FVEB-5/2008.
(FVEB-26/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2009. november 4-én, 14 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
Az elmúlt egy év során megtett kormányzati lépések a banki pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem területén. *
Dr. Katona Tamás államtitkár (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója *
Meghívottak hozzászólásai *
Képviselői kérdések, hozzászólások *
Dr. Katona Tamás államtitkár (Pénzügyminisztérium) válaszadása *
Egyebek *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Török Zsolt (MSZP) Dér Zsuzsannának (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Alexa Györgynek (MSZP)
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) dr. Gógl Árpádnak (Fidesz
Szatmáry Kristóf (Fidesz) Bagi Bélának (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Dr. Katona Tamás államtitkár, Pénzügyminisztérium
Dr. Schiffer Péter főigazgató-helyettes, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
Wittich Tamás főigazgató, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
Dr. Grimm Krisztina fogyasztóvédelmi vizsgáló, Gazdasági Versenyhivatal
Földi Tamás vezető közgazdász, Magyar Bankszövetség
Dr. Kispál Edit szóvivő, Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége
Dr. Hajnal Zsolt elnök, Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete
Megjelentek
Bányai P. Mihály, ÉTOSZ, Panaszfal
Dr. Müller Ágnes, FEOSZ
Forgács Magdolna, Magyar Bankszövetség
Barabás Gyula, Magyar Hitelszövetség
Dr. Somlyai Nóra, NFGM
Dr. Jármai Péter, NFGM
Dr. Szöllősy András, NFH
Dr. Solymossy Péter, NFH
Dr. Kathi Attila, NFH
Tardi Edgár, KDNP
Dr. Horváth Sándor, SZMM
Aranyi Péter, SZMM
Dr. Török Zoltán, SZMM
Balassy László, Citi Bank/Auchan
Kováts Surd, GVH
Nyeső Anita, GVH
Dr. Siklósi Irma Éva szakértő
Németh Géza, MTI
Dr. Dékány Sándor, Fogyasztóvédelem sZERKESZTŐSÁGE
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 13 perc)
ALEXA GYÖRGY (MSZP), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Köszöntöm meghívott vendégeinket, előadónkat, Katona Tamás államtitkár urat és a bizottság tagjait. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Mai tervezett napirendünk: az elmúlt egy év során megtett kormányzati lépések a banki pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem területén, valamint az Egyebek.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a beterjesztett napirenddel egyetértenek-e. (Szavazás. - Mindenki jelez.) Köszönöm szépen, a bizottság egyhangúlag egyetértett.
Mielőtt megkérném előadónkat, az államtitkár urat, hogy tartson tájékoztatót a meghirdetett napirend kapcsán, engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak.
A pénzügyi fogyasztóvédelem kérdései nyilvánvalóan mindig élő, húsbavágó kérdések voltak, ténykérdés, hogy az elmúlt hónapokban kialakult pénzügyi válság, a forint romlása, az átváltási nehézségek, a Magyarországon kialakult pénzügyi kockázatok jelentősen megnehezítették a pénzügyi szolgáltatásokat igénybe vevők életét, főleg azokét, akik egyébként valamilyen hitellel rendelkeztek, amit egyébként egy másik, talán békésebb időben vettek fel. Ezek élesen ráirányították a figyelmet arra, hogy megfelelő szinten áll-e a magyar pénzügyi fogyasztóvédelem. Ebben ellenzéki képviselőtársaimmal nyilvánvalóan nem mindig vagyunk ugyanazon a véleményen, még akkor sem, hogyha egyébként a problémák megállapításában nem szokott közöttünk nagy vita lenni.
Ma nem terveztem, és nem is terjesztettem a bizottság tagjai elé tájékoztatót, mint ahogyan egyébként szoktunk, őszintén szólva azért, mert úgy gondoltam, hogy az elmúlt hónapok politikai kommunikációi kapcsán nem nagyon számíthatunk egyetértésekre bizonyos kérdések megítélésében. Azt azonban ennek ellenére nagyon fontosnak tartom, hogy a fogyasztóvédelmi eseti bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és hallgassa meg az államtitkár úr tájékoztatóját, illetve a bizottság tagjai megfogalmazhassák a véleményüket.
Államtitkár úr, köszönöm, hogy eljött, és átadom a szót.
Dr. Katona Tamás államtitkár (Pénzügyminisztérium) tájékoztatója
DR. KATONA TAMÁS államtitkár (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Eseti Bizottság! Azt gondolom, a téma valóban nagyon fontos, hiszen a banki szolgáltatásoknál mindig is fontos kérdés volt a fogyasztóvédelem, de amióta a globális válság körülményei közepette élünk, illetve különösen, amióta a pénzügyi krízis elindult Amerikából, azóta egyre fontosabb kérdéssé válik az, hogy a fogyasztóvédelmet hogyan tudjuk érvényesíteni a banki szolgáltatásoknál. Nagyon sok olyan kérdés felmerült, amivel korábban így nem kellett szembesülnünk, és ez nyilvánvalóan kormányzati intézkedéseket követelt.
Mi ezeknek az intézkedéseknek a célja? Először is szeretném leszögezni, hogy a legfontosabb, amit a kormány célul tűzött ki, az, hogy megsegítse a nehéz helyzetbe került adósokat, függetlenül attól, hogy ők miért kerültek nehéz helyzetbe. Ezt azért hangsúlyozom, mert most, az elmúlt egy vagy egy és negyed évben nagyon sok olyan adós került nehéz helyzetbe, akiknél egyértelmű volt, hogy - finoman fogalmazok - a lehetőségeik felső határáig vettek igénybe hiteleket, de ettől még a nehéz helyzetbe került adósok megsegítése nagyon lényeges kérdés. Először is itt nyilván vizsgálni kellett, hogyan lehet a hiteleket átütemezni azok számára, akik átmenetileg kerültek nehéz helyzetbe, akár azért, mert a devizaalapú hitelek felvevői a forintárfolyam-változás miatt a terhelésre nagyon érzékenyek, azon túlmenően pedig van, aki pedig mondjuk átmenetileg elveszíti az állását, így nem tudja a törlesztőrészleteit fizetni. Ehhez nyilván meg kellett találni azokat a banki megoldásokat, amelyek - és ezt szeretném hangsúlyozni - ugyanakkor adekvátak a pénzintézeti rendszer működésével. Ehhez az állam egy bizonyos körben - erre majd még visszatérek - készfizető kezességet nyújtott.
Nyilván vannak ugyanakkor olyan általános fogyasztóvédelmi intézkedések, amelyeket meg kellett tenni. Először is ezek közül a legfontosabb, amire a kormány először koncentrált, hogy a felügyelet fogyasztóvédelmi szerepét erősítse. Természetesen mindig volt fogyasztóvédelmi szerepe a felügyeletnek, de azért az nem volt hangsúlyos, illetve volt egy munkamegosztás a különböző fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek között, és ez mondjuk olyan speciális szakismeretet igénylő fogyasztóvédelmi tevékenység, amelyet nyilván célszerű volt teljes egészében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére bízni, hiszen ott van az egyéb hatáskör, és - még egyszer hangsúlyozom - ott van az a szakértelem, amely lehetővé teszi, hogy ezt a feladatot teljes körűen ellássák. Nagyon fontos volt az, hogy sikerüljön az egyoldalú szerződésmódosítást korlátozni, hiszen az volt az érzetük a hitelfelvevőknek, hogy a pénzintézetek a szerződéseket egyoldalúan módosítják. Azért hangsúlyozom, hogy ez volt az érzetük, mert amikor megvizsgáltuk a dolgot, kiderült, hogy nagyon sokszor a pénzintézetek valóban visszaélnek a helyzetükkel, de nagyon sokszor egyszerűen arról van szó, hogy a hitelfelvevők nem érzékelték azt a nemzetközi környezetet, ami kialakult, és rákényszerítette a bankokat a váltásra, ezért tehát ezt a kettőt el kell különíteni egymástól, de nyilvánvalóan egyértelmű, hogy korlátozni kell a szerződésmódosításnak ezt a formáját.
Ugyanakkor, ami a versenyt erősíti, az is nagyon fontos szempont, és ehhez meg kellett könnyíteni a bankváltást, hiszen tudjuk, ha a bankváltásnak egy bizonyos ponton korlátjai vannak, mert ha húsz vagy ötven helyre kell levelet írnia a számlatulajdonosnak, és hónapokig gondja van abból, hogy éppen hová utalják a fizetését vagy a saját intézkedése alapján a különböző teljesítési kötelezettségeit, akkor mindenki nyilván ötször meggondolja, hogy bankot váltson, márpedig, ha ötször meg kell gondolnia, az azt jelenti, hogy a bank óhatatlanul előnyös helyzetbe kerül. Talán nem utolsósorban kell említeni azt, hogy a tájékoztatási szabályokat tovább kellett fejleszteni, hiszen eddig is tudtuk, hogy a pénzügyi kultúra nálunk nem érte el azt a szintet, mint mondjuk általában Nyugat-Európában, de most szembesültünk azzal, hogy nagyon sok fogyasztó, nagyon sok hitelfelvevő, nagyon sok banki ügyfél abszolút nincs tájékozódva az alapvető kérdésekről, és nincs szabályozva az, miként kell őket tájékoztatni.
Itt mindjárt egy kicsit előreszaladva hadd említsem meg azt a problémát, hogy nagyon gyakran nem magával a pénzintézettel találkozik az ügyfél, hanem mondjuk egy pénzügyi közvetítővel, és ott végképp nagyon nehéz nyomon követni, hogy mennyire szakszerű tájékoztatást kap, egyszerűen nehéz követni, megkapta-e a szükséges tájékoztatást, vagy horribile dictu, nem tájékoztatták-e félre, és nem olyan alapon hozott valamilyen döntést, hogy nem megfelelő tájékoztatást kapott. Ezt a szituációt tehát mindenképpen el kellett kerülni, illetve meg kellett akadályozni.
A devizahitelesek vagy a deviza alapú hitelek tulajdonosainak a problémája az elsőként jelentkező gond. Itt a kereskedelmi bankokkal már 2008-ban, tavaly novemberben, pont egy évvel ezelőtt történt egy megállapodás. Először is ennek eleme volt a futamidő díjmentes hosszabbítása, adott esetben szükség esetén a törlesztések átmeneti csökkentése, illetve annak a lehetőségnek a megnyitása, hogy a forinthitelre váltás megtörténhessen. Most azért fogalmaztam így, hogy annak a megnyitása, mert ezzel azért nem túl sok hitelfelvevő él, de azt gondolom, fontos, hogy a lehetőség megteremtődjön.
Régi gondjuk volt a hitelfelvevőknek az előtörlesztések kezelése, hiszen nagyon gyakran az tántorította el a hitelfelvevőt attól, hogy előtörlesztést teljesítsen, hogy sokszor irreális terhek hárultak erre a műveletre, ezért ezt mindenképpen vizsgálni kellett. Most azért a megállapodás keretében itt sikerült e tekintetben előrelépni. Adataink szerint eddig 24 ezer szerződést tárgyaltak újra. Erre lehet persze azt mondani, hogy ez nem elég magas szám, de itt nem azt kell figyelni, hogy egészében ez az összes megfelelő számú hitel hány százaléka, hanem azt kell vizsgálni, hogy ez 24 ezer olyan ügyfél, akik komoly bajba kerültek, és a szerződésüket át tudták alakítani.
