FVEB-7/2008.
(FVEB-17/2006-2010.)
J e g y z ő k ö n y v
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2008. június 18-án, szerdán, 12.00 órakor
a Parlament főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A meghívottak részéről *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
A lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdései *
Fegyverneky Sándor országos főépítész tájékoztatója *
Dr. Kathi Attila (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) tájékoztatója *
Dr. Horváth Sándor tájékoztatója (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) *
A szakmai és a civil szervezetek képviselőinek hozzászólásai *
Válaszadás a feltett kérdésekre *
A bizottság 6/2008-2011. számú tájékoztatójának ismertetése *
Döntés a tájékoztató elfogadásáról *
A bankok lakossági hitelezési gyakorlata, a lakossági pénzügyi műveletek fogyasztóvédelmi kérdései *
Dr. Balogh Virág (Gazdasági Versenyhivatal) tájékoztatója *
Dr. Schiffer Pál (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) tájékoztatója *
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági Versenyhivatal) kiegészítő tájékoztatója *
Képviselői kérdések, vélemények *
Válaszadás a feltett kérdésekre *
Elnöki zárszó *
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Borenszki Ervin (MSZP Alexa Györgynek (MSZP)
Dér Zsuzsanna (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Szatmári Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Megjelent
Fegyverneky Sándor országos főépítész, főosztályvezető,
Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Dr. Schiffer Péter főigazgató-helyettes, Pénzügyi Szervezetek
Állami Felügyelete
Dr. Balogh Virág irodavezető, Gazdasági Versenyhivatal
Dr. Pálfalvi Hilda, Gazdasági Versenyhivatal
Lahki Katalin vezető főtanácsos, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
Dr. Kathi Attila főosztályvezető, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
Taksás Katalin főosztályvezető, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
Dr. Istvánovics Éva ügyvezető igazgató, Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete
Szoboszlai Izabella vizsgáló tanácsos, Gazdasági Versenyhivatal
Felföldi Izabella vizsgáló tanácsos, Gazdasági Versenyhivatal
Torjákné Amberger Teréz irodavezető, Gazdasági Versenyhivatal
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető-helyettes, Szociális és Munkaügyi
Minisztérium
Dr. Jaskó Zoltán, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Dr. Elek Márton fogalmazó, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Gláser Tamás alelnök, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége
Bóka László újságíró, Társadalmi Unió
Farkas Tamás elnök, Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége
Dr. Horváth György elnökhelyettes, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
Dr. Nádai László elnöki tanácsadó, Ipartestületek Országos Szövetsége
Dr. Bánky Tamás tudományos igazgató, Építésügyi Minőségellenőrző
Innovációs Kft.
Horváth Nándor, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
Nagy Ida, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
Széman György alelnök, Magyar Építőanyag-ipari Szövetség
Pallagi Gyula elnök, Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezeteinek Országos Szövetsége
Flórián Zsolt elnök, Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesülete
Varjasné Székely Éva elnök, Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége
Dr. Jaksity György főtitkár, Befektetési Szolgáltatók Szövetsége
Barna Zsuzsa, MTI
Ujj Attila elnök, Lakásszövetkezetek és Társasházak Érdekképviseleti szakmai Szövetsége
Dr. Krajcsik Szilvia jogi igazgató, Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége
Salfer Balázs szakértő, PRICOMM Hungary
Dr. Dietz Gusztávné alelnök, Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület
Makra Magdolna szakértő, Magyar Mérnöki Kamara
Dr. Nyers Rezső főtitkár, Magyar Bankszövetség
Dr. Auer Katalin vezető jogtanácsos, Magyar Bankszövetség
Földi Tamás vezető közgazdász, Magyar Bankszövetség
Dr. Boros András Zoltán szakértő
Boldog Áron István szakértő
Rácz Mónika szakértő
Dr. Siklósi Irma Éva szakértő
Dr. Grimm Krisztina vizsgáló tanácsos, Gazdasági Versenyhivatal
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 15 perc.)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Szeretettel köszöntöm meghívott vendégeinket és a bizottság tagjait. Köszönöm, hogy megtisztelték mai összejövetelünket.
A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság mai ülésén két napirendi pontot tárgyalunk, ezekre mindjárt rátérek. Megállapítom, hogy a helyettesítések alapján a bizottság határozatképes.
Mai két napirendi pontunk közül elsőként tárgyaljuk a lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseit, második napirendi pontként pedig a banki lakossági hitelezési gyakorlat, a lakossági pénzügyi műveletek fogyasztóvédelmi kérdéseit.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki ért egyet a beterjesztett napirendi pontokkal. (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Köszönöm szépen, egyhangú.
Szerettük volna, ha egy napirendi pontos bizottsági ülést tudunk ezekre a kérdésekre szervezni, de a közelgő nyári szünet ezt a lehetőséget nem biztosította számunkra. Úgy jártunk, hogy két nagyon fajsúlyos, a társadalom számára is izgalmas, érdekes napirendi pontot egy ülésen belül kell megoldanunk, ugyanakkor persze azt is tudom, hogy azért a jelen lévők, úgy a bizottsági tagok, mint a meghívott vendégek holnap reggel nem innen szeretnének munkába menni. Tehát egyébként azt kérem a felkért előadóktól és a hozzászólóktól, hogy röviden, tömören fejtsék ki a véleményüket. Ezt annál is inkább kérem, mert egyébként az adott témákhoz a felkért hatósági előadók mellett szakmai szervezeteket, civil szervezeteket is hívtunk, és teljes természetességgel - ahogyan ez egyébként a bizottság gyakorlatának megfelel - szót szoktunk adni számukra. Éppen annak érdekében, hogy minél több vélemény meg tudjon jelenni a bizottság munkájában, kérem az egyéni visszafogottságot. Munkánkat egyébként ismét sok színvonalas írásos anyag segíti.
A lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdései
1. napirendi pontunk a lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdései. Ebben az előadónk Fegyverneky Sándor országos főépítész, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője. Kérdezem a főépítész urat, van-e szóbeli kiegészítése az elküldött anyaghoz.
FEGYVERNEKY SÁNDOR (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Igen, van, köszönöm szépen. .
ELNÖK: Parancsoljon!
Fegyverneky Sándor országos főépítész tájékoztatója
FEGYVERNEKY SÁNDOR (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Egybegyűltek! Az európai uniós szóhasználat, illetve az államigazgatási munkamegosztás területén a minőséggel, az épített minőséggel, az építmények minőségével kapcsolatos számos fogalom terjeng, ez a fogyasztóvédelem, a piacfelügyelet, a szavatosság, a jótállás, a garancia, a kártérítés, a hiánypótlás. Ebben a világban csak a fogyasztó igazodik el nehezen, hogy milyen építési hiba esetén milyen pályán jár neki a segítség, és persze igazán jó eljárás akkor van az építtetők, a lakásvásárlók irányában, ha ezek a hibák megelőzésre kerülnek.
Általában az épület a legdrágább vagyontárgy, amit a családok vagy az intézmények megvásárolnak. A Központi Tervtanácsban most tízmilliárdos kórházberuházásokról tárgyalunk, régiónként egy-egy ilyen vagyontárgy épül, számos lakásügy, lakótelepek, lakóparknak nevezett tömeges lakásépítési akció van a szemünk előtt, és itt mindig a sokoldalú minőség iránti közös felelősségünkön gondolkodunk. Itt a biztonságos használat, mint minőségi elem, a hasznosság, a jó alaprajz, az esztétikai minőség, a tartóssági minőség, illetve az épület élettartamköltsége - ez újabban egyre fontosabb minőségi elem lesz -, hogy mennyit kell egy épületre élete során rákölteni akár a rendszeres felújítások, karbantartások során, akár az épület energetikai tulajdonságából, minőségéből fakadó fűtésköltség, energiaköltség tekintetében.
Engedjék meg, hogy itt részben talán egy nem ideeső fogalomról röviden megemlékezzem, illetve felhívjam a figyelmüket. Tegnap ért véget Ljubljanában, az Európai Unió soros elnökségének fővárosában a minden elnökség idején megrendezett Európai Építészetpolitikai Fórum. Ez az Építészetpolitikai Fórum az elkövetkezendő idők európai építészetpolitikai szempontból legfontosabb kérdésévé az épületenergetikát tette. Ezen túl nem csak, illetve nem elsősorban arról fogunk beszélgetni, mi a szép az építészetben, nem arról fogunk beszélni, hogy az épített környezet hogyan hat az életminőségre, hanem arról fogunk beszélni, mennyi energiát használnak az épületeink.
Ma uniós átlagban az elhasznált összes energia 50 százalékát az építés használja: 10 százalékot az építőanyag-előállítás, építőanyag-gyártás, kivitelezés, 40 százalékot pedig az épületeink energiafelhasználása a használat során. Ez egy olyan ősrégi kérdés, a fogyasztók számára - most az energiafogyasztó, az energiaszámlát fizető fogyasztó értelmében - olyan fontos, húsba vágó, pénztárcába vágó kérdés, hogy mi, építészek, de az építési minőséggel, az anyaggyártó, forgalmazó, tervező, kivitelező, a fenntartással foglalkozó, az építéspolitikával foglalkozó szervek, szervezetek legfontosabb tevékenysége a jövőben - szerintem a közeljövőben - ez lesz, ugyanis az épületenergetikai felhasználás nemcsak költségkérdés, hanem az ország energiafüggőségének kérdése, építési, építészeti innováció kérdése, kőkemény környezeti kérdés, mert a széndioxid-kibocsátásért is zömmel az épületeink a felelősek, ráadásul ez az energia nem a termelésre, nem az áruk helyváltoztatására, hanem komfortra fordítódik, arra, hogy ne legyen sötét, ne legyen hideg, ne kelljen a harmadikra gyalog felmenni. Ez alapvető fogyasztóvédelmi kérdés, és az eddigi gondolkodás kitágítására lesz szükség a közeljövőben.
Az épületekkel kapcsolatos minőségi ügyeket természetesen a közösség, tehát az építés ügyéért felelős állami, illetve minisztériumi szervezetek a követelmények oldaláról fogalmazzák meg, azt, hogy milyen követelmények teljesítését várjuk el az épületeinktől, ezeket jogszabályokba illesztjük, amelyek az uniós jogszabályrendszerbe vannak belefoglalva, és a jogszabályi előkészítés után cselekvés formájában ellenőrizzük a követelmények sokoldalú betartását. Erre létező, működő ellenőrzési rendszereink vannak.
Ugyanakkor fontos lenne a fogyasztók figyelmét felhívni arra, hogy akik életük legdrágább vagyontárgyát megvásárolják, járjanak el azzal az önérdekű gondossággal, amit semmilyen jogszabály, semmilyen állami ellenőrzési rendszer, semmilyen piaci pozitív vagy összefogott működés nem tud helyettünk elvégezni. Tehát amikor 30 millióért vesznek valamit, hívjanak szakembert, kérjenek referenciákat, nyúljanak a szakmai szervezetek garantőri rendszereihez, mert ilyenek már léteznek.
Fontos dolog, hogy a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság segítsen mindnyájunknak abban, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Műszaki és Munkabiztonsági Főfelügyelet, az ÁNTSZ, a Rendőrség, az Idegenrendészet, a feketemunka ellen küzdő számos szervezet, az építésügyi minőséggel foglalkozó építésfelügyelet, az építésügyi hatósági ellenőrzés jobb koordinációjával és szervezett együttműködésével az építés sokoldalú minősége növekedjen. A dologban az építésügyért felelős miniszter, Bajnai Gordon és csapata rendelkezésre áll. Azoknak a szakmaterületeknek, amelyeket mi magunk kezelünk az országos építési jogszabályokkal - ezek a követelményeket szabályozzák -, az építőanyag-minőség tekintetében piacfelügyeleti feladataink vannak. Az építőanyag-kereskedelem ügyében a közelmúltban már voltak összefogott célvizsgálataink a minőségért felelős társszervezetekkel.
A minisztérium szakmai felügyelete alapján az Építésügyi Minőségellenőrzési Intézet - igazgatóhelyettese itt ül közöttünk - sokféle állami feladatot lát el e tekintetben. Egyrészt az egyedi épületszerkezetek alkalmassági minősítését, mint notifikált, tehát uniós felhatalmazású szakmai szervezet látja el, másrészt megkezdte és most már talán két év óta sikeresen folytatja azokat a cégminősítési akcióit, amelyeket az ÉMI, mint független állami tulajdonú szakmai szervezet által az építésben közreműködő szervezetek sokoldalú minősítését látja el, ezzel segíti a piacon az eligazodást, hogy melyik céggel építtessünk, melyiket válasszuk. Az építésanyag-kereskedők is összefogtak, és most már évek óta kiváló építési termékminősítési rendszert működtetnek. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy nemrégen ebben a teremben lettek átadva az ez évi Kiváló Építési Termék kitűntetések a gyártó cégeknek. Tehát a jogszabályok szinte megvannak, az ellenőrző és követelményeket megszabó állami, szakmai, illetve piaci szervezetek léteznek.
Az építészeti vagy épített minőség ügyében felelős állami tisztviselők, a magam és a minisztériumi csapatom nevében azt kérem a Fogyasztóvédelmi eseti bizottságtól, segítsen nekünk abban, hogy az építés minősége körül felelősséget érző és feladattal rendelkező sokféle szervezet munkája koordináltabb legyen, hogy a mindnyájunk által tudott, vállalt és óhajtott közös cél, a minél magasabb építési minőség tekintetében együtt dolgozhassunk a fogyasztók vagy mindnyájunk érdekében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm a főépítész úr tájékoztatóját.
A másik olyan hatóság, amelyik ezen a területen ellenőrzéseket végez, az a Fogyasztóvédelmi Hatóság. Kaptunk tőlük anyagokat, ők a termékforgalmazás körülményeit vizsgálják.
Azt szeretném megkérdezni, hogy számíthatunk-e szóbeli kiegészítésre is? (Dr. Kathi Attila: Igen.)
Kathi Attilát hallgatjuk a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságtól. Parancsoljon!
Dr. Kathi Attila (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság) tájékoztatója
DR. KATHI ATTILA (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság): Köszönöm szépen.
Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, elnök urat, alelnök urat.
Valóban elhangzott az, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskörébe elsősorban az építésipari termékek forgalmazásának piacfelügyeleti vizsgálata tartozik. Rendkívül fontos feladatról van szó, hiszen ez gyakorlatilag tulajdonképpen részben egy prevenciós eszköz. A cél annak a biztosítása, hogy legalább azoknak a termékeknek a minőségéről, biztonságosságáról megbizonyosodhassunk, melyek később egy szerződés során az épületbe beépítésre kerülnek. Mindamellett, hogy a termékforgalmazás piacfelügyeleti vizsgálatával foglalkozunk, természetesen mint Fogyasztóvédelmi Hatósághoz számtalan olyan jelzés érkezik az ügyfelek, a fogyasztók részéről, amelyek már a kivitelezés során elkövetett problémákról számolnak be. Hogy rögtön az elején tisztába tegyem: ezekben az ügyekben a hatósági közbeavatkozási lehetőség csekély. Gyakorlatilag polgári jogi szerződésekről van szó, ráadásul olyan komplex polgári jogi szerződésekről, amelyekben vegyes az adásvételi elem, benne van a vállalkozási elem, sőt, hogy lássuk, mennyire összefügg egymással a két napirendi pont, sokszor még egy hitelelem is megjelenik egy ilyen szerződés komplexitásában.
Gyakorlatilag a hatóság itt azt a feladatot érzi magáénak, hogy az ezzel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységet a lehető legszélesebb körben lehetővé tegye. Ennek az egyik formája a különböző szakkiállításokon, a különböző fórumokon való részvétel, amelyek során a helyszínen derülnek ki azok a problémák, amelyekkel szembesülnek az ügyfelek, nevezetesen ezek az építési szolgáltatással kapcsolatos kivitelezési problémák. Ilyenkor a válasz sajnos a legtöbb esetben nem lehet más, semmint adott esetben egy bírósági perindítás, hogyha a kivitelező vagy éppenséggel a vállalkozás, vagy éppenséggel az a forgalmazó, akivel az ügyfél szerződéses viszonyban áll, nem hajlandó a szavatossági jótállási kötelezettségeinek eleget tenni, hiszen - és ez is gyakorlat - a bejelentések tapasztalatai arról szólnak, hogy sokszor az elkészült épület kapcsán a szavatossági jótállási felelősség teljesítésével összefüggésben elindul az egymásra mutogatás. Sokszor magában a szerződésben látjuk azt, hogy a szerződő fél, akivel tulajdonképpen a lakásvásárló szerződik, kizárja a saját szavatossági jótállási felelősségét, gyakorlatilag mindent a kivitelezőkre hárít, a kivitelezők pedig a saját alvállalkozóikra hárítanak, és ott van a lakástulajdonos, aki gyakorlatilag még azt sem tudja pontosan, ha egyáltalán be meri vállalni a perrel kapcsolatos problémákat, akkor egyáltalán kivel szemben nyújtsa be a keresetet, kivel szemben érvényesítse vagy próbálja meg érvényesíteni az igényét.
Egyébként ebben a körben is előremutató lehet, ha ezeknél a vállalkozásoknál elterjedtebbé válna a békéltető testületi eljárásnak való alávetés, tehát egyszerűsítené és könnyebbé tenné az ügyeket, ha nem hosszú pereskedésekkel kezdődne egy új lakás tulajdonosának az élete, hanem egy rövidebb peren kívüli megegyezéssel ezek az ügyek lefolytathatók lennének. Ehhez viszont az kell - ebben a vizsgálataink, ellenőrzéseink egy másik célja a kereskedők, illetőleg a vállalkozások felé folytatott tájékoztató tevékenység -, hogy pontosan tudja mindenki, hol van a történetben az ő szerepe, hol jelentkezik a felelőssége, és az ügyfél is tudja, hogy milyen felelősségi alakzatok léteznek.
Visszatérve a saját területünkre, az ellenőrzési területre: a bizottság számára eljuttattuk azokat a vizsgálati anyagokat, amelyek kifejezetten az építési termékek piacfelügyeleti ellenőrzéséről szólnak, ezeket külön nem részletezném. Összefoglalásként viszont érdemes elmondani: a tapasztalatunk az, hogy már az építőanyag-kereskedelemben alapvető problémák vannak, hogy csak a legfrissebb lezárt vizsgálatot említsem, ami mondjuk az építési termékek egy speciális területére vonatkozik, nevezetesen a parketták, laminált padlók forgalmazási körülményeire. Ez a vizsgálat a napokban 79 százalékos kifogásolással zárult. Itt sokszor szokta a hatóságot az a kritika érni, hogy összemossa a különböző apróbb és nagyobb hiányosságok közötti arányokat, de ebben a 79 százalékos arányban pontosan ezért kiemelném azt, hogy ebben voltak kedvező tapasztalatok, mint ahogyan a kereskedelmi ellenőrzések során általában egyre kevéssé találkozunk például nyugtaadási problémával. Itt természetesen olyan helyekről van szó, mint a TÜZÉP-telepek, az építőanyag-árusító kis- és nagykereskedelmi egységek, szaküzletek, tehát ezeken a területeken egyre kisebb probléma van a bizonylati fegyelem megsértésével, és ezzel összefüggésben is kisebb gond van.
Viszont ami egy építőipari terméknél nagyon fontos a különböző megfelelőségi nyilatkozatátadás meglétében és az ügyfélnek való átadásában, azért bármennyire is tapasztalható a javulás az építőipari termékek vonatkozásában, még mindig vannak alapvető hiányosságok, nem beszélve a beépítési útmutatóról, ami nem csupán a vásárló számára fontos, hanem a kivitelező számára is fontos, mert olyan információkat tartalmazhat, amelyeket, ha adott esetben nem ismeri a kivitelező, akkor nem tud annak megfelelően tevékenykedni, és lehet, hogy adott esetben később ebből keletkezik a kivitelezési probléma. Tehát amikor a hatóság az építőipari termékek kapcsán dokumentációt kér számon, akkor gyakorlatilag ez nem az adminisztratív feladatoknak való megfelelés, hiszen a megfelelési igazolás - itt valóban tapasztalható a fejlődés - feltételez egy mögötte lévő lényeges vizsgálatot. Ebben azt tudjuk megállapítani az elmúlt években lefolytatott termékellenőrzések kapcsán, hogy egyre ritkább az olyan termékek forgalmazása, amelyekhez nem kötődik vizsgálati eredmény, és adott esetben javul a helyzet az ilyen dokumentációk átadásában is.
