Fogarasi János (Felsőkésmárk, 1801. április 17. — Budapest, 1878. január 10.): jogász, nyelvtudós, szótáríró, az MTA tagja. Iskoláit Sárospatakon végezte, pályáját mint jogász kezdte, majd mint bíró működött, és 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszéki bírája lett. Polihisztor volt, több jogi munkája mellett a nemzeti műveltség időszerű eseményeihez (színházépítés, bank- alapítás stb.) fűződő röpirata is megjelent, költeményeket és elbeszéléseket írt, verstani munkássága is úttörő, zeneszerzéssel és népdalgyűjtéssel, kiadással is foglalkozott. A nyelvtudomány terén szerzett maradandó érdemeket: ő állapította meg 1838-ban a magyar szórend legfontosabb szabályát, hogy a kiemelt mondatrész mindig az igei állítmány elé kerül („Fogarasi-törvény"). Legnagyobb műve A magyar nyelv szótára, melyet 1861 és 1874 között; Czuczor Gergellyel, majd annak halála után egyedül szerkesztett, ez az ú.n. „Czuczor—Fogarasi".
Első nyelvtudományi munkája jogi szakszavak gyűjteménye: Diák-magyar műszókönyv a magyarhoni törvény- s országtudománybul Pest, 1833. Fogarasi gyűjtötte a jogtudományi szakkifejezéseket, a jogi szaknyelv megalapozásából is szorgosan kivette a részét, ezt mondja az Élőbeszédben: "meghánytam minden ekkorig szokásban és könyvekben található szókat, és . . . mindeniknek saját értelmét megadni ügyekeztem." Ez utóbbira példák: igaz (verum), való (reale), jogos (iustum); kereső (acquisitor), szerző (auctor); számítás (calculus), számolás (liquidatio), számlálás (numeratio), számadás (ratiocinium), összeszámítás (computus); a javaslani (svadere) és javalni (approbare); a tudomány (scientia), a tanulmány (studium) és a tanitmány (doctrina) szavak.
Ebben a műben szótározza először a „jog” (ius) szót, és itt jelenik meg a „jogász” szavunk is, melynek megalkotását a kortársak Fogarasi Jánosnak tulajdonítják: „iuris peritus: jog- vagy törvénytudós, törvényész, jogász".
Műszókönyvét kedvezően fogadták, többször kiadták: Műszó könyv a magyarhoni törvény- és ország-tudománybul (1835); Jogtani mű-szókönyv, két részben. 3. átdolgozott s különösen váltó és kereskedés-jogi mű-szókkal bővített kiadás (1842).
A magyar kifejezések a törvénykezési gyakorlatban elterjedtek, és a nyelvhasználatra is befolyással voltak. „Fogarasi e nagybecsű kísérletében az akkorig igen ingadozó s határozatlan magyar jogtudományi műnyelvet nagyobb szabatosságra emelte, bár ez akkor még a mai fokot, a mely egyébiránt még most is igen távol áll a tökélytől, el nem érhette.” (Tóth Lőrincz: Emlékbeszéd)
VJ