A másik probléma a lakáshitelesek problémája. Itt az egyik legfontosabb eszköz, amelyet alkalmazunk, a készfizető kezesség. Itt elég széles palettája van a termékeknek, ami lehetőséget ad arra, hogy valamilyen módon segítsen a hiteleseken. Először is bevezettük az áthidaló kölcsönt, amely két évre szól, akár azért, mert valaki munkanélküli lesz, vagy azért, mert bármely egyéb családi helyzete miatt nehéz szituációba kerül. Ilyenkor a jelzáloghitel-adósok ezt igénybe vehetik, s ehhez 80 százalékos, illetve 70 százalékos állami kezesség társul, azzal a lehetőséggel, hogy ez két évig tulajdonképpen minimális törlesztést jelent, majd ezt követően lehet visszatérni a szerződés szerinti teljesítéshez. Itt most egyébként az első év tapasztalatai alapján törvénymódosítási javaslatot nyújtottunk be a tisztelt Országgyűlésnek, gondolom, a tisztelt eseti bizottsági tagok ezt ismerik, hiszen ezt benyújtottuk, sőt, hétfőn erről már szó is volt egy bizonyos házszabályi értelmezés tekintetében, de ezt a jövő héten nyilván elkezdheti tárgyalni az Országgyűlés, és akkor lehetőség lesz az igénybevétel kiszélesítésére, amit fontosnak tartunk. Először is itt az áthidaló kölcsön futamideje növekedni fog, illetve a kedvezményes időszaknál tovább lehet csökkenteni azt a minimális törlesztőrészletet, amely abban az átmeneti nehéz helyzetben a családok számára nagyon komoly segítséget nyújt, és az áthidaló kölcsön igénylésének a meghosszabbítását javasoljuk a jövő év végéig.
A harmadik elem az önkormányzati segítség, abban az esetben, hogyha lakást vásárolhat az önkormányzat. Itt az önkormányzat elővásárlási jogot kapott a jelzáloghiteles lakásokra. Itt azért szeretném megemlíteni azt - mert felmerült, hogy ezzel tudnak-e élni az önkormányzatok, van-e elég keretük -, hogy az önkormányzatoknak van egy lakásalapjuk, amelyet kötelező képezniük abból a keretből, amikor lakásokat adtak el az elmúlt időszakban. Különösen a nagyobb településeken elég jelentős lakásalap gyűlt össze, ezt kizárólag önkormányzati lakásvagyonra tudják fordítani, tehát ebből nagyon sok önkormányzatnál rendelkezésre áll a megfelelő pénz, illetve ezt nemcsak az átmeneti időre gondoljuk, a későbbiekben is mindig előadódhat olyan szituáció, hogy valaki jelzáloghiteles lakást kénytelen értékesíteni, mert erőn felül vállalt, vagy megváltozik az élethelyzete. Ebben az esetben, ha megvan a lehetősége az önkormányzatnak arra, hogy ilyen elővásárlási joga legyen, illetve ezzel éljen, akkor ez a későbbiekben is bővítheti az önkormányzatok lakásvagyonát. Ilyenkor a megszerzett ingatlant az önkormányzat bérbe adhatja a korábbi tulajdonosnak, és ezzel tulajdonképpen a kiköltözési kényszer megszűnik. Egyébként az önkormányzatok a "Sikeres Magyarországért" bérlakás hitelprogram keretében kedvezményes feltételekkel itt is bármikor felvehetnek hosszú futamidejű hitelt. Ezek segítik azt, hogy az önkormányzatok éljenek az előbb említett lehetőséggel, abban az esetben is, hogyha a lakásalapjukban nincs megfelelő összeg, de egyébként, ha a lakásalapban van megfelelő értékű keret, forrás, akkor is igénybe vehetik ezt a kedvezményes hitelt, tehát nincs olyan előírás, hogy akkor a lakásalapból kell cash-ben kifizetni lakásvásárlásra a teljes árat.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatosan, ahogyan az előbb már említettem, nagyon fontosnak tartjuk a felügyelet fogyasztóvédelmi szerepének az erősítését. Amint jeleztem, ebben a szektorban, ebben a szegmensben kizárólagos jogot kap a felügyelet, és nagyon komoly fogyasztóvédelmi jogosítvánnyal ruházta fel a jogszabály. Nagyon lényeges, hogy itt kiterjedt intézkedési lehetőségeket kapott a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és igen jelentős bírságokat is meghatározhat, ezért ezek a bírságok ma már több mint elrettentőek, itt most már nem lehet azt mondani, hogy ezt a pénzintézetek játszva kifizetik. Korábban valóban volt ilyen gond, hogy ami egy kisebb cégnek nagyon komoly elrettentő erő, egy nagy banknak néhány tízmilliós, horribile dictu, néhány százmilliós bírság is olyan, ha képletesen nem is vonja meg a vállát, de könnyen túléli, de amikor mondjuk egy kétmilliárdos bírságot kiszabnak egy pénzintézetre, azért az a minimum, hogy a tulajdonosok elbeszélgetnek azzal a menedzsmenttel, amelyik egy ilyen bírságot a nyakába varrt. Ezért ez a felső határ azt jelenti, hogy ez valódi elrettentő erő a legnagyobb pénzintézetek számára is.
Nagyon fontos, hogy a pénzintézetek panaszkezelési előírásainak a betartását szigorúan ellenőrzi a felügyelet. Ez korábban nagyon sok problémát okozott. A felügyelet ilyenkor tájékoztatást kért a pénzintézettől, sokszor attól a pénzintézettől, illetve tipikusan attól a pénzintézettől, amely pénzintézet ellen panaszt tett valamelyik ügyfél, a pénzintézet valamit válaszolt, de az ügyfél úgy érezte, hogy tulajdonképpen nem igazán foglalkoznak a panaszával, mert visszakerül arra a fórumra, ahol sérelem érte. Ez egy kicsit olyan, mintha az elsőfokú bírósági bírálná el a jogorvoslat keretében is a fellebbezést. Ez most nyilván egy sokkal szigorúbb szabály, a felügyelet nagyon szigorúan ellenőrzi, és önmagában azt is vizsgálja a felügyelet, hogy milyen az adott pénzintézet panaszkezelési eljárása, milyen intézkedéseket hoz, hiszen az egyik probléma a pénzintézetekkel kapcsolatosan az, hogy a normál rutineljárások normál módon is folynak, ahogyan illik, de ha valahol valamilyen gond van, valakinek valamilyen egyedi problémája van, az informatikai rendszerrel van gond, az ügyintézésben történik valamilyen galiba, akkor bizony megakad a szerkezet, nem fordítanak elég gondot erre, ez sokszor még a legnagyobb bankoknál is előfordul, a panaszos pedig ezt úgy érzi, úgy éli meg, hogy jogosan igényli, hogy a sérelmét orvosolják, és ezt nem találja meg. Ilyenkor a pénzintézet védi a mundért, ezt most a felügyelet nagyon szigorúan veszi.
Utaltam már az egyoldalú szerződésmódosítási korlátra. Itt volt egy polémia a tisztelt Országgyűlésben is, hogy ezt törvényben vagy magatartáskódexben kell-e meghatározni. Egyrészt a hitelintézeti törvényváltozás, ami most, idén, augusztus 1-jén lépett hatályba, szabályozta azt, hogy szerződésben kell rögzíteni az egyoldalú szerződés későbbi módosításának feltételeit, tehát ezt mindenképpen a törvényben rögzíteni kell, hogy egyáltalán milyen esetben kerülhet sor módosításra, hiszen bizonyos esetben az egyoldalú módosítás lehetőségét is meg kell adni, mert ha olyan mértékben változnak a feltételek, akár a kamatfeltételek, akár az árfolyamváltozások, ilyenkor nyilván nem lehet azt mondani, hogy akkor közösen viseljék a kockázatot, de ezt nyilván nagyon szigorúan szabályozni kell, és főleg azt kellett pontosítani, hogy az ügyfél mindig tudja előre, milyen körülmények között lehet szerződésmódosításra sort keríteni, és ezt ellenőrizni is tudja az ügyfél.
Most, a legutóbbi időben igen sok panasz érkezett azzal kapcsolatosan, hogy amikor a forintárfolyam megmozdult, akkor emelkedett a törlesztőrészlet, és nem érzékelték azt, hogy ez egy Gauss-görbe mentén ugyanúgy változott volna, tehát szimmetrikus lett volna, amikor számukra kedvező irányban változtak az árfolyamindexek, tehát erősödött a forint. Persze, itt figyelembe kell venni, hogy a pénzintézetek egy része joggal hivatkozott arra, hogy a forrásköltségeik növekedtek, de nagy részük pedig nem alapos okkal hivatkozott erre, ezért olyan fontos a transzparencia, az átláthatóság, és pont ezt éri el ez a törvényi szabályozás, hogy ne hivatkozhasson erre a pénzintézet, ami azért fontos, mert ugyan az imént utaltam arra, hogy a pénzügyi kultúra nálunk nem éri el a nyugat-európai szintet, de azért olyan soha nem lesz, hogy felsőfokú pénzügyi végzettséggel rendelkezzen az ügyfél, ilyent nyilván nem lehet előírni, tehát itt csak akkor lehet az egyenjogúságot elérni, hogyha az ügyfélnek többletjogai vannak, és világos követelményeket szabunk meg a pénzintézettel szemben, pontosan ezt szolgálják ezek a törvények. Így megszabják azt, hogy kizárólag kamatot, díjat vagy költséget lehet az ügyfél számára egyoldalúan módosítani, de azt is előírják, hogy például milyen körülmények között lehet a költségeket elszámolni. Itt volt erre egy példa, ezt nagyon sok képviselő idézte is a különböző viták során, amikor néhány pénzintézet kiküldött egy-egy levelet, amelyben leírták, milyen módon változtatják a költségeiket, és jó néhány olyan tételt is belevettek, ami nem volt ildomos, ezt a kérdést azután a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete azonnal kezelésbe vette, és azóta ezek a bankok már nem szeretnének ilyen egyoldalú módosításokat előidézni.
Ami még nagyon lényeges, hogy minden esetben szigorú követelményként 60 napot kell várni, és minden ilyen változás hatályba lépése előtt az ügyfelet közvetlenül értesíteni kell. Ez alatt azt értjük, hogy minden ügyfélnek meg kell küldeni az értesítést, tehát nem elég kifüggeszteni a bankfiókban. Régebben a bankoknál egy klasszikus dolog volt az, hogy kifüggesztették valahol az ügyfél-tájékoztató táblán a szabályzat módosítását, és ott volt a negyedik oldalon, alulról a második bekezdésben a lényeg, lehetőleg apró betűvel, és sorban állás közben ezeket nem lehetett elolvasni, de ennek vége, ilyent nem lehet tenni, egyedileg mindenkit értesíteni kell, és a bankot terheli a bizonyítási kötelezettség akkor, ha vita van arról, hogy megkapta-e az ügyfél időben a tájékoztatást. Itt az ügyfélnek megvan a hatvan napja arra, hogy ebben az esetben változtasson a saját feltételein, ha azt úgy ítéli meg, vagy talál magának kedvezőbb hitelt, amit igénybe vehet, és akkor kiválthatja a hitelét, ilyenkor nem kell előtörlesztési díjat fizetnie. Tehát sok olyan kritérium belépett, ami egyértelműen az ügyfél oldalán áll, illetve az ügyfél segítségét jelenti. Bocsánat, itt egy kicsit előreszaladtam. Tehát a díjmenteset elmondtam, ebben az esetben a szerződésnek semmiféle olyan következménye nincs, ami korábban megvolt, illetve meglenne akkor, hogyha ez a törvényi szabályozás nem lépett volna hatályba.
