Az 1997. évben a tervezett 47 vizsgálatnál többet, 56-ot fejeztünk be. A tervben rögzített feladatok - a már említett - országgyûlési határozatokban foglalt ellenõrzési kötelezettségekkel bõvültek. Ennek nyomán 3 közalapítvány és 11 kisebbségi önkormányzat ellenõrzését végeztük el terven felül. A többletfeladatok megoldása néhány tervezett vizsgálat késõbbre halasztását is szükségessé tette (borsodi régió válságkezelése, szénbányászati szerkezet-átalakítás, pártok köztartozásáról szóló nyilatkozat).

A befejezett 56 vizsgálatból 21 az elõzõ évrõl húzódott át, 45 vizsgálatot viszont 1997-ben kezdtünk el és fejeztünk is be. További 20 elõkészített és megkezdett vizsgálat befejezése 1998-ra húzódik át.

A korábbi évekhez hasonlóan döntõen alapvizsgálatokat kellett tervbe vennünk. Átfogó utóellenõrzésre csak két esetben kerülhetett sor. Lefolytattunk azonban 18 olyan vizsgálatot is (fõleg pártoknál és kisebbségi önkormányzatoknál), amelyek keretében korábbi javaslataink megvalósulásának utóellenõrzését is megoldottuk.

A törvényi elõírások alapján, a társadalmi-gazdasági változások, fejlõdõ nemzetközi kapcsolataink és ellenõrzési tapasztalataink figyelembe vételével - annak érdekében, hogy kapacitásunkat a legfontosabb feladatok elvégzésére fordíthassuk - 1997-re is meghatároztuk a vizsgálati súlypontokat.

Az elvégzendõ feladatok között elsõ helyen szerepelt az évenkénti rendszerességgel elõírt törvényi kötelezettségeink teljesítése (a központi költségvetés, az önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok zárszámadása és költségvetési terveik véleményezése, illetve az ÁPV Rt. ellenõrzése).

A fennmaradó kapacitásokat olyan területek vizsgálatára fordítottuk, ahol a pénzfelhasználás nagyságrendje kiemelkedõ volt, illetve a társadalom széles körét érintõ ellátásokhoz, feladatokhoz kapcsolódtak vagy, amelyeket korábban még nem ellenõriztünk ( a "fehér foltok" felszámolása).

Több területen végeztünk olyan ellenõrzéseket (Kincstár, média és közbeszerzési törvény), ahol a hatályba lépett törvények végrehajtásának kezdeti szakaszában értékeltük az elõírt feladatok megvalósítását. A problémák feltárásával, a végrehajtás elsõ tapasztalatainak közreadásával a hiányosságok kijavításához, a létrehozott új intézmények törvényes mûködéséhez kívántunk segítséget nyújtani.

Az állami vagyon hasznosulásának ellenõrzése során többségi állami tulajdonban levõ bankokat, szolgáltató szervezeteket vizsgáltunk. A bankoknál - korábbi vizsgálatainkhoz kapcsolódva - a hitel- és adós konszolidáció folyamatát és az állam tulajdonosi szerepének érvényesülését értékeltük. A többi területen elsõsorban az állami irányítás gyakorlatát és hatékonyságát, valamint a szolgáltatások minõségét (MAHART, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.) vizsgáltuk.

A közalapítványoknál (Gandhi, Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért) a mûködés, az átvett állami vagyon és pénzeszközök felhasználásának tendenciáira, a pártoknál a belsõ ellenõrzési funkció alakulásának vizsgálatára helyeztünk nagyobb hangsúlyt.

Az ellenõrzések fõbb megállapításai, javaslatai

Az államháztartás gazdálkodására vonatkozó ellenõrzési megállapítások összességében az elõzõ években kialakult tendenciák továbbélését mutatják. Nevezetesen változatlanul sok területen számos hiányosságot tapasztaltunk a vizsgált szervezetek tevékenységének szabályozásában és mûködésében. Ugyanakkor kedvezõ jel, hogy a feladatok ellátását lehetetlenné tevõ szabálytalanságokat nem találtunk, sõt egyes területeken pozitív változások is mutatkoztak. (Javult az 1998. évi költségvetési tervjavaslat megalapozottsága, az ÁPV Rt. vagyonkezelési tevékenysége, a társadalombiztosítási alapok egyes kifogásolt belsõ szabályozásait megváltoztatták, a cél-címzett támogatások rendszerének korszerûsítésére vonatkozó javaslatainkat figyelembe vették a törvénymódosítás során.) Ezekben a változásokban közvetlenül is érzékeltük ellenõrzéseink jobbító hatásait.

Ellenõrzéseink szûkebb körébõl vett tapasztalataink közül is csak a legfontosabbakat emeljük ki, az egyes jelentések megállapításainak és javaslatainak rövid összefoglalását beszámolónk melléklete tartalmazza.

Az 1996. évi zárszámadás ellenõrzése keretében - elsõ ízben - valamennyi fejezetnél vizsgáltuk a költségvetés végrehajtását. A korábbi években erre csak a fejezetek egy részénél volt lehetõségünk. Megállapítottuk, hogy a kedvezõ változások ellenére még mindig lassú a reagálás felvetéseinkre, sok helyen nem kielégítõ a törvényismeret, nem eléggé hatékony a belsõ ellenõrzés. Kifogásoltuk, hogy az Országgyûlés továbbra sem kapott teljes és áttekinthetõ képet a költségvetés teljesítésérõl, az állami vagyonnal sem számoltak el teljes körûen. A társadalombiztosítási alapok zárszámadása két hónap késéssel, az ÁPV Rt. 1996. évi beszámolója pedig egyáltalán nem került az Országgyûlés elé.

Az 1998. évi központi költségvetés megalapozottságát illetõen jelentõsebb fejlõdést a makroszámítások megbízhatóságánál tapasztaltunk. A tervezésre kedvezõen hatott, hogy - az elõzõ évektõl eltérõen - a prognosztizáló munkák már 1997. elsõ hónapjaiban elkezdõdtek. A szükséges kormányzati döntések is kellõ idõben megszülettek.

A fejezetek körében az államháztartási reformfolyamatok végrehajtása (a kincstári rendszer alkalmazása; a feladat- és szervezet változások, a létszámcsökkentés helyzete; a közbeszerzési elõírások érvényesítése), az EU csatlakozással kapcsolatos kérdések ellenõrzése, továbbá a korábbi ellenõrzési megállapítások és javaslatok hasznosításának utóellenõrzése kapott kiemelt szerepet. (Lényegében 1997-re jutottunk el oda, hogy valamennyi fejezetnél végeztünk átfogó ellenõrzést).

A költségvetési fejezeteknél a mérlegvalódiságot továbbra is kedvezõtlenül befolyásolta, hogy a gazdálkodás szabályozottsága nem javult. A költségvetési szervek bevételi lehetõségeit és feladatellátását is hátrányosan érintette, hogy a bevételi elõirányzatok teljesülését befolyásoló törvények késve vagy egyáltalán nem születtek meg. Kedvezõen alakult viszont a gazdálkodó szervezetek köztartozásainak (adó és vám) behajtása.

Az államadósság kezelésének jogszabályi keretei napjainkra körvonalazódtak. Kialakultak a költségvetés finanszírozásának, az adósság nyilvántartásának, kezelésének szervezeti feltételei. A költségvetés finanszírozása pénzpiaci alapokra helyezõdött, tisztábbá váltak a költségvetés és a jegybank funkciói. Ezeket a folyamatokat segítette az 1996. évtõl mûködõ kincstári rendszer is.

Következetesebb intézkedések megtételét tartottuk szükségesnek az államháztartás adósságának átfogó jogi szabályozására, információrendszere teljessé és egyértelmûvé tételére, a nyilvántartás hiányosságainak megszüntetésére, a megbízható adatszolgáltatásra, a jelentõs és növekvõ adósságteher hatékonyabb kezelésére, a követelések eredményesebb behajtására vonatkozóan.

A kincstári rendszer létrehozására rendelkezésre álló rendkívül rövid idõ ellenére a Magyar Államkincstár 1996. január 1-jével történõ mûködésétõl kezdve alapvetõ feladatait ellátta. Az elõirányzat-gazdálkodás bevezetésével, az intézmények utólagos finanszírozásával megszûnt annak a lehetõsége, hogy a központi költségvetés folyamatos likviditási gondjai mellett a költségvetési intézmények - a költségvetésbõl származó - szabad pénzeszközeikkel rendelkezzenek. Mivel a rendszer az 1996. évi zárszámadáshoz még nem biztosított megfelelõ információs bázist, mûködését tovább kell tökéletesíteni.

A közbeszerzési törvény mûködésének ellenõrzési tapasztalatai alapján elsõsorban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a közbeszerzések és a költségvetési gazdálkodás összhangját a szabályozásban is meg kell teremteni. Ennek keretében - az állami költségvetés tervezésében és a költségvetési szervek finanszírozási rendjében - a közbeszerzések tárgyaihoz igazodó differenciálás és az indokolt kivételek rendezése is szükséges. Javaslatokat tettünk a jogi szabályozás továbbfejlesztésére, felhívtuk a figyelmet a hatékonyság megítélésére alkalmas pénzügyi információs rendszer kialakításának szükségességére.

A Legfelsõbb Bíróság, a Gazdasági Versenyhivatal fejezeteknél folytatott 1997. évi - és a korábbi években hasonló típusú szervezeteknél végzett - vizsgálataink tapasztalataira alapozva javasoltuk a nem kormányzati hatáskörbe tartozó szervezetek sajátosságaihoz igazodó - mûködésüket, tevékenységüket, javadalmazásukat meghatározó - szabályozás kialakítását.

A Központi Vízügyi Alap ellenõrzése is arra utal, hogy az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodásában, nyilvántartásaiban számos hiányosság van, kifogásolható az alkalmazott pályázati rendszer, és nem megfelelõ a forrásfelhasználások ellenõrzése.

Az 1997. évi ellenõrzéseink is megerõsítették a társadalombiztosítási alapok - elsõsorban az egészségbiztosítás - korábbi idõszakban tapasztalt súlyos rendszerbeli hiányosságait. Továbbra is teljesen szabályozatlan az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége. Nem tisztázott az ingyenes vagyonjuttatás célja, rendeltetése, amely vagyonfeléléshez vezet. Hiányoznak a mûködés, a gazdálkodás és az elszámolás sajátos szabályai. Egyre rosszabb a különféle nyilvántartási rendszerek helyzete, az informatikai háttér hiánya pedig - az ellenõrizhetõség gondjain túl - az ellátás mûködési zavarait is elõidézheti.

A helyi önkormányzatok közel egyharmadát ellenõriztük, amelyeknél mintegy 1.500 helyszíni vizsgálatot végeztünk. Tapasztalataink ismételten megerõsítették, hogy a helyi önkormányzati struktúra - az eszközök túlzott elaprózódása miatt - kedvezõtlen feltételeket teremt a költségvetési források hatékony felhasználásához. A rendelkezésre álló több mint 1 000 milliárd forintot közel 3200 helyi- és területi önkormányzat és 13 000 önállóan gazdálkodó önkormányzati intézmény használta fel.

Az önkormányzati gazdálkodásra továbbra is jellemzõ a nagyfokú és sok területen indokolatlan szabályozatlanság, a szükséges részterületi szabályok hiánya. A vizsgálatok által feltárt negatív folyamatok, tendenciák továbbfolytatódásának megakadályozása eddig eredménytelen maradt. A pénzfelhasználás hatékonyságának javításához a szabályozások pontosítására, az elszámolások megbízhatóságának növelésére, továbbá a külsõ és fõként a belsõ ellenõrzés erõsítésére lenne szükség.

Az önkormányzatoknak nyújtott normatív támogatások jogcímei túlzottan elaprózottak. A szabályozás bonyolultsága is szerepet játszik abban, hogy az elszámolás, az adatszolgáltatás pontatlan. Hasonló tapasztalataink vannak a központosított elõirányzatok terhére juttatott kiegészítõ támogatások rendszerét illetõen is, amely így fõ feladatát - az átlagostól eltérõ, egyedi helyzetek kezelését - nem képes megoldani.

A beruházásokhoz nyújtott címzett- és céltámogatások rendszerében a célokat és a támogatás feltételeit - a jelenleg érvényesülõ éves gyakorisággal szemben - több évre elõre kellene meghatározni. Ez javítaná a beruházások elõkészítését és pénzügyi megalapozottságát, továbbá elkerülhetõ lenne, hogy évente felhasználatlanul maradjon a támogatási elõirányzatok több mint 40%-a. (A bekövetkezett törvényi változás várhatóan kedvezõ hatással lesz ezekre a folyamatokra.)

Az önkormányzatok belsõ ellenõrzési rendszerében - 1992-ben végzett ellenõrzésünk óta - nem tapasztaltunk általános javulást, illetve még most sem megfelelõ a személyi felelõsség érvényesítése.

Az állami vagyonnal való gazdálkodás, a privatizáció helyzetérõl szerzett tapasztalataink 1997-ben tovább bõvültek. Az ÁPV Rt. éves tevékenységének ellenõrzése mellett vizsgáltuk egyes bankok és nagyvállalatok privatizációjának elõkészítését, továbbá néhány tartósan állami tulajdonban maradó vállalat gazdálkodását.

1997. évi ellenõrzésünk során az ÁPV Rt. 1996. évi tevékenységét a korábbiaknál kiegyensúlyozottabnak és szabályozottabbnak minõsítettük, javult a reorganizációs munkája is. A magánosítási tevékenységet túlnyomó részt a konszolidációba bevont társaságok lényegében sikeres értékesítése jellemezte.

Az egyes privatizációs tranzakciók átláthatósága az ellenõrzések nyomán megtett intézkedések hatására fokozatosan javult. A társaság a vagyonkezelési tevékenység javítása érdekében is tett lépéseket, de azok az elvárt eredményt még nem hozták meg, annak ellenére, hogy a megtett intézkedések hatására a tartós állami tulajdonú társaságok esetében a vagyonvesztés folyamata megállt.

Mindezek mellett továbbra is pontatlan volt a vagyonnyilvántartás, az információs rendszer nem volt naprakész és megbízhatósága sem érte el az elvárható mértéket.

Külön vizsgálat keretében foglalkoztunk az önkormányzatok részére járó vagyonátadási kötelezettségek (belterületi földek privatizációs ellenértékhányada) végrehajtásával. A vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy az ÁPV Rt. a vagyonátadás során jogellenes magatartást tanúsított és mulasztást követett el. Az ÁPV Rt. a vagyonrészek ellenértékét csökkentve is és késve adta ki, emiatt az államháztartás központi és önkormányzati alrendszere között ellentétes irányú forrás átcsoportosítás keletkezett, miközben a közvetítõi díjak kifizetése miatt mindkét alrendszert jelentõs veszteség érte (korábban ezen szabálytalanságok miatt került sor a szervezetet felügyelõ miniszter felmentésére és az igazgatóság visszahívására).

A bankprivatizáció területén két vizsgálatot folytattunk (az Országgyûlés felkérésére a Budapest Bank Rt-nél, saját hatáskörben a Kereskedelmi és Hitelbank Rt-nél), melynek során kedvezõ és kedvezõtlen tapasztalatokat egyaránt szereztünk.

A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. gazdálkodását és pénzügyi helyzetét az IBUSZ Bankkal történt egyesülés után forrásbõség és stabil likviditás jellemezte. Ellenõrzésünk óta és feltételezhetõen hatására is a privatizációs folyamat felgyorsult, a bank privatizációjának elsõ szakasza befejezõdött.

A Budapest Bank privatizációja és a Polgári Bank visszavásárlása pénzügyi szempontból nem minõsíthetõ célszerûnek és eredményesnek. Kifogásoltuk, hogy a privatizációs szerzõdés megkötése angol nyelvû dokumentumok alapján történt, arról hiteles magyar fordítás nem áll rendelkezésre. Ez a tulajdonosi ellenõrzést is akadályozza. (Az angol nyelvû szerzõdések magyarra fordításának hiányát más vizsgálatainkban is felvetettük.) Vizsgálatunk megállapította a privatizációs szerzõdés elõkészítõinek, aláíróinak hiányosságokkal kapcsolatos felelõsségét. A Polgári Bank visszavásárlását elõidézõ körülményeket illetõen is hasonló megállapításokat tettünk.

A többségi állami tulajdonban lévõ vállalatok mûködése általában megfelelt a jogi szabályozásnak, ugyanakkor állandó gondot jelentett a törvények és jogszabályok gyakori és tömeges változása, melyhez ezek a szervezetek csak késve igazodtak. Tipikus jelenségnek tekinthetõk ezen vállalatok vagyonmegosztási, vagyon-nyilvántartási problémái. Az állam tulajdonosi jogkörét több jogi személy (ÁPV Rt., PM, Kincstári Vagyoni Igazgatóság, KHVM) gyakorolja, a célok és az eszközök mûködtetését viszont nem hangolják össze.

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. vizsgálatánál felhívtuk a figyelmet e fontos szellemi értékeket képviselõ részvénytársaság állami tulajdonban tartásának fontosságára. Ehhez szükségesnek tartjuk a pénzügyi feltételek tõkeemeléssel vagy kamatmentes hitelnyújtással történõ biztosítását.

A vagyoni és tulajdoni rendezetlenségekre hívtuk fel a figyelmet a MAHART ellenõrzése során. A részvények piaci értékének megállapítása elõtt javasoltuk a vagyonértékelés elvégzését.

A közalapítványok (Gandhi, Magyarországi Cigányokért, Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért) ellenõrzései is igazolták, hogy az alapítványoknak átadott ingatlan és pénzvagyon hasznosítása nem megnyugtató. Ebben az alapító okiratok hiányosságaitól kezdve, a kurátorok felkészületlenségén keresztül, a költségvetési támogatások szabályozatlanságáig igen sok tényezõ játszik közre.

A pártok gazdálkodását kétévenkénti ellenõrzési kötelezettségünk alapján vizsgáltuk és - a még tapasztalható szabálytalanságok ellenére - javuló tendenciát érzékeltünk. Ebben ellenõrzéseink és a nyilvánosság mellett az is szerepet játszott, hogy a pártok is nagyobb súlyt helyeztek a jogszabályok betartására.

