Kőtár

Tértörténet, burkolatok, vízköpők és majomkutyák – különleges lapidárium az Országház lecserélt kőszobraiból a Kossuth téren.

Steindl Imre nem szerette volna kéményekkel elcsúfítani az épületet, ezért korszerű hűtő-, fűtő-, és szellőzőrendszert tervezett. A hűtést a téren álló, két vízmedencés szökőkút biztosította, ezeket azonban a térrendezések során megszüntették. Ezt követően a légkutakban felhalmozott, több tonna jégen átvezetett levegő gondoskodott az épület hűtéséről. A déli szellőzőkút csatornájában az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelye látható, míg a Kőtár az északi alagútban került kialakításra. Steindl Imre az országgyűlés intézményének eredetileg téglaburkolatot képzelt el, melyet a későbbiekben a gótikus stílushoz jobban illeszkedő kőburkoltra módosított. Utóbbi állaga azonban a Duna parti időjárási viszonyoknak, az erős szélnek és a nagyvárosi levegőnek köszönhetően hamar romlásnak indult.

A Kőtár kiállításában kronologikus sorrendben követhetjük végig fotókon a Kossuth tér és az Országház építésének történetét a XIX. századi alapozástól kezdve a szoboravató ünnepségeken át egészen a napjainkban befejeződött teljes burkolatcseréig. Külön érdekesség, hogy a régi képek mellett – sajátos kontrasztot alkotva – mostani felvételek is helyet kaptak.

A kiállítótérbe lépve József nádor szobra fogad minket, míg az alagút végén található, kör alakú térben különböző állatalakokra és szörnyformákra emlékeztető vízköpők helyezkednek el. Az egykori szellőzőkutat különleges oszlopmegoldás idézi fel, a kőszobrokon kívül pedig rézalkotások, és aranyozott elemek is megtekinthetők.