ezt a szempontot is figyelembe véve, ez még nem lesz biztosíték a rossz gyakorlatra. Mert végül is itt a gyakorlat rossz, nem a szabályozás. A szabályozás és a morális jogi rendeleti rész az elég világos. Itt a döntéshozók gyakorlatával van gond és azt nem valószínű, hogy megoldjuk, ha ezt betöltjük.
ELNÖK: Hadd kérdezzek valamit: kétfajta kimeneti lehetőséget látok, az egyik viszonylag egyszerű. Az utolsó bekezdésnél van egy felsorolás: a minőség és az egészséges táplálkozás fő szemponttá válhasson, ha valahogy az élelmiszerbiztonságot, az ennek való megfelelést a felsorolásba befogalmazzuk. Akkor ezt egy hosszabb kifejezéssel kezeljük és megfelelünk annak, hogy inkább figyelmet hívunk fel ebben az esetben. A másik az, hogy egy bonyolultabb mondatot kitalálva bővítjük ezt a részt. Ebben az esetben persze azért valami konkrétumot kell a dologban mondani. A konkrétum egyébként az lehet, hogy emellett a pályázatok elbírálásánál fokozottan ellenőrizzék az élelmiszerbiztonsági feltételeknek való megfelelést. Amit egyébként persze a pályázók hatósági papírokkal is igazolnak. Itt a problémát az jelentheti aztán, hogy a gyakorlatban - és csak azért, hogy ha valaki nem nagyon érti, hogy miről beszélünk, azért mondom, nagyon tipikus példa, hogy - nem mindenki rendelkezik olyan színvonalas járműparkkal, ami az ételek szállításához megfelelő. És esetleg olyan autókat is becsatlakoztat a rendszerbe, amit egyébként a vizsgáló ÁNTSZ-nek nem mutat meg, amikor ő a jogosultságaira papírt szerez. Tehát mondjuk van három jó autója, meg van három másik. Ez az, amit igazából a megrendelő tud ellenőrizni alapvetően a napi gyakorlat alapján. Aztán a konyhák kialakítása sem egyforma színvonalú még akkor sem, hogy ha mindegyiknek meg kell felelnie egy minimális követelménynek. De azért itt a régebbi szolgáltatók igen magas színvonalú, jól kialakított főzőkapacitásokkal rendelkeznek, és ahogy Gógl képviselő úr mondta, megjelennek olyanok a piacon, amelyek talán valamilyen élelmiszer-előállítási gyakorlattal bírnak, de azért a gyermekélelmezés fokozott szabályait úgy gondolják, hogy majd a megnyert pályázat birtokában fogják kialakítani. Magyarul léteznek ilyen gyakorlatok.
Előbb azt szeretném kérdezni a képviselő asszonytól, hogy ha az egyszerűbb kezelési eljárást nézzük, hogy ide az élelmiszerbiztonság kifejezést vagy az élelmiszer-előállítás biztonságának, feltételeinek megfelelő kifejezést elhelyezzük ebbe a felsorolásba, akkor ez így jó-e vagy egy új mondathoz ragaszkodik.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Nem, nem ragaszkodom egyáltalán új mondathoz, ha úgy módosítjuk, hogy a minőség, az élelmiszerbiztonság és az egészséges táplálkozás fő szemponttá válhasson, mert azért túl sok prioritást sem szabad betennünk, ez viszont nagyon fontos, akkor ez már a törvényalkotók számára és mindenki számára ad egy olyan eligazodást, ami ennek az elvnek megfelel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én ezt a magam részéről befogadtam. Van-e más vélemény? (Nincs jelentkező.) Így a beterjesztett tájékoztatót el tudják-e fogadni. (Szavazás.) Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A következő napirendünk a bizonyos rég várt határozati javaslatok. Azt szeretném mondani önöknek, hogy komoly elvárások övezték a jelentés megjelenését is, és a jelentéssel kapcsolatos határozati javaslatokat is. Persze ezek az elvárások leginkább a civil szakmai szervezetek és a hatóságok részéről jelentek meg felénk. Az elmúlt hónapokban több, leginkább civil véleményt kaptunk írásban, ez a bizottság tagjaihoz is eljutott, amiben a leveleket írók - ha nem nagyképűség, azt mondom, hogy alapvetően megdicsérték a mi jelentésünket - objektívnek, a fogyasztóvédelem mai helyzetét jól bemutató anyagnak tartották, de azt az elégedetlenségüket is hangoztatták, hogy egyébként persze hol vannak azok a konkrét javaslatok, amik bizonyos megállapítások, bizonyos helyzetekről szóló megállapítások átalakítását célozzák.
Ugyanakkor előterjesztőként azt szeretném önöknek mondani, hogy nem volt nagyon egyszerű ezeket a javaslatokat összerakni, mert persze a civil és szakmai szervezetektől, még a hatóságok részéről is a munkánk kapcsán sok olyan javaslat is beérkezett, amelyek nem érintik a fogyasztóvédelem egészének koncepcionális kérdéseit, bár fontos javaslatok. Hanem valamelyik szolgáltatói részterület anomáliáját próbálják rendezni, valamilyen jogszabályról szólnak, de nem akkora nagyságrendűek, mint adott esetben - és ezért senki ne bántódjon meg - mondjuk például a békéltető testületek helyzetének a rendezése, ami - azt gondolom, hogy - az egyik legfontosabb tapasztalata a bizottság munkájának. Gondolkodtam azon, hogy a határozati javaslatok benyújtásakor meddig mehetünk el. Tehát milyen részletességűek legyenek ezek a határozati javaslatok - és most nem azért, merthogy akkor majd 15 oldal lesz - és mondjuk, akarja szabályozni, hogy az xy boltba a polcon jobb oldalon legyen ezentúl a "micsoda" vagy a baloldalon, vagy ez legyen ráírva vagy az legyen ráírva. Én ennek látnám egy olyan kockázatát egyébként, hogy óhatatlanul a külvilág számára, és ilyen értelemben számunkra még a parlament plenáris ülése is külvilág, elsúlytalanodhatnának egyébként meg ennél nagyobb horderejű javaslatok.
Ezért én próbáltam egy ilyen feles megoldást alkalmazni, amennyiben, és ez talán látható, az 1-2. pontban a fogyasztóvédelemről szóló 1997-es törvény változtatási igényét fogalmaztam meg, illetve felsorolásszinten elhelyeztem benne néhány olyan irányt, aminek - véleményünk szerint - mindenképpen a törvény átalakításakor szerepelnie kell. Ebben az is egy fontos alapvetés egyébként és remélem, hogy ebben egyet tudunk érteni, számomra a bizottság eddigi munkája azt bizonyította, hogy van komoly elvárás fogyasztói és szolgáltatói, kereskedelmi szervezetek részéről is, hogy a törvény átalakításra, korszerűsítésre kerüljön.
A harmadik pontban pedig olyan javaslatot gyűjtöttem össze, amelyek vagy nem fogyasztóvédelmi törvény kategóriájú, de egyébként kormányzati gyakorlatra hatással bíró javaslatok, de nem feltétlenül jogszabály-módosítást, hanem egyszerű döntéseket igénylő javaslatok, illetve más jogszabályokhoz, más törvényekhez, a fogyasztóvédelmi törvényen kívüli jogszabályokhoz tartozó javaslatok. Ez a logikája ennek a dolognak. Kérdezem, hogy van-e szövegszerű javaslata a bizottság tagjainak. (Nincs jelentkező.) Véleménye?
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. A parlamenti munkára visszagondolva, ritka bizottság ez, hogy inkább egyetértünk, minthogy kritikát kellene megfogalmazni. Teljesen egyetértek ezzel a megközelítéssel annál is inkább, mert el nem tudom képzelni, hogy ha megnyitjuk a fogyasztóvédelmi törvénynek a kereskedelemről szóló részét majd, hogy az állandó bizottságok döntő többségének lesz-e ehhez hozzászólni valója. Tehát nekem magamnak is lenne kiterjesztő javaslatom akár a fogyasztóvédelemről, akár a kereskedelemről szólt törvényhez, de azt gondolom, hogy kár lenne dagasztani most ezt az előterjesztést olyan okoknál fogva, amit mondtál. Tehát én jónak gondolom ezt a megközelítést.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én is csatlakozni szeretnék Bagi Bélához, szerintem is egy nagyon összeszedett anyag került most ide a bizottság elé, ilyenkor sajnálom, hogy nem állandó bizottság vagyunk, hanem eseti bizottság. Az elmúlt 17 évben sajnos mostohagyermekként kezelte a nagypolitika a fogyasztóvédelmet. Én bevallom őszintén, hogy ha ennek a fele megvalósulna, már akkor is egy hihetetlen nagy teljesítményt tudhatunk magunknak. Én arra kérem a kormánypárti képviselőket, hiszen ez egy felkérés a kormány részére, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezek meg is valósuljanak, sőt mi több, elnök úrral nem teljesen egyetértve, a speciális jellegű szabályozásokba is bele tudjunk menni. Tehát tényleg az első és a legfontosabb lépés az, hogy most a kormány nemcsak szavakban, hanem tettekben is és ha kell, anyagi támogatásban is fejezze ki azt a szándékát, hogy igenis fontos a fogyasztóvédelemmel foglalkozni, és utána, ha eljutunk odáig, hogy ezek megvalósulnak, utána igenis ki kell térni olyan speciális intézkedésekre, amik tényleg könnyítik a magyar fogyasztók és vásárlók mindennapjait, hiszen a fogyasztóvédelem az a terület, ami nem politikai és nem is anyagi jellegű kérdéskör.
A Fidesz támogatni tudja ezt a javaslatot és bízunk abban, hogy ez a felkérés kvázi - és ebben kérem tényleg a kormánypárti képviselőket, hogy - és ebből meg is valósul valami, mert úgy tudunk egyről a kettőre lépni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borenszki képviselő úr!