A PHARE segélyek átfogó ellenõrzése - amely 14 programirodára terjedt ki - az 1990-96 években hazánknak juttatott 683 millió ECU (kb. 140 milliárd forint) segély hasznosítására irányult. A felhasználás során pénzügyi visszaélésre utaló jeleket nem tapasztaltunk. A segélyekkel támogatott nemzeti programok a pénzügyi intézményrendszer korszerûsítését, a szakképzési programok megvalósítása révén a munkanélküliség mérséklését, egyes területeken a mûszerezettség fejlesztését segítették elõ.

Az ellenõrzések hasznosulása

Ellenõrzéseink mindenekelõtt a vizsgált szervezetek intézkedései révén hasznosulnak, megállapításaink, javaslataink megvalósítása azonban az ellenõrzött szervezeteknél gyakran hosszabb, évekig tartó folyamatot jelent. 1997-ben áttekintettük ezeket a folyamatokat és összegeztük a korábbi években végzett ellenõrzéseink hasznosulásával kapcsolatos tapasztalatainkat.

Beszámolónkban a korábbi években végzett ellenõrzéseink hasznosulásának 1997. évi tapasztalatairól adunk számot. Az 1997-ben befejezõdött vizsgálatok hasznosulásáról még kevés információ áll rendelkezésre, a további eredményekrõl a következõ évi beszámolónkban tudunk tájékoztatást adni.

A jelenlegi szabályozás szerint az ellenõrzött szervezetek nem kötelesek javaslatainkra intézkedéseket tenni, ha mégis intézkedtek, arról viszont tájékoztatást kell adniuk. Az ellenõrzött szervek ezideig zömében kedvezõen reagáltak ajánlásainkra. Egyre többször fordul elõ, hogy már a helyszíni ellenõrzés során kijavítják a hibákat vagy azok egy részét korrigálják. Több esetben a jelentések észrevételezésének idõszakában kaptunk tájékoztatást a megtett vagy a folyamatban levõ intézkedésekrõl (MAHART, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., államadósság ellenõrzése).

Évrõl-évre növekszik azon szervezetek száma - jelenleg az érintettek mintegy háromnegyede - amelyek a jelentés kézhezvételét követõen intézkedési tervet készítenek és küldenek. Kiemelhetõk ezek közül az intézkedési terv végrehajtásában is elõrehaladást elérõk (pl. egyes fejezetek, központi pénzalapok). Az ÁPV Rt. az éves gazdálkodásával és a vagyonrész átadással kapcsolatos ellenõrzési megállapításainkat követõen a hiányosságok kijavítására intézkedési tervet dolgozott ki (az önkormányzatokat illetõ vagyonrész átadási kötelezettségeit zömében teljesítette).

Az eddig eltelt idõszakban a beérkezett intézkedési terveket - törvényes lehetõségünkkel élve - csak néhány esetben kifogásoltuk. Az ellenõrzött szervezetek többségében kérésünknek megfelelõen korrigálták intézkedési terveiket és azt meg is küldték részünkre. Ezek teljesítésérõl azonban az ellenõrzött szervezetek csak elvétve számoltak be (a Fõvárosi Önkormányzat és a KHVM is csak kérésünkre tette meg). A megvalósult intézkedésekrõl így csak utóellenõrzések keretében gyõzõdhetünk meg. Az elmúlt években azonban kifejezett utóellenõrzéseket igen szûk körben végeztünk (évente 2-3 területen). Csak részmegoldást jelent, hogy egyes igazgatóságok késõbbi ellenõrzéseik során visszatértek korábbi javaslataik megvalósításának számonkérésére. Ezzel a lehetõséggel is csak 1997-tõl éltünk, fõleg a fejezetek, a központi alapok és a pártok esetében.

A tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok ellenõrzése alapján tett javaslatainkat törvénymódosítások, országgyûlési határozatok, kormányhatározatok, illetve az ÁPV Rt. intézkedései (MÁV, Szerencsejáték Rt.) követték. Az ÁPV Rt. 1997-ben is elõterjesztésekbe építette be ellenõrzési javaslataink egy részét (tõkeemelés a Nemzeti Tankönyvkiadónál, privatizációs pályázat kiírása a MAHART-nál).

Évek óta gondot jelent, hogy a zárszámadás és a költségvetési terv véleményezése kapcsán tett javaslatainkra a Pénzügyminisztérium az érintett törvényjavaslatok módosításával reagál, intézkedéseirõl az ÁSZ-t nem tájékoztatta.

A társadalombiztosítási alapok ellenõrzését követõen a Kormány és az alapok részérõl sem kaptunk intézkedési terveket, ugyanakkor tapasztaljuk, hogy vizsgálataink nyomán változik a gyakorlat, módosulnak a belsõ szabályok (pl. az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál újra szabályozták a behajtási tevékenység ösztönzését).

Számos esetben nincs információnk az Országgyûlés, illetve a Kormány részére tett ajánlásaink, javaslataink fogadtatásáról. Különösen olyan esetben hiányoljuk ezt, amikor a vizsgálatot felkérésre végezzük (pl. 1995-ben az Agrobank, 1996-ban búzaexport, 1997-ben a közalapítványok ellenõrzése), vagy a vizsgált téma jelentõsége, átfogó jellege kormányszintû intézkedést igényelt volna. Ez utóbbi esetre példaként említhetjük a központi költségvetési szervek jóléti kiadásaira vonatkozó 1995. évi ellenõrzésünket.

Külön sajátosságok jellemzik az önkormányzatok területén folytatott ellenõrzések tapasztalatainak hasznosulását. Az ellenõrzött önkormányzatok nagy száma miatt jelenleg csak közelítõ információkkal rendelkezünk az általuk tervezett intézkedésekrõl. A beérkezett információk feldolgozása, nyilvántartása a közeljövõben megoldandó feladatot jelent.

A törvényi szabályozás szerint közvetlenül is beavatkozhatunk - pénzeszköz felhasználás zárolásának kezdeményezésével és bûncselekmény alapos gyanúja esetén feljelentéssel - az ellenõrzött szervezet tevékenységébe. Az ÁSZ elnöke már a vizsgálat közben forrásokat zárolhat, elrendelheti a finanszírozás felfüggesztését, személyi felelõsséget állapíthat meg.

Fennállásunk óta források zárolására egy alkalommal (1990-ben egy párt esetében) került sor. Az elmúlt években 19 alkalommal tettünk feljelentést. A feljelentések alapján 14 esetben megindították a büntetõ eljárást (a nyomozó hatóság csupán 2 esetben tagadta meg a nyomozás elrendelését, míg további 3 esetben még nincs döntés az eljárás elrendelése kérdésében).

A megindított büntetõ eljárásokból négy fejezõdött be nyomozati szakaszban megszüntetõ határozattal, egy pedig - számviteli fegyelem megsértése miatt - az elkövetõket elmarasztaló bírósági határozattal. A jelenleg folyamatban lévõ 9 büntetõ eljárásból 4 esetben még bizonyítási szakaszban van a nyomozás, 3 esetben vádemelési javaslattal ügyészség elõtt van az ügy, míg 2 esetben ügyészségi vádemelést követõen már bírósági eljárás van folyamatban.

Ellenõrzési tapasztalataink alapján igen gyakran tettünk javaslatokat új jogszabályok megalkotására vagy a meglévõk módosítására. A Számvevõszéki bizottság kezdeményezésére az elmúlt évek szinte mindegyikében figyelembe vették a számviteli törvény, a privatizációs törvények, az államháztartási törvény, az önkormányzatokról szóló törvény módosítására vonatkozóan tett észrevételeinket.

Vizsgálataink tapasztalatai nyomán javaslatot tettünk a helyi önkormányzatok társulására vonatkozóan, az 1997-ben megalkotott új törvénnyel ez lehetõvé is vált. Az Országgyûlés a címzett- és céltámogatások rendszerérõl szóló törvényt vizsgálati tapasztalataink figyelembe vételével módosította.

Vizsgálatainkat követõ javaslatainknak is szerepe volt a csõdeljárásról szóló, illetve a sporttörvény megalkotásában. Az Országos Mentõszolgálat ellenõrzése után javasoltuk a mentés és betegszállítás sajátos feladatainak szabályozását, erre az egészségügyrõl szóló 1997. évi törvénymódosításban került sor.

Jelentéseink hasznosulásának fontos területét az Országgyûlés és az országgyûlési bizottságok képezik. Javaslataink - kezdeményezésükkel - határozatokban, törvénymódosításokban testesülnek meg.

Vizsgálati eredményeink hasznosulását segíti, hogy - a már említett - évenkénti kötelezettséggel elõírt ellenõrzéseink Országgyûlés elé terjesztését jogszabályi keretek biztosítják (zárszámadás, költségvetési terv, ÁPV Rt.). Törvényben rögzített ellenjegyzési kötelezettségünk is, melyre 1997-ben a számviteli törvény módosításánál és az ún. adósságcsere végrehajtásánál került sor.

A plenáris ülés elé kerülõ jelentéseinket általában több bizottság is megtárgyalta. Az elmúlt években a Számvevõszéki bizottság mellett a Költségvetési és a Szociális bizottság foglalkozott legtöbbet jelentéseinkkel. 1996-ban és 1997-ben több ad-hoc bizottság munkájában is hasznosultak jelentéseink (Budapest Bank 12 milliárd forintos állami támogatása, társadalombiztosítási alapok vizsgálata). A bizottságok évrõl-évre több jelentésünkkel foglalkoznak üléseiken, 1996-ban 43, 1997-ben több mint 50 jelentésünket tárgyaltak meg (természetesen ezek az adatok halmozódást is tartalmaznak, mivel egy-egy kiemelt jelentésünket több bizottság is napirendre tûzte).

Jelentéseink sorsát illetõen a Számvevõszéki bizottságnak kiemelt szerepe van. Tovább növelhetné jelentéseink hasznosulását, ha jelentéseink rendszeresen a Számvevõszéki bizottság ajánlásával kerülnének a többi bizottsághoz.

Ellenõrzéseink hasznosulásának tapasztalataiból megállapítható, hogy e témával összefüggésben vannak még teendõink. Az eddigieknél nagyobb súlyt kell helyeznünk ellenõrzéseink hasznosulásának nyomon követésére. Az utóellenõrzések gyakoriságának növelésével is elõsegíthetjük ellenõrzéseink realizálását. Vizsgálataink száma napjainkra már meghaladta a 400-at, ebbõl következik, hogy azok sorsának nyomon követése, a velük kapcsolatos adminisztráció csak számítógépes nyilvántartással oldható meg. Ebben jelentõs segítséget ad - a várhatóan 1998 õszére mûködõképes - jelentéskövetõ rendszer, amely lehetõvé teszi, hogy naprakész és megbízható információink legyenek a folyamatban levõ vizsgálatok helyzetérõl, jelentéseink hasznosulásának tapasztalatairól.

1997. évi munkánk céljait, azok megvalósítását és ellenõrzéseink hasznosulá-sát áttekintve megállapítható, hogy tavaly - elsõszámú vezetõ hiányában is - érvényesült a folyamatosság és a szakmai függetlenség, erre a következõ években is törekednünk kell.

Az 1997. évi költségvetési törvényben az Országgyûlés az ÁSZ mûködési kiadásaira 1258,3 millió Ft, felhalmozási kiadásokra 120,5 millió Ft elõirányzatot hagyott jóvá. A fejezethez tartozó ÁSZ Továbbképzési Intézet és Üdülõ cím elõirányzatát 51,1 millió Ft-ban határozta meg. Az évközi elõirányzat módosítások következtében a fejezeti mûködési elõirányzatok összege 1445,5 millió Ft-ra, a felhalmozási elõirányzatok összege 125,2 millió Ft-ra változott. Fejezeti szinten 1997-ben 1531,0 millió Ft-ot használtunk fel. A mûködési költségeken belül a személyi juttatások 830,3 millió Ft-ot, járulékai 353,7 millió Ft-ot, a dologi kiadások 235,7 millió Ft-ot, a pénzeszköz átadás 4,4 millió Ft-ot tettek ki. A felhalmozási kiadások összege 106,9 millió Ft volt, melybõl a felújítási kiadások 18,2 millió Ft-ot értek el.

Az Állami Számvevõszék személyi állománya - az 1993-95. közötti kedvezõtlen tendenciához képest - az elmúlt két évben stabilizálódott. A fõfoglalkozású dolgozók tényleges létszáma - az ÁSZTI 28 fõjével együtt - év végén 411 fõ volt. Számszerûségében és struktúrájában is a természetesnek tekinthetõ határon belül maradt a fluktuáció. Javultak az életkor-összetétel mutatói. A szakember-utánpótlásban, valamint az Országgyûlés által 1997-re engedélyezett létszámbõvítés során a fiatalítást fokozottan szem elõtt tartottuk. A bekerülõkkel szemben - fõként az idegennyelv-ismeret és a korszerû munkaszervezéshez nélkülözhetetlen számítástechnikai jártasság tekintetében - magas követelményeket támasztottunk. Általánossá vált a megüresedõ számvevõi és számvevõ vezetõi álláshelyek pályázat útján történõ betöltése. A számvevõszéki ellenõrzésben kellõ tapasztalatot szerzett, szakmailag legfelkészültebb számvevõinknek - viszonylag szûk körben - lehetõsége nyílt vezetõi vagy magasabb vezetõi elõlépésre.

Az ÁSZ-nál 1990-ben kialakított és ma is fennálló hierarchikus besorolási rend a közigazgatásban intézményesített köztisztviselõi nomenklatúrához képest kevésbé tagolt, amely a számvevõk elõmeneteli lehetõségeit erõsen korlátozza. A belsõ elõmeneteli mechanizmus korszerûsítésére - a besorolási kategóriák bõvítésére, illetõleg az elõresorolások feltételeire - vonatkozó szabályozás alapelveit illetõen 1997-ben javaslatot dolgoztunk ki.

Az ÁSZ személyi állománya szakképzettségi struktúráját és felkészültségét tekintve alkalmas a törvényben elõírt ellenõrzések, valamint a belsõ munkaszervezési feladatok ellátására. A létszámból 271 fõnek van felsõfokú végzettsége, közülük 88 több diplomával, illetve felsõfokú posztgraduális képzettséggel rendelkezik. A munkatársak közül 69-nek van könyvvizsgálói képesítése. Doktori és tudományos fokozatot 47 fõ szerzett, 64-en rendelkeznek idegennyelvi ismeretekkel.

A szakmai színvonal biztosítására 1997-ben - az éves oktatási program szerint - 22 témakörben szerveztünk belsõ oktatást, továbbképzést. Kiemelt figyelmet fordítottunk az ellenõrzések eljárási szabályainak feldolgozására, illetve a vizsgálat-metodikai ismeretek bõvítésére. Nagy létszámmal zajlottak az ellenõrzési munkához kapcsolódó jogi ismereteket aktualizáló továbbképzések. Korszerûsítettük a bekerülõ szakemberek számára szervezett felkészítõ tanfolyam tárgykörét. A számítástechnikai kurzusok az alapismeretektõl egyre inkább a speciális továbbképzések irányába fordulnak. Munkatársaink növekvõ létszámban kapcsolódnak be külsõ intézmények által szervezett továbbképzésekbe is. Az idegennyelvi ismereteink bõvítéséhez új oktatási szisztémát dolgoztunk ki.

Az áremelkedések továbbra is fokozottan takarékos gazdálkodást tettek szükségessé. A folyamatos mûködést 1997-ben sikerült biztosítani. Továbbra sem oldódott meg azonban megnyugtató és végleges módon a dolgozók elhelyezése. A Kormánynál kezdeményezett ezirányú probálkozásaink eddig még sikertelenül végzõdtek. A Számvevõszék munkatársai a fõvárosban három irodaházban dolgoznak, amely nehezíti és egyre költségesebbé teszi a mûködést és a közöttük szükséges kommunikációt. Úgy ítéljük meg, hogy mûködési és gazdasági szempontok egyaránt indokolttá teszik, hogy a Számvevõszék a feladatok ellátását biztosító irodaházzal rendelkezzen.

Munkánkat korszerû számítógépes hálózat támogatja. Több mint 200 db számítógép (ebbõl 20 db notebook) közvetlenül segíti munkatársaink tevékenységét, illetve szolgálja a központi épületen belüli kommunikációt és a megyei kirendeltségekkel történõ kapcsolattartást.

1997-ben - az ITB anyagi támogatásával - sor került az ÁSZ számítástechnikai hálózatvédelmi rendszerének (firewall) kiépítésére is, amelynek megvalósítása egyik elõfeltétele volt az Internet használatának.

Folytatódott a dolgozók oktatása a szövegszerkesztõ és a táblázatkezelõ programokra. 1996-ban a Phare projekt keretében a helyszíni ellenõrzések támogatásához 20 db notebook típusú számítógépet kaptunk, ennek folytatásaként 1997-ben megtörtént az IDEA nevû auditáló szoftver magyar nyelvû verziójának telepítése.

Megvalósult az Országgyûlés részére az ÁSZ jelentések elektronikus formátumban történõ folyamatos továbbítása, azok az Országgyûlés hálózatáról elérhetõk.

Az ÁSZ a sokoldalú nemzetközi együttmûködés elmélyítésére ezévben is fokozott figyelmet fordított. Az INTOSAI Belsõ Ellenõrzési Szabvány Bizottsága tevékenységének koordinálójaként - az INTOSAI XV. Kongresszusán elfogadott ajánlásoknak megfelelõen - 1997 szeptemberében Budapesten belsõ ellenõrzési konferenciát rendeztünk. A konferencia koncepciójának kidolgozása és tartalmi elõkészítése, az országok, az elõadók felkérése volt a feladatunk.

A rendezvényen - amelynek sikerét a nemzetközi szinten is elismert elõadók és a jó szervezés biztosította - 39 országból és 6 nemzetközi szervezettõl érkezett 100 külföldi delegátus és naponta mintegy 80 magyar érdeklõdõ (ebbõl 40 ÁSZ dolgozó) vett részt.

Az INTOSAI Kormányzó Tanácsa 43. ülésén az ÁSZ képviselõjének a konferencia eredményeirõl szóló beszámolóját elfogadta, és kedvezõen értékelte a konferencia megrendezését és tartalmi színvonalát.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában kiemelt szerepe van a csatlakozni kívánó országok és az EU Számvevõszéke közötti kapcsolatok alakulásának. Ebben a folyamatban az ÁSZ tevékenyen közremûködik.

