FVEB-10/2008.
(FVEB-20/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2008. november 5-én, szerdán 13.00 órakor
az Országház főemelet 37-38. számú tárgyalójában
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Elnöki megnyitó *
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fogyasztóvédelmi kérdései *
Dr. Schiffer Péter hozzászólása *
Trunkó Barnabás (MBSZ) szóbeli kiegészítője *
Pintér György hozzászólása *
Kérdések, vélemények, hozzászólások *
Zámbó Ákos hozzászólása *
Dr. Hoványi Sándor hozzászólása *
Dr. Horváth Sándor hozzászólása *
Trunkó Barnabás (MABISZ) válaszadása *
A kegyeleti szolgáltatások teljesítésének színvonala és körülményei (Döntés bizottsági tájékoztató készítéséről a Házszabály 96/A. §-a alapján) *
Egyebek *
Napirendi javaslat
1. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fogyasztóvédelmi kérdései
Előadó:
A Pénzügyminisztérium képviselője
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete képviselője
A Magyar Biztosítók Szövetsége képviselője
Az INDRA Biztosítottak és Pénzintézeti Ügyfelek Országos Érdekvédő Egyesülete képviselője
2. A kegyeleti szolgáltatások teljesítésének színvonala és körülményei
(Döntés bizottsági tájékoztató készítéséről a Házszabály 96/A. §-a alapján)
3. Egyebek
Az ülés résztvevői
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz) alelnök
Molnár Béla (KDNP) alelnök
Dr. Józsa István (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Dér Zsuzsanna (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP) Alexa Györgynek (MSZP)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz) Molnár Bélának (KDNP)
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Koszorús Lászlónak (Fidesz)
Dr. Schiffer Péter (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete)
Trunkó Barnabás (Magyar Biztosítók Szövetsége)
Pintér György (INDRA)
Szabados József (MSZP) képviselő
Zámbó Ákos (Közlekedési Biztosító Egyesület)
Papp Lajos (Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége)
Püski András (Fidesz) képviselő
Dr. Balogh Virág (Gazdasági Versenyhivatal)
Dr. Hoványi Sándor (Alianz Hungária Biztosító)
Dr. Horváth Sándor (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 17 perc)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! A bizottság tagjait koccanásos autóbalesettől kezdve a plenáris ülésig több minden tizedeli, úgyhogy én még egy pár perc türelmüket kérem, mert egy-két emberre azért szükségünk lenne. Köszönöm szépen.
Ismételten jó napot kívánok, szeretettel köszöntöm önöket, a bizottság tagjait és a meghívott vendégeinket. Azoknak mondom, akik életükben először vannak parlamenti bizottsági ülésen, hogy az elfogadott parlamenti rend szerint a hézagos ülésrend ellenére is határozatképes a bizottság képviselői helyettesítések okán. És miután minden jegyzőkönyvbe kerül, igazából akkor is teljes értékű ülést lehet folytatni, ha a képviselők más fontos közfeladataik miatt effektív a bizottsági ülésen esetleg nem tudnak részt venni. És a költségvetés plenáris vitája azért áthúzta a naptárakat, elnézést kérek emiatt önöktől is.
A bizottság tagjainak mondom, hogy a bizottság a helyettesítésekkel együtt határozatképes. A korábbi munkarendünk szerint a mai napirendi javaslatunk a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás fogyasztóvédelmi kérdései. Illetve korábbi ülésünkről maradt egy tájékoztató elfogadásának szüksége, a kegyeleti szolgáltatások teljesítésének színvonala és körülményei.
A meghívottak nagy létszámára való tekintettel is jó ez a sorrend. Tehát ne várassuk azokat, akik egyébként az első napirendünkhöz jöttek. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a beterjesztett napirendi javaslatot elfogadja. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fogyasztóvédelmi kérdései
Az első napirendünkhöz igyekeztünk mindenkit meghívni, akinek ehhez a területhez köze lehet. Érthetően adódik az, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Pénzügyminisztérium foglalkozik ezzel a kérdéssel és az is elég kézenfekvőnek látszik, hogy a Magyar Biztosítók Szövetsége mint szakmai szervezet fogja össze a biztosítókat. A civil szervezeteket is viszonylag könnyen megtaláltuk, nemcsak azért, mert van köztük olyan, aki állandó tanácskozási meghívottunk, hanem azért is, mert mondjunk az INDRA Biztosítottak és Pénzintézeti Ügyfelek Országos Érdekvédelmi Egyesülete régóta foglalkozik preferáltan ezzel a területtel. Érdekes módon, a kollégáimnak magukkal a biztosítókkal volt inkább problémája. Ilyen típusú adatbázis nem áll a parlament rendelkezésére, viszonylag nehéz volt megtalálni a megfelelő felelősöket, ahová a meghívókat el tudtuk juttatni, és miután itt a honlapok adták igazából a kiindulópontot és valamilyen oknál fogva - erre talán a meghívottaink majd magyarázattal szolgálnak - ezeken a honlapokon felelős vezető elérhetősége, akár egy e-mail cím formájában is igen-igen ritkán szerepel. Ezért aztán kalandos úton jutottak el a meghívók a címzettekhez. Köszönöm egyébként, ha a MABISZ segít abban, hogy a biztosítással foglalkozó cégek mégis csak tudomást szerezzenek az ülésünkről. Ezt előre azért mondtam, mert tudom, hogy van aki elég későn szerzett tudomást az ülésről, bár a parlamenti bizottság titkársága gyakorlatilag az elmúlt hetekben minden cégnél talált olyat, akinél ezt az információt el tudta helyezni, tehát cégen belül is elakadhattak esetleg meghívások.
Azt gondolom, hogy helyes, hogy ha azt a menetrendet alkalmazzuk, hogy legelőször a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől Schiffer Péter főigazgató-helyettes úrnak adunk szót. Utána kérnénk a Magyar Biztosítók Szövetségét arra, hogy mondják el a saját véleményüket, és aztán szépen sorban mennénk, az egyes biztosítóknak is szívesen szót adva.
Dr. Pintér György, az INDRA Biztosítottak Egyesületének ügyvezető elnöke jelezte, hogy apróbb egészségi problémái vannak, azt az anyagot, amit elküldött tájékoztató jelleggel, civil véleményként, annak kapcsán nem tartana előadást, de kérte kérdés feltevésének a lehetőségét, ezért az első 3-4 beszámoló jellegű hozzászólás után adnánk neki szót. Aztán később a biztosítók képviselői ezekre a - nevezethetjük akár állampolgári kérdéseknek is - kérdésekre is ki tudnak térni. Parancsoljon főigazgató úr.
Dr. Schiffer Péter hozzászólása
DR. SCHIFFER PÉTER (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Mielőtt a témára térnék, felajánlom, hogy ha a jövőben ilyen problémája van a bizottságnak, hogy a pénzügyi szolgáltatók valamelyikét nem tudja elérni, forduljon bizalommal a felügyelethez. Rendelkezésre áll az adatbázisunk, hogy mind személyre, mind elérhetőségre vonatkozóan az összes adatot megadjuk.
Azt gondolom, hogy külön előadást tartani a jelzett témában nem szükséges, hiszen mi egy tájékoztatót összeállítottunk és a bizottság részére rendelkezésre bocsátottuk. Nem szeretném megismételni. Tisztában vagyunk teljes mértékben azzal, hogy a kgfb (kötelező gépjármű-felelősség biztosítás) nemcsak azért, mert november az átkötések időszaka és ez az elmúlt években mindig egy jelentős állományváltozást idézett elő a biztosítók kötelező felelősségbiztosítási szerződései terén. Az elmúlt évben több, mint 600 ezer gépjármű-tulajdonos váltott biztosítót a kampány idején. Általában a kgfb körül a közvélemény, akár a gépjármű-tulajdonosok fokozott figyelemmel fordul e piaci szegmens, illetve biztosítási termék forgalmazása és az azzal kapcsolatos problémák irányába.
A felügyelet a kötelező gépjármű-felelősség biztosítási termék forgalmazásával kapcsolatos figyelme jó néhány év óta egyre erősödő. Az elmúlt két évben öt olyan dokumentumot bocsátott ki a felügyelet, amely ajánlás vagy vezetői körlevél formájában felhívta a szolgáltatók figyelmét arra, hogy akár a díjelszámolásnál, akár a kárrendezésnél milyen elveket kíván a felügyelet érvényesíteni, milyen magatartást vár el a forgalmazóktól, a biztosítóktól a termék szolgáltatása során.
Azt látjuk, hogy két akut kérdés van a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szempontjából a közvélemény számára. Az egyik egy olyan kérdés, amire jó megoldást még eddig nem sikerült találni se a jogalkotónak, se a jogalkalmazónak, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási rendszerben a károsult van igazából a fókuszában az eseménynek, míg a kárt rendező biztosítónak ő nem ügyfele. Ebből a panaszok során - és a felügyelethez érkező panaszok során is - azt látjuk, hogy ebből származik a legtöbb vita, ebből származik a legtöbb félreértés, és ebből keletkeznek aztán bírósági ügyek is. Hogy ennek mi a pontos és jó rendezési formája ez nem egy pillanat alatt megszülhető megoldás.