Ami még ebben a körben fontos: szintén vizsgálati tapasztalat, hogy a különböző építési anyagok kötelező alkalmassági idejét, illetőleg a jótállási időkre vonatkozó szabályokat az értékesítők, a kereskedők, a vállalkozások jelentős része nem ismeri, vagy nem akarja feltétlenül ismerni, tehát az 5-10 éves kötelező alkalmassági időhöz, illetőleg a különböző vonatkozó jótállási időkhöz képest adott esetben rövidebb időről tájékoztatják a vásárlót, és a fogyasztó nem tudja pontosan, hogy akkor mennyi ideig van reklamálási lehetősége, vagy pedig - egyébként ott akkor már szintén nem nagyon van teendő - amikor kifutnak a határidőből, és mondjuk a tízéves alkalmassági idejű termék tizenkettedik évében derül ki, hogy valamilyen probléma van, azonban ott már a gyártói felelősség is nehezen követhető nyomon.
Ami még fontos: annak ellenére, hogy magára a kivitelezésre, tehát effektív egy vállalkozási szerződésre vagy a kivitelezés műszaki menetére konkrét ráhatás nincsen, az építésfelügyelettel közösen voltak, illetőleg az idei év második felében is lesznek közös ellenőrzések. Ezeknek az ellenőrzéseknek pontosan az a céljuk, hogy miután a hatóság a hatáskörébe tartozó piacfelügyeleti ellenőrzések során megbizonyosodott az alapanyagok, a nyílászárók, az építőanyagok, a zsákos termékek és egyebek megfelelőségéről, biztonságosságáról, képet kapjunk arról is, hogy a kivitelezés, a beépítés során milyen problémák jelentkezhetnek. A korábbi tapasztalataink azt mutatják, itt is inkább az információ hiánya az, ami egyébként problémákat jelent, tehát sem a kivitelezők, sem a fogyasztók, sem a vásárolók nincsenek tisztában az építőanyagok szavatossági idejével, az 5-10 éves alkalmassági idejével, és ez általános probléma. Talán minden fogyasztóvédelmi kérdés esetében elmondható, hogy a tájékozódás nem feltétlenül olyan körülmény, ami egy ilyen nagy értékű ráfordításnál szükséges lenne. Sokszor meglepődve tapasztaljuk, hogy egy olyan komplex szerződést, amihez jogászként még én is egy erre a területre specializálódott jogász segítségét kérném, gyakorlatilag mindenfajta külső segítség igénybevétele nélkül aláírnak, és az megint egy másik történet - erről majd a 2. napirendi pontban beszélek -, hogy milyen hitelkötelezettséget vállalnak magukra.
A piacfelügyelettel, illetőleg az építésfelügyelettel közös ellenőrzéseken kívül hatósági és egyben civil feladat az ezzel kapcsolatos tájékoztató tevékenység kiszélesítése, és ebben mindenkinek, aki ezen a területen szerepet kap, részt kell vállalnia a lehető legkülönbözőbb fórumokon. Idejövet az egyik óriásplakáton és az egyik hetilap címlapján azt olvastam, hogy pangó ingatlanpiacról beszélünk, és a legrosszabb befektetés most az ingatlan. Ez egy újság címlapján és egy plakáton volt. Ennek ellenére nap mint nap születnek szerződéskötések, nap mint nap találkozunk olyan fogyasztói megkereséssel, aminek a legfőbb tanulsága az, hogyha a szerződés az aláírás előtt alaposabb átolvasásra került volna, akkor lehet, hogy kevesebb problémával néznénk szembe, mint utólag, amikor már esetleg ténylegesen más megoldás nem mutatkozik, csak a peres eljárás.
Kiegészítésként ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kérdezni szeretném: miután látom, hogy azért még van olyan vendégünk, aki intézményként az állami szférát képviseli ezen a területen, erről az oldalról számíthatunk-e hozzászólásra?
(Jelzésre:) Megadom a szót Horváth Sándor úrnak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a fogyasztóvédelem részéről.
Dr. Horváth Sándor tájékoztatója (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Én is tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket. Szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy tájékoztassam a jelenlévőket: a kormány áprilisban döntött a Fogyasztóvédelmi Tanács létrehozásáról, amely a jövőben egy új érdekegyeztető fórumot alkot a fogyasztóvédelem területén. A Tanács keretében lehetőség lesz arra, hogy megvalósuljon a háromoldalú érdekegyeztetés a szakmai, a civil és a kormányzati oldal között.
Itt szeretném felhívni és bíztatni arra a jelenlévő szakmai és civil szereplőket, hogy ennek a Tanácsnak lesz egy központi része Piacfelügyeleti Tanács elnevezéssel, amelynek ágazati szintű szintje is lesz. Mivel a fogyasztói visszajelzések és a békéltető testületek előtt lévő panaszok nagy számából következtetünk arra, hogy valóban komoly gondok vannak az építőipari szolgáltatások területén, jöjjön létre egy olyan ágazati szakkollégium az építőiparral kapcsolatban, ahol a szakma és a civil szervezetek megbeszélhetik azokat a problémákat, amelyek ezen a területen jelentkeznek, jelen vannak, e tekintetben esetleg alternatívákat tudnának felmutatni a megoldásra, és máris kicsit előrébb tartanánk ezekben az ügyekben, a fogyasztói panaszok elébe mehetnénk. Mindenképpen jelezni szeretném, hogy a minisztérium ebben segítő partner lenne.
Az ágazati szakkollégiumot a területért felelős miniszter fogja vezetni, de természetesen bármiben segítünk, hogyha kell.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Az állami oldal hozzászólói elfogytával itt vannak a munkaadókat, munkáltatókat képviselő szakmai szervezeteink, civil szervezeteink, sőt szakszervezetünk is van. Úgy haladnék, hogy először a munkáltatókat képviselő szakmai szervezeteket kérdezném. Van egy listám, de menjünk jelentkezés szerint.
Parancsoljon!
A szakmai és a civil szervezetek képviselőinek hozzászólásai
VARJASNÉ SZÉKELY ÉVA (Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége): Tisztelt Bizottság! Ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy a lakásépítések minősége gyakorlatilag kifogásolható, és tényleg sok probléma van vele.
A legnagyobb probléma szerintem a jótállás és a tartós fogyasztási cikkek jótállási összhangjának a megteremtése. Akkor, amikor 2003-ban a 181. rendelet létrehozásra került - ez az 53/1987. évi minisztertanácsi rendeletet módosította -, egy kivétellel ugyanazt a rendeletet hozták ki, ahol is a lakások jótállása három év, és egy pont, a 10. § került kihagyásra, ami óriási nagy problémát okozott a szakmán belül, mégpedig azt, hogy a vállalkozó szállítóját és alvállalkozóját is ugyanezeknek a feltételeknek, jótállási kötelezettségeknek kell alávetni.
Óriási problémát okozott, hogy a jótállás csak a generálkivitelezőre vagy a fejlesztőre vonatkozik, azonban a három év az alvállalkozójára és a beszállítójára nem. Ha ezt tovább cifrázom, akkor ehhez kapcsolódik a 151/2003. számú, a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó jótállási szabályzat, ami szintén módosította a 117/1991. számút, de a korábbi rendelet sokkal jobb volt, mint a módosított, ami azzal került módosításra, hogy a tartós fogyasztási cikkek jótállása egy év, és 10 ezer forint alatt nem kell jótállási jegyet adni. Amikor tehát egy ingatlanfejlesztő vagy generálkivitelező beépít egy kapcsolót, három évet kell biztosítania a kapcsolónál, de a kapcsolónál, ami 500-600 forint, semmiféle jótállást nem kaphat a beszállítóktól vagy ahol vette az anyagot, mert nem kötelező jótállást adni. Itt óriási ellentmondás van, hogy amíg a lakásra a jótállás három év, a tartós fogyasztási cikkre egy év vagy nulla év, 10 ezer forint alatt pedig semmi. Ezzel létrejött az, hogy ezek a gagyi termékek 2003-tól vagy 2004-től tulajdonképpen eléggé elárasztották Magyarországot, és ha valaki ma vásárol, nagyon fontos és meghatározó magának a terméknek az értéke.
Nagyon fontos lenne a rendeletek közötti összhang megteremtése. A MALOSZ ebben a rendeletanomáliában 2004 januárja óta tevékenykedik eredménytelenül, és még hozzáteszem azt is - ez Kathi úr részéről is elhangzott -, hogy az építőiparnál nagyon fontos az alkalmassági idő. Csak egy példát mondok. Ha egy garázskaput beépít a vállalkozó, három év jótállási garanciát kell adni, ha megveszem bárkitől, annak egy évet kell adni, de ugyanakkor az egy év is ahhoz igazított egy garázskapunál, hogy hányszor nyílik a garázskapu, tehát elveszíthet egy évet is, ha szakszerűtlenül használják, amit nem lehet bizonyítani. Hogyan lehet ebben öt év alkalmassági időt kiszabni? Itt ellentmondások vannak az alkalmassági idő, a jótállás és a termékszavatosság között, és nagyon-nagyon fontos lenne ennek az összhangját megteremteni.
Egy gondolatot tennék hozzá. A mai napon a rádióban hallottam a felelőtlen vásárló fogalmát. Tegnap egy klímakonferencia volt, ahol elhangzott, hogy nagyon sok rossz minőségű és környezetszennyező terméket vesznek meg a vásárlók. Ezt igazából nem értem. Miért a szerencsétlen vevő a felelős ezért? Igenis meg kell követelni a termékfelelősséget, a termékek előírását, minősítését. Ez nagyon fontos dolog lenne. Még soha, egyetlen vásáron nem találkoztam olyannal, hogy valaki ellenőrizte volna, hogy a kiállított termékek minősítettek-e, használhatók-e, be lehet-e hozni, mert ajánlották valamilyen kedvezményes áron, kedvezményes formában. Tehát a termékfelelősség gondolatát nagyon sokszor alá kell húznom, mert ebben nagyon sokat tevékenykedtünk eredménytelenül, tehát a termékfelelősség legyen pontosabb. Persze a szavatosságnál az egész időszakra vonatkozóan, amíg kötelező a jótállás, most már nincs meg az az idő, a rossz minőségű terméket nem lehet jól beépíteni, és amikor ez ellen harcoltunk, az volt a válasz, hogy úgy kellett volna megállapodni a beszállítókkal. Azért ez nem ilyen egyszerű, és nem megállapodás kérdése; a jótállási és a szavatossági rendeletek egymásra épülését nagyon fontos lenne megteremteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Van jelentkezőnk, Széman úr a Magyar Építőanyag-ipari Szövetségtől. Parancsoljon!
SZÉMAN GYÖRGY (Magyar Építőanyag-ipari Szövetség): Köszönöm, elnök úr.
Tisztelt Bizottság! A Magyar Építőanyag-ipari Szövetség képviseletében köszönöm a meghívást a mai ülésre. Röviden magunkról: a magyar építőgazdaság talán harmadik legnagyobb szervezete vagyunk, hiszen az építőanyag-gyártó szakmai szövetségek ernyőszervezeteként működünk közel húsz éve. A legfontosabb terület, ami a célkitűzéseink között szerepel, a minőség kérdése, a minőség és a civil kontroll kapcsolatának megteremtése. Ez nem véletlen, hiszen az országos főépítész úr is említette, hogy létrehoztunk egy szakmai védjegyet, ez a Kiváló Építési Termék védjegy, ami gyakorlatilag az állami szervezetek és a civil szakmai szervezetek összefogásában működik most már több éve. Ennek az a feladata, hogy felülvizsgálja, folyamatosan ellenőrizze a követelményeknek való megfelelést és az önként vállalt gyártói beépítői többletszolgáltatást. Egy védjegyet nemcsak odaítélni, hanem megtartani is fontos, hiszen ennek a lényege pontosan a folyamatos utóellenőrzésben és a visszavonhatóságban van.
Gyakorlatilag azt szerettem volna elmondani, hogy az építőanyag-gyártók elsődleges érdeke az, hogy a piacot megtisztítsa az oda nem való kontároktól, elsődleges érdeke, hogy őrködjön a beépítés minősége felett, és ezért megragadunk minden eszközt arra, hogy együttműködjünk a fogyasztóvédelmi szervezetekkel, a piacfelügyeleti szervezetekkel, az állami szervezetekkel a minőség kontrolljában.
Szintén említette a főépítész úr, egy kicsit kitérőként, hogy a minőség és az energetika kapcsolata hogyan függ össze. Ezt alá tudom támasztani azzal, hogyha arra gondolnak, egy felújított épület energiafelhasználása bizony a fogyasztók zsebén lemérhető, akkor ehhez tegyük hozzá, ez kizárólag jó minőségű építőanyagok jó minőségű beépítésével lehetséges.
Nem akarom önöket számokkal untatni, de szeretném elmondani, hogy a közelmúltban meghirdetett, az úgynevezett Panelprogramként elhíresült, "Iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos felújítása" címén megjelent pályázat elsődleges célja a megtakarítások elérése. Ez a pályázat lehetőséget ad olyan finanszírozási módszerekre is, amelyek a megtakarításból tudják finanszírozni magát a felújítási tevékenységet, tehát itt maga a megtakarítás igenis tőkévé válik, amelyre a bankok hitelt is adnak. Ezt nagyon fontosnak tartottam elmondani. A pályázati rendszer a dupla ellenőrzést is jelenti, és természetesen ez a védjegy az előbb említett Panelprogramban már szerepel. A civilkontroll nyújtotta érdekküzdelem eljuttatott bennünket odáig, hogy az Építésgazdasági Tárcaközi Bizottságon keresztül a védjegy általi minőségi tanúsítványt el tudtuk fogadtatni a közbeszerzési törvény módosításában, illetve megjelent a Közbeszerzési Tanács elnökének tájékoztatójában is.
Még néhány gondolat az elmondottakhoz. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium részéről Horváth úr említette a Fogyasztóvédelmi Tanácsot. Mi ebbe már jelentkeztünk, és szeretnénk ebben továbbra is együttműködni.
Kathi úrhoz ugyancsak szeretnék hozzászólni. A Magyar Építőanyag-ipari Szövetség érdekelt abban, a szakmai segítségünket felajánlottuk és felajánljuk, hogy szívesen részt veszünk a pályázati monitoringokban, a piacfelügyeleti ellenőrzésekben. Egy gondolattal szeretnék még hozzászólni a Kathi úr által említett és a vizsgálatukban kifogásként megjelent megfelelési nyilatkozatok hiányáról. Felajánljuk az együttműködésünket - ebben egyébként szakmai vitánk volt -, hogy a különböző építőanyag-áruházakban, barkácsáruházakban, ahol egy-egy áruházban tíz-tizenötezerféle termék van, ott a megfelelőségi igazolás módozataiban - amit egyébként teljes joggal hiányolt a hatóság - felajánljuk az együttműködésünket, hogy azt hogyan és milyen módon lehet egy terméken feltűntetni, hiszen ez ma még problémás dolog, és ebben is szeretnénk együttműködni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr.
Egy pillanat türelmet kérek, mielőtt szót adnék. Az elnök asszony részéről elhangzott kritika a szavatossági, jótállási idők összhangjával kapcsolatban. Horváth urat, Kathi urat kérdezem: egyetértenek-e az elhangzottakkal, vagy különvéleményük van a dologban? Itt konkrétan arról van szó, a meglévő jogszabályokból kiolvasható-e, hogy a tartozékoknak is van megfelelő szavatossági idejük, vagy sem.
Horváth úr!
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A fogyasztóvédelmi politikában az egyik ilyen fontos intézkedési elem lenne, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat felül tudjuk vizsgálni, és erre a kormányhatározat a 2009. évi határidőt nevesíti. A most nevesített jogszabályok is e felülvizsgálattal valóban a jogszabályok között vannak. Ez a módosítás a fogyasztók számára valóban tartalmaz kedvezőtlen elmozdulást. Úgy gondolom, hogy a Fogyasztóvédelmi bizottság is így foglalt állást, és a szakmai álláspontunkat is megerősítette az ügyben, hogy szeretnénk módosításokat eszközölni ezen jogszabályok tekintetében.
ELNÖK: Ha jól érzékelem, az elnök asszony kritikája nem volt alaptalan, rendben van.
Kathi úr!
DR. KATHI ATTILA (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság): Kiegészítésképpen egy dolgot tennék hozzá: mi is megfogalmaztuk a jogszabályváltozásokkal kapcsolatos javaslatainkat, gondolatainkat, tehát ez biztos, hogy beépítésre kerül majd a jogalkotásba.
Egy dolgot viszont szeretnénk: legalább a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság keretein belül oszlassuk el azt a tévhitet, ami egyébként egy általános tévhit, miszerint ha egy termékre nincsen jótállás, akkor gyakorlatilag a vásárló nem csinálhat semmit. A törvény alapján létező szavatossági alapon, pláne a vásárlástól számított első fél évben gyakorlatilag minden termék jótállási természetű szavatossági jogokkal terhelt, tehát ilyen értelemben létezik a reklamálás joga. Ha valaki azt hallja, hogy az adott termékkel kapcsolatban a reklamációval, a vásárlói kifogással azért nem foglalkoznak, mert nem jótállásos a termék, akkor ezt mindenképpen - és ez a civileknek is és a hatóságnak is feladatuk - tegyük tisztába, hiszen a kétéves szavatossági idő egy létező, törvényben szereplő dolog. Az, hogy valaki ezt nem tudja, nem ismeri, és arra való hivatkozással, hogy egyébként a jótállás kötelezően nem adandó, emiatt a vásárlói kifogást elutasítják, ez semmiképpen sem gondolandó megfelelőnek és elfogadhatónak. Tehát ezzel mindenképpen érdemes tisztában lenni, és szükséges fenntartani.
Amikor a jótállási szabályok megalkotásáról annak idején a jogalkotás szólt, gyakorlatilag akkor felmerült annak az esélye is, hogy egyáltalán a kötelező jótállásról szóló rendelet nem idejét múlt-e, figyelembe véve, hogy az európai uniós országokban általában elterjedt megoldás, miszerint a kötelező jótállás intézménye úgymond nem ismert, viszont a jogalkotó akkor helyesen azt gondolta, hogy ezeknek az intézményeknek a fenntartása a hazai viszonyok miatt szükséges. A dolog továbbra is szükséges. Azt viszont ne felejtsük el, hogy egyébként az EU-normáknak megfelelő szavatosságra vonatkozó hibás teljesítés következményeit rendező szabályok jelen vannak a Ptk.-ban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Most viszont visszatérünk a jelentkezési sorrendhez.
Parancsoljon!
GLÁSER TAMÁS (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége): Gláser Tamás, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének alelnöke vagyok. Sok mindent lehetne hozzászólni, és nagyon örülök, hogy a bizottság ma összehívta ezt a rendezvényt.
Teljesen egyetértek azzal, amit a szakmai hozzászólók mondanak. Néhány dolog. A legelső dolog a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Most megint KathI urat hallgatva, hogy mit csináltak, milyen ellenőrzéseket - számla, rá van írva magyar vagy külföldi nyelven a termék neve - vagy egyebeket, milyen papírokat adnak. Ennél sokkal nagyobb a baj. Úgy gondolom, a legelső dolog az, ha létrejön ez a bizottság, ezt meg kellene vizsgálni. Most csak az építőiparról beszéljünk, és ne minden szakmáról. Meg kellene határozni a szakmai szervezetekkel közösen, milyen program szerint történjenek az ellenőrzések és a különböző vizsgálatok. Gyakorlatilag az építőipar most már 2004-2005 óta elég egységesen - a tíz legnagyobb szakmai szervezet és a VOSZ, illetve az IPOSZ - eléggé komolyan együttműködik ebben a témában, és nagyon szívesnek együttműködnek.
A szavatosság, a garanciális kérdések: lehet, hogy harmonizáltak az európai uniós jogszabályokkal, a Ptk.-val, de tessenek megmondani, melyik szakmában vannak kogens szabályok, hogy mikor, milyen garancia, milyen szavatosság van? Ez változik. Nem akarok olyanokkal foglalkozni, mint mondjuk egy csaptelep, amelyik hol Csehországból, hol Kínából, hol más helyről jön, nem beszélve a Private Label termékekről. Itt tehát egy egzakt szabályozásra van szükség, ami a fogyasztó számára követhető, vagy követhető a lakosság, a vállalkozó vagy a mindenkori vásárló számára.
Ma Magyarországon senki nem vizsgálja azokat az építőipari termékeket, amelyek beépítésre kerülnek, hogy azok a valóságban beépítésre kerültek-e, rendelkeznek-e azzal a minősítéssel, amit a különböző jogszabályok előírnak. Egy példát mondok az internetről. Egy gyártó, teljesen mindegy, hogy ki, ráteszi a forgalmazói engedélyt az internetre, a világhálóra, ráteszi a biztonsági adatlapot. Bárki leszedi, benyújtja a hatóságnak, a megrendelőnek, hogy kérem, ez be van építve, de valójában az iksz gyártó termékét nem is látta az építkezés, csak a dokumentáció szerint értéket képvisel. A Panelprogramról már nem is beszélek, hogy ott mi minden van. Miután a VOSZ vezeti az Építésgazdasági Tárcaközi Bizottságot a szakmai szervezetek részéről, nap mint nap jönnek az e-mailemre a különböző anomáliák, de ezt most nem kívánom hosszasan elmondani, nagyon szívesen bármikor, bárki számára ismertetem, akár a nyilvánosság előtt is.