Részt vettünk a csatlakozni kívánó országok számvevõszékei "liaison officer"-i - október elsõ napjaiban Bukarestben megtartott - találkozóján. Kidolgoztuk és ismertettük az ellenõrzési módszerek harmonizációjával kapcsolatos tervezetet, amely az 1998 márciusában Varsóban megtartott elnöki találkozó egyik napirendi témája volt.

1997 februárjában a Visegrádi Országok Számvevõszéki Együttmûködése keretében lezajlott szakértõi találkozón - amelyen a visegrádi országok szakértõi mellett brazil, izraeli, osztrák, horvát küldöttek is részt vettek - a belsõ ellenõrzéssel kapcsolatos idõszerû kérdések kerültek megvitatásra.

A sokoldalú együttmûködés mellett bõvítettük a kétoldalú kapcsolatokat is. A brazil társszervezet vezetõi látogatásának viszonzása hozzájárult a kapcsolatok elmélyítéséhez. Az oroszországi és horvátországi együttmûködésünk továbbfejlesztését alelnöki látogatás segítette elõ. Az Országgyûlés Számvevõszéki Bizottságának több tagja - a Számvevõszék által szervezett - izraeli látogatáson vett részt. Több magas rangú külföldi vendéget fogadtunk, munkatársainknak is számos külföldi tapasztalatcserére volt lehetõsége.

A közvéleményt tevékenységünkrõl, munkánk eredményeirõl a sajtó és a média útján tájékoztatjuk. 1997-ben kevesebb sajtótájékoztatót tartottunk, ugyanakkor a sajtóban megjelent publikációk száma év végéig meghaladta a 3000-et. Emellett, valamint az országgyûlési és a bizottsági ülések kapcsán - az ÁSZ tevékenységével összefüggésben - a rádió és a televízió is sugárzott híreket és interjúkat.

Évrõl-évre arra törekszünk, hogy a sajtó igényeit elsõdleges információkkal (dokumentációk átadásával, interjú igények minél teljesebb körû kielégítésével, háttér-információk biztosításával) elégítsük ki. Kellõ mértéktartással élünk ezekkel a lehetõségekkel. A sajtóval való kapcsolatokat tovább kívánjuk erõsíteni, annak ellenére, hogy ebbõl idõnként problémák is származnak (pl. a Budapest Bank vizsgálatával kapcsolatos tájékoztatási anomália, amely azt eredményezte, hogy miközben szigorúan tartottuk magunkat a nyilvánosságra hozatal normáihoz, a tárgyalás során vállalt kötelességünkhöz, addig más szervek terjesztették véleményüket).

Az elmúlt évek elõkészítõ intézkedései nyomán megvalósult üzemszerû Internet kapcsolat újszerû lehetõséget és feladatot jelent mind a bejövõ információk (sajtószemle, gazdasági hírek, ellenõrzésekhez kötõdõ adatok és módszerek), mind a kimenõ információk (jelentések, intézményi bemutatkozó információk) kezelésében.

A rendelkezésünkre álló kormányzati levelezõ rendszeren keresztül a Magyar Távirati Iroda szolgáltatásaként számos országgyûlési és gazdasági információ átvételére van lehetõség. A szakkönyvtár állománya tovább gyarapodott, szolgáltatásai bõvültek.

A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésének végrehajtásáról készített beszámoló és törvényjavaslat vizsgálatánál ezúttal sem állt rendelkezésünkre az Áht. által elõírt két hónapos vizsgálati idõ. A Kormány részére benyújtott elõterjesztést július közepén, az Országgyûlés részére benyújtott dokumentumokat pedig az ÁSZ jelentés véglegezéséig (augusztus 26.) sem kaptuk meg. Így a jelentés a kormány, és nem az Országgyûlés számára benyújtott törvényjavaslat vizsgálatának megállapításait tartalmazza.

A Vízügyi Alap kezelését végzõ szervezetek mûködését, szabályozottságát és ellenõrzõ munkáját 1994-96. évekre kiterjedõen értékeltük. Arra kerestünk választ, hogy biztosították-e a törvényes, célszerû és eredményes felhasználást, továbbá az alapból felhasznált pénzeszközök hatékonyan segítették-e a vízgazdálkodás közcélú feladatainak ellátását.

Az Alapot szabályozó törvény nem rendelkezik arról, hogy mennyit lehet szakmai és vízügyi igazgatási feladatokra fordítani, ezzel viszonylag tág teret enged a vízügyi igazgatás érdekében történõ forrásfelhasználásnak. A KHVM sem törekedett az egyértelmû szétválasztásra, szabályozásra, ezért nem lehet kimutatni, hogy az Alap forrásainak mintegy negyedébõl ténylegesen mennyit fordítottak vízügyi igazgatási tevékenységre, illetve a vizek, vízi létesítmények üzemeltetésére, fenntartására.

Az Alap mûködése, kezelése és a gazdálkodása csak részben tekinthetõ megfelelõnek. Az erre vonatkozó belsõ szabályzatok hiányosságai is hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenõrzött 3 év mérlegei nem feleltek meg a teljesség és a mérlegvalódiság követelményének.

A vízkészletjárulék behajtására irányuló munka hatékonyságát rontotta a vízügyi igazgatóságok adóhatósági jogkörének korlátozottsága, továbbá az egységes adóhatósági tevékenységre vonatkozó tárca szintû szabályozás hiánya.

A többcsatornás finanszírozású viziközmû beruházásokhoz pályázati rendszerben juttatott támogatások összege az igényekhez mérten alacsony, így az Alap forrás-kiegészítõ szerepe igen mérsékelt volt. A pályázati rendszer mûködésének hatékonyságát az elbírálás formai és tartalmi hiányosságai, a finanszírozók között esetenként elõforduló koordinálatlanság, a Tárcaközi Bíráló Bizottság mûködésének szabályozatlansága csorbította.

Az Alapból is támogatott beruházások hatékonysága általában nem volt megfelelõ. A szennyvíztisztítók kapacitásának közel fele kihasználatlan, a közcsatornába gyûjtött szennyvizek mindössze 46%-át tisztítják, a lakosság rákötöttségi aránya is alacsony.

A vízbázisvédelemre az elmúlt évtizedekben nem fordítottak kellõ figyelmet. A szennyezõ források számbavételére és azok teljes felszámolására - forráshiány miatt - eddig nem került sor, a vízbázisok állapotfelmérése is csak most kezdõdött el, ennek következtében a víz minõségében az európai direktívák elérése még távoli lehetõségnek tûnik.

Ezek alapján indokolt a feladatok ismételt áttekintése, a támogatott célok egységes kijelölése, a beruházások mûszaki és pénzügyi hatékonysági követelményeinek meghatározása, az azonos elvekre épülõ finanszírozási rendszer kiépítése.

Szükségesnek tartjuk, hogy a Kormány tekintse át nemzetgazdasági szinten a viziközmû beruházások feladatait, a támogatott célokat, határozza meg a beruházások mûszaki, pénzügyi hatékonysági követelményeit. Vizsgálja meg a többcsatornás finanszírozási rendszer mûködését, intézkedjen annak azonos elvek alapján történõ mûködtetésérõl, ennek érdekében jogszabályban rögzítse a feladatok koordinációs rendjét és kötelezettségét.

Az állami alapfeladatokat finanszírozó forráshányad célszerû hasznosulása érdekében el kell határolni a vízügyi igazgatásra és az üzemeltetésre, fenntartásra felhasználható kereteket. A forrásnövelés érdekében összhangot kell teremteni az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvénnyel úgy, hogy a vízügyi igazgatóságok adóhatósági jogköre teljes legyen. A Kormánynak kezdeményeznie kell az elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény VII. fejezetének módosítását is.

Javasoltuk a Kormánynak, mivel hiányoznak a viziközmûvek lakossági igénybevételét növelõ gazdasági ösztönzõk, hogy tegyen intézkedést - a központi költségvetés teherbíróképességének függvényében - olyan szabályozók bevezetésére, melyek a lakosság körében ösztönzõleg hatnak a megépített viziközmûvek kapacitásának jobb kihasználására.

Javasoltuk az Alapot kezelõ közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, hogy - a jogszabályi változásokkal összhangban - kezdeményezze a Tárcaközi Bíráló Bizottság ügyrendi szabályozását, határozza meg az adóhatósági jogkör hatékonyabb gyakorlása érdekében az egységes eljárási rendet. A gazdálkodásban fellelt hiányosságok megszüntetése érdekében szükségesnek tartjuk olyan ellenõrzési rendszer létrehozását, amely lehetõséget ad az Alap mûködésének és felhasználásának átfogó vizsgálatára. Az Alapnak a hiányosságok megszüntetésével és a felvetett javaslatok realizálásával kapcsolatos intézkedési tervét elfogadtuk.

A normatív állami hozzájárulások 1996. évi elõirányzatát az Országgyûlés 1995. évhez viszonyítva 11,4%-kal nagyobb összegben - 228,2 milliárd Ft-ban - hagyta jóvá, amely az év folyamán 231,7 milliárd Ft-ra módosult. Az inflációs hatásokat figyelembe véve a normatív állami hozzájárulások reálértéke a vizsgált évben is csökkent, így az évek óta felhalmozódott feszültségek szükséges mértékû enyhítését nem tette lehetõvé.

Az 1996. évi normatív állami hozzájárulások szerkezetében jelentõs változások következtek be, az oktatási-nevelési feladatokhoz kapcsolódó normatív állami hozzájárulás együttes összege az 1995. évi 94,4 milliárd Ft-ról 134,9 milliárd Ft-ra növekedett. Ezt a nagyságrendet a hozzájárulások együttes összegének 11,4%-os (23,4 milliárd Ft-os) növekedése, az ún. "alanyi jogon" járó hozzájárulások 17,4%-os, (15,7 milliárd Ft-os) csökkentése, illetve a Kormány által a központosított elõirányzatok tartalékából átcsoportosított 3,9 milliárd Ft biztosította.

Évek óta folyamatosan kifogásoltuk a normatív állami hozzájárulások jogcímei számának indokolatlan növekedését, illetve azt, hogy azok nem tükrözik az állam feladatvállalásának mértékét.

Ennek következtében a jogcímeinek száma 1997-ben 4-re csökkent, ugyanakkor a jogcímeken belül kialakított ún. "kódokhoz" rendelt fajlagos összegek száma megsokszorozódott. Az elõírt feltételek megléte esetén az önkormányzatok 249 kód alapján vehették igénybe az õket megilletõ hozzájárulást, amelybõl a közoktatási kódok száma 238 volt.

A központi szervek 1996. évben nem teremtették meg a feladatok ellátásával összefüggõ teljesítmény-követelményeket, az igényjogosultság feltételei és az intézményi alapokmányok adattartalma közötti összhangot. Nem biztosított a költségvetési beszámolók feladatmutató és az ágazati-szakmai statisztikák közötti összhang.

A nyilvántartási rendszer szabályozatlansága mellett az 1996. évi költségvetési törvény 3. számú mellékletének szövege több helyen következetlen. A pontatlan, vagy nem egyértelmû megfogalmazás akadályozta az egységes értelmezést. A korábbi években alkalmazott számbavételi módszer elõírása elmaradt és az elmúlt években következetesen szigorúbbá váló elõírások helyébe hiányos - a számonkérhetõséget is akadályozó - szabályozás lépett. Ezért az éves költségvetési beszámolók benyújtási határidejét megelõzõen megkerestük az érintett tárcákat, de azok a jogszabályok módosítására nem láttak lehetõséget. Az Alkotmánybíróság 60/1992. AB számú határozatára hivatkozva ún. "szakmai állásfoglalást" sem adtak ki.

Az önkormányzatok saját elszámolásánál a normatív állami hozzájárulások teljes összegéhez viszonyított 4,8%-os eltérés több mint ötszöröse az 1995. évinek. Ebben szerepet játszott, hogy év közben a közoktatási törvény szigorító intézkedései olyan idõpontban váltak ismertté, amikor már nem lehetett módosítani.

A közoktatásban a finanszírozási elõírások 1993-96 között több alkalommal változtak, nem alakult ki a szükséges összhang a közoktatási és a költségvetési törvény között. A tárcák véleményével ellentétben a finanszírozás jogalapjának, az igénylés megalapozásának, elszámolásának bonyolultabbá és idõigényesebbé válását tapasztaltuk

Az önkormányzatok elszámolása számos hibával terhelt. Továbbra is jellemzõ - a szabályozás bonyolultságából és hiányosságából adódó gondokon túl - a jogszabályok hiányos ismerete, félremagyarázása, az elszámolást végzõk gyakorlatlansága és az adatszolgáltatás pontatlansága. A hibás elszámolások miatt sérelmet szenvedtek a teljességre és valódiságra vonatkozó számviteli alapelvek. Az ellenõrizetlen adatszolgáltatás miatt a költségvetési beszámolók nem mutatnak valós képet.

Az önkormányzatok döntõ többsége továbbra sem tett eleget az önkormányzati törvényben foglalt ellenõrzési kötelezettségének. Többségük nem gyõzõdött meg az intézmények által közölt adatok valódiságáról, a bizonylatok meglétérõl, a szükséges nyilvántartások vezetésérõl, holott az ellenõrzés fontosságára az elmúlt években - a központi szervekkel együtt - több esetben felhívtuk a figyelmet. A vizsgált önkormányzatok ennek ellenére intézményeiknek alig 20%-át ellenõrizték. Dokumentáltan 36-nál tártak fel eltérést, egyenlegében 13,8 millió Ft visszafizetési kötelezettséggel.

A nem megfelelõ törvényi szabályozás, az intézmények pontatlan adatszolgáltatása, az önkormányzati ellenõrzések elmaradása együttesen eredményezték, hogy az önkormányzatok 1996. évi elszámolását követõ helyszíni ellenõrzésünk során - normatívánkénti számbavétel mellett - 216 millió Ft jogosulatlan igénybevételt és 170 millió Ft önkormányzatokat megilletõ normatív állami hozzájárulást állapítottunk meg. Összességében a vizsgált önkormányzatoknak a központi költségvetésbe 66,3 millió Ft-ot kellett visszafizetniük, illetve a költségvetésbõl 20 millió Ft pótlólagos kiutalásával számolhattak.

A helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 1996. évi címzett- és céltámogatások igénybevételére vonatkozó igénybejelentések és azok elbírálása többségében megfelelt a jogszabályi feltételeknek.

A fejlesztések elõkészítettsége nem volt megfelelõ, mivel az önkormányzatok egy része a beruházáshoz szükséges saját pénzügyi hozzájárulást részlegesen vagy egyáltalán nem tudta biztosítani (az önkormányzatok túlbecsülték saját pénzügyi teljesítõképességüket).

Az igények benyújtásakor a saját forrásra vonatkozó képviselõtestületi kötelezettségvállalás (határozat) sokszor csak formális volt. A saját források hiánya, elégtelensége részben a beruházások elhagyásához vagy csökkentett mértékû megvalósításához, illetve az elõirányzatról való lemondáshoz vezetett, részben pedig a fejlesztések megvalósításának elhúzódását idézte elõ. Több önkormányzat a céltámogatásokhoz szükséges saját erõt csak számottevõ hitel (kölcsön) segítségével tudta elõteremteni.

A helyi önkormányzatokról, valamint a helyi önkormányzatok címzett- és céltámogatásáról szóló törvényekben, nem határozták meg egyértelmûen, hogy milyen beruházás tekinthetõ nagy költségigényûnek, illetve kiemelt fontosságúnak. Emiatt a kisebb ráfordítású és helyi jellegû fejlesztések befogadásával elaprózódott, felhígult a címzett támogatások rendszere.

Az önkormányzatoknál 1996. év végén igen jelentõs, összesen 20,5 milliárd Ft (47%) központi támogatási elõirányzat maradt felhasználatlanul. Ez a támogatási rendszer szabályozási, mûködései hiányosságaira, a különbözõ pénzalapok elbírálási mechanizmusára, a közbeszerzési eljárás idõigényességére, az önkormányzatoknál az elõkészítés és a megvalósítás hiányosságaira vezethetõ vissza.

Továbbra is jelentõs és nem csökkenõ a jogtalanul igénybe vett - ezért a központi költségvetésbe visszafizetendõ - címzett- és céltámogatások összege. Ezzel az önkormányzatok - nem teljesítve lemondási kötelezettségüket - hosszabb ideig feleslegesen kötnek le állami támogatási elõirányzatokat. Gyakran állami támogatások jogosulatlan igénybevételére is sor került.

A beruházások többségének létrehozása célszerû volt. A támogatásokkal megvalósult létesítmények a települések, illetve az egyes térségek közüzemi, egészségügyi, oktatási és közmûvelõdési ellátási színvonalának emelését, az életkörülmények javítását, és a környezeti ártalom csökkentését segítették elõ.

Egyes beruházások kapacitása az igényekhez kevésbé igazodott, ennek következtében pl. a szennyvíztisztítók egy részének alacsony a kihasználtsága. A valós szükségleteket, az alapfunkciót meghaladó méretek nagyobb központi költségvetési kiadást és önkormányzati saját forrást kötnek le, és az üzemeltetésben többlet költséget jelentenek.

Kezdeményeztük a Pénzügyminisztériumnál, hogy a jogtalanul igénybe vett 278 millió forint címzett- és céltámogatás visszafizettetésérõl intézkedjen.

Javasoltuk, hogy az érintett tárcák a zárszámadási törvényben intézkedjenek az önkormányzati képviselõtestületek által 1997. május 20-ig le nem mondott 469 millió forint céltámogatási elõirányzat rendezésérõl.

A helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1996. évi központosított elõirányzatok felhasználásának ellenõrzése során a támogatási rendszer mûködésének törvényességét, eredményességét, célszerûségét vizsgáltuk. Az Országgyûlés 1996. évre 18 jogcímen 49,5 millió Ft központosított elõirányzatot állapított meg. A támogatást - a lakossági tüzelõolaj hozzájárulást kivéve - az önkormányzatok felhasználási kötöttséggel vehették igénybe.

