e-Bef-3/2009.
(e-Bef-7/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés e-Befogadásügyi eseti bizottságának
2009. május 7-én, csütörtökön, 14.00 órakor,
kapcsolódva a Gazdasági és informatikai albizottság
Informatikai albizottságának üléséhez,
a 10. Internethajón
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
A bizottság titkársága részéről *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
A 10. Internethajón résztvevők közül jelenlévők *
Elnöki megnyitó *
A napirend ismertetése és elfogadása *
"Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban". Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében *
Ramháb Mária alelnök (Informatikai és Könyvtári Szövetség) előadása *
Hozzászólások, észrevételek, reflexiók *
Egyebek *
1. "Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban"
Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében
Előadó: Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke
2. Egyebek
Elnököl: Márfai Péter (MSZP), a bizottság elnöke
Molnár Béla (KDNP) , a bizottság alelnöke
Dr. Józsa István (MSZP)
Pettkó András (független)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Nyitrai Zsolt (Fidesz) Molnár Bélának (KDNP)
Kovács Kálmán (SZDSZ) dr. Józsa Istvánnak (MSZP)
Dr. Baráth Etele (MSZP) Márfai Péternek (MSZP)
A bizottság titkársága részéről
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság titkára
Ramháb Mária alelnök (Informatikai és Könyvtári Szövetség)
A 10. Internethajón résztvevők közül jelenlévők
Szittner Károly főosztályvezető-helyettes (Miniszterelnöki Hivatal)
Baranyi Bertold (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Számadó Tamás (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Oláh István (Kopint-Datorg Zrt.)
Debreceni Győző (Miniszterelnöki Hivatal)
Dalos Ottó (Cisco)
Dr. Báthory Zoltán jogi munkatárs (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Menyhárt Éva (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Csizmadia Attila (Pénzügyminisztérium)
Suhajda Attila kormányzati programok igazgató (IBM Hungary)
Miszlai Róbert (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Tápai Csaba (A Nagy e-Könyv Kft.)
Gáspár Mátyás
Varga Miklós (Infóvilág portál)
Bölcskei András (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Móricz Pál (Szenzor Gazdaságmérnöki Kft.)
Kesselyák Péter (Hétpecsét Információbiztonsági Egyesület)
Füredi Péter (Budapest XIX. Kerületi Polgármesteri Hivatal)
Bojta János (AAH Tanácsadó Zrt.)
Hecks Ferenc (Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács)
Kertészné Gérecz Eszter (Országgyűlés Hivatala)
Dr. Tárkány Szűcs Attila (Informatikai Érdekegyeztető Fórum)
Slyuch András (Nemzeti Hírközlési Hatóság)
Tarnay Kálmán (Vistanet Kft.)
Wittinghoff Tamás (Budaörs Polgármesteri Hivatal)
Vinnai János (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara)
Jacsó Tamás (Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal)
Szemző György (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Marosvári Gábor (IDC)
Rozenberszki Zsolt (R&R Software)
Kelen András (TRIAD)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 2 perc)
MÁRFAI PÉTER (MSZP), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Albizottság! Kedves Megjelentek! Tisztelettel köszöntöm a 10. Internethajó kedves részvevőit, akik most vendégek nálunk a Gazdasági és informatikai bizottság Informatikai és távközlési albizottsága, valamint az e-Befogadásügyi eseti bizottság ülésén.
Ez egy parlamenti bizottság, és örülök, hogy ekkora az érdeklődés, de meg kell mondjam, mi parlamenti bizottság lévén most ülést fogunk tartani, és ez elég száraz dolog ám! (Derültség.) Van olyan rész, amelyik előadás, de van olyan, amikor olyan törvényről fogunk értekezni, amelyet önök nem ismerhetnek - ez egy röpke 400 oldalas előterjesztés, indoklással együtt 500 oldal -, és annak egy módosítását fogjuk pertraktálni, azzal a megszorítással, hogy arról ellenben fogunk beszélni, vagyis a mi módosításunk itt némi elővezetést fog szenvedni.
Tisztelt Albizottság és Eseti Bizottság! Az ülést megnyitom. Megállapítom, hogy helyettesítésekkel együtt határozatképesek vagyunk.
A napirend ismertetése és elfogadása
A megküldött napirend előttünk van, ez két pontból áll: az első a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra vonatkozó módosítások. Mentségünkre szolgáljon, hogy mi a legvadabb pillanatokban is elrendezzük a törvényhozással kapcsolatos feladatainkat, akkor is, ha mondjuk, angol vendégeink vannak, vagy éppen, emlékszem, tavaly május 9-én Ballmer úr volt a vendégünk, de akkor is rendeztük azokat az ügyeket, ami a törvényhozással kapcsolatos feladatunk. Kérem, hogy az 1. napirendi pontunk kapcsán Szittner úr és az IRM képviselői foglaljanak helyet az asztalnál; köszöntöm Számadó Tamás és Baranyi Bertold urakat. A 2. napirendi pontunk pedig az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepéről szóló előadás; köszöntöm Ramháb Máriát, a szövetség alelnökét.
Megkérdezem a bizottság jelen lévő tagjait, hogy a jelzett napirendeket elfogadják-e. (Szavazás.) Ha hiszik, ha nem, ez nyolc parlamenti képviselői szavazat volt egyszerre - megállapítom, hogy egyhangúlag egyetértettünk a napirenddel.
Tájékoztatom a jelenlévőket, hogy az 1. napirendi pontot az e-Befogadásügyi eseti bizottság nem tárgyalja. (A napirend megtárgyalását az informatikai albizottság üléséről készült jegyzőkönyv tartalmazza.)
Következő napirendi pontunk: "Légy otthon az e-világban, hogy boldogulj e világban". Az Informatikai és Könyvtári Szövetség szerepe a digitális kultúra terjesztésében. Előadó Ramháb Mária, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke. Köszöntöm Ramháb Máriát, és megkérem, hogy tartsa meg előadását.
Ramháb Mária alelnök (Informatikai és Könyvtári Szövetség) előadása
RAMHÁB MÁRIA, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és az ülésen megjelent kedves vendégeket. Köszönöm a lehetőséget, hogy röviden szólhatok arról, ami az Informatikai és Könyvtári Szövetség idei jelmondatához kapcsolódik - amit az előadásom címéül választottam -, illetve arról, hogy mi köze van az Informatikai és Könyvtári Szövetség egyik programjának az Internethajó tizedik évfordulójához.
Először egy-két mondatban szeretném bemutatni az Informatikai és Könyvtári Szövetséget. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség a könyvtárak szakmai érdekképviseleti szervezete. Minden magyarországi könyvtárnak lehetősége van ehhez az érdekképviseleti szervezethez csatlakozni, de a könyvtárosok, mint személyek egy másik szervezethez csatlakozhatnak. A szervezet felépítése úgy néz ki, hogy a különböző könyvtártípusok egy-egy tagozatot alkotnak. A szervezetet a 19 megyei könyvtár 1990-ben alapította, és területi szinten is tagozódik.
A gép nem működik; ugyanaz a helyzet, mint volt délelőtt a nagyteremben. Amikor kipróbáltuk, még működött, most meg nem akar működni. Ezt azért is sajnálom, mert a délelőtti program után úgy gondoltam, látni fogunk néhány képet a gyakorlatból is, amelyek azt mutatják, az Informatikai és Könyvtári Szövetség hogy vesz részt a digitális kultúra terjesztésében. (A gép működni kezd.) Jó lenne, ha nagyobb lenne a kép, de azért remélem, hogy a hátul ülők is látják.
Két olyan programot fogok említeni, amelyek országos szervezése hozzám kötődik. Röviden szeretnék szólni a könyvtári hálózatnak a digitális kultúrában betöltött szerepéről, s ezen belül csak érintőlegesen az internet-hozzáférhetőségről, amivel kapcsolatban délelőtt sok minden elhangzott. A kifejezetten könyvtári jellegű digitális szolgáltatásokról azért nem beszélek, mert ezt a kört nem szeretném szakmai kérdésekkel terhelni, viszont beszélni fogok a digitális tanulási folyamatokról, az internet népszerűsítéséről, valamint a hálózatiság előnyeiről.
A könyvtárak a 2007-2013-as könyvtári stratégia mentén dolgoznak, amely két kiemelt pontja közül az egyik a digitális fejlesztés, a könyvtárak teljes paradigmaváltása ezen a területen. Ennek két jelentős forrása van, a TIOP- és a TÁMOP-pályázatok. Az első döntések már megszülettek, s így tudjuk, hogy ezek a fejlesztések milyen területeken tudnak elindulni.
Az internet-hozzáférésnél a könyvtári területen ki kell emelni a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézetet. A könyvtárak első hozzáférési lehetősége annak volt köszönhető, hogy ez a szervezet elkezdte a munkáját, és felismerte, a kutatás segítésének egyik legfontosabb területe az a közszolgáltató intézmény, melynek keretében lényegesen többen férnek hozzá a kutatási lehetőségekhez, mintha ez csak egy-egy személyre korlátozódna. Ez a mai napig is így van, jóllehet azóta nagyon sokat fejlődött az internetszolgáltatás, és vannak különböző lehetőségek, amelyeket igénybe lehet venni. Ezen a téren jelentős változás következne be, ha az ehhez a szervezethez kötődő mintegy háromszáz könyvtártól elvonnánk az internetszolgáltatást. Bízom benne, hogy ez az egyik beépülő része lesz a digitális közműnek, s ezek a közintézmények, közgyűjtemények zökkenőmentesen tudnak továbbhaladni. A legtöbb kistelepülésen a Sulinet és a közhálóprogram működik, és a közhálóprogramot kell az első helyre tennünk.
Engedjék meg, hogy itt megálljak egy pillanatra. A tapasztalatok alapján meg tudom erősíteni - ami délelőtt is elhangzott -, hogy ezzel bizony sok gond van. Persze nem azzal, ami a papíron van, mert ha azok a sávszélességek működnének, amiket a kistelepülések a szerződésekben kapnak, akkor kicsit kevesebb lenne a probléma. A valóságban azonban nem ez a helyzet. Nagyon sokszor omlik össze egy tanfolyam vagy olyan program, amit arra építünk, hogy a széles sáv elbírja az adott szolgáltatást, de nem bírja el. Mindez nagyon változó és kiszámíthatatlan. A kistelepüléseken elengedhetetlen fontosságú lenne az, amit a digitális közmű kitűzött, mert ott nem lehet máshova fordulni, és ha ez a szolgáltatás nem megfelelő, akkor nem tudunk továbblépni.
Nagy lendülettel kezdtük meg a NAVA-pontok telepítését, ami a lakosság tájékoztatására és szórakoztatására egyaránt kiváló lenne, de a jelenlegi sávszélességek ezt sokszor nem teszik lehetővé. Én ennek inkább a megbízhatatlanságát szeretném kiemelni, ami rosszabb, mint ha egyáltalán nem lenne, mert ha tudom, hogy nincs, akkor nem építek rá.
A könyvtári hálózatban 11,5 ezer számítógép található most, ez 2007. évi adat; a 2008. évi országos összesítés ezekben a napokban fog fölkerülni az internetre. Ebből mintegy 10 ezer munkaállomás az internet elérhetőségét is biztosítja. Lehet gondolkozni ezen, hogy ez sok vagy kevés. Én azt gondolom, minden körülmények között meghatározó része infrastrukturálisan is annak a lakossági támogatásnak, amely a digitális kultúra támogatását biztosítja.
Azt külön nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ennek 90 százaléka nyilvános könyvtárakban elérhető, és nagyon sok helyen az ehhez való hozzáférés térítés nélküli szolgáltatásként jelenik meg, éppen az előbb említett támogatásnak köszönhetően.
2007-ben mintegy 50 917 275 távhasználatot regisztráltak a könyvtárak. Engedjék meg, hogy itt arra is ráirányítsam a figyelmüket, hogy ez a hálózat minden olyan tevékenységet, szolgáltatást, amelyet végez, azt méri, elemzi és tulajdonképpen dokumentálja. Ebből adódóan nagyon fontosnak tartom azt, hogy bekerüljön a szemléletbe, hogy ezek a nagy eredmények - mert annak lehet tekinteni - semmiképpen nem maradhatnak el. Bízom benne, hogy tudok ma még mutatni ilyet.
A digitális közműnél a kistelepüléseken, mint említettem, ennek a sávszélességnek a változása komoly előrelépéseket hozhat. Annyit jegyeznék csak meg a könyvtári szolgáltatások területéről, ami tényleg evidens, hogy nyilván a könyvtári szolgáltatásoknak is egy jelentős része széles sávot igényel, az összes zenei szolgáltatásunk, filmdokumentumaink, gyűjteményeink, szöveges digitális anyagaink. Volt arról szó, hogy az internet ma mennyivel több, mint információszolgáltatás. Messzemenőkig egyetértek. Az információszolgáltatás egy része, egy nagyon fontos része, de sokkal-sokkal több minden van már tartalomszolgáltatásban jelen, amihez nyilván hozzá kell tartozzon egy lényegesen jobb és megbízhatóbb infrastruktúra.
A digitális képzés terén én azt szeretném kiemelni, hogy ez régóta folyik már nyilván a könyvtári területen. Amit szervezetten és nagyon rendszeresen én most idesorolnék, az körülbelül egy tízéves ciklus. A könyvtári hálózat első ilyen bekapcsolódása még az IKB idejében kezdődött. Nagyon jól emlékszem ennek a pályázatnak a lényegére: hat gép és azonnal mellérendelt képzés. Ez megindított egy kétirányú képzést ezen a területen. Az egyik a könyvtári szakemberek képzése, akik akkor már folyamatosan megkapták azt a speciális képzést, hiszen nyilvánvalóan a könyvtárosoknak ez az alapképesítése, az információ és a digitális kultúra területén, úgy gondolom, az átlagnál is jobban fölkészültek. De itt specializált tudásokról is van szó, különös tekintettel, ha a képzésről beszélünk.
A folytatásban az IHM-pályázatok következtek. S ami a képzés terén a legkövetkezetesebb és a legkitartóbb támogatónk, nem nagy költségekkel, de azt megteremtve, hogy folyamatosan tanfolyamok legyenek a lakosság számára, az a Nemzeti Kulturális Alap könyvtári kollégiuma.
A Nemzeti Kulturális Alapnál, amikor először döntöttünk ezeknek a folyamatoknak a támogatásáról, két nagyon lényeges dolgot próbáltunk elfogadtatni. Az egyik az, hogy az emberek egy jelentős része, aki nem ismeri ezt a technikát, nem fog tudni elindulni nagyon sok esetben, ha ez nem azonnal egy szervezett, ráadásul OKJ-s képesítéshez kötött tanfolyam lesz. Hiányzik az a bevezető rész, amely azt a bizonyos küszöböt átviszi, az embereknek a legalapvetőbb ismereteit megadja, és aki tovább akar lépni, az innentől kezdve meg tudja tenni. Ezek a tanfolyamok egy egységesített formában készültek el, komoly, kidolgozott anyagokkal. Még egyszer hangsúlyozom: döntő mértékben bevezető jellegű, a lakosságnak azon köre számára, aki teljesen tájékozatlan és tapasztalatlan ezen a téren, és a felnőtt lakosságra fókuszál. A képzést a nagy megyei és városi könyvtárak kezdték meg, illetve még ma is a fővárosban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az egyik legnagyobb hálózata. Éppen a múlt héten döntöttünk újabb, körülbelül ötven könyvtár ilyen jellegű pályázatáról. A követelmény ilyenkor az egy támogatásnál, hogy legalább száz fő kiképzése az előírás, 10-12 fős csoportokban, természetesen minden hallgatónak gép biztosításával, 20 és 30 órás képzésekről van szó. Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy ezek a tanfolyamok regisztrációs díjjal működnek, éppen ezért ezeknek az embereknek a bevezetését erre a területre anyagi korlátok semmiképpen nem gátolják, és nagyon sokszor természetesen a könyvtárak tagjairól van itt szó. Csak e-tanácsadói ismeretekkel rendelkező könyvtárosok vezethetik ezt a tanfolyamot, egyébiránt közülünk már jó pár száz működik az országban.
A célközönség szinte teljes egészében megegyezik azzal a célközönséggel, amelyet olvashatunk a kék noteszban is. A digitális írástudást elsősorban a kistelepülésen élőknek, az ötven év felettieknek, a munkanélkülieknek, a speciális ismereteket igénylőknek - majd rögtön mondok erre egy példát - és a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak tűzik ki. A tanfolyamoknak éppen ezért differenciált az anyaga is, másként történik meg bizonyos szempontból a nagyiknak a képzése, tanulása ötven év felett, és teljesen máshogy egy olyan rétegnek, akikből még mindig számosan vannak nagyvárosokban elsősorban, olyan diplomás emberek, akik koruknál fogva ezt az ismeretet nélkülözik; a számítógéppel már többé-kevésbé megbarátkoztak, az interneten azonban elég nehezen keresnek. Értelmiségi foglalkozású emberekről van szó. Kecskeméten, ahol én dolgozom és vezetem a könyvtárat, ott az egyik legnagyobb utánpótlás éppen ebből a rétegből tevődik ki.
Hogy mit értünk a speciális ismeretet igénylőkön? Vannak olyan cégek, amelyek természetesnek tartják, hogy a kollégáik gépen dolgoznak, és a hazai jogszabályokat jól ismerik, de specializált képzést kérnek például az EU-ismeretek elsajátításában, az európai uniós jogszabályrendszerekben. Itt szeretném megjegyezni, hogy a könyvtárunk európai információs pont brüsszeli támogatású projektje része a EuroDirect hálózatnak az Európai Unióban.
A hátrányos helyzetű nagycsaládosokra pedig azért kell a figyelmet ráirányítani, mert általában úgy gondoljuk, hogy a gyerekek bőven hozzáférnek a számítógéphez. Azonban minden egyes alkalommal tapasztaljuk azt - majd beszélek a népszerűsítő programunkról -, hogy amikor sor kerül egy ilyenre, állandóan találkozunk olyan gyerekekkel, akiknek nincs módjában, nem kerültek még számítógép közelébe. Itt nyilván azokról a kisiskolásokról van szó, akiknek nincs otthon számítógépe, és akik még az iskolában sem kezdték el ezeket a tanulmányokat.
A kistelepülésekről néhány szót ejtsünk most, hogy lehessen azt is látni, egyáltalán amikor kistelepülések kapcsán beszélek ilyen típusú dolgokról, akkor mi is történik most a kistelepüléseken, hogyan változott ez az elmúlt időszakban. Bizonyára sokan vannak, akik tudják, hogy a többcélú kistérségi társulásoknál bekerült egy ilyen fogalom, hogy mozgókönyvtári ellátás. Ez kicsit megtévesztő, hiszen majdnem mindenki arra gondol, hogy itt indul a busz, és viszi a könyvet a kistelepülésre. Nem erről van szó, bár erről is lehet szó egy-két településen. A mozgókönyvtári ellátás azt jelenti, hogy a kistelepülés könyvtára egy nagyobb könyvtár szolgáltató helyévé válik, ettől a nagyobb könyvtártól természetesen döntő mértékben lényegesen magasabb szintű szakmai tudást, szolgáltatást kap, és ami a leglényegesebb, hogy beemelődik egy rendszerbe.
Az elmúlt évtizedeknek nagyon komoly vesztesége volt a kistelepülések szempontjából az, hogy önkormányzati fenntartású minden intézmény, és ebben a nagy önkormányzati önállóságban teljes egészében magukra maradtak könyvtárszakmailag is. Most először nyílt arra forrás, hogy a kistelepüléseket fölzárkóztassuk, ne maradjanak magukra, és ennek kapcsán nagyon sokféle változás indult meg. A teljes vagy részleges infrastrukturális megújítás különböző pályázati forrásokból történik.
Azt gondolom, ilyen könyvtárképünk nagyon sokunknak van, különösen aki megfordul még ma is - szeretném hangsúlyozni, hiszen néhány éve, hogy ezek a pozitív változások megindultak -, nos, azt hiszem, egy ilyen kinézetű könyvtárban nem nagyon van mit csinálni. A könyvtárosnak sincs kedve bemenni, sok esetben még könyvtáros is nehezen lelhető föl a településen. Azt hiszem, önmagáért beszél ez a kép.
Hogyan és miként lehet ebben a rendszerben változásokat elérni? Először is teljes mértékben meg kell újítani ezt a körülményt. Egy ezerfős kistelepülés 8 ezer kötetes könyvtárában azonnal egy 3 ezer kötetes gyűjteményt kell szakértelemmel összeválogatni és meg kell indítani az újdonságot. Ezeknek ugyanis így semmi értelme nincs, mert - ahogy az előbb mondtam - évtizede nem történik semmi. Ha ez megtörténik, egy kistelepülés könyvtárának a megújítása néhány millió forinttal, komoly szakértelemmel, különböző helyiségek hozzácsatolásával és egyéb praktikákkal megoldható.
Kulcsfontosságú, hogy milyen megoldást találunk arra, hogy az új közösségi szolgáltató helynek szerves része legyen az elektronikus információs szolgáltatás, és ott legyen az az infrastruktúra, amit a legkülönbözőbb módokon lehet használni. Most egy olyan példát látnak, ami egy 1500 fős kistelepülésen történt. Ez a kétfunkciós könyvtár az utcáról megközelíthető, a lakosság számára igénybe vehető, de megőrzött egyfajta iskolai funkciót is. Két osztálytermet nyitottunk egybe, így keletkezett egy 120 négyméteres tér. Az iskolában hetente nyolc informatikaóra van. Az iskolaigazgatóval és a polgármester úrral megegyeztünk a közös infrastruktúrában. A könyvtár nyitása előtt megtartják a nyolc informatikaórát, s így nagyságrendekkel nagyobb az infrastruktúra kihasználtsága. Ráadásul a mozgókönyvtár jól sáfárkodik a forrásaival, évente folyamatosan tudunk két-három gépet cserélni, így a tanuláshoz mindig a legkorszerűbb és legjobb infrastruktúra és szoftver áll rendelkezésre. Ez a modell nagyon jól bevált, azonban nem lehet mindenütt megcsinálni. Nagyon fontos, hogy az infrastruktúrát ne külön-külön akarja mindenki létrehozni, mert arra nincs elegendő forrás. Az első helyre teszem azt a humán erőforrást, akit képzünk, és akinek sok mindent el kell látnia a kistelepülésen, többek között az e-tanácsadó szolgáltatást is.
Itt egy másik kistelepülés könyvtárát látják. Ebbe már mindenkinek van kedve belépni, így vannak ezzel a helyben lakók is. Megindult a felnőttek érdeklődése és számos gyerek is jár a könyvtárba. Itt egy folyosót is hozzá lehetett nyitni, ebből adódóan a gépparknak egy külön sávja van. Ez a könyvtár Tázláron van, a kiskőrösi kistérség egyik településén, ahol közel 2 ezer ember él.
Ez pedig itt egy másik típusú betársulás, ami még a Lakáskultúrában is elmenne. Hatalmas munka van ebben. Talán ezzel tudom a legjobban érzékeltetni, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: egy nagyobb könyvtár szaktudása, támogatása, szolgáltatása milyen módon járul hozzá ahhoz, hogy a kistelepülés valóban meg tudjon újulni. A hely elég kicsi, már most kinőtték a gyerekek, de bent van egy nyertes pályázatban, és tovább fogjuk bővíteni a helyet.
Hogy tudjuk megoldani a kistelepülésen élők lehető legrentábilisabb képzését? Ahogy már mondtam, a tíz fő alatti képzés sokba kerül. Egy kistelepülésen általában két-három gép van. Ha ügyesek, összefognak a teleházzal és az e-Magyarország ponttal, tehát közösen dolgoznak azért, hogy ez a szolgáltatás működni tudjon. Mi a tanfolyamok szervezését a szolgáltatás részeként vállaljuk és a továbbképzés idejére telepítünk egy mobil gépparkot. Ha helyben van négy gép, mi még odatelepítünk hatot, amelyek egy hálózatba összekötve működnek a tanfolyam ideje alatt. A kiegészítő géppark mellett a szakembert is mi adjuk. A kistelepülések folyamatosan igénylik a tanfolyamokat, amelyek térítése az előbb említett regisztrációs költséget nem haladja meg. Azt hiszem, nem kell különösebben indokolnom, hogy itt miért indul meg közvetlenül az élet. Az összes gyakorlati példa arra irányul, hogy megtaláljuk azt a konkrét segítséget, amely valóban beleeshet a kistelepülésen élők érdeklődési körébe és hozzájárulhat ahhoz, hogy mindezt használni is tudják.
Szövetségünk tíz éve indította el az úgynevezett Internet Fiestát; tehát mi is ünnepeltünk ebben az évben néhány héttel ezelőtt. Egy nemzetközi mozgalom keretében indult el az internet népszerűsítése, az Internet Fiesta, amihez Magyarországon a könyvtárak csatlakoztak, s ennek a szervezése máig megmaradt a könyvtárak körében. Országos szinten az Informatikai és Könyvtári Szövetség ennek a bonyolítója. Minden évben volt egy kiemelt témánk, az elektronikus ügyintézéstől kezdve már nagyon sok minden sorra került. Mivel az idén van a tízéves évfordulónk, három kiemelt témát javasolunk.
Én egy virtuális munkacsoportot irányítok, mely munkacsoportnak a tizenkilenc megyei könyvtár, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a tagja. E mögött működik egy saját szakmai fejlesztésű nagyon profi adatbázis, amiben mindenki saját maga regisztrálja a programjait. Most nincs időm a részletekbe belemenni, de azért mutatom ezeket a képeket, hogy érzékeltessem, állandóan két irányban folyik a tevékenységünk. Az egyikben folyamatos tudásátadás, tudástranszfer történik. Amikor egy kistelepülésen a kolléga belép a rendszerbe, önállóan megtanulja, mit jelent az, hogy a javasolt témában ő is kitalál egy programot, azt beírja egy rendszerbe, ahol mindenre vigyáznia kell, aztán megjelenik az adatlap, ami mellé van rendelve egy csomó egyéb más is, például az, hogy tanuljon meg a rendezvényről képet föltölteni, vagy hogy minden egyes rendezvénynél kötelező módon azonnal regisztrálni kell a résztvevők adatait, hiszen említettem már, hogy mindent dokumentálunk. A "Könyvtárak az ügyfélkapun át" témakörben ezekre a témákra szerveztek a kollégák programot, az okmányiroda szolgáltatásai állandóan napirenden vannak, az APEH-hal együttműködési megállapodásunk van országosan és regionálisan is, valós működéssel. Például az adóbevallás idején Kecskemétre már több éve kitelepül az APEH, és a helyszínen segíti az embereket az adóbevallás elkészítésében. Ezek azok a legfontosabb témák, amelyek iránt az emberek érdeklődnek.
Itt az egri könyvtárat látják, ahol az e-adózás, az e-ügyintézés zajlik, amely az Internet Fiesta idején mindig előadással is összekapcsolásra kerül, mert egy sor olyan dolgot meg kell tanulni, ami után az emberek a könyvtárban továbbra is kapják a támogató segítséget. Infrastrukturális segítséget és humánerőforrás-segítséget. Természetesen nem készítjük el az adóbevallásukat, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy megismerjék és használni tudják ezeket a folyamatokat. Ezekhez a programokhoz mindig hívunk szakembereket is.
A másik nagy témakör a virtuális könyvtár, virtuális szolgáltatás. Ezen a területen nemzetközileg is nagyon úttörő a magyar elektronikus könyvtár, de legalább ennyire fontos az elektronikus periodika-adatbázis vagy a már említett NAVA; gyakorlatilag azok az adatbázisok, amelyekből a lakosságot tanítjuk ilyenkor a tájékozódásra; nyilvánvalóan nem a könyvtárost, hiszen neki ezt már tudnia kell.
Mindenhol kiemelt jelentőségű a helytörténeti adatok és helyi vonatkozású témák összegyűjtése. Ezekben a helyi lakosok is részt tudnak venni; most aztán végképp jön a virágzása a web2-es lehetőségekkel. Úgy gondolom, itt nagyon komoly fejlesztések vannak máris napirenden.
Ugyanilyen kiemelt fontosságúak számunkra a hátrányos helyzetűek, a legkülönbözőbb foglalkozásokat, programokat szerveztük, és rendszeresen tartjuk a vakoknak, gyengénlátóknak; itt most a képen éppen a szellemi fogyatékkal élőket látják önök.
A harmadik nagy témacsokor a "könyvtárak az e-tanulásért" témakör volt. Itt kiemelt fontosságú volt a nyelvvizsgára való felkészítés, az online továbbtanulás.
Linkajánlók készítésével segítjük ezeket a programokat, minden egyes témában a legfontosabb linkeknek az elkészítésével.
Kiemelt jelentőségűek ilyenkor a közösségi játékaink. Amit most mutatok, az egy "Mesélj, Európa!" című, kifejezetten idegennyelv-tanulási játék, a kecskeméti könyvtár projektje, amellyel elnyerte az európai nyelvi díjat 2008-ban, és most már kiterjesztette regionális és országos méretekben. Az internethez mi köze van? Rengeteg. Azért nyertük el az innovációs díjat, mert a játék teljes mértékben az internetre épül, így tudjuk bevonni a legszélesebb kört a legkisebb településről is, és az internetet használjuk föl arra, hogy egy sor feladatot, játékos, nagyon játékos, kreatív feladatot oldanak meg a gyerekek, különböző korosztályban, középiskolás szintig. Majd a legvége egy helyszíni bemutatkozás, egy helyszíni nagy játék, verseny; természetesen minden angol nyelven zajlik, szakemberek bevonásával. Ezek megint olyan tudástranszferek, amihez bárhonnan bárki tud csatlakozni, és azt a tudást, amelyet mi összehoztunk, kitaláltunk, a gyakorlatban sokfelé tudják használni.
Az idén a kismamákat is és a családokat is játékra hívtuk, jó néhányan csatlakoztak is ezekhez a játékokhoz.
Ez egy március utolsó hetében zajló program, most 23-ától 31-éig zajlott ez a nagy játék. Nézzük, ez körülbelül mit is jelentett; 2004-től hoztam adatokat. Itt látszik, hogy 2009-ben már 256 könyvtár és 58 iskola csatlakozott ehhez a játékhoz. Ebből adódóan, talán nem is kell mondanom, Bács megye mindig kiemelkedő helyen, élen van ebben; a másik nagy csoport, 53-mal pedig nyilván Budapest. 1158 programot szerveztek meg a könyvtárak ez alatt a rövid idő alatt abban a témakörben, amelyeket az előbb megmutattam. Megint azt tudom mondani, el lehet gondolkodni rajta, hogy alig egy hét alatt 1158 program sok vagy kevés. Én azt gondolom, ha mindenki letenne ennyit, akkor kicsit már közelebb lennénk a célhoz.
A programok természetesen eltérő nagyságrendűek és intenzitásúak megyénként, de teljes országos lefedettséggel működtek. Az idén nagyon érdekes volt, hogy a könyvtárak 50 százaléka kistelepülési volt. Miért is? Azért, amit az előbb megmutattam a kistelepülésekről: mert már nincsenek egyedül. Mert minden megyei vagy városi szolgáltató könyvtár rögtön húzta magával, bevonta és segítette azokat a kicsiket, akik a környezetében vannak, többek közülük elismerést is nyertek.
Kiállítások, internetes játékok, előadások, beszélgetések, internetes szolgáltatásbemutatás kerültek sorra. 38 százalékban természetesen az internetes szolgáltatásbemutatás vitte el a legtöbb programot, korosztályban pedig a felnőtt korosztály és a kölykök korosztálya, abból is azok, akikre az előbb utaltam, szervezett iskolai csoportokkal.
Ebben az 1158 programban a résztvevők száma sem kevés. 28 407 résztvevő került eddig beregisztrálásra, ez most 89 százalékos regisztráltság; van még néhány olyan program, amelynek a résztvevőszáma nem került beregisztrálásra. Tanulja mindenki ezt a folyamatot, nagyon sok energiánk megy rá arra, hogy értsék és tudják, hogy ezek hihetetlenül fontosak. Még egyszer csak a figyelmüket arra irányítanám rá, hogy itt nem elegendő pusztán a lakossággal foglalkozni, legalább ilyen rendszerességgel kell azokkal is foglalkozni, akik a lakossággal foglalkoznak, és ez ennek a rendszernek egy nagyon komoly lényege.
Az együttműködő partnerek körében nyilvánvalóan egyértelműen ott vannak az iskolák, a civil szervezetek, a szakmai szervezetek, jó néhány szakcég, szolgáltató, akik támogattak bennünket, és nem utolsósorban a média, országos és helyi szinten is.
Ilyenkor hagyományosan minden egységesen készül el, a legkisebb településen is ugyanazzal a dizájnnal jelenik meg a plakát, a szórólap, a legkülönbözőbb ajándékok, és mindenhol konkrétan, láthatóan, egyidejűleg - nem utólag találják ki -, abban a pillanatban kerül föl az internetre. Nyilvános a teljes adatbázis, ma is ellenőrizhető, amikor ezek a programok lezajlanak.
Kecskeméten és jó néhány helyen már teljesen öntevékenyen működnek például a nagyik. Ők azokból kerülnek ki, akik a tanfolyamokat elvégezték, saját maguknak klubot alakítottak. Tőlünk azt várják, hogy segítsük őket, és mi támogatjuk őket. Minden alkalommal elmondják, hogy milyen témában szeretnének továbblépni, és ezt a könyvtár támogatásként adja meg; ugyanígy a gyerekek terén is.
Azt hiszem, az a program, amelyet az Internet Fiesta keretében megmutattam, arra talán jó - ha egy mondatban mondhatom -, hogy ezek a szolgáltatások teljesen folyamatosan működnek a könyvtárakban, a Fiesta ilyenkor csak egy plusz figyelemfelkeltés, ami mindig hoz új felhasználókat. Minden egyes alkalommal bővül azoknak a köre, akik ebbe szeretnének bekapcsolódni, élenjáróan a kistelepülésekkel.
A nagyik szempontjából ez kifejezetten életminőség-javító; a kapcsolatteremtés legalább olyan fontos számukra, mint az a tudás, amit megszereznek, és a könyvtár ilyen szempontból egy inkubátor. Azért nevezem annak, mert ezeknek az embereknek nagyon nehéz, piaci alapon szerveződő, tőlük idegen környezetben nagyon nehezen vesznek részt ilyen programokon, itt viszont rendszerint azokhoz az emberekhez, akik foglalkoznak velük, éveken át visszajárnak. Ez óriási türelmet igényel, természetesen nem pusztán számítástechnikai tudást, hanem még a felnőttképzésben is egy specializált tudást. Nekem igazán kiváló kollégáim vannak, de nálunk is csak két-három ember foglalkozhat ezzel a programmal.
"Csakis partnerségben." A könyvtárak közszolgáltató szerepét törvény írja elő. Egyre jelentősebb infrastruktúrával rendelkeznek, az átlagosnál sokkal több a korszerű IT-használatra felkészült szakember, és a lakosság is egyre jobban felismeri ennek a jelentőségét. Azt gondolom, ezek azért rendkívül fontosak, mert most, amikor megint azon gondolkodunk, hogy hogyan és miként lehetne továbblépni ezen a területen, a kék noteszben éppen olvastam egy ilyen elemzést, hogy ha lebontjuk, egy IT-mentorra naponta egy ember jut. Hadd mondjam azt, hogy az IT-mentorság az egy tudás, azt annak kell megszereznie, aki egyébiránt ezeken a közösségi helyeken számtalan mást szervez a közösség számára, szolgáltat. Mert főleg a kistelepüléseken nem úgy működik az élet, hogy folyamatosan mindig csak ilyenért jönnek az emberek. Pont fordítva: ha meg tudjuk nyerni őket, ha elhiszik, hogy érdemes bejönni, van olyan 670 fős kistelepülésünk, amelyik negyven órát tart nyitva, és folyamatosan átjáróház van, azért, mert az emberek megértették, hogy ott folyamatosan segítik őket, sok mindenben. Van, ahol ennek a tizedrészét sem lehet még elérni, a humán erőforrásrésze ennek kiemelkedően fontos.
A könyvtárak hálózati szerepének lehetőségeiről az utolsó mondandóm, hogy a kistelepülések ilyenkor egy könyvtári hálózatban, mint említettem, nem maradnak magukra. Magas szintű szolgáltatásközvetítés zajlik, Bács-Kiskun megyében teljes egészében a számítástechnikai nagy rendszerünk részévé válnak. Nem kezdenek el önállóan új szoftvereket vásárolni, szerverkapacitásunk megosztásában, szaktudásunk megosztásában a legkisebb településen is, ahol előrehaladtunk, gépesített kölcsönzés folyik. Nem azért, mert azt a néhány könyvet, amelyet kölcsönöznek egy napon - ami persze nagyon sok helyen nem néhány, pár százra is rúg -, azt ne lehetne manuálisan megtenni. Meg lehetne tenni, de itt egy teljesen digitális, új kultúra bevezetéséről van szó, tudás megszerzéséről van szó és egy zárt rendszerről; egy olyan zárt rendszerről, amelyben a teljes folyamat gépesített. Folyamatos képzés és továbbképzés nélkül ez megoldhatatlan, ezért a kiemelt szolgáltatás mellett folyamatosan végezzük ezeknek az embereknek a képzését. Ez egyébként a nagy európai uniós projektben is kiemelt szerepet kap.
Az együttműködésnek nagyon komoly ereje van. Harmincezer embert ilyen rövid idő alatt megszólítani és azt elérni, hogy közösen tovább tudjunk lépni, reménykeltő lehet. Az élethosszig tartó tanulás egyik lehetősége az, ha találkozunk a könyvtárban.
Az Internethajónak boldog születésnapot kívánok a tizedik évfordulón. Ezt a tortát a csongrádi lakosok támogatásával készítették a cukrászok, ahol évek óta fantasztikus nagy sikerrel zajlik az Internet Fiesta. A tortát csak képben tudtam elhozni, de mindenkinek a legnagyobb szeretettel ajánlom. Ezzel a digitális tortával kívánok nagyon jó további tanácskozást. (Taps.)
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük Ramháb Mária előadását. Ez a mai magyar valóság. Nemcsak központi szervezetek, nemcsak civil szervezetek és cégek működnek, hanem az intézményhálózat is. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség által prezentált tevékenység nagy múltra tekint vissza, eredményes és elismerésre méltó. Bár a mai magyar valóságnak az is része, hogy a munkaképes korú lakosságnak alig több mint a fele dolgozik, és az is, hogy ennek több mint 50 százaléka ötven év feletti.
Képviselőtársaim közül ki kér szót? Józsa István képviselő úr!
Hozzászólások, észrevételek, reflexiók
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Én is megköszönöm a prezentációt és gratulálok az Informatikai és Könyvtári Szövetség tevékenységéhez. Elnök úrnak pedig megköszönöm a meghívást. Nagyon hiszek az Internethajó sikerében. Mi a gazdasági bizottságban leginkább száraz törvényhozással foglalkozunk. A délelőtti előadók mondtak társadalmi kitekintést egy-egy mondatban, de most láthattuk, hogy ez ténylegesen mit jelentett az elmúlt tíz évben. Számomra ez kifejezetten feltöltődést jelentett, hitet abban, hogy önök csinálják, mi meg próbáljuk a feltételeit megteremteni. Még egyszer szívből gratulálok.
ELNÖK: Köszönöm. Pettkó András képviselő úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Én is szeretném megköszönni a nagyon jó prezentációt, azt pedig külön megköszönném, ha e-mailen megkaphatnánk, mert én ezeket el szoktam rakni magamnak, persze nemcsak emlékbe, hanem azért is, hogy a parlamenti felszólalásaimhoz adatokat tudjak összeszedni belőlük.
Szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni az elhangzottakhoz. Tudomásul kell venni, hogy a huszonegyedik században a könyvtáros már nem az, mint volt a tizennyolcadik, tizenkilencedik vagy a huszadik században. Úgy látom, a könyvtárosok már tudomásul vették, hogy a könyvtáros szakma átalakulóban van. Én minden költségvetési törvény tárgyalásakor benyújtok egy módosítást arra vonatkozóan, hogy az Országgyűlés könyvtárában minél több könyvet digitalizáljanak, mert a huszonegyedik században már nagyon sokan be se mennek a könyvtárba, hanem otthon próbálnak letölteni különböző dolgokat.
Az előadásban is felmerült a NAVA kérdése. Azt hiszem, hogy sokat köszönhetünk a jelen lévő Csepeli György államtitkár úrnak, hiszen az előző ciklusban ő vitte át a parlamenten a NAVA-törvényt. Egyetértek önnel abban, hogy ez egy nagyon fontos törvény, és hogy a NAVA folytatását, felhasználásának a szélesítését, magyarul a digitalizációt minden erőnkkel folytatni kell.
A közhálóról nem beszélt alelnök asszony. A közháló sokszor nem úgy működik, ahogy működnie kellene. A költségvetési törvényben sajnos csak szeptember 1-jéig van biztosítva a közháló működése. Kíváncsian várom, hogy fogják megoldani azt, hogy a maradék három-négy hónapra is meglegyen az a támogatási összeg, amiből ez a nagyon fontos intézmény működni tud.
Teljes mértékben egyetértek a sávszélesség kérdésével, s nemcsak a könyvtárak, hanem a Sulinet tekintetében is. Zalaegerszegen van egy informatikai gimnázium és technikum, ahol a gyerekek nem tudnak egyszerre vizsgázni, ezért van, akit délelőtt, másokat délben, megint másokat délután hívnak vizsgára. Ők természetesen a Sulineten keresztül kapják az internetszolgáltatást. Vannak már olyan helyek, olyan pontok, ahol az államnak - hiszen az állam adja a Sulinet-szolgáltatást - át kell tekintenie, hogyan lehetne ezt növelni. Bízom benne, hogy ezek az emelések mind a könyvtárak, mind a Sulinet tekintetében meg fognak történni.
Végül biztos vagyok benne, hogy a mai könyvtárosok nem olyanok, mint amilyenek a tíz-húsz-harminc évvel ezelőttiek voltak. Egy teljesen más szakma kezd kialakulni. Azt meg nagyon fájlalom, hogy a postákat nem tudtuk informatikai központokká alakítani, mert a kistelepüléseken élők a könyvtárak mellett ott tudnának segítséget kapni az olyan emberektől, akikkel nap mint nap találkoznak, és akikben megbíznak.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kér még szót? (Nincs jelentkező.) Kíván-e válaszolni az elhangzottakra?
RAMHÁB MÁRIA, az Informatikai és Könyvtári Szövetség alelnöke: A megújítás folyamatában az integrált közösségi szolgáltató tereknél a posta is bekerült a látószögbe úgy, mint egy vállalkozó posta. Én is jó néhány ilyen pályázatot támogatok és bízom benne, hogy sok településen lesz majd egy korszerű integrált közösségi hely, amelyik azokat a szolgáltatásokat veszi alapul, amikre az embereknek ott szükségük van. Képviselő úrnak volt egy kulcsszava, amit én nagyon figyelemreméltónak tartok a magam számára is, ez pedig az volt, hogy akiben bíznak az emberek. Nekünk azokat kell segítenünk, azokat kell képeznünk, akikben bíznak az emberek, őket kell alkalmassá tenni erre a feladatra. Hihetetlenül nagy szerepük van a személyeknek!
Az elején azt ígértem, hogy két programról beszélek, de nem így tettem. A másik program a kistelepülések mozgókönyvtári ellátásának a kidolgozása és az országos projekt vezetése. Nagyon remélem, hogy ebben öt éven belül érdemi, tíz éven belül pedig nagyon is látható változások lesznek ott, ahol ezt jól csinálják.
ELNÖK: Köszönjük szépen az előadást. Szándékunk szerint erre évente vissza fogunk térni, merthogy ez láthatóan fejlődik, változik, igényeket fogalmaz meg, amire nekünk illő módon reflektálnunk kell.
Az előadás anyaga a bizottság honlapján elérhető lesz, de azért megkérem Ramháb Máriát, hogy az Internethajó szervezői részére is bocsássa rendelkezésre ezt a diasorozatot, és akkor ott is elérhető lesz.
A közönség részéről van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.)
Nekem az a benyomásom, hogy egy igen széles körben érthető, nagyon pontosan megfogalmazott és tájékoztatásában széles tartalommal bíró előadást hallhattunk, amit én ismételten megköszönök. Gondolom, ennek köszönhető, hogy olyan sok kérdés nincs. Állunk elébe, hogy később újra találkozhassunk bizottságunk előtt ezzel a témával.
Ezt a napirendi pontot lezárom.
Az "egyebek" napirendi pontunk következik. Ennek körében azt szeretném jelezni, hogy lesz még módosító indítvány ahhoz a bizonyos nagy törvénymódosító csomaghoz, amely a Ket. bevezetéséhez kapcsolódik, emiatt még albizottsági ülést is kell majd tartanunk, valószínűleg a jövő héten. Ha mindenkinek megfelel, ezt szerdán, a gazdasági bizottsági ülés után fogjuk megtartani.
Van-e "egyebekben" bármi más még? Parancsoljon, Pettkó úr!
PETTKÓ ANDRÁS (független): Főleg azért, mert ilyen szép számban összejöttünk ezen a hajón, azt javasoltam lent a plenáris ülésen és azt a költői kérdést tettem fel, hogy más iparágak elég sok mindent tettek annak érdekében, hogy a kafetéria-rendszerben az étkezési jegyek ne kerüljenek megadóztatásra, az informatika és távközlés területén viszont azt érzem, hogy van itt egy hiányosság, hiszen nem nagyon olvastam újságcikket sem arról, hogy ez is ugyanúgy megadóztatásra fog kerülni a következő évi adótörvények kapcsán.
Most történt egy szerencsés fordulat, mármint abban a tekintetben, hogy a jövő évi adótörvényeket nem most fogadtuk el, tehát van jó néhány hetünk vagy jó néhány hónapunk, hogy ezt a kérdést a mi szakterületünkön körbejárjuk. Ezért azt javaslom, hogy ezt valamilyen albizottsági szinten mi vizsgáljuk meg, főleg azért, mert én például bármerre néztem, nem tudtam adatokat kapni, sem kormányzati, sem APEH-os emberektől, szakemberektől, hogy egyáltalán Magyarországon a kafetéria-rendszer tekintetében hány olyan munkaadó van, aki a munkavállalója számára akár internetjegyet biztosít, akár kifizeti az internetet; hány olyan munkaadó van, aki a munkavállalója számára számítógépet vásárolt, akár távmunka céljából. Azt viszont tudjuk, hogy ezeknek a megadóztatására is sor kerülne, és én azt gondolom, mivel szakbizottság vagyunk, ezt a témát jó lenne valamilyen szinten körbejárni. Javaslom az elnök úrnak vagy az elnökségnek, hogy ezt akár az eseti bizottság keretében, vagy valamilyen szinten járjuk körbe, hátha bizottsági szinten sikerül számokat és információkat kapni, hogy ez milyen irányba viszi a netpolgár-társadalmat.
A másik ugyanilyen téma - amelynek kapcsán bizottsági ülések jegyzőkönyveit olvastam, azt most nem tudom, hogy az eseti bizottság vagy az albizottság üléseinek jegyzőkönyveit - a CD-knek, DVD-knek ez a bizonyos magyarországi helyzete, nem beszélve arról, hogy az Artisjus most a pendrive-okat is megadóztatja. Ennek következtében elég brutálisan fölmegy ezeknek az informatikai eszközöknek az ára. Ez is egy olyan szaktéma, amelyet én mindenképpen javasolnék, hogy valamilyen körben valamelyik bizottsági ülésen foglalkozzunk vele, és járjuk ezt körbe.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Végül is, hát igen, írás a falon - ez olyan téma, mind a kettő, az első különösen. Az elsővel kapcsolatban azt gondolom, hogy írás a falon; ez még nincs, nem jön velünk szembe, de ha szembejön, akkor nyilván kell vele foglalkoznunk. Amire lehet számítani, az bizony az, hogy a terhek növekedése nem fog elkerülni bennünket sem.
A másik témát pedig valóban körbe kell járnunk, annál is inkább, mert az rendeleti kérdés, tehát magától nem kerül elénk; nem lesz olyan törvénymódosítás, amelyet majd tárgyalhatunk, hanem az rendeleti szinten fogalmazódott és fogalmazódik meg. Érdemes vele foglalkoznunk. Ez olyasmi, mint a reprográfiai díj; valahol majd be kell határolnunk az ezzel kapcsolatos dolgokat. Azt viszont törvényi szinten tudjuk megtenni.
Jó, vettük a feladatot, és ezt így tudomásul vesszük. Ezzel lezárom az "egyebek" napirendi pontot.
Nagyon köszönöm az érdeklődést, nagyon megtisztelő volt. Köszönöm a képviselő urak megjelenését.
Ezzel mindkét bizottság ülését lezárom. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 7 perc)
|
Márfai Péter |
Jegyzőkönyvvezetők: Prin Andrea és Soós Ferenc