Nabucco/2/20008.
Nabucco/2/2006-2010.
az Országgyűlés A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2008. november 26-án, szerdán, 14 óra 15 perckor
az Országház főemelet Delegációs tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető *
Döntés a napirendről és a zárt ülésről *
Tájékoztató a 2008. november 13-14-én Bakuban megrendezett energiaügyi konferencia Nabucco-projektet érintő fejleményeiről - Bayer Mihály nagykövet meghallgatása *
Bayer Mihály nagykövet szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Bayer Mihály nagykövet válasza *
Képviselői vélemények, kérdések *
A napirendi pont lezárása *
A Nabucco gázvezeték megépítésében résztvevő országok Magyarországra akkreditált nagyköveteinek meghallgatása *
Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet (Osztrák Köztársaság) tájékoztatója *
Dimiter Ikonomov nagykövet (Bolgár Köztársaság) tájékoztatója *
Ireny Comaroschi nagykövet (Román Köztársaság) tájékoztatója *
Bayer Mihály nagykövet reflexiói *
A napirendi pont lezárása *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Mesterházy Attila (MSZP), az eseti bizottság társelnöke
Podolák György (MSZP), az eseti bizottság társelnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Göndör István (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Dr. Balla György (Fidesz)
Németh Zsolt (Fidesz)
Katona Tamás (MDF)
Meghívottak részéről
Hozzászólók
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel, az Osztrák Köztársaság nagykövete
Dimiter Ikonomov, a Bolgár Köztársaság nagykövete
Ireny Comaroschi, Románia nagykövete
Megjelentek
Szabó György, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Gerencsér Balázs,
Kaderják Dániel
Simon Domokos szakértő, MSZP
Horvát Gellért szakértő, Fidesz
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 15 perc.)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szeretettel köszöntöm a bizottság tagjait, és szeretettel köszöntöm meghívottjainkat. Legelőször is tisztelettel köszöntöm Ireny Camaroschi nagykövet asszonyt, Románia nagykövetét, Dimiter Ikonomov nagykövet urat a Bolgár Köztársaságból és Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet urat Ausztriából, akiknek a rendelkezésükre áll az ülés teljes ideje alatt a szinkrontolmácsolás.
Tisztelettel köszöntöm rajtuk kívül Bayer Mihály nagykövet urat, a Magyar Köztársaság Nabucco ügyekben eljáró nagykövetét, aki egyben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat is képviseli a mai találkozón. Köszöntöm Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató urat és a MOL munkatársait, akik elfogadták meghívásunkat, és a napirend folyamán nagyon fontos szerephez jutnak majd.
Szeretném megnyitni az ülést azzal, hogy jelzem, az ülésen, legalább is annak nyílt részén részt vesznek az ELTE politológus hallgatói, akik a parlament bizottsági munkáját tanulmányozzák, és különös megtiszteltetés a Nabucco bizottság számára, hogy a mi bizottságunkat választották.
Szeretném megállapítani a jelenléti ív alapján a határozatképességet. Firtl Mátyás, a KDNP képviselőjén és Józsa István, az MSZP képviselőjén kívül mindenki jelen van az ülésen.
Szeretném a napirendről tájékoztatni a bizottság tagjait, különös tekintettel arra, hogy az ülésnek lesz egy zárt része, amelyet a MOL üzleti titok védelme érdekében kért. A zárt ülésen a bizottság tagjai, az előterjesztők, az Országgyűlés Hivatalának a bizottság mellé delegált munkatársai, a jegyzőkönyvvezetők, valamint a bizottság elnöke által a napirendi ponthoz meghívott személyek vehetnek részt a Házszabály 69. § (3) bekezdése értelmében.
A kiküldött napirend szerint először tájékoztatót hallgatunk meg Bayer Mihály nagykövet úrtól a november 13-14-én Bakuban megrendezett energiaügyi konferencia Nabucco-projektet érintő fejleményeiről, és ha a tisztelt bizottság egyetért, akkor ezt a napirendi pontot összevonnám a 3. napirendi pontként jelzett nagyköveti meghallgatással, ahol szintén Bayer Mihály nagykövet úr ad tájékoztatást arról, hogy általában hogyan áll a Nabucco-projekt. Ezt követően a Nabucco gázvezeték megépítésében részt vevő országok Magyarországra akkreditált nagyköveteinek a meghallgatása történik, az Osztrák, a Bolgár és a Román Köztársaság nagyköveteinek a meghallgatásáról van szó.
Ezt követően, mint mondtam, a MOL elnök-vezérigazgatójának javaslatára zárt ülést rendelek el, ennek az összes formai kellékeivel együtt, amelyhez kérem a tisztelt bizottság egyetértését, ahol a Nabucco gázvezeték lehetséges beszállítói kapacitásairól és a beszállításokra vonatkozó igényekről hallgatjuk meg a minden bizonnyal üzleti titkokat is tartalmazó beszámolót az elnök-vezérigazgató úr részéről. Ugyanezen az ülésen tájékoztatót hallgatunk meg a Nabucco gázvezeték finanszírozási lehetőségéről - még mindig a zárt ülés keretében - Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató úrtól.
Ezt követően feloldjuk az ülés zártságát, és beszámolunk a bizottság küldöttségének ausztriai útjáról és azokról a nemzetközi egyeztetésekről, amelyeket az első ülés óta folytattunk, majd utána megtárgyaljuk az Országgyűlésnek benyújtandó jelentéstervezetet.
Döntés a napirendről és a zárt ülésről
Van-e javaslata bárkinek a napirend kiegészítésére vagy módosítására? (Nincs jelzés.) Hogyha nincs, akkor először is szeretném kérdezni, egyetért-e a bizottság azzal, hogy a 4. és 5. napirendi pontot az üzleti titkok védelmében zárt ülés keretében tárgyaljuk. Ki ért egyet? (Szavazás. - Látható többség.) Ki nem? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodik? (Nincs jelzés.) Egyhangú.
Meg szeretném kérdezni, egyetért-e a bizottság azzal, hogy Bayer Mihály nagykövet, Szabó György az NFGM képviselője, Gerencsér Balázs, Kaderják Dániel, illetve Simon Domokos, az MSZP szakértője és Horvát Gellért, a Fidesz szakértője az elnök meghívottjaként részt vegyenek a zárt ülésen. Kérem annak a szavazatát, aki ezzel egyetért. (Szavazás. - Látható többség.) Aki nem ért egyet? (Nincs jelzés.) Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Köszönöm, egyhangú.
Ezt követően szeretnék szavazást kérni a napirendről. Aki elfogadja a napirendet? (Szavazás. - Látható többség.) Aki nem ért egyet? (Nincs jelzés.) Aki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Köszönöm, egyhangú.
Ezen a ponton szeretném átadni a szót Bayer Mihály nagykövet úrnak, aki egyben tájékoztat bennünket általában is a Nabucco projekt fejleményeiről, illetve a bakui út eseményeiről. Nagykövet úr, parancsoljon!
Bayer Mihály nagykövet szóbeli tájékoztatója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kezdeném a bakui energia-csúcstalálkozóval, annál is inkább, hogy utána ne szakítsuk meg a Nabuccoról folyó eszmecserét a beszélgetés során. Én is tagja voltam annak a delegációnak, amely a miniszterelnök urat elkísérte a bakui energia-csúcsértekezletre.
Lényegében ez a csúcsértekezlet egy folyamat része volt, amelyet krakkói folyamatként is nevezünk, tavaly tavasszal Krakkóban Litvánia, Lengyelország, Grúzia, Azerbajdzsán, Ukrajna képviselői kezdték ezt a folyamatot. Nekik elsődlegesen az a céljuk, hogy a térségük energiabiztonságát javítandó megerősítsék az olajszállításaik hatékonyságát, garanciáit, és megteremtsenek a Kaszpi-térségben, a Fekete-tengeren keresztül az Odessza-Brodi vezeték felhasználásával, annak továbbépítésével egy olajszállítási csatornát Lengyelországig és a három balti országig terjedően. Van egy előzetes elképzelés, hogy adott esetben később majd ezt párhuzamosan megépítendő gázvezeték is vihetné vagy kiegészíthetné. Úgy gondolom, még az első projekt is papíron van csak, tehát ez egy elképzelés, úgyhogy ez nagyon távoli jövőbe nyúló elképzelése az érintett országoknak.
A krakkóit tavaly ősszel Vilniusban, illetve idén májusban Kijevben követte hasonló konferencia. Kijevben Magyarország is jelen volt, és ezúttal Ilham Aliyev elnöktől egy, a korábbiaktól némileg eltérő meghívást kaptunk, hiszen egyértelművé tették az azeri vendéglátók, hogy ezek mellett szeretnének más európai gázvezetékekről is érdemben eszmecserét folytatni, és nevesítették a Nabuccót és a Törökország-Görögország összekötő vezetéket is. Itt az a döntés született, hogy természetesen egy ilyen konferencián magyar részről a legmagasabb szinten kell részt venni, és miután a meghívást a miniszterelnök úrnak címezték, a miniszterelnök úr képviselte Magyarországot.
A konferencia során sor került Gyurcsány Ferenc úr és Ilham Aliyev között egy bilaterális megbeszélésre, ezen az azeri elnök rendkívül pozitívan nyilatkozott a Nabuccóról, fontos feladatnak nevezte Türkmenisztán meggyőzését, bevonását a projektbe. Optimista volt azzal kapcsolatban, hogy a Kaszpi-tengeren keresztül egy vezeték, ami türkmén gázt is hozhat Azerbajdzsánba és onnan Európába, megépíthető. Haladást jelzett a Törökország és Azerbajdzsán közötti gáztranzitról folyó tárgyaláson, és azt is egyértelművé tette nekünk, hogy változatlanul szeretnék, ha az Európai Unió a Nabucco iránt több figyelmet mutatna, és nagyobb támogatást tudna nyújtani. Az azeri elnök úgy fogalmazott, hogy megítélésük szerint a Nabucco és a Törökország-Görögország-Olaszország interkonnektor, amelyet egyébként nagyon sokan - magam is - egyelőre versenytársnak tekintenek, megférnek egymás mellett, hiszen önmagában például az azeri gáztermelés is nő, ez tovább fokozható, fejleszthető, tehát ők nyugodtnak tűntek, legalábbis ezen a beszélgetésen azzal kapcsolatban, hogy perspektívájában erre is lehet elég gáz.
Maga a csúcsértekezlet - úgy gondolom - nagyon magas szintű volt, viszonylag korlátozott meghívotti körben. Jelen volt az Európai Unióból Lengyelország, Litvánia, Bulgária, Magyarország, Észtország, Lettország, ott volt Kazahsztán és Türkmenisztán, és jelen volt az Egyesült Államok energiaminisztere. Azt gondolom, talán a legfontosabb elemek, amelyek szinte minden beszédet, hozzászólást valamilyen módon jellemeztek, egyrészt az volt, hogy itt alapvetően politikai nyilatkozatok hangzottak el, külön vita, eszmecsere, részletes tárgyalás nem követte ezeket. Tehát elsősorban ez egy demonstratív jellegű találkozó volt ebből a szempontból. Ugyanakkor mindenki megerősítette, hogy energiapartnerségben gondolkodik, és különösen az hangzott el, hogy ebben az európai partnerek és a kaszpi, közép-ázsiai partnerek között gondolkodunk az energiapartnerségről.