A támogatási rendszer változatlanul elaprózott és bonyolult. A központosított elõirányzatok többsége nem tervezhetõ, mivel a finanszírozás követelményei elõre nem ismertek. A támogatások igénybevételének feltételeit heterogén jogszabályi háttér írja elõ, amelyek konzisztenciája nem mindig biztosított.

Az adott feladatokra juttatott kiegészítõ források az önkormányzatok mûködéséhez szükségesek voltak. Az elosztás, a felhasználás és az elszámolás hiányosságai azonban egyértelmûen bizonyították, hogy az elaprózott támogatási rendszerben juttatott állami források felhasználása kevésbé célszerû és hatékony.

Iskolabuszhoz a támogatottak - a pályázati elvek és mértékek menet közbeni módosítása és a késõi döntés miatt - egy év késedelemmel juthattak. A tüzelõolajjal fûtõ háztartások száma 1995-96-ban nem volt valós. Az önkormányzatok jelentõs része a tüzelõolaj hozzájárulást nem az eredeti célra, hanem forráspótlásra, iskola építésre, gáz-beruházásra, szociális segélyekre fordította, ami helyenként felháborodást váltott ki a lakosság körében.

A támogatás elszámolása nem teljes körû, az a gyakorlat, hogy csak a tárgyévre kapott összeget kell elszámolni, az elõzõ évi függõ tételekkel nem számolnak el. A jogtalanul igénybevett központosított elõirányzatok összege 1996-ban 33 millió forint volt, az 1995. évi háztartási tüzelõolaj támogatás 1996. március 31-i maradványa, illetve jogtalan igénybevétele 18 millió forintot tett ki.

Javasoltuk a Kormánynak, hogy terjessze ki a közmûfejlesztések támogatását a meglévõ közmûvekre való utólagos csatlakozásra is.

Felhívtuk a Pénzügyminisztériumot, hogy mérsékelje az önkormányzatok támogatási rendszerének elaprózottságát, csökkentse a központosított elõirányzatok számát, erõsítse a forráselosztás normativitását, biztosítsa, hogy az önkormányzatok idõben megkapják a támogatásokat. Tegye lehetõvé, hogy a támogatások felhasználása a beszámoló rendszerben nyomon követhetõ legyen. Felkértük a Pénzügyminisztériumot, hogy gondoskodjon a jogtalanul igénybe vett központi támogatások visszafizettetésérõl. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak az egységes pályázati rendszer és elszámoltatás feltételeinek kidolgozását javasoltuk.

A helyi önkormányzatok közszolgálati tevékenységének ellenõrzése

A fogászati ellátásra fordított pénzeszközök felhasználásának és a fogászati ellátás helyzetének vizsgálatánál megállapítottuk, hogy a fogbetegségek mutatói tekintetében - 19 országot magában foglaló összehasonlítás alapján - Európában a 18. helyen állunk. A fogszuvasodás és a fogágy betegség népbetegségnek számít.

A lakosság különbözõ korcsoportjait érintõ felmérések már évekkel ezelõtt is rendkívül kedvezõtlen állapotot jeleztek. A 12 éves korosztály körében a szuvas, tömött és hiányzó fogak átlag értéke 4,5 feletti (a fejlett európai országokban ez az érték 1-2 között volt). A 65 éven felüliek fogatlansága az Egészségügyi Világszervezet 25 % alatti ajánlásával szemben nálunk 50% feletti).

Egy 1989. évi felmérés szerint a lakosság körében évente az indokolt fogmegtartó kezeléseknek (tömés) csupán 16%-a, a fogpótlásoknak 12%-a történt az állami fogászati ellátásban.

A lakosság 1995 júliusáig ingyenesen juthatott az állami fogorvosi ellátáshoz, de a jogosultságot biztosító szabályok nem alakítottak ki érdekeltséget a fogazat ápolásában, megõrzésében.

A fogazatára igényes, fizetõképes lakosság jelentõs része egyre inkább a magán fogorvosokat kereste fel a zsúfolt, az ingyenes fogpótlások tényleges szükségleteit kielégíteni képtelen és sok esetben alacsonyabb szintû ellátást biztosító állami fogorvosi rendelõk helyett. Az alulfinanszírozott fogorvoslás a magánpraxisok kialakításában vált érdekeltté.

A társadalombiztosítás költségvetésében a fogászati ellátás finanszírozására fordított pénzeszközök 1994-tõl évente 5,2-5,5 milliárd forint között mozogtak, amelyek reálértéken csökkenõ összeget jelentettek. A fogászat finanszírozásának 1994. évre tervezett reformja elmaradt, a társadalombiztosítás költségvetésében erre a célra elõirányzott 1,5 milliárd Ft közalkalmazotti bértábla bevezetésére történt átcsoportosítása miatt.

A stabilizációs intézkedések keretében 1995. július 1-jétõl a reformkísérletek ajánlásaitól eltérõen - amelyek elsõsorban a teljesítményfinanszírozást, megelõzést és a lakosság egészségügyi kultúrájának növelését célozták - az aktív korú népesség körében a sürgõsségi ellátás kivételével valamennyi fogorvosi beavatkozásért térítési díj kötelezettséget állapítottak meg, ezzel egyidejûleg csökkentve a fenntartóknak biztosított támogatást. A lakossági terheket növelte a fogtechnikai termékek, szolgáltatások támogatásának teljes megszüntetése is.

A lakosság a térítéskötelezettség bevezetésékor - mivel az egyes szolgáltatások díjait pontosan nem ismerte, sok esetben a szolgálatokat fel sem kereste - a betegforgalom lényegesen visszaesett. A változások elõkészítetlensége és a szakmailag vitatott rendelkezések miatt - a munkaképes lakosság körében - a fogmegtartó tevékenység helyett, a sürgõsségi ellátás keretében térítésmentesen végzett foghúzás került elõtérbe.

A gazdasági stabilizációs intézkedések keretében a fogorvosi ellátás társadalombiztosítási támogatásából elvont 0,6 milliárd forint a gyógyító-megelõzõ ellátások 192 milliárd forintos elõirányzatához viszonyítva csekély, ugyanakkor a fogorvosi ellátás 5 milliárd forint támogatását figyelembe véve már jelentõs mérséklésnek tekinthetõ. Az intézkedés a lakosság körében a fogászati ellátás igénybevételében és a betegségek kialakulásának megelõzésében rendkívül káros folyamatokat indított el.

A Kormány a kialakult feszültségek feloldására, a kedvezményes ellátások szélesítésére és egyes fogtechnikai termékek újra induló támogatására 3 milliárd forint pótlólagos forrást biztosított. A támogatási többlettõl a fogorvosok a finanszírozási összegek jelentõs növelését, a biztosítottak a térítésköteles ellátások jelentõs leszûkítését várták, az eredmény azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket.

Rövid távon nem oldódtak fel azok a feszültségek, amelyek a lakosság fogazati állapota által megkívánt ellátási igények, a lakosság többségének teherviselési képessége között kialakultak.

Az 1996. évi szabályozás a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a megelõzésre, amelynek hatásaként elérhetõ, hogy a fogazati állapot alakulásában a lakosság érdekeltsége is érvényesüljön. Ezért 1998-tól a rendszeres szûrõvizsgálaton való megjelenéshez kötötték a térítésmentességet vagy a részleges térítés mellett igénybe vehetõ ellátásokat.

Az önkormányzati törvény az önkormányzatok feladatává tette a lakosság egészségügyi ellátásáról, ezen belül a fogorvosi ellátásról való gondoskodást. Többségük a fogorvosi alapellátás biztosításával kapcsolatos kötelezettségét teljesítettnek tekinti azzal, hogy a feladatellátással megbízza egészségügyi intézményeit vagy a fogorvosi szolgálatot mûködtetõ másik önkormányzatot és hozzájárul közvetlen társadalombiztosítási finanszírozásukhoz.

A finanszírozásban 1996. júniusától alkalmazott létszám-normatívák új fogorvosi szolgálatok kialakítására ösztönöztek, azonban a fogorvosok és a szervezhetõ szolgálatok száma területenként és szakmánként sem volt összhangban. A települési önkormányzatok esetenként a normatívát többszörösen meghaladó körzeteket jelöltek ki.

A fogászati ellátás tárgyi, személyi feltételei önkormányzatonként rendkívül differenciáltak, függõen pénzügyi helyzetüktõl, illetve a település földrajzi elhelyezkedésétõl. Ez a késõbbiekben gátja lehet az önkéntes privatizációnak. Az önkormányzatok a feladatellátás mûködési és fejlesztési kiadásaihoz forrásokat csak csekély mértékben biztosítottak.

A fogászati vállalkozások 1996. végén az összes szolgálat 18%-át alkották. Alapvetõen az alapellátás terén jöttek létre, fõleg felnõtt- és vegyes szolgálatok formájában. Szakellátás terén csak 19 vállalkozás rendelkezik finanszírozási szerzõdéssel.

A jogszabályokban elõírt ellenõrzési kötelezettségnek - a személyi és tárgyi feltételek hiányában - a Megyei Egészségügyi Pénztárak sem tudtak megfelelni, így az egészségügyi ellátáshoz általuk folyósított pénzeszközök ellenõrizetlenül kerültek felhasználásra.

Nem biztosítottak a szakfelügyeleti rendszer hatékony mûködésének feltételei, a minõségbiztosítás rendszere gyakorlatilag nem mûködik, a minõségellenõrzéshez hiányoznak a szakmai standardok.

Javasoltuk a Népjóléti Minisztériumnak, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak a fogászati ellátással összefüggõ jogi szabályozás áttekintését; az egészségügyi ellátás nyilvántartási- és adatfeldolgozási rendszerei összhangjának megteremtését; a teljesítmény-finanszírozás szakmai és biztosításpolitikai rendszerének mielõbbi részletes szabályozását. Javasoltuk továbbá a megelõzés és a szûrõvizsgálatok szakmai, szervezési követelményeinek és feltételeinek meghatározását, illetve a finanszírozás rendszerébe történõ beépítését.

Javasoltuk a helyi önkormányzatoknak a megelõzés, a gyermek- és ifjúsági fogászat fejlesztése érdekében szükséges intézkedések kidolgozását; a több település lakosságát ellátó fogászati szolgálatoknál a társulásban rejlõ lehetõségek kihasználását; valamint a fogászati ellátás korszerûsítése, felszereltségének javítása érdekében a céltámogatási rendszerben meglévõ lehetõségek igénybevételét.

A tartós szociális ellátást nyújtó intézmények helyzetének és finanszírozásának vizsgálati tapasztalatairól szóló ellenõrzésünk során megállapítottuk, hogy az önkormányzatok által fenntartott, korszerûtlen intézményhálózat nem alkalmas az igények kielégítésére, a várakozók száma folyamatosan nõ. Évente 50-54 ezer fõ kap bentlakásos intézményi ellátást, gondozásuk 15 milliárd Ft-ba kerül.

A központi költségvetésbõl nyújtott források nem elegendõek, az elmúlt években az önkormányzatok pénzügyi helyzete romlott. A "teljes körû ellátás" elve a gyakorlatban egyre kevésbé, vagy csak a gondozottak mind jelentõsebb anyagi hozzájárulása esetén érvényesül.

A szociális törvényben elõírt személyes gondoskodás egyes elemei (nappali, átmeneti, tartós intézményi ellátás) a gyakorlatban alig épülnek egymásra. A települési önkormányzatok a helyben nyújtható szolgáltatásokat nem mindig biztosítják. A települések anyagilag nem érdekeltek az ellátás helyi megteremtésében, ha az beutaló határozat meghozatalával kiváltható, s a megalapozatlan beutalások jelentõs többletráfordítást okoznak.

A nem állami szervezetek által létrehozott intézmények az önkormányzati ellátórendszert jól egészítik ki. Ezen intézményi ellátásokra a fenntartó és a kérelmezõ közötti megállapodás alapján kerül sor, ezért itt a rászorultság nem értelmezhetõ. A térítési díjak magasak, a gondozottak tartós, illetve végleges ellátására vonatkozó kötelezettség ugyanakkor nem garantált.

Javasoltuk az önkormányzati testületek számára, hogy tekintsék át - helyi szinten - az intézményes ellátás, az igények, valamint a pénzügyi források az összehangolásának lehetõségét.

Felkértük a Kormányt olyan szakosított intézményrendszer kialakítására, amely számol a nem állami szervek szerepvállalásával, de a központi erõforrások jelentõs részét az ellátási felelõsséget viselõ megyei önkormányzatok számára biztosítja.

A Népjóléti Minisztériumnak javasoltuk, hogy - a Belügyminisztériummal és a Pénzügyminisztériummal együttmûködve - biztosítsa az intézményhálózat korszerûsítéséhez és bõvítéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. Vizsgálja felül a normatív hozzájárulás mértékét, alakítson ki információs rendszert a települési és a megyei önkormányzati feladatok koordinálásához, tegye érdekeltté a településeket a helyi gondozásban és a megalapozott beutalásokban. Szükségesnek tartjuk, hogy adjon ki szakmai tájékoztatókat, módszertani segédleteket, valamint dolgozzon ki szabályzatot a gondozotti pénz- és vagyonkezelésrõl, aktualizálja az élelmezés, gyógyszer és textília ellátási szabályzatot.

A helyi önkormányzatok lakás- és nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyonával való gazdálkodásának ellenõrzésénél megállapítottuk, hogy az önkormányzati törvény (ÖTV) hatályba lépésékor, valamint a késõbbiekben a Vagyonátadó Bizottságok (továbbiakban: VÁB) közremûködésével a helyi önkormányzatok tulajdonába jelentõs lakásvagyon és nem lakás céljára szolgáló helyiségvagyon került. Ma már szinte lehetetlen megállapítani az 1991-92 évek vagyoni értékét, mert a változásokat a számviteli nyilvántartásokban nem rögzítették. A rendezésre általában az 1994-95-ben került sor, az akkori állapotnak megfelelõen. A vizsgált önkormányzatok ezen gyakorlat miatt sorozatosan megsértették a számviteli törvény mérleg-teljességre és valódiságra vonatkozó elõírásait.

A lakás- és helyiségvagyon önkormányzati mûködtetését nehezítette, hogy a jogi szabályozás, a jogalkalmazás és a joggyakorlat összhangja nem volt zavartalan. A központi jogalkotás késlekedése hibákkal párosult, amely az önkormányzatok ingatlanvagyonnal való nem egyértelmû gazdálkodását idézte elõ, és gyengítette a törvényalkotói szándék érvényesítését. Kiemelhetõ ebbõl a körbõl az önkormányzati kötelezõ feladatellátás különféle értelmezése, amely az ÖTV-en belüli eltérõ tartalmi megfogalmazásokból fakadt.

A kormányzati szervek gyakorlati munkát segítõ leiratai ellentmondásokat tartalmaztak. Elõfordult, hogy ellentétben álltak a törvényi szabályozással, és így ezek a leíratok alkotmányellenesek, mert a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerinti garanciális szabályokat mellõzik. A helyi önkormányzatok eltérõ gyakorlatot folytattak, az ingatlanvagyonnal való gazdálkodást - a kormányzati állásfoglalást és az annak megfelelõ joggyakorlatot - nem tekintették és nem minõsítették kötelezõen ellátandó önkormányzati feladatnak.

Az ingatlanvagyonnal való gazdálkodás szempontjából legfontosabb jogszabályt - a lakástörvényt (LTV) - az Alkotmánybíróság (továbbiakban: AB) több ízben megváltoztatta, sok esetben megsemmisítette az egyedi önkormányzati rendeleti szabályozást, ami a gyakorlatban megnehezítette a jogalkalmazást.

A lakásvagyon számviteli nyilvántartásba vétele késett, szervezeti változások miatt több éven át rendezetlen volt. A nyilvántartott pénzügyi érték nem reális, a vagyon nagyságának (változásának) megítélésére alkalmatlan (a gyakorlatban nem is kapott jelentõsebb szerepet, mert a testületi zárszámadási elõterjesztésekben nem szerepel a törvényben elõírt vagyonleltár).

A lakásértékesítés bevételeinek törvényben meghatározott módon és célra történõ felhasználásában különösen sok törvénysértést észleltünk. A vizsgált 48 települési önkormányzat közül maradéktalanul egy sem felelt meg az LTV által támasztott követelményeknek, fõleg a lakásértékesítésbõl származó bevételek elkülönített számlán történõ számbavételénél voltak hiányosságok.

Az elkülönített számla kezelésének két jellemzõ csoportja különböztethetõ meg. Az ellenõrzött önkormányzatok egy része nem nyitotta meg az elkülönített számlát, holott 1994. március 31-tõl kötelezõ volt a lakásértékesítésbõl származó bevételek elkülönített számlára történõ helyezése. Azoknál az önkormányzatoknál, amelyek a törvényben elõírt határidõ ellenére az elkülönített számla megnyitására csak 1995-96. években intézkedtek, vagy azt nem is használták, a lakásértékesítésbõl a költségek levonása után képzõdött 6,2 milliárd Ft bevétel a lakáságazat számára gyakorlatilag elveszett, azt az éves költségvetés felemésztette.

Sok önkormányzat a számlára befolyt összeget vagy annak egy részét a törvényben meghatározottaktól eltérõ célra - elsõsorban mûködtetési, likviditási zavarainak kiküszöbölésére - fordította, illetõleg vállalkozásba fektette. Az is elõfordult, hogy kedvezõ kamatozással az összeget lekötötték.

Az ingatlanvagyon értékesítésekor a tényleges eladási ár és a forgalmi érték közötti különbség jelentõs, ennek következtében nagymértékû - mintegy 70%-os - vagyonvesztés következett be. Ebben a vételárként befolyt készpénz és kárpótlási jegyek összértéke, valamint a lakások lakottságot is figyelembe vevõ forgalmi értékének eltérése szerepet játszott. Emiatt, valamint a törvénytõl eltérõ szabálytalan felhasználások következtében a bevételek elégtelenek, illetõleg nem teljesítik a törvényben meghatározott célt, azaz nem szolgálnak a lakásállomány fenntartására, felújítására, új lakások építésére.

A nagy volumenû értékesítés következtében döntõen az alacsonyabb komfortfokozatú, vagy a komfortnélküli lakások maradtak önkormányzati tulajdonban. Ennek következtében az elõírt lakbérek éves összege, az ebbõl származó lakbérbevétel mérséklõdik, ugyanakkor a lakbérhátralékok éves volumene nõ.

