NAEB-1/2009.
(NAEB-5/2006-2010.)
az Országgyűlés a Nabucco földgázvezeték előkészítésének és
megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2009. január 19-én, hétfőn, 14 óra 07 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A napirend módosítása, elfogadása*
Bayer Mihály nagykövet meghallgatása*
Dr. Szent-Iványi István hozzászólása*
Beszámoló a január 26-27-én megrendezendő Nabucco-konferencia előkészítéséről*
A MOL képviselőjének meghallgatása különös tekintettel az orosz-ukrán gázvitára és a magyarországi ellátásbiztonságra*
A bizottság 2009. I. félévi munkatervének elfogadása*
1.Beszámoló a január 26-27-én megrendezendő Nabucco-konferencia előkészítéséről
Előterjesztő:
MEH képviselője
2.Bayer Mihály nagykövet meghallgatása
3.A MOL képviselőjének meghallgatása, különös tekintettel az orosz-ukrán gázvitára és a magyarországi ellátásbiztonságra
Előterjesztő:
MOL képviselője
4.A bizottság 2009. I. félévi munkatervének elfogadása
Előterjesztő:
Dr. Kóka János, a bizottság elnöke
5.Egyebek
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), a bizottság elnöke
Balla Mihály (Fidesz), a bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Balla György (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Németh Zsolt (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Banai Károly szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.)
Dr. Szent-Iványi István európai parlamenti képviselő (SZDSZ)
Burány Sándor, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára
Oláh Tünde (Külügyminisztérium)
Simon Borbála (Külügyminisztérium)
Szabó György (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Szaniszló Attila (MOL Nyrt.)
Tóth Gábor (Országgyűlés Külügyi Hivatala)
Dr. Somlyay Nóra (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
Dióssy Gábor
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 07 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Tisztelettel köszöntöm önöket a Nabucco-bizottság 2009. évi első ülésén, amely ülésre meghívtuk a bizottság tagjain, a nagykövet úron, a MOL elnök-vezérigazgatóján, a Miniszterelnöki Hivatal képviselőin kívül az Európai Unióba delegált pártok listavezetőit is, akik közül Szent-Iványi István, az SZDSZ delegációvezetője fogadta el a meghívásunkat, akit ezúton is tisztelettel köszöntök. Meg fogjuk kérni őt - egyébként ebben az ügyben kifejezetten illetékes -, európai parlamenti képviselőként mondja el, hogy Brüsszel Strasbourg szempontjából hogyan látja a Nabucco-projekt előrehaladását.
Ha a névsort nézem, akkor azt tudom elmondani, hogy Balla György és Németh Zsolt helyettesítés útján, Firtl Mátyás, Szabadkai Tamás, Józsa István, Balla Mihály képviselő urak pedig személyesen jelentek meg, így velem együtt nyolcan vagyunk jelen. Megállapítom tehát a határozatképességet.
A napirend módosítása, elfogadása
Javaslatot szeretnék tenni a bizottsági ülés napirendjére a kiküldöttek szerint, azonban szeretném a sorrendet megfordítani, tekintettel arra, hogy Banai Károly, a Miniszterelnöki Hivatal külpolitikai főtanácsadója, illetve Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója jelezte, hogy körülbelül három órakor tud majd csatlakozni az ülésünkhöz. Elsőként Bayer Mihály nagykövet úr meghallgatására kerülne sor, ezt követően adnám meg a szót Szent-Iványi Istvánnak. Utána beszélnénk a január 26-27-i Nabucco-konferencia előkészületeiről, majd kerülne sor a MOL képviselőinek a meghallgatására. A napirend részét képezi a bizottság 2009. évi I. félévi munkatervének elfogadása. Ezzel kapcsolatban előzetesen kiküldtünk egy javaslatot. Ha nincs ezzel különösebb probléma vagy észrevétel, akkor javaslom most elfogadni. Ha van, akkor be tudjuk építeni, és a következő ülésünkön is el tudjuk fogadni.
Szeretném kérdezni, hogy bárki a bizottság tagjai közül javasol-e bármilyen más napirendet. (Nincs jelentkező.) Ha nincs módosítási javaslat a napirendhez, akkor szeretném megkérdezni, hogy ki az, aki elfogadja a bizottság napirendjét. (Szavazás.) Nyolc igen szavazattal a bizottság napirendjét elfogadtuk.
Bayer Mihály nagykövet meghallgatása
Rátérnénk a napirendi pontjaink tárgyalására, amelyet a nagykövet úr meghallgatásával kezdünk el. Előtte azonban szabadjon elmondanom néhány mondatot ennek az ülésnek az aktualitásáról. Tavaly decemberben, amikor úgy határoztunk közösen, hogy januárban, még a Budapesten megrendezésre kerülő Nabucco-konferencia előtt összejövünk, akkor a célunk az volt, hogy ezen az ülésen rögzíthessük azokat a szempontokat, amelyekkel mind az öt párt egyetért, és amely szempontokat képviselni tudunk ezen a nemzetközi tanácskozáson. Ez az indok további indokokkal vagy további fontos szempontokkal bővült az elmúlt hetekben. Láttuk ugyanis, hogy az elmúlt néhány hétben fájó közelségbe került hozzánk az a probléma, amely miatt ezt a bizottságot annak idején életre hívtuk.
Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk, hogy immár harmadik hete egyetlen köbméter gázt sem kap Magyarország orosz energiaforrásból Ukrajnán keresztül. Ha az elmúlt három hét eseményeit nézzük, akkor azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, ha megelőlegezem a bizottságunknak azt a már többször megtett állásfoglalását, hogy itt bizony az egyetlen hosszú távú tartós megoldás a gázkrízisre a Nabucco-gázvezeték megépítése, hogy függetlenedjünk az orosz gázforrásoktól, és függetlenedjünk az egyetlen lehetséges tranzitország problematikájától is, esetünkben Ukrajnáról van szó. Általában egy monopóliumtól való függés oldását tette céljává ez a bizottság. A monopólium természete, hogy fönt szeretné tartani a gazdasági elsőbbségét. Az orosz gázmonopólium tehát arra törekszik, hogy megtartsa, adott esetben növelje a befolyását a hagyományos ellátási régióban, míg Ukrajna nagy valószínűséggel ugyanilyen mértékben a tranzitszerepét arra szeretné felhasználni, hogy a saját gazdasági és politikai lehetőségeit bővítse. Látjuk azt, hogy Oroszország az elmúlt hetekben az energiafegyvert bevetette annak érdekében, hogy a hagyományos gazdasági és politikai befolyási övezeteit megtartsa, adott esetben erősíthesse. Az is látszik, hogy Ukrajna is bevetette mindazon lehetőségét, ami a tranzitszerepéből fakad.
Ennek a konfliktusnak a szereplői Oroszország és Ukrajna, az elszenvedője azonban Magyarországon kívül az Unió másik, közvetlenül is százmillió polgára. Tarthatatlan állapot, hogy Európa nem jut gázhoz. Az egyetlen lehetőségünk az ügy tartós megoldása érdekében a Nabucco gázvezeték megépítése.
Két héttel ezelőtt, amikor a gázválság kitört, Nabucco-bizottsági elnökként tettem meg azt a nyilatkozatot, amelyre az előző bizottsági ülés hatalmazott föl, hogy tudniillik Magyarország álljon az élére annak a kezdeményezésnek, amely arról szól, hogy az Európai Unió támogassa a Nabucco gázvezeték megépítését pénzügyi garanciavállalással, és haladéktalanul kezdjük meg a gázvezeték építését. Ugyanis ameddig nem kezdődik meg a gázvezeték építése, sem az eddig szóba jött országok - Azerbajdzsán, Türkmenisztán - nem vesznek bennünket komolyan, sem pedig az újonnan bevonható országok, esetleg Irak, Egyiptom, a későbbiekben Irán sem jöhet szóba tárgyalópartnerként, hiszen nem vesznek bennünket komolyan, nincsen gázvezeték. A 22-es csapdája tehát a következőképpen néz ki: ameddig nincsen gázvezeték, addig nem vesznek bennünket komolyan tárgyalópartnerként a szóba jöhető forrásországok; ameddig viszont nincsen garancia a forrásországoktól arra, hogy szállítsanak gázt, addig az Európai Unió nem hajlandó elkezdeni a gázvezeték megépítését. Ebből a csapdából egyféleképpen tudunk szabadulni: ha haladéktalanul megkezdjük a gázvezeték építését, és ezzel egy időben elkezdünk tárgyalni az eddig szóba jött és a további szóba jöhető forrásországgal.
Ez után a bevezető után szeretném átadni a szót Bayer nagykövet úrnak, mondja el, mi történt azóta, amióta legutóbb találkoztunk, hogyan áll a Nabucco-konferencia előkészítése, és milyen konkrét, kézzelfogható eredményeket várhatunk a 26-27-ei konferenciától. Nagykövet úr!
Bayer Mihály tájékoztatója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen december óta, amikor legutóbb találkoztunk, az én munkám szempontjából egy viszonylag hírmentes időszak volt. Ezzel együtt is nem hiszem, hogy keveset dolgoztunk volna a háttérben, hiszen nagy ütemben folyik a budapesti Nabucco-csúcsértekezlet előkészítése.
Én ezek előtt is arról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy csütörtökön és pénteken Brüsszelben megkezdődik az a kormányközi konferencia, aminek a feladata a Nabucco kormányközi megállapodásnak a kitárgyalása, és végső aktusként az aláírása. A magyar diplomácia az elmúlt évben, és én személyesen is április 1-je óta a feladataim között központi kérdésnek tartottam azt, hogy a kormányközi megállapodás útjára bocsátásra kerüljön, tárgyaljunk róla, és minél hamarabb írjuk alá, hiszen ez az egyik alapvető feltétel ahhoz, hogy a Nabucco nemzetközi konzorcium a hitelezőkkel érdemi tárgyalásokat folytasson, folytathasson a projekt finanszírozásáról.
Hosszú egyeztetések után született egy tervezet - erről a múltkori ülésen volt szó -, ezt a tervezetet véleményezték, véleményeztük, és az a megállapodás született, hogy csütörtökön Brüsszelben a négy európai uniós Nabucco-tagállam és Törökország delegációi a Bizottság közreműködésével és moderálása mellett asztalhoz ülnek, és elkezdik a tárgyalásokat. Én ez hallatlanul jó hírnek tartom egyrészt abból a szempontból, hogy egy nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, ezért nem mondanám, hogy holnapután megállapodás lesz, és alá lehet írni, hiszen jó néhány jogi és egyéb kérdést kell még megvitatni, de maga a folyamat elkezdése hallatlanul fontos. Úgy gondolom, hogy a Nabucco-csúcsértekezlet számára is ez egy feltétlenül jó indulás, jó hír, hogy egy ilyen komoly lépés megtörténik.
Ebben a tekintetben szeretném aláhúzni azt is, hogy fontos segítséget kapunk a Bizottságtól. A Bizottság elvállalta, hogy ennek a kormányközi konferenciának a társelnökét adja, és bizonyos koordinációs szerepet is vállalt, ami hallatlanul fontos, hiszen a kormányközi megállapodásnak teljes összhangban kell lenni az európai vívmányokkal, ellenkező esetben komoly eljárásra, büntetőeljárásra számíthatunk, és miután elég összetett jogi kérdésekről van szó, ebben a tekintetben a Bizottság szakértelme és az esetleges bizottsági szakértők közreműködése is rendkívül fontos. Úgyhogy mi a Nabucco-csúcs előkészítése mellett nagy energiákkal, jogi szakértőinkkel - bevonva az NFGM, a KHEM és néhány más tárca szakértőit - készülünk, hogy a magyar álláspont határozott, egyértelmű és konstruktív legyen Brüsszelben. Biztos vagyok benne, hogy ez egy lassú folyamat lesz, várhatóan nem lesz nagyon gyors az előrejutás, de önmagában az, hogy elindul, ez most fontos, és azon leszünk, hogy minél hamarabb befejeződjön.
Ami a csúcs konkrét előkészületeit illeti, azt tudnám mondani nagyon-nagyon puritánul és egyszerűen, hogy rendben haladnak. Az, hogy rendben haladnak, azt tükrözi, hogy lassacskán összeáll a résztvevők listája. Én neveket azért nem mondanék, mert még mindig változhat. Ma egy olyan megállapodás körvonalazódott, hogy Banai Károly úr pénteken fog tájékoztatást adni a sajtó képviselőinek a Nabuccóval kapcsolatos hátterekről, egyebekről, és valószínűleg péntekre áll össze az a lista, amit már közzé is lehet adni, hiszen például Kazahsztánból még nem kaptunk konkrét választ, túl azon, hogy jelezték, hogy részt szeretnének venni. Az Egyesült Államok vezetése ma nincs abban a helyzetben, hogy megnevezze delegátusát, hiszen holnap fogják beiktatni az Amerikai Egyesült Államok új elnökét, és ez már az új adminisztráció feladata lesz. Néhány más ország esetében is vagy még nincs meg a végleges döntés, vagy változhat a jelenlét kérdése. Én azt tudom mondani, hogy lesz államfő ezen a rendezvényen, több miniszterelnök jelen lesz, és nemcsak Nabucco-országokból. Jelen lesz az EBRD és az EIB elnöke, néhány energiaügyi miniszter mellett. Tehát egy nagyon magas szintű részvétel mellett zajló csúcsértekezletre számítunk.
