NAEB-4/20009.
NAEB-8/2006-2010.
az Országgyűlés A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2009. május 21-én, csütörtökön, 14 óra 12 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ülés résztvevői*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
Tájékoztató Gyurcsány Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatásáról, az ott létrejött orosz-magyar megállapodás tartalmáról*
Banai Károly szakállamtitkár (MEH) tájékoztatója*
Válaszadás*
Tájékoztató a Déli Energiafolyosóról Prágában megrendezett konferenciáról, a Nabucco projekttel kapcsolatos legfrissebb fejleményekről, valamint a MOL Nyrt. és az OMV közös konzorciumának létrehozásáról, az iraki gázkitermelési lehetőségekről*
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója*
Mosonyi György vezérigazgató (MOL) tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, válaszadás*
Tájékoztató a Nabucco küldöttségének washingtoni útjáról*
A bizottság jelentéstervezetének bemutatása*
Egyebek*
Napirendi javaslat
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Dr. Veres János (MSZP), az eseti bizottság társelnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Göndör István (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP) Dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Balla György (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Németh Zsolt (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Banai Károly szakállamtitkár, Miniszterelnöki Hivatal
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet:
Mosonyi György vezérigazgató, Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Megjelent
Lakatos Benjámin igazgató, Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 12 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm a bizottságot. Külön tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, Bayer nagykövet urat, Banai urat a Miniszterelnöki Hivatalból, Mosonyi urat, a MOL vezérigazgatóját, a MOL munkatársait, meghívott vendégeinket, a sajtó munkatársait, és külön tisztelettel köszöntöm a kolléganőket.
Mindenekelőtt elmondom a tisztelt bizottságnak, hogy Mesterházy Attila társelnök urat Veres János frakcióvezető-helyettes úr váltja a bizottságban társelnökként. Üdvözöljük, és jó munkát kívánunk neki ebben a remek bizottságban.
A jelenléti ív alapján megállapítom a határozatképességet: 6 bizottsági tag van jelen, és 4 helyettesítéssel Podolák társelnök úr kivételével mindenki képviselteti magát a bizottság ülésén.
Kérdezem, hogy a kiküldött napirendhez képest van-e módosító javaslat. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szeretném, ha szavaznánk a napirendről. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Rátérünk az 1. napirendi pontra, mely az előző bizottsági ülésünkön is napirendi pontként szerepelt, azonban a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjének más irányú elfoglaltságai miatt nem került megtárgyalásra. Szeretném, ha Banai Károly úr a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében beszámolna Gyurcsány Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatásáról, az ott esetlegesen létrejött, energetikai ügyeket, energetikai biztonságot, a Nabucco-projektet érintő megállapodás tartalmáról. Különös tekintettel arra, hogy a látogatás óta történt néhány olyan esemény, amely potenciálisan érdemben befolyásolhatja a Nabucco magyarországi képviseletét.
Ismerjük azt a tranzakciót, amelynek a részleteivel foglalkozott már ez a bizottság is, foglalkozott a külügyi bizottság, a nemzetbiztonsági bizottság is, ez pedig a Surgutneftegaz Mol Nyrt.-ben való tulajdonszerzése. Ha ennek a körülményeiről a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében többet tudna mondani, mint amit eddig megismertünk, az szerencsés volna. Kifejezetten érdekelne bennünket, hogy köttetett-e ezzel kapcsolatban bármiféle megállapodás, ha igen, akkor az kik között jött létre. Általában az energiapolitikában milyen kötelező erővel bírnak az ilyen megállapodások, és várható-e, hogy a kormány a jövőben bármiféle ilyen relációban látogatásra készül, vagy pedig hasonló jelentőségű ügyekben eljár?
Megadom a szót Banai Károlynak.
Banai Károly szakállamtitkár (MEH) tájékoztatója
BANAI KÁROLY (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a megértését az előző ülésről való távolmaradásunk okán, amit most ezúton kívánok pótolni, illetve az akkor elmaradt tájékoztatást most szeretném a tisztelt bizottságnak megadni a legjobb tudásunk szerint. Igyekszem nem ismételni olyan dolgokat, amelyeket a bizottság tagjai a sajtóból és különböző forrásokból már tudhatnak, és amiről értesülhettek, de itt nagyon rövid vázlatát adnám annak a március 10-ei moszkvai látogatásnak, amiről ennek a napirendi pontnak a keretében fő kérdésként beszélnem kellene, illetve arról a kiegészítő három kérdésről, amit az elnök úr a bevezetőjében említett.
A március 10-ei moszkvai látogatás az orosz-magyar kapcsolatokban előre jelzett, tervezett programként szerepelt, ez egy kormányközi konzultáció - amit, ha a magyar külügyi gyakorlatra lefordítanánk, akkor együttes kormányülésnek fordítanánk, de mert az orosz gyakorlatban kormányközi konzultációkat tartanak német, francia és ha jól emlékszem, olasz partnerekkel, ezért a kormányközi konzultáció nevet kapta ez a találkozó -, melynek második ülésére került sor március 10-én. Az elsőre - mint emlékezetes - 2007. december 7-én Budapesten került sor, felváltva Budapesten, illetve Moszkvában rendezik, rendezzük majd a jövőben is ezeket a megbeszéléseket, a tervek szerint évenkénti gyakorisággal. Tehát ez egy tervezett, semmiféle diplomáciai meglepetést nem tartalmazó esemény volt.
Ezeket a kormányközi konzultációkat - az elsőt is, és a másodikat is - a kormány úgy igyekszik megszervezni, hogy a kétoldalú kapcsolatokban megkötött, illetve előkészületben lévő megállapodásokat a kormányközi konzultáció alkalmával meg lehessen kötni. Ez alkalommal is erre került sor, 6 dokumentumot írtunk alá a megállapodás, illetve a kormányközi konzultáció során, amiből több tudományos, kulturális, gazdasági témájú, de amelyek közül - úgy gondolom - kettő az, ami igazán érdekli a bizottságot, és ami a bizottság kompetenciájába eshet. Feltételezésem szerint ez az 1,3 milliárd köbméteres gázkapacitás létrehozása, illetve egy megállapodás a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának kivitelezését végző magyar-orosz közös társaság létrehozásáról.
Természetesen, mint kormányszintű találkozó, ez a találkozó sem csak egy protokolláris, csak az aláírást bemutató esemény, hanem kétoldalú megbeszélésekre is sor kerül. Ezzel a gondolattal megkezdeném arra a kérdésre adandó választ is, amit az elnök úr említett, hogy köttetett-e bármilyen szóbeli, formális, informális vagy bármiféle jellegű megállapodás a Surgutneftegaz Molban való tulajdonszerzésére, vagy egyéb energetikával kapcsolatos megállapodás.
Volt egy kétoldalú megbeszélése Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek Putyin miniszterelnökkel, illetve Medvegyev orosz elnökkel - két külön találkozóról van szó. Mindkét találkozón a kétoldalú kapcsolatok dinamikusan fejlődő jelentőségét hangsúlyozta mindkét fél. Ennek alátámasztására mindkét helyen, mindkét tárgyalás során szóba került az az áruvolumen, illetve az a volumenbeli növekedés, ami a kétoldalú áruforgalmat, illetve a kereskedelmi kapcsolat fejlődését jellemezte. 2008-ban 14 milliárd dolláros az árucsere-forgalom, ami a 10 milliárdra prognosztizálthoz képest jelentős és pozitív fejlődés a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban, ezt mindkét oldalról nagyra értékelték, nagy jelentőséget tulajdonítottak neki.
Ha még hozzáteszem, hogy itt az arányokban eltolódás következett be, ha a korábban túlsúlyban lévő orosz szállítás mellé felzárkózó magyar exportot is figyelembe vesszük, magyar részről különösen örvendetes gazdasági eredmény. Fontos megemlíteni, hogy mindkét fél eredményesnek ítélte az előző, a 2007. december 7-ei kormányközi konzultáció óta a szakpolitikai szinten, kulturális, oktatási, gazdasági szinten lezajlott megbeszéléseket, az előző kormányközi konzultáción aláírt, elhatározott megállapodások végrehajtását. Szóbeli megállapodás is született arra vonatkozóan, hogy ezeket az együttműködési megállapodásokat továbbfejlesztjük, illetve magasabb szintre emeljük.
Ami a konkrétumokat illeti, mert ez gyakorlatilag majd minden kétoldalú találkozóról elmondható lenne, hiszen ezzel még semmi speciálisat nem mondtam az orosz-magyar találkozó minőségéről, természetesen az energetika mint olyan szóba került. Figyelembe véve azt, hogy az eseményre március 17-én, közvetlenül az orosz-ukrán gázárvita után, annak hatására került sor, a felek szóba hozták, a két miniszterelnök beszélt ennek hátteréről, beszélt arról, hogy mik voltak azok a szempontok, amelyek a gázszállításban hosszabb időn keresztül beállt zárlatot okozták, és milyen eredmény született. Szóba jött a Magyarországra irányuló orosz kőolajszállítások szerződés szerinti teljesülése mint pozitív tényező a kétoldalú kapcsolatokban.
Szó esett atomenergetikai együttműködésről, amelyben megint csak pozitív elemként merül fel az, hogy a kétoldalú kapcsolatokban érvényes szerződés van fűtőanyagok hosszú távú szállítására, ezt egy magánjogi szerződés biztosítja. Példaértékűnek nevezték a Paksi Atomerőmű alkatrésszel, részegységekkel való ellátására vonatkozó megállapodásokat, ezek is hosszú távon biztosítják a Paksi Atomerőmű biztonságos működését. Ugyancsak az atomenergia tematikájában szóba került a sérült vagy kimerült üzemanyagcellák tárolására, feldolgozására vonatkozó együttműködés megalapozottsága, illetve sikeressége.
Ami a gázipari együttműködést illeti, mert erről is szó volt, elsősorban két téma merült fel az 1,3 milliárd köbméter kapacitású gáztározó létrehozásáról akkor még megkötésre váró szerződés, amit mindkét oldal a gázellátás biztonságát célzó megállapodásként tartott számon, illetve az a megállapodás, ami a Déli Áramlat magyarországi szakaszának megvalósítását előirányzó munkát tartalmazta. Magyar részről az elhangzott szempontok, érvek közül kiemelném talán azt, ami a gázellátással, illetve a gázszállítással kapcsolatban a volt miniszterelnöktől tárgyaláson és sajtótájékoztató is ellenőrizhetően elhangzott, nevezetesen az, hogy Magyarország a Nabucco gázvezetéknek ad prioritást. Azt kérdezte az orosz kormányfőtől, hogy ezzel együtt mennyire látja megvalósíthatónak a Déli Áramlat kivitelezését, úgy pénzügyi, mint műszaki kivitelezését. A megvalósíthatósági tanulmányok éppen erre vonatkozóan készülnek, kétoldalú alapon, vállalatközi szinten, nemcsak magyar-orosz, hanem magyar-görög, magyar-szerb, magyar-bolgár viszonylatban is.
Medvegyev orosz elnöktől a kétoldalú kapcsolatok általam már említett és hivatkozott megtárgyalása mellett még egy rövid tájékoztatást kaptunk az orosz-amerikai kapcsolatok akkori helyzetéről, a várakozásokról, a kilátásokról, az orosz-NATO-kapcsolatok helyzetéről.
Ezt a két eseményt követően került sor a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Gazprom közötti együttműködési alapszerződés aláírására, valamint arra, amit, ahogy már említettem, a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszának megvalósításáról kötöttek a felek. Ugyancsak aláírtuk a megállapodást a Gazprom Export és a MOL között a pusztaföldvári földgáztározó létesítéséről. Azt gondolom, mindkét szerződésről, illetve azok tartalmáról bőségesen áll rendelkezésre információ. Jómagam is az idejövetelemet megelőzően, legalábbis a Gazprom és az MFB között kötettett szerződést letöltöttem az MFB honlapjáról. Ennél részletesebben én sem tudnám elmondani a részleteket, szempontokat, amelyeket az együttműködési megállapodás tartalmaz.
Hogy köttetett-e olyan megállapodás, ami a mára kialakult Surgutneftegaz MOL-ban való tulajdoni szerződését előkészítette, megalapozta vagy esetleg kilátásba helyezte volna, erre egyértelműen nemmel tudok válaszolni. Nem volt semmiféle erre vonatkozó megbeszélés, megállapodás vagy utalás egyik keretben sem, sem a Putyin miniszterelnökkel, sem a Medvegyev elnökkel folytatott megbeszélésen. Erre vonatkozó előkészületek sem zajlottak, mert a tárgyalások jellegét az határozta meg, hogy egy sor kérdésben szakpolitikai szinten, vállalatközi szinten a megfelelő szakértők abba a helyzetbe hozták a feleket, a delegációvezetőket, hogy a megállapodás megköttethessen. Erre vonatkozó szóbeli beszélgetés sem kezdődött. Most nem mennék bele a külügyminisztériumok közötti jegyzékváltásokba, konzultációkba, vagy az egészségügyi minisztériumok közötti gyógyszerhamisítás elleni küzdelem területén történő együttműködésbe, de egy sor fontos szakpolitikai szintű, közép- és hosszú távú együttműködést megalapozó szerződések köttettek.
Elnök úr azon kérdésére, hogy tervez-e a kormány bármiféle látogatást, programot, kétoldalú találkozót, bármiféle interakciót az Orosz Föderáció kormányával, egy igennel és egy nemmel tudok válaszolni. Igen, mert várhatóan valamikor az év második felében, utolsó negyedében a tervek szerint sort kell kerítenünk a kormányközi konzultáció harmadik találkozójára. Ahogy említettem, ez évenként kerül megrendezésre. Azért lenne ebben az évben kettő, mert a 2008-as évi második kormányközi konzultáció húzódott át márciusra. Ezen túlmenően nincs sem tervben, sem előkészületben kétoldalú, magas szintű, miniszterelnöki vagy elnöki szintű látogatás a két ország között.
Röviden ennyiben gondoltam tájékoztatni a bizottságot, illetve ha vannak kérdések, természetesen próbálok válaszolni rájuk.
Kérdések, hozzászólások
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. A kérdés tárgyalását azért tartom a március 10-ei tárgyalástól függetlenül is indokoltnak, mert úgy vélem, hogy az orosz gázmonopólium viselkedése és ambíciói egyértelműen biztonságpolitikai kockázatot jelentenek Magyarország számára.
Az ilyen mértékű függőség - és a függőség fenntartásának jól tapintható oroszországi szándéka - nem kizárólag gazdaságpolitikai, energiapolitikai, hanem legalább ilyen mértékben biztonságpolitikai kérdés. Ehhez kapcsolódóan szeretném elmondani, hogy több fronton érzékelhetők azok az ambíciók, amelyek Oroszország részéről az érdekszféra-politika fenntartásának és újjáépítésének a szándékát rejthetik, Magyarország függőségét ezzel szemben transzatlanti támogatással is érdemes csökkentenünk.
Ha összeolvassuk azokat az eseményeket, amelyek Magyarországgal vagy a Nabuccóval kapcsolatban történtek - utalok itt a Nabuccóval konkurens Déli Áramlat megvalósítására törő oroszországi szándékokra, a Nabuccóval kapcsolatos meglehetősen pikírt oroszországi, magas állami vezetői szintű nyilatkozatokra, de akár arra is, hogy a Surgutneftegaz tulajdonszerzésével, illetve most egy kisebb konkurens, az EMFESZ tulajdonosváltásával, aminek a körülményei a mai napig tisztázatlanok - úgy gondolom, okunk van azt gondolni, hogy Oroszország nem szemléli tétlenül azt az összeurópai törekvést, hogy ez a függetlenség valamennyire csökkenjen. Ehhez kapcsolódóan szeretnék néhány kérdést feltenni szakállamtitkár úrnak, és aztán átadni a szót a bizottság többi tagjának.
Egyik, ami a január elejei eseményeket, ezt a közel háromhetes gázkimaradást illeti, Magyarország - és itt tudatosan fogalmazok úgy, hogy Magyarország, és nem nevezem meg, hogy a magyar kormány vagy esetleg a gázszállításért felelős E.ON - nem mutatkozott-e túl puhának Oroszországgal szemben az ügy politikai, gazdaságpolitikai, energiapolitikai következményeinek ügyében. Látjuk azt, hogy ha Magyarországon valaki odamegy egy gázelosztó-állomásra, és engedély nélkül eltekeri a gázcsapot, megszünteti a gázellátást, akkor közüzem veszélyeztetéséért perbe fogják, és jó eséllyel el is ítélik. Ha nemzetközi relációban történik ugyanez, Oroszország megszünteti a gázellátást egy egész régió felé, akkor ennek láthatólag nincsenek igazán következményei. Nem tudtunk volna-e, nem tudunk-e bármilyen szinten - vállalati, kormányzati vagy politikai szinten - ennél hatékonyabb orvoslást keresni a sérelmeinkre, mint ahogy azt eddig tettük.
A következő kérdésem szintén ezekkel az orosz ambíciókkal függ össze. Úgy lehet néha érezni, hogy nem vagyunk felvértezve elegendő védelemmel ezekre az orosz gazdasági befolyásszerzési törekvésekre. A miniszterelnök úr úgy fogalmazott a Surgutneftegaz vásárlásáról, hogy volt róla valami információnk, de megakadályozni nem tudtuk, de azt látjuk, hogy például az EMFESZ tulajdonosváltása ügyében egy - egyes sajtóhírek szerint - a Gazpromhoz köthető új tulajdonos részesedésszerzését a Magyar Energia Hivatal rövid néhány óra alatt bejegyezte, ami arra enged következtetni, hogy nyilván itt valamiféle érdekek mozdultak meg ebben az ügyben. És persze emellett, hogy aláírtuk a Gazprommal kötött megállapodást a déli folyosóról, ez nyilván egy korábbi elkötelezettség következő állomása volt, és ilyen módon transzparens is - ahogy a szakállamtitkár úr elmondta -, csak mindez összevetve felveti a kérdést, hogy nem tudna-e a magyar állam többet tenni annak érdekében, hogy ezeket az ambíciókat valamennyire visszavegye.
Ehhez kapcsolódóan még általánosságban is fel szerettem volna tenni a kérdést szakállamtitkár úrnak, hogy hogyan látja a Gazprom projektjének, a Déli Áramlatnak a megvalósulási esélyét. Ezzel kapcsolatban a nemzetközi közvélemény nagyon különböző szignálokat küld, egyesek szerint a Nabucco bekerülési árának többszörösére rúgó kivitelezést vagy beruházási számlát Oroszország nem fogja tudni kifizetni, mert nem finanszírozható ilyen számok mellett a projekt. Vannak, akik 30 milliárdon túli bekerülési költségre gondolnak itt, és nyilván ez jelentősen több mint a Nabucco 8 milliárd körülire becsülhető költsége. Mások pedig azt mondják, hogy az orosz gazdasági és hatalmi érdekek eléggé erőteljesek ahhoz, hogy blokkolják azokat a lehetséges beszállítói forrásokat - akár magát a kivitelezést is -, hogy ellehetetlenítsék a Nabuccót. Mindezek fényében szakállamtitkár úrtól szeretném kérdezni, hogy hogyan látja kifejezetten a Déli Áramlat projekt megvalósulásának az esélyét.
Megkérdezem a társelnök uraktól, a bizottság tagjaitól, hogy további kérdések, kommentek vannak-e.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök úr részletes kérdései után csak két rövid kérdésem lenne.
A Külügyminisztérium milyen mélységben volt bevonva a március 10-ei találkozó előkészítésében? Továbbá szakállamtitkár úr itt említette, hogy mivel nem jöttek el a múltkor, a sajtóból már sok mindent megtudhattunk, meg hogy az interneten is mi mindent le lehet tölteni. Ezzel kapcsolatban akkor azt azért szeretném megkérdezni, mert a sajtóból lehet ilyen híreket hallani, hogy az MVM privatizációja orosz részéről szóba került-e vagy nem, vagy milyen mélységben került. Mert megint csak a sajtóból értesülünk ilyenekről, akkor első kézből, ha valamit hallhatnánk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés, szakállamtitkár urat illeti a szó.
BANAI KÁROLY (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr.
A januári gázkimaradás okán nem mutatkozott-e a kormány eszközeiben, szándékaiban, akaratában túl gyengének, vagy nem volt-e korlátozva a lehetőségeiben? Három dolog jut eszembe, ami a magyar kormány fellépését jellemzi - annak eldöntésére, hogy ez kemény vagy milyen fokozatú, ezúttal nem vállalkoznék -, egyrészről a magyar kormány folyamatosan kapcsolatban volt a cseh EU-elnökséggel, Mirek Topolánek elnök úrral, aki a dolog érdekében jó néhány diplomáciai akciót, mentőakciót folytatott kétoldalú alapon. Ennek a hatékonysága igen, valóban kérdőjeles, de ez ügyben rengeteg telefonos tárgyalást folytattunk a cseh elnökséggel.
Másrészt a Mollal és a gázszolgáltatókkal folyamatosan kapcsolatban álltunk, napi szinten voltak kormány-, illetve energiaügyi miniszteri tájékoztatók arról, hogy milyen helyzetben is van az ország, mármint hogy milyen következményekkel jár az Oroszországból származó gázszolgáltatás szüneteltetése, és milyen lépéseket tettünk a károk és a következmények enyhítésére.
A harmadik: a miniszterelnök levélben fordult Juscsenko elnökhöz és Putyin miniszterelnökhöz, kérve a kettejük közötti polémia minél korábbi lezárását. Ez mindkét oldalon - amennyire emlékszem - némi érzékenységet váltott ki, mert mindkét oldal azt hitte, hogy éppen őt, és nem a másik felet tette ez a levél felelőssé a kialakult helyzetért.
Ez a három fő track volt, amiben a magyar kormány az akkor helyzetben mozogni tudott, illetve a rugalmasságát, mozgási lehetőségét még az befolyásolta - véleményem szerint pozitívan -, hogy a saját tartalékainkból, illetve a saját korlátozott, hozzánk beérkező szállításból Szerbiának és Boszniának bizonyos mennyiségű gázt tudtunk szállítani. Azt gondolom, ez a nagyon szűkös, nagyon kiszolgáltatott helyzetben, amiben voltunk, a lehetőségeket jóval meghaladó mozgásteret biztosított akkor a kormány számára, amit a szerb és bosnyák tárgyalópartnereink a mai napig is köszönettel vesznek.
Fel vagyunk-e vértezve a védelemhez szükséges eszközökkel ilyen és ehhez hasonló esetekre? Erre azt tudom mondani, hogy nem elégségesen, pontosabban nem. Ahhoz, hogy az EU-tagállamok megfelelő védelemben részesüljenek, egységes európai energiapolitika szükségeltetne, amit a magyar kormány többször felvetett.
Legutoljára éppen a keleti partnerséggel foglalkozó EU-csúcs alkalmával, amikor a keleti partnerség keretében egyebek között Azerbajdzsánból, Grúziából Prágába, az EU-tagállamok állam- és kormányfőivel való találkozóra odalátogató illetékeseknek jeleztük, hogy túl azon, hogy nagyon nagy fontosságot tulajdonítunk a velük való stabil, kiszámítható, stratégiai kapcsolatoknak az energetika okán, vagy azért, mert szállítanak, vagy azért, mert tranzitálnak. Nekünk magunknak is, mármint az EU-tagállamoknak, feladatunk van ennek a kiszámíthatóságnak és védelemnek az erősítésében. Hogy ez most mit jelent, és körülbelül milyen hatással van egy közös európai uniós energiapolitika létrehozására, ennek értékelésébe nem mennék bele, mert valószínűleg több időt venne igénybe, mint amennyi rendelkezésünkre áll.
A Déli Áramlat kivitelezhetősége: mennyire reális a 10 milliárd dolláros összeg vagy mennyire nem, mennyire állnak rendelkezésre a források? Erre most csak azt tudom mondani, hogy ezt a kérdést felvetettük a találkozón, hiszen abszolút jogos a kérdés, hogy erről nekünk beszélni kell. A megvalósíthatósági tanulmányok, a nyomvonal kijelölése, a kapacitás meghatározása az, ami erre a kérdésre igazából választ adhat. Mint hallottuk, a hét végén, illetve pénteken Szocsiban volt egy csúcstalálkozónak nevezett vállalatközi együttműködéseket aláíró találkozó, ahol még mindig ezekre a kérdésekre keresik kétoldalú alapon a választ a vállalatok. Ahhoz, hogy erre a kérdésre a választ meg tudjuk adni, az egyenlet változóit kell fixre vennünk. De mindenféleképpen fontos erről beszélni.
Hogy esetleg elszívja-e a forrásokat Oroszország, netán maga a Déli Áramlat projekt, erre lehet igennel és nemmel válaszolni. Igennel, mert korlátozott mennyiségű gáz áll rendelkezésre, nemmel lehet válaszolni azért, mert a Nabuccónak éppen az az előnye az én felfogásomban a Déli Áramlattal szemben, hogy más forrásokból táplálkozik. Hogy ezek a más források elégségesek-e, könnyen hozzáférhetőek-e, kitermelhetőek-e, és rendelkezésre áll-e olyan kapacitás, mint amelyre egy profitábilis Nabucco projekthez szükség van, ennek megállapítása ismét jó néhány információt igényel.
Firtl Mátyás képviselő úr kérdésére: igen, mint minden diplomáciai eseménynél, itt is a Külügyminisztérium végezte a keretek létrehozását. Ezen túlmenően persze a szakpolitikai kérdéseket a tárcák maguk egyeztették orosz partnereikkel. Az MVM privatizációja nem került szóba semmilyen általam hallott, hallgatott párbeszédben, és én a párbeszédek 99,9 százalékán ott voltam.
ELNÖK: Köszönöm szépen szakállamtitkár úr beszámolóját. A további napirendi pontok tárgyalásánál a következőre tennék javaslatot. A 2., a 3. és a 4. napirendi pontot összevontan tárgyalnánk úgy, hogy a 2. és a 3. napirendi pontnál Bayer nagykövet urat szeretném megkérni, hogy számoljon be nekünk a déli energiafolyosóról Prágában rendezett konferenciáról, illetve a Nabucco projekttel kapcsolatos legfrissebb fejleményekről. Ezután, ezekhez a napirendi pontokhoz kapcsolódóan adnám meg a szót MOL munkatársainak, Mosonyi György vezérigazgató úrnak, illetve Lakatos Benjámin igazgató úrnak. Azt kérem, hogy egyrészt ezekről, másrészt pedig az iraki kurd gázt kitermelő konzorciumról szóló megállapodás részleteiről számoljon be.
Nagykövet urat ezeknek a pontoknak a tárgyalásán belül konkrétan szeretném kérdezni arról, hogy a prágai konferencián a török fél egészen pontosan mire tett ígéretet, és ennek az ígéretnek mi a manifesztuma. Van-e ennek valamiféle írásos nyoma, vagy szóbeli ígéret történt csak? Mennyire vehető komolyan a június 25-ei ankarai aláírási dátum? Vannak-e még jelentősnek tekinthető nyitott kérdések, amelyekben nincs egyetértés? Megelőzi-e a június 25-ei ankarai aláírást további nemzetközi fórum? Ha igen, akkor ezeken mi részt veszünk-e? Nem volt lehetőségünk a prágai csúcson részt venni, mert nem nyertünk bebocsáttatást annak ellenére, hogy a Nabuccóban érdekelt ország vagyunk. Szeretném megkérdezni, hogy milyen szintű volt a magyarországi képviselet, és a következő etapokban milyen szintű magyarországi képviseletre lehet számítani. Melyek azok a fórumok, amelyekre a Nabucco bizottság is meghívást kap?
Ami nem közvetlenül a prágai körhöz tartozik, szeretném megkérdezni, hogy hogyan érinti a TGI-projekt előkészítése a Nabuccót. Beszéljen nagykövet úr egy picit arról is, hogy a Kaszpi Fejlesztési Társaság, a CDC feasibility study megrendelésére vonatkozó megállapodás hogyan viszonyul a projektünkhöz. Nem interferál-e ez a fejlesztési társaság akár az NIC-vel, tehát a Nabucco konzorciummal, ami már létezik, akár pedig az International Nabucco Boarddal, amit bizottságunk kezdeményezésére a kormány mint projektet, illetve mint megalakítandó szervezetet támogat? Szeretném kérdezni, hogy pontosan mi volna a szerepe ennek a CDC-nek, és kik lesznek a tagjai. Milyen hatáskörrel fog bírni a Board-hoz, illetve a NIC-hez képest? Szeretném kérdezni, hogy hogyan látja nagykövet úr a török részről az EU-csatlakozási energiafejezet megnyitásának és a Nabucco összekapcsolásának kérdését annak fényében, hogy Gül elnök úr ismét összekapcsolta a két témát egy nyilatkozatában. Tekinthető-e ez a Prágában tett nyilatkozat felpuhításának?
Végül, de nagy relevanciával szeretném nagykövet urat kérdezni, hogy hogyan áll az International Nabucco Board és az ahhoz kapcsolódó secretariat, titkárság felállítása. Ezt azért kérdezem, mert a későbbiekben lesz egy beszámoló a washingtoni útról, és nekem úgy tűnik, hogy támadt egy űr a Nabucco képviseletében. Van Aartsen biztos megbízatása most már nemcsak informálisan, hanem formálisan sincs meg, és ebben a helyzetben, egy mandátumának vége felé közeledő, egyre inaktívabbá váló Európai bizottsági viselkedés mellett azt hiszem, különösen indokolt volna ennek az International Nabucco Boardnak a felhúzása, hogy aztán a projekt nemzetközi képviseletét, a forrásországokbeli képviseletét az Obama-adminisztráció felé való képviseletét, illetve a NATO-ban való képviseletét jobban tudjuk hangsúlyozni.
Ezzel a megajánlással adnám meg a szót elsőként Bayer Mihály nagykövet úrnak.
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem majd összeilleszteni a dolgokat, és válaszolni mindezekre a kérdésekre is. Először is kezdeném a prágai csúcsértekezlettel. Május 8-án Prágában az elnökség szervezésében, kezdeményezésre, a Bizottság nagyon-nagyon határozott támogatásával a Déli Energiafolyosó - Egy új selyemút címmel tartottak energiakonferenciát. Lényegében a cseh elnökség határozottan felvállalta, hogy ezt a Déli Energiafolyosót és a Nabucco ügyét a féléves tevékenysége során előmozdítja. Ehhez társul az, hogy az Európai Bizottság magatartása, felfogása, hozzáállása tavaly ősz óta érdemiekben és nagyon jelentősen kimutathatóan megváltozott ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. A korábban, vagy langyos támogatás, vagy a szavakat nem kísérő tettek időszakát egy aktív, közreműködő és kezdeményező időszak váltotta fel. Ebben a biztos és munkatársai egyformán szerepet játszottak.
A Bizottság aktív előkészítő munkát végzett a prágai csúcs érdekében is, és úgy gondolom, egy nagyon érdekes, hasznos, eredményes tanácskozást szerveztek.
Szeretnék itt egy kis kitérőt tenni, hogy mi is az a déli energiafolyosó, mert azt tapasztalom a különböző beszélgetések során, hogy nem tudja ezt igazából - elnézést a kifejezésért - senki sem pontosan megmondani. Mi sem tudjuk, ugyanis a déli energiafolyosónak nincs definíciója. De ha lefordítanám magyarra azt, amiről beszélünk, akkor ez tulajdonképpen azt a szállítási útvonalat jelenti, amelyen keresztül a Kaszpi-tenger térségéből, esetleg egy-egy közép-ázsiai országból és a Közel-Keletről fosszilis energiahordozókat, mindenekelőtt földgázt szállítanának el Törökországba, illetve az Európai Unióba. Ennek nincs ennél részletesebb definíciója, viszont azért is fontos tudni, mert nem része ennek az európai uniós projektnek a Déli Áramlat, bár déli az is. Ezek különböző dolgok, és a Bizottság nagyon jelentős erőfeszítéseket tett például a szófiai csúcsértekezlet előkészítése kapcsán, hogy véletlenül se keveredjen össze a kettő, illetve megakadályozza azokat az orosz törekvéseket, amelyeknek a célja épp az volt, hogy a Déli Áramlatot az Unió által kiemelten támogatott projektek közé bevigye vagy bemossa, ízlés szerint választható a definíció.
Prágában tulajdonképpen az alapvető cél az volt, hogy a résztvevők nagyon határozott, erős elkötelezettséget vállaljanak ennek az energiafolyosónak a létrehozására, benne mindenekelőtt a Nabucco megvalósításának a támogatása mellett. Egyik oldalról az uniós partnerek azt vállalták, hogy ők igenis keresletet támasztanak, és megveszik a gázt, tehát biztos, stabil piacot fognak a partnereknek létrehozni, a másik oldalról a termelőknek pedig azt kellett vállalni, hogy ők pedig segítik majd a kitermelés fejlesztését, és el fogják adni nekünk a gázt. Úgy gondolom, alapvetően ezt a célt, amilyen mértékben ma el lehet érni, elértük.
Kik vettek részt ezen a csúcsértekezleten? Azt gondolom, az Európai Unió részéről logikus megoldás született, hiszen előző napon volt a keleti partnerség csúcsértekezlet, egyéb rendezvények is voltak, és azért az államfőket, miniszterelnököket nem lehet folyamatosan ilyen értekezleteken tartani, ha pedig alacsony a részvétel, azért az értelmezési eltérésekre adhat indokot, és szükségtelen magyarázkodásra kényszeríthet bárkit. Ezért a cseh elnökség azt választotta, hogy úgynevezett "zárt trojka" formátumú lesz az Európai Unió jelenléte. Ez azt jelenti, hogy a cseh elnökség mellett az Európai Bizottság erős delegációt küldött Barroso elnökkel az élen, illetőleg a júliustól belépő svéd elnökség volt még a "zárt trojka" részese. Illetőleg - épp azért, hogy az EU tagállamai is jelen lehessenek - a tagállamok prágai nagyköveteit hívták meg erre a rendezvényre. Tehát én sem tudtam ott lenni, mint ahogy más sem tudott ott lenni sem Magyarországról, sem más tagállamból.
A partnerek részéről Azerbajdzsán és Törökország elnöki szinten, a többiek magas szinten vagy alacsonyabb szinten képviseltették magukat, ott volt például Türkmenisztán, Grúzia, Kazahsztán, Egyiptom, Üzbegisztán képviselője. Ebből azt emelném ki, hogy Türkmenisztánt miniszterelnök-helyettes képviselte. Tudjuk, hogy Türkmenisztánban az államfő egyúttal betölti a miniszterelnöki pozíciót is, és őt az a miniszterelnök-helyettes képviselte, aki a teljes energiaszektorért felel az országban. Ismereteim szerint, amikor itt voltunk a Nabucco-csúcs előtt, akkor mondtam, hogy az az úriember, aki jön, az elnök egyik jobbkeze az offshore mezők tekintetében. Ez az úr, ha úgy tetszik, a másik jobbkeze a teljes energiaspektrumot illetően, és tudomásom szerint Türkmenisztán ilyen magas rangú képviselőt még nem küldött nyugat-európai vagy európai uniós energiarendezvényre, nem egy olyanra, ahol nagyon konkrét, papírra vetett kérdéseket vitattak meg, és próbáltak meg dűlőre vinni.
Az erős üzenetet, amit a Bizottság szeretett volna elküldeni, úgy gondolom, sikerült elküldeni. A cseh partneremmel együtt voltam márciusban Brüsszelben, amikor az elfogadott dokumentumról az első egyeztetések elkezdődtek, és mi is hozzá tudtuk tenni akkor a javaslatainkat, hogy hogyan álljunk hozzá. Úgy gondolom, a politikai üzenet erős, hiszen ott mindenki kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködik és segít, közreműködik ebben a projektbe, amit a déli energiafolyosó, és konkrétan nevesíthetően a Nabucco is jelent.
A másik, hogy Aliyev elnök nagyon határozottan foglalt állást, és Gül elnök úr is egyértelművé tette, hogy Törökország számára fontos az együttműködés az Európai Unióval, fontos a Nabucco létrejötte. Megerősítette - és ezt írásban, aláírásával is igazolta -, hogy változatlan cél a Nabucco kormányközi megállapodás június végéig történő aláírása, s ezen kívül a dokumentum tartalmaz egy olyan pontot is, amelyben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy a déli energiafolyosó projektjeiben az úgynevezett költségalapú átvételi díjat alkalmazzák, tehát nem tranzitköltséget és egyéb hasonló megoldásokat alkalmaznak.
Ebben a dokumentumban van szó arról, hogy meg fogják csináltatni az év végéig ennek a Caspian Development Corporationnek a feasibility studyját. Ez egy ötlet, ami részben bizottsági, részben török fejekből pattant ki. Nem mondhatnám, hogy nagyon világosan el tudták eddig magyarázni a bizottságiak, de alapvetően ez egy olyan "intézmény", egy olyan eszköz lenne az Unió kezében, amely akkumulálná az európai gázigényt a Kaszpi-térségbeli partnerek felé, és lehetőség szerint pénzeket mozgatva, bizonyos előfinanszírozással segítené elő, hogy a kutatásfejlesztés, a mezők termelésbe állítása minél hamarabb megtörténhessen. Tehát a partnerek az előtt jussanak pénzhez, mielőtt effektíve a gázt elkezdik - vagy tudják - szállítani az Európai Unióba. Ennek a finanszírozásához az Európai Unió, tehát a Bizottság, és úgy tudom, a Világbank is - talán az EBRD is - már ígért pénzt, és a terv, hogy év végéig szülessen meg. Azt hiszem, akkor majd többet fogunk tudni erről.
Amit még szeretnék kiemelni, és ezt az aláírt nyilatkozat rendkívül nagy értékű elemének tartom, hogy ebben nagyon határozott elkötelezettsége van a partnereknek arra, hogy létrehozzák a transzkaszpi összeköttetést. Úgy gondolom, ez minőségi változás, akkor is, ha ez nem jelenti azt, hogy holnap lesz összeköttetés, de ezt így nem mondták ki, és azért azok a partnerek, akik a Kaszpi-tó keleti oldaláról jöttek, azok is ott voltak, és azok sem opponálták, és máshonnan azért lehet hallani, hogy sokfajta megoldása van, a teljes transzkaszpi offshore mezők összekötése. Tehát úgy gondolom, ez teljesen más helyzetet jelent, mondjuk a Nabucco betáplálása szempontjából is.
Még két dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy ez egy aláírt dokumentum, tehát azért ez annál több, hogy hallgatólagos eljárással elfogadnak valamit. A másik pedig, hogy ezt az üzenetet az EU-27-ek küldték el. Amikor a budapesti csúcs véget ért, akkor azt mondtam az EU-s partnereimnek, hogy ez nagyon jó, nagyon kiváló, ami elhangzott, de azért azt ne felejtsük el, hogy az üzenet azoktól az európai uniós tagállamoktól származott, amelyek jelen voltak Budapesten. Most viszont ez a dokumentum az EU-27-ek egyetértésével került előkészítésre, különböző uniós munkacsoportok és bizottságok tárgyalták, és végül hagyták jóvá, tehát az EU 27 tagállamának nagyon magas szintű egyetértését élvezi. Úgyhogy ennek a csúcsértekezletnek feltétlenül hallatlanul értékes és fontos eredménye ez a dokumentum.
Voltak sajtóhírek, ezek jól láthatók voltak Magyarországon, hogy Türkmenisztán Kazahsztán és Üzbegisztán nem írták alá, és ez micsoda fantasztikusan aláássa most ezt az egész dolgot. Azt gondolom, aki ezt mondja, az nem érti ezeket az országokat. Számomra az a tény, hogy ezek az országok, például Üzbegisztán ott volt, én - megmondom őszintén - el sem tudtam képzelni, hogy el fogja fogadni a meghívást. Amikor felmerült, hogy meghívják Üzbegisztánt, akkor azt gondoltam, hogy az üzbégek nem fognak eljönni, éppenséggel az orosz kapcsolataik, és esetleg orosz nyomás miatt. Kazahsztán esetleg eljön - vagy nem jön el -, mert az utóbbi időben ők is nagyon erős orosz nyomás alatt voltak, Türkmenisztánra számítottam, de nem voltam benne biztos, hogy ezen a szinten lesznek jelen.
Azt hiszem, a jelenlétük önmagában fontos üzenet, és nem vagyok meglepődve azon, hogy még nem érzik magukat olyan helyzetben, amikor egy ilyen nagyon összetett, és sok kötelezettséggel járó dokumentumot még nem tudnak aláírni. Nem hiszem, hogy ez megkérdőjelezné az ő elkötelezettségüket - inkább azt mondanám, hogy érdekeltségüket -, hogy szállítsanak majd az Európai Unióba. A jelenlétüket, hogy egy ilyen konferencián tevőlegesen részt vállaltak, kifejezetten pozitívnak és előrelépésnek tartom a Nabucco és az egész folyosó jövője szempontjából.
Ha a Nabuccóra rátérhetnék: mit látok most a Nabucco kapcsán? Azt gondolom, ha kicsit visszatekintünk az elmúlt hónapok eseményeire, akkor egyértelműen azt állapíthatjuk meg, hogy nagyon sok és fontos dolog történt a Nabucco körül, amelyek sokkal kedvezőbb helyzetbe hozzák a projektet, mint akár volt fél, vagy akár egy évvel ezelőtt. Ezek közül kiemelném azt a megállapodást, amit márciusban az RWE kötött a türkmén kormánnyal arról, hogy együttműködnek offshore mezők felkutatásában, és az Európai Unióba gáz szállításában. Azért ez lényeges, hiszen az RWE nagyon fontos társtulajdonosa Nabucco International konzorciumnak.
A prágai csúcsról beszéltem. Befejeződött a mentesítési eljárás, tehát mind a négy EU-tagállam szabályozó hatóságai kiadták azokat a határozatokat, amelyek alapján a Nabucco konzorcium most már tudja, hogy az Unió tagállamain belül milyen szabadságokat, kedvezményeket és feltételeket kell teljesíteni, illetve tudnak majd élvezni az építés és a működtetés során.
Ugyancsak nagyon fontos lépésnek tartom, hogy kiválasztották az öt országban, amelyen keresztülmegy a vezeték, a helyi mérnököket, műszaki irodákat, amelyek el fogják végezni a tervezőmunkát - ez Magyarországon az Olajterv -, hiszen ez nagyon konkrét lépés annak érdekében, hogy ebből legyen majd egyszer cső is, ne csak beszéljünk róla. Nagyon fontosnak tartom a MOL és az OMV kurdisztáni üzletét, Mosonyi úr erről részletesen fog beszélni. Azt is fontosnak tartom, bizonyos értelemben más előjellel, ha úgy tetszik, hogy kialakult Oroszország és Türkmenisztán között egy gázvita az átvétel és aztán az ebből adódó technikai problémák, az egyik cső felrobbanása miatt, és Türkmenisztán mind a mai napig nem tud szállítani Oroszországnak gázt. Tehát bárhogy is nézzük, sok közép-ázsiai országban felmerül, hogy mennyire biztos az orosz partnerrel az együttműködés ilyen szempontból. Azt gondolom, hogy természetesen Türkmenisztán nem fog összeveszni Oroszországgal, hiszen nem engedheti meg magának, nincs is rá szükség, de az nem fogja a szándékát csökkenteni, hogy mondjuk az európai piacok irányába is nyisson a saját gázszállításaival. Ezek szerintem fontos dolgok.
Folyamatosan folyt a kormányközi konferencia keretében a munka. A legutóbbi Nabucco bizottsági ülés óta 2,5 fordulót tartottunk. Egy teljes fordulót tartottunk április végén és most Bécsben, május 7-én Prágában pedig egy hígabb körűt. Kicsit hajuknál előrángatott érveknél fogva a török delegáció nem tudott részt venni a prágai találkozón. Ez önmagában nem baj, hiszen nem rossz az, ha néha mi, európai uniós tagállamok is tudunk a Bizottsággal néhány dologról tárgyalni, egyeztetni. Nem azt mondom, hogy segített, de nem volt haszontalan, hogy Prágában összejöttünk, és jó néhány kérdésben tudtunk egymással bizalmasan beszélni.
Hol tartunk most? Azt mondanám, hogy a szerződés szövege majdnem teljesen elkészült. Két-három nyitott kérdés van. Az egyik ilyen az úgynevezett adók elosztása. A török fél ugyanis felvetette, hogy mi lesz azokkal az adókkal, amelyek a Nabucco vezeték működéséből majd befizetésre kerülnek valakinek, valahol, és hogy Törökország is szeretne ebből részesülni. Ez nekünk is jó, mert ha adott esetben most Bécsben van bejelentve, és Bécsben adózik az összes nyereség után, akkor Ausztria ezt szépen zsebre teszi, nekünk pedig, a kormányainknak nem jut belőle semmi. Úgy gondolom, hogy erről érdemes beszélni. Van is egyetértés arról, hogy keressük meg annak a módját, hogy a társasági nyereségadót és az osztalékadót valamifajta rendszer szerint, elvek szerint az öt ország és nagyon kis részben Németország között, ami őt illeti, elosszák. Ez jelentős, több milliárdos, euróban mért tétel 25 év alatt. Itt tehát pénzről van szó. Erről megállapodtunk, hogy minden fél kész valamifajta szerződést, megállapodást kötni, a hogyanját vagy a formáit ki kell tárgyalni. És itt vannak alkotmányos és egyéb kérdések is. De úgy gondolom, hogy ezt viszonylag rövid idő alatt el lehet rendezni, ha megvan hozzá a kellő nyitottság.
Még mindig nyitott a vitarendezés kérdése, de itt is jelentős mértékben közeledtek az álláspontok. Nem hiszem, hogy most már sokáig tarthat. Itt arról van szó, hogy az európai uniós tagállamokat köti az energiacharta, és mi csak egy úgynevezett ad hoc bíróság elé mehetünk, ha valaki megsérti a kormányközi megállapodásban vállalt kötelezettségeit. Törökország mint nem EU-tagállam viszont mehetne máshová is, de mivel minket ez köt, mi oda nem mehetünk. Erre kell megoldást találni, és úgy gondolom, közel vannak most már az álláspontok, hogy mi a lehetőség. Lehet, hogy itt Törökországnak kell majd tenni egy apróbb kis engedményt, mert egy határon túl nem tudunk elébe menni az igényeinek. De remélem, hogy ebben meg fogunk tudni állapodni. Mindenki pontosan tudja, hogy az Európai Unióban kinek mi a mozgástere, és ehhez kell vagy lehet alkalmazkodni.
Lényegében a harmadik nyitott kérdés, ami most merült fel, az annex kérdése. A Nabucco-szerződés mellett van egy nem is rövid melléklet. Ez a melléklet lényegében azokat a főszabályokat tartalmazza, amelyeket az Európai Unió négy tagállamában az engedélyező hatóságok előírtak mentesítési döntéseikben. Azért kell ezt beletenni a szerződésbe, mert enélkül Törökországban nem ezek lennének a vezeték építésének, működtetésének a feltételei, márpedig ha nem azonosak a feltételek Törökországban és a négy európai uniós tagállamban, akkor a befektetők ezt rizikónak fogják föl, és ez természetesen veszélyeztetheti a projekt sikerét. Úgy gondolom, hogy erről még fogunk tárgyalni a török féllel, meglátjuk, hogy ők mire tudnak vállalkozni, meddig tudnak elmenni. Azt hiszem, ők is értik szakértői szinten a helyzetet. Tudomásul kell vennünk, hogy Törökországban új energiaminiszter van, a kormány nagyobbik részét kicserélték, így lehet, hogy még valamennyi időre van szükség, hogy ők is rendezzék saját soraikat.
Van még egy megállapodás. Azt hiszem, valamikor márciusban tájékoztattam a bizottságot arról, hogy Magyarország tett egy javaslatot, hogy a kormányközi megállapodás aláírásával párhuzamosan írjunk alá egy nyilatkozatot is. Ez a javaslatunk szerint akkor arról szólt volna, hogy az öt szerződő fél mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a kormányközi megállapodások ratifikációját minél gyorsabban lebonyolítsa. Megállapodtunk tegnap abban is, hogy ezt még egy rendelkező ponttal kiegészítjük, és vállaljuk azt, hogy a megállapodás aláírását követő fél éven belül létre fogjuk hozni a Nabucco konzorciummal az úgynevezett Project Support Agreementet, azt a szerződést, ami az adott ország kormánya és a Nabucco konzorcium között rendezi az esetleg még meglévő nyitott kérdéseket.
Most azt mondanám, hogy gyakorlatilag ott tartunk, hogy a megállapodás létrejötte, az aláírhatóság időpontja Törökországtól függ. Magyarország most is alá tud írni, az előző fordulóban is alá tudott volna írni. Azoknak a kérdéseknek a megoldása, amelyek még nyitottak, az adott határokon belül számunkra bármilyen formában elfogadható, és ez lényegében igaz a többi három európai uniós tagállamra. Abból indulok ki, és ezzel válaszolnék is elnök úr kérdésére, hogy Gül elnök ismereteim szerint az elmúlt két hónapban legalább kétszer nagyon magas szintű fórumon -az egyik volt az április végi szófiai csúcsértekezlet, a másik most a prágai - azt mondta, hogy Törökországban megvan a politikai elkötelezettség, az akarat és az erő, hogy a Nabucco projektet segítsen megvalósítani és arra is, hogy a kormányközi megállapodást június végéig aláírja. Egyelőre nincs semmi ok kételkedni abban, hogy a török fél egy ilyen nagyon magas szinten, ismétlődően megtett politikai üzenetét és politikai kötelezettségvállalást, hiszen, ha úgy tetszik, ezt aláírták Prágában is, ne tartaná be. De azt azért nem rejtenénk véka alá, hogy nem könnyűek a tárgyalásaink Törökországgal, és a hátralévő akárhány forduló feltétlenül hasonlóan megizzaszthat bennünket.
Ha megengedik, ennyivel tartozom a társtárcáknak, a jegyzőkönyv kedvéért elmondanám, hogy nagyon szorosan egyeztettünk az érintett társtárcákkal annak érdekében, hogy a delegáció megfelelő felhatalmazás, konstruktív mandátum birtokában tárgyalhasson. A KHEM, az Energiahivatal, az NFGM, az IRM, a Pénzügyminisztérium egyaránt nagyon hatékonyan segítik a munkánkat, és ezt itt is szeretném megköszönni. Úgy gondolom, ez azért is fontos, mert többen készülünk a Project Support Agreement tárgyalásaira is, és ez előkészítő eleme a következő munkánknak.
Az energiafejezet mindig is jelen volt az Európai Unió és Törökország tárgyalásain, nemcsak akkor, amikor a Nabuccóról tárgyaltunk, hanem általában energiáról, vagy az Európai Unió és törökök kapcsolatairól. Ez most sem szűnt meg. Azt tudjuk, hogy lényegében most már mindenki hajlandó lenne az energiafejezetet megnyitni, de Ciprus változatlanul blokkolja. Nem tudom megmondani azt, hogy Törökország ezt végül is úgy fogja-e összekötni majd a Nabuccóval, hogy addig nem ír alá, amíg meg nem nyitjuk a fejezetet. Ez nagyon erős és túlzó igény lenne, de az egyértelmű, hogy azzal, hogy itt-ott meglebegtetik az energiafejezet leblokkolását, hogy nem képes az Unió ebben legyűrni a kis Ciprust, egyfajta bizonytalanságot megújít a Nabucco körül is. Nem feltétlenül segít, tehát Törökország számára is stratégiai kérdés és tekintély kérdése is, ha az energiafejezetet újból megnyitnák, bizonyára úgy ítélnék meg, hogy egy komoly, stratégiai jelentőségű kérdésben, egy stratégiai partnerrel nyitna meg tárgyalást az Európai Unió. Ezt szeretnék elérni. Ha én török lennék, én is ezt tenném, de mi ennek nem nagyon örülünk, amikor a kormányközi tárgyalásokon tárgyalunk.
A Nabucco Board ügyével, megmondom őszintén, most kevesebbet foglalkoztunk. Ennek két oka van. Az egyik, hogy minden lehetséges erővel arra koncentrálunk, hogy a kormányközi megállapodást tető alá hozzuk, hiszen a kormányközi megállapodás most már az egyetlen maradék feltétele annak, hogy a Nabucco konzorcium valóban projektté tehesse a projektet. Miután megvan a mentesítés, ezt a munkát kell a kormányoknak befejezni ahhoz, hogy a Nabucco konzorcium tényleg még nagyobb tempóban tudjon dolgozni. A finanszírozási oldalról szintén jó híreket kapunk, sok minden halad, tehát most tényleg itt az alkalom, itt a momentum, amit meg kell teremteni, vagy pedig fenn kell tartani.
A másik oldalról tárgyaltam a Bizottság különböző szintű képviselőivel, tárgyaltam a Tanáccsal, a törökökkel erről a kérdésről, a beérkezett jelzések alapján a partnereink egyik része mindenképpen ugyanazt gondolja, mint mi, hogy a Nabucco kormányközi megállapodásra koncentráljunk, utána lehet majd érdemben beszélni erről a kérdésről, illetőleg Brüsszelben is azt mondják, hogy ne siessünk vele, mert ezt még bizonyos tagállamokban érlelni kell. Azt tervezem, hogy ősztől - ha tisztáztuk a kormányközi megállapodást - lehet ezzel majd kicsit részletesebben foglalkozni. Mindenképpen szükség lesz arra, hogy a Bizottság különböző főigazgatóságain az érintettekkel alaposan megbeszéljük, éppen azért is, mert van Aartsen helyzetének megváltozásával bizonyos értelemben új helyzet állt elő. Azt számomra egyértelművé tették Piebalgs kabinetjében, hogy az energiabiztos nem kíván új Nabucco-koordinátort kinevezni, tehát ilyen értelemben ez a fajta koordinációs szerep betöltetlen marad, viszont azért valakinek ezt szervezni kellene.
Másrészt a Bizottság és az uniós tisztségviselők régi vesszőparipája, hogy nem nagyon szeretik az institúcionalizálást - tehát újabb intézményt, mert akkor az átfedi, pénz, stb., tehát ezeket nem feltétlenül szeretik -, úgy gondolom, ha sikerül elrendezni a kormányközi megállapodással kapcsolatos dolgokat, akkor neki tudunk veselkedni ennek is. Azt vallom, hogy szükség van rá, hogy a partnerekben van igény és érdeklődés. Csak példának okáért: most készülök - bár nem tudom, össze fog-e jönni, de kiajánlottam 4-ét -, hogy elmegyek Pozsonyba, hiszen a szlovákok is szeretnének csatlakozni hozzá, ha lehetséges, és kérnek tájékoztatást. A lengyelek dettó, és a hollandok, mások is figyelnek rá, tudom, hogy Amerikában is érdeklődnek, hogy milyenek a fejlemények. Tehát láthatóan erre van igény, volna támogatás hozzá, de úgy gondolom, először belsőleg - részben a Nabucco-országokkal, utána pedig a bizottsági partnerekkel - kell ezt lerendezni, és utána fogunk tudni esetleg egy bővített koncepcióval majd továbbmenni.
Ennyit gondoltam elmondani, és ha még van kérdés, nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Ehhez kapcsolódóan a CDC-ről szeretnék kérdezni. Mert bár azt mondta, nagykövet úr, hogy keveset tudunk róla, de mégis: ez egy üzleti testület volna, tehát a cégek volnának benne, vagy esetleg nemcsak üzleti, hanem részben kormányzati testület volna?
Különösen érdekelne, hogy Magyarországnak milyen beleszólási lehetősége van. Ugye, ez az Európai Bizottság és Törökország kezdeményezésére készül. Ki képvisel bennünket ebben a tervben, és hogyan tudunk ebbe beleszólni? Mert mégiscsak mi voltunk azok, akik mindig felvetettük, hogy kéne valamilyen nemzetközi összefogó testület, célszerű volna, ha akkor most ebben ezt a fajta meghatározó szerepet fenn tudnánk tartani.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: A CDC-nek semmi köze a koordinátorhoz, ha úgy tetszik, vagy az International Nabucco Board elképzeléséhez. Alapvetően ez vállalati oldalról a keresletet foglalná össze, ez az ipari vagy kereskedelmi, pénzügyi, befektetési intézné, és nem a politikai oldallal foglalkozna. Természetesen van politikai eleme, hiszen e mögött azért politikai testületek is vannak. Úgy gondolom, az elnök úr által feltett kérdésekre majd akkor lehet jobban válaszolni, ha látjuk a megvalósíthatósági tanulmányt. Tehát, hogy mit mondanak, megvalósítható-e. Mert azért azt is tudjuk, hogy az OMV és az RWE decemberben bejegyeztetett egy Caspian Energy Company, tehát CEC nevű vegyesválallalatot, amely tudomásom szerint részben arra reakció, hogy a Bizottság elég lassan dolgozott a CDC koncepcióján és az ezzel kapcsolatos ügyeken, és nekem bizottsági forrásaim mondták egyszer azt, hogy ha például a két cég hamarabb meg tudná valósítani a Kaszpi-tengeri összeköttetést, mint ahogy a CDC ez ügyben tud mozogni, akkor a CDC gyakorlatilag értelmét veszti.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor azzal adnám át a szót a MOL képviselőjének, hogy picit ezzel is foglalkozzon, mert mindig is az volt a fenntartásunk, hogy az osztrák központú NIC-nél kisebb mértékű a befolyásunk, mint amilyen a stratégiai szerepünk eben a kérdésben. Ezért volna célszerű magunkhoz ragadni a kezdeményezést ezzel az International Nabucco Boarddal. Ha most tekintem azt, hogy az OMV és az RWE CEC néven hozott létre egy nagyon hasonló ambíciójú, bár ipari oldalról megjelenő testületet, akkor nyilván érdekelne, hogy ez mennyiben segíti vagy gátolja a mi ambícióinkat.
Vezérigazgató úr!
Mosonyi György vezérigazgató (MOL) tájékoztatója
MOSONYI GYÖRGY (Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.): Köszönöm a szót. Először kezdeném a napirendi ponttal, aztán áttérnék erre a második kérdésre.
Elsőként szeretném kérni, hogy a meghívóban szereplő megfogalmazást korrigáljuk a félreértések elkerülése végett. Az OMV-nek és a MOL-nak nincs közös konzorciuma, nagyon fontos ezt kijelenteni. A folyamat úgy történt, hogy az Egyesült Arab Emirátusban bejegyzett Dana és a Crescent cégek, amelyek között tulajdonosi összefonódás is van, hiszen közös tulajdonban vannak, 2007 óta rendelkeznek gázkitermelési koncesszióval az Irak területén lévő kurd autonóm tartományban, és most jutottak arra a szintre, miután 600 millió dollárt befektetett, hogy partner bevonásán kezdett gondolkodni, és meghívásos tárgyalásokat kezdeményezett különböző partnerekkel, így a MOL-lal is. 20 százalék eladásáról kezdett tárgyalni különböző partnerekkel, vagy egyben, vagy 10-10 százalékban. Az utolsó pár napban tudtuk meg, hogy a másik kiválasztott partner az OMV, tehát itt nem a MOL és az OMV együtt, egy konzorciummal pályázott, hanem a két kiválasztott partner pont az OMV és a MOL. Ezt csak a rend kedvéért szerettem volna hozzátenni, mert fontos, hogy hogyan fogalmazunk.
Amiről itt szó van, hogy az Egyesült Arab Emirátusban bejegyzett cég egy nagyon régen, 30 éve működő, privát tulajdonban lévő, független olaj- és gázipari vállalat, upstream tevékenységekkel foglalkozik, és már most termelt gázt Irakban - Kurdisztánban -, amellyel ellátja a helyi erőműveket, áramtermelés céljára. A mező potenciálja még felmérés alatt van, és vannak számok, amelyeket nagyon óvatosan kell kezelni, mert még nincs minősítve a két mező, sem a Khor Mor, sem pedig Chemchemal mező, ezért a szám, amit mondok, csak nagyon előzetes szám, de az arab partner jelenlegi tudása szerint 2014 tájékán mintegy 30 milliárd köbméter gáz kitermelésére lesz lehetőség. Ezért a partnereknek közösen 8 milliárd dolláros befektetést kell végrehajtani Kurdisztánban.
Ez az üzlet gyakorlatilag illeszkedik a MOL upstream terjeszkedési stratégiájába, és egyúttal lehetővé teszi, hogy a Nabucco betáplálási pontja a közelség miatt alternatívát jelentsen a közép-ázsiai gázforrásokkal szemben - vagy mellett -, és az igazi jelentősége ebben van. Tulajdonképpen fel is tették a kérdést, hogy miért pont a magyar, illetve az osztrák vállalatot választották partnernek, és nagyon világosan kiderült - bár ez ki nem mondott dolog -, hogy pont a Nabuccóra, a Nabucco által biztosított európai exportra hegyezték ki a tárgyalásokat. Hiszen számukra az jelenti az igazi nagy üzletet, ha a kurdisztáni, iraki igények kielégítése után a török piacra, illetve az európai piacra tudnak bejutni az Irakban fel nem használt és el nem adható gázmennyiségekkel. Márpedig a gáz mennyisége nagyon meghaladja a helyi igényeket, a teljes kifejlesztés állapotában, 2014 tájékán. Tehát így kerültünk mi partnerként bevonásra.
Nagyon fontos azt is hozzátenni - bár ez most nem a Nabucco-bizottsághoz tartozó kérdés -, hogy mi részvényekkel fizettünk, tehát a két cég, illetve egy tulajdonosi kör stratégiai partnere a MOL Rt.-nek a jövőben, és 3-3 százalékkal tulajdonosunkká vált. A Nabuccóval összefüggésben még nagyon fontos elmondani azt - a sajtóban megjelent -, hogy az iraki központi kormány nem támogatja a nem vele megkötött szerződésekből származó gáz exportját. Mi ezt nem kívánjuk kommentálni, ezt belügynek tekintjük, úgy gondoljuk, hogy a regionális kurd kormány és a központi bagdadi kormány 2014-ig meg fog egyezni, és el fogja dönteni, hogy milyen megosztások fognak létrejönni az itteni jövedelmek tekintetében a központi és az autonóm tartomány között. Úgy gondolom, ez nem egy akkora kockázat, amely a MOL-t mint üzleti befektetőt visszatartotta volna attól, hogy megkösse a szerződését a - még egyszer mondom - független arab olajvállalattal, és nem a kurdisztáni kormánnyal. Ugyanis a koncessziót nem mi birtokoljuk, hanem ezt a 2000. évben kapta meg a Crescent és a Dana, és ebből adtak el nekünk, illetve az OMV-nek 10-10 százalékot. Így indirekt módon vagyunk részesei a koncessziós szerződésnek, nem közvetlenül.
Ennyit szerettem volna elmondani ennek az üzletnek a hátteréről. Nagyon nagyra értékeljük, hiszen a ránk eső rész gyakorlatilag 2014-ben meg fogja haladni a mai magyar gáztermelés nagyságát, 13 milliárd köbméter gáz áll majd a MOL rendelkezésére, és gyakorlatilag a partnerek célja az európai piac megcélzása, így a Nabucco 2014-es megnyitásához igazából megvan az első induló mennyiség. Erre természetesen nem kell úgy tekinteni, hogy kizárja az összes többi forrás igényét, szükség van több forrásra, de ezzel valószínűleg meg lehet indulni, ezáltal nagymértékben javítva a vezeték finanszírozhatósági esélyeit.
Visszatérve a feltett kérdésre, igazából az RWE és az OMV között létrejött fejlesztési társaság kifejezetten a Kaszpi-tenger alatti vezeték megvalósítására jött létre, és indirekt módon tartalmazza csak azt a lehetőséget, hogy kereskedelmi célokat is be fog tölteni. Nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy az a gondolat, ami a Bizottságtól származik, a Caspian Development Company, egy vásárlói konzorcium. Logikája az lenne, hogy ha egy eladó van, mondjuk az egyik ország, álljon vele szemben egy egységes vásárlói konzorcium. Ez nagyon embrionális állapotban van még, nagyon nehéz egy ilyet kitalálni, hiszen eltérő vevők, eltérő kereskedelmi érdekek vannak. Mindenesetre, ha itt államokkal kell szerződni, akkor lehet, hogy van ennek létjogosultsága a jövőben, de még korainak tartom ezt megítélni, főleg, hogy az együttműködésünk az NIC, a Nabucco konzorcium vezető testületével zökkenőmentes. Nyilvánvalóan vannak jogértelmezési kérdések, amikben vitatkozunk, de nem hiszem, hogy ez gátolná az előrehaladást, egyáltalán nem okoz nehézséget a Bécsben elhelyezkedő és egyre inkább független, az OMV-től független szervezettel. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, válaszadás
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések a bizottság tagjai részéről? Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Az elmúlt időszakokban azért voltak érdekes fejlemények. Most nem szeretnék visszatérni a részvények megvásárlására, viszont az mégis csak fontos kérdés lenne, hogy ezután a vásárlás után romlott-e a MOL megítélése. Hogyan érzik? Hogyan érzik általában a saját szerepüket? Érzik-e azt, hogy most volt egy nagy bevásárlás, és a részvényeik egy részét megvette a Surgutneftegaz? Ez az előző témához is kapcsolódik, de ez egy olyan kérdés, amit talán érdemes felvetni, hiszen az egész vásárlás körülményei bonyolultak voltak, de ebbe most nem szeretnék belemenni, mert sok mindent hallottunk, sok mindenről volt már szó, és voltak problémás és vitás kérdések is. Most csak annyi a rövid kérdésem, érzik-e azt, hogy esetleg ez a felvásárlás rosszul érintette a MOL külföldi vagy más tárgyalásai során.
MOSONYI GYÖRGY (Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.): Kicsi a kapcsolat a Nabucco és e között a téma között, úgy érzem, de ha már megkérdezte, válaszolok. Nem rontotta a MOL megítélését sem itthon, sem külföldön ez a bevásárlás. Ez egy pénzügyi manőver volt két vállalat között, egy osztrák és egy orosz vállalat között. Én nem mennék bele semmiféle háttér-spekulációba, ami az elméleteket illeti. Amíg 21 százalékkal egy pénzügyi befektető a MOL-ban tulajdonos, addig semmiféle rossza hatása a MOL működésének megítélésében nincs. Gyakorlatilag a partnereink számára, mind a horvátországi, mind más vonalon mi is ugyanolyan szereplők vagyunk, mint amilyen a MOL Magyarországon, az a biztosíték az adott kormányok számára, hogy amíg a MOL független nagyvállalat, addig számukra ez nem okoz gondot. Amennyiben viszont már nem lenne független vállalat, akkor megnyílt volna a lehetőségük arra, hogy ez ellen fel tudjanak lépni. Ez érvényes a magyar kormányra is. Amíg a MOL független olajvállalat, addig semmi gond nincs. Akkor kezdődnek a gondok, amikor a MOL olyan befolyás alá kerül, amelynek hatása esetlegesen jelent kockázatokat akár a MOL részvényesi értékét tekintve, akár egy ország ellátásbiztonságát tekintve. De a mai helyzetben ilyet nem érzékelünk. Sőt, gyakorlatilag inkább ráirányult a reflektorfény a MOL-ra nemzetközi szinten is, éppen a Financial Times-ban jelent meg cikk, amikor ez megtörtént, pozitív hangon és rendkívül támogató jelleggel.
Tájékoztató a Nabucco küldöttségének washingtoni útjáról
ELNÖK: Köszönöm szépen vezérigazgató úr tájékoztatását. Rá szeretnék térni a következő napirendi pontra. A múlt héten a Nabucco bizottság elnökeként Washingtonban jártam, ahol a beszámoló szerint sok politikussal, képviselővel, illetve Lugar szenátorral, valamint a Fehér Ház, a külügyminisztérium és az energiaügyi minisztérium magas rangú képviselőivel találkoztam. Ezekből a tárgyalásokból az derült ki, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja a Déli Energiafolyosót, a Nabucco projektet, és bár van hangsúlyváltás az iráni politikában, van hangsúlyváltás az Oroszország-politikában, de ez elmondásuk szerint nem gyengíti a projekt támogatását. Valójában azt éreztem, hogy az Obama-adminisztráció felállásának kellős közepén, ha úgy tetszik, jókor tettük az asztalra ezt a kérdést, mert valóban, ennek biztonságpolitikai aspektusait nem árt eléggé sokszor elmondani.
Tárgyaltam az Világbankkal, az International Finance Corporationnal, illetve az Eximbankkal. Az IFC is és az Eximbank is százmillió dolláros nagyságrendben áll rendelkezésre finanszírozással a Nabucco projekthez, ha a dolog ott tart majd. Elmondták, hogy nagyjából milyen projekteket szoktak finanszírozni, látszik, hogy ebben ez a néhány száz millió dolláros nagyságrend elképzelhető, hogy rendelkezésre tud állni. Nyilván az Eximbank akkor finanszíroz, ha amerikai beszállító partnerek érdeklődnek, de úgy tűnik, hogy érdeklődésben nincs hiány, bár nyilván a projekt még nem tart ott, hogy a beruházás részleteiről lehessen beszélni.
Jó hír, hogy demokraták és republikánusok között egyetértés van ebben a kérdéskörben. Mint mondtam, demokrata és republikánus politikusokkal is találkoztam, illetve a mögöttük lévő think tank-ek, NGO-ok, háttérintézmények képviselőivel. A demokraták oldaláról Madeleine Albright volt külügyminiszter asszony, illetve a republikánusokhoz közelebb álló Heritage, illetve Cato Intézet munkatársai is elmondták, hogy továbbra is fontos ez a projekt. Szeretném elmondani, hogy a szerencsétlen módon éppen ezekben a napokban történő hivatalba lépése miatt nem tudtam találkozni a Morningstar as Special Envoy-jal, amely pedig fontos képviselője ennek a projektnek. Mivel azonban előkészítés alatt van egy találkozó, nagy valószínűséggel még ebben az évben még egy amerikai látogatásra sor kerül, illetve az sem kizárt, hogy Lugar szenátor, illetve kormányzati szintű delegáció látogat majd Európában, amelyik a Nabucco projekttel is foglalkozik. Ha ez így lesz, a bizottságnak erről természetesen tájékoztatást adok.
Szeretném megkérdezni, hogy ezzel a beszámolóval kapcsolatban van-e bármiféle kérdés. Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Felvetődött-e a megbeszélések során, hogy mikorra várható a teljesen új Obama-adminisztráció felállása.
ELNÖK: Miközben a nemzetközi közvélemény előtt úgy tűnik, hogy az Obama-adminisztráció szokatlan gyorsasággal felállt, ezzel szemben a valóság az, hogy jelentős pozícikók, miniszterhelyettesi, államtitkári pozíciók betöltetlenek. A Fehér Ház energiaügyekért, biztonságpolitikáért felelős stábja sem komplett még, nincs teljesen feltöltve. Azt mondták, hogy nyárig ezek betöltésére sor kerül. Éppen azokban a napokban is voltak szenátusi meghallgatások, amikor ott voltam, tehát valószínűleg őszre már teljes vértezetben feláll. Most jókor mentem, mert ősszel valószínűleg megint kell egy látogatás, ha ezt komolyan gondoljuk.
Az egyetlen érdekes megközelítés, amit szeretnék említeni, amit nem vetettünk még korábban fel, hogy ugye, elmondtuk sokszor, hogy ez egy biztonságpolitikai projekt, energiabiztonsági, ellátásbiztonsági, és nem csak gazdaságpolitikai. Ezen a gondolaton továbbmenve Lugar szenátor, aki a Nabucco-ügyekkel talán a szenátusban legrégebb óta foglalkozó magas rangú képviselő - ő a külügyi bizottság rangidős tagja - felvetette a mi megbeszélésünkön is, hogy az energiaellátás-biztonság kérdései tartozhatnak-e a NATO alapszerződés 5. cikkelye alá. Ez a kérdés valójában arról szól, hogy az atlanti együttműködés védelempolitikai eszközei kizárólag hagyományos területi integritást érintő kérdésekben alkalmazhatók-e, avagy hasonló biztonságpolitikai kihívásnak tekinthetők az energiabiztonsági kérdések. Tehát, hogy nemcsak repülőkkel és harckocsikkal kapcsolatban van dolga ennek az atlanti szövetségnek, hanem adott esetben energiapolitikával kapcsolatban is.
Nyilván nem célunk, hogy ezen a gondolaton továbbmenjünk, nem is amerikai kormányzati álláspont ez, azonban arra irányítja rá a figyelmet, hogy bizony ez a védelempolitikai aspektus, amit a bizottsági ülés elején a mi szempontunkból is igyekeztem érzékeltetni, az Egyesült Államok gondolkodásában is megnyilvánul. Úgyhogy a "resetgomb" átadásra került az orosz félnek, tartalommal még nagyon nem töltődött meg. Mindenhol elmondták, és ebben teljesen egyetértettünk, hogy a Nabucco nem Oroszország-ellenes, hanem diverzifikáció melletti, verseny melletti, transzparencia melletti projekt, de azért azt hiszem, ennek a biztonságpolitikai, szövetségesi aspektusait megfelelően látja az Egyesült Államok politikai vezetése és kormánya egyaránt.
A bizottság jelentéstervezetének bemutatása
Köszönöm szépen, akkor ezzel rá szeretnék térni az utolsóelőtti napirendi pontra, a bizottság jelentéstervezetének bemutatására. Ez egy legelső, nullás verzió, amelynek megtárgyalására és elfogadására csak a következő bizottsági ülésen kerülne sor. Az a kérésem a tisztelt bizottsági tagokhoz, illetve állandó meghívottainkhoz, hogy a tervezetet véleményezzék, és a javasolt módosításokat juttassák el a bizottsági titkárságra, illetve szakértőinknek. Göndör frakcióvezető-helyettes urat is arra kérem, hogy legextenzívebb hozzászólásait a jelentéstervezettel kapcsolatban - úgy a formára, mint a tartalomra vonatkozóan - elsősorban ezen a fórumon tegye meg, de természetesen nyitottak vagyunk arra is, hogy most is meghallgassuk.
A végső változat nyilván a jelenleginél terjedelmesebb lesz, hiszen például a júniusra tervezet bizottsági út is szerepelni fog benne. Ehhez kapcsolódóan szeretném a tisztelt bizottságnak elmondani, hogy a tervek szerint június 16-19. között kerülne sor a következő útra Ankarába, Szófiába és Bukarestbe látogatunk el. Ezt megelőzte volna egy türkmén, illetve azeri-egyiptomi körút, amit június első felére terveztünk, ez valószínűleg nem fog összejönni, de június második felében, illetve július első felében minden bizonnyal igen, tehát még a nyár teljes kirobbanása előtt szeretnénk ezt a türkmén utat is megejteni, már csak azért is, mert úgy látjuk, hogy ezt az energiaszállítási problémát időben adresszálni kell.
De szeretném hozzátenni még egyszer, hogy ezek az utak mindaddig korlátozott jelentőségűek és relevanciájúak, amíg mi Magyarország ügyében vagy érdekében tudunk tárgyalni. Ha létrejönne az a fajta nemzetközi együttműködés, az International Nabucco Board, amit most már a kormány is támogat, akkor sokkal hatékonyabbak lehetnénk. Meg szeretném ismételni a nagykövet úrnak azt a kérést, amit egyébként akceptált is, hogy amilyen gyorsan csak lehet - ha ez az aláírás megtörtént, akkor -, próbáljunk meg mindent megtenni annak érdekében, hogy létrejöhessen ez a Nabucco Board.
Az a jelentéstervezet, aminek a draftját most itt látják, egy határozati javaslatot is tartalmaz, illetve mellette egy határozati javaslatot is benyújtanánk a Háznak, amely a tervek szerint egyben reagálna az államközi megállapodás június 25-26-ai ankarai aláírására. Tehát terveink szerint az utolsó parlamenti napon egy határozatot is hozna a Ház, ehhez majd természetesen a frakciók segítségét fogom kérni, mert a Házszabálytól el kell térnünk ebben az ügyben, de azt hiszem, van akkora jelentősége, hogy megérje.
Kérdezem, hogy a jelentéstervezettel vagy a külföldi utakkal kapcsolatban milyen megjegyzések vannak. (Jelzésre.) Göndör frakcióvezető-helyettes úrnak adom meg a szót.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akceptálom, amit mondott, végiggondoltam, hogy akkor a jelentést - miután elektronikusan is megvan - átdolgozom, de azért, hogy érzékeltessem: egyrészt aktuálisnak kell lennie, most csak ilyen kicsire gondolok, hogy például idestova egy hónapja Veres János a bizottság társelnöke. De továbbmegyek, nem fogom mind elmondani a nyelvtani, nyelvhelyességi dolgokat, ezeket ki fogom javítani.
Amivel gondom van: van néhány olyan dolog, ahol alapvető összefüggésbeli gondot látok. Az egyik ilyen - és most próbálom fellapozni - a hatástanulmány és a tervezés közötti összefüggés, vagy az építés. Azt gondolom, ennek a sorrendje az, hogy hatástanulmány, tervezés és építés. Aztán van benne kifejezetten olyan bukfenc, amit nem is tudok hogyan kezdeni, hogyan lehet valakinek ehhez bátorsága, leírni: ha nem kezdjük el építeni a vezetéket, akkor Oroszország és Kína felvásárolja a gázmezőket és a tárolókat. Mi köze van így a kettőnek egymáshoz? Szóval, kell-e nekünk, egy bizottságnak valami ilyen hihetetlen logikai bukfencbe belemenni?
Aztán: engem rettentően zavar az, amikor a budapesti, egyébként nagysikerűnek nevezett csúcstalálkozón az elért eredmények közül az első helyen azt emeljük ki, hogy hatalmas publicitása volt. Szerintem ezt át kell alakítani. Tehát sokkal fontosabb az, hogy eljöttek, hogy itt voltak, ki-ki milyen nyilatkozatot tett, és a végén lehet egy sluszpoén, hogy egyébként ez megfelelő visszhangot kapott. Tehát most jelenleg a finanszírozás van az utolsó helyen, ami az egész projektnek egyébként a problémája, hogy ki és hogyan fogja finanszírozni.
Tehát ezért jelzem, elnök úr, hogy alapvetően átdolgozom, de körülbelül ezek a szempontok lesznek benne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, a felajánlást is. Szeretném már most jelezni, hogy a frakcióvezető-helyettes úr által említett kérdések egy része politikai vita tárgyát fogja képezni. Meggyőződésem szerint van összefüggés Oroszország és Kína gázszállítási, kitermelési, elosztási eszközök felvásárlására irányul ambíció és a Nabucco megépítésének sürgőssége között, de nyilván ezt a politikai vitát le fogjuk folytatni, és hozunk majd egy - remélhetőleg, végül konszenzusos - döntést.
Másik példát is szeretnék mondani, hogy a budapesti Nabucco-konferencia legfőbb érdemének valóban a dologgal kapcsolatos publicitást látom, hiszen nem született elköteleződés sem finanszírozásban, sem egyéb olyan dologban, amit aláírásig el tudtunk volna vinni. Ami nem baj, mert szerintem Budapest kellett ahhoz, hogy Prága sikeres legyen, és igen nagy szerepe van a Nabucco-projektet övező publicitásnak. Látjuk azt, hogy a Gazprom mindent megtesz annak érdekében, hogy hol a Kommerszant, hol egyéb újságok vagy folyóiratok hasábjain próbálja meg csökkenteni a Nabucco profilját, és emelni a Gazpromét. De ennek ellenére természetesen minden megjegyzést igyekszünk befogadni és bedolgozni.
(Jelzésre.) Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság társelnöke: Az egyebek körben van egy elsősorban személyi jellegű kérdésem és felvetésem. Mivel az MDF országgyűlési képviselőcsoportja megszűnt, és így Katona Kálmán függetlenként megkapta a lehetőséget, hogy folytassa a munkát a bizottságban, de ő nem élt ezzel a lehetőséggel, viszont amikor létrehoztuk a bizottságot, volt egy fontos szempont, hogy paritásos alapon legyünk a bizottságban számszerűen.
Így most az egy fő kiesésével felborult az arány. Véleményem szerint végig kellene gondolni, hogy vagy a Szocialista Pártnak lesz kevesebb tagja, vagy pedig az ellenzéki pártok közül lehetőséget kap valamelyik, hogy jelöljön Katona képviselőtársunk helyére tagot. Ez a kérdés véleményem szerint megoldásra vár, hiszen maga a határozat is meghatározta a bizottság összetételét 12 főben, illetve meghatározta a személyeket is.
ELNÖK: Köszönöm szépen a felvetést. Göndör frakcióvezető-helyettes úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Szívesen reagálok rá, feltehetően Balla képviselő úrhoz nem jutott el az információ, hogy az Országgyűlésben mindössze két bizottság van, és ebben teljes egyetértés volt a házbizottságban, ahol kiegészítést tettünk, de nem jelentett be senki igényt. Egyébként normálisnak tartom, amit Balla képviselő úr felvetett, és a Fidesznek lett volna lehetősége, de nem kívánt élni vele, miközben tudott volt, hogy Katona Kálmán nem kíván részt venni a jövőben ebben a munkában. Akkor újra a házbizottság elé kell citálni az ügyet, utána lehet előterjeszteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A részemről akceptálhatónak tartom a Fidesz javaslatot, természetesen én magam a házbizottság tagjaként támogatni fogom ezt az elképzelést, sőt, előzetesen, informálisan fel is vetettem Mesterházi frakcióvezető úrnak, aki nyitott volt arra, hogy a kérdést átgondolja az MSZP-frakció. Ugyanezt a nyitottságot éreztem frakcióvezető-helyettes úr felszólalásában is. Mindkét irányt el tudom képzelni,és vagy arra fogok javaslatot tenni, a házbizottságban kialakultaknak megfelelően, hogy vagy az MSZP hívjon vissza egy képviselőt a bizottságból, vagy pedig arra, hogy a Fidesz-KDNP delegáljon egy további képviselőképviselőt a bizottságba. De ezt nyilván majd egy házbizottsági vitának kell megelőznie.
Szeretném megkérdezni, hogy az egyebek között bárki kíván-e szólni. (Nincs jelentkező.) Ha nem, akkor megköszönve a figyelmet, bezárom az ülést. Köszönöm.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 43 perc)
|
|
Dr. Kóka János |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit és Szoltsányi V. Katalin