Az elidegenítésbõl származó bevételeket jelentõsen csökkentették az értékesítést bonyolító szervezetek magas költségei (díjai), amelynek mértéke számos esetben meghaladta a 20-30%-ot. Az önkormányzatok többsége az értékesítés lebonyolítását végzõ szervezetekkel történõ elszámolások során folyamatosan megsértette a bruttó elszámolás elvét. A helytelen gyakorlat miatt nehézkesen állapítható meg, hogy a lakásprivatizációból milyen összegû bevételhez jutottak az önkormányzatok, illetve ezen bevételek elérése milyen ráfordításokkal járt.

A szabályozás hiányosságaiból és a bevételek felhasználási gyakorlatából következik, hogy az elidegenítésbõl származó bevételek törvényben meghatározott célra történõ felhasználása kismértékû, e bevételek a lakáságazat gondjainak megoldása szempontjából gyakorlatilag elvesznek. 1995-ben az elkülönítésre kötelezett bevételeknek mindössze 27%-át fordították a törvény által meghatározott célokra. A vizsgált önkormányzatoknál 1995. évben az elkülönítésre kötelezett 2,8 milliárd Ft-os bevételbõl felújításra 1,3 milliárd Ft-ot fordítottak, ebbõl új lakás építésére mindössze 16%-ot, kényszerbérletek felszámolására 2%-ot használták fel. Az 1995. évben befolyt és felhasználási kötöttséggel terhelt bevételek 40%-át - összességében 3,4 milliárd Ft-ot - a törvényben elõírt céloktól eltérõen használták fel.

Javasoltuk a Belügyminisztériumnak, hogy az LTV 62. és 64. §-oknál jogszabály módosítást kezdeményezzen. A fõvárosi, megyei közigazgatási hivatalokon keresztül intézkedjen, hogy a lakásgazdálkodást érintõ helyi önkormányzati döntésekben a törvényi elõírások és alkotmánybírósági döntések betartásra kerüljenek. Szorgalmazza a pénzügyi bizottságoknak azon önkormányzatok lakásgazdálkodásának vizsgálatát, ahol eddig nem folytattak ellenõrzést.

Javasoltuk a Pénzügyminisztériumnak az önkormányzatok lakásfelújítási és lakásépítési pénzeszközei bõvítési lehetõségeinek áttekintését

Az ellenõrzött önkormányzatok Pénzügyi Bizottságainál kezdeményeztük az önkormányzatok részére megfogalmazott javaslatok végrehajtásának fokozottabb ellenõrzését.

A helyi önkormányzatokat megilletõ - belterületi föld értékének megfelelõ - vagyonrészesedés átadási körülményeire vonatkozóan az Állami Számvevõszék illetékes alelnöke 20 önkormányzat vizsgálatát rendelte el, amelyek a teljes belterületi föld érték járandóságnak több mint 40%-át képviselték. Közülük 18 önkormányzat 1996-ban a Vektor, illetve Horus Rt. közvetítésével kötött megállapodást az ÁPV Rt-vel, Balatonföldvár és Dunaújváros önkormányzata pedig az eredményesen befejezett peres eljárások miatt került kiválasztásra.

A vizsgálatok lefolytatását befolyásolta, hogy az önkormányzatoknál fellelhetõ dokumentáció több esetben hiányos volt, gondot okozott a 6-7 évre visszamenõ iratok elõkeresése. A szükséges dokumentumok egy része a megbízottaknál volt, és a helyszíni vizsgálatok ideje alatt vagy nem, vagy csak jelentõs késedelemmel került elõ. Az ÁPV Rt-nek az 1989. évi XIII. törvény elõírásai alapján a helyi önkormányzatokat megilletõ belterületi földek után járó üzletrészekrõl (részvényekrõl) 1997. áprilisára sem sikerült ellenõrzött adatbázist létrehoznia.

A vizsgálat tükrözte, hogy milyen következményekkel járt a gyakorlatban az állami tulajdonost képviselõ vagyonkezelõ szervezetek a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény egyes rendelkezései téves értelmezése, illetve az elõírások be nem tartása.

A törvény a végrehajtás szabályait nem fogalmazta meg. Kezdetben az érintett gazdasági társaságok, majd az államigazgatási irányítású vállalatok esetében az ÁVÜ volt a feladat tényleges végrehajtója. A törvény - vizsgált szakaszának - végrehajtásáért "de jure" felelõs nem lévén, "de fakto" felelõs az állami vagyonkezelõ szervezet lett, amely a központi költségvetési érdeket képviselve, és így ellenérdekelt volt az önkormányzatokkal szemben. 1992-tõl minden, korábbi átalakulással érintett állami vagyonrész kezelõje az ÁV Rt. lett, így hozzá kerültek az addig ki nem adott önkormányzati tulajdonú vagyonrészek is.

Az ÁVÜ, az ÁV Rt., majd a közös jogutód ÁPV Rt. (a továbbiakban: állami vagyonkezelõ) törvényértelmezése nem állta ki a bíróság próbáját. Több elvesztett per után, csak a jelentõs összegû Dunaújváros-Dunaferr pert követõen 1995. végén jutott az ÁPV Rt. arra az elhatározásra, hogy az önkormányzatoknak a törvény szerinti járandóságát kiadja.

Az állami vagyonkezelõ értelmezése szerint a teljes belterületi földértéket - mint a teljes vagyon egyik elemét - a többi vagyonrészhez hasonlóan terhelik az átalakult vállalatok kötelezettségei. Ezért a kiadandó részvények értéke kisebb, mint az átalakulási vagyonmérlegben szereplõ teljes belterületi földérték. Azon az állásponton voltak, hogy amennyiben nem ezt az elvet követnék, akkor az állami tulajdonrészt a jogosnál nagyobb kötelezettség terhelné, az önkormányzati tulajdont pedig egyáltalán nem érintenék a társaság tartozásai. Az érvelést az Országgyûlés 1992-ben elfogadta, így ezen idõ után átalakult vállalatok esetében a belterületi föld érték után járó önkormányzatokat megilletõ társasági részesedést az 1992. évi LIV. törvény e számítási mód szerint határozta meg. Ez azonban nem változtatta meg a szóban forgó törvény hatályát és a bírósági ítéletekbõl is egyértelmû, hogy az alkalmazott módszer törvénysértõ volt.

Az átalakulás elsõ két évében több társaság esetében a belterületi föld teljes értékével egyezõen történt az üzletrész (részvény) kiadás. Majd az állami vagyonkezelõ jogértelmezése alapján arányosítással, vagyis csökkentett értékben adták ki a részvény (üzletrész) mennyiségeket. E vagyonátadások is sok esetben késve, néhányszor az átalakulást több évvel követve valósultak meg. Arra is volt példa, hogy csak 1996-ban az ismert közvetítõk által lebonyolított megállapodások keretében kerítettek erre sort. Ki nem adott üzletrészek (részvények) még a vizsgálat idején is voltak.

Az át nem adott vagyonrészek kezelõje az 1992. évi LIV. törvény alapján az állami vagyonkezelõ lett, ezért a mulasztásos törvénysértés az állami vagyonkezelõt terheli. További törvénysértés volt, hogy 1995-tõl az állami vagyonkezelõ a privatizációs folyamat elõtérbe helyezésével az önkormányzati tulajdont képezõ részvényeket azok beleegyezése nélkül is értékesítette. Az ellenérték a központi költségvetés bevételét növelte.

A vizsgált önkormányzatok egy része a részesedések átadását követõen azonnal nem tett eleget a számviteli törvényben szereplõ elõírásoknak. Nem minden tulajdonrészt és nem az adott évben, hanem késve vettek nyilvántartásba, szerepeltették az éves mérlegben.

Az ÁPV Rt-vel szembeni jogos követeléseik érvényesítésére a 20 vizsgált önkormányzatból 18 önkormányzat, illetve azok képviselõi 1995-96-ban elfogadták a közvetítõk igénybevételét és lényegében az alkunak tekinthetõ megegyezést választották. A vizsgált körben kezdetben a Vektor Rt. játszott szerepet, 1996. nyarától a Horus Rt. is. A helyi önkormányzatok egymás közötti információi, valamint a Vektor Rt. erõteljes "piaci" munkája következtében általános volt a vélekedés, hogy az ÁPV Rt-tõl csak rajtuk keresztül lehet megszerezni a vagyoni követeléseiket. A vizsgált önkormányzatok adataiból következõ becsléssel kb. 1,8 milliárd Ft került a Vektor Rt. érdekeltségi körébe.

Az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kötött megállapodások érvényességének jogi értelmezése vitatott. Az önkormányzatoknak az állami vagyonkezelõvel szembeni igénye ugyanis nem kötelmi, hanem dologi jellegû. Ez alapján jogellenes volt az a magatartás, amikor a tulajdon átadása helyett egy szerzõdéshez, és ebben jogról való lemondáshoz kötötte az ÁPV Rt. az önkormányzati tulajdont képezõ vagyontárgy kiadását, illetve a vagyontárgy ellenértékének átutalását. Ezzel a szerzõdéssel az ÁPV Rt. - az 1989. évi XIII. tv. 21. és 23. §-ában leírt kötelezettségét megkerülve - jogellenes magatartásából származó mulasztásának következményeit az önkormányzatokra hárította. Ez a jogellenes magatartás az államháztartás központi és önkormányzati alrendszere között ellentétes irányú forrásátcsoportosítást eredményezett, miközben a közvetítõi díjak kifizetése miatt mindkét alrendszert jelentõs veszteség érte.

Állásfoglalást kértünk a Legfõbb Ügyésztõl, javaslatokat és ajánlásokat fogalmaztunk meg a Kormány, az ÁPV Rt. vezérigazgatója, illetve az önkormányzati szövetségek számára.

A helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetének, információs rendszerének, felügyeleti és belsõ ellenõrzésének vizsgálata, valamint a fõvárosi önkormányzat, és az országos kisebbségi önkormányzatok ellenõrzése

A 49 település önkormányzatánál és azok hivatalainál folytatott átfogó vizsgálatok az 1994-95. évi gazdálkodásuk törvényességének, eredményességének megállapítására irányultak. Elsõsorban azokon a helyeken végeztünk vizsgálatot, ahol a pénzügyi bizottság megállapításait a képviselõtestület vitatta, vagy ahol valamilyen bejelentés, kezdeményezés történt arra, hogy az önkormányzat gazdálkodását ellenõrizzük.

A pénzügyi-gazdasági ellenõrzésbe vont önkormányzatok az összes önkormányzat 1,5%-át, költségvetésének 0,8%-át, mérlegértékének 0,5%-át reprezentálják. A vizsgálatok 4%-a városi, 13%-a nagyközségi, 83%-a községi önkormányzatot érintettek. Elsõ alkalommal került sor arra, hogy az átfogó ellenõrzésekhez kapcsolódóan 9 településen a kisebbségi önkormányzatok gazdálkodásának szabályosságát is a vizsgáltuk.

Az önkormányzatok túlnyomó részének pénzügyi-gazdasági tevékenysége a kis létszámú polgármesteri hivatalok sajátos mûködési problémáiból adódó negatívumokat tükrözi. Egyrészt nincs módjukban, hogy a közigazgatás minden területéhez értõ, szakképzett és kellõ gyakorlattal bíró munkatársakat alkalmazzanak, másrészt a kis hivatali méretek miatt kapcsolt munkakörökre szinte lehetetlen sokoldalúan képzett és gyakorlott munkaerõt találni. Emiatt a gazdálkodás minden területén olyan sorozatos és nagyszámú törvénysértéseket, szabálytalanságokat állapítottunk meg, amelyek a szakmai ismeretek hiányára, az alacsony szintû, igénytelen munkára vezethetõk vissza.

A számviteli fegyelem alacsony szintje következtében a beszámolók és mérlegek adatai kevés helyen voltak kellõen megalapozottak és megbízhatóak, így az önkormányzatok vagyoni, pénzügyi helyzetérõl nem nyújtottak a valóságnak megfelelõ, reális képet.

Az önkormányzatok többségénél a vagyon számbavételének, hasznosításának hiányos, esetenként teljesen elmaradt szabályozása fordult elõ. Több településen az ingatlankatasztert késedelmesen fektették fel, a nyilvántartásokban történt változások vezetése nem naprakész. Számos településen elmulasztották a Vagyonátadó Bizottságok által átadott vagyon nyilvántartásba vételét.

A költségvetési rendeletek szerkezete és tartalma általában nem felelt meg az Áht. és annak végrehajtását szolgáló rendelet vonatkozó elõírásainak.

Mindenhol tapasztalható volt a szakmai bizonytalanság, a szükséges tájékozottság hiánya, bár szándékosságot általában nem észleltünk. A vizsgált önkormányzatok 50%-ánál - 44 fõ esetében - személyi felelõsséget állapítottunk meg a feltárt szabálytalanságok miatt. A felelõssé tett személyek döntõ többsége önkormányzati tisztségviselõ. Mulasztásaik következtében csak néhány fõ esetében indult munkaköri kötelezettség megsértése miatt fegyelmi eljárás. Ennél alacsonyabb arányú az eredményesen befejezett eljárások száma.

Javasoltuk a Kormánynak az önkormányzati törvény és az Áht. módosításának kezdeményezését, továbbá a választási ciklus végével az önkormányzat pénzügyi helyzetérõl, a folyamatban levõ ügyek pénzügyi kihatásairól összegzés készítését. Felkértük, hogy határozza meg a központi költségvetés és az önkormányzatok közötti elszámolások rendezésének elévülési idejét; szabályozza az állami ellenõrzési rendszer részeként az önkormányzatok ellenõrzési rendszerét. Amennyiben a kincstári rendszer önkormányzatokra történõ alkalmazását elvetik, a közkönyvelõi irodák létrehozásával biztosítsa a polgármesteri hivatalok pénzügyi-gazdasági munkájának szervezettségét.

A helyi önkormányzatok pénzügyi információs rendszere mûködésének ellenõrzése során megállapítottuk, hogy a központilag kialakított információs rendszerek óriási adatbázisa nem kellõen hasznosítható. A központi és a helyi irányításban, döntésekben a meglévõ információk, mérlegek valódisága megkérdõjelezhetõ. Az ágazati információk nem konzisztensek az önkormányzati pénzügyi beszámolók adataival. Nincs egységes önkormányzati információs rendszer, az adatvagyon koordinált hasznosítása nem megoldott. Az információs rendszert érintõ központi változások elsõsorban a feladat mennyiségét növelték, az adatok hasznosításában nem történt lényeges javulás.

Az önkormányzatok a helyi szabályozást általában formai kötelezettségnek kezelték. A helyi számviteli rendszerbe sehol sem integrálódtak teljes körûen a fõhatóságok által igényelt rendszeres információk, egyetlen települési önkormányzatnál sem alakították ki az önkormányzati hivatal és az intézmények teljes körû, koordinált számviteli rendszerét. A megbízható helyi információs rendszer kialakításában az önkormányzatok nem kellõen érdekeltek. Ennek hiányában a tervezésben, a szolgáltatások díjtételeinek meghatározásában, a szervezési intézkedések elõkészítésében az ad hoc adatgyûjtés, a bázisszemlélet, illetve a nagyvonalú becslés a jellemzõ.

A sokirányú nyilvántartási, adatszolgáltatási feladatnak az önkormányzatok többsége egyrészt személyi, másrészt információtechnikai feltételek hiányában nem tud a törvények és rendeletek elõírásainak megfelelõen eleget tenni. A számítógép ellátottság és alkalmazás aránya rendkívül differenciált. Az eszközpark heterogén, a fejlesztések koncepció hiányában ötletszerûek és maradványelvûek, a meglévõ kapacitások kihasználása alacsony szintû.

A TÁKISZ-ok különbözõ jogszabályban megfogalmazott feladatait nem foglalták egységes szerkezetbe. Nem egyértelmû, hogy melyek azok a feladatok, informatikai szolgáltatások, amelyeket térítés nélkül kötelesek az önkormányzatok részére elvégezni, és melyek azok a szolgáltatások, amelyekért térítést kérhetnek. Az utóbbi években a Belügyminisztérium intézkedései következtében a TÁKISZ-ok térítésmenetes szolgáltatásainak köre jelentõs mértékben szûkült, ami az önkormányzati pénzeszközök burkolt elvonását eredményezte.

Javasoltuk a Pénzügyminisztériumnak, hogy rendeletben szabályozza az önkormányzatok törzskönyvi nyilvántartását. A Belügyminisztérium dolgozzon ki pályázati rendszert az önkormányzatok informatikai beszerzéseire, és hívja fel a TÁKISZ-okat, hogy a díjaik költségszámításon alapuljanak.

A Pénzügyminisztérium és a Belügyminisztérium közösen dolgozzon ki egységes önkormányzati információs rendszert, valamint vizsgálják felül az Áht-t és végrehajtási rendeleteit, egyszerûsítsék a költségvetés szerkezeti rendjét, az önkormányzati beszámolókat, és a költségvetési szervek számviteli rendszere biztosítsa a fenti adatgyûjtést.

Az érintett minisztériumok, központi szervek foglalják rendszerbe az információk átadását, s a helyi önkormányzatok tekintsék át információs rendszerük szervezettségét, szabályozottságát, fogalmazzák meg helyi információs igényeiket.

A felügyeleti és a belsõ ellenõrzés mûködését utóellenõrzés keretében vizsgáltuk.

1992. óta az önkormányzatok ellenõrzési rendszerében általános javulás nem tapasztalható, némi fejlõdés a megyei, fõvárosi kerületi, megyei jogú városi, városi önkormányzatok felügyeleti ellenõrzési tevékenységében figyelhetõ meg. Az Ötv. 1994. évi módosítása a korábbihoz viszonyítva pontosabban fogalmazta meg az ellenõrzési kötelezettséget, a pénzügyi bizottságok ellenõrzési feladatait konkretizálta, de ez az ellenõrzés színvonalára kevésbé hatott. A törvényi elõírások ellenére független belsõ ellenõr alkalmazása a nagyobb önkormányzatoknál sem történt meg mindenütt. A végzett ellenõrzések száma kevés és nem terjed ki a gazdálkodás egészére.

