FVEB-6/2009.
(FVEB-27/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi eseti bizottságának
2009. december 2-án, szerdán, 14 óra 4 perckor
a Parlament főemelet 37-38. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Tájékoztató az egészségügyi ellátás fogyasztóvédelemmel kapcsolatos tapasztalatairól *
Dr. Holchacker Péter tájékoztatója *
Dr. Holchacker Péter válaszai *
A Fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés (J/... szám) (Döntés bizottsági önálló indítvány benyújtásáról) *
Elnököl: Alexa György (MSZP), a bizottság elnöke
Koszorús László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Molnár Béla (KDNP), a bizottság alelnöke
Dér Zsuzsanna (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Török Zsolt (MSZP)
Bagi Béla (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Koszorús László (Fidesz) távolléte idejére dr. Gógl Árpádnak (Fidesz)
Borenszki Ervin (MSZP) Török Zsoltnak (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Holchacker Péter elnökhelyettes (Egészségbiztosítási Felügyelet)
Dr. Héjja Mária főosztályvezető (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Bártfayné dr. Felsővályi Kinga tiszti gyógyszerész (Országos Tisztifőorvosi Hivatal)
Dr. Simon Kis Gábor elnökségi tag (Magángyógyszerészek Országos Szövetsége)
Hankó Zoltán alelnök (Magyar Gyógyszerészi Kamara)
Hávelné dr. Szatmári Katalin elnök (Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége)
Zsakóné Gellért Ildikó szakértő (KDNP)
Dr. Kovácsi Sára vizsgáló (Gazdasági Versenyhivatal)
Furdy Mária főszerkesztő (Létkérdés)
Bányai P. Mihály programigazgató (panaszfal.hu)
Szabó Mária elnök (Érdekvédelmi Tanácsadók Országos Szövetsége)
Rácz Mónika (OGYH szakértő)
Géczi Márta (MR1)
Dr. Varga Judit (Egészségügyi Minisztérium)
Dr. Czár Anita jogi szakértő (Társadalmi Unió)
Dr. Kathi Attila főosztályvezető (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság)
Csákiné dr. Gyuris Krisztina főosztályvezető (Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság)
Dr. Eitmann Norbert jogi tanácsadó (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Dr. Müller Ágnes jogi tanácsadó (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Dr. Baranovszky György ügyvezető elnök (Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége)
Széchenyi László főtitkár (Társadalmi Unió)
Székely Krisztina (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület)
Dr. Elek Márton (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Deák Ferenc osztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 4 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
ALEXA GYÖRGY (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm önöket. Akikkel még nem találkoztam, Alexa György vagyok, a bizottság elnöke. Köszönöm meghívott vendégeinknek, hogy eljöttek segíteni munkánkat, és üdvözlöm a bizottság tagjait.
Mai ülésünk kivételes ülés, hiszen - legalábbis terveink szerint - ez cikluszáró bizottsági ülés, jövő évben már a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság nem tartana ülést. Ráadásul közeleg a karácsony is, ezért aztán kérem, hogy a hivatalos napirendi pontok után ne rohanjanak el, mert egy pici összejövetellel, egy pici kis karácsonyi megemlékezéssel készültünk, azért is, mert hogy közeleg a karácsony, és azért is, mert igen örvendetesen sok szakmai és civil szervezet, hatóság segítette a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság munkáját. Szeretnénk ezt valamilyen módon megköszönni.
A mai bizottsági ülésünk a jelenléti ív szerint határozatképes. A tervezett napirendünk: az egészségügyi ellátás fogyasztóvédelmi tapasztalatai, 2. napirendi pont, a bizottság parlament számára benyújtandó éves jelentése, és Egyebek. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a beterjesztett napirenddel egyetért. (Szavazás.) Köszönöm. Ellene? Tartózkodott? (Nincs jelzés.) Nem volt. Köszönöm szépen.
Tájékoztató az egészségügyi ellátás fogyasztóvédelemmel kapcsolatos tapasztalatairól
1. napirendi pontunk az egészségügyi ellátás fogyasztóvédelmi tapasztalatai. Körünkben van az Egészségbiztosítási Felügyelet elnökhelyettese. Jó napot kívánok! Kérem, az előterjesztő helyén foglaljon helyet. Üdvözlöm Holchacker urat.
Az éves napirendünknek megfelelően foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A feldolgozás módjára azt javaslom, hogy hallgassuk meg az Egészségbiztosítási Felügyelet vezetőjét, és nem tudom, hogy utána lesz-e még kormány részéről, kormányzati szerv részéről hozzászólás, ezután kerülne sor a vitára. Teljes természetességgel, ha esetleg a megjelent civil és szakmai szervezetek közül hozzá kíván valaki szólni, akkor kérem, hogy időben jelezze.
Parancsoljon!
Dr. Holchacker Péter tájékoztatója
DR. HOLCHACKER PÉTER (Egészségbiztosítási Felügyelet): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a meghívást és a felkérést, amellyel azzal fordultak hozzánk, hogy az egészségügyi ellátás, ellátórendszer fogyasztóvédelmi aspektusainak néhány kérdéséről elmondhassa a hatóság a véleményét és ezáltal tájékoztassa a bizottságot.
Nem először van már itt az Egészségbiztosítási Felügyelet a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság előtt, tehát nem először kerülnek kapcsolatba a hatóság tevékenységével. Éppen ezért a beszámoló mellé háttérül előkészített anyagban a szokásoktól eltérően nem pusztán az Egészségbiztosítási Felügyelet tevékenységével, illetve konkrétan a mi fogyasztóvédelmi aktivitásunkkal kapcsolatos adatokat foglaltuk össze, hanem az Egészségbiztosítási Felügyeletnél összegyűlő olyan jellegű, rendszerszintű elemzői információkból, adatokból, a később részletesen bemutatott indikátorrendszerből is kiválogattunk néhány olyan mutatót, amely alkalmas arra, hogy az egészségügyi ellátórendszert természetesen nem a maga teljességében, de bizonyos szempontból a fogyasztók, a biztosítottak oldaláról is megvizsgálja.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet immáron harmadik éve végzi a tevékenységét, és létrehozásában is nagy szerepet játszott az, hogy a fogyasztói tudatosság, a biztosítotti, a betegtudatosság fejlesztésén keresztül általában véve az egészségügyi ellátórendszer színvonalának fejlesztéséhez is hozzájáruljon. Ebbéli tevékenységét többféle eszközzel tudja elérni. Ezek némelyike közvetlenül, némelyike közvetett módon képes befolyásolni a betegek fogyasztói attitűdjét, közvetett vagy közvetlen módon tudja befolyásolni az ellátórendszer működését. Ezek közül néhányat szeretnék részletesebben is bemutatni önöknek.
A csoportosítás, ahogy én most erről beszélni szeretnék, gyakorlatilag két oldalról fogja meg ezt a kérdéskört. Az egyik azon eszközök csoportja, amikor a felügyelet nem hatóságként jár el és nem hatósági eszközökkel fejti ki ezt a bizonyos fogyasztóvédelmi szerepét, és utána röviden - mert talán ez az, amelyik ismertebb a tisztelt bizottság előtt is - beszélnék pár szót arról, hogy az elmúlt időszakban hogyan alakultak azok a tevékenységek, amikor a felügyelet hatóságként járt el, és komoly, szigorú hatósági eszközökkel tudott beavatkozni az ellátórendszer működésébe.
A nem hatósági eszközök közül, ahogy a felügyelet közvetlenül eléri a biztosítottakat, annak egy nagyon fontos szerepe az ügyfélszolgálati tevékenységünk. Az ügyfélszolgálatunkra az elmúlt időszakban igen jelentős számban fordultak betegek, és azt kell mondjam pozitív tapasztalatként, hogy nemcsak betegek, hanem az ellátók oldaláról is egyre többen fordulnak bizalommal a felügyelethez. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt időszakban most már több mint 15 ezer esetben keresték meg a felügyeletet valamilyen panasszal vagy tájékoztatáskéréssel. Nagyon jól mutatja ennek a hozzánk fordulásnak az arányában, hogy körülbelül a harmada az, amely konkrét panaszt fogalmaz meg az egészségügyi ellátással kapcsolatban.
Tehát úgy lehet talán legjobban vagy képletesen összefoglalni az ezzel kapcsolatos véleményünket, tapasztalatainkat, hogy az esetek harmada az, amikor konkrétan panaszkodásképpen jelenik meg a kérdés vagy felvetés a biztosítottak oldaláról, míg az esetek nagy számában gyakorlatilag a saját informáltságuk, tájékozódásuk, előzetes felkészülésük az, ami motiválja azt, hogy hozzánk fordulnak. Tehát azt lehet mondani, hogy bizonyos tekintetben egy jó indikátora lehet a felügyelet ügyfélszolgálata a hozzánk fordulás módja, a hozzánk vagy nekünk feltett kérdések minősége tekintetében az, hogy egyre többen választják azt, hogy úgy fordulnak az orvosukhoz, úgy mennek el az egészségügyi ellátást igénybe venni, hogy előzetesen tájékozódnak arról, hogy milyen lehetőségeik, milyen jogaik vannak. Azt lehet mondani, hogy itt az ügyfélszolgálati tevékenységünk során tehát nagyon sok információt tudunk begyűjteni a biztosítotti oldaltól. Gyakorlatilag nagy tömegében jelentkeznek azok a problémás területek, amelyek akár szabályozási, akár hozzáállásbeli változásokat igényelnek az ellátórendszer egészéből. Ha a tevékenységünk folyamán olyan jellegű problémákat tudunk detektálni, amelyek adott esetben szabályozási, jogalkotási kívánalmakat ébresztenek, akkor mi azt strukturáltan jelezzük a jogalkotó, jelen esetben az Egészségügyi Minisztérium irányába.
Nagyon fontos feladata a felügyeletnek, hogy nemcsak közvetlenül a hozzánk forduló esetekben tudjuk tájékoztatni a biztosítottakat, hanem dedikált feladatként, jogszabályi kötelezettségként egy úgynevezett indikátorrendszert is működtetünk. Ez az indikátorrendszer nem más, mint egy hatalmas adatbázis, amely teljes egészében nyilvánosan elérhető, és ilyen szempontból ennek a kifejlesztése és működtetése úttörő jellegű volt Magyarországon. Azt kell mondani, hogy idén második alkalommal sikerült összeállítanunk ezt a rendszert, és egyre nagyobb az ismertség, egyre nagyobb mértékben fordulnak közvetlen letöltésekkel az oldalunkhoz, ugyanis ez az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján megtalálható.
Azt kell tudni erről az adatbázisról, erről az indikátorrendszerről, hogy a hazai ellátórendszer, fekvőbeteg-, illetve járóbeteg-szakellátó rendszer igen jelentős részét lefedi, ha konkrét adatokat szeretnénk megmondani, akkor azt mondhatnánk, gyakorlatilag a kórházi kapacitások 85-86 százalékát lefedi, és ilyen szempontból egy igen jó, átfogó képet nyújt a hazai ellátórendszer helyzetéről. Itt a fekvőbeteg-intézmények tekintetében 485, míg a járóbeteg-szakellátó intézmények tekintetében 190 kérdés, mutató körül lehet információt gyűjteni a hazai ellátórendszer éppen aktuális állapotáról. Tehát úgy gondolom, hogy nagyon jelentős előrelépés az eddigiekhez képest. Azt lehet tudni vagy azt érdemes kiemelni ebből a nyilvánosan elérhető, mindenki számára hozzáférhető rendszerből, hogy úgy van, úgy érhető el most már több mint százezer adat, információ a hazai ellátórendszerről, a hazai intézményekről, hogy ezek különböző szempontok szerint mérlegelhetők, súlyozhatók, és ami nagy újítása ennek a megközelítésnek, hogy egymással összehasonlíthatóvá is válnak ezek az intézmények.
Úgy gondolom - és akkor itt talán megfogalmazhatok ennyi kritikát a rendszerünkkel szemben -, hogy az ebben rejlő potenciált, az ebben rejlő lehetőségeket jelen pillanatban a hazai ellátórendszer még nem tudja kiaknázni teljes mértékben, nem annyira, mint a kezdeti időszakban, de az ellátók oldaláról, a fenntartók oldaláról még mindig idegenkedve fogadják azt a lehetőséget, hogy egy-egy intézmény egy-egy meghatározott szolgáltatással, meghatározott szempontból összehasonlíthatóvá válik. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom ennek a jelentőségét a fogyasztói tudatosság, a betegtudatosság szempontjából, de úgy gondolom, hogy az ellátó intézmények, az egészségügyi szolgáltatók megközelítéséből még el kell telnie egy kis időnek, amíg ők is felismerik azt, hogy bár közvetlen hatása esetlegesen negatív számukra, hogy az eddig nem megfelelően vagy nem teljesen átlátható viszonyok hirtelen nyilvánosságra kerülnek, de az ebből leszűrhető tanulságokat saját belső fejlesztésük és általában véve - és ez a fő célunk - az egészségügyi ellátórendszer egészének fejlesztése érdekébe tudják állítani.
Nagyon fontos az indikátorrendszer, tehát a nyilvános adatbázis mellett szintén egy nyilvánosságra hozatali kötelezettségünkként megjelenő másik ilyen nagymértékű ügy, ha tetszik, ügyfél-tájékoztatás az Egészségbiztosítási Felügyelet oldalán, az pedig a várólista-vezetésre kötelezett országos intézmények várólistáinak, várakozásiidő-jelentéseinek az összesítése. Ez azt jelenti, hogy a felügyelet honlapján elérhető körülbelül olyan kéthónapos csúszással az éppen aktuális várakozási idő az ország gyakorlatilag összes ilyen jellegű várólista-vezetési kötelezettséget megfogalmazott intézménye tekintetében.