Az egy nagyon fontos dolog, hogy az építőipar önmagában megpróbál megoldani problémákat. Itt van a KIVÉT, a Kiváló Építőipari Termék dolog, és az a helyzet, hogy az állam természetesen ezt támogatja, ami nagyon üdvözítő, de az lenne a fontos része, hogy Magyarországon ezeket a termékeket - nemcsak az építőiparnál, hanem a más területen lévő termékeket is - tanúsítani kellene, nagyon szigorú renddel. Ezt az alaptörvényben kellene deklarálni, és a különböző alsóbb jogszabályokkal rendezni, hiszen a civil kezdeményezések eljutnak egy bizonyos szintig, amennyire az erejükből, idejükből, energiájukból lehetőségük van.
Úgy gondolom, ma Magyarországon a forgalomban lévő építőipari termékek - ezt olyan emberként mondom, aki a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület tagja - 12-15 százaléka hamis áru. Ez brutális. Magyarországra érkeznek az árukkal a különböző országokból a kamionok, ezeket beépítik, senki nem ellenőrzi; lerakják, fogják és beépítik, és semmilyen tanúsítás nincsen. Most lehetne a másik lábáról beszélni, arról, hogy a felelős műszaki vezető vagy a műszaki ellenőr mit csinál. Ezt nem akarom, mert nem ennek az eseti bizottságnak a témája. Bármi, ami Magyarországon épül, a minőségével tragédia van. Ha elmegyünk, és megnézünk egy homlokzatot, a panelházak ma már nem szürkék, hanem sárgák, kékek vagy zöldek, de a bent lévő műszaki tartalomról nem beszélek. A szerencsétlen szerződők, a közös képviselők nem rendelkeznek műszaki ismeretekkel, szaktudással, és a kivitelező, a tervező vagy egyáltalán valaki meggyőzi őket. Itt problémák lesznek az utóellenőrzések során hőtechnikailag, amikor majd az EU el fog jönni, és meggyőződésem, hogy a 40-50 százalékát vissza kell majd bontani.
Végezetül üdvözlöm, hogyha létrejön ez a nemzeti szakmai testület, konzultációk lesznek, és megvitatásra kerül minden ilyen kérdés, egy fontos dolog van: úgy gondolom, a legfontosabb, hogy a szakmai szervezetekkel sürgősen le kell ülnünk, és azoknak a munkaadói szervezeteknek, amelyek ebben a témában érintettek, sürgősen programot kell csinálniuk, mert nap mint nap csak a problémákkal küzdünk, és ha az építőiparhoz, a kereskedőkhöz vagy a kivitelezőkhöz nyúlunk, az elképesztő. Amit a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság képviselője mondott, az csak minimális dolog, tényleg nagyon sok konkrét dologgal tudnám ezt alátámasztani, mert nagyon nagy bajok vannak. Még lehetne beszélni a feketemunka vetületéről is, hogy mik vannak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, Gláser úr.
Tessék parancsolni!
FARKAS TAMÁS (Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Farkas Tamás vagyok, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségétől.
Egy, másfél éve jelent meg egy olyan igény a lakásszövetkezetek, társasházak részéről, hogy intézményes fogyasztóvédelmi érdekérvényesítést próbáljunk meg elérni, hiszen a felújítások, korszerűsítések, illetőleg az újonnan épített társasházi kivitelezések során jelentkező minőségi, mennyiségi problémákat valamilyen formában próbáljuk meg kezelni. Ezzel összefüggésben szeretnék most néhány gondolatot elmondani. Egyrészt mindjárt az elején jelezném azt, hogy az Országos Szövetségnek alapvetően jogi személy tagjai vannak, hiszen a lakásszövetkezetek jogi személyek, és a fogyasztóvédelmi érdekérvényesítésben a fogyasztóvédelmi törvény a civil szervezetek esetében is a magánszemélyek tagságát határozza meg, ahhoz képest, hogy elismertek, tehát fogyasztóvédelmi szervezet legyenek. Ezt a jogszabályt ilyen szempontból is érdemes lenne áttekinteni. Valójában a jogi személyiségű fogyasztókat - hiszen egy lakásszövetkezet vagy társasház fogyasztóként is megjelenik - civil szervezet képviselhesse, ne kelljen kiskapuzni és megteremteni a szervezet legális, regisztrált fogyasztóvédelmi szervezetként való megjelenését.
Másodsorban szeretném jelezni azt is, hogy ami elhangzott a minőséggel, a hibás teljesítéssel, a termékminősítéssel, a jogorvoslati lehetőségekkel összefüggésben vagy a Varjasné asszony által említett jótállási, szavatossági, alkalmassági, élettartambeli, minőségi, minőségvédelmi kérdésekkel, teljesen osztjuk ezt a nézetet. Ezt az összhangot az elmúlt hároméves jogalkotásra visszatekintve csak bontották, nem építették, tehát ha itt e tekintetben a minisztérium lépéseket vállal, akkor nagyon szeretnénk, ha ebben az érdekérvényesítési folyamatban a mi álláspontunkat, véleményünket is megjelentetnék.
Tulajdonképpen egy dolog volna. Elképzelhetetlennek tartjuk ezt a megoldást, ami ma van: hogyha egy fővállalkozó tizenöt alvállalkozóval dolgozik, akkor sorra leosztja az őt terhelő szavatossági vagy garanciális dolgokat, és ha egy hibás teljesítés miatt perre kerül a sor, akkor az minimum tíz év, mert annyi alvállalkozó vagy alperes bevonására kerül sor, hogy soha nem lesz vége a pernek, közben megszűnnek a vállalkozások. Tehát ezt a rendszert valahogyan szervezettebbé, kezelhetőbbé, életszerűbbé kellene tenni. Magyarul: a kivitelező kezébe kellene adni a garanciákat, hogy ő tudja képviselni ezeket a jogokat, addig, amíg az élettartam vagy a jótállási idő vagy bármilyen kötelezettsége fennáll. Úgy látjuk, hogy nem csak a fogyasztói érdekérvényesítés technikájának jogszabályi feltételeit kell megteremteni.
Itt szóba került az iparosított technológiájú épületek kérdése is. Hadd utaljak egy dologra. Ma a felújítási tevékenységek körébe vagy legalább is a pályázati körbe sorolható tevékenységek döntő többsége építési engedély kötelezettsége nélkül történhet. Éppen a napokban foglalkozunk a termofor kémények pályázati rendszerével. Az élet- és biztonsági feltételeket teljesítő pályázati támogatás is építési engedélyköteles. Azt csinálnak, amit akarnak, kiszolgáltatott helyzetben van a lakásszövetkezet, a társasház, ez százezres nagyságrendű. Elképzelhetetlen az is, hogy amikor a fogyasztóvédelemről beszélünk, vagy jogorvoslati, ellenőrzési és egyéb dolog műszaki engedélyezési, építési engedélyezési kérdéseiről beszélünk, akkor ezekre ne figyeljünk oda. Megítélésünk szerint milliárdos nagyságrendű támogatás megy ki a hozzákapcsolódó, jó esetben elfogadható, de jelentős számban elfogadhatatlan minőségi kivitelezésekre, az állami pénzek ellenőrizetlenül, engedély vagy felelős tervezői nyilatkozat nélkül mennek ki, bár igaz, ezt a felelős műszaki ellenőrnek kellene elvégeznie. Mindenki nézzen egy kicsit magába, milyen módon történik ez, hogyan lehet ezt megjavítani.
Azt szeretném kérni, hogy a jövőben ezt komplexen próbáljuk meg kezelni, mert nagyon sok téma bekerül a jogalkotásba: a fogyasztóvédelem, az építési környezetről szóló jogszabály, az engedélyezés, a felügyeleti kérdés és hadd ne soroljam ismételten. Erre szeretném felhívni a figyelmet, és még egyszer visszautalnék arra, hogy jó lenne a fogyasztóvédelmi törvényben, a fogyasztóvédelmi szervezetek jogállásában a jogi személyiséggel rendelkező civil szervezetek számára is lehetővé tenni a fogyasztói érdekképviseleti tevékenységet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy perc türelmet kérek. A fogyasztóvédelmi törvényt két héttel ezelőtt módosította a parlament. A civil szervezetek kérdésében jelentős vita volt, akár az itt ülők között is, abban a tekintetben, hogyan közelítsük meg a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket. Nyilvánvaló, arra valószínűleg nem gondol Farkas úr, hogy a fogyasztóvédelmi civil szervezetek pályázati úton eléggé komoly támogatásra tarthatnak igényt. Ténykérdés, hogy a törvény inkább abból a szempontból közelíti meg éppen ezért a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket, mondjuk úgy, hogy a fogyasztóvédelmi célra meghirdetett pénzek olyan fogyasztóvédelmi szervezetekhez kerüljenek, amelyek többéves múltra tekintenek vissza, referenciákkal bírnak, megfelelő nagyságúak, méretűek, az általuk vállalt pályázati programokat képesek is végrehajtani.
Az, amit ön mond, őszintén megmondom, számomra újszerű, hogy alapvetően egy olyan szervezet, amelyik egyébként nagyon áttételesen, csak bizonyos esetekben vagy bizonyos területeken nevezhető fogyasztóvédelmi tevékenységgel is bíró szervezetnek, hogyan kerülhet a törvény hatálya alá. Külön beszéljünk róla. Ez a dolog most egyébként első körben eldőlt a törvénymódosítással. Az már egy másik kérdés, hogy azt szoktuk mondani, nem Mózes kőtábláit hozzuk be, nyilvánvalóan ha az élet igényli, akkor a törvényeket az élethez kell igazítani. Itt ebben most ez az őszinte szó, mással nem tudom kecsegtetni.
(Jelzésre:) Parancsoljon, Farkas úr!
FARKAS TAMÁS (Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége): Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy elismerem, ezt még át kellene beszélni, de azért megjelent az is, hogy egyrészt a közműves szolgáltatások irányában is felmerül az egyéni és a közösségi fogyasztóvédelem. A kivitelezéssel kapcsolatban az építőipari egyéni és közösségiről van szó, e tekintetben vetettem fel az előbbieket, és készek vagyunk erre is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Világos, köszönöm szépen
Még ehhez a témához, Horváth úré a szó.
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A törvénymódosítás kapcsán szeptember 1-jétől már újak a szabályok, tehát most lehetőség van a szövetségek esetében is arra, hogy magánszemély tag nélkül fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetnek minősüljenek. Tehát a jogalkotó ezt már figyelembe vette, úgyhogy ebben már elmozdulás van. Ilyen tekintetben ezt a választ tudom adni.
ELNÖK: Köszönöm.
A hozzászólókat továbbra is bíztatnám a tömörségre. A következő hozzászóló Nádai úr, parancsoljon!
DR. NÁDAI LÁSZLÓ (Ipartestületek Országos Szövetsége): Köszönöm szépen.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Megjelentek! Az Ipartestületek Országos Szövetségét képviselem, és mint ilyen, két dologgal szeretnék nagyon röviden foglalkozni. Az egyik az, amit Kathi úr mondott, hogy tulajdonképpen a fogyasztók szerződéses viszonyban állnak a kivitelezővel, és emiatt a fogyasztóvédelem sokszor nem tud közbelépni azoknál a panaszoknál, amelyeket a fogyasztók előterjesztenek.
Egy példát szeretnék elmondani. Bejön hozzám egy idős személy, és elmondja, az ablakot kicserélték, az illető iparos bezárta az ablakot, amikor elment, kinyitotta, de többet nem lehetett bezárni, ezért 90 ezer forintot fizetett. Itt biztosan nem történt szerződés. Azt mondtam: tessék elmenni a fogyasztóvédelemhez, és elmondani azt is, hogy adott-e számlát vagy nem adott számlát az illető. Azt mondja: elmentem, és a fogyasztóvédelemnél azt mondták, menjek a bírósághoz. Ilyen szempontból a lakosság nem nagyon érti ezt, hogy amellett, hogy nem is jó az ablak, még számlát sem adott. Lehetséges, hogy csak egy egyedi esetről van szó, de a fogyasztóvédelemnek el kellene járnia, hogy ezeket az embereket szűrjük ki.
ELNÖK: Ez nyilvánvalóan egyszer fordult elő Magyarországon. (Derültség.)
DR. NÁDAI LÁSZLÓ (Ipartestületek Országos Szövetsége): A másik ilyen dolog: talán a mi szervezetünk a legrégebbi a piacon, ha szabad így mondanom. A 120 éves fennállásunkat ebben a Házban ünnepeltük 2004-ben. Mindig megvolt a megrendelő és a kivitelező közötti olyan kapcsolat, amellyel el lehetett marasztalni a kivitelezőt, és általában a saját iparostársak marasztalták el egészen 1990-ig. Akkor ezt az egész törvényt fellazították, liberálissá tették, ami azt jelenti, hogy pillanatnyilag bárki bármilyen engedélyt kiválthat, nem kell, hogy meglegyen a szakmai végzettsége, azt mondja a jogszabály, csak legyen egy olyan embere, aki rendelkezik azzal.
Kérdezem: hogyan lehet azt ellenőrizni, hogy a 480 ezer egyéni vállalkozói engedély mellett meddig tartja meg azt az embert, és egyáltalán van-e olyan embere, aki ezt a tevékenységet érti és tudja? Ilyen esetben sokszor előfordul az a probléma, hogy nem szakember végzi azt a tevékenységet, és ne csodálkozzunk, ha nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk. Lejátszottuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal is azt, hogy meg kell változtatni a törvényt, és csak az kapjon engedélyt - főleg az építőiparban vagy olyan szakmákban, amelyek nagyon befolyásolják a lakosság életét -, akik rendelkeznek olyan szakmai végzettséggel, amire vállalkozni akarnak.
A továbbiakban ugyanabban a rendeletben azt szeretnénk elérni - ez is összefügg a fogyasztóvédelemmel -, hogy legyen egy kötelező felkészülési tanfolyam, amikor kiváltja a vállalkozói igazolványát. Ez Nyugat-Európában általában meg is van. Az a személy, aki ma vállalkozói igazolványt vált ki, nemhogy nem ismeri a fogyasztóvédelmi törvény szabályait, egyáltalán fogalma sincs arról, hogy mire vállalkozik, mit kellene a gyakorlati életben tennie. Tudom, a jogszabály nem tudása nem jelenti azt, hogy kivonhatja magát alóla, de egy ilyen tanfolyam elvégzésével megítélésünk szerint sokan átgondolnák, meggondolnák azt, hogy vállalkozzanak, és esetleg nem mennének tönkre családok, egzisztenciák azáltal, hogy egy-két éven belül belebukik a vállalkozásba, elveszíti a családi házát, autóját és így tovább. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a különböző jogszabályok összhangjával javítani lehetne a fogyasztóvédelmi kérdéseket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Amennyiben nincs további hozzászólás a témához, azt kérdezem, egyébként leginkább a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság képviselőitől, a fogyasztóvédelemben illetékes minisztérium képviselőitől és a főépítész úrtól, de kötelezettség nélkül kérdezem: hallottak-e olyant, amiről úgy gondolják, hogy most kellene reagálniuk?
(Jelzésre:) Kathi Attila!
Válaszadás a feltett kérdésekre
DR. KATHI ATTILA (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság): Köszönöm.
Egy dolog: tehát amikor arról beszélünk, hogy a hatóság miben tud lépni és miben nem, reagálnék az itt elhangzott közvetlen megszólíttatásra egy konkrét példával. Ez a példa egyébként a helyzet egy részének az illusztrációja, nevezetesen, hogy az ilyen beépítési munkálatok, amikor a postaládába bedobott szórólap alapján történik a teljes nyílászárócsere egy lakásban, ami több százezer forintos tételről is szólhat, az esetek legnagyobb részében nem azért nincsen jogi segítség, mert adott esetben a hatóságnak sehol sincs hatásköre, hiszen persze lehet a nyugtaadást ellenőrizni. Hogyan lehet a nyugtaadást ellenőrizni? Próbaszolgáltatás igénybevételével lehetne. Ebben az esetben azt nagyon nehéz elképzelni, hogy a hatósági ellenőr effektíve egy ilyen beépítési munkálat kapcsán próbaszolgáltatást igénybe vegyen. Ez nehéz ügy. Ilyen értelemben a nyugtaadási fegyelem betartatása szintén nem egyszerű. És miért nem egyszerű? Azért nem egyszerű, mert pont ez az az iparág, ahol a legkevésbé sem jellemző, hogy egy ilyen több százezer forintos tételnél, sőt milliós beruházások esetében is megtörténne az ügyek lepapírozása. Abban az esetben, ha azzal fordul a hatósághoz egy ügyfél, hogy egy vállalkozási szerződés alapján munkavégzés történt a lakásban, vagy kiderül, hogy erről az égvilágon semmilyen dokumentáció nem született, a teljesítésről semmiféle igazolás nem történt, a vételár átadásáról még csak egy átvételi elismervény sem történt, a vállalkozó minden további nélkül letagadhatja, hogy egyáltalán betette a lábát a lakásba. Tehát adott esetben nemhogy hatósági segítség nincsen, még bíróságra vagy békéltető testülethez is felesleges lenne menni.
Tehát az a kezdeményezés, ami egyébként a kormányzati filmekben is elhangzott, hogy volt a Fair play kampány, sokan különféle véleményt fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy itt most nevelni próbál a hatóság vagy a kormányzat arra, hogy szűnjön meg ez az összekacsintás. Nagyon szépen illusztrálta ez a film azt, amikor gyakorlatilag a kérdés elhangzása után számlával vagy számla nélkül a válaszok egyöntetűen, legalább is az esetek jelentős részében a számlanélküliségre kacsintanak rá. Ilyen esetben a jogi segítség természetesen sokkal csekélyebb lehetőség, mint amikor egy pontosan meghatározott szerződés alapján történő teljesítés végén születik a nyugtabizonylat.
A hatóságért kiáltani - itt nem hárítani akarjuk a felelősséget, hanem arról beszélünk, hogy van egy másik fajta felelősség, az ügyféli felelősség. Nem azt mondom, hogy az ügyféli felelősséget kell előtérbe helyezni, és az ügyféli felelőtlenségre kell mindent ráfogni, de valamikor effektíve nincsen jogi segítségnyújtási lehetőség, mert az égvilágon semmi nincsen dokumentálva.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Fegyverneky úr, Horváth úr következik, utána még lesz képviselői kérdés, tehát ezzel még nem zárjuk le teljesen ezt a témát.
Parancsoljon, főépítész úr!
FEGYVERNEKY SÁNDOR (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm. Én az építési engedélyekkel kapcsolatban szeretnék egy félreértést tisztázni.
Attól, hogy valaki nem engedélyköteles, az építési tevékenységre, illetve az arra vonatkozó szabályok betartása kötelező. Egy példával szeretnék jönni. Ha valaki az Andrássy útra személygépkocsival ráhajt, számos szabályt kell betartania: sebességi határokat, a sávváltás szabályait, az indexelést, a jobbkézszabályt, a forgalmi lámpa jelzéseinek figyelembevételét, azonban mégsem kell az Andrássy útra való behajtásra engedélyt kérnie. Tehát ezt csak azért mondom, hogy az építéssel kapcsolatos követelmények betartása akkor is számon kérhető, ellenőrizhető és elvárható, ha az ügyet nem előzi meg egy olyan engedélyezési eljárás, ami azt mondja, hogy igen, kérem, ha mindent betart, akkor felragaszthatja a hőszigetelést.
Tehát az ellenőrzést, illetve az átadás-ávételi folyamatot most már a Tűzoltóság bevonásával is olyan formán kell megvalósítani az abban részt vevő szervezeteknek, hogy ez az engedélyezés hatósági eljárásának bonyodalma nélkül is biztosítsák azt az építési minőséget és biztonságot, amit elvárnak tőlük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Horváth úr!
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót.
A napirendi pont kapcsán a konklúzió a fogyasztóvédelemért felelős minisztérium számára az, hogy a Fogyasztóvédelmi Tanács munkaprogramjába a második félévben célszerű belevenni ezt a problémát, egy komplex program kidolgozása érdekében ezt felvetni és valamilyen úton-módon elindítani.
A másik pedig mindenképpen az, hogy az ágazati szakkollégium tekintetében az építőipar területére létre kell hoznunk az egyeztető fórumot a szakmai és a fogyasztói oldal között. Azt szeretném kérni a jelenlévőktől, Alexa úrnak továbbítsák az elérhetőségeiket, hogy ebbe minél több szakmai és civil szervezetet belevonva elérhetővé váljanak részünkről is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Gógl képviselő úr kérdezni kíván. Parancsoljon!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Meglepett és meg is döbbentett az, hogy az össz-energiafogyasztás 50 százaléka végül is a lakóépületek és a lakások környékén használódik el, 10 százalék beépül, 40 százalék pedig a használat kapcsán. Azt gondolom, Magyarországon döntő hányad a fűtési rendszerekben megy el.
