Vajda János (Pest, 1827 május 7.– Budapest, 1897. január 17.) költő, publicista. Székesfehérváron kezdte meg gimnáziumi tanulmányait, melyeket Pesten folytatott. Ekkoriban kezdett verseket írni, majd vándorszínészként járta az országot. 1847-től tisztviselőként dolgozott Pesten, ahol szívesen időzött a Pilvax kávéházban. 1848-ban a márciusi ifjak tagjaként vált a forradalom egyik vezéralakjává. A szabadságharc leverése után közkatonának sorozzák be az osztrák seregbe. 1850-től az osztrák földbecslési hivatalnál dolgozik, majd 1853-54-től újságírói munkákból él. 1857 és 1864 között a Nővilág című lap, 1861-től pedig a Csatár szerkesztője is. Írásaival kivívja kortársai haragját és egyre inkább elszigetelődik. Tragikus magánéleti fordulatokat követően Bécsbe költözik, ahonnan megtört emberként tér haza. 1880-ban nőül vette a nála jóval fiatalabb Bartos Rózát, de házasságuk rövid életű volt. Válásukat követően magányosan élt és hosszú betegség után halt meg. Költői magatartásával és formaművészetével a modern magyar líra előfutára.
Az Önbírálat című röpiratát Arisztidesz álnéven adja ki Lipcsében. Ugyanebben az évben egy másik publicisztikája is megjelenik Polgárosodás címmel. Vajda mindkettőben élesen bírálja egyrészt a forradalom és szabadságharcot – dacára annak, hogy abban maga is részt vett – másrészt a passzív ellenállást is, mely a forradalom leverését követte. „Megmentlek – mond az Úr – ámde mozogj magad is.” Ezzel a mottóval kezdi az Önbírálatot, majd néhány, Széchenyi Hitel című művéből vett gondolattal folytatja. A műben igen éles kritikával illeti a hazai közállapotokat, melyekért nem a külső okokat, hanem a bennünk rejlőeket tekinti felelősnek. Bírálata nemcsak a közéletre, hanem az irodalomra, a kulturális életre is kiterjed.
„Egyedüli mentsvárunk — írja— a művelődés, a polgárosulás. Tegyük legelsőbb és főbb gondunk tárgyává a polgárosuló műveltséget s előhaladást társadalmi és szellemi téren — ez biztosítandja nemzetiségünket."
Miklóssy János egy tanulmányában azt írja, hogy Vajda publicisztikája előképként szolgál egyes verseihez. Az Önbírálat eszerint a Lenni, vagy nem lenni című költemény előtanulmánya.
„Vajda Jánosban, Széchenyihez hasonlóan, a magyarság halhatatlan lelke szólalt meg, keresve az erkölcsi megtisztulás tüskés és göröngyös ösvényeit.” –írja az Önbírálat kapcsán Szegfű Gyula a Három nemzedékben.
HE