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Méltányolva mindazt, amit az elnök úr a bevezetőben elmondott, megerősíteni szeretném a javaslat 3/a pontját. Nem tudom, hogy volt-e olyan szándék, hogy ez egyfajta fontossági sorrend-e, de a magam részéről akár ezt is el tudom fogadni, merthogy az a) pontban az oktatás-képzés területén a fogyasztóvédelmi ismeretek beillesztéséről van szó a nemzeti alaptantervbe, pedagógusképzés, -továbbképzésről. Nem biztos, hogy ezzel a pedagógus szakma képviselői is teljes mértékben azonosulni tudnak, de azt gondolom, és ezért is erősítem meg ezt a dolgot a véleményemmel, hogy az életre kell többek között tanítani a gyerekeket, a felnövekvő nemzedéket, merthogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok feltételeznek egy körültekintő, megfelelően informált fogyasztót és ennek megfelelő fogyasztói döntéshozót, aki a rendelkezésére álló információk alapján megfelelően és célszerűen képes dönteni. Tehát így hozza meg a döntését. Ez a feltétel a leggyengébb láncszeme ma Magyarországon, de talán a világ más részein is a fogyasztóvédelemnek. Triviálisnak tűnhet, hogy ezt meg kell taníttatni a polgárokkal, merthogy a szülői ház nem igazán ad olyan mintákat, ami követendő példa lehet. Számtalan olyan eseményről - a munkánk során - értesülhessünk, hogy ennek a nem kellő informált döntéshozatalnak a következményei tragikusak tudnak lenni.
Meg kell tehát véleményem szerint tanítani erre a fogyasztói döntéshozatalra mindenkit annak érdekében, hogy a vásárlás, a szerződéskötés korrekten történjen. Például a pénzügyi szolgáltatók milyen nagy bajban vannak, amikor hiteles és jó tájékoztatót kell adni az adott termékükről. Biztos, hogy nem eleve elrendelt gonoszként kell őket kezelni, amikor olyan bikkfanyelven fogalmaznak, ahogyan, mert egyrészt valamilyen szintre le kéne "butítani" az ő tájékoztatásukat, másrészt pedig meg kell felelni azoknak a törvényi kitételeknek is, amit mondjuk egy pénzügyi reklámban érvényesíteni kell. Tehát mindkét félnek kell csiszolódni és azt hiszem, hogy most a nagyobb hiányérzetünk ott lehet, hogy a fogyasztóknak nincs meg az az ismeretük, ami egy jó és helyes döntés meghozatalához szükséges. Úgyhogy többszörösen aláhúznám ezt a feladatot. Ha és amennyiben falakba ütközünk, akkor szerintem közösen emellett határozottan ki kell, hogy álljunk, még ha a pedagógustársadalom ellenszenvét ki is vívjuk ezzel a döntésünkkel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Abszolút egyetértünk és pont ezért is mondtam, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a kormány is lépéseket tegyen ez ügyben. Mi pont Arató Gergellyel vettük fel a kapcsolatot pont az oktatással kapcsolatban, hogy a nemzeti alaptantervben benne van a fogyasztóvédelem oktatásának lehetősége, viszont a kerettantervekben nem köteles átvenni. Akkor javasoltuk, hogy évente legalább két osztályfőnöki órán már általános iskolában a tudatos vásárlók kinevelését megcélzó órákat tartsanak. Ebben teljesen egyetértek a FEOSZ-szal, hiszen ezek a pontok, mert nemcsak jogai vannak a fogyasztónak, hanem kötelezettségei is és sajnos ez is elakadt. Ebben is kérem majd a bizottságot közösen, hogy ismét forduljunk az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz és kérjük meg őket, hogy pontosan annak érdekében, hogy a következő generáció kicsit tudatosabban vásároljon vagy hitelt vegyen fel vagy tudatosabban kezelje a mindennapi életben ezeket a kérdéseket, már az általános iskolától kezdve ezek legyenek meg. Köszönöm.
ELNÖK: Egyetlen egy közbevetés és nem elébe vágva a következő napirendnek, de a munkatervben szerepel a fogyasztóvédelmi oktatást áttekintése. Azt gondolom, hogy ha az elfogadásra kerül, nem zsarolásképpen mondom a bizottság felszólaló tagjainak, hogy támogassák a munkatervet, de ha az elfogadásra kerül, a közeljövőben ezt a témát alaposan körbejárjuk. És egyébként, ha sűrűek azok a tapasztalatok, amit például az alelnök mondott, akkor nyilvánvalóan ezt a bizottság nem fogja szó nélkül hagyni. Képviselő asszony!
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Én a 2. pont a) pontjával kapcsolatban szeretnék egy gondolatot ismételten elmondani. Amikor a kereskedelem és vendéglátás kapcsán áttekintettük a fogyasztóvédelmi jogokat és lehetőségeket, akkor többen elmondták és ezzel nagyon tudok azonosulni, hogy a bírságolásnál legyünk tekintettel arra, hogy egy kistelepülésen, ahol egy szatócsboltban, bocsánat a kifejezésért, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy minden kapható és az egyedüli ellátóhelye annak a településnek, ott egy 200 ezer forintos bírság tönkre teheti a teljes vállalkozást és egyszerűen ellehetetleníti annak a településnek az ellátását, míg egy multinacionális cégnél egy csepp a tengerben. Tehát akkor, amikor azt írjuk, hogy szükséges a bírságolás rendszerének egységesítése és visszatartó erejének növelése, lehet, hogy elérjük a célt, a visszatartó erőt, de nem vagyok ebben biztos, egyfajta differenciálást mindenképpen javasolnék, mert nem szeretném, hogy ha ezek a kistelepülések emiatt még további hátrányos helyzetbe kerülnének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Jó-e az, ha azt mondom a képviselő asszonynak, hogy egyébként, amikor aztán jön a fogyasztóvédelmi törvény módosítása - mert az első, az egyik legfontosabb része a mi javaslatunknak, - akkor gyorsan fogjunk hozzá a törvény módosításához? Tehát ez egy lényeges dolog. Akkor én azt gondolom, majd jól el lehet vitatkozni akár az illetékes bizottságokban, akár itt, akár a parlament plenáris ülésén, hogy mondjuk például a bírságolási gyakorlatban lehet-e több méltányossági alapelvet megjelentetni, lehet-e egyéb szempontokat érvényesíteni. Amivel kapcsolatban én most azért nem nyitnám ki a vitát és ezt nagyon szeretném, ha elfogadná tőlem a képviselő asszony, mert több szempontja van ennek a vitának. Az egyik az, hogy mennyire lehet szubjektív vagy majdnem szubjektív elemeket bevinni a bírságolási gyakorlatba. Célszerű-e olyan helyzetet teremteni, ami a bírságoló számára túl nagy mozgásteret enged a bírság kiszabásának a mértékébe, és én most nem a szervezetre, hatóságra gondolok, hanem esetleg a végrehajtó effektív személyre. Akkor ugye belép a versenysemlegesség problémája a történetnek. Tehát sokfajta szempontból meg lehet ezt közelíteni anélkül, hogy álláspontot foglalnék el bármelyik szempont mellett vagy ellen. Ebben most nem akarnék vitát nyitni.
Inkább arról szeretném a képviselő asszonyt meggyőzni, hogy itt egy irányt fogalmazunk meg, és egyébként amikor ennek effektív szabályozásmódosításbeli konzekvenciája van, akkor ezeken az egyébként nagyon-nagyon fontos részletein el tudunk vitatkozni. De Józsa képviselő úrnak még megadom a szót.
Majd szeretném viszont az állandó tanácskozási jogú részvevőinknek is megadni a szót, mert azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, amiben nekik is kell, hogy legyen véleményük. Legyen úgy, hogy Józsa képviselő úr, aztán Gógl képviselő úr, képviselő asszony addig mérlegeli, amiket én beszéltem és utána adunk szót a tanácskozási jogú meghívottaknak.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm elnök úr. Összességében én is támogatnám ezt a határozati javaslatot, a 2/a ponthoz - figyelembe véve az elnök úr tartalmi kiegészítését - egyetlen szócserét javasolnék. Az egységesítés szó a továbbfejlesztésre kerüljön kicserélésre. Ugyanis tartalmilag azt kell tenni, amit az elnök úr mondott, és az, hogy ennek a milyensége egységesítés lesz, differenciálás lesz, uniós jogharmonizáció lesz-e, ez a továbbfejlesztésbe mind belefér. Tehát ezt az egy szócserét szeretném csak javasolni.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. A lehetőségeinkhez képest ez egy maximálisan jó anyag. Igazán azt kell mondanom, hogy annak is örülök, hogy van további léte ennek a bizottságnak. Teljesen egyetértek azzal, ami először elhangzott, hogy a fogyasztót kell felkészíteni, mert egy felkészült fogyasztó tudja érvényesíteni a jogai. Ehhez lenne egy javaslatom is, mert hiszen egyszer van az oktatás-képzés köre, ez nyilvánvaló, hogy ez az alap. De döntő szerepe van a 4/a pontban meghatározott médiának is. És ide lenne módosító javaslatom. Mert a közszolgálati média elég szűk, mert idetehetjük a közfinanszírozott, részben tudományos folyóiratokat, és a televíziónak és a rádiónak van talán konkrétan közszolgálati része. Én kihagynám a közszolgálatiságot, mert a médiának egészében van szerepe és betennék egy kiegészítést, azaz úgy szólna ez a javaslat, hogy a média szerepének növelése a hiteles tájékoztatásban és a tudatos fogyasztóvá nevelésben. Mert a hiteles tájékoztatás egy korlátot is jelentene. A jogászok ismerik a bűnös feldicsérést. Én ezt betenném, mert ez legyen szempontja a média tevékenységének és ne csak a közszolgálati média tevékenységének. Ez lenne az egyik javaslatom szövegszerűen.