A nem hatósági eszközök alkalmazása mellett nagyon fontos szerepe van a felügyeletnek abban, hogy egyedüli szereplőként az egészségbiztosítási rendszer működésének ellenőrzésében résztvevő szervezetek közül olyan hatósági jellegű jogosítványokkal rendelkezik, amely gyakorlatilag többletlehetőséget biztosít a betegek védelme, a betegjogok védelme, a biztosítotti jogok érvényesítése tekintetében. Tehát ha azt mondjuk, hogy a biztosítottak, betegek érdekeit védő három nagy szervezet - Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, illetve az Egészségbiztosítási Felügyelet - tevékenységét összehasonlítjuk, akkor azt lehet mondani, hogy ebből a háromból gyakorlatilag a felügyelet az, amely a legerősebb eljárásjogi jogosítványokkal van felruházva a tekintetben, hogy ebben az erőtérben segíthesse a biztosítottak jogát. Itt most értelemszerűen azokról az egyéb hatóságokról, amelyek szintén segíteni tudják a betegeket, jelen pillanatban nem beszélnék.
A hatósági tevékenységünk értékelésekor, ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, azt lehet mondani, hogy mennyiségében jelentősen növekedett évről évre azon esetek száma, amikor a felügyelet közigazgatási hatósági eljárásban kényszerült a betegek érdekeit megvédeni. Mennyiségben, arányait tekintve azt lehet mondani, hogy az összes hozzánk forduló biztosított, beteg által megfogalmazott kérés, panasz, bármilyen jellegű hozzánk fordulás tekintetében körülbelül a harmada az, amikor hatósági eljárást kényszerülünk indítani, és ezeknek a hatósági eljárásoknak harmada az, amely marasztaló határozattal zárul le. Tehát gyakorlatilag ebben a mértékben, ebben az arányban állapítjuk meg, ha úgy tetszik, a biztosítottak igazát, és akkor tudjuk alátámasztani - nagyon szigorú eljárásjogi szempontokat is figyelembe véve - azt, hogy ott ténylegesen jogsértés valósult meg.
Emellett nemcsak akkor lép föl a felügyelet hatóságként, amikor ezeket a bizonyos közigazgatási hatósági eljárásokat indítja el konkrét betegpanaszra vagy hivatalból, hanem minden olyan esetben, amikor a felügyelet a saját éves ellenőrzési tervének megfelelően hatósági ellenőrzéseket végez bizonyos kiemelt témákban. Ezeknek a nyilvánosságra hozatalával is gyakorlatilag a biztosítottak mint fogyasztók tájékoztatását és általában véve a minőség fejlesztését kívánjuk szolgálni.
Ha azt kérdezik tőlem, ha megengedik és összefoglalhatom, hogy milyen jellegű hatása van ezeknek a közvetlen és közvetett eszközöknek, amelyek a felügyelet rendelkezésére állnak, akkor azt kell mondanom, hogy ha a szereplők oldaláról nézem, akkor az intézmények, az egészségügyi szolgáltatók egyre inkább figyelembe veszik, nemcsak azért, mert kötelező a hatósági határozatot figyelembe venni, az abban foglalt megfogalmazásokat, hanem szép számmal akadnak arra nézve példák, hogy az egyes intézmények, egészségügyi szolgáltatók tulajdonképpen önként jelzik a felügyelet számára, hogy a korábban megállapított problémákat milyen módon küszöbölték ki, mit tettek annak érdekében, hogy ilyen jellegű problémák még egyszer ne fordulhassanak elő. Tehát gyakorlatilag nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is érvényesül ilyen szempontból a jogalkalmazás fejlesztése, sőt, most már szép számmal van olyanra is példa, amikor nemcsak utólag, hanem előzetesen is megkérdezik a hatóságot a szolgáltatói oldalról, hogy egy-egy kitalált, újonnan felvetett, általuk betegközpontúnak gondolt változtatás esetében mit gondol a felügyelet, alkalmazható, alkalmas-e ez arra, hogy a betegek jogait érvényesítve tudja megváltoztatni a mindennapi gyakorlatot. Tehát úgy gondolom, egyre inkább kezd megfordulni az a tendencia, hogy utólagosan kell a felügyeletnek reagálnia a jogsértésekre. Nyilvánvalóan a hatósági természetéből adódóan sosem fog teljes egészében megelőző jellegű tevékenységet folytatni a felügyelet, de egyre inkább megmutatkozik az igény a szolgáltatói oldalról, és úgy gondolom, hogy ez mindenféleképpen egy hasznos lépés.
Ha a biztosítottak felől vizsgáljuk, akkor azt lehet mondani, hogy maga az, hogy a megkeresések száma jelentősen nő évről évre, egyrészt visszavezethető a felügyelet ismertségére. Másrészt ha megvizsgáljuk, hogy milyen jellegű kérdésekkel fordulnak hozzánk, akkor azt lehet mondani, hogy ha tetszik, a betegek, a biztosítottak megtanulták, hogy mire való a felügyelet, és nemcsak olyan jellegű kérdésekkel keresnek meg minket, amely nagyon egyszerű, inkább az ismerethiányból adódó, hanem komoly, minket is, a felügyelet szakembereit is komoly elgondolkodásra késztető problémákra világítanak rá. Pontosan ezeknek az összegyűjtéséből tudunk a jogalkotó felé is megfelelő javaslatokat tenni.
Összességében azzal, hogy a felügyelet ilyen hatósági tevékenységet végez és minden tekintetben a nyilvánosság pártján áll, úgy gondolom, hogy egy fontos gátat tört át az egészségügyi adatok, információk nyilvánossága tekintetében. Ha visszaemlékeznek, esetlegesen emlékeznek a tisztelt bizottsági tagok, két évvel ezelőtt, három évvel ezelőtt, amikor az indikátorrendszer nyilvánosságra hozatala volt a fő kérdés, akkor a kérdés a "legyenek-e nyilvánosak az adatok vagy ne legyenek nyilvánosak az adatok" mentén zajlott, hogy egyáltalán lehetséges-e ezeket az információkat a "megfelelő szakmai tudással nem rendelkező" betegek számára elérhetővé tenni. Ma már olyannyira megváltozott az ezzel kapcsolatos szakmai hozzáállás, hogy nem is kérdéses az, hanem a szakmai szervezetek jönnek hozzánk, hogy ha már ott van, akkor még ezt is rakjuk bele, még azt is kérdezzük meg, és még ilyen irányba fejlesszük. Én úgy gondolom, hogy ez egy hatalmas szemléletmódbeli váltás.
Mindezek mellett azt gondolom, hogy nagyon sokat kell még közösen tennünk annak érdekében, hogy az ebben rejlő lehetőségeket ténylegesen kihasználjuk, és egy általunk nagyító alá helyezett problémában ne a negatív kritikát vegye észre a szolgáltató vagy az, aki az ellátás szervezéséért felel, hanem azt a lehetőséget vegye észre, hogy végre valaki megmondja, hogy mik a pontos problémák, és annak mentén lehessen fejleszteni az ellátórendszert.
Ennyit szerettem volna általánosságban elmondani. Nagyon szívesen válaszolok a kérdésekre.
Annyit még kiegészítésképpen, hogy az elküldött anyagunk mellékleteként nagyon felületesen és inkább csak példálózó jelleggel válogattunk ki néhány olyan jellegű mutatót az elérhető százezer adatból, ami mutatja azt, hogy mi mindent lehet tudni az egészségügyi ellátórendszerről. A felügyelet magatartása ezzel kapcsolatban egyértelmű, nem kívánjuk kommentálni az ezzel kapcsolatos információkat. Nem az a feladatunk, hogy megmondjuk, hogy melyik a jó kórház, melyik a rossz kórház, nem az a feladatunk, hogy megmondjuk, hogy mely betegnek milyen szempontokat kell figyelembe venni, viszont mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy akár a biztosított oldaláról, akár a szolgáltató oldaláról, akár a fenntartó oldaláról, de ha úgy tetszik, akkor a jogalkotó, a szabályalkotó oldaláról is megfelelő mennyiségű és minőségű információ álljon rendelkezésre ahhoz, ha ebbe a rendszerbe belenyúlni kívánunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnökhelyettes úr. Örülök, hogy írásos anyagukra is fölhívta a figyelmet, mert én is akartam említeni, hogy igen jó írásos anyag támasztja alá a napirendi pontot.
Úgy tudom, hogy az Egészségügyi Minisztérium képviseletében körünkben van Héjja Mária főosztályvezető asszony. Feltételezem, hogy az adott napirendi pont kapcsán azért ő is hozzá kíván szólni. Jól gondolom, ugye?
DR. HÉJJA MÁRIA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mi a kistelepülések gyógyszerellátásával kapcsolatban...
ELNÖK: Akkor egyetlen egy pillanat. A meghívott vendégeinknek mondom, hogy képviselői kezdeményezésre ennek a napirendi pontnak egy ilyen alpontjaként a kistelepülések gyógyszerellátása hangsúlyosan szóba került, és az Egészségügyi Minisztérium is küldött ezzel kapcsolatban tájékoztatót. Érthető, hogy a főosztályvezető asszony erről kívánt szólni. Parancsoljon!
DR. HÉJJA MÁRIA (Egészségügyi Minisztérium): Én tulajdonképpen csak arra szeretnék utalni, hogy az írásos anyagban, amit előzetesen elküldtünk, gyakorlatilag vázoltuk azt a dinamikát, ami az Gyftv. 2006-os életbelépését követően a gyógyszertári fronton megindult, tehát számszerűen hogyan létesültek új gyógyszertárak, milyen összetételben, illetve azt, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak még a kistelepülések gyógyszerellátásának biztosítására, hiszen van egy megfelelő településméret, ami alatt a mostani költségszinteken nem lehet gazdaságosan gyógyszertárat működtetni.
Azt hiszem, hogy ha esetlegesen a tisztelt bizottságnak kérdése van, akkor az írásos anyaghoz kapcsolódóan állok rendelkezésükre; nem szeretném azt megismételni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy tudtam, szintén ehhez a napirendi pontunkhoz van vendégként Bártfayné dr. Felsővályi Kinga asszony, tiszti gyógyszerész. Tessék szíves valahol, ahol mikrofon van, helyet foglalni. Hogy már egy kicsit flottabb legyen, kérdezném, hogy a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége nevében Simon Kis Gábor kíván-e majd szólni. (Dr. Simon Kis Gábor jelzi hozzászólási szándékát.) Akkor szerintem nyugodtan üljön egy olyan székhez, ahol mikrofon van. Szintén kérdezem a Magyar Gyógyszerész Kamara képviseletét, akkor szintén tessék helyet foglalni. Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége? (Közbeszólás: Igen.) Szintén tessék parancsolni, akár ott a képviselő asszony mellett. Van-e valaki, akit nem olvastam, és egyébként ehhez a napirendi ponthoz határozottan szeretne hozzászólni. (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen.
Tiszti gyógyszerész asszony, parancsoljon!
DR. BÁRTFAYNÉ DR. FELSŐVÁLYI KINGA (Országis Tisztifőorvosi Hivatal): Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal gyógyszerészeti főosztályának képviseletében vagyok itt, pontosabban helyettesítem az országos tiszti főgyógyszerész asszonyt, dr. Bódis Lászlónét. A tiszti főgyógyszerész asszony szintén elküldött egy tájékoztató háttéranyagot, ahhoz szeretnék csatlakozni, de azt nem megismételni.
Alapjogforrásként két törvényt szeretnék kiemelni, az alkotmányunkat, amelynek a 70/D. §-a alapján a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg.
A másik alapjogforrás, amit szeretnék kiemelni, az egészségügyi törvényünk, az 1997. évi CLIV. törvény, amely a 7. § (1) bekezdése szerint azt mondja, hogy minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Az egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, ennek célja pedig biztosítani a gyógyító és megelőző tevékenységhez a gyógyszerek megfelelő minőségű, biztonságos, hatásos és költséghatékony ellátását.
A kistelepülések gyógyszerellátása, illetve gyógyszerhez jutási esélyegyenlősége tárgyában két jogszabályt kell megemlítenem, a 2006. évi XCVIII. törvényt és az ehhez kapcsolódó 134/1994-es kormányrendeletet. A törvényből szeretném kiemelni a gyógyszertárak típusait, azok létesítését, és ezzel kapcsolatban egy-két mondatban megemlíteni, hogy ezen típusú gyógyszertárakat a jelenlegi szabályozás alapján milyen költségvetési támogatásban részesíti az állam.
A törvény definiálja a gyógyszertárat, amely egészségügyi szolgáltató és kiskereskedelmi tevékenységet végző egészségügyi intézmény, és négy típusát nevesíti a gyógyszertáraknak. A jelenlegi tárgyunkat érinti ebből három gyógyszertár: a közforgalmú, a fiók- és a kézigyógyszertár.
A közforgalmú gyógyszertár a betegek, fogyasztók közvetlen gyógyszerellátását biztosítja. A közvetlen lakossági gyógyszerellátás a betegek és a fogyasztók részére biztosítja a gyógyszert.
A következő típusú gyógyszertár, amit a törvény nevesít, a fiókgyógyszertár, amely a közforgalmú gyógyszertár részeként működik, de nem azzal azonos telephelyen. A fiókgyógyszertár létesítésének alapfeltétele, hogy kizárólagosan olyan településen működhet, ahol közforgalmú gyógyszertár nem működik.
Végül a harmadik gyógyszertár, ami a tárgybani témánkhoz kapcsolódhat, a kézigyógyszertár. A kézigyógyszertárat háziorvos, illetve házi gyermekorvos működtetheti, és alapfeltétele, hogy kizárólag olyan településen, ahol közforgalmú vagy fiókgyógyszertár nem működik.
Ezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, illetve definiálni, mert a 134/1999-es kormányrendelet ehhez kapcsolódóan fogja meghatározni a jelenleg hatályos szabályozás értelmében, hogy milyen költségvetési támogatásban részesülnek a kistelepülések gyógyszertárai.
Ezek után néhány szó konkrétan erről a kormányrendeletről. Megelőzően még azt el kell mondanom, hogy a törvény 41. §-a rendelkezik arról, hogy milyen feltételekkel támogatja az állam ezeket a kistelepüléseken működő gyógyszertárakat, és a kormányrendelet pedig pontosan behatárolja a feltételeket. Ezek a feltételek a következők tehát.
A közforgalmú gyógyszertárat működtető vállalkozás: az OEP által meghatározott megelőző éves, féléves forgalma alapján a 12 millió forintot nem érheti el. A következő feltétel: a közforgalmú gyógyszertár kizárólagosan egy adott település gyógyszerellátását egyedül látja el. Következő feltétel: legalább heti 40 órában nyitva tart. Az ilyen feltételek teljesülése esetén a jogszabály 50 ezertől 150 ezer forintig támogathatja a közforgalmú gyógyszertárat.