A másik ilyen neurotikus kérdés, hogy kik jogosultak kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást kötni, ezt szélesebben úgyis lehet fogalmazni, hogy ki az, aki jogosult arra, hogy felelősségbiztosítást kössön. Itt a jogalkotó ebben a pillanatban a parlament elé fog terjeszteni hamarosan, a közeljövőben egy jogszabály-módosítást, törvénymódosítást a felügyelet egyetértésével, azaz bármilyen felelősségbiztosítás - akár kötelező, akár nem kötelező, pontosabban: minden foglalkozáshoz kötött kötelező felelősségbiztosítás olyan szervezetben köthető meg, amely szervezetnek erre valamilyen puvoárja van. Tehát itt konkrétan a biztosítási egyesületekről van szó, hogy a biztosítási egyesületek azok számára kössenek felelősségbiztosítást, akik velük azonos tevékenységet, azonos foglalkozást kereső tevékenységet folytatnak. Ezzel lehet csökkenteni azt a törékenységet, amely az elmúlt években a kgfb. szerződéskötések során és a teljesítések során megjelentek a piacon.
Azt gondolom, hogy bevezetésként a témához - a kiadott írásos anyagon kívül - ezt gondoltam és ezt szerettem volna hangsúlyozni és természetesen állunk a tisztelt bizottság kérdései elé.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Vendégünk a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára, dr. Trunkó Barnabás.
Parancsoljon főtitkár úr!
Trunkó Barnabás (MABSZ) szóbeli kiegészítője
TRUNKÓ BARNABÁS (Magyar Biztosítók Szövetsége): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Kollegák, akiknek látható többsége jó érzéssel regisztrálható a téma kapcsán. Jelenleg 13 millió 132 ezer és egynéhány darab biztosítási szerződés van hatályban hazánkban, és ebből mintegy 4 millió darab kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, tehát az egész szerződésállománynak jó egyharmada. Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy szerződéshez, egy-egy gépjárműhöz a családok vagy a vállalkozások kapcsán legalább három-négy személy is csatlakozik, vagy kapcsolódik, akkor azt mondhatjuk, hogy mi nemcsak lélekben, hanem ténylegesen is mintegy 13-14 millió magyar állampolgár felelősség-biztosítói vagyunk.
Ezek a számok, ezek a megdöbbentően nagy számok egyben azt is indokolják, hogy miért olyan fontos számunkra ez az üzletág és azt is indokolják, hogy miért van ebben az üzletágban olyan éles piaci verseny, mert hiszen az köztudott, és nem bizonyítandó, hogy az összes biztosítási ág és üzletág közül a kötelező gépjármű-biztosítás területén van a legélesebb verseny. Változó piac, hogy mennyire változó, azt bizonyítja, hogy az írásos anyagomban még azt jeleztem, hogy 14 üzletági biztosító van a piacon, de közben piacra lépett a 15. is.
A már említett számok és az üzletág fontossága okán ezt az üzletágat a fogyasztóvédelmi garanciák bástyázzák körül. Ezeket próbáltam az anyagomban rendszerezni, hogy áttekinthetők legyenek. Ezeknek a garanciáknak egy részét és zömét a jogi környezet, a jogszabályok teremtették meg, egy részét pedig maguk a vállalatok, maguk a biztosítók alakították ki ügyfélkapcsolataik során.
Azért is jelentős számunkra a fogyasztóvédelem ezen a területen, mert ezt árgus szemekkel figyeli a Gazdasági Versenyhivatal, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, folyamatosan figyelemmel kíséri az adatvédelmi ombudsman, hiszen ne feledjük el, hogy a bankok és talán a közüzemek mellett a biztosítási szakma az országban az egyik legnagyobb adatkezelő, természetesen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is felügyeletet gyakorol, és folyamatosan figyelik tevékenységünket a fogyasztóvédelmi szervezetek is.
A már említett 4 millió darab kötelező felelősségbiztosítási szerződés évente mintegy 20 millió darab ilyen ügyfélkapcsolati eseményt involvál. Ebben benne van a kárrendezés, a biztosítóváltás, a csekkek kiküldése, az információ, tehát meglehetősen nagy tere és terepe van az ügyfélkapcsolatoknak. Ennek ellenére a hivatalos panaszfórumnak minősülő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez ezen üzletágat érintően évente mintegy kétezer darab panasz érkezik be. Na most, az előbbi számra nem akarom ezt a kétezret rávetíteni, bár érdemes lenne, mert ezrelékek töredéke jönne ki és ha ezt tovább bontanánk, hogy ezen panaszoknak csak az egyharmada részben vagy egészben alapos, akkor talán még megnyugtató számok is kijönnének. De bennünket az nyugtat meg, vagy ha meg nem is nyugtat, de nagyon értékes jelzés, hogy most már a panaszoknak kevesebb, mint a fele foglalkozik a kárrendezési panaszokkal, tehát a kárrendezés késedelmével, a jogalapi döntéssel, illetve az összegszerűségi döntéssel.
Persze az nem nagy öröm, hogy áttevődött az ügyviteli és egyéb jellegű panaszokra. Ebben az üzletágban az ügyfélpanaszok vagy ügyfélészrevételek természetesek, hiszen nem akarom vulgarizálni az ügyet, de az esetek többségében ez egy kétszereplős biztosítási tényállás, az esetek többségében két autó összeütközik és mindkettő a másikat tartja felelősnek.
Ebben az szituációban - lássuk be őszintén - a biztosító bármilyen döntést hoz, az érintettek 50 százaléka potenciális panaszos lesz. Ha ügyesen csinálja a biztosító, akkor mindketten, ha egy olyan kármegoszlást alkalmaz, amelyikkel egyik ügyfél sem elégedett. A biztosító ezzel a hatalmas nagy ügyfélállománnyal és meglehetősen nagy kárdarabszámmal csak úgy tud megbirkózni, ha a kárrendezési megoldásait egyszerűsíti. Ez az egyszerűsítés sajnos mindig felvet egy másik veszélyt, hogy nő a visszaélések esélye. És hallatlan nehéz azt az arányt megtalálni, hogy a kárrendezés folyamatos egyszerűsítése ne veszélyeztesse a veszélyközösség tagjait, mert ha a csalásoknak teret engedünk, ne tévedjünk, annak a kárvallottja mindig a biztosított vagy a díjfizető szerződött.
Összegezve: Magyarországon immár negyedik évtizede egy nagyon korszerű kötelező gépjármű-felelősség biztosítási rendszer működik. Ezt nem mi, a szakma képviselői állapítottuk meg, hanem Európa is így vélekedik. Ennek bizonyítéka, hogy az unióhoz való csatlakozás után alig kellett kiigazítani az ehhez kapcsolódó jogi környezetet, ott is inkább csak technikai jellegű megoldásokban. Jelenleg is folyamatban van a jogi környezet kodifikációja, már elkezdődtek az ezzel kapcsolatos szakértői munkák és ennek a kodifikációnak vagy esetleg a jogi környezet magasabb szintre emelésének, egyetlen egy oka a fogyasztóvédelmi szabályok áttekinthetővé tétele és további erősítése. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen főtitkár úr. Picit formát bontunk, először meghallgatnánk azokat a kérdéseket, amivel az INDRA Biztosítottak Egyesülete készült és aztán adnánk szót azoknak a megjelent biztosító cég képviselőknek, akik megtiszteltek bennünket. Természetesen csak annak, aki igényli, hogy hozzászóljon. Parancsoljon Pintér úr!
PINTÉR GYÖRGY (INDRA): Tisztelettel köszöntöm a biztosító megjelent tagjait. Volna néhány kérdésem. Az első kérdésem az, hogy miként védekezünk vagy egyáltalán van-e valami terv, hogy ne ismétlődjön meg egy ilyen MÁV Biztosító ügy. Tudniillik ez rengeteg gondot okozott az érdekelt biztosítottaknak és rontotta a biztosítási intézmény tekintélyét is. Én nem tudom, hogy lehet-e felvetni azt a kérdést, hogy tisztességtelen versenynek kell tekinteni azokat a díjajánlatokat, amelyek mögött nem biztos, hogy van megalapozott teljesítés, szolgáltatási lehetőség. Mi ezt gyakorlatból tudjuk, végigéltünk egy jó másfél évet a MÁV Biztosítóval, mást nem hallottunk tőlük, minthogy minden kérdésünkre azt mondták, hogy nem. Azon kívül pedig vitatták a jogalapot, mert tudták, hogy ha a jogalap vitatott, akkor a jogérvényesítés is nehézségekbe ütközik. Meglepően sok volt az olyan megjegyzés és hozzánk érkezett panasz, hogy a korábban kiadott felelősségvállalási nyilatkozatot a MÁV ügyfelei rendszeresen visszavonták. Ez az egyik kérdésem.
A másik kérdésem az, hogy tapasztaljuk, hogy az egyes biztosítók igyekeznek szűkíteni a helytállási kötelezettség skáláját. Itt van például, konkrét ügyekkel találkozunk ma is a parkoló gépjármű által okozott károk felelősségbiztosítás alapján történő rendezése. Ez ellen a biztosítóktól olyan leveleket kapunk, hogy még a kötőszó is azonos. Tehát leírják, hogy miért nincs helytállási kötelezettségük, mert ez nem veszélyes üzem, stb. Hát hogy mennyire veszélyes egy ilyen üzem, amelyen forgalmi rendszám van, tehát nem vonták ki a forgalomból, csak éppen megszakította az útját, attól függ, hogy milyen lejtős úton áll meg és hogy tud belelendülni, ha elindul. Annak függvényében fokozódik a veszély. Utánanéztünk ennek a dolognak, mert ha például egy ilyen károsult nem tud megállapodni a károkozóval és nem adja a károkozó a károsultnak a felelősségvállalási nyilatkozatot, akkor kihívja a rendőrséget helyszíni szemlére, valamint segítséget kér a hatóságtól. A rendőrség kijön és helyszínen bírságolja a károkozót. És érdekes módon ennek a jogi indokolása a közúti közlekedésről szóló jogszabály. Tehát a jog közlekedésben lévőnek tekintette a parkolóban hagyott és magától elinduló gépkocsit. Azon kívül a 190-es gépjármű-felelősségről szóló jogszabály 1. sz. mellékletének van egy rendkívül hosszú taxatív felsorolása arról, hogy mely esetben mentesül a helytállási kötelezettség alól a biztosító. Ez az eset nem szerepel köztük. Ezek folyamatban lévő ügyek.