Még azok a vendégek is, akik egyébként helyzetüknél, földrajzi elhelyezkedésüknél fogva alapvetően az Odessza-Brodi vezeték megfordításában és az olajszállítások minél hamarabb történő megvalósításának elkezdésében voltak érdekeltek, nagyon támogatólag, nagyon pozitívan beszéltek arról, hogy a Nabucco fontos, meghatározó eleme a déli energiafolyosónak, és ugyanígy beszéltek arról, hogy a Törökország-Görögország interkonnektor is támogatást érdemel. Természetesen a lengyelek, a baltiak, az ukránok nagyon részletesen szóltak erről az úgynevezett Sarmatia konzorciumról, amely létrehozná ezt az olajvezetéket és az energiafolyosót. Az is elhangzott például, hogy erre a folyosóra nevezzenek ki Brüsszelben egy európai uniós felelőst, koordinátort, biztost, aki ezzel tudna foglalkozni. Úgy gondolom, még egy nagyon fontos közös eleme volt a hozzászólásoknak, amelyek elsősorban a diverzifikáció jelentőségét húzták alá, illetve a déli folyosó jelentőségét emelték ki, különösen azt követően, hogy Oroszország és Grúzia között augusztusban háború folyt, és ez a térségbeli feszültséget mindenképpen növelte és a bizonytalanságot erősítette.
Amit talán kiemelnék egyik-másik hozzászólásból, amelyek talán nekünk is érdekesek lehetnek, a litvánok kardoskodtak elsősorban azért, hogy erre a Sarmatia-projektre legyen egy európai koordinátor, illetőleg ők azt szeretnék, hogyha a cseh soros elnökség bemutatná az elnökségi időszaka alatt ezt a projektet a többi európai uniós tagállamnak. A lengyel elnök hosszabban beszélt arról, hogy az energia ne legyen a befolyásért folytatott harc eszköze, ami pedig török részről elhangzott, három elemet emelnék ki Gül elnök beszédéből. Egyik hogy Törökországban megvan a kormány részéről a politikai akarat, hogy a Nabucco megvalósuljon, másrészt utaltak arra, hogy megítélésük szerint előbb-utóbb üzbég gáz is elérhető lehet az Európai Unió számára, illetve felhívta a figyelmet, hogy jobban igyekezzünk bekapcsolni Irakot is a Nabucco potenciális forrása és az európai energiaellátás szereplői közé.
Azt gondolom, az amerikai beszéd központi üzenete az volt, hogy a következő adminisztráció számára is prioritás lesz a déli energiafolyosó megteremtése, és lényegében az Európai Unió energiabiztonságával összefüggő ügyek támogatása. Az Európai Uniót Piebalgs energiaügyi biztos képviselte. Ő említette a Nabuccót, támogatásáról biztosítva. Ő volt lényegében az egyetlen hozzászóló, aki szólt a White stream-ről, a fehér áramlatról, ami valahol Grúziából a Fekete-tengeren keresztül a Krímig jönne, és ki tudja, hogy onnan aztán merre menne tovább, és amennyire tudom, sokan ezt még egyelőre csak papíron levő elképzelésnek tekintik, ugyanakkor Brüsszelben vannak olyan nézetek, hogy ezt fel kellene gyorsítani. Gondolom, ezt tükrözte vissza a biztosnak ez a megjegyzése. Ő is hasonlóan vélekedett, hogy az energiapartnerséget erősíteni kell a térséggel, és külön kitért arra, hogy Grúzia szuverenitásának a helyreállítása, területi integritásának a tiszteletben tartása is fontos a megfelelő körülmények biztosítása szempontjából.
A miniszterelnök úr felszólalásából a következőket emelném ki. Egyrészt beszélt arról, hogy lényegében van egyfajta aszimmetrikus függés közöttünk és a forrásországok között, hiszen nekik van gázuk, amit mi nagyon szeretnénk elhozni. Ezen jó lenne változtatni olyan értelemben, hogy a partnerség keretében a diverzifikáció erősítése érdekében keressünk lehetőséget a kiegyensúlyozottabb együttműködésre; és ő ezek eszközeiként megnevezte az upstream területen folytatható együttműködést, az európai közreműködést a feltárásban, kitermelésben, és olyan területeken az európai hozzájárulás erősítését, mint az oktatás, a kutatásfejlesztés, általában a jólét emelése, és az ehhez kötődő egyéb területek szintén megemlítésre kerültek.
Beszélt arról, hogy a térségben az energiapartnerség keretében meg kell értetni Oroszországgal, hogy az Európai Uniónak érdeke a diverzifikáció, és erre neki - ha úgy tetszik - joga is van, a másik oldalról, hogy nem szabad megakadályozni, hogy a Kaszpi-térség közép-ázsiai országai az energiaiparukat fejlesszék, ebben az Unió részt vegyen, és az Uniónak ők eladhassanak. Ugyanakkor aláhúzta azt is, hogy szükség volna az Európai Unió és az Oroszország közötti energiakapcsolat megerősítésére.
A konferencián elfogadásra került egy zárónyilatkozat, ezt a magyar sajtó is taglalta némileg. Én ugyan nem résztvevőként a szövegezési folyamatban, de tájékozottnak igyekezvén lenni, erről azt tudom mondani, hogy talán ez nem volt annyira drámai, mint amennyire egyik-másik sajtónyilatkozatban megjelent. Lényegében ez egy tartható, európai szempontból is hatékony és jó szöveg volt. A vita lényege - ez a magyar médiában is megjelent - az volt, hogy mennyire kell nevesíteni a konkrét projekteket, ha kell, akkor hányat, mennyit; itt sok mindenki érdekelt a különböző projektekben. Végül is az a megállapodás született, hogy az európai projektek közül a Nabucco és a Törökország-Görögország interconnector legyen nevesítve, ez lett a szöveg végső változatában. Ez nekünk kielégítő, ezért magyar részről tudtunk hozzá csatlakozni. Ennek érdekében a miniszterelnök úr is lobbizott Alijevnél, és végre ez bekerült.
Az első pillanatban úgy tűnt, hogy az azeri delegáció nem szorgalmazta nagyon határozottan, hogy feltétlenül megerősítsünk minden egyes dolgot, viszont a szövegben szerepeltek az európai szállítások. Mi mindenképpen ragaszkodtunk hozzá, és fontosnak tartottuk, hogy ez bekerüljön, és úgy gondolom, ilyen szempontból egy új típusú dokumentum született, hiszen most a partnerországok is elég határozottan foglaltak e mellett állást. Tudni kell természetesen, és ez fontos számunkra a Nabucco szempontjából, hogy Kazahsztán, amelyik miniszteri szinten volt jelen, Türkmenisztán, amelyik külügyminiszter-helyettesi szinten volt jelen, nem csatlakozott ehhez a dokumentumhoz, tehát ebben vannak olyan elemek, amelyek számukra valószínűleg valamiért vagy koraiak, vagy nem tudtak dönteni arról, hogy ezt felvállalják.
Összességében azt tudom mondani, maga a csúcstalálkozó feltétlenül eredményes volt, hiszen ez egyrészt demonstrált egyfajta egységet azok között, akik Európából erre a térségre figyelnek, és innen energiaszállításokra számítanak, a másik oldalról készek ebbe intenzíven bekapcsolódni. A másik oldalról a partnereknek lehetőségük adódott arra, hogy velünk ilyen formában, magas szinten folytassanak véleménycserét bilaterális és multilaterális alapon. Azt gondolom, nagyon jó politikai üzenet volt mindenki részéről, hogy ez a déli folyosó, az ezzel kapcsolatban megvalósítható projektek feltétlenül erős európai és erősödő térségbeli támogatottságot élveznek. Összességében ez egy hosszú folyamat lépcsője, egy lépés, de úgy értékelem, hogy a körülményeket és a viszonylag rövid előkészítést is figyelembe véve ez sikeres, eredményes volt, természetesen magyar szempontból is feltétlenül hasznosnak láttuk.
Itt megállnék. Nem tudom, van-e esetleg kérdés, ha az elnök úr úgy gondolja.
ELNÖK: Köszönöm szépen a nagykövet úr beszámolóját. Egy kérdéskörre megnyitom a vitát, utána visszaadom a szót a nagykövet úrnak.
Tisztelt Nagykövet Úr! Úgy tűnik, az idő egyre inkább sürget. A Külügyminisztérium Nabucco titkársága által átadott anyag is nagyon helyesen megjegyzi, hogyha belátható időn belül az Európai Uniónak nem sikerül érdemi lépéseket tennie a Nabucco megvalósulása érdekében, ha nem sikerül haladást felmutatnunk, akkor az egész projekt megvalósíthatósága kerülhet veszélybe. Látjuk, hogy e közben Oroszország ragaszkodik az energiapiaci monopóliumának fenntartásához. Az ő szempontjából ez érthető törekvés, ennek érdekében gazdasági és katonai erejét is képes bevetni, hogy pozícióit a térségben, illetve az európai energiaszállításban erősíthesse, illetve fenntarthassa.
Én magam örömmel látom, hogy magyar részről, nem mondanám, hogy nekünk köszönhetően, de részben a Nabucco bizottság megalakulásának ideje óta a kormány még aktívabb lett, de, hogy ennél is igazságosabb legyek, Bayer nagykövet úr hivatalba lépése óta a kormány rendkívül aktív lett a Nabucco támogatásában.
Kérdezni szeretném: azokon a nagyon fontos szimbolikus lépéseken túl még milyen javaslatai vannak a kormánynak arra, hogy érdemben elősegítse, erősítse a Nabucco megvalósulását?
Néhány konkrét kérdést is fel szeretnék tenni a nagykövet úrnak. Az egyik: hogyan látja, Türkmenisztán hajlandó-e tárgyalni a földgázkészletei jelentősebb részének ilyen irányba történő szállításáról, hiszen a hírek nagyon sokáig arról szóltak, hogy elsősorban az orosz irányt tartják elsődlegesnek?
Szeretném a nagykövet urat megkérdezni: mi Magyarország hozzáállása az egyiptomi, iráni, illetve iraki beszállítási lehetőségekről? Szeretném megkérdezni: sikerült-e előrelépni Törökországgal a tárgyalásokban, hogy ne ragaszkodjon, vagy ne az általa eredetileg rögzített feltételekkel ragaszkodjon egy visszatartható mennyiséghez? A nagykövet úr álláspontja szerint az Egyesült Államokban történt elnökválasztás milyen hatással van a Nabucco-projekt amerikai támogatására? Láttunk egy intézkedést szintén ebben az anyagban, az amerikai Eximbank kifejezte támogatását a projekt irányában, azzal, hogy a potenciális amerikai résztvevők részvételét finanszírozza.
Szeretném megkérdezni: a kialakult világgazdasági válság bármilyen szempontból is veszélyezteti-e a Nabucco-projekt finanszírozását, illetve van-e a horizonton valamiféle olyan megállapodás az Európai Unió szintjén, amelyik az esetlegesen veszélybe került finanszírozás európai pénzintézetekkel történő kisegítésére keresne lehetőséget?
Szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt időszakban volt-e tárgyalás a magyar kormány, illetve Piebalgs biztos úr, van Aartsen európai uniós Nabucco-nagykövet között, különös tekintettel arra, hogy bizottságunk az előző ülésén arra tett javaslatot, hogy a kormány, illetve a kormányfő az Európai Bizottság soron következő ülésén kezdeményezze Bayer Mihály nagykövet úr fokozottabb bevonását az Európai Unió oldalán a tárgyalásokba, tekintettel arra, hogy különös aktivitást igazából Magyarország, illetve Bayer nagykövet úr részéről látunk ebben az ügyben.
Szeretnék rákérdezni egy másik dologra is, ami a bizottság előző állásfoglalásával kapcsolatos. Az előző bizottsági ülésen egyhangú határozatot hoztunk azzal kapcsolatban, hogy egy nemzetközi védnöki testület felállítását kezdeményezzük, amely a projektben részt vevő országok nemzeti parlamentjeinek politikai elkötelezettségét fejezné ki a Nabucco-projekt mögött. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a kormányközi megállapodásokon túl ezzel a védnöki testülettel tudnánk kifejezni a projekt mögött egy olyan erős politikai támogatottságot, amit eddig a Nabucco-program nélkülözött. A nagykövet úr, illetve a Külügyminisztérium anyagában is szerepel, hogy az Európai Unió még mindig összességében a szükségesnél alacsonyabb aktivitással támogatja a Nabucco-programot. Úgy gondolja a bizottság, hogy egy ilyen politikai testület adhatná meg a megfelelő hangsúlyt.