A másik, csatlakozva itt a két előző hozzászóláshoz, én is úgy érzem, hogy a bírságolási rendszer és itt vitassuk meg, melyik a jobb, kihagyni-e vagy esetleg betenni valamit, mert én ezt úgy módosítanám, hogy szükséges a bírságolás rendszerszemléletének egységesítése és visszatartó erejének növelése. Ha a szemlétet ide betesszük, akkor ez összetettebb, mert ez lehetővé tesz formai, tartalmi, minősítési, tárgyi lehetőséget, és megadja azt, amiért - gondolom - képviselőtársaim is igénylik ezt, tehát, ha a szemléletet változtatjuk, akkor nyilván abban benne van az, hogy egy multi céget és egy helyi kis céget milyen szemlélettel bírságolunk.
A harmadik, amiért szót kértem, hogy az egész anyag kitűnő, tényleg azt mondom, hogy a lehetőségekhez képest a legjobb. Egy olyan van a fogyasztóvédelemben és az egész előrendszerben, nem foglakozunk az áru - most idézőjelben mondom az árut - előállításakor és gyártásakor meglévő anomáliákkal. Mert van, ahol itt kapcsolódik már a fogyasztás a környezetvédelemhez és a felhasznált anyagokhoz, melléktermékekhez, egyebekhez. Valahol ez az a terület, ahol például olyan játékgyártás folyhat, ami a gyerekeknek káros. Tehát semmi szövegszerű javaslatom nincsen, csak egy ajánlás, mivel az áru tárolásával, forgalmazásával, mindenfélével foglalkozunk, de magával az előállítással nem. És itt az előző pontban éppen egy előállítási fogyasztóvédelmi szempontra hívta fel a figyelmet a képviselő asszony. Tehát a gyártás-előállítás rendszerének a fogyasztóvédelmi szempontjait is át kellene egyszer gondolnunk. Ez a két szövegszerű javaslatom lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megoldás lehet-e, hogy ha úgy néz ki - mert a képviselő úr két dologról beszélt -, hogy szükséges a bírságolás rendszerének továbbfejlesztése, egységesebb szemléletének kialakítása és visszatartó erejének növelése? Ez elfogadható-e Józsa képviselő úrnak? (dr. Józsa István: Igen.) A médiajavaslatnál pedig elmaradna a közszolgálati szó és innen fogva általánosan a médiára vonatkozna. És a hitelesség is benne lenne.
A meghívott tanácskozási jogú vendégeimet kérdezem most.
Tanácskozási jogú vendégek hozzászólásai
GARAI ISTVÁN (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Köszönöm szépen. Szeretném jelezni, hogy 2004-ben az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület indította el ezt az akciót, aminek végeredményeként a XVII. kerületi önkormányzat egy vizsgálatot is megrendelt, amiben a hatóságok és a civil szervezet is részt vett, amennyiben a bizottság a részletes javaslatok kidolgozásához ezt az anyagot fel kívánja használni, akkor a XVII. kerületi önkormányzat - gondolom - minden további nélkül rendelkezésre bocsátja. Ennek két apró olyan pontja volt, ami jól hasznosítható lenne. Az egyik az, amikor jelezték, hogy az apró kisiskolákban gazdaságossági okok miatt a tejüzemek nem szállítanak ki, mert nekik ez nem éri meg, így a gyerekek tej nélkül maradnak, a másik dolog pedig a kisiskoláknak a hűtőszekrénynélkülisége is gátja lehet például a tejforgalmazásnak. Ennyit az első témához.
ELNÖK: Nem látom akadályát, korábbi XVII. kerületi önkormányzati képviselőként, jelenleg XVII. kerületi országgyűlési képviselőként örömmel veszem, hogy ha a bizottság többi tagja is megismeri ezt az anyagot, nemcsak én.
GARAI ISTVÁN (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Nem ismételném meg azokat a dolgokat, amivel végül is a bizottság egyetértett, talán egyetlen dologgal hadd támasszam alá. Ebben a Házban 16 évig nem hangzott el a fogyasztóvédelem annyiszor, ahányszor ma ezen a bizottsági ülésen elhangzott, és ez nekem nagy megnyugvást jelent.
Az oktatás-képzés területén nagyon nehéz lesz előrelépni mindaddig, amíg erre a forrásokat nem teremtjük meg, ti. kár lenne kidobni az eddig meglévő tapasztalatokat. Az egyesületnek tanári kézikönyve, diák munkafüzete, akkreditált képzése - egyébként a FEOSZ-nak is van akkreditált képzése a tanárképzésre - és mindaddig, amíg nem tudunk kellő számú multiplikátort, magyarán pedagógust képezni, addig ez hiú remény, még ha sok pénzünk van rá, akkor is, mert nem lesz, aki oktassa. Tehát én javasolnám hozzátenni a szövegszerű javaslathoz, az a) pontban, a továbbképzés után egy vesszőt és utána: "a meglévő tapasztalatok alapján". Ti. tapasztalatok vannak, ezek lefolyt rendezvények, tanárképzések és még a közeljövőben is sor fog kerülni éppen Csongrád és Békés megyében ilyen akkreditált tanárképzésre.
A b) ponttal kapcsolatosan inkább egy kérdés, az akkreditált fogyasztóvédelmi szakértői intézmény számomra nem világos, hogy mit jelent. Talán erre választ kapok. Mi a célja ennek az intézménynek?
A d) ponttal kapcsolatosan az együttműködési megállapodásoknak vagy megállapodásoknak a gazdálkodó szervezetek és a civil fogyasztóvédelmi szervezetek között akkor van igazán jelentősége, hogy ha nem az elefánt és az egérke "együtt dübörgünk a hídon" történetét idézi ez az együttműködés, hanem egy erős gazdálkodó szervezettel egy erős fogyasztói szervezet áll szemben. Ekkor lehet olyan együttműködést elérni, mint amit - gondolom - megerősít majd harmadik hozzászólóként a Vámos úr, amikor ténylegesen lehet szakmai tapasztalatok alapján kialakítani ilyen működő megállapodásokat.
És ha szabad, a 4-es ponttal kapcsolatosan szólnék még, hiszen abban vagyok leginkább otthon. Kezdeném a c) ponttal, a fogyasztóbarát vállalkozási védjegy kialakításával. Szeretném visszaidézni, hogy a 1982 óta működik a vásárlók kiváló boltja. Mind ez ideig Kazincbarcikán működőképes a dolog, vannak ilyen jellegű tapasztalatok. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a magyar gazdasági kamarák, az Ipari és Kereskedelmi Kamara a békéltetés indításakor a '90-es évek végén már megpróbált egy ilyen védjegyet létrehozni, hogy a békéltető testületek határozatát elfogadó szervezetek kapjanak egy emblémát és ez egyfajta bizalmat növeljen a fogyasztónál, ha látja ezt az emblémát, hogy itt a vita esetén nem lesz különösebben hosszú huzakodás a megoldásban. Szeretném jelezni, hogy Kecskemét városban előkészületben van egy hasonló megállapodás az üzleti élet és az ottani Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület helyi, megyei szervezete között, ha gondolják, akkor ezek a tapasztalatok természetesen rendelkezésre állnak.
Az e) ponttal kapcsolatosan, mint azt már a javaslatunkban is jeleztük, vannak olyan civil szervezeti szolgáltatások, amelyek nem szaggatottan és esetenként jelentkeznek, hanem huzamosan és állandó jelleggel, ezért vetettük fel és vetjük fel minduntalan, hogy ezeknél a folyamatosan működő szolgáltatásoknál, mint a tanácsadás például a normatív támogatás nélkül szaggatottá vagy összecsuklóvá válik ez a szolgáltatás, tehát itt a normativitás szót szeretném, ha a képviselő urak támogatásával be lehetne emelni a szövegbe.
Még egy dolog: amikor a civil támogatás rendszerét kialakítják, akkor gyakorlatilag a mai rendszer szerint a kormányzat képviselői vannak jelen és fejtik ki a nézeteiket. Azok, akik ezt csinálják, azoknak a képviselete nem megoldott, tehát sokkal jobb lenne a rendszer, hogy ha olyasvalakinek a véleménye is elhangozhatna, aki ezt konkrétan csinálja, nemcsak akinek elképzelése van róla.
Végre egy olyan anyagot lát ma a fogyasztóvédelemmel évtizedek óta foglalkozó személy, amivel szinte maradéktalanul elégedettek vagyunk. Nagyon örülünk, hogy ebben ráadásul úgy tűnik, hogy normálisan a pártok közötti viták nem jelennek meg és egyetértés tapasztalható.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, további jó munkát kívánok.
ELNÖK: Köszönöm szépen Garai úr. Tessék, megadom a szót.
DR. HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Két ponttal kapcsolatban szeretnék egy nagyon rövid észrevételt tenni, ez a 3-as ponton belül a d) és az e) pont.
A d) pont az etikai kódexekkel kapcsolatos javaslatot tartalmazza. Itt el szeretném mondani, hogy a kereskedelmi törvény preambuluma már önmagában célul tűzi ki és üdvözli a kereskedők felé azt a szándékot, hogy ha ők egyfajta etikai kódexet, egy magatartási kódexet hoznak létre, amely egyfajta önszabályozás. Tehát magukra nézve kötelezőnek ismerik el ezeket a szabályokat, s jelen pillanatban a kereskedelmi törvény kiemeli a jelentős piaci erővel foglalkozó kereskedőket - mondhatom így - akikkel kapcsolatban egy speciális szabályt tartalmaz. Azonban fel szeretném hívni a figyelmet, hogy jelen pillanatban folyik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelvnek az átvétele, amely hamarosan az Országgyűlés elé fog - reményeink szerint - kerülni és ez is kifejezetten a kereskedő és a fogyasztó viszonyában fog etikai kódexre, magatartási kódexre, annak felelősségi rendjére előírásokat tartalmazni.