Most visszatérek Schiffer úrnak a megjegyzésére arról, ami egyébként helytálló megjegyzés volt, hogy a károkozó biztosítója és a károsult között nincs jogi kapcsolat. Tehát nincs szerződéses viszony. Ez kétségtelenül igaz. De felmerül a kérdés, mégis, ha nincs jogalapi vita, miért teljesít ez biztosító a károsultnak. Nincs szerződés. Azért teljesít, mert kötelezi erre őt a 190-es felelősségbiztosításról szóló jogszabály. Ha a biztosító vitatja a kárértéket vagy vitatkozik azon, hogy jár-e a biztosítottnak értékcsökkenés, akkor ez egy konkrét panasszá válik, de nem mehet az INDRA javaslatára sem - miután már a biztosítóval nem jutottunk előre - a békéltető testülethez, hanem egyenesen arra kényszerül, hogy polgári pert indítson. Kizárjuk a károsultat abból a rendkívüli kedvezményből, hogy gyors, egyszerű, költségmentes stb. jogérvényesítési lehetőséget nyújt a békéltető testület, de ez a dolog kizárva.
Ez a vita egyébként a biztosítók és a biztosítottak között azóta van, mióta megjelent a fogyasztóvédelemről szóló törvény. Ebben valóban van olyan passzus, amit lehet vitatni. Most én be is fejezem azzal, hogy tehát mi egyetértünk azzal, hogy ha jogalapi vita van, azzal a békéltető testületek nem foglalkozhatnak, mert nincs lehetőségük szakértőket kirendelni. De ha nincs jogalapi vita, akkor valahogy az én jogérzékem - én nem vagyok jogász, tehát elfogadom a jogászok érvelését, ha meg tudnak győzni - szerint kizáró akadály, egy olyan jogérvényesítési lehetőségtől mentesül a károsult, aki ezért kényszerül polgári pert indítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából tényleg csak röviden, technikai jellegű kérdésem lenne.
Felmerült többször is nálunk a Fideszen belül, de magában a Gazdasági bizottságban az egyik képviselőtársam felhozta a kérdést, miszerint mi a véleményük arról, hogy azoktól az emberektől, akik általában biztosításokat kötnek alkuszokon keresztül, rengeteg panasz érkezik - tisztelet persze a kivételnek -, hogy ezek az emberek semmiféle végzettséggel, semmiféle, hogy is mondjam, jogosítvánnyal nem rendelkeznek ahhoz, hogy kvázi ilyen üzleteket kössenek. Érdemes elgondolkodni azon, hogy valami képesítést igenis meg kell szerezni azoknak, akik egyébként különböző biztosításokkal "házalnak". Erre az Országgyűlésnek lenne lehetősége különböző szabályrendszereket előírni, mert hogy ha belegondolunk, tényleg nem csak gépjármű-biztosításokról beszélünk, hanem különböző más biztosítási papíroknak a megkötéséhez igazából semmi képzettség nem kell, csupán lelkesedés; viszont ezek olyan pénzügyi szerződések, amelyekhez legalább egy minimális hozzáértés a jövőben mondjuk elvárható.
Manapság kvázi mindenki lehet ezen a területen szakember úgy, hogy semmiféle képesítést nem kap. Tehát mi lehetőséget látunk arra, hogy a különböző üzletkötéseknek a metódusa kicsit elmozduljon abba az irányba, hogy legalább valami minimális szakértelemmel ezek az emberek rendelkezzenek, legalább végezzenek el valamit, hogy az alapvető ismereteket elsajátítsák.
Tehát a kérdésem az lenne, hogy önök ezzel egyetértenek-e, illetve önök hogy látják ezt a helyzetet, bár biztos vagyok benne, hogy a panaszok nem minden esetben érkeznek el önökhöz. Sokszor nem hozzáértő emberek kötik ezeket a szerződéseket, kihasználva - vagy talán nem kihasználva - azt, hogy az ügyfél sem biztos, hogy minden esetben teljesen képben van; tehát hogy érdemes-e bevezetni egy valamilyen minősítési rendszert, vagy valamilyen tanfolyamot el kell-e végezni azoknak, vagy sem, akik ezen a területen dolgoznak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm.
Molnár alelnök úr!
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen elnök úr. A MABISZ főtitkárának, Trunkó úrnak az előadásából tudjuk, hogy a panaszok egyharmada alapos, akkor ezt megfordítom, akkor kétharmada megalapozatlan. Nyilvánvaló, hogy ennyi megalapozatlan panasz egyszerűen nem jó a fogyasztónak: az ügyfélnek, mert úgy érzi, hogy csak elhajtják őt a biztosítók, meg gondolom, a biztosítóknak se jó, mert rengeteg olyan ügy van, aminél ők úgy érzik, hogy feleslegesen vegzálják őket. Tehát óhatatlanul az merül fel, hogy nem jó, amikor ilyen sok a megalapozatlan panasz, de mitől lehet ez? Nyilvánvalóan valamely információáramlási probléma kell, hogy itt legyen. Na most, ezen nem látom, hogy más tudna-e segíteni, mint a MABISZ, aki átfogja itt a biztosítókat.
Nem tudom, hogy mi lehet az oka, csak feltételezem - ön nyilván jobban tudja -, hogy sok esetben nyilván az ajánlattételek megfogalmazási módja, a jogi stílus, amit az egyszerű ember nem képes úgy megérteni, ahogy azt a leírást elvégzők elképzelték - csak feltételezem, mert ez mindig benne van a dologban.
Azt kérdezném, ha egyszer fogyasztásvédelemmel foglalkozunk, akkor nyilván az a célunk, hogy a megalapozatlan panaszok csökkenjenek, mert az senkinek nem jó. A MABISZ tud-e ez ügyben valamit tenni, képes-e tenni, van-e elképzelése, vagy ha úgy érzi, hogy ő nem az illetékes, akkor ki az illetékes, mert ha egyszer itt ülünk és látjuk ezt a problémát, akkor valamely megoldás felé el kéne mozdulnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha megengedik, egy-két kérdést én is feltennék részint a beküldött anyagokkal, részint az elhangzottakkal kapcsolatban.
Voltak nekünk vendégeink, például a mobilszolgáltatók. Ott egyébként a panaszok aránya a forgalom 3 százaléka, ez 9 millió mobilkészülék kapcsán keletkezik. Ehhez képest azt gondolom - és ne bántódjon meg senki -, hogy a biztosítási szakmában még kell azon dolgozni, hogy picit arányosabb legyen az előforduló panaszok százaléka - erről érdekelne a részletes véleményük. Itt a részvénytársasági panaszok, a biztosítási egyesület, bár jól gondolom ugye - ez a másik kérdésem -, hogy itt a biztosítási egyesületnél leginkább a MÁV biztosító húzhatott magára elég nagy mennyiségű panaszt.
Érdekelne egyébként a véleménye főtitkár úrnak arról, hogy itt valóban az egyesületi forma bukott-e meg. Ez azért is érdekes, mert képviselőtársaim tudják, de azt gondolom, hogy az érintettek is, hogy jelen pillanatban van egy törvénycsomag a parlament előtt, amelyik finoman és kicsit leegyszerűsítve, kiszorítaná az egyesületeket erről a piacról, ami így kívülálló számára egy elég egyszerű választ jelentene erre a MÁV-os rossz tapasztalatra. Érdekelne főtitkár úr véleménye, hogy hogy látja ezt: indokolt egy ilyen szigorú, kicsit egysíkú választ adni erre a kérdésre.
A másik, hogy itt a MABISZ anyaga elég terjedelmesen - az anyag mennyiségéhez képest - foglalkozik a kampányt biztosító váltás dolgával. Ezt azért tartom érdekesnek, mert ugyan például az INDRA anyaga is foglalkozik ezzel, ő beérné egy egy hónapos bővítéssel, kampányidőszak bővítéssel és a PSZÁF-nál se láttam olyat, hogy mondjuk, ennek a kötelező átkötési időszaknak a drasztikus megváltoztatását indokoltnak gondolná. De ugye az egyesület az elég nagy terjedelemben hoz fel érveket erre a dologra. Még csak a kérdésnél tartunk, de azért erről szívesen hallanék többet, mert itt van 13 pont, van olyan, amivel tudnék vitatkozni - lehet, hogy az ülés egy későbbi szakaszában fogok is -, de azért a főtitkár úrnak nem az a véleménye, hogy az elmúlt két év árcsökkenési tapasztalatai éppen hogy indokolják az átkötési időszak fontosságát? Köszönöm.
Elfogytak a kérdések. Azt kérdezem, hogy a meghívott biztosítóink közül vannak-e olyanok, akik szeretnének az elhangzottakhoz, vagy általában véve a témához hozzászólni. Azt se bánnám, ha a felmerült kérdésekre is szeretnének válaszolni. Körünkben van két olyan országgyűlési képviselő is, aki vagy szakmai, vagy egyéb értelemben foglalkozik ezzel a területtel.
Szabados képviselő úr jelentkezett, akkor legelőször - ismét elnézést kérve - neki adom meg a szót.