Évente, átlagosan az ellenõrzendõ egységeknek csupán 26-28%-át vizsgálták az önkormányzatok, ami csaknem négyévenkénti gyakoriságnak felel meg a korábbi, kétévenkénti pénzügyi ellenõrzésekkel szemben.

A vizsgált körben - 153 helyi önkormányzatnál - a belsõ ellenõrzési rendszeren belül a vezetõi és a munkafolyamatba épített ellenõrzést, eljárási rendet az önkormányzatok mintegy 30%-a szabályozta elfogadhatóan. Ennek ellenére a vezetõi ellenõrzés általában mûködik, bár a kisebb településeken nem megfelelõen.

A munkafolyamatba épített ellenõrzés területén is több a kedvezõtlen tapasztalat. Hiányosak az alapvetõ gazdálkodási hatáskörök szabályai, azokat nem, vagy nem az arra jogosultak gyakorolják. Az egyes munkafolyamatokban nem érvényesül az automatikus ellenõrzés.

A képviselõ-testületek az önkormányzati SZMSZ-ekben az ellenõrzés kérdéseivel ritkán foglalkoztak, akkor is többségükben csak a központi elõírást ismételték meg. Hiányosak és nem megfelelõ tartalmúak azok az önkormányzati szabályzatok, amelyek a gazdálkodás egyes folyamatait (a kötelezettség-vállalás, az utalványozás, az ellenjegyzés rendje, a pénzkezelés, a selejtezés, a leltározás, a számvitel, az analitikus nyilvántartások vezetése) szabályozzák.

A pénzügyi bizottságok az önkormányzatok ellenõrzési tevékenységét nem az elvárható színvonalon segítik. Annak ellenére, hogy a bizottságok aktívan közremûködnek a költségvetési tervezéssel, a zárszámadás értékelésével és az önkormányzat gazdasági, pénzügyi helyzetével, a hitel felvételekkel kapcsolatos feladatok ellátásában, jellemzõen nem gyakorolták az ellenõrzési és beszámoltatási jogosítványaikat.

Országos viszonylatban 1997. év elején 559 önkormányzat foglalkoztatott könyvvizsgálót vagy könyvvizsgálói szervezetet. A könyvvizsgálat kedvezõen hat az önkormányzat gazdálkodására, de a felügyeleti és belsõ ellenõrzést nem pótolja. A tapasztalat szerint a könyvvizsgálat átütõ eredményt még nem hozott, viszont többségében ráirányította a figyelmet a számviteli rend és fegyelem megszilárdításának, a gazdálkodás belsõ szabályozásának a fontosságára.

A megyei, a fõvárosi kerületi, a megyei jogú városi és a városi önkormányzatok ellenõrzési tevékenysége a vizsgált években némiképpen fejlõdött. Ebben a körben a külsõ (számvevõszéki) és a belsõ több szintû ellenõrzéssel a költségvetési források felhasználásának a nyomon követése megoldható. A nagyközségek és a nagyobb lélekszámú községek felügyeleti és belsõ ellenõrzési tevékenysége az alapvizsgálat óta alig fejlõdött, azonban az ellenõrzés személyi feltételei e körben megteremthetõek. Ellenõrzési társulással, közösen foglalkoztatott ellenõrrel a felügyeleti és a belsõ ellenõrzés színvonala javítható.

Az 1000 fõ lélekszám alatti önkormányzatok alkotják az önkormányzati rendszer mintegy felét. Itt a költségvetési források felhasználásának ellenõrzése nem megoldott. A döntõ hányadot alkotó kis lélekszámú településeknél hiányoznak az önálló gazdálkodás és az ellenõrzés tárgyi és személyi feltételei, és ez hosszabb távon is csak külsõ segítséggel teremthetõ meg.

Javasoltuk a Kormánynak az ellenõrzési társulások jogi szabályainak kidolgozását, ennek keretében úgy határozza meg a társulások ellenõrzési feladatait, hogy azok a polgármesteri hivatalok és a részben önállóan gazdálkodó önkormányzati intézmények gazdálkodását is átfogják.

A Kormány kezdeményezze e körben kötelezõ jelleggel olyan önkormányzati közkönyvelõ irodák létrehozását, amelyek a gazdálkodás teljes körû lebonyolítását (tervezés, kötelezettség-vállalás nyilvántartása, ellenjegyzés, munkafolyamatba épített ellenõrzés, könyvelés, információ készítés, beszámolás) ellátják.

Felkértük a Belügyminisztériumot, hogy - a Közigazgatási Hivatalok bevonásával - szerezzen érvényt az Ötv. 92. §-ban foglalt belsõ ellenõrzési és könyvvizsgálati kötelezettség teljesítésének; kezdeményezze az ellenõrzési társulás létrehozását (mint az önkormányzatok belsõ ellenõrzési feladatai ellátásának egyik lehetséges formáját); és tegyen javaslatot a kis lélekszámú (1000 fõ alatti) községekben az önálló gazdálkodás lebonyolításához szükséges szervezeti, személyi és tárgyi feltételek megteremtésének biztosítására.

A Fõvárosi Önkormányzat évrõl-évre növekvõ feladatait a kerületi önkormányzatokkal együttmûködve jelentõsebb zökkenõk nélkül - az adott körülmények között megfelelõ színvonalon, alapvetõen a törvényi elõírásokkal összhangban - oldotta meg. Az ország helyi önkormányzatai 1996. évi teljesített kiadásaiból a Fõvárosi Önkormányzat 12,1%-kal (137,4 milliárd Ft-tal), a kerületi önkormányzatokkal együtt 29,2%-kal (328,0 milliárd Ft-tal) részesedett. A Fõvárosi Önkormányzat az ellátási szintek megõrzéséhez szükséges - a csökkenõ reálértékû költségvetési hozzájárulások, támogatások, valamint a korábbi évek ártámogatásának fokozatos leépítése miatt kiesõ - fedezetet saját bevételeinek növelésével igyekezett pótolni. Az adott törvényi keretek között ezt helyi adók kivetésével, vagyontárgyai értékesítésével és külföldi hitel felvételével oldotta meg az önkormányzat.

Kezdetben a Fõvárosi Önkormányzat tárgyi eszközök, elsõsorban ingatlanok értékesítésébõl számított többletbevételekre, ezért a bevételek elõirányzatát túlzottan magas értékben tervezte. Ebbõl következõen 1992-94. években a tervezettel szemben csak 17%-os (2,0 milliárd Ft-os) és 1995-96. években is csak 40%-os (2,1 milliárd Ft-os) bevétel realizálódott.

Jelentõs változás volt tapasztalható a privatizációs bevételeknél. Míg az 1992-94. között együttesen 4 milliárd Ft-ra tettek szert a tervezett 5,6 milliárd Ft-tal szemben, ezt követõen 1995-96-ban a tervezett 12,6 milliárd Ft-ot jóval meghaladó - 25,7 milliárd Ft-os - bevételt értek el. A bevételek jelentõs mértékben járultak hozzá, hogy a Fõvárosi Önkormányzat ne küszködjön likviditási zavarokkal, illetve a felvett hitelekkel kapcsolatos törlesztési és a jelentõsen növekvõ (1994-ben 100 millió, 1996-ban már 623,5 millió Ft) kamatfizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Az EBRD és a Világbanki hitelek nélkül az adósságállomány 1995. VI. 30-án 13, 2 milliárd Ft volt, amelyet az 1996-os lejárat elõtti visszafizetésekkel számottevõen, 4,9 milliárd Ft-ra csökkentettek.

Az SzMSz a törvényi elõírásokat adaptálva általánosságban meghatározta a Közgyûlés által ellátandó feladat- és hatásköröket. Az önkormányzat sajátosságai tükrözõdnek abban, hogy a Közgyûlés egyes bizottságai - más helyi önkormányzatoktól eltérõen - nagyobb mértékû jogosítványokkal rendelkeznek az operatív tevékenységek befolyásolásában, amely a Közgyûlés és a fõpolgármester bizonyos fokú tehermentesítését, a hatékonyabb munkavégzést segíti, ugyanakkor esetenként zavarokat okoz a feladatelhatárolásoknál és a felelõsség egyértelmû meghatározásánál.

A Közgyûlés feladatait az SzMSz szerint a Fõpolgármesteri Hivatal az évente változó feladatstruktúrához alkalmazkodva a folyamatosan növekvõ számú (jelenleg 27) ügyosztály, valamint 290 költségvetési intézmény és 14 közüzemi tevékenységet végzõ gazdasági társaság, - amelyek a feladatok szakmai megoszlása alapján kapcsolódnak az egyes bizottságokhoz - segítségével látja el.

Az Ügyrend tartalmazza a Fõpolgármesteri Hivatal általános feladatait, de az ügyosztályoknak a Közgyûlés bizottságaival való kapcsolatai konkrét tartalmát nem határozza meg. Az ügyosztályok jó részénél a Belsõ Mûködési Szabályzatok is csak a bizottsági kapcsolatokat és az elõkészítési feladatokat tartalmazzák, a végrehajtási, nyilvántartási feladatok konkretizálása, elõírása több helyen hiányzik.

A gazdálkodási-pénzügyi tevékenységre vonatkozóan az SzMSz, az Ügyrend, a kiadott különbözõ egyedi intézkedések és utasítások között nincs meg mindig a szükséges összhang, esetenként pedig ezek, illetve a Közgyûlés által alkotott rendeletek sem felelnek meg maradéktalanul a központilag kiadott jogszabályoknak. A gazdálkodás egésze - a keretjellegû fõpolgármesteri-fõjegyzõi együttes intézkedésekben foglaltak ellenére - nem teljes körûen szabályozott, egyes területeken és pontokon nem felel meg a kötelezettségvállalással, utalványozással, ellenjegyzéssel, érvényesítéssel szemben támasztott követelményeknek. Emiatt a szabályozás nem teszi lehetõvé a személyes felelõsség maradéktalan nyomon követését sem.

A rendkívül szerteágazó feladatkörbõl adódóan az ügyosztályok tevékenységében egyes területeken mind a mai napig megtalálhatók a párhuzamosságok. A Hivatal több törzsszámmal és több elszámolási számlával rendelkezett a vizsgálat idõpontjában, ami ellentétes a kormányrendeletekben elõírtakkal. Az ügyosztályokat a PM nyilvántartási rendszerébõl nem törölték - bár a szükséges felülvizsgálat az ellenõrzés ideje alatt megkezdõdött - így azok jogállása és jogköre jelenleg még tisztázatlan.

Az ügyrendi, az ügyosztályok közötti koordinatív kapcsolatokra vonatkozó elõírás mellett hiányzik a költségvetés tervezésének általános, az egyes szervezeti egységek pontos feladatait, felelõsségét, a tervezés módját rögzítõ szabályozása.

A számlarend kialakítása a vonatkozó jogszabályok alapján történt, de az 518/1996. számú Fõjegyzõi intézkedés nem elég konkrét. Hivatkozik az Ügyrendre, amely azonban egyetlen ügyosztálynál sem írja elõ a könyvelés rendjét, szabályozását, így a számlarend csak a Hivatal egészére érvényes. A Fõvárosi Önkormányzat által fenntartott viziközmûnek nem minõsülõ közcélú vizilétesítmények földterületei közül azok, amelyek nincsenek az önkormányzat tulajdonában "kvázi vagyonként" szerepelnek a vagyonleltárban. Az önkormányzat által értékesített több nagy értékû ingatlan az értékesítés elõtt nem szerepelt a vagyonleltárban. Ebbõl következõen a vagyonleltárban szereplõ tételek együttes összege, illetve annak részletezettsége nem támasztja alá kellõ megbízhatósággal a mérleg adott sorain szereplõ értékeket.

A céltámogatással megvalósult viziközmû beruházásokat - megsértve ezzel több törvényi szabályozást - tárgyi eszközként nem a Fõvárosi Önkormányzat, hanem a Fõvárosi Csatornázási Mûvek Rt és a Fõvárosi Vízmûvek Rt aktiválta.

Törvénysértést követett el a Fõvárosi Önkormányzat az ingatlanok értékesítésekor, mert elfogadta az ügyosztály vagy a BFVK Rt által készített elõterjesztéseket, amelyek gyakran tettek javaslatot (kötött) kijelölt vevõs értékesítésre, az értékbecslésben meghatározott minimáláron. Az ingatlanok értékesítése során a Fõpolgármesteri Hivatalnál a számviteli törvényt is megsértették azzal, hogy az ingatlanértékesítésre vonatkozó teljes körû szerzõdés- és követelés nyilvántartást nem alakították ki.

A Környezetvédelmi Alapból 1993-94-ben történõ kifizetéseknél a kiadások jogosultságát, összegszerûségét, a fedezet meglétét és az alaki követelmények betartását nem ellenõrizték, az okmányok érvényesítése is elmaradt. Jogosultsággal nem rendelkezõ személy végezte az ellenjegyzéseket.

A Környezetvédelmi Bizottság által elfogadott díjazásnál a pályázatok többsége nem felelt meg a kiírásnak és a döntés a beadási határidõ elõtt már megtörtént. A támogatásban részesülõkkel szerzõdést nem kötöttek, de a felhasználásról beszámolót kértek. Ennek azonban a pályázók több mint fele nem tett eleget. A pályázók a vizsgálat lezárásáig 1995. évben 6,4 millió Ft-nyi támogatásról nem számoltak el. A visszafizetést az önkormányzat részérõl akkor sem kezdeményezték, ha a beszámolóból kiderült, hogy a támogatást nem a pályázati célra használták fel. Lényegében tehát nem tartották be a hivatkozott fõpolgármesteri intézkedés elõírásait.

A Vagyongazdálkodási Alap teljes összegét minden évben speciális elõirányzatként, mûködési költségként tervezték és részletezés nélkül szerepeltették az éves költségvetési beszámolókban.

Korábbi ellenõrzések tapasztalatairól minden esetben írásos jelentések készültek. Az ezekben foglalt megállapításoknak, javaslatoknak azonban csak egy része és ezek is némi késedelemmel hasznosultak, épültek be az önkormányzat operatív tevékenységébe. Elsõsorban a vagyongazdálkodással, a normatív állami hozzájárulásokkal kapcsolatos ellenõrzések tapasztalatainak hasznosítása követhetõ nyomon.

Az Önkormányzat belsõ ellenõrzési rendszere sokat javult. A Pénzügyi Bizottság folyamatosan felderíti azokat a területeket, amelyeket nem érint ellenõrzés és feltárja az ellenõrzések közötti átfedéseket. E munkájába bevonja a Közgyûlés 1995. decembere óta mûködõ könyvvizsgálóját is.

A belsõ ellenõr 1995. október 16-tól a Fõjegyzõ irányítása alatt rendkívül sok, a Hivatal különbözõ tevékenységét érintõ ellenõrzést végzett, éves ellenõrzési munkaterv alapján. A szervezet nagysága miatt azonban az egy fõ belsõ ellenõr a megnyugtató, a vezetõk számára biztonságot nyújtó ellenõrzések lefolytatásához nem elegendõ.

A folyamatba épített ellenõrzésrõl az önkormányzat átfogó szabályzatai ugyan említést tesznek, s az "felsõ szinten" (fõpolgármester-helyettesi, aljegyzõi körben) mûködik is. Az ügyosztályok szintjén azonban részben a szabályozás hiányosságai, részben szubjektív okok következtében, a szankcionálás elmúlt években tapasztalható következetlensége miatt nem hatékony.

A mintegy 300 intézmény ún. felügyeleti jellegû ellenõrzését a Költségvetési Revizori Ügyosztály látta el évrõl évre növekvõ mennyiségben olymódon, hogy valamennyi intézmény ellenõrzésére 3 évente sor került.

A Fõvárosi Önkormányzat 1995. decemberében adott megbízást a Dr. Printz és Tsa Nemzetközi Könyvvizsgáló Kft részére, amely hitelesítette az 1995. évi éves egyszerûsített költségvetési beszámolót, illetve jelentést készített az 1996. évi költségvetési rendelet-tervezet vizsgálatáról

Az ellenõrzési tevékenységnél az utóbbi két évben bekövetkezett kétségtelen javulás azonban némi következetlenséggel valósult meg. Az intézmények szigorú költségvetési tervezése, beszámoltatása, rendszeres és következetes pénzügyi-gazdasági ellenõrzéssel párosult, azonban a Hivatal ügyosztályainak hasonló tartalmú ellenõrzése nem volt ennyire széles körû. A szabályozás által támasztott követelmények betartását - csak az egyetlen belsõ ellenõr kapacitása által behatárolt módon és mértékben, ebbõl adódóan - eseti jelleggel ellenõrizték. A beruházási tevékenység vizsgálatára - ahol pedig a legtöbb hibát, hiányosságot tártuk fel - nem fordítottak kellõ figyelmet.

Mindezek együttesen vezettek oda, hogy a Fõvárosi Önkormányzat javuló tendenciát mutató pénzügyi-gazdasági tevékenysége ellenére számos kisebb jelentõségû, de összességében az önkormányzat beszámolójának valódiságát mégis megkérdõjelezõ hiányosságot tártunk fel.

A hibák nagyobb részben objektív, az önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének túlzott decentralizálásából, az ebbõl következõ esetenkénti párhuzamos feladatellátásból, illetve a központi jogszabályok és az önkormányzati rendeletek helyenkénti és idõközönkénti konzisztenciájának hiányából adódtak. Emellett szerepet játszottak szubjektív tényezõk is, mégpedig az, hogy a megalkotott rendeletekben, fõpolgármesteri, fõjegyzõi intézkedésekben foglalt elõírásokat alkalmanként sem tartalmilag, sem formailag nem tartották be. Ezek együttesen vezettek ahhoz a végsõ következtetéshez, hogy a feltárt hiányosságok megszûntetése nélkül a Fõvárosi Önkormányzat éves beszámolói nem felelnek meg a számviteli törvényben foglaltaknak.

Javasoltuk a Fõvárosi Önkormányzat vezetésének a törvényes állapot helyreállítását, a személyes felelõsség fokozottabb érvényesítése céljából a hiányosságok megszüntetésére irányuló intézkedések megtételét.