Szeretném kérdezni, és ehhez csatlakozik, a 10 százalék beépített energiatartalom: ha az alkalmassági idő előtt a nagy értékű rendszerek tönkremennek, akkor nyilván a beépített energiahányad is nő. Hogyan látják a jelenlévők, hogy a nagy értékű beépített rendszereknél az alkalmassági idő valóban kitöltse azt a tíz évet vagy néha többet is? A fűtési rendszereknél a kazánok sokkal hamarabb tönkremennek, mint a vezetékek vagy néha más is.
Van-e a tanúsítvány tartalmát ellenőrző rendszer az építőiparban? Én nem itt dolgozom, tehát nem tudhatom ezt, mert lehet valamit tanúsítani, de közel sem biztos, hogy így van, és valamilyen technikával ezt ellenőrizni szokták. Ha úgy történik - ezt valaki említette -, hogy külföldről megjön egy kamion, odakerül, beépül, vagy nem épül be, talán még azt sem tudjuk, hogy ez az alkalmassági idő mit jelent.
A másik: az összes zavarnak van egy gyújtópont része, ez a szakmagyakorlás feltétele és az építési folyamat ellenőrzése. Az engedélyezési eljárás során valaki, mint fővállalkozó, elindít egy rendszert, ami tíz alvállalkozón keresztül valósul meg. Sem maga a folyamat nem ellenőrizhető így, sem az utóélettel nem tudnak mit kezdeni a hatóságok. A főépítész úr, a fogyasztóvédők hogyan látják ezt a kérdést? Ezt hogyan lehetne átlépni?
A második témánk a bankkérdés lesz, de itt a csődhullámról van szó, maguk a kivitelezők csődbe kerülnek, nem az teljesül, amit megrendeltek, és az utóélet során a perek - ezt hallottuk - tíz évig is elhúzódhatnak. Hogyan lehetne az építőiparnak ezt a rákfenéjét valahogyan feloldani? Milyen segítséget tud adni ehhez a jogalkotó? Itt nyilvánvalóan esetleg törvényi helyet kell módosítani vagy megjeleníteni. Azt hiszem, ezt csak továbbtoljuk, és ez az őskáosz rendezetlen marad.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Főépítész úr!
FEGYVERNEKY SÁNDOR (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm.
Annyit pontosítanék a képviselő úr által felvetettekhez, hogy az 50 százalékért nem a lakóépületeink felelősek, hanem általában az épületeink. Ebbe az üvegfalú irodaépületektől a műemléképületekig minden beletartozik. Különös módon az épületek által elhasznált energia - itt kivonom belőle az építőanyag-gyártást -, a 40 százalék elhasznált energia úgy az Európai Unió átlagában, mint Magyarországon azonos számot mutat, tehát az ügyben nincs fejlettségi különbség az energiafelhasználásban.
A képviselő úr által felvetett ügyekben elkészítettük az épületek energetikai tanúsítására vonatkozó jogszabályt, ami reményeink szerint január 1-jétől lép életbe, onnan lehet majd megtudni, hogy milyen az adott épületbe beépített kazán minősége, milyen a falak, az egyéb szerkezetek minősége, és az ebből összeálló minősítés milyen fogyasztási, milyen energetikai osztályba sorolja az épületet. Ahogyan a hűtőszekrényeken a színes A-tól E-ig energiatanúsítási jegy rajta van, ezt az uniós rendszerben Magyarországon is bevezetjük, az épületeinkről is tudható lesz, ráadásul az energetikai tanúsítás során az épületek tulajdonosai, legyen az iskola, önkormányzat vagy magántulajdonos, megkapják a szakemberektől azokat a tanácsokat is, amelyeket az épületeik jobb energetikai besorolása érdekében elvégezni ajánlatos.
A szakmagyakorlás, a folyamatellenőrzés, illetve az utóélet tekintetében az építésügyi jogszabályi rendszerek már komoly lépéseket tettek, egyrészt a szakmagyakorlást nemcsak az építészeti tervező vagy kivitelező szakmáknál szabályoztuk, hanem az államilag a közelmúltban szakmásított felelős műszaki vezetői és műszaki ellenőri szakmagyakorlás körülményeit is szabályoztuk. A Mérnök Kamara és az Építész Kamara jogosult a kamarai törvény szerint állami feladatokat ellátni, tehát az Építész Kamara és a Mérnök Kamara folytatja a képzési, vizsgáztatási feladatokat. Még azok az állami képzési intézetek vállaltak ebben feladatot, ahol már államilag képzett és vizsgáztatott felelős műszaki vezetők, illetve építési ellenőrök gyakorolják a kivitelező szakma folyamatellenőrzését, ráadásul, mivel a felelős műszaki vezető alkalmazása most már az építkezéseknél kötelező, ő nem egy eltűnni képes cég nevében jár el, hanem személyesen, a saját nevéhez, a saját képzettségéhez, a saját szakmagyakorlási engedélyéhez kötötten jár el, a személyében megtalálható, a személyében az építkezés befejezte után is megkérdezhető, felelősségre vonható, akár bevonható a működési engedélye, amennyiben az ő felelős műszaki vezetése alatt építési hibák történtek.
Ugyancsak a folyamatellenőrzést teszi lehetővé az építési napló jogszabályban most már rögzített vezetési kötelezettsége, annak az adattartalma, a hosszú távú megőrzési kötelezettsége. Amikor az épület használatbavételi engedélyt kap, az építési napló lezárásra kerül, de a január 1-je óta lévő új jogszabály szerint egy úgynevezett épület-szervizkönyv kerül megnyitásra, amely az épületet a teljes fennállása, élettartama alatt végigkíséri. Ezen szervizkönyvbe beírásra kerülnek a karbantartások, az esetleges kazáncserék, az épület 5-7 év múlva esedékes burkolatcseréje, az utólagos hőszigetelések. Ez a szervizkönyv a tulajdonos kezében van, és az épület eladásakor a szervizkönyvet - a képviselő úr az utóéletet kérdezte - átadják az új tulajdonosnak, aki ezt tovább vezeti. Tehát most már január 1-je óta az építési napló az építés ideje alatt történt műszaki beavatkozásokat rögzíti, az azt végzők feltüntetésével, a felelős műszaki ellenőr személyében felelős a folyamat szabályozásáért, és az építési napló, az építési folyamat lezárta után a szervizkönyv veszi át a folyamatellenőrzési adminisztrációt, ami eddig nem létezett a magyar építési minőség ügyében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
SZÉMAN GYÖRGY (Magyar Építőanyag-ipari Szövetség): A képviselő úr egy dologra rávilágított, ami az építésgazdaságban ma jelen lévő probléma, bár nem ennek a bizottságnak a feladata, de a képviselő úr kérdése mindenképpen felvetette a bizonyos keszekusza alvállalkozói viszonyok és a tartozási lánc kapcsolatát.
Tavaly nyáron a kormány létrehozott egy tárcaközi munkabizottságot a civil szakmai szervezetek részvételével, közülük több kollégát is láthatunk itt a teremben. Ennek a munkabizottságnak elsősorban az a feladata, hogy az építőipart érintő jogszabályok felülvizsgálatával is foglalkozzon. Ez a bizottság hellyel-közzel működik, ezt tudom mondani, és sikerei is vannak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Török képviselő úr!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen.
Az alvállalkozói körrel kapcsolatban a képviseleti szervezetet szeretném kérdezni. Egyrészt van a körbetartozásnak a képviselő úr által felvetett módja, amikor véletlenül úgy történnek a dolgok, hogy a tartozások maradnak, a beruházások pedig nem valósulnak meg teljes egészében, azonban olyan is van, amikor ez szándékosan történik: a mintegy a száz egységnyi összegért elvégezhető munkát nyolcvan egységért elvállal valaki, negyvenet rögtön hazavisz, negyvenért - amiből a beruházást természetesen nem lehet befejezni - megbízza az alvállalkozókat. Végül marad egy gödör, egy torzó vagy egy félig megvalósított beruházás, egyébként pedig az alvállalkozó is tönkremegy, mindenki rosszul jár, a magyar állam, a kivitelezést megrendelő személy, közintézmény vagy cég, az alvállalkozó, tehát mindenki rosszul jár.
Ebben az esetben az érdekképviseleti szervezetek gondolkodnak-e azon, hogy örökre kitiltsák az ilyen típusú tevékenység végzése alól azokat a személyeket, akik ezekben közreműködnek? Tehát nem véletlen gondatlansággal, hanem szándékos károkozással állnak elő. Azt gondolom, ezeket az embereket önök kiközösítik maguk közül, és nyilvánosságra hozzák az adataikat, vagy valamilyen módon eljárnak annak érdekében, hogy Magyarországon soha többé ne végezhessenek ilyen típusú tevékenységet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
(Jelzésre:) Gláser úr!
GLÁSER TAMÁS (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége): A tartozáslánc egy nagyon jó téma, ha a Fogyasztóvédelmi eseti bizottságban is előjön, ez egy nagyon fontos kérdés.
2006-ban parlamenti választás volt, 2008-ban minden párt azt mondta, a programjukban benne van a tartozáslánc megszűntetése. Tüneti kezelések vannak, mert benne vagyunk, mert dolgozunk, és bizonyos dolgokat próbálunk megoldani. Széman úr is mondta, az Építésgazdasági Tárcaközi Bizottság él és mozog, csak az a baj, hogy ide szaladunk, megpróbálunk megoldani valamit, akkor jön egy másik jogszabály, ami ezt rögtön kiüti.
A kérdésre mindjárt válaszolok. Itt képviselők ülnek. Hogyan lehetséges egy országban az, hogy januárban hoznak egy jogszabályt, majd márciusban módosítjuk? Tehát a törvényről beszélünk. Nem tudjuk állandóan követni a dolgokat, és ez a tartozásláncra hatással van. Maga a tartozáslánc: ha a különböző szakmai szervezetek mindegyike egymás között készít feketelistát, az interneten mindenki mindent csinál, majd jön az ombudsman, és azt mondja, kérem szépen, a személyiségi jogok, így meg úgy és Isten ments, hogy itt valaki... Úgy gondolom, az építőipari szakmák megpróbálják maguk közül az ilyeneket kiközösíteni.
Akkor menjünk a dolog egy másik lábára. Mi történik? Hirdetjük, hogy Magyarországon a cégbejegyzés öt perc, a 3 milliót levittük 500 ezerre. Mindenféle jogszabályok vannak, de van olyan ember - meg lehet nézni a cégnyilvántartásban -, akinek 170 cége van, a 170 cég 43 százaléka felszámolás alatt van, a 43 százalék felének banktartozása van. Az, hogy alvállalkozó és egyebek? Nem. Itt egyszerűen arról van szó - örülök, hogy felvetették -, hogy nagyon fontos Magyarországon az építőipari jogszabályok alapos áttekintése, párhuzamosan a Ptk.-val, a módosítással, illetve az átdolgozással kapcsolatban, de ennek büntetőjogi konzekvenciái is vannak, és ezzel a jogszabályi hellyel gyakorlatilag a csalást nem lehet Magyarországon visszaállítani. Most nem akarok jogszabályi helyekre hivatkozni.
A dolog másik lába a tartozáslánci kérdés. A civil szervezetek mindent megpróbálnak, csak az a baj, hogy a jogérvényesítés, a polgári peres eljárás 3-13 év. Hol van már az az alperes, hogy megtalálják? A pereket meg lehet nyerni, csak érvényesíteni nem lehet, a Btk.-ról már nem is beszélve, hogy ez mennyire probléma.
A polgári perrendtartásban egy ügyben az alperesnek körülbelül 15-20 ötlete van ahhoz, hogy az ügyet elhúzza tíz évre. Hol vagyunk? Tehát a tartozáslánc egy nagyon komplex kérdés, a feketemunka is, politikailag nagyon jókat lehet mondani róla, csak egy dolgot nem lehet: a magyar vállalkozó, a tisztességesen fizető alvállalkozó tönkre fog menni.
Amit Nádai László az IPOSZ részéről az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban mondott, mindenki kényszervállalkozó, csak számlát tudjon adni. Olyan gazdasági körülmények között vagyunk, hogy az egyik oldalon szeretnénk dolgokat tenni, a másik oldalon pedig nem tudunk. Tehát az a kérdés, hogy gyakorlatilag minden egyes fogyasztóvédelemmel, tartozáslánccal kapcsolatban stratégiai döntéseket kellene hozni, azon belül meg kell határozni az elsőrendű célokat, nagyon gyorsan végrehajtatni, a végrehajtást ellenőrizni, az ellenőrzéshez pedig jogérvényesítés kell. Ez így van a fogyasztóvédelemben is. A szakma hiába mondogatja, hogy a monitoringtevékenységben hajlandó közreműködni, vannak fogadókészségek, de még nem nagyon sikerült, hogy ez működjön.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Elkalandoztunk egy kicsit a bizottság fő témájától. Aki hozzászólásra jelentkezik, kérem, alapvetően kanyarodjon vissza a fogyasztóvédelem kérdéseihez.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
FLÓRIÁN ZSOLT (Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesülete): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Flórián Zsolt vagyok, az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesületétől. Nem a körbetartozásról szeretnék beszélni, hanem azokról a szolgáltatókról, akik komoly problémát jelentenek a fogyasztók számára, tehát az építkezők, az építtetők számára, és a képviselő úr kérdésére szeretnék válaszolni.
Kidolgoztunk egy prevenciós programot, amelynek fontos, alapvető része az úgynevezett ÉFE-panasznyilvántartás és a hozzátartozó panaszmentességi igazolvány. Tehát kidolgoztunk egy nyilvántartást, amelyben nyilvántartunk minden olyan építőipari szolgáltatót, vállalkozást, akit fogyasztói jogsértési ügyekben vagy a Békéltető Testület, vagy a magyar bíróság elmarasztalt. Elsősorban a Békéltető Testületet szorgalmazzuk, hiszen a törvény értelmében 60 napon belül díjmentesen hoz határozatot, ez tehát mindenki számára előnyösebb.
Ha elmarasztalták a szolgáltatót, aki ezt követően sem hozta helyre a hibát, akkor belekerül a nyilvántartásunkba, az ÉFE-panasznyilvántartásba, és nem jogosult arra, hogy megkapja az úgynevezett ÉFE panaszmentességi igazolványt. Tehát a rendszerünk hasonló - bocsánat a példáért -, mint a büntető nyilvántartás és a hozzátartozó erkölcsi bizonyítvány, de mondhatjuk azt is, hogy ez a vállalkozás erkölcsi bizonyítványa.
Itt fontos dolgok felmerültek azzal kapcsolatban, hogy egy újabb céget vagy egy újabb vállalkozást csinálnak. Mi igyekszünk nyomon követni azt is, ha egy vállalkozásról, mondjuk egy cégről, egy gazdasági társaságról beszélünk, akkor nem pusztán azt nézzük meg, hogy melyik az a vállalkozás, hanem megnézzük azt is, kik azok a természetes személyek, akik mögötte állnak, kik a tagjai, tulajdonosai,, ügyvezetője, ügyvezetői, és ha később ezen személyek közül bárki egy másik cégnél jelentkezik, akár huszonnyolcadik tulajdonosként, már az a cég sem kaphatja meg ezt az igazolványt. Ma nagy divat Magyarországon, ahogyan itt már említették, hogy pillanatok alatt egy újabb céget hoznak létre. Ma már fél óra alatt meg lehet ezt tenni, vagy a már eleve párhuzamos cégben ugyanazok a személyek a tulajdonosok. Tehát ha egy cég panaszmentességi igazolványa visszavonásra kerül, akkor a többit is visszavonjuk.
A program sokkal összetettebb, a fogyasztók irányába is teszünk lépéseket, ez az úgynevezett építkezésmentoráció. Most tényleg csak röviden. A mentorációnak viszont az a szerepe, hogy a fogyasztót felkészítse az építkezésre, és segítse az építkezés alatt, tanácsokkal lássa el. Beszéltünk a szavatosságról, beszéltünk a jótállásról, beszéltünk a szerződésekről, beszéltünk az építési naplóról. Érdemes körbemenni az építkezéseken, hogy hány helyen tartják be ezeket a szabályokat. Talán a fogyasztóvédelem legnagyobb kihívása, hogy a piaci gyakorlat által okozott károkat enyhítsük. Sajnos, a piaci gyakorlatban nem a megfelelőek a szerződések, nem megfelelő az építési napló vezetése, azok az egyéb dolgok sem működnek, amelyek elvárhatók lennének a fogyasztói oldalról is, nem csak a szolgáltatói oldalról.
Ennyit röviden, tömören.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kérdezem, lezárhatjuk-e a napirendi pontot?
(Jelzésre:) Török úr, parancsoljon!
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Egy fél mondat kiegészítésem lenne.
Először is a gazdasági körbetartozások ügyét hoztuk példának, de a műszaki ügyeket ugyanígy példának hozhatjuk, hiszen az építőiparban, különösen a lakóépületeknél, a házaknál vagy az egyéb műszaki létesítményeknél emberéletekről is szó van, hosszabb távon ezek később jelentkezhetnek problémaként. Ha én tisztességes vállalkozó vagyok, ha azt szeretném, hogy a piacon csak azok legyenek, akik adóznak, tisztességes műszaki tartalommal, megfelelő műszaki színvonallal állítanak elő, akkor abban vagyunk érdekeltek, hogy azok, akik egyébként azért tudnak versenyképesek lenni, mert vagy nem fizetnek adót, vagy nem ugyanazt a műszaki tartalmat produkálják, ne legyenek jelen a piacon. Ezért tartom fontosnak, hogy egyfajta céhszerű működés valósuljon meg a későbbiekben is.
Ha mondjuk azt mondják a gazdasági szervezetek jelenlévő képviselői vagy az építőipari szervezetek érdekvédelmi szervezetei, hogy márpedig ragaszkodnak hozzá, hogy a törvényhozás hozzon olyan szabályokat, hogy csak akkreditált, regisztrált cégek végezhessenek bizonyos építőipari tevékenységet, amelyben mondjuk öt embernél több megfordulhat, és még sorolhatnék olyan kritériumokat, amelyek a versenysemlegességet természetesen nem sértik, ebben az esetben biztosan partnerek lennénk abban, hogy legyen egy ilyen akkreditációs rendszer, legyen regisztrált építőipari cégek sora, és ez törvényi előírás legyen. Persze nem akarunk a ló másik oldalára átesni. Hogyan is mondták korábban? Mi a leggyakoribb méretű építőipari vállalkozás Magyarországon? Ezek az egy wartburgnyi vállalkozások voltak: öt ember ült a Wartburgban, talicskát fel, a csomagtartóra, és ez egy építőipari bt., jobb esetben egyébként egyéni vállalkozó. Ettől azért többre van szükség.
Ha a következő időszakban uniós forrásokból is beruházások valósulnak meg, nemcsak a föld alatt, hanem a föld felett is, akkor itt a biztonság, a műszaki tartalom nagyon fontos tényező, ezért mertem kitérni erre, hogy létrejöhessen az akkreditált rendszer.
Köszönöm szépen.
A bizottság 6/2006-2010. számú tájékoztatójának ismertetése
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr.
Lezárhatjuk-e a napirendi pontot, mert én is szeretnék pár szót mondani. (Jelzésekre:) Úgy látom, lezárhatjuk.
Először is szeretném a bizottság nevében megköszönni a meghívott előadóinknak és vendégeinknek, hogy anyagokkal, véleménynyilvánítással segítették a bizottság munkáját.
Aki először jelent meg nálunk, annak egy-két hasznos ismeretet adnék rólunk. Mi eseti bizottság vagyunk, ami annyit jelent, hogy határozatot nem hozunk, de újabban rászoktunk arra, hogy minden ülésünk után egy úgynevezett tájékoztatót fogadunk el, amiben néhány fontos alapvetést, amiről úgy véljük, hogy fontos az adott ülés, az adott téma rezüméjeként, rögzítünk. Nyilvánvalóan ezek részint nyilvánosságra kerülnek, részint elkerülnek az illetékes parlamenti szakbizottságokhoz, a kormányapparátus illetékes szervezeteihez.
Az ide vonatozó mai tájékoztatónkra mindjárt javaslatot is tennék, illetve teszek is: "A lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások és termékek piacán az építtető mint fogyasztó érdekeinek védelme az építés módjától függően több síkon is meg kell, hogy jelenjen, hiszen az alkalmazott építőipari termékek megfelelősége és a kivitelezés minősége területén egyaránt keletkezik fogyasztóvédelmi igény. Az építési termékekkel és forgalmazásukkal kapcsolatos fogyasztóvédő feladatok közé tartoznak: a termékkel szemben támasztott követelmények, a minőségellenőrzés, minőségtanúsítás, a fogalomba hozatali követelmények. A kivitelezési folyamattal kapcsolatos fogyasztót védő feladatok: a szakmagyakorlási feltételek, az engedélyezési eljárásokba épített fogyasztóvédelem, az építési folyamat ellenőrzése.
