NAEB-2/2009
NAEB-6/2006-2010
az Országgyűlés a Nabucco földgázvezeték előkészítésének
és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2009. február 19-én, csütörtökön, 14 óra 9 perces kezdettel
a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői: *
Az eseti bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászólók *
Megjelent *
Megnyitó *
A napirend megállapítása *
Tájékoztató a budapesti Nabucco-konferencia eredményeiről, fogadtatásáról; tájékoztató a kormányközi megállapodások létrehozásának aktuális kérdéseiről *
Bayer Mihály nagykövet beszámolója *
Kérdések, megjegyzések *
Bayer Mihály nagykövet válaszai, reflexiói *
A MOL Nyrt. képviselőjének beszámolója *
Lakatos Benjámin (MOL Nyrt.) beszámolója *
Hozzászólások, kérdések *
Lakatos Benjámin (MOL Nyrt.) válaszai, reflexiói *
Tájékoztató a március 3-ai brüsszeli Nabucco-fórum előkészítésének állapotáról *
Dr. Kóka János tájékoztatója *
Hozzászólás *
Egyebek *
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Balla György
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Németh Zsolt (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Lakatos Benjámin (MOL Nyrt.)
Dr. Garamhegyi Ábel (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 9 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, de még őelőttük is meghívott vendégeinket: Bayer Mihály nagykövet urat, aki lényegében állandó meghívottja a bizottságnak, Lantos Benjámint, a MOL képviselőjét, valamint az egyéb meghívott vendégeket és érdeklődőket is tisztelettel üdvözlöm. Mindenekelőtt megállapítom a határozatképességet. Néhány képviselő még úton van, de 8 fővel, 2 helyettesítéssel együtt így is határozatképes a bizottsági ülés.
Szeretném megkérdezni, hogy a kiküldött napirendhez képest a bizottság tagjainak van-e módosító javaslata. (Senki nem jelentkezik.) Hogyha nincs, akkor, kérem, szavazzunk. Ki fogadja el a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a budapesti Nabucco-konferencia eredményeiről, fogadtatásáról; tájékoztató a kormányközi megállapodások létrehozásának aktuális kérdéseiről
Első napirendi pontként Bayer nagykövet úr meghallgatására kerül sor a budapesti Nabucco-konferencia eredményeiről, fogadtatásáról. Azt szeretném kérni, hogy a nagykövet úr a beszámolójában térjen ki azokra a kérdésekre, amelyeket a Nabucco-bizottság mint a konferencia fő célját tűzte ki: az előremozdulás az építés megkezdését illetően, a nemzetközi finanszírozás biztosítása, illetve egy olyan nemzetközi politikai és adminisztratív testület felállítása, amely intézményesen a Nabucco gázvezeték tervezését és létrehívását igyekezne segíteni.
A második napirendi pont szintén a nagykövet úr meghallgatása a kormányközi megállapodások létrehozásának aktuális kérdéseiről. Hogyha a bizottság tagjai közül senkinek nincs ellenére, akkor azt javaslom, hogy ezt a két napirendi pontot vonjuk össze (Nincs ellenvélemény.), és akkor utána menetünk tovább a MOL Nyrt. képviselőjének a meghallgatására, valamint a március 3-ai brüsszeli Nabucco-fórum előkészítésével kapcsolatos vitára.
Nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet beszámolója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm ma szót. Úgy gondolom, nagyon kellemes helyzetben vagyok, amikor a Nabucco-csúcsról akarok beszélni, hiszen egy olyan eseményről adhatok tájékoztatást, amelyről, azt gondolom, túlzás nélkül mondható, hogy nemcsak hogy minden tekintetben igazolta a várakozásainkat, hanem talán meghaladta legjobb, legmerészebb elképzeléseinket is. Arra utalnék, amikor a Nabucco-csúcs előtt találkoztunk, és én azt jeleztem a bizottságnak, hogy lényegében három fontos célt tűztünk ki a csúcsértekezlet elé. Az egyik az volt, hogy a lehető legmagasabb szinten tárgyaljunk a politikai, pénzügyi támogatás lehetőségeiről, ennek az elkötelezettségnek a demonstrálásáról. A másik célunk az volt, hogy valamennyi résztvevőt, beleértve a forrásországokat is, ösztönözzük arra, hogy minél határozottabb elkötelezettséget mutassanak a projekt iránt. A harmadik célunkként pedig azt jeleztük, hogy szeretnénk Budapesten egy olyan fórumot szervezni, amely érdemi és tartalmas beszélgetésre, tárgyalásra ad alkalmat a Nabuccóval összefüggő bármilyen vagy valamennyi kérdésről. Jeleztük azt is, hogy tervezzük egy budapesti nyilatkozat elfogadtatását a partnerekkel, és szeretnénk, ha ez a nyilatkozat egy határozott, erős, egyértelmű dokumentum lenne.
Örömmel jelenthetem a bizottságnak, hogy ez a négy célunk tulajdonképpen minden szempontból teljesült. A budapesti csúcsértekezlet jó hangulatban, nagyon erős politikai elkötelezettséggel, nagyon erős üzenetekkel ért véget, érdemi tárgyalásra került sor Budapesten a megbeszélések során mind a rendezvény margóján lezajlott bilaterális megbeszélésen, mind pedig a fórumon, illetve a multilaterális eseményen. És nemcsak én gondolom azt, hogy egy rendkívül sikeres, fontos eseményre került sor Budapesten, hanem ennél is határozottabban mutatják ezt vagy utalnak erre mindazok a visszajelzések, amelyeket mondjuk akár az azeri elnök környezetéből, akár a bizottságtól, akár Solana környezetéből vagy mondjuk a washingtoni State Departmentből kapunk, nem beszélve a többi partnerről. Úgy gondolom tehát, hogy mindenki megelégedésére egy jó rendezvényt tudtunk tartani Budapesten.
Nem nagyon szeretném azt mondani, hogy most akkor mekkora lökést adtunk a Nabucco vezetéknek, mert ez mindig relatív, függ attól, hogy mihez mérjük, meg hogy kinek milyen a politikai vagy az egyéni ízlése, ambíciója. Én azt gondolom, egy olyan unikális eseményre került sor Budapesten, amilyen korábban nem volt, és lényegében mindenki számára egyértelmű volt, hogy a Nabuccót mi akarjuk, akik jelen voltak, nagyon határozottan ezt mondták, és mindenki igyekszik azért tenni, hogy a Nabucco megvalósuljon. Ilyen szempontból egy folyamatnak feltétlenül lökést adott a Nabucco, és majd meglátjuk, hogy ezt milyen módon tudjuk a partnerek együttműködésével mozgásban tartani, ezt a mozgást esetleg gyorsítani, és milyen eredményeket tudunk elérni.
Legyen szabad néhány olyan fontosabb kérdésre kitérni, amelyek egyrészt az eredményességet mutatják, másrészt pedig a Nabucco-csúcs kapcsán említésre érdemesek.
Az első: a budapesti csúcsértekezlet minden korábbinál szélesebb körű publicitást biztosított a Nabucco gázvezetékprojektnek, a térségünknek és a diverzifikáció kérdésének. Ismereteim szerint a sajtó által akkreditált újságírók, tévéstábok munkatársainak a száma meghaladta a kétszázötvenet, s annak érzékeltetésére, hogy mekkora volt a figyelem, megemlítem, hogy jelen volt többek között az AP, a BBC, a Bloomberg, az AFP, az Al Ahram, a Financial Times, a Nikkei és még jó néhány más nagy újság, internetes portál és nemzetközi hírügynökség képviselője, és tudósított is az eseményről. Olyan helyekről láttam sajtóinformációt a Nabuccóról, ahol korábban nem is tudtak annak létezéséről. Mindenütt egyértelműen pozitív volt a csúcs értékelése és a Nabucco bemutatása. A csúcs megrendezése tehát hallatlanul fontos volt a Nabucco megítélése, helye, elfogadottsága szempontjából.
Minden meghívott elfogadta a meghívást. Nagyon fontos volt az azeri és a türkmén részvétel, és Alijev elnök is komolyan hozzájárult az értekezlet sikeréhez. Szeretném kiemelni a türkmén jelenlét szintjét, fontosságát és az elhangzott üzenet értékét. A türkmén delegáció vezetője abban a formában, ahogy ők erről beszélni tudnak, elég világos üzenetet küldött arról, hogy Türkmenisztánban van gáz, illetve azt követően, hogy az iráni és az orosz kapcsolat már létezik és egy éven belül Kína felé is megnyílik a szállítási útvonal, a következő piac, amely felé bővülni szeretnének és amelyet megcéloznak a szállításokkal, az Európai Unió lehet. Ők ma ennél többet nem tudnak mondani, de a delegáció által közvetített üzenet elég egyértelmű elkötelezettséget mutat.
A grúz-orosz energiaválság után a Nabucco még inkább felértékelődött és ez tagadhatatlanul segítette a mi munkánkat, a mi helyzetünket. A kazah részvétel is tanulságos volt. Az említett konfliktus után orosz részről többször elhangzott, hogy nekik nincs gondjuk a Nabuccóval, ha találunk bele gázt, nyugodtan csináljuk, de úgy láttam, érzékelhető volt az orosz ellenérdekeltség a tekintetben, hogy Kazahsztán részt vegyen ezen az értekezleten, és a kazah delegáció végül is csak megfigyelőként jött el Budapestre, külön kérték, hogy ne kapjanak szót, mert semmilyen módon nem kívánnak exponált szerepet vállalni.
A maga helyén hozzászólások mindegyike erős volt, konstruktív és támogató. A delegációk vezetői - különösen az európai delegációk vezetői - egyértelműen hangsúlyozták, hogy a Nabucco nemcsak az energiadiverzifikáció eszköze, hanem fontos hozzájárulás az európai biztonságpolitikához. A projektet ebből a szempontból is lehet vizsgálni és kezelni.
Markánsan szerepeltek a megbeszélésen a projekt finanszírozásával összefüggő kérdések. Miniszterelnök úr egyértelműen beszélt erről a megnyitó beszédében, mintegy irányt is adva a vita ezen részének. Kiemelte, hogy az első szakaszban 2-300 millió eurónyi, később pedig akár 2 milliárd euróig terjedő közösségi forrást is szívesen látnánk a Nabucco megvalósulásának az elősegítésére. Úgy tűnik, az első 200 milliós uniós forrás meglesz, és majd küzdeni kell azért, hogy máshonnan is legyen pénz. Ez a pénz még nincs meg, de a büdzsében biztosan össze lehet szedni, s mivel ez nem holnap kell, van még idő ezen dolgozni, de hogy dolgozni kell rajta, azt pontosan tudjuk.
Szeretném aláhúzni azt, amit az EBRD, illetve az Európai Beruházási Bank elnöke mondott. Az EIB elnöke egyértelművé tette, ha a Nabucco konzorcium egy jól előkészített, korrekt projektet tesz lesz az asztalukra, akkor saját eszközeikből akár a bekerülési költség 25 százalékáig is hajlandók finanszírozni a projekt megvalósulását, s ha maradunk a 7,9 milliárdos bekerülési költségnél, akkor az majdnem 2 milliárd eurót jelent, ami komoly pénz még a MOL, illetve a megvalósításra törekvő vállalatok szemében is.
A másik dolog, amit hangsúlyozni szeretnék, az az EBRD egyértelmű kiállása. Az EBRD a saját alapszabálya szerint az utolsó instancia, akit meg lehet keresni a finanszírozással. Az elnök ezért számokról nem tudott nyilatkozni, de azt mondta, hogy konstruktív támogatói lesznek a Nabucco-projektnek, ha a projekt eljut abba a szakaszba, hogy ők kell hogy megmondják a biztosítható pénzeket.
A források érdekeltségét is szeretném aláhúzni. A forrásországok delegációvezetői, úgy gondolom, nagyon pozitívak voltak, és talán a türkmének mellett megemlíteném, hogy az egyiptomiak is egyértelművé tették, hogy szeretnének később gázt szállítani a Nabuccón keresztül Európába. De a legfontosabb az azeri elnöknek az üzenete volt, amit én úgy fordítanék le magyarra, némileg egyszerűsítve vagy kiszedve a sorok közüli gondolatait, hogy ha mi képesek vagyunk a vezetéket felépíteni, fognak adni gázt ebbe a vezetékbe, tehát lesz gáz, emiatt ne nyugtalankodjunk, viszont azt is érzékeltette és nagyon egyértelművé tette az azeri elnök, hogy az idő múlik, tehát az óra ketyeg, sok oknál fogva nem tudnak a végtelenségig várni, hogy mi eldöntsük, hogy milyen ütemben, mikor, hogyan tudjuk vagy akarjuk felépíteni a vezetéket. Egyébként a jó hangulat is mutatta a jelentős egyetértést, az egyforma gondolkodást.
Szeretném aláhúzni, hogy mintegy automatikusan kialakult az a feladatsor, amelyen nekünk dolgoznunk kell az év első felében, talán az év első 6-8 hónapjában. Az egyik a kormányközi megállapodás aláírása. A másik, hogy a Nabuccót az Unió számára egyértelmű prioritást élvező projektté kell tenni, erre a március 19-20-ai Európai Tanács-ülés adja az első, legkiválóbb alkalmat. Folytatni kell az erőfeszítéseket a finanszírozás érdekében, és miután biztonságpolitikai elemei is vannak a Nabuccónak, csökkenteni kell a beruházók kockázatát adott esetben közösségi források juttatásával. A negyedik feladat pedig, hogy az előzetes megállapodások érdekében a forrásországokkal komoly munkát kell végezni.
A miniszterelnök úr felvetette a partnereknek egy nemzetközi Nabucco board létrehozásának a szükségességét. Erre óvatos válaszokat kaptunk, de dolgozunk ennek a részletein, és nemsokára megkeressük őket. Ez azzal függ össze, hogy pontosan látjuk, hogy a bizottság bármilyen pozitív és aktív is most a Nabucco-projekt támogatásában, nincs abban a helyzetben vagy nem lesz abban a helyzetben, hogy tartósan ennyi energiát és figyelmet fordítson a projektre, anélkül, hogy bárki megvádolná, hogy részrehajló. Ezt tudjuk az uniós környezetből, viszont a politikai gesztorálás, a politikai támogatás, az időközönként felmerült problémáknak a megoldása, a közös gondolkodás szükséges lesz. Ezzel függött össze a miniszterelnök úrnak a javaslata - tovább fogunk benne menni, ahogy mondtam.
Azt is fontosnak tartom, hogy egy nagyon erős, nagyon egyértelmű és nagyon határozott hangú budapesti nyilatkozat került elfogadásra. Hadd emeljek ki néhány kulcsmondatot vagy kulcselemet abból, amit elfogadtunk! Az egyik, hogy költség alapú szállítási rezsimet bevezetni vagy alkalmazni a Nabucco teljes hosszán - szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a mondatot Törökország kommentár, kérdés, észrevétel nélkül egyből elfogadta. A másik, hogy mindannyian megvalósítható, robosztus, innovatív és elsőbbséget élvező projektnek nevezzük vagy tartjuk a Nabuccót. Ugyancsak Törökország volt ilyen szempontból a kulcsszereplő, ők kezdeményezték, hogy a budapesti deklarációba kerüljön be egy pont, hogy 2009-ben, aztán az én javaslatomra azt is elfogadták, hogy 2009 I. félévében a kormányközi megállapodás kerüljön aláírásra. És abban is rendkívül széles egyetértés volt, hogy nem elég csak arra törekednünk a forrásországokkal, hogy megvegyük tőlük a gázt, hanem egy átfogó partnerséget kell nekik ajánlani, azt kell velük kiépíteni, amibe a tőkebefektetésektől a különböző együttélési, együttműködési formákig, ha úgy tetszik, az életminőségük javítását szolgáló különböző tevékenységekig sok minden beletartozik. Ebben például Alijev elnök messzemenően visszaigazolta a magyar álláspontot vagy az uniós országok álláspontját. Nagyon konstruktív egyeztetés volt a deklaráció szövegéről is, és lényegében vagy explicite vagy hallgatólagos formában valamennyi jelenlévő egyetértett vele, és nem emelt kifogást a közzététele ellen.
Tulajdonképpen azt tudnám mondani, hogy minden működött, amit elterveztünk - persze ezt előre nem lehetett tudni ilyen magabiztossággal. Működött a meghívotti kör, tehát hogy nemcsak kormányokat, hanem a bankokat, a nemzetközi szereplőket és a Nabucco-konzorciumot is meghívtuk, ez működött, nagyon jó visszhangja volt, hogy végre mindenki egy asztalnál ült, és érdemben bele tudott beszélni a kérdések megvitatásába. Működött az a rendszer, hogy nyílt és zárt ülésre választottuk a tanácskozást, és a zárt ülésen egy igen komoly, értelmes 45 perces beszélgetés volt olyan kérdésekről például a finanszírozással összefüggésben, amelyekről nyílt ülésen nem tudunk, nem szokás beszélni. És, úgy gondolom, a nyilatkozattal kapcsolatos magyar elképzelés, taktika is működött.
Azt mondanám, hogy a budapesti csúcs szerintem egyértelmű volt mindazoknak, akik korábban esetleg szkeptikusak voltak, hogy mennyire akarják ezek az országok a Nabuccót, biztosan egyértelműek a szándékaik, nincsenek hátsó szándékok. Mindenki úgy gondolta, aki itt volt, hogy akik jelen voltak, nagyon akarják a Nabuccót. De azért azt szeretném aláhúzni, hogy EU-27-ek szinten valószínűleg még kell tenni lépéseket, hogy meggyőzzük a partnereket, hogy a teljes Európai Unió is akarja a Nabuccót, egyformán, ugyanúgy, mint mi, és ennek érdekében fogunk vagy kell és tudnak is cselekedni.
A Nabucco az elkövetkező két-két és fél hónapban több helyen is napirendi pontként fog még szerepelni. Az egyik, hogy mi magunk dolgozunk a follow-upon, vagyis ezeket a kérdéseket nem hagyjuk "nyugvópontra" jutni, tehát hogy elaludjanak az elkövetkező hetekben-hónapokban. Ezen kívül a türkmének április 23-24-én egy olyan nemzetközi konferenciát szerveznek Ashabatban, amely a nemzetközi energiavezetékek biztonságáról szól válsághelyzetekben. Ez a grúz konfliktusnak egyfajta leképezése a türkmének részéről. Ez egy miniszteri, miniszterelnök-helyettesi szintű konferencia lesz. Plovdivban lesz egy bolgárok által szervezett gázkonferencia április 24-25-én, május 7-én pedig Prágában szervez az elnökség a Kaszpi-térség országaival egy magas rangú gázkonferenciát, és a Nabucco lesz az egyik központi kérdés. Tehát lesz mód arra, hogy ezeket a témákat továbbvigyük, megvitassuk, reflektorfényben tartsuk, és nagyon bízom benne, hogy a partnereink a budapesti jó hangulatot is megőrizve segítenek bennünket abban, hogy a lendület megmaradjon, és ne veszítsünk tempót.
Ezt gondoltam volna erről elmondani, de ha már az elnök úr kérte, akkor áttérnék a kormányközi konferenciával kapcsolatos néhány dologra is, hiszen ez számunkra fontos, és ahogy önök is tudják, a Nabucco utazó nagykövet mandátumának egyik legfontosabb pontja a kormányközi megállapodás tető alá hozása.
Azt gondolom, azóta, hogy engem kineveztek utazó nagykövetté, a Nabuccóval foglalkozva elég sok erőfeszítést tettem személyesen is, illetve a nagykövetségeinkkel, partnereinkkel együtt annak érdekében, hogy a kormányközi megállapodás ügye előrejusson. Ennek része volt a tavaly februári magyar tervezet, de Magyarországnak szerepe volt abban, hogy végül is megállapodás született arról, hogy a Nabucco-konzorcium készítsen el a meglévő tervezetekből és az egyéb felmerült szempontokból egy úgynevezett konszolidált tervezetet. Igaz, hogy ebben ők késtek egy kicsit, pár hónapot, de elkészült, és lényegében... Nem akarom azt mondani, mert nem szeretnék sem szerénytelen, sem a partnerekkel szemben igazságtalan lenni, de némileg kierőszakoltuk azt, hogy még a budapesti csúcs előtt megkezdődjön a kormányközi konferencia, hiszen nekünk fontos volt, hogy a budapesti csúcs előtt pozitív üzenetet küldjünk mindenkinek, hogy a nagyon hosszú idő óta lényegében álmát alvó kormányközi megállapodás, szerződés ügyében végre történik valami, és elkezdődött az érdemi munka.
Azt tudom mondani, hogy eddig két fordulón vagyunk túl, januárban, január végén volt egy brüsszeli forduló, aztán február 5-6-án Bécsben volt a második, a jövő héten újra Bécsben lesz egy harmadik forduló, és március 19-20-a körül tervezzük a negyedik fordulót - aztán hogy hány kell még, vagy kell-e, azt most nem tudom megmondani. Mindenesetre az eddigi tárgyalások nagyon konstruktív, jó hangulatban folytak, mindenki egyértelműen azt deklarálta, hogy minél hamarabb szeretnénk lezárni a szövegegyeztetést, és megállapodásra jutni. Ehhez Törökország is így áll hozzá, és, úgy gondolom, nagyon konstruktívan dolgozik velünk együtt.
Itt szeretném aláhúzni, hogy a bizottság rendkívül hatékonyan segíti a tagállamok működését, hiszen például az acquis-val összefüggő ügyekben vagy a gázdirektíva részleteiben, azt gondolom, egyetlen tagállam sincs olyan mértékig, olyan mélyen benne, és nem ismeri úgy, mint a bizottságnak azok az emberei, akik ezzel keresik a kenyerüket. Ez többek között a török féllel folytatott tárgyalásokon is hallatlanul fontos.
A második fordulón született egy megállapodás, amely, úgy gondolom, itt is említésre érdemes, ugyanis nekünk meg kell oldanunk azt, hogy miközben a négy európai uniós tagállam a gázdirektíva alóli mentesítéssel a Nabuccót egy olyan helyzetbe hozza, hogy a megtérülése biztosítható legyen. Törökországnak ilyen lehetősége nincs, viszont a kormányközi megállapodásnak Törökország esetében is hasonló feltételeket kell biztosítani. Úgyhogy ezt lényegében megfogalmaztuk, és, gondolom, ez elfogadható lesz a következő tárgyaláson mindenkinek. Ez viszont azt jelenti, hogy a kormányközi megállapodás aláírására csak akkor kerülhet sor, ha a mentesítési folyamat teljes mértékben lezárul és a szükséges döntések véglegesen elfogadásra kerülnek, s ez akár áprilisig is elhúzódhat. Majd meglátjuk, milyen gyorsan tudnak dolgozni ezen a bizottságnál, valamint az illetékes magyar, román és bolgár szerveknél. Ez nem lesz akadálya az aláírásnak, legfeljebb csak egy kicsit több időt fog igényelni.
Van egy kérdés, amit folyamatosan kezelni kell: Törökország a kormányközi megállapodást és a projektet támogató megállapodást, a projekt support agreementet egyidejűleg szeretné aláírni. Ez sem kizárt, de ha valamelyik ország a PSA-ről nem tud elég gyorsan megállapodni és fenntartjuk azt a szándékot, hogy egyidejűleg írjunk alá, akkor bármeddig is elhúzódhat a kormányközi megállapodás aláírása. Én ennek nem örülnék, és a kormány sem örülne neki. Azon leszünk, hogy a kormányközi megállapodás aláírását ilyen probléma ne tolja ki a beláthatatlan messzeségbe, ez ugyanis előfeltétele annak, hogy a konzorcium a pénzügyi kérdésekről tárgyalhasson a bankokkal, másrészt pedig Pielbags úr egyfajta nyomást helyezett ránk Budapesten, amikor a plenáris ülésen azt mondta, reméli, hogy a Nabucco kormányközi megállapodás már a május 7-i prágai csúcsértekezlet előtt aláírásra kerülhet. Ma még nem tudom megmondani, hogy ez reális vagy nem reális, de rajtunk nem fog múlni a dolog.
A magyar delegáció relatíve könnyű helyzetben van, mert nagyon sok támogatást kap az NFGM-től és az érintett tárcáktól. Minden forduló előtt és után egyeztetünk a felmerülő kérdésekről. A delegáció mandátuma olyan, hogy részünkről gyorsan le lehetne zárni az egyeztetéseket. Gondolom, hogy Törökországnak lesznek még kérdései, mert bizonyos témák számukra újak és további magyarázatot igényelnek, hiszen ők is szeretnék biztosítani a saját érdekeiket, de egyelőre nagyon jó hangulatban folynak a tárgyalások, és remélem, hogy mind a Nabucco konzorciumot, mind az öt tagállamot egyformán kielégítő és nemzetközi jogi szempontból is erős dokumentumot tudunk majd letenni az asztalra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, nagykövet úr. Mielőtt továbbmennék, szeretném egy mulasztásom pótolni. Az ülés elején nem köszöntöttem külön Garamhegyi Ábel kormánybiztos urat. Mivel szerényen hátrahúzódott, nem figyeltem fel az amúgy súlyos és nagyon fontos jelenlétére. Ezt most megteszem.
Ezután pedig szeretnék beszámolni arról, hogy a Nabucco-konferenciát megelőzően találkoztam miniszterelnök úrral annak érdekében, hogy egyeztessük a különféle nemzetközi támogató testületek létrehozásával kapcsolatos elképzeléseinket. Úgy értékeltem ugyanis, hogy ha a kormány adminisztratív típusú felügyeletet támogató board-elképzelése és a mi politikai támogató testületünkkel kapcsolatos elképzelés egymással konkuráló elképzelésekként jelennek meg a közbeszédben, akkor a két szándék kiolthatja egymást. Mint az nagykövet úr hozzászólásából is kiderült, a két elképzelést sikerült szinkronba hozni, miután azt mondtuk, a politikai támogató testület volna az a testület, amelyről a Nabucco bizottság határozott, mint szükséges lépésről, és részben e politikai testület, részben pedig az egyéb megoldandó adminisztratív feladatok támogatását jelentené a kormány által korábban javasolt adminisztratív testület. Én ezt elfogadható kompromisszumnak tartom és mint jó lehetőséget ajánlom a bizottság tagjainak a figyelmébe.
Szeretnék nagykövet úrnak néhány konkrét kérdést is feltenni, amelyek részben kapcsolódnak az általa elmondottakhoz.
Mai hír, hogy az Európai Bizottság az előzetesen jelzett 250 millió euróról 200 millióra tervezi csökkenteni a Nabucco közvetlen pénzügyi támogatásának az összegét, mivel jelentősen áttervezi a különféle energetikai projektekre adható támogatásokat, s úgy tűnik, ennek 50 millió euró erejéig a Nabucco-projekt is áldozatává válik. Úgy is fogalmazhatnék, hogy láthatóan beindult a verseny a forrásokért a különféle európai energetikai projekteknél, egymással versenyeznek Európa különféle régióinak a közvetlen érdekei. Akik nagyobb mértékben vannak kiszolgáltatva az egyoldalú orosz függőségnek, az ukrán betáplálásnak, azok nyilván a Nabuccót helyeznék előtérbe, mások pedig, akiknek kevésbé kézzelfogható szempont a Nabucco előre vitele, inkább más projektek támogatására szólítják fel az Európai Bizottságot. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy pont ezért van szükség a mi nemzetközi politikai testületünk létrehozására, amelyben jellemzően újonnan csatlakozott és kisebb országok lennének benne. Ha nem tudjuk az itt élő közel 100 millió ember érdekeit egyhangúan képviselni, akkor el fogunk bukni a forrásért folytatott versenyben. Nagykövet úr mit tud ennek a versenynek a részleteiről, mi az oka annak, hogy a márciusi tanácsülés elé terjesztendő tervezetben 250 millió euróról 200 millióra csökken a támogatás mértéke?
Azt is szeretném megkérdezni, hogy összességében hogy néz ki a számtan. Ha 100 százaléknak vesszük azt a körülbelül 8 milliárd eurót, ami szükséges a Nabucco gázvezeték megépítéséhez, akkor azt látjuk, hogy ennek mintegy 2,5-3 százalékát az Unió finanszírozná, az EIB pedig egyéb feltételek teljesülése esetén 25 százalék erejéig hajlandó beszállni. A Nabucco konzorcium milyen más pénzintézetekkel áll tárgyalásban és van-e máshonnan kötelezettségvállalás a társfinanszírozásba való beszállásra? Nagykövet úr, illetve a MOL képviselői szerint a részvevő cégek milyen mértékben készek finanszírozást nyújtani, hány százalék erejéig? Ha a támogatási mértékeket összeadjuk, a végén 100 százaléknak kell kijönnie, vagy nem lesz vezeték. Szeretnék ebben a dologban tisztábban látni.
Nagykövet úr becslése szerint hogy változott a Nabucco gázvezeték megépítésének költsége? Az utóbbi időben ugyanis egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot. A tervezett 8 milliárd euró túlzott vagy túl kevés erre a célra? Egyesek azt mondják, hogy az acél árának csökkenése miatt a 8 milliárd euró felül van tervezve, mások meg azt, hogy már a mostani tervezési szinten 10 millió eurónál tartanak. Azt is szeretnénk világosan látni, hogy mennyi is a 100 százalék.
Az említett forrásországok - Azerbajdzsán, Türkmenisztán - mellett történtek-e lépések más potenciális forrásországok bevonására? Hogy áll például Irakban annak a szabályozási változásnak az előrehaladása, amely a forrásmegosztás országon belüli rendezésével lehetővé teszi, hogy Irak komolyan vehető szereplőként beszálljon egy ilyen projektbe, hiszen tudjuk, hogy Irakban 2009-ben terveznek ilyen szabályozási változásokat.
Kérdezem a bizottság társelnökeit, illetve tagjait, hogy van-e más kérdésük, észrevételük nagykövet úr beszámolójával kapcsolatban. (Balla Mihály jelzésére:) Balla Mihály társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Szeretném megkérdezni, hogy Nabucco-ügyben változott-e a bolgárok álláspontja, az elmúlt időszakban ugyanis több mindent lehetett hallani a Déli Áramlat és a Nabucco tekintetében. A bolgárok egyik elől sem zárkóznak el, ők azt mondják, nekik teljesen mindegy, csak valami legyen.
Az elmúlt napok döntéseiből az Európai Unió mennyire érzékeli azt a problémát, amely januárban lázban tartotta Közép-Európát? Az akkori krízis után mennyire szolidáris az Európai Közösség az itt élő mintegy 100 millió emberrel?
Ehhez kapcsolódik, hogy a tegnapi döntést követően a kormánynak mekkora lesz a mozgástere, és milyen elképzelései vannak adott esetben a kormánynak a következő EIT-ülésre, ahol ez valószínűleg egy fontos napirendi téma lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: (Firtl Mátyás jelzésére:) Firtl képviselő úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Most már minden kérdés elhangzott, én csak egy rövid kérdést tennék fel még. A magyarországi ratifikáció miként fog alakulni, miután kormányközi megállapodásról van szó? Egyébként az előttem elhangzott kérdések valóban átfedik egymást. A nagykövet úr is említette a szolidaritás kérdését, hogy nem mindenki úgy viszonyul a témához, de ezzel kapcsolatban is elhangzottak a kérdések.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés (Senki nem jelentkezik.), akkor a nagykövet úrnak adom meg a szót.
Bayer Mihály nagykövet válaszai, reflexiói
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a változás, hogy 250 millió euróról 200 millió euróra csökkenti, javasolja csökkenteni a bizottság a Nabuccónak szánt pénzt, egy új dolog, nekem sincsenek még részletesebb információim, hiszen ezek tegnap jöttek ki. A bizottság, azt gondolom, eléggé óvatosan igyekezett bánni az esetleges kiszivárogtatásokkal, hiszen személyesen Barroso elnök úr nagyon nagy energiákat és presztízst biztosított ahhoz az előző csomaghoz, amelyet a tagállamok, köztük Magyarország is, elég határozottan megtámadtak. Én tehát úgy gondolom, hogy igyekeztek most egy olyan csomagot letenni az asztalra, amely jobban kielégíti az igényeket.
Azt nem mondanám, hogy ez a mostani csomag - amennyire az információkból én ezt ki tudom következtetni - sokkal jobban tükrözné azt a fajta szolidaritást, amit a képviselő urak is említettek, meg amit én magam is említettem, hiszen nagyon jelentős pénzeket kapnak a régi tagállamok. Én magam ugyan ehhez kevésbé értek, de azért legalább hadd kérdezzem meg hangosan, még ha mások esetleg majd azt mondják is, hogy a nagykövet úr nem ért hozzá, miért beszél ilyesmiről, hogy amennyire én tudom, ez a CCS, tehát a széndioxid-megkötő technológiák gyakorlatilag nagyon az elején tartanak, még a hatékonyságukat és sok minden mást is megkérdőjeleznek. Az elején öt projektnek terveztek adni egyenként 255 millió eurót, most ezt csökkentik, de azért ez egyedül is lesz 4,5. Lehet, hogy bizonyos dolgokat nem értünk, lehet, hogy keveset tudunk róluk, vagy esetleg valami háttérdolog van mögötte.
Én magának ennek a 200-250 milliónak a problémáját nem érzem akkora drámának, hiszen amennyire én hallottam például a Nabucco-konzorcium vezetőitől is, egy-két év alatt nem biztos, hogy ezt a pénzt el lehet költeni, hiszen ez a gazdaságélénkítő csomag nem sok évre van elosztva, hanem néhány évre szólna, és a projekt most még a tervezésen kívül nagyjából másra sokat nem tud költeni - de a MOL képviselői, azt gondolom, erről többet tudnak beszélni. Ami nekem nagykövetként fontos, és amit mondjuk majd ha bárkivel beszélnem kell, akár a forrásoldali partnerekkel is, érvként jól tudok használni, az az, hogy a bizottság megmozdult, tehát a bizottság ad pénzt, amit ad nem sok, mi ennél többet akarunk, és majd dolgozunk érte, hogy több legyen. Azt gondolom, hogy első lépésként ezt pozitívan kell értékelni.
A másik - és ezt, kérem, kezeljék bizalmasan -, hogy én úgy tudom, a Nabucco-csúcs után néhány nappal megjelent a sajtóban, hogy Merkel kancellár írt egy levelet Barroso biztosnak, amelyben több mindenről beszélt vagy írt energiaügyekben, többek között az Északi Áramlatot, a Déli Áramlatot és a Nabuccót egyforma fontosságú projekteknek nevezte. Én úgy tudom, hogy erre a levélre született egy válasz a biztostól, amelyben az Európai Bizottság elnöke csak az Északi Áramlatról és a Nabuccóról beszél, és miközben a német kancellár a levelében azt hangsúlyozta, hogy a magánvállalatoknak kell megoldaniuk ezeknek a vezetékeknek, interkonnektoroknak, más gáz-infrastruktúráknak a felépítését, addig a bizottság elnöke beszél arról, hogy éppenséggel az uniós jelentősége, a magánvállalatok nem kellő érdekeltsége miatt közösségi forrásokra is szükség lehet. Én tehát azt mondanám, hogy nagyon lassan módosul a bizottsági vagy az európai felfogás, de talán azt sem túlzás mondani, hogy ez a januári gázválság átlépte az ingerküszöböt az osztrák-német határtól nyugatra is. Azt nem mondanám, hogy őket különösebben érintette volna, de azért az ingerküszöböt talán átlépte, és én bízom abban, hogy többek között a Nabucco-csúcs és a következő csúcsok, a mi aktivitásunk azért ilyen tekintetben ezt a fajta szolidaritási érzést vagy a szolidaritás iránti igényt sokkal markánsabbá tudja tenni a régi tagállamok fővárosaiban is.
Egyébként hadd szóljak itt két szót arról, hogy pénteken Hágában voltam! A hollandoknak van egy Klingenthal Institute-ja, amely egy kiváló külügyi intézet, amelynek nagyon erős energiaszekciója van. Ők rendeztek egy bő félnapos konferenciát a déli energiafolyosóról, fókuszálva a Nabuccóra, és az ott jelen lévők körében ez a szolidaritás nem volt kérdés; igazából az sem, hogy a Nabuccóhoz hasonló vezetékeknek, interkonnektoroknak támogatást kell kapniuk az Uniótól, és én ott igyekeztem bemutatni nemcsak a Nabucco hozzáadott értékét, hanem azokat a regionális szinergiákat, amelyet például a Nabucco Magyarországra eljutva vagy egyáltalán Romániáig, Bulgáriáig eljutva Moldovától kezdve a Nyugat-Balkán térségén keresztül akár Lengyelországig az energiabiztonság, az ellátásbiztonság tekintetében jelenthet. Én úgy látom, ott például értik ezt, és nagyon fontos, hogy Hollandiában értik, ahol a gázhoz értenek, mert rajtuk keresztül, másokon keresztül ezekben tovább lehet menni.
A számolásban én mindig rossz voltam, és azt gondolom, ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a 100 százalékot precízen összeadjuk - de a MOL kollégái talán erről is részletesebben tudnak majd beszélni. Én azt mondom, hogy az, amit a bizottság ad, az most fontos, de reméljük, hogy nem a végleges összeg. Amit az EIB ígér, az egy hallatlanul erős ígéret, és én azt hiszem, hogy ha az Európai Beruházási és Fejlesztési Banknak az elnöke egy ilyen egyértelmű támogató nyilatkozatot tud tenni, akkor az azt jelenti, hogy nem egy-két vagy tíz-húsz-száz millióval akarnak hozzájárulni a Nabuccóhoz, amikor eljön annak az ideje. Tehát jelentős európai forrásokra lehet számítani. Ezen kívül az én ismereteim szerint a Nabucco-konzorcium pénzügyi tanácsadásra szerződött a HSBC-vel, a Hongkong and Shanghai Banking Corporationnel, ők végigjárták a potenciális bankokat, amelyek hajlandóak lennének pénzt adni a Nabucco finanszírozásához. Részleteket nem ismerek, hisz ez vállalati titok, de a NIC vezetői részéről pozitív volt a megítélése ennek a tournak. És én úgy tudom többek között a magam washingtoni tárgyalásai alapján is, amikor az ottani Eximbankban jártam, de más Eximbankok részéről is megjelent az a fajta szándék, hogy részben a gazdaságélénkítés okán - és mondjuk ezek a fejlett országok adják a technológia egy részét, vagy tőlük származik a technológia egy része, amit felhasználnak a vezetékeknél, a kompresszorállomások építésénél - ezek a bankok is vizsgálják annak a lehetőségét, hogy eximbankos pénzzel ők is segítsék a vállalatokat, ezáltal a projektet is. Azt hiszem tehát, hogy ha a projektet sikerül összerakni úgy, ahogy azt kell, akkor várhatóan nem ez lesz az alapvető probléma a Nabucco megvalósításában.
Hogy sok-e az a 7,9 milliárd vagy kevés? Akkor, amikor a konzultáns céggel együttműködve a NIC felemelte, akkor sokaknak megdöbbentően hatott, mert azért lényegében 3 milliárd euróval emelkedett meg hirtelen, egyik napról a másikra a költség. Most azt mondják a NIC vezetői, hogy az acélárak, a szolgáltatásárak olyan mértékben csökkentek, hogy ez a 7,9 milliárd szinte biztosan elég lesz; lehet, hogy még kevesebből is kihozható, de én csak azt tudom idézni, amit ők mondtak ebben a tekintetben.
Irakot illetően nem tudok arról, hogy előrelépés lett volna a hidrokarbon- vagy a szénhidrogén-törvény elfogadásában, viszont van egy nagyon fontos előrelépés - amit, azt gondolom, akkor is messzemenően üdvözölni lehet, hogyha ez részben azzal járt, hogy az iraki miniszterelnök nem tudott eljönni Budapestre, bár ígérte -, hogy lezajlottak Irakban a helyhatósági választások, és azok a belső konszolidáció szempontjából sokat ígérő eredménnyel és nagyon nagy csendben, iraki viszonyok között nagyon nagy csendben zajlottak le. Azt gondolom, hogy ez a stabilizációt segíteni fogja, márpedig ha a stabilizálódás folytatódik, akkor sokkal jobbak lesznek a feltételei az energiatermelésnek és az energiaszállításnak is. Én úgy hallom részben iraki partnereimtől, akikkel beszélek, részben másoktól, hogy talán ennek a szénhidrogén-törvénynek a jelentősége ma már nem akkora, mint régen volt, hiszen Irak változik, a világ változik. Három tendert hirdettek meg, úgy tudom, az iraki kormány három tendert hirdetett meg a legutóbbi időszakban koncessziókra az iraki gáziparban, tehát várják a külföldi befektetőket, és állítólag egy negyedik is lesz nemsokára, az ország tehát nyílik. Én, miután nem járok a helyszínen, nem tudom megítélni, hogy ez számokra meg lehetőségekre lefordítva pontosan mit jelent, de a tendencia látszik, hogy ilyen szempontból van némi javulás.
A Nabucco tekintetében egyértelmű, hogy Észak-Irakban van gáz, van gáz Kirkuk környékén, ahonnan adott esetben szállítani lehet, és van gáz Északnyugat- és Nyugat-Irakban is, tehát igazából ezeknek a forrásoknak az elérhetősége biztosítható, ha az egyéb, biztonsági, pénzügyi és más feltételek adottak. És az iraki delegáció is egyértelmű volt abban, hogy ők igenis folytatnak energia-együttműködést az Európai Unióval, és számítanak arra, hogy az Uniónak szállítani fognak. Tudom, hogy a Shell is komolyan dolgozik Irakban, tehát azért vannak lehetőségek. A bolgárok nekem ma is azt mondják, amit szűk egy évvel ezelőtt mondtak, de ezt mindenki úgy értékeli, ahogy gondolja.
Arra kitértem már, hogy az Unió mennyire szolidáris az itt élő emberekkel. Azt nem tudom megítélni, hogy mekkora lesz az EIT-en a magyar kormány mozgástere, de mi harcolni fogunk azért, hogy a Nabucco kapjon támogatást és a térségünkbe minél több pénz érkezzen az interkonnektorok mielőbbi megépítése, az energiaellátás biztonságának szavatolása és a gázproblémák elkerülése érdekében. Hogy az EIT-en kell-e majd erről vitatkozni, azt most nem tudom. Oda nyilván egy olyan dokumentum fog kerülni, amit szakértői szinten előzőleg leegyeztetnek. Ilyen szempontból Magyarország eddig is nagyon határozott álláspontot képviselt. Az egyik komoly érvünk az volt, hogy a pénzek elosztásánál figyelembe kell venni, melyek azok az országok, amelyek leginkább megszenvedték a januári válságot, illetve hol van leginkább szükség az interkonnektorok gyors felépítésére. Majd meglátjuk, hogy ilyen tekintetben ki mennyire lesz hajlandó ezzel egyetérteni.
Némileg korrigálni kell magam, azt ugyanis nem említettem, hogy a török partnereink kérése nem kormányközi, hanem államközi megállapodásra vonatkozik. Ez persze lényegében ugyanaz, a dolog gyakorlati jelentőségén nem változtat, mind a kettőt ratifikálni kell. Mi azt mondtuk a partnereinknek, hogy ha az aláírásra május közepéig sor kerül, akkor a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy még a tavaszi ülésszak végéig benyújthassa ratifikálásra. Én azon töröm a fejem, hogy a projekt support agreementek esetében mikor írjunk alá, hogy tudnánk egy kicsit mozgatni, technikailag és taktikailag hogy tudnánk előre vinni a dolgot. Még korai erről beszélni, hiszen csak most kezdjük el az egyeztetést a partnerekkel, de azon leszünk, hogy ez a folyamat olyan gyors legyen, amilyen csak lehet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha meglesz a menetrend, bizonyosan tudunk tenni annak érdekében, hogy ez Házszabálytól való eltéréssel még a parlament június 15-ei zárása előtt ratifikálásra kerülhessen. Várjuk az ezzel kapcsolatos további részleteket.
A MOL Nyrt. képviselőjének beszámolója
Következő napirendi pontunk a MOL Nyrt. képviselőjének a beszámolója. Parancsoljon, öné a szó.
Lakatos Benjámin (MOL Nyrt.) beszámolója
LAKATOS BENJAMIN (MOL Nyrt.): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A budapesti Nabucco-konferenciát nagyon pozitívan értékelték a Nabucco-tagvállalatok. A konferencia különösen nagy segítség volt a három állami tulajdonú vállalat esetében, hiszen ők egyszerre képviselik a saját kormányuk és minisztériumaik álláspontját is. Ezért külön köszönetet mondunk a magyar kormánynak és az országnak.
Az államközi megállapodás, illetve az ahhoz kapcsolódó projekttámogató megállapodás kapcsán szeretnék pár dolgot megemlíteni. Mi növekvő várakozással várjuk az államközi megállapodás véglegesülését. Úgy érezzük, hogy a Nabucco vállalat részéről ebben a fázisban érdemi ráhatás már nem lehetséges. Ugyanakkor azáltal, hogy a törökök összekapcsolták a projekttámogató megállapodás aláírását az államközi megállapodással, megpróbáltuk elérni, hogy a Nabucco-tagvállalatok operatív működési szintjén felgyorsítsuk az első értékelhető és közösen megállapított szöveg tervezetének az elkészülését. Ma úgy látjuk, hogy február 27-ére előállhat egy, mind a hat tagvállalat által támogatott projekttámogató megállapodás. Ha ez elkészül, akkor remélhetőleg hozzá tudunk járulni az államközi megállapodással kapcsolatos megállapodástervezet végső elkészítésének felgyorsulásához.
Nagy örömmel fogadta a Nabucco Nemzetközi Vállalata azt a 200 vagy 250 millió eurót, amely felajánlásra került a projekt támogatása kapcsán, azonban jelezni szeretnénk, hogy jelen pillanatban nem látjuk ennek a felhasználási módját. A Nabucco mint vállalat semmilyen formális tájékoztatást nem kapott az Európai Uniótól arra vonatkozólag, hogy mi lesz a felhasználás technikája és formája. Emiatt egy kicsit jobban aggódunk, mint az összeg nagysága miatt, hiszen hozzánk is ellentétes információk jutottak el ezzel kapcsolatosan. A különböző formák és technikák a támogatás valóságos mértékét tekintve jelentős különbségeket képesek magukban hordozni. Abban kérnénk a bizottság támogatását, hogy európai uniós, illetve más csatornákon keresztül segítsen minket abban, hogy minél jobban megértsük ennek a pontos tartalmát. A Nabucco Nemzetközi Vállalat a jövő héten levelet fog írni Pielbags energiabiztos úrnak, melyben formálisan is rá fogunk kérdezni a támogatás pontos tartalmára és arra, hogy tudunk a támogatáshoz hozzáférni.
Mivel a Nabucco-csúcs óta - mivel kevés idő telt el azóta - még nem volt igazgatósági ülése a Nabucco Nemzetközi Vállalatnak. Talán érdekes lehet, hogy a NIC, a Nabucco International megszavazta a 2009. évi költségvetését, amely meghaladja az 50 millió eurót, s a múlt héten a MOL igazgatósága is jóváhagyta azt a ránk eső 2009. évi 8,8 millió eurós keretet, amely terveink szerint az államközi megállapodás aláírását követően elkölthető lesz tervezésre.
Elnök úr kérdést tett fel számunkra a finanszírozás pontos mértékével kapcsolatban, valamint a projekt méretére vonatkozóan. A 7,9 milliárd eurós költségvetés már egy második költségvetés, amely akkor készült, amikor azzal szembesültünk, hogy az acélárak és minden beruházási tevékenységhez kapcsolódó költség a 130-140 dolláros olajárak és egyéb tevékenységek mellett az egekben volt. Mi is érzékeljük, hogy a válság begyűrűzésével ezeken a területeken is árcsökkenés tapasztalható, éppen ezért a Nabucco megkezdte ezeknek a költségeknek a felülvizsgálatát, és várhatóan három-négy hónap múlva rendelkezünk majd egy, a mostani árak alapján készített sokkal reálisabb tervvel. Reméljük, hogy az a szám érezhetően kisebb lesz, de ezt pontosan majd csak akkor tudjuk megmondani.
A finanszírozás továbbra is nagyon fontos kérdés. A 200-250 millió eurós támogatás fontos lökést adhat a projektnek, az előfeltételeknek azonban teljesülniük kell ahhoz, hogy pontosan válaszolni tudjunk arra, a 7,9 milliárd euró - vagy az újraszámítás után esetleg egy kisebb összeg - hogyan és miként teremthető elő. Még mindig sok kérdés van előttünk, és ha ezeket nem sikerül elhárítani - illetve a válság elhúzódása esetén - még szembetalálhatjuk magunkat finanszírozási problémákkal. Ahhoz, hogy a projektet üzletileg meg tudjuk ítélni, az első lépés az államközi megállapodás, majd ehhez kapcsolódóan a projekttámogató megállapodás aláírása, hiszen ez ad olyan keretet az egésznek, ami után a bankok és a pénzügyi szakembereink a történet kereskedelmi oldalát is ki tudják számolni, és csak ezután lehet igazából eldönteni, hogy a jelenlegi felajánlások elégségesek-e vagy még további támogatásokra van szükség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen igazgató úr hozzászólását. Említette, hogy nagyon fontos a finanszírozási kérdés. Szeretnék rámutatni egy látszólagos ellentmondásra - amit nem feltétlenül igazgató úrnak kell feloldania, de főleg nem nekünk -, hogy miközben a MOL, egyébként a mi meggyőződésünkhöz közel állóan időről időre elmondja, a finanszírozás lehet a legszűkebb keresztmetszet - hiszen látjuk, hogy gáz van és piac van -, addig sokszor hallottuk a nemzetközi vállalat igazgatójának, Michek úrnak azt a nyilatkozatát, hogy a finanszírozás nem probléma. Jó volna, hogyha a nemzetközi vállalat ebben a kérdésben azért egyértelműbb volna, mert mi nagyon sokszor szembesültünk azzal, hogy az európai uniós politikusok és pénzintézetek is visszaidézték Michek úrnak ezt a nyilatkozatát, és azt mondták, hogy ha nem probléma, akkor tessék előremenni nélkülünk. E tekintetben tehát érdemes lehet egy kiegyensúlyozottabb és arányosabb vagy egymáshoz rímelőbb kommunikációt folytatni.
Ami a brüsszeli lobbit illeti, a negyedik napirendi pont keretében be fogok számolni arról a tervezett szimpóziumról, amelyet Brüsszelben tervezünk részben európai uniós képviselőkkel, Piebalgs biztos és egyéb, meghatározó résztvevők meghívásával. Erre Michek úr, illetve a nemzetközi vállalat is meghívást kapott. Szeretném, hogyha ezt a meghívást a nemzeti vállalatokra is kiterjesztenénk, és hogyha a nemzeti vállalatok el tudnának jönni, az szintén nagyon jó volna. Erről majd még fogunk beszélni.
Még azt is javaslom, hogy kifejezetten a klarifikáció érdekében a bizottság elnökeként, hogyha felhatalmazást ad nekem a bizottság, levélben fordulok úgy Molnár Csaba miniszter úrhoz, mint Gyurcsány miniszterelnök úrhoz annak érdekében, hogy a soron következő energetikai tanácsi, illetve Európai Tanács-üléseken ezt a kérdést a bizottság által elfogadott keretben képviselje Magyarország és a magyar kormány, bár persze a nagykövet urat is felkérhetjük arra, hogy a Külügyminisztériumon keresztül szintén jelezze ezeket a bizottsági törekvéseket.
Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy az igazgató úrhoz van-e kérdés vagy bármiféle megjegyzés az őáltala adott beszámolóval kapcsolatban. (Balla Mihály jelzésére:) Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A tegnapi döntésnek volt egy másik része is; 50 millió eurót elvettek a Nabuccótól, de a közép-európai rendszerekkel összeköttetésben horvát-magyar relációban viszont 20 milliót jóváhagytak. Ez egy tegnapi döntés, tehát eddig nem is volt erről szól. Ez hogyan érinti a MOL-t, illetve a MOL-t érdekeltté teszi-e ez a történet? Remélem, hogy igen (Derültség.), tehát azért kérdezem, hogy akár egy fejbólintással is lerendezzük.
ELNÖK: Lakatos úr, parancsoljon!
Lakatos Benjámin (MOL Nyrt.) válaszai, reflexiói
LAKATOS BENJÁMIN (MOL Nyrt.): Igen, a fejbólintás pozitív, tehát ez szerepel a MOL tervei között, és ezt a részét örömmel vesszük a történetnek. Azt az 50 milliót nyilván sajnáljuk, jobb lett volna mind a kettőt megkapni.
Talán egy pontosítást tennék: amennyire mi hallottuk, ez még csak egy tervezet, tehát ha jól érzékeljük, ez még nem egy döntés. És amennyire érzékeljük a jelenleg dúló lobbiharcokat Brüsszelben, azért mi még el tudunk képzelni módosulásokat.
ELNÖK: Köszönöm szépen.
A tanácskozásnak ezen a pontján meg szeretném kérdezni Garamhegyi kormánybiztos urat, hogy kíván-e hozzátenni bármit az elhangzottakhoz. (Dr. Garamhegyi Ábel: Nem, köszönöm.) Nem.
Tájékoztató a március 3-ai brüsszeli Nabucco-fórum előkészítésének állapotáról
Akkor szeretnék rátérni a negyedik napirendi pontra, és tájékoztatni a tisztelt bizottságot a fórum koncepciójáról szóló, a kiosztott anyagokban megtalálható melléklet tartalmával összhangban arról, hogy ezt a brüsszeli találkozót azért tervezzük, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ültethessük a legfontosabb döntéshozókat, és becsatornázhassuk az Európai Parlament képviselőit ebbe a folyamatba. Külön örömmel szeretném elmondani, hogy a visszajelzések még úton vannak ugyan, de ahogy eddig láttam, mind az öt parlamenti párt képviselői pozitívan fogadták, és gyakorlatilag társszervezőként bekapcsolódtak ebbe a folyamatba. Úgyhogy az Európai Parlamentben is tudjuk reprodukálni azt az ötpárti egységet, amely itt, a magyar parlamentben látszik.
A rendezvény egynapos lesz, a bizottság az Európai Parlament magyar delegációjával közösen szervezi. A bizottságunk elnökének és egy, de akár két társelnökének is javaslom a kiutazását. Itt is megemlítem, hogy a múltkor felmerült az a kérdés, Kékesi képviselő úr tette fel, hogy van-e anyagi keret erre. A házelnök asszonyhoz fordultam egyébként az egész I. félévi utazási terv keretének a biztosításával kapcsolatban, és bízom benne, hogy erre pozitív válasz adatik. Majd akkor szeretném egyeztetni, hogy ki venne ezen részt; jó volna, hogyha nem egyedül képviselném a magyar parlamentet, mert az súlyt adna a mi szándékaink komolyságának. Ez egy rövid szimpózium, amely 1 órakor kezdődik, és vélhetőleg 5-6 óra körül vége is lesz. Egy ebéddel kezdődik, és utána egy workshop jellegű megbeszélésre kerül sor. Elhívtuk az energiaügyi biztost, a Nabucco-koordinátort, az EIB és az EBRD képviselőit, természetesen Bayer nagykövet urat - vele kellett volna kezdenem, hiszen nélküle a Nabucco-iniciatíva, azt gondolom, hamvába holt -, az EP-képviselők által alakított Friends of Nabucco csoportot, Javier Solana urat és egyéb fontos reprezentánsokat, az NIC képviselőit, illetve javaslatom szerint a további nemzeti vállalatokat. Át szeretnénk tekinteni, hogy a pénzügyi világválság milyen hatással van a Nabuccóra, hogyan teremthető meg a finanszírozás közösségi és egyéb oldala, hogy állunk ezzel a pressure grouppal, hogy tudnak bekapcsolódni az európai parlamenti képviselők, milyen transzatlanti együttműködési esélyek látszanak. Az Európai Unió közös energiastratégiájával kapcsolatos kérdéseket is meg szeretnénk ott vitatni, illetve át szeretnénk tekinteni a kormányközi megállapodások helyzetét.
Ehhez a napirendi ponthoz kapcsolódóan szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot arról, hogy pontosításra került a bizottság I. félévi utazási terve, amelynek megfelelően az imént említett márciusi brüsszeli út mellett április elején tennénk látogatást - bízom benne, hogy időről időre egy-egy társelnökkel - a Nabucco-társországokban, április végén pedig a forrásországokban, beleértve olyan egzotikus helyeket is, mint Irak és Egyiptom, tehát nemcsak a hagyományos, hanem a szóba jöhető forrásországokat is meg szeretnénk látogatni. Ezeknek az utaknak a diplomáciai előkészítéséhez a Külügyminisztérium segítségét szeretnénk és fogjuk kérni, de már most szeretném jelezni Bayer nagykövet úrnak, hogy ilyen szándék van a bizottság részéről. Az Amerikai Egyesült Államokba pedig május közepe felé tennénk látogatást, ott a Nabucco iránt elkötelezett politikai vezetőkkel, szenátorokkal és kongresszusi képviselőkkel való tárgyalást szeretnénk megfejelni az energiaügyi minisztérium új vezetésével való találkozóval is. Annak idején a korábbi energiaügyi miniszter nagyon nagy elkötelezettje volt a Nabuccónak, szeretném, hogyha ez az Obama-adminisztráció alatt hasonlóan aktív lehetne.
Ezeknek az utaknak a teljes költségtervezetét elkészítettük, az útiköltségeket, a szállásköltségeket, minden egyéb csatlakozó költséget, és a márciusi, brüsszeli látogatásra tett javaslattal együtt megküldtük jóváhagyásra Szili Katalin házelnök asszonynak és a Ház apparátusának. Tisztelettel kérem a titkár urat, hogy az apparátusnál nézzen utána, hogy ez hogy áll. A pártokat pedig arra kérem, hogy informálisan támogassák a Ház vezetésénél azt, hogy ez az egyébként a bizottság ambícióihoz képest meglehetősen szerény összeg rendelkezésre álljon, hogy finanszírozni tudjuk vagy ki tudjuk fizetni az utakat.
Szeretném megkérdezni, hogy ezzel kapcsolatban van-e bármilyen észrevétel, megjegyzés, kérés, javaslat a bizottság tagjai vagy meghívottjaink részéről. (Dr. Józsa István jelzésére:) Józsa képviselő úr!
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Pontosítási igényem lenne. A Brüsszelbe javasolt témák közül javaslom pontosítani azt a pontot, hogy: "Hogyan temethető a gázvezeték finanszírozásának közösségi oldala?" - mert ez van most benne. (Derültség.)
ELNÖK: A képviselő úr többedszer hívja fel a figyelmet vétkes pontatlanságokra. A jövőben még inkább törekedni fogunk az ilyeneknek az elkerülésére az előkészítő anyagokban.
Szeretném megkérdezni, hogy egyéb kérdés, javaslat, hozzászólás, észrevétel van-e. (Senki nem jelentkezik.) Hogyha nincs, akkor ezzel lezárom ezt a napirendi pontot.
Egyéb felvetések, javaslatok, kérések vannak-e? (Senki nem jelentkezik.) Hogyha nincsenek, akkor köszönöm szépen, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 10 perc)
Dr. Kóka János
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Soós Ferenc