Végül, de nem utolsósorban szeretném megkérdezni: hogyan áll a januári budapesti Nabucco konferencia előkészítése? Szeretnék javaslatot tenni, és szeretném, ha a bizottság a javaslatomat támogatná, hogy a kormány vonja be a Nabucco bizottságot a Nabucco konferencia előkészítésébe és lebonyolításába, tekintettel arra, hogy egy nagyon erős, nem csak kormány-, de ötpárti elkötelezettséget is tudnánk demonstrálni Magyarország részéről a projekt mögött.
Átadom a szót a bizottság tagjainak. (Jelzésre:) Németh Zsolt!
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Nagykövet Úr! Kedves Nagykövet Vendégeink! Sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nem tette lehetővé a mai napon az eszmecserét, bár a bizottság időben jelezte neki, hogy szükségesnek tartanánk. A miniszterelnök meglehetősen exponálta magát az elmúlt időszakban a Nabucco gázvezeték ellen is.
Emlékeztetnék az ominózus International Herald Tribune-ban megfogalmazott kijelentésére, amikor azt tudta a magyar miniszterelnök mondani, hogy a Nabucco gázvezeték egy álom, míg a Kék Áramlat valóság, és álommal nem lehet fűteni. Ettől jutottunk el odáig, hogy most valóban olyan híradások jelentek meg, hogy oroszlánként harcolt a Nabuccoért Bakuban. Örvendetes ez az elmozdulás, de azt hiszem, megtisztelné a miniszterelnök a Nabucco bizottságot, hogyha elfogadná egyszer a meghívásunkat, és személyesen hallhatnánk az ő álláspontját, azokat az okokat, amelyek álláspontja fokozatos elmozdulásának a hátterében állnak, illetőleg azokat a célokat, amelyek őt motiválják.
Kettő: az úgynevezett Európai Unió-Kaszpi-térség-Oroszország energiapartnerségre vonatkozó magyar miniszterelnöki javaslat egy olyan originális javaslat, amelynek - azt hiszem - a megfogalmazása mindenképp a bizottság érdeklődésére számot tart. Nem tudjuk, hogy igazán a magyar külpolitikának ez a terméke, amelyet útjára bocsátott a miniszterelnök úr Bakuban, milyen mértékben kidolgozott ez a javaslat. Érdeklődéssel vennénk, hogy itt milyenfajta intézményesülésre, milyenfajta kooperációra, milyen típusú partnerségre gondol a magyar kormány.
Nem biztos, hogy a nagykövet úr mindenre tud válaszolni ezzel kapcsolatosan. De egy olyan nagy ívű, mondhatnám globális jelentőségű magyar külpolitikai kezdeményezést bocsátott útjára a magyar miniszterelnök, hogy talán érdemes lenne - részben már csak azért is, hogy a jövőbeni hasonló kísérletek és kezdeményezések valamifajta parlamenti, politikai kontrollal rendelkezzenek - tudnunk arról, hogy mi van ennek a hátterében. Mennyire konkrét ez az elgondolás, tovább kívánja-e vinni a magyar diplomácia ezt a javaslatot, és esetleg meg kívánja-e osztani a Nabucco-bizottsággal az erre vonatkozó elképzeléseit a kormány?
A harmadik kérdésem nem annyira a konferenciához, ehhez az energia-csúcstalálkozóhoz kapcsolódik, hanem a kormányzati koordinációra irányul. A magyar kormányban a Déli Áramlat, illetve a Nabucco felügyelete szemmel láthatóan nem esik azonos tárca felügyelete alá, hiszen a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, illetve a Külügyminisztérium, Pénzügyminisztérium szerepe nem teljesen világos számunkra; Veres János állítólag elmélyülten tárgyal a Déli Áramlat megvalósításáról. Jó lenne tisztán látnunk, és ezt is megkérdeznénk a miniszterelnök úrtól, ha itt lenne, hogy milyenfajta kormányzati felügyeleti rendszerben építjük mi, illetőleg nem építjük a gázvezetékeket.
Az utolsó, negyedik kérdésem pedig arra irányulna, hogy a holnapi nap folyamán Törökországba látogat a magyar miniszterelnök, és Ankarában nyilvánvalóan szóba fog kerülni valamilyen formában a Nabucco gázvezeték. Mi az az üzenet, amit Magyarország Törökország irányában képviselni kíván? Mivel megy ki a miniszterelnök? Ki viszi-e adott esetben magával a nagykövet urat, és milyen javaslatokat fogalmazott meg, vagy milyen kezdeményezésekkel kíván élni a magyar kormány ezen a nagyon fontos bilaterális tárgyaláson?
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még mielőtt továbbmennénk a kérdésekben, Németh Zsolt utolsó megjegyzéséhez vagy kérdéséhez kapcsolódva szeretném elmondani, hogy a miniszterelnök úr és delegációja bakui, asgabati útja előtt, amikor erről értesültem, akkor jeleztem a miniszterelnök úrnak, hogy a bizottság részéről szerencsésnek tartanám, ha a jövőben ezekről kapnánk előzetes tájékoztatást, illetve ha a bizottság valamely tagja meghívást kapna ezekre a tárgyalásokra. Nem kaptunk meghívást, két nappal az utazás előtt a miniszterelnök úr ugyan jelezte, hogy szívesen lát a delegációban, de akkor már nem tudtam átszervezni a programomat. Szeretném jelezni, hogy most ismét nem kaptunk felkérést vagy meghívást arra, hogy részt vegyünk ezen az úton. A nagykövet úr által is szeretném jelezni, hogy ha esetleg a bizottság kapna lehetőséget arra, hogy ilyenkor egy-egy képviselőnk képviselje a bizottságot, biztosan tudná segíteni a kormány erőfeszítéseit egyfajta, a Nabucco ügyében való nemzeti egység demonstrálásában.
Szeretném kérdezni, vannak-e további kérdések, megjegyzések a nagykövet úrhoz. (Nincs jelzés.) Nincs, akkor nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet válasza
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. A kérdések azt hiszem, le is fedik az összefoglalómat, amit szerettem volna elmondani, hogy mit végeztem. Ha megengedik, képviselő urak, akkor röviden pár dolgot, mielőtt a kérdésekre visszatérnék, hogy azért magam is mit dolgoztam ezen a projekten az elmúlt egy hónapban, amióta legutóbb találkoztunk a Nabucco eseti bizottság alakuló ülésén. Nem a reklám helye, csak a kötelező, úgy gondolom, köztisztviselői tisztesség keretében.
Az egyik, hogy az elmúlt időszakban Berlinben, Washingtonban, Bécsben, a bakui energiacsúcson, Brüsszelben, tegnap Londonban voltam, és - Németh Zsolt úrnak is válaszolva - holnap elkísérem a miniszterelnök urat Ankarába. A jövő héten pedig még Kairóba megyek majd, Bécsben és valószínűleg Asgabatban zárom az idei utazásaim sorát. Ezeknek a látogatásoknak egy része a vezetékkel kapcsolatos konkrét tevékenységhez kötődik, a másik része a Nabucco-csúcs előkészítésével függ össze: az asgabati látogatásom egyik jelentős eleme a Nabucco-csúcs előkészítéssel összefüggő feladataimhoz kötődik.
Tartottam néhány előadást az elmúlt időszakban, Budapesten a harmadik energiakonferencián, meghívást kaptam Amerikából a CSIS-től egy energiafórumra, ahol előadást tartottam, és tegnap Londonban a Chatham House-ban beszéltem a Nabuccóról, és jó órán keresztül válaszoltam a felkészült szakértői hallgatóság kérdéseire.
Most abban a helyzetben vagyok, hogy egy nagyon-nagyon kis jó hírt is tudok mondani, hogy valami talán mozdul, amitől persze még nem szabad elszállni az optimizmusunkban, de várjuk, hogy most már szinte bármelyik pillanatban megkaphatunk egy konszolidált Nabucco kormányközi megállapodástervezetet. Tehát a kormányok elkezdhetnek dolgozni azon, hogy ez a megállapodás végső formába kerüljön, és láthatóan minél hamarabb aláírhassuk. Piebalgs biztos a közelmúltban, a hónap elején - 6-7-én - járt Ankarában, ott egyetértés volt a török fél és közte, hogy ezt gyorsan alá kell írni, ez számunkra egyértelműen pozitív, ezt messzemenően támogatjuk, és ahogy nyilatkoztak, hogy január végéig ezt mindenképpen meg kellene tenni, bízzunk benne, hogy ez elérhető lesz.
Van haladás azzal kapcsolatban is, hogy mi legyen az a másik dokumentum, amit Törökország javaslatára esetleg a kormányok és a Nabucco nemzetközi vállalat bilaterálisan aláírnának. Korábban egy ilyen host governments agreementről volt szó, magyar részéről készítettünk erre egy jogi szakvéleményt, utalva az európai jogrendszerre - az acquis-ra -, és hogy mi a megközelítésük. Ennek két eleme van - ez érdekes lehet a bizottság számára is -, hogy az európai jogrendszer, az acquis mellett nincs szükségünk egy másik dokumentumra, hiszen az összes mentességet, kiváltságot, támogatást az Európai Unió tagállamainak kormányai egy kormányközi megállapodásban biztosítani tudják a Nabucco számára a garantált működéshez. Ezen túl pedig semmilyen módunk nincs, hogy túllépjünk egy második megállapodásban, viszont az volt az alapállásunk, hogy miután Törökországnak ez fontos, részben azért, mert a saját jogrendszere eltér a mienktől, mi nyitottak vagyunk arra, hogy adott esetben egy másik megállapodást is aláírjunk. Megvizsgáljuk a lehetőséget, hogy valószínűleg egy deklaratívabb, nem feltétlenül jogi erővel bíró megállapodást, ők pedig egy olyat írnak alá, a Nabucco vállalattal, amilyenre nekik szükségük van. Mi ebben partnerek vagyunk, de erről kell beszélni. Úgy tudom, ennek a tervezete is előkészületben van, és talán annak a jogi álláspontnak a hatására is, amit a magyar fél köröztetett, ez olyan formába kerülhet, ami egy gyorsabb megállapodást eredményezhet.
Magyar részről kezdeményeztük, hogy az öt uniós tagállam, amely érintett a Nabuccóban, tehát Németország, Ausztria, Románia és Bulgária, illetve Magyarország szakértői szinten üljön össze egy konzultációra, ez október 8-án megtörtént.
Az első ilyen alkalom volt, hogy szakértői szinten tárgyaltunk, hiszen vannak olyan elemei ennek a folyamatnak, amelyek szigorúan és kizárólag éppen az európai tagállamokra tartoznak. Most készülünk a kormányközi megállapodással kapcsolatos jogi szempontok összevetésére, a következő ilyent december közepén Bécsbe tartjuk meg, és addigra megpróbáljuk előzetesen véleményezni a szöveget, hogy melyek azok az elemei, amelyek az acquis-val vagy egyik-másik európai uniós tagállam alkotmányos vagy jogi előírásaival nem egyeztethetők össze, és próbáljuk azonosítani azokat a pontokat, amelyekre a további tárgyalásokon még szükség van. Látogatásaim részben a Nabucco csúcshoz is kapcsolódtak, erre majd talán majd a végén röviden kitérnék.
Elővenném a kérdéseket. Elnök úr majdnem minden kérdést feltett, amiről lényegében beszélni kellene. Úgy gondolom, ez a néhány elem, amit említettem, ahol haladás van, természetesen azért egy hosszú folyamat bizonyos szakaszában vagyunk. Én ezt pozitívnak tartom, hiszen nekünk most az lehet a közvetlen célunk, és én magam is, a magyar kormány is azért dolgozunk, hogy elvégezzük azt a házi feladatot, amit a kormányoknak kell elvégezniük ahhoz, hogy a Nabucco nemzetközi konzorcium a projekt kereskedelmi, pénzügyi előkészítését befejezhesse.