Az építőipari termékek forgalomba hozatali módjait a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság rendszeresen vizsgálja. Az elmúlt évben külön célvizsgálatra kerültek a nyílászárók, a tetőfedő anyagok, a cement, a beton, a szaniteráruk és a laminált padlóanyagok forgalomba hozatali körülményei. A legtöbb probléma a megfelelőségi tanúsítványok és a beépítési útmutatók hiánya volt. A Hatóság a megfelelő intézkedéseket megtette. A területet a közigazgatási hivatalokon belül működő építési felügyeletek ellenőrzik.
Az építési termékekre vonatkozóan vizsgálólaboratiumonként, terméktanúsító szervezetként, továbbá gyártásellenőrzési rendszert tanúsító szervezetként és ellenőrző szervezetként a legtöbb építési termékre vonatkozóan az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Kht. van kijelölve.
A bizottságunkhoz beérkezett anyagok alapján megállapítható: az építőipari szolgáltatásokra és termékekre vonatkozó rendeletekben szükséges összhangba hozni az alkalmassági időre, a jótállási és a szavatossági idő meghatározására vonatkozó szabályokat. Célszerű lenne az ellenőrzési hatóságok finanszírozásának növelése és szervezeti megerősítése.
Az építőanyag-gyártó és kivitelező cégek számára alapított Kiváló Építési Termék Tanúsító Védjegy, valamint a Minősített Építési Vállalkozások Tanúsító Védjegy segíti az érintett vállalkozások önszabályozását.
Ugyanakkor ezen a területen fokozottan igaz, hogy amennyiben a fogyasztó számla nélkül vásárol terméket vagy szolgáltatást, vagy nem köt szabályos szerződést egy adott munka kivitelezésére, akkor nemcsak a feketegazdaságot erősíti, hanem saját testi épségét is kockáztathatja."
Döntés a tájékoztató elfogadásáról
A bizottság tagjai és előadóink egyetértenek-e ezzel? (Igen jelzések.)
Kérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e a mai ülésről elfogadott tájékoztatóval, amelybe természetesen bele lesz szerkesztve a pénzügyi részhez elfogadott pár mondatunk is? Ki ért ezzel egyet? (Szavazás.) (Mindenki jelez.) Köszönöm szépen.
Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik az építésügyi témánkat segítették. Ha jól figyelt mindenki, Horváth úr a Fogyasztóvédelmi Tanáccsal és később a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból más szervezeti formákban is ígért együttműködést. A ma elhangzott problémák igazolják, hogy erre az együttműködésre szükség is van.
Köszönöm szépen, hogy eljöttek.
(Rövid szünet.)
A bankok lakossági hitelezési gyakorlata, a lakossági pénzügyi műveletek fogyasztóvédelmi kérdései
Folytatjuk bizottsági ülésünket. A következő napirendi pontunk a bankok lakossági hitelezési gyakorlata, a lakossági pénzügyi műveletek fogyasztóvédelmi kérdései.
Szeretettel köszöntöm meghívott előadóinkat, dr. Balogh Virágot a Gazdasági Versenyhivatal Fogyasztóvédelmi Irodájának vezetőjét, dr. Schiffer Péter főigazgató-helyettes urat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől.
Főigazgató-helyettes Úr! Ha nem haragszik, először a hölgynek adunk szót. Kérdezem a Fogyasztóvédelmi Iroda vezetőjét, a küldött írásos anyaghoz, amit köszönünk, szóbeli kiegészítést kíván-e tenni.
Dr. Balogh Virág (Gazdasági Versenyhivatal) tájékoztatója
DR. BALOGH VIRÁG (Gazdasági Versenyhivatal): Igen, köszönöm szépen. Igyekszem tömör lenni. Köszönjük szépen a meghívást. Üdvözlöm a bizottság tagjait és a jelenlévőket. A Gazdasági Versenyhivatal nem először kap meghívást a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság ülésére, úgyhogy a hosszas bemutatkozásunkon át is ugornék, azonban néhány mondattal mindenképpen szeretném jelezni, milyen hatáskörrel rendelkezünk a pénzügyi piacokon, különösképpen arra tekintettel, hogy mellettem ül a szektorális ágazati hatóság, a PSZÁF képviselője.
A Gazdasági Versenyhivatal a gazdaság minden szektorában fogyasztóvédelmi hatáskörében eljárva azt vizsgálja, hogy a fogyasztói döntés tisztességtelen befolyásolása útján egy adott vállalkozás, egy adott cég szert tehetett-e olyan piaci előnyre, ami azután a versenyfolyamatok torzításával jár. A célunk az minden piacon, hogy egy jól működő verseny, egy jól működő piac alakulhasson ki, egy ilyen verseny és egy ilyen piac pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy azt a fogyasztó szabad és tudatos döntése irányítaná. Ez tehát a Fogyasztóvédelmi Iroda feladata a Gazdasági Versenyhivatalon belül.
A pénzügyi területtel kapcsolatban bevezetőként el kell mondanom, hogy a bejelentéseink, panaszaink jelentős része érkezik a pénzügyi területre, ez nyilvánvalóan nem meglepő sem a bizottság tagjainak, sem pedig a jelenlévőknek, illetve a 2007-ben lezárt 72 fogyasztóvédelemmel kapcsolatos eljárásunkból 15 volt a pénzügyi területen. Tehát elmondhatjuk, hogy a Gazdasági Versenyhivatal évek óta kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi piacok fogyasztóvédelmi aspektusaira.
A piaccal kapcsolatban azokat a megállapításokat tettük az elmúlt években a sajtóban úgy az ügyekben, mint pedig az ügyeken kívül, hogy a legnagyobb problémának azt látjuk, hogy ezen a piacon nagy, tőkeerős cégek erőteljes, kiterjedt kommunikációs kampányukat folytatva próbálják a fogyasztókat a saját termékük melletti választásra buzdítani, ugyanekkor viszont a fogyasztói tudatosság nemcsak a mi megállapításaink, hanem független közvélemény-kutató cégek, az ágazati hatóság és más hatóságok megállapításai szerint is rendkívül alacsony. Tehát ezen a piacon az a helyzet áll elő, hogy a vállalkozás és a fogyasztó között fennálló úgynevezett információs asszimetria mértéke rendkívül magas. Ezen az asszimetrián a GVH kétféleképpen tud változtatni, nyilván mérséklési irány van mind a kettőnél. Az egyik az, hogy ügyeket indít az általa vélt tisztességtelen gyakorlatot folytató vállalkozások ellen, a másik pedig az, hogy eljárásokon kívül oktatással próbálja a fogyasztói tudatosságot erősíteni.
Az oktatási tevékenységünkre néhány példát mondanék. A PSZÁF-fel, az MNB-vel közösen jelenleg is tart a Pesti Estben közzétett tájékoztató kampányunk, tájékoztató füzeteket tett közzé a Versenyhivatal a Versenykultúra Központ támogatásával. Ezen tájékoztatófüzetek egyike pénzügyi témájú, és különböző fogyasztóvédelmi témájú szaklapokban folyamatosan teszünk közzé cikkeket, tájékoztatókat a fogyasztók okulására.
A bankok hitelezési gyakorlatával kapcsolatos ügyeinkben három témát emelnék ki. Ez a három téma az említés során egyben kronológiai sorrendet is jelent, azt a sorrendet, amelyben a GVH nagyobb tömegben foglalkozott ezekkel az ügyekkel.
Az első: a 2004 és 2005 között rengeteg panaszt, bejelentést kaptunk a különböző áruhitelekkel kapcsolatos tájékoztatásokról. Általában a fogyasztói panaszok és bejelentések zöme azt tartalmazta, hogy a bankok ingyen hitelként hirdetnek bizonyos hiteltermékeket, ám amikor a fogyasztó a hitelszerződés megkötése mellett dönt, kiderül, hogy az ingyenesség vagy csak bizonyos feltételekkel, vagy egyáltalában nem érhető el számára.
Több eljárást folytattunk 2004 és 2005 folyamán. A több eljárásban három számjegyű milliós bírságokat szabtunk ki. Ezen ügyek jelenleg bírósági szakaszban vannak.
A második nagy csoport, ami ugyan nem feltétlenül a hitelezéshez klasszikusan kapcsolódó, ám mindenképpen megemlítendő: tavaly a GVH piactisztítási céllal kilenc eljárást folytatott különböző bankok hitelkártyával kapcsolatos tájékoztatása terén, ugyanis piaci iparági gyakorlatnak tűnt az, hogy a bankok úgy hirdetik hitelkártyáikat, hogy a hitelkártyás vásárlás akár iksz napig is kamatmentes. Az eljárásokban fény derült arra, hogy ez az akár 45 napig kamatmentes csak nagyon erőteljes feltételek esetén érhető el a fogyasztó számára. Semmiképpen sem nevezhető tipikusnak az a fogyasztói magatartás, amikor az akár 45 napos kamatmentes periódus elérhető, így a GVH több eljárásban bírságot szabott ki, és kilenc eljárás a hitelkártyapiac majdhogynem minden szereplőjét érintette.
Ami jelenleg a legutolsó és a legkésőbben lezárt ügyeinket illeti, ezek a különböző lakáshiteltermékekkel kapcsolatos ügyek. Négy ügyet folytattunk a különböző bankokkal szemben, mert a lakáshiteltermékeiket úgy hirdették, hogy valamiféle kedvező terméktulajdonságot jelenítettek meg, például azt, hogy két héten belül lakáshitel, és ugyanaz volt a probléma, mint a hitelkártyás ügyeknél, a bankok nem tüntették fel, hogy ez a két héten belül lakáshitelhez való jutás milyen feltételek esetén érvényes, illetve olyan szigorúak voltak ezek a feltételek, hogy amennyiben a fogyasztó ezeket ismerte is, csak nagyon kis százalék érhette el ezeket a kedvező terméktulajdonságokat.
Hozzá kell tennem még azt, hogy pénzügyi területen a vállalkozások méretéhez és a kommunikációs kampányok méretéhez mérten fogyasztói ügyekben évek óta a GVH legmagasabb bírságai születnek. Ehhez hasonló talán csak az infokommunikáció területe, nyilvánvalóan ott is a vállalkozások mérete és a kommunikációs kampányok kiterjedtsége okán. Fontos azt leszögezni, hogy a szektor a GVH számára természetesen speciális és különleges figyelmet érdemel az előbb említett fogyasztói tudatosság alacsony volta miatt, ám nagyon fontos leszögezni, hogy a GVH az általános elveit követi ezen a területen is. Tehát azokat az elveket érvényesítjük itt a pénzügyi szektor speciális tulajdonságaira tekintettel, amelyeket több bírósági döntés már évek óta megerősít.
Végül egy fél mondat, egy előretekintés: szeptember 1-jével hatályba lép a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény, amelynek végrehajtásában a GVH a PSZÁF-fel és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal karöltve fog részt venni. A GVH részéről azt elmondhatom, nagy reményekkel nézünk az új törvény végrehajtása felé, és reméljük, hogy az ágazatban már most is fennálló együttműködés a PSZÁF-fel a törvény hatályba lépése után még szorosabbra fog fonódni.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Schiffer úr!
Dr. Schiffer Pál (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) tájékoztatója
DR. SCHIFFER PÁL (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a Felügyelet meghívását a mai tanácskozásra.
Azzal tudom kezdeni, amivel a GVH-s kolléganő is kezdte, hogy nem először szerepelünk a bizottság ülésén. Én nagyon fontosnak és hasznosnak tartom, hogy általában az ország, a lakosság egészét érintő érzékeny kérdésben, a pénzügyi szolgáltatások minősége és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói magatartások felügyeleti kezelése, fogyasztóvédelmi kezelése élő és mindig aktuális kérdés legyen.
A Felügyelet lényegben a mai felügyeleti politikájával negyedik éve kezeli hangsúlyosan és kiemelten fontos területként a pénzügyi kultúra fejlesztését és a pénzügyi fogyasztóvédelmet. Ha történetileg visszatekintünk, akkor azt látjuk, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban a fogyasztói panaszok akár tíz évvel ezelőtt is elenyészőek voltak. Az ügyfelek általában elfogadták azt, hogyha a bank vagy a bankok valamit közöltek vele, aláírták a szerződést, mert ez így van jól, ha aláírták. Azt kell mondanom, ez körülbelül tegnapig tartott így. Ma a Felügyelet panaszforgalmából le lehet vezetni, hogy drámaian növekvő az a szám, ahogyan az ügyfelek panaszkodnak a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban.
Az elmúlt évben a Felügyelet 5400 panaszt kapott a lakosságtól, az időarányos panaszszám alapján úgy számítjuk negyedéves összehasonlításban, hogy az idén év végére 8000 körüli lesz a panaszok száma. Ez nem azért van, mert a szolgáltatók rosszabbul teljesítenek, mint teljesítettek évekkel ezelőtt, hanem azért van, mert a fogyasztók kezdik belátni, és kezdenek rájönni arra, hogy azoknak a feltételeknek, amelyeket aláírnak, azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket megkapnak, vagy időnként elviselnek, nem biztos, nem természetes, hogy úgy kell megtörténniük. Ez a dolog egyik oldala.
A dolog másik oldala, hogy ellentmondás van a pénzügyi életben. A Gazdasági Versenyhivatal képviselője említette, hogy egy információs asszimetria van. Én némi iróniával azt szoktam erre mondani, hogy bizonyos értelemben persze van egy információs asszimetria, de valójában ahol az ügyfél találkozik a szolgáltatóval és alapvetően a banki szolgáltatásokkal, ott sajnos nincs információs asszimetria. Tehát akik eladják a termékeket a lakosságnak, nagyon gyakran az értékesítők sem tudnak többet vagy sokkal többet, mint az, aki megveszi. Erre számtalan példa van, és a panaszokból is tükröződik, hogy itt gondok vannak. Ezt a gondot mi úgy fogalmazzuk meg, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésének a gondjával kell szembenéznünk, és a Felügyelet a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszok és hiányosságok kiküszöbölése tekintetében nem pusztán azt az utat követi, hogy vizsgálatot rendel el, majd megbünteti azt a szolgáltatót, amelyik adott esetben valamilyen szaktörvényt megsértett, hanem azt is, hogy két évvel ezelőtt kezdeményeztük, a pénzügyi, gazdasági ismeretek, a pénzügyi, gazdasági kultúra épüljön be az iskolás gyerekek oktatásába, nevelésébe. Nem lehet hosszú távon fejlett pénzügyi rendszert működtetni, ha ezt a rendszert a legnagyobb számban igénybe vevő ügyfelek, tehát a lakosság nincs tisztában azzal, hogy mit vásárol.
Az előző napirendi pontban az építési témában elhangoztak hasonló dolgok. Azt kell mondanom, egy lakással kapcsolatban sokkal több dologról tájékozott az ügyfél, mint amikor egy pénzügyi terméket vásárol meg, nem azért, mert érdektelen számára, nem azért, mert nem szeretné tudni, hogy mit fog megvenni, hanem azért, mert hiányzik az az ismeretbázis, ami alapján meg tudja pontosan ítélni, hogy amit vesz, vagy az neki kell-e vagy sem.
Az ellentmondás következő pontja az, hogy míg bizonyos termékek értékesítésénél a szaktörvényeink is szakképesítést írnak elő, például a befektetési szolgáltatások vagy a biztosítási termékek terén előírják, hogy aki ilyen terméket értékesít, annak milyen végzettséggel kell rendelkeznie, addig ez a banki szolgáltatások értékesítésénél évek óta húzódik, háború van, de ebben a pillanatban nem is tudom megmondani, kik a harcoló felek. Kötelezővé kellene tenni, hogy a banki termékeket értékesítők megfelelő felkészültséggel, valamilyen szakmai képesítéssel rendelkezzenek.
Szintén ehhez a témához kapcsolódik, és egyre elterjedtebb jelenség, hogy már nem is a bankfiókban történik a banki termék értékesítése, hanem közvetítők értékesítik a banki termékeket, de a közvetítők szakmai megfelelősége, a közvetítői tevékenység engedélyhez kötöttsége szintén jelentős mértékben ellentmondásos. Egy dologra utalok, talán a bizottság is és a képviselő urak is találkoztak ezzel. Vannak hitelközvetítő intézmények. A hitelközvetítő intézmények tipikusan a lakosság felé közvetítenek hiteleket, nagyon ritkán történik, hogy vállalat, gazdálkodó szervezet felé közvetítenének hitelterméket. Nem tudjuk felügyelni őket, mert nem a szolgáltató megbízásából, hanem a lakosság megbízásából járnak el valamilyen hiteltermék felhajtására.
Mi ezzel a probléma? Az az alapvető probléma, hogy aki ilyen hitelközvetítői tevékenységet folytat, adott esetben ő sincs sokkal jobban tisztában azzal, hogy mit közvetít az ügyfél felé, mint az ügyfél, aki ezt igényli. A másik probléma az, hogy jelentős díjazás ellenében végzi ezt, és amikor egy ilyen hitelt valaki felvesz, a visszafizetési képesség kalkulálásakor nem is veszi figyelembe, hogy nem a teljes hitelösszeg kerül a birtokába, hanem annak csak egy része. Nem mondok túl nagy számot, mert hibáznék, de átlagban 4-5 százalékot szokott kérni egy hitelközvetítő a hitel kiközvetítéséért. Ha THM-ben - teljes hiteldíj mutatóban - számolok, ami felülről jön le a folyósított hitelből, az adott esetben több lehet, mint a kamat, amit a bank számol az ügyfélnek. Ez egy szabályozatlan terület, a Felügyeletnek nincs hatásköre, ugyanakkor az ügyfélpanaszokban ez megjelenik.
Aláhúzni és hangsúlyozni szeretném: a lakosság pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelme nem egyszerű kérdés, nemcsak a GVH-nak és nemcsak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a problematikája, hanem ez egy nemzeti problematika, amiben sok mindenkinek van szerepe, a szolgáltatóknak, a szabályozó hatóságoknak, a jogalkotóknak és az oktatásügynek is. Ha például ebben az oktatásügy jelentős lépéseket tesz előre, és láthatóan igen, ez persze még nem fogja azt jelenteni, hogy a szolgáltatásokkal szembeni kifogások száma csökkenni fog, hisz minél inkább iskolázottabb, tanultabb a lakosság a pénzügyi termékek igénybevételénél, annál hamarabb veszi észre azt, ha gond van a termékkel. A Felügyelet ezzel összefüggésben a saját felügyeleti tevékenységében azonban kiemelten foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.
Jelenleg például azzal az üggyel foglalkozunk, ami már korábban felvetődött és nyilvánosságot is kapott, hogy milyen feltételek mellett módosíthatja a szolgáltató egyoldalúan a szolgáltatás szerződési feltételeit, hiszen eddig általában a szolgáltató egyoldalúan módosította, az ügyfél ezt tudomásul vette. Ma inkább kifogásolják ezt az egyoldalúságot, ezért ebben az évben vizsgálatot indítottunk, aminek mostanában fejeződött be az adatbekérése, és a közeljövőben az értékelése is megtörténik, hogy milyen indokokkal, milyen tényleges és valós indokokkal történik a szerződésmódosítás. Előzetesen a Felügyelet annyit tud mondani, hogy nem értünk egyet azzal, ha a szolgáltató nem tudja megmagyarázni az ügyfélnek vagy túl általános magyarázatot ad arra, hogy miért módosította az ügyfél számára kedvezőtlen módon a szerződést. Itt persze szükséges lenne egyfajta egyenlőségi helyzet létrehozása, hiszen ha az ügyfél akarja felmondani a szerződést azzal, hogy nem fogadja el az üzleti feltételeket, akkor ebből fakadóan rá nézve hátrányos következmények származhatnak, míg ha a szolgáltató mondja fel a szerződést, azzal, hogy az ügyfél nem fogadta el az egyoldalú módosítást, akkor a szolgáltatóra nézve nincsenek kedvezőtlen feltételei. Ebben látom inkább az erőegyenlőtlenséget, mint az előbb említett információs asszimetriában, mert ironikusan mondva gyakran ez nem áll fenn, de fennáll egyébként abban a vonatkozásban, hogy amikor vitára kerül sor az ügyfél és a szolgáltató között, akkor már nem az értékesítő személy áll szemben az ügyféllel, hanem a nagy szervezettel rendelkező szolgáltató, és ott már valóban erőfölény van.
Az általános szerződéses feltételek mellett ebben az évben vizsgáltuk - ami szintén jelentős mértékben érinti a lakosságot - a belföldi devizaátutalásokkal kapcsolatos költségelszámolást. Egyrészt az Európai Unió is számon kéri rajtunk, hogy a belföldi devizaátutalások költsége ne legyen nagyobb, mint a forintátutalások költsége. Ebben a körben szintén végeztünk adatbekérést a szolgáltatóktól, a kiértékelése megtörtént, és azt kell mondanom, hogy az Európai Unió bírálata, amit a Belpiaci Igazgatóság főigazgatója küldött a Pénzügyminisztériumhoz és hozzánk is, részben megállja a helyét, azaz drágábbak a devizaátutalások belföldön, mint a forintátulások, ezt az európai uniós szabályozás nem teszi lehetővé, ezért ajánlással fordulunk a szolgáltatókhoz, hogy tartsák be az előírást. Ha ez nem hatásos, akkor persze egyéb felügyeleti intézkedésekkel is igyekszünk rávenni őket, hogy ez a hátrányos helyzet megszűnjön.