Tehát nem nagyon látjuk így most előzetesen indokoltnak a d) pontnál, hogy a kereskedelmi törvénynek a szabályai legyenek e tekintetben fogyasztói viszonylatban kiterjesztve, mert az irányelv átvételét szolgáló törvény fog a kereskedő és a fogyasztó viszonyára vonatkozni. Tehát én azt gondolom, hogy itt lehet, hogy pontosítani lehetne magát a problémát esetleg és akkor arra lesz majd egyfajta jogszabályi elképzelés vagy válasz a közeljövőben. Köszönöm szépen. Az e) ponttal kapcsolatban a kötelező alkatrészellátás problémájával kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy ez a korábbi, 78-as belkereskedelmi törvényben volt benne, majd a 2005-ös törvényalkotás során került ki. Alapvetően arra hivatkozva - és jelen pillanatban is ez az álláspontunk - hogy maga a verseny az, ami egyrészt meghatározza mind a gyártók, mind a forgalmazók fogyasztók felé folytatott versenyhelyzetét. Azt gondoljuk, hogy nagyon nehéz lenne egy listát adott esetben összeállítani, meghatározott termékekkel kiválasztani esetleg tartós fogyasztási cikkeket, amelyeknél egy ilyen alkatrész-ellátás kötelezővé tétele indokolt lehetne, mert úgy gondoljuk, hogy árfelhajtó hatása biztos, hogy lenne, és felhívnánk a figyelmet, hogy az unióban sincsen ilyen szabályozás, illetve maguk az uniós irányelvek által meghatározott szavatossági jogok azért az elmúlt időszakban jelentősen növelték akár a csere vagy az alkatrész-problémával kapcsolatos fogyasztói igények érvényesítését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Osztályvezető asszony, az első felvetése - azt gondolom -, hogy talán akceptálható is lehet. A második kapcsán azért szabad legyen megjegyeznem, hogy itt például ez az a törvény, ahol mondjuk ilyen "törekednie kell rá" típusú megfogalmazások szerepelnek. Az elmúlt lassan egyéves munkánk egyébként szolgáltató és fogyasztó részéről számunkra azt bizonyítja, hogy ha az általában meghozott törvényeinkben, jogszabályainkban az ilyen típusú megfogalmazásokat sikerül kicserélnünk számon kérhető, jogilag is kezelhető kifejezésekre, akkor ezt mindenki nagyon pozitívan fogadja. Tehát gyakorlatilag ebbe a "törekednie kell rá" kifejezésbe bele van kódolva egy olyan vita a fogyasztó és a szolgáltató között, ahol mi nem vagyunk ott. És ezek a viták nem jól végződnek. Tehát magyarul ez nem tűnik egy nagy volumenű változásnak és egyébként ezt majd Vámos úr el fogja mondani, mert neki össze van gyűjtve egy pár jogszabályban egy ilyen eredetileg szerencsésnek látszó megfogalmazás, ami a gyakorlatban számukra elég sok problémát okoz. Tehát azt gondolom, hogy ezt így kéne látni. Magyarul nem biztos, hogy koncepcionális vitánk van a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal, csak azt szeretnénk, hogy ha az ezen a területen érvényes jogszabályok számon kérhető módon lennének megfogalmazva.
Persze van egy nagyon-nagyon komoly probléma, amiben viszont azt kell látnunk, hogy az uniós csatlakozásunkkal, a fejlett Európához való csatlakozásunkkal tudomásul vettük, hogy az áruk, szolgáltatások szabad áramlásának a lehetőségét biztosítani kell. És az, hogy egyébként mondjuk ilyen '70-80-as évek szigorúságával közelítsük meg a forgalmazót, hogy nyolc évre kell biztosítania a szervizháttért az általa eladott termékre, stb., ezek anakronisztikusnak tűnnek a mai árubőség és a mai gyors árucsere világában.
De azért az nem csoda, hogy a dolgokat a fogyasztóvédelem oldaláról megközelítő emberek pedig rendszeresen beleütköznek abba a helyzetbe, hogy emberek megvesznek dolgokat és egyébként az eladó felelőssége nagyjából ezzel be is fejeződött. Ha az a dolog tíz évig jó, akkor senkit nem érdekel, hogy neki igazából nincs szervizháttere hozzá, meg az alkatrész-utánpótlást nem tudja megvalósítani, sőt igen sok esetben még a cserét sem, hiszen esetleg minden egyszeri szállítmányban behozott árut jól eladott, tehát ennyi. Magyarul, ha nincs baj, akkor ez nem tűnik fel senkinek, de azért elég sokszor baj van ezzel. És itt nehéz közbülső megoldást találni, mert én tudom, hogy a Gazdasági Minisztérium pedig abban a pillanatban, amikor ezeken a szabályozásokon valamilyen szigorító jellegű elképzelést érvényesítene, uniós szabályokba és irányelvekbe ütközik. Mi már ezt is tudjuk, mert nyomozzuk egy ideje. Köszönöm szépen.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Az osztályvezető asszonynak a második megjegyzése nyomta fel egy kicsit a pumpámat, hogy ilyen triviális legyek. Az lehet, hogy az életben sok területen a verseny sok mindent megold és ez logikusnak látszik, hogy majd itt a szolgáltatók versenyeznek. Én most éppen egy kávéfőzővel járom a kálváriámat, a saját tapasztalatomról tudok beszélni, nem egy elméleti megközelítés miatt vagyok most ideges. Magyarországon ez annyira nyilvánvaló, hogy szó sincs itt a verseny pozitív hatásáról, tönkre mennek bizonyos szolgáltatók, marad egy vagy kettő és az azt csinál a vevővel, amit akar. Szó sincs itt versenyhelyzetről ebben az országban.
Szóval én azt gondolom, hogy ha valaki az élet oldaláról és nem európai elvek megközelítésével fog hozzá egy törvényalkotáshoz, akkor itt ezt, hogy a verseny mindenhatósága a mérvadó, ezt egy jó ideig el kell felejteni Kelet-Európának ezen a részén. Lehet, hogy Nyugat-Európában ez egy működő elv, olyan jövedelemviszonyok mellett, hogy ott jószerivel már egyszerhasználatos háztartási berendezések gyártására kerül sor egy abszolút fogyasztói társadalomban, de Magyarországon még úgy gondolom, hogy egy kávéfőzőt, meg egy televíziót is érdemes megjavíttatni, mielőtt kidobja valaki. Tehát más társadalmi viszonyok között kell ezeket az elveket alkalmazni, megítélésem szerint ehhez a magam részéről mereven ragaszkodnék, hogy ezt kategorikusan le kell szabályozni, mert hatalmas károk érik a fogyasztókat a mai Magyarországon ennek hiányában. Köszönöm szépen.
VÁMOS GYÖRGY (Országos Kereskedelmi Szövetség): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönjük a lehetőséget. Elárulom, hogy még ma is találkoztam olyan kereskedővel, aki nem hitte el, hogy a mi véleményünket is meghallgatják ez előtt a bizottság előtt, úgyhogy külön köszönjük az együttműködés lehetőségét. A második, hogy nagyon tartalmasnak és nagyon tartalmas munkát tükrözőnek találjuk a bizottság programját is és a beszámolóját is, beleértve az első részt. Tehát mi ehhez észrevételt nem is tennénk, viszont néhány kérdésnél felhívnánk a figyelmet bizonyos hangsúlyokra nagyon röviden.
Az egyik, itt felmerült a bírságolás rendje. Mi szívesebben használnánk azt a kifejezést, hogy vagy a hatósági eljárások rendje - ez így túl általános - vagy az elmarasztalások rendje, mert nem mindig bírságkiszabás kell, hogy legyen a cél. Ha ezt így fogalmaznánk, ez lehet, hogy szerencsésebb lenne, azzal, hogy a kereskedők is nyilván másik oldalról nagyon hiányolják, hogy tudják, mire számítsanak, ha valamilyen vétséget elkövetnek. És itt nagyon fontosnak tartjuk azt a követelményt, hogy az elmarasztalás mindig arányban legyen a cselekmény súlyával akár kis-, akár nagyvállalkozásról van szó.
A második, ami ezzel szorosan összefügg, hogy hangsúlyt adnánk a nyilvánosság szabályainak, ugyanis a fogyasztóvédelmi törvény erre vonatkozó paragrafusának első és második pontjával a gyakorlatban, nem a hibájukból, nem tudnak megbirkózni. Tehát valahol mindenképpen pontosítani kell ezt a paragrafust, mert a gyakorlatban egyáltalán nem működik és inkább csak lejáratja az egész rendszert. A kormány feladataival kapcsolatban, miután úgy fogalmaz a határozati javaslat, hogy a kormány vizsgálja meg, mi egyetlen egy kérdés elől sem akarunk meghátrálni, tehát akár az alkatrészellátásról, akár a javítási határidőről van szó, mi elfogadjuk azt, hogy erről legyen vita, legyen vizsgálat, de azért a gyakorlat oldaláról vannak fenntartásaink a felelősség kérdésében. És itt azt hiszem, a másik oldalról ugyan, de ez egybecseng a képviselő úr kávéfőzőjének a problémájával, hogy azért ne az legyen a végén, hogy korlátlanul minden felelősséget a kereskedő nyakába akarnak majd varrni, mert nyilván mindenért nem tud helytállni azzal az alapvető követelménnyel együtt, amit egyáltalán nem vitatunk, hogy a vásárlóval szemben valóban a kereskedőnek kell helytállni és az is teljesen igaz, hogy az elveken, meg az általános statisztikákon túl nyilván minden vásárlót a saját egyedi problémája érdekel.
