Somssich Pál (Sárd, 1811. január 13.--Budapest, 1888. március 5.) politikus, a képviselőház alelnöke, majd elnöke. A pesti egyetemen bölcseletet, a győri jogakadémián pedig jogot tanult. Hivatali pályáját Somogy vármegye jegyzőjeként kezdte 1830-ban, 1837-től táblabíró lett. A reformkori magyar konzervatív mozgalom új generációjának mérsékelt politikai szemléletű tagja. 1845-ben a Magyar Helytartótanácshoz került. Vármegyei követeként az országgyűlésen 1843-tól vállalt aktív szerepet. 1846 végén megalapították az első modern értelemben vett magyarországi politikai pártot, a Konzervatív Pártot, amelynek prominens képviselői közé tartozott. Az 1847-1848. évi országgyűlésen az újkonzervatívok egyik vezetője, vezérszónoka. 1848. március 15. után tanácsosi hivataláról lemondott, a közélettől visszavonult. A világosi fegyverletételt követően a bécsi udvar kerületi biztosi állást ajánlott Somssichnak, ő ezt nem fogadta el. Az 1861. évi országgyűlésen tért vissza a politika első vonalába, a Felirati Párt tagja lett, Deák Ferenc politikája mellett foglalt állást. 1869 és 1872 között a képviselőház elnöki tisztségét töltötte be. 1885-től a főrendiház élethosszig kinevezett tagja volt.
1849-50-ben a közélet ismert konzervatív szereplői úgy döntöttek, hogy véleményüket közjogi, közigazgatási, politikai kérdésekben elsősorban a politikai vezetőknek címzett memorandumok formájában fejtik ki. Ezek sikertelensége után a magyar és német nyelvű sajtóban tettek közzé cikkeket álláspontjukról, a fokozatosan beszűkülő sajtóviszonyok következtében pedig 1850-51 folyamán a röpiratok „műfajához” nyúltak. Így született meg Somssich Pál írása német és magyar nyelven. A mű nyolc fejezetben tárgyalja a forradalmi eseményeket, az okokat, a nemzeti sérelmeket, a nemzetiségi kérdést, az oktrojált olmützi alkotmányt, a képviseleti rendszert és a „Demokratia” kérdését. A szerző európai kontextusba helyezi az 1848/1849-es magyarországi történéseket, dicséri a reformkort és annak eredményeit; sőt, az áprilisi vívmányokról is elismerően szól. A forradalom kezdeti szakaszát törvényesnek véli – nyilvánvalóan az áprilisi törvények királyi szentesítésére célozva ezzel. Somssich röpirata legfőbb sérelemként a történelmi jogok figyelmen kívül hagyását és a központosítási törekvéseket fogalmazza meg. Ezen kívül éles kritikával illeti az ország területi integritásának megsértését, a vallási és helyhatósági autonómia megszüntetését, az erőszakos németesítést, valamint az idegen hivatalnokok alkalmazását. A szerző a magyarok dinasztia- és monarchia hűségét hangsúlyozza és élesen elutasítja a nemzetiségek egyenjogúsítását.
MB