Az elmúlt időszakban vizsgálatot végeztünk a GVH-hoz kapcsolódóan is a hitelkártyatermékek értékesítésével kapcsolatos anomáliákról. Anélkül, hogy a GVH-val vitatkoznék, ez egy nagyon érzékeny kérdés, ahol persze lehetséges, hogy a szolgáltató tudna rugalmasabban viselkedni, ha világosabbá, egyértelműbbé tenné azt, hogy mit ért akár a kitétel alatt. Amikor a tájékoztatókat elolvastuk, abból - persze nyilván azért, mert értünk hozzá - számunkra világos, hogy a szolgáltató minden feltételt meghatároz. Ennek következtében mi azt gondoljuk, hogy lehetne tűréshatárt alkalmazni, mert előfordult már olyan, hogy 1 forint vissza nem fizetése miatt a teljes hitelperiódusra felszámolta a szolgáltató a teljes kamatot egy tévedésből kezdeményezett átutalásnál, ahol a tévedés tárgya az volt, hogy más összeg került 1 vagy 2 forint eltéréssel beírva, mint ami a bank vele szembeni követelése volt. Tehát ilyenről lehet gondolkodni, mi is gondolkodunk, és gondolkodik a szakmai szövetség is, de azért, hogy az egyensúly irányába próbáljam egy kicsit terelni a gondolatainkat, az információs asszimetria ellenére sohasem szabad teljes mértékben felmentenünk az ügyfelet az alól, hogy neki kötelezettségei vannak, amikor a szerződést elolvassa, vagy amikor úgy írja alá a szerződést, hogy el sem olvassa. Tehát a fogyasztói felelősséget, a fogyasztó felelős magatartását is hangsúlyozni kell.
Azért, hogy ne húzzam túl hosszúra a kiegészítésemet, mert ez udvariatlanság, és adott esetben unalmas is lehet, még van egy téma, amivel kiemelten foglakozunk, és elsősorban a lakosság irányában jelentkezik, ez a felelős hitelezés. Ez az Európai Unióban is egy kiemelt téma, mára a nemzetközi pénzügyi világban kiemelt témává vált, és kapcsolódik azokhoz az észrevételekhez is, amit már több fórumon önök is hallhattak, ez a hitelexpanzió, hogy minél több hitelt adjunk ki a lakosságnak, mert az eredményezi a nyereséget, de ez veszélyes út a pénzügyi szolgáltatók részéről. Veszélyes, ha azt mondja, hogy önrész nélkül hajlandó nagyobb értékű autót eladni, önrész nélkül hajlandó nagyobb értékű műszaki cikket eladni, önrész nélkül - talán még nem tartunk itt, de veszélyes lenne, ha az amerikai példa átjönne - lakást lehet venni. Ez olyan irányba tereli a lakossági magatartást a hitelezéssel szemben, ami nem veszi figyelembe az adott adós teherviselő-képességét. Ez gondot okozhat a szektor biztonságában is, és gondot okoz, mert társadalmi problémákat is előidézhet. Tehát egyre nyomatékosabban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hiteltermékek terjesztésénél, hirdetésénél a szolgáltatók részéről valószínűleg szükség lesz az önkorlátozásra.
Egy példát említek. A múltkor a GVH-val konzultáltunk, ott elmondtam ezt a példámat, ők már ismerik. Némileg elkeserített, amikor karácsonykor az egyik pénzügyi szolgáltató azt hirdette, ha nincs pénzed karácsonyi ajándékra, vegyél fel hitelt. De ha nincs pénze, hogyan fogja ezt a hitelt visszafizetni, hiszen nem feltétlenül muszáj karácsonyra drága ajándékot venni. Ennek következtében ha a drága ajándékot megveszi, akkor valószínűleg nem fogja tudni visszafizetni azt a hitelt, amiből a drága ajándékot a családtagjainak vette. Itt nem ért véget a történet. Ugyanez a pénzintézet húsvétkor megismételte ugyanezt a hirdetést. Miután a Felügyelet hirdetési kérdésekben persze nem kompetens hatóság, de mint szakhatóság, mindenképpen szóvá kell tennie azt, hogy ez a hirdetés valószínűleg nem szolgálja a prúdens, gondos hitelezési folyamatokat.
Tehát ilyen kérdésekkel foglalkozunk, és ilyen kérdéseket tűzünk a saját munkatervünkben is a felvigyázás és a felügyelés témaköreiben, és a Felügyelet, együtt a Nemzeti Bankkal, illetve a Gazdasági Versenyhivatallal, a fogyasztói tájékoztató kampányokban és a saját fogyasztói anyagaiban is ezekre a kockázatokra, problémákra felhívja a figyelmet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Mielőtt megadom a szót a képviselőknek vagy a jelen lévő civil és szakmai szervezeteknek, pár mondatot szeretnék mondani az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület két napja napvilágot látott közleményéről, és nyilvánvalóan kíváncsi vagyok, hogy a jelenlévőknek milyen észrevételeik vannak.
A közlemény címe az, hogy "Súlyosan megtéveszti a fogyasztókat a hitelszerződésekkel kapcsolatos banki eljárás". Egyes bankok a lakáshitel-szerződések megkötése után drasztikusan növelik az előtörlesztés díját, vagy tetszőlegesen bevezetnek különköltség-fajtákat, mint például a végtörlesztés díja. Itt mondatokat emelek ki. A bankok azonban a szerződések megkötését követően egyoldalúan és a fogyasztók számára hátrányosan módosítják a szerződési feltételeket. Különösen kirívó a Kereskedelmi és Hitelbank magatartása, nulla forintról százezer forintra emelte egy újonnan bevezetett díj címén a végtörlesztés minimális összegét a már több éve megkötött szerződésekre visszamenőleg. Emellett más bankok is éltek hasonló gyakorlattal, az OTP Banknál például az elő- és végtörlesztés sokáig szintén ingyenes volt, majd mind a kettő díja 35 ezer forintra emelkedett. Most nem olvasom fel az egész közleményt, annál is inkább, mert az OFE képviselője a körünkben van, azt gondolom, ki fogja fejteni a szervezet álláspontját, csak szerettem volna, mielőtt hozzászólások történnek, ez az ismeret itt megjelenjen a körünkben.
A képviselők közül Török képviselő úr jelezte először, hogy hozzá akar szólni.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. BALOGH VIRÁG (Gazdasági Versenyhivatal): Elnézést, esetleg reagálhatnánk a képviselői kérdések előtt?
ELNÖK: Azt gondolom, ebbe a képviselő urak beletörődnek.
Parancsoljon!
DR. BALOGH VIRÁG (Gazdasági Versenyhivatal): Elsősorban szeretném kiemelni azt, hogy a Gazdasági Versenyhivatal pénzügyi területen nemcsak a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatáskörében, hanem antitröszt területtel, tehát az erőfölénnyel, a kartellel és a fúziós eljárásokkal kapcsolatban is eljár. Amikor a GVH eljárási területét és tevékenységét mutattam be, akkor szigorúan a fogyasztóvédelmi aspektusra reagáltam. Ezt a fogyasztóvédelmi aspektust úgy határozza meg a Versenytanács a határozataiban is, hogy mindazon tájékoztatásra vonatkozik, amelyet a fogyasztó a fogyasztói döntése meghozatala előtt érzékel.
A fogyasztói döntés meghozatala utáni rész a GVH álláspontja szerint nem a mi értelmünkben vett fogyasztóvédelmi aspektushoz tartozik, de pontosa azért, mert sejtettük, hogy ez a téma napirendre fog kerülni, illetve az OFE álláspontját mi is ismerjük, ezért a kolléganőm, Torjákné Amberger Teréz, a témával foglalkozó ágazati iroda vezetője válaszolna erre a felvetésre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Parancsoljon!
Torjákné Amberger Teréz (Gazdasági Versenyhivatal) kiegészítő tájékoztatója
TORJÁKNÉ AMBERGER TERÉZ (Gazdasági Versenyhivatal): A Versenyhivatal tevékenységéhez hozzátartozik az is, hogy méreteiben tíz versenyfelügyeleti eljárást indított erőfölénnyel való visszaélés miatt különféle pénzintézetek ellen, nevezetesen a tíz eljárás hét pénzintézetet érintett. Ezek közül csupán néhány eljárás fejeződött be, tehát jelentős azoknak az eljárásoknak a száma, amelyek jelenleg is folyamatban vannak ilyen ügykörben. Ebből következően végeredményt még nem tudunk mondani.
Ami viszont lényeges: akkor, amikor az ilyen típusú egyoldalú szerződésmódosítási joggal való élés, illetve visszaélés esetét vizsgáljuk, a Versenyhivatalnak első lépésben bizonyítania kell azt, hogy ez a pénzintézet erőfölényben van azon a piacon. Ez nem egy kis feladat, és jellemzően emiatt az eljárások elég hosszú ideig elhúzódnak. Az eddig befejezett eljárásokban, éppen azért, mert az eljárás alá vont pénzintézetek kötelezettségvállalással visszaléptek ettől a gyakorlattól, ebből következően ezeket az eljárásokat végzéssel be lehetett fejezni, nem volt szükség arra, hogy végleges versenytanácsi határozatú bírsággal vagy más effélével befejeződjenek. Ennek a gyakorlatnak a kialakulásában a Versenyhivatalnak olyan hozzáállása van, hogy amennyiben a fogyasztó részére hátrányos helyzet megszűntetését viszonylag rövid úton el lehet érni, és megspóroljuk azokat a tízéves pereskedéseket, amelyeket itt más ügykörökben mint víziót felvetettek, ez a fajta megoldási mód a fogyasztó számára előnyös végkifejletet eredményez.
Ami viszont a Gazdasági Versenyhivatalt az elmúlt időszakban aggodalommal töltötte el, az, hogy bár ezek a pénzintézetek kötelezettségeket vállaltak, mégis az egyoldalú szerződésmódosítási jogukkal élve adott esetben abban a levélben, amelyben a kötelezettségvállalásnak eleget tevő vállalásaikat közölték a fogyasztóval, egyúttal rögtön bejelentették a következő díjemelésüket is. Nyilvánvalóvá vált tehát, hogy az a fajta, a prevenció szempontjából bizonyos szempontból talán célszerűnek látszó megoldás zsákutcába fut, hiszen hiába próbáljuk ilyen értelemben kiküszöbölni a fogyasztói hátrányokat, az a fajta bizonyos kiterjesztő jogértelmezés, amelyik a hitelintézeti törvény egy bizonyos szakaszán alapul, úgy tűnik, ezt a fajta visszatérő gyakorlatot nem képes kiküszöbölni. Ebből következően az idei év márciusában a Versenyhivatal kezdeményezéssel élt a jogalkotásért felelős szervezeteknél, a Pénzügyminisztériumnál és az Igazságügyi Minisztériumnál. Azért, hogy ez a probléma ne ismétlődhessen meg, és ne legyen állandó probléma tárgya, indokolt lenne módosítani a hitelintézeti törvény vonatkozó rendelkezéseit.
Jelenleg ott tartunk, hogy a tavaszi ülésszakon ilyenfajta törvénymódosítási kezdeményezés nem került a parlament elé, de a legutóbbi információk arról szóltak, hogy az Igazságügyi Minisztérium koordinációjával elindult egy kormányelőterjesztés készítése, amely a második félévben tervezi jogalkotási szinten is ennek az anomáliának a kiküszöbölését. A Versenyhivatal nem kizárólag a fogyasztóvédelemhez, hanem a versenyhez fűződő közérdekek alapján is egyértelműen úgy látja, hogy az a fajta joggyakorlat, ami az elmúlt tíz évben kialakult, nyilvánvalóan árt a versenynek is, hiszen ha minden pénzintézet általános szerződési feltételeibe ilyen fajta szerződéses feltétel korlátlanul beépítésre kerül, abban az esetben a fogyasztó csapdában vergődik, hiszen hiába váltaná le adott esetben a kedvezőtlenebb hiteltermékét egy kedvezőbb hiteltermékre, ha nem lehet biztos abban, hogy az a fajta szerződés, amit megkötött, legalább bizonyos időre, vagy addig, amíg a szerződéses időtartam szól, nem változtatható meg tetszőleges indokokkal. Most utalok arra, jellemzően az fordul elő a bankok általános üzleti feltételeiben, hogy üzletpolitikai érdekből bármikor változtathatják a szerződési feltételeiket.
A Versenyhivatal ezeknek a szerződéses kikötéseknek csupán a versenyjoggal való viszonyát vizsgálhatja, azonban nyilvánvaló, hogy ezeknek a szerződéses kikötéseknek van polgári jogi és hitelintézeti törvényi vonatkozása is, amelyekben adott esetben más szervezetek jogosultak állást foglalni, kifejezetten elsődlegesen a bíróság, de az is látszik, hogy az ilyen bírósági pereknek, még ha adott esetben egy-egy fogyasztói panasz esetén a bíróság méltányolja is a fogyasztók ide vonatkozó panaszait, ez nem jelenti azt, hogy az egyedi ügyekben hozott döntések kihatnának az általános szerződési feltétel vonatkozó rendelkezésére, mert egyedileg csak annak az egy fogyasztónak a polgári jogi igényét fogja elrendezni. Itt ezek százezres vagy akár milliós nagyságrendű szerződésszámok, amit a fogyasztó köt a hitelintézetekkel. Ebből következően a Versenyhivatal véleménye szerint más típusú megoldásokban kell gondolkodni, és jogalkotási úton kell megelőzni azt, hogy ez a probléma tartósan fennmaradhasson.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Most képviselői hozzászólásokra nyújtok lehetőséget, de utána természetesen szívesen adok szót például a Bankszövetségnek vagy a megjelent civil szervezeteknek.
(Jelzésre:) Molnár képviselő úr, utána Koszorús képviselő úr, majd Gógl képviselő úr szeretne szólni. Parancsoljon!
Képviselői kérdések, vélemények
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Nagy öröm hallani, hogy a PSZÁF és GVH ilyen jó együttműködésben dolgozik, ezt az utolsó beszámolót is nagy öröm volt hallanom, mert igazából a problémákon rágódva - hiszen valamennyien rengeteg problémán rágódunk - oda jutottam el, hogyha kell, arra való ez a bizottság, hogy javasoljon, kezdeményezzen, akár törvénymódosításokat is, mert sok esetben valóban olyan eseteket tárgyalunk, amelyek nem feltétlenül törvénytelenek, de talán etikátlanok az erőfölénnyel való visszaélés miatt.
Engedtessék meg nekem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az egyoldalú módosítás nagyon sok esetben nem úgy jelentkezik, hogy közli a bank az egyoldalú módosítási igényét, hanem az erőfölényével visszaélve a közös megegyezés látszatát keltve íratja alá az ügyféllel, aki nem tudja, hogy meddig és milyen mértékben állhat ellen. Ugyanakkor az ügyfél azt látja, hogy minden banknál ugyanez a gyakorlat, mintha kartell létezne a bankok között, legalább is egy íratlan megállapodás ezekben a kérdésekben. Tehát nincs valós versenyhelyzet, ami arra késztetné a bankokat, hogy ne iktassanak be ilyen pontokat a szerződésbe.
Azért arra is ki kell térni, hogy bármilyen hosszasan és részletesen próbál tudakozódni egy ügyfél - nem a közvetítőnél, bent a bankban -, magát a szerződést a végső változattal, az "apróbetűvel" akkor teszik elém, amikor alá kell írni és nem előtte egy nappal, ott kell az apróbetűt elolvasni. Azt gondolom, hogy az az ajánlat, amit ott helyben vagy elfogadok, vagy nem fogadok el, tisztességtelen ajánlat. Amit nem vihetek haza, és másnap, harmadnap vagy egy hét múlva nem mondhatom azt, hogy igen vagy de, ez tisztességtelen ajánlat. Amit kinyomtatva letesznek elém, és egy kötőszót sem javíthatok rajta, mert a bank vezetése így fogadta el, az tisztességtelen ajánlat, márpedig ma az ügyfél és a bank között ilyen kapcsolat van. Tehát azt gondolom, a banki erőfölénnyel való visszaélés nem leírva, nem kimondva, de közös megegyezés alapján az ügyfél felé minden bank részéről létezik. Ez ellen nagyon keveset lehet tenni.
Azt gondolom, valójában két lehetőség van: nyilvánosságra hozni, hogy ez tisztességtelen, meglehetősen nagy erővel nyilvánosságra hozni, mert ez a bank érdekei ellen van, és talán elgondolkodnak rajta, de a jelen kartellnél valószínűleg ez kevés, és feltehetően nincs más mód, mint a törvénymódosítás. Ha önök ezt kezdeményezték az Igazságügyi Minisztériumnál, illetve a Pénzügyminisztériumnál, ez nagyon jó.
Tisztelettel azt kérem, és gondolom, az elnök úrral ebben teljes egyetértésben vagyunk, zaklassanak ezzel bennünket is minél többször, mert valahol a mi feladatunk is ennek az ügynek a gyorsítása. Végül is ez a nagy általánosság, de a nagy általánosság mellett apró részletkérdések is vannak, ezt meg kell jegyeznem. Elhangzott, hogy az autót ingyen el lehet vinni, ámde az alacsony törlesztőrészlet mellett valóban nagyon sokszor ki sem írják, hogy ez tíz évig szól. Az illető tíz év múlva már a harmadik kocsiját fogja használni. Valahol az is meggondolandó, hogy ez, bár törvényes, ámde mennyiben tisztességtelen az ilyen hirdetéseket közzétenni. Önök, ha végeztek is a bankkártyákkal, ha kimennek az utcára, látják a hirdetést, hogy 1 millió forint kölcsönt 19 990 forintos részlettel vagy 18 990 forintos részlettel lehet kapni. Elkezdtem körbe nézni: amelyik magasabb, annál oda van írva, hogy 96 hónap, 8 év. Az 1 millió forintot arra veszi fel, hogy bevakolja a házát vagy lecseréljen három ablakot? Ez nem túl sokra lesz elég. Hol van ez arányában a 8 évhez képest? Meg kell mondanom, van olyan hirdetés, magam láttam, ahol nincs odaírva, hogy milyen hosszú a futamidő.
Ma Magyarországon gyakorlatilag a fogyasztó még kiskorú, ezt tudomásul kell vennünk, és a kiskorú fogyasztó azt látja, hogy még 20 000 forint sincs a törlesztőrészlet, a saját hibájából könnyen beleszalad abba, hogy felvesz egy nyolcéves hitelt, majd ki tudja, hogyan fogja fizetni. Ezekkel szemben csak az önök által kezdeményezett nyilvánosság az, ami valami védelmet nyújthat. Itt, a bizottságból nem tudjuk megnevelni az állampolgárokat, csak a nyilvánosságon keresztül. Ha már a nyilvánosságnál tartunk, akkor önök is letettek itt egy listát a kiszabott legmagasabb bírságokról. Tisztelettel kérdezem, hogy a K&H-nál jól látom-e, ez 15 000 forint, vagy én nézem el? (Jelzésre:) Bocsánat, 15 millió forint, ez mindjárt más. Kérdés, hogy a 15 millió forintok mennyire befolyásolnak egy ekkora bankot. Azt hiszem, amennyiben ezek a listák nyilvánosságra hozhatók, ha úgy tetszik, fizetett hirdetésben lehozhatók, az visszatartó erő. Ha ennek nincs meg a jogi alapja, akkor azt gondolom, igényelni kell, hogy legyen jogi alapja, többek között tőlünk, mert ma a pénzben kirótt büntetés, bírság, ha minél nagyobb egy cég, annál inkább nem visszatartó erő, hanem beépül a szolgáltatásába.
Még egyszer megköszönve a munkájukat, továbbra is drukkolva és a tőlünk telhető minimális segítséget megadva - sajnos sokkal többet nem tudunk - reméljük, hogy a munkájuk kellően hatékony lesz az elkövetkezendőkben.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm.
Koszorús alelnök úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is először meg szeretném köszönni a meghívottaknak, illetve a vendégeknek, hogy részt vesznek a mai bizottsági ülésen.
Elsősorban véleményt szeretnék tömören megfogalmazni. Elkéstünk. Amit önök itt az előbb elmondtak, és ezt ne vegyék kritikának, nagyjából egy évvel ezelőtt már a kormány felé egyébként már megfogalmazta a Bankszövetség, a Gaál Gyula által vezetett kormánybiztosság. Mi egy évvel ezelőtt, október 17-én egy 8 pontos javaslatcsomagot tettünk le az asztalra - ezt el is hoztam, odaadom önöknek -, ami pont a bajba jutottakon segítene. Ebben egyébként van oktatás, van hitelkártya, egyébként van előtörlesztés, kamatplafon. Tehát úgy gondolom, az a fajta tudás, amit most itt hallottunk a hivatalok részéről, nagyjából egyéves, és már régen meg kellett volna jelennie.