Kérdések, vélemények, hozzászólások
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Vendégek! A téma annyira fontos, hiszen nem csak közel 4 millió biztosítottat érint, hanem az egész magyar társadalmat, ha szabad ilyen rosszul fogalmazni. Hiszen volt, akinek már volt kára, volt, aki kárt okozott, meg lesz kára, meg fog kárt okozni, tehát elképzelhető, hogy kiterjed az egész társadalomra ilyen szempontból - ezért a téma nagyon fontos és körüljárandó.
Meggyőződésem, szakmailag mondom, hogy az 1991-ben bevezetett kötelező biztosítás több területen túlélte önmagát és korszerűsítésre szorul. Azon természetesen lehet vitatkozni, hogy törvényi szintű szabályozás kell vagy kormányszintű, de mivel a társadalom nagy részét érinti, ezért szakmailag a törvényi szintű mellett teszem le a voksomat.
A készülőfélben lévő és a szakmával egyeztetett - bizonyos fokig egyeztetett - kötelező biztosítási kodifikáció nagyon sok olyan új elemet tartalmaz, amely az itt felvetett kérdések egy részét is meg tudná válaszolni.
A legfontosabb kérdés tehát, amit itt fölvetett az egyesület is - és mindkét írásban szerepel -, hogy hogyan viszonyul a szerződő és a károsult, illetve a biztosító és a károsult egymáshoz. Meggyőződésem szakmailag, mivel az érdekek mások, tehát aki kötelező biztosítást köt, ma az az érdeke, hogy minél olcsóbban kösse meg. Nem az az érdeke, hogy olyan biztosítóval kösse, aki a káromat korrekten le tudja rendezni, hogy kevesebbet fizessek, ez az egyetlen érdeke, semmi más; és ez a fogyasztót megkárosítja, meggyőződésem.
A károsult jár rosszul, amikor én okozok kárt és elmegy az én biztosítómhoz az illető és úgy fogadják a kárát, hogy az panaszra ad okot. Tehát az mindenképpen átgondolásra javasolt és a szakmát is, ha lehet ebbe az irányba befolyásolni, hogy az úgynevezett direkt kárrendezésben jó lenne gondolkodni. Mehessen mindenki ahhoz a biztosítóhoz a kárát rendezni, ahol kötötte a felelősségbiztosítását, a biztosítók pedig egymás között rendezzék le az anyagi elszámolást. Nyilván ez nem egyszerű dolog, ehhez fel kell készülni a társaságoknak is, meg törvényi szinten kell szabályozni, szerintem megegyezni ebben a dologban nem lehet.
A másik kérdés az évforduló kérdése, amiben szeretném én a szakmai véleményemet kifejteni, hogy a mostani egy hónapos kampányidőszak szintén a fogyasztók oldaláról a fogyasztóknak nem használ. A minőség rovására megy. Azt gondolom, hogy mint Európa országai nagy részében és döntő többségében január 1-je az évforduló.
A bonus-malus rendszerben meglévő anomáliák, kedvezmények, átláthatóság, díjközlés, azt hiszem, hogy ez jól van szabályozva, de átláthatatlan. Ebben a gépjárműhasználó nem tud eligazodni.
Összességében azt szeretném mondani és nem szeretnék az egyesületi problémára kitérni, de rendbe kellene tenni ezt a piacot és azt gondolom, hogy ebben a szakma segítsége elengedhetetlen. És ne a politikusok és itt az asztalánál ülők, akik nem vagyunk kellőképpen hozzáértők, döntsék el, hanem segítsen a szakma a politikának, a törvényhozásban abban, hogy olyan törvény születhessen, amelyet a szakma elfogad és a biztosítottak hasznára is válik.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. A PSZÁF anyagában valóban elég terjedelmesen szerepel a fogyasztó-e a károsult című probléma felvetése, amire most képviselő úr is kitért és ő mondott rá egyfajta javaslatot, ami egy törvénymódosítás kapcsán valóban elintézheti ezt a dolgot. Ugyanakkor pedig én azért itt egy önszabályozást is helyén valónak látnék. Itt alapvetően a békéltető testületekkel való együttműködés kérdése van, folyik-e erről valami gondolkodás például a MABISZ keretein belül vagy akár a biztosítóknál, mert ez tényleg egy érdekes jogi helyzet, ami a jelenlegi szabályozásból fakad. Kérdezem, hogy a meghívott biztosítós vendégeink közül ki kíván szólni. Parancsoljon.
ZÁMBÓ ÁKOS (Közlekedési Biztosító Egyesület): Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, a két biztosító egyesület képviseletében is hozzászólhatok. Három témakört szeretnék megemlíteni, ami már elhangzott, az egyik a kampány, a második a panaszügyek, a harmadik az egyesületek megítélése. Mindhárom témakör kifejtésre került a felügyelet anyagában, illetőleg a MABISZ által közzétett anyagban. A leírtakkal javarészt egyetértünk, azonban bizonyos kérdésekben más a véleményünk és ezt fogyasztóvédelmi szempontból szeretném megvilágítani. Az egyik kérdés a kampány. Más a megítélésünk ebben, mint Szabados úrnak. A kampány egy jól átlátható, előre időzített és a fogyasztók által bevált szokások szerint zajló kampány, amely a leendő biztosítottak számára átlátható módon, jól időzített időpontban, összehasonlítható módon tartalmazza azokat a díjtarifákat, amelyek közül nekik választaniuk kell vagy akarnak választani. Azt gondolom, a fogyasztók érdekeit az szolgálja, hogy ha egy biztosítás árát adott áron meg tudják szerezni, azt ne drágábban szerezzék meg. Ezt hogyan lehet megteremteni? Versennyel. Az előre meghirdetett kampány és ennek az időpontja - azt gondolom, hogy - alkalmas arra. A kampány széthúzása egész évre nem szolgálja ezt a célt.
Nekünk volt egy javaslatunk az egyesületünk részéről, hogy a valóban rövid egy hónapos felmondási időszakot toljuk ki két hónapra, ami azt jelentené, hogy október 1-jével hirdessük meg az árakat. Két hónap már elegendő idő egy üzemben tartó tulajdonos számára arra, hogy eldöntse, hogy milyen biztosítónál kíván a jövőben biztosítást kötni. A kampány az ár szempontjából mindenképpen fontos és a fogyasztó érdeke az, hogy ha egy adott áron meg tudja szerezni a szolgáltatást, azt indokolatlanul drágábban ne legyen kénytelen megkötni.
A másik a panaszügyek. Ennek tekintetében kaptunk egy kimutatást, amely a MABISZ anyagában szerepel. Itt az első féléves adatokkal lehet számolni. Ebből az 1245 panaszügyből a kgfb-s üzletágat érintően 1134 panaszügyről beszélhetünk. Itt torz képet mutat a kimutatás a részvénytársaságok és a biztosító egyesületek arányában és ezt a torz képest sajnos a MÁV Biztosító által kiváltott helyzet okozta, mint ahogy elnök úr is említette. Az 503 panaszügyből 402 kapcsolódik a MÁV Biztosítóhoz. Ebből 47 darab a KÖBE-hez kapcsolódik és 47 darab a TÉT Biztosító Egyesülethez. Ez a két talpon maradó egyesület. Azt gondolom, hogy ezek az arányok beszédesek, ez az 57 darab panaszügy a KÖBE-nek az öt százalékot meghaladó piaci részesedésével azonos. Se több, se kevesebb.
A harmadik az egyesületek problematikája. Ha lehet problematikáról beszélni. Azt gondolom, hogy a MÁV Biztosítóval történtek nem egyesületi probléma. Az, hogy egy bűnüggyel kombinált csőd ellehetetlenített egy biztosító egyesületet, az nem jelenti azt, hogy maga az egyesületi forma jelenti azt, hogy ilyen formában nem lehetne ezt az üzletágat művelni. Az elmúlt 15 évben 35 biztosító ment csődbe a világon, nem Európában, a világon, ebből egyetlen egy sem volt a MÁV Biztosítón kívül, ami egyesületi formában működött volna. Hozzáteszem, Nyugat-Európában 40-39-36 százalékos arányban részesednek, franciaországi, németországi adatokat mondok, a biztosító egyesületek. Ez nem indokolja. Sajnálatos volt a MÁV Biztosító csődje, de ez nem az egyesületekre vonatkozó általános szabályok meghozatalát igényli, mint ahogy Szabados úr és elnök úr is említette, készül egy úgynevezett salátatörvény, amely az egyesületeket kitiltaná erről a piacról. Azt gondolom, hogy nem kellene a fürdővízzel a gyereket is kiönteni, tehát, ha a biztosítók prudens működését lehet más szabályokkal - egyébként a salátatörvényben nagyon helyesen részletezett szabályokkal - megerősíteni, ezt szolgálja egyébként a biztosító egyesületek által 100 millió forint értékben felajánlt garanciaalap. Tehát én azt gondolom, hogy az e három témakörben elmondottak a fogyasztók érdekeit szolgálják és alaposabb szabályozást igényel, de nem kell gyorsan, indoklás nélkül meghozni ezeket a szabályokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más hozzászóló a biztosítók részéről? Sajnálom, mert itt elhangzott olyan kérdés, amelyikre jó lett volna, ha reagálnak. (Közbeszólás. Papp Lajos: Nemcsak a biztosítók vannak jelen.) Hanem? (Papp Lajos: A szövetség, a Független Biztosítási Alkuszok Szövetsége.) Bocsánatot kérek, igen, a két alkusz szövetség, ők is hozzászólhatnak, persze.
Tessék parancsolni!
PAPP LAJOS (Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége): Jó napot kívánok mindenkinek. Papp Lajos vagyok, a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének elnöke.