A következő feltételrendszere a kormányrendeletnek úgy szól, hogy amennyiben a közforgalmú gyógyszertár fiókgyógyszertárral is rendelkezik, és árréstömege nem haladja meg a 25 millió forintot, havonta 20 ezer forint támogatásban részesülhet. Ez legfeljebb két fiókgyógyszertár esetében vehető igénybe.
A harmadik feltétel, amiről rendelkezik a kormányrendelet, az pedig azt definiálja, hogy a közforgalmú gyógyszertár kizárólagosan egyedül biztosítja egy bizonyos település gyógyszerellátását, és a gyógyszertárban csak egyetlen gyógyszerész dolgozik. Ez a jelenleg hatályos szabályozás alapján további 30 ezer forint támogatást jelent a közforgalmú gyógyszertárat működtető vállalkozásnak.
Mindezek alapján jelenleg 20 ezer és 220 ezer forint közötti működési célú támogatást lehet megállapítani egy-egy közforgalmú gyógyszertárat működtető vállalkozásnak.
Végül még azt szeretném megemlíteni, hogy ezek a havonta utalható működési célú támogatások úgy oszlanak meg, hogy az első feltételrendszerben, amit említettem, ahol tehát egyetlen település gyógyszerellátását egy közforgalmú gyógyszertár biztosítja, illetve legfeljebb heti 40 órában, satöbbi, ennek a támogatásnak a mértéke körülbelül 70 millió forintot tesz ki egy hónapban. A következő kategória, amely arra vonatkozik, hogy a közforgalmú gyógyszertár fiókgyógyszertárat is működtet, az árréstömege a 25 millió forintot nem haladja meg, erre vonatkozóan egy hónapban pedig durván 4 millió forint a működési célú támogatás.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Azt gondolom, hogy a meghívott szakmai szervezeteknek adnánk szót. Képviselők is szólhatnak. (Dr. Gógl Árpád jelentkezik.) Most azonnal, Árpi? Azért eddig a vendégekhez próbáltunk mindig egy kicsit toleránsak lenni. Én egy dolgot kérek: a fő témánkat ne torzítsuk. Ezt nyilvánvalóan nem lesz könnyű kibírni azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek kifejezetten az altéma miatt jelentek meg, és én ezt teljesen meg is értem, de arra azért mindenkinek fölhívnám a figyelmét, hogy a fő téma maga az egészségügy fogyasztóvédelmi kérdései. Ha megengedi Gógl képviselő úr, Simon úrnak adnék szót először.
DR. SIMON KIS GÁBOR (Magángyógyszerészek Országos Szövetsége): A jelenleg érvényes gyógyszer-gazdaságossági törvény egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Annak idején, amikor ezt a törvényt bevezették, akkor azt ígérték, hogy a hozzáférhetőség javul, a gyógyszerellátás biztonsága jobb lesz, és egyáltalán a gyógyszerellátás színvonala nő. Most van, ami bevált, van, ami nem. Első pillanatra azt tudjuk mondani, hogy 2000 patika helyett jelenleg 2500 patika van Magyarországon. Ez egy nagyon szép eredmény, és biztos, hogy hozzá lehet jutni a gyógyszerhez, természetesen minden megyei városban és a fővárosban, most már nem is kell átmenni az utca túlsó oldalára, itt is van egy patika. (Alexa György elhagyja az üléstermet. - Az ülés vezetését Koszorús László alelnök veszi át.) Ugyanakkor a kistelepülések gyógyszerellátása meg iszonyú mértékben megy tönkre, azon egyszerű oknál fogva, mert nem bírják fenntartani a gyógyszertáraikat a gyógyszerészek.
Gyakorlatilag a fiókgyógyszertár elv azért vált annak idején be, mert az eredeti törvény úgy szólt, hogy egy gyógyszerésznek egy gyógyszertára lehet. Hogy lehetett ebből egy gyógyszerésznek kitörni? Úgy, hogy nyitott egy vagy két fiókgyógyszertárat olyan kicsi településen, ahol egyébként nem éri meg, ma sem éri meg gyógyszertárat létesíteni. Ebben az esetben viszont vállalta a gyógyszerész azt, hogy ő fiókgyógyszertárként a saját patikája mellett ezt működteti. Egyértelműen a kistelepülések gyógyszerellátása javult. Jelenleg ott tartunk, hogy ezeket a fiókgyógyszertárakat sorra-rendre a gyógyszerészek kénytelen-kelletlen becsukják, sőt az egyéb kicsi településen lévő patikák is sorra-rendre zárnak be. Nem akarom önöket riasztani, de egyre több olyan hírt hallunk, hogy a gyógyszerészek öngyilkosok lesznek. Ez a helyzet sokáig nem tartható fenn. Tessék visszaállítani az eredeti szabályozást.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hankó Zoltán úr osztja meg velünk a gondolatait.
HANKÓ ZOLTÁN (Magyar Gyógyszerészi Kamara): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Bagi Béla képviselő úr segítségével egy kétoldalas, rövid összeállítást juttattunk el a bizottság tagjaihoz. Ehhez szeretnék néhány kiegészítő, illetve értelmező megjegyzést tenni.
Öt pontban foglaltuk össze a kistelepülések, illetve a vidéki gyógyszerellátás helyzetével kapcsolatos kérdéseket. Az 1. pontban a 2005-ös bázisévhez viszonyítva az egy gyógyszertárra jutó gyógyszertári árrés reálértékére szeretném fölhívni a figyelmet, ami 70-71 százalék közötti érték. A második táblázatból nemcsak az árrésszázaléknak a 2009-ben 13 százalékos voltát szeretném említeni, hanem a megjegyzésként írt két adatot is, miszerint a legfelső árréssávba a közfinanszírozott gyógyszereknél az összes forgalomnak több mint 40 százaléka tartozik (Alexa György visszatér az ülésterembe. - Az ülés vezetését Alexa György, a bizottság elnöke veszi át.), illetve az összes forgalomnak a több mint 12 százalékát 1, azaz egyszázalékos árrésszint alatti árréssel forgalmazzák a gyógyszertárak. Akkor, amikor a gyógyszerellátás színvonaláról, minőségéről beszélünk, azt gondolom, hogy az ehhez kapcsolódó készletezési problémákat a képviselő urak és hölgyek közvetlenül, illetve a választópolgárok tapasztalatain keresztül is tudják érzékelni.
A 4. pontban a gyógyszertárak gazdasági adataival kapcsolatos néhány alapvető számot közöltünk. Néhány nappal ezelőtt kaptuk meg a 2008-as adóbevallások alapján a KSH összeállítását, miszerint összesen 657 gyógyszertárat működtető gazdasági egységnek a 2008-as bevallása volt veszteséges. Most ezek között vannak nyilván kft.-k, egyéni vállalkozások és betéti társaságok. Tekintettel arra, hogy 2007 óta megnyílt a mindenfajta gazdasági társaságban való gyógyszertár-működtetésnek a lehetősége is, ezért az igazán mérvadó adat az, hogy a 337 betéti társaság garantáltan 2006 előtt már működött, tehát ezek nem olyan vállalkozások, amelyeknél az első év értelemszerűen a vállalkozás kezdetekor akár még veszteséges is lehet. Az ágazati veszteség értéke, még egyszer mondom, adóbevallások alapján több mint 6 milliárd forint volt.
A bérátlagértéknek, a 184 ezer forintnak a leírását az indokolta, hogy jelezzük, hogy a bérköltségek a nemzetgazdasági átlag alatt vannak, és a gyógyszertár-működtetés összes költségének 75-80 százalékát kiteszik.
A gazdasági adatoknál még a nagykereskedelmi eladósodásra szeretném fölhívni a figyelmet, ami nemcsak abból a szempontból problémás, hogy a patikák tönkremennek, hanem értelemszerűen a nagykereskedők működési lehetőségeit olymértékben befolyásolják, hogy a gyógyszertári ellátást jelentős mértékben rombolja.
Szeretném még itt fölhívni a figyelmet a fogyasztói hiányköltségek növekedésére, a rossz készletezési lehetőségek miatt. Olyan jelen pillanatban a generikus szabályozás, hogy amennyiben a gyógyszertár a jogszabályi előírásokat betartja, garantált anyagi veszteséget jelent a gyógyszertárnak.
A kis gyógyszertárak támogatásában, ami a minisztériumi beszámolóban is szóba került, folyamatos évről évre a csökkenés. A jövő évi költségvetésnek csak előzetes adatait ismertük. Azért hoztam ide ezeket a számokat, mert 2010-ben az általunk ismert költségvetési adatok szerint mind a kamatmentes támogatási előleg csökkenése, mind pedig a működési célú támogatásnak a további csökkenése várható.
A kiegészítő gyógyszer-forgalmazási lehetőségek is szóba kerültek. A gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás egyáltalán nem javította a vidéki gyógyszerellátást. Összesen 600 körüli helyen működik ilyen üzlet az országban, ezek döntően drogériák, benzinkutak, tehát nem a kistelepülések gyógyszerellátását javítják, és az a 400 gyógyszer, ami ezekben a boltokban forgalmazható, úgyszintén nem elégséges.
A gyógyszer-automatákkal kapcsolatban hónapok óta folyt és jelen pillanatban megszakadt az egyeztetés az Egészségügyi Minisztériummal. Mi Székely Tamás miniszter úrnak egy olyan ígéretét bírjuk, miszerint a szakmai szervezetek a gyógyszer-automatával nem értenek egyet, ő ezt a szabályozást nem tervezi, ezzel együtt úgy látom, hogy a bizottság részére készített beszámolóban ezzel ellentétes információk vannak. A szakma a gyógyszer-automatákat sok szempontból aggályosnak tartja, nemcsak alkotmányosan és a 14 év alattiaknak a gyógyszerhez jutási lehetősége miatt, itt szeretnék a cigarettaautomatákkal, illetve alkohol szabad vásárlásával kapcsolatos tiltásokra utalni, hanem a szakembernek a segítségét sem biztosítja egy automata. Körülbelül 50 gyógyszernek, maximum 100 gyógyszernek az automatából történő forgalmazását teszi lehetővé. Esélye nincs annak a lakosnak, aki egy ilyen kistelepülésen gyógyszer-automatából akarna gyógyszerhez hozzájutni, hogy rendes ellátása legyen, és a szakember segítségét sem biztosítja.
Összegezve azt tudjuk mondani, hogy a 2006 végi törvénykezés a vidéki gyógyszerellátást a meghirdetett célokkal ellentétben egyértelműen rontotta, mind a gyógyszerbiztonságot, mind az ellátásbiztonságot, a szolgáltatásminőséget, és a hozzáférést sem javította. Mindenképpen indokolt a beavatkozás, nemcsak a finanszírozás területén tartjuk indokoltnak, hanem alapvetően a fő szabályozási elvekhez is nagyon rövid időn belül hozzá kell nyúlni.
Köszönöm szépen a lehetőséget
ELNÖK: Én is köszönöm, alelnök úr. Következő hozzászólónk Hávelné Szatmári Katalin elnök asszony. Parancsoljon, elnök asszony!
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége): Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Nagyon röviden szeretnék hozzátenni néhány dolgot, az előttem szóló két kollégám hozzászólásával egyetértve. A Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége tulajdonképpen olyan szövetség, ami pont egy olyan típusú gyógyszertár-szerkezetet fog össze, amelyikről itt most szó van. A mi szervezetünk 100 tagja közül 70 ilyen kistelepülési gyógyszertár, és ezért lettem meghívva. Nagyon szépen köszönöm a meghívást.
Én nem a gyógyszertárak oldaláról szeretném ezt az egész kérdést megvilágítani, hanem a lakosság vagy a betegek oldaláról, hiszen egyértelmű az, hogy ez a kérdés nem gyógyszerészi érdekvédelmi kérdés, ami most itt napirendre került, hanem a kistelepülésen élő emberek gyógyszerhez való jutásának a problémája. Mi úgy gondoljuk és úgy látjuk, hogy ennek három nagyon lényeges pontja van, a hozzáférés biztosítása mindazon a helyen, ahol igény merül fel arra, hogy gyógyszert ki lehessen váltani, és azt gondoljuk, hogy ez gyakorlatilag a legkisebb településen is igényként merül fel. A második kérdés az, hogy ehhez milyen áron tud, milyen társadalombiztosítási szolgáltatásokkal együtt tud hozzájutni, és a harmadik kérdés, hogy milyen minőségben.
Az a véleményem, az az álláspontom, hogy az Európai Unióban teljesen egyértelmű, az Európai Unió előírja azt, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak minőségi szolgáltatásoknak kell lenni, és a fogyasztók - a betegek ebben az esetben, azért egy terhes asszonyt nem nevezünk betegnek, vagy egy kisgyermekét ápoló asszony egy popsikenőcsért nem akkor jön be, ha beteg a gyermek -, tehát a fogyasztók, betegek érdekében gyakorlatilag olyan különleges eljárásokat kell folytatni, amit jelen pillanatban is a fogyasztóvédelem területére tudunk tenni.
Azt gondolom, hogy az Európai Unió teljesen külön kezeli ezt a kérdést, hiszen az egészségügyben a fogyasztóvédelemnél nem egyszerűen arról van szó, hogy ha valakinek három számmal kisebb cipőt ad a cipész, akkor visszamegy, és vissza kell téríteni 72 órán belül a pénzt, hanem arról van szó, hogy itt olyan egészségügyi károsodások, akár visszafordíthatatlan dolgok történhetnek, amit nem tud senki aztán korrigálni. Tehát itt óriási felelőssége van részben a szakmai ellenőrzésnek, részben a fogyasztóvédelemnek.
Éppen ezért az Európai Bíróság is - az én véleményem szerint ezzel teljesen logikusan - azt mondta, hogy a szakemberek tudják a leginkább garantálni, hogy itt minőségi szolgáltatás legyen, és természetesen a hozzáférést és a méltányosságot meg az államnak kell biztosítani. Éppen ezért szoros összefüggés van, hogy milyen módon lehet gyógyszertárat létesíteni, milyen módon lehet gyógyszertárat működtetni, és milyen módon ellenőrzik ezeket a gyógyszertárakat azzal, hogy ott milyen minőségű munka folyik. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt a felelősséget a parlamentnek és a képviselőknek kell viselni, valamint annak az intézményrendszernek, amit erre találnak ki.