És egy utolsó megjegyzés: amikor fogyasztóvédelmi oktatásról beszélünk és azzal fog foglalkozni a tisztelt bizottság, akkor mi javasolnánk hangsúlyozni a kereskedelmi szakképzésnek is a helyzetét, problémáit. Most akarnak megszüntetni nagy múltú iskolákat akkor, amikor a kereskedelem a második legnagyobb foglalkoztató a nemzetgazdaságban. A feldolgozóipart követően mi akár azt is megkockáztatnánk, hogy a bizottság külön foglalkozzon fogyasztóvédelmi oktatással együtt vagy egy napirendben a kereskedelmi szakképzés helyzetével, hiszen a kettő nagyon szorosan összefügg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ez már a következő napirendhez szólt.
DR. KOVÁCS KRISZTINA (FEOSZ): Köszönöm szépen. Mindenekelőtt szeretném mondani, hogy ahogy Alexa elnök úr jelezte, a civil szervezetek néha kritikai hangvétellel éltek az első féléves jelentést illetően, a FEOSZ is kritikai hangvétellel élt, hiszen helyzetjelentésnek tartottuk az első féléves jelentést, viszont most örömmel vettük a konkrét kezdeményezéseket. Reméljük, hogy a további szakaszokba is bevonják nemcsak a bizottsági képviselőket, hanem a civil szervezetek véleményét is a konkrét javaslatok kidolgozásánál.
Ha már az oktatásnál tartottunk és mindenki az oktatást hangsúlyozta, ezzel kapcsolatban azt szeretném kiemelni, hogy jelenleg a fogyasztóvédelmi oktatás Magyarországon ad hoc jelleggel működik, tehát elsődlegesen itt a fogyasztóvédelmi oktatóknak a helyretételét - bocsánat a szóért - kellene megoldani, azt kellene tisztázni, hogy a fogyasztóvédelmi ismereteket kik azok, akik oktathatják és milyen keretek között. Az akkreditált fogyasztóvédelmi szakértői intézmény bevezetésével természetesen egyetértünk, hiszen (Elnök: Az önök javaslata. Válaszolja is mindjárt meg Garai úrnak, hogy mit jelent ez.) a szakértői vélemény nem kötelező, emiatt a hozzánk érkezett válaszok is egyértelműen azt mutatják, hogy a szakértői vélemény helyzetét a fogyasztó számára is egyértelművé kell tenni. Ami a jogszabály-módosítási javaslatokat illeti a javaslatokban, ez egy jó alkalom lenne arra, hogy akkor már minden jogszabályi hézag megoldásra kerüljön. Tehát az alkatrész-ellátással kapcsolatos jogszabályt is szükségesnek tartjuk bevezetni, hiszen jelen pillanatban nincs megoldva a szavatossági idő eltelte után egy-egy terméknek a sorsa. A 151/2003-as kormányrendelettel kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy a három napot hat napra kívánják megemelni a csereigény-érvényesítési lehetőségnél. Itt csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy munkanapról van szó és itt a hat munkanapot kérjük bevezetni, hiszen ez a gyakorlatban nagyon sokszor gondot jelent. Tehát hat munkanap legyen a csereigény érvényesítésének határideje. Mindemellett nem egyértelmű a szabályozás abban a tekintetben sem, hogy hányszori javítás után kell a cserét felajánlania a vállalkozónak, illetve hányszori csere után van elállásnak helye. Ez nap mint nap a fogyasztói problémákban előfordul, hányadszori javítás után kénytelen a vállalkozó kicserélni a terméket vagy hol van az a határ, amikor már vételár visszafizetésének van a helye. Itt konkrétan meg kellene határozni, mert ezek jelentik a legnagyobb problémát a gyakorlatban.
A telefonos ügyfélszolgálat esetében, azzal kapcsolatban, hogy az ügyfél számára is elérhetővé váljon a rögzített beszélgetés, ez a bizonyítás szempontjából természetesen sokat fog lendíteni a dolgon. Viszont azt azért hozzátenném, hogy az ügyfélszolgálatok többsége nem működik, tehát zenehallgatással találkozhatunk nagyon sok esetben, tehát itt már az alapokat kéne egy kicsit szabályozni.
A civil almanachról nem tudjuk igazából, hogy hogyan fog működni. Azt azért szeretnénk tudni, hogy milyen formában fog ez működni, igazából ki lesz a felelős ennek a működéséért, illetve hogy egyáltalán mi adta ennek az ötletét. És miért pont almanach elnevezéssel, ezt még azért szeretnénk tudni.
A fogyasztóvédelmi vállalkozó védjegy kritériumának megfogalmazására szeretném felhívni a figyelmet, mert ha ez bevezetésre kerül, a kritériumokat egyértelműen tisztázni kell, mert ez a gyakorlatban majd gondot fog jelenteni.
A feketegazdasággal kapcsolatos kormányzati intézkedéseknél pedig egyértelműen az üzlet bezárását mint szankciót gyakoribbá kell tenni és akkor biztos, hogy meglesz az elrettentő hatása a jövőben a vállalkozók számára.
Ami a pályázati rendszert illeti, előrelépést ténylegesen látunk mint civil szervezet, most már a kiírásban, illetve a folyósításban is történtek előrelépések itt az időbeli korlátokra gondolok elsődlegesen. De még ott, hogy kiszámítható legyen ez a pályázati rendszer, hogy tudjuk, hogy mikor mit kapunk és mivel gazdálkodhatunk és hogyan működhetünk, itt azért még vannak szabályozási gondok.
Amit még el szeretnék mondani, az az, hogy természetesen az, hogy más fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok által kiszabott fogyasztóvédelmi jellegű bírságokból is részesüljenek a szervezetek, ezzel egyetértünk. Itt a 30 százalékos határ, hogy ha lehet, szeretnénk, ha megemelésre kerülne.
Az almanachhal kapcsolatban jeleztem, hogy a fogyasztóvédelmi alapprogramban is hasonlóak lennének a kritikáink. Az alapprogram mint elnevezés azt jelenti, hogy a fogyasztóvédelmi alapokat program formájában lefekteti. Ehhez egy nagyon pontos és precíz, kidolgozott programra van szükség ugyanúgy megjelölve a felelősöket, a konkrét kivitelezésnek a feltételeit.
A békéltető testületek egy állandóan visszatérő téma. Ha már egyszer javaslatok hangzanak el arra, hogy a békéltető testületek jogi szabályozását hogyan kéne rendbe tenni, akkor szeretnénk itt az önálló jogi személyiségük elismerésének kérdését ismételten hangsúlyozni, hiszen független testületként elég erősek a békéltető testületek ennek a pozíciónak az elérésére. Illetve a költségvetéssel kapcsolatban a békéltető testületek számára juttatott költségvetési kereteket egyértelműen le kellene fektetni. Azt figyelembe kell venni, hogy Budapesten a békéltető testületek elé kerülő ügyek száma jóval magasabb, mint a vidéki testületeknél, ezért javasoljuk az ügyszámarányos finanszírozás elvének a bevezetését, és azt, hogy a költségvetési törvényben egyértelműen kerüljön feltüntetésre az véleményünk szerint, hogy melyik testület milyen keretekkel rendelkezhet és milyen keretekkel gazdálkodhat.
Még két dolgot szeretnék hozzátenni, az egyik az lenne, hogy hiányoljuk az átláthatatlan fogyasztóvédelmi rendszer egységesítésére vonatkozó törekvéseket, a fogyasztóvédelmi irányítás egyértelművé tételét. Jelen pillanatban, hogy ha én egy fogyasztói panaszt kapok, körülbelül tíz percem azzal telik el, hogy elmagyarázzam azt, hogy ki vagyok én. Hogy én egy civil szervezetnél ott üldögélek és mit tudok tenni és hova tudom irányítani az ügyfelet. A fogyasztóknak jelentős százaléka nem tudja azt, hogy ma Magyarországon fogyasztóvédelemmel ki és hogyan foglalkozik. Azt meg pláne nem tudják, hogy milyen kevés a fogyasztóvédelemben jártas és ezzel foglalkozó szakemberek száma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az aktivitását. Amit most utoljára mondott nyolc mondatot, megmagyarázza, hogy miért volna szükséges a fogyasztóvédelmi civil almanach. Ugyanis én meg arra gondoltam, hogy ahhoz, hogy ezt a nem tudást tudássá változtassuk, amikor már igen örvendetesen eljutottunk abba a helyzetbe, hogy több országos lefedettségű civil szervezetünk van - sőt kialakultak néhány szakterületet elég jól képviselő és átfogó szervezetek - célszerű lenne, ha ezeknek lenne plusz propagandájuk. Ez nem egyszerűen a saját maguk hirdetési képességén múlna, hanem lenne egy viszonylag sűrű, évente, kétévente frissített anyag, ami, ha egy honlap, akkor akár azonnali frissítésű, ha egy könyv, akkor egy picit lassúbb, amiben mondjuk például a maguk szervezetének összes lehetősége, szakmai kapacitása, milyen ügyeket vállalnak fel, hol, benne van és maguknak ez egy fillérjébe nem kerül. Tehát ez lenne a civil fogyasztóvédelmi almanach. A másik, amit szeretnék mondani és ezt a további hozzászólók kedvéért is mondom, hogy szeretném, ha jobban éreznénk, hogy mi az, ami a mi bizottságunknak egy határozat összeállításakor dolga, mert hogy egyébként részletekbe nagyon belemenni nem dolga. Az például dolga, hogy ebben a határozati javaslatban talán nem is egyszer szerepel az, hogy a fogyasztóvédelmi törvény változtatásakor a civil és szakmai szervezetekkel együttműködésbe kerüljön ez a törvényi változtatás. Magyarul, ha elindul ez a munka, akkor - amit ön itt most elmondott és amit az önök szervezete jelentős részben nagyon következetesen már mond egy ideje - kell ezeket elővenni. Örülök, hogy ha itt is elhangzik, de alapvetően ezek a határozatban egy az egyben műfaji korlátok miatt nem tudnak megjelenni.