Kezdeném a végével, amit a KÖBE a kampánnyal kapcsolatban mondott. Úgy gondolom, hogy itt mindenképpen hozzá kell tenni, ezen a helyen, hogy a verseny nem a kampánytól függ. Remélem, a kollégák egyetértenek velem, és meg is szólalnak - a biztosítós kollégák - a cascóban hihetetlen árverseny zajlott le az elmúlt időszakban, pedig a cascók többsége nem január 1-jei évfordulójú. Ezért mindenképpen úgy gondoljuk, hogy az ügyfelek kiszolgálása miatt a biztosítási évforduló tulajdonszerzéshez való kötése indokolt.
A magunk részéről - és nem akarom vindikálni magamnak a jogot - Püski úrral beszélgettünk, és nem akarom elvonni tőle a szót, de egyetértettünk abban is, hogy mi nem elsősorban az egyesületi formában látjuk a problémát. A szabályozó rendszert, a garanciális viszonyokat lehet szigorítani és ezzel megteremteni azt, hogy ne fordulhasson elő - az egyik kérdés talán erről szólt - a MÁV Biztosító esete, habár ezt nem feltétlenül tudjuk elkerülni.
A bizottság részéről hangzott el az első kérdés, illetve hozzászólás a képzettség vonatkozásában. Ezzel kapcsolatosan lehet, hogy félreértés van közöttünk. A közvetítők a pénzügyi élet területén valóban eléggé szabályozatlanok, de nem így van ez a pénzügyi szektorhoz tartozó biztosítási szektorban, itt ugyanis képzettségi követelményeket támaszt a jogszabály a közvetítők irányában; habár arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire jó ez a képzettségi követelményrendszer, de abban azt gondolom, hogy határozottan egyet kell értenie mindenkinek, hogy sokkalta jobb, mint a pénzügyi termékek értékesítésének piacán található képzettség, ahol gyakorlatilag ilyen nincsen.
Tehát azt szeretném mondani, hogy a biztosítási termékeket értékesítő kollegákra vonatkozó képzettségi követelmények létező követelmények és azt gondolom - legalábbis ebben a magyarországi pénzügyi szektorban -, hogy előbbre járnak, mint egyéb területek, persze itt is van esetleg még javítanivaló - ez lenne a másik hozzászólásom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megszólaltatott Püski András, nem tudom, hogy kíván-e esetleg hozzászólni. (Igen.) Köszönjük szépen.
PÜSKI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kollegák! A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság ülésén ülünk, tehát elsősorban úgy gondolom, ebből az aspektusból kell megközelíteni ezt az igen bonyolult és igen összetett kérdést pontosan azért, mert itt az elmúlt időszakban nagyon sok minden felvetődött. Felvetődtek a szabályozási kérdések, felvetődött az, hogy egyesület vagy részvénytársaság, milyen jogi formációban működnek és milyen tevékenységet végezhetnek, felvetődött az ügyfél károsult és ennek a megoldása. Valóban én is úgy gondolom, hogy mindenképp hasznos lenne ennek az átkötési időszaknak a valamilyen módon való porlasztása, hiszen mint az ügyfél szempontjából - tehát ebből az aspektusból vizsgálva az ügyet mindenképp megőrizve természetesen a konkurenciát és a versenyt - ha nem lenne ez a néhány hónapos zsúfoltság, talán higgadtabban, nyugodtabban tudnák átgondolni a díjakat az ügyfelek.
Egyébként meggyőződésem, hogy ma Magyarországon olyanok a bérrendszerek, hogy egy átlagember számára értelmezhetetlen, tehát nincs semmilyen transzparencia, hiszen rendkívül összetett - szőke, barna, vidéki, kiskocsi, nagy kocsi. Teljes joggal minden biztosító a saját célrendszerét támogatja, és ehhez joga van, azonban összehasonlítani borzasztó nehéz ezeket a díjakat.
A másik, amit nagyon lényegesnek tartok. Én sem tudom elmondani, nem vagyok abban biztos, hogy az a nagyon komoly tragédia, ami az elmúlt évben itt a szakmával történt - a MÁV Biztosító ügye - mihez köthető. Úgy gondolom, hogy nem azért történt ez a szörnyű dolog, mert a MÁV Biztosító egyesületi formában működött, vagy nem csak azért történt - ez a magánvéleményem, lehet velem vitatkozni - más okok játszottak ebben közre, nem maga az egyesületi forma.
Az egy más kérdés, azt viszont mindenképp tisztázni kell ilyen helyzetekben, hogy az egyesületi formában valamit valamiért, tehát elismerem azt, hogy lehet olcsóbban biztosítást kötni, de akkor azt is vállalni kell, hogy én egy egyesületi tag leszek, és mint egyesületi tag, pótlólagos befizetési kötelezettségeim és egyebek vannak. Mert itt azt is láttuk, hogy az emberek nagy többsége ezt iszonyatos felháborodással fogadta, és nem értették, hogy most miért kell nekik, ők csak kötöttek kötelezőt, azt se tudták, hogy miről van szó. Mindenesetre nem tudom, de az biztos, hogy itt jogalkotási szempontból is és a gyakorlati szempontból is nagyon-nagyon komoly odafigyelést igényel ez az állami szervek részéről, mert ezt még egyszer nem engedheti meg magának szerintem a szakma, sem a törvény végrehajtásért felelősek, hogy ilyen csúnya dolgok megtörténjenek.
Legutoljára még azt szeretném elmondani, úgy gondolom, hogy nagymértékben tisztázná a helyzetet az is, hogy ha valóban egy olyan jogi norma születne, ahol tisztázódnak ezek a helyzetek. Hiszen valóban, ha ma én kötök egy biztosítást, akkor a biztosítóval szerződéses jogviszonyba kerülök, de a biztosító, ha káresemény van, nem nekem fizet, hanem egy harmadik külső személynek; ennélfogva nyilvánvaló, hogy engem egyetlenegy dolog vezérel a biztosítás megkötésekor, a legolcsóbb díj és a magyar emberekre sajnos ma még ez jellemző. Egyáltalán nem érdekli az, hogy ha ő kárt okoz, akkor annak a szerencsétlen károsult ügyfélnek lesz-e kárrendezés, nem lesz, hogy lesz, van-e ott kárrendezési lehetőség, meg hogy fogja a kárigényét érvényesíteni. Ebben is kellene megoldást keresni, vannak erre javaslatok, különböző javaslatok, el is indult egy ilyen gondolkodás.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezt a gondolatot továbbvigyük, mert ha ezt továbbvisszük, akkor ez egy jelentős lépést tehet előre, hiszen akkor nekem az a biztosító szolgáltat, amelyikkel én szerződéses jogviszonyba kerültem, és ha az a biztosító nekem nem jól szolgáltat, akkor lehet, hogy nem a díjat fogom nézni, hanem a szolgáltatás minőségét. És akkor a következő alkalommal váltok és egy másik biztosítót választok - mindegy, hogy az egyesület vagy társaság, vagy bármi -, amelyikben jobban megbízom, és amelyik engem jobban ki fog szolgálni. Nemcsak a károkról van itt szó, hanem az adminisztrációról is, tudjuk, nagyon sok gondot okoz ez a kampánynak. Egyébként ez egyik hátránya a megtörtént esetek, hogy egy-egy ilyen kampányban egy-egy biztosító jogdíjjal bejön, óriási mennyiségű üzletet köt, aztán februárban még nem kaptak kötvényt, meg csekket az ügyfelek, miközben a rendőr meg már büntette az állampolgárokat - fogyasztóvédelmi szempont. Ez is megelőzhető lenne ebben az esetben, ha ezt kihúzzuk, és akkor nem egy ilyen rövid időszak áll rendelkezésre a biztosítóváltáshoz, hanem vagy egy hosszabb időszak, vagy egy egész év, ez döntés kérdése. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Balogh Virág jelezte, hogy lenne hozzáfűznivalója.
DR. BALOGH VIRÁG (Gazdasági Versenyhivatal): Jó napot kívánok. Balogh Virág vagyok, az GVH fogyasztóvédelmi irodájának a vezetője és egy témában szeretnék hozzászólni, ez pedig a kötelező átkötési időszak.
A kötelező átkötési időszakkal kapcsolatban több megszólalótól hallottuk, hogy ez a kötelező átkötési időszak nem erősíti a versenyt és fogyasztóvédelmi szempontból is káros ezen a kgfb. piacon. A GVH véleménye az, hogy ezt pontosan ezzel ellentétes helyzet. A kötelező átkötés időszakában, ha belegondolunk, Trunkó úr elmondottaiból is egyszerűen kiszámítható, hogy több millió ügyfél válik szabaddá, ezekért versenyeznek a különböző biztosítók. Nyilván abban az egy hónapos időszakban - nagyon leegyszerűsítve a mondandómat -, aki kimarad, lemarad, minden biztosító kényszerűen beszáll az árversenybe. Amennyiben ez az átkötési időszak egész évre elnyúlna, egyáltalán nem biztos, hogy a biztosítók ugyanolyan nagy lelkesedéssel vetnék bele magukat a kommunikációs harcba, mint abban a szűk egy hónapban, amikor kénytelenek ezt megtenni, hiszen versenytársi nyomás van rajtuk. A GVH-nak ezért határozott álláspontja, amit már a Pénzügyminisztérium rendelkezésére is bocsátott, hogy a kötelező átkötési időszak a jelenlegi szabályozás szerint maradjon meg. Szerintünk ez erősíti a transzparenciát a piacon. Azt látjuk mi is, hogy a piacon transzparencia - átláthatósági - problémák vannak. Akkor viszont az a javaslatunk, hogy ne azzal próbáljunk segíteni ezeken az átláthatósági problémákon, hogy az átkötési időszakot húzzuk szét, esetleg egész évre, hanem akkor szülessenek olyan szabályozások, olyan információátadási kötelezettségek a vállalkozások részére, amellyel segíthetik a fogyasztók választását. Megjegyzem végül, hogy a piac maga is kitermel olyan eszközöket, amelyek a fogyasztók választását segítik. Nyilvánvalóan mindenki előtt ismertek a különböző online alkuszok által üzemeltetett ár-összehasonlító honlapok, tehát egy ilyen erős árversenyező piacon a piac maga kitermeli azokat a lehetőségeket, ami a fogyasztónak segít abban, hogy az ajánlatok között eligazodjon. De amennyiben úgy véljük, hogy ez nem elég, további információátadási kötelezettséget lehet a vállalkozásokra róni. Mi azt gondoljuk, hogy a kötelező átkötési időszaknak az egész évre való áthúzása nem szolgálná a verseny erősítését és a fogyasztók védelmét. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Látok jelentkezőt.