Az álláspontom szerint az ÁNTSZ interpretációjából az hiányzott csak, ami az ő feladata lenne, hogy azt mondja meg, hogy milyen szakmai színvonalon működnek ezek a kistelepülési gyógyszertárak. Tragikus a helyzetük, és nemcsak azért tragikus a helyzetük, mint egyébként minden kisvállalkozásnak Magyarországon, hiszen válság van, figyelembe kell venni nekünk is azokat a kül- és belgazdasági helyzetet, tehát nem arról szól a történet, hanem arról, hogy még annyit sem tudunk elérni, hogy azokat a finanszírozási kérdéseket oldjuk meg, amik eddig rendelkezésre álltak.
Felsorolta itt tiszti gyógyszerész asszony, hogy milyen összegeket kap egy gyógyszerész. Igen, csak ezeket január 1-jétől - azt hiszem, pont tegnap szavazták meg önök a költségvetést - elveszik ezektől a gyógyszertáraktól, 20 ezer forintokat, 30 ezer forintokat elvesznek ezektől a gyógyszertáraktól, lehetetlenné teszik a helyzetüket. Azok a számok, amiket itt a tiszti gyógyszerész asszony mondott, hogy ezek havi 4, dehogyis, ez éves szintén 350 millió forint volt, és ezt gyakorlatilag 600 darab feletti gyógyszertár kapta. Tehát azt gondolom, hogy van még mit ezen a területen, nemcsak mint gyógyszerészi érdekvédelmet, hanem a betegek vagy a kistelepüléseken élők érdekében megtenni, és ezért megköszönöm önöknek, hogy ezt meghallgatták, és volt türelmük minket, szervezetet is elhívni és meghallgatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, elnök asszony. (Jelentkezések.) Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy kitűztük ezt a témát, többször szorgalmaztuk, mert valahol talán a legnagyobb szolgáltatási rendszer az egészségügy szolgáltatása, és csaknem mindenki itt többé-kevésbé tudatos fogyasztó, és azt szeretnénk, hogy tudatos fogyasztóvá neveljük őket.
Magam kommentárt fűznék az elhangzottakhoz, és lenne néhány kérdésem. Először végigfutnék a kérdéseimen, mert akkor talán az eddig hozzászólók vagy referálók fel is tudnak készülni.
Azt hallottuk, hogy mintegy 15 ezer panaszosból 5000 volt az, aki tényleges panaszos. Szeretném megkérdezni, hogy van-e olyan elemzési lehetőség, amely csoportosítja ezt az 5000 panaszt, a panaszost is. Mennyi volt köztük a városi és mennyi a vidéki panaszos? Milyen mértékben panaszolták a tervezett ellátásokat, hiszen említette az előadó alelnök úr, hogy az utóbbi időben már előre kérdeztek a betegek. Mennyi volt az első ellátásra, a sürgősségi rendszerre való panasz?
Szeretném azt is megtudni, hogy van-e olyan adatsoruk vagy becslésük, hogy a gyógyszerek, gyógyászati segédeszköz körére mennyi panasz érkezett be. Azt is meg szeretném kérdezni, hogy a nem szigorúan medikális területről, hanem az úgynevezett paramedikális természetgyógyásztól induló, sarlatánig menő csoportra milyen panaszok futottak be önökhöz.
A másik, hogy az indikátorok alapján kezdeményeztek-e intézménynél és jogalkotónál változtatásokat. Mintegy 400 vagy több is mint 400 indikátorról van szó. Ha itt egy-egy konkrét példát kaphatnék, nagyon örülnék neki.
A másik. A várólistákkal való felmérés és panaszok alapján mennyire szervezési, mennyire személyi és tárgyi hiányosságok azok, amik vizsgálhatók vagy felderítettek, és milyen változtatásokat javasoltak?
A következő kérdésem az, hogy milyen arányú a betegek általi, illetve a saját kezdeményezésű intézkedéseknek a határozati aránya, mert említette, hogy saját hatáskörben is kezdeményeztek vizsgálatot és kezdeményeztek intézkedést hatósági határozattal.
Szeretném azt is megkérdezni, hogy van-e módjuk, hogy kezdeményezzék a törvényalkotónál, hogy végre az egészségtan bekerüljön az oktatási rendszerbe, mint egy olyan döntő elem, ami egészségtudatos fogyasztóvá teheti az állampolgárt.
Másik kérdésem az, hogy tervezik-e a vakcinaforgalmazási zavar vizsgálatát, mint egy most megjelenő, konkrét zavart, mert magyarázhatatlan, hogy a Készletgazdálkodási Intézet, amelynek az a feladata, hogy a kormányzati stratégiai eszközrendszert birtokolja, karbantartsa, megfelelő mennyiségben rendelkezésre bocsássa, s konkrétan járványügyi teendőknél pedig a tisztiorvosi szolgálat kötelezettsége a biztosítása a kötelező és a csaknem kötelező, nagyon ajánlott vakcina biztosítottsága. Érdemes lenne megnézni.
A másik nagy témánk, ami szóba került, az a gyógyszerforgalmazás kérdése, különös tekintettel a kistelepülésekre. Itt talán a kommentárommal kezdeném. Egyszerűen egy tévúton indult el valamikor 2000 után az egészségügy úgynevezett reformja, mert egy igényszükségletű - ami nyilván piaci típusú - rendszerfölépítésre gondoltak a szükséglet helyett. Ez aztán eljuttatott olyan zsákutcákig egy-egy rendszert, mint ahogy ez a gyógyszer-forgalmazási törvény megszületett, mert hogy a célját nem érte el, ezt csak azok mondják, akik az álcélt... Már a törvénykezés álcélt határozott meg, mert a valódi cél nem az volt, a valódi cél az volt, hogy piacivá tegyenek egy olyan rendszert, ami Európában legalábbis, de most már az Obama-program alapján lassan az Egyesült Államokban is egy államilag garantált, szükségletkielégítő rendszerré fog kialakulni.
Ebből adódott aztán az, hogy a több mint 3000 településünkből 1200 település biztosan első ellátás vonatkozásában nem lehet rentábilis. Tudomásul kell venni, hogy ott van az államnak, kormányzatnak szerepe, mert a közszolgáltatást és az első ellátást azon az 1200 településen is biztosítani kell. Hogy miért így alakult, és hogy mennyire az álcél volt a domináló, azt mutatja a minisztérium jelentése, amelynek ha a 3. oldalát megnézik, akkor kiderül, hogy 2007. január 1-je óta 457 közforgalmú gyógyszertár létesült, és ebből összesen 8, és abból a 8-ból is, azt hiszem, talán 6 az, ami fiókgyógyszertár. Tehát a 400 fölötti gyógyszertárból a tényleges célnak csak 8 felel meg, de ha a következő bekezdést is elolvassák, akkor kiderül, hogy ugyanennyi meg is szűnt. Tehát tulajdonképpen a szaldó nulla. Egyszerűen egy botrány. Ezek után nem tudom, hogy két bekezdéssel alább a minisztérium milyen módon tudja azt elmondani, hogy elmondható, hogy az új gyógyszertárak megjelenése minőséget meg nem tudom én, mit javítottak. Egy fenét javítottak, bocsánat, ilyen rossz helyzetben a gyógyszerellátás nem volt és a gyógyszerészek sem voltak.
Ciklus végén vagyunk, úgyhogy már nem mondom, hogy a bizottságunk kezdeményezze a mielőbbi újragondolást és az újraszabályozást, mert azt hiszem, hogy a következő periódusnak az egyik feladata lesz az, hogy az első ellátást és a szükséglet alapú első ellátást Magyarországon megszervezze, bocsánat, bajmegállapítás és kuráció szintjén egyaránt.
Én nagyon örülök, hogy ez kitűzésre került, és külön gratulálok az Egészségbiztosítási Felügyelet munkatársainak, mert amint lehetett, azt hiszem, hogy ezt nagyon jól elindították, nagyon jól építik föl, és ez lesz egy olyan terület, amely nagyon sokat fog tudni segíteni, hogy végre a betegek megkapjanak mindent, amit lehetséges, és a hibák mielőbb kiderüljenek és korrekcióra kerüljenek. Úgyhogy azt javaslom a jövőre vonatkozóan, hogy mint egy jó mosópor, ilyen proaktívak legyenek, tehát minél több probléma föltárása vagy egy-egy hiba föltárása után annak elemzésével javaslatot tegyenek a törvényhozónak is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Bagi képviselő úr a következő.
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Ez számomra egy nagyon fontos kérdés volt, nem kizárólag fogyasztóvédelmi okokból, bár elnök úr fölszólított bennünket, hogy próbáljunk meg keretek között maradni és a fogyasztóvédelmi aspektusokról beszélni. Vidékpolitikusként is alá tudom ezt támasztani, mert azt hiszem, ebben az országban konszenzus van arról, hogy fogyasztóvédelmi szempontból a legveszélyeztetettebb csoport a kistelepülésen élő, alacsony iskolázottságú és idős ember. Ha ebben egyetértettünk, akkor teljesen természetes számomra, hogy vidékpolitikai aspektusból is bőven bele tudok férni ebbe a definícióba, mert súlyos a helyzet.
Megpróbálok nem ismétlésekbe bocsátkozni, amiket itt hallottunk, és megpróbálom magamat kordában tartani, inkább Vojnik Mária levelén mennék végig, hátha valami sorvezetőt ad számunkra, hogy el ne kalandozzak.
Ezt ma már itt többen megállapították, hogy az államtitkár asszony véleményével ellentétben ez a törvény nem érte el az eredményét, ez kétségtelen. Ha pontosabb akarok lenni, ez egyenesen kudarc. Legföljebb két esetben beszélhetnénk sikerről: ha az volt a cél, hogy mindenáron jelentős mennyiségű pénzt vonjanak ki az egészségügyből, akkor igen. Ha az volt a cél, hogy lényegében a kontroll nélküli liberalizációval a hazai gyógyszerellátást profitorientált tőkés társaságok kezére játsszák, akkor szerencsére még csak félsikerről beszélhetünk. Az pedig, amire már mások is reagáltak, az 1 százalék alatti gyógyszertáron kívüli forgalmazás, ez a mondat önmagában is már kudarc, lényegében beismerése annak, hogy nincs igény arra, amit a társadalomra akartak erőszakolni.
Az új gyógyszertárak megjelenése, ami a nagyvárosokban következett be, rövid időn belül kíméletlen kenyérharcba torkollott a célkitűzéssel ellentétben. Ennek néhány következménye a patikákban a létszámleépítés. Államtitkár asszony minden oldalon legalább négyszer a minőség javulásáról beszél. Hogy lehetséges az, hogy létszámleépítés közben minőségjavulásról beszélünk, hiszen fogalmilag kizárt ez az egész dolog, és hogy ezzel javult az intézkedés hatására a népegészségügyi szerepe.
A készletcsökkentés, ami ennek a harcnak az eredménye volt. Egyre több az a gyógyszer, amiért a betegeknek vissza kell menniük a gyógyszertárba. Ez a kistelepülésen élőknek gyakran a szomszéd falut vagy a legközelebbi várost jelenti, hogy oda kell menni. Teszem hozzá, és a bevezetőben utaltam erre az időskorú lakosságra, föltéve, ha van mivel elmenni a szomszéd faluba, városba. Alapvető alkotmányos joga sérül annak a vidéki embernek, akinek nincs gépkocsija. Nem hiszem, hogy ezt az alkotmányból le lehetne vezetni. A nagyobb értékű gyógyszerek esetében pedig egészen egyszerűen kilátástalan egy vidéki embernek az élete, jobb, ha egyenesen a városba megy, de lehet, hogy majd oda is menni kell. A gyógyszertárak képtelenek finanszírozni ilyen forgóeszköz-ellátottság mellett nagy értékű gyógyszereket, arról nem is beszélve, hogy a nagykereskedések egyre szigorúbban fogják ezeket a csődközeli, feléjük eladósodó gyógyszertárakat, nem adják oda nekik vagy csak nagyon rövid fizetési határidőre, vagy feltételekkel.
Egy másik szembetűnő jelenség. Etikus gyógyszerészi magatartásról beszél államtitkár asszony, hogy ebbe az irányba haladunk. Nem megvádolva a gyógyszertár-tulajdonosokat vagy a gyógyszerészeket, a gyógyszertárak az eladás növelésében, azaz a gyógyszerfogyasztás növelésében érdekeltek. Élnek is a promóciós tevékenység szabályozatlansága nyújtotta lehetőséggel. Ha ez így marad, a versenyt az fogja nyerni, aki többet tud költeni a vevőcsábításra ajándékosztogatással. Megdöbbentő jelenségnek vagyunk tanúi egy-két gyógyszertárban, élen járnak ezen a területen a láncok és a multinacionális érdekeltségű gyógyszertárak. Képtelenség, amiket ott tapasztal az ember.
A magyarországi gyógyszertárak helyzete és kilátásai vészesen hasonlítanak a hazai élelmiszer- és más kiskereskedelemmel foglalkozókéra. Úgy tűnik, hogy a kormány ezen a nagyon rossz példán nem tanult semmit, pedig már szó esett arról, hogy ez nem ugyanolyan fogyasztási cikk vagy akár élelmiszer is, mert gyógyszerről és helyrehozhatatlan károkról beszélünk a hozzájutás elmaradása esetén is.
Államtitkár asszony megállapítja, hogy a kisforgalmú falusi patikáknak érdemi anyagi segítségre van szüksége, ezt kategorikusan leszögezi. Ugyanakkor ma is már hallottuk, hogy megszüntetik a támogatásukat, ami egyébként eddig sem volt elegendő.