Szeretnék még bevezetni néhány módosítást, elsősorban a szabályok pontosítását, egyértelműsítését. Itt a banki magatartási kódexről szeretném azt elmondani: meggyőződésünk, hogy ez a banki önszabályozás nagyon fontos. Abban az esetben, ha a bankok többsége ezt aláírja, márpedig most ott tartunk, hogy a lakossági hitelezésben érintett bankok 95 százaléka ezt most már aláírta, ezt önkéntesen vállalja, ezt azt is jelenti, hogy ebben az esetben viszont a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megvan a szankcionálási joga, ami összességében azt jelenti, hogy ez egy igen erős kritérium. Azt gondolom, hogy ez talán egy kicsit több munkával járt, mint eleve törvényi kötelezvényeket előírni, de ez azért összességében a banki szféra számára és ettől kezdve az ügyfelek számára is hasznos, előremutató, hiszen meghatároztuk azokat a feltételeket, amelyekkel bármilyen módon korrigálni, illetve módosítani lehet a feltételeket. A banki magatartási kódex, erre utaltam az imént, meghatározza azoknak az okoknak a listáját, amelyeknél egyáltalán felmerülhet a szabályozás módosítása. Tehát magát a banki magatartási kódexet úgy lehet jellemezni, hogy kiegészíti a törvényi előírásokat, szabályozza azt a hitelezői magatartást, amely így számon kérhető a szerződéskötés előtt, illetve nagyon precízen meghatározza - erre már az előbb utaltam - az egyoldalú szerződésmódosítás szabályait, akár azoknak az okoknak a listáját, amelyek beállta esetén egyáltalán lehetséges a módosítás.
Nagyon lényeges, hogy az egy évnél rövidebb futamidejű szerződésnél nem lehet olyan módosítást alkalmazni, ami hátrányos lenne az ügyfélnek. Magyarán: az éven belüli szerződéseknél a kockázatot egyértelműen a pénzintézetnek kell viselnie, ez nem hárítható át az ügyfélre, illetve semmilyen módon nem fordulhat elő, hogy a díjak és a költségek együttes emelése túllépjen az inflációs indexen, tehát mindenképpen a fogyasztói árindex az a limit, amely fölé semmiképpen sem mehet a pénzintézet, már nem érvényesíthet ezen az alapon olyan többletköltségeket, ami az ügyfél számára hátrányos. Nagyon lényeges, hogy megvannak azok az eljárási szabályok, amelyek az ügyfelek fizetési nehézségeinek a kezelésére vonatkoznak. Itt egyébként szeretném megjegyezni, hogy van egy közös felvilágosítási feladata a pénzintézeti szférának is - azt hiszem, minden olyan szervezetnek, amely fogyasztóvédelemmel foglalkozik -, de az elmúlt egy évben egyértelműen kiderült, nagyon sok probléma abból adódik, hogy az ügyfelek nem tudják, mi a teendőjük, ha például fizetési nehézségeik vannak, nem fordulnak időben a pénzintézetekhez, nem kérik a szerződés módosítását, sőt, sokan vannak, akik valami félreértelmezett magatartással azt teszik, hogyha felszólítást kapnak, arra nem reagálnak, nem mennek be, nem veszik fel a kapcsolatot a pénzintézettel, és ilyenkor nagyon nehéz helyzetbe kerül az a bank, amelyiknek azután fel kell mondania a szerződést. Nagyon sok ilyen probléma megelőzhető akkor, hogyha ezek az eljárások világosak, és erről az ügyfelek is tudnak.
Végül, ami nagyon lényeges, a követeléskezelési magatartás szabályozása. Erre is nagyon sok panasz volt, hogy abban az esetben, ha fel kell mondani a szerződést, akkor mi legyen a bank magatartása a követeléskezeléssel, különös tekintettel arra, hogy itt a kilakoltatás a legkényesebb dolog, és úgy gondolom, ebben nagyon lényeges előrelépésre került sor, mert megvan az az időtartam, amely alatt lehetősége van az ügyfélnek, hogy maga keresse a megoldást, akár úgy, hogy értékesíti, elcseréli a lakását, más hitelt vesz igénybe, tehát az utolsó pillanatot el lehet ezzel kerülni; ez tehát nagyon lényeges dolog
A magatartási kódex január 1-jén lép hatályba, ez a hitelintézeti törvény hatályba lépésének a napja, de ahogyan érzékeljük, a pénzintézetek már most is e szerint járnak el. Tehát van egy olyan sajátos dolog, hogy a bankok önként vállalták, hogy január 1-jétől ezt teljesítik, de a bankok láthatóan már most is azt a magatartást folytatják, hogy nem mennek szembe a magatartási kódex-szel, és ennek szellemében cselekednek. Az előbb már hangsúlyoztam, hogy az önszabályozás aláírásának ez az eszköze önkéntes. Először néhány bank írta alá, de most már gyakorlatilag ott tartunk, hogy az a kivétel, amely bankok ezt nem írták alá, illetve nagyon lényeges momentum, hogy egyre több bank azt is vállalja, hogy csak olyan pénzügyi szolgáltatókkal áll majd kapcsolatban, amely pénzügyi szolgáltatók vállalják a magatartási kódex aláírását. Ettől lesz teljes ez az önkéntes rendszer, ez az önszabályozás, mert ahogyan az előbb már utaltam rá, nagyon sok ügyfél a pénzügyi szolgáltatóval áll kapcsolatban, és amint az előző időszak panaszvizsgálatai is mutatták, nagyon sokszor nem is a bankkal kapcsolatosan volt panasza az ügyfélnek, hanem valamelyik pénzügyi közvetítővel. Ennek a szabályozása egyébként előttünk áll, még szeretnénk elérni azt, hogy ebben a törvényi időszakban, tehát most, ebben az őszi parlamenti ülésszakban sikerüljön a pénzügyi szolgáltatókra is szigorúbb szabályokat meghatározni, ezt nagyon fontosnak tartjuk.
Ahogyan jeleztem, most már az összes pénzügyi intézmény száma a vállalkozásokkal együtt meghaladta a száznegyvenet, és ezek az aláírók vállalták azt, hogy az ügyfélszabályzatukban feltüntetik azt, hogy a kódexet alkalmazzák, és ahogyan az előbb szintén utaltam rá, abban az esetben, hogyha a bank ezt aláírta, ettől kezdve a felügyeletnek joga van - számára a törvény meghatározza ezt a jogkört - ellenőrizni a banki magatartási kódex betartását. Egyébként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete honlapján már most is megtalálható, hogy melyek azok a pénzügyi intézmények, amelyek aláírták a magatartási kódexet. Azt gondolom, ez önmagában is egy nagyon fontos fogyasztóvédelmi lépés, mert ettől kezdve bármelyik ügyfél meg tudja nézni, hogy az a bank, amellyel kapcsolatba kíván lépni, aláírta-e a magatartási kódexet vagy sem, magyarán mire számítson azzal a bankkal kapcsolatosan. Attól kezdve, hogy ez átbillent a kritikus mértéken - márpedig régen átbillent, 95 százalék ezt vállalta -, akkor nyilvánvalóan most már a többi kerülhet versenyhátrányba.
Ugyanakkor nyilván a fogyasztói hitelről szóló törvény is nagyon fontos. Ennek az egyik nagyon fontos célja a jogharmonizáció, az uniós irányelv átültetése a gyakorlatba. Nagyon lényeges, hogy kiterjesszük a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket a pénzügyi lízingekre is, és az a törekvésünk, hogy ezek a rendelkezésre álló határidőn belül hatályba léphessenek, 2010. június 11-e a határidő.
Melyek a legfontosabb rendelkezései ennek a törvényjavaslatnak? Először is a szerződés megkötését előzetes tájékoztatáshoz köti, amelynek meghatározza az alaki és tartalmi kellékeit, ez nagyon lényeges, erre már az előbb utaltam, ettől kezdve a pénzintézet bizonyítási kötelezettsége és nem az ügyfélnek, ha ebből később vita van. Tehát adott esetben mindenképpen a pénzintézetnek kell bizonyítania, hogy a törvénynek megfelelően járt el. Itt tehát - ahogyan zsargonban mondani szoktuk - aktív kitanítási, tájékoztatási kötelezettség van az ügyfelek felé. Szintén lényeges, erre is utaltam az imént, hogy ez kiterjesztésre kerül a közvetítőkre, ami azért fontos, mert eddig a bankok nagyon gyakran azzal védhették ki az esetleges vitákat, hogy ők tulajdonképpen az ügyfelet mindenről tájékoztatják, de a pénzügyi közvetítő volt az, aki kapcsolatba került az ügyféllel, és a pénzügyi közvetítő esetleg nem a legszigorúbb szabályok szerint járt el, mert nagyon erős nála az az érdek, az motiválja, hogy minden áron szerződést kössön az ügyféllel, ezért hajlamos arra, hogy ne adjon megfelelő tájékoztatást. Mi ezt akarjuk kivédeni ezzel a szabályozással.
Ugyanakkor egy másik elem a hitelképességi vizsgálat követelményeinek a meghatározása, mert ahogyan egy fél mondatban szintén utaltam rá, egyértelműen kiderült, ebben az évben nagyon sokszor előfordult, hogy egyszerűen túlvállalták magukat az ügyfelek, esetleg két, három, négy hitelük van, és ez nyilvánvalóan a pénzügyi teljesítőképességüket, a pénzügyi tehetségüket meghaladja, ezt nyilván célszerű elkerülni. Meg kell mondani, ebben a bankoknak is van felelősségük, éppen ezért az eddigi szigorítások ebbe az irányba is haladnak, mert arra ne építsen egy bank, hogy jelzáloghitelként úgyis megvan a fedezete, ezt nem lehet megengedni. Nyilvánvalóan olyan szituációt kell teremteni, hogy az ügyfél hitelképességének a korlátait megszabja majd a törvény. Nagyon fontosak a szerződés tartalmi elemei, erre is utaltam, illetve meghatározza azt a korlátot, amelyet előtörlesztés esetén felszámíthat a bank. Nyilván egy bizonyos előtörlesztési díjat meg lehet határozni, már csak azért is, mert a forrásköltségeibe beépíti azt, hogy milyen módon veszi igénybe, és nem mindegy, hogy milyen időtartamra veszi igénybe a forrásokat. Ha most hirtelen nagy tömegben visszaadják, illetve megváltoztatják a hitelezési feltételeket, akkor a bank hátrányos helyzetbe kerül, de ennek nyilván kell, hogy legyen egy értelmes korlátja, amit szeretnénk nagyon világosan a törvényben is szabályozni. Azt hiszem, mindenki tud példát mondani arra, hogy egészen irreális előtörlesztési vagy éppen törlesztési díjakat határoztak meg.