Dr. Hoványi Sándor hozzászólása
DR. HOVÁNYI SÁNDOR (Alianz Hungária Biztosító): Jó napot kívánok! Üdvözlök mindenkit, másik funkcióm a MABISZ gépjármű tagozatának vezetője. Nem kívántam volna itt hozzászólni, de a Gazdasági Versenyhivatal képviselőjének a hozzászólása késztet erre. Az itt elhangzott vélemény a versenynek meggyőződésem szerint csak a szerződéskötési oldalát szemléleti verseny szempontból és elfelejti a károsult érdekeit. Ezért ez inkább megerősíti a korábbi hozzászólásokat, miszerint a szolgáltatások oldalán ennek a direkt kárrendezésnek, aminek szintén van példája Európa egyes országaiban, Olaszországban tudomásom szerint 2006. február 1-jével ez már törvénybe is iktattatott. Annál is inkább, mert a gfb egy egészen speciális termék, valaki valamit megvesz, aztán másnak szolgáltat vagy kevésbé szolgáltat. Éppen ezért, ha versenyszempontból és fogyasztóvédelmi szempontból közelítjük meg ezt a terméket, akkor szükséges az, hogy ezt korszerűsítsük azzal, hogy a termék mellé a szolgáltatást igénybe vevő számára is valami értéket rendeljünk hozzá. Meggyőződésem szerint ez elengedhetetlen annál is inkább, mert a statisztikai adatok szerint a bekövetkezett érintett balesetek többsége az egyszerű gépjárműkár, ez is elhangzott itt korábban. Két autó ütközik, viszonylag egyszerű. Természetesen a javaslat nem terjed ki a komolyabb tömegbalesetekre vagy személyi sérültes igényekre.
Emlékezzünk vissza szintén a sokat idézett 2008-as év sajnálatos, piacot ért eseményeire, egyáltalán nem mindegy, hogy egy balesetben a károkozó oldaláról valaki károsultként egy MÁV-os betétlapot kapott vagy bármelyik más biztosító társaságét, aki itt a teremben ül. Károsulti oldalról ez szolgáltatásban igen jelentős különbséget mutatott.
Azon kívül szintén szeretném, károsulti vagy fogyasztóvédelmi okból, ha szem előtt tartaná több ember, mint ahányban ez tudatosul manapság, ha nem is itt a teremben ülőkre gondolok feltétlenül, de a gfb nemcsak a másiknak szolgáltat, hanem az adott szerződő, gépjárműben ülő számára is. Aki lehet barát, feleség, család, ismerős, stb. Elég csak emlékeztetnem az elmúlt nyolc nap eseményeire, amikor három súlyos buszbaleset történt Magyarországon, ez személyautókra is igaz lehet, tehát a benne ülő utas adott esetben a saját tulajdonos vagy családfő, munkatárs választott biztosítása alapján térít. Tehát itt sem mindegy, de ez csak egy zárójeles megjegyzés, a lényeg inkább az volt, hogy a termék mellé nemcsak a szerződéskötői oldalon kell versenyt és értéket tenni, hanem a másik oldalon is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hadd kérdezzem meg, a casco-ügyek is önhöz tartoznak a MABISZ-on belül?
DR. HOVÁNYI SÁNDOR (Alianz Hungária Biztosító): Ilyen értelemben nem, a MABISZ gépjárműtagozata elsősorban a gépjármű-felelősség biztosítás problematikájával foglalkozik, a nem is azt művelő tagságnak talán nem is minden részvevője csinál casco-biztosítási módozatot. Mert az annyira eltérő feltételrendszerű és a biztosítók saját maguk határozzák meg az önrészt vagy bármilyen más kártérítési szerződéseit, hogy ezzel nem annyira szoktunk így foglalkozni. Elsősorban gfb-vel.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést, nincs napirenden a casco ügye, de az egyik az, hogy amikor egy ilyen napirendet meghirdet az ember, akkor befutnak hozzá más, ezzel a területtel kapcsolatos észrevételek is és ha már ennyi biztosítós ül itt, én is nehezen bírom ki. Azt szeretném majd főtitkár úrtól még kérdezni, hogy előfordulhat az, hogy a casco-biztosítások esetében a kisebb hányad az, ami vita nélkül kifizetésre kerül és a nagyobb, amiért meg kell a fogyasztónak harcolni? Vannak ilyen típusú statisztikáik például, hogy a benyújtott cascós kárigényeknél hány százalék az, ami el van rendezve és nincs vita a fogyasztóval? Hány százalék a vita, ami előfordul? De több más kérdés is óhatatlanul önnél fog kikötni, szerintem tulajdonképpen majdnem az összes, ami idáig elhangzott. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e még esetleg hozzászóló. Horváth úr!
Dr. Horváth Sándor hozzászólása
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Nagy örömmel olvastam a pénzügyi szektort ellenőrző hatóságnak azt a leiratát, amelyben közelíti az álláspontját a fogyasztóvédelemért felelős tárca álláspontjához a tekintetben, hogy a szerződéses pozíción kívülre került károsultat ahhoz a lehetőséghez juttassa, ami a szerződők esetében megvan, vagyis hogy békéltető testületi eljárási igényt érvényesíthessenek ezekben a biztosítási ügyekben. Mi ezt már jóval korábban érzékelve, az idei fogyasztóvédelmi törvény megnyitásakor próbáltuk keresztül vinni a törvényhozáson. Az igazságügyi tárca ellenvéleménye miatt ez meghiúsult. Mi is úgy látjuk a fogyasztói visszajelzések, a civil szervezetek visszajelzései alapján, hogy ezek a kérdések olyan jellegűek és típusúak, amelyben valóban fenn kéne tartani a békéltető testületek hatáskörét. Úgyhogy azt kérem a bizottságtól és az erre a támogatásra jogosultaktól, hogy a következő évi fogyasztóvédelmi törvény módosításakor támogassanak minket abban az igazságügyi tárca ellenében, hogy valóban ezek a kötelező felelősségbiztosítási ügyek békéltető testületi hatáskörbe kerülhessenek.
A másik dolog, amit szerettem volna megemlíteni, hogy október 9-én a Fogyasztóvédelmi Tanács ülésén döntés született arról, hogy épp érzékelve a szektorban jelenlévő problémákat, egy pénzügyi ágazati szakkollégium létrehozására kerül majd sor; szerintem ez nagyon jó fórum lesz arra, hogy akár az itt felvetett, akár a pénzügyi szektorban meghúzódó problémák ügyében megnyugtató megoldást lehessen kialakítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd kérdezzek valamit Horváth úr. Itt elhangzott egy másik verzió, mert az egyik megközelítés, hogy persze módosítsuk a fogyasztóvédelmi törvényt, és valahogy erre a problémára találjunk választ. De nekem úgy tűnt, hogy az is megoldás, amit Szabados képviselő úr mondott, hogy ha egyébként meg a kötelező biztosítással kapcsolatos törvényben változik a szituáció, ebben az esetben nyilvánvalóan nem szükséges - jól értem, hogy nem szükséges?
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ha a békéltető testületek hatásköre az Fvt-ben van meghatározva, tehát hatáskör szempontjából itt nyúlunk hozzá, akkor nekünk kell változtatnunk, ha ott a szerződéses pozícióval sikerül valamit korrigálni; de szerintem egyszerűbb lenne, vagy megnyugtatóbb lenne az, hogy a fogyasztóvédelmi törvényben lenne ez konkrétan kimondva, hogy ezek az ügyek a testületek hatáskörébe tartoznak.
ELNÖK: Világos. Köszönöm szépen. Csak annak, aki nem tudta volna, Horváth úr a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyasztóvédelmi osztályának a vezetője.
Kérdezem, hogy más hozzászólás van-e? (Nincs jelzés.) Nem tudom, majd a PSZÁF akar szólni? (Dr. Schiffer Péter: Természetesen.) Hagyjuk előbb Trunkó urat, és akkor lezárjuk a hatósággal.
Trunkó Barnabás (MABISZ) válaszadása
TRUNKÓ BARNABÁS (Magyar Biztosítók Szövetsége): Köszönöm elnök úr. Megpróbálok átfutni a kérdéseken, ha valamit kihagytam, az nem szándékolt volt.
Van-e biztosíték arra, hogy a MÁV Egyesület szituációja nem ismétlődik meg? Szerintem erre eddig is volt biztosíték és ez a pénzügyi felügyelet tevékenysége.
A következő kérdés úgy hangzik, hogy elegendő-e ehhez a biztosíték - ennek megválaszolásánál már egy kicsit elbizonytalanodom.
Egyesületi forma bukott-e meg a MÁV-nál. Nem. Egy egyesületi formában működő biztosító bukott meg és a bukásban közrejátszott az egyesületi működési forma is - ezt nem tagadhatjuk, az egyéb kriminális és nem minősíthető szakmai hibák mellett.
