Ghymesi és gácsi gróf Forgách Ágost (Pest, 1813. április 22. – Esztergom, 1888. április 26.) középiskolai tanulmányait Pesten és Pozsonyban végezte, Nagyszombatban bölcseletet, Bécsben pedig teológiát hallgatott. Miután 1836-ban pappá szentelték, először káplánként működött Soltvadkerten, majd plébános lett Ipolyvisken. 1845-ben pozsonyi kanonokká, 1849-ben a városi plébánia adminisztrátorává nevezték ki. Az 1847-48-as országgyűlésen a pozsonyi káptalan képviselőjeként vett részt. 1850-től esztergomi kanonok, majd Scitovszky János esztergomi érsek őrkanonokja volt, ezt követően pedig tovább emelkedett az egyházi ranglétrán: 1860-tól sasvári főesperes, 1861-től sebenicói címzetes püspök, végül 1874-től káptalani nagyprépost lett. Pályája betetőzéseként 1871-81 között Esztergom vármegye (ezzel együtt sokáig Esztergom szabad királyi város) főispáni címét viselte.
Észrevételek a megyék átalakítása körül című munkája híven tükrözi Forgách elköteleződését a magyarországi megyerendszer reformja mellett. A kiegyezés utáni években ugyanis ismét napirendre került a megyerendszer törvényi szabályozásának kérdése. Mint a szerző szavaiból megtudjuk, a megyei intézmény eme „csodaműve”, melyet Dessewffy Aurél a magyar alkotmányosság egyik alapjának nevezett 1790 óta áll a Habsburg és a magyar törvényhozás figyelmének középpontjában, ám annak évszázados problémáit sem akkor, sem 1830-ban, sem 1843-ban, sőt 1848-ban nem sikerült rendezni. A kiegyezés utáni törvényhozásra vár tehát a feladat, hogy pótolja eme elmaradást. Ezt legfőképpen a ’48-as vívmányok: a polgári szabadságjogok kivívása és a parlamentnek felelős minisztériumi rendszer alapjainak megteremtése tette szükségessé. Ám a szabályozásra alkotott törvények (1848. évi III. tc. és „a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról” szóló törvény) elégtelennek bizonyultak az átalakításhoz, és csak addig jutottak, hogy felállítottak egy választandó állandó megyei bizottmányt a megyei ügyek kezelésére, amely csak közigazgatási és igazságszolgáltatási jogokkal rendelkezett, politikaiakkal nem. Végleges szabályozás hiányában a kiegyezés után a ’48 előtti korszerűtlen megyerendszerhez tértek vissza, amely már a múltban is hátráltatta a kormány működését, túlságosan erős jogi felhatalmazása okán. Forgách – aki egyébként méltatja a kiegyezés kínálta jogbiztonságot – immár garantálva látja a megyei rendszer reformjához szükséges feltételeket. Részletesen kifejti tehát, hogyan képzeli el elvi és szervezeti szinten a megyék három alapvető jogának (törvények feletti őrködés, törvényhozásra való befolyás és önkormányzatiság) érvényesülését anélkül, hogy az a kormány cselekvési potenciálját csökkentené.
PV