Az országos kisebbségi önkormányzatoknál az OGY 20/1997. (III. 19.) határozata alapján 1996 után ismételten vizsgálatot folytattunk. A bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén országos önkormányzatnál általános tapasztalat volt, hogy gazdálkodásuk szervezettsége, szabályozottsága javult, de a hibák, hiányosságok egy része továbbra is fennáll.

Az országos kisebbségi önkormányzatok jogállása ma sem tisztázott, bírósági bejegyzésük nem történt meg, ugyanakkor ezek a szervezetek az államháztartási információs rendszernek még nem részei. Jórészt ennek következtében a tizenegy országos önkormányzat gazdálkodási rendje nem egységes, a számviteli rend, a készítendõ beszámoló nem tükrözi a feladatellátásból fakadó sajátosságokat.

Az önkormányzatok székházhoz juttatása nem fejezõdött be, ami kedvezõtlenül hatott a szabályszerû mûködésre. A székházjuttatással egy idõben nem biztosítottak fedezetet a berendezések beszerzésére, többségüknek e célra nincsenek is tartalékai.

Az országos önkormányzatoknál nem egységes a nyelvhasználati jog értelmezése. Ennek oka, hogy a nyelvhasználatról szóló törvény a nyelvhasználattal kapcsolatos sajátos jogokat és kötelezettségeket csak a helyi kisebbségi önkormányzatokra határoz meg, az országos önkormányzatokra nem. Néhány önkormányzat a testület mûködésével összefüggõ dokumentumokat csak anyanyelvén készítette el, emiatt a vizsgálat lefolytatása nehézségekbe ütközött.

Az önkormányzatok mûködési kiadásai a székházak birtokba vételét követõen várhatóan növekednek, ezért az 1996. évi költségvetés teljesítési adatai nem lehetnek a következõ évek költségvetési támogatásának alapjai.

Javasoltuk a Kormánynak az országos kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatát és módosítását. Határozza meg - az egyes önkormányzatok sajátos helyzetének figyelembe vételével - a finanszírozási elveket, dolgozza ki az országos kisebbségi önkormányzati intézmények alapításának és mûködtetésének rendszerét, mérje fel az országos kisebbségi önkormányzatok székházhoz juttatása vonzataként az ingatlanok berendezésével kapcsolatos igényeket, és biztosítson ehhez pótlólagos forrásokat.

Indokoltnak tartjuk az országos kisebbségi önkormányzatok államháztartás rendszerébe kapcsolását, valamint a nyelvhasználat sajátos, az országos kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó szabályainak meghatározását, amelyek a gazdálkodás ellenõrzésének nyelvi feltételeit is biztosítják.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi zárszámadása ellenõrzésének súlypontjait a szabályszerûségi, törvényességi szempontok mellett az egyes költségvetési elõirányzatok teljesülésének áttekintése, az eltérések okainak feltárása és elemzése jelentette. A zárszámadási ellenõrzést témavizsgálatokkal alapoztuk meg. Fõként a biztosítási alapok befektetett eszközei (vagyona) állományának, a társadalombiztosítási tartozások behajtásának, valamint a kórházak adósságállományának ellenõrzési tapasztalatait használtuk fel.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi XIV. törvény késve, ellentmondásokkal és kompromisszumokkal jellemezhetõ helyzetben született meg. A Kormány és a biztosítási önkormányzatok között jelentõs nézetkülönbségek voltak. Így a biztosítási alapok az 1996-os évet is jóváhagyott költségvetési törvény nélkül - átmeneti szabályozással - kezdték meg. A törvény bevételi és kiadási oldalon egyaránt eltért az önkormányzatok közgyûlései által még 1995 végén jóváhagyott változattól, amelyben még az is közrejátszott, hogy az országgyûlési elfogadásig jelentõsen változtak a tervezést befolyásoló körülmények. Mindezek és az 1996. év reálfolyamatai odavezettek, hogy pótköltségvetést kellett készíteni. Az errõl szóló 1996. évi CXX. törvényt azonban csak az év végén, december 10-én fogadta el az Országgyûlés.

Az alapok bevételeinek és kiadásainak teljesítésénél keletkezett 68,1 milliárd forintos hiány a pótköltségvetés 60,1 milliárdos negatív egyenlegét is meghaladta, pedig már az is tetemes eltérést jelentett az eredetileg elõirányzott 17,8 milliárd forint hiánnyal szemben. Ennek kialakulásában számos tényezõ játszott közre, melyek közül ki kell emelni, hogy az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi helyzete a vártnál sokkal kedvezõtlenebbül alakult.

A bevételek mindkét biztosítási ágban a tervezetthez képest jóval alacsonyabb mértékben teljesültek. Elsõdlegesen a járulékbevételek (azon belül is az egyéni járulékok és a munkáltatók által fizetendõ táppénz-hozzájárulás) realizálásának elmaradása, valamint a hiány mérséklése céljából elõírt vagyonértékesítési kötelezettség nem teljesülése játszott ebben szerepet.

Kiadási oldalon az Országos Egészségbiztosítási Alap (OEP) feszültségeit kell kiemelten megemlíteni. Ezek közül a legsúlyosabbak kezelésére tett kísérletet a pótköltségvetés is, mely az egészségügyi dolgozók béremelésére, továbbá a gyógyszerkiadások elõirányzatának módosítására és a kórházak adósságállományának részleges ellentételezésére teremtett fedezetet. A tervezettnél kisebb nyugdíjemelés viszont azt eredményezte, hogy a nyugellátásokra történõ ráfordítások még a módosított elõirányzathoz képest is elmaradtak. Az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeni ellátásainak kiadási egyenlege szintén kevesebb volt, mint azok - pótköltségvetéssel módosított - elõirányzata.

Ellenõrzéseink az alapok gazdálkodásában évek óta ismétlõdõ szabálytalanságokat és szabályozásbeli hiányosságokat fedeztek fel. Továbbra sem érvényesül a mérlegvalódiság elve. Hasonlóan az eddigi zárszámadások vizsgálatához ismételten azzal találkoztunk, hogy az alapok sajátos elszámolási, nyilvántartási és egyéb számviteli adottságait nem lehet a költségvetési gazdálkodás rendjében maradéktalanul érvényesíteni. Változatlanul hiányoznak a speciális egyedi szabályok.

Az 1996. évet érintõ finanszírozási rendszer öt alkalommal változott. Ez nagymértékben hozzájárult az intézmények gazdálkodási nehézségeinek kialakulásához, mert a bevételek folytonos változásait nem tudták belsõ intézkedésekkel ellensúlyozni.

Az egészségügy ellátórendszerében 1996. év során sem következtek be "reform-értékû" változások. Ehelyett az egyes intézkedések, illetve azok elmaradásának kedvezõtlen hatásait lehetett érzékelni (például a fogászati ellátás, a mentés-betegszállítás területén).

A gyógyszerkiadások támogatási rendszerének módosítása - amellett, hogy a lakossági terheket tovább növelte - 1996-ban nem járt lényeges eredményekkel. Nem váltott ki számottevõ pénzügyi megtakarítást a megyei szintû vényellenõrzési rendszer sem. A gyógyászati segédeszközökkel kapcsolatban a vényfeldolgozás és -ellenõrzés, továbbá a szolgáltatók kontrolljának megoldatlansága jelentett gondot.

Az OEP a körülményekhez képest jól bonyolította le az 1996. évi LXIII. törvénybõl eredõ kötelezettségét, a kórházi ágyszámokat érintõ kapacitásszabályozást, pontosabban az intézményekkel való szerzõdéskötés feladatát.

Az alapok mûködési költségei - az 1995. évi pénzmaradványt is beszámítva - 25,4 milliárd forintot tettek ki 1996-ban. Az elõzõ évhez hasonlóan ismételten feltártuk, hogy a zárszámadás önkormányzati változata a mûködési költségvetésben szerepeltet beruházási elõirányzat terhére megvalósított befektetéseket. A járulékbevételeket terhelõ - ily módon több szempontból törvénysértõ - befektetések azonban nem képezhetik a mûködési költségvetés részét.

Az alapok vagyongazdálkodási tevékenységében, az önkormányzati tulajdonban lévõ egyes vagyonelemek kiemelt vizsgálata kapcsán mindkét ágazatban számos ellentmondást, célszerûtlen tulajdonosi magatartást tapasztaltunk. A vagyon teljes értékû bemutatására nem alkalmasak a társadalombiztosítási alapok zárszámadási törvényjavaslatának mellékletében szereplõ táblázatok. Semmiféle információt nem tartalmaznak ugyanis a mûködési vagyonra, másrészt névértéken szerepel bennük a vagyon.

Az alapok befektetett eszközeinek 1996. december 31-i záróállománya 33 milliárd forint, a mûködési szektorban a befektetett eszközök záróállománya együttesen 10,1 milliárd forint. Az ingyenes vagyonjuttatás keretében a két alapnak 1996. végéig az ÁPV Rt. és a KVI csupán 16,9 milliárd forint értékû vagyont adott át a törvényben elõírt 55-65 milliárd forinttal szemben. A vagyonátadás eseményei 1997-re húzódtak át. A járuléktartozások fejében átvett vagyonállomány 1996 végén 3,9 milliárd forintot tett ki. Az év közben bekövetkezett értékcsökkenések, értékvesztések következtében a vagyon értéke kevesebb, mint 1995. év végén volt. A legjelentõsebb veszteséget a DIGÉP és a DIMAG KFT-k átvétele okozta, amelyeknél az önkormányzatok tulajdonosi felelõsségét is felvetettük. Az átvett vagyonból semmit sem értékesítettek. A leírt tartozások helyett ezekbõl semmiféle bevétele nem származott az ágazatoknak.

Évek óta ismétlõdõen megállapítjuk, hogy 1993. óta nem született meg a társadalombiztosítás vagyongazdálkodásáról szóló törvény. Hiánya nagymértékben nehezíti a vagyongazdálkodás minõsítését, a vagyonnal kapcsolatos döntések törvényességi, szabályszerûségi szempontok szerinti ellenõrzését.

A társadalombiztosítás alapjainak pénzügyi helyzetére mind nagyobb súllyal nehezedik az évek során felhalmozódott adósságállomány. Ez 1996 végén 224 milliárd forint volt, amely nem tartalmazza a már felszámolás alatt lévõ cégek tartozásai miatt a számviteli nyilvántartásokból kivezetett összeget. Az 1996. évi XIV. törvény 17. §-a a behajtásból származó bevételi elõirányzatok teljesülése érdekében különbözõ intézkedések megtételére kötelezte az önkormányzatokat és a Kormányt. A rendkívüli behajtások érdekében szükséges intézkedések elmaradása is közrejátszott abban, hogy a költségvetésben elõirányzott 54 milliárd forint behajtási bevétellel szemben - melyet a pótköltségvetés 43 milliárdra változtatott - a teljesítés 38,1 milliárd forint volt. A behajtással kapcsolatos adatok különbözõ okokból nem tekinthetõek megbízhatóknak. Ezek közé tartoznak a behajtási bevételek elkülönítésére létrehozott célelszámolási számlával kapcsolatos problémák is.

A behajtási tevékenység jogszabályi feltételeinek javítását célozta meg az 1996-ban elfogadott LX. törvény. A különféle "adósságkezelõ" intézkedések meghozatalát támogató törvényi lehetõségekkel azonban az elmúlt évben csak szûk körben éltek. Az egészségbiztosítási szervek szerzõdéskötései során az ellenõrzés még ezen egyedi esetekben sem tapasztalt kellõ gondosságot. A törvényi szabályozás adta keretek még tág teret biztosítanak a joggal való visszaélések számára. Ezeket eddig a belsõ szabályozások sem tudták mindig megakadályozni. A LX. törvény végrehajtása kapcsán 1997-ben számos olyan intézkedés született, amelyek az ellenõrzéseink által feltárt visszásságok rendezését célozták.

Az alapok zárszámadása ellenõrzésének eredményei egyébként több év tendenciájához hasonlóan többnyire a törvényjavaslatok országgyûlési vitájában, a bizottságok szakmai munkájában hasznosultak, így például módosító indítványokon keresztül. Javaslataink széles körével segítettük az Országgyûlés, a Kormány, a Népjóléti Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a két biztosítási önkormányzat tervezési, szabályozási, vagyonkezelési és beszámolási munkáját.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetését az tette szükségessé, hogy az Alap várható pénzügyi hiánya lényegesen meghaladta a költségvetési törvényben elõirányzott összeget. A hiányt nagyobb arányban a bevételi elõirányzatok teljesülésének elmaradása okozta, mint a kiadások tervezettet meghaladó mértékû növekedése. A tendenciák az eddigi tervezési gondok megismétlõdésére utalnak. 1997-ben meglehetõsen korán nyilvánvalóvá vált, hogy a törvényben elõírt viszonylagos egyensúlyi állapot nem fog teljesülni, ezért már a társadalombiztosítási alapok 1997. évi költségvetéséhez adott véleményünkben felhívtuk a figyelmet az Egészségbiztosítási Alap nagymértékû hiányának valószínûségére.

A munkáltatói járulékbevételeken kívül szinte mindegyik bevételi tétel túltervezett volt, különösen az egészségügyi hozzájárulás elõirányzata nem megalapozott. Továbbá túlzott a behajtási-ellenõrzési tevékenység eredményéhez fûzött várakozás. Az OEP és az APEH 1997 júniusában megállapodást kötött, miszerint az adózók által visszaigényelt ÁFA és támogatási igényeket összekapcsolták a társadalombiztosítási tartozásokkal, illetve azok átutalásával. Az így befolyó összegre is a harmadik éve mûködõ OEP érdekeltségi rendszer érvényes. A módosuló behajtási-ellenõrzési ösztönzési rendszerrel összefüggésben változtatni kellene a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV. törvény vonatkozó elõírásait is. A vonatkozó törvény ellentmondásban van az 1996. évi CXXV. - költségvetési - törvény azon elõírásaival, amelyek a behajtás-ellenõrzés ösztönzésére szolgáló keretösszegek meghatározását, illetve felhasználását szabályozzák. A kiadási oldalon különösen a gyógyszertámogatás terén tapasztalható túllépés.

A pótköltségvetésre vonatkozó törvénytervezet csak az Egészségbiztosítási Alap pénzügyi pozíciójának módosulását ismertette. Még tájékoztató jelleggel sem mutatta be a Nyugdíjbiztosítási Alapnál bekövetkezett változásokat, holott a megosztott járulékbevételek miatt célszerû lett volna ezt megtenni. Csupán az általános indoklásból derült ki, hogy ez utóbbinál a tervezett hiány helyett kismértékû bevételi többlettel lehet számolni.

Javasoltuk a Kormánynak hogy mutassa be az Országgyûlésnek a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve a társadalombiztosítási alrendszer pénzügyi helyzetének 1997. évi várható alakulását, indokolja meg a Kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat pótköltségvetési javaslata eltérésének okait.

Az 1997. évi pótköltségvetésre tett megállapításaink és javaslataink jelenõs része - a módosító indítványokon keresztül - a törvényalkotás során érvényesült. Ennek eredményeként a költségvetés számszerûségében nagyságrendekkel reálisabb hiánnyal került az Országgyûlés elé. Az eredetinél nagyobb hiány alacsonyabb bevételi és magasabb kiadási tételek eredõjeként alakult ki.

A vagyonkezelési tevékenység alapjait a különbözõ érdekeltségi rend szerint mûködõ és alapvetõen eltérõ feladatokkal és prioritásokkal rendelkezõ ÁVÜ és ÁV Rt. alakította ki. Az ÁPV Rt. vagyonkezelési szervezete és mûködése a Kormány által jóváhagyott szabályozási keretek között a privatizációs törvényben foglalt súlypontokat követi. 1996-ban - fõleg a tartós állami tulajdonú társaságok esetében - eredményeket értek el.

Az ÁPV Rt. 1996. évi tevékenysége kiegyensúlyozottabb, szabályozottabb volt az elõzõ évinél. Magánosítási tevékenységét összességében sikeres értékesítés jellemezte. A tartósan állami tulajdonhányadú társaságoknál a vagyonvesztés folyamata megállt. A vagyonkezelési tevékenység aktívabb lett, ami elsõsorban a reorganizációkra jellemzõ. Az önkormányzatoknak járó kötelezettségeit az ÁPV Rt. zömében teljesítette. Ugyanakkor az egyes tranzakciókhoz kapcsolódóan továbbra is tapasztalhatók szabálytalanságok, a vagyonnyilvántartás pontatlan, az információs rendszer nem naprakész és megbízhatósága sem éri el az elvárható mértéket.

A privatizációs tevékenység szabályozási környezete 1996. május 30. elõtt keretjellegû volt, ami többféle értelmezésnek is teret engedett. Közel egy éves késedelemmel jelentek meg az értékesítési tevékenység szempontjából fontos szabályozások, így a Versenyeztetési Szabályzat és a kormányzati döntés alá vont társaságok körét kijelölõ országgyûlési határozat. Az ÁPV Rt. új vezetése 1996. év végétõl számos szervezeti, szabályozási kérdésben döntött és intézkedett.

Az ÁPV Rt. 1996. évi értékesítési tevékenysége a korábbiakhoz képest jellegében módosult. Jó néhány olyan társaság privatizációja valósult meg, melyek pénzügyi, gazdasági helyzetét az ÁPV Rt. közremûködésével már stabilizálták, illetve javították. Fõ feladatként a nagy iparvállalatok (Borsodchem, Tiszai Vegyi Kombinát, Taurus, Alkaloida stb.) privatizációját jelölték meg és ezt teljesítették is Az ÁPV Rt. 1996. évi értékesítési és vagyonhasznosítási bevétele közel 163 milliárd Ft volt, melynek 73%-a készpénzben történt (a készpénzbevétel 78%-a devizabevétel volt). A kedvezményes értékesítés súlya és aránya évrõl évre csökkent. A legmagasabb bevételt elérõ 4 társaság (Tiszai Vegyi Kombinát, Tiszai Erõmû, MATÁV Rt., Fórum Szálloda) az összes részvény és üzletrész értékesítésnek 45,7%-át, az összes bevétel 34%-át teszi ki.

A Fórum Szálloda értékesítésekor a kedvezményes dolgozói részvényvásárlás lebonyolítása során az ÁPV Rt. és a lebonyolítást végzõ konzorcium törvénysértése következtében 67 millió Ft volt a jogosulatlanul igénybe vett dolgozói kedvezmények összege. Az ÁPV Rt. - ezt felismerve - 1997 márciusában lépéseket tett annak megszüntetése érdekében.

