Girókuti (1850-ig Pinczker) Ferenc (1816. július 23. Juta – 1895. szeptember 6. Budapest), mezőgazdász, közgazdasági író, mezőgazdasági szakíró, lapszerkesztő, múzeumigazgató. A rohonci gazdasági tanintézetben szerezett gazdatiszti oklevelet 1840-ben, majd a Dunántúlon többfelé is gazdatiszt volt. Az 1850-es évek végén Kemény Sámuel gróf gazdatisztje volt Girókután Erdélyben, ekkor Pinczker családi nevét Girókutira változtatta. Az 1860-as évektől az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnél (OMGE) nyert alkalmazást, ahol főleg a kertészet és a gyümölcstermelés kérdésével foglalkozott. Úttörő munkát végzett a hazai kertészeti szaksajtó megteremtésében és kiváló érdemeket szerezett a gyümölcstermesztés és gyümölcsismeret tudománya, azaz a pomológia terén: az ő tollából származik az első jelentős magyar pomológiai könyv, amely Magyarország gyümölcsészete címmel jelent meg. Elévülhetetlenek az érdemei az agrármuzeológia elindításában is. Az 1871-ben létrejött Gazdasági Múzeum első igazgatójának nevezték ki, mely tisztséget egészen haláláig betöltötte.
A szerző 1866-ban megjelent dinnyetermelési kézikönyve részletesen megismerteti az olvasót a „dinnyemívelés” fortélyaival. A mű első fejezetében a szerző tüzetesen bemutatja a dinnyenövényt, többek között annak származását, fajtáit, színét és alakját. A második fejezet a dinnye melegágyi szaporításával, azaz a dinnye üzdészetével foglalkozik. Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogy mi az az üzdeláda, és olvashatunk a melegágy készítésének módjáról is. A harmadik részben a szabadföldben történő dinnyetermesztés folyamatával ismerkedhetünk. Többek között olyan fontos tevékenységeket mutat be a szerző, mint a csíráztatás, az öntözés, a lecsipkedés, de megtudhatjuk azt is, hogyan kell biztosítani a dinnyelombot a dér ellen. A kötetet záró negyedik fejezetben a szerző bemutatja, illetve felsorolja a különböző dinnyecsoportokat, így például az amerikai, az angol, a francia vagy az olasz dinnyefajokat. A felsorolásban természetesen szerepelnek a magyar dinnyefajok is, hiszen a magyarság már „ősidőktől fogva szeretettel foglalkozott” a dinnyetermeléssel.
Jókai Mór Életemből című kötetében külön megemlékezik Girókuti Ferencről, aki mezőgazdasági tanácsait gyakran versbe foglalva fogalmazta meg: „Hát hazám legédesebb költőjét nem mutatnám-e be? De bizony bemutatom. Legédesebb költőnk ő, mert legédesebb tárgyakról dalol: dinnyéről, szőlőről és zöldborsóról (…) Általában tisztelt barátunk műveiről azt az irigységnek is el kell ismerni, hogy azok igen magvasak (ha dinnyék), igen zamatosak (ha barackok), és az utókor elismerő magasztalására érdemesek (ha cukorba főzöttek).”
VT