Tehát itt igazából mi azt szeretnénk, hogy egy olyan munka induljon el a kormányzat részéről, amelyik egyébként figyelemmel van azokra a tapasztalatokra is, amiket mi szereztünk az elmúlt egy évben és mi szereztük azt a tapasztalatot, hogy van a civil szervezetek részéről elégedetlenség abban a tekintetben, hogy az ő javaslataik milyen mélységben tudnak megjelenni a kormányzati jogszabályalkotásban. És ezzel a mi mostani dolgunk tulajdonképpen be is fejeződött. Abba már nem kell feltétlenül belemennünk, hogy ezt is, meg ezt is, meg emezt is vagy éppen itt megvitatni, hogy melyik jogszabályi javaslatot támogatjuk mi most személy szerint a határozat kapcsán vagy melyiket nem. Jó ez így? (Nincs ellenvetés.) Parancsoljon!
DEÁK FERENC (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Két számomra fontosnak tűnő megjegyzésem, észrevételem lenne az anyaghoz kapcsolódóan és köszönöm az elnök úrnak az iránymutatását, hogy csak a lényegre szorítkozzunk az elkövetkezőkben. Tehát én is megpróbálok e szerint hozzászólni.
A nyilvánosság ereje valóban egy hihetetlen nagy visszatartó erő azok számára, akik nem jogkövető magatartást végeznek bármely piacon. Én azt gondolom, hogy a bizottság megfontolhatná azt, hogy az adatvédelmi szempontokkal koherens megoldást találjon arra, hogy hogyan lehet közérdekű adatokat nyilvánosságra hozni. Ez számunkra is sok esetben problémát okoz, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium alá tartozó hatóságok esetében is, de úgy gondolom és úgy hallom, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság részére is problémát szokott okozni a közérdekű adatok nyilvánosságra hozása. Melyek ezek, az eljárás mely szakaszában kell ezeket nyilvánosságra hozni? Tehát mindenképpen célszerűen érzem, hogy erre is térjen ki az anyag.
A másik lényegesnek tűnő rész a szememben az, hogy a 2/b. pontban arról beszél a szöveg, hogy a fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok által kiszabott fogyasztóvédelmi jellegű bírságokból részesüljenek a civil szervezetek. Nagyon fontos a civil szervezeteknek a támogatása. És elengedhetetlen ezeknek a működése a magyar piacon. Én azt gondolom, hogy az egyes tárcák a saját statútumuk alapján igyekeznek ellátni azokat a feladatokat, amelyek elsődlegesen az ő feladatkörükbe vannak sorolva és nyilvánvalóan a bírságbevételeket is ezekre, ezeknek a megoldására fordítják. Nyilvánvalóan elsődlegesen a fogyasztóvédelemért felelős szaktárcának a költségvetésébe befolyó bírságok azok, amelyek erre fordíthatók, illetve az anyagban később látható, hogy különféle pályázati lehetőségekről is szó van. Tehát kétpillérű támogatást lehetne javasolni a civil szervezetek számára. Egyrészt a fogyasztóvédelemért felelős tárca keretében, másrészt pályázatok útján, amit az arra érdemes szervezetek nyerhetnének el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most összegyűjtenénk a további hozzászólásokat.
BÁNYAI PÉTER (Társadalmi Konföderáció): Köszönöm szépen. A panaszfal.hu program igazgatója vagyok. Ez egy fogyasztóvédelmi honlap. Én most az elnök úr tanácsára a felírt dolgaimat elteszem arra az időre, amikor véleményt mondhatunk. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy 18 éve, mióta én itt civil szervezettel foglalkozom, nem volt még olyan anyag, nem láttam még olyan anyagot, amiben annyira megfogadták volna a civilek óhajait, sóhajait, mint ez az előterjesztés. Úgyhogy köszönöm ezt, mert tényleg, ez a bizottság nemcsak példamutatóan működik és - elnézést, hogy kívülről ilyeneket mondok -, de nagyon odafigyel a civilekre. (Elnök: Gyarló emberekként nagyon jólesik nekünk ez a hozzászólás, Bányai úr.) Én általában szidni szoktalak benneteket, elnézést, de ez nekem nagyon tetszik és a kollégáim is azt mondták, hogy igen, ilyet kéne sokat előterjeszteni, nem lenne annyi vita talán.
A GKM-től a hölgy a versenyről szólt és teljes mértékben a képviselő úrral tudok egyetérteni: nincs verseny. Most ilyen próbaeljárásokat csinálunk azért, mert a szolgáltatók a kiszolgálás helyett kiszolgáltatottá teszik a vásárlókat, fogyasztókat. Az eljárásrendjük olyan - és itt most folytathatnám azzal, hogy telefonos ügyintézés és tánc - nem lehet eljutni odáig. Nincs olyan rendszer, tessék felhívni a Tesco-t, egyetlen mobiltelefonszám van a telefonkönyvben és ott levágják a telefont, hogy nem Tesco. Nem intézik el a panaszokat, hiába írunk be a vásárlók könyvébe, ő megteheti, mert ő az a nagykereskedő, ami bármit megtehet. És verseny legfeljebb abban van, hogy ki tud többet elvinni tőlünk.
Többször volt szó a békéltető testületekről. A békéltető testületek mindaddig, amíg nem kapnak karmokat, nem sokat érnek. Egy próbaüggyel eljutottunk decemberben a békéltető testülethez, a partner, akit békéltetni kellett volna velünk, megírta, hogy őt nem érdekli ez az egész dolog és nincs lehetőség arra, hogy leültessük mediálni. Tehát karmokat kéne a békéltető testületnek adni és utána akkor lehetne jogi személy, meg minden.
Amit hiányolok: nem esik szó a hivatalok, a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hivatalok kapcsolatáról és egy régi vesszőparipám: a civil szervezetek hálózatszerű működéséről. Tehát ahhoz, hogy a fogyasztókat jól ki tudjuk szolgálni, az állampolgárokat jól ki tudjuk szolgálni, ahhoz egy rendszerben kellene működtetni a fogyasztóvédelmi szervezeteket. És egy kicsit a hatóságokat is. Mert a hatóság, ha nem válaszol 30-40-50 napig a levelünkre, amibe a vásárlók könyvének a lapját küldtük el, akkor a hatóság és a civil szervezetek között is lehetne talán javítani valamivel a kapcsolatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth úr!
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Mint a fogyasztóvédelemért felelős szaktárca képviselője, természetesen az elnök úrral már egyeztettük ezeket a javaslatokat és már több alkalommal beszéltünk ezekről a fogyasztóvédelmi igényekről és külön örülök annak, hogy ez nagyon jól összecseng a harmadik középtávú fogyasztóvédelmi politikával és a kormányzati szándékokkal. Én sem szeretnék részletesen belemenni az egyes határozati javaslatokba, hiszen akkor napokat is itt ülhetnénk. A bírságolás rendszerének a módosítása jelenleg is folyamatban van és itt a kormányzati szándék és a bizottság álláspontja teljesen összecseng és valóban egy más szemléletű rendszer kerül majd kialakításra, amely ezeket az igényeket és megfogalmazásokat szolgálni tudja majd a jövőben. Az oktatás terén egy olyan kiegészítéssel élnék, amit Garai úr felvetett, hogy tegyük még azt hozzá, hogy megfelelő források biztosításával, mert ezek a célok valóban olyan forrásokat igényelnek, amelyek jelenleg nem állnak rendelkezésre a fogyasztóvédelmi forrásokban és itt szeretném a bizottság támogatását kérni abban, hogy a nemzeti fejlesztési terv keretében megfogalmazott fogyasztóvédelmi konstrukció végre elindulhasson. Elég nagy csúszásban van, már tavaly ki kellett volna írnunk, de sajnos az ezt irányító hatóság itt egy jó féléves késlekedésben van. Tehát nagyon sokat segítene, ha valamilyen módon előrehaladna ez az ügy, mert abban a fogyasztóvédelmi konstrukcióban elhelyeztünk az oktatással kapcsolatban különböző célokat és ott a szükséges források egy része rendelkezésre állna. A civilekkel kapcsolatban csak azt szeretném jelezni, hogy én is jónak tartanám, hogy ha lenne normatív szintű támogatás bizonyos civil tevékenységek esetén, de a Pénzügyminisztérium küszöbén mindig megakadt ez a folyamat. Ez valóban egy jogos igény és egy kiszámíthatóbb rendszert tenne lehetővé, de jelenleg ezt a normatív támogatás szót a Pénzügyminisztérium nem igazából szereti és ebben a tárcánk támogatást ad ilyen szempontból, tehát ezt mi is így látjuk, csak jelzem előre, hogy manapság igazából visszaszűkülőben van ez a fajta normatív támogatási rendszer. Mi természetesen arra törekszünk, hogy bizonyos tevékenységek esetében próbáljunk egy kvázi normatív támogatást beindítani a civil szervezetek támogatásánál. Ezek voltak, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lezárom a vitát. Szeretnék egy-két dologra reagálni, a javaslattal haladok, nem feltétlenül a javaslattevő sorrendjében. Azt gondolom, hogy a bírságolással kapcsolatos részben szerepeltetni az elmarasztalások rendjét, tehát beszúrni, hogy "bírság és elmarasztalások rendje", ez teljesen rendben van. A nyilvánosság szabályainak pontosítására abban a folyamatban, amit itt javaslunk elindítani, abban lesz mód. Egyébként saját erőből is megtehetnénk azt, hogy mondjuk szeptember magasságában szentelünk ennek egy napirendet, hogy mik ennek a tapasztalatai. Akkor már több hónap lesz, jó ez így, szigorítást javaslunk, mást javaslunk, akkor szerintem azzal mi is foglalkozhatnánk külön, ha ez így kielégítő.