A Hungária Szálloda Rt. privatizálása során az ÁPV Rt. olyan pályázóval kötötte meg a szerzõdést, aki a versenykiírás több feltételének nem felelt meg. Az ÁPV Rt. a privatizáció érdekében 5,5 milliárd Ft-ot fordított a Hungária Szálloda Rt. pénzügyi, gazdasági helyzetének rendbetételére.

A Taurus Rt. értékesítésekor az ÁPV Rt nem értékelte az iparág helyzetét, privatizációs koncepciót nem dolgozott ki, hanem a gumiipari társaság követelésállományának rendezésével foglalkozott. Nem állapítható meg egyértelmûen a Taurus Rt. követeléseivel kapcsolatos PM-et megilletõ átutalás összege, valamint egy 800 millió Ft nagyságú késedelmi kamat rendezése. Az adóskonszolidáció körébe tartozó egyes jelzálogterhek rendezése során nem folyt be a megfelelõ számlára egy jelentõs értékû ingatlan adás-vételével kapcsolatos vételár.

Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonába 1045 gazdálkodó szervezet tartozik. Ennek 43%-a felszámolás alatt lévõ, 10%-a végelszámolás alatt lévõ vállalkozás. Ebbõl következõen a kimutatásban szereplõ gazdálkodó szervezetek 53%-a tehát sem a privatizálható, sem a tartós állami tulajdoni körbe nem tartozik.

Az 1996-ban privatizálható vagy vagyonkezelésben mûködtethetõ állami vagyon nyilvántartás szerinti értéke 1167 milliárd Ft. Ebbõl tartós állami tulajdon mintegy 354 milliárd Ft, értékesíthetõ vagyon az összes nyilvántartott vagyon 70%-a. Az ÁPV Rt. összes bevétele 176,5 milliárd Ft, a privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolódó kiadások összege 80,4 milliárd Ft volt, így a privatizáció pénzforgalmi eredménye 96,1 milliárd Ft nyereséget tett ki.

A külön jogszabályban elõírt kiadások összege 280,2 milliárd Ft volt, amibõl 202 milliárd Ft-ot az állami költségvetésbe kellett befizetni.

Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának állásfoglalásával egyetértve megállapítottuk, hogy a HM által kezelt ingatlanoknak az ÁPV Rt. által megbízásos jogviszonyban történõ értékesítése és az ingatlanok eladási árának ÁPV Rt. által elõlegként, a minisztérium számára történõ átutalása jogszabályokba és az alapító okirat rendelkezésébe ütközött.

A 20,1 milliárd Ft ráfordítással megvalósított éves reorganizációs program néhány tranzakciójánál az ÁPV Rt. túllépte a költségvetési törvényben a saját hatáskörû döntésekre meghatározott 2 milliárd forintos összeghatárt. Több esetben megsértette az egyedi ügyletekre meghatározott 200 millió Ft döntési limit elõírást is. Az egyes "reorganizációs" beavatkozások költségelhatárolási szempontból kifogásolhatóak (pl. tulajdonosi visszterhes hitelek, társaságalapítások stb.). Ezek abból származnak, hogy az ÁPV Rt. számlarendjében nem határozta meg alkalmas módon a reorganizáció fogalmát. Így költséggazdálkodási gyakorlatában nagyfokú "átjárhatóság" tapasztalható.

A költségvetési törvényben elõírt kötelezettségeket az ÁPV Rt túlnyomó többségében teljesítette (így a közvetlen költségvetési befizetést és az osztalék címén történt átutalásait, a területfejlesztési-, a környezetvédelmi- és a foglalkoztatási alapokra elõirányzott befizetéseket).

A kárpótoltak életjáradék forrására vonatkozó kötelezettségét csak részben, a nemzeti etnikai kisebbségek részére elõirányzott vagyonátadást és a 41 milliárd Ft-os tartalékképzést pedig egyáltalán nem teljesítette, így összességében a tartalék összege 31 milliárd Ft lett.

Az önkormányzatokat a belterületi föld alapján megilletõ járandóságok fizetésekor a különbözõ jogértelmezések és a Legfelsõbb Bíróság egyik precedens értékû állásfoglalása miatt az ÁPV Rt-nél milliárdos nagyságrendû kötelezettségek keletkeztek, ennek megoldására az ÁPV Rt. új eljárási rendet alkotott.

Az ÁPV Rt. egyéb kötelezettségeit teljesítette (a társadalombiztosítási önkormányzatok részére történõ 61 milliárd Ft, a helyi önkormányzatok számára a villamos közmûvek után járó részvények átadását), bár ezek egy részét késedelemmel (a gázszolgáltató társaságoktól járó vagyonátadás).

Az ÁPV Rt. Etikai Igazgatóságának vizsgálatai 1996. végéig alapvetõen utóellenõrzéseket jelentettek. Az ezután érvényesülõ új vezetési szemlélet pozitív irányban változtatta meg a korábbi gyakorlatot. Az indított privatizációk folyamatos ellenõrzésének megkezdését, kedvezõ tendenciáját azonban nem követte átfogó jellegû - a hibák megelõzését még hatékonyabban szolgáló - összefoglaló jelentések és javaslatok készítése.

Javasoltuk a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszternek, az ÁPV Rt. Igazgatóságának és ügyvezetésének hogy tegyenek intézkedéseket a keletkezett károk megtérülése és jövõbeni károk megelõzése érdekében. Tekintsenek át ismételten két kiemelt szerzõdést (a Hungária Szálloda Rt. - pályázati kiírás alapján érvénytelennek minõsülõ - nyertessé válásának ügyét és az UNICONSULT Bt-vel kötött megbízási szerzõdésnél felmerült esetleges összeférhetetlenséget).

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vagyonkezelõ és hasznosító tevékenységét átfogóan elsõ alkalommal vizsgáltuk. A KVI-t az államháztartási reform keretében a korábbi vagyonkezeléssel foglalkozó szervezetek jogutódaként állították fel 1996-ban az állam kincstári vagyona feletti tulajdonosi jogok gyakorlása céljából. Az állami vagyonból a KVI jelenleg 400 milliárd Ft bruttó értéket kezel, amelybe annak nyilvántartása, állagmegóvása, fenntartása, mûködtetése, õrzése, gyarapítása, hasznosítása és értékesítése is beletartozik.

Az ellenõrzés kiemelt céljai között szerepelt, hogy feltárja, miként alakult 1990-96. között a kincstári vagyontömeg, hogyan tükrözi ezt a vagyonnyilvántartás, továbbá az, miként látja el ezeket és egyéb feladatait a KVI.

A vagyonfelmérést nagymértékben hátráltatta, hogy a kincstári vagyon fogalma hosszú idõn keresztül tisztázatlan volt. Amikor a KVI mûködésének feltételeit kijelölõ kormányrendelet egy év múlva életbe lépett, újabb kötelezettségeket tartalmazott a további jogi keretfeltételek megteremtésére. Ezek közül két hónapos késéssel egy kormányhatározatot hagytak jóvá, amely a kincstári vagyon értékesítésének versenyeztetési feltételrendszerét rendezte. A további három szabályzat kiadásában a szövegtervezetek egyeztetése miatt jelentõs az elhúzódás.

A KVI által kezelt vagyon összetétele részben forgalomképtelennek minõsített kincstári vagyon, részben hasznosítási céllal mûködtethetõ, vagy értékesíthetõ vagyon. A vagyonelemek döntõ része ingatlan, kis részben társasági részesedések, értékpapírok.

A kezelt vagyon meghatározó hányada a nemzeti erdõvagyon (350 milliárd Ft). Az állami erdõvagyon tulajdonjogát a KVI még mindig nem tudta rendezni. Nem rendelkeznek a tulajdonosi szempontoknak megfelelõ erdõértékelési módszerrel sem. Hiányzik az állami tulajdonú erdõk különbözõ gazdáinak (ÁPV Rt., Erdõgazdasági Rt-k, Erdészeti Hivatal, Természetvédelmi Hivatal) tevékenységét összehangoló erdõgazdálkodási szabályozás.

Az állami tulajdonú mûemlékek 12 milliárd Ft vagyonértéket képviselnek. A mûemlékek egy jelentõs részének tulajdoni, kezelõi viszonyai tisztázatlanok. A kincstári vagyon kezelését szabályozó kormányrendelet figyelmen kívül hagyja a mûemlékvédelmi szempontokat. A mûemlékvagyon bevétel centrikus mûködtetése megoldhatatlan feladat elé állítja a KVI-t. A valós igényektõl messze elmaradó finanszírozás pedig akadályozza a megfelelõ fenntartási, állagmegóvási kötelezettségek teljesítését.

A KVI átmeneti kezelésében lévõ ingatlanállomány, melynek könyv szerinti értéke 20 milliárd Ft, nem része a kincstári vagyonnak. Kezelésére az Áht. elõírásai nem vonatkoznak. A 6 éve rendezetlen jogi helyzet következtében - az ingatlanokat használó pártokon és társadalmi szervezeteken kívül - profitorientált szervezetek is kaptak ingyenes ingatlanhasználati jogot az 1990. évi LXX törvény hatálya alapján, amely 1991 óta 100 milliós nagyságrendûre becsülhetõ többlet költségvetési forrásfelhasználást, valamint bevételkiesést okozott. Ezen kívül az ingatlanállomány jelentõs állagromlását eredményezte az, hogy - a sportcélú létesítmények kivételével - a társadalmi szervezetek kezelésébõl kivont ingatlanok hasznosítását szabályozó törvényeket még nem alkották meg.

A hasznosítási céllal mûködtetett kincstári vagyon értékesítése kapcsán problémát okoz, hogy a kis értékû vagyonelemek vagyoni körbõl való kikerülésének folyamata indokolatlanul túlszabályozottá vált az Áht. 1996. január 1-jei módosítása és a PM belsõ szabályozása következtében.

Az állami tulajdonú vállalkozói és kincstári vagyon elkülönítése a törvényi meghatározás ellenére nem egyértelmû. Átfedések vannak a két vagyonkezelõ szervezet - a KVI és az ÁPV Rt. - feladatkörében is. 1995. szeptember és 1997. február között a KVI-tõl 30 milliárd Ft könyv szerinti értékû vállalkozói vagyon került át az ÁPV Rt-hez. A vagyonátadások során nem végezték el az ingatlanvagyon valós üzleti értékének megállapítását. Ebbõl és a vagyoncsoportok kincstári és vállalkozói szempontú elkülönítésének gondjaiból eredõen az átadott vállalkozói vagyon teljessége nem ítélhetõ meg.

A központi költségvetési szervek kezelésében lévõ kincstári vagyonra vagyonkezelési szerzõdések megkötését írta elõ KVI számára a 183/1996. (XII. 11.) Korm. rendelet. A rendelet elõírásai ellentmondásban vannak az Áht. vagyonkezelõkre érvényes követelményeivel. Abban az esetben, ha a központi költségvetési szerveknek, vagy intézményeiknek köztartozásuk van, az Áht. szerint nem lehetne vagyonkezelési szerzõdést kötni, illetve a kezelésükbe adott vagyontárgyakat el kellene vonni. Ez azonban nem tehetõ meg, mivel azok alapfeladataik ellátásához szükségesek.

A kincstári vagyon nyilvántartása jelenleg nem megoldott. A KVI a kezelésébe utalt vagyonelemekrõl hatalmas adatállományt hozott ugyan létre, de ez - fõként a mûszaki nyilvántartások területén - nem hiteles és nem naprakész. Részben számítógépes, részben kézi nyilvántartásokban szerepelnek az adatok. A vagyonelemek teljes körûsége sem állapítható meg hitelesen, azok egyedi nyilvántartása a költségvetési beszámoló készítéséhez igazodó pénzügyi számviteli alapokon szervezett. A vagyonhasznosítási döntések mûszaki-gazdasági vagyonnyilvántartást igényelnek. A nyilvántartási hiányosságok nehezítik az eredményesebb vagyonhasznosítást, a vagyonváltozás követését.

A KVI a kezelésébe utalt vagyonelemekkel a törvényi elõírásoknak megfelelõen gazdálkodik. A vagyonkezelés eredménye nem mutatható ki, a ráfordítások a befolyt bevételekkel nem hozhatók közvetlen összefüggésbe.

A kincstári vagyont képezõ épületek fenntartására biztosított költségvetési támogatás mértéke mintegy ötödére csökkent. A rendelkezésre álló összeg az állagmegóvás költségeit nem fedezi, ami vagyonleértékelõdéshez vezet.

A hátralékos követelések állományának halmozott összege 808,3 millió forint. A perelt kintlevõség a központban 177 millió Ft, ebbõl várhatóan 22 millió Ft behajthatatlan. A kirendeltségeknél a közel 90 millió Ft kintlevõségbõl 29 millió Ft követelésállomány behajtása tûnik reménytelennek. Kiemelkedõ a használati-bérleti és közüzemi díjtartozás mértéke.

Javasoltuk a KVI elnökének hogy: gyorsítsa fel a vagyonkezelési elvek létrehozásához szükséges. jogszabályalkotás folyamatát; intézkedjen az átfogó állami vagyonkezelési szabályozás kidolgozásáról; és keressen végleges megoldást az állami erdõvagyon ÁPV Rt.-KVI közötti átvételre.

A Budapest Bank privatizációjának, s ehhez kapcsolódóan a Polgári Bank visszavásárlása körülményeinek ellenõrzésére országgyûlési határozat alapján került sor. Az 1995-96. éveket felölelõ ellenõrzésünk a bankprivatizáció folyamatát, a privatizációs szerzõdést, valamint a Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit tekintette át, a vizsgálat a külföldi vevõk magatartására nem terjedt ki.

A Budapest Bank Részvénytársaságot (BB Rt.) 1987-ben, a kétszintû bankrendszer létrehozásakor a negyedik legnagyobb hazai kereskedelmi bankként alapították, 64 %-a külföldi, 22,8 %-a állami, a fennmaradó 13,2 % pedig belföldi jogi és magánszemélyek tulajdonában volt a vizsgálat idején. Az állam tulajdonosi jogait a pénzügyminiszter gyakorolja.

A BB Rt. 1993-tól a privatizációs szerzõdés megkötéséig 43 milliárd közvetlen, vagy közvetett állami segítségnyújtásban részesült (hitel-, bank- és adóskonszolidáció: 28 milliárd Ft; tõketartalék juttatás: 12 milliárd Ft; székház apport: 2,8 milliárd Ft). Ezek az intézkedések a Bank mûködésére kedvezõen hatottak. A bank mérleg fõösszege 1995-ben csaknem elérte a 213 milliárd forintot, ami 10,5%-os növekedést jelentett az elõzõ évhez képest. A jegyzett tõke ebben az idõszakban változatlanul 20,04 milliárd Ft volt.

A bank az 1994-96. években nyereséges volt. A nyereség tömege évrõl évre növekedett. A nyereség alakulására jelentõs befolyást gyakorolt a konszolidáció kapcsán adott 28 milliárd Ft állami tõkejuttatás. 1996-ban a teljes nyereség 86,6%-a származott a konszolidációs államkötvények kamatából. Kedvezõ, hogy a kintlevõségek, az ügyfelekkel szembeni követelés minõsítés szerinti összetétele javult, így csökkent a céltartalékképzési igény. A bank hitelportfolió javítására tett intézkedései és a szigorúbb kockázatkezelés eredményesek voltak.

A privatizációs bevétel "visszaforgatása" a bankba likviditási és az 1996. évi eredmény szempontjából fontos pozitív tényezõ volt. Ezáltal 1996-ban 12 milliárd Ft-tal emelkedett meg a kihelyezhetõ saját források értéke, ami kedvezõ hatást gyakorolt a kamatbevételekre. A tõke-megfelelési mutató és az általános tartalék képzés tekintetében a bank a törvényi elõírásoknak mindhárom évben megfelelt.

A vizsgálati jelentés készítés idõpontjában a BB Rt. privatizációja pénzügyi szempontból nem minõsíthetõ sem célszerûnek, sem eredményesnek. Egyenlegét tekintve az államnak privatizációs bevétele nem keletkezett, vagyoni helyzetére pozitív hatással nem volt. A Budapest Bank privatizációját, az értékesítés pénzügyi eredményességét teljes bizonyossággal csak 2001-ben lehet megítélni (a szerzõdés opciós kitételei következtében).

A privatizációval összefüggõ állami - konszolidáción kívüli - egyedi intézkedések megtérülése a jelenlegi helyzetben nem látszik biztosítottnak. Az állam vesztesége mintegy 12 milliárd forint, melyet két bejelentett kártérítési igény még várhatóan tovább növelhet. A helyszíni vizsgálat lezárásáig az állami kifizetések és bevételek egyenlege folyó áron számítva 3,9 milliárd Ft veszteség volt. Ehhez megalapozottan számolhatóak hozzá a szerzõdéses kondíciók alapján (az eszközvisszavásárlási opció következtében) az 1997-98-ban kifizetendõ összegek. 2001-ig ezeket a kiadásokat kellene ellensúlyoznia a 4,5 milliárd Ft névértékû állami tulajdonú részvény opciós vételárában realizált árfolyamnyereségnek és az osztalékbevételnek. Összességében 16 milliárd Ft bevétel kellene ahhoz, hogy az állam számára a BB Rt. privatizációja ne veszteséges, hanem legalább nullszaldós legyen.

A megvalósított kormányzati célokhoz kapcsolódó eredmények mögött a korábbi, vagy a privatizációs szerzõdés alapján igényelt jelentõs állami szerepvállalás a meghatározó forrás. A konszolidációs kötvények eredményjavító hatásán túl az a körülmény is befolyásolta ezt a helyzetet, hogy mintegy 5 milliárd Ft-tal kevesebb céltartalékképzésre volt szükség. Az állami szerepvállalás az eszköz visszavásárlási opción keresztül itt is nyilvánvaló.

Ugyanakkor az államnak - a privatizációs bevételt meghaladó, végösszegét tekintve bizonytalan - újabb és újabb fizetési kötelezettségei keletkeztek és keletkeznek több évre elhúzódóan. A bank tõkealapjai csak az állami intézkedés hatására erõsödtek. Nem