Az egyesületnek a létjogosultságát a biztosítási piacon senki nem vitatja. 35 biztosítási egyesület működik a magyarországi piacon. Az európai piacon ennek a működési formának az elterjedtsége közismert, bár itt egy mellékmondattal egészítsük ki, hogy az a bizonyos egyesület nem teljesen azonos a mi egyesületünkkel még akkor is, hogy ha a fordításokban a mutuel kölcsönös biztosítót mi itt egyesületnek fordítjuk. Egy nagy átok ezen a működési formán, hogy ezek az egyesületek fő szabályként még mindig egy rendszerváltás előtt megalkotott: 1989-es egyesületi törvény alapján jönnek létre és működnek ugyanúgy, mint a pártok, a szakszervezetek és a horgászklubok. A Bit. próbálta ezt kiegészíteni és fazonírozni, de ezt nem minden esetben tette meg sikerrel.
A biztosítás közvetítők képzettségével kapcsolatban. Igen, vannak olyan pénzügyi szférák, ahol a közvetítőknek nincs előírva képzési követelmény. A biztosítási szféra nem ezek közé tartozik, sőt ebben a szférában sokáig meglehetősen nagy túlszabályozottság és szigor érvényesült, ugyanis a fő szabály úgy hangzott, hogy Magyarországon egy egyszerű tömbbiztosítás - tehát egy 3-napra szóló utasbiztosítást is - csak egyetemi vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező közvetítő adhat el, vagy közvetíthet; ezt természetesen aztán kiváltotta egy igen megbízható OKJ-s képzési rendszer és az, amiről a napjainkban hallottunk: a bevezetett hatósági vizsga átmenetileg próbálja átsegíteni azt a közvetítői szférát, akik még az OKJ-t vagy a felsőfokú képzettséget nem szerezték meg.
Molnár alelnök úr, a kétharmados alaptalan panaszokból azt hiszem helyes következtetést vont le; itt ezen a kétharmad területen van teendő. A természetesen eltúlzott szakmai bonmo vagy állítás szerint, ha az egész piacon egyetlenegy panasz lenne és az is alaptalan, az is figyelmeztető lenne, mert az is ugyanolyan információs hiányosságra vagy problémára hívja fel a figyelmet, mint amire az elnökhelyettes úr utalt. Igen, ennek az oka a pénzügyi kultúra megfelelő, illetve nem megfelelő színvonala. És ezt nem akarjuk erre a jelenségre rákenni, mert ha a következő kérdés úgy hangzik, hogy ki felelős azért, hogy a pénzügyi kultúra ilyen színvonalon áll hazánkban, akkor a felelősök közül nem hagyhatjuk ki a piac szereplőit, és nem hagyhatjuk ki annak szakmai szövetségét sem. Ennek a felelősségét és az ebből eredő feladatokat mi érezzük, ezért szerencsére az utóbbi időben volt jó néhány, a PSZÁF által és a jegybank által támogatott projekt, amely a pénzügyi kultúra látványos és hathatós javítására irányult, ehhez anyagi és erkölcsi támogatásunkat is megadjuk.
Kampány. Nem szándékoztam a kampányról itt most elmélyülten beszélni. Nagyon tiszteletben tartom a Gazdasági Versenyhivatal álláspontját, azzal azonban természetesen nem értek egyet. Abszolút nem szűnne meg a verseny az átkötési időszak eltörlésével, illetve visszaállításával, hiszen a bevezető mondataimban említett 14 millió biztosítási szerződés közül a többi 10 millió nem november 30-ához kötődik, hanem úgy, mint egy normális biztosítás: a kötéstől a következő évig. És ne feledjük el, hogy tavaly 650-en váltottak kampány alatt, idén a prognózisok szerint 800 ezren fognak; ezek sajnos ilyen önmagukat beteljesítő jóslatok - meglesz a 800 ezer. De a kampányon kívüli időszakban is kötnek 800 ezren biztosítást: tulajdonosváltás, érdekmúlás, stb., csak az a 800 ezer nagyon szépen eloszlik az év tíz hónapja között, és semmiféle ügyviteli problémát nem okoz.
A szabályozás kodifikációja valóban folyamatban van, azt hiszem, még ott szakértői egyeztetésekre van lehetőség és van mód. A szakma hajlandó tudomásul venni a törvényi szintű szabályozást, ezt nem tartjuk szükségesnek és ebben az Alkotmánybíróság is már egyszer állást foglalt, hogy ezen a területen nincs szükség törvényi szintű szabályozásra és megmondom, hogy miért - bár tudom, hogy ebben az épületben ezt nem illik kimondani. Mi, akik nagy felelősséget érzünk ezen szakma és ezen üzletág iránt, amelyet nagyon nehéz működtetni, nem szeretnénk, hogy ennek a nagyon fontos üzletágnak minden egyes mozzanata politikai viták, és politikai csatározások középpontjába kerüljön. Akkor, hogy ha egy limitet meg akarunk változtatni, mert az euró árfolyama megváltozott, az már törvényi szintű szabályozást igényel, nagyon kevés helyen van Európában törvényi szintű szabályozás. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
TRUNKÓ BARNABÁS (Magyar Biztosítók Szövetsége): Bocsánat, elnök úr. A casco kérdést azért nem válaszoltam meg, mert én azt nem értettem. Általában meg szoktam válaszolni olyan kérdéseket is, amit nem értek, de most nem akartam - nem értettem, hogy a cascónál milyen arány...
ELNÖK: Van-e olyan statisztikájuk, ami a cascós károk kapcsán, tehát mennyi van olyan, amelyik mondjuk bírósági úton oldódik meg.
TRUNKÓ BARNABÁS (Magyar Biztosítók Szövetsége): Nincsen.
ELNÖK: Nincs ilyen statisztika, vagy ez nem fordul elő.
TRUNKÓ BARNABÁS (Magyar Biztosítók Szövetsége): Nem, nincs ilyen statisztika, ez általában a vállalati statisztikák része és nem minden vállalati adat kerül be a közös szövetségi adattárba.
ELNÖK: Azért nem feszegetem a dolgot, mert nem ez a témánk ma, legfeljebb mondjuk esetleg egy későbbi bizottsági ülésen. Köszönöm szépen.
Parancsoljon!
DR. SCHIFFER PÉTER (Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt az első kérdésre, amire Trunkó úr egyértelmű választ adott, arra szeretnék válaszolni.
A MÁV Biztosító és minden pénzügyi vállalkozás bukásának a lehetősége a pénzügyi piacban benne van; erre azt mondták nemrég Brüsszelben a bankfelügyeletek nemzetközi konferenciáján, hogy egy pénzügyminisztérium mindig okos, egy nemzeti bank mindig szép és a felügyelők mindig hülyék. Mert ha egy bukás van, az a felügyelők felelőssége. Egy dolgot azonban szeretnék hangsúlyozni a MÁV Biztosító esetében. És ez az elmúlt nem tudom, hány hónapban leszámítva a kezdeti médiafigyelmet, kevés figyelmet és hangsúlyt kapott. A MÁV Biztosító egy bűncselekmény áldozata lett. A MÁV Biztosító vezetői viszonylag rövid idő alatt, néhány nap alatt ürítették ki a kasszát. Ez az egyik válasz. A másik válaszom az, hogy ebben az egyesületi formának van szerepe, sokkal nehezebb azt a tulajdonosi felelősséget egy egyesületnél számon kérni, hogy a tulajdonosok hogy figyelnek, hogy felügyelik, hogy vizsgálják, hogy a saját megbízottaik, akiket ők választanak, ők neveznek ki, azok milyen gondosan bánnak a pénzükkel. A harmadik megjegyzésem erre, hogy a felügyelet augusztus óta vizsgálja, hogy a felügyelet követett-e el hibát vagy milyen felelősség terheli a felügyeletet ebben a kérdésben. A napokban fejeződik be a vizsgálat, úgyhogy ha ez az összegzés megszületett, természetesen a nyilvánosság rendelkezésére bocsátjuk. A vizsgálat nem azzal indult, hogy nem követtünk el hibát, hanem azzal, hogy nézzük meg, hogy mi történt, milyen hiba történt és ha megtörtént a hiba, azért ki a felelős. De ezekre ebben a pillanatban nem tudok válaszolni, mert a vizsgálók még az anyagot nem bocsátották rendelkezésemre.
És még egyszer aláhúznám, hogy ne tessenek elfelejteni azt a hisztériát, amikor először a felügyelet nyilvánosan intézkedni akart, milyen hisztéria volt a médiában azért, hogy a felügyelet szegény magyar biztosítót bántja. Ott lehetett látni a tévében, ahol magyarán szólva - és elnézést a szóhasználatért - hülyegyereknek nézték a felügyelet szóvivőjét és megvédték azt az embert, akiről most készül majd az ügyészségi vádirat. (Elnök: Ilyen van a magyar médiában!) Igen, igen! Ilyen van, de egy hangulatot is generált, hogy hogy nyúljunk hozzá, mert a külföldi biztosítókat nem várjuk, bezzeg a szegény magyart üti a felügyelet. Úgyhogy én azért ezt ajánlanám mindenkinek a figyelmébe, hogy ez nem egy egyszerű dolog, amit olyan módon lehet elrendezni, hogy igen, felelős és egyértelműen nem felelős semmiképpen sem. Itt egy bűncselekmény történt és a bíróság dolga megállapítani, hogy valóban, akik ezt elkövették, azok mit csináltak, hogy csinálták és felelősek-e azért, ami történt a MÁV Biztosítónál.