A saját mentségünkre annyit tudok elmondani, hogy a Fidesz letette ezt a javaslatcsomagját. Egyébként az MSZP, SZDSZ, Fidesz, KDNP a Gazdasági bizottságban jelen van, ezt egyhangúlag elfogadtuk, tárgysorozatba van véve. Sajnos az elmúlt időszakban nem került be a parlament napirendjébe, annak ellenére, hogy a Fidesz ezt rendszeresen kérte. Ott tartunk, hogy ezek tíz hónappal ezelőtti információk, egyébként folyamatosan változnak, és sajnos nem jó irányban. Egyébként a családi háztartásokban 6 ezer milliárd forint van kint a legkülönbözőbb hitelek formájában, legyen ez autóhitel, lakáshitel, személyi kölcsön, áruhitel. Egyébként csak tavaly karácsonykor 430 milliárd forintért vásároltak a magyarok, ennek a fele áruhitel volt. Ha most itt elkezdünk az oktatásról beszélni, akkor már régen nem a jó úton haladunk. Egyetértek Lénárd Mariannal, már régen elkéstünk az oktatással. Ha most arról kezdünk el beszélgetni, hogyan lehet felületi kezeléseket végezni, akkor teljesen rossz irányba megy el ez a napirendi pont.
Nem is akarok hosszasabban beszélni erről, majd a végén odaadom mindenkinek azt a javaslatot, amit egyébként önöknek, mint hivatalban dolgozó embereknek olvasniuk kellett volna, legalább is tudniuk kell a tartalmáról, lényegében ez sajtónyilvánosságot is kapott. Mi 8 pontban kívántuk kezelni az ügyet, de egyelőre nem tudjuk, mi van Gaál Gyulával. Úgy tudom, az ügyünk átkerült a Draskovics-féle minisztériumhoz, utána ez valahol keringett a kormányzaton belül, most azt mondta Kondorosi úr, hogy ősszel majd a parlament elé kerül.
Arra szeretném önöket kérni, hangolják össze a tudásukat, és ha ez a sok kis vektor majd egy irányba mutat, akkor bízom benne, hogy a következő találkozásunkkor önöknél, szakembereknél lesz annyi tudás, ami a mi politikusi hozzáértésünket felülmúlja, és olyan szakmai javaslat kerül a parlament asztalára, ami meg fogja tudni oldani azoknak az embereknek a problémáit, akik jelen pillanatban, ha durván akarok fogalmazni, azért vesznek fel 30 ezer forintot - egyébként 473 százalékos THM-mel, mert bizonyos szolgáltatások ezeket a piaci lehetőségeket biztosítják -, hogy az életszínvonalukat fenn tudják tartani. Már rég nem arról van szó, hogy azért vesznek fel hitelt, hogy vegyenek egy lakást, sokan már nyaralni személyi kölcsönből mennek el.
Arra kérem tehát a szakembereket, próbálják összevonni azt a sok tudást, amit egyébként mi is beleadtunk, Gaál Gyuláéknál is ott van, a Bankszövetség tavaly írt egy legalább ötszáz oldalas munkát. Amikor Erdei Tamásnál voltunk, megmutatta azt a dokumentumhalmazt, amit letettek a kormány asztalára, annak érdekében, hogy azoknak az embereknek, akik tényleg bajba jutnak, valamit választ tudjunk adni, és hozzáteszem, ez nem politikai jellegű kérdés, de a következő években ez családok súlyos százezreinek fog problémát okozni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm.
Gógl képviselő úré a szó.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen.
Nagyon jó anyagokat kaptunk. Én is úgy érzem, kicsit elkéstünk. Három kérdést szeretnék érinteni.
Az egyik az, hogy a PSZÁF-nak, mint ahogyan az anyagból is kiderül, fogyasztóvédelmi hatóságként működési jogosultsága is van. Nyilván ez a legális rendszerekre vonatkozik, és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tudják ellenőrizni, tudják esetleg korrigáltatni.
A gondom ott van, az első kérdésem erről szól, hogy vannak legális, illegális vagy féllegális szolgáltatások is. Itt érintik azt, hogy a hitelközvetítések több mint a felét lassan már a közvetítők nagyon nagy díjért - ahogyan Schiffer úr mondta, ez néha nagyobb, mint a teljes hitelmutató -, amiért pótolják azt a hiányt, hogy az igénybe vevő nem szabadon, nem tudatosan, nem felelősen dönt. Tehát ezt a pótlást adja meg a közvetítő, de azt gondolom, ez túl drága. Az sem jobb - ez ironikusan kétszer is elhangzott -, ha valóban információs asszimetria van az igénybe vevő és a felvilágosító között.
Ennek valahol van még egy szereplője, és erre szeretnék rákérdezni, ugyanis a hitelszerződések jó része közjegyző előtt köttetik. A szerződés tartalmának a kifejtése, megmagyarázása talán a végső olyan pont, ahol a szabad, tudatos és felelős döntéshez talán a közjegyző hozzá tudna szólni.
Az illegális, féllegális rendszereknél a kérdésem arról szól, hogy lehetséges, hogy termékeket pótol, vagy termékhiány van a banki szférában, ezért tudnak megjelenni az illegális banki tevékenységet folytató vállalkozások vagy magánszemélyek. Hogyan látják ezt a jelenlévők?
A harmadik kérdésem arról szól, amit már mások is érintettek. Az előző programpontunkban napirendünkön tárgyaltuk, hogy egy tartós fogyasztási cikknek alkalmassági ideje van. Itt felmerült az autónál az alkalmassági idő, a használhatósági ideje. Van-e etikai lehetőség - gondolom, jogilag ezt szabályozni nem lehet -, hogy egy hiteltartam ne lehessen hosszabb, mint a termék alkalmassági használati ideje? Valahol ez nem etikus, különösen akkor nem, ha az a mindennapok használatába beépült termék, és az autó lassan már ilyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Úgy folytatnánk, hogy az előadóinknak a legvégén adunk újra szót. Most lehetne hozzászólni. A civil és szakmai szervezeti vendégeinket kérdezem, de kénytelen vagyok mindenkit újra a tömörségre figyelmeztetni, csendesen elfogynak a képviselők a bizottságból, és már-már a határozatképesség miatt aggódom.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
Válaszadás a feltett kérdésekre
FÖLDI TAMÁS (Bankszövetség): Földi Tamás vagyok a Bankszövetség nevében.
Úgy kell tapasztalnom, hogy már egy ideje érezhető, hogy ez a kegyelmi időszak, ami banképítés és a lakossági szolgáltatások kifejlesztését érinti, lassan véget ér, és egy nagyon kemény kritikai időszak elébe nézünk, illetve annak a közepén vagyunk. Igen, elég sokáig az volt a fontos, hogy legyenek fiókok, legyenek bankszolgáltatások, legyenek kártyák és elektronikus szolgáltatások, sőt még olyan értelemben is "el voltunk kényeztetve", hogy a fogyasztóvédelmi nagyon kemény kérdéseket is a jogszabály oldotta meg, tehát gyakorlatilag a fogyasztóvédelmi kérdésekben az ügyfél-tájékoztatástól kezdve a szerződések tartalmán át a panaszkezelésig - és még folytathatnám - nagyon kemény, szigorú szabályok voltak, és vannak is, ezeket a bankok ehhez igazították, ilyen értelemben a fogyasztóvédelmi kérdésekkel nem kellett nagyon sokáig mélyebben foglalkoznunk. Ahogyan említettem, úgy néz ki, ez az időszak véget ért, és természetesnek kell tartanunk, bármilyen kellemetlen számunkra, hogy a különböző hatóságok érdemi vizsgálatokat folytatnak, legyen az a Versenyhivatal, a Felügyelet vagy a fogyasztóvédelem egyéb hatóságai.
Mindezzel együtt szeretnénk a szabályozási irányok mellett azért felajánlani azt, ahogyan az Európai Unióban is van, hogy egyre inkább próbálunk a kérdésekre önszabályozás keretében válaszolni.
Koszorús képviselő úr említette, hogy mi egy elég komoly csomagot tettünk le, és elmondható, hogy annak jó részét teljesítettük is. Azt, hogy a panaszok száma nő, ahogyan Schiffer úr említette, nem érzem problémának, ez természetes, ez valójában a fogyasztói tudatosság jele. A kérdés valóban az, hogy hogyan oldjuk meg.
Ahogyan az előző témakörben az építőipar, mi is felzárkóztunk. Valóban igen komoly kérdés a fogyasztóvédelem kérdése, nemcsak az, hogy a fogyasztókat milyen eszközökkel szereljük fel, hanem a piacot hogyan tudjuk tisztábbá tenni. El kell ismernünk, hogy a hitelközvetítők kérdése valóban egy súlyos probléma, ebben a hatóságok segítségét kérjük, hogy itt a színvonal érdemileg emelkedjen.
Az egyoldalú szerződésmódosítás kérdésével kapcsolatban mindenekelőtt azt szeretném mondani, bármilyen furán hangzik, de az mindkét partner számára előnyös, hogy egy szerződést egyoldalúan módosítani lehet. Ezek általában hosszabb lejáratú szerződések, öt, tíz, tizenöt évre szólnak, változnak a feltételek. Tehát ha a felek megállapodnak, hogy tíz vagy tizenöt évig hozzá sem nyúlnak, akkor valamelyikük - hiszen a feltételek változnak - nagyot fog bukni. Nyilvánvaló, ha a banknak ezt kellene csinálnia, akkor beárazná ezt a nagy kockázatot. Úgy gondolom, ennél szerencsésebb módszer, ha egyoldalúan lehet módosítani a szerződésen, az megint más kérdés, hogy ez mennyire átlátható.
A munkánkban, amit az önszabályozásban vállaltunk, a Felügyelet ajánlását, amit nagyon jónak tartunk, iránymutatónak találjuk, és úgy gondoljuk, hogy ennek is az uniós szabályokhoz kellene igazodnia, ami úgy fogalmaz - nem elég konkrétan -, hogy csak valós okkal lehet módosítani a szerződést. A Bankszövetség önszabályozás keretében vállalta, hogy még e nyáron kidolgoz egy olyan listát, amelyik a fogyasztók, a banki ügyfelek számára viszonylag átláthatóvá teszi, mi az az indok, amikor módosít, és miért módosít.
Meg kell mondanom, a banki gyakorlat nem olyan rossz, mint amit a jogszabály szövege mond, hiszen a jogszabály lehetővé teszi az egyoldalú szerződésmódosítást, de bekértünk banki anyagokat; nagyon sokféle változat van, a legjobbak közül próbálunk olyant választani, ami a fogyasztók számára lehetőleg átlátható lesz. Ugyanakkor meg kell említenem a másik oldalt, ami szintén az uniós gyakorlathoz igazodik: hogyha a fogyasztó úgy érzi, hogy ez a módosítás számára hátrányos és elviselhetetlen, nem indokolt, nem fogadja el az indokot, akkor legyen neki megfelelő idő, hogy ezt kiváltsa, másik bankhoz menjen. Az Unióban ez 15-től 60-90 napig terjedő időszak. Megpróbálunk belőni egy olyan időszakot, ami az ügyfél számára is kedvező, hogy körbenézhessen, de a bank számára sem okoz olyan óriási terhet, hogy fél évig viselnie kell azokat a terheket, amelyek elől pont menekülni akar a módosítás előtt.
Szóba került, Schiffer úr említette a belföldi devizaátutalások kérdését. Úgy tudom, hogy a vonatozó uniós szabályozás szigorúan az euróra vonatkozik, tehát az eurófizetéseknél a nemzetközi fizetés nem lehet drágább, mint a belföldi. A magyarországi "belföldi eurófizetés" valóban nem drágább, hiszen a hazai infrastruktúra nincs meg, a Giro forintban bonyolít ügyletet, tehát ha két magyar ügyfél magyar bankon keresztül kommunikál mondjuk euróban, az külföldre mászik ki a rendszerbe, ezért ilyen drága. Ez magyarázkodásnak tűnik, de egyszerűen tény, erre nincs meg az infrastruktúra, és ezzel a bankok nem sértenek jogszabályt. Ez az uniós rendelet, mint említettem, euróra vonatkozik.
A felelős fogyasztóról: valóban így van, itt érdemien kellene előrelépnünk. Hozzáteszem: ha icipicit - elnézést, nem akarok az idővel visszaélni - kitekintünk, és kicsit kijjebb lépünk, nem érdekünk, hogy a partnereink ne legyenek tájékozottak, hiszen abból csak panasz lesz. Azt szeretnénk, ha minél több ügyfelünk, minél több banki ügyfél képben lenne, tudja, milyen partnere lehet a banknak, nem szólva annak a hihetetlen társadalmi jelentőségéről, hogy aki ismeri a pénzügyeket, az az öngondoskodás terén borzasztó sokat léphet előre. Elnézést, hogy mindig ezzel példálózom, de az Unió tagja vagyunk, ez ott is egy prímér téma, és mi is nagyon szeretnénk ebben érdemben előrelépni.
A felelős hitelezés kérdése valóban egy kényes terület. Nem szívesen viszünk adósságba olyanokat, akik nem szolgáltak rá, de azt is látni kell, hogy a döntés felelősségét semmiképpen nem tudjuk és nem is akarjuk levenni az ügyfelek válláról.
A hol van Gaál Gyula című kérdésre azt tudom mondani, hogy tudomásom szerint pillanatnyilag az Igazságügyi Minisztérium vezérli ezt a projektet.
Egyetlenegy megjegyzésre jutott időm, a termékhiányt Gógl képviselő úr vetette fel. Ez a kör a pénzügyi vállalkozások, nem pedig a bankok partnere. Banki szempontból általában sajnálatos módon nem hitelképesek.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. JAKSITY GYÖRGY (Befektetési Szolgáltatók Szövetsége): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dr. Jaksity György vagyok, a Befektetési Szolgáltatók Szövetségek főtitkára. Eddig egy kicsit mellőzöttnek éreztem magam, mert a szó többnyire a bankokról folyt, a hitelezési gyakorlatot ostorozták, és nem került sor a tőkepiaci befektetési szolgáltatásokra. Félretéve a tréfát ezt nem fájlalom. Röviden inkább pár szót mondanék arról, hogy a fogyasztóvédelem területén mi a helyzet a mi házunk táján.
Többek által közismert, hogy az európai szabályozás alapján, amely a befektetési szolgáltatásokra vonatkozik, a közelmúltban született meg a törvény, amely átülteti ezeket a szabályokat a magyar jogba. Ennek a törvénynek talán az egyik legfőbb sajátossága, hogy rendkívül nagy hangsúlyt helyez a fogyasztóvédelemre. A mi szakmánkban eléggé speciális dolog a szolgáltató és az ügyfél kapcsolata, nem is fogyasztókról beszélünk, hanem tulajdonképpen befektetőkről, mert nem elfogyasztani szeretnénk a megtakarított pénzünket - bár a mai világban még erre is sor kerülhet, ahogyan az árfolyamok mozognak -, hanem befektetni kívánjuk. Sajátos a helyzet abból a szempontból, ami itt már hangot kapott az eddigiek során, hogy egy felkészült szakemberekkel működő tőkeerős céggel áll szemben egy többnyire igen tájékozatlan kisbefektető. Ezt a különbséget kívánja megszűntetni a szabályozás, ez az egyik fő célkitűzés, ugyanis a törvény nagyon nagy részletességgel írja elő, hogy az ügyfelet az ügylet megkötése előtt tájékoztatni kell mind arról a szolgáltatóról, amelyikkel kapcsolatba kíván lépni, mind pedig a termékről, amellyel kapcsolatban ügyletet akar kötni, megbízást akar adni.
Ennek a tájékoztatásnak egy rendkívül fontos része, hogy amikor az ügyfél először jelentkezik, előzetesen kategorizálni kell az ügyfeleket abból a szempontból, hogy az eddig folytatott befektetési gyakorlata, iskolai végzettsége, ismeretei alapján milyen típusú ügyletek végzésére alkalmas, beleértve ebbe a vagyoni helyzetét, a kockázatvállaló képességét, aminek egy sor összetevője van, illetve mely termékek azok, amelyek megfelelőek lehetnek a befektetési törekvéseinek. Úgy érzem, ez a szabályozás, amely megtartotta a korábbi befektetővédelmi, fogyasztóvédelmi előírásokat, amelyek vonatkoznak az ügyfelek pénzének a kezelésére és egy sor más olyan szabály, amely az ügyletek lebonyolításának a mikéntjére vonatkozik, együttesen nagyon jó keretet adnak ahhoz, hogy zavartalanul folyjék ebből a szempontból ez a kapcsolat.
Schiffer úr említette az előadásában, hogy tavaly több mint ötezer panasz volt. Nem emlékszem a számra, de ha jól tudom, egy vagy legalább is elenyészően néhány számú panasz vonatkozott a befektetési szolgáltatásokra, a tőkepiacokra. Ez egy kicsit átvezet arra a témára is, hogy itt sajátos kapcsolatról van szó. Egészen más, ha én egy kenyérpirító készüléket vásárolok a kiskereskedelemben, vagy pedig adok egy megbízást valamilyen tőkepiaci művelet elvégzésére, ahol másodpercek alatt lebonyolódik ez az ügylet, és megjelenik az eredmény egyrészt az értékpapírszámlámon, másrészt pedig a pénz az ügyfélszámlámról átkerül máshová. Tehát nagyon sajátos, nagyon jellegzetes ez a kapcsolatrendszer, és ez jelentkezik a panaszügyek tekintetében, mert nálunk nincs olyan, hogy füstöl a kenyérpirító. Nálunk az lehet, hogy a vagy nagyon szigorú, részletes, precíz törvényi előírásoknak megfelelően bonyolította le a szolgáltató a megbízást vagy nem. Ha igen, akkor alaptalan az ügyfél gondja, ha nem úgy járt el, akkor pedig kárt okozott, esetenként nagyon jelentős kárt. Ha mondjuk ebből nekem 205 milliós károm keletkezik, nagyon mérges leszek, és nem kell engem kibékíteni, egyenesen megyek a bíróságra, csak a 250 milliómat szeretném megkapni. Tehát ezek az ügyek szerencsére nem túl nagy számban vannak, de nyilvánvalóan jogi fórum, bíróság előtt rendezhető ügyek.
Ebbe a környezetbe lépett be most az új törvény, amelynek az előkészítésében sajnálatos módon nem vettünk részt, és miután itt elhangzott, hogy a bizottság esetenként még törvénymódosítással is élhet, tartok attól, hogy ennek a törvénynek néhány rendelkezése pontosan a mi területünk sajátosságaira tekintettel gondot okoz, és érdemes az újragondolása.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Dietz Gusztávné, OFE, parancsoljon!
DR. DIETZ GUSZTÁVNÉ (Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék néhány dolgot mondani, igyekszem nagyon rövid lenni.
A következőt szeretném mondani. Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnek második kísérlete volt ez a közlemény arra, hogy felhívja a figyelmet. Az első kísérlete alig három héttel ezelőtt hangzott el ugyanebben a témában. Miért? Azért, mert megkaptuk a fogyasztóvédelemért felelős minisztériumtól azt a közlést, hogy a tárcák nem támogatják ennek a módosításnak a végrehajtását, és ez pontosan ugyanerre vonatkozik. Akkor kulturált módon próbáltuk észrevenni, hogy ez nem így van, ezt így nem lehet elfogadni, igenis támogatni kellene, de ez nem sikerült, mindenféle figyelem nélkül maradt, utána három hét múlva jelent meg ez a sajtótájékoztató, aminek van olyan része, amelyik nem egészen pontos, de mindenesetre akkora vitát váltott ki, hogy ráirányította a figyelmet az egész folyamatra.
Miért tartom ezt fontosnak? Azokkal is egyetértek, akik azt mondják, nem most kezdődött, hanem évekkel ezelőtt kezdődött el ez a folyamat, évek óta beszélünk róla, már a Várhegyi-bizottság is meghatározta, mit kell ebben a kérdésben tenni, de múlik, múlik az idő. Fogyasztóvédőként azt szeretném kérni valamennyi jelenlévőtől, hogy kicsit gyorsítsák fel a tevékenységüket, és figyeljenek azokra a dolgokra, amelyeket a jog eszközeivel követnek el úgy, hogy visszaélnek a joggal.
És akkor mondom az általános szerződési feltételeket. Azt mondja a polgári törvénykönyv, hogy az általános szerződés ugyan megköthető, de ha abban olyan feltétel van, ami a szokásos gyakorlattól eltér, erre az egy dologra külön fel kell hívni annak a figyelmét, aki a szerződést meg akarja kötni, és ez csak akkor lesz a szerződés része, ha azt kifejezetten elfogadja. Fontos dolog, hogy minden bank a saját szerződésében kikötötte azt, hogy egyoldalúan módosíthat, és ezt az egyébként nem normális feltételt általános szerződési gyakorlattá alakította, ezért már nem kell hozzá külön feltételként a fogyasztó figyelmét felhívni és vele aláíratni. Ez az egyik dolog. Tehát az ilyen és hasonló dolgokat meg kellene állítani.
