A röpirat, melynek szerzője ismeretlen, 1851. február 7-én kelt Lipcsében. Az előszóban leírtak tanúsága szerint a szerző célja az volt, hogy a „vád okok”-on túl – melyek „szabadon hirdettetnek” és könnyen utat találnak az olvasóhoz – a „véd okokat” is megismerhessük a magyar polgári alkotmánnyal kapcsolatban. A mű a hangsúlyt az 1848-as törvények és a magyar polgári alkotmány védelmére helyezi.
A bevezetőben a polgári főhatalom mibenlétét vizsgálja a szerző. Ezt a „fejedelem” és a „nemzet” között osztja el a következő módon. Az uralkodóé (fejedelemé) lesznek a felségjogok, melyekre az írásban „Felség”-ként történik hivatkozás. Ezen fogalom alatt az uralkodót megillető jogokat foglalja össze a szerző, valamint azokat a jogokat, amelyekben az uralkodó méltósága, hatalma kifejeződik. Utóbbiak közé tartozik például az öröklés joga, a korona és a címhasználat joga, a birtoklás joga, az adó-, a vám- és a harmincadszedés joga. A „nemzet” joga a fejedelem-választás.
Ezt követően a fejedelmi kötelezettségek felsorolásával folytatódik az írás, majd a nemzet kiváltságai kerülnek sorra. A fenti „katalógus” után a szerző arra a következtetésre jut, hogy az ember, mint „okos állat” a szabadságra törekszik és „okossági vágyai” közé tartozik, hogy „ne egyedüli önkény szerint, hanem polgári alkotmányánál fogva, a’ fő hatalmi jogoknak és alattvalói tartozások törvényes elhatároztatásával igazgatassék”. Ha ezeket a vágyait nem hagyjuk érvényesülni, annak forradalmak útján szerez érvényt.
A vád és véd okok elemzését „nyílt” és „titkos” kategóriákra szedve vizsgálja tovább a szerző. A titkos okok között elsősorban gazdasági okokat sorol fel, míg a nyílt okokat a „Pester Zeitung”-ban megjelent vádpontokkal, illetve azok cáfolatával illusztrálja. A kötet végén összegzésként kérdéseket találunk. Feltámad-e ismét polgári alkotmányunk, és ha igen mikor? A szerző olvasóira bízza a választ, mert – mint írja – „… se jövendölni, se jóslani nem tudom, nem merem.”
HE