A kampány kérdésére felügyeleti szempontból. Természetesen, ha úgy tekintem, a felügyelet szempontjából bizonyos értelemben kényelmes dolog a kampány, mert egyszerre megkapjuk az összes biztosítónak a díjajánlatát, az összes kedvezménnyel és különböző módosító feltétellel együtt, tehát nem kell összevadászni hónapról hónapra, hogy ki változtatott a díján, egyszerűen megkapjuk és kész. De ez nem igaz. Mert egyrészt egy biztosító változtathat máskor is különböző termékek feltételein és azt a felügyeletnek folyamatosan figyelnie kell, mint ahogy a felügyelet fogyasztóvédelmi főosztálya is és a biztosítási főosztálya is figyeli a díjak változását és nemcsak a gépjármű-felelősségbiztosításnál, hanem minden terméknél. Bár nincs termékengedélyezés, de figyeljük.
A véleményem egyező a képviselő urak, illetve az Alianz Biztosító által hangoztatott véleménnyel, hogy a kampány egy félrevezető magatartás a biztosítási piacon, hisz leszámítva a gfb-t, egyetlen egy más biztosítási terméknél sincs éves kampány. Lakásbiztosítása körülbelül ugyanannyi embernek van, mint ahány autós biztosítás van. És nincs otthonbiztosításnál éves kampány. A legtöbbször nem is tudjuk, hogy mit fizetünk a lakásbiztosításért, mert a biztosító levonja a számlánkról. És semmiféle, se fogyasztóvédelmi, se egyéb szempont nem merült fel az elmúlt években, hogy akkor más biztosítási termékekre is kampányt kéne bevezetni. Amit a főtitkár úr mondott, valahol ott rejlik az igazság, hogy körülbelül ugyanannyi vagy nagyobb mennyiségű kgfb-szerződés köttetik egy évben, mint amennyit a kampány időszakban átkötnek. Itt egy kényszerű átkötés van, mert egyébként a biztosítottnak esze ágába nem jutna átkötni, ha nem hívnák fel erre a figyelmét, hogy kössön át. Ez biztos, hogy zavarokhoz vezet, nem ettől lesz verseny vagy nem lesz verseny a piacon, hogy van-e kampány. Mert ha ez az állítás igaz, akkor minden biztosítási termékre tessék, vezessük be, hogy kampánnyal lehet csak szerződést módosítani vagy változtatni. Az összes új autóra, amit vásárolnak, évközben történik a biztosítási szerződés megkötése, tulajdonosváltásnál, használt autóknál ugyanez igaz.
Az egyesületek kérdéséhez annyi megjegyzést tennék, amit a bevezetőben is mondtam, hogy valóban nem azonos egyesületekről van szó, mint a példaként felhozott nyugat-európai biztosítási egyesületek. Más egyesületi formáról van szó. És ha valóban az lenne a biztosítási egyesületeknél, hogy azok kötik a biztosítást, akik valami közös tevékenységet folytatnak, akkor nyilván sokkal kevesebb lenne ezzel kapcsolatban a kockázat.
Az ügyfél kérdésére, ahogy az anyagunkban is jeleztük, mi szükségesnek tartanánk, hogy ezt olyan módon rendezze jogszabály, hogy a károsultnak ne kelljen könyörögni azért, hogy a kárát megtérítsék. Erre a direkt kárrendezés egy eléggé hatékony forma. Attól, hogy a békéltető testületekbe beengedik a károsultat, attól még a kárrendezése nem biztos, hogy gyorsabb lesz, mert az tudjuk, hogy nem a kgfb-ben, hanem egyéb pénzügyi panaszok esetében is viszonylag kevesen veszik igénybe a békéltető testületet, inkább mennek bírósághoz. Az pedig egy hosszú kárrendezési folyamat, a direkt kárrendezés, amit több biztosító is alkalmaz már egy idő óta, időnként fenyegetik őket, hogy ez nem feltétlenül jogszerű, nekem más a véleményem, de nem mint PSZÁF mondom, hanem mint szemlélő ember. Szerintem az a hatékonyabb megoldása annak, hogy az ügyfél kikerüljön egy olyan vegzatúrából, az eljárási folyamatban, amibe önhibáján kívül került be. Itt az a fő gond, akár fogyasztóvédelmi szempontból is, hogy a károsult nem felelős azért, ami történt és mégis az összes felelősség őt terheli, még a károkozó leadja a papírját és azzal felteszi a kezét és azt mondja, a dolog rendben van - részéről -, csak a károsult részéről nincs rendben. Tehát ezért kell itt olyan módosítás, hogy a károsult legyen védve és ezért se érzem egészen igaznak a károsultak szempontjából azt az érvelést, hogy itt verseny kell a kgfb terén a biztosítottak érdekében, hiszen nem a biztosítottat védi ebben a pillanatban, hanem a károsultat kell, hogy védje egy törvény a felelősségbiztosítás tekintetében.
Az alelnök úr nem volt itt, mikor a főtitkár úr válaszolt, de én is szerettem volna válaszolni. A biztosítási ügynökök az az ügynöki szegmens a pénzügyi szolgáltatóknál, ahol már egy jó ideje kötelező képesítési előírások vannak, nemcsak képesítési, hanem számonkérési előírások is vannak. Legutoljára a törvényi felhatalmazás alapján a pénzügyminisztériumi rendelet tette július 1-jétől kötelezővé, hogy mindazokat, akiknek nincs meg az OKJ-s végzettségük vagy egyetemi pénzügyi végzettségük, azoknak egy kötelező tematikán végig kell menniük és az oktatást lezárva, a tematikát a felügyeletnek jóvá kell hagynia és a felügyelet által felügyelet hatósági vizsgát kell tennie ahhoz, hogy ügynök lehessen és az így vizsgázott ügynökök listáját a felügyelet közzéteszi a honlapján. Azzal azonban egyetértett az alelnök úr, hogy általában a pénzügyi szektor területén az ügynökök, a közvetítők pozíciója rendezetlen, anomáliás. Biztosítási terméket egyébként eladhat olyan ügynök is, aki nem biztosító ügynöke, hanem egy banknak az ügynöke, de a banki termékkel együtt árusít biztosítási terméket is, akkor eladhatja. Ha csak biztosító ügynökként biztosítást ad el, akkor nem adhatja el, ha nincs képesítése. Tehát itt az ügynökök terén biztos, hogy rendet kell tenni. A felügyelet egy vizsgálatot folytat a jelen időszakban, ami decemberre fejeződik be és akkor jogszabály-módosítást is fogunk kezdeményezni, hogy minden pénzügyi termék közvetítése képesítéshez legyen kötve. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Egy dolog bebizonyosodott, hogy azért itt rendes vita van ezen a területen. Azt gondolom, hogy a politikának kell majd itt azt a néhány vitapontot eldönteni, ami itt is kicsúcsosodott. Ez legyen akár a kötelező kötési időszak, amiben mondjuk, még az állami hatóságok is nézeteltérésben vannak egymással, akár az egyesületek a "kössenek-e kötelező biztosítást, vagy ne kössenek" című vitában, ezt a politikának kell majd eldönteni - azt gondolom, hogy helyesen egyébként, magának a törvénynek a megváltoztatása kapcsán.
Köszönöm önöknek, hogy segítettek a véleményük elmondásával ehhez a vitához. A Fogyasztóvédelmi eseti bizottságnak nem feladata, hogy lezáró határozatokat hozzon, ilyen jogosítványunk sincsen; általában tájékoztatókat fogadunk el az ülésünkön és abban összegezzük majd az észrevételeinket - ez a következő ülésünkre kerül beterjesztésre. Az érintetteknek is meg fogjuk küldeni a tervezetet, és írásban még ahhoz lehet véleményeket kifejteni - ugyanakkor a következő ülésünkre már nem hívjuk meg ugyanezt a kört, hanem csak a bizottság tagjai fogadják el ezt a tájékoztatót.
Tehát még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm az aktív részvételüket és a beküldött anyagokat. További jó napot kívánok annak, aki ehhez a napirendhez jött. Egyébként, ha van kedve, még maradhat, de belefogunk a következő napirendünkbe.
Korábbi ülésünkön foglalkoztunk a kegyeleti szolgáltatásokkal, ezzel kapcsolatban terjesztettem be tájékoztatót.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, akinek valamilyen észrevétele van a beterjesztett tájékoztatóval kapcsolatban. (A vendégek távozásakor hangos zaj, beszélgetés.) Azt szeretném kérni, hogy aki az első napirendhez jött, biztosítson számunkra lehetőséget, hogy a másodikat lefolytathassuk. Köszönöm szépen. Nagyon kellemes meghitt helyek vannak az előtérben, ahol a beszélgetéseket folytatni lehet. Köszönjük szépen.
Tehát kérdezem, hogy ki az, akinek észrevétele van a benyújtott tájékoztatóhoz. (Nincs jelzés.) Köszönöm.
Ki az, aki egyetért a benyújtott tájékoztatóval. Köszönöm szépen.
Az egyebek között van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelzés.) Nekem egy lenne. A következő ülésünkön fogadnánk el a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentését, határozati javaslatait és a mai napirendünkről szóló tájékoztatót. Ezt az ülésünket azt javaslom, hogy Székesfehérváron kihelyezett ülésként tartsuk, ahol a székesfehérvári fogyasztóvédelmi civil egyesület munkájával is megismerkednénk - nyilvánvalóan a bizottság titkársága a megfelelő időpont kiválasztása miatt keresni fogja a bizottság tagjait.
Köszönöm szépen, hogy a mai ülésünkön részt vettek, további jó napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 55 perc)
|
Alexa György |
Jegyzőkönyvvezető: Lajtai Szilvia és Turkovics Istvánné