Az oktatás-képzés területén két javaslat is elhangzott. A meglévő tapasztalatokra utalt Garai úr, hogy ezek kerüljenek be. A másik, hogy ehhez forrásokat biztosítva. Ezt beépíteném ebbe a mondatba, ezt előterjesztőként el tudtam fogadni.
A kereskedelemről szóló törvény dolgában inkább visszakérdezek, hogy nagyon fáj, ha ez így marad. Mert nem véletlenül írtam be ezt a dolgot. Az etikai kódex úgy, ahogy van, nem működik. Mondjuk én szívesen bővíteném. De ne ilyen egyszerű polémia módjára folytassuk a bizottsági ülést.
Viszont az osztályvezető asszonynak feltettem egy kérdést.
DR. HEGEDŰS MÁRTA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A hatállyal kapcsolatban van problémánk, az új törvénytervezet fog foglalkozni tárgyát tekintve azokkal a kereskedelmi gyakorlatokkal, amelyeket a kereskedő a fogyasztó felé végez. Tehát azt, amikor szó van az etikai kódexről és magatartási kódexekről, annak felelőséről, hogy hogyan kell majd ezeket létrehozni, deklarálja a törvény. A kereskedelmi törvénynek alapvetően van kihatása és a preambulumában szerepel, de a szabályozását tekintve nem ez a célja. Azt gondolom, hogy ha a probléma vagy a téma aktuális is, az adott esetben lehetne olyan, hogy most nem ennek a törvénynek a megjelölésével, hiszen a tavaszi ülésszakban remélhetőleg elő fog kerülni.
ELNÖK: Optimista módon előterjesztőként úgy, ahogy van a d) pontot el tudom hagyni. Mert egyébként meg képviselőként azt gondolom, hogy ott leszünk annak a törvénynek a tárgyalásánál.
Az e) pont kapcsán nem érzem magam átütő módon meggyőzve, tehát előterjesztőként nem vonnám vissza. A fogyasztóvédelmi civil almanach dolgára talán tudtam válaszolni. Igazából egy plusz szakszerűsítési, népszerűsítési lehetőségre gondolok én itt. Hogy aztán ezt a kormányzat részéről ki adja ki, kinek a dolga, ezzel nem kell nekünk foglalkozni igazából, szerintem az ötletet kell bevinni a rendszerbe.
Normatív dologban engem Horváth úr meggyőzött. Én így, hogy normatív támogatás, nem venném be. Amikor én civil szervezetek támogatási rendszeréről, meg egymásra épültségről beszélek, akkor egyébként meg azt gondolom, hogy ezt a pályázat elnyerése kapcsán megszületett szerződésben szereplő passzusok kell, hogy biztosítsák a civil szervezet számára, és azt gondolom, hogy kellenek olyan pályázatok, amelyeket - ha én elnyerek - nem egy vagy fél évre, hanem legalább mondjuk kettőre képes vagyok annak a tevékenységnek a garantálására. Hiszen nem lehet embert felvenni, meg helyiséget bérelni, meg egyéb ilyenek. Tehát ezt, ha nem haragszik Garai úr, nem fogadnám be.
Talán mindent mondtam. Ha valakinek valami nagy problémája van, jelezze. Ja, Deák úr a közérdekű adatokat mondta. Mondott egy másikat is, azt pedig nem tudom elolvasni, úgy sikerült felírnom.
DEÁK FERENC (Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium): A másik a civil szervezetek támogatása. Más bírságokat is bevonjanak a forrásba.
ELNÖK: Igen, a két pillér. Azt gondolom, a rendszerről szóló vita kapcsán kell megemlíteni. Egyébként meg hogy nézzen ki ez a rendszer és hogy ez az, hogy beleértjük az egészet a 30 százalékba és innentől fogva ezt Kovács Krisztinának mondom, hogy ha egyébként azt sikerül elérni, hogy a máshol beszedett fogyasztóvédelmi bírságok is beleértődjenek ebbe a dologba, akkor már nem biztos, hogy a 30 százalékot emelni kell, mert azért az egy tetemes költségnövekedést eredményezne. Maga a 30 százalék nőne meg rettentően. Az egy más kérdés persze, hogy a felelősségbeli és a szakterületbeli tagoltság miatt ezt ennek a terhére, a konkrét pályázatot mindig ugyanaz a minisztérium írja-e ki. Vagy vannak ebben valamifajta együttműködést kialakító megoldások; megint csak nem itt kell eldönteni. Ezért nem mennék bele ebbe most.
A közérdekű adatok dolgába sem mennék bele. Jól leszórok most minden felvetést, de nem nagyon látom most azt a konkrét passzust, amibe ezt itt jól bele lehet fogalmazni. Egyébként a fogyasztóvédelmi problémát elkövető cég nyilvánosságra hozatalát az adatvédelmi biztos úr annak idején igen örvendetesnek találta. Tehát ez az alapja annak a megváltozott szabálynak, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság közzé tudja tenni a megbírságoltakat. Ebben egyszer van egy előrelépés. Ha ennél nagyobb mélységben kéne az adatvédelembe belemenni, akkor meg én most a határozat kereteit feszegető kérdésnek tartanám ezt, ha nem haragszik. Maradt-e bármi? (Nincs jelentkező.)
Annyit szeretnék mondani, hogy nagyon szépen köszönöm a javaslatokat és nem bírom ki, de a javaslatot elismerő szavakat is nagyon szépen köszönöm. Annál is inkább, mert éreztem azt a hiátust, ami a jelentés beadása után kialakult, mert sok civil szervezet azt gondolta, hogy ezzel a részünkről a dolgot le is zártuk, hogy a diagnózist felállítottuk, de egyébként meg a gyógyításra nem teszünk javaslatokat. A parlamenti menet, meg az itteni játékszabályok így vannak kialakítva.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a felsorolt módosításokkal együtt elfogadják-e a bizottság határozati javaslatait? (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú.
Munkatársunk jelezte, hogy elfogadhatnánk egy olyan javaslatot, hogy már a február 25-i ülésén a parlament vegye napirendre a mi jelentésünket és határozati javaslatunkat. Amit több minden indokolna egyébként. Hadd ne magyarázzam már csak azért is, mert a jelentés októberben készült el. Én sem szeretném, ha nagyon vonszolódna a dolog.
Mi a bizottság tagjainak erről a véleménye, támogatják-e ezt. (Szavazás.) Igen. Köszönöm szépen.
A bizottság 2008. első félévére vonatkozó munkaterve
Azt szeretném mondani, hogy a bizottság munkája az, amiben maradtunk is, a fogyasztók nagy csoportjait elérő szolgáltatók meghallgatása. Nem olvasom fel, ott van előttetek. Én úgy gondolom, hogy egy-két olyan területet próbálunk most júniusig sorba venni, ami igenis a fogyasztók érdeklődésére számot tarthat, ahol azért érzékelünk fogyasztói problémákat. Szeretném elmondani, hogy ennek ellenére elfogadott munkaterv alapján haladnánk, de magamnak is fenntartanám azt a jogot és természetesen a bizottság tagjainak is van ilyen joga, hogy menet közben bővítsük az általunk vállaltakat. Parancsoljon, Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen, hát látszik a cél, hiszen négy nagy téma van, az egyik az energia, a másik az építőipar, a harmadik a bank és a negyedik az oktatás. Úgy látom, hogy a négy nagy téma adott. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérdésem van. Az energiaszféra, ahol a villamos- és földgázszolgáltatók részét is taglaljuk, most történt meg a piacnyitás, most van árváltozás, az átalakulás, tehát kellő tapasztalat nincsen és a szabályozás kialakult. Tehát nem nagyon tudunk egy tényleges gyakorlatot vagy gyakorlatra épített vitát lefolytatni. Én így érzem. Ezek a nagy témák.
A kis témákkal kapcsolatban van egy olyan, az áprilisi második, tehát az építőipar mellett megjelent kis téma, az az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos fogyasztóvédelmi kérdések. Ez van ott témaként, és nekem a javaslatom nagy témaként megfontolásra javasolandó, hogy ha ezt az étrend-kiegészítőt úgy módosítanánk, hogy az egészségre ható termékek fogyasztóvédelme. Idetartozik a gyógyszer, a gyógyszernek nem minősülő termékek, ez az étrend-kiegészítők és az élelmiszerként forgalmazott gyógyszertermékek, a gyógynövények és a gyógyászati segédeszközök. Ha ezt összegezzük, ez olyan hatalmas, összegszerűen a költségvetést terheli durván 400-420 milliárd és ehhez jön még egy közel 300 milliárdos lakossági hozzájárulás. Hatalmas téma. Én nem szűkíteném le erre, és hogy mennyi ellentmondás van, azt bizonyítja az, hogy éppen kaptunk most egy anyagot, ami ezt taglalja. És itt az anomália és a fogyasztókra való káros hatás, ennek a kára, anyagi és egészségkára hatalmas. Nem javaslom az egészségügy mint szolgáltatás vizsgálatát, mert az is olyan, hogy most átalakulóban van, azt valamikor később kellene, de én megfontolnám, hogy egy egészségre ható termékek fogyasztóvédelmi kérdéskörét valahol tavasszal vegyük napirendre, mert valahogy háttérbe szorult.
ELNÖK: Köszönöm.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelettel én pedig azt javasolnám, hogy a márciusi témánk mindenképp maradjon meg, tekintettel arra, hogy a villamos energia piacnyitása elvileg tavaly megtörtént. Néminemű tapasztalat azért ez ügyben már van, de nem feltétlenül a piacnyitáshoz kapcsolódik az, hogy a szolgáltatók a lakossággal kapcsolatban milyen eljárásokat alkalmaznak. Sok szempontból ez független tettől. Olyan olvasata is van, hogy ha egyszer van egy piacnyitás, hozott-e pozitív eredményt egy félév-egy év alatt, vagy nem hozott és miért nem hozott. Ez kifejezetten olyan fogyasztóvédelmi téma, aminek itt helye van. A földgáznak meg épp azért van helye, mert most lesz a parlament előtt a földgáztörvény és elvileg 2008 júliusában lesz piacnyitás. Egy piacnyitás előtti helyzet és egy elvárás, hogy mi az, amit elvárunk változtatást, ha úgyis változtatás van ezen a téren, nagyon helyén van ez a napirendi pont, de én tisztelettel javaslom a megtartását.
