Somosi István (Bodrogolaszi, 1816. április 5. – Sárospatak, 1861. május 22.) református lelkész és főiskolai tanár Bodrogolasziban született, az ottani református lelkész gyermekeként. Az apa kezdetben maga kezdte el oktatni gyermekét, majd 1825-ben Erdőhorvátiba adták iskolába. 1826-ban Tályán, majd még ugyanazon év második felében a sárospataki algimnáziumban folytatta tanulmányait. Somosi 1832-ben kezdte meg az akadémiai éveket. Korán kitűnt fogékonysága a latin irodalom és a történelem iránt. 1838-ban Szepes vármegyébe küldik, ahol németül tanult. Az 1840-41. iskolai évben már az alsó szónoklati osztály vezetését bízták rá. 1843-ban, mint ellenőr, 1844-ben már, mint „senior” ügyelt az ifjúság erkölcseire és az iskola vagyonára. 1845-ben külföldi tanulmányútra indult, melyről 1846-ban tért haza. Ekkor letette a papi vizsgát, majd 1848 májusig segédlelkész volt. Ebben az évben a sárospataki gimnázium alsó szónoklati osztályának állandó tanítója, 1854-ben a gimnázium történelem szaktanára lett. 1856-ban már ő volt a főiskola titkára és levéltárnoka is. Alma Matere számos tankönyvét jelentette meg, az általunk tárgyalt Középkor történetei : Felgymnázium számára című tankönyve (a felgimnázium az algimnázium 4 évére épülő, általában 2 éves képzésforma) szintén Sárospatakon jelent meg 1857-ben. A második kiadás majd tíz évvel később született meg. A "Ghyczy-150 2021" projekt keretében most az első kiadás vált digitálisan is elérhetővé adatbázisunkban. A tankönyv a népvándorlás korának kezdetétől, tehát nagyjából a 4. századtól veszi sorra a történelem eseményeit Ezt követően a különböző birodalmak, népek, uralkodók történetét bemutatva juttatja el az olvasót egészen a felfedezések koráig. Az utolsó két fejezet a kor találmányait és műveltségét taglalja. Az utolsó évszám, amit fontosnak vélt a szerző kiemelni a kötet végén szereplő időrendi felsorolásban, az a „betűnyomás feltalálása” volt.
BZS