Azt írja az államtitkár asszony, hogy a gyógyszerészet az elmúlt években intenzív megújulásnak, átalakulásnak indult, elkezdődött egy új gyógyszerészi szemlélet, melynek az egyik lényeges eleme, hogy a gyógyszerközpontú gyógyszerészet helyébe a betegközpontú gyógyszerészet lépett, vagyis a gyógyszerészi tevékenység a kereskedelmi jellegéből a szolgáltatás felé halad, ilyen szolgáltatás például a gyógyszerészi gondozás. Azt is kijelenti kategorikusan, hogy a gyógyszerészi gondozás kulcsembere a gyógyszerész. A szándék nagyon nemes, és ezzel egyet is értünk, de a törvény és az azt kísérő intézkedések pont az ellenkezőjét váltják ki. A patikák profithajhász, merkantil szelleműre kényszerülnek, mert különben tönkremennek.
A csőd szélén álló kistelepülési gyógyszertárak jövedelmezőségének javítására a gyógyszerészi gondozásban rejlő lehetőséget ajánlja az államtitkár asszony, ami nézetem szerint már-már cinizmus. Úgy tudom, hogy ez beruházásigényes és szakemberigényes. Nem ennek a küszöbén állnak a kistelepülési gyógyszertárak. Itt szeretném megjegyezni, hogy úgy informáltak, hogy egy gyógyszer-automatának, ami egyébként szintén gyógyszerészek, gyógyszertárak jövedelmezőségét lenne hivatott javítani, a bekerülési költsége 3 millió forint. Nem tudom, hogy egy kistelepülési gyógyszertár, amely a nagyker felé nem tud teljesíteni, honnan vesz 3 millió forintot, hogy erre beruházzon, aminek a megtérülése enyhén szólva kérdéses, mert ez az ország már egy automatával az egészségügyben csúnyán bebukott. Attól tartok, hogy ennek is az lenne a sorsa. Ennek a szakmai minősítését, hogy a szabadtérbe nyíló automatából gyógyszert venni enyhén szólva a laikusnak is kétséges.
Államtitkár asszony erre a háttéranyagra, amit elkészített nekünk, ezzel a gyógyszer-automatával teszi föl számomra a koronát, hogy ezt ajánlja a vidéknek, ezt ajánlja a vidéken élő idős, kiszolgáltatott, beteg emberek számára, hogy vegyenek gyógyszert automatából. Aztán később az anyag vége felé ezt az egész kérdéskört egy elegáns mozdulattal átnyomja az egyébként is kivéreztetett önkormányzatokra, a falugondnoki hálózatra, hogy falugondnok menjen oda az automatához, aztán ő nyomkodja.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Az embernek az a benyomása kell hogy kialakuljon, hogy a kormány nem tud vagy nem is akar foglalkozni a kistelepülésen élők gyógyszerhez jutási problémáival. Ez a törvény rontott a kistelepülésen élők gyógyszerhez jutási esélyegyenlőségén, ez nem vitás, fogyasztóvédelmi szempontból legveszélyeztetettebbek, a kistelepülésen élő időskorúak szenvednek jelentős joghátrányt.
A törvény a maga sajátos eszközeivel hozzájárul a vidék elnéptelenedéséhez, ezt ki merem jelenteni. A parlamentben konszenzus alakult ki abban, hogy meg kell akadályozni a vidék elnéptelenedését, fokozni kell a vidék népességeltartó képességét, ebben mindannyian egyetértünk. Kérdezem én önöket, hogy ki az a fiatal, aki még ott van, és esetleg azzal a gondolattal játszik, hogy ott fog családot alapítani, ki fog oda gyereket szülni, ahol nincs orvos és gyógyszertár. Arról nem is beszélve, hogy mi szeretnénk, ha oda visszamennének fiatalok, mert nagyon rossz a vidék korfája. Kitől várható ez el emberileg? Tanácsolnák-e önök a városban élő gyerekeiknek, hogy menjenek falura, és ott alapítsanak családot, ahol nincs orvos és gyógyszertár?
Azt hiszem, hogy a többit a többiek már elmondták. Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy vidékpolitikai szempontból egy rendkívül fontos kérdést tárgyalunk. Tanúi voltunk az elmúlt évben, években a kisiskolák megszűnése, támogatásmegvonása körül kialakult nagy vitának. Felfogásom szerint a vidék fönnmaradása szempontjából ez még fontosabb kérdés, mint az iskoláké, először a vidéken annak a gyereknek meg kellene születnie, akinek meg akarjuk tartani az iskolát meg a gyermekintézményeket, a postát és a többit.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Török képviselő úr jelentkezett, és utána Molnár képviselő úr.
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha itt előbb képviselőtársam vidékpolitikáról is beszélt, akkor egy másik hasonlattal hadd éljek. A gyógyszertárak forgalma kapcsán a kiegyenlítés kifejezést hadd használjam, bár vidékpolitikáról ez azért jutott eszembe, mert ha 3 hónapig nem esik az eső, majd 3 hónapig esik az eső egyfolytában, akkor átlagosan elég jó a csapadékos napok száma és a lehullott csapadék mennyisége, csak mondjuk éppen abból nem lesz egy gramm termés se, mert hogy az aszály és a belvíz elvisz mindent összességében. Én ugyanezt látom a gyógyszertárak esetében.
Laikusként én magam is inkább csak kérdeznék. Mondjuk teszem azt, hogyan lehet kiegyenlíteni a gyógyszertárak forgalmát, bevételét, hasznát, ha egyfajta közszolgáltatásként fogjuk fel, márpedig azt gondolom, hogy a XXI. század környékén visszatérünk oda, hogy a Kádár-rendszer-féle időkből elcsenünk bizonyos ügyeket, vagy a XX. század eleje, közepe felé történő eseményekből. Ha közszolgáltatás, akkor közalkalmazottakkal kellene valószínűleg dolgoznunk vagy legalábbis maximálni a béreket és a vagyonosodást is, és hatósági árakat kell akkor alkalmaznunk ebben az esetben. Ha jól tippelem, de vessenek meg, akkor a világon talán három olyan nagy iparág van, ami az emberek megnyomorításához jelentős mértékben hozzájárul és iszonyú profitra tud szert tenni: az egyik a fegyvergyártás, a másik a bankszektor, a harmadik a gyógyszeripar. Óriási profit van mind a háromban, és elég sok embernek a halálát okozza mind a három vagy életben maradását akadályozza meg, de a gyógyszerészek és a gyógyszertárak természetesen ebben a szolgáltatói szerepet látják, ők a kiszolgáltatottjai is ennek, és nem pedig a fő haszonélvezői, de mégis akkor valószínűleg valamit kell hogy tegyünk ebben az ügyben.
Hadd mondjak egy konkrét példát. (Alexa György elhagyja az üléstermet. - Az ülés vezetését Koszorús László, a bizottság alelnöke veszi át.) Az egyik ismerősöm, barátom háziorvosként kiszámolta, hogy a négy felnőttorvosi rendelő és két gyermekorvosi rendelő mellett helyet kapó gyógyszertárba ő hány receptet küld át, hányat váltanak ott be, és havi 1-2 millió forint hasznot termel annak a gyógyszertárnak. A többiek bizonyára nem annyit, mert ő kiváló orvos, az én ismerősöm, de egyébként ettől függetlenül, ha esetleg ilyen mértékű haszonra tesz szert egy gyógyszertár, miközben egy kistelepülési gyógyszertárnak meg nincs haszna vagy tönkremegy, akkor valahogy a piacgazdaság viszonyai itt tényleg nem működnek. Hogyan tudunk itt kiegyenlíteni? Mit tudunk itt tenni? Lehet-e állami beavatkozással a piacgazdasági folyamatokba beavatkozni, vagy pedig tényleg, amit Gógl képviselő úr mondott, a 2000-es évek legelején, 2000 környékén elindult egy ilyen piacosítási folyamat, ez az, ami rossz tendencia volt, és lehet, hogy egy más irányt kell szabni ennek az egésznek. Tényleg nem ennek a ciklusnak a dolga ez összességében, de csak hogy én mint laikus is tudjam, hogy merre érdemes menni, ha bárki erre a kérdésre, ami egy laikus ember kérdése, tud válaszolni, akkor megköszönöm, mert magam nem tudom eldönteni.
Köszönöm szépen. Én inkább csak ezt egy problémafelvetést látnám, hogy egyik helyen hatalmas profit, hatalmas nyereség egy-egy gyógyszertárnál, a másik helyen meg az éhenhalás küszöbén áll egyik-másik gyógyszerész, és hogyan lehet kiegyenlíteni, lehet-e közös kalapból, közös kasszából, állami rendszerben működtetni a gyógyszertárakat. Ha a gyógyszerészek azt mondják, hogy szeretnék, ha újból állami monopólium lenne a gyógyszerforgalmazás, és a gyógyszertárak közalkalmazotti viszonyban gyógyszerészeket alkalmaznának, akkor szerintem ez is egy jó megoldás; ha piacgazdaság, akkor annak meg van előnye meg hátránya, azt is nézzük meg. Tehát azért mondom, hogy laikusként nem tudok erre igazából választ találni magam, inkább csak hezitálok én is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Béla úré a szó.
MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nemcsak a gyógyszerforgalmazóknál van probléma, hiszen ez csak az egész egészségügyi problémának egy része. Ezért engedtessék meg nekem, hogy visszautaljak az Egészségbiztosítási Felügyelet anyagára, hiszen a probléma sokkal hamarább kezdődik, korábban kezdődik.
A magam részéről egy picit lightosnak érzem ezt az anyagot, egy kicsit a valódi problémák megkerülésének, de nem csoda, hiszen azért az Egészségbiztosítási Felügyelet egy bizonyos szituációban van, és onnan kell megnéznie az egész piacot, mert amikor azt olvassuk az anyagban, hogy a várakozási idő jelentős különbségek vannak, akkor arányokról beszélünk, de elviselhetőségről nem. Könnyű kimondani azt minisztériumi szinten, hogy fél év a várakozási idő bármely orvosi beavatkozásra, ha egyszer nem életmentő, vagy akár egy éven túli várakozási idő lehet, hogy a minisztérium számára elfogadható, de azt mondom, hogy itt és most fogyasztóvédelmi szempontból ki kell mondanunk, hogy elfogadhatatlan. Akármennyire is ezt mondja a minisztérium, számunkra elfogadhatatlan, a bizottság számára elfogadhatatlan és a beteg számára is teljes mértékben elfogadhatatlan. (Alexa György visszatér az ülésterembe. - Az ülés vezetését Alexa György, a bizottság elnöke veszi át.) Ha ilyen anomáliáikból indul ki az egészségügyünk, akkor bizony azt lehet mondani, hogy nemcsak jelentős különbségek vannak, hanem olyan szituáció, aminek a végén ugyan ott vannak a gyógyszertárak, de az elején elfogadhatatlan helyzetek vannak.
A szolgáltató-összehasonlítás is valóban nagyon jó dolog, és ezt minden bizonnyal nagy körültekintéssel teszik meg. De félek, hogy ebből az anyagból, a munkájukból nem jön ki az, hogy mi van e mögött. E mögött az van, hogy éppen a múlt héten egy kórházi klinikai szakorvosnak számoltuk össze a gyógyítási pontjait, hogy az mibe kerül, hány forintot adnak, és kérem tisztelettel, kijött, hogy óránként nettó 800 forintért dolgozik a szakorvos és a mellette dolgozó nővér. Ha azt megosztják, akkor az óránként 400 forint egy szakorvosnak három szakdiplomával, nyugdíj előtt - mit tudom én - két évvel. Erre a 400 forintra csak annyit tudok mondani, hogy ha bárki egy erdélyi feketemunkás mellé segédet keres, az óránként 1000 forint alatt nem fog odaállni maltert keverni, és azért a kettőnek a minősége között... Nem folytatom. Ez a helyzet elfogadhatatlan és tarthatatlan. És lehet szolgáltató közötti összehasonlításról beszélni, de az ok itt van, amikor a szakorvos 400 forintért kell hogy óránként dolgozzon. Meddig tudja és hogyan tudja ezt tenni?
Ugyanakkor mérik-e önök azt, hogy az adminisztráció és a gyógyítás időaránya mennyi? Azt hiszem, hogy hihetetlen mértékben nő az adminisztráció súlya a valódi gyógyításhoz való súllyal szemben. Egyszerűen döbbenetes, hogy szeptemberben a minisztérium - hurrá optimista nyilatkozatokat tud tenni a miniszter úr is a parlamentben - olyat hozott ki, hogy a cukorbetegek cukorszintjének méréséhez szükséges lapkát eddig a szakorvos írta föl, most a szakorvos nem írhatja föl, a háziorvos sem írhatja föl, de a szakorvos kell hogy adjon egy papírt, azzal a beteg visszamegy a háziorvoshoz, az írhatja föl. Ez az adminisztrációs csűrcsavar számomra teljes mértékben érthetetlen és elfogadhatatlan.
Tisztelt Minisztérium! Azt tudom mondani, hogy nincs mentség arra a helyzetre, ami pillanatnyilag az egészségügyben van, nincs elfogadható magyarázat ezekre a szituációkra, és ebből következően nyilvánvaló, hogy a gyógyszerellátás és a gyógyszergyárak szituációja miért lenne más, mint az egész egészségügynek a szituációja. Tehát itt fogyasztóvédelmi szempontból egyet lehet mondani, hogy az egyes szintet a minisztérium nem tudta hozni az elmúlt sokéves működése során, mert olyan helyzet van az egészségügyben, ami teljes mértékben elfogadhatatlan, megmagyarázhatatlan, és ez kihat a gyógyszerforgalmazásra, a kis gyógyszertárak és akár még a nagyobb gyógyszertárak helyzetére is. Nem csoda, ha itt is csak kritikát hallunk a tisztelt képviselőktől kimondva vagy kevésbé kimondva, tisztelt minisztérium, ez a helyzet elfogadhatatlan, és ha eddig mindig a Fogyasztóvédelmi bizottságban voltak is pozitív nyilatkozatok, én itt és most azt mondom, hogy legalábbis ellenzéki részről nem tudjuk elfogadni a jelenlegi helyzetet sem az egészségügy, sem a gyógyszerellátás ügyében.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Még az elnök asszony szeretett volna szólni.
