Nabucco/3/20009.
Nabucco/7/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2008. április 16-án, csütörtökön, 10 óra 12 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktuális kérdésekről *
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Bayer Mihály reflexiója *
Tájékoztató a Nabucco eseti bizottság és az EP közös szervezésű, februárban megtartott brüsszeli Nabucco-szimpóziumáról *
Kóka János tájékoztatója *
Bayer Mihály reflexiója *
Egyebek *
Előterjesztő: a Miniszterelnöki Hivatal képviselője
Előterjesztő: Bayer Mihály nagykövet
Előterjesztő: A MOL Nyrt. képviselője
(Zárt ülés!)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Németh Zsolt (Fidesz)
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) megérkezéséig Balla Mihálynak (Fidesz)
Balla György (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet
Megjelentek
Iván Gábor, Külügyminisztérium
Jolsvai Sándor, Külügyminisztérium
Simon Borbála, Külügyminisztérium
Takács István, Külügyminisztérium
Sipos Éva, Külügyminisztérium
Bakay Zsolt, Külügyminisztérium
Maris Zsolt, Külügyminisztérium
Jakab Marianna, Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium
Kocsis Gyöngyi, Miniszterelnöki Hivatal
Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató, MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Szaniszló Attila, MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Lakatos Benjámin, MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Ferencz Szabolcs, MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Saláta Nóra, MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Balázs Edith, Dow Jones
Molnár Péter, ECHO TV
Szakál Zsolt, ECHO TV
Erdős Vera, MTI
Simon Zoltán
Dudás Szilvia, SZDSZ
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm a bizottság tagjait, a gyorsíró kisasszonyokat, a sajtó megjelent képviselőit, kedves vendégeinket. Különös tisztelettel üdvözlöm Bayer Mihály nagykövet urat, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató urat és a MOL egyéb képviselőit.
Megállapítom a határozatképességet. Egy képviselő helyettesítéssel, hét képviselő pedig személyesen vesz részt a bizottsági ülésen.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot a napirendi pontokról, ahogy a meghívóban kiküldésre került, különös tekintettel a zárt ülésen tartandó napirendi pontra, amelyet a MOL Nyrt. az üzleti titok védelme érdekében kért. Arra teszek majd indítványt, hogy a zárt ülésen kizárólag a bizottság tagjai, tehát képviselők vegyenek részt. Sem szakértők, sem pedig a vállalat egyéb munkatársai ne vegyenek ezen részt, illetőleg a képviselőkön túl indítványozom Bayer Mihály nagykövet úr részvételének az engedélyezését, de erről majd akkor rendelek el szavazást, amikor ehhez a napirendi ponthoz érünk.
Kérdezem, van-e módosító javaslat a kiküldött napirendhez képest? (Nincs jelzés.) Ha nincs, én szeretném elmondani, hogy az első napirendi pont tájékoztató volna Gyurcsány Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatásáról, az ott létrejött orosz-magyar megállapodás tartalmáról. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy e napirendi pont előterjesztője nem jött el a bizottsági ülésre. Azért tartom sajnálatosnak és bizonyos tekintetben sérelmesnek is, mert a napirendi pont tárgyalásának célja az volt, hogy a bizottság részletes képet kaphasson Gyurcsány Ferenc nemrégiben Moszkvában tett látogatásáról, azokról a megállapodásokról, amelyek ezen a látogatáson köttettek, különös tekintettel a Gazprom által kezdeményezett kőolajvezeték megépítéséről szóló szándéknyilatkozatra, illetve ennek a szerződésnek az energiabiztonságra, biztonságpolitikára gyakorolt hatásairól.
Különösen fontos lenne, hogyha a bizottság meg tudná hallgatni a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjét ezekről a tárgyalásokról, ezeknek a tárgyalásoknak a hátteréről és részleteiről. Különös tekintettel egyrészt arra, hogy a Nabucco földgázvezeték megépítését érdemben befolyásolhatja az oroszok szándéka, másrészt pedig azért, mert amikor a Nabucco-bizottság felállításra került az öt parlamenti párt egyetértésével, akkor az is világos volt - és ez szerepel is a bizottságot létrehívó országgyűlési határozatban -, hogy a Nabucco-bizottság áttekinti azokat a programokat is, amelyek a Nabucco-projekttel párhuzamosan futnak, és energiabiztonsági, biztonságpolitikai vetülettel rendelkeznek. Szeretném ezért már most kezdeményezni, hogy egy új időpontban jöjjünk össze, és külön hallgassuk meg a Miniszterelnöki Hivatal ezzel kapcsolatos beszámolóját.
Kérdezem, egyetért-e a bizottság a kiküldött napirenddel? (Szabadkai Tamás: Kivéve az elsőt.) Az első kivételével, mert azt levettük, de azzal is egyetértünk, csak nem jelentek meg. (Szavazás.) Köszönöm, egyhangú.
Egyetért-e a bizottság azzal, hogy a negyedik napirendi pontot az üzleti titok védelmében az általam javasolt módon zárt ülés keretében tárgyaljuk? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Tájékoztató a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktuális kérdésekről
Az első napirendi pont tárgyalására - mint mondtam - nem kerül sor, a második napirendi ponttal kezdünk: tájékoztató a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktuális kérdésekről. Tisztelettel köszöntöm ismét Bayer Mihály nagykövet urat, őt arra kérem, hogy egyrészt mutassa be nekünk - ahogy most már szokásos bizottsági ülésről bizottsági ülésre - a Nabucco-projekt előrehaladását. Kérem, arra is térjen ki, hogyan befolyásolja a világgazdasági válság a Nabucco-projekt megvalósításának esélyeit. Ahogyan azt az elmúlt bizottsági ülés alkalmával is rögzítettük, a bizottságunk célja, hogy minél hamarabb megkezdődjön a Nabucco földgázvezeték megépítése, és azon is őrködnünk kell, hogy a Nabucco földgázvezeték ne válhasson se a világgazdasági válság, se pedig az orosz nagyhatalmi törekvések áldozatává.
Kérdezem Bayer nagykövet urat arról, hogy mit tud a párhuzamos orosz törekvésekről, javult-e vagy romlott a Nabucco földgázvezeték kivitelezésének esélye.
Nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Nem kifejezetten orosz megközelítésből készültem a mai ülésre, de gondoltam arra, hogy azért ezt a vonatkozást is valamilyen módon érintenem kell.
Azzal kezdeném, hogy az elmúlt két hónapban, mióta nem találkoztunk, folytattam, a munkatársaimmal folytattuk azt a munkát, amit erre a tavaszi időszakra a februári ülésen a munkánk középpontjának neveztem, ez pedig a kormányközi megállapodás előkészítése. Minden erőnket, a lehetséges időt arra szánjuk, hogy a kormányközi megállapodással kapcsolatban tartsuk azt a határidőt, amit a Nabucco-csúcson, a budapesti deklarációban valamennyi érintett fél egybehangzó akaratából rögzíthettünk. Nevezetesen, hogy a megállapodás az első félév végéig aláírásra kerüljön.
Eddig három kormányközi konferenciafordulóra került sor, a harmadik február végén volt, nem sokkal a legutóbbi ülés után. Ezen némileg lelassultunk ahhoz képest, amilyen gyorsan az első két fordulón haladtunk, és a magam részéről nehezményeztem, a partnereimnek írott levélben is próbáltam ez ellen tenni - sajnos nem sikerrel -, hogy lényegében a következő találkozót csak április elejére, 6-7-re tudtuk kijelölni. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen, gyakorlatilag hathetes intervallum szükségtelen, és gyorsítani szerettük volna a tanácskozások ütemét.
Sajnos erre különböző elfoglaltságok miatt - többek közt a G20 és egyéb teendők miatt - egyes delegációvezetők nem tudtak pozitívan reagálni, ezért váratlanul ért bennünket, hogy másfél héttel az április elejei forduló előtt a török fél további két hét halasztást kért az Obama-látogatásra hivatkozva. Végül is miután a jövő héten Ashabadban és Szófiában is fontos energetikai értekezletek lesznek, a gázellátást érintő kérdések kerülnek szóba, evidens volt, hogy a török halasztás nem kettő, hanem három hétre vonatkozik. Így aztán csak április 29-30-án kerülhet sor a negyedik fordulóra. Ezt nem tartom jó hírnek.
Egyelőre az a megállapodásunk, hogy 29-30-án két hosszú munkanapot tartunk Bécsben, majd pedig május 7-én várhatóan Prágában még egy ötödik fordulóra kerül sor. Tovább nem látunk előre. Mindenesetre nagyon remélem, hogy az ütemes tárgyalással esetleg pótolni tudjuk azt az időveszteséget, amit most elszenvedtünk, és a szöveg egyeztetése május közepére befejeződhet.
Azért volt ezzel együtt is több fontos fejlemény, amit mindenképpen pozitívnak említenék. A bizottság segítségével azt hiszem, hogy kialakult a dokumentumnak a majdnem végleges szövege, ezt át kell nézni, de egy tisztább, egyszerűbb, áttekinthetőbb, nemzetközi jogilag kezelhető anyag jött létre. Ez feltétlenül javítja, erősíti a dokumentumot, és az ismereteim szerint megfelel annak a vállalati érdeknek is, hogy egy ilyen kormányközi konferencia a pénzügyi befektetőkkel való tárgyalásokon, meg majd a megvalósítás szakaszában segítse a projektet és a vállalat tevékenységét.
Elkészült egy úgynevezett technikai melléklet is, ami bizonyos értelemben a vállalat működését, az államhoz való viszonyát szabályozná. Ezt most kaptuk meg néhány nappal ezelőtt, úgyhogy ezt elküldtük az érintett tárcáknak szakértői egyeztetésre. A jövő héten össze is ülünk a tárcákkal, hogy a delegációnk április végén Bécsbe teljes felhatalmazással mehessen. Mi arra törekszünk, hogy olyan felhatalmazásunk legyen, hogy ha a partnerek készek, még akár az egyeztetést is lezárjuk, végleges szövegig jussunk el. Azért ezt nem merném megígérni a tisztelt bizottság tagjainak, hogy május 1-jén jelenthetjük, hogy a munkát elvégeztük és kész a szöveg. Ennyire nem lehetek optimista. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy haladunk lassan abba az irányba, hogy legyen egy szöveg.
Alapvetően nyitott kérdés tulajdonképpen nem túl sok maradt, ha úgy vesszük. Az egyik ilyen nyitott kérdés, ami régóta fent volt a témák között, ez a török ellátásbiztonság kérdése. Török partnereink nagyon fontosnak tartják, hogy a megállapodás explicit formában is reflektáljon erre az ügyre. Hozzám hasonlóan nagyon sokan azt gondolják, hogy ezt a témát Törökországban túlexponálták. Valószínűleg az ellátásbiztonság kérdése nem okozhat komoly fejtörést a török kormánynak, viszont politikailag bevitték magukat egy olyan utcába, ahonnan nehéz úgy kijönni, hogy ezt a kérdést ne reagáljuk le valamilyen módon.
Március közepén Ankarában voltam, ahol hosszabb beszélgetést folytattam külön is szűk körben a török tárgyalódelegáció vezetőjével. Azt mondtam neki, hogy mi - és ez egyébként egyértelműen mindig is a magyar álláspont, a legmagasabb szinten is ezt fejtettük ki - abszolút mértékben megértjük ugyanolyan energiafüggő országként, mint Törökország azt a török gondot, hogy biztosítani kell az ország növekvő gázfelhasználását. Ezzel nekünk semmi problémánk nincs. De ha engem kérdez, akkor tulajdonképpen én is előjöhetnék azzal, hogy Magyarországról is reflektáljunk, hiszen a mi szerződéseink 2014-ben járnak le, egy-másfél évvel később, mint a törökök, és mi a garancia arra, hogy elfogadható feltételekkel fogjuk őket megújítani, hiszen a törököknek is az a gondja. Viszont mi ezzel nem foglalkozunk, nem hiszem, hogy ezt egy ilyen szerződésnek kellene rendezni, viszont tudnánk támogatni olyan megoldást, hogy a preambulumban valamifajta reflexió legyen erre, és az lényegében nem jogi kötelezettség, de egy politikai nyilatkozatnak fölfogható. Úgy tűnik, hogy ez megvalósítható lesz. Nem tudom, a partnerországoknak mi lesz a véleménye a preambulum ilyen kiegészítéséről, de azt hiszem, ez számunkra elfogadható.
Viszont visszautasítottam azt, hogy ennél több jogi erővel bíró kötelezettséget vállaljunk, hiszen a magyar kormány nem rendelkezik gázzal, ezt magánvállalatok biztosítják az országnak, tehát a nevükben csak akkor vállalhatnánk, ha fizetünk. Gondolom, hogy most erre senki sem hajlandó, és szükségtelen is lenne, és kereskedelmi irányú megoldást keresünk. Most nem tudom, hogy van-e már olyan javaslat a törökök asztalán kereskedelmi oldalról, ami elfogadható lehet. A tárgyalások ezzel kapcsolatban folynak.
A törököknek van némi gondja adózási kérdésekkel is, ezt a török jogrendszer és a mi jogrendszerünk eltérésére vezetem vissza, de egyelőre a török fél nem tudta igazából megfogalmazni pontosan, hogy mit szeretne. Tehát erre a kérdésre vissza kell térni. Lehet, hogy még néhány apróbb kérdés föl fog merülni, de lényegében magában a szövegben ezek voltak a legfontosabbak.
Ezen túl van egy kérdés, amit igazából megnyitottunk, de nem sokat foglalkoztunk vele, ez pedig arra vonatkozik, hogy a török fél mindeddig azt igényelte, hogy a kormányközi megállapodást és az úgynevezett projektet támogató project support agreementet, ami a kormányok, az adott kormány és a Nabucco nemzetközi konzorcium között lenne egyfajta szerződés, egyidejűleg írjuk alá. A magyar jogrendszer ezt nem tette lehetővé, erről tájékoztatom a partnereimet. Ez abból a szempontból is jó nekünk egyébként, hogy ezáltal esetleg elkerülhető, hogy mondjuk a PSA-k kitárgyalása olyan sok időt vegyen igénybe, ami a Nabucco kormányközi megállapodás aláírását hiúsíthatja meg, tolja ki beláthatatlan időbe.
Egy mondat erejéig visszautalnék a budapesti Nabucco-csúcsra. Most már három hónappal a csúcs után azt gondolom, hogy nemcsak azért volt sikeres a csúcsértekezlet, mert jó erős üzeneteket küldött, meg az egész úgy jól sikerült, hanem ma látható, hogy a Nabucco-csúcs számomra legnagyobb érdeme az volt, hogy helyreállította a Nabucco-folyamat hitelességét. Viszont azok a vállalások, beleértve a június végi aláírást, egyebeket, néhány dolgot, veszélyesek is olyan szempontból, hogy ha nem teljesítünk, akkor újra erodálódni kezdhet ez a hitelesség. Erre nagyon szeretnék a magam részéről vigyázni, hogy ezt a hitelességet mi ne erodáljuk, mert akkor a partnerek, az esetleges beszállítók, mások részéről kerülhetünk újra kicsit magyarázkodó helyzetbe. Ez feltétlenül elkerülendő.
Miközben úgy látom, hogy a négy EU-tagállam és a Bizottság alapvetően egyetért a legfontosabb kérdésekben, persze egy-egy jogi formulában néha vitatkozunk, de nincsenek jelentős különbségek a megközelítéseinkben, és mi viszonylag gyorsan meg tudnánk állapodni, Törökországból változatlanul ellentmondásos üzenetek jönnek. Csak hadd utaljak arra, hogy ezelőtt két nappal olvastam az egyik portálon Hilmi Gülertől egy nyilatkozatot, amiben arra utal, hogy levelet küldött a Nabuccóban érintett EU-tagállamok illetékeseinek, amiben javaslatokat tett néhány kérdésre, így a jogrendszerek összehasonlíthatóságára, satöbbi, ha ezt elfogadjuk, akkor nagyon hamar alá fogjuk írni a Nabucco-megállapodást, ha nem, azt nyitva hagyta, hogy akkor mi lesz.
Egyébként ebben a nyilatkozatban fölvetette a 15 százalékos lift off kérdését, ami nagyon régóta nem hangzott el sem a mi tárgyalásainkon, tudomásom szerint publikusan máshol sem török forrásból. Ugyanakkor ezt megkérdeztettem ankarai kollegáinkkal. Más török illetékesek úgy tesznek, mintha nem is lenne se levél, se nyilatkozat. Egyébként is az elmúlt időszakban, amikor azt mondtam, hogy igenis tartsuk a határidőket, azt már nem vélelmezem, nem vagyok benne biztos, sőt biztos vagyok benne, hogy a május 8-ai prágai déli energiafolyosóról szóló csúcstalálkozóig nem fogjuk tudni parafálni a dokumentumot. Csodálatos lett volna, ha parafálni tudjuk mondjuk Prágában Azerbajdzsán, Türkmenisztán, más országok vezetőinek, legmagasabb szintű vezetőinek a jelenlétében, ezt a gyakorlatilag kéthónapos szünetet látva szinte kizárom, nagyon nehezen tudom elképzelni, de legalább azt bejelenthessük Prágában, hogy a szöveg kész. Ezt egy minimumprogramnak tekinteném, hiszen utána még idő kell ahhoz, hogy a felhatalmazásokat az aláírásra az egyes kormányoktól az illetékesek megkapják. Nem tudom megmondani, hogy május 8-ára be tudjuk-e fejezni a szövegezést. Arról biztosíthatom a tisztelt bizottság tagjait, hogy a magyar delegáción ez nem fog múlni.
Van néhány más szempont is, ami azért nem egyszerűsíti a helyzetünket. Azerbajdzsánban nő a türelmetlenség Törökországgal szemben. Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy Törökországgal nem nagyon haladnak az energiatranzitról szóló megállapodás tárgyalásai, és Azerbajdzsán azt szeretné, hogy Törökország most már ne vegye meg és aztán adja tovább esetleg az azeri gázt, hanem Azerbajdzsán maga szeretne ezzel kereskedni. Ezzel kapcsolatban jó régóta nem tudnak előrehaladni.
Van egy másik fejlemény is, ez részben majd utal arra is, amit elnök úr Oroszországra vonatkozó kérdésére akarok mondani, hogy ezt a türelmetlenséget mutatja az is, hogy végül is az azeri kormány úgy döntött a Şah Deniz-konzorcium javaslatára, hogy elhalasztják a végső befektetői döntés meghozatalát a Şah Deniz-mező második fázisának a fejlesztéséről. Ez minimum azt jelenti az én forrásaim szerint, hogy 2014 eleje, 2015, esetleg 2016 lehet az, amikor ebből a mezőből extra gázt fog tudni nyerni Azerbajdzsán, tehát Azerbajdzsán egy kicsit tovább tartja a föld alatt ezt a gázt, mint ahogy tervezte volna.
Volt még egy nagyon érdekes nyilatkozat, ami vélelmezem, hogy nem teljesen azeri előzetes egyeztetés nélkül jelent meg, ezt a StatoilHydro egyik vezetője mondta, hogy el kell kezdeni alternatívát keresni arra, hogy a Nabuccóba szánt gázt hogyan lehet elhozni úgy Grúzián keresztül, hogy megkerüljék Törökországot. Nem gondolom, hogy ezek valós szándékok lennének, hiszen egyelőre nem nagyon látszanak az alternatív lehetőségek, de mindenesetre egyfajta nyomásgyakorlást, próbálkozást mindenképpen jelent.
Az elmúlt időszakban viszonylag kevesebbet utaztam, ezt mondtam, hogy miért. Az elnök úr majd fog beszélni a brüsszeli utazásunkról, amit az Európai Parlamentbe együtt tettünk meg, úgy gondolom, hasznos volt. Jó néhány alkalom volt, többek között részt vettem Ankarában a Turoge-konferencián, ahol beszámolhattam a budapesti csúcsértekezletről és Magyarországnak a Nabuccóval kapcsolatban végzett tevékenységéről. Egyeztetve a cseh elnökséggel, jártam Brüsszelben, ahol közösen tárgyaltunk a prágai energiacsúcs előkészítéséről a Bizottság és a Tanács képviselőivel. Voltam Szófiában egy egyeztetésen a szófiai csúcsértekezlet kapcsán, és most délután, estefelé és holnap pedig már Bécsben tárgyalok a Nabuccóval kapcsolatos részletekről, és a jövő héten várhatóan ismét Szófiába, immár a csúcsértekezletre utazom, aztán megint a kormányközi konferenciával kapcsolatos dolgok jönnek elő.
Melyek a főbb tendenciák, amelyekről szeretnék beszélni azelőtt, hogy áttérnék az esetleges hatásokra és Oroszországra? Az egyik, amit vélelmezek, hogy a Nabucco-folyamat jellege olyan, mint eddig volt: ellentmondásos, de talán azért lassan halad. Úgyhogy úgy gondolom, van némi fejlemény, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy dátumokat meg merjek határozni, és felelősséggel kijelölhessek a naptáramban egyik vagy másik feladat elvégzésére. Nagyon várjuk, hogy legkésőbb a hónap végén megkapjuk az Európai Bizottság válaszát az európai gázdirektíva alóli mentesítés kérdésében. Vélelmezem, hogy ez lényegében le fog zárulni, és el fogják fogadni a magyar határozatot Brüsszelben. Ezzel az egyik nagyon fontos kormányzati feladatnak eleget teszünk, és az egyik fontos feltételt a Nabucco vállalat további tevékenységét, a projektet illetően teljesíteni fogjuk.
Azt is pozitívnak tartom, hogy tudomásom szerint a NIC feltölti a státuszait emberrel, és legutóbb épp azt hallottam Mitschek úrtól, hogy elhagyja az OMV-beli beosztását, és főállásban, kizárólag csak a Nabuccóval fog foglalkozni. Ez azért mutatja, hogy van érdeklődés, és az RWE-vel folytatott tárgyalásaim is azt jelezték, hogy az RWE is szeretné előrevinni a dolgot, tehát mozgatja. A MOL-os kollegáimmal naponta vagyunk kapcsolatban, tehát úgy gondolom, vállalati oldalról is van egy erősödő igény, és talán a török Botas is azért szeretné, hogyha most már ezt le lehetne zárni. Az összes vita és keserű szájíz ellenére pozitív üzenetnek tartom azt a 200 millió eurós hitelgaranciát is, amit az Európa Tanács megszavazott a Nabuccónak. Tehát vannak pozitív fejlemények. Az más kérdés, hogy ezt úgy is oda lehetett volna adni, hogy a keserű szájíz ne jöjjön létre, és mondjuk a keleti partnereink azt mondhassák, hogy ha ajándékot adnak, akkor teljes szívből adják, és ne úgy, hogy osztunk is meg nem is. De úgy látszik, ez így működik Európában.
Ugyanakkor nem tartom feltétlenül kedvezőnek ebből a szempontból a Şah Denizzel kapcsolatos halasztást. De ez lehet természetesen reakció nemcsak arra, hogy adott esetben Azerbajdzsán egyelőre nem tud megállapodni Törökországgal, vagy hogy Törökország és Örményország nagyon intenzív és előrehaladott tárgyalásokat folytat a két ország viszonyának a rendezéséről, ami természetesen Azerbajdzsánnak nem feltétlenül jó hír a karabahi konfliktus miatt, hanem esetleg lehet egy reflexió arra is, hogy azért érzékelhetően csökken a gáz iránti kereslet és a felhasználás a világpiacon.
Tárgyalások indultak Oroszország és Azerbajdzsán között arról, hogy Azerbajdzsán adjon el gázt Oroszországnak. Olvastam a sajtóban sokfajta hírt, és azért ezekkel az értékelésekkel alapjaiban nem értek egyet. Ugyanis a jelenlegi helyzetben - ismereteim szerint - nem arról van szó, hogy Oroszország megvenné mondjuk a Şah Deniz második fázisából szóló gázt, hiszen épp most mondtam, hogy egyelőre föld alatt tartja Azerbajdzsán. Arról van szó, hogy vannak mezők az Azeri-Chirag-Guneshli és még egy mező, ahol azért lassacskán nő a termelés, Oroszországnak az észak-kaukázusi köztársaságban szüksége van gázra, és lényegében azért jól emlékszünk arra, hogy az oroszok valamikor tavaly júniusban, július elején tettek ajánlatot az azerieknek, hogy tárgyaljanak velük, vegyenek orosz gázt. Úgy gondolom, Azerbajdzsán nincs abban a helyzetben, főleg egy ilyen regionálisan érdekes időszakban, hogy Oroszországnak nemet mondjon. Ez ráadásul eszköz a nyomásra is, tehát egyelőre nem látom problémásnak az azeri álláspontot ebből a szempontból, még akkor sem, ha egy-két milliárd köbméter gázt egy-két éven belül eljuttat Dél-Oroszországba, az ottani ellátási problémák enyhítésére.
Az elmúlt napokban kialakult egy türkmén-orosz vita a gázellátásról, részben a robbanás, részben annak következtében, hogy Oroszország jelentősen csökkenti a Türkmenisztánból megvásárolt gáz mennyiségét. Azt hiszem, ha ez folytatódni fog, akkor ez Türkmenisztánt tovább tolhatja a nyitás felé, tehát ebből a szempontból a hatásai akár pozitívak is lehetnek. Annál is inkább, mert egyfajta bizonytalanságot visz be az eddig viszonylag stabil orosz-türkmén gázkapcsolatokba. Itt felvetődik az a kérdés is, hogy mennyire lépett jól Oroszország akkor, amikor tavaly a Kaszpi-térség, Közép-Ázsia gáztermelőinek úgynevezett európai árat ajánlott, hogy azon veszi meg a gázt, és kiderült, hogy most már ez nem biztos, hogy előnyös Oroszországnak. Tehát ebben a tekintetben is vannak az oroszoknak nehézségei, és ez okozhat feszültséget a kapcsolatokban.
Azt látni kell, hogy Oroszország diplomáciailag most is aktív, tehát mindent megtesz annak érdekében, hogy az energiapozícióit javítsa. Ez rendben is van, azt hiszem, mi is ezt tennénk hasonló helyzetben.
Elnök úr kérdéseire áttérve: a világgazdasági válság hatásait esetleg ott látom, amit már említettem, hogy csökken a gázkereslet. Ez önmagában is jelentheti azt, hogy bizonyos befektetéseket le fog lassítani, hiszen ha nincs kereslet, akkor nem biztos, hogy olyan sürgősen szükség van rá. A másik hatás, hogy miután a piaci likviditás, meg az energiacégek bevétele jelentősen csökkent, ebből következőleg minden komoly olajcég - de ezt nálam Hernádi úrék sokkal de sokkal jobban tudják, értik - visszavágja a befektetésekre szánt összegeket. Tehát ennek bizonyára lesznek következményei, hogy az esetleges, de nem ma, hanem három-négy év múlva szükséges kapacitások nem biztos, hogy rendelkezésre fognak állni, és ez nagyon könnyen megalapozhat viszonylag középtávon is már egy jelentős energiaár-emelést, és adott esetben bizonyos energiahiányt, de azt hiszem, ezt nem nagyon fogjuk tudni elkerülni.
Tapasztalataim szerint Oroszország politikája nem változott Közép-Ázsiát illetően, ők most ott szeretnének gázt szerezni, akár még beruházások, termelésfejlesztés révén is, hiszen sokkal olcsóbb ott megteremteni, biztosítani a gázforrásokat az elkövetkező időszakra. Addig, amíg a Jamal-mezőn vagy a Stokman-mezőn - ami egyébként rendkívül nehéz és nagyon tőkeintenzív fejlesztés lenne - megteremtődnek a feltételek a mezők fejlesztésére, művelésbe vonására. Tehát úgy gondolom, az egyik ilyen alternatíva Oroszország számára a közép-ázsiai Kaszpi-térség energiaforrásai, és akkor is kellene ez Oroszországnak, ha nem lenne Nabucco. Az, hogy van Nabucco, természetesen ezt a versenyhelyzetet tovább erősíti.
Ezzel abbahagynám, ha kérdés van, természetesen nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a kérdéseket. Szeretnék egy rövid kört futni abban az ügyben, nagykövet úr, hogy milyen lehetőséget lát a hagyományosan tesztelt forrásországokon túli lehetséges forrásországok beszállítói lehetőségében. Gondolok itt elsősorban Irakra és Iránra. Irakban - különös tekintettel az ottani gázexport-szabályozás meglétére vagy meg nem létére - mikorra várható, hogy erről döntés születik. Iránnal kapcsolatban pedig azt szeretném kérdezni, hogy vajon az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos, korábbiaknál megengedőbb külpolitikája nyit-e lehetőséget arra, hogy betáplálást kapjon a vezeték Iránból.
Szeretném a szót átadni a bizottsági tagoknak. Elsőként Németh Zsolt.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, a legkomolyabb, Nabucco-projektet veszélyeztető jelenség azért - akármennyire is elkülönített napirendi pontként tárgyaljuk - Oroszország MOL elleni aktivitása. Azt gondolom, hosszú távon a Nabucco-projektre ez jelenti a legnagyobb veszélyt, és nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene, hogy miért. Tehát ha Oroszország beül a Nabucco irányítótestületébe, akkor a Nabuccót eltemethetjük. Nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban bárkinek kétsége lehet.
Úgy tűnik, hogy Oroszország leggyengébb láncszemként - vagy legerősebb láncszemként? - a MOL-t szemelte ki, a MOL-on keresztül kívánja átvenni vagy lebénítani a Nabucco-projektet. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon erős hipotézis, de azért engedjük meg azt, hogy ez egyelőre legyen egy hipotézis. Szeretném megkérdezni nagykövet urat, hogy mennyire látja megalapozottnak ezt a hipotézist.
Szükségesnek látja-e azt, hogy ha van valami igazságtartalma ennek a hipotézisnek, akkor ezzel szemben fokozott nemzetközi aktivitásra van szükség politikai, diplomáciai szinten? Szükségesnek látja-e adott esetben azt, hogy egy magyarországi lex MOL után megszülessen valamifajta európai lex MOL? Hiszen végső soron egy európai projektet veszélyeztet Oroszország, és szemmel láthatóan olyan eszközöket alkalmaz, amikor teljesen intranszparens, átláthatatlan, sötét, pénzmosásszagú ügyletekkel próbálja meg a saját érdekeit elősegíteni. Akkor se lennénk sokkal könnyebb helyzetben, ha teljesen tiszta eszközökkel hajtaná végre ezeket, bár azt hiszem, hogy itt a MOL-üggyel kapcsolatban az eljárásnak részben az alanya, részben pedig a módozata, tehát ez az akvizíció teljes mértékben nélkülözte a barátságos jelzővel történő jellemezhetőséget, ahogy ezt a külügyi bizottság ülésén Hernádi elnök-vezérigazgató úr is megfogalmazta, hogy az biztos, hogy ez már baráti akvizíciónak nem lesz tekinthető.
Tehát a kérdésem az, nagykövet úr: lát-e esélyt arra, hogy valamilyen módon az Európai Unió összeszedje magát, elvégezzen egy célirányos vizsgálatot a MOL elleni orosz fellépés okán, és megvizsgálja-e ezt adott esetben a Nabucco-projekt megvalósításának szempontjából? Lát-e arra esélyt, hogy történhet valamilyen normatív fellépés az Európai Unió részéről, akár az Európai Unió és Oroszország között most zajló együttműködési és partnerségi megállapodás kidolgozásának a keretei között? Ez lenne a legfontosabb kérdés, amit szeretnék föltenni.
A második kérdésem Türkmenisztánra vonatkozik. Azt hiszem, példátlan dolog, ami Türkmenisztánnal zajlik, és ugyanolyan típusú agressziónak vagyunk a szemtanúi, mint amilyen agressziónak ki volt téve Litvánia, Ukrajna, Grúzia, és most egy nagyon durva energiaagresszió tárgya Türkmenisztán. Türkmenisztán az az ország jelenleg, amely Oroszországgal összemérhető forrásokkal rendelkezik. Az oroszok mindig kimérten és célzottan oda ütnek, ahova köll. Tehát azt gondolom, hogy rendkívül fontos lenne Türkmenisztán irányába egy világos, egyértelmű szolidaritási demonstráció az Európai Unió részéről. Nagykövet úr egyetért-e ezzel az értékeléssel?
Elnök úr, mit szólna ahhoz, hogy ha a bizottság elnöksége ellátogatna Türkmenisztánba egy tényfeltáró út keretében, megvizsgálná azt a fajta spontán csővezeték-robbanást, ami a közelmúltban történt, illetőleg megvizsgálná azt, hogy milyen hatásai vannak annak, hogy lecsökkent Oroszország érdeklődése drámaian a türkmén gáz iránt, és hogy az mennyiben hozza teljesen lehetetlen helyzetbe Türkmenisztánt? Úgy vélem, hogy ez átlépte a technikai vagy technológiai vita szintjét, egy nagyon fontos diplomáciai, külpolitikai konfliktus bontakozik ki. Ha képtelenek vagyunk európai részről Türkmenisztán irányába pozitív gesztusokat közvetíteni, akkor az, amit mi hosszú távon Közép-Ázsiáról, Nabucco-gázvezetékről, miegymásról gondolunk, az veszíti el a hitelét, mert végső soron a Nabucco arról szól, hogy a Kaszpi-térségnek a nagyon gazdag nyersanyaglelőhelyeit megnyitni az Európai Unió számára, egyáltalán ezért foglalkozunk - ha jól értem - a Nabucco-gázvezeték problémájával. Most pedig egy konkrétan érintett, diplomáciailag zsarolt helyzetben levő ország irányában nem nagyon látom a látványos szolidaritási megnyilvánulásokat akár az Európai Unió, akár a Nabuccoban érintett egyes tagállamok részéről.
A harmadik kérdés. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy végül is az Európai Unió kiizzadta magából ezt a 200 millió eurót a Nabucco gázvezetékre. Ez nem volt túlságosan egyszerű dolog. Üzenetértéke van annak, hogy ez a 200 millió nem 250 millió. Üzenetértéke van annak a pitiáner vitának, amit képes volt produkálni ebben a kérdésben a német diplomácia, és üzenetértékű volt az is, hogy végül is azért sikerült olyan összefogást kialakítani, amely ennek a projektnek a megvalósítását vagy ennek a döntésnek a megszületését lehetővé tette. Itt az egyik nagyon fontos kérdésnek azt látom, hogy Németország átbillent, az induló német pozíció alapvetően megváltozott, és ha az összes egyéb vonatkozását levesszük ennek az ügynek, akkor azt hiszem, hogy ezt az alkalmat nagyon meg kellene ragadni, hogy Németország mintha a korábbi álláspontjával szembefordult volna. Ezt zsákolni kellene, ezt rögzíteni kellene, stabilizálni kellene ezt a politikai fordulatot. Azt hiszem, hogy az RWE aktivitása, a pénz elköltésének a módja, meg kellene találnunk jól kérdezni az RWE-t, hogy akkor hogyan, mikor, milyen ütemezésben lehetne ezt a pénzt elkölteni, és hogyan lehetne újabb utcákat megnyitni. Tehát azt gondolom, hogy német vonalon van egy diplomáciai pillanat, amit fontos a Nabucco-projekt realitása szempontjából azonosítani.
Végül azt is nagyon fontosnak gondolom, amit itt elnök úr fölvetett, hogy az Egyesült Államok és Irán politikájában egy fordulat körvonalazódik, és jelenleg ennek a fordulatnak az az üzenete a Nabucco gázvezeték szempontjából, hogy lehet iráni gázban is gondolkodni, nem tabu, nem tilos. Azt gondolom, hogy innentől nagyon nagy jelentősége van azoknak a lépéseknek, amelyek ebbe az irányba történnek. Az osztrákok elindultak már évekkel ezelőtt Irán irányába. Nem lenne jó, ha a Nabucco gázvezeték ki lenne szolgáltatva az iráni-osztrák együttműködésnek, kapcsolatfelvételnek, ezért nagyon szeretném javasolni azt, hogy Magyarországnak, illetőleg a MOL-nak Irán irányába mindenféleképpen aktivitást lenne indokolt mutatni, természetesen, ha az az olvasatunk van, amit itt Kóka János megfogalmazott az amerikai Irán-politika elmozdulását illetően, de nekem is ez a javaslatom, és azt gondolom, hogy ezt a magunk eszközeivel érdemes segíteni.
Itt persze fontos kérdés az, nagykövet úr - ez az utolsó, és akkor befejeztem, a negyedik téma tehát -, hogy az amerikaiak Oroszország-politikája nem fog-e ennek ellene hatni: ami Iránban pozitív, Oroszország esetében lehet kérdéses. Egyelőre úgy tűnik, Matthew Bryza továbbra is betölti a pozícióját, legalábbis nekem ezzel kapcsolatban nincs új információm. De az, hogy az amerikaiak hogyan viszonyulnak a déli korridorhoz, és hogyan viszonyulnak általában Oroszország érdekeit érintő energiabiztonsági kérdésekhez, magához a déli korridorhoz, azért nem egy mellékes kérdés. És ez kérdés is lenne a nagykövet úrhoz: mit lát, van-e valami változás, van-e valami aggodalomra okot adó jel, és hogyan lehet ezzel kapcsolatban Amerika elkötelezettségét fenntartani a Nabucco-projekt, illetve a déli korridor ügye mellett?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmegyünk, két megjegyzésre, illetve a hozzászólás két részletére szeretnék röviden reflektálni. Értem és méltányolom Németh Zsolt szándékát és szempontját, ami miatt nem a negyedik napirendi ponthoz, hanem a második napirendi ponthoz kapcsolódóan vetette fel az orosz MOL-tulajdonszerzés kérdést, amely az én álláspontom szerint is aggályos, és éppen ezért javasoltam ezt napirendként felvetni. Azt fogom javasolni majd a válaszadóknak, hogy próbálják megbontani akkor a mondani valót a sajtónyilvános részre, és aztán a dolog érdeme maradjon a zárt ülésre, követve ezzel a MOL kérését.
A másik ügyben, a türkmén úttal kapcsolatban megszólíttattam Németh Zsolt által. Szeretném elmondani - ahogy szerettem volna beszámolni egy későbbi pontban a bizottságnak -, hogy tervezés alatt van, tehát éppen tervezünk egy ilyen utat, a következő hetekben kerül erre sor, fel is gyorsítottuk ennek a tervezését. Azt látni kell, hogy az Európai Unión kívüli országokban a fogadókészség megteremtése problematikusabb, mint mondjuk európai uniós országoknál, de mindenféleképpen szükség van erre az útra, tervbe van véve. Ugyanúgy, ahogy - és erről is majd be fogok számolni - az Egyesült Államokba kifejezetten azért utazom el május közepén, hogy a Németh Zsolt által is emlegetett külpolitikai irányváltás részleteiről tudjak tájékozódni ottani miniszteri és szenátusi szinten.
Józsa Istvánnak adom meg a szót.
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szeretném megköszönni nagykövet úrnak az értékes áttekintését. Úgy gondolom, rámutatott azokra a csomópontokra, amelyek sorát azzal nyitnám, hogy az uniós - mondjuk így - hezitáció után, hogy visszakerült a Nabucco az uniós projektek listájára, az utólagos történések különösen kiemelik a budapesti Nabucco-csúcs jelentőségét. Tehát ha ez a Nabucco-csúcs jelentős részben a Nabucco-bizottság munkájának eredményeként nem jön létre, nem kerül ennyire a fókuszba a projekt előkészítésének a felgyorsítása, akkor tartok tőle, hogy ez a "berakom a támogatott projektek közé, visszaveszem, aztán megint belerakom" nem alakulhatott volna ennyire sikeresen. Tehát úgy gondolom, érdemi és fontos volt a budapesti Nabucco-csúcstalálkozó, és ennek a folytatásaként - illetve ezt megelőzően - a nagykövet úr aktivitása is rendkívül jelentős, az ő tevékenysége biztosítja azt a kontinuitást, aminek a révén ez az egész Nabucco-ügy a diplomácia terén mozgásban marad.
A másik: úgy gondolom, a Nabucco-projektnél is egyre inkább érvényesül az az alapaxióma, hogy a nagy gazdasági érdekek alakítják a politikát. Tehát minél több infrastruktúra, minél nagyobb tőke kerül valami mellé - (Németh Zsolthoz:) Így igaz, elnök úr? (Németh Zsolt: Egyetértek.) - kerül beépítésre, az a politikára mindenképpen stabilizáló hatással lesz. Ilyen értelemben azt hiszem, ebben a relációban a politikai kapcsolatok stabilitását fogja eredményezni egykoron - azon túl, hogy Európa gázellátását stabilizálja - a Nabucco-vezeték működése. Megütközéssel hallottam a beszámolóban Törökországnak ezt a felemás magatartását. Azt hiszem, ez arra kell hogy irányítsa a figyelmet, ha nem akarunk egy második ukrán konfliktusba belegázolni, hogy jó előre és nagyon szigorú feltételrendszerben kell ezt a kapcsolatot megágyazni, felépíteni. Mert azon túl, hogy Törökországnak - meggyőződésem szerint - alapvető érdeke, hogy ez a vezeték megépüljön, azon túl, hogy azért a feltételeket állandóan változtatja, másokat küld tárgyalni, azért a megfelelő szinten exponálni kell, hogy részünkről egy konzekvens magatartás célszerű.
Nagy örömmel hallottam az Irak-Irán relációt. Szeretném kiegészíteni, hogy személyes tapasztalataim alapján Irakon belül az észak-iráni tartományban, Kurdisztánban - amelynek gyakorlatilag teljesen önálló törvényhozása van, és a MOL kezdődő aktivitása is észlelhető a területen -, legalábbis a fogadókészség meglenne. Lehet, hogy kicsit nagyobb invesztícióval lenne érdemes ott megjelenni, jó előkészítése lehetne egy kapcsolatnak. Ahogy látom, a kicsi meg a nagy összefüggése, tehát külön meg kell állapodni a kurd tartománnyal, és utána külön a bagdadi kormánnyal, de a kettő együtt már vezethet majd eredményre.
Mindezekkel összefüggésben azt hiszem, hogy a magyar álláspont konzekvens, és a MOL e tekintetben akár a NETS-et, akár az ez irányú szakmai munkáját jól végzi. Tehát ha csak felvetésként is kerültek szóba az elnök úr részéről ezek a látogatások mind Türkmenisztánba, mind az Egyesült Államokba, úgy látom, ez az aktivitás hasznosan, tehát érdemben járul hozzá, hogy ez a nagy projekt, amely végső soron a térség stabilitását eredményezheti vagy ahhoz hozzájárulhat, folyamatosan mozgásban legyen, és mi is kivegyük a részünket ebből.
Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Elég sok mindent hallottunk, és sok minden összetartozik, tehát elég bonyolult ez az egész dolog, hogy most hogyan állunk a Nabucco-projekttel, illetve egyáltalán milyen érdekviszonyok vannak jelen. Ráadásul olyan kérdést szeretnék feltenni, amire nem tudom, nagykövet úr tud-e válaszolni, egyáltalán válaszolhat-e rá, de azért megpróbálom röviden összefoglalni.
Egyik oldalon a jelenlegi változásokat tekintve hogyan látja a jövőjét, tudott-e már beszélni a miniszterjelölttel. (Bayer Mihály: Minek a jövőjét?) A saját jövőjét mint nagykövet, és tudott-e már beszélni, illetve egyeztetni a külügyminiszter-jelölttel a hogyan továbbról?
Másrészt az új kormányalakítgatás következtében van egy olyan helyzet is, Veres János keleti ügyekért, keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztosként különböző feladatokat fog ellátni. Ez elég furcsa helyzet, ilyenre még nem volt példa, bár ha megnézzük az elmúlt éveknek a számára fontos aktivitásait, akkor talán nem lepődünk meg ezen. De ez részben befolyásolhatja az itteni munkát is, illetve valamilyen szempontból kapcsolódik az itteni munkához, esetleg az ön munkájához is. Tulajdonképpen az a kérdésem, és lehet, hogy ezt elnök úrnak sem kellene elfelejtenie ezt a kérdést, hogy mivel kormánybiztosi szerepről van szó, parlamentileg elég nehéz egy kormánybiztost megkérdezni arról, hogy mi is zajlik tulajdonképpen az ő feladatkörében. De véleményem szerint előbb-utóbb erre a kérdésre majd rá kell térni.
A kérdésem a nagykövet úrhoz inkább arról szólna, hogy lát-e esetleg párhuzamosságot a két tevékenység - a kormánybiztosi tevékenység és az ön általában vett nagyköveti feladatai - között. És tulajdonképpen már magamnak kérdezem, mert lehet, hogy igazából az első napirendi ponthoz tartozott volna, hogy ez a kormánybiztosság ezekben az ügyekben nem írja-e felül esetleg más minisztériumok működését, legyen az olyan minisztérium, amely esetleg ilyen gazdasági ügyekkel foglalkozik, vagy a külpolitikával foglalkozó minisztérium munkáját jelenti. Tehát a magam személye szerint kicsit értetlen is vagyok ebben a kormánybiztosi feladatkörben, de hát meglátjuk, hogy majd a jövő mit hoz. Ebben biztos van olyan kérdéspont, inkább kérdésként talán a jegyzőkönyv számára vetettem föl, és lehet, hogy nagykövet azt fogja mondani, hogy nem az ő kompetenciája, hogy feleljen rá, meg fogom érteni, ha ezt fogja válaszolni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés, akkor visszaadom a szót.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Jó néhány kérdést kaptam, igyekszem egyrészt összevonni, ha lehet, és rövid lenni, amennyire csak módomban áll.
Más forrásországok bevonása. Úgy gondolom, hogy mi elsősorban mindig arról beszéltünk, hogy először Azerbajdzsánból jöhet a gáz, aztán talán Türkmenisztánból. Lehet, hogy az a döntés, ami a Şah Deniz-mezővel kapcsolatos, ezt a képletet megváltoztatja, és elképzelhető, Irakból jöjjön hamarabb gáz, mint mondjuk Azerbajdzsánból egy nagyobb mennyiség. Vannak olyan iparági szakértők, akik ezt például nem zárják ki, de természetesen garanciát erre nem lehet vállalni. Tudok arról, hogy egy nagyon nagy nemzetközi energiacég az úgynevezett sapkagáz összegyűjtésével komolyabb mennyiségű gázt szeretne a Nabuccon keresztül szállítani, ez egy fontos pozitív jelzés, és a mi információink is egyértelműen arra utalnak, hogy Észak-Irakban, tehát Kurdisztánban Kirkuk környékén, Északnyugat-Irakban igenis van olyan gáz, ami viszonylag hamarabb is eljuttatható a Nabuccohoz akkor, ha a biztonsági feltételek és egyéb jogi, politikai feltételek ehhez Irakban létrejönnek.
Tudomásom szerint az úgynevezett szénhidrogéntörvény még mindig nem született meg, ez láthatóan neuralgikus pontja az iraki belpolitikának, hiszen pénz, meg hatalom, meg sok minden megosztásáról is van szó. Lehet, hogy az élet esetleg ezt a programok haladásával, az újabb és újabb tenderek kiírásával esetleg valamilyen módon majd felül is írja, de nem fog lekerülni a napirendről az elkövetkező időszakban. Tehát Irak mindenképpen perspektivikus.
Irán is az lehet, de azért - elfogadva és egyetértve azzal, amit Németh Zsolt elnök úr mondott az amerikai politika módosulásáról vagy annak a lehetőségéről Iránt illetően -, magam egy picit óvatosabban fogalmaznék. Inkább arra számítanék - de ez nagyon elöl van, tehát úgy gondolom, még bármelyik megállapítás bejöhet, illetve tévedhetünk is talán -, hogy egy lassú módosulás következhet be az amerikai politikában, egy lassú engagement folyamat indulhat be, ami nagyon sok mindentől függ: az iráni reakcióktól, tehát az elnökválasztás kérdésétől és jó néhány egyéb dologtól. Tehát nem mernék arra számítani, hogy nagyon gyors legyen a változás, hogy egy ilyen amerikai-iráni vagy Amerika, Irán és az euroatlanti közösség közötti javulás a kapcsolatokban létrejöhet.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Egy kapcsolódó kérdésem lehetne, elnök úr? (Jelzésre.) Lehet-e ennek a fokozatosságnak esetleg egy etapja az, hogy Irán hozzájárul ahhoz, hogy egy szárazföldi, Kaszpi-tengert elkerülő vezeték létesüljön Türkmenisztán és mondjuk a déli folyosó között?
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Amennyire én tudom, Iránnak ezzel ma sem nagyon lenne problémája. A probléma azzal van, hogy egyelőre valamennyi komoly nemzetközi energiavállalat küszködik az amerikai "Iran Sanctions Act"-tel, ami 20 millió dollárban maximalizálja az Iránban beruházható tőke nagyságát. Tehát ebben a kérdésben mindenképpen szükség van valamifajta változásra, mert például a Repsol, a Total és a Shell ugyan megtartja a szerződéseit, és egyben az irániak se mondták föl, de érdemben most már egy idő óta nem tud működni, hiszen amerikai részről ezt rosszallották, és láthatóan ez egyfajta korlátot jelent azoknak a cégeknek is, amelyek komoly rizikót vállaltak, sőt már pénzt is tettek be ezekbe a projektekbe. Tehát azt gondolom, hogy ezen az oldalon is kell egy változás.
Ma nagyon az elején tart ez a folyamat, nagyon nehéz lenne megjósolni, hogy hogyan halad, lesznek-e visszaesések vagy esetleg felgyorsulhat, mikor hoz eredményt, mikor lehet mondjuk ezt a szankciós törvényt módosítani, módosíttatni vagy megváltoztatni a kereteket. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon bonyolult folyamat. De van ennek egy másik eleme is, ami nemcsak mindig politikával függ össze az én szememben, ugyan ez a politikának a következménye. De azt is megkérdezem, és ha jól emlékszem, beszéltünk mi erről talán valamelyik idei ülésen, hogy Irán képes-e arra az adminisztratív kapacitásra, a nemzetközi kapcsolatrendszere, egyáltalán a külföldiekkel kialakított együttműködésből leszűrt vagy összegyűjtött tapasztalatai alapján arra, hogy ilyen nagy volumenű projekteket, amelyeket ahhoz kellene beindítani, hogy sok gáz és viszonylag gyorsan jöjjön Iránból akár LNG, akár mondjuk a Nabucco számára, gyorsan lebonyolítson.
Tehát azt gondolom, hogy ha ez a folyamat beindul, akkor is jó néhány évre, rosszabb esetben akár egy évtizedre is szükség lehet, hogy valójában megjelenjen a gáz, hiszen gyakorlatilag az iráni gázipar eléggé le van rottyanva, nem nagyon tudtak fejleszteni, sok problémától küzdenek maguk is. Úgyhogy ez egy olyan téma, amivel részben nekünk is foglalkozni kell, de gondolom, elsősorban az iparági szereplőknek kell, hiszen aki akkor akar a startvonalra állni, amikor már dördül a rajtpisztoly, az le fog maradni. Tehát ha a MOL-nak vagy bármelyik magyar cégnek ebben van érdeklődése, akkor erre figyelni kell. Úgy gondolom, ezt mi a magunk eszközeivel figyeljük, tehát a magyar diplomácia itt nincs lemaradva a többiektől. Bennünket természetesen befolyásol az is, hogy az Unió álláspontja egyelőre nem módosult ebben a kérdésben. Tehát jelentős egyéni akciókra itt ma még nem látok lehetőséget, de ha vannak kedvező jelek, Nabucco-érdekeltségünk okán mi adott esetben tehetünk kezdeményezéseket. Mondom, én ezt ma még korainak tartanám, érdemes lenne megvárni, hogy egy kicsit ez a három plusz hármas vagy hatos, egy plusz egyes csoport milyen javaslatokkal készül. Én úgy tudom, hogy Solana készül együttműködési javaslatot átadni, ezek most vannak kidolgozás alatt. Meglátjuk, hogy mit juttatnak el Iránhoz, milyen lesz a reakció, és talán biztos, sőt biztos, hogy meg kell várni az elnökválasztás végeredményét, és utána indulhat csak igazából ez a folyamat.
Szeretnék azért egy szót szólni Kazahsztánról is. Kazahsztán, ha visszanézünk a budapesti Nabucco-csúcsra, részt vett, de megfigyelő minőségben, és nem kért szót. Láthatóan a kazah energiapolitika nagyon intenzíven figyeli az orosz energiapolitika mozgásait, és egyelőre nem kíván különösebben konfrontálódni ezekben a kérdésekben Oroszországgal. Ennek sok oka lehet, a nagyszámú oroszajkú lakosság, az orosz és a kazah üzleti szféra ... (Németh Zsolt: Történelmi tapasztalat.) igen, és annak az összefonódása, ez sem egy oligarchákat nélkülöző ország, félreértés ne essék, sorolhatnánk a korrupciót, sok minden mást, ami ebbe az irányba hat. Viszont azért vannak olyan jelek, hogy a kazah energiatermelésben a gáz aránya az elkövetkező években növekedni fog, és ezt nem olyan könnyű csak úgy kiszórni valahova és aztán raktározni. Tehát Kazahsztánban előállhat egy olyan helyzet 6-8 éven belül, amikor szüksége lesz új piacokra, és ez miért ne lehetne az Európai Unió piaca. Tehát Kazahsztánnal dolgozni kell, mert ott van gáz, onnan lehetne elhozni gázt. Ma nincsenek meg a feltételek, de feltétlenül potenciális lehetőség. Azért lehet, hogy Üzbegisztánt, és másokat is megkereshetünk, nem tart az Európai Unió ott még a kapcsolatépítésben, hogy ezek nagyon komolyan felvethető dolgok legyenek, de azért néhány lépés történik is, majd kitérek erre egy-két szóban, hogy az Európai Unió amit elnök úr kérdezett, erre mit válaszolunk.
Azt, hogy az orosz energiapolitikának melyek a legfontosabb törekvései, kettőben nevezném meg: az egyik az árak maximalizálása, a másik pedig a szállítás fölötti kontroll, hiszen ez biztosítja azt, hogy az árak maximalizálhatóak legyenek. Nekem van egy olyan olvasata a MOL-vásárlásnak, hogy adott esetben Oroszország szeretne közelebb kerülni felénk is a vezetékek kontrolljához, de ez az én egyéni olvasatom felelősség nélkül. Vannak itt ehhez értő és ebben abszolút felkészült vezetők a MOL-tól. Egyik olvasata ez is lehet. Én azért megkérdezném a magam kis diplomáciai rutinja alapján végzett okoskodás alapján, hogy a MOL-e az elsődleges tárgya a dealnek, ugyanis azt nem látom, hogy mivel fizet majd az OMV az oroszoknak. Az oroszok ingyen nem adnak kétszeres pénzt egy tőzsdén forgó részvényért. Tehát vélelmezni szeretném, hogy az OMV is fog még fizetni azért, hogy ennyiért megvették az oroszok ezt a részvénycsomagot, de egyelőre lehet, hogy soha nem fogjuk például megtudni pontosan, mi ennek az orosz-osztrák megállapodásnak a tárgya. Én azért úgy keresgélem a magam kis lehetőségeivel, hátha valamit az ember lát. Nem biztos, hogy nekem fogják az orromra kötni, de ebben látok vagy érzékelek egy ilyen lehetőséget is.
Úgy gondolom, a magyar kormány egyértelművé tette, hogy az OMV felvásárlási szándékához hasonlóan áll ehhez az ügyhöz is, de ez politikai kérdés, hogy ezekben az ügyekben milyen messzire megy el Magyarország. Nem megkerülni akarom a választ, csak egyszerűen nem vagyok egyrészt fölhatalmazva, másrészt ebben az időszakban, amikor a külügyminiszter távozik, és új külügyminisztert fogunk néhány nap múlva üdvözölni a Külügyminisztériumban, és olvastam, meg sajtóban én is láttam, hogy Balázs Péter úr tegnap beszélt arról, hogy az euroatlanti kapcsolatok és az orosz kapcsolatok egymáshoz való viszonyát bizonyos értelemben kalibrálni kell, nem mennék elébe olyan dolgoknak, amire semmi felhatalmazásom nincs. Én nem politikaformáló, hanem végrehajtó vagyok ezekben a kérdésekben.
Az Európai Unió esetében a dolog nem olyan egyszerű, mert van egy elég szigorú és nagyon kidogozott energiajog-rendszerünk meg versenyjogrendszerünk és a többi, hogy ezek adnak-e lehetőséget arra, hogy védekezzünk uniós szinten. Gondolom, ezt a jogi szakértőknek alaposan meg kell fontolni, mert a politika kérheti, de ha jogilag ezt nem tudjuk megoldani a jogszabályok megváltoztatása - mondjuk a MOL szempontjai szerint - valószínűleg rendkívül nehéz vagy elképzelhetetlen lenne. Az Európai Unió mindenképpen foglalkozik azért azzal, hogy a partnerségeket megteremtse. Ebben a tekintetben a partnerség az Oroszországgal folytatott tárgyalásokon erőteljesen szorgalmazza az energiakérdések vitáját is, nem nagyon látom, hogy ebben lenne előrehaladás. Ugyanis itt két eltérő felfogás ütközik, és Oroszország éppen most azon dolgozik, hogy ezeken az eltérő felfogásokon úgy lépjen túl, hogy egy új felfogást alakítson ki, tehát a saját feltételeit is bevezesse, és mondjuk az energiacharta helyett valami más közös dokumentum legyen, amire egyelőre az Unió nem vevő. Meglátjuk, hogy ez a folyamat hova fog elvezetni.
Türkmenisztán nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen ma a gázeladásainak igazából az egyetlen komoly iránya Oroszország. 7-8 milliárd köbmétert adnak el a kitermelt 70-72-ből Iránnak, és 45 fölötti mennyiséget Oroszországnak. Tehát az érdemi jövedelmeik az Oroszországnak továbbított gázból származnak. Ha igaz az, hogy csak 10 százalékot vesz át Oroszország, akkor az nagyon drámai problémát jelenthet a jövedelmek és az állami bevételek szempontjából. Türkmenisztán már átélt egy ehhez hasonló helyzetet, amikor összeomlott a Szovjetunió, és szinte 5-6-7 milliárd köbméterre ment vissza a gáztermelés Türkmenisztánban, nem volt hova eladni.
Nem tudom, hogy ezek a kérdések mennyire függenek össze - az arányokat nem tudom - a nemzetközi piacon visszaeső gázkereslettel, mennyire a technikai problémákkal, mennyire azzal az úgynevezett európai árral, amit Oroszország adott, és láthatóan nem működik az oroszok számára, és esetleg mennyire függ össze azzal, hogy Oroszország ezzel is akadályozni akarja Türkmenisztánnak azt a szándékát, hogy megnyissa az európai uniós piacot. Nekik a kínai piac nagyon jó, az nem okoz problémát Oroszországnak, Irán sem, az nem akkora mennyiség, de az Unió igen, az probléma lehet, és lehet, hogy egy ilyen eleme is van a dolognak. Több tényezős játékot látok. Úgy gondolom, teljesen egyetértek azzal, amit elnök úr mondott, hogy ebben a tekintetben nagyon pozitív, fontos üzenetet kell küldeni Türkmenisztánnak.
Hadd utaljak arra, hogy most van előkészítés alatt a május 8-ára tervezett prágai energia-csúcstalálkozó, amely déli energiafolyosó - új selyemút címmel kerül megtartásra Prágában, a cseh elnökség szervezésében, és erre meghívták tulajdonképpen a Kaszpi-, közép-ázsiai térség legtöbb országát, Üzbegisztánt is, Törökországot, megfigyelőként Irakot és Egyiptomot, ha fejből jól emlékszem. Most készítjük elő azt a nyilatkozatot, amit ez a csúcsértekezlet hagyna jóvá, ezt természetesen EU-s körben készült. Nem tudom látták-e, konzultáltak-e előzetesen a cseh elnökség vagy a Bizottság részéről a meghívandó partnerekkel, de ennek az egyik központi kérdése, amire legalábbis mi szeretnénk a Bizottsággal egyetértésben kivezetni, hogy az Unió tegyen egy jelentős gesztust és elkötelezettséget a Kaszpi-térség közép-ázsiai országai felé abban a tekintetben, hogy mi elő fogjuk segíteni a transzkaszpi vezeték létrejöttét.
Ez számukra - úgy gondolom - rendkívül erős üzenet lenne, hiszen ez a feltétele igazából annak, hogy tudjanak exportálni Európa felé, és ha az Unió ebben erősen megnyilatkozik, ez a fajta pozitív üzenet nagyon jól szolgálná az ösztönzést. Úgyhogy azt gondolom, történnek dolgok, ezek nem mindig tudják leképezni a napi események gyorsaságát meg a változásait, de feltétlenül pozitív, erős nyilatkozattervezetet láttunk most a második változatban, és ezt a magyar diplomácia részben javaslatokkal is támogatta, részben pedig támogatja az egész üzenetet és ezt a megközelítést.
Azt, hogy a bizottság elmenjen Türkmenisztánba, csak támogatni tudom. Türkmenisztánnal én is sokat dolgoztam, a magyar diplomácia is, tehát a kapcsolatok építése feltétlenül fontos, és az üzeneteink is. Egy dolgot ajánlanék barátsággal és tisztelettel a bizottság tisztelt tagjainak a figyelmébe: ezzel a tényfeltárással esetleg lehet foglalkozni, érdemes is többet tudni, de ne hozzuk a türkmén felet olyan helyzetbe esetleg egy pozitív vagy jó szándékú gesztussal is, amely őket nehéz helyzetbe hozza az oroszok előtt. Tehát ne bonyolítsuk esetleg egy ilyen szándékkal az ő helyzetüket, mert az esetleg kontraproduktív lehet, de biztos vagyok benne, hogy egy jól előkészített látogatás esetén fogják fogadni a bizottságot, nagyon kedves házigazdák, és a maguk módszereivel természetesen fognak mindenkivel tárgyalni.
Németország. Úgy gondolom, a német pozíció valóban megváltozott, legalábbis a 200 millió euró ügyében. Ezzel együtt Németországnak alapvetően az Északi Áramlat fontos. Ők nem ellenzik a Nabuccót, de különösebben nem is támogatják. Részben azt olvastam ki a német álláspontból, az egyik oldalról, hogy ők szeretnék ezeket ipari szinten, tehát kereskedelmi eszközökkel megoldani, hiszen ők ezt meg tudják oldani, az erős energiacégeiknek ez nem okoz problémát. Illetőleg a német politika is erőteljesen egy polcra igyekezett emelni az Északi Áramlatot, a Nabuccót és a Déli Áramlatot. Ezt a Déli Áramlat esetében a bizottsági kommunikáció korábban sem igazolta vissza, most sem igazolja vissza, de a Nabucco esetében a német álláspont támogató, de visszafogott támogatást jelent a mai nap is. Arról biztosíthatom elnök urat, a bizottság tagjait, hogy a berlini partnerekkel - részben az itteni nagykövetségen, részben a berlini nagykövetségen keresztül és a munkatársaim maguk is - energiaügyben intenzív kapcsolatot ápolunk a német partnerekkel. Tehát kapnak tájékoztatást arról, hogy mit teszünk, hogyan látjuk a projektet, a kormányközi tárgyalások hogyan haladnak. Tehát a mi eszközeinkkel igyekszünk hozzájárulni ahhoz, hogy Németországban lássák, hogy mihez kérjük a támogatásukat, és hiteles információk birtokában dönthessenek az álláspontjukról.
Az iráni felvetésre válaszoltam.
Németh Zsolt úrnak a déli folyosóval és Bryza úrral kapcsolatos kérdésére válaszolva: nem vagyok biztos benne, hogy Bryza úr hosszú távon fog maradni, egyelőre van. Láttam olyan spekulációkat, hogy lehet, hogy helyette valaki más lesz, de ezek nincsenek eldöntve Amerikában. Mint ahogy lényegében az egész energiapolitika felülvizsgálata sincs még abban a stádiumban, amikor egy végleges, új - ha úgy tetszik - pozícióról lehetne beszélni. Azt tudom, hogy Obama elnök ankarai látogatása során egyértelműen támogató és ösztönző üzenetet küldött Törökországnak a déli energiafolyosót illetően, ez pozitív. Egy elmozdulást látok, nem aggodalomra, csak a mi szempontunkból talán egy kicsit figyelemre méltó elmozdulást. Elképzelhetőnek tartom, hogy az amerikai politika sokkal inkább a déli energiafolyosó egészét fogja támogatni, és nem olyan hevességgel vagy intenzitással egyedül a Nabuccót, mint ahogy azt az elmúlt időszakban Bryza úr például tette. Itt lehet egy finom distinkció az előző időszakhoz képest, de nem gondolom, hogy alapvetően az energiapolitikában vagy pedig a déli energiafolyosó Európai Unió és a Kaszpi-térség közvetlen kapcsolatában ilyen szempontból az amerikai politika támogatása megszűnne vagy gyengülne.
Józsa úrnak köszönöm az elismerő szavakat. Azt hiszem, sokan dolgoztunk, dolgozunk ezen, tehát nem arról van szó, hogy egyedül a Nabucco-csúcsértekezlet hozta az eredményt, de feltétlenül fontos az, hogy itt permanens, folyamatos diplomáciai munkát végezzünk, mert csak ez hozhat eredményt. Tehát napi munka ez, akármennyire is nem látszik mindig a háttérmunka.
Törökországra reflektálnék, bár Józsa úr inkább hozzászólt, mint kérdést tett fel, de talán nem haszontalan egy-két percet ezzel eltölteni, és szeretnék egy kicsit - ha esetleg nagyon kritikus voltam - igazságot szolgáltatni Törökországnak. Sokat beszéltem most törökökkel, jártam is Törökországban; nem lettem törökszakértő, félreértés ne essék, és nem is ebből az alapállásból szeretnék beszélni, de nekem úgy tűnik, hogy Törökország keresi a helyét a Nap alatt. Ez a Törökország azért megváltozott az elmúlt hat évben, ők látnak lehetőséget egy fontos regionális szerepre Irak, Irán, a Kaukázus irányában, Közép-Ázsia irányában, ott van egy kvázi pántürk kapcsolat, és talán bizonyos tekintetben megjelennek a török kormány, a vezető politikai erők felfogásában kicsit Nagy-Törökország eszmék is. Tehát Törökország szerepe más lehet, mint korábban volt.
Ezek a folyamatok még nem mentek végig, tehát számukra sincs ez teljesen letisztázva, de ezzel együtt is Törökország nagyon pozitív szerepet is játszhat, ha ezt mi fel tudjuk használni, hiszen Törökország kapcsolatrendszere Irakban, Iránban és máshol nagyon erős, nagyon intenzív, ott vannak, a török diplomácia nagyon jó. Tehát úgy gondolom, nekünk azt kell keresni, hogyan tudunk Törökországgal úgy politizálni, hogy az a török szándék, hogy ott egy regionális hatalom legyen, a mi törekvéseinket is segítse. A törökök szeretnének minél nagyobb húzni abból a geopolitikai helyzetből, hogy igazából nincs megkerülő út. Mert Iránból, Irakból, a Kaszpi-térségből az optimális irány Törökország, minden más bonyolultabb, összetettebb.
Mondjuk vegyük Irakot, hisz erről beszéltünk. Ha nem tudunk megállapodni a törökökkel, akkor mit lehet csinálni? Mondjuk, azt mondjuk, hogy az irakiak szállítsák el akár Szíriába, akár Egyiptomba a gázukat mondjuk Észak-Irakból. Jobb tranzit ez, mint Törökország, amelyik "mégiscsak" NATO-tag? A másik az, hogy akkor mi történik. Ebből csinálnak LNG-t. Fel kell építeni az LNG-terminált, és akkor az elmegy majd valahova, de azzal együtt nem jön el Magyarországra. Tehát sok összetevője van, ami miatt úgy gondolom, hogy kellő empátiával kell kezelni a török megközelítéseket. Mi azon dolgozunk, hogy a politikai döntés Törökországban megszülessen, és ez ne legyen akadálya annak, hogy a Nabucco kormányközi megállapodás, államközi megállapodás legyen, ez minél előbb befejeződjön.
Balla úr elsősorban olyan kérdéseket tett föl, amire nem tudok válaszolni, csak az elsőre. Balázs Péter urat ismerem régebb óta, de nem találkoztam vele. Tudomásom szerint most ő még miniszterjelölt. Gondolom, ha van mondandója számomra, meg fog keresni. Nem is keresett egyelőre senki, teszem a dolgom Nabucco-nagykövetként mind a mai napig, és mindaddig, amíg ezt kérik tőlem.
A keleti kapcsolatok kormánybiztosa...
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Elnézést kérek, hogy közbeszólok egy fél pillanatra. Tegnap a bizottsági meghallgatáson szóba jött, és dicsérte az ön munkáját.
BAYER MIHÁLY nagykövet: Köszönöm szépen. Erről nem tudtam, de köszönöm szépen.
Veres Jánost illetően úgy gondolom, hogy ez nagypolitika, ehhez nekem nincs hozzászólni- vagy hozzátennivalóm. Annyit tudnék mondani, hogy ha bárki adott esetben egy keleti gazdasági kapcsolatok kormánybiztosát ki akarja alakítani - úgy tudom, Gilyán György egyébként korábban működött ilyen funkcióban -, annyi a munka ezen a területen, és ez valószínűleg elsősorban a gazdasági kapcsolatokra vonatkozna, miközben a Nabucco kapcsán én azért nem a gazdasági elemet, hanem a külpolitikai, biztonságpolitikai, kicsit gazdaságpolitikai elemeket képviselem. Tehát ebben nem látok önmagában problémát.
A Kelet alatt, legalább is Gilyán úrnak a munkájában alapvetően Ukrajna, tehát a nyugati FÁK-térség, Oroszország volt döntően, és kevésbé a Kaszpi-, közép-ázsiai térség, már csak a gazdasági kapcsolataink erőssége és jellege okán is. Tehát ha úgy adódik, ezt tudomásul fogom venni, az a dolgom, hogy ha kell, együttműködjek bárkivel, ha ebben van feladatom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha ehhez nincs semmiféle hozzáfűznivaló, akkor menjünk tovább. A 3. napirendi pontban a februári brüsszeli Nabucco-szimpóziumról szeretnék rövid tájékoztatást adni, és ezzel kapcsolatban egy kérdésem is lesz majd Bayer nagykövet úrhoz.
Az Európai Parlament magyar delegációjával közösen szerveztük ezt az egynapos Nabucco-szimpóziumot, kétszer annyian voltak, mint számítottunk rá. Az Európai Unió energiaügyi biztosának munkatársa, a külügyekért felelős biztos képviselője, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, Bayer nagykövet úr, európai parlamenti képviselők és az érintett országok brüsszeli állandó képviseletei, beleértve Ciprust is, részt vettek ezen a találkozón, körülbelül negyvenen voltak. Beruházási oldalról az EIB, az EBRD igazgatói szinten képviseltette magát. Azt gondolom, hogy Brüsszelben ez egy jelentős eseménynek volt tekinthető, a budapesti Nabucco-konferencia nyomdokán járt.
Fontos siker, hogy minden résztvevő egyetértett a Nabucco International Board létrehozásának fontosságában, a közösségi anyagi források bevonásának szükségességében, ez éppen az ezzel kapcsolatos vita kellős közepén volt, és ehhez a politikai támogatást az energiaügyi biztos is kifejezte.
Volt egy találkozóm Andris Piebalgs úrral, aki azon kívül, hogy általában támogatja a projektet, elmondta, hivatalosan is megerősítette, hogy nincs többet Nabucco-koordinátor, tehát van Aartsen Nabucco-koordinátori megbízatása megszűnt. A biztos úr azt is elmondta, hogy most itt van egy olyan... Nem mintha eddig érdemben tett volna hozzá ez a funkció a Nabucco előremozdításához, de... (Balla Mihály: Jegyzőkönyvbe, elnök úr?) Lehet jegyzőkönyvbe is, társelnök úr, mert azt korábban is megállapítottuk, hogy az elvártnál lényegesen kisebb mértékben mozdította elő a Nabucco megvalósítását ez a pozíció, sőt.
Sőt arra szeretnék utalni, hogy korábban különféle informális jelzésekből úgy tűnt, hogy a Nabucco International Board létrehozására irányuló magyar Nabucco-bizottsági kezdeményezés van Aartsen úr pozíciójával konfliktusban van, ezért a Bizottság fél szívvel támogatta ezt a kezdeményezést. Most azonban, hogy nincs koordinátor, Piebalgs biztos úr azt kérte tőlem, hogy a magyar kormány és annak vezetője, a kormányfő jelezze az Európai Bizottság elnöke felé hivatalosan ezt a magyarországi kezdeményezést, és ha ő így tesz, akkor ő mint energiaügyi biztos ezt meg fogja támogatni a tagországok felelős vezetőinek írt levélben.
Megkerestük a Miniszterelnöki Hivatalt ezzel a kérdéssel, ahol informálisan azt a visszajelzést kaptuk, hogy nem feltétlenül időszerű most ez a kérdés, ha jól tudom, akkor a Miniszterelnöki Hivatal nem tett ennek érdekében. Mivel nincs itt a Miniszterelnöki Hivatal képviselője, ezért azt a mai második nagyon fontos szempontot sem tudjuk teljesíteni, hogy fölkérjük a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjét vagy képviselője útján a Miniszterelnöki Hivatalt, hogy tegyen annak érdekében, hogy minél hamarabb álljon föl ez az Nabucco International Board, mert most koordinátor híján formálisan sincs semmiféle vezetője vagy testülete. Itt van tehát a lehetőség, itt van tehát a kötelezettségünk, hogy kezünkbe vegyük, már úgy értem, hogy az érintett országok kezükbe vegyék a Nabucco irányítását, a magyar kormány, amelyik emellett viszont korábban elkötelezettnek látszott, eddig nem tett semmit ennek érdekében. Szeretném, ha a bizottság támogatná abbéli kezdeményezésemet, hogy a kormányt fölhívjuk arra, hogy minél hamarabb tegye meg ezeket a lépéseket.
Ehhez kapcsolódva szeretném Bayer nagykövet urat kérdezni, mivel ő volt az, aki gründolta vagy segített gründolni az International Board és az Executive Secretariat összefüggéseit, hogy most akkor ez hogy áll. Kérem, indikálja, hogy mit kezdeményezzen a bizottság a kormány felé, hogy mit csináljunk, hogy végre ez szülessen meg, mert körülbelül négy hónapja toporgunk egy helyben, a bizottság ezt a dolgot kitalálta, az Európai Bizottság támogatja, itt ezt jeleztük, mégse történik semmi. Mit kell tennünk azért, hogy történjen valami?
Szeretném kérdezni, hogy van-e még ezzel kapcsolatban egyéb kérdés, hozzászólás. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor nagykövet úrnak átadnám a szót.
BAYER MIHÁLY nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem tudtam arról, tehát engem nem tájékoztattak arról a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy volt egy ilyen megkeresés, és milyen választ adtak a bizottság megkeresésére. Az elnök úr előtt ismert, hiszen ezeket a dokumentumokat eljuttattuk önökhöz, hogy a Nabucco-csúcsértekezlet után a miniszterelnök úr által felvetett International Nabucco Boardra vonatkozó előzetes magyar koncepciót kidolgoztuk és eljuttattuk a partnerekhez.
Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy néhányan még nem válaszoltak, de az elsődleges reakciók általában kedvezőek. Például Piebalgs úr kabinetjében kaptam pozitív választ, hogy ez egy jó ötlet, tudják ezt támogatni. Solana energiamegbízottja pozitívnak tartotta, a törököknek tetszik az ötlet. Egyedül az osztrákok voltak azok, akik ugyanazt a kategorikus nyetet adták nekünk írásban is, mint amit a miniszterük mindjárt a budapesti csúcsértekezleten elmondott. Részben azért megyek most - ez a kisebbik része a dolgomnak - Bécsbe, hogy elmondjam, hogy mi sokkal szélesebb megközelítésben gondolkozunk ezen, és milyen elképzelései vannak Magyarországnak ezzel kapcsolatban, tehát hogy próbálják meg egy kicsit más kontextusba helyezni, mielőtt még mindenre azt mondják, hogy nem, és kategorikusan ellenzik.
Nekem most nincs felhatalmazásom arra, hogy túlmenjek azokon a szempontokon vagy javaslatokon, amiket felvetettünk. Azt gondolom, hogy mindenképpen tisztázni kell az új kormány hivatalba lépését követően, hogy hogyan és mit szeretnénk kezdeni a Nabucco Boarddal nemzetközi tekintetben ilyen értelemben, a Nabucco ügyével mekkora aktivitással, mennyire kiemelten kívánunk a jövőben foglalkozni. Erre döntés kell, hiszen új helyzet van ebből a szempontból.
A másik, amit szintén tudni kell, hogy a Bizottság, illetve az energiabiztos nem kíván új koordinátort kinevezni. Velem azt közölték, amikor rákérdeztem, hogy van Aartsen úr munkája megszűnt, ő már nem végez semmi ilyen feladatot, viszont Piebalgs úr nem készül új koordinátort kinevezni, hanem személyesen kívánja a munka politikai részét végezni, illetőleg a energia-főigazgatóság gázkérdésekkel foglalkozó igazgatója és csapata végzi azt a munkát, amit szakmai szinten végezni kell. Itt - ha a jegyzőkönyv ezt megengedi - hadd mondjam el, hogy nagyon sokat segítenek a kormányközi konferencián is, most is nagyon sok segítséget kapunk tőlük, és kiváló a személyes, szakmai és mindenfajta viszony. Bár így lett volna ez régebben is, amikor a koordinátor ügyeivel küszködtünk. Lehet, hogy most kicsit előbbre tartanánk.
A magam részéről kifejezetten szigorúan az egyéni véleményemet hangsúlyozva azt mondanám, hogy ha tisztázódik, mekkora, milyen szerepet, milyen aktivitást tudunk, kívánunk, szeretnénk, ha látunk rá lehetőséget tenni, akkor jó lenne, ha a parlamenti és a kormányoldalról meglevő elképzeléseket egybe lehetne gyúrni, és megnézni, lehet-e a parlamenti és a kormányoldali feladatokat egy keretbe illeszteni, természetesen megfelelő distinkcióval, és akkor elkezdeni házalni ezzel a dologgal. Látom annak az esélyét, hogy egy ilyen elképzelés megvalósítható legyen.
Sok kérdés van persze, technikai, szakmai és egyéb, lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy nem kell újabb testület, viszont azt hiszem, abban abszolút igazunk van, és az egyéves tapasztalatom alapján mély meggyőződéssel mondom, hogy ha a kormányközi megállapodás aláírásra kerül, ha a mentesítési folyamat befejeződik, ha úgy tetszik, a Nabucco-projekt lábra áll, és kereskedelmi szakaszba jut, politikai oldalról akkor is szükség lesz a támogatásra, a kormányok támogatására. Hiszen ott van Kína, ott van Oroszország, ott van Irán, ott van ezer dolog, amivel valamilyen módon foglalkozni kell, és nehogy azt higgyük, hogy attól, hogy a Nabucco kereskedelmileg megáll a lábán, és elkezd működni, attól mondjuk Iránban, Türkmenisztánban, bárhol könnyebb dolgunk lesz a szükséges politikai feltételek megteremtésében ahhoz, hogy gázt lehessen kapni.
Tehát ilyen tevékenységre szükség lehet, valószínűleg egészen addig, amíg a Nabucco el nem kezd működni, vagy akár még a működés közvetlen első szakaszában is. Hogy ez milyen formában, milyen intenzitással, hány résztvevővel, egyebekkel valósuljon meg, ezen biztosan lehet majd vitatkozni, de mindenképpen támogatnám, hogy Magyarország ezt a javaslatot vigye tovább.
ELNÖK: Továbbra is szeretném megerősíteni a bizottság elkötelezettségét a Nabucco Boarddal kapcsolatban, és hivatalosan is fogjuk jelezni a kormánynak. Engem kicsit megijeszt nagykövet úr mondata, hogy akkor most új helyzet van. Nincs új helyzet. A tekintetben új helyzet van, hogy újkormány van, de nincs új parlament - minden próbálkozás ellenére (Derültség.) -, nincs új bizottság sem, úgyhogy e tekintetben azt hiszem, a helyzet változatlan, ezt jelezni fogjuk.
Köszönöm szépen, akkor szeretném elrendelni a zárt ülést. Megkérek mindenkit, kivéve a képviselőket, az elnök-vezérigazgató urat és Bayer nagykövet urat, hogy hagyják el a termet, zárt ülést rendelek el. (A zárt ülésen való részvételre jogosultsággal nem rendelkezők elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 11 óra 35 perctől 12 óra 17 percig zárt ülés keretében folytatta munkáját, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: Szeretném jelezni, hogy még a tavaszi ülésszakban várhatóan két ülésre kerül sor, az egyikre meghívnánk a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjét, hogy beszámoljon ezekről az ügyekről, valamint jelezzük a MOL orosz bevásárlással kapcsolatos aggodalmainkat, és magunk is javasoljuk azt, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, illetve a nemzetbiztonsági kabinet foglalkozzon ezzel a kérdéssel.
Van-e az egyebek között bárkinek bejelentenivalója? (Németh Zsolt: Veres János.) Veres János milyen minőségében? (Németh Zsolt: Mint keleti biztos.) Még nem került kinevezésre. (Jegyzőkönyvön kívüli megjegyzések.)
Ha több felvetés nincs, az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 18 perc)
|
Dr. Kóka János |
Jegyzőkönyvvezető: Földi Erika és Szoltsányi V. Katalin