Különösen a pénzügyi szolgáltatókkal kapcsolatosan nagyon lényeges, hogy legyen az ügyfélnek elállási joga. Ez egyébként egy európai gyakorlat, és már nagyon régen nagyon sok fogyasztóvédelmi szabály előírja különböző kereskedelmi formákban, ez most kiterjesztésre kerül a pénzintézetekre is. Ez főleg azért lényeges, mert ahogyan mondtam, elképzelhető, hogy mégsem sikerül kivédeni azt, hogy egy pénzügyi szolgáltató esetleg felemás információ alapján kössön szerződést, és ilyenkor az elállási jog biztosítja azt, hogy később egy ügyfél se kerüljön számára hátrányos helyzetbe.
Ami az előtörlesztést illeti, itt szeretném jelezni, ez minden esetben azt jelenti, hogy akár részlegesen, akár teljesen előtörleszthetnek az ügyfelek, mert ezt kizáró szerződéssel nem lehet, és adott esetben előtörlesztési díj nem számolható fel, mégpedig akkor, ha eleve változó hitelkamatot kötött ki a szerződés, mert a pénzintézetnek ilyen szerződése van. Ezt egy konstans kamatú szerződésnél nyilván nem célszerű, nem lehet kikötni, mert akkor kockázatot kellene viselnie a pénzintézetnek. A változó hitelkamatnál megosztják a terheket, illetve a kockázatot, ami célszerű, és az ügyfélnek a kamatperiódus végén is legyen lehetősége a törlesztésre, tehát amikor értesíti a bank, hogy megváltozik a kamat, az eddiginél 2 százalékponttal magasabb kamatot kell fizetnie, akkor az ügyfél dönthessen, és ha ezt a feltételt nem óhajtja teljesíteni, vagy számára kedvezőbb, hogyha előtörleszt, akár azon az áron is - és ez a versenyt növeli -, hogy esetleg azt látja, hogy egy másik pénzintézettől kedvezőbb kamatozású hitelre is szert tehet, ez tulajdonképpen szintén egy versenynövelő tényező. Ahogyan jeleztem, az előtörlesztési díj mértékét mindenképpen meg kell szabni, a jelzáloghiteleknél ez az előtörlesztő összeg 1,5 százaléka lehet, illetve az egyéb hiteleknél 1 százalék. Azért kellett a jelzálognál magasabb lehetőséget adni, mert a jelzálognál az a lényeg, hogy ennek a forrás hosszabb távú, tehát tulajdonképpen a banknak is kell mozgásteret adni, itt erről van szó, illetve van egy másik kritérium: ha az egy évnél rövidebb futamidőről van szó, akkor pedig csak 0,5 százalékos lehet ez a keret.
Nagyon lényeges, hogy világosan meghatározzuk a teljes hiteldíjmutató bizonyos elemét, mégpedig úgy, hogy a teljes hiteldíjmutatót kormányrendelet fogja meghatározni, tehát most a törvény lehetőséget ad arra, hogy azt az irányelvet átültessük, ilyen módon ebben figyelembevételre kerülnek a járulékos szolgáltatások is. Most vita van a bankokkal, hogy miért nem a kamat felső limitjét határozzuk meg, miért a teljes hiteldíjmutatót. Például azért, mert akkor figyelembe lehet venni a járulékos költségeket és a számlavezetési díjat, illetve egy bizonyos körben az akciós feltételeket figyelmen kívül kell hagyni, mert az is gyakori, hogy olyan akciós feltételeket határoznak meg a pénzintézetek, amikor felmerül az emberben a gyanú, hogy esetleg ezáltal ügyfeleket téveszthetnek meg, vagy a pénzügyi kultúra adott szintjén nem mindig tudja megítélni egy potenciális banki ügyfél, hogy ezek milyen kritériumokat jelentenek számára, és nagyon sokszor - ezt mondjuk ki - beugratják az ügyfelek egy körét, akik például ezekkel a feltételekkel kapnak bizonyos hitelt.
Most azt tervezzük, hogy a teljes hiteldíjmutató a jegybanki alapkamat tízszerese lehet. Ez most 70 százalék, tehát ezek szerint ez akár már a közeljövőben is csökkenhet. Nyilvánvalóan ezt a limitet tartani fogjuk. Ez néhány intézménynél máris gondot okoz, de úgy gondoljuk, ezzel bizonyos pénzügyi vállalkozások ezt a megoldást, amit eddig választottak, nem tudják követni.
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.
Körünkben van a Gazdasági Versenyhivatal és a PSZÁF képviselete is a hatóságok részéről, természetesen az NFH is, de azt gondolom, az NFH most olyan nagyon nem készült, viszont a PSZÁF és a GVH képviselőit kérdezem, amellett, hogy anyagot küldtek a bizottság munkáját segítendő, hozzá szeretnének-e szólni az elhangzottakhoz.
(Dr. Schiffer Péter jelzésére:) A PSZÁF részéről igen. Majd a főigazgató úr is? (Wittich Tamás: Később, elnök úr.) Jó, rendben, akkor később, és elnézést, amiért mindjárt meg akartam mondani, hogy itt ki szóljon hozzá, ki ne, bocsánat.
Főigazgató-helyettes úr, parancsoljon!
DR. SCHIFFER PÉTER (Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete): Köszönöm, elnök úr.
Tisztelt Eseti Bizottság! Azt hiszem, az államtitkár úr nagyon részletesen elmondta azokat a változásokat, amelyeket mi magunk is rögzítettünk abban a feljegyzésben, amit az elnök úr kérésére átküldtünk.
Néhány problémára szeretném felhívni a figyelmet, ami a gyakorlatból adódik. Az egyik: ugyan említésre került, hogy a felügyeletnek mindig volt fogyasztóvédelmi, illetve panaszkezelési feladata, azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez igazából csak az elmúlt négy-öt évben alakult ki. Korábban olyan szabályozás volt, amelyik igazából nem tette lehetővé a felügyeletnek a panaszokkal kapcsolatos érdemi fellépését. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert amikor a felügyelettel szembeni elvárásokat megfogalmazza akár a tisztelt Ház, a tisztelt eseti bizottság, akár a közvélemény, akkor látni kell, hogy ehhez a szervezetnek át kell alakulnia, a szervezet személyi és szervezeti feltételeinek is változnia kell, de ez nem egyik napról a másikra megy; hogy egy hasonlattal éljek, ez olyan, mint a közlekedés, ahol meghatározhatom a maximális sebességet a közutakon, de ha nincsenek hozzá jó utak, akkor hiába mondom meg azt, hogy Budapest és Pécs között a közlekedés két órát vesz igénybe, hogyha nem áll rendelkezésre autópálya. Minden esetben igaz az, hogy amíg az új követelményeknek, feltételeknek a felügyelet meg tud felelni, az bizonyos fejlődést, változást igényel a felügyeleten belül is a személyi, tárgyi és szakmai feltételek tekintetében, de ez nem megy egyik percről a másikra. Tehát a törvény elfogadása önmagában még nem fogja azt eredményezni, hogy az azt követő naptól kezdődően egészen másfajta helyzet keletkezik. Az természetes, hogy mi erre törekszünk, de ennek egy folyamat eredményének kell lennie. Ez az egyik alapvető megjegyzésem a tájékoztatóhoz.
A másik: az egyik oldalon ott áll az, hogy 24 ezer átütemezési kérelem érkezett a hitelintézetekhez, de látni kell a másik oldalát is, hogy a hitelintézetek már a korábbi időszakban, 2007-ben, 2008-ban, még a válság kitörése előtt nagyon sok olyan ügyfelet megkerestek, akik már akkor nem fizették rendesen a hiteleiket, sőt, soha nem fizették rendesen a hiteleiket, csak felvették, és nem egy olyan esettel találkoztunk, ami panaszként érkezett a felügyeletre, ki is vizsgáltuk a panaszt, a vége az volt, hogy másfél éven keresztül az ügyfél a füle botját nem mozgatta a banki megkeresésekre, illetve a hitelezői megkeresésekre, csak akkor vette fel a telefont, a ceruzát és a többit, amikor már eltelt két év, és még mindig egy fillér nem jött vissza, most már valamit csinálni kéne, és adott esetben a bank továbbadott a követelésen, mert kezelhetetlen volt az ügyfél, annak ellenére, hogy kéthavonta küldött megkeresést. Tehát mindig nagyon kiegyensúlyozottan kell tekinteni ezekre a kérdésekre, és nem szabad az indulatok rabjává válni, hiszen azért azt is látni kell, hogy a felügyelet az egyik oldalon ugyan ellát fogyasztóvédelmi funkciókat, a másik oldalon prudenciális funkciókat is ellát, és azok a betétek, amelyek az ügyfelektől a bankokhoz kerültek, veszélybe kerülhetnek akkor, ha mi a fogyasztóvédelmi oldalon nem vesszük figyelembe azt, hogy azért az ügyfélnek is van felelőssége.
Ugyan a mostani törvénykezési periódusban sem került napirendre egy évek óta, nagyon hosszú évek óta húzódó kérdés, hogyan tudja a bank pontosan meghatározni az ügyfél hitelképességét. A jelenlegi rendszerben csak úgy, hogy az ügyfél bevallja, nekem ennyi jövedelmem van, ennyi teher van ezen a jövedelmen, és ez alapvetően a bank és az ügyfél közötti bizalmi kapcsolatra épül, de objektíve a bank nem tud abba a helyzetbe kerülni, hogy meggyőződjön róla, ténylegesen mekkora teher hárul az ügyfélre. Erre a megoldás a sok éve szorgalmazott pozitív adóslista lenne, amelyik valamilyen ok miatt valamilyen módon valahol, valamilyen ponton mindig elhal, mindig sokan egyetértenek vele, de egy ponton ez mindig elhal, holott ez a fejlett pénzügyi rendszerekkel rendelkező országokban pozitív megelőzési rendszer, ezen keresztül lehet látni az ügyfél tényleges eladósodottságát, amennyiben legális forrásokból vett igénybe kölcsönöket.
Amit itt azért még érdemes nézni, az a követeléskezelés kérdése. A bajba jutott adósok sorsa nagyon érzékeny oldal még itt, a hitelintézeteknél is. A hitelintézetek birtokába került eszközök, ingatlanok kezelésének kérdésében szemléletváltozásra lesz szükség a jövőben, azaz valószínűleg az egy rossz megoldás, hogy én a fedezetet bevonom, majd azt követően azon nyomban bármilyen szabadulási áron fogom, és továbbadom. Ez sem az ügyfélnek, sem a banknak nem jó, de nem jó magának a gazdaságnak, az ingatlanpiacnak sem. Tehát ki kell alakulnia egy olyan szemléletnek, amely az ingatlankezelést, a vagyonkezelést, amely a bank tulajdonába jut fedezetként, korszerűbb, magasabb szinten oldja meg, és akkor valószínűleg kevésbé lesz veszélyeztetve maga az ügyfél is a kilakoltatás által, kevésbé lesz veszélyeztetve a bank az értékvesztés miatt, és kevésbé lesz veszélyeztetve maga az ingatlanpiac, akár az új ingatlanok építése, akár a meglévő másodlagos kereskedelem az inatlanokkal. De ez mind a jövő feladatává válik, hiszen ezeket egyszerre nem lehet sem a jogalkotás keretében, sem a Fogyasztóvédelmi Felügyelet keretében megoldani.