A mai nap elküldtük partnereinknek az általunk javasolt tervezetét az úgynevezett "Budapesti nyilatkozat"-nak vagy "Budapest declaration"-nak, amit szeretnék, ha a partnereink egyetértésével lehetne kiadni a tanácskozás végén. Én úgy gondolom, hogy ilyen tekintetben az előkészületeknek ezt a szakaszát lezárhatjuk. Még rendezni kell a delegációk pontos összetételét, technikai kérdéseket, protokolláris kérdéseket, de ezek az elkövetkezendő néhány napban - annak függvényében, hogy miként alakul az egyes delegációk összetétele - meg fognak oldódni.
Nagyon örülünk, hogy Türkmenisztán ugyan nem elnöki szinten fogja képviseltetni magát, de kifejezetten pozitív üzenetet küld azzal a részvétellel, amit ígérnek, és többek részéről is nagyon nagy a figyelem a rendezvény iránt. Érzékeljük természetesen, hogy a Nabucco-csúcs némileg új megvilágításba került azzal, hogy január 1-je óta küszködünk a gázválsággal, az orosz-ukrán gázvitával. Teljesen egyetértek az elnök úrnak azzal a megállapításával áttételesen, amit mondott, hogy a Nabuccót ez felértékeli, segítheti. De azt is szeretném elmondani, hogy ez nem fogja megoldani azokat a feladatokat, amelyeket nekünk kell megoldanunk. Ilyen értelemben ez a helyzet segít. Biztosan nagyon sok ösztönzőt ad sok mindenkinek, hogy átgondolják, mit lehet még tenni, mit kell még tenni annak érdekében, hogy a Nabucco előkészítése felgyorsuljon.
Mi mindenesetre Budapesten három fő célt szeretnénk elérni. Az egyik, ami nagyon fontos, hogy demonstráljuk, a Nabucco-csúcs mögött nagyon jelentős politikai támogatás van. Azt gondolom, ez fontos a külvilágnak, a cégeknek, a potenciális finanszírozóknak és különösen fontos a potenciális forrásországoknak, hogy az a szkepszis, amely esetenként egyik-másik fővárosban megjelent, megjelenik, hogy mekkora támogatás van a Nabucco mögött, megszűnjön, feloldódjon. Nagyon remélem, hogy ebben a tekintetben nagyon erős és pozitív üzenetet fog elküldeni mindenkinek a budapesti csúcsértekezlet.
Szeretnénk elérni természetesen azt is a csúcsértekezleten, hogy a jelenlévő országok elkötelezettsége egyenként és összesen is még erősebbé váljon a Nabucco iránt. Én ebben a tekintetben is optimista vagyok.
A harmadik, amit nagyon fontos célnak tartok, hogy szeretnénk alkalmat teremteni egy érdemi párbeszédre. Azért gondolom, hogy érdemi párbeszédről kell beszélnünk, hiszen ebben az összetételben csúcsértekezlet a Nabuccóról még nem volt, hiszen nemcsak politikusok, magas szintű kormányzati vezetők lesznek jelen, hanem jelen lesznek annak a két legfontosabb európai pénzügyi intézménynek a vezetői, amelyek nagyon fontos finanszírozási szerepet kell, hogy vállaljanak a Nabucco megvalósításában. A Nabucco nemzetközi konzorciumnak a delegációja is jelen lesz, tehát mód lesz arra, hogy a politikusok, a pénzügyi és ha úgy tetszik, az ipari szereplők is összevessék azt, amit ők egy ilyen csúcsértekezleten össze kívánnak vetni és beszéljenek azokról a kérdésekről, amelyek megoldása az asztalon van. Tehát én nagyon remélem, hogy ez egy komoly hozzáadott értéket jelenthet majd ahhoz, ami eddig a Nabucco ügyében a nemzetközi egyeztetések tekintetében folyt. Abban bízunk, hogy mindez együttesen egy jól érzékelhető lökést fog adni a Nabucco előkészítésének, hiszen nagyon fontos, hogy a Nabuccóval kapcsolatos előkészítő lépések felgyorsuljanak, és mindegyik a maga területén minél hamarabb eredményre vezessen.
Arra számítok, hogy az érdeklődés nemcsak politikai tekintetben, hanem a nemzetközi sajtó oldaláról is nagyon jelentős lesz a Nabucco csúcsértekezlet iránt. Erre már vannak jelzések. Őszintén remélem, hogy az eredmények magukért fognak beszélni, és ez mind Magyarország számára, mind a Nabucco-projekt számára, ha úgy tetszik, az egész Európai Unió számára jó, hatékony és mindenképpen konstruktív rendezvény lesz.
Természetesen mi az alkalmat tudjuk megteremteni ehhez a csúcsértekezlethez, e célok eléréséhez. Szükség van arra, hogy ebben a partnereink valóban közreműködjenek. Én optimista vagyok, úgy gondolom, hogy a legtöbb partnerünk természetesen velünk hasonlóképpen gondolkozik, és elő fogja segíteni a csúcsértekezletnek ilyen tekintetben a sikerét. Biztos vagyok benne, hogy aktuálpolitikai kérdések is felmerülhetnek, hiszen politikusok lesznek jelen döntően ezen a csúcsértekezleten. Én lennék meglepődve, ha a mostani gázválság és annak következményei, az ezzel kapcsolatos következtetések ne kerülnének szóba. Ezt a politikusokra bízzuk, ők majd eldöntik, hogy erről mit, mennyit és hogyan akarnak beszélni, vitatkozni, esetleg hogyan akarják összekötni ezt a Nabuccóval. Én ennyit gondolnék elmondani, és természetesen most is szívesen válaszolok bármilyen kérdésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Néhány kérdéssel szeretném megnyitni a diskurzust a nagykövet úr beszámolójával kapcsolatban. Az első, amit kérdezni szeretnék, hogy a nagykövet úr elmondta, hogy az ilyen konferenciák alkalmasak arra - a politika, illetve a diplomácia nyelvén szólva -, hogy lesöpörjük az asztalt. Az asztal lesöprésének egyik nagyon fontos állomása volna a kormányközi megállapodások aláírása. Ma a nagykövet úr az előkészítő tárgyalások alapján mikorra lát lehetőséget arra, hogy a kormányközi megállapodás aláírásra kerül? Van-e remény arra, hogy ezen a konferencián kerüljön sor aláírásra, vagy ez nem várható, mint eredmény?
Szeretném kérdezni, hogy a deklarációkon túl, illetve a politikai támogatás, az érdemi párbeszéd meglétén túl várunk-e konkrét, kézzelfogható eredményeket a mostani konferenciától, amelyeket fontos mérföldkőként mutathatunk majd be a Nabucco-folyamat előrehaladása érdekében.
A nagykövet úr úgy fogalmazott, hogy a konferencia segít, de nem oldja meg a Nabucco építésének a problémáját. Ehhez kapcsolódva szeretném rögzíteni, hogy a konferencia nem tudja megoldani. Nyolcmilliárd euró rendelkezésre bocsátása azonban meg tudná oldani a Nabucco építésének problémáját. Várható-e az, hogy az Európai Unió ebbéli szándékát kinyilvánítja, illetve teszünk-e lépéseket annak érdekében, hogy egy ilyen kötelezettségvállalásra bírjuk rá az európai illetékeseket?
Szeretném megkérdezni a nagykövet úrtól, hogy tettünk-e lépéseket az elmúlt hetekben a bizottság egyező állásfoglalása alapján megszületett országgyűlési határozat rendelkezései értelmében a nemzetközi védnöki testület, egyfajta európai Nabucco-bizottság összeállítására. Szeretném emlékeztetni a bizottság résztvevőit és a vendégeinket, a sajtó munkatársait, hogy a Nabucco-bizottság célul tűzte ki, hogy akként jelenjen meg ez a kezdeményezés a nemzetközi színtéren, hogy a magyar Nabucco-bizottság kezdeményezésére álljon össze a Nabucco-országok politikai részvételével egy olyan európai testület, amely megfelelő politikai erőt, lobbitámogatást tud felvonultatni Brüsszelben és a forrásországoknál a Nabucco mielőbbi megépítése érdekében. Szeretném kérdezni, hogy a törökországi tárgyalásokon túl, ahol államfői, illetve kormányfői szinten a miniszterelnök úrral, a parlamenti bizottságok szintjén pedig a társelnök úrral közösen tárgyaltunk Törökországgal, akik hajlanak egy ilyen nemzetközi védnöki testület létrehozására, történtek-e egyéb lépések ebben az ügyben.
Végül, de nem utolsósorban szeretném megkérdezni - és ezt a kérdést persze majd Banai Károly úrnak fogom feltenni, csak a nagykövet úrnak hátha van erről valamiféle információja -, hogy milyen reményünk van a bizottság bevonására e konferencia lebonyolításában. A mai találkozónak az a célja, hogy erősítsük meg, alakítsuk az össznemzeti álláspontot. Ezt akkor fogjuk tudni megtenni, ha a Nabucco-bizottság megfelelő fajsúlyos szerephez jut ezen a konferencián, ahol egyrészt képviselni tudjuk a Nabuccóval kapcsolatos nemzeti érdekeket, másrészt pedig ezen a fórumon is meg tudjuk erősíteni a javaslatunkat a Nabucco nemzetközi védnöki testület létrehozására.
Megnyitom a vitát, képviselő urak. Ha az államtitkár úr kíván szólni, akkor természetesen megadom a szót, de ha ebben a körben Szent-Iványi európai parlamenti képviselő úrnak van kérdése, akkor az ő kérdését is szívesen hallgatjuk.
Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sok érdekes dolog hangzott el ahhoz képest, hogy nem történt semmi az elmúlt hetekben. Az én kérdéseim kicsit arról is szólnának, hogy holnap az Egyesült Államokban beiktatják az új elnököt. Előzetesen lehetett hallani az Egyesült Államokból, hogy talán változik az Irán-politika. Ha ez a politika, az Egyesült Államok Irán-politikája változni fog, akkor az ön meglátása szerint ez segítheti-e a mi törekvéseinket, hiszen Irán nagyon markáns forrásországként is megjelenhet az egész nabuccós rendszerben.
A következő kérdésem a most elindult cseh elnökséggel kapcsolatos. A cseh elnökség alatt milyen lépések várhatók, amelyek a Nabucco megépülését fogják támogatni? Tudunk-e előre arról, hogy a cseh elnökség foglalkozik ezzel a kérdéssel? Az elmúlt hetek eseményeit nézve Csehország is igen keményen érintett volt az orosz-ukrán gázvita miatt.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy mit tesz a kormány az uniós prioritási sorrendben azokért a projektekért, amelyek az ellátásbiztonságot szolgálják. Lehet, hogy majd az államtitkár úr is esetleg ebben közbe fog szólni. Itt nem elsősorban a politikai támogatást értjük, hiszen a politikai támogatás úgy néz ki, hogy kialakul, és szerintem jövő hétfőn a legtöbb tagország, amely ide eljön, a legtöbb érintett ország vezetője ezt deklarálni is fogja. Nem is a politikai támogatás az elsődleges kérdés, hanem hogy ezentúl milyen forrásokhoz, milyen anyagi forrásokhoz próbálunk jutni, illetve mi az, amiben a kormány megpróbál aktívabban részt venni. Ez részben kapcsolódik is elnök úr kérdéséhez. Nagykövet úr folyamatosan ilyesmikben dolgozik, ismereteink szerint. De mégis, van-e olyan lépés vagy olyan elképzelés, amely nemcsak a politikai támogatást erősíti meg, hanem gazdasági vagy költségvetési forrás részről megpróbál kezdeményezőleg fellépni az Unióban?
Köszönöm.
ELNÖK: További kérdések? (Dr. Kékesi Tibor jelentkezik.) Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy bővített mondattal azért azt hadd fejezzem ki, hogy én sokkal nagyobb óvatossággal nyúlok ahhoz a témához, amit elnök úr kifejtett. Én sajnos úgy látom, hogy Magyarország tartós energiabiztonságát, energiaellátását akkor lehet igazából garantáltnak venni, ha a hazai előállítás hő- és villamos energia tekintetében, illetve a meg nem lévő kapacitások vonatkozásában a kereskedelmi és stratégiai tárolási lehetőségek le tudják fedni az itthoni szükségleteket.
Úgy látom, hogy ha bármely ország kerül majd olyan pozícióba, hogy szabályozni, befolyásolni tudja az energiaellátást más országok, országcsoportok esetében, akkor fog arra kísérlet történni, hogy ez így legyen. Az első kérdésem vagy lényegében a fő kérdésem ennek szól, hogy mai napi sajtóhír, hogy Törökország miniszterelnöke kifejezte azt a szándékát - értelmezésem szerint -, hogy a Nabucco további megvalósítására akkor lát igazából csak lehetőséget, ha az Unió megnyitja az energiafejezet tárgyalását Törökországgal, üzenve azt, hogy nekik is vannak feltételeik ebben a vonatkozásban. Kérdezném is, hogy ez mennyire volt eddig egyértelmű, és itt milyen szándékok kuszálódtak össze, hogy ez egy héttel a Nabucco-csúcs előtt újsághírként esett ránk.
A másik kérdésem pedig a következő volna, kiindulva abból a bővített mondatból, amit mondtam. Azt gondolom, hogy a közép-európai, közép-kelet-európai térséget is átszelő, összefogó több vezetékrendszer szolgálja azt az energiabiztonságot, amit vagy így, vagy úgy, vagy ilyen forrásból, vagy olyan forrásból szeretnénk biztosítani, és az Unió a MOL által gesztorált NETS-hálózatot tulajdonképpen pártolva fölkarolta még finanszírozás szempontjából is. Én itt korábbi bizottsági ülésen talán nem a hozzá nem értés jeleként megkérdeztem, hogy milyen lehetőség van arra, hogy Magyarország önállóan egy részét kiépítse az idézőjelbe vett Nabucco-hálózatnak, de teljesen mindegy, hogy minek hívjuk. A hazai energiaellátás ilyen módon hogyan tud illeszkedni, hogyan illeszthető majd egy ilyen közép-európai, közép-kelet-európai hálózatba? Ez volna tehát a második kérdésem, hogy például ez a NETS-fejlesztés a legutóbbi beszélgetésünk óta bővült-e, javult-e, vannak-e itt olyan hírek, amiket érdemes megosztani a bizottsággal.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Ha nincs más kérdés, azzal szeretném átadni vagy visszaadni a szót a nagykövet úrnak, hogy kifejezzem egyetértésemet Kékesi képviselő úr első mondataival kapcsolatban, amely szerint szükség van a hazai termelés, illetve a hazai tározás gondozására is. Picikét eltérve a tárgytól szeretném megjegyezni, hogy 2005. második felében éppen az általam vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztérium terjesztette a parlament elé a stratégiai gáztározásról szóló törvényjavaslatot, amelynek eredményeképpen ma 500 millió, később aztán 1,2 milliárd köbméternyi földgáz stratégiai tárolására nyílik lehetőség.
Akkor is fontosnak tartom tehát a gáztározást és a gázhálózatok összekötését, ha ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ameddig Oroszország a kizárólagos szállítópartner, kizárólagos importpartner, addig ebben kizárólag orosz eredetű földgáz keringhet. Ilyen módon annyival pontosítanám képviselő úr javaslatára a szavaimat, hogy ami a több lábra állást, az import diverzifikációját illeti, ott tartom elsődlegesen fontosnak a Nabucco gázvezeték megépítését, természetesen nem feledve sem azokat a szempontokat, amelyeket képviselő úr a bizottság elé tárt, sem pedig az egyéb, közösen korábban is megfogalmazott véleményünket, hogy az energiatakarékosság, az alternatív energiákra való nagyobb koncentrálás a diverzifikációtól függetlenül csökkentheti Magyarország kitettségét és Magyarország energiaigényét, importenergia-igényét.
Visszaadom a szót Bayer nagykövet úrnak.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen a kérdéseket. Nem egyszerű kérdéseket kaptam, a legtöbbje meglehetősen összetett, és talán nem is mindenre tudok teljesen kielégítő választ adni, hiszen a válaszok egy része nem tőlünk függ, hanem majd január 28-án fogjuk tudni rá megadni a választ hozzávetőleges biztonsággal.
Elnök úr kérdését, hogy lesöpri-e az asztalt, összekötném Törökországgal, Erdogan úrnak a sajtó által közölt nyilatkozatával. Én azt gondolom, az a tény, hogy az IGC vagy a kormányközi konferencia elindul, része ennek a szokásos diplomáciai rutinnak, és én őszintén úgy gondolom, anélkül, hogy bármilyen mértékben szeretném túlértékelni vagy túlhangsúlyozni a magyar szerepet, hogy a magyar felfogásnak, amit mi ebben a kérdésben képviseltünk - akár a konszolidált tervezet előkészítését, akár a tárgyalások ütemezését, előkészítését illetően, akár bizonyos koordinációs mechanizmusok kezdeményezését és Magyarország általi beindítását illetően -, van némi szerepe abban, hogy mostanra erre megérhetett a helyzet.
A csúcsnak is van szerepe. Tehát önmagában annak a ténynek, hogy a csúcsértekezletre kell készülni mindenkinek - hiszen, akiket meghívtunk, és elvállalták a részvételt, erre kell készülniük, és természetesen tudatában vannak, hogy nem lenne jó ezt a kérdést Budapesten visszahallani, hogy még mindig rajtatok múlik, és gondolom, tudjuk, hogy elsősorban kire gondolhatunk -, én úgy gondolom, van szerepe. De, amit a sajtó idéz, azzal kapcsolatban én nem mennék túl messzire, mert nem tudom, hogy mi hangzott el, hol hangzott el pontosan, milyen közegben, és mit mondott Erdogan úr, de amit láttunk, nem feltétlenül teszi boldoggá az embert. Számomra ennek az olvasata, ha ez így hangzott el - és hangsúlyozom, hogy azon túl én sem tudok többet, mint amit a sajtóban olvastam errol -, egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy Törökország a kormányközi megállapodást, ezt az úgynevezett második szerződést, ami az adott kormányok és a Nabucco-konzorcium között jönne létre, illetve a Törökország gázellátásával kapcsolatos garanciális kérdéseket változatlanul egy csomagban kezeli. Ezen túl, úgy látszik, hogy még annál is fontosabb számukra az energiafejezet megnyitása, mint amennyire esetleg korábban mi ezt gondoltuk. Tehát török részről a csomagban való megközelítés egyelőre úgy tűnik, hogy nem változik, ebből következően, még ha ki is tárgyalnánk nagyon gyorsan a Nabucco kormányközi megállapodást az utolsó pontot leszámítva mindenig, azt a pontot lehet, hogy csak akkor tudjuk majd odatenni, ha egyéb kérdésekben is kellő előrehaladást értünk el. Én nagyon remélem, hogy ezt talán fel lehet darabolni egy ponton.
Én már javasoltam Ankarában a szeptemberi látogatásom során, hogy ha különböző kérdéseket kellene megoldani, hogy abban a tekintetben mindenki kellő eredménnyel és garanciákkal rendelkezzen, ha hiszünk egymásnak, és közösen akarjuk ezeket megoldani, miért nem daraboljuk föl. Mert a kormányközi megállapodás lenne a legfontosabb, úgyis csak utána kell foglalkozni a konzorcium és az egyes kormányok közötti közigazgatási megállapodások kérdésével, és az energiával kapcsolatos török kérdések mégiscsak kicsit később merülnek fel. Lehetne ezt darabonként kezelni. Én úgy látom, hogy török részről akkor sem voltak vevők rá, és egyelőre egy érdemi szétválasztásra nem látnak lehetőséget. Dolgozni kell, én úgy gondolom, menni kell tovább, több irányba, Brüsszel felé, akár Ciprus felé, a tagállamok felé a Nabucco-partnerekkel együtt, hogy ez minél hamarabb megvalósulhasson.
Én nagyon boldog lennék, ha az első félévben ezt meg lehetne oldani, és mondjuk, a kormányközi konferencia lezárulna, és aláírhatnánk a megállapodást, de kérem, ne kérjék rajtam számon, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem Magyarországon vagy az európai nabuccós partnereken fog elsősorban múlni.
Milyen konkrét eredményeket várunk, amik mérföldkövet jelenthetnek? Ha mondjuk itt mindenki bejelentené a forrásországok oldaláról, hogy mennyi gázt, mikortól fog adni, és holnap kész aláírni a megállapodást erről. Úgy gondolom, hogy ma ezeket nem lehet elvárni. Azt vélelmezem, hogy ezek az eredmények áttételesebbek lesznek ennél, viszont az a tény, hogy Türkmenisztánból az elnök úr legközvetlenebb munkatársai jönnek el, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, itt lesz az azerbajdzsáni elnök, mutatja, hogy ennek a térségnek nagyon fontos ez a vezeték, felértékelődik számukra is és az elkötelezettségeinket, remélem, tudjuk erősíteni. Ha tisztázni tudjuk, hogy milyen konkrét teendők vannak a finanszírozást illetően, a gáz biztosítását illetően egyéb kérdésekben, esetleg valamifajta menetrend is tisztázódik vagy kirajzolódik, hogy merre lehet elmenni, azt gondolom, máris megérte, és máris eredményt értünk el.
Úgy fogalmaztam egyszer a bizottságban is, bár én nem számítok arra, hogy erre kerülne sor, hogy ha mondjuk nem azt kapjuk, amit szeretnénk, végül is az sem feltétlenül sikertelenség, hiszen látni fogjuk, hogy hol tartunk. Ha mondjuk egy ilyen scenario jönne létre, amire én abszolút nem számítok, éppen az ellenkezőjét gondolom, akkor pedig látjuk, hogy újra kell kalibrálni bizonyos elképzeléseinket, tehát a kép tisztázására minden szempontból lehetőséget fogunk kapni, és úgy gondolom, ez a kép pozitív irányba fog elmozdulni, és nem kedvezőtlenebb lesz, mint amit eddig gondoltunk.
A csúcs ilyen értelemben biztosan segít, de természetesen nem oldja meg a problémákat, mert ez nem fogja megoldani azokat a kérdéseket, amelyekről Törökországgal kapcsolatban beszéltünk, és természetesen a finanszírozás kérdését sem fogja megoldani. Arra számítok, hogy látva a brüsszeli mozgásokat, talán az európai zsebek most hajlamosabbak lehetnek megnyílni arra, hogy a térségünkben energiaprojekteket finanszírozzanak. Egyrészt utalnék arra - és részben erre vonatkozóan volt egy kérdés -, hogy az Unió mit tesz, hogy az Uniónak van egy gazdasági ösztönzőcsomagja, ebből 5 milliárd eurót szánnak energiával összefüggő projektekre. Ebben sok minden van, a szélenergiától a széndioxid-megkötést szolgáló tározói kapacitások kiépítéséig, de másfél milliárd eurót szánnak kifejezetten olyan vezetékekre, amelyek a térségekben a vezetékes interkonnektorok építését, esetleg tározókat segítenének létrehozni.
Ilyen tekintetben a magyar kormány több kontaktussal is bírt a bizottsággal, az európai partnerekkel, megfelelő írásos formában juttatta el azokat az elképzeléseket, projekttervezeteket, amelyeket európai finanszírozással lehetne, kellene megvalósítani. A januári energiatanácsi ülésen kifejezetten hangsúlyosan kerültek szóba ezek a kérdések, beleértve a finanszírozási szempontokat is vagy azt az igényt, hogy látva a gázválság hatásait az új tagállamokra és a délkelet-európai országokra, hogy az ilyen interkonnektor típusú összeköttetések élvezzenek prioritást a mi térségünkben, ahol ezek hiányoznak, és ahol a leghatékonyabban tudnák javítani az ellátásbiztonságot. Úgy gondolom, a kormány ez ügyben megteszi azt, amit lehet. A Nabucco-csúcs előtt is egyeztetünk a bizottsággal, amely kérte e javaslatok megerősítését. Ezen a KHEM-es, a MOL-os kollégákkal dolgozunk, és ezt meg fogjuk tenni. Biztos vagyok benne, hogy a csúcsértekezleten a finanszírozás ügye szóba fog kerülni. Egyelőre azok az európai uniós alapok, amelyek nyilvánosak, rendelkezésre állnak, a kohéziós alap, akár ez a gazdasági intézkedési csomag ilyen típusú feladatokra, mint a Nabucco előfinanszírozása, pénzügyi garanciái, feltehetően nem adnak eligazítást, de a Nabucco nem egy szokványos projekt ebből a szempontból, és úgy gondolom, hogy az újszerű megközelítéseknek vastagon van helye. Nagyon remélem, hogy a Nabucco-csúcson is ilyen típusú megközelítések magyar részről és más részről is el fognak hangzani vagy elhangozhatnak.
Úgy látom, a bizottság az elmúlt időszakban Nabuccóban aktivizálódott, lényegében november óta egy más felfogást látunk, mint korábban. A bizottságnak tájékoztatást adtam ennek egyik aspektusáról. A kérdésekkel most a Közlekedési és Energia Főigazgatóság gázügyekben illetékes igazgatója foglalkozik a munkatársaival, és ők például a törökökkel a tárgyalásokon a kormányközi megállapodás előkészítése tekintetében és jó néhány más koordinációs mechanizmusokba való bekapcsolódás tekintetében, én úgy látom, hogy kifejezetten hasznosan és konstruktívan dolgoznak. Ez bennünket is segít, hiszen a bizottságnak bizonyos koordinációs eszközei sokkal jobbak, mint egy-egy tagállamé ebben a tekintetben.
Ami a védnöki testületet illeti, lényegében a miniszterelnök úr törökországi tárgyalása óta nem tudok olyan szintű látogatásról vagy kontaktusról, ahol ez a kérdés szóba kerülhetett vagy került volna. De lehet, hogy énvelem van a baj, és nem pontosan értjük egymást ebben a kérdésben. Én magam azt gondolom, a Nabucco védnöki testület egy parlamentek közötti testület lenne. A kormány tudja ezt segíteni, de ennek a felépítését, a partnerekkel való egyeztetését és létrehozását parlamenti csatornákon keresztül lehet és kell elsősorban kezdeményezni. Én magam is szívesen segítek ebben, de ahhoz több információt szeretnék kapni, hogy melyek azok a partnerek, amelyek ezt igénylik, van-e ennek egy olyan koncepciója, amely adott esetben egy tárgyalás során átadható valakinek, hogy azt tanulmányozzák, mert mondjuk elmegyek Brüsszelbe, és beszélünk, és írjátok le - leírtátok? Tehát megvannak ezek a rutinok, és az embert azonnal ki tudják fizetni, ha nem kellő háttérrel jelentkezik. Úgy gondolom, elnök úr, erről beszéljünk, ha van rá igény, és esetleg ezeket a kérdéseket külön egyeztessük.
Irán: nem tudom megmondani, hogy milyen lesz az Egyesült Államok új Irán-politikája. Azt láttam az eddigi diplomáciai pályafutásom során, hogy az Egyesült Államok külpolitikája nagy kacskaringókat nem írt le. Ha változni is fog, valószínűleg lassan, óvatosan, és idő kell ahhoz, hogy valamifajta változás bekövetkezzen, és valószínűleg Iránban is szükség lesz változásra ahhoz némileg, hogy egy párbeszédesebb időszak alakulhasson ki. Hogy Irán mikor tud szállítani, annak van egy másik eleme is, hogy mennyire kész Irán. Tételezzük fel, hogy holnap zöld fényt kapunk, megoldott a nukleáris vita, Iránt keblünkre öleljük, ők meg bennünket az ő keblükre. Mennyi idő kellhet ahhoz, hogy Irán exportgázt produkáljon? Hiszen ezek a projektek nincsenek kidolgozva, épp az embargó az akadálya annak, hogy Iránban ilyen projekteket kidolgozzunk, finanszírozzunk, hiszen az amerikai szankciók 20 millió dollárban maximálják azt a pénzt, amit egy cég elkölthet energiatekintetben a területén, Iránban. A MOL-os kollégák biztosan jobban tudják, de az én ismereteim szerint ez zsebpénznek is néha kevés egy energiaprojektnek a valamilyen felépítéséhez, nemhogy révbe juttatásához. Adminisztratíve az iráni apparátusok mennyire vannak készen arra, hogy esetleg sok vagy több projektet egyszerre végigvigyenek a jogi és egyéb útvesztőkön? És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyire vannak megkutatva a mezők, mikor lehet ezeket művelésbe vonni. Úgy gondolom, technikai oldalról is vannak ennek olyan elemei, amelyeket ma nem ismerünk, hiszen nem vagyunk ott. Arról nem beszélve, hogy a vezetékeket is fel kell építeni, hiszen ilyen vezeték ma nincs, ami Törökországot elérné mondjuk attól a dél-parsi mezőtől, ahol egyébként én láttam egy NASA-térképet, hát, eszement, az ember csak néz ki a szeméből, hogy mekkora területen van gáz az arab öbölben Katar és Irán között. Nem is tudom, hogy létezik-e még a világon ilyen. Egyszerűen fantasztikus volt nézni önmagában hogy hogyan néz ki ott a gáz. Gáz ott biztosan van, de mire eljuttatható - tehát nem mondanám azt, hogy ha a politikai viták megoldódnak, nagyon gyorsan lehet majd Irántól gázt adni. Azt én magam pozitívnak tartom, hogy Irán többször jelezte, hogy az Uniónak mindenképpen fontos gázellátójává szeretne válni. Ez a szándék megvan. Ha ezt a politikai feltételek lehetővé teszik, akkor valószínűleg ösztönözni is lehet, de én úgy gondolom, mindenképpen időre lesz ehhez szükség.
A cseh elnökség, úgy láttam a programjaiból, hogy az energiakérdéseknek eleve nagy jelentőséget kíván tulajdonítani. Aztán a januári események rákényszerítették, hogy sokat ne gondolkozzon rajta, hogy mikor kezd hozzá. Nagyon intenzív diplomáciai munkát végzett a cseh elnökség ebben a tekintetben is. Többször, függetlenül a gázkrízistől, cseh részről jelezték, hogy számukra a Nabucco az elsődleges prioritás és ennek mindenképpen segítséget és lökést akarnak a maguk elnökségi eszközeivel is adni. A cseh elnökség már korábban is tervezett egy transzkaszpi energiakonferenciát. Úgy tűnik, hogy ez valamikor május elején fog megvalósulni, aminek lényegében a déli energiafolyosó megvalósításának az ösztönzése, a Nabucco ösztönzése, a Kaszpi-tengeren átvezető vezeték megépítése feltételének a javítása, elősegítése lenne. Úgy gondolom, a cseh elnökségre mindenképpen számíthatunk ebben a kérdésben.
Azt gondolom, Balla úr kérdését, hogy a kormány mit tesz a prioritás, az ellátásbiztonság, az interkonnektorok kérdésében, lényegében megválaszoltam és az Erdogan úrra vonatkozó kérdést is, a NETS-el kapcsolatban is. Nem tudok arról, hogy a bizottság a NETS-nek konkrétan adott volna pénzt, de hajlandó lenne tudomásom szerint például a megvalósíthatósági tanulmányt finanszírozni. Az nagyon fontos, hogy a második energiastratégiai felülvizsgálatban a NETS nevesítve van azon projektek között a Nabuccóval és más projektekkel együtt, amelyek számunkra hallatlanul fontosak. Ez most kezdődik, és aztán jön a lobbizás, hogy ebből mit lehet a gyakorlatban pengő eurókká változtatni. Én azt hiszem, ha végül is sikerülne - de én nem értek hozzá, majd a MOL-os kollégák ezt cáfolhatják vagy alátámaszthatják -, a NETS is egy hosszabb távra szóló projekt, mert egy egységes közép-, délkelet-európai energiaszolgáltató vállalatnak, egy joint venture-nek a létrehozását célozza meg. Ehhez valószínűleg sok szakaszon keresztül vezet az út. De ha például az interkonnektorok területén előre tudnánk lépni, a tározók területén előre tudnánk lépni, az lényegében már egyfajta NETS felé mozdulást elindíthatna az én felfogásomban.
Azt mindenesetre ismételten alá tudom húzni, hogy a NETS-et illetően a bizottság részéről Piebalgs biztosig bezárólag a legmesszebbmenő támogatást, egyetértést és pozitív álláspontot lehet tapasztalni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szent-Iványi Istvánnak, az Európai Parlament SZDSZ-es delegációvezetőjének.
Dr. Szent-Iványi István hozzászólása
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN európai parlamenti képviselő (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Úgy gondolom, egy nagyon fontos időpontban nagyon jó dolog, hogy itt tanácskoznak a magyar parlament képviselői erről a kérdésről. Ma fordulóponthoz érkeztünk. Ezt végre Európa is felismerte. Ha a válságnak volt valamiféle haszna a sok kára mellett, akkor az az, hogy ma Európa nyugati fele is ráébredt arra, hogy az Oroszországtól való függőség kiszolgáltatottságot és zsarolhatóságot jelent. Ez egy nagyon fontos tanulság. Ezt a tanulságot a Bizottság elnöke is levonta. A múlt szerdán az Európai Parlamentben Barroso és Topolánek részvételével egy nagyon fontos vita zajlott, ahol először hangzott el Barroso részéről, hogy Oroszország nem számít kiszámítható, megbízható energetikai partnernek. Ez olyan kijelentés, amelynek komoly következményei vannak, méghozzá pozitív következményei minden más alternatív energiaforrás fölkutatására vagy energiaszállítási útvonal fölkutatására, különös tekintettel a Nabucco-projektre.
Ebben a vitában körvonalazódni látszott egy konszenzus, egy nagyon fontos konszenzus, hogy a Nabuccóból végre egy valóságos alternatívát kell csinálni. 2007 óta a Nabucco az Európai Unió négy kiemelt energetikai programjának az egyike, ezen belül az egyetlen gázvezetékprojekt, amit kiemelten támogat, de azért legyünk őszinték: ez a kiemelt támogatás alapvetően verbális volt idáig, tehát nem volt mögötte több, mint szimbolikus és verbális állásfoglalás. Ma ez változni látszik. Nagyon erősen ez a benyomásunk, és természetesen ezért is léptünk föl, hogy ez megváltozzon. Mindannyian tudjuk, hogy a kulcskérdés itt a finanszírozás. Odáig már korábban is eljutottak, hogy az európai uniós pénzintézeteknek, elsősorban a Befektetési Banknak, másodsorban talán az EBRD-nak is hitelgaranciát kell biztosítania, de látszik, hogy ez nem elég, hiszen a kockázatok politikai és gazdasági értelemben egyaránt elég magasak.
Most megfogalmazódott az az igény, hogy konkrét pénzügyi támogatást kell folyósítani a Nabucco számára. Erre van már precedens az Európai Parlament történetében, hiszen a Galileo-projektnek nagyon hasonló volt a története. Évekig beszéltek róla mint kiemelt európai projektről, de semmi nem történt, mert az üzleti szféra önmagában nem találta eléggé vonzónak, egészen addig, amíg az Európai Parlamentben létre nem jött egy olyan konszenzus, hogy a 2008-as költségvetésen belül 3,5 milliárd eurót kifejezetten a projektre írtak elő, és ez egy hatalmas lökést adott. Én azt várom, és azt remélem, hogy hasonló módon, tehát nem az eddigi projektek keretére - mert itt csak kis pénzek vannak, ahogy Bayer nagykövet úr nagyon pontosan mutatott rá, itt gyakorlatilag zsebpénznyi mennyiségek vannak -, hanem egy kiemelt projektben a finanszírozás jelentős részét az Európai Uniónak a Parlament segítségével biztosítani kell. Erre van remény, a Parlamentben van egy nagyon befolyásos lobbicsoport, amit úgy hívnak, hogy Friends of Nabucco, tehát a Nabucco baráti köre, ezt Hannes Swoboda osztrák képviselő kezdeményezte, én magam is tagja vagyok, tehát ebben aktívan részt veszünk. Most foglalkozunk azzal, hogy hogyan lehetne tényleg aprópénzre váltani azt a fontos politikai tanulságot, amit az elmúlt hetek eseményei és a mai nap eseményei is alátámasztanak, hiszen megállapodás még ebben a pillanatban sincs, annak ellenére, hogy a sajtó már beszámolt arról, hogy létrejött egy egyezség. Még nem írtak alá semmit, és a szállítás sem kezdődött meg, és még mindig nem tudjuk, hogy mikor fog megkezdődni.
Tehát én úgy értékelem, hogy nagyon jó pillanatban kerül sor a budapesti csúcstalálkozókra, a Nabucco-konferenciára. Most van esély arra, hogy kimozdítsuk a holtpontból, és egy valóságos alternatívává tegyük. Vannak persze még apróbb nehézségek - és azt hiszem, Kékesi képviselő úr is utalt rá, Bayer nagykövet úr is beszélt róla -, Törökország magatartása eddig sem volt teljesen egyértelmű, és a legújabb megnyilatkozások is erre utalnak, én azonban nem értékelném ezt túl. Én úgy látom, hogy ezek elsősorban taktikai állásfoglalások, amelyek össze szeretnék kötni Törökország európai uniós ambícióit a Nabucco-projekttel. Végeredményben van egy olyan konszenzus, hogy Törökországot semmiképpen nem akarjuk elidegeníteni, és nem akarjuk az európai perspektíváit korlátozni, tehát én azt hiszem, hogy ennek a keretében megtalálható az a megoldás, ami Törökországot is megnyugtatja ebben az ügyben, és Törökország is tud egyértelműen csatlakozni a Nabucco-projekthez, nélküle ugyanis ez nem megy. Aki ránéz a térképre, ami elnök úr mögött van, látja, hogy a leghosszabb szakasza Törökországon keresztül megy a Nabucco-vezetéknek.
Irán valóban egy érdekes kérdés. Itt még azért nem kellene nagyon messzire előrerohanni. De Irántól függetlenül is úgy látom, hogy ha megépül a Nabucco, az hosszú távon biztosíthatja a kereteket. (Banai Károly megérkezik az ülésre.)
Összegezve, amit mondani akartam, ami a legfontosabb, hogy politikai momentum van, politikai akarat van, és a Bizottság részéről is fölismerték ezt, nem kis részben azért, mert ez a válság rámutatott arra, hogy az évről évre visszatérő gázválság most már nemcsak egy regionális probléma, ami az új tagállamokat érinti, hanem most először ez már meghatározó tagállamokat is érintett, és legyünk őszinték, ennek van jelentősége az Unió szempontjából, hogy például Németország is úgy érzi, hogy ez az ő ellátásbiztonságát is korlátozza. Én úgy ítélem meg, hogy ebben a helyzetben ma célszerű tovább folytatni azt, amit eddig is tett Magyarország, az elnök úr és ez a bizottság, és gratulálni is szeretnék, nagykövet úrnak különösen. Ha zárhatom azzal, megítélésem szerint nagykövet úrnak nagyon komoly szerepe volt abban, hogy Magyarország állásfoglalása és álláspontja Európa szemében ma egészen más, mint egy évvel korábban volt a Nabucco-ügyekben. De ugyanebből a szempontból a bizottság létrejötte is egy nagyon konstruktív, nagyon fontos szerep, és a bizottság elnökének az elmúlt másfél-két évben kifejtett tevékenysége is rendkívül pozitívan változtatott ezen.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Beszámoló a január 26-27-én megrendezendő Nabucco-konferencia előkészítéséről
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr hozzászólását.
Ha megengedik, visszatérünk az eredetileg tervezett 1. napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm Banai Károlyt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai főtanácsadóját, képviselőjét, akit arra kérek, hogy számoljon be a január 26-27-én megrendezendő Nabucco-konferencia előkészületeiről, illetve mondja el, hogyan látja azoknak a céloknak a teljesülését, amelyekre a Nabucco-bizottság létrejött, ide értve a gázvezeték megkezdését, a forrásországokkal való megállapodást hosszabb távon a gáz szállításáról. Parancsoljon, Banai úr!
BANAI KÁROLY szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy hétnyire vagyunk attól a Nabucco-konferenciától, amelynek megrendezésétől és az ott várhatóan bejelenthető eredményektől a kormányzat sokat vár.
Az előzményekhez hozzátartozik - mielőtt a konkrét, részletes kifejtésbe kezdenék, ami reményeim szerint nem lesz hosszú, mert a bizottság az alapinformációkkal rendelkezik -, hogy a konferencia vagy csúcstalálkozó megrendezésének alapötlete tavaly júliusban született, amikor a miniszterelnök vezetésével delegáció utazott Azerbajdzsánba és Türkmenisztánba. Mindkét tárgyalópartnerünk, az azeri és a türkmén elnök is elmondta, hogy bizony ez idáig az érdeklődés európai részről, az európai tagállamok részéről, mondjuk úgy, hogy nagyon korlátozott, nagyon visszafogott volt. Ezért örülnek minden olyan megkeresésnek a lehetséges felhasználók részéről, amelyek azt mutatják, hogy európai részről igenis van szándék, lehetőség, igény arra, hogy szorosabb együttműködés alakulhasson ki a forrásországok, a tranzitországok és lehetséges, reménybeli felhasználók között.
A konferencia ennek az ötletnek megy elébe, vagyis hogy megteremtsen egy összhangot, vagy valamivel nagyobb összhangot és valamiféle rendszeres dialógust hozzon létre ezen három fél között, tehát a forrás, a tranzit és a felhasználó között, illetve, hogy valamilyen módon tetemre hívja ezen országokat, és elmondja, hogy a forrásországok hajlandóak és képesek energiát biztosítani, a tranzitországok hajlandóak és képesek ezen energiamennyiség továbbítására, illetve a felhasználó országok hajlandóak, képesek és igénylik is ennek az energiának a felhasználását. Ebben a folyamatban szeretett volna, illetve szeretne a konferencia, a csúcstalálkozó valamiféle segítséget, lendületet, támogatást adni, nevezetesen, hogy ezt a fajta igényt láthatóvá tegye, összehozza a lehetséges partnereket.
A konferencia előkészítéséhez és a konferencia céljaihoz kapcsolódóan meg kell említeni azt a szempontot is, miszerint a jelenlegi előkészületekben van egy 22-es csapdája vagy általunk annak nevezett helyzet. Amennyiben a lehetséges forrásországok közül legalább az egyik, Türkmenisztán azt jelezte, hogy ők csak a határig hajlandóak, képesek szállítani a gázt, de ha és amennyiben a Nabucco vagy bármelyik csővezeték eljut a türkmén határig, abban az esetben ők természetesen hajlandóak szállítani, de csak akkor. Ezzel szemben áll az az álláspont, amely a felhasználó országok részéről jelentkezik, hogy kérem szépen, nekünk viszont egy erős elkötelezettség kell a forrásországok részéről, hogy ha és amennyiben mi befektetünk dollár- vagy eurótízmilliárdokat ebbe a projektbe, akkor egészen biztosan kapunk gázt, és van elegendő mennyiségű gáz.
Azt gondoljuk, hogy ez a látszólagos ellentmondás feloldható, de ehhez párbeszédre van szükség, ehhez politikai, gazdasági, kereskedelmi, finanszírozási oldalról egy picit nagyobb lendületet kellene adni az ügynek, mint ami jelenleg viszonylag fragmentáltan jelentkezik és látható.
Ami az időzítést illeti, nem volt ennyire szándékos, hogy egy ilyen fontos, illetve kritikus időszakban kerüljön sor, sőt ez tavaly nyáron, a meghirdetés időpontjában egyáltalán nem volt látható. A január végi időpontot az indokolta, hogy azt gondoltuk, körülbelül ez az az időszak, amikor a forrásországok, a tranzitországok és a felhasználó országok vezetői, a legmagasabb szintű vezetői a legnagyobb valószínűséggel tudják képviseltetni magukat. Ez körülbelül az az előkészítési idő, amelynek biztosítása esetén a legmagasabb szintű vezetők elérhetők, megcélozhatók, és a részvételüket vissza tudják igazolni. Ehhez képest a konferencia gyakorlatilag belecseppent az orosz-ukrán gázvitába, amely - ha lehet - még nagyobb jelentőséget, fontosságot tulajdonít a sikeres konferenciának, és még jobban megjeleníti azt az igényt, amit egy tartalmas párbeszéddel és egy eredményes konferenciával szemben támasztunk.
Ami az előzetes várakozásainkat illeti, hogy azért adtunk ilyen sok időt a konferencia előkészületeinek, hogy minél magasabb szintű részvételt tudjunk biztosítani, az kisebb-nagyobb részben teljesült, merthogy egy hét van hátra - ez a diplomáciában és a külügyek területén sok idő. De már az megállapítható vagy tudni véljük, hogy részt vesz a konferencián az azeri elnök, a cseh elnökséget adó ország miniszterelnöke, illetve az EU-elnökséget adó cseh miniszterelnök részt vesz a találkozón. A híreink szerint Barroso elnök is valószínűleg eljön, Piebalgs energiabiztos jelezte részvételét. Jelezte a román miniszterelnök, Emil Boc a részvételét, Sztanisev bolgár miniszterelnök is, illetve számos esetben energiaügyi miniszterek részvételére számítunk. Egyfajta csalódottságunkat kell kifejezni, amikor a török miniszterelnök, Erdogan miniszterelnök mind ez idáig nem tudta jelezni részvételét - de nem kizárt -, akinek a szerepe a Nabucco-projektben fontos lehet, és amely ország véleményén sok múlik.
A konferencia konkrét céljai a következők, ha csak gyors felsorolásszerűen szabad elmondanom. A legfontosabb az, hogy megerősítse egyrészről Magyarország szándékát a Nabucco-projektben való részvételét illetően, illetve a Nabucco-projekt létrehozását illetően, illetve azt várja a többi partnerétől és a konferencián részt vevő többi országtól is, hogy ezt a hajlandóságát megerősítse. Ez részben politikai nyilatkozatok révén, részben pedig befektetői kereskedelmi, pénzügyi oldalon hangozhat el reményeink szerint, és próbálunk minél több olyan konkrétumot hallani, illetve kimondatni a partnereinkkel, amely ezt a vonalat erősíti.
Fontos célja a konferenciának az elmondottak legelején jelzett szándék, nevezetesen egy élő kapcsolat megteremtése a szállítók, a tranzitországok és a felhasználó országok között. Fontos célja lenne a konferenciának, hogy tőkebefektetést, esetleg előfinanszírozást lehessen biztosítani a Nabucco-projektnek. Látható a magánbefektetők oldaláról, hogy egy nem biztos kimenetelű projektbe - nem Nabuccóról - nem szívesen finanszíroznak. Ha és amennyiben a politika előre tud menni a projektben, az Európai Unió finanszírozását meg lehet szerezni ebben, ha és amennyiben nagy pénzintézetek finanszírozását be lehet ebbe rakni, akkor a tagállamok hajlandósága is nagyobb lehet, és a projekt megvalósulása is reményeink szerint előrébb juthat.
Bayer Mihály Nabucco-nagykövetünk a szerdai napon indul és csütörtökön vesz részt azon a kormányközi konferencián, amelynek a célja annak a bizonyos kormányközi megállapodásnak a létrehozása, amely reményeink szerint ismételt lökést adhat magának a projektnek.
Végül, de nem utolsósorban - és valószínűleg nem is teljes a kör a lehetséges célok említése során - szeretnénk egy olyan gyakorlati eszközzel egy újabb lökést, lendületet adni a projekt megvalósulásának, amit mi úgy hívnánk, hogy international coordination secretariat, egy olyan koordinációs titkárság létrehozásáról van szó, amely a projekttel kapcsolatos ügyeket, szándékokat lenne hivatva egyeztetni, koordinálni. Ez nem venné el a szerepét annak a védnöki testületnek, aminek létrehozására a bizottság elnöke tett javaslatot még az év vége előtt, és aminek a lehetőségéről a magyar kormányfő törökországi látogatása során a török házelnökkel folytatott beszélgetése alatt is tett említést, támogatta az elnök úr javaslatát.
Maga a konferencia nem egy ilyen stand alone, vagyis "egyszer, aztán soha többet" konferenciaként szerepel a mi elképzeléseink között, tudniillik Bulgária április végére, ha jól emlékszem, 24-25-re egy hasonló témában szervez konferenciát. A bolgár szervezőkkel, koordinátorokkal ez ügyben egyeztetünk, hogy hogyan tudnánk az esetlegesen várhatóan be nem fejezett témákat az ő konferenciájukon továbbítani, ezzel a témát továbbra is a napirenden tartani és a lendületet másik ország által is fenntarthatóvá tenni, illetve az EU-elnökséget adó Csehország május 7-én egy déli folyosó csúcstalálkozót tart, ebben is egyeztetni kívánunk a cseh partnerekkel. A magyar delegációban helyet fog kapni a Külügyminisztérium, az Energiaügyi Minisztérium, a MOL vezetése és a bizottság elnökét is felkérjük, hogy vegyen részt és segítse a delegáció munkáját.
Még egy utolsó gondolat. A konferencia megszervezése tükrözi a Nabucco-projekt körüli problémát. A problémák részben politikai természetűek, hogy kimondatni a politikai szándékot minden szereplővel, ha úgy tetszik, azok esetében, akik ezt már megtették, azok által megerősíteni, illetve szakmai szinten, szakmai pénzügyi befektetői szinten pedig konkrétumokat szeretnénk látni. Ezt tükrözi a konferenciának az a két része, amely az első részében e politikai nyilatkozatok, politikai szándékok megerősítésére vagy akár kinyilatkoztatására kínál alkalmat, majd egy szünetet követően a második részében egy zárt alakzatban a pénzügyi és az üzleti titkokra való tekintettel a lehetséges, reménybeli befektetőknek biztosít egy megszólalási lehetőséget.
Körülbelül ennyi, elnök úr, amit elöljáróban, illetve nagyvonalakban föl kívántam vezetni, és természetesen kérdéseik esetén válaszolni kívánok rá, vagy próbálok válaszolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen a beszámolót. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem azon túl, amit Bayer nagykövet úrnak már feltettem, ez pedig, hogy mi az összefüggés az Európai Bizottság Nabucco-koordinátora, Jozias van Aartsen úr hivatala és szerepe, az ön által javasolt, illetve vélhetőleg ezen a kormányközi konferencián felállításra kerülő international coordination secretariat feladata és az általunk kezdeményezett Nabucco nemzetközi tanács, illetve védnöki testület feladatai között. Ezt csak azért kérdezem, mert úgy látjuk, hogy ma is van az Európai Bizottságban egy intézmény, Jozias van Aartsen, akiről egyébként szerettem volna kérdezni, hogy az ő szerepében, pozíciójában változás történt-e az elmúlt időszakban. Nem tűnik úgy, mintha az ő működésének közel másfél éve alatt átütő eredményeket ért volna el a koordinátor.
Fel szeretném tenni önnek is azt a kérdést, amit föltettem nagykövet úrnak, hogy a magyar kormány mint a konferencia szervezője mit tekintene kézzelfogható sikernek ezen a konferencián. Fölmerült korábban a beszélgetésünkben, hogy én magam azt tekinteném kézzelfogható sikernek, ha kötelezettséget vállalna az Európai Unió a pénzintézetei által egy 8 milliárd eurós befektetésre a Nabucco-vezetékbe annak érdekében, hogy elkezdődhessen az építés, vagy létrejönne valamiféle olyan definitív megállapodás, amiben pontosan rögzíthető a gázvezeték megépítésének folyamata.
Kérdezném a társelnök urat, illetve a bizottság tagjait, hogy ehhez képest milyen kérdésük van. (Balla Mihály jelentkezik.) Balla társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Két rövid kérdésem lenne a főtanácsadó úrhoz. Az egyik kérdésem az lenne, hogy tudunk-e arról, hogy az érkező delegációkban parlamenti bizottsági elnökök vagy esetleg parlamenti képviselők kapnak-e helyet. Ez a mi szempontunkból egy fontos dolog lenne, hogy valamilyen formában mi is találkozhassunk velük. (Hernádi Zsolt megérkezik az ülésre.)
Lehetséges-e, hogy ezen a konferencián szakértők is részt vegyenek, tehát hogy a parlamenti pártok által vagy az általunk egyfajta szakértelemre felkért emberek, akik dolgoznak a Nabucco-projekten vagy az azzal kapcsolatos ügyeken, beléphessenek a konferenciára, vagy pedig adott esetben, ha szükséges, ezt kérhessük? Van-e módunk arra, hogy kérjük a szervezőktől, hogy az általunk megnevezett szakértők is eljöhessenek erre a konferenciára?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs más kérdés, visszaadom a szót a főtanácsadó úrnak, és egyben tisztelettel köszöntöm Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató urat a MOL részéről, aki a következő napirendi ponthoz érkezett. Banai úr!
BANAI KÁROLY szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Ami az elnök úr Jozias van Aartsen úrra vonatkozó megállapítását illeti: azt nem tudom cáfolni. Ami ezen javasolt titkárság lehetséges szerepét illeti, mi azt gondoljuk, hogy a tagállamok képviselői által létrehozandó titkárság egy sokkal operatívabb, napi párbeszédet, napi kapcsolattartást lehetővé tevő, a kormányok megfelelő képviselői közötti kapcsolatot biztosító, idézőjelben mondott testület lehet. Az, hogy ez milyen plusztartalommal tölthető ki, még további megbeszélések eredménye is lehet.
Hogy mit tekintünk sikernek? Egyetértek az elnök úrral, valamiféle, az előfinanszírozással kapcsolatos lépés, bejelentés, konkrétum vállalása lehet a legnagyobb és gyakorlatilag legfontosabb előrelépés, sikere és célja ennek a megbeszélésnek. Ezzel a céllal hívtuk a pénzintézetek vezetőit a konferenciára, és ezzel a céllal is kértük fel őket a saját felszólalásaikra.
Ami a parlamenti kapcsolatokat illeti - Balla képviselő úr kérdésére válaszolva -: nem érkeznek parlamenti képviselők vagy bizottsági elnökök, alapvetően kormányzati emberek érkeznek. Ami a szakértők, magyar szakértők lehetséges részvételét illeti, itt balra kell néznem, hogy logisztikailag mennyire tudjuk megoldani. Soha nem mondd, hogy soha, ezért természetesen rugalmasan próbálunk a kérésekhez hozzáállni.
ELNÖK: Közben társelnök úrnak jeleztem, hogy az előzetes programban - ahol ugyan albizottságként szerepelünk az egyik helyen, a másik helyen eseti bizottságként, de mindegy - a Nabucco-bizottság tagjai valahová meghívást kapnak, még egyeztetés alatt van minden. Egyrészt, ha jól értem, főtanácsadó úr tolmácsolta a kormány felkérését, hogy a bizottság elnökeként vegyek részt, ezt köszönettel elfogadom, és örömmel képviselem a bizottság szempontjait. Viszont a bizottság tagjai az előzetesen kiadott napirend szerint meghívást kapnak a különféle programokra.
BANAI KÁROLY szakállamtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Igen.
ELNÖK: Ha nincsen több kérdés főtanácsadó úrhoz, átadnám a szót Hernádi elnök-vezérigazgató úrnak.
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Két kérdésről kell beszélnünk, az egyik a január 1-je óta kialakult gázellátási probléma és annak egy esetleges Nabuccóval vagy a regionális gázprojektekkel kapcsolatos összehasonlíthatósága. Az első kérdés rögtön az, hogy mi is történt most január 1-jén, és 2009. január 1-je versus 2006. január 1-je között mi a különbség, mert sokan gondoljuk úgy, hogy nem ugyanarról a gázkrízisről van szó a két esetben.
2006-ban a felek időnyomás alatt voltak, látszott, hogy egy viszonylag hirtelen jött reakció volt a gázcsapok elzárása, tehát a gázellátás korlátozása. 2009-ben azt látjuk, hogy Oroszország nincs időnyomás alatt, legfeljebb politikailag van időnyomás alatt, de nem technikai értelemben van időnyomás alatt. Ukrajna ugyan időnyomás alatt van, hiszen importforrásai megszűntek, Ukrajnában azonban nagyon komoly mennyiségű földgáz van betárolva, ami korlátozottan ugyan, de hozzáférhető Ukrajna számára. Ukrán területen van komolyabb mennyiségű földgáz betárolva, hozzá kell tennem, nem ukrán tulajdonú, vagy nagyobbrészt nem ukrán tulajdonú földgázról van szó.
A másik, amiben különbözik, hogy ha valakinek bármikor is kockázati térképet kellett föltenni, hogy mi veszélyezteti leginkább a magyar ellátást, nem volt olyan ember, aki a kockázati térképre reálisan föltette volna azt, hogy teljes importmegszűnés keleti irányból. Ez a variáció legfeljebb elméletileg született, de gyakorlatilag mindenki kizárta ennek a lehetőségét. Ez bekövetkezett.
Amikor a teljes gázellátási megszüntetés bekövetkezett keleti irányból, Magyarországnak több mint 3 milliárd köbméternyi földgáz állt rendelkezésre a kereskedelmi tárolókban, úgynevezett mobil kapacitás, ezenkívül 500 millió köbméternyi földgáz a részben elkészült stratégiai tárolóban. Ezt mindig alá kell húznunk, hogy a stratégiai tároló átadási határideje 2009. december 31-e, tehát addigra kell feltölteni a 1,2 milliárd köbméternyi stratégiai gázkészlettel.
A problémát nem a mennyiség okozta. A problémát az egy nap kivehető földgáz mennyisége okozza. Magyarországon az egy nap kivehető földgáz mennyisége a krízis időpontjában 51 millió köbméter a kereskedelmi tárolókból, 2+3 millió köbméter a stratégiai tárolókból. Azért osztom ezt így meg, mert 2 millió köbméter kivehető az E.ON stratégiai készletéből, 3 millió köbméter pedig a Szőregen elkészült stratégiai tárolókból. Ezenkívül 8 millió köbméter Magyarország belföldi földgázkitermelése, amit maximum 1 millió köbméterrel lehet fokozni úgy, hogy maradandó sérülések ne következzenek be a földgázmezőn. Innentől van egy kérdés, hogy ha keletről nem jön be földgáz, akkor nyugatról meddig és milyen mennyiségű földgáz érkezik az úgynevezett HAG-vezetéken, mint ami annak idején alternatív biztonsági vezetékként volt aposztrofálva.
Az első napokban nyugatról drámaian csökkent a beszállított mennyiség. Magyarországon a tárolókapacitások csúcsterheléssel dolgoztak. Az E.ON-nál tárolt stratégiai földgázkészlethez mint mennyiséghez nem kellett hozzányúlni, de az E.ON-nál 51-ről 53 millió köbméterre növelték a tároló kihozatalát. Ez azonban még mindig a kereskedelmi készlet kiemelését jelentette. A másik stratégiai tároló - onnan 3 millió köbmétert lehetett volna felvenni - volt a rendszer vésztartaléka, hogy bárhol ha bármilyen meghibásodás van, hiszen minden kapacitás 100 százalékon mozgott, akkor ennek kellett volna belépnie, mint egy utolsó tartalék, ami a rendszerben elképzelhető.
Amikor a hideg napok bekövetkeztek, akkor el kellett rendelni Magyarországon az első fokozatú korlátozást. 1987 óta nem volt Magyarországon adminisztratív gázkorlátozás, tehát fokozat szerinti korlátozás elrendelve. Ez az első fokozatú korlátozás több, mint kétszáz óráig tartott. Most oldottuk fel. Valamivel több, mint egy napig második fokozatú korlátozást is el kellett rendelni. Ez volt az az időpont, amikor teljesen egyértelműen lehetett kommunikálni azt, hogy ha hideg napok maradnak, nem bírja az ország a napi gázmennyiséget folyamatosan kiszolgálni. Ekkor a fogyasztók elkezdték magukat korlátozni, és több millió köbméterrel csökkent, azt kell mondjam, néhány órán belül a fogyasztás. Napi szinten a fogyasztás Magyarországon a krízis kommunikálásának az időpontjától folyamatosan elkezdett csökkenni. Ma, köszönhetően a felmelegedett időnek, a kapacitásokat már nem kell teljes terhelésen tartani, ami azt jelenti, hogy ha hideg napok jönnek vissza, és keletről a gázbeszállítás nem következik be, akkor még minimum egy hétig tartható a teljes kapacitás kiadása a rendszerből.
Ez tette lehetővé, hogy Magyarország egyedüliként - és hozzá kell tennem, alá kell húznom, egyedüliként az egész régióban - tudott szolidaritási segítséget nyújtani más országoknak, elsőként Szerbiának. A szerb karácsony volt az a nap, amikor teljesen megszűnt Szerbiában a gázellátás, a lakossági gázellátást is beleértve. Tudni kell, hogy Szerbiában minimális belföldi kitermelés van és egy épülőfélben lévő földgáztároló, amiből valamennyi kapacitást tudnak biztosítani, de nem elégséges ahhoz, hogy a rendszerben a nyomást fenntartsa. Szerbiának az első nap 2 millió köbmétert adott át a MOL a saját forrásából, majd a következő napokban a németországi E.ON is 2,7 millió köbméterrel hozzájárult a szerb ellátáshoz. Biztosítottuk tranzitban Magyarországon az átmenetet Boszniába, majd utána egy speciális ügyleten keresztül beszálltunk Horvátország gázellátásába is, először az E.ON-nal, majd ezt követően a Gas de France-val kötöttünk erre megállapodásokat.
Horvátországnak nagyobb mennyiség átadására azért sem volt mód, mert nincs horvát-magyar direkt vezeték-összekötés, tehát harmadik partnereket kellett bevonni ezen országok ellátásába. Nem tudtunk segíteni Bulgáriának semmilyen formában. Bulgáriában volt talán a legkritikusabb a helyzet, a gázellátás több, mint 90 százaléka folyamatosan importból történt, tehát gyakorlatilag tartalékok nélkül volt az ország.
Azt hiszem, ha ezeket a pontokat összerakjuk, akkor két dolog egyértelműen megállapítható. Igaz volt az a mondás, hogy létezik forráskockázat, de sokkal igazabb volt az a mondás, hogy a forráskockázat mellett a tranzit kockázatát, a szállítási útvonalak kockázatát legalább annyira kell tudnia kezelni ennek az országnak. Többféle, minél több beszállítási útvonalat kell létrehozni. Igaz az a mondás, visszatérve a NETS-projekttel kapcsolatban elhangzott kérdésre, hogy ebben a közép-európai régióban, ahol meghatározóak a kelet-nyugati irányú gázvezetékek, és nincsenek észak-déli irányú összekötések, a közép-európai régióban muszáj ezeket a vezetékeket valamilyen formában összekapcsolni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy egyes országok anyagi erőforrásai nem teszik lehetővé feltétlenül, hogy ilyen projekteket tudjanak csinálni. Ezért van az az úgynevezett NETS-javaslat, amely pontosan arról szól, hogy úgy összekapcsolni ezeket az országokat, hogy vagy egy közös vállalatba vagy valamifajta közös optimalizáció irányába elvinni.
Tudomásul kell venni azt is, hogy az a lépés, amit a magyar parlament 2005-ben döntött, és 2006-ban a gyorsításáról döntött, nevezetesen a stratégiai tárolóról, amelyről rengetegen mondják azt, hogy felesleges luxus, hiszen a kereskedelmi tárolók tudják ezt helyettesíteni, tudomásul kell vennünk, hogy ez ebben a kritikus időszakban bebizonyosodott, hogy nem igaz. Lehet azt mondani, hogy Magyarország bírta a stratégiai tárolók megnyitása nélkül is a gázkrízist, de nyugodtan lehet mondani azt is, hogy egy hidegebb időszak alatt ennél lényegesen hidegebb van, ha nincsen gazdasági recesszió, tehát az üzemek ennél nagyobb számban kívánnának gázt felvenni, nézzük meg, hogy milyen üzemek kerültek vagy csökkentetten fogyasztóvá, vagy pedig megszüntették a gázfogyasztást az üzemek a tevékenységük szüneteltetése, illetve a bezárásuk miatt. Tehát egy teljesen folyamatosan működő gazdaságban egy ilyen jellegű krízishez biztosan hozzá kell nyúlni a stratégiai készletekhez és a stratégiai tárolóhoz is ahhoz, hogy az ország le tudja vezényelni ezt a krízist.
Én két dologról szeretnék beszélni. Bekövetkezett egy olyan esemény, amely kapcsán nem volt olyan szakember, aki ezzel valaha is komolyan számolt volna, mint egy olyan esemény, ami bekövetkezhet, azaz nullára csökkent a gázbetáplálás a keleti irányból, és bebizonyosodott az, hogy a régió egészére nézve nincsen semmilyen olyan terv, amely a régióban az egymás kisegítésére, biztonsági tartalék hozzáférhetőségére utalt volna. A mi számunkra ez azt jelentette, hogy igenis jó volt az az út, amit mi elkezdtünk, és be kell vonni a többi országot. Talán most van az az idő, amikor ők is megértik, hogy miről beszéltünk. Ez vonatkozik az országok közötti összekapcsolásra, vonatkozik a tárolókapacitásoknak adott esetben közös kihasználására, közös üzemeltetésére - a stratégiai tárolókapacitásokról beszélek -, és vonatkozik alternatív betáplálási útvonalak létrehozására. Itt kapcsolódunk össze a Nabucco-projekttel, mert a Nabucco mind a két kérdésre választ ad. A Nabucco választ ad alternatív források behozatalára, a Nabucco választ ad adott esetben tranzitútvonal kikerülésére.
Számomra, azt kell mondjam, történelmi pillanat a mostani, és ha ezt nem tudjuk kihasználni, akkor csak magunkra vethetünk. Soha ennyire plasztikusan, soha ennyire láthatóan nem bizonyosodott be, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van ez a közép-európai térség. Azt is lehetett látni, hogy az Európai Unió első reakciói pontosan tükrözték azt, hogy egy picikét kívülállóként érezték magukat ebben a problémában. Ennek a gázkrízisnek a hatása ténylegesen Bajorországig jut el. Bajorország után ennek nincs érdemleges fogyasztói befolyása, Bajorország után nem érezték azt, hogy megszűnt teljes egészében a déli irányú vagy közép irányú orosz gázexport. Ezt lehetett érezni az első reakciókban, hiszen az úgynevezett érdemi politikacsinálók az Európai Unión belül az elején nem tulajdonítottak túlságosan nagy jelentőséget ennek az egész krízisnek. Márpedig Közép-Európának, ennek a térségnek igenis markánsan meg kell tudnia fogalmaznia az Unión belül, hogy micsoda kockázatot, és ha Bulgáriát nézzük, akkor azt is mondhatjuk, adott esetben politikai kockázatot hordoz az, hogy ha leállnak az egy irányból jövő gázszállítások.
Visszatérve a Nabuccóhoz, teljesen egyetértek az elnök úr maximális tervével, még akkor is azt mondom, hogy bizony ehhez sokat kell tenni, hogy el lehessen érni, de nem lehet mást megcélozni. Azt kell mondani, hogy ha holnap kezdenénk el építeni az alternatív beszállítási vezetéket, már az is késő lenne. Azt is világossá kell tenni mindenkinek, hogy itt körülbelül egy 140 milliós térségről beszélünk, amely a lakosságát illeti. Ugyan az Unió határát - ahogy a térképen is lehet látni - a zöld vonalnál meghúzhatjuk, és azt mondhatjuk, hogy a zöld vonal alatti térségek nem érdekesek, de én nem hiszem, hogy nekünk ezt az álláspontot bármilyen formában is osztani kellene. Gyakorlatilag tudomásul kell vennünk, hogy a teljes északnyugat-balkáni terület ellátatlan maradt gázzal az elmúlt időszakban, és bárki bármit mond, ennek igenis vannak politikai, nagyon komoly politikai kockázatai az Unióra nézve.
Én nagyon egyetértek azzal, hogy a bizottságnak efelé kell tudnia tolni a Nabucco-értekezletet, hogy íme, itt van valami, ami bebizonyította, hogy mi történt. Technikailag ennyi adható ki, technikailag Magyarország a legfelkészültebb ország földgázellátás szempontjából, ez egyértelműen bebizonyosodott, de nem tudunk mi se csodát csinálni. Azon országok számára, amelyek ennyire sem felkészültek, nekünk kell megmutatni azt, hogy milyen lépéseket kell végrehajtani. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy mi ezeknek egy részét már megtettük, de ezek az országok sokkal rosszabb infrastrukturális helyzetben, adott esetben kevesebb pénz felett diszponálva sokkal kevésbé lesznek képesek részt venni egy Nabucco méretű projektben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az elnök-vezérigazgató úr beszámolóját. Szeretném kérdezni a bizottsági tagokat, hogy van-e kérdésük, megjegyzésük az elhangzottakkal kapcsolatban. (Dr. Józsa István jelentkezik.) Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elöljáróban szeretném mondani, hogy nem az orosz medvével kerültem összetűzésbe a gázvita során, csak a túlhevített étolaj problémáját nem bírtam megfelelően kezelni. (Közbeszólás.) Igen, olajválság áldozata lettem. (Derültség.)
Komolyra fordítva a szót, én úgy gondolom, egy nagyon jelentős esemény előtt áll a Nabucco-konferenciát illetően mind a bizottsági munka, mind a projekt előkészítése. Azt hiszem, ha kismértékben is, de ez a bizottság is valamit tudott lendíteni ezen az előkészületen, illetve a remélhető sikeren, és nagyon fontosnak tartom, hogy e mögött egy ötpárti támogatás nyilvánul meg. Tehát az energiabiztonság, a gázellátás biztonsága tekintetében a magyar parlament föl tudott mutatni egy egységet. Nagyon remélem, hogy ez a hozzáállás a későbbiekben is megmarad, illetve egy uniós együttgondolkodásban is meg fog nyilvánulni.
Én igazából ezt hozzászólás nélkül is nyugtázni tudtam volna, mert mindenki ezt mondta, viszont Hernádi vezérigazgató úr szavai, miszerint, ha most elkezdenénk vezetéket építeni, már az is késő lenne, ez az abszolút tényszerű megállapítás késztetett arra, hogy hozzászóljak, és nyomatékot adjak annak, hogy minden beszállítási útvonalnak és valamennyi beszállítási útvonal kockázatcsökkentésének van szerepe. Ugyanis ez az alapvetőn két ország, Ukrajna és Oroszország vitája, amely ilyen módon kiéleződött, egy fél európányi régióban okozott hihetetlen gondokat, és csak ezután fogjuk kiszámolni, hogy ténylegesen mekkora gazdasági kárt, mert ez menet közben, amíg a kríziskezelés volt, szóba sem került.
Én azt hiszem, azon túl, hogy most egy jelentős lépés történik a Nabucco gázvezeték előkészítését illetően, fokozott figyelmet kell fordítani arra, amit a MOL már korábban elkezdett egy európai hálózat kiépítésére vonatkozóan, illetve az eddigi beszállítási vezetékeknek egy uniós szerződési formában történő biztosítását illetően. Ugyanis az Ukrajnán kívüli vezetékeken nem volt szállítási probléma, tehát Oroszország nem Európát zárta el a gáztól, hanem ezen a beszállítási útvonalon éleződött ki egy konfliktus, aminek politikai összefogással, illetve olyan gazdasági és uniós együttműködéssel, aminek a körvonalai talán már látszanak, a kockázatát lehet csökkenteni, a biztonságát lehet növelni. Én azt hiszem, hogy a tevékenységünket ebbe az irányba is érdemes lesz majd kiterjeszteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyéb hozzászólás a bizottság részéről? (Balla Mihály jelentkezik.) Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Egy nagyon rövid kérdésem lenne azzal kapcsolatban, amit elnök-vezérigazgató úr elmondott. Amennyiben a Nabucco mielőbb megépülne, ez lehetőséget adna arra is, hogy a balkáni régiót is nagyobb mértékben elláthatnánk? Tehát ez azt jelenti, hogy meglenne a lehetőség arra, hogy ők is egy nagyobb teljesítménnyel csatlakoznának rá? Tehát ez azt jelenti, hogy azokat az érintett országokat is tudná mentesíteni egy ilyen alternatív forrásból szállító vezeték, amelyek még úgyabbul megszenvedték az elmúlt heteket, mint ahogy adott esetben Magyarország?
Azt, hogy az Európai Unió leírja-e ezeket az országot, nem tudom, elvileg a csatlakozási tárgyalások előkészítése zajlik ezekkel az országokkal, tehát én úgy gondolom, ez fontos terület lenne, hiszen itt most nemcsak politikai kérdésről van szó, hanem egy nagyon kemény biztonságpolitikai kérdésről. Ez ott volt az elnök-vezérigazgató úr gondolataiban, hiszen itt arról szólt a történet mondjuk Bulgária esetében vagy a mi esetünkben - bár még nem látjuk a végét, hiszen még mindig van egy hétre elegendő 100 százalékos kapacitásunk, hogy utána mi lesz, még nem tudjuk, nagyjából sejtjük, lehet, hogy nem lesz olyan hideg, mint ami eddig volt -, hogy tényleg ez egy biztonsági kérdés, hogy országok adott esetben gazdaságilag, illetve a mindennapok biztonságában milyen veszélyes vagy vészes helyzetbe kerülhetnek.
Köszönöm.
ELNÖK: Elnök-vezérigazgató úr!
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Köszönöm szépen. Csak egy megjegyzés. A Belorussziából érkező, úgynevezett Jamal vezetéken Lengyelországon keresztül ment Németországba, ezért nem mondtam azt, hogy Kelet-Németország vagy Németország keleti része is érzékeny. Az nem érzékeny, mert az kapta a gázt. Bajorország viszont északról is kapja a gázt, sőt, nyugatról is kapja, Hollandia felől is. Tehát nem volt érzékelhető fennakadás. Plusztárolói is vannak Németországnak elég komoly mennyiségben.
Azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy volt egy hasonló probléma, ami Belorussziát érintette, csak nem gázban, hanem olajban, amikor a belorusz olajvezetékek kerültek leállításra, ami a Barátságot is érintette mind déli irányba, tehát Magyarország irányába, mind Szlovákia irányába, mind pedig Lengyelország irányába, és ott is teljes zárás volt, hasonló tranzitproblémák miatt, hasonló árproblémák miatt. Akkor Magyarország egy nyolcvanas években végrehajtott beruházás miatt egy kicsit erősebb levegőhöz tudott jutni, mert azt mondtuk, hogy elindítottuk délről a Janafon, tehát Horvátországon keresztül a kőolajszállításokat Magyarország irányába, és el tudtuk volna juttatni a kőolajat Szlovákiába, tehát a pozsonyi finomító is tudott volna Horvátországból tranzitált kőolajjal működni, ha kell. Csak egyet nem szabad elfelejteni: az első olajválság után az Unió elkezdte felépíteni a 90 napos készleteket a folyékony szénhidrogéneknél, tehát minden uniós tagállam 90 napos készlettel kell hogy rendelkezzen, vagy kapott egy felzárkózási lehetőséget, gondolok itt az új országokra, beleértve Szlovákiát is. A 90 napos készlet a folyékonyból rendelkezésre áll.
A folyékony és a gáz halmazállapotú szénhidrogén között a szállíthatóság a legnagyobb különbség, mert a folyékonyt tudjuk szállítani csövön, tudjuk szállítani vasúton, és legrosszabb esetben tudjuk szállítani teherautókon, plusz arról az apróságból nem kell elfeledkezni, hogy több mint 10 napi készlet van magukban a benzinkutakban, ha az összes benzinkutat összeadjuk, tehát az a készlet is nyugodtan beleszámolható.
A gázt csak akkor tudjuk szállítani, ha van vezeték, és gázt csak egy helyen lehet tárolni, föld alatti tárolókban, illetve magukban a vezetékekben, tehát az a mennyiség, ami a vezetékekben tárolódik, mert az csak egy technikai értelmezésben vett tároló. Tehát ez a nagyon nagy különbség, és az Uniónak ezt kell megérteni, hogy a gázt nem lehet úgy negligálni, mert technikailag, ha nincsen gáztároló, ilyen helyzet lehet bármifajta beszállítási leállás esetén, és ahhoz, látjuk, nem kell egy világra szóló olajválság, mint amilyen volt az első olajháború után, amikor effektív olajembargó volt az uniós országok felé, nem kell hogy az legyen, elég két ország konfliktusa, hogy ez a helyzet bekövetkezzen. Még egyszer mondom, ez nemcsak Oroszország és Ukrajna viszonylatában állt fenn, fennállt ez adott esetben Oroszország és Belorusszia viszonylatában is.
A másik kérdés a balkáni ellátásra vonatkozik, és itt megint ez előzőhöz kapcsolódnék vissza. Önmagában az, hogy elkészül a Nabucco, nem oldja meg a térség ellátási problémáját. Az csak a lehetőségét teremti meg, hogy lehessen gázt beszállítani más forrásból és más útvonalon ebbe a térségbe. A térség ellátási problémáját, biztonsági ellátási problémáját tárolókapacitás-bővítés oldja meg, és adott esetben ebben el tudok képzelni összefogást, hogy országok közösen működtessenek tárolókat - vagy tárolóláncolat jöjjön létre - és az országok közötti vezetékek kiépítését. Ez a kettő tudja megoldani. Önmagában az, hogy bejön onnan a gáz, de mi nem tudjuk továbbadni Horvátországnak, nem tudunk segíteni. Azt valahol tárolni kell tudni, és vezetékeken keresztül le kell tudni azt szállítani. Én azt mondom, hogy nem elég csak a Nabuccóról beszélnünk. Nekünk kell beszélni az országok közötti összekötésről is itt, Közép-Európában. Mi nem örököltünk egy olyan hálózatot, mint amilyen hálózat ma létezik Nyugat-Európában. Mi egy olyan hálózatot örököltünk, amely egy irányba ment. Ezt akkoriban kitalálták, megtervezték, nagyon jól működött. Azzal senki nem számolt, hogy amit úgy hívtak, hogy keleti blokk, így fog alakulni, és szétesik országokra. Ez így megy. Így nincsenek vezetékek.
Az Európai Unióban - még egyszer mondom - ez a kérdés nem érte el azt az érzékenységi küszöböt, amit el kellett volna érnie. Nem azt jelenti, hogy leírták ezeket az országokat, csak egyszerűen nem érintette az uniós tagállamok többségét. Ez érintette Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Szlovákiát. Csehországnak már van alternatív beszállítási lehetősége Németország felől, Ausztriának van alternatív beszállítási lehetősége, van saját tárolója és saját termelése. Gyakorlatilag ezeket az országokat érintette. Lengyelországot minimálisan érintette, és más uniós tagországokat nem. Ahogy vannak a nyugat-balkáni országok, amelyek tárgyalásokat folytatnak az Unióval, igen, vannak. Ha megkérdezi az ember azt a francia politikust, akinek véleményt kell ebben formálnia, vagy azt az angol politikust, akinek véleményt kell erről formálnia, és mondjuk a gazdasági krízis egyéb hatásairól kíván most beszélni, hátranéz és azt mondja: mi érdekli az én országomban a lakosságot? Semmiképpen nem az, hogy Szerbiában karácsony este 3 fok van egy lakásban. Ez különösebben nem érdekli az én országom állampolgárát. Ezt csak akkor tudjuk kimozdítani ebből a helyzetből, ha nagyon egyértelműen, ezeknek az országoknak az összefogásával egy hangként tudunk megszólalni. Akkor már 140 millió ember beszél egy hangon, amely lényegesen más, az már uniós méretekben is lényegesen más politikai erőt képvisel.
Még egy pontosítást szeretnék mondani. Egy hétre szóló csúcskapacitási kivevési lehetőség van, de ezt ne úgy tessék elképzelni, hogy holnaptól már csak hat napunk van, holnaputántól öt napunk van. Ez most tolódik. Jelenleg az 51 vagy 53 millió köbméternyi csúcskapacitás helyett 41 millió köbmétert használunk ki a tárolókból, 41 köbmétert veszünk ki, tehát amíg ilyen kellemes időjárás van kint, ezek a napok tolódnak. Ez a csúcskapacitás-kivétel akkor történik, amikor felmegy a fogyasztás arra a szintre, hogy teljes erőfeszítéssel kell a tárolóknak dübörögni. Ez most tolódik, hála istennek. Ezzel a tartalékaink is tolódnak.
A gazdasági hatásairól csak egy mondat. Mi azt innen megítélni sem tudjuk, hogy mi az, amikor már arra nincs gáz, hogy az egyes üzemekben, főleg olyan üzemekben, ahol melegen kellene tartani a rendszereket, arra nincsen pénz, hogy melegen tudják tartani. Megítélni sem tudom azt, hogy hány üzem fagyott el az elmúlt időszakban Bulgáriában. Megítélni sem tudom azt, hogy mit jelentett az, hogy Bulgária egyetlen köbméter gázt nem kapott északról, és annak milyen hatása lesz a bolgár gazdaságra. Innen mi ezt nem tudjuk megítélni. De el tudom képzelni, hogy ha az ember jár az országban, hány olyan üzem van, ahol ha azt a temperálási hőmérsékletet sem tudják biztosítani, az milyen károkat fog tudni okozni, és akkor nem beszéltem a lakosságról, a városi lakosságról, amely Bulgáriában és a többi országban is alapvetően gáz- vagy gázbázisú fűtést használ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kimerítő beszámolót. Azt hiszem, azzal zárnám e napirendi pont tárgyalását, hogy a bizottság mandátuma a képviselendő álláspont tekintetében világos, mert egyetértéssel zártuk le az összes beszámolói kört. A gázbiztonság, az országok közötti kereskedelem lehetőségének biztosítása, a diverzifikáció, az országok közötti szolidaritás, az infrastrukturális fejlesztés és mindehhez ennek a 140 millió uniós és későbbiekben Unióba lépő polgárnak a közös képviselete, valamint a finanszírozás rendelkezésre bocsátása iránti igény volna a legfontosabb felvetés a bizottság részéről. Tisztelettel ezt fogom képviselni a konferencián, megköszönve ismét a kormány felkérését a delegációban való részvétele.
A bizottság 2009. I. félévi munkatervének elfogadása
Szeretném lezárni e napirendi pont tárgyalását, és nagyon röviden szeretnék áttérni a 4. napirendi pont tárgyalására, a bizottságunk első félévi munkatervére. Mellékelve találják a bizottsági tagok az ezzel kapcsolatos javaslataimat. Havonta üléseznénk, ahogy eddig is tettük, ha egyetért vele a bizottság. A tavaszi ülésszak végén megint csak jelentést kell készítenünk, és ebben az időszakban hangsúlyos elem lesz a nemzetközi kapcsolatokon keresztül elősegíteni a Nabucco-projekt megvalósulását. Ennek érdekében tervezünk egy brüsszeli Nabucco-fórumot, utazás a társországok parlamentjeihez, a forrásországokba szeretnénk ellátogatni. Szeretnénk ellátogatni Washingtonba, hogy az újonnan felálló Obama-adminisztráció ezzel kapcsolatos szándékait feltérképezzük, illetve szeretnénk felállítani ezt a védnöki testületet. Szeretnénk megítélni, hogy ez milyen összefüggésben van a Banai úr által felvetettel ilyen nemzetközi Nabucco-titkársággal, és nyilván Brüsszelben érdeklődünk, hogy Jozias van Aartsen úr és az ő intézményének a sorsa mi lesz. Ezekben a látogatásokba időről időre a különféle pártok képviselőit szeretném bevonni, hiszen erősítést adna, ha nemcsak a bizottság elnöke, hanem a bizottság tagjai is megjelennének. Nagyjából erre készülünk.
Szeretném kérdezni, hogy van-e ehhez képest más javaslat a munkatervvel kapcsolatban. (Dr. Kékesi Tibor jelentkezik.) Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Csak egy gyors kérdés és egy észrevétel. Nagyon ambiciózus a munkaterv, az elnök úr is felsorolta, hogy milyen kontaktusokat kíván létrehozni, ápolni. Azt kérdezném, hogy rendelkezik-e a bizottság az ehhez szükséges költségvetési keretösszeggel.
Ami pedig nem javaslat, de észrevételezném, hogy márciusban még a védnöki testület létrehozásának helyzetét kívánjuk áttekinteni, májusban viszont már a védnöki testület munkájáról kívánunk tájékozódni. Én egy picit óvatosabb fogalmazású napirendet javaslok, tehát továbbra is inkább a létrehozást és esetlegesen a munkájukkal való ismerkedést, mert még olyan biztosan nem állíthatjuk, hogy márciustól májusig ez a védnöki testület létrejön, bár nyilvánvalóan ez a munkánk fókuszában lévő egyik fontos teendő. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs más kérdés, megjegyzés, akkor az első kérdéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a bizottságunk nyilván nagyon szűkös erőforrásokkal gazdálkodik, azonban a bizottság felállításának pillanatában jeleztem a házelnök asszonynak és a megbízottjának, hogy minden bizonnyal ez a bizottság kénytelen lesz utazni, mert sajnos nem ezen a 93 ezer négyzetkilométeren záródik a mi projektünk, és arra tettem javaslatot, hogy időről időre megnézzük, hogy milyen keret szükséges ehhez. Szeretnék a képviselőkhöz fordulni azzal, hogy ha majd ez összeáll és konkrét útiterv lesz belőle, akkor támogassák azt, hogy a Háznál meg tudjuk kapni ennek a forrásait, de már most is van valamennyi. Azt gondolom, hogy nyilván megpróbálunk lehetőleg a legszűkebb büdzséből kijönni - de hát, ha egyszer utazni, akkor nyilvánvalóan utazni kell.
Egyébként pedig nem közvetlenül a kérdéshez kapcsolódik, de a Külügyminisztérium segítségét fogom kérni ebben a koordinációban, mert nyilván úgy lenne jó, ha a nagykövet úr ahogy utazik, akkor ne verjük ezt keresztbe, tehát jó volna, ha a kormány és a parlament nem egymással szemben tárgyalna, ezért ez így oldható meg.
A második kérdést értem, és igaza van a képviselő úrnak. Akkor fogalmazzuk át ezt a felállítással kapcsolatos ügyek áttekintésére, és ha javasolhatom, így fogadjuk el a munkatervet. Mindazonáltal valóban ambiciózusnak kell lennünk a tekintetben, hogy áprilisig ennek a védnöki testületnek be kell érnie. Szeretném elmondani, hogy holnap három résztvevő ország nagykövetével találkozom kifejezetten ebben az ügyben, és abban is bízom, hogy a jövő hétfő-keddi konferencia, valamint ezek a nemzetközi tárgyalások elő fogják segíteni, hogy felállhasson a nemzetközi védnöki testület. Ennek ellenére a megfogalmazás képviselő úr által javasolt módozatával egyetértek.
Szeretném kérdezni, hogy ehhez képest van-e más változtatási igény. (Nincs jelzés.) Ha nincs, szeretném kérdezni a bizottság tagjait, hogy elfogadják-e az I. félévi munkatervet. Ki az, aki elfogadja? (Szavazás.) Ez nyolc szavazat. Köszönöm szépen.
Szeretném kérdezni, hogy van-e egyéb. (Hernádi Zsolt: Friss híreket mondjak?) Elnök-vezérigazgató úr!
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Köszönöm szépen. Ötpercenként változó szituáció van.
ELNÖK: A breaking news kategóriában.
HERNÁDI ZSOLT elnök-vezérigazgató (MOL Nyrt.): Megérkezett Timosenko miniszterelnök asszony Moszkvába folytatni a tárgyalásokat. Reggel 3-ig tárgyaltak, egyelőre nem jutottak dűlőre a technikai kérdéseket illetően. Ami a legnagyobb kockázat volt a rendszerben, az is megérkezett, nevezetesen: Juscsenko más javaslattal állt elő, mint amiben megegyeztek. Ő azt javasolja, hogy fokozatos áttérést, fokozatos felzárkózást kell végrehajtani az európai uniós árakhoz, és fokozatos felzárkózást kell a tranzitdíjaknál is végrehajtani. Tehát minden optimista előrejelzést mindig kétkedve kell fogadni, hiszen szemmel láthatólag országon belül van némi diszkrepancia ebben a kérdésben.
A másik, amit mindenképpen szerettem volna megosztani a bizottság tagjaival, egy örömhír, és lám, lám, ez ennek a mostani helyzetnek az eredménye, amikor fókuszba került ez az egész kérdés. Levelet kaptunk az előbb az SPP-től, a szlovák rendszerirányítótól, a szlovák vezetékrendszert működtető vállalattól, hiszen fölajánlottuk nekik másfél millió köbméternyi gáz beszállítását, amennyiben ez nem károsítja a magyarországi ellátás biztonságát, amit örömmel fogadnak, és megindulnak az operatív tárgyalások, hogy hogyan tudjuk bevinni. Ami azonban számomra sokkal lényegesebb, mert jövőbe mutató - mert ez egy segítség -, hogy az SPP jelezte, hogy amint lezárul a krízis, haladéktalanul vegyük fel munkakapcsolati szinten a vezeték-összekötésre vonatkozó tárgyalásokat. Tehát a gondolkodások beindultak ebben a körben, és ebben a gondolkodásban ebben a régióban, azt hiszem, messze mi tartunk a legelőrébb.
ELNÖK: Köszönöm szépen a legfrissebb híreket. Ha nincs más, megköszönve elnök-vezérigazgató úr, főtanácsadó úr és nagykövet úr jelenlétét, az ülést bezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 53 perc)
|
|
|
Dr. Kóka János a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Nánásiné Czapári Judit