Fraknói Vilmos (Ürmény, 1843. február 27.–Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, az MTA főtitkára. Frankl Vilmos néven született zsidó származású, de átkeresztelkedett családba. 1874-ben változtatta vezetéknevét Fraknóira. Nagyszombatban, Esztergomban és Pesten tanult, bölcsészetet, teológiát és filozófiát. 1865-ben Esztergomban tanár lett, majd ugyanebben az évben pappá avatták. 1875 és 1879 között a Nemzeti Múzeum könyvtárának őre lett, majd 1879 és 1889 között a Tudományos Akadémia főtitkári tisztségét töltötte be. Az 1870-es évektől több újság és kiadvány szerkesztője is volt. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Életének utolsó 20 évéről keveset tudunk. Valószínűleg írással töltötte.
A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése 1862-ben jelent meg a Pfeifer Ferdinánd által vezetett nyomda által. A könyv 172 oldalból áll és két nagyobb egységre bontható.
Az első egység a nádorispánról és ahhoz kapcsolódó dolgokról szól. Az első részben a nádorispán szó eredetéről kaphatunk képet. Ebben a részben az író sorra veszi, mely nyelvekből származhat a kifejezés, valamint azt is leírja, hogyan módosultak azon magyar kifejezések az idők folyamán, melyekből ez a kifejezés végül megszületett. Az ezután következő egységben a nádori hivatal eredetét göngyölíti fel az író. Visszamegy egészen a római időkig, hogy megtalálja ezen hivatal miként vált azzá, amivé lett. Az ezt követő 3 fejezetben a nádorispán hivatalának történetét ismerhetjük meg I. István koronázásától (1000-től), II. András Aranybullájának kiadásán (1222) és I. Mátyás 1486. évi nádori törvénycikkén keresztül, egészen a kora 18. századig. Ezután a nádori hivatal betöltéséről ír több oldalon keresztül. A 13. századig nyúl vissza a történeti ismertetés, majd 1848-ig taglalja azt.
Az országbíróról szóló rész első fejezetében a tisztség elnevezéseiről és hivatal eredetéről olvashatunk. A következő két fejezetben ismét egy történeti áttekintést kapunk méghozzá az országbírói hivatal hatásköreinek történetéről, Szent István korától kezdődően egészen a 19. század közpéig.
A könyv függelékkel zárul, melyben olyan listákat olvasgathatunk, mint a Magyarországi nádorok és királyi helytartóinak, és Magyarország országbíróinak korrendileg szerkesztett névsora.
SZZ