Végül mindig egy nagy vita, lehet-e szabályozni, érdemes-e szabályozni azt az értéket, amelyet a hitelnyújtó az adóstól visszakér, ez a bizonyos hetvenszeres THM. Ez nagyon nagy vita a fejlett pénzügyi rendszerekkel rendelkező országokban, a közepesen fejlett és a gyenge pénzügyi rendszerekkel rendelkező országokban is. Nincs tipikus megoldás, a hagyományos, tradicionális nyugat-európai országokban van felső kamatlimit - nem THM, hanem kamatlimit -, és most, a fejlődés kezdeti útján lévő nagy országokban is hagyományos az, hogy adminisztratív úton szabályozzák a kamatplafont. A THM-plafonról nem tudunk, hogy lenne máshol, ez egy magyar kísérletezés, azt majd a jövő fogja eldönteni, hogy beválik-e.
(Az ülés vezetését Molnár Béla alelnök veszi át.)
Abban az értelemben természetesen van racionalitása egy ilyen szabályozásnak, hogyha csak a kamatot szabályozzuk, akkor egyéb ágon, tehát a költségágakon azt a különbözetet le tudják szedni az ügyféltől, amit a szabályozás most a kamat-meghatározással lehetetlenné tesz. A THM maximálása révén ezek a kibúvók lezárulnak, tehát a hitelező intézet nem tud nagyobb bevételhez jutni egy adott hitel kapcsán, mint amennyit ez a szabályozás megenged, de persze egy veszélye ennek is van: azért mindig a kamat, illetve a THM meghatározásánál a kockázati költséget is felszámolja a hitelt nyújtó intézet, azaz olyan áron adja ezt a pénzt az ügyfélnek, hogy a nem fizető ügyfelektől keletkező veszteséget is bekalkulálja, és ezt szétteríti, ha úgy tetszik, a kockázati közösségen, és ha ez a maximált ár ezt nem biztosítja, akkor ez hitelszűkét idézhet elő az ügyfelek körében. Tehát azért számolni kell azzal, hogy nem biztos, hogy ez abban az esetben zökkenőmentes újítás lesz a mai szabályozási rendszerben.
Ezt szerettem volna még az államtitkár úr előadásához kiegészítésként hozzáfűzni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Megkérem Wittich Tamás urat, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság főigazgatóját, hogy amivel készült, ő is mondja el. Köszönjük szépen.
WITTICH TAMÁS (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság): Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Amint az önök előtt bizonyára ismert, 2008. szeptember 1-jétől egymással összehangolva három jelentős törvény módosítása, illetve új törvény lépett életbe, ezek a fogyasztóvédelmi törvény, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény, illetve az élelmiszerlánc hatósági felügyeletéről szóló törvény. Ezek világossá próbálták tenni a hatáskörmegosztást a hatóságok között, például az élelmiszerellenőrzés tekintetében ez a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve az MGSZH között, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló törvény szerintem olyan világos elhatárolást tett abban a tekintetben, hogy a PSZÁF és az NFH között milyen viszonyt alakítunk ki.
Szeretném arról tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a törvény hatályba lépésének napján együttműködési megállapodást kötött a GVH, a PSZÁF és az NFH. Ez a megállapodás működik, most értékeltük az egyéves együttműködés tapasztalatait, és abban állapodtunk meg, hogy nem módosítjuk ezt a megállapodást, mert világos viszonyokat teremtett, működik az egymás értesítésének a rendszere. Ez a témához annyiban kapcsolódik, hogy a fogyasztó abból a szempontból teljesen világos helyzetben van, hogy bármelyik hatósághoz érkezik panasz, bejelentés, akkor a hatáskörrel rendelkező megfelelő hatósághoz kerül a legrövidebb időn belül az ügy, tehát ez mindenképpen rendben van.
(Az ülés vezetését Alexa György elnök veszi át.)
Ami miatt elsősorban szót kértem, az a következő: a 2008. szeptember 1-jétől hatályos Fgytv. egységes rendszerbe foglalta a panaszügyintézést. Mi a tervezetekben sajnálattal tapasztaltuk, hogy több olyan témában az Fgytv.-ben rögzítetthez képest a fogyasztók lehetőségei romlanak, tehát visszalépést látok a tervezetekben, mert például konkrét ügyekben a szolgáltató a panaszokra az eddig bevezetett tizenötnapos határidővel szemben ráér harminc napig erre választ adni. Nem találtuk a tervezetben például azt, hogy a panaszokra időben és érdemben írásos választ kell és köteles adni a vállalkozás, ez megint csak eltérés az Fgytv. általános szabályaihoz képes. Ezek közé sorolnám, most nem részletezem, de például a fogyasztó vita esetén képviselt jogait biztosító Fgytv. előírásokat például a hangfelvételek és az iratok megőrzésének határidejére vonatkozóan.
Összefoglalva: csak azt szeretném jelezni a bizottság részére, hogy azt azért érdemes lenne áttekinteni, mi a varázslatos oka annak egy ilyen nagyon érzékeny területen, mint a pénzügyi szolgáltatás, az Fgytv. általános szabályaihoz képest eltérő és nem éppenséggel a fogyasztók jogait erősítő változások bevezetése. Én elég világosan azt képviseltem az eddigi szakaszban, hogy ilyen eltérések ne történjenek meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. GVH? Kováts Surd és bocsánat, de most hirtelen nem látom a nevet. (Közbeszólás: Grimm Krisztina vagyok, a Fogyasztóvédelmi Iroda vizsgálója.) Köszönöm, Krisztina. Ön szól? (Dr. Grimm Krisztina: Igen.) Parancsoljon!
DR. GRIMM KRISZTINA (Gazdasági Versenyhivatal): A Fogyasztóvédelmi Iroda tevékenységével kapcsolatban szeretném még azzal kiegészíteni az anyagunkat, hogy a pénzügyi szolgáltatások kapcsán azt látjuk, hogy nagy számú, részben bonyolult tapasztalati termékről van szó, hosszú távú szerződésekkel, magas szerződéses összegekkel, és ezzel párhuzamosan, amint azt említették is, a pénzügyi kultúra szintje alacsony, így egyrészt a fogyasztónál nagy lehet a közvetlen hátrány, másrészt a versenyre gyakorolt hatásai is.
A GVH azt gondolja, hogy a fogyasztói döntések védelme egyben a hatásos verseny védelmét is jelenti, így nagy hangsúlyt fektetünk a pénzügyi szektorban megjelent kommunikációra, a tanúsított magatartásokra, ennek kapcsán pedig olyan piaci szereplők magatartásának az ellenőrzése mellett, mint például a bankok, biztosítók, pénztárak kommunikációi. Vizsgáljuk egyrészt az olyan szereplők tevékenységét is, amelyekre külön jogszabályok nem vonatkoznak, például az életjáradéki szolgáltatást nyújtó vállalkozások vagy fogyasztói csoportokat szervező vállalkozások tevékenysége, illetve az utóbbi időben kiemelt figyelmet fordítunk azokra is, akik esetleg a pénzügyi válság hatásait igyekeznek kihasználni, azt hirdetve, hogy most segítenek pénzhez jutni, ha a bank nem is nyújtana hitelt, vagy még kedvezőbb lehetőséget nyújtanak pénzgyűjtésre, megtakarításra.
Az eljárások kapcsán még hozzátenném: 2004 óta a Fogyasztóvédelmi Iroda által indított eljárásokban a GVH 1,3 milliárd forint bírságot szabott ki a pénzügyi szektor szereplőivel kapcsolatban, és a 2008. szeptember 1-je óta hatályba lépett jogszabályi rendelkezésekkel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmának megsértésével kapcsolatos ügyek is folyamatban vannak, most mintegy tíz eljárás van folyamatban a pénzügyi szektor szereplőivel szemben. Tehát nyilván új jogszabályról van szó, felvet értelmezési kérdéseket, de az említett együttműködés keretein belül, azzal előrehaladva igyekszünk ezeket megoldani. A GVH törekszik arra is, hogy a pénzügyi kultúra szintjének emeléséhez hozzájáruljon, tehát a GVH az MNB-vel, illetve a PSZÁF-fel kötött együttműködési megállapodást ennek érdekében. Több közös megjelenés is volt már, például a Pesti Est különszáma kapcsán cikkek, illetve más kapokban megjelenő cikkeket is támogatunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Krisztina.
A szokásos menetünknek megfelelően, ha nincs több állami szervezettől hozzászóló - szerintem nincs -, akkor most a szakmai érdekvédelmi szervezeteknek adnék szót, utána pedig a civil szervezeteknek.
(Jelzésre:) A Bankszövetség részéről Földi úr, parancsoljon!
FÖLDI TAMÁS (Magyar Bankszövetség): Köszönöm szépen. Azt gondolom, Katona úr, a Pénzügyminisztérium államtitkára nagyon jól összefoglalta azt a számos intézkedést, amelyekre az utóbbi időben sor került. Valóban nagyon sok banki ügyfél került nehéz helyzetbe, és közös erőfeszítéssel önerőből mind a bankok, mind a jogalkotó igyekeztek az ügyfeleken segíteni, és ez a lépés nyilvánvalóan a bizalom erősítésén keresztül a bankok támogatását is jelentette. Ez a számos állami lépés, ami itt elhangzott, nyilvánvalóan, ahogyan említettem, a bankok számára is nagyon fontos, jó volt, fontos volt, sürgető volt, de meg kell jegyezni, hogy a sürgősséggel párhuzamosan úgy érezzük, nagyon sok ki nem érlelt, hirtelen, váratlan lépés is történt. Úgy érezzük, a következményeket jobban át kell gondolni - majd próbálok ezekre részletesebben is kitérni -, és ezeket az állami lépéseket mi is nagyon fontosnak tartjuk.
Kezdeném, és csak párat emelnék ki abból, ami itt elhangzott. Az államtitkár úr említette a tavalyi, 2008. évi novemberi deviza-megállapodást. Mi ezt feltétlenül sikeresnek tartjuk, egybecsengett a bankok érdekével. Önerőből nagyon sok mindent megtettünk, ez a 24 ezer fős szám még számomra is új volt, én utoljára 15 ezernél hagytam abba, amikor ezt mi felmértük. Úgy érezzük, hogy a bankok nagyon sok ügyfelükön segítettek, ezzel a problémás ügyfelek nagyon jelentős részének enyhült a problémája, itt valóban nagyon széles skálán léptünk. Talán még hadd említsek meg egy speciális állami lépést, hogy a különböző állami támogatott hiteleknél az állam hozzájárult, hogyha a bank rugalmasan segít az ügyfelén, akkor az állam a támogatásával, kezességével ezt tudomásul veszi. Ez is egy fontos segítő lépés volt.
