Gály Lőrinc(z) (1805. augusztus 3., Nagybiccse - 1879. május 23., Pozsony) bölcseleti és teológiai doktor, pozsonyi kanonok. Mint növendékpap kezdte meg tanulmányait 1820-ban Nagyszombaton ahol bölcseletet, 1822-től pedig Pesten teológiát hallgatott. Ezt követően a Mérey családnál nevelősködött. 1828. augusztus 10-én misés pappá szentelték föl. 1829-ben érsekújvári káplánná nevezték ki. 1830-tól a nagyszombati papnövelőben tanulmányi felügyelő, valamint a matematika és a történelem tanára lett. Gály, mai fogalmaink szerint talán nem nevezhető történettudósnak, azonban mint történelemtanár a magyar történelmet oly lelkesen oktatta, hogy tanítványaira, köztük Ipolyi Arnoldra is, maradandó hatást gyakorolt. 1841-ben a karancssági (Nógrád vármegye) plébániára helyezték, majd 1842-ben kerületi alesperessé neveztetett ki. 1854-ben Drégelypalánkra helyezték át plébánosnak. 1873-tól pozsonyi kanonok. Élete során több megye táblabírája, valamint a magyar királyi egyetem teológiai karának tagja volt.
Gály Lőrincz egyik legfontosabb, írásban is fennmaradt munkája, „A hit’ melly szeretet által munkálódik…”, 1843-ban jelent meg Bécsben Sollinger J. P. nyomdájában. Gály Lőrinc ékesszólásáról már a nagyszombati tanítványai is megemlékeztek, ennek a magával ragadó előadásmódnak egyik mementója Gály prédikációjának lenyomata, mely a bécsi kapucinusok (Kapuzinerkirche) templomában került kihirdetésre, 1843 augusztus (kisasszony hava) 20-án. Maga a templom a legnagyobb és a legismertebb uralkodói kegyeleti hely Ausztriában, kriptájában napjainkig 147 személy nyugszik, közöttük 12 Habsburg császár, illetve 19 császárné valamint királynő. Mindehhez az eseményhez a hátteret az 1843/44-es pozsonyi országgyűlés nyújtotta, ahol többek között elfogadták a magyar nyelv államnyelv státuszát, valamint megalakították a Védegyletet. Magát a prédikációt is jellemzi ez a fajta kettőség, hisz teológiai ismeretei mellett Gály nagyban merít történelemtanári, történészi műveltségéből is, miközben első apostoli királyunkra és annak országteremtő nagy művére emlékezik.
„ki bámulandó előkészületekkel, ritka bölcseséggel, keresztény elszánással, Istenbe helyezett, az eláradott akadályoknak daczoló, eltikkadni nem tudó, de istenimalaszt sikerítette bizodalommal, egy nagy Nemzetet Nomádi vadonságból, az üdvös vallásnak termékeny földjére, a’ polgárosodásnak áldásdús partjára átevezett”
BZS