Ebben két vagy három - attól függ, hogyan közelítjük meg - feladatunk van: az egyik a kormányközi megállapodás aláírása, hiszen e nélkül nincsenek meg a garanciák, vagy a török-grúz határtól Baumgartenig azonos jogi feltételek mellett működjön a vezeték; a másik, ha ez szükséges, egy projektet támogató megállapodás aláírása, ez lényegében egy évvel előbb is megtörténhet; a harmadik pedig az európai gázdirektíva alóli mentességi folyamat befejezése. Erről azt tudom, hogy osztrák partnereink már megkeresték a bizottságot a saját dokumentumaikkal, jó néhány kérdést kaptak a bizottságtól. A magyar dokumentáció elkészült, a felügyelő minisztériumban van, és azt hiszem, néhány napon belül valószínűleg eljut Brüsszelbe, tehát mi is haladunk ezzel a folyamattal. Nagyon jó lenne, hogyha a jövő év elején ez befejeződhetne. Ha ezek a dolgok megtörténnek, akkor lényegében a labda egyértelműen a konzorcium térfelére kerül, de ez nem jelenti azt, hogy a kormányok ölbe tett kézzel nézhetik, hogy ők dolgoznak, hiszen sok mindenre szükség lesz, többek között a forrásországokkal való munkára, a politikai támogatásra, de úgy gondolom, hogyha ezek a dolgok megtörténnek, akkor feltétlenül fontos lépést teszünk előre a projekt előkészítésében.
Minden forrásunk arra utal, hogy Törökország álláspontja közeledik ahhoz, hogy megállapodjunk. Török részről van még egy nagyon fontos nyitott kérdés, amiről azt gondolom, a meghatározója lesz az összes többinek, hogy sikerül-e megfelelő garanciákat biztosítani - akár kereskedelmi alapon -, hogy Törökország gázellátása a következő évtizedben sem szenvedjen nehézséget, esetleg ne szenvedjen az ország a gázhiánytól. Ha ez megszületik, akkor Törökország az összes nyitott kérdésben valószínűleg gyorsan meg fog tudni velünk állapodni. Ezek tehát feltétlenül jó dolgok.
Én úgy látom, hogy a magyar részről végzett munkánkat változatlanul jó néven veszik a partnereink, és azt is jó néven veszik, hogy ezekre a kérdésekre koncentrálunk, és ebben igyekszünk segíteni. Ebben alapvetően senki részéről nem látok sem rivalizálást, sem érdekellentétet.
Türkmenisztánt illetően azt tudom mondani, hogy Türkmenisztán a grúziai válság után a korábbinál is összetettebb helyzetbe került, talán Türkmenisztánra nehezedik a legnagyobb orosz nyomás, annál is inkább, mert most már egyértelműen kiderült, hogy Türkmenisztánnak jelentős készletei vannak, és Oroszországnak a saját ellátásához és nemzetközi szerződéses kötelezettségeinek a teljesítéséhez a türkmén gázra szüksége van. Azt az információt kaptam, hogy a bakui alacsony türkmén részvétel nem a projekthez, a bakui konferenciához való hozzáállással függött össze, hanem türkmén belpolitikai okai voltak: a közelmúltban menesztették az olajipari minisztert, most már van egy új, de nem olyan régen nevezték ki, e miatt van némi zavar a kormányzati energiaügyi kapcsolatokban, és ezzel függött össze, hogy nem legalább miniszteri szinten képviseltették magukat. Ezért is látni kell, hogy Türkmenisztánt még igazából meg kell nyerni, meg kell győzni, és itt nemcsak a szándék, ok fogja meghatározni a türkmén álláspontot, hogy mondjuk a türkmén elnök mennyire szeretne velünk együttműködni, de mondjuk még a politikai valóság, Oroszország mellett még egy olyan szerény kis szereplő is van, mint Kína.
Az talán még a mi szempontunkból jó is lehet, hogy megépül a Kínát Türkmenisztánnal összekötő gázvezeték, és elképzelhető, hogy a türkmén partnert fel tudják arra is használni, hogy Oroszországgal szembeni politikájukban határozottabb álláspontot képviseljen, ez nekünk jó is lehet. Az biztosnak tűnik, hogy mindenkinek van elég gáz. A térségben van annyi gáz, hogy ebből az orosz, a kínai, az európai és esetleg más térségbeli szereplők igényét is ki lehessen elégíteni, tehát ilyen értelemben van esélye a partnerségnek. Egyelőre a probléma az, hogy meglátásom szerint orosz oldalról nulla végösszegű játszmaként kezelik az egész térséget, mint általában a nemzetközi kapcsolatokat, és addig, amíg ez nem változtatható meg, vagy nem változik meg, a mi részünkről belekényszerülünk ugyanebbe a játékba, hiszen a térségben Oroszország van jelen kétszáz éve és nem mi, ők tudják jobban diktálni belülről a feltételeket.
Nem tudok arra válaszolni, ha mondjuk feltennénk magunknak azt a kérdést, hogy a világban a pénzügyi, gazdasági válság, ennek Oroszországra gyakorolt hatása máris nagyon súlyos, a valutatartalékuk negyede elolvadt, rohant ki a tőke Oroszországból, voltak olyan időszakok, hogy több mint tíz milliárd hetente, tehát ezek nagyon drasztikus jelek, és Oroszország azzal szembesül, hogy a viszonylag ambiciózus és elég határozott külpolitikájának a fundamentumai, amelyek részben a gazdasági teljesítőképesség, az energiaszektor, a katonai és egyéb potenciál, nem is biztos, hogy olyan erősek, mint szerették volna. Nem tudom, ezzel mennyire akarnak, tudnak szembesülni az orosz vezetők, és lesz-e ennek esetleg bármilyen hatása az orosz politikára, erre még várnunk kell, és ezzel kapcsolatban jóslásokba semmiképpen sem szeretnék bocsátkozni.
Mindenfajta nézetek vannak, én magam is idéztem - bevallom, nem tudom megmondani, hogy ezt a külügyi bizottságban vagy pedig az európai ügyek bizottságában tettem vagy mind a kettőben -, a Nabucco nemzetközi vállalatvezetői részéről elhangzott, hogy akár orosz gázt is el tudnak képzelni valamilyen mértékben a vezetékben. Elvileg ez most akadémikus vita, mert lássuk már a vezetéket, de jó lenne, és akkor lehetne erről vitatkozni, hogy milyen gáz menjen bele. Nem is hiszem, hogy ezzel ma foglalkozni kell. Oroszország ma nem ebből a szempontból szerepelője vagy befolyásolója a Nabucco sorsának.
Irán az elmúlt időszakban - és ez némileg összefügg a magyar kezdeményezéssel egy Nabucco csúcskonferencia megtartására - tett olyan jelzéseket, részben a teheráni nagykövetünkön keresztül, hogy szívesen eljönnének Budapestre, illetve ezzel párhuzamosan több helyen, több szinten erősítették meg, hogy Irán szeretne az Európai Unió tartós gázszállítójává válni, vezetéket építenének ennek érdekében a Pars-mezőtől a török határig, és mindenfajta egyéb felvetéseket tettek, azt, hogyha az Uniónak nem kell, akkor megcsinálják ők maguk, tehát ők is próbáltak ezzel egy kicsit taktikázni. Azt tudják, hogy Ahmadinedzsádnak túl sok lenne egy ilyen csúcsértekezlet, de akár szakértőket is szívesen küldenének Budapestre. Mi ez elől természetesen kitértünk, hiszen Irán ma nincs abban a helyzetben nemzetközileg, hogy akár az Unió, akár az Egyesült Államok, az euroatlanti közösség energiaügyi együttműködési javaslatot tegyen Iránnak. Ehhez mindenképpen először a nukleáris ügyekben kell előrehaladást elérni, és olyan helyzetet kell teremteni, amikor ennek az esélye létrejön.
Irakra valószínűleg nekünk is, de különösen a nagy nemzetközi szereplőknek több figyelmet kellene fordítani. Irakban van gáz, például a Shell nagyon intenzíven dolgozik Irakban. Ott felmerült az, hogy már akkor nagyon sok gázt lehetne összegyűjteni, és adott esetben Európába szállítani, ha a sapkagázt elégetés helyett összegyűjtenék, és valamilyen módon eljuttatnák az Európába vezető hálózatba. Ezen túlmenően az észak-iraki és az északnyugat-iraki mezők is nagyon ígéretesek. Ennek érdekében sokkal többet kell tenni. Úgy gondolom, Magyarország keveset tehet, hiszen mi nem vagyunk jelen, ilyen szempontból az energiacentrum is távol van, de mondjuk az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és egy-két másik ország feltétlenül fontos szereplő.
Egyiptom két milliárd köbmétert ajánlott a Nabuccóba, ez fontos. Az egyiptomiak úgy döntöttek, hogy az eddig felépített LNG-kapacitásaikat nem növelik, hanem a bővülő forrásaikat három részre osztják: egyik részét, az egyharmadát felhasználják az országban, a másik harmadát megőrzik a föld alatt a jövő nemzedékek számára egyfajta tartalékként, a harmadik részt pedig vezetékbe pumpálva exportra fogják fordítani. Elvben nincs kizárva, hogy Egyiptom valamennyit adjon. Én magam azt gondolom, nem feltétlenül Egyiptom lesz a Nabucco legfontosabb beszállítója, de ma valószínűleg nem az a legfontosabb, hogy ki, pontosan mennyit tud adni. Számomra az a legfontosabb, hogy egyre több ország mutat érdeklődést az iránt, hogy a Nabuccóval együttműködjön, és ez mindenképpen a projekt értékét, létjogosultságát húzza alá.
Épp a legutolsó ország, amely ilyen szempontból jelentkezett, Üzbegisztán volt. Vannak kételyeim, hogy ez mennyire tartós vagy mennyire konjunkturális elemeken alapul, de Üzbegisztánnak van exportra is gáza, ez tagadhatatlan, és adott esetben még exportálhat is, a vezetéket megépítik, ezt Hernádi úr biztos nagyon jól meg tudja mondani, sokkal jobban, mint én. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy pozitív folyamat, a Nabucco sok mindenki számára kezd egyre érdekesebbé válni.
A tárgyalások Törökországgal, erre részben kitértem. Másfél hete jártam Brüsszelben, a látogatásom talán egyik legfontosabb célja az volt, hogy tájékozódjak arról, Piebalgs biztos mit tárgyalt, mire jutott a török partnerekkel, a másik pedig az, hogy egyeztessünk arról, hogy a magyar miniszterelnök ankarai látogatása során az üzeneteink összhangban legyenek az Európai Unió üzeneteivel. Azt gondolom, ez megtörtént, a magam javaslatait letettem a Külügyminisztérium vezetésének az asztalára, amit tudomásom szerint eljuttattak a Miniszterelnöki Hivatalba. Azt tudom most mondani, hogy egyértelműen az a magyar megközelítés, amit az Unió is szorgalmaz: a kormányközi folyamat befejezése, a török ellátási igény mielőbbi garantált megoldása, ami az egész folyamatot felgyorsítaná. Mi elvben tudjuk támogatni ezt a Caspian Development Corporation nevű uniós elképzelést, ami Türkmenisztán, Kazahsztán felé segítene volument bemutatni, és a befektetéseket elősegíteni az upstreambe, és feltétlenül a Nabucco minden irányú támogatása mellett fogunk érvelni a miniszterelnök úr ankarai látogatása során.