Az úgynevezett lakás-mentőcsomag vagy áthidaló hitel kapcsán kiegészítésül annyit meg kell említenem, hogy számosságában viszonylag kevés dolog történt, de hozzá kell tennem - elnézést, hogy ezt a szót mondom -, részben indokolt, részben pedig nem, tehát ez kapkodás volt, hogy amikor az Unió idén nyáron jóváhagyta ezt a módosítást, akkor ahhoz képest nagyon minimális idejük volt a bankoknak a felkészülésre, tehát amikor azt mondjuk, hogy pár száz eset volt, igazából ez a banki objektív okok miatti felkészülés hiányát is jelezte. Most ez a módosítás, ami még több ügyfélre kiterjeszti a hatását, ugyanis az állami kezesség miatt itt kiterjesztődik, tehát az Unió is érintett ebben, és megint újból kérni kell a módosításhoz is a jóváhagyást, érdemben ez a módosítás talán a jövő év elején tudja kifejteni a hatását. Ez tehát egy nagyon fontos lépés, de egyrészt a mostani szabályozás sem tudott érdemben hatni, és a következő ügyfélsegítő lépés is csak a következő év első negyedében fog jelentkezni.
Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán csak annyi kiegészítést tennék, hogy talán valóan ez mutatta a legjobban, hogyha hirtelen lépünk, akkor abban mind a jogalkotó, mind pedig a jogalkalmazó nagyon sok hibát véthet. Úgy érezzük, a sok módosítási lépés után talán ez a mostani tervezet megnyugtató állapotot rögzít.
A bankváltással kapcsolatban annyit mondanék el, ez a folyószámlára vonatkozik, ez egy uniós önszabályozás, november 1-jén lépett minden uniós országban hatályba, mindenütt nemzeti keretek között szabályozza. Ennek a lényege az - ezt csak azért említem, mert erről még nem esett szó -, hogy úgy segíti az ügyfelet, hogy gyakorlatilag az új bankja a meghatalmazottjaként fogja segíteni, és az új bankjában lényegében elintézheti a bankváltást. A lakossági piacon legjelentősebb bankok már csatlakoztak, a többi bank csatlakozása folyamatos, ezt a Bankszövetség koordinálja.
Örülök, hogy elhangzott az, hogy nagyon sok ügyfél, nyilván nem kellő ismeretből, félelemből nem reagált a banki megkeresésekre, ahogyan mi tájékozódtunk, külön banki nyomozócsoportok indultak, akár telefonos, akár személyes megkeresésre, nem nyitnak ajtót, félnek, hogy törlesztési probléma van. Ez valóban egy nagyon komoly gond, ahogyan ez többször is elhangzott a PM, illetve a PSZÁF részéről is, és biztos, hogy ez alapvetően a pénzügyi kultúrának, illetve az alacsony voltának tudható be sok rétegnél.
A kódex kapcsán elhangzott, hogy január 1-jén hatályba lép. Itt majd egy kicsi kiigazítás kellene: nem tudom, az egyeztetések pontosan hol vannak, igazából a kódexünk december 1-jén lépne hatályba, a törvények január 1-jén. Ezt a hónapot még valahogyan át kell hidalnunk, mindenképpen meg kell oldanunk, hogy itt ez a moratórium még érvényes legyen, tehát erre valamilyen megoldás mindenképpen fontos, és a bankszféra elkötelezettségét ez a szám, ez a 95 százalékos lefedettség, illetve a 140 csatlakozó mindenképpen mutatja.
Egy nagyon kényes pont van, ez az úgynevezett fogyasztói hitelről szóló törvény, amelynek már az elnevezése is kényes számunkra. Az Unióban fogyasztási hitelről szól, a magyar törvény pedig tudatosan a fogyasztónak nyújtott hitel, és ahogyan itt az államtitkár úr is említette, a jelzáloghiteleket is a hatálya alá vette. Az Unióban több évig nagyon kiérlelt módon ezt a szabályrendszert a fogyasztási hitelekre kalibrálták, ez most ki lett egészítve a jelzáloghitelekkel. Ez nagyon eltérő jellegű hitel, nagyon eltérő a finanszírozási módja, nagyon eltérő azon bankok köre is, úgy értem, hogy például a jelzálog-hitelintézetek, amelyek ezt refinanszírozzák, és mondhatnám, hogy más európai országokban ezt ezzel együtt nem szabályozzák, bár ez nem lenne igaz, erre máshol is részleteiben kitérnek, de például az előtörlesztési díj tekintetében információnk szerint nincs olyan európai ország, ahol erről szabályozás lenne. Úgy érezzük, hogy ez a kiterjesztés, miután az Unióban is erről külön jogszabály van, rossz tájékozódási irányt ad az összes jogalkalmazónak. Bár a kormány által benyújtott törvényjavaslatban ez szerepel, nagyon szeretnénk, ha ez kikerülne - még egyszer mondom -, mert a jogalkalmazóknak, az ügyfeleknek is rossz tájékozódási pontot ad. Az Unió belátható időn belül új szabályozást fog erről alkotni, nem tartjuk szerencsésnek - és a mértékekről, az előtörlesztési díj mértékéről még nem is beszélnék -, úgy érezzük, ez nem egy szerencsés irány, módosító indítványokat is beadnánk. Reméljük, az ott lefektetett érvek és a most elhangzottak talán a jogalkotó számára is meggyőzőek lesznek.
Végezetül üdvözlöm, ami több oldalról is elhangzott a pozitív lista kapcsán. Valóban nagyon nehéz úgy hitelezni, hogy a hitelező nem ismeri a másik fél pontos eladósodását. Azt gondolom, bárki, aki hitelt nyújt, joggal várja el a másik féltől, hogy elmondja, anyagilag igazából hogyan áll. A jogalkotónak erre kellett volna segítséget adni a pozitív lista megteremtésével, hogy az adós vagy az adósjelölt korrekt, hiteles információt adhasson, mert most teljesen az adós belátására van bízva, hogy ez az információ pontos, teljes vagy esetleg elhallgatott és hiányos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, nincs már szakmai szervezetünk. Kérdezem a civil szervezeteket, ki az, aki hozzá kíván szólni.
(Jelzésre:) Parancsoljon!
DR. KISPÁL EDIT (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége): Jó napot kívánok. Dr. Kispál Edit vagyok, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének a képviseletében.
Elhangzott egy csomó nagyon jó dolog, amit a civil szervezetek nagyon régóta akarnak elérni, akár ez a pozitív adóslista is. Ugyan nem igazán értjük, hogyha a hatóságok vagy a szakmai szervezetek, a civilek és mindenki szeretnék ezt elérni, akkor mi akadálya van annak, hogy ez még mindig nem valósulhatott meg.
Azt, hogy kapkodás történik, mindenki érzékeli, aki ezekkel a jogszabályokkal, törvénytervezetekkel foglalkozik. Csak jelezni szeretném, hogy ezek a problémák, akár a szerződésmódosítások kapcsán, évek óta fennállnak. Az, hogy most ez a pénzügyi válság kis hazánkba is begyűrűzött, csak felszínre hozta ezeket a problémákat, de ezek eddig is létező problémák voltak, erre már ki lehetett volna alakítani egy egységes álláspontot, akár az ilyen banki magatartási kódex formájában, akár jogszabály formájában.
A banki magatartási kódex kapcsán viszont szintén üdvözöljük, hogy egy ilyesmi megszületett. Ugyan még nem lépett hatályba, de reméljük, ezt alkalmazni is fogják a pénzintézetek, és remélhetőleg az üzletszabályzatukban valóban meg fognak jelenni ezek a szabályozások, hiszen hallottuk, ha nem jelenik meg, ki lehet szabni bírságot az adott pénzintézetre, de a fogyasztónak ettől még nem lesz jobb, mert ha a magatartási kódexben a szabályozott szabály nem jelenik meg akár a szerződésében, akár az üzletszabályzatban, az egyedi jogvitájában erre nem fog tudni hivatkozni, a fogyasztó továbbra is abban a kellemetlen helyzetben lesz, hogy nem tud mire hivatkozni. Ezeket tehát álláspontunk szerint mindenképpen jogszabályban kellene rendezni.
Elhangzott több oldalról a tájékoztatás jelentősége, ami valóban nagyon fontos, de azt is látnunk kell, hogy nagyon sokszor az a gyakorlat, hogy csak a fogyasztó orra elé tolják az adott tájékoztatót, nem tudja elolvasni, de azért mindenképpen írja alá, hogy megkapta a kellő tájékoztatást. A magatartási kódexben, illetve, azt hiszem, ezekben a törvénymódosításokban is felmerül, hogy az aktív kitanítási kötelezettség, amit hallottunk, ez is egy fantasztikus dolog lenne, ha működne. Szintén tapasztalat, hogyha a bankon belül megkérdezünk négy-öt ügyintézőt, biztos, hogy négy-ötféle választ fogunk kapni az adott kérdésünkre, tehát a fogyasztók hiába próbálnak kellőképpen tájékozódni, nemcsak rajtuk múlik, hogy nem tudnak. Ezzel kapcsolatosan itt szintén felmerült a pénzügyi kultúra helyzete. Nagyon fontos lenne, hogy a fiatalok oktatásában ez akár tantervi szinten is megjelenjen, készségtantárgy legyen az, hogy tudják, mit jelentenek a pénzügyi alapfogalmak, mert sokkal könnyebb helyzetben lesznek felnőttként, amikor odakerülnek, hogy egy hitelszerződést meg kell kötniük.
Szintén felmerült, milyen módosításokat lehet egyoldalúan módosítani. Felmerült, hogy csak a kamatot, díjat, költséget lehet módosítani, ezen kívül kizárólag egyedül a tőke marad a szerződésben, tehát gyakorlatilag a tőkén kívül mindent lehet bizonyos feltételekkel módosítani, ami szintén nem biztos, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja.
Nagyon sokszor felmerül fogyasztói panaszként, hogy a bankok a költségeket áthárítják a fogyasztókra. Itt akár a válság hatása kapcsán, akár egyéb kifogások alapján a fogyasztókat is ugyanúgy érinti ez a válság, mint a bankokat, a pénzintézeteket, gyakorlatilag a fogyasztók ezt duplán, triplán megkapják a nyakukba, a fizetésük nem emelkedik, sőt, lehet, hogy elvesztik a munkahelyüket, ugyanakkor a pénzintézet bizonyos költségeket még át is akar hárítani rájuk. Nem gondoljuk, hogy ez megfelelően szolgálja a fogyasztók védelmét.
Szintén felmerült a követeléskezelésnél, a végrehajtásnál ez a 90 napos szabály, ami szintén előrelépés az eddigi helyzethez képest, bár nem biztos, hogy ez a 90 nap elég, hiszen pang az ingatlanpiac, elképzelhető, hogy a fogyasztó semmit nem tud tenni ez alatt a 90 nap alatt, ugyanabban a helyzetben marad, mint eddig. Ezzel összefüggésben nagyon fontos lenne valamilyen szabályozást hozni az ingatlanok forgalmi értékének megállapítására, hiszen tudjuk, hogy a pénzintézetek minden esetben alulértékelik ezeket az ingatlanokat. Ha nem történik vételi jogkikötés, akkor nincs is annyira nagy baj, de miután a vételi jogot is általában ehhez az alulértékelt forgalmi értékhez mérik, ez ekkor már komoly joghátrányt jelent a fogyasztónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más civil szervezetünk kíván-e szólni? (Jelzésre:) Hajnal úr, parancsoljon!
