Farkas Károly (Huszt, 1805 – Pest, 1868. május 27.) földbirtokos, magyar királyi pénzügyminiszteri tanácsos, az 1848-1849. népképviseleti országgyűlés képviselője. 1828-ban kiváló záróvizsgák után ügyvédi esküt tett. 1848 májusában beválasztották Debrecen képviselőtestületébe, majd a közgyűlésen a gazdasági bizottmány tagjának nevezték ki. E mellett tagja lett a Központi Választmánynak, amelynek feladata a népképviseleti országgyűlési választások előkészítése és lebonyolítása volt Debrecen város I-III. kerületében. Miután a II. kerületben Deák Ferenc jelölését elutasították, közfelkiáltással Farkas Károlyt küldték a hamarosan megnyíló országgyűlésre. 1849. elején követte a képviselőházat Debrecenbe. A szabadságharc leverése után azon kevesek között volt, akik ellen a haditörvényszéki eljárást megszüntették. Később Pest vármegye törvényszéki elnöke és helyettes alispánja lett. Neve feltüntetése nélkül 1868-69-ben politikai cikkeket is közölt a Hazánk című lapban.
Farkas Károly a Békepárt („galambok pártja”) tagja volt, azaz az országgyűlésnek azt a pártját erősítette - többek között Nyáry Pál és Kemény Zsigmond mellett -, amely V. Ferdinánd lemondatása után kész volt az új uralkodóval a törvényes kiegyezésre. A Békepárt szélső szárnyát a kevesebb számban lévő túlzók vagy más néven „flamingók” alkották. Politikai irányultságát jól mutatta az is, hogy háza a békepárt tagjainak találkozóhelye volt Debrecenben. A kiegyezés mellett foglalt állást az 1866-ban kiadott értekezésében is, amelyben a szerző fejtegetésének célja „Magyarország különállának, vagy a dualismusnak igazolása volt”. 1866 novemberére az elnapolás útján újra összehívott országgyűlésen már az új szervezeti forma lépett életbe. Ekkorra már lehetőség nyílt - közel fél évvel azután, hogy a képviselők tudomást szerezhettek róla - a kiegyezés tervének széles körű ismertetésére. A napisajtóban terjedelmes cikkek és fejtegetések jelennek meg, amelyek az immár hivatalosan is a Deák-pártnak tulajdonított elgondolásokat taglalták. A Pesti Napló és a Hon sorozatosan szól a témáról, valamint a röpirat-irodalomban is elkezdik a kiegyezést propagálni. Ezen röpiratok sorába tartozik Farkas Károly írása is. A szerző a magyar közjog szempontjából „veszi bonckés alá” a közös ügyek fogalmát, kimerítően vizsgálja azokat az okokat, amelyek által azok „Kik az ügyek közösségét Magyarországgal elismertetni akarják, azok létezését és a közös elintézés szükségét (…) támogatják.” A kiegyezés mellett érvelve az értekezés záró gondolatai között fogalmazza meg Farkas Károly miszerint „A politikai helyzet mind jelen alakjánál, mind jövendő valószínűségénél fogva Magyarország saját érdeke is parancsolja az ausztriai birodalom kötelékében való megmaradását, ha loyalis érzelme arra nem kötelezné is.”
VT