HÁVELNÉ SZATMÁRI KATALIN (Magyar Gyógyszertár-tulajdonos Gyógyszerészek Szövetsége): Csak szeretnék reagálni Török képviselő úrnak a nyitott kérdésre. Köszönöm szépen. Azt szerettük volna az elmúlt négy évben is, ha mondjuk a döntések előtt föltennének ilyen kérdéseket, mert elég konkrét és nagyon jó, Európai Unióban szokásos válaszokat lehet adni. Hozzáteszem, hogy nincs állami gyógyszerellátás az Európai Unió egyetlen országában se, de egy-két kivétellel mindenhol gyógyszerészi többségi tulajdonú vagy akár 100 százalékos gyógyszerészi tulajdonú kisvállalkozások, nem kft., hanem betéti társaság vagy közkereseti társaság vagy akár az orvosi praxisokhoz hasonló van. Ezekről mind beszéltünk.
Tehát nem kell ahhoz állami rendszerben dolgozni, hogy működjenek ezek a mechanizmusok, de ettől függetlenül azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy működött egy úgynevezett szolidaritási alapú közös kassza, egészen most január 1-jéig fog működni, ez az úgynevezett szolidaritási díj, amikor a nagyobb árrésű vagy nagyobb profitú patikák bizonyos sáv alapján befizetnek pénzt és azt átadják a kis gyógyszertáraknak. Ezzel egészítették ki az állami támogatást. Szeretném mondani, képviselő úr, hogy ezt most úgy változtatta meg a kormányzat, ezek szerint önöket se nagyon kérdezték meg meg minket sem... (Török Zsolt közbeszólására:) Nem erről van szó, most a szolidaritási díjról. Nem tudom, mi az az 5400. Ezt úgy változtatja meg, hogy pont a legprofitábilisebb, úgynevezett láncba tömörült patikáknak sokkal kevesebb lesz ez a díja. Tehát magyarul, azt tudom mondani, hogy pont ellenkező folyamatot indított el a kormányzat azzal, amit önök elé terjesztett. Örülnék neki, hogy mielőtt ez szavazásra kerül, ezt esetleg önök megnéznék, hogy ez így korrekt-e, és mi ehhez nagyon szívesen adunk szakmai - hogy mondjam -, nem mondanám, hogy tanácsot önöknek, nem kell tanácsot adni, hanem esetleg néhány olyan évrendszert. Jó, képviselő úr?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, elnök asszony. (Jelentkezésre:) Gógl képviselő úr!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak azért szólok, mert amit Török képviselő úr elmondott, az engem egy picit azért riasztott meg, mert Török képviselő úr ennek a parlamentnek volt tagja, és végig észlelhette azt, hogy hogyan zilálódik szét az optimális közszolgáltatású egészségügy, mert az a közszolgáltatási egészségügy, amiben egyetértünk, ott van egy kormányzati felelősség, és ez a kormányzati felelősség a parlamenten keresztül garanciát ad a biztosított első ellátására és annak finanszírozására. Ez az alap, ebből indulunk ki. Ezt a parlament törvényekkel, törvényhozással biztosítja, és a végrehajtást biztosító fedezetet is a parlament és a kormány előterjesztése adja. A további rendszer úgy áll föl, hogy van egy egészségügyi kormányzat és van egy ÁNTSZ, ami az általános felügyeletet is adja és a szakmai, jogi keretek kontrollját is elvégzi. Itt utalok az ÁNTSZ átszervezésére, ami nem ezt a célt szolgálta, mert nem afelé mozdította, hogy most olyanokat mondjak, hogy mi minden feladatot vont el például az élelmiszer-egészségügyi kontroll, csak hogy valamire utaljak.
A másik, hogy a szolgáltatásvásárlás és a pénzügyi ellátási szervezés ellenőrzése az OEP feladata. Képviselő úr végig követhette a beavatkozást az OEP rendszerébe ellátásszervezés ürügyén. Ez egy másik, a szubszidiaritás elve és a XXI. század elve.
A végső pont a szakmai etikai kontroll és a szakmai önszerveződés, ez a köztestületi kamarák kérdése. Két ciklus kellett ennek a kurzusnak, az egyik, hogy létrehozzon, optimalizálja a köztestületi kamarákat a megelőző ciklusban, létrehozva a szakdolgozói kamarát is, tehát az egészségügyi kamarai rendszer struktúráját optimalizálta, majd egy merész döntéssel a hosszú úton előkészített és befogadott kamara egyszerűen megsemmisítette a köztestületiségét. Úgyhogy én nem csodálkoznék azon, hogy ez történt, ez lett a vége annak, mert a kiindulópont, az első kamara a gyógyszerészkamara volt, és ha végigköveti valaki a gyógyszerészkamarai törvényt és a törvény tartalmát, optimális piachoz is egy kicsit igazodó rendszerben működött. Ha végiggondolja, hogy elindult egyszer az alapellátásban a szolgáltatásvásárlás privatizációs lehetősége is, az is megrekedt az alapellátásnál. Tehát szó nincs róla, itt van szolgáltatásvásárlási szabadság és van egy piaci eleme is ennek, csak valahol rendezettebben kellett volna gondolkodni az egészségügyről mint közszolgáltatásról.
ELNÖK: Köszönöm. (Jelentkezésre:) Bagi képviselő úr!
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen. Most így, ciklus vége felé jóformán ilyen utóirat gyanánt szeretném megjegyezni, hogy a brüsszeli pénzekből lett volna lehetőség finanszírozni ilyen típusú szolgáltatásokat: a kisiskolákat, a postákat, és én idesorolom a magam részéről a kistelepülési gyógyszertárat is, az egészségügyi szolgáltatások fönntartását is. Ezt Brüsszel 80 százalékban támogatja, támogatta volna, ha a magyar kormány ezt a fejezetet megnyitotta volna. Tehát most már utána vagyunk lényegében mindennek, de a teljességhez ez is hozzátartozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha megengedik... (Jelentkezésre:) Török képviselő úr még szólna? Örülök, hogy fegyelmezett.
Csak azért, hogy ne legyen annyira komor a kép, azt szeretném mondani, hogy erre a napirendi pontra nem készítettem elő tájékoztatót, magyarul, nem kell szavazással lezárnunk. Nyilvánvalóan azért tettem, mert azt gondoltam, hogy lesznek ennek a napirendi pontnak olyan elemei, amiben mi nem fogunk tudni egyetérteni.
Meghívott vendégeinknek jelezném, hogy nemsokára szót adok nekik, hogy reagáljanak a felvetésekre, hogy teljes természetességgel kizárólag csak az őket érintő szakmai típusú felvetésekre ajánlanám, hogy reagáljanak, a kormányzat elmúlt években gyakorolt egészségpolitikáját nem nekik kell megvédeni, nem önöknek.
Ugyanakkor az elhangzottak alapján, ha megengedik, én is szeretnék mondani egy-két mondatot. Van egy-két tanulsága számomra, és nagyon remélem, hogy mások számára is az elmúlt éveknek és az elmúlt évek egészségüggyel kapcsolatos történéseinek. Jól látszik, hogy ez az a terület, ahol meg kellett volna maradni szigorúan a politikusoknak is a szakmai szempontoknál. Tehát az a reformkísérlet, amellyel az elmúlt években a kormányzat - egyébként a kormánypárti frakciók és akár a jómagam támogatásával is - próbálkozott, sokkal inkább ki tudott volna bontakozni, sokkal inkább formálható lett volna, ha közös társadalmi igényként értékelte volna mindenki. Egyébként a közös társadalmi igény megvan.
Ebben a vitában néha annyira földszintesre mentek a politikai álláspontok, hogy én hallgattam olyan érveléseket, amelyek nagyjából annyit jelentettek, hogy minden jól van a magyar egészségügyben, ahogy van, nem kell abba belepiszkálni. Egyébként az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozását sem övezte egyértelmű tapsvihar, ha jól emlékszem, eleve annak a szemléletnek a megjelenését, hogy az egészségügyben a beteg az egészségügy szolgáltatásait igénybevevő fogyasztó, annak a szemléletnek az érvényesülésében is voltak viták, legalábbis nekem úgy rémlik. Elismerem, az ellenzéki álláspontokban is voltak cizellált és nem is annyira cizellált véleménykülönbségek, ott is voltak szélsőségesebb és szakmaibb megnyilvánulások. A szakmai érdekvédelmi szervezetek viselkedése is érdekes volt egyébként számomra. Egyébként úgy tűnt, hogy eléggé változtatásellenesen működtek, holott egyébként a változtatások szükségszerűségét mindannyian tudjuk.
Lehet, hogy ez az egészségügyi reform nem találta el minden esetben, hogy merre kell változtatni, de itt az eddigi hozzászólásokból is kiderült, hogy úgy látszik például az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozásával, ennek a fogyasztói szemléletnek az erősebb megjelenítésével az egészségügyben talán eltalálta, meglehet, a gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel minden ízében nem.
Bár az persze egy nagyon komoly elvi vita, hogy az össz befizetett adójából az állampolgároknak milyen szintig kell bizonyos helyeken gazdaságtalanul szolgáltatásokat biztosítani, ez egy nagyon-nagyon fontos elvi vita. Egy mindenkori kormánynak valószínűleg az ország teljesítőképességéből kell kiindulnia, amikor az ehhez való hozzáállását megfogalmazza, a kormányzati felelősség diktál ugyanis néhány szükségszerűséget. Azt gondolom, hogy ha másokat ér majd ez a kormányzati felelősség, akkor valószínűleg ugyanúgy megjelennek olyan szempontok, amelyek egyébként a kormányzati felelősség hiányában talán nem annyira fontosak.
A másik tanulsága a számomra ennek a folyamatnak és a mai vitának is, hogy egy haszna talán lehet ennek az elképesztő iszapbirkózásnak, amit sikerült legyártanunk az elmúlt években, hogy néhány dolog evidenciává válik a résztvevők számára - bizonyos dolgok, bizonyos állapotok tarthatatlanok -, tehát ez a bizonyos változtatási szükség. Kérem szépen, a betegek nem érzik jól magukat, még mindig nem érzik, hogy igazán fogyasztók az egészségügyben. Azt gondolom, hogy ez a fő szempont, ennek kell alárendelni igazából mindent.
Rendkívül fontos egyébként, hogy preferált egészségügyi területen elinduló speciális vállalkozások életképesek tudjanak maradni, de én őszintén szólva - lehet, hogy fájdalmas, kimondom - attól se félek, ha ott azért bizonyos mértékig mégiscsak működnek a piac törvényei. Engem alapvetően azért az érdekel, hogy a beteg érezze magát elégedettnek és ő kapjon meg bizonyos dolgokat a legelérhetőbb áron, és lehet, hogy ez a gyógyszer-automata egyébként nekem is egy kicsit nem Istentől való gondolatnak tűnik, bár én nem tartom magam egészségügyi szakembernek, de alelnök úr mindjárt mondott egy jó érvet, hogy a cigarettaautomatákkal mit csináltunk. Kidobtuk őket. Tehát nyilvánvalóan azért ez a gyógyszer-automaták felhasználási lehetőségeit is korlátozza, de azt gondolom, hogy új megoldásoktól - akár mozgó gyógyszertáraktól kezdve orvosi rendelőben való hozzáférésig, akár a falugondnok ilyen típusú tevékenysége - én nem félek. Tehát ettől még nem dől össze a világ. Lehet, hogy néhány embernek új vállalkozást kell indítani, ami fájdalmas és nehéz, és persze én könnyen beszélek innen Budapestről, ebből a szép házból, de fellép az, amit az elején mondtam, hogy mi az a határ, amíg a mindnyájunk befizetett adójából közszolgáltatásokat finanszírozunk, hol az az ésszerű és szükségszerű határ. Nem könnyű ezt eltalálni, elismerem, a fennálló kormány se biztos, hogy minden esetben eltalálta. Ez már bizony a kormányoknak szokása.
Abban bízom, és ezzel be is fejezem, hogy akár ez a mai vita, akár az elmúlt évek helyenként egészen szakmaiatlan borzasztó iszapbirkózása, amit sikerült a politikának legyártania, azért mégis segíti, hogy az elkövetkező években egy fokozatosan megújuló egészségügy legyen az eredmény a társadalom számára. Tehát talán nem volt meddő ez a sok jó szándékkal vagy kevésbé jó szándékkal kimondott szó, az a borzasztó gerjesztett mennyiségű indulat. Emlékszünk egyébként akár mondjuk a "hol lehet forgalmazni a gyógyszert" kérdésre. Most nincs itt a kereskedelmi szövetség képviselője, de méltán fájhattak neki azok a szórólapok, amelyek ilyen gyanús faji hovatartozású zugárusként próbálták bemutatni azokat, akik egyébként jó szándékkal akartak ebben a dologban szerepet vállalni. Tehát voltak itt a politikán kívül is olyan megoldások, amikre nem nagyon lehetnek büszkék azok, akik egyébként ezeket a megoldásokat akkor kitalálták és alkalmazták; nemcsak nekünk kell szégyenkeznünk. Sovány vigasz.
Tehát azt gondolom, hogy talán ennyi haszna lesz ebből az egészből, nem megelőlegezve elnökhelyettes úr mondanivalóját, de én az egyik legkomolyabb vívmánynak egyébként éppen a felügyelet létrehozását látom ebben a folyamatban, ami segíti azt a helyzetet, hogy egy olyan területen, ahol aki nem ért hozzá és nem értünk hozzá, amikor meg betegek vagyunk, akkor pláne kiszolgáltatottak vagyunk, akkor még plusz védelmet kaphassunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Elnökhelyettes úrnak vagy tiszti gyógyszerész asszonynak adom meg a szót. Melyikük lenne, aki előbb szólna? Talán inkább a gyógyszerész asszony és aztán utána elnökhelyettes úr. (Jelzésre:) Mint Egészségügyi Minisztérium. Borzasztó boldog vagyok ettől, már féltem, hogy ez nem fog előfordulni, de akkor haladjunk egy picit úgy fölfelé. Jó, szerintem mégis kezdjük gyógyszerész asszonnyal, aztán a minisztériummal és az Egészségbiztosítási Felügyelettel. Jó ez a sorrend így? Köszönöm szépen.