DR. HAJNAL ZSOLT (Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesülete): Köszönöm szépen a lehetőséget. Hajnal Zsolt vagyok, a Fogyasztóvédők Magyarországi Egyesületétől.
A hozzánk beérkezett panaszok alapján az az alapvető meglátásunk, hogy a pénzügyi szolgáltatások piacát, legalább is a fogyasztókkal történő szerződéskötést megelőzően lehet hatékonyan segíteni és a fogyasztók irányába előmozdítani. Láthatjuk, hogy ezt az európai jogalkotó is megfelelően érzékeli, hiszen a fogyasztói hitel-megállapodásokról szóló új irányelv mellékletét képező prekontraktuális tájékoztatáshoz szintén egy űrlapot csatol, majdhogynem rajzolnunk kell most már a fogyasztóknak, tehát az átlagfogyasztó tudatossági szintjét jól érzékeli. Lényegében tényleg az a helyzet, hogy erre a szintre kell helyezkednünk, hiszen ezt követően egyébként minden elemében a megfelelő írásban kötött szerződést követően a fogyasztó tévképzetei nagyon nehezen érvényesíthetők egy magánjogi igényben, tehát akkor túl sok mindent nem lehet tenni.
Annak a szankcionálása, hogy egyoldalú szerződésmódosítás történik a szolgáltató részéről, ez kétféle módon történhet: vagy elállási jogot vagy valamilyen felmondási jogot biztosítunk a fogyasztó számára, de ez mit ér akkor, hogyha ki kell fizetni a még hátralévő tartozását, és ez a lehetőség nem párosul egy könnyített hitelátviteli lehetőséggel.
Ugyanakkor nagyon hasznosnak találjuk a különböző hatóságok ellenőrzési és bírságolási gyakorlatát, különösképpen, amit mondjuk jogi szabályozás hiányában egy fogyasztói csoport szervezésével kapcsolatban végeznek és látnak el. Ez kifejezetten alkalmas arra, hogy az ilyen csoportok tevékenységét valamilyen keretek közé szorítsák, ugyanakkor egy érdekes jogalkalmazási kérdés lenne, hogy egy ilyen hatósági határozat alapján esetleg megtévesztésre való hivatkozással polgári peres eljárás keretében lehet-e egy ilyen szerződés megtámadását kezdeményezni, mert attól, hogy a cég kap egy bírságot, mert éppen a fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásolta, attól még az a szerződés a magánfelek között életben van, és hivatkozási alapot képez.
Egy nagyon érdekes dolog lesz a mostanában módosított tisztességtelen szerződési feltételekről szóló szabályozás kapcsán, hogy az Európai Unióban nagyon sok tagállammal szemben kezdeményeztek kötelességszegési eljárást, hogy mi lesz az úgynevezett szerződési feltételekhez kapcsolódóan, hogy egyértelmű, világos és érthető legyen a szerződési feltétel a fogyasztó számára, de a kikötést nem harmonizálták. Mivel ehhez szankció nem párosult, éppen ezért ezt alig tette meg valaki, vagy talán senki sem. Kíváncsi vagyok, ez majd a jogalkalmazásban hogyan fog érvényesülni, vagy hogyan tudja ezt bárki érvényesíteni, hiszen azért általános szerződési feltételekről, bonyolult pénzügyi termékekről lévén szó, nem tudom, ki fogja ezt megfelelően értelmezni és megérteni.
Egyébként a törekvéseket maximálisan támogatandónak tartom, és üdvözöljük ezeket az irányvonalakat. Az önszabályozás lehetősége is egy kivételes eszköz, remélem, be fogja váltani a hozzáfűzött reményeket. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Én is köszönöm. Képviselőtársaim, van-e esetleg kérdés? (Jelzésre:) Gógl Árpád képviselő úré a szó.
Képviselői kérdések, hozzászólások
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon köszönjük az államtitkár úr tájékoztatóit és a többi hozzászóló kiegészítését.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem most, amikor a válság, az uniós állásfoglalások és a szabályozások gyakorlatilag kikényszerítik ezt a törvényt, hanem sokkal korábban, már több mint két éve részben a polgári törvénykönyv előkészítése kapcsán, részben önálló törvényjavaslatként beterjesztett egy ajánlást, mert mi is észleltük azt, hogy a magyar valóságban a pénzügyi kultúra más, és hiába várunk el tudatos fogyasztói magatartást, ezt most, ma Magyarországon nem lehet teljesíteni. Valamiért kisiklott, sőt, nem került a parlament elé az a javaslatunk.
Az államtitkár urat kell megkérdeznem: mivel mindenki észlelte a szabályozás, az ellenőrzés és a működés ellentmondásait, mi volt az oka, hogy ilyen hosszan késett ez a törvény, és csak most került abba a helyzetbe, amikor majd változik az uniós szabályozás is, és a polgári törvénykönyv most van a parlament előtt, nagy valószínűséggel ilyen megfogalmazásban, ha nem is hatályosul, de elfogadásra kerül? Hogyan látja a késedelmet? Mit hasznosított a mostani törvény a két évvel ezelőtti javaslatból? Egyáltalán mi volt az oka annak, hogy szinte csak a válság kényszerítette ki ezt a törvényt?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bagi képviselő úr!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen a civilek, a fogyasztóvédő civil szervezetek az aggályaik nagy részét össze is foglalták, ezeket nem szeretném most megismételni, ezek a törvényjavaslatokban is fellelhetők. E helyett inkább csak egy pontosító kérdést szeretnék.
Miután itt az államtitkár úr részéről 24 ezer hangzott el, a Bankszövetség 15 ezret mondott, ez most mennyinek a mennyije? Ezt hogyan értelmezzük? Ez, akár a 24 ezer, akár a 15 ezer hány százaléka az ügyeknek? Talán így tudnám felfogni, hogy ez mit is jelent.
Az államtitkár úrnak volt egy mondata, hogy a kódex kiegészíti a törvényi előírásokat. Részben már erről is szó volt a fogyasztók oldaláról. Egyáltalán a fogyasztók továbbra is folytatják-e a harcot?
ELNÖK: Elfogytak a hozzászólások, így engedjék meg, hogy egy pár mondatot mondjak.
Magam is azok közé tartozom, akik azt gondolják, előbb kellett volna napirendre vennünk a pénzügyi fogyasztóvédelem kérdéseit. Azért az elmúlt húsz év azt az illúziót szépen elsodorta, hogy majd a verseny megoldja a dolgokat. Ugyanakkor azért valamit válasszunk külön. Pár évvel ezelőtt kialakult egyfajta pénzügyi hitelezési "boom". Soha hasonló helyzet a magyar társadalomban nem volt. Ez egy elég érdekes szituáció, olcsón lehetett kölcsönhöz jutni, és azt gondolom, ez a társadalom jelentős részét megmozgatta, egyébként, félreértés ne essék, ez valódi versenyt is kialakított a szolgáltatók között.
A pénzügyi válsággal nem számolt senki, most egy picit a kijózanodás idejét éljük, egyébként nemcsak a fogyasztók, hanem a pénzügyi tevékenységgel foglalkozók is, az állami és a politikai szférának is nyilvánvalóan alkalmat ad arra, hogy átgondoljon dolgokat, egyébként nemcsak Magyarországon. Látjuk, hogy például a pénzügyi felügyeleti rendszereket az Egyesült Államoktól kezdve mindenütt folyamatosan szigorítják az elmúlt hónapokban a válság hatására. Valószínűleg egy illúziótól szabadulnak meg a különböző országbeli döntéshozók, attól az illúziótól, hogy nem kell beavatkozni a piacba, elég egy enyhébb állami felügyelet. Azt gondolom, egyébként mindig is azt gondoltam, hogy szükséges az erősebb állami felügyelet a fogyasztók érdekében.
Más szempontból azt látom, azt gondolom, hogy az elmúlt hónapokban viszont rendkívül felgyorsult az a jogalkotási folyamat, amelyik a fogyasztók jobb pozíciójának kialakítását segíti, illetve válaszokat próbál kidolgozni a pénzügyi válságra. Még azt is elfogadom egyébként, hogy ebben a jogalkotási folyamatban voltak olyan elemek, amelyek egyike, másika akár sürgős korrekcióra is szorul, mert nem éri el azt a kívánatos szándékot, amelyért egyébként a törvényhozás háromnegyed évvel vagy fél évvel ezelőtt elfogadta. Azt gondolom, mindennél fontosabb az, hogy megoldjuk a problémákat, ebben nem kell valamifajta rosszul értelmezett önérzet mentén ragaszkodni egy korábbi állásponthoz, hogyha a kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy a segítést jobban is lehet szolgálni.
Úgy látom, a válaszokat a nyilvánosság nem mindig érti. A jelenlévő civil szervezetek nyilvánvalóan kivételek, és nem bántódnak meg, de a különböző civil szervezeti nyilatkozatokból úgy tapasztalom, néha egyik-másik civil szervezet nem érti, hogy a válaszok csak a különböző rétegeknek szóló válaszok lehetnek. Tehát vannak válaszok azoknak, akik egyébként már nem is biztos, hogy a válság miatt, hanem egy meggondolatlan hitelfelvétel miatt elveszítik a lakásukat, nekik válasz az áthidaló kölcsön. Másoknak válasz az, hogyha a bank jobb kondíciókkal, toleránsabb módon módosítja a szerződést és így tovább. Ez a történet nem is olyan egyszerű, hogy egy válasszal ezt az egész dolgot el lehetne intézni. Azért van egy nagyon-nagyon fontos eleme: Magyarországon a hiteleket vissza kell fizetni. Azért ez egy nagyon fontos alaptétel, és senki nem keltheti azt a látszatot, hogy fel lehet venni úgy hitelt, hogy egyébként azt nem kell visszafizetni, vagy a rossz hitelfelvétel következményei valamilyen csoda folytán, akár állami beavatkozás útján megúszhatók. Nem kelthetik ezt a látszatot, ez egy hamis látszat, és ha egyszer az állam megteszi azt, hogy egyébként nagy tételben elkezdi átvállalni a hitelesek felelősségkörét, akkor bedönti az egész hitelezést, bizonytalanná teszi az egész hitelpiacot, és miután ezt nyilvánvalóan az állampolgárok adójából teszi, érdemtelenül és méltánytalanul sújtja azokat, akik egyébként fizetik a hiteleiket, vagy éppen fel sem vettek hitelt. Tehát ez egy nagyon-nagyon veszélyes dolog.
