Bocsor István (Enying, 1807. október 19. – Pápa, 1885. június 3.) jogász, pápai református főiskolai tanár, királyi tanácsos és országgyűlési képviselő. A pápai református kollégiumban végezte a gimnáziumot, majd a főiskolát is, ahol filozófiát, történelmet és teológiát hallgatott. Amikor 1832-ben megindult Pápán a jogi tanfolyam, azt is elvégezte. 1831-1835-ig a pápai kollégiumban segédtanár és helyettes tanár, 1835-ben az esztétika, a francia nyelv és a neveléstan rendes tanára. Külföldi egyetemekre indult tapasztalatcserére, 1837-ben tért haza és ettől kezdve magyar közjogot és történelmet tanított a kollégiumban. 1845-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban az enyingi választó kerület képviselőjeként került a pesti országgyűlésbe.
Bocsor tanári pályáján számos tantárgyat tanított, ám mindvégig a történelmet szerette a legjobban, hírét is e tantárgy ékesszóló előadásával alapozta meg. Haza- és szabadságszeretetét, mindenfajta zsarnokság elleni szenvedélyes gyűlöletét a história keretében tudta legszemléletesebben megfogalmazni. Fő műve Magyarország történelme, különös tekintettel a jogfejlésre címmel jelent meg 1861 és 1869 között négy kötetben, illetve 7 füzetben. A közel 2000 oldalas munka „főtanodai és magánhasználatra” készült, kézikönyvül szolgált a joghallgatóknak, és abban nemcsak a történelmi eseményeket követhetjük nyomon a kezdetektől 1865-ig, hanem önálló fejezetekben tárgyalja a szerző az egyes korszakok államfejlődéssel, jogfejlődéssel kapcsolatos történéseit is. A történeti munka érdeme, hogy az események mellett állandóan keresi a kiváltó okokat, nem a vezető egyéniségek, uralkodók személyére koncentrál, hanem a műveltség, a tudomány, az ipar, a kereskedelem, az egyházi élet, a külpolitika alakulását vizsgálja. „A tudományos oldalt illetőleg sem fog (…) e munka engedni kellő becséből, mert gondosan fölhasználvák benne a történelmi kutatás és tisztázás eredményei, továbbá a történelem konkrét előadása, föld és népismével gazdagítva, élénkítve, (…) e könyv különös tekintettel van a jogfejlésre, (…) oly elemeket is tartalmaz, (…) földrajz és honisme, jog és történelem együvé foglalvák, egymást élénkitőleg összefűzvék a protestáns tanár és magyar polgár lelkesedett előadásában.”
A nagyszabású munkáról megjelent elismerő vélemények dicsérték annak logikus felépítését, a magyar jogrendszer fejlődésének gondos nyomon követését, a magyar és egyetemes történelem jó összhangját a műben. „Bocskor könyvében jól rendezett tananyaggal találkozunk; ő közli azt nem bőven, hogy túltömne, és nem fukarul, hogy elégületlenül hagyna. A felfogáson (…) tárgyilagosság tisztasága fénylik, mely a vallási, politikai elemeket, részrehajlatlan világításba igyekszik tenni.” A köteteket hosszú éveken át használták a protestáns iskolák jogi tanfolyamain, de történelmi kézikönyvként is megállta a helyét.
VT