DR. BÁRTFAYNÉ DR. FELSŐVÁLYI KINGA (Országos Tisztiorvosi Hivatal): Én valójában nem szándékoztam egyebeket hozzáfűzni a mondanivalómhoz, és konkrétan nem is éreztem, hogy igazából engem bárki megszólított volna kérdéssel.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni, minisztérium!
DR. HÉJJA MÁRIA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak néhány tényt szeretnék kiegészítésképpen. 2002-ben a gyógyszer-árréstömeg 48 milliárd forint volt, 2008-ban pedig 69,5 milliárd forint. Szóba került, hogy a szakorvosi javaslat bizonyos gyógyszereknél esetlegesen nehézségeket okoz. Ez a módosítás tulajdonképpen a háziorvosi kompetenciáknak a kiszélesítését célozza. Valóban vannak területek, azért is mertük meglépni, hiszen bizonyos krónikus betegségek kezelése is ma már a szakma szabályai szerint arról szól, hogy rendszeresen kell menniük és találkozniuk a szakorvossal, a legmodernebb gyógyszereket többek között, amik illeszthetők az ő aktuális állapotukhoz, ilyen formában tudják megkapni. De épp most van folyamatban ennek a rendeletnek a korrekciója abba az irányba, hogy a betegek számára minél kevesebb plusz utat, illetve kellemetlenséget okozzunk.
A patikán kívüli forgalmazás mérete 1 százalék körüli volt értékben, amiből valóban azt lehet levonni a mi olvasatunkban, hogy az emberek nyilván ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyógyszerésztől kapják meg a gyógyszereket, és ez nagyon erősen él a köztudatban, illetve elképzelhető, hogy az a gyógyszerkör, ami ilyetén formán hozzáférhető, nem annyira vonzó vagy nincs annyira nagy szükség rá.
Ehhez kapcsolódna az automata kérdése, ami a tudomány és technika mai állása szerint elvileg egy lehetőséget kínál arra, hogy a gyógyszerhez ilyen formában is hozzájussanak. Szeretném leszögezni, hogy csak azok a gyógyszerek kerülhetnének automatába, amik most jelenleg patikán kívül forgalmazhatók. A minisztérium álláspontja az, amennyiben ez megvalósulna, hogy mindenképpen, csakis és kizárólag gyógyszerész felügyelete alatt működhetnének a gyógyszer-automaták. Többek között ez az egyik formája lenne annak a dolognak, hogy bizonyos közgazdasági korlátai vannak annak, hogy milyen szint, lakosságszám mellett érdemes egyáltalán vagy lehetséges gyógyszertárat rentábilisan működtetni, és potenciálisan az automatákkal esetlegesen lejjebb tolható lenne ez a szint, és természetesen a lakosság ellátása is olyan nagyobb forgalmú helyeken vagy ügyeletek környékén, vagy elképzelhető, hogy kistelepüléseken nem.
Annyit még konkrétan, hogy ez a 41-es rendeletben lenne szabályozva, de mivel műszaki tartalmú szabályozást érint, ezért ezt kötelezően ki kellett küldeni az Európai Unióba, és most ott vizsgálják ennek az elemeit.
A szolidaritási díj szabályozása előreláthatólag nem változik. Éves szinten körülbelül 130 millió forintot fizetnek be a gyógyszertárak. Konkrét pozitívumként el tudom mondani, hogy a költségvetési törvényben működési előleg sorra bekerült 1,2 milliárd forint, amit lehetőségük lesz a gyógyszertáraknak igényelni.
A falugondnokoknak jogszabály adta lehetőségük, hogy amennyiben a lakosság igényli, akkor a gyógyszert kvázi kiválthatják nekik valamelyik környékbeli gyógyszertárban. Tehát aki olyan beteg, annak nem kell utazni csakis és kizárólag azért, hogy kiváltsa a gyógyszert.
Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnökhelyettes úr!
DR. HOLCHACKER PÉTER (Egészségbiztosítási Felügyelet): Köszönöm szépen a szót és köszönöm szépen a kérdéseket. Külön köszönöm Gógl képviselő úrnak, hogy adott lehetőséget fölkészülni erre a sok kérdésre, mert nem is olyan egyszerű erre a számosságában, de érintett területében még nagyobb részre gyorsan és egyszerűen válaszolni. Mindezek mellett azért megpróbálom összefoglalni, hogy minden felvetett kérdésre tudjak válaszolni.
A hozzánk fordulók nagy száma tekintetében nyilvánvalóan akkor járunk el mi is helyesen, ha azt próbáljuk folyamatosan figyelni, hogy milyen struktúrában érkeznek hozzánk a kérdések, melyek azok, amelyek nagyobb mértékben felmerülnek. Ezzel kapcsolatban sokféle statisztikát készítünk arra vonatkozóan, hogy honnan érkezik a panasz, arra vonatkozóan is van információ, de azt most nem tudom elmondani, sok mindennel készültem, ezt most pont nem hoztam el, de ha felajánlhatom, akkor írásban tudom képviselő urat tájékoztatni ezzel kapcsolatban. De ami egyértelmű, az az, hogy ha a hozzánk fordulásoknak a szerkezetét nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy körülbelül a 70-73 százaléka a szakellátást érinti és a maradék az, amelyik az alapellátást, illetve egyéb, például mentéssel, betegszállítással kapcsolatos panaszokat fogalmaz meg.
A szakellátás tekintetében, ami az egésznek a 70 százaléka, körülbelül egyforma mértékben veszi ki a részét a fekvőbeteg-, illetve a járóbeteg-szakellátással kapcsolatos kérdés, ha ellátási szint szerint nézzük. Egyébként ha szakma szerinti bontásban, akkor 22 százalék belgyógyászat, 12 százalék sebészet, 9,5 százalék a szülész-nőgyógyászat, 7 százalék pszichiátria és egyébként sok minden más. Nem is a számosság a lényeg, csak az jól látszik, hogy gyakorlatilag a belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat az, ami nagyobb számban, arányaiban nagymértékben van, de itt a nagyszámú esetben most már gyakorlatilag az ellátások teljes spektrumában érkeznek hozzánk valamiféle problémás jelzés.
A gyógyszerrel és gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatos panaszokra vonatkozó felvetését, ha úgy értem, akkor úgy válaszolok, hogy általános tájékoztatáskérés tekintetében melyek a támogatott gyógyszerek, hova forduljon, mihez kell szakorvosi javaslat, mihez nem kell szakorvosi javaslat az ügyfélszolgálat szintjén a hatósági eljárás oldaláról, viszont mi a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátást nem erről az oldalról fogjuk meg, hanem egy más hatósági hatáskörünk van, nevezetesen a gyógyszerismertetéssel, a gyógyszerpromócióval kapcsolatos oldaláról látunk rá a piacra. Tehát gyakorlatilag az a feladata a felügyeletnek, hogy a gyógyszergyártó, gyógyszerforgalmazó nem kívánt vagy nem megfelelőnek tartott fogyasztásbefolyásolási eszközeit fedje fel és azzal kapcsolatban lépjen föl. Konkrét gyógyszerellátással kapcsolatos kérdés akkor merül fel, ha az OEP által méltányosságból adandó ártámogatással mint első fokon meghozott határozatokkal szemben fellebbezés van, és ennek kapcsán kerül hozzánk, de ez az összes esetszámhoz képest nálunk legalábbis elenyésző.
Felvetette képviselő úr a különböző paramedikális területek megjelenését. Ez gyakorlatilag elvétve kerül hozzánk, de ha ilyen elő is fordul, akkor nagyon nem is tudunk vele mit csinálni, a felügyelet hatásköre teljesen egyértelműen a társadalombiztosításból finanszírozott, tehát az E-alapból fizetett ellátások tekintetében áll meg. Tehát minden olyan eset, ami ezen kívül van, ott gyakorlatilag ugyanolyan megfigyelőként vagyunk jelen a téren, mint bárki más ebben a kérdésben.
Az indikátorrendszerrel kapcsolatban feltette a kérdést, hogy vajon mik azok a területek, amiket jó erős körülményként megfogalmazhatóan, akár javaslat formájában is megfogalmazhattunk, akár a jogalkotónak, akár a konkrét ellátóknak. Az indikátorrendszer létrehozásának egyik fő célja ténylegesen a transzparencia volt. Tehát arra figyeltünk és figyelünk mind a mai napig is, és ez a jövőbeni fejlesztéseknél is így lesz, hogy olyan területekre is rávilágítsunk, olyan területeken is megfogalmazzunk kérdéseket, amelyek nem feltétlenül az ellátás orvos szakmai szempontjait jelzik. Ilyen jellegű modulok is vannak, kardiológia, szülészet, onkológia, nagyon komoly szakmai mutatókat is megkérdezünk, de nem véletlenül rámegyünk olyan területekre, olyan kérdések megfogalmazására is, amelyek nem ilyen jellegűek, például milyen a kórház elérhetősége, lehet-e betegjogi információt szerezni a helyszínen, ezek milyen módon állnak rendelkezésre, írott formában, nem írott formában, mi van akkor, ha a kórházzal szemben jelentős számú panasz fogalmazódik meg, akkor megtörténik-e ennek a visszacsatolása, eljut-e egyáltalán a kórház dolgozóihoz, eljut-e a kórház, az intézmény vezetőihez.
Itt nem szeretnék különösebben leragadni a számoknál, mert önmagukban egyébként ezek a mutatók sok mindenre nem alkalmasak, mert torz képet adnának, inkább összességükben mutatják azt, hogy egy-egy intézmény a saját megelőző állapotához vagy az országos átlaghoz képest hogy áll. De nagyon beszédesek azok a számok, amikor azt kérdezzük - és önbevallásról van szó, tehát ha elfogadjuk azt, hogy van benne egyfajta pozitív torzítás a válaszokban -, hogy mondjuk a betegjogi képviselő beszámol-e a kórház jogi személyzetének az intézmény betegjogi mutatóiról, helyzeteiről, akkor gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy a válaszadók több mint a negyedében azt jelzik, hogy egyáltalán nem történik ilyen jellegű visszacsatolás, illetve ahol történik, az sem rendszerszintű, hanem gyakorlatilag ad hoc jelleggel, alkalomszerűen történik. Mi ezzel nem azt mondjuk, hogy az intézményi ellátórendszer attól rossz, mert nem kap visszajelzést a betegjogi képviselőktől, de például ez pontosan az a jellegű mutató vagy az a fajta hozzáállás az ellátó oldaláról, amelyet egyrészt egyértelmű, hogy meg kell változtatni és fejleszteni szükséges, de pontosan ezek azok a változtatások, amelyek nem finanszírozási kérdésre vezethetők vissza.
Egyszer készítettem egy ilyen belső felmérést, hogy a mutatóink több mint egyharmada olyan jellegű kérdésre kérdez rá, amiben gyakorlatilag kizárólag szemléletmódbeli változtatásra lenne szükség. Ha és amennyiben olyan kérdéseket, olyan jelzést mutat felénk a mutató, hogy annak a valós vagy mérhető hátrányos hatásait kiküszöbölni lehessen, és amikor azt mondtam, hogy itt az indikátorrendszerben rejlő potenciál nagyon nagy és nagy a mozgástér, ami előttünk van, az gyakorlatilag pontosan erre vonatkozik, hogy olyan jellegű változtatásokat hajtsunk végre közösen, mert itt nyilvánvalóan nem lehet egyik félre sem hárítani a felelősséget e tekintetben, tehát közösen hajtsunk végre olyan fejlesztéseket, változtatásokat, amikhez nem kell egyetlen egy plusz forint bevonását sem igénybe venni. Ezt nagyon fontos kérdéskörnek gondolom.
Sokáig lehetne sorolni, hogy pontosan mikről volt szó. Egy-két konkrétabb dolog. Kiemelkedett például a VIP-szobákra vagy a külön térítési díj kapcsán igénybe vehető szobákra vonatkozó szabályozottság kérdése. Tipikusan az a terület, ahol nem jogi szabályozás iránt kiált a kérdéskör, mert senki nem mondja azt, még a legszigorúbb, legextrémebb beteg érdekét figyelembevevő hatóság sem, hogy ilyenre nincs szükség, de nagyon sok mindenben segítene az ellátásnak, ha ilyen jellegű többletszolgáltatások is belekerülhetnek a rendszerbe. De amire nagyon oda kell figyelnünk, hogy ezeknek az ellátásoknak a hozzáférése egyenlő legyen, tehát ne diszkriminatív alapon alkalmazzák. Erre vonatkozott egyébként a mi felmérésünk, és sajnos volt olyan tapasztalatunk, hogy nem megfelelően osztották be ezeket a szobákat. Ilyenkor egyébként eljárást indítottunk, más esetben pedig igyekszünk nem hatósági eszközökkel, tehát egy figyelemfelhívó, tájékoztató levéllel az intézmény vezetőinek a figyelmét ráirányítani azokra a kérdésekre, amiket ilyen szempontból mi fontosnak tartunk.
Nemcsak Gógl képviselő úr, hanem Molnár képviselő úr is megfogalmazott kérdést a várakozási időkkel, várólistákkal kapcsolatosan. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos területe, nemcsak már most is, de a jövőben mindenféleképpen nagyon fontos területe lesz az ellátórendszer szervezésének. Amiben a felügyelet fontos feladatot tölt be, és amit mi magunkra nézve maradéktalanul kötelezőnek gondolunk, az egyrészt az, hogy a nemzetközi, már elérhető joggyakorlatoknak és a közös tudásnak majd egyfajta magyarországi adaptálásával segítsük az általános szemléletformálást, másfelől az adott jogszabályi keretek között minden módon a betegek érdekeit vegyük előtérbe.
Mondok egy konkrét példát. Az ma Magyarországon - megjegyzem, gyakorlatilag majd' mindenhol így van ez - nincs konkrétan meghatározva, hogy mely ellátásra mennyi ideig kell pontosan várni, mert ahol vannak erre vonatkozó törekvések, azok is egyfajta célértékként, nem pedig stricht jogszabályi határként vannak meghatározva. Tehát ilyenformán mi nem azt nézzük, hogy egy adott ellátásra abszolút értékben mennyi ideig kell várni, erről nyilván van magánvéleményünk, és ebben egyetértek az elnök úr véleményével, hogy a beteg oldaláról ez nyilvánvalóan aggályos, hiszen ő minél gyorsabban szeretne az ellátáshoz hozzájutni. De ha elfogadjuk azt a tényszerűséget, hogy itt nagyon komoly forrásallokációs kérdések vannak, hogy mely ellátást mennyi idő alatt tudjuk elérni, ha ezt elfogadjuk, akkor elfogadhatjuk azt is, hogy várakozási időknek bizonyos szempontból szükségszerűen lenniük kell.