A másik, ami ebben a dologban nagyon-nagyon fontos, hogy úgy beszélünk ezekről a szerződési feltételekről, minthogyha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, és itt most egy kicsit a közjegyzőkre szeretnék utalni. Kérem szépen, aki olvasott hitelszerződést, az biztosan azt fogja mondani, amit most én is, hogy nem elég sok diplomával rendelkezni, hogy ez egyértelműen világos legyen, mert nem világos. Ez az oka annak, hogy a fogyasztók különböző közvetítőkhöz fordulnak, a közvetítőkben bíznak, mert valakiben bízniuk kell, hogyha ő mondja, az úgy van. Hisznek a közjegyzőnek, aki felolvassa ezt a szerződést, a fogyasztó nem meri azt mondani, hogy nem érti a felét sem. Tehát van egyfajta ilyen probléma.
A másik dolog érdekesebb, az, hogy kényszer-e tulajdonképpen a szerződés, mutatjuk-e a felelős fogyasztói magatartást. Igen, az esetek jelentős részében kényszer, méghozzá nemcsak az a kényszer, hogy adott életszínvonalát tartania kell, hanem nagyon nagy mennyiségben a jelzáloghitel-szerződések egyáltalán az életfenntartását szolgálják, mindenki elismeri, hogy fogyasztásukra szolgálnak. Ezek a jelzálogszerződések be kell, hogy dőljenek, nem lehet más. De az, hogy megkötik ezeket, annak az az egyszerű oka, hogy fenn kell tartani az életet.
Harmadikként: nem figyelünk oda, hogy ezekben a szerződésekben egyre gyakrabban használnak fel olyan embereket a jelzálog fedezetére, akik nem tudják eldönteni, mibe lépnek bele. Ezek rendszerint idős emberek, akik vagy rokonok, vagy idegenek, mert most már mind a két forma előfordul, és a lakásuk ilyen típusú elvételének - sokat beszéltünk róla, amikor durva módon elvették a lakásukat - egy újfajta formája jelent meg, amiben közreműködnek a bankok, mert azt mondják, hogy törvényesen megcsináltak mindent. Nem elég azt kimondani, hogy meg kell vizsgálni a hitelfelvevő kockázatképességét, az is fontos, hogy meg kell vizsgálni a biztosítékokat, hogy komolyan gondolja-e az, aki valamilyen biztosítékot állít az ügy mögé. Sorolhatnám tovább az egészet.
Nem akarom rosszkedvűen befejezni ezt a napot. Azt gondolom, az, hogy az érintett hatóságok elindultak arrafelé, hogy összefogással megpróbálnak ezen a területen valamit tenni, az nagyon pozitív és nagyon jó dolog. Elismerem a PSZÁF-nak azokat a törekvéseit, amelyek az utóbbi időben egyértelműen segítik azt, hogy ezen a területen tisztább helyzetek legyenek, csak azt tudom megerősíteni és mindenki felé közvetíteni, hogy ebben lépni kellene, sokkal gyorsabban kellene lépni, és az egész szabályozásnak arra is ki kellene terjednie, és ez nagyon fontos, hogy akik önhibájukon kívül problémák elé néznek, és azzal állnak szemben, hogy elvesztik az alapfeltételeiket, az otthonukat, ezeknek a problémáknak a kezelésére végig kellene gondolnia a politikának is azt, hogy mit akar tenni, már csak azért is, mert ezekben a kérdésekben rendszerint államilag támogatott hitelek működnek közre, olyan államilag támogatott hitelek, amelyek éveken keresztül jelentős jövedelmet biztosítottak a bankoknak, és úgy tűnnek el az egész rendszerben, minthogyha semmi közük nem lenne az adófizetőkhöz, pedig közük van.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Ha megengedik, pár mondatot mondok. Az egyik az, hogy idő közben megszűnt a határozatképességünk, ezért a tervezett tájékoztatót nem fogjuk tudni elfogadni. A vendégek kedvéért mondom, hogy itt minden jegyzőkönyvbe kerül, a jegyzőkönyv pedig publikus, tehát ilyen értelemben még annak is nyilvánvalóan van szakmai értelme, ha én egyedül üldögélek itt, és hallgatom a hozzászólásokat. Ne haragudjanak a képviselő urakra, nyilvánvalóan közfeladataik ellátása miatt kellett elszivárogniuk.
Más szempontból gondolkodtam azon, mi az a megoldás, amit alkalmazhatnék. Az egyik kézenfekvő megoldás, hogy majd a nyár végén egy következő bizottsági ülésen elfogadjuk azt a tájékoztatót, amit tervezünk, de ezt a problémát sürgősebbnek látom, ezért ígéretet teszek - ez az ígéret leginkább a tanácskozási jogú meghívottainknak érhet valamit -, hogy az ülés kapcsán az itteni tapasztalatokat összegezve levelet fogok írni a pénzügyminiszternek, valamint a fogyasztóvédelemért felelős miniszternek, amelyben összefoglalom ennek az ülésnek a tapasztalatait és az itt elhangzott véleményeket. Azt gondolom, ez egy picit segít abban, hogy felgyorsítson bizonyos folyamatokat, amelyekről kormánypárti képviselőként én magam is elmondhatom, hogy egy kicsit lassúak, valóban úgy érzékelem, ez elég régóta látszódik, hogy ezen a területen problémák alakultak ki, magyarul: a fogyasztói biztonságért itt előbb kellett volna lépnünk.
Ezek után megadom a szót egyfajta záróbeszéd lehetőségére, ha élnek ezzel, a PSZÁF és a Gazdasági Versenyhivatal képviselőinek.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. SCHIFFER PÉTER (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Köszönöm szépen, elnök úr.
Azt gondolom, a képviselő urak hozzászólásai és a mi véleményünk nem ütközik, hanem ugyanazt fejezi ki, még gyorsan átfutva a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség törvényjavaslatának szövegezését is, az számos felügyeleti állásfoglalással, ajánlással, állásponttal egyező, ugyanazt gondoljuk ugyanarról. Ez nincsen egy év (Koszorús László: Ez egy év.), mert ezek ilyen értelemben folyamatok, ma is élő problémák. Azt viszont tudni kell, hogy a Felügyelet jogalkalmazó és nem jogalkotó.
A probléma számos lehet. Felmerült most is, felmerült korábban is például a hitelplafon vagy a teljes hiteldíjmutató maximálása. Erre azt tudjuk mondani, tapasztalataink szerint a nemzetközi gyakorlattal is összehasonlítva, hogy egy-két országban létezik ilyen, de lényegesen magasabb a plafon, mint ezekben a javaslatokban elhangzik. Általában az szokott lenni a fordulat, hogy a visszafizetendő összeg - éven belüli hitelekről van szó - nem lehet nagyobb, mint a folyósított összeg mégegyszerese. THM-ben nem tudunk mit kezdeni, mert egy rövid távú, egyhónapos hitelnél a hitelfolyósítási díj, ha nem is olyan sok, és kicsi az összeg, akkor önmagában a hitelfolyósítási díj már megdobja az összeget, ez kezelhető dolog lenne. Tudomásom szerint egyébként az Igazságügyi Minisztériumban, illetve a Kondorosi úr által folytatott munkában ezzel foglalkoznak, és ilyen típusú javaslat lesz is.
Amit Molnár képviselő úr felvetett a büntetésekkel kapcsolatban, arra azt tudnám mondani, hogy a büntetéseknek nem az összegszerűsége, legalább is tapasztalataink szerint a bankok irányában nem az összegszerűségnek van jelentősége. Tudomásul kell vennünk, hogy a Magyarországon működő bankok túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van, és a tulajdonosok rendkívüli mértékben allergiásak arra, hogyha az itt lévő leányvállalatukat a felügyelet vagy más hatóság megbüntette. Nem az összegszerűségre allergiásak. Egy időben banki vezető voltam, és amikor a Felügyelet a bankra ki akart szabni 1 millió forint bírságot, akkor a tulajdonos nagyon haragudott, holott az 1 millió forintnak a bank eredményességére nézve még az auditor sem találja meg azt a számítási hibát, hogy ott hiányzik az a pénz, de magának a ténynek, hogy elmarasztalták az intézményt, jelentősége van. Azt hiszem, erre kell helyezni a hangsúlyt, legalább is a felügyeleti eljárásokban. Például ha egy fogyasztóvédelemhez kapcsolódó ügyben elmarasztaljuk a pénzügyi szolgáltatót, akkor az elmarasztalás tényének és nyilvánosságának van jelentősége. A nyilvánosság jelentőségét mutatja az a tény is, hogy a Bankszövetség részéről van egy kezdeményezés, hogyha a GVH, illetve a Felügyelet hiányosságokat talál a pénzügyi szolgáltatások fogyasztói centrikus területén, maga a Bankszövetség kezdeményezte három, négy héttel ezelőtt, hogy változtassunk úgy, hogy ez mind a négy szereplő közös akaratával találkozzon, mert a banknak nem feltétlenül az a problémája, hogy ki kell fizetnie a bírságot, hanem az a problémája, hogy a neve rossz hírbe kerül. A bank jó hírneve ugyanolyan tőke, mint a befizetett tőkék. Tehát nagyon fontosnak tartom azt, hogy akár a GVH, akár a felügyelet, függetlenül a pénzösszegektől, ha olyasmit talál, büntesse meg azokat az eltéréseket, amelyek jogot sértenek.
Gógl képviselő úr felvetette az illegális szolgáltatások kérdését. Itt nyilván nagyon nehéz előrelépni. A Rendőrség pár héttel ezelőtt egy ilyen illegális hitelezési ganget leleplezett, letartóztatták azokat a személyeket, akik ezt a bűnözői csoportot vezették. A Rendőrség a jelzést a tiltott hitelezéssel általában vagy saját forrásból, vagy tőlünk kapja. Nagyon nehéz, ha nincs feljelentő, bejelentő, akkor az illegális hitelezéssel szemben nagyon nehéz fellépni, akár a felügyeleti oldalról, akár a rendőri oldalról, csak ha konkrét bejelentés van, akkor tudunk lépni.
A legtöbbször azt tapasztaljuk, volt ilyen esetünk, nem is olyan régen, hogy egy vidéki hitelintézetre - nem nevezem meg, még a formáját sem - egy bejelentés érkezett, hogy ott a pénztáros az illegális hitelezőknek járó pénzt a költségvetési juttatásból, tehát a közpénzekből valamilyen segély vagy egyéb járadék folyósítása során a kifizetés előtt levonja. Nem volt megnevezve sem személy, sem semmi, csak magát a tényt kaptuk egy praktikusan névtelen bejelentésre. Úgy döntöttem, hogy rendben van, névtelen bejelentés, de vizsgáljuk meg. A kollégáim álruhában kimentek, megfigyelték, de semmit nem tudtunk bizonyítani, a pénztárban lévő összeg induláskori, záráskori különbözete és a kifizetések összege egyezett. A járulékos, illetve segélyben részesülő személyeket megállították a kollégák, hogy mennyi pénzt vettek fel, megmondták, a bizonylatban szerepelt. Ez volt egy konkrét bejelentés, ahol házszám is volt, ahová mehettünk. Tehát nem olyan könnyű ezt megfogni sem a felügyeleti hatósági oldalról, de nem könnyű megfogni a VPOP vagy a Rendőrség oldaláról sem. Mi próbálkozunk, és kitalálunk mindig újabb és újabb ötleteket, de az élet ennél sokkal brutálisabban jelenik meg adott esetben, amikor az ügyeket kell kezelni.
A hitelszerződéseknek közjegyző előtti és egyáltalán a hitelfeltételekkel való megismerés: nekem meggyőződésem, hogy ebbe az irányba sokkal határozottabban kell nemcsak a Felügyeletnek, mert ez könnyű lenne, hanem mindenkinek, akinek ebben lehetősége van. Van egy olyan példa, hogy az E.ON úgy köt áramszolgáltatói fogyasztói szerződést, hogy küldi a szerződéses feltételeket, és aláírva vissza kell küldeni az E.ON-nak, hogy elolvastam, megismertem, és ennek tudatában kötöm meg a fogyasztói szerződést, és csak ezután kap az ügyfél szerződést. Tehát biztos vagyok benne, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy amikor az ügyfél szerződést köt, akkor meggyőződjön a szolgáltató arról, hogy a szerződésben foglaltakat, legalább is a lényeges részeit érti.
Jaksits úr említette a MiFID-et, tehát a tőkepiaci termékek értékesítésével kapcsolatos európai uniós direktíva és annak a magyar jogszabályokba való átültetése után tájékoztatási kötelezettségét a szolgáltatóknak. Például ilyen tekintetben is kapunk panaszokat, hogy miért zargatnak minket a szolgáltatók, hogy meg akarják ezt, meg ezt, meg ezt tudni, miért akarnak megismerni minket a szolgáltatók a szolgáltatás nyújtása előtt, holott az is egy fogyasztóvédelmi szempont a pénzügyi termékekre is, hogy nem szabad eladni olyan terméket, amit az ügyfél nem ismer. Erről meg kellene győződnie a szolgáltatónak, és az elsődleges megismerés során egyáltalán arról győződjön meg, hogy a termék értékesítésének a feltételeit az ügyfél elolvasta, és igazolta, hogy elolvasta.
A közelmúltban erre szólítottuk fel az egyik bankot, amelyik az interneten keresztül értékesített egy terméket egy blankettaszerződéssel, és a blanketta alján ott volt, hogy megismerte az általános üzleti feltételeket és az általános szerződéses feltételeket. Nem ismerhette meg, mert egy blankettát szignált le elektronikus úton, és küldött vissza banknak, utána kifogásolta a szolgáltatásból származó károkat. Felszólítottuk a bankot, teremtsen olyan lehetőséget, hogy egy-egy termékre összefoglaló szempontrendszert bocsásson ki, amelyik nem harminc oldal, hanem néhány oldal, és az ügyfél számára érthető, hogy tudja, mit ír alá, amikor megrendeli például azt a terméket. Azt gondolom, nincsenek ellentmondások közöttünk, ugyanaz a probléma foglalkoztat minket is, és keressük a megoldásokat a saját lehetőségeink között, illetve javaslatokat teszünk a jogszabály-módosításra is, ahol lehet, hogy fairebb legyen az üzlet. A Bankszövetséggel is együttműködünk, hiszen a hitelezési ajánlásokat a múlt évben a Bankszövetség egyetértésével és véleményével adtuk ki, amiben benne van az, hogy meg kell győződni arról, hogy az ügyfél tudja, milyen feltételek mellett veszi fel a hitelt, a devizahitelnek mi a kockázata, a kamatváltozásnak milyen kockázatai lehetnek. Az összes olyan körülményt, ami befolyásolja a visszafizető-képességet, ezekről a körülményekről tájékoztatni kell, fel kell tárni az ügyfélnek ezeket a körülményeket.
Azt gondolom, egy ilyen eszmecserének nagyon sok haszna van számunkra is és nyilván a képviselő urak számára is. Ami nekünk nagyon hiányzik, és ezt mindig elmondjuk, ez a pozitív adóslista. Nem tudunk A-ról B-re jutni, eddig legalább is nem tudtunk, de bízunk abban, hogy ez előbb, utóbb sikerül, hogy akik ebben illetékesek, azok egyöntetűen támogassák a pozitív adóslistát. A pozitív adóslista léte egyrészt a hitelköltségek csökkenéséhez járulna hozzá, másrészt pedig ahhoz a folyamathoz, amit az előbb említettem, hogy a lakosság eladósodásának a folyamatát lehet vele kontroll alatt tartani. Nemcsak az igaz, hogy valaki megélhetési, tehát egzisztenciális okból vesz fel hitelt, nagyon sok hitelt vesznek fel olyan célra, ami nem a napi megélhetés feltétele, hanem luxusfogyasztás. Ha megkérdezik a lízingcégeket, hány olyan autó van, amit az ügyfél hitelre vagy lízingre vett meg, és három, négy hónap után ott hagyja a roncsautót a lízingbe adónál. Nem azért vette ezt az autót, mert szüksége volt rá, hanem megtetszett neki ez az új, nagy értékű autó, megunta, inkább ott hagyja, és viseli a következményeit. Itt nagyon árnyalt a kép ahhoz, hogy egyetlen szegmensbe lehessen a hitelezéssel kapcsolatos aggodalmakat kifejezni, nagyon sok szegmense van.
A kollégák hozzászólásait nem kommentálom, ez nem az én feladatom, sem az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel, sem a befektetési szolgáltatásokkal, Jaksits úrékkal kapcsolatosan. Egyet engedjenek meg. Az OFÉ beadványával teljes mértékben egyetértek, itt nem volt vita az OFE és a Felügyelet között. Úgy tudjuk, egyszerűen jogalkotási időhiány miatt nem tudott átmenni a parlament felé az a javaslat, amit az OFE tett, de tartalmilag teljes mértékben egyetértettünk vele.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm.
GVH? Nem muszáj, kérdezem.
DR. BALOGH VIRÁG (Gazdasági Versenyhivatal): Három mondatot szeretnék mondani. Az első arra irányulna, hogy ennek a bizottságnak a feladata és a hatóságok feladata is az, hogy valamiféle adekvát fogyasztóvédelmi szabályozás útján hatásos fogyasztóvédelmet, illetve a GVH esetében még a hatásos versenyt is szolgálva végezze a munkáját. Én csak felemlítenék néhány olyan szót, ami ezen megbeszélésen elhangzott: a felelős fogyasztó, a pénzügyi kultúrában a kiskorú fogyasztó, illetve az, amit a Bankszövetség képviselője jelzett, hogy az EU-ban látott példák alapján a bankok bizonyos témákban vállalnának önszabályozást.
Azt hiszem, ezek a szavak jelzik azt, hogy itt egy nagyon fontos dologról nem biztos, hogy mindig eleget tudunk, ez pedig maga a fogyasztó is, az, hogy milyen a fogyasztó döntéshozatali folyamata. Az nyilvánvaló, a fogyasztó nem lehet egyszerre felelős és kiskorú, illetve ha egy pénzügyi kultúrában a kiskorú fogyasztóra akarunk egy EU-ban elfogadott önszabályozási rendszert rátenni, nem biztos, hogy az feltétlenül jó eredményekhez fog vezetni.
A második, amit szerettem volna említeni, a nyilvánosság kérdése. A GVH az összes határozatát az összes végzését a honlapján nyilvánosságra hozza, illetve azokat a sajtóközleményekben is nyilvánosságra hozza. Abban teljesen egyetértünk a PSZÁF-fel, hogy a bírságösszeg nem feltétlenül a legjobb mutató, amikor azt akarjuk megkérdezni, hogy mi a legelrettentőbb szankció egy bank számára. Mi is azt gondoljuk, hogy a nyilvánossággal sokkal több mindent el lehet érni.
Végül a gyorsaság témakörében azt szeretném megjegyezni, hogy a GVH először 2005 decemberében vetette fel azt, hogy az általános szerződési feltételek egyoldalú módosítása kapcsán valamiféle szabályozási javaslatnak kellene születnie, és az első olyan ügy, ami kötelezettségvállalással zárult és az OTP-vel kötött megegyezés értelmében az OTP a végtörlesztési díjakat, illetve azoknak a nem jogszerűen megemelt részét visszafizette a fogyasztók számára, 2007. július 12-ei, tehát majdhogynem egy éves. A GVH azóta is azt a munkát folytatja, amit 2007 júliusában végzett, és reméljük, jövőre is ugyanott fogja végezni.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm.
(Jelzésre:) Koszorús alelnök úr!
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr.
Lehet, hogy itt valami félreértés volt közöttünk. Én arra bíztatom önöket, hogy kezdeményezzenek törvénymódosítást, mint ahogyan ezt mi is megtettük, és hangolják össze azt a tudást, ami egyébként szerintem már réges-régen az önök, illetve a szakértők birtokában van. A problémákra fel kell hívni a figyelmet, de nem biztos, hogy meg is tudjuk oldani. Kérem az önök összehangolt segítségét, ha már nekünk bent van egy javaslatunk, önök is tegyenek valamit mellé, hogy ezekre a problémákra rövidesen választ tudjunk adni.
Egyébként jó szívvel ajánlom azt a dokumentumhalmazt, ez 500-600 oldal, amit a Bankszövetség már egy évvel ezelőtt nemcsak nekem adott át, hanem a kormányzó félnek is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm.
Lezárhatjuk a napirendi pontot, és egyben a bizottsági ülést. Nagyon szépen köszönöm a hatóságok képviselőinek, a civil és szakmai szervezeteknek, hogy megjelentek.
A nyár folyamán nem lesz bizottsági ülés, valószínűleg augusztus végén folytatjuk ezt a munkát.
További jó napot kívánok önöknek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 20 perc.)
|
Alexa György a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi
/