NAEB/6/2009.
NAEB/10/2006-2010.
az Országgyűlés A Nabucco földgázvezeték előkészítésének és megvalósításának folyamatát segítő eseti bizottságának
2009. szeptember 29-én, kedden, 14 óra 15 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató a Nabucco-projekt állásáról *
Szabó Vilmos államtitkár (KüM) tájékoztatója *
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Válaszadás *
Tájékoztató az államközi megállapodások megkötését követő lépésekről, különös tekintettel az úgynevezett PSA szerződések megkötésére *
Szabó György szakmai tanácsadó (KüM) tájékoztatója *
A bizottság 2009. II. félévi munkatervének elfogadása *
Szavazás *
Tájékoztató egy újabb gázkrízis kialakulásának esélyeiről *
Orbán Anita igazgató (Constellation Energy Institute) tájékoztatója *
Felsmann Balázs energiapiaci szakértő (Force Motrice) tájékoztatója *
Kérdések *
Válaszadás *
Egyebek *
1. Tájékoztató a Nabucco-projekt állásáról
Előterjesztő: Bayer Mihály nagykövet
2. Tájékoztató az államközi megállapodások megkötését követő lépésekről, különös tekintettel az úgynevezett PSA szerződések megkötésére
Előterjesztő: Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium képviselője
3. Tájékoztató a Nabucco államközi megállapodások ankarai aláírásáról
Előterjesztő: Dr. Kóka János elnök
4. A bizottság 2009. II. félévi munkatervének elfogadása
5. Tájékoztató egy újabb gázkrízis kialakulásának esélyeiről
Előterjesztő: Felsmann Balázs energiapiaci szakértő
Orbán Anita, a Constellation Energy Institute igazgatója
6. Egyebek
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Kóka János (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke
Balla Mihály (Fidesz), az eseti bizottság társelnöke
Göndör István (MSZP)
Dr. Józsa István (MSZP)
Dr. Szabadkai Tamás (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Veres János (MSZP) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Podolák György (MSZP) Göndör Istvánnak (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) dr. Szabadkai Tamásnak (MSZP)
Balla György (Fidesz) Balla Mihálynak (Fidesz)
Németh Zsolt (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Szabó Vilmos államtitkár, Külügyminisztérium
Bayer Mihály nagykövet
Szabó György szakmai tanácsadó, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Orbán Anita igazgató, Constellation Energy Institute
Felsmann Balázs energiapiaci szakértő
Megjelent
Mosonyi György elnök-vezérigazgató, Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Fasimon Sándor, Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
Szaniszló Attila, Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 15 perc)
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), az eseti bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait, illetve elnézést kérek, kicsit elhúzódott a zárszámadási törvény vezérszónoki köre, és ott kellett beszédet mondanom. Meg szeretném nyitni az ülést, és megállapítom, hogy helyettesítésekkel együtt megvan a határozatképességünk.
Kérdezem, van-e módosítási javaslat a kiküldött napirendi javaslathoz képest. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor szavazást kérek a napirendről. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Tájékoztató a Nabucco-projekt állásáról
Tisztelettel üdvözlöm az ülésünkön valamennyi meghívott vendégünket, közöttük Bayer Mihály nagykövet urat, akinek a beszámolójával kezdenénk. Tisztelettel megkérem nagykövet urat, hogy a beszámolójában térjen ki azokra az ügyekre, amelyeket a Nabucco-projekttel kapcsolatban időről időre felvetünk, így például az International Nabucco Board, illetve általában a Nabuccót reprezentáló politikai és gazdasági felhatalmazással rendelkező valamiféle testület létrehívásának esélyeiről. Illetve szeretném, ha a szokásosnál is többet foglalkoznánk azzal, hogy hogyan látja nagykövet úr azt, hogy az utóbbi időben - hetekben, hónapokban - megerősödtek azok a hírek, hogy Oroszország és a Gazprom mindent elkövet annak érdekében, hogy valahogyan ellehetetlenítse a Nabucco-projektet, nagyon komoly nyomás alá helyezve országokat annak érdekében, hogy a Nabucco-projekttel konkuráló gázvezeték-építési megállapodásokat kössenek vele.
Hogyan látjuk most Oroszország diplomáciai offenzívájának a hátráltató erejét, és hogyan látjuk a helyzetet az ankarai megállapodás aláírása óta?
Nagykövet úr! (Szabó Vilmos: Elnök úr!) Államtitkár úr!
Szabó Vilmos államtitkár (KüM) tájékoztatója
SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedje meg, hogy egy rövid bevezetőt, és inkább egy bejelentést, egy tájékoztatást adjak a tisztelt bizottság számára.
ELNÖK: A bizottságnak megtiszteltetés.
SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: A magam számára is, hogy itt lehetek. Arról szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Külügyminisztérium új szervezeti és működési szabályzata életbelépésével a Nabucco-titkárságot energiabiztonsági titkársággá alakítottuk át. Ugyancsak utazó nagykövet vezeti, Bayer Mihály nagykövet úr, akit önök nagyon jól ismernek, és most is be fog számolni azokról a kérdésekről, amelyekről elnök úr is kérte a tájékoztatását.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem marad kiemelt figyelem és kezelés a Nabucco irányában. Azt kellett ugyanakkor tapasztalnunk, hogy az energiabiztonság ügye a nemzetközi kapcsolatokban, biztonságpolitikai, külpolitikai konzultációkban kiemelt figyelemben részesülnek, és nagyon fontos, hogy erre mi reagáljunk, kihasználjuk azt a kapcsolatrendszert, mindazt, amit a Nabucco ügyében végeztünk, tudjunk erre építeni.
Hozzá kell tennem ehhez azt is, hogy ez kiemelt részét képezi az EU-elnökségi felkészülésünknek, hiszen az energiabiztonság 2010-2011 folyamán a spanyol-belga-magyar elnökségi trió stratégiai programjának egyik lényeges eleme. Ennek megfelelően értelemszerűen a Külügyminisztériumban a feladatköröket erre a titkárságra koncentráltuk, a korábbi gazdaságpolitikai főosztály energiakérdésekkel kapcsolatos feladatait is ide telepítettük, egy kicsit kibővített titkársággal, apparátussal, ami segíti a nagykövet úr munkáját. Természetesen mindezzel kibővítve a továbbiakban is állunk a tisztelt bizottság rendelkezésére, természetesen a nagykövet úr is, mind a Külügyminisztérium vezetése, és magam is.
Köszönöm szépen, hogy a tájékoztatást meghallgatták.
ELNÖK: Köszönöm szépen az államtitkár úr beszámolóját. A nagykövet úrnak ezúton a bizottság nevében is hadd gratuláljak az immár kibővült feladatkörére való kinevezéshez, és hadd kívánjak az ebben való munkához nagyon sok sikert.
Nagykövet úr!
Bayer Mihály nagykövet tájékoztatója
BAYER MIHÁLY nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a jókívánságokat. Mondhatnám, hogy ránk fér, mert nem biztos, hogy egyszerűbb lett ezzel az ember élete, de hát az élet megy tovább, és talán ha nem lett volna Nabucco-nagykövet, akkor most nem beszélhetnénk arról, hogy az energiabiztonsággal ilyen szinten tudunk, kell foglalkozni.
Két-három részre bontanám azt, amit szeretnék elmondani. Az egyik kifejezetten a Nabucco-szerződés és az Ankara utáni helyzet, a másik kicsit az, hogy mivel foglalkozunk, és utána visszatérnék Oroszország és a Nabucco, és hasonló kérdésekre.
Amikor legutóbb júniusban találkoztunk, akkor nem voltam abban a helyzetben - miután a Nabucco-szerződésben részes felek egyfajta megállapodása alapján a részleteket nem hoztuk nyilvánosságra az aláírás előtt -, hogy a szerződés egy-két fontos elemén túl kicsit mélyebb bepillantást engedjek a tartalomba. Úgy gondolom, röviden ezt azért érdemes megtenni, mert a Nabucco-szerződés értékének megítéléséhez, illetve annak a háttérnek a megítéléséhez, amit a szerződés biztosít, talán nem haszontalan erről néhány szót szólni.
Szeretném kiemelni a Nabucco-szerződésből, hogy ez egy olyan dokumentum, amit kiegyensúlyozottnak tartunk, amihez nem kevés erőfeszítés és sokirányú diplomáciai munka árán sikerült megnyerni teljes mértékben Törökország egyetértését is, és úgy ítéljük meg a többi partnerünkkel együtt, hogy ez megfelelően szolgálja minden tagállamnak a Nabuccóval kapcsolatos érdekeit. Az öt ország arról állapodott meg, hogy lehetővé teszik saját területükön a Nabucco-vezeték felépítését, de ezt egy magáncégre, a Nabucco konzorciumra bízzák. Ebből következik, hogy a magyar kormány nem számol azzal, hogy ennek anyagi vagy költségvetési konzekvenciái lennének - akár a szerződésnek, akár a Nabucco-gázvezeték megépítésének - a büdzsé számára.
Másik nagyon fontos alapelv, hogy a kormányok vállalták a legnagyobb kedvezmény elvének a biztosítását folyamatosan, ami a mindenkori legkedvezőbb feltételeket és egy viszonylag állandó jogi környezetet ígér a Nabucco számára. Ez hallatlanul fontos ahhoz, hogy a befektetés kockázatait csökkentsék, és a bankolhatóság szempontjait kellően tudják demonstrálni a pénzügyi befektetőknek, akiktől majd a hitelt fel akarják venni.
Arról már többször beszéltünk a bizottságban, hogy a négy EU-tagállamban megszülettek az úgynevezett mentesítési határozatok az EU-gázdirektíva vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevételével, a kérdés az volt, hogy ezt Törökország esetében hogyan lehet alkalmazni. Olyan megoldás született, amelynek értelmében Törökország a szerződésben és annak mellékletében gyakorlatilag ugyanazokat a kötelezettségeket vállalta magára, mint amit a négy tagállam a mentesítési eljárás során vállalt. Ez tehette például lehetővé azt, hogy Törökország végül is elállt az úgynevezett lift-off követelésétől vagy ötletétől, bár erről azért érdemes azt elmondani, hogy a lift-off hivatalosan soha nem volt a tárgyalások napirendjén. Ez mindig ott lebegett a levegőben - jó keleties módon, hogy ugyan nincs, de van, vagy van, de nincs -, viszont gyakorlatilag ezzel a megoldással ezt a kérdést rendezni tudtuk, és egy költségalapú szállítási rendszer létrehozásáról, versenyképes szállítási feltételekről lehetett megállapodni.
Törökország megnyerésében minden valószínűség szerint nagy szerepet játszott az is, hogy a szerződő felek a Nabucco konzorcium egyetértésével - és ha úgy tetszik, a Nabucco konzorcium támogatásával - arról állapodtak meg, hogy a vállalati nyereségadót, ami majd befolyik a Nabucco-vezeték működéséből, megosztják egymás között. Természetesen nem vonatkozik az adómegosztás a helyi adókra, áfára, azokra az adókra, amelyeket normálisan ki kell fizetni, viszont a vállalati nyereségadót megosztják, és ennek a megosztásnak az alapelve az lesz, hogy a vezetéknek mely ország területén milyen hosszú szakasza működik, és ez arányaiban hogyan osztható szét. Itt természetesen Törökország jár a "legjobban", hiszen a vezeték legnagyobb része, amikor teljes kiépítettségű lesz a Nabucco, Törökország területén fog működni. Úgy gondolom, ez elfogadható, és kicsit azt is mondanám, majdnem hogy talált pénzről van szó, hiszen alapvetően a NIC Bécsben kíván adózni. Tehát itt azért úgy gondolom, mi is jobban járhatunk esetleg, mint egy rendezetlen vagy ilyen értelemben nem tisztázott helyzetnél.
A Nabucco-szerződésnek van egy nagyon fontos eleme, nevezetesen hogy egy Nabucco-bizottságot fog létrehozni. Azért is tartom fontosnak, hogy erről beszéljünk, mert máris van, aki összekeveri. Tehát a Nabucco-bizottság arról szól, hogy az öt szerződő fél - bizonyos megfigyelők bevonásával - létrehoz és működtetni fog egy Nabucco-bizottságot, amely a szerződés végrehajtásával összefüggő kérdéseket, az esetleges jogvitákat kell hogy rendezze, illetve néhány kérdésben dönthet vagy döntési javaslatot tehet. Ilyen kérdés lehet például az, hogy ha az Európai Unió jogszabályi környezetében változás történik, ugyanis Törökországra ez nem kötelező, hiszen Törökország nem az EU tagja, akkor ezt hogyan kezeljük. Ez komoly fájdalma volt lényegében a török delegációnak végig a tárgyalások során, és erre találtuk ki azt az úgynevezett equilibrium klauzulát, amely lehetővé teszi, hogy egy ilyen jogi környezetváltozás esetén a Nabucco Board javasolja például a szerződés módosítását annak megfelelően, ahogyan ez az érintett felek számára elképzelhető.
Van egy olyan kötelezettségünk a szerződésben, hogy alá fogják írni az úgynevezett project support agreementeket, a nemzeti kormányok a NIC-kel, a Nabucco konzorciummal, és erre a külön nyilatkozatban, amit Magyarország kezdeményezett, önmagunknak fél évet adtunk, tehát nagyjából január közepére kellene ezt a folyamatot befejezni. Erről nem akarok beszélni, mert erről külön majd tárgyalunk, nem egy egyszerű vállalást tettünk, ezt ma már egyre jobban látjuk, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a projekt finanszírozása biztosítható legyen.
Úgy gondolom, a kompromisszum mindenképpen jó, vállalható, és teljes mértékben megfelel az európai szabályoknak. Lényegében Törökország kezéből így kikerültek olyan eszközök, amelyekkel esetleg lassíthatta volna a folyamatot, vagy nehezíthette volna a Nabucco megvalósítását. Ez nem jelenti azt, hogy maga a Nabucco felépítése egy fáklyásmenet és egyszerű gyakorlat lesz, rengeteg bonyolult kérdést kell még megoldani, de lényegében ma eljutunk lassan oda, hogy alapvetően a Nabucco megvalósulása egyre inkább a Nabucco konzorcium képességeitől, erejétől, munkájától függ. A kormány oldalán a feladatok sokasága ilyen szempontból most már azért ritkul, jobban meghatározható, hogy mi az, ami még kifejezetten kormányfeladat, és egyre inkább átterelődik a napi munka és a tevékenység a konzorciumra és részvényeseire.
Szeretném kiemelni, hogy - figyelembe véve többek között a Nabucco eseti bizottság ajánlását is - a magyar kezdeményezésű nyilatkozatban benne foglaltatik, hogy az aláíró felek ennek a dokumentumnak a lehető leggyorsabb ratifikációjára törekszenek. Szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a dokumentum ratifikációra való előkészítése folyik. Ezt alapvetően a Külügyminisztérium végzi, de hármas: KüM-NFGM-KHEM előterjesztés mellett fogjuk ezt benyújtani a kormánynak. Nagyon remélem, hogy sikerül olyan tempósan dolgoznunk, hogy október közepén a parlamentbe kerülhessen a dokumentum, és itt szeretném jelezni azt, hogy az előterjesztésben mi kifejezetten kezdeményezzük azt, hogy a parlament - építve a teljes egyetértésre, ami a pártok között a Nabucco kapcsán most már többször, különböző formákban, helyeken és időpontokban megnyilvánult -, ha lehetőség van rá, a Házszabálytól való eltéréssel tárgyalja, és ratifikálja a dokumentumot. Ezt annál is fontosabbnak tartom, mert nemcsak nagyon fontos politikai jelzés lenne újra az iránt, hogy Magyarország milyen egyetértés mellett és milyen erőteljesen támogatja a Nabuccót, hanem ez egy messzemenően erőteljes jelzés mindazon partnereknek - legyenek azok akár Nabucco-államok, akár forrásországok - azzal kapcsolatban, hogy a Nabucco igenis halad, és e tekintetben is megyünk előre.
Melyek a feladataink? Elmondtam, hogy szeretnénk ratifikálni, ez - úgy gondolom - nagyon rövid távú feladat, és ha a ratifikáció megtörtént, akkor lényegében alapvetően két jelentős feladatunk marad. Egy rövidebb távú, ez a project support megállapodás tető alá hozása és aláírása. Nagyon bízom benne, hogy ez azért sikeres és viszonylag gyorsan megvalósítható feladat lesz, ezzel párhuzamosan a konzorcium, az NFGM és az ITDH dolgoznak azon, hogy a NIC kezdeményezésére a Nabuccót kiemelt projektté nyilvánítsák. Úgy gondolom, ez egy másik fontos üzenet lehet, de ennek vannak feltételei, és itt többek között a konzorciumnak kell bizonyos adatokat és egyéb szempontokat teljesíteni, megadni ahhoz, hogy a kedvező döntés megszülethessen. De nem látom annak elvi akadályát, tehát ha ők ezt tudják teljesíteni, akkor úgy gondolom, nem lesz akadálya annak, hogy a Nabucco kiemelt projektté váljon, ami az eljárások egyszerűsítését, a jóváhagyások gyorsabb lebonyolítását fogja lehetővé tenni számára.
A harmadik feladatnak tulajdonképpen azt tartom, és ebben Magyarország sokat tehet, de egyedül valószínűleg nem tud eleget tenni, hogy hogyan tudjuk fenntartani, megőrizni azt a momentumot, ami a Nabuccót illetően a budapesti január csúcs, a prágai déli folyosó csúcs, illetve az ankarai aláírás és a közösen elvégzett munka által létrejött. Ma nem hiszem, hogy bárki komolyan kételkedhet abban, hogy a Nabucco egy jó ütemben előkészítés alatt álló projekt, amely mögött komoly politikai és erkölcsi támogatás áll. De nem szabad azt hinnünk, hogy bárki is úgy gondolja, hogy ez egyszer s mindenkorra adott, vagy amire elnök úr kérdése is vonatkozott, hogy például Oroszország vagy valaki más feltétlenül ennek a megőrzését fogja nekünk segíteni, és esetleg nem próbálja meg valamilyen eszközökkel gyengíteni.
Tehát úgy gondolom, szükségünk van arra, hogy minden részes ország, az Európai Bizottság és minden olyan EU-tagállam, amely komolyan gondolja, hogy a Nabucco európai és egy fontos európai projekt, ezek odaálljanak mellé, és a politikai támogatás egyfajta szisztematikus, szervezett formáját megtalálják. Ami arra is lehetőséget ad, hogy időről időre akár magas szinten kifejezésre juttassuk, hogy igenis, ez nem változott, és legalább annyira, mint korábban, az EU egésze a Nabucco mögött áll. Erre szolgál az a magyar kezdeményezés, amit az International Nabucco Boardként neveztünk el. Még töröm a fejem azon, hogy a board-e a legjobb megnevezése, nem kellene esetleg councilnak vagy tanácsnak nevezni, gondolom, ez kiforrhatja magát. Azt szeretném elmondani a bizottságnak, hogy itt a nyári szünet után elkezdtem most már a konzultációimat erről a kérdésről - egy második körös konzultációt -, voltam Brüsszelben, beszéltem lengyel partnereinkkel erről, akik rendkívül érdekeltek, és nagyon támogatják a Nabuccót is, és magát ezt az elképzelést is. Holnapután Bukarestben fogok találkozni a partneremmel, ugyan más célból megyek, de valószínűleg módom lesz találkozni az energiabiztonsági nagykövettel is, és erről szót váltunk, jövő héten pedig Bakuban és Asgabatban szeretném folytatni az ezzel kapcsolatos konzultációkat.
Azt tudom elmondani az International Nabucco Board kapcsán, hogy Brüsszelben - és azt gondolom, ez a lényeg, mert Brüsszel ellenére vagy Brüsszel nélkül ezt nagyon nehéz megcsinálni, tehát mindenképpen olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek a Bizottság, a Tanács, a főtitkárság támogatását is élvezik, nemcsak a tagállamokét - mindenki úgy gondolja, hogy ez egy jó ötlet, alkalmas arra, hogy egy ilyen politikai támogatást generáljon és csatornázzon. A modalitásokról kell majd beszélni, és ebből a szempontból azért tekintettel kell lennünk arra, hogy a Bizottság lényegében a megszűnés pillanata felé halad, és majd egy új Bizottság fogja átvenni a munkát, tehát ez kicsit a brüsszeli előrelépést nehezíti. Magam azt próbáltam sugalmazni a konzultációim során - és úgy látom, a partnereink elvben vevők erre, valószínűleg a tagállamok sokkal inkább, mint a bizottsági apparátcsikok, de valószínűleg én is ezt csinálnám, ha a helyükben lennék, hiszen felhatalmazás nélkül ők messzebbre nem mehetnek -, hogy használjuk ki ezt az időszakot az új Bizottság belépéséig arra, hogy egy értelmes, életképes, nagyon széles támogatottságot, és sokaknak az egyéb javaslatait vagy szempontjait is figyelembe vevő, alaposabb koncepciót dolgozzunk ki. Bízom abban, hogy egy ambiciózus új energiabiztos bizonyára rá fog harapni egy jó ötletre, mögé tud állni, és akkor talán egy nagyot is léphetünk ennek érdekében.
Ezzel együtt maga a téma, hogy mi ezzel foglalkozunk, megítélésem szerint lehetőséget ad arra, hogy Magyarország folyamatosan bizonyítsa: a Nabucco számára fontos, hogy ezen dolgozunk, és erősítjük azokat a kapcsolatokat, azt a megítélést, amit az elmúlt időszakban vívtunk ki magunknak a Nabucco ügyében.
Oroszország, Gazprom. Az orosz fél az elmúlt időszakban jól észrevehetően egyre többet foglalkozik a Nabuccóval. Egyszer a kollégáimnak azt mondtam a budapesti januári Nabucco-csúcs után, hogy ha nem tudtuk volna a résztvevőktől kapott visszajelzések, a sajtó értékelése vagy akár a magunk közérzete alapján, hogy a budapesti csúcson valami jót csináltunk, hogy ez jó és hatásos, és nemcsak hatásos, hanem hatékony rendezvény volt, akkor két héttel a budapesti csúcs után megkaptuk az üzenetet Moszkvából, amikor a Gazprom egyik vezetője azt jelentette be minden előzmény és minden hivatkozás nélkül, hogy a vezetésük úgy döntött: a Déli Áramlat kapacitását a korábbi tervezett 30 milliárdról 47 milliárd köbméterre növelik. Nem akarok abba belemenni, hogy gázcsövet hogyan kell építeni, mert nem értek hozzá, itt vannak nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek, de gondolom, hogy egy gázcső kapacitását csak úgy egyik napról a másikra 50 százalékkal megnövelni technikai vagy egyéb szempontokból lehet, de nem feltétlenül egyszerű. Aztán utána azt láttuk, hogy az orosz vezetés tárgyal mindenfajta árkonstrukciókról a potenciális forrásországoknál, most már 63 milliárd köbméter kapacitásról beszélnek, ami alighanem két vezetéket jelentene véletően.
Tehát egy csomó olyan kérdés merült fel, ami mindenképpen mutatja, hogy Oroszország számára a Déli Áramlat egyik célja feltétlenül az, hogy a Nabuccót elnehezítse. Ezt nem is mindig rejtik egyébként a partnereink nagyon véka alá. Ez rendben van, az ő szempontjaik szerint a Nabucco megtör egy olyan helyzetet, amiben Oroszország meghatározó, és nem akarják feladni. Azt gondolom, ez a dolog rendben van, majd kiderül, hogy meddig jutunk, és ki meddig jut ebben az ügyben.
Van a Déli Áramlatnak egy másik eleme is, úgy gondolom, ami az ukrán kérdést jelenti. Hiszen ha összeadjuk azt a 63 milliárd köbmétert, amit a májusi szocsi csúcsértekezleten jelentettek be, hogy ennyire emelik a Déli Áramlat kapacitását, meg az 55 milliárd köbmétert, amit a tervezett Északi Áramlat szállítana, az pont azonos azzal a 118 milliárd köbméterrel, amit tavaly, tehát 2008-ban az ukrán hálózaton keresztül Oroszország az Európai Unióba szállított. Tehát van ennek egy ilyen áthallása is - vélelmezem -, hiszen ez azt jelzi az ukrán vezetés számára, hogy ha nem sikerül megállapodni a tranzittal és az ukrán rendszerekkel való együttműködéssel kapcsolatban, akkor Oroszország kész arra, hogy az ukrán tranzitot nagyjából kikapcsolja az európai szállításból, megoldja más csatornákon keresztül ezt a problémát.
Úgy gondolom, számunkra a Déli Áramlattal kapcsolatban nem az a veszély, hogy most Ukrajnával pontosan mi történik - hiszen kétlem, hogy egy ilyen helyzet bekövetkezzen, nagyon kevés esélyét látom, hogy Ukrajnát teljesen kikapcsolják, hiszen jelentős infrastruktúrát hagynának ott parlagon, és ebben orosz infrastruktúra is szerepet játszana -, hanem az, hogy ezek az erőfeszítések, az orosz diplomáciai offenzíva milyen mértékben tudja elbizonytalanítani potenciális partnereinket a Kaszpi-térségben. Azt látom, hogy nem nagyon, bár a nyomás egyértelmű, az orosz propaganda nagyon hatékony. Hadd utaljak például arra, hogy ha jól emlékszem, júniusban, mikor aláírták a szerződést Azerbajdzsánnal a gázszállításról, nagy határozottsággal közölték, hogy félmilliárd köbmétert fognak szállítani az azeriek az Észak-Kaukázusba évente. A félmilliárd köbméter az 1/30 vagy 1/28 része Magyarország éves fogyasztásának - és lehet, hogy ez felmegy két- vagy hárommilliárd köbméterre is -, tehát mondjuk nem fogja megingatni a Nabuccót, de ennek a tálalása természetesen sokféleképpen felhasználható, és ebben az orosz partnereink nagyon ügyesek, el kell ismerni, hogy ezt ők jól csinálják.
Azt látom, hogy az orosz politika nem igazán működik a Kaszpi-térségben. Mert miközben a türkmén gáz április 9-e óta nem megy Oroszországba, és az újságok szerint havi egymilliárd dollár veszteséget okoz a türkmén büdzsének, addig azt látom, hogy Türkmenisztán erőlteti, sőt határozottan lép a kínai vezeték mielőbbi megnyitása irányába, Iránnal bővíti a vezetéket, és a brüsszeli jelzések szerint egyre elkötelezettebb a Nabuccóba való beszállítás mellett is. Nekem többek között iparági szereplők megerősítették, hogy az a mező, amit az RWE kötött le - és lassan elkezdi feltárni, és majd termelni szeretne -, nagyon ígéretes, és abban teljes egyetértés van a türkmén vezetéssel, hogy ezt lehetőleg minél előbb próbálják meg működésbe állítani, és a termelést Európába szállítani.
Ugyanúgy látom, hogy Üzbegisztán mintha megint elkezdene nyílni az Európai Unió felé, energiapolitikai együttműködésben is. Ez megint csak annak a jele, hogy nem feltétlenül hatásos Oroszországnak akár az árpolitikája, hiszen Türkmenisztánban például most arról kezdenek tárgyalásokat, hogy csökkentsék azt az árat, amit tavaly lekötöttek, hiszen a világpiac nem igazolja vissza, és ez az egyik oka volt annak, hogy az orosz fél nem vette át a gázt, hiszen vesztesége volt minden köbméter gázon. És mintha Kazahsztán is kicsit ellépett volna a korábbi nagyon óvatos magatartásától, és picit elkezdett beszélni arról, hogy diverzifikálunk, és talán majd Európa felé is jobban megyünk.
Tehát azt gondolom, hogy ezek olyan folyamatok, amelyeket nekünk érdemes figyelemmel kísérni. Először is észrevenni, másrészt figyelemmel kísérni, harmadrészt pedig a magunk eszközeivel részben bilaterálisan, részben pedig az Európai Unión keresztül támogatni. Oroszországnak komoly nehézségei vannak - megítélésem szerint - a gázszektorban. Egyrészt anyagilag nem állnak jól a cégek, persze ki áll most jól, őket is nagyon sújtja; technológiai gondjaik vannak. Ezt azért jelzi az, hogy néhány nappal ezelőtt Putyin meghívta a nagy nemzetközi energiacégeket a Jamal-félszigetre, ahol azt ajánlotta fel, hogy ha az európai partnerek technológiát hoznak, akkor kisebbségi részesedést kaphatnak az ott indítandó vállalkozásokban. Nem akarom ezt értékelni, mert nagyon korai, pár napos hír, hogy pontosan mire gondol az orosz vezetés, talán még nem megítélhető, de mindenképpen más, mint az a törvény, ami a stratégiai ágazatokban a külföldi tulajdon arányát szabályozza, ahol például ilyen projektekben maximálisan 5 százalékot engedélyeznek külföldi befektetőknek. Ha még ez így is lenne, akkor is azért a jogszabályi garanciák valószínűleg hosszabb távon teremthetők csak meg Oroszországban, de úgy tűnik, Oroszországban is van némi változás. Hogy ez hova fog kimenni, milyen eredményt fog hozni, nem tudom, de nem gondolom, hogy abban a tekintetben változás lesz, hogy Oroszországnak a Nabucco nem lesz kedves vezeték.
Az, hogy a Nabucco halad, számomra éppen abból nyilvánul meg, hogy az orosz vezetők mennyit beszéltek az elmúlt időszakban a Nabuccóról, természetesen azzal, hogy ez egy olyan vezeték, amiben nincs gáz, ami mögött nincs erő, tehát kritikusan. Ez vonatkozik Putyinra, vonatkozik Medvegyevre és másokra is. Addig, amíg nem érzékelték, hogy a Nabucco tényleg egy olyan projekt - mondjuk másfél-két évvel ezelőtt -, akkor ezzel nem sokat foglalkoztak, elvoltak a maguk ötleteivel. Tehát optimista vagyok abban a tekintetben, hogy ezek a jelzések is visszaigazolják azt, hogy a Nabucco támogatottsága, ereje növekszik, és számítani kell arra, hogy Oroszország a maga eszközeivel a saját érdekeit védeni fogja, de ezt teljesen rendben valónak találom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megnyitom ezzel kapcsolatban a vitát, ha szabad, volna néhány nagyon rövid kérdésem. Az államtitkár úrtól - vagy a nagykövet úrtól - szeretném kérdezni azt, hogy az energiabiztonságért felelős nagykövet státuszának kialakítása összefüggésben van-e azzal, hogy a kormány fontolgatja más gázvezetékek építésének támogatását is.
Úgy is kérdezhetném, hogy kiterjed-e az energiabiztonsági nagykövet megbízatása a Nabuccóval konkuráló, jellemzően orosz tulajdonú gázvezetékek építésének felügyeletére, vagy bármilyen más kormányzati képviseletére. Ha igen, akkor szeretném megkérdezni, hogy milyen összefüggésben van az új energiabiztonsági nagykövetnek ez a tevékenysége a keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztos sokszor hasonló irányú tevékenységével. Az nyilván egy geográfiai, ez pedig egy ágazati metszet, de a Nabucco, illetve a Déli Áramlat meg egyéb orosz gázvezeték-építési tervek adott esetben közös metszetet alkothattak.
Ugyanezzel összefüggésben szeretném kérdezni - megint csak bizonytalan vagyok, hogy államtitkár úrtól vagy nagykövet úrtól -, hogy várható-e bármiféle olyan lépés a kormány részéről, amely bármilyen mértékben hátrányosan érinti a Nabucco gázvezetéket. Kérdezem ezeket elsősorban azért, mert a Nabucco bizottság statútumában szerepel az is, hogy más vezetékek státuszát is vizsgáljuk, illetve a közösen megállapodott szöveg arra utal, az országgyűlési határozat azt a feladatot fogalmazza meg, hogy a kormány ne tegyen olyan lépést, amely árt ennek a projektnek.
Azért kérdezem mindezt, mert a következő időszakban nagyon sok olyan aktus lehet, amely segítheti a Nabucco előrehaladását, a project support agreementtől az ankarai szerződés ratifikálásán át az International Nabucco Board - vagy annak megfelelő tanács - létrehozásán keresztül egészen az ankarai szerződésben foglalt szervezet megalakulásáig. Ezek mind-mind fontos mérföldkövek, jelzik azt, hogy előrefelé megy a Nabucco-gázvezeték építése. Nagyon-nagyon káros lenne a gázvezeték sikerének esélyeire nézve, ha eközben bármiféle olyan aktus is történne, ami úgy tüntetné fel Magyarországot, mint amely nem valódi elsőszámú prioritásként kezelné a Nabuccót.
Ezenkívül immár nagykövet úrtól szeretném kérdezni a Nabucco Boarddal kapcsolatban, hogy végül is nagyon nagy örömmel hallottam azokról a tárgyalásokról, amelyek már folytak, és fognak folyni, de a kérdésem arra vonatkozik, elképzelhető-e, hogy tudunk valamilyen határidőt mondani, hogy valamikorra ez, legalábbis a szándékaink szerint létrejön. Nem szeretnék visszautalni a bizottság döntéseire, de nagyon régen nagyon sokszor elmondtuk már, hogy körülbelül meddig kellene ezt felállítani. A legutóbbi ilyen közös megemlékezésünk erről a témáról egy év közepi, tehát július elejei felállítást tartott volna reálisnak. Most természetesen ez az év negyedik negyedévére tolódhat legközelebb, de mit látunk reálisnak? Ez fontos kérdés volna.
Átadnám a kérdés, hozzászólás lehetőségét a bizottság tagjainak.
Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is hadd gratuláljak részben a magam nevében, másrészt a frakciónk nevében a módosuláshoz, ami egyfajta más jellegű feladatkört jelent, esetleg a nyár folyamán hallott problémák ellenére is - vagy azzal szemben.
Nekem lenne néhány kérdésem, megpróbálom röviden összefoglalni. Egyrészt a nagykövet úr hogyan látja, lehet-e ez a Nabucco-projekt valamilyen közép-európai együttműködés alapja? Mennyiben alakulhat, mennyiben módosulhat például a szlovák álláspont Nabucco-ügyben, mennyire erősödhet a nyitottság, vagy mennyire okozhat gondot az, hogy Szlovákia kicsit másként gondolkodik ma Magyarországról, mint eddig.
A következő kérdésem: legutóbb a hétvége fontos eseménye volt a németországi választás, és mivel az SPD valószínűleg kikerül a kormányból, ez eredményezheti azt, hogy Németországban kicsit módosul a Nabuccóhoz való hozzáállás, a Nabuccóval kapcsolatos álláspont.
A harmadik kérdésem pedig kicsit a jövőről, illetve a napi aktualitásról is szól. Brüsszelben most készítik elő, illetve most összegezték az eddigi biztosi munkákat, hogy ki hogyan végezte a munkáját, egyáltalán az új Bizottság, illetve a biztosi rendszer a jövőben, néhány hónapon belül fog felállni. A kérdésem erre vonatkozna: hallani-e azt, hogy melyik ország kéri magát az energia portfólióra? Tehát tudunk-e valamit arról, hogy esetleg melyik ország jelölhet az energiabiztosi feladatkörbe?
Ez lett volna a néhány rövid kérdésem.
ELNÖK: Firtl Mátyás!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Én is csak nagyon röviden. Mindenekelőtt a magam nevében is gratulálok a nagykövet úrnak, és tulajdonképpen azt is jó felismerésnek kell tekinteni, nagykövet úr, hogy a Külügyminisztérium gyakorlatilag új nagyköveti posztot hozott létre, az energia-biztonságpolitikai kérdések tekintetében. Miután nagykövet úr is említette már, hogy micsoda diplomáciai offenzívák vannak az energiapolitika terén, éppen ezért is nagyon fontos ez Magyarországon is. Sokkal fontosabbnak tartom, minthogy van egy másik kormánymegbízott, aki foglalkozik ezzel a kérdéssel, hiszen elhangzott, hogy mennyiben fedi át vagy mennyiben nem.
A külügyi politika egész más terület, annak egészen mások a megközelítései, és itt a Nabucco-bizottságban az elmúlt időszakban egyébként Bayer nagykövet úr pont erről tett tanúbizonyságot, hogy minden alkalommal teljes felkészültséggel, és egész más kitekintéssel tudta megközelíteni azt a kérdéskört, amiben egyébként mi politikusok itt-ott vitatkoztunk. Pontosan ő volt az, aki megfelelő módon rávilágított arra, hogy a csövekbe hol, merre lehet gázt egyáltalán betenni, nemcsak türkmén meg Azerbajdzsán volt itt egyfolytában terítéken, mert addig az volt, hogy onnan már nem is jöhet cső. Na, ez az, amikor azt mondjuk, hogy a külügyesek valamivel többet értenek dolgokhoz, mint aki esetleg magáról azt hiszi. De minden kérdésre most is olyan részletes elemzést adott számunkra, hogy gyakorlatilag nagyon fel sem lehet tenni kérdést - meg az előttem lévők is feltették -, de ezzel együtt azért mégiscsak, hiszen nagykövet úr, te is említetted a Déli Áramlat vonatkozását, azért a külügyi tárgyalásaid során hátha felmerült az, hogy Törökország milyen hozzáállással van a Déli Áramlat irányába, a maga területén esetleg beengedi-e vagy nem. Ismerjük az ukrán-orosz viszonyt, és ez egy irány.
Ez az egyetlen kérdés maradt számomra, hogyha erre esetleg rávilágítanál, mert az azért mégiscsak érdekes lehet számunkra az elkövetkezendő időben.
Köszönöm.
ELNÖK: Ha nincs más kérdés, akkor államtitkár úrnak adom meg a szót.
SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném megerősíteni és a bizottság számára világossá tenni, hogy sem a kormány, sem a Külügyminisztérium nem tervez semmi olyan lépést, amely - ahogy ön fogalmazott, beszéljük világosan - ártana a Nabucco ügyének. Tehát e tekintetben megvan a folyamatossága, és természetesen a nagykövet úr feladatai közé tartozik az is, hogy figyelemmel kísérjen más olyan projekteket, amelyek ez irányban megvalósulóban vannak, avagy Magyarország érdekeltségére vagy részvételére is számítanak. De sokkal inkább arra gondoltunk, hogy a magyar diplomácia - úgymond - energiatudatossága jelentősen erősödött az előző időszakban. Olyanná vált a dokumentumok, információk, jelentések mennyisége, hogy a külügyi apparátuson belül ezt mindenképpen újra kellett gondolni. Tehát úgy gondoljuk, mindezt hatékonyabban felhasználjuk, és e tekintetben a Nabucco kiemelt szerepet kap.
A keleti piacokért felelős kormánybiztos úrral nyilvánvalóan a kapcsolat megvan, de azt gondolom, e tekintetben nincs átfedés, tehát itt a nagykövet úrnak egyértelműen megmarad a feladata. Adott esetben persze, ha szükséges, akkor nyilván egyeztetésre is sor kerülhet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY nagykövet: Köszönöm szépen. Ehhez, amit államtitkár úr elmondott, talán annyit tennék hozzá, nem hiszem, hogy indokolni kell ezt részletesebben, nekünk eléggé egyértelmű, magától értetődő volt a Külügyminisztériumban, hogy egy ilyen lépésre sor kerüljön.
A bizottság is tudja, az elmúlt másfél évben elég sokat utaztam, de sehol nem találkoztam olyan partnerrel, aki Mr. Nabucco volt, mint én, viszont csak szinte olyan partnerekkel találkoztam, akik az energiabiztonságnak vagy szélesebb részét vagy teljes egészét vitték. Tehát lényegében van is egy olyan partnerségünk, amire nyugodtan lehet építeni, és amelyből fokozatosan ki lehet építeni egy ilyen portfóliót. Nem gondolom, hogy ez holnapra már kész lesz, hiszen ezt megint egy kicsikét el kell kezdeni alapozni meg bővíteni, de erre mindenképpen van lehetőség.
A másik, hogy Nabucco-nagykövetként sem kerülhettem meg, hogy a Déli Áramlat bizonyos dolgait ne ismerjem, ne elemezzem, hogy mi történik. Hiszen amikor Washingtonban vagy Londonban a Chatham House-ban előadást tartottam kifejezetten szakmai, hozzáértő hallgatóság előtt, nem mondhattam, hogy uraim, hölgyeim, ez Veres János úr vagy nem tudom, kinek, a keleti kapcsolatok kormánybiztosának a feladata. Tehát ilyen értelemben nem látom ennek a szétválasztásnak a jelentőségét. Nem hiszem, hogy nekem kell a Déli Áramlatot felépíteni vagy ezzel kapcsolatban tőlem ilyen értelmű tevékenységet várnának, de tudnom kell és figyelnem kell, hogy mi történik, esetleg még akár ehhez is értelmes javaslatokat vagy észrevételeket lehet tenni, hogy mi történik egyik vagy másik projekt kapcsán. Nagyon előkelő helyen van a Nabucco mellett az LNG támogatása, például az észak-déli energiafolyosó támogatása, hogy csak olyan fontos kérdéseket említsek, amelyek Magyarország számára lényegesek lehetnek.
Itt térnék át Balla képviselő úr kérdésére; először, hogy hozhat-e regionális együttműködést. Önmagában talán a Nabucco egyedül nem elég erre, de egyfajta erjesztője, gerjesztője lehet, hiszen a szlovák partnereink egészen a januári gázválságig mindig azt mondták, hogy nekik nem kell diverzifikálni, nem kell semmi tározó sem különösen, semmi sem, hát ömlik a gáz a Testvériség vezetéken keresztül, ez több, mint ami kell nekik, ők teljesen rendben vannak. Január óta valahogy hirtelen megváltozott a véleményük, és elég erősen törekszenek arra, hogy valamilyen módon biztosíthassák a Nabuccóhoz való hozzáférést, és onnan gáz beszerzését. Ehhez kellene a magyar-szlovák interkonnektor, ami valószínűleg egy nagyon fontos projekt. Hogy mikorra valósulhat meg, azt nem tudom, viszont a magam kis eszével azt látom, hogy egyelőre, ha meg is épülne, akkor is üres lenne, hiszen ha a Testvériség vezetékben van gáz, akkor a szlovákoknak nem kell gáz Magyarországon keresztül. Ha nincs gáz, akkor teljesen mindegy, mert mi is csak legfeljebb keveset tudunk adni, de valószínűleg nem fogja megtölteni ennek az interkonnektornak a kapacitását, arról nem beszélve, hogy körülbelül 1/16-át kellene szlovák területen beruházni annak a pénznek, mint amennyibe a magyar területen kerülne ez a vezeték. Tehát itt azért anyagi és egyéb szempontok is vannak. De ez nem von le annak a jelentőségéből, hogy egy ilyen vezeték adott esetben szükséges lehet, és jelentős regionális együttműködést generálhat.
Annál is inkább, mert egy ilyen vezeték, ha továbbépítésre kerül, akkor a lengyelek együttműködésével lényegében a Swinoujsciébe tervezett lengyel LNG-kapacitást köthetné össze egy észak-déli gázfolyosó keretében a horvátországi LNG-terminállal úgy, hogy összekötné az összes nagyvezetéket: a Jamalt, a Testvériséget, a Déli Áramlatot, a Nabuccót, ami még majd el fog készülni, egészen a két LNG betáplálási lehetőséggel. Nem beszélve az esetleg ezen útvonal mellett vagy közelében levő gáztárolókról, ami úgy gondolom, olyan jelentős flexibilitást adna az energiabeszerzéseknek, amit egy adott, nagy átmérőjű tranzitvezeték sem biztos, hogy tudna számunkra garantálni. Tehát ebben mindenképpen van fantázia. Én például tárgyalok is, beszéltem partnerekkel erről, és azt tudom itt mondani, hogy a múlt pénteken, amikor Varsóban voltam, ott is elmondták nagyon magas rangú tárgyalópartnereink, hogy egyrészt ők is szeretnének vásárolni a Nabuccóból, ők egyelőre Baumgartenen keresztül gondolják, bár még nincs meg ehhez az infrastruktúrájuk, de megpróbálják majd megteremteni, és a fejükben van egy észak-déli energiafolyosó elképzelése is. Még nincsenek abban a helyzetben, hogy vezeték kiépítésén gondolkodjanak, de az ötletet olyannak tartják, amiről szerintük máris el kellene - vagy érdemes lenne elkezdeni - gondolkodni.
Tehát úgy gondolom, nem feltétlenül egyedül és kizárólag a Nabuccóval, de néhány más projekttel együtt van a kezünkben lehetőség - legalábbis elvi lehetőség - arra, hogy függetlenül adott esetben az Unió boldogabbik felétől, mi magunk is tegyünk a saját energiabiztonságunk jelentős javítása érdekében, saját eszközeinkkel és saját regionális kapacitásainkkal.
A Nabucco Boardot illetően nagyon óvakodnék attól, és nem azért, mert majd engem kér számon a bizottság, hogy miért nem tartottam a szavam, és ekkorra vagy akkorra nem hoztuk létre a Nabucco Boardot, de nagyon óvakodnék bármifajta időpont kijelölésétől. Egyszerűen azért, mert mi ezt nem tudjuk egyedül létrehozni. Tehát mi bejelenthetjük, hogy létrehoztuk a Nabucco Boardot - zászló, pecsét, mindent, ami kell -, ez technikai kérdés, ezt holnap meg lehet csinálni, csak írnom kell egy feljegyzést a Külügyminisztérium vezetőihez, akik adnak rá pénzt meg felhatalmazást, és akkor pecsétet is tudunk csináltatni. Tehát a dolog ilyen szempontból egyszerű, de a partnerek nélkül - és ebben benne vannak a Nabucco-partnerek, benne vannak a nem Nabucco-partner európai uniós tagállamok, a forrásországok, adott esetben a bankok és mások - nem lehet. Tehát egy olyan koncepciót kell letenni az asztalra, amit mindenki el tud fogadni a saját politikai, anyagi és egyéb helyzete okán, hogy a számára a felkínált kondíciók, a státusz ezen belül elfogadható, és nem hozzuk őket kellemetlen helyzetbe, hogy vagy nem tudják vállalni, vagy esetleg éppen azért, mert túl erős az igényünk, esetleg visszautasítják, vagy még nem érett meg a helyzet.
Tehát úgy gondolom, a lényeg az, hogy ezt a témát napirenden tartsuk, ez a téma - amennyire csak lehet - magyar ötlet maradjon, és mindenkit, akit csak lehet, megnyerjünk ennek a támogatására. Tapasztalataim szerint, ma reggel egy belga diplomatával beszéltem, egy főigazgató volt itt Brüsszelből nálam, ő is azt mondta, hogy Belgium támogatja a Nabuccót és a Nabucco Boardot. A lengyelek ezt mondják, a szlovákok ezt mondják, a szlovén nagykövet már több alkalommal keresett, hogy ők nagyon szeretnének ennek a részévé válni. Tehát úgy gondolom, hogy itt sokkal nagyobb támogatás van, mint amit esetleg mi magunk, Nabucco-országok tudunk generálni, de ennek a feldolgozásához, megjelenítéséhez idő kell, és nagyon türelmes diplomácia és sok-sok óra, meg esetleg vissza-visszajárás.
Van még egy apró kis probléma, hogy Ausztria egyelőre nem változtatott az álláspontján. Tehát ott tartunk, hogy elmegyek mondjuk Brüsszelbe, megkérdezi a Bizottság, mondjuk a Piebalgs-kabinet illetékese, hogy akkor mi a helyzet, mik az eddigi reakciók, és azt mondom, hogy minden tökéletes, kivéve Ausztriát, amelyik csípőből elutasította a januári csúcson, aztán utána megerősítette írásban is. Tehát én tárgyalok, voltam már azóta Bécsben, és telefonon kapcsolatban vagyok az osztrák Nabucco-koordinátorral, és tervezem is már valamikor október közepére a következő bécsi látogatást, hogy próbáljunk mozdítani rajta, hiszen új kormány van, de egyelőre az osztrák álláspont még elutasító, és úgy azért nehéz Nabucco Boardot propagálni túlságosan, amikor az egyik legfontosabb partnerünk, szomszédunk egyelőre negatív. Tehát úgy gondolom, itt még sok mindent kell tenni ahhoz. Amit el tudunk érni - akkor személyesen is nagyon boldog leszek -, hogy valamikor az új Bizottság beindulásának az idejére egy olyan anyagot, olyan javaslatot lehessen letenni, amivel már ott tudnak kezdeni valamit, és azt hiszem, akkor körülbelül reálisan tervezzük magunkat egy adott ciklusban a tevékenységet illetően.
A német választás. Németország elég sajátosan pozícionálta magát a Nabucco ügyében. Egyrészt kaptunk elég erős "nyet"-eket Merkel asszonytól személyesen is, mondjuk Barrosonak írt levelében - hogy mást ne mondjak. De amennyire ezt tudom különböző - többek között német - partnereimtől, e mögött nem az volt, hogy a német kormányfő nem támogatta a Nabuccót, hanem az volt, hogy ő kicsit sajátos viszonyban van az energiacégekkel, amelyekről azt gondolja, hogy kemény hasznot tesznek zsebre, és akinek ennyi jövedelme van, az ne kuncsorogjon már európai meg kormányzati pénzekért a projektjének a megvalósításához. Hogy ez valószínűleg így van, azt az is mutatja, hogy az elmúlt időszakban azért a német álláspont finomodott. Például ők is ilyen előzetes pozitív hozzáállást mutattak a Nabucco Board ügyéhez, de a Nabucco támogatását illetően is azért a német álláspont - úgy gondolom - ha nem is lett harsány, de nyilvánvalóbb lett.
Tegnap Joschka Fischer azt mondta el Budapesten, hogy az ő számításai, reményei szerint az új kormányban a német álláspont még inkább nyitott és támogató lesz a Nabucco kapcsán, és ő személyesen is igyekszik ezen dolgozni. Nagyon remélem, hogy ez így lesz, hiszen Németország nagyon fontos. Azt azért látni kell, hogy Oroszországban a német iparnak nagyon jelentős érdekei vannak, és miközben mondjuk az orosz cégek a mi térségünket nem tekintik partnernek, tehát mi kicsik vagyunk, bennünket átlépnek, lenyelnek vagy erőből megpróbálnak valamilyen módon elrendezni, addig a német gazdaság, a német cégek anyagi és egyéb erejüket illetően kifejezetten partnerek. Tehát ott valódi partnerség tud létrejönni, amit az orosz mentalitás is befogad, és így kezel. Ebből a szempontból mondjuk a németek igyekeznek is kihasználni ezt a lehetőséget, hogy ők az orosz piacon ennyire bent tudnak lenni, és ennek egyik fontos ága az energiaipar.
A biztosokat illetően. Azt hiszem, hiteles információ még nincs arról, hogy ki mit akar, talán ez korai is. Hallottam, hogy állítólag Piebalgs biztos úr maradna energiabiztos, de ezt hallottam, nem tudtam megkérdezni, és meg sem mondta volna. Azt gondolom, ez az az eset, amikor a magyar kormány vagy a politika egy bizonyos részét leszámítva magam is majd kellő megelégedéssel tudomásul fogom venni, hogy van egy energiabiztos, akihez majd esetleg oda lehet menni bemutatkozni. Tehát nem látok ebbe bele, nem is az én feladatom. Majd a magyar biztost, legalábbis a magyar igényeket a kormány elrendezi, és remélem, hogy olyan energiabiztos lesz, aki hatékony, ambiciózus és akciódús lesz, mert az Európai Unió nemcsak a Nabuccóról szól, hanem olyan energiapolitikai döntésekről, közös energiapolitika kialakításával kapcsolatos lépésekről, amelyek hosszú távra meghatározhatják például azt, hogy merre megyünk, adott esetben milyen viszonyban leszünk az orosz gázenergia-törekvésekkel. Ez nagyon fontos, hiszen azért látni kell, hogy az Európai Unió mintha egyre inkább tenne, minden korábbinál jobban tenne az LNG-re, talán kevésbé a vezetékes gázra. Van egy olyan is, amiről keveset beszélünk, de a magunk kapcsán akár mi is beszélhetünk, ez a nem hagyományos gázforrások feltárása, amiben az Egyesült Államok nagyon elöl van. Ez is kezd megjelenni az Európai Unión belül, ami végül is abba az irányba megy, hogy nem feltétlenül kell - vagy ne kelljen - drámaian növelni az orosz bevásárlást.
Tehát sokirányú mozgás van, ezek olyan horderejű kérdések, amelyekhez mindenképpen ambiciózus, energikus és befolyásos energiabiztosra lesz szükség, hiszen ahogy nálunk fontos az energiabiztonság, ez úgy gondolom, Európában is egyértelművé vált az elmúlt néhány év során.
Firtl képviselő úr kérdésére: Törökország, Déli Áramlat. Azt gondolom, ami a török-orosz megállapodásban van, az nem több és nem kevesebb annál a taktikai játéknál - ma még egyelőre -, amit Oroszország folytat különböző ügyek kapcsán. De azt is mondhatnám, hogy nem több és nem kevesebb annál a taktikai játéknál, mint amit Törökország folytat energiaügyek kapcsán a régióban. Tehát nincs többről szó, mint egy olyan megállapodásról, aminek alapján a török kormány lehetővé teszi... Bocsánat, induljunk ki abból, hogy a Fekete-tenger olyan kicsi, hogy gyakorlatilag összeér a különböző part menti államok exkluzív gazdasági övezete. Tehát nem lehet úgy vezetéket építeni, hogy a vonatkozó nemzetközi jogi szabályok szerint a beruházó valamelyik kormánnyal ne egyezne meg, vagy a kormány által támasztott bizonyos feltételeket ne teljesítené.
Most az az orosz javaslat érkezett Törökországhoz, hogy ők megvizsgálnák a török tengeri talapzatot, hogy ott a török zónában hogyan lehetne felépíteni a vezetéket. Tudomásom szerint, ha a vezetéket Törökország kizárólagos gazdasági övezetében vezetnék el, az mélyebb tengert, bonyolultabb tengeri domborzatot, hosszabb vezetéket, ergo magasabb költségeket jelentene. De ez jó egyébként mindenkinek - legalábbis ebben a szakaszban -, hiszen ahogy mondtam, ezzel lehet nyomást gyakorolni Ukrajnára. Hiszen ha nem lehet Ukrajna tengeri zónájában elvezetni, akkor elvezetjük a törökben. Lehet játszani egy kicsikét Romániával, Bulgáriával, hogy ki akar, mikor akar csatlakozni, hogyan állunk, ez is egy része ennek a limbónak, és tulajdonképpen Törökország ezzel a gesztussal megpróbálja elérni, hogy Oroszország minél több gázt és kőolajat a saját területén keresztül szállítson mondjuk a Közel-Keletre, vagy Nyugat-Európába. Ebben még van egy olyan is, hogy Törökország szeretné például csökkenteni a Boszporusz túlterheltségét.
Tehát nagyon összetett kérdésekről van szó, és a törökök maximálni akarják a hozzájuk befolyó energiát - elsősorban a gázt -, aztán majd megpróbálnak vele csinálni valamit, és minél több hasznot a zsebükbe tenni. Tehát mondom, ez egy nagy játék, ami egyrészt geopolitika, másrészt energiapolitika, harmadrészt pedig, hogy ki nyer a vámon vagy a réven, vagy nem tudom, hogy hol, de minél többet, ha lehetséges. Nem azt mondom, hogy ezt le kell becsülni, ez is egy fontos eleme a Déli Áramlat kapcsán meglevő orosz diplomáciai és egyéb erőfeszítéseknek, de nem gondolom, hogy abba az irányba mutat, hogy a Déli Áramlat feltétlenül meg fog valósulni. Személyes véleményem szerint Oroszországnak alapvető célja - mondjuk a Nabuccót leszámítva, és most maradnék Ukrajnánál, mert azért az egy lényeges kérdés nekünk is -, hogy valamilyen módon valamilyen mértékű, de számára mindenképpen kielégítő mértékű kontrollt szerezzen az ukrán tranzitvezetékek fölött. Ha ezt meg tudja oldani, akkor lehet, hogy még a Nabuccót is gond nélkül lenyeli, mert ettől kezdve a szállítások fölött a kontroll az övé, és akkor nem fog esetleg 20-30 milliárdot csővezetékbe meg rengeteg gondba fektetni, mert akkor már nem lesz rá szükség. Persze itt sok más tényező is van, majd meglátjuk, nekünk - azt gondolom - az a fontos, hogy a saját érdekeinket pontosan tudjuk, és azt tudjuk Brüsszelben is meg a partnerekkel szemben is képviselni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt a kérdést talán nem tettem fel elég precízen, amire még szerettem volna - adott esetben államtitkár úrtól - választ, hogy várható-e mondjuk az év végéig vagy a következő félévben, hogy bármilyen más Nabuccótól különböző gázvezetékkel kapcsolatban bármiféle kormányzati szándéknyilvánításra vagy kötelezettségvállalásra kerül sor. Hogy kicsit konkrétabb legyek: a Déli Áramlattal kapcsolatos bármiféle aktus hátrányos a Nabucco megvalósulásának esélyeire nézve. Biztosak lehetünk-e abban, hogy az új Bizottság felállásáig, a project support agreement aláírásáig, az ankarai szerződés ratifikálásáig semmi olyan dolog nem történik, ami utána elbizonytalanítja a nemzetközi közvéleményt Magyarország kormányának prioritásaival kapcsolatban?
SZABÓ VILMOS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem tudok ilyen tervezett lépésről, mióta a Külügyminisztériumban az államtitkári posztot betöltöm, és amit most ismerek. Nyilvánvalóan, ha bármi olyan lépés készülne, akkor arról természetesen kormány persze tájékoztat, de jelenleg ilyen munka a Külügyminisztériumban nem folyik, és ilyen dologról nem tudok, amit ön kérdezett. Ezt tudom önnek most mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatást.
Rátérnénk a 2. napirendi pontra, az NFGM képviselőjét szeretném kérdezni a project support agreement szerződések megkötésével kapcsolatos lépésekről.
Szabó György szakmai tanácsadó (KüM) tájékoztatója
SZABÓ GYÖRGY (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Érdekes helyzet az, amikor a backbenchből az ember előrejön az asztalhoz, és immáron újabb és újabb beszámolási kötelezettségek vannak.
Azt tudom mondani, hogy az eddig a nagykövet úr vezetésével végzett munka - és ebben szintén igyekeztünk maximálisan támogatni az NFGM részéről - a nemzetközi közjogi szerződés volt. Most ennek a nemzetközi magánjogi szerződésrésze következik, amely látszólag egy alárendelt szerződés, amiben csupán a magyar kormány a Nabucco nemzetközi vállalattal, illetve annak magyarországi leányával, a Nabucco nemzeti vállalattal köt egy szerződést a projekt támogatásáról. Azonban ebben egyrészt szinte a kormányzat egészének részt kell majd venni, mert annyira sok területet érint a környezetvédelemtől kezdve a munkaügyön át a területrendezéseken keresztül, hogy tulajdonképpen alig van tárca - talán a honvédelmi -, amely most kimarad ebből a szórásból.
Ugyanakkor, noha látszatra ez egy bilaterális szerződés, figyelemmel kell lennünk arra, hogy a többi részes ország a saját projekttámogató szerződését hogyan és miképpen építi fel, mert nyilván a nemzeti sajátosságok eltéréseket fognak okozni. A nemzeti jogok eltérései indokolnak bizonyos különbözőségeket, azonban nem volna szerencsés, ha nem lenne kellően összehangolt ezeknek a projekttámogató szerződéseknek a létrejötte. Nem volna szerencsés egyrészt a projekt bankolhatósága szempontjából, és nem volna szerencsés tulajdonképpen a megvalósítás szempontjából sem. Tehát most ez kicsit szerteágazóbb és bonyolultabb munka lesz, egyrészt mert az Európai Bizottság kivonult ennek a munkának a támogatásából, és azt hiszem, nagykövet úr is elmondta korábban többször, hogy azért a nemzetközi közjogi szerződés létrehozásában nélkülözhetetlen volt az Európai Bizottság háttérsegítsége, amit nyújtott. A mostani szerződéseknél már magunkra vagyunk hagyatva, tehát saját kútfőből dolgoznak az országok.
Ennek ellenére optimistán tekintünk a dolog elé, noha itt nem sikerült az első számú pozíciót megragadnunk, hogy mi kezdjük el legkorábban, pedig a július 13-ai aláírás után július 28-án - tehát alig két héttel később - megkezdtük a tárgyalásokat. De hát a törökök helyzeti előnyben voltak, mert ők az aláírás másnapján Törökországban elkezdték a tárgyalásokat, és még a román kormánynak sikerült a 28-át megelőző napokban szintén megkezdeni. Azonban mind a mai napig nem kezdődött meg Ausztria és a NIC között a tárgyalás, tehát ott még csak informális eszmecserére került sor. Ennek megvannak a maga előnyei is, mert még tudunk konzultálni az osztrák féllel adott esetben, hogy legalább az osztrák és a magyar tárgyalási vonal legyen minél közelebb egymáshoz.
Amit konkrétan tudok mondani, hogy a nemzetközi közjogi szerződésnél az egyik fő probléma abból adódott, hogy nagyon sok magánjogi elemet kellett kiirtani a szövegből annak érdekében, hogy ez valóban kormányközi, illetve később a végeleges megvalósulásnál már államközi szerződés formáját öltse. Ennek pont az ellenkezőjével küzdünk most, amikor egy nemzetközi magánjogi szerződésben számos közjogi elemmel találjuk szembe magunkat a tervezetben, amit a Nabucco nemzetközi vállalat letett. Ez viszont alkotmányossági aggályokat vet fel Magyarországon, tehát a tárgyalásokban, miközben igyekszünk sietni, és igyekszünk maximális gyorsasággal haladni éppen azért, hogy a projekt minél előbb megvalósulásra kerüljön, azért a jogszerűség betartásának az igénye - sajnos - némileg korlátozza a haladási sebességünket. Újszerű tulajdonképpen ez a megközelítés, és ilyen típusú támogatási szerződés általában csak egy-egy országon belül megvalósuló nemzetközi projektnél volt eddig, és tudomásunk szerint Európában ez lesz az első, tehát kvázi mintának tekinthetjük, amikor több országban sor kerül ilyen jellegű szerződések megkötésére.
Nagykövet úr említette, hogy a parlamenti ratifikációt követően azért újabb feladatok fognak adódni, ezek kihatással vannak a projekttámogató megállapodásra. Megemlíteném rögtön először, hogy nagy valószínűséggel onnantól kezdve, hogy törvényileg kihirdetésre kerül, számos hazai jogszabály és törvény módosulásra szorul, tehát egyfajta jogszabályalkotás indul be. Többek között azért, mert hiszen minden nemzetközi szerződés kompromisszumokon alapul, a kompromisszumos szövegek pedig nem biztos, hogy minden nemzeti joggal kvadrálnak. Magyarországon történetesen a gázellátási törvényben lesz szükség módosításra, hogyha meg akarunk felelni a törvényileg kihirdetendő államközi megállapodásnak. De nyilván módosítanunk kell, illetve fel kell majd gyorsítani bizonyos kormányrendeletek megalkotását területfejlesztési ügyekben, valószínűleg szükség lesz munkajogi, munkaügyi szabályozásokban is, esetleg engedélyezési eljárásokban kerülhet sor módosításokra, és tulajdonképpen a projekttámogatási szerződésnek ezek közül kerül sor a legnehezebben kitárgyalható pontjaira.
Megemlíteném még, ami nehéz momentum lesz, az adózás kérdését. Bár látszatra iránymutatást kapunk az államközi megállapodásból, de facto azonban ahhoz, hogy egy korrekt nyereségmegosztási megállapodásra kerüljön sor a tagországok között, mindenképpen szükség lenne egy, ha nem is nemzetközi szerződésre, de valamiféle tárcaközi eljárási megállapodásra adózási ügyekben, illetve kimondottan nyereségadó-megosztási ügyekben, figyelembe véve az OECD transzferár-irányelveinek a jelenleg érvényes szabályozását.
Itt némi problémát jelent, hogy a Nabuccóban részes országok közül csak három OECD-tag, Románia és Bulgária nem, viszont hajlandók elvileg elfogadni az OECD-irányelveket. Ez a munka nyilván a Pénzügyminisztérium aktívabb involválódását jelenti, úgyhogy érdeklődéssel várjuk, hogy mikor és milyen intenzitással fognak bekapcsolódni a munkába.
Tulajdonképpen az elkövetkezendő időszak nehézségét - és ezzel zárnám is szavaimat - az fogja megadni, hogy abban sajnos a költségvetés jelenlegi helyzetében nincs eltérésre mód az elmúlt időszaktól, hogy direkt költségvetési támogatással nem tudjuk a Nabucco-projektet támogatni. Ellenben minden egyéb eljárási, engedélyezési, kiemelt projektté nyilvánítási és egyéb támogatással meg kell tennünk a projekt maximális támogatásához vezető lépéseket. Viszont ennek keretében különféle kötelezettségeket kell vállalnunk, ezek meghatározása, körének kijelölése és a kötelezettségvállalások mikéntje azonban nagyon kényes kérdés, tehát itt azért nehéz heteknek, hónapoknak nézünk elébe.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e kérdés? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor nagyon szépen köszönöm a beszámolót.
A bizottság 2009. II. félévi munkatervének elfogadása
Áttérnék a következő napirendi pontra. Ha csak nincs tömegigény, akkor nem beszélnék külön a nemzetközi államközi megállapodások ankarai aláírásáról, hanem ehelyett a következő napirendi pontra térve kérdezem, hogy a bizottság 2009. II. félévi munkatervének kiküldött változatával kapcsolatban vannak-e módosítási javaslatok.
Göndör képviselő úr!
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Nem jeleztem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném szavazásra bocsátani a munkaterv elfogadását. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Tájékoztató egy újabb gázkrízis kialakulásának esélyeiről
Külön tisztelettel köszöntöm az 5. napirendi ponthoz kapcsolódóan Orbán Anitát, a Constellation Energy Institute igazgatóját és Felsmann Balázs energiapiaci szakértőt, a Force Motrice igazgatóját. Őket arra fogjuk kérni, hogy a Nabucco-projekthez kapcsolódóan, de nem feltétlenül ugyanabban a metszetben, amiben eddig tárgyaltuk, tájékoztassanak bennünket arról, hogyan látják ők egy újabb gázkrízis kialakulásának esélyeit. Úgy jön ez ide, hogy a Nabuccót kezdettől fogva gázellátás-biztonsági projektként igyekszünk leginkább definiálni, és az aktualitás pedig egyrészt a tél közeledte, másrészt pedig azoknak a vitáknak a feléledése adja, amelyek Ukrajna és Oroszország között ismét csak látszanak.
Elsőként Orbán Anitának adom meg a szót.
Orbán Anita igazgató (Constellation Energy Institute) tájékoztatója
ORBÁN ANITA (Constellation Energy Institute): Elnök úr, köszönöm szépen. Köszöntöm a bizottság tagjait, és köszönöm a megtisztelő meghívást erre az ülésre.
A témám: milyen esélye van annak, hogy orosz-ukrán gázválság elébe nézzünk 2010-ben? Amikor orosz-ukrán gázválságról beszélünk, akkor fontos leszögezni, hogy itt egy mesterségesen fabrikált válságról van szó, amikor nem úgy néz ki a történet, hogy van egy ukrán oldal és van egy orosz oldal. Minden, ami gázzal és energiával kapcsolatban Ukrajnában történik, arról Moszkvának és a Gazpromnak tudomása van. Millió példát lehet sorolni, elég csak elmondani, hogy a közelmúltig az oroszoknak a gázbemenet mérésében abszolút monopóliuma volt, a gázelosztó egyharmadát tulajdonolják Ukrajnában, nemrég - egészen a közelmúltig - Viktor Csernomirgyin, a Gazprom volt vezérigazgatója volt Oroszország kijevi nagykövete, a RosUkrEnergo, az egyik tavaly januárban is elhíresült cég, amely a gáztranzitért felelt, az a Gazprom és egy ukrán oligarcha közös vállalata volt. Tehát minden, ami Ukrajnában történik, az Moszkva tudomásával történik.
Ráadásul a mostani vita egyik okozója az idén januárban megkötött, az idei gázválságot lezáró szerződés, amit Julija Timosenko és Vladimir Putyin írt alá. Ez azért érdekes, mert ha lesz gázválság, valószínűleg akkor is ők ketten lesznek a főszereplői, illetve most is, ennek az útnak, ami oda vezet, ők ketten a főszereplői.
Azt a tézist fogalmaznám meg az elején, hogy az újabb orosz-ukrán gázválságról a döntést Moszkvában fogják meghozni. Ez teljesen világosan látszik, ugyanis mostanra, ami a legfontosabb, és amit itt tudnunk kell az az, hogy Ukrajna, még ha akarna, sem fog tudni fizetni. Az ukrán gázvállalat, a Naftogaz Ukraini, amely a gázbehozatalért felelős, gyakorlatilag a csőd szélén áll. A most lejáró tartozása nagyságrendileg 1,7 milliárd dollár, de különböző becslések vannak arra, hogy milyen kinnlevőségei vannak, és ezek a becslések egészen 12 milliárd dollárig is elmennek. Egészen pontosan holnap jár le egy 500 millió dolláros eurókötvény, tehát a cég praktikusan csődöt jelenthet be akár holnap is.
Az ukrán állam fizetésképtelen. Ez azért érdekes, mivel a Naftogaznak az ukrán állam a tulajdonosa, így delegálhatnánk a kérdést feljebb, de az ukrán állam is fizetőképtelen. Ugyan van egy 27-30 milliárd dolláros tartaléka jegybankban, de Kijev ígéretet tett a Nemzetközi Valutaalapnak, hogy ehhez nem fog nyúlni ilyen célokra. Tehát az oroszok, Oroszország kezében van a döntés, hogy adnak-e pénzt gázra, előfinanszírozzák-e Ukrajnát, vagy pedig úgy döntenek, hogy nem adnak pénzt, és az potenciálisan egy azonnali gázválsághoz vezethet. Ugyanis - hangsúlyozom - Ukrajna fizetésképtelensége tény, tehát mostantól Moszkvában van a döntés.
Két lehetséges forgatókönyvet látok. Az egyik az, hogy akár holnap vagy pár héten belül azt mondják, hogy - mert Ukrajna nem tud fizetni - válság lesz, és elindul egy dominó. A másik szcenárió az, hogy a felszínen tartják Ukrajnát, kölcsönt adnak, előfinanszíroznak, egészen az ukrán elnökválasztásig, utána pedig az új elnökkel tárgyalnak. Úgy látom, hogy ez az utóbbi forgatókönyv van életben. Teljesen ez a második forgatókönyv van életben, tehát itt fontos elmondanunk, hogy az ukrán elnökválasztás első fordulójára január 17-én kerül sor.
Oroszország minden szempontból ezt az üzenetet küldi. Egyrészt pénzügyileg is, másrészt pedig retorikában is lehet látni a játékosok üzenetét. Ami a pénzügyi dolgokat illeti, nemrégiben, egy-két hete Julija Timosenko és Vladimir Putyin megegyezett arról, hogy van egy úgynevezett take-or-pay szabály, miszerint Ukrajna a megegyezett gázmennyiséget kénytelen kifizetni, még akkor is, ha azt nem használja fel, és mivel az ukrán gazdaság olyan helyzetben van, hogy sokkal alacsonyabb a gázfelhasználás, mint azt tervezték, ezért Putyin most nagyvonalúan hozzájárult ahhoz, hogy eltekintsenek attól a büntetéstől, amit az ukránokra ki kellett volna róni a bizonyos gáz át nem vétele miatt. Juscsenko szerint akár 5 milliárd dollárra is rúg ez az összeg. A másik ilyen pénzügyi engedmény a Gazprom részéről az, hogy 2010 első negyedévével bezárólag előre kifizették a gázszállítás tranzitdíját az ukránoknak, ez egy előfinanszírozási mechanizmus volt azért, hogy Ukrajna tudjon fizetni a behozott gázért.
Ami pedig a retorikát illeti, mind a Gazprom, mind pedig a Kreml a második szcenáriót készíti elő, azaz azt, hogy kivárnak az elnökválasztásig. Miller, a Gazprom Export vezetője már nyilatkozta is, hogy úgy látja, januárig nem lesz probléma. Medvegyev is hasonlót nyilatkozott, ugyan utasította a Gazpromot, hogy ne adjon további előfinanszírozást, ami 2010 első negyedéve utánra mutatna, de ő is azt szignálta, hogy kivárnak az elnökválasztásig. Sőt, Alexej Miller tovább is ment, és azt is mondta, hogy kockázat van ebben a dealben, amit kötöttünk, ugyanis január közepén lesznek a választások, és a januári számla február 7-én esedékes, és azt nem tudjuk, hogy mi lesz.
Úgyhogy, ha nagyon kellene fogadni, akár azt fogadnám, hogy február 7-e körül fog jelentkezni potenciálisan a konfliktus, előtte nem tartom valószínűleg, hogy januárban jelentkezzen, és meg kell várni majd az elnökválasztás második fordulóját is, és utána látjuk, hogy mi történik.
Ami az elnökválasztást illeti, három jelöltről érdemes beszélni, akik komolyan benne vannak a pakliban: Julija Timosenkóról, Viktor Janukovicsról és Arszenyij Jacenyukról, aki az ukrán törvényhozás elnöke volt. Úgy tűnik a különböző orosz mozgásokból, hogy Moszkva Timosenkóra tesz. Putyin Timosenkóval tárgyalt, nemcsak azért, mert hasonló poszton vannak, hanem más okokból is. Úgy tűnik, Moszkva azt várja, hogy Timosenko fog ebből a választásból győztesen kikerülni, és nem tartom kizártnak - mivel, ahogy említettem, ők, Putyin és Timosenko kötötték tavaly januárban ezt a szerződést és folyamatos a kapcsolattartás a két fél között -, hogy gyakorlatilag itt már előkészület zajlik a krízisre, és utána annak következményeire, ami az Ukrajnán belüli orosz energiapozíciókat illeti.
Mi a tét, miről szól a játék? Teljesen egyértelműen arról, amit a nagykövet úr is említett, az pedig az ukrán csővezetékrendszer feletti kontroll megszerzése. Ez Oroszországnak deklaráltan célja legalább egy évtizede, erre megy ki ez a mostani krízis és a játék, és úgy látom, hogy Ukrajnának nem sok beleszólása lesz most ebbe a történetbe, ezért gondolom azt, hogy esetleg Timosenko is belement abba, hogy valamilyen dealt kössenek, és egymás között az erőviszonyokat megosszák.
Erre utal Viktor Csernomirgyin egyik kijelentése is, aki most jelenleg Oroszország FÁK-térség gazdasági kapcsolataiért felelős különmegbízottja, aki korábban - ahogy említettem - Gazprom-vezető, illetve kijevi nagykövet volt. Ő már elkezdte pedzegetni, hogy nem világos Moszkva számára az Európai Unió Ukrajnához és az ukrán csővezetékrendszerhez való viszonya. Azaz elkezdődött a tesztelése annak, hogy mi történik, ha Oroszország átveszi, vagy kontrollt szerez a csővezeték felett.
Visszatérve a diskurzusunkra, ezt lehet pozitívan és negatívan is értékelni. Nem szeretnék részletesen belemenni az elemzésbe, de a Déli Áramlatot tekintve valószínűleg csökkenti a Déli Áramlat esélyeit; ha Oroszországnak sikerül az Ukrajnán átmenő vezeték felett kontrollt szerezni, akkor az valószínűleg csökkenti annak az esélyeit, hogy a Déli Áramlat vezeték megépüljön. Azért ha belegondolunk, nagyon-nagyon nehéz kiváltani egy ilyen 120 milliárdos vezetéket, és sokkal nagyobb a kieresztő kapacitása, majdnem 150 milliárd, amit át tudnak küldeni ezen a vezetéken, ez jelenleg 70-80 százaléka az orosz gázexportnak, ami az Európai Unió felé megy. Ezt rendkívül nehéz kiváltani.
Úgyhogy azt gondolom, hogy az idén nem lesz gázválság. Azt is megkockáztatnám, hogy januárban sem, viszont februárban nem tartom kizártnak. A kérdés az, hogy a háttérben sikerül-e megegyezniük, és az orosz félről tudni kell, hogy mindig el szokták szórni ezeket az információkat, csak fel kell szedni. Tehát ha az ember figyel és olvassa a híreket, ezek az információk kijönnek, mint ahogy ez a február 7-ei időpont is elhangzott egymás között is. Most van a rossz rendőr, jó rendőr: a rossz rendőrt Medvegyev játssza, a jó rendőrt most Miller és Putyin, tehát jól lehet sejteni, hogy milyen irányban mozognak a dolgok.
Tehát azt gondolom, hogy ha lesz gázválság -aminek azért van esélye -, akkor az februárban lesz.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Parancsoljon!
Felsmann Balázs energiapiaci szakértő (Force Motrice) tájékoztatója
FELSMANN BALÁZS (Force Motrice): Köszönöm. Nehéz bármit is hozzátenni a nemzetközi aspektusoknál ehhez a kristálytiszta elemzéshez, és azt gondolom, hogy gyakorlatilag minden szavával egyet lehet érteni.
Két aspektusra hívnám fel még ezen kívül a figyelmet. Anita is említette itt a Naftogaz rendkívül rossz üzleti helyzetét, és azt mondta a szavaival, hogy Ukrajnának itt gyakorlatilag nincs beleszólása a dolgokba. Azt gondolom, a Naftogaz sorsa az IMF és Moszkva között fog eldőlni. Az ukrán kormány most egy egyhónapos áthidaló kormánygaranciát adott a Naftogaz hiteleinek az újrastrukturálására, ugyanakkor valóban az ukrán kormány is fizetésképtelen. Tehát innentől kezdve az első kérdésre vonatkozóan már holnapután okosabbak leszünk, merthogy ez az 500 millió dolláros csomag holnap jár le, erre valamilyen megoldást kell találni. Egy ukrán kormányhatározat alapján most egy hónapig adtak úgymond egyfajta garanciát arra, hogy a felek - a pénzügyi szektor szereplői és a vállalat - egymással egyezzenek meg, de abszolút elképzelhető forgatókönyvnek tartom, hogy egy ilyen, még magasabbra húzott tárgyalásban ez a társaság is - maga mint társaság - egyébként az üzleti alku részévé tud válni.
Ez persze azt mondja, hogy ha ez lesz a forgatókönyv, akkor nem valószínű, hogy lesz gázválság. Gázválság akkor lehet, ha ez az egyre inkább az IMF aktív bevonásával zajló alkudozás abba az irányba megy, hogy mégiscsak az ukrán oldalon próbálják meg konszolidálni a Naftogazt, hiszen szeptember elején Timosenko első bejelentése arról szólt, hogy 50-70 százalék között szeretnék emelni a tranzitdíjat, és ez egy addicionális, 2,5 milliárd dolláros árbevételt produkálna az ukrán szállítóvállalatnak. Ez volt az, amire Anita is utalt, hogy másnap rögtön Medvegyev reagált rá, aki utasította a Gazprom vezetését arra, hogy szó sem lehet arról, hogy ilyen tárgyalásokat kezdjen a Gazprom; és csupán 24 óra telt el a Timosenko-féle bejelentés és a moszkvai válaszreakció között.
Abban az esetben látom esetleges kockázatát annak, hogy ez időben előrejön, hogyha mégis az a modell jön, és a pénzügyi szereplők azt erőltetik, hogy márpedig itt egyfajta üzleti konszolidáció menjen végbe a Naftogaz keretein belül, mert ez a társaság saját kommunikációja szerint közel 4 milliárd dollárt vesztett a gázimporton. Ha jól emlékszem, 3,9 , de ebben most nem vagyok teljesen biztos, amit saját maga kommunikál, hogy mekkora az ebből adódó vesztesége. Ez az egyik.
A másik nem tartozik szorosan a témánkhoz, de mindenképpen érdekes. Itt elhangzott az előbb az, hogy Oroszország gesztust gyakorolt Ukrajna felé a take-or-pay szerződések kapcsán. Az európai gázvállalatokkal egy - éppen tegnapi hír szerint - egészen más stratégiát kezd játszani a Gazprom, közel 3 milliárd dolláros kártérítési igényt nyújtott be tegnap az E.On, az Eni és a török Botas cég felé, mivel mindhárom társaság jelentősen elmaradt a take-or-payben vállalt kötelezettségeitől. Messze vezetne, és az eseti bizottság munkájától is messze vezet, de energiabiztonsági kérdéseknél annál inkább érdekes lehet az, hogy azt gondolom, a következő fél év bizonyosan arról is fog szólni, hogy ez a take-or-pay mechanizmus átalakul-e valamilyen szinten. Erre egyébként megjelentek az első magas szintű orosz kommentárok is, hogy érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy esetleg ennek a helyébe valami más lépjen. Azt gondolom, itt a legmagasabb szintű erőterek fognak mozogni a következő időszakban, hiszen az európai energiavállalatok jóval koncentráltabbak, mint mondjuk egyébként az e tekintetben piacinak tekinthető Egyesült Államok gázgazdasága, és az ilyen koncentráció mellett itt nyilvánvalóan ez a mechanizmus erősen fenn tudja tartani az oligokonstruktúrájú európai vállalati szektort. Úgyhogy egyelőre szerintem kiszámíthatatlan, hogy milyen irányba fog eldőlni ez a kérdés, de mindenképpen rendkívül érdekes kérdésről van szó.
Hogy ne ismételjem Anita többi információját, néhány szót csak arról, hogy ha lesz gázkrízis, akkor itthon mi a helyzet. Azt gondolom, Magyarország sokkal jobban futhat neki az idei gázkrízis kezelésének, mint tehette ezt egy évvel korábban - több okból. Az első pozitívum a negatívum: a recesszió hatása. Gyakorlatilag tendenciózusan 15-20 százalékkal alatta van a gázkereslet a tavalyi évi hasonló mennyiségnek. Itt nehéz számolni, őszintén megmondva nem súlyoztam végig az időjárási együtthatóval a gázmennyiségeket, úgyhogy a május-júniusi adatok 160, illetve 170 millió köbméterrel vannak a tavalyi hasonló időszaki adatok alatt. Ilyenkor nincs fűtés, tehát ezek az adatok azért nagyjából láthatók, illetve ha valaki ránéz az egyes területeken működő gázszolgáltatóknál, az Energia Hivatal honlapján a második negyedévben kijött átlagáraknál azt látja, hogy a legrosszabb, tehát legmagasabb átlagár a nyugat-dunántúli régiót ellátó E.On területén jött össze. Ez egyébként abból adódik, hogy a lekötött kapacitásokat gyakorlatilag nem vette át, és ebből adódóan a forgalmi díjak és a teljesítménydíjak együtthatójaként egy jóval magasabb beszerzési átlagár alakult ki ezen a területen. Azt gondolom, ez azért az ipari visszaesés mértékéről elég jó jelzéseket ad. Ebben a vonatkozásban ez pozitív hír, ne kommentáljuk most a többi oldalát.
A másik a készletek alakulása, ebben a tekintetben azt gondolom, teljes nyugalommal mondhatom, hogy tele lesznek a kereskedelmi tárolók a szezonnyitásra, tehát a fűtési szezon kezdetére. A harmadik pedig a napi kapacitások, hogy egyébként krízishelyzet esetén mekkora az a kapacitás, amihez hozzá lehet nyúlni. December végével a biztonsági tároló is teljes kapacitással képes kitermelni, tehát ez napi 20 millió köbméterre növeli a kitermelhető kapacitásigényt, úgyhogy ha összeadjuk ezt a jelenleg meglévő 50 millió köbméter körüli kitárolható kapacitással, akkor azt gondolom, hogy nincs is igazából ok arra, hogy attól tartsunk, hogy fogyasztáskorlátozás bekövetkezhet Magyarországon. Főként egyébként, ha az a szcenárió lép életbe, hogy egyébként is eltolódik az ukrán választás, illetve a teljesen közgazdasági logika mentén is érthető első esedékes számla időpontja miatt februárban lesz ez az esetleges gázkrízis, akkor - ha kiszámoljuk - a rendszer legalább 50 napra stabilan különösebb fogyasztáskorlátozás nélkül képes lesz biztosítani a hazai igényeket, akkor is, ha egyébként nyugat felől sem jön gáz az országban. Tehát ha ehhez csak a belföldi kitermelés körülbelül 8 millió köbméterét adjuk hozzá. Azt gondolom, ez még fontos így a végére.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd kérdezzem meg, hogy ha ennyire nagyon interesszív volt, és hihetetlen felkészültségről mutattak a felkért szakértőink tanúbizonyságot, amit nagyon köszönök, egyben már most kérem, hogy időről időre hadd hívhassuk meg a két szakértőt, mert tényleg lenyűgöző volt. Hanem azt szeretném kérdezni, hogy ha ennyire világosan látjuk azt, hogy nagyjából mikor következhet be a baj, akkor OK, hogy Ukrajnának erre sok befolyása nincs, de vajon az Uniónak van-e valamiféle befolyása, akár az energiacharta ágán, akár más multilaterális diplomáciai eszközzel látunk-e olyan módot, amivel elé lehet ennek az ügynek menni.
Azért kérdezem ezt, mert amikor kirobbantak ezek a nagy energiaválságok 2006-2007-ben, legyen szó gázról vagy olajról, akkor mindig elkezdett mindenki kapkodni, különmegbízottakat küldeni, intézményeket fejleszteni és diplomáciai offenzívát kifejteni, most nem lehetne-e, hogy valamit korábban próbálunk.
Gyűjtsük össze a kérdéseket Anitának, Balázsnak, és természetesen a nagykövet úrnak. (Jelzésre.) Társelnök úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy rövid kérdésem van. Nem értettem, és nem látok világosan, mekkora az az összeg, és mi az a probléma, ami a Botas és a Gazprom között van, merthogy alapvetően a Botas úgy működik, mint Törökországban egy főosztály. Tehát igazából ez egy 100 százalékosan állami vállalat. Ott mi a probléma igazán? Török-orosz relációban mennyire lehet ez tényező egy későbbi orosz érdekérvényesítésben?
ELNÖK: Van-e más kérdés? (Nincs jelzés.) Balázs!
FELSMANN BALÁZS (Force Motrice): A Botas kérdését gyorsan megválaszolom. Az az igazság, hogy ez tegnapi hír, hogy összességében 2,6 milliárdos kártérítést számszerűsített a Gazprom, és ezt a három vállalatot nevesítették, egyelőre nem találtam még szétbontást. Tehát azt mondták, hogy ez a három vállalat van kiemelve - és Törökországot is soroljuk ebbe a tekintetbe - az európai partnerek közül, akik nem tartották be a take-or-pay megállapodás szerinti átvételi mennyiséget, és ezek ellen indít a Gazprom keresetet, és összességében követeli ezt a közel 3 milliárd dolláros kártérítést.
ELNÖK: Anita!
ORBÁN ANITA (Constellation Energy Institute): Köszönöm szépen. Óvatosan nyilatkoznék a nagykövet úr jelenlétében, mert ő az, aki ennek teljes mértékben szakértője, itt csak néhány dolgot jeleznék előre.
Ahogyan Balázs is említette, nagyon fontos, hogy azért a Valutaalapnak van itt szerepe, és potenciálisan - amit Balázs is hangsúlyozott - átterelődhet ez a politikai válság erre az üzleti szintre. Erre céloztam én is, hogy most a háttérben van egy felismerés Timosenkóék részéről, hogy milyen mozgástere van Ukrajnának és milyen nincsen, és gyakorlatilag most kaptak négy hónapot, hogy letárgyalják, milyen formában engedik be Oroszországot, a Gazpromot az ukrán rendszerbe úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. A két fél álláspontja teljesen szélsőséges, Oroszország többségi kontrollt szeretne a csővezeték felett, Timosenko pedig pont a napokban még mindig retorikában azt mondja, hogy nem eladó a csővezeték. Hiszen gyakorlatilag az egész ukrán gazdaságnak ez a csővezeték a gerince.
Ezt a kettőt kell közelíteni, de Putyin már októberben újra Kijevbe megy, tehát látszik, hogy a háttérben zajlanak ezek a tárgyalások. Itt a Valutaalapnak van fontos szerepe, tehát ez ledelegálódhat erre az üzleti szintre, és akár meg is oldódhat ez a kérdés, hogy nem lesz belőle politikai válság.
A másik, hogy milyen mozgástere van az Uniónak. Azt hiszem, ebben nagyon fontos lesz az új Bizottság, hogy az mikor áll fel, kik lesznek a tagjai, és ki lesz az energiabiztos. A Bizottság bürokráciaszintjén, szakértői szintjén folyik az előkészítés arra, hogy mi történik, ha potenciálisan lesz egy válság, de ez politikai szinten fog újra eldőlni. Úgyhogy szerintem várnunk kell, hogy kik lesznek a játékosok ebben a kérdésben.
Köszönöm.
ELNÖK: Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY nagykövet: Köszönöm szépen. Válaszolnék a kérdésekre, de mielőtt még rátérek a kérdésekre, hadd említsek pár dolgot, hogy ne legyünk olyan biztosak, hogy nem lesz válság.
Egyetértek azzal, hogy minden racionális számítás, érv, tényező abba az irányba viszi az elemzőket - engem is -, hogy nagyon kicsi az esélye egy gázválságnak, még a februárt is bizonyos értelemben kétlem. Ugyanis Oroszország sincs könnyű helyzetben. Az egyik, hogy kell a pénz. Nagyon kell a pénz, minden egyes dollár számít ma a Gazpromnak. A másik, hogy Oroszország a januári gázválság során nagyon komolyan aláásta a hitelképességét mint megbízható szállító. A magam tárgyalásain nagyon sokszor tapasztalom, hogy ma sem tekintenek Oroszországra minden szempontból megbízható szállítóként, és mondjuk például az Energy Charter Treatyből való visszavonulása és jó néhány más dolog nem azt erősíti a partnerekben, hogy Oroszország egy nemzetközileg elfogadott szabályrendszerben kívánja energiakapcsolatait alakítani. Éppen ellenkezőleg, saját érdekei, igényei szerint próbálja - mondanám - fellazítani, szétrombolni a rendszert, és megpróbálni ennek a romjain valami mást építeni. Tehát ez nem egy bizalomerősítő tényező Oroszországot illetően.
A másik, hogy ha Oroszország kirobbant egy válságot, az tovább aktiválja azokat a védekező mechanizmusokat, amelyeket az Európai Unió máris elindított. Tehát ez Oroszországra ugyanúgy vissza fog csapni, mint a nagyon magas közép-ázsiai gázátvételi ár. Tehát Oroszország lehetőségei ebben a tekintetben is korlátozottak.
Van még egy: ha Oroszország gázválságot indukál, és mondjuk ezt az elnökválasztás előtt vagy azzal kapcsolatban teszi, akkor könnyen abban a helyzetben találhatja magát, hogy pont azoknak a szereplőknek vagy jelölteknek a helyzetét rontja, akik egyébként a legkedvezőbbek lehetnek egy adott hatalmi konstellációnál Oroszország számára. Magam is régóta azon a véleményen vagyok, hogy Oroszország most sokkal összetettebben politizál az ukrán elnökválasztási kampányban, mint tette ezt 2004-ben és 2005-ben. Feltehetően az elsőszámú favoritja Timosenko, de azért erre nem vennék teljesen mérget, mert azért Timosenko nem kifejezetten az orosz vonal. Inkább úgy látom őt, hogy ő az a személyiség, aki mind az orosz, mind pedig az európai szempontokat valamilyen módon egyesíteni vagy összeházasítani tudja. Ebből a szempontból lehet az oroszok számára elfogadható, hiszen Oroszországnak is tudomásul kellett vennie, hogy az Európai Unió drámai mértékben beavatkozott Ukrajna gázhelyzetének a rendezésébe, a szabályozási változtatásokba és egyebekbe, és ehhez az elmúlt időszakban sok milliárdos összeget rendelt mellé. Most mindegy, hogy ezt az EBRD adja, az IMF adja, vagy pedig valami más intézmény, e mögött nagyon jelentős európai uniós politikai és anyagi támogatás és befolyás áll. Nekem van olyan érzésem, de ne feszítsenek keresztre, ha ez nem így lesz, hiszen Ukrajna egy ilyen ország, hogy ebben a konstellációban Janukovicsnak is lehet szerepe, és nem tartok kizártnak egy olyan helyzetet, amikor Oroszország számára egy Janukovics-Timosenko tandem lenne a kedves kiállás, ami akár létre is jöhet. Sokan Jacenyukot nem tartják elég potens jelöltnek, hogy bejusson adott esetben a második fordulóba.
Még egy elemet szeretnék hangsúlyozni, hiszen amikor az orosz-ukrán kapcsolatokat vizsgáljuk - és ezért mondom, hogy ne legyünk olyan biztosak -, számolni kell azzal, hogy ez politika is, nem csak arról van szó, hogy mennyi gáz van és ki tud fizetni. Az orosz-ukrán kapcsolatok alakulásának jelentős motiváló, befolyásoló ereje az a rettenetesen erős emocionális töltet, ami ezt hosszú idő óta jellemzi. Mondjak egy példát: például a közismert Juscsenko és Putyin személyes, mélyreható ellentéte, hogy ne mondjak ennél durvább jelzőt arra, hogy ezt hogyan lehetne leírni. Vagy adott esetben valaki egy nagyon kihegyezett pillanatban elveszti a fejét - ilyen is volt már a politikában.
Tehát úgy gondolom, történhetnek olyan balesetek, amelyek adott estben gyors moszkvai döntéssel járnak, hogy az ukránoknak elzárjuk a csapot, és aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Ilyen volt lényegében a közelmúltban is, amennyire tudom. Tehát azt szeretném ezzel csak hangsúlyozni, hogy lehetnek olyan emocionális vagy például majd az új kormány megalakításával kapcsolatos helyzetek, amikor az energiafegyver, az azzal való fenyegetés hosszabb-rövidebb ideig - nem úgy, mint ahogyan most, hanem egészen határozottan - szerepet kaphat az ukrán politikában.
Az Európai Unió kötött áprilisban - ha jól emlékszem - egy megállapodást Ukrajnával, amiben jelentős támogatást ígért ahhoz, hogy az ukrán magasnyomású csővezeték-hálózat modernizációját elősegíti, és segíti Ukrajnát a gázszabályozás megváltoztatásával, egy transzparensebb energiahálózat létrehozásával. E tekintetben történnek lépések. Azt nem mondom, hogy megváltozott volna Ukrajna, de történnek lépések, és nem gondolom, hogy az Európai Unió ezt csak úgy feladja.
Itt azt a részét vonom kérdésben a szakértők véleményének, hogy ezt majd Timosenko kitárgyalja az oroszokkal. Persze, fognak tárgyalni, de azért az ukrán vezetés valószínűleg nem fog tudni az Európai Unióval való folyamatos konzultációk nélkül tárgyalni, hiszen azonnal megvonják tőlük a pénzt, és akkor már az ukrán vezetés sem lesz olyan határozott ez ügyben Oroszországgal szemben. Viszont a helyzetük is sokkal gyengébb lesz, és ők nem akarják a saját helyzetüket aláásni, hisz ez a politikai jövőjüket tenné gyakorlatilag semmissé. Tehát itt azért ők is összetett helyzetben vannak. Biztos, hogy az Európai Unió ebben a játékban is benne lesz - benne van -, és ha kell, akkor megfelelő módon megbízottakkal, biztosokkal, egyebekkel fog közreműködni abban, ahogy ezt tette januárban is, hogy egy ilyen válság megakadályozható legyen, vagy adott esetben felszámolható legyen, ha valami probléma lenne.
Még egy dolog: nem olyan egyszerű az orosz kontrollt biztosítani az ukrán vezetékek fölött, hiszen az ukrán jogszabályok állami tulajdonlást biztosítanak a vezetékekre, és ezen csak törvényi változtatással lehet módosítani. Tehát egyelőre azért kellene hozzá egy működőképes radar is - ami ma nem jellemző állapot Ukrajnában, ha jól vagyok tájékozódva - ahhoz, hogy például egy ilyet el lehessen fogadtatni, és azért az ukrán nemzeti büszkeségre is lehet építeni, például nem biztos, hogy a politikai pártok olyan könnyen hozzájárulásukat adnák ehhez, választási megfontolások okából. Tehát úgy gondolom, hogy a helyzet nagyon összetett, minden józan számítás szerint valóban kevés az esélye egy válságnak, de azért nem árt, ha rajta tartjuk a szemünket.
Ami a Botast illeti - csak egy félmondat erejéig -, miért ne jelentené be Oroszország a pönáléra való igényt, ha ezzel lehet nyomást gyakorolni egy olyan partnerre, amelyik maga is taktikázik vele szemben? Tehát ugyanott vagyunk, mint az előző kérdésnél, hogy ez teljesen normális része, nem vagyok biztos benne, hogy olyan sokat kell majd fizetni a partnereknek, hiszen mindenre van megoldás, ez a szépsége ennek a világnak.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk. Még egyszer köszönöm a tájékoztatót.
Az egyebek között nekem egy pont van felírva, Joschka Fischerrel a konzorciumon belül az RWE és az OMV által megbízott európai Nabucco-képviselővel való... (Bayer Mihály: Nem európai. Bocsánatot kérek, Joschka Fischer, ha jól tudom, az RWE és az OMV tanácsadója Nabucco ügyekben.) Ugyanígy kezdtem. (Bayer Mihály: Tehát nem európai, csak a két cégnek dolgozik.) Rendben. Tehát vele volt egy nagyon érdekes beszélgetés, a miniszterelnök úrral találkozott egy egészen más programja kapcsán, és Bayer nagykövet úrral együtt ért bennünket az a megtiszteltetés, hogy részt vehettünk ezen az igen tanulságos beszélgetésen, ami valóban nagyon tanulságos volt, mert egyrészt megerősítette mindazt, amit a nagykövet úr elmondott. Valószínűleg táplálkozott is abból a beszélgetésből, nagykövet úr, amikor az elején beszámolt, valóban az oroszokat nagyon erősen foglalkoztatja a Nabucco sorsa. Mondott is személyes történeteket Viktor Csernomirgyinről, aki meglehetősen emocionálisan áll hozzá ehhez az ügyhöz, és miközben azt mondják, hogy valószínűleg ebből nem lesz semmi, ahhoz képest túlzottan emocionálisak, tehát valószínűleg attól félnek, hogy valójában lesz belőle valami.
Mindenesetre úgy tűnik, legalábbis elmondta, hogy a német kormány e tekintetben most egy pozitívabb irányba fordul, mint az eddigi. Néha vegyes az álláspont, legalábbis ő ezt feltételezi a kancellárral folytatott személyes beszélgetéseiből kiindulva. Illetve még az is nagyon fontos része volt a beszélgetésnek, hogy ő is felhívta a figyelmet arra, milyen veszélyei lennének annak, hogyha az erőteljes orosz diplomáciai pressziónak engedve a Nabucco-partnerországok demonstratív megállapodásokat kötnének Oroszországgal a Déli Áramlat megvalósítása érdekében, és nyilván tájékozódott a kormány ezzel kapcsolatos szándékairól.
A miniszterelnök úr - nyilván a kormány korábbi döntéseinek, illetve a Nabucco-bizottság határozatainak megfelelően - elmondta azt, amit tudtunk, hogy a kormány számára elsőszámú prioritás; beszámolt még az LNG-terminál használatával kapcsolatos magyarországi törekvésekről is, úgyhogy összességében teljes egyetértésben zárult ez a találkozó.
Ugyanehhez kapcsolódóan szeretném elmondani, hogy az FDP meghívására a hétvégén Berlinben voltam, és ott volt alkalmam az FDP politikusaival szót váltani, többek között a Nabuccóról, amelynek a jelentősége attól kezdve nyilván nagy, hogy az alkancellárt az FDP adja, vélhetően a minisztériumok elosztásában is lesz komoly szerepük, illetve hogy az alkancellár külügyminiszter is lesz. Westerwellével egyébként részben egy személyes jó kapcsolat van, másrészt pedig azt tervezem, hogy néhány héten belül újból Berlinbe megyek, mert a választások éjszakája nem volt igazán alkalmas arra, hogy ezt részleteiben átbeszéljük az ottaniakkal. De akkor tudok találkozni Westerwelle alkancellárjelölt úrral, és tudunk beszélni részletesebben a Nabuccóról. Bízom benne, hogy egy FDP-vel felálló CDU-CSU koalíció e tekintetben még markánsabban fogja támogatni a Nabucco-projektet, mint a korábbi német nagykoalíció.
Szeretném megkérdezni, hogy az egyebek között van-e más téma, hozzászólás, kérdés. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor azzal zárom be az ülést, hogy még egyszer megköszönöm a vendégeinknek a részvételt, és a kolléganőknek pedig a kiváló segítséget.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 53 perc)
|
Dr. Kóka János |
Jegyzőkönyvvezető: Szoltsányi V. Katalin