Amit viszont nem fogadhatunk el - és erre az Egészségbiztosítási Felügyelet eszközrendszere alkalmas, és fel is lép ez ellen -, az az, hogy ilyen jó vagy rossz objektív körülmények mellett semelyik beteg se szenvedhessen hátrányt amiatt, mert ilyen jellegű várakozási idők vannak, ne lehessen pénzért előrekerülni, ne lehessen megkerülni azt a várakozási időt, ne adódhasson elő, ne fordulhasson elő az a helyzet, ami egyébként sokszor megjelenik a médiában, nyilvánosság előtt, hogy a meglévő szabad kapacitások terhére megpróbálják kicselezni a várólistákat e tekintetben. Mi ebben az utóbbi esetben is azt az álláspontot képviseljük, hogy minden olyan esetben az intézménynek, amikor van lehetősége, hogy többletszolgáltatást nyújtson, akkor pontosan a betegek érdekében nyújtsa is ezt, de semmilyen módon ne vezessen ez oda, hogy azok, akik a társadalombiztosítási ellátás keretében várakozásra kényszerülnek a sajnálatos objektív körülmények között, azoknak ez valamilyen módon hátrányt okozzon.
Még egy kérdés van, amire nagyon pontosan tudok válaszolni, és a többire hatáskör hiányában sajnos nem tudok azokkal kapcsolatban reagálni. A "panasz hivatalból", illetve "panasz kérelemre" való eljárási arányaink jelen pillanatban azt mutatják, hogy körülbelül 80 százalék az, ami panaszra indul. Ennek hátterében két ok van. Az egyik az, hogy itt nagyon komoly forráselosztási kérdések vannak, hiszen ha eljárásjogi értelemben hozzánk egy biztosítással rendelkező biztosított panaszt fogalmaz meg, akkor a hatóságnak nincs lehetősége, nincs joga mérlegelni, hogy most ezzel kapcsolatban eljárást indít-e; automatikusan meg kell indítani, még azokban az extrém esetekben is, amikor már gyakorlatilag első ránézésre lehet látni, hogy maga a panasz nem megalapozott vagy nem megfelelő. Nem tudunk felügyeleti szinten reagálni erre. A fennmaradó 20 százalék hivatalból való eljárásnak is egy jelentős része gyakorlatilag az, amikor a biztosított érdeke miatt gyakorlatilag egyfajta zárt adatkezelést megelőlegezendő, hogy ne is kelljen neki panaszt tenni, egyfajta közérdekű bejelentésként vesszük föl az ő megfogalmazott panaszát, problémáját, és azért indítunk hivatalból eljárást, mert az a betegre nézve, a biztosítottra nézve sérelmes lehet, hogy ha kiderül, hogy pontosan kiről van szó.
A maradék két kérdése Gógl képviselő úrnak, hogy az oktatási módszertanba bekerüljön-e az egészségügyi tudatosság, illetve hogy a vakcinaforgalmazási zavarokkal kapcsolatos vizsgálatunk volt-e, az utóbbira egyértelműen nincs hatáskörünk, tehát az a felügyeleti tevékenységen kívül esik. Az oktatási szemléletfejlesztési kérdésekre pedig én a magam részéről, de talán mondhatom többes számban, a felügyelet minden szakértője azt mondaná, hogy ez egy nagyon jó felvetés, egy nagyon jó irány. Erre vonatkozóan részünkről nincs akadálya a dolognak, de konkrétan ilyen javaslatot természetesen eddig nem tettünk meg.
Elnézést, nem akarom túlságosan hosszúra húzni, de még két kérdés hangzott el Molnár képviselő úrtól, hogy látjuk-e, hogy mik vannak az összehasonlítások mögött, és mi az, amiben ha detektálunk valamiféle hatalmas eltérést, az milyen okra vezethető vissza. Sok mindent látunk, de ez egy tudatos magatartás a részünkről, hogy nem megyünk bele a részletekbe, annál is inkább, mert ha mi ex katedra elmondanánk, hogy mi miatt látjuk a problémát, az lehet, hogy még rosszabb lenne, mintsem ilyen soft, indirekt eszközökkel abba az irányba tolni az ellátórendszert, hogy saját maga vegye észre, hogy milyen problémái vannak, és/vagy a fenntartók, illetve a jogszabályalkotók lássák belőle, hogy itt valamiféle beavatkozásra van szükség. Mindezekkel párhuzamosan természetesen a felügyelet finanszírozási kérdésekkel nem foglalkozhat, tehát mi extrém biztosítottvédelmi funkcióval felruházott kormányhivatal vagyunk, a mi szempontunkból teljesen mindegy, hogy van-e finanszírozása a kórháznak, ha a kórháznak ellátási kötelezettsége van, akkor nem küldheti el a beteget. Mindezek mellett minden esetben igyekszünk figyelembe venni azokat a szempontokat is, amelyek itt a konkrét jogszabályi kötelezettségen túlmenően megtalálhatók.
Az utolsó válaszom igazából sajnos egy felemás válasz, mert nem tudok rá választ mondani, ez az adminisztrációs teher és a gyógyítás aránya milyen az intézménynél. Ezzel kapcsolatban nincs információnk. Próbálkoztunk egyébként ilyen jellegű mutatók fejlesztésével is. Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon nehéz megtalálni azt a kérdést, amivel ez a probléma feltérképezhető. Nem feltétlenül adja vissza. Ha úgy kérdezzük meg, hogy túlságosan sok-e az adminisztráció, akkor nyilvánvalóan az a válasz, hogy természetesen igen. De ha úgy tesszük föl a kérdést, hogy szükség van-e a betegbiztonság, az általános dokumentációs fegyelem érdekében arra, hogy ezek az esetek dokumentáltak legyenek, arra is igen a válasz, és ennek az arányát igen nehéz megtalálni. Ezt mi a jelenlegi tapasztalataink, információink alapján egyelőre nem látjuk. Ha lesz olyan jellegű mutató, vagy ha megtaláljuk azt a módot, ahol megfogjuk ezt a kérdés, akkor ezt a felvetést is egy nagyon jó iránynak gondolom. Ez sajnos jelen pillanatban még a jövő zenéje, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy erre vonatkozóan is lássunk valamiféle információt a kérdésről.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, elnökhelyettes úr. Ha megengedik, akkor a napirendi pontot lezárom. Nagyon szépen köszönöm azoknak a részvételét, akik ehhez az egészségügyi napirendi ponthoz jöttek. Ha még van egy kis idejük, akkor invitálnám őket, hogy várják meg a napirend végét, és szívesen látjuk őket egy pohár pezsgőre.
A következő napirendi pont a Fogyasztóvédelmi eseti bizottság jelentése, amelyet a parlament számára kívánunk benyújtani a 2008. október 1. és 2009. november 30. közötti időszakról. Ha képviselőtársaim átnézték, akkor látják, hogy azoknál a napirendeknél, ahol ilyen szerencsés állapot volt, hogy egyébként egy közös tájékoztatót el tudtunk fogadni, ott a tájékoztatók szerepelnek, azok egyszer gyakorlatilag már elfogadást nyertek. Ahol ilyen állapot nem állt elő, ott pedig nagyjából próbáltuk egyfajta szinopszisát adni a bizottsági történéseknek. Segítsenek nekem, őszintén szólva késhegyig menő vitát a jelentés kapcsán nem terveztem, és nem is számítottam erre, de eszembe nem jutna, hogy visszafogjam képviselőtársaimat a hozzászólásban. (Dr. Gógl Árpád jelentkezik.)
Képviselő úr, parancsoljon!
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy elnökünk aktivitása, jó szerkesztése, témaválasztása most egy dicséret, ez az első bekezdés. Egyetlen megjegyzésem van. A tényleges jelentés vagy határozat 1. oldalán a 2. pont, amelyik úgy kezdődik, "az Országgyűlés felkéri", a b) pont azt mondja, hogy "az egészségre ható termékekre vonatkozó joganyag áttekintése és szükség szerinti módosítása". Itt van egy nagy gondom, mert az egészségre ható termékek köre végtelen.
ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, ennél sokkal nagyobb gond van. Miután ez a jelentés az elmúlt egy év munkájáról tájékoztat, ezt a határozati javaslatot mi korábban már elfogadtuk, a parlament számára benyújtottuk, és a mi jó parlamentünk ezt elfogadta. Tehát igazából ez már csak egy tájékoztató rész ebben a jelentésben, újra nem tudom kinyitni, mert egyszer ez már elfogadásra került.
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Azt kell mondanom, hogy nem kell kinyitni, de a 3. pontnak a d) pontja ugyanezt mondja, hogy egészségre ható termékek. Ha azt mondom, hogy az azbesztépülettől, de nem is mondom, végtelen ez a terméksor. Nem emlékszem, hogy én láttam-e, biztos megszavaztam, de majd megnézzük, de ez így biztos, hogy nem tartható. Ami nem tartható, azt módosítani kell, vagy ha az egészségügyi rendszer termékeire gondolunk, akkor másképp kell megfogalmazni, mert ha ezt így leírva gondoljuk, ott valami tévedés van.
ELNÖK: Köszönöm. Komoly problémát okozott nekem képviselő úr, vagy inkább akkori figyelmetlenségünk okoz problémát. Egyszerűen elképzelni nem tudom ugyanis, hogy hogy tudok ezen változtatni. Elfogadom, bár annak a napirendnek ez volt a címe, és egyébként a napirendi javaslatot is közösen fogadtuk el, tehát maradjunk annyiban, hogy átsiklottunk fölötte mindannyian, és így került be a plenáris ülésre is. (Dr. Józsa István jelentkezik.)
Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Egyetértve Gógl képviselő úr fölvetésével, tényleg átsiklottunk rajta, filozófiailag ez így van, ahogy ön mondja, viszont bíznunk kell azokban is, azoknak a bölcsességében is, akik az országgyűlési határozatot olvassák, illetve ebből megpróbálnak maguknak feladatot megfogalmazni, hogy az azért behatároltabb lesz. Tekintettel arra, hogy elfogadott országgyűlési határozatról van szó, tényleg ne nyúljunk hozzá, viszont az előterjesztés egészét javaslom, hogy fogadjuk el.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Más hozzászólás? (Nincs jelzés.) Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a beterjesztett jelentéstervezetet elfogadja. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Egyhangú. A napirendi pontot lezárom.
Egyebek között hadd kérjem meg, aki ott a szélen ül, hogy nyugodtan üljön ide hozzánk az asztalhoz, nem kell már megszólalni, de foglaljanak helyet. Ha minden igaz, még innivalónk is lesz.
Azt szeretném önöknek mondani Egyebek között, és akkor még nincs hivatalosan lezárva a bizottsági ülés, de megígérem, hogy nemsokára le lesz zárva hivatalos értelemben, tehát szeretném mondani, hogy az elmúlt hónapok, évek bizottsági munkáját - biztosan elfogultság is a részemről - én egyfajta sikertörténetnek látom. Átvizsgálva a benyújtott jelentéseinket, határozati javaslatainkat és aztán a törvényalkotás folyamatát, azzal büszkélkedhetünk, hogy igen sok felvetésünk, igen sok általunk tárgyalt napirend után meghatározott közös véleményünk jogszabályi módosítást eredményezett és beépült a törvényhozás munkájába.
Egy átlag képviselőnek a bizottsági tagságok, a frakciólét útján nyilvánvalóan az a dolga, hogy befolyással legyen a törvényhozás munkájára, éppen ezért nem ezt az elemét emelném ki, hanem azt, hogy ezáltal azt az ígéretünket és azt a szándékunkat, amit a bizottság létrehozásakor megfogalmazhatunk, mármint hogy a civil, szakmai és hatósági véleményeket megpróbáljuk a hivatalos politika rangjára emelni, azt gondolom, hogy jó arányban és jó ütemben végrehajtottuk. De ezt nem tudtuk volna megtenni akkor, ha aktív civil szakmai szervezetek és hatóságok nem segítik a munkánkat. Éppen ezért most, amikor már poharunk is van, nagyjából mindenkinek, akkor engedjék meg, hogy én először is azoknak a meghívottaknak az egészségére emeljem a poharamat, akik valamelyik hatóság munkatársaként, civil szervezet képviselőjeként vagy szakmai szervezet képviselőjeként vettek részt a munkánkban és segítették azt. Azt gondolom, hogy ha valaki veszi a fáradtságot és átvizsgálja a bizottság jegyzőkönyveit, megnézi a bizottság honlapját, és azt a kiadványt, amit egyébként a közeljövőben szándékozunk a bizottság munkájáról az Országgyűlés Hivatalának segítségével kiadni, meg kell hogy állapítsuk, hogy komoly szakmai tudást sikerült fölhalmoznunk a fogyasztóvédelem területén. Ez nem jött volna létre az ő segítségük nélkül.
Nagyon szépen köszönöm azoknak a munkatársaknak, akik most is rohangálnak itt és megpróbálják a kényelmi szervizt biztosítani, a gyorsíró kolleganőknek, magyarul, akik éppen most is dolgoznak, hogy segítették munkánkat.
Végül, de nem utolsó sorban a bizottság elnökeként szeretném megköszönni a bizottság tagjainak közreműködését. Egy paritásos bizottságban nem magától értetődő, hogy sikerült zöldágra vergődni fajsúlyos kérdésekben, nekünk azért többször sikerült, többször sikerült, mint nem. Ez mindenképpen egy érték, ámde ha valaki az elmúlt 3 év politikatörténetét tanulmányozza, akkor azt látja, hogy bizony a jelenlegi magyar parlamentben elég ritka és egyedül való értékek közé tartozik az az együttműködés, amit így sikerült nekünk közösen létrehoznunk. Ezt köszönöm szépen a bizottság tagjainak.
Boldog karácsonyt kívánok mindannyiunknak! Egészségükre!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 10 perc.)
|
Koszorús László |
Alexa György |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika