Tarczy Lajos (Hetény, 1807. december 6. – Bécs, 1881. március 20.) filozófus, természettudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Tarczy Lajos teológiai és filozófiai tanulmányait Pápán, fizikát és matematikát Bécsben és Berlinben végezte. 1833-tól 48 éven keresztül a Pápai Református Kollégium tanára volt. Az oktatást megreformálta, diákjait önálló gondolkodásra ösztönözte. 1841-ben megalapította a főiskolai Képzőtársaságot, ami Pápa egyik szellemi központja lett.
Tarczy Lajos számos természettudományos iskolai tankönyvet írt, köztük 1843-ban jelent meg Népszerű természettan: tanulni szerető gazdák, mesteremberek s iskolatanítók számára, a földművelésre és a nép közt uralkodó babonákra különös tekintettel című pályamunkája, melyet a Népkönyvkiadó Egyesület 50 arannyal jutalmazott. A négy füzetből álló könyv nagyon kelendő volt az olvasók körében, két év alatt 1800 példányt adtak el.
Tarczy világosan, kézzelfoghatóan magyaráz meg mindent a hétköznapi dolgokról, a népszokásokról és babonákról. A könyv népnevelői célja mellett népszerű akart lenni az emberek körében, fontos volt, hogy akár felnőtt vagy gyerek olvassa, érthető legyen számára, de úgy gondolta, hogy a néptanítók fogják a leggyakrabban használni. Külföldi módszert alkalmazott, ami már bevált az olvasók körében, hogy a természet törvényein belül az ismert dolgoktól indul az ismeretlen felé. Tarczy sok kísérletet sorol fel könyvében és ösztönzi a tanítókat, hogy minél többet mutassanak be a tanítványoknak. Ábrákkal segíti a megértést az ismeretlen tárgyak, fogalmak és kísérletek bemutatásához. A könyv tudományos tartalma matematikai elveket alkalmaz, alaposan szerkesztett és szabatos nyelvezetet használ, de egyben új szavakat fedez fel az olvasó, melyek igen találóak. Tarczy matematikai levezetései rövidek, mégis világosak és következetesek. A könyv végéhez folyamatos lapszámozással egy Függelék van kötve, A mozgás akadályairól címmel, mely a negyedik füzethez kapcsolódik.
SZI