Tehát itt lényegében az üzeneteink - mondhatom azt -, de kérem, ha nem muszáj, ne idézzék holnap még az újságban, mert azért jó lenne, ha a miniszterelnök úr mondaná el, hogy mi a magyar üzenet, de lényegében teljesen az EU-vonal az, amit Magyarország visz. Azt tudom mondani, a partnereim nagyon örültek annak, hogy ebben az ügyben is ott jártam. Kifejezetten köszönték, hogy egyeztettünk, és várják, hogy hétfőn őket röviden tájékoztassam arról, hogy mire jutottunk Törökországgal. Ezt meg fogom egyébként tenni a jó együttműködés keretében, ami köztünk és a közlekedési és energiaügyi főigazgatóság illetékeseivel kialakult.
Az elnökválasztás az USA-ban. Nem tudom, hogy van-e ma valaki, aki meg tudja pontosan mondani, hogy az amerikai elnökválasztás, illetve elnökváltás milyen változásokat fog hozni az amerikai külpolitikában. Én eddig azt tapasztaltam, bár soha nem voltam sem amerikai szakértő, sem közvetlenül Amerikával foglalkozó diplomata, hogy olyan drámai változások azonnal soha nem történtek egy elnökváltásnál, és általában is ezek rövidebb-hosszabb időszak után tudnak csak megjelenni. Számomra egyelőre az az iránymutató, hogy az amerikai energiaminiszter Bakuban azt mondta, hogy ez a téma változatlanul kiemelt fontossággal fog bírni az új adminisztráció számára is, illetőleg azok az egyeztetések, amelyeket részben Washingtonban folytattam, részben az amerikai nagykövettel Budapesten a Nabucco-csúcs előkészítése kapcsán, egyértelmű a támogatás az amerikai fél részéről, és igyekeznek a lehető legmagasabb szinten képviseltetni magukat, és a legerősebb támogató üzeneteket majd a jelenlévőkhöz eljuttatni. Tehát azt gondolom, e tekintetben számíthatunk az Egyesült Államokra.
Természetesen az Uniónak és Washingtonnak is van egy dilemmája, és itt akkor áttérnék egy másik kérdésre, hogy az Unió mennyire áll mi mögött. Brüsszelben nagyon nehéz mondjuk egy olyan vezetéket támogatni, amelyben nincs benne Olaszország, amely viszont benne van egy másikban, a TGI-ban, a Törökország-Görögország-Olaszország interkonnektorban, valószínűleg Olaszországnak ez sokkal fontosabb, mint a Nabucco. Érdekérvényesítés szempontjából pedig Olaszország elég erős uniós tagállam, tehát az ért itt folyik egy ilyen játszma is, és mindkét vezeték nagyjából azt a 8 milliárd köbmétert szeretné elhozni, először is Azerbajdzsánból, amikor ez elérhetővé válik. Tehát ez feltétlenül egy összetett kérdést jelent.
Tegnap a Chatham House-ban - miután a Chatham House-ból volt, tehát nem idézhető a forrás, aki mondta, csak maguk a beszélgetési elemek idézhetők - azt mondtam, nekem Brüsszelben úgy nyilatkoztak, hogy a politikai korrektség jegyében az Unió nem kíván állást foglalni egyik vagy másik vezeték ellen, tehát egyensúlyoz. Azt mondtam, hogy nekem, magyar Nabucco-nagykövetnek nem kell politikailag korrektnek lenni; az én véleményem az, hogy a két vezeték nem összemérhető. Lényegében a Törökország-Görögország-Olaszország interkonnektor bizonyos értelemben egy regionális vezeték, hiszen az Görögországba vinne valami gázt, és 8 milliárd köbmétert elvihet Olaszországba, az ott eltűnik, hiszen Olaszországban, Dél-Olaszországban annyi gázra van szükség, miközben a Nabucco a 31 milliárdjával már mennyiséget jelent, és ezt nemcsak a tranzitországokban tudnák valamilyen mértékben felhasználni, hanem a gáz jelentős része az EU-15-ök piacára kerülne. Tehát elvárható, hogy az EU-15-ök is kellő támogatásban részesítsék, nemcsak a Bizottság, hanem maga az egész Európai Unió kellő támogatásban részesítse. Ezt osztották egyébként a jelenlévők, nem tudom, hogy Brüsszelben mennyire tudnak ehhez csatlakozni.
A világgazdasági helyzet - megítélésem szerint - többféleképpen is hatással lehet a Nabuccóra. Lehet, hogy ma nem lehetne olyan jó feltételek mellett finanszírozási konstrukciót kidolgozni, bár tegnap együtt ebédeltem az EBRD elnökével és néhány munkatársával Londonban, ők nem úgy tűntek, mint akik nyugtalankodnak a Nabucco finanszírozása kapcsán. Az energia olyan projekt, amihez lehet találni kereskedelmi banki finanszírozást. Ők egyértelműen támogatják, odaállnak majd mögé, ezt ígérték.
A másik, ezt - gondolom - Hernádi úr szintén el fogja mondani, sajnos nem ma kell még összerakni ezt Nabucco-finanszírozási csomagot. Nem tudom megítélni, de diplomataként elemezni igyekezve a dolgokat, megfordul a fejemben, hogy a világgazdasági válság milyen hatással lehet magára a Nabucco-projektre. Ugyanis a gázárak csökkentek, csökken a kereslet. Lesz-e ennek adott esetben bármilyen hatása, kell-e hogy legyen bármilyen hatása. Ezt nem tudom megítélni, de bennem az a fajta gondolkodás létezik, és ezzel foglalkozom.
Piebalgs biztossal most nem találkoztam, nem tudok arról, hogy más magyar személyiség vagy politikus találkozott volna vele. A képviselő urak engedelmével majd a zárt ülésen a koordinátorral kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni tájékoztatásul.
A védnöki testület felállítása. Azt hiszem, ez értelmes ötlet, a Nabuccónak mindenfajta politikai támogatásra szüksége van, ezzel kezdtem, amit a bakui csúcsról is mondtam, hogy ennek a megerősítése hallatlanul fontos. Bevallom őszintén, ezt nem érzem a saját feladatomnak, hiszen ezt valószínűleg parlamenti keretek között kellene valamilyen módon megvalósítani, vagy előterjeszteni, kidolgozni és továbbvinni. Természetesen szívesen segítek benne vagy viszem a magam tárgyalásain, de mondjuk, az én mandátumom erre ma még nem terjed ki, erre ezt tudom mondani.
Az Unió támogatását illetően van bizonyos változás, és itt akkor arra is reagálnék, hogy van egyfajta lehetőség, egy időtényező. Nekem meggyőződésem, hogy a grúziai válság egy lehetőséget teremtett a Nabucco számára. Nagy a figyelem, a diverzifikáció kérdéseit mindenki elővette, nagyon támogatja, mindenki szeretné, hogyha a Nabucco plusz a déli folyosó egésze ügyében előrehaladás lenne. Ez egy olyan alkalom, amit - gondolom - mindenkinek a felelőssége, hogy kihasználjon. Mi magyarok egyedül ezt nem tudjuk kihasználni, ehhez teammunkára van szükség a Nabuccóban érintett valamennyi kormány, az Unió, a Bizottság és a vállalatok részéről is, de mindenképpen olyan alkalom, amikor van egy ilyen "emelkedett hangulat" - ha szabad így fogalmazni -, és ez segítheti azt, hogy ezekben a nyitott kérdésekben előrejussunk. Remélem, hogy ezt el tudjuk érni anélkül, hogy ez az ablak bezáródna.
Nem tudom megmondani, hogy ez meddig tart, ilyen szempontból nagyon kedvezőnek tartom, hogy a Bizottság szakértői voltak Ankarában, tudomásom szerint ezen a héten is mennek - vagy ott vannak - Ankarába, és közte Piebalgs biztos is volt már Bakuban és Ankarában, és készül Grúziába és Türkmenisztánba is még az elkövetkező hetekben, jövő év elején. Tehát a biztos egy olyan tevékenységet vállalt fel, amely feltétlenül segíti a projekt előre vitelét, a partnerek meggyőzését és bevonását. Az más kérdés, hogy meddig lehet ezt tartani biztosi szinten, de ezzel majd foglalkozunk akkor - gondolom -, amikor erre majd szükség lesz.
A Nabucco-csúcs előkészítése és a Nabucco-bizottság bevonása. A Nabucco- csúcs előkészítésén intenzíven dolgozunk. Egyrészt a politikai előkészítése folyik, másrészt pedig elkezdtük a technikai előkészítését is. A következőt tudnám röviden elmondani. Nagyon kedvezők a visszajelzések a meghívásra, Aliyev elnök személyesen tett ígéretet arra, hogy eljön Budapestre. Az iraki miniszterelnök és a grúz miniszterelnök jelezték, hogy jönnek, Topolánek úr szintén szeretne jönni, megerősítette. Az egyetlen gond, ami lehet, hogy az EU-elnökségi dolgai elszólítják máshova, de ezt - gondolom - megértéssel lehet fogadni. Bolgár részről nagyon jó a visszajelzés, itt akár még az elnök úr is eljöhet, nemcsak a miniszterelnök jön Magyarországra. Törökország részéről is van olyan jelzésünk, hogy Erdogan úr készül, de remélem, holnap meg fogja erősíteni a miniszterelnöki tárgyalásokon, hogy ő erről mit gondol. Nem tudjuk még, hogy Ausztriából, Romániából ki jönne el, de tudjuk, hogy ők választási időszakban vannak, és biztos vagyok benne, hogy miniszterelnöki szinten tudják magukat képviseltetni, hiszen az ő projektjük is, nemcsak mienk.
Németországból egyelőre nincs visszajelzés. A jövő év a magyar-német kapcsolatok szempontjából sajátos lesz, hiszen a határnyitás 20 évfordulóját is ünnepeljük, és nem tudom, Merkel kancellár hányszor tud eljönni Magyarországra, de vélelmezem, hogy erős német jelenlét lesz, és határozott német támogatás a csúcsértekezleten.
Az EBRD elnöke tegnap nekem azt mondta, hogy szeretne személyesen részt venni, és nagyon reméli, hogy a programja ezt meg fogja engedni. A Bizottságtól, illetve a főtitkárságról Barroso és Solana úr kaptak meghívást. Solana úr vezető tisztségviselő munkatársai nekem jelezték, hogy őket ez érdekelné, kaptak erre meghívást. Felhatalmaztak arra, hogy bármely partneremnek jelezzem, örülnek a meghívásnak, és nagyon komolyan vizsgálják a részvétel lehetőségét, döntés részükről még nincs.
Kazah partnereinktől arra van jelzés, hogy minden valószínűség szerint miniszteri szinten tudnak részt venni, Egyiptomból az olajipari miniszter jönne, de nem tudjuk, hogy kíséretben vagy delegációvezetőként, az Egyesült Államok, úgy gondolom, még nyitott, hiszen a csúcsértekezletre egy héttel az új elnöki adminisztráció beiktatatása után kerül sor, tehát ők erről csak később tudnak nyilatkozni. Egyelőre lényegében egyetlen partnerünk nem nyilatkozott, ez Türkmenisztán. Úgy vélelmezem, ők lesznek a legutolsók, erről röviden beszéltem. December közepén készülök Türkmenisztánba, és igyekszem szorgalmazni, hogy természetesen ők is a lehető legmagasabb szinten jöjjenek el.
Dolgozunk a technikai előkészítésen. Éppen ma reggel volt a Miniszterelnöki Hivatalban erről egy megbeszélés, és szeretném elmondani a tisztelt bizottságnak, az elnök úrnak, éppen arról beszéltünk, hogy a Nabucco bizottságot, a parlament illetékes bizottságait hogyan, miképpen lehetne bevonni. Ebben természetesen nem én döntök, de egy ilyen javaslatot a magam részéről tettem, és úgy gondolom, erre a megfelelő döntések után a Miniszterelnöki Hivatal vissza fog térni. Úgy gondolom, ebben mindenki részt vehet, és jó is lenne, ha részt venne, hiszen ez Magyarországnak a jövőben nagyon fontos eseménye lesz, nem hiszem, hogy túl sokáig fog tartani, amíg ezek a döntések megszületnek, és publikálhatók lesznek.
Maga a lebonyolítás valószínűleg két részletben fog lezajlani, ezek az én javaslataim voltak, a formális döntésre még várunk. A csúcsértekezletnek lenne egy nyílt része, ahol a politikai statementekre lehetne sort keríteni, viszont szeretnénk, ha lenne egy zárt része, ahol a Nabucco-konzorcium, az EBRD, az EIT is tudna hozzászólást tenni, ezáltal generálna olyan párbeszédet, olyan vitát, ami előrevinné a Nabucco dolgát, esetleg mindenki tudná jelezni, hogy mennyivel tud többet vállalni, mint eddig, hogyan látja a helyzetet, mit tud hozzátenni a haladáshoz. Ez már valószínűleg kevésbé függ tőlünk, inkább a partnerek nyitottságán, kezdeményezőkészségén, vitakészségén, de feltétlenül ez egy új lehetőség, és úgy gondolom, hogy a résztvevők összetétele, a formátum erre lehetőséget ad. Nemcsak politikusok lesznek, hanem a Nabucco-konzorcium képviselői is, tehát jelen lesznek a vállalatok, a finanszírozással foglalkozó intézmények; ez várhatóan egy hozzáadott értéke lehet a konferenciának. Körülbelül itt tartunk most. Úgy gondolom, decemberben az ülésen nagyon szívesen tudok további tájékoztatást is adni a bizottságnak. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy ebben mindenki ismerje a szándékainkat és az előrehaladást.
Németh Zsolt úrnak: a kérdéseinek csak egy részére tudok válaszolni, hiszen köztisztviselőként nem tisztem, nincs is lehetőségem rá, hogy ezekről beszéljünk. A bizottság tegye fel a kérdéseket a miniszterelnök úrnak valamilyen formában, mert úgy gondolom, ezek nem feltétlenül nekem szóltak.
A Külügyminisztérium és az NFGM szerepe sem az én kérdésem. Arról tudom biztosítani a bizottságot, hogy a magam részéről attól kezdve, hogy átvettem április 1-jén az új munkakörömet, a legszélesebb együttműködést igyekeztem elindítani és tartani valamennyi partnerünkkel. Vannak még olyan kollégáim az NFGM-ből, a MOL-tól, de mondhatom az Energia Hivatalt is, rendszeresen találkozom emberekkel. Azon voltam, hogy minden olyan magyar kormányzati szerv, amelynek szerepe van a Nabucco előkészítésében, például az Energia Hivatal, amelyik a mentesítési eljárással foglalkozik, vagy a Nabucco itthoni felelőse tudjon mindarról, amit én személyemben végzek, és a mandátumom természetesen kifelé szól, a gáz nem érinti a többi tárca feladatkörét, de ezzel együtt is tudjanak arról, hogy mit végzünk, és mindig mindenki tudja, hogy a másik mit csinál, hiszen a koordináció ezekben a kérdésekben hallatlanul fontos. Azt tapasztaltam, hogy partnereink nagyon nyitottak, örömmel veszik, elégedettek, és ennek az egyeztetési folyamatnak a MOL nemcsak a része, hanem szinte napi kapcsolatban vagyok a MOL munkatársaival. Igyekszünk úgy dolgozni a Nabucco titkárság, a Külügyminisztérium részéről, hogy minden szereplőnek minden érdekét figyelembe véve próbáljunk meg közös erőfeszítéssel egyetértésben vinni ezt a dolgot. Azt hiszem, ez működik, nem haszontalan, és ilyen szempontból a folytatását tervezzük.
Továbbítani fogom a Külügyminisztérium vezetésének az elnök úrnak azt a kérését, hogy a bizottság képviselői is lehessenek jelen a tárgyalásokon. Azt gondolom, ez eleve nem kizárt, de ebben nem én döntök.
Még egy dologra visszatérnék, amit Németh Zsolt úr felvetett, ez az együttműködés vagy partnerség az energiában, hangsúlyozva, hogy én mit gondolok erről, és nem más helyett válaszolva. Lényegében arra térnék vissza, hogy Oroszország egyfajta nulla végösszegű játékot játszik. Nagyon jó lenne, ha ezen lehetne változtatni, ugyanis addig, amíg arra játszunk, hogy egymást kiszorítsuk, mindenkinek nehezebb megszerezni azt a gázt, ami egyébként mindenkinek a rendelkezésére áll. Végül is Oroszország maga is saját magát hozza nehezebb helyzetbe ezzel a politikával.
Azt látom, hogy ennek a gondolatnak Európában vannak támogatói. Németországban például vannak támogatói, akik szintén úgy gondolják, hogy Oroszországgal a partnerséget kell elérni. Azt nem mondanám, hogy az Unióban van egy ilyen gondolat, és feltétlenül mindenki ezt vélelmezi, sőt, azt sem mondanám, hogy az Egyesült Államok feltétlenül úgy gondolja, Oroszországgal ez változni fog. Ezzel együtt is lehet, hogy meg lehet próbálni, vagy meg kell próbálni, azért is, mert nehéz helyzetbe hozzuk például azokat a partnereinket, hogyha nem a partnerséget keressük, mint Türkmenisztán. Ha választaniuk kell, akkor nagyon nehéz lesz nekik mellettünk dönteni; ha nem döntenek mellettünk, akkor valószínűleg a gázhoz is nehezen vagy csak nagyon kis részben tudunk hozzájutni. Ez az, ami esetleg elgondolkodtathatja a külpolitika-tervezőket, politikusokat, hogy lehet-e, kell-e változtatni az eddigi megközelítéseken. Én mindenképpen aláhúznám azt, amit említettem, hogy fog-e hatni a jelenlegi válság Oroszországra, a magatartására, ad-e ez nekünk lehetőséget. Lehet, hogy pár hónap múlva azt mondjuk mégis, egyfajta ábránd, hogy ezt csináljunk, mert az orosz politika még határozottabban abba az irányba megy, mint eddig ment, de ha változtat, akkor esetleg erre lehet gondolni, hogy a magunk részéről készen leszünk-e, lehetségesnek látjuk-e, mert az orosz politika még határozottabban abba az irányba megy, mint eddig ment. De ha változtat, akkor arra lehet gondolni, hogy a magunk részéről készen leszünk-e, lehetségesnek látjuk-e, hogy esetleg ilyen együttműködésben elősegítsünk egyre több forrást megnyílni az Európai Unió számára.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, nagykövet úr, a beszámolóját és a válaszait. A második körben Németh Zsoltnak adom meg a szót.
További képviselői vélemények, kérdések és a válasz
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Ha jól értem, nagykövet úr, egyelőre nincsen mélyebben kidolgozva ez az EU-orosz-kaspi energiapartnerségi magyar diplomáciai kezdeményezés. Ha lesz, akkor várjuk, hogy tájékoztassanak bennünket erről. Azt hiszem, az ilyen javaslatokkal akkor érdemes előállni, amikor az egy kicsit jobban ki van dolgozva, mert akkor komolyabban veszik a magyar diplomáciát.
A másik kérdésem az lenne, amit hirtelen még Irán kapcsán vetett fel... (Bayer Mihály: Irán?) Irán kapcsán. Milyen tudomása van arról, hogy a svájci-iráni megállapodás és az a vezeték, amelyik tudomásom szerint albán-olasz útvonalon keresztül - ez nagyon jó technikai útvonalnak tűnik - görög, albán, olasz közvetítéssel jutna el, tehát ez a megállapodás, illetőleg ennek a megvalósítása milyen stádiumban van, és hogyan viszonyulna ez a sok-sok kelet-nyugati vezeték egymáshoz Törökországon belül? Gyakorlatilag ezek a vezetékek egymás mellett ott feküdnének az árokban? Ez hogyan lenne?
ELNÖK: Bayer úr!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Ez jó kérdés. Nem vagyok ennek a szakembere, de igyekszem kiképezni magam, amilyen gyorsan csak lehet.
Azt gondolom, ezt ma még nem technikai oldalról kell megközelíteni, hanem elsősorban politikai oldalról vagy az adott lehetőségek oldaláról. Amennyire én tudom, Svájc Olaszországból importál energiát. Az elképzelés lényege az volt, hogy ezt a gázt Olaszországba viszik el, ahol erőművekben elégetik, és a villamos energia majd eljut valamikor Svájcba. Tehát maga a megállapodás arról szólt, hogy a gáz nem Svájcba jut, hanem Olaszországba, és elektromos energia formájában hasznosul Svájcban. Gyakorlatilag ma nem látom ennek a megvalósítását reálisnak.
Egyszerűen a nemzetközi energiavállalatok az elmúlt év során fokozatosan leépítették jelenlétüket Iránban. Ilyen volt a Repsol, a Shell, és legutóbb a Total szűkítette minimálisra a jelenlétét, majdhogynem mondhatnám, hogy kivonult. Ugyanis a '90-es években bevezetett amerikai embargó 20 millió dollárban határozta meg azt limitet, amelynél többet energiavállalatok nem fektethetnek be az energiaszektorba Iránban, ha nem akarnak az amerikai törvényhozással szembekerülni, és fekete listára kerülni.
Én is úgy gondolom, anélkül, hogy a projektek részleteit ismerném, hogy a 20 millió dollár a befektetéseknél zsebpénznek sem elég, tehát ezzel sokra nem mennek, és lényegében az iráni gázszektor nem nagyon fejlődik, sőt inkább nehézségekkel találja magát szembe. Az irániak ma nettó gázimportőrök, és ők is lobbiznak azért, hogy a Kaszpi-térségből vehessenek gázt, hiszen különben nem tudják kielégíteni a növekvő lakosság és az eddig fejlődő gazdaság növekvő energiaigényeit.
Van egy másik eleme is tulajdonképpen ennek, hogy ez a vezeték lényegében - ahogy elnök úr mondta -, Görögországon, Albánián és a tengeren keresztül jutna Olaszországba, ennek nincsenek, nem látom, hogy érdemben folynának komolyabb előkészületei. Hiszen itt is a gáz egyelőre a földben van Iránban, és nem hiszem, hogy van bárki, aki ki tudná ezt termelni. Legutóbb a törökök írtak alá ezelőtt egy-két héttel egy jelentősebb energia-együttműködési megállapodást Iránnal, ők maguknak szeretnének gázt kitermelni, és elvinni Törökországba. Ezt finoman szólva is némi amerikai ellenkezés kísérte, de a törökök a saját energiaellátási, gázellátási biztonsági megfontolásaik alapján erre vállalkoznak. Nem tudom, hogy meg fogják-e tudni megvalósítani.
Ezeket nyitott kérdéseknek látom. Szoktam mondani - természetesen felelőtlenül -, van egyfajta ötletelés. Tehát mindenkinek van egy jó ötlete, hogy milyen vezetéket kellene építeni. De hogy ezek közül mi fog megvalósulni? Én vélelmezem, hogy kevesen tudjuk megmondani, hogy valóban mi az , ami gázt is tud biztosítani, jogi, nemzetközi feltételeket, pénzügyi feltételeket is, és effektíve akárhány év múlva egyszer működő vezeték lesz.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Ha nincs más kérdés, megköszönöm a nagykövet úr részletes és kimerítő tájékoztatóját.
Áttérnénk a következő napirendi pontra, ahol meghívott nagykövetek adnak tájékoztatást országaik álláspontjáról a Nabuccóval kapcsolatban. Elsőként Mayrhofer-Grünbühel nagykövet urat fogom megkérni, aki angolul, aztán Ikonomov urat, aki magyarul, majd Comaroschi nagykövet asszonyt, aki szintén angolul ad majd tájékoztatást. Ha esetleg valakinek szüksége van szinkrontolmácsolásra, tolmácsgépet a bejárat mellett lehet találni.
Nem venném a bátorságot ahhoz a tiszteletlenséghez, hogy időkeret szabjak a nagyköveteknek, csak szeretném jelezni, hogy eléggé előrehaladott az idő. Ha kérhetek mindenkit viszonylag összefogott, gyors tájékoztatásra, azt megköszönném.
Mayrhofer Grünbühel nagykövet úrnak adom meg a szót.
Dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel nagykövet (Osztrák Köztársaság) tájékoztatója
DR. FERDINAND MAYRHOFER-GRÜNBÜHEL, az Osztrák Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt is köszönöm, hogy meghívtak minket erre a fontos megbeszélésre. Ausztria álláspontja a Nabuccóval kapcsolatban nem változott, azt gondoljuk, hogy ez egy fontos projekt, és Ausztria továbbra is feltétel nélküli támogatásáról szeretné biztosítani ezt a projektet, méltányoljuk a magyar támogatást, amit a projekt élvez.
Amint valószínűleg tudják, az OMV vezeti a konzorciumot nálunk. Érzésünk szerint az európai uniós koordinátornak kulcsfontosságú szerepet kell kapnia a projektben, hiszen ezért is nevezték ki. Felismerjük, hogy a Bizottság jelenlegi javaslatai az energiabiztonsággal kapcsolatban az úgynevezett második stratégiai energia-felülvizsgálat elismeri a Nabucco fontosságát, és ez hasznos alapnak bizonyul arra, hogy tovább erősítsük és építsük a projektet.
Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy az osztrák parlament már elfogadta azt a jogszabályt, ami felhatalmazza a kormányt a kormányközi megállapodás aláírására. Éppen ezért úgy érezzük, hogy a nemzetközi tárgyalásoknak gyorsan kell haladniuk egy konklúzió irányába, és jelenleg - éppen ma is - foglalkozunk ezzel annak érdekében, hogy az osztrák pozíciót véglegessé tehessük. Ahogy más országokban, Ausztriában is különböző résztvevők vesznek ebben részt, és a koordináció nem mindig olyan egyszerű. Akárhogy is, az egyik fontos szempontja a kormányközi megállapodásnak az, hogy nyilvánvalóan ennek kompatibilisnek kell lennie az európai uniós jogszabályokkal, ami nem minden tervezet esetében volt igaz, amit eddig láttunk.
Arról is szeretném tájékoztatni önöket, hogy az OMV már megkapta a 22. § alóli mentességet a Bizottságtól, a szabályozott harmadik fél hozzáférésre. Úgy tudjuk, hogy más konzorciumi tagok még nem szerezték meg, ezt a mentességet, de a mi modellünkre építhetnek a saját mentességük megszerzéséhez.
Végül pedig szeretném megemlíteni azt, hogy Ausztria szívesen biztosítja az infrastruktúrát a gáz elosztásához, ami a Nabuccóból érkezik, a Baumgarten közép-európai gázelosztó központon keresztül, amit ma már említettünk.
Nézzük meg azt is, mik a kérdések a mi nézőpontunkból, azt hiszem, még mindig ugyanaz. Nincs kötelező érvényű megállapodás a forrásokról, vannak ígéretek, de nincs semmi végleges. A második Törökország részvétele, amelynek kulcsfontosságú pozíciója van, hiszen a csővezeték fele Törökország területén keresztül húzódna, és ahogy Bayer nagykövet úr is említette, vannak pozitív jelek, de őszintén szólva nem értettem a magyarázatát, hogy pontosan mi is lenne itt a megoldás, hogy hogyan alakulna ez ki. Ahogy mondtam, ez kulcsfontosságú kérdés.
Van még néhány más kérdés is, a finanszírozás kérdése, amiről ma még nyilván beszélünk, illetve a Kaszpi-tengeren keresztül történő szállítás. Az a nézetünk, hogy a munkát fel kellene gyorsítani, gyorsabban kellene folynia minden területen, különösen a szállítókkal folytatott tárgyalások, a kormányközi megállapodásról, a mentességről szóló megbeszélések, illetve a természeti, természetvédelmi, környezetvédelmi hatástanulmányok is, azért ezekre is még időre van szükség.
Nézetünk szerint a projekt akkor kezdődik el, hogyha megszületik a kormányközi megállapodás, és ha megvan a host government megállapodás Törökországgal, illetve ha van végleges megállapodásunk Azerbajdzsánnal, illetve esetleg Irakkal. Ezek lehetnének azok a feltételek, amelyek mellett a projekt elindulhatna.
Szólhatunk néhány szót persze a Déli Áramlatról, de ezt most inkább kihagyom. Mindazonáltal szeretnék itt önök elé tárni néhány kérdést, amit kérem, fontoljanak meg, vagy akár meg is válaszolhatják. Elsőként hallottunk a január 27-ei csúcstalálkozóról, az osztrák részvétel azért nem világos, mert a jelenlegi kormány úgy tűnik, jövő keddig van csak hatalmon, és onnantól új kormányunk lesz, és majd akkor megpróbálunk választ szerezni. De amennyire értem, nálunk otthon az emberek nem pontosan értik még, hogy a konferencia konkrétan mit is szeretne elérni, mivel szeretne foglalkozni azon kívül, hogy az egész folyamatnak lendületet akar adni, ami természetesen üdvözlendő dolog.
Konkrétan megkérdeztük azt, hogy lehetséges lesz-e például a kormányközi megállapodást aláírni ott, és mindeddig viszonylag szkeptikusak voltunk ezzel kapcsolatban Bayer nagykövet úr által említett néhány dolog miatt. Most kicsit reménytelibben látjuk ezt, de Bécsben nincsenek teljesen meggyőződve arról, hogy ez valóban lehetséges lesz-e.
Emellett ami Törökországot illeti, nem tudom, hogy Bayer nagykövet úr el tudja-e mondani, hogy ott mi lehetne a megoldás, hiszen nem hiszem, hogy értjük, pontosan mi az a haladás, amiről mindenki beszél, hogy az tulajdonképpen mi is. Konkrétabban, ami Magyarországot illeti: mi az eljárási rend Magyarországon a kormányközi megállapodás aláírását illetően? Készen vannak-e arra, hogy ezt aláírják, ha megszületik a megállapodás? Mi lesz a host government megállapodással? Nézetünk szerint erre mindegyik országban szükség lesz, amellett, hogy az európai uniós keretekben dolgozunk, de lehet, hogy ezt nem értem jól, ugyanakkor meg néhány dologból erre következtetek, amit a nagykövet úr mondott.
Végül pedig mi van a 22. §-nak megfelelő mentességgel Magyarország esetében, hiszen ez is előfeltétel? Meddig tartana Magyarországon a környezetvédelmi hatástanulmány elkészítése? Ha jól értettem, akkor ez több mint két év. Remélhetőleg ez azért túlzott dolog.
Ennyi lenne, elnök úr, az én részemről. Kíváncsi volnék, mivel nem lehetünk jelen az ülés zárt részén, nyilvánvalóan szeretnénk többet tudni az ausztriai látogatásról. Nem tudom, lehetséges-e, hogy előbbre hozzuk ezt a napirendi pontot, mielőtt lezárja a megbeszélést.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Hallgassuk meg a bolgár nagykövetet is, utána megadom Bayer Mihálynak a szót, hogy válaszoljon a felvetett kérdésekre, utána megnyitnám a vitát. Ha szabad, rövid hozzászólásokat kérek. Köszönöm szépen.
Dimiter Ikonomov nagykövet (Bolgár Köztársaság) tájékoztatója
DIMITER IKONOMOV, a Bolgár Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Ha a kollégáim nem veszik rossz néven, magyarul fogok megszólalni. A magyar nyelv használatát azért választottam a mai napon, mert tulajdonképpen olyan sok vonatkozásban kérdéseikben a bolgár pozíció részletezésében ezek a vélemények ugyanilyenek, mint amit Bayer Mihály nagykövet úr itt közölt a tisztelt társaság előtt. Még egyszer köszönöm szépen ezt a szerintem nagyon hasznos meghívást és lehetőséget, hogy együtt lehessünk.
Tényleg elmondhatom, hogy majdnem teljes mértékben osztjuk ezeket a gondokat, fenntartásokat, amiket Bayer Mihály úr közölt velünk, és ahogyan tisztelt kollégám képviselte Ausztria nézőpontját.
Nekünk volt egy nagyon komoly megérzésünk, hogy az utolsó hat hónap alatt a Nabucco-projekt teljes mértékben stagnál, és talán végre történt egy lépés a Nabucco-projekt politikai koordinátora részéről, azzal, hogy meglátogatta a tagországokat, és felhívta a figyelmet arra, hogy végül is nagy szükség van a politikai akarat megnyilvánulására, ami úgy néz ki, hogy lassan közeledünk ahhoz.
A törökországi dilemmát nem tudjuk megoldani, természetesen ennek a megoldása nehéz és bonyolult szakértői tárgyalások következménye lehet. Hallottam azt, amit Bayer Mihály nagykövet úr mondott, hogy milyen üzenettel utazik Ankarába a magyar miniszterelnök, és a bolgár véleménynél is ezekhez az irányelvekhez kell tartani magunkat. Nekünk van egy olyan jelzésünk, hogy Törökország elvárja, ha január első felében befejeződnek a szakértői tárgyalások, esetleg akkor sor kerül a nemzetközi megállapodás aláírására Ankarában. Ebben az értelemben, tekintettel arra, hogy január 27-én egy nagy formátumú energetikai vagy a Nabucco témájának szentelt konferencián vesz részt, annak örülnénk, ha az egy kicsit később történne. Nem a versenyzés szempontjából mondom, de sor kerül hasonló jellegű, talán kicsit több kérdést tartalmazó konferenciára a legmagasabb szinteken, politikai és döntési szinteket célozva. Természetesen ez a konferencia nem teljes mértékben a Nabucconak szentelt, hanem több energetikai projektnek, és mi úgy tudjuk, hogy a két rendezvény egyáltalán nem üti egymást, a bolgár rendezvény tulajdonképpen a budapesti folytatása lehetne, sőt, azokat a kérdéseket, amelyek nyitva maradtak, Szófiában egy későbbi szakaszban jobban meg lehetne beszélni.
A bolgár hozzáállás nem változott, a Nabuccot komoly diverzifikációs útvonalnak tekintjük, magasra értékeljük a flexibilis, új stratégiáját, ahogyan a partnereit a Nabucco diverzifikálja. A Shellnek is volt egy kezdetleges bemutatása a szállítók, illetve a termelők irányában, és ugyanígy vélekedünk az iraki lehetőségek bemutatásával kapcsolatban.
December 14-én Bécsben az öt európai uniós tagország szakértői ki tudják dolgozni a közös megközelítést, és nagyon bízom benne, hogy a projektek további fejlődését komolyan gondolják.
Köszönöm szépen. Tényleg nem tudok sokat mondani, azon kívül, amit Mayrhofer-Grünbühel úr mondott, de ha kérdéseik vannak, állok rendelkezésükre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
Kérem Comaroschi nagykövet asszonyt hozzászólásra.
Ireny Comaroschi nagykövet (Román Köztársaság) tájékoztatója
IRENY COMAROSCHI nagykövet: Tisztelt Képviselő Urak! Nagyon örülök ennek a meghívásnak. Nyilván nagyon jól tudják, a román pozíció konzisztens, továbbra is feltétel nélkül támogatjuk a projektet, hiszen egybevág azzal az elvvel, amit már többször aláhúztunk, ami a források és az útvonalak diverzifikációja.
Ugyancsak nagyon is hangsúlyozzuk azt a tényt, hogy a Nabucco-projekt egy európai uniós projekt, tehát ezt nagyon erősen ki kell emelnünk. Éppen ezért szeretnék csatlakozni a kollégáimhoz, amikor arról a tényről beszélünk, hogy közös megközelítést kell alkalmaznunk, és ezért erősebbnek kell lennünk nemcsak a politikai elkötelezettségünk megerősítésében, de például a közös konkretizációban is. Azért mondom, hogy közös, mert ez mindannyiunkat egyaránt érinti.
Szeretném elmondani önöknek, hogy melyek azok a nagyon konkrét pontok, ahol a román kormány érdekelt a konszolidált tervezet megtekintésében, hogy azon dolgozhassunk, valamint megkapjuk ezt a tervezetet, amikor az összes követelmény, az acquis-nak való megfelelés és a technikai szempontok mind megvalósulnak, hogy ezt a lehető leghamarabb megkaphassuk, és ezzel dolgozhassunk.
Szeretném elmondani, hogy a román kormány bilaterális és multilaterális találkozókat szervez a projekt további ösztönzése érdekében. Van egy olyan konkrétum is, ami a román-magyar viszony különleges jellegére vonatkozik. Szeretném megemlíteni, hogy erről a projektről beszéltünk a legutóbbi közös szegedi kormányülésen is Szegeden egy hónappal ezelőtt, úgyhogy nagyon nagy örömmel mondom el, hogy mennyire üdvözöljük azt a tényt, hogy nagyon pozitív hozzáállást láthattunk a magyar kormány részéről. Ez továbbra is megvan, ezt nagyon üdvözöljük, és abban bízunk, hogy a magyar kormány kötelezettségvállalása, elkötelezettsége a saját kormányunkkal, illetve a többi országgal együtt képes lesz a projektet nagyobb haladásra ösztönözni.
Konkrét hozzájárulás, amit mi teszünk ehhez a projekthez az, hogy elköteleztük magunkat a mellett, hogy véglegesítsük az Arad-Szeged csővezeték ügyét, ami része lenne ennek a projektnek. Tehát az infrastruktúrához, amit az országoknak nyújtaniuk kell ahhoz, hogy a projekt funkcionális legyen.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását. Szeretnék néhány szót szólni arról, amit Mayrhofer nagykövet úr kérdezett az ausztriai látogatásunkkal kapcsolatban. Martin Bartenstein miniszter úrral találkoztunk két héttel ezelőtt Bécsben. A látogatásunk célja az volt, hogy első kézből informálódjunk arról, hogy Ausztria mint konzorciumvezető hogyan látja a Nabucco előrehaladását, hogyan látja az inter government agreement aláírhatóságának alakulását, illetve kértem a támogatását annak a nemzetközi védnöki testületnek a felállításához, amelyről - mint szándékról - a bizottság múltkori ülésén határozott. A miniszter úr elmondta gyakorlatilag az itt Bayer nagykövet úr által is megfogalmazott problémákat, egyben kifejezte Ausztria támogatási szándékát, elmondta, hogy Ausztriában nem tud alakulni egy olyan rendkívüli bizottság, mint itt a Nabucco bizottság, viszont kész arról tárgyalni, hogy hogyan tudják összparlamenti szinten megjeleníteni ezt a fajta támogatást az illető szakbizottság által.
Arra kérem a tisztelt nagykövet urat, tegye lehetővé számunkra, hogy folytatódhasson ez a konzultáció azáltal, hogy Bartenstein miniszter úr időközben leköszön, illetve le fog köszönni, mivelhogy új minisztert állít a Néppárt az ő pozíciójára, hogyha vele folytatódhat ez a Bartenstein úrral egyébként nekem nagyon régi együttműködésem, az biztosan segíteni fog nekünk.
Ehhez a kérdéshez kapcsolódva szeretném a nagykövet asszony és nagykövet urak támogatását kérni ahhoz az elképzeléshez, amit már említettem, hogy tudniillik, jöjjön létre ez a nemzetközi politikai támogató testület. Ehhez kell, hogy a Nabuccóban résztvevő országok - kitüntetetten azok az országok, akiknek a nagykövetei itt ülnek - támogassák ennek a nemzetközi politikai testületnek a felállítását. Nagyon világos, nagyon pozitív üzenet lenne a Nabucco-projekt számára, úgy gondolom, ezzel jelentősen előremozdíthatnánk az ügyet.
Kérdezem, kinek van kérdése, hozzászólása a nagykövetek beszámolóihoz, és utána fogom átadni Bayer nagykövet úrnak a szót. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor a nagykövet úr, utána lezárnánk ezt a napirendi pontot.
Nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet reflexiói
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném elmondani, hogy ugyan viszonylag sokat vagyok külföldön, de engem el lehet érni, és nyitott vagyok mindig a nagykövetekkel való találkozásra is. A nagykövet úrnak bármilyen kérdése van, állok rendelkezésére, és szívesen adok tájékoztatást a tárgyalásaimról, arról, hogy mi éppen hogyan látjuk ezt a dolgot.
Annál is inkább, mert az osztrák partnereinkkel kiváló az együttműködés. Van most már osztrák partnerem a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium energiaosztályának vezetője személyében, aki egy felkészült kolléganő. Legutóbb november 10-én töltöttem egy hosszú napot Bécsben, ahol a Nabucco-konzorcium ügyvezető igazgatójával és munkatársaival tárgyaltam hosszan, de azon az egész megbeszélésen jelen volt a Gazdasági Minisztérium illetékes Nabucco-felelőse is, ahol átbeszéltük többek között a Nabucco-csúccsal kapcsolatos magyar törekvéseket, céljainkat. Úgyhogy nem érzékeltem, hogy osztrák részről ilyen típusú problémák lennének, hogy nem tudják, mit akarunk mi ezzel a csúcsértekezlettel.
A másik, hogy a legjobb tudomásom szerint a kancelláriahivatalból, természetesen nem politikai szintről, de több levélben is visszaigazolták, hogy az osztrák kancelláriahivatal nagyon pozitívan viszonyul a magyar Nabucco-csúcsértekezlethez, a meghíváshoz, de kérik a megértésünket, hogy amíg az új kormány létre nem jön, addig nem tudnak érdemben nyilatkozni arról, hogy ki fog ezen részt venni. A megértésünk azt gondolom, teljesen természetes, hát Magyarország is szokott ilyen helyzetben lenni, ez előfordul.
Ezeket - bevallom őszintén - nem feltétlenül érzékelem nyitott kérdéseknek. De ha van a nagykövet úrnak bármilyen szándéka tisztázni, állok rendelkezésére.
Két-három dolgot tartok nagyon fontosnak a kérdések közül, hogy feltétlenül reflektáljak rá. Az egyik, hogy a magyar mentesítés - ahogy mondtam - gyakorlatilag a felügyelő minisztériumban van, tehát itt Magyarország jól áll, és remélem, hogy nagyjából január végére, február elejére ez a folyamat lezárulhat. Tehát Magyarországon nem múlik, hogy a mentesítési eljárás befejeződjön.
A másik, amit a nagykövet úr kérdez, tulajdonképpen a kormányközi megállapodás aláírása. Mi formálisan a Budapesti csúcsértekezletnek nem tettük céljává, hogy Budapesten írjuk alá a kormányközi megállapodást, egy nagyon praktikus megfontolásból. Nagyon sok volt a bizonytalanság akkor, amikor elkezdtük ezt a csúcsértekezletet szervezni ahhoz, hogy beláthatatlan célokat ne tűzzünk magunk elé. Mert felsrófoljuk a várakozást, és aztán esetleg csalódást okoz, hogy nem valósul meg, miközben nem rajtunk múlik, hanem tudjuk, hogy alapvetően Törökország álláspontján múlik, hogy mikor lesz kormányközi megállapodás.
Ugyanakkor úgy érzékelem, és remélem, hogy nem értékelem túl a helyzetet, hogy önmagában annak a ténynek, hogy Budapestre szervezünk egy ilyen találkozót, van azért némi hatása arra, hogy mindenki le akarja takarítani az asztalt - jó diplomáciai szokás szerint - egy kicsit azért a fontos megbeszélések előtt, és talán kicsit hat arra, hogy ne Budapesten kelljen már megint végighallgatni mások sopánkodását, hogy még mindig nincs kormányközi megállapodás, és esetleg majd valaki mutogat - vagy ha nem is mutogat, de tudja, hogy kiről beszélünk. Tehát azt gondolom, ennek megvan a maga diplomáciai helye, szerepe, jelentősége. Talán nem szerénytelenség vagy túlzás azt állítani, hogy egy kicsit - és hangsúlyozom, egy kicsit - ezzel a kezdeményezéssel ebbe az irányba toljuk a dolgokat.
Van még egy eleme, ami fontos, hogy Piebalgs úr a november elején Ankarában folytatott tárgyalásai során felajánlotta, hogy a kormányközi megállapodás aláírására Ankarában kerüljön sor. Én ezt a sajtóból tudtam meg, és úgy tudom, más kollegáim sem tudnak róla. Valószínűleg Piebalgs úr mandátuma erre lehetőséget ad, de ahogy a bizottságiak elvárják tőlünk az egyeztetést előzetesen fontos kérdésekben, talán nem lett volna haszontalan, ha bennünket is megkérdeznek, hogy mi mit gondolunk róla. Hiszen a bizottság semmit nem fog aláírni. Öt ország fogja ezt a dokumentumot aláírni: Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria. Tehát a "mi bőrünkre" megy ki a játék, úgyhogy legalább egy első egyeztetés nem lett volna rossz. Valószínűnek tartom, mindenki azt mondta, hogy természetesen, hiszen Törökország bevonása, hogy Törökország azt érezze, hogy fontos, hogy a török kormány tudjon hazafelé is egy kicsit üzenni azzal, hogy mit ért el, nem hiszem, hogy ellentétes lenne az érdekeinkkel.
Az utolsó pedig a társadalmi és környezeti hatástanulmány. Úgy tudom, de ezt pontosítanom kell, hogy Magyarországon a törvény az Energiahivatalnak 18 hónapot ad ennek elbírálására. Ugyanakkor a MOL már tett egy kezdeményezést, ami arról szól, hogy a Nabuccót a kormány minősítse kiemelt projektté. Tudomásom szerint ezt a kormány különböző minisztériumaiban pozitívan fogadták, de ahhoz, hogy ez a lépés megtörténhessen, kell a kormányközi megállapodás. Mert akkor tud megfelelni a projekt azoknak a feltételeknek, amitől ez kiemelt projekt lehet. Tehát ha megvan a kormányközi megállapodás, akkor remélem, hogy ebben is lesz gyorsan haladás. Ez egy kormányhatározat kérdése, és ha van kormányhatározat, akkor az egyszerűsített ügyintézésre is lehetőség van. Nem vélelmezem, hogy egy-két hónap alatt ezt el fogja tudni dönteni az Energiahivatal, hiszen ezek nagyon komoly dokumentumok, amennyire ezt ismerem és hallom, de ettől függetlenül a gyorsítás lehetősége adott lesz, és ha a jogszabályoknak egyébként megfelel, akkor ezekben a Nabuccóval kapcsolatos ügyekben bármi legyen az, a magyar kormány részéről a lehető leghatékonyabb, leggyorsabb eljárással jönnek létre a feltételek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hogyha nincs több hozzászólás, akkor ezt a napirendi pontot lezárnám, és ezt követően a MOL javaslatára zárt ülést rendelnék el. Szavaztunk a zárt ülésről, azonban meg kell kérdeznem az üzleti titok tulajdonosát, a MOL képviselőjét, hogy hozzájárul-e a bizottság tagjai, az előterjesztők, az Országgyűlés Hivatalának a bizottság mellé delegált munkatársai, a jegyzőkönyvvezetők, az általam korábban említett meghívott személyek, Bayer Mihály nagykövet úr, illetve dr. Cserháti Tiborné, az Országgyűlés bizottsági főosztályának főosztályvezető-helyettese jelenlétéhez.
HERNÁDI ZSOLT, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója: Igen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök-vezérigazgató úr, akkor kettő perc technikai szünetet kérek, ameddig a kollégák megteremtik a zárt ülés feltételeit, utána folytatjuk az ülést.
(A bizottság 15 óra 50 perctől 16 óra 42 percig zárt ülés keretében folytatta munkáját, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 42 perc)
|
Dr. Kóka János |
Jegyzőkönyvvezető: Gálné Videk Györgyi és Szoltsányi V. Katalin