Én sokszor látom, itt a kommunikációban politikus és nem politikus, civil és nem civil elköveti azt a hibát, egy picit úgy csinál, hogy kérem szépen, itt csak egyszerűen jószívűnek kellene lenni, és akkor ez a probléma megoldódna, de ez egy életveszélyes történet, miközben egyébként azt a banki hozzáállást, amelyik úgy gondolja, hogy ennek az egész történetnek, adott esetben mondjuk a válságnak a felelősségét kizárólag az ő pénzügyi termékét megvásárlónak kell viselnie, elutasítom. Egyébként a hitel ugyanolyan termék, mint bármi más, a bank elég sok energiát fordított arra, hogy azt a terméket például nekem értékesítse, és ha kialakul egy vis maior helyzet, nem lehet, hogy ezért a történetért egyedül csak én legyek felelős. Itt tehát egy ilyen volumen is van, és ezért örülök annak, hogy a banki etikai kódex által megjelent az erősebb önszabályozás ebben a történetben. Egyébként nem értek azokkal egyet, akik a banki etikai kódexet valamifajta jó szándékú hályogkovácsoló felhívásként próbálták bemutatni. Nem értek vele egyet, mert ha egyébként mondjuk törvényen alapuló módon 2 milliárdig lehet bírságot a megsértőre kiszabni, akkor az nem egy hályogkovácsoló felhívás.
Persze, jól látszik, hiszen itt van előttünk, más bizottságokban ma is tárgyalták, az államtitkár úr szépen bemutatta azokat a pénzügyi tárgyú törvényeket, amelyek megerősítik, körülveszik a kódex dolgát. Amikor áttekintjük ezt a területet, akkor valószínűleg nem helyes kiragadni belőle egy elemet, valamelyik törvénymódosításra azt mondani, hogy kevés, kiragadni a banki etikai kódexet, és azt mondani, hogy ez önmagában kevés, és még itt sorolhatnám, ezt az egész tételsort komplexen kell nézni.
Egyébként azt gondolom, hogy egy új világnak kell következnie, kijózanodik a fogyasztó, a pénzügyi terméket értékesítő és a politikus. Őszintén remélem, hogy lesz egy sokkal erősebb pénzügyi felügyelet, ha a parlamenti ütemet nézem, tulajdonképpen akkor hónapokon belül, valószínűleg lesz a megélt rossz tapasztalatok hatására is tudatosabb fogyasztó és egy óvatosabb pénzügyi világ, amelyik talán nagyobb beleérző képességgel bír a fogyasztói helyzetekbe az elkövetkező időben, mint amit akár az elmúlt húsz évben tapasztaltunk.
(Dr. Gógl Árpád jelzésére:) Képviselő úr, parancsoljon!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Bocsánat, hogy még egyszer szót kérek, de amit az elnök úr arra mondott, hogy kicsit ahhoz a helytállási kötelezettséghez és a speciális pénzügyi termékekhez csatlakozik, mert van egy olyan fogyasztói csoport, amelyre rákényszerítettünk egy pénzügyi terméket, ez a nyugdíjpénztárak kérdése, az önkéntes nyugdíjpénztáraké és a kötelező nyugdíjpénztáraké, ahová így vagy úgy meghatározott összegeket tettek be azok, akik számítottak majd a hozamokra, és igen jelentős tőkeveszteség érte őket.
Itt a helytállási kötelezettség az első kérdésem az államtitkár úrhoz: hogyan látja, mint a pénzügyekhez valóban értő, ezt átlátó szereplő, hogyan fog helyt állni az a hitelezés, mert ez végül is hitelezésként is felfogható, mert befizettek, átadtak pénzeszközöket? A szabályozási rendszerben ez hogyan küszöbölhető ki, hogy végül is egy nagyon nagy csoport ne kerüljön méltánytalan helyzetbe?
ELNÖK: Köszönöm. Azt gondolom, le is zárjuk a kérdések, hozzászólások körét, befejezésül megadom az államtitkár úrnak a szót.
Dr. Katona Tamás államtitkár (Pénzügyminisztérium) válaszadása
DR. KATONA TAMÁS államtitkár (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a vitában elhangzottakat. Úgy gondolom, ezek többsége konstruktív, és előrevisz bennünket.
Valóban egy ilyen helyzetben a szabályozás csak akkor tud előrelépni, ha ebben van egy közös akarat. Ezt azért hangsúlyozom mindjárt az elején, mert továbbra is úgy gondolom, hogy a banki magatartási kódexet nem lehet úgy kezelni, hogy vannak kötelező és vannak önkéntes dolgok, és ami önkéntes, az kevésbé hatékony. Igenis, továbbra is úgy gondolom, hogy a banki magatartási kódexnek fontos szerepe van a fogyasztóvédelemben. Nem lehet úgy minősíteni, hogy van a törvény, és akkor van még a magatartási kódex is, mert a magatartási kódex, azáltal, hogy egy bank aláírta, és megjelenik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a honlapján, hogy ezt a bank vállalta, az sok mindent vállal, amelyeket most nem akarok megismételni, illetlenség lenne itt most az önök idejével visszaélni, de ez olyan, hogy ettől kezdve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, mint állami hatóság, ezt számon kérheti. Ezek nagyon világos szabályok.
Az, ami itt elhangzott Földi úrtól, hogy a hatályba lépéssel van egy hónap csúszás, azt gondolom, áthidalható. Ez azt jelenti, hogy január 1-jétől vannak jogai a PSZÁF-nak, de ezek folyamatosan egyébként is bővülnek, láthatóan itt megvan az önkéntes magatartás a bankok részéről, de január 1-jétől ez automatikusan megadatik.
Itt még felmerült, hogy mennyire kapkodó ez a szabályozás, és az egyik oldalon miért nem tettünk még többet, még gyorsabban, a másik oldalon a Bankszövetség részéről felmerült, hogy túl gyorsak a változások, nehéz rájuk felkészülni. A kettő között kell megtalálnunk a megfelelő utat, mert valóban a bankok jellegzetessége, hogy bonyolult informatikai rendszereik vannak, ezt nem lehet egyik napról a másikra átállítani, ugyanakkor ez a banki ügyfelek igénye. Összességében persze azt is lehet mondani, hogy azért ez a pénzügyi válság sem tervezetten érkezett, ez az egész világot meglepte, és az egész fejlett világ küzd ezzel, hogyan lehet a pénzügyi szervezetek felügyeletét hatékonyabbá tenni, ez az Egyesült Államoktól Anglián keresztül az egész eurózónáig mindenhol érvényesül.
Egyben arra is szeretnék utalni, hogy úgy érzem, az a két évvel ezelőtti törvényjavaslat, amelyre a képviselő úr volt szíves hivatkozni, nem egy az egyben erre válaszol. Tehát az, hogy most hogyan történt ennek a parlamenti menete, elnézést kérek, nem tudom, ebben az időszakban más feladatot teljesítettem, de most elolvasva, az a szabályozástervezet nem erre válaszol.
Egyébként pedig az, hogy a Ptk. most készült el: a Ptk. tizenkét éve készül, 1997-ben döntött először a kormány arról, hogy új polgári törvénykönyvre van szükség, közben a kormányok jöttek, mentek, ahogyan ez szokott lenni, és természetesen most érett be ez a kódex, várhatóan hétfőn lesz a végszavazása, tehát ez is fontos elem. Én tehát úgy gondolom, a szabályozásban igenis előreléptünk, jelentősen előreléptünk, és ennek a hatása érvényesülni fog.
Itt van még néhány kérdés, amelyekre még ki kell térnem. Az egyik az, hogyha kvázi mindenki akarja, akkor miért nincs pozitív adóslista. A képviselő urak tudják, a jelenlévők is általában tudják, hogy vannak egyéb kritériumok: az adatvédelmi biztos mereven ellenáll, több ízben kemény álláspontot fogalmazott meg, az Alkotmánybíróság álláspontja is ezzel ellentétes hatást ér el, maga a köztársasági elnök úr, még alkotmánybírósági elnök korában és azóta is megfogalmazott mindenféle ilyen típusú aggályokat, habár itt zárójelben megjegyzem, én úgy érzékeltem, a köztársasági elnök úrnak a legutóbbi álláspontja gyökeres fordulatot jelent. Most a népszámlálási törvénnyel kapcsolatos álláspontjára gondolok, ahol egyenesen azt igényli, hogy egy érzékeny adatot, tehát az 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a szerinti érzékeny adatot kér számon, hogy miért nem írta elő az Országgyűlés. Úgy gondolom, tehát érdemes ezt mérlegelni. Én jelezni fogom egyébként ezt az igényt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezetésének, mert azért elsősorban e tekintetben ez a mértékadó. Szeretném elmondani, hogy mi, a pénzügyi tárca, a magunk részéről mindig is a pozitív adóslista mellett voltunk.
Végül itt még egy megjegyzést szeretnék tenni. E tekintetben azért az a banki magatartás bizonyos értelemben segítséget nyújthat, ha egy pénzintézet elsősorban a saját ügyfeleinek ad hitelt, illetve mindenki a saját bankjához fordul hitelért, a számlavezető bankhoz, ahol ismerik a hiteltörténetét, ez az amerikai rendszer lényege. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez kiválthatná a pozitív adóslistát, még egyszer mondom, mi a mellett vagyunk.
Itt felmerült még az a kérdés, hogy ki kell-e terjeszteni a fogyasztóvédelmet, illetve egyáltalán mi van - elég élesen fogalmazott Gógl képviselő úr - a magánnyugdíjpénztári szabályozással. Elöljáróban megjegyzem, hogy éppen most nyújtottunk be egy törvényjavaslatot, ami a magánnyugdíjpénztári szabályozás nagyon lényeges továbbfejlesztését illeti. Feltételezem, a képviselő úrnak még nem volt alkalma ezt áttanulmányozni, most nyújtottuk be, és azt hiszem, a bizottságban még az alkalmasságról sem volt szó, tehát ezt nem úgy gondoltam, hogy látni kellett volna, de reményeim szerint heteken belül a képviselő úr is meg fog győződni arról, hogy ezzel lényegesen előrébb vagyunk, itt a járadékszabályozásról van szó.
Azt is el szeretném mondani, hogy a pénztári tagok nem kerültek méltánytalan helyzetbe, a tőkevesztésről így nem lehet beszélni, mert a pénzintézeteknek, a pénztári szektornak van egy nem realizált veszteségük, de ez már most módosul, tehát nem lehet egy pillanatnyi időpontot nézni, mint ahogyan azt sem érdemes, hogy akkor nézzük, amikor a hozam éppen a maximumon van. Tehát szó nincs arról, hogy itt valami gyökeres változás állt volna be a korábbi szabályozásban meghatalmazottakhoz képest.
Remélem, hogy arra, amit egy ilyen időkorlát enged, reagáltam, ha véletlenül nem, akkor kérem az elnök urat, figyelmeztessen erre. Köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm az államtitkár úrnak, hogy személyesen eljött a bizottsági ülésünkre, megtisztelte a bizottság munkáját, és a meghívott vendégeinknek is köszönöm a részvételt.
Az Egyebek között nem hivatalosan jelzem, hogy várhatóan december 2-án tartjuk a következő, és ez évben biztosan az utolsó bizottsági ülésünket. A napirend még picit képlékeny.
Hajlok arra, hogy ebben az évben lezárjuk a bizottság munkáját, mert a jövő évben már nem kísérleteznénk bizottsági ülésekkel, lehet, hogy a választások által terhelt légkör nem használna annak a szakmai minőségnek, amit az elmúlt két évben szerintem azért sikerült megközelítenünk. Tehát várhatóan december 2-án lesz a következő ülés. Természetesen az érintetteket írásban fogjuk értesíteni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek és részt vettek a munkánkban.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 52 perc)
|
Molnár Béla a bizottság alelnöke |
Alexa György |
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi