Berde Áron (Laborfalva, 1819. március 8. – Kolozsvár, 1892. június 25.) magyar jogász, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Székelykeresztúron, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumban tanult, majd az unitáriusoknál kötelező kétéves nyugat-európai tanulmányútra ment. A berlini, göttingeni, valamint az angol egyetemek látogatásának eredménye az államtudományok ismeretének elsajátítása mellett a természettudományok iránti elköteleződése lett. Jogtudományból doktorált, de felismerte, hogy a természettudományok megismerésének és oktatásának jelentőségére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ezért inkább ennek oktatásával foglalkozott Kolozsváron 1863-ig. Nevéhez fűződik az első vegytan könyv lefordítása: „A chemia iskolája”, a Természetbarát című időszaki kiadvány, majd az Ipar és Természetbarát új folyamának szerkesztése, a Hetilap, valamint a Kolozsvári Közlöny kiadása is. 1863-tól a kolozsvári jogakadémián tanít, majd a kolozsvári egyetem első rektora 1872–73-ben, 1883–84-ben pedig a jog- és államtudományi kar dékánja. 1890 őszén nyugalomba vonult.
Berde Áron a szerzője az első, nyomtatásban megjelent magyar nyelvű, meteorológiai és klimatológiai szakkönyvnek, amely óriási hiányt pótolt az 1800-as évek Magyarországán. „[…] az időjárás törvényeivel polgári törvényei felett aggodó nemzetünk eddig elé majd semmit sem gondolt.” A kétkötetes mű három nagyobb részből áll és ezen belül több fejezetre tagolódik. Az első, általános résznek tekinthető, mert minden olyan jelenség leírásával foglalkozik, amely a Földön bárhol tapasztalható: a légkörrel, hőmértékkel, szelek kialakulásával és fajtáival, víznemű tünemények ismertetésével, ezeken kívül a légköri villany (villám) és a légnyomás természetébe is beavatja az érdeklődőt. A második részben a két Magyarhon éghajlatának vázlatán belül az ország hőmérsékleti-, szélviszonyaival, vízféle tüneményeivel, égiháborús viszonyainak bemutatásával és a légnyomás változásának, mérésének fontosságát mutatja be. A harmadik részből megtudhatjuk, hogy miként van hatással az éghajlat a növényekre, állatokra, sőt az emberekre is „[…] mert hiszen ha az eget hetekig borítja fellegtakaró, végre mi magunk is borultak leszünk, ’s ha fen kiderül az ég, vele mi magunk is felderülünk”.
KIE