Vámos úrnak ne felejtsük el azt a mondatát, hogy a fogyasztóvédelmi oktatásban júniusban a kereskedelmi oktatást is tárgyaljuk meg. Én ezt rendkívül fontosnak tartom, tekintettel arra, hogy a fogyasztásban mindig két szereplő van, egy eladó, meg egy vevő. Összhangban kell lenni a két fél viselkedésének. Az, hogy a két fél viselkedése összhangban legyen, nyilvánvaló, hogy nemcsak az egyik oktatásán, hanem a másikén is múlik. Nagyon izgalmas dolog lesz majd megnézni, hogy a kereskedelmi oktatás jelenleg milyen, hiszen tudjuk, hogy régen nagyon magas színvonalú kereskedelmi oktatás volt Magyarországon. Ne menjünk bele abba a politikába, hogy milyen anomáliákat éltünk meg az utóbbi egy-két évben az oktatásban, de a kereskedelmi oktatás helyzete oly mértékben idetartozik, párhuzamosan a fogyasztóvédelmi oktatással, hogy azt gondolom, hogy ezt szétválasztani nem lehet és nem szabad. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
BORENSZKI ERVIN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azon a véleményen lennék ellentétben többekkel, akik követelik, hogy az eseti bizottság többször is - akár havonta többször is - üljön össze, hogy azt a felvetést, amit a Gógl képviselő úr elmondott, fontoljuk meg, de akképpen, hogy a második féléves üléstervünkbe hangsúlyos témaként vegyük fel és egyetértek azzal, hogy ez az eredeti ülésen maradjon ebben a témában, tehát az energiaszolgáltatás területét én is indokoltnak látom.
DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Én egy kis és egy nagy témával kapcsolatban csak egy kérdést szeretnék intézni az elnök úrhoz. Az építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseinél mit szeretnénk felölelni? Mert fogyasztó a kormány is, amikor megrendel egy-egy nagyobb beruházást, fogyasztó az a magánszemély is, aki éppen egy magánfestőtől rendel meg szolgáltatást, tehát én ezt borzasztó nagy területnek tartom. Jó lenne egy kicsit behatárolni, hogy mivel kívánunk foglalkozni. Nem szeretném, hogy ha teljesen szétesne az egész vagy elvesznénk a részletekben. A másik pedig a májusi téma. Ez a kegyeleti szolgáltatások. Itt viszont pontosan azt szeretném kérni, tekintettel az utóbbi időben megjelent panaszos levelekre és személyes felvetésekre, hogy itt - és bocsánat, nem akarom senkinek az érzelmeit megsérteni - az utóbbi időben elszaporodott altemplomi, templomi és egyéb egyházi temetkezésekkel kapcsolatban rendkívül sok panasz érkezett hozzám. Tehát itt kérem, hogy bővítsük a kört, mert ma már nemcsak önkormányzatok, hanem magánvállalkozások, illetve egyházak is szolgáltatnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai úr!
GARAI ISTVÁN (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Egy nagyon rövid javaslatot tennék, a villamos és a gáz mind az energiáról szól. Egyre erősebb és hangsúlyosabb a távfűtéssel összefüggő problémák köre. Javasolnám megfontolni a bizottság tagjainak, hogy miután ez mindez hőenergiával összefüggő dolog, esetleg vegyék fel napirendre ezt a dolgot. Ha nem, akkor viszont javasolnám a második félévi napirendben a közüzemi szolgáltatások témakörben a víz-, csatorna-, szemétszállítás, távfűtés-témakört, mert ezek gondot okoznak a fogyasztóknak.
ELNÖK: Jó. Ha megengedik, lezárom a hozzászólások lehetőségét. Január-februárról nincs vita, mert azzal megvagyunk. Azt szeretném mondani, hogy nem szívesen változtatnék a márciusi javaslaton - és tessenek mindent elolvasni a leírt mondatokban -, de számlázási, ügyfélszolgálati gyakorlat. És nem fogom Molnár úrba belefojtani a szót, amikor egyébként a piacliberalizációról ki fogja fejteni a véleményét, negatív véleményét, ez egyébként borítékolható, de alapvetően azt gondolom, hogy erről az oldalról kell majd a témát megközelíteni. És ahhoz szerintem időben vagyunk. Tehát ilyen értelemben szerintem a március rendben van.
A távfűtés, egyéb, közszolgáltatások. Vannak terveim a második félévre. Tehát igazából egy kis kulisszatitkot hadd áruljak el. Van abban bennem lelkiismeret-furdalás, hogy tavaly áprilistól szeptember végéig milyen tempóba kényszerítettem a bizottságunkat, tehát ezért aztán áldozatokat kellett hoznom a napirend összeállításánál. Nem akarom, hogy kéthetente, meg hetente ülésezzünk, mint ahogy ez előfordult. Tartalmi okokból sem akarom, azt szeretném, hogy ha minden ülésünket megfelelően elő tudnánk készíteni, az összes érintett ott lenne, akár hatóság, kormányzati szerv vagy éppen szolgáltató és egyébként olyan anyagok készülhetnének, amelyek alapján a bizottság akár újabb állásfoglalásokat tud elfogadni bizonyos esetekben. Ezért nekem is van még 8-10 hasonló témám, de azt gondolom, hogy az év második felére is kell hagyni valamit, ezért én most nem fogadnám be sem a távfűtést, se az egyéb közszolgáltatásokat, viszont azt megígérem, hogy a következő munkaterv-javaslatomban ezek benne lesznek.
Természetesen az egyénieknek nyújtott építőipari szolgáltatásokról van szó, nem a közületi szféra védelmére vagyunk itt alapvetően.
A kegyeleti szolgáltatásoknál azt gondolom, hogy ha meghívjuk azokat a szakmai szervezeteket, amelyek a kegyeleti szolgáltatókat képviselik, vannak ilyenek ugyanis, akkor nagyon sok olyan tapasztalat fel fog merülni, ami alapvetően a jelenlegi szabályozásról szól. Mert persze nem az a baj, hogy nagyon sokan megjelentek ezen a piacon, hanem vajon mindenki rendelkezik-e azokkal a feltételekkel, ami a piacon való színvonalas részvételhez kell. Ebben a relációban nyilvánvalóan akár az egyházak által nyújtott temetési szolgáltatások tapasztalata is felmerül. Én így nem emelném ki őket.
Az, amit Árpád mond, ott egyetlen egy dologtól félek, amellett, hogy az egészet támogatom. Azt gondolom, hogy ha a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközöket, az ehhez való hozzájutás lehetőségét, fogyasztóvédelmi ügyeit külön tárgyalnánk és külön tárgyalnánk az étrend-kiegészítőket, tápanyagokat, gyógyhatásúnak feltüntetett készítmények dolgát, akkor ez egy kezelhető ügy lenne és mondjuk nem reggeltől estig tartana.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Azért mondtam, hogy ilyen komplex kérdésről van szó, tehát ne szűkítsük le így ebbe a címbe, hanem akkor kerüljön itt megtárgyalásra a gyógynövény-kategória, a táplálékkiegészítés, mert akkor a gyógyszer és a gyógyászati segédeszközön kívüli rész megtárgyalásra kerülne. Mert ez egységes egész.
ELNÖK: Jó, ezt elfogadom és azt mondom, hogy szintén a második félév munkaterve, és még bevehetnénk szabályosan a gyógyszerügyet is.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Akkor már lehetne az egészségügyi szolgáltatás kérdéskörét mint szolgáltatást. Itt pedig, ha címet javasolhatnék, mert azzal volt gondom, hogy ez szűkítő, tehát ez úgy lenne, hogy az egészségre ható termékeke. Mert akkor ebben benne van az élelmiszer, étrend-kiegészítés, a gyógynövények és a gyógyszernek nem minősülők.
ELNÖK: Jó. Én azért a felsorolásodat is beletenném, ugyanis ez az ülés-előkészítés arról szól, hogy minden érintettet megkeressünk és jobb, ha kiírjuk a dolgokat.
A szakoktatás dolga. Én nyilvánvalóan a fogyasztóvédelmi oktatás helyzetének áttekintésében nem alapvetően a szakképzés helyzetének az áttekintését gondoltam és nem gondolom azt most se. Az, hogy a szakképzésben egyébként a fogyasztóvédelem hogy jelenik meg, azt beleértem. Az, hogy miért nem kerülnek be a kerettantervekbe a fogyasztóvédelmi témák, azt belegondoltam. És még egy-két dolgot, például azt is, hogy mondjuk a főiskolák által indított fogyasztóvédelmi fakultációk miről szólnak, mennyire szakszerűek. Rendben van-e a fogyasztóvédelmi szakemberek képzése. Ezt belegondoltam. Magát az egész szakképzés áttekintését meg nem gondoltam bele. Mint ahogy az egész főiskolai oktatás helyzetének az áttekintését nem és még sok egyebet nem. El tudja-e ezt így fogadni a bizottság? (A bizottság tagjai bólogatnak.)
Akkor ezek után szeretném megkérdezni, hogy ki az, aki a bizottság beterjesztett munkatervét elfogadta? (Szavazás.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Azzal a jó hírrel szeretnék szolgálni, hogy egyebek továbbra sem támadtak, ezért mindenkinek további jó napot kívánok, megköszönöm a részvételt.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 02 perc.)
Alexa György
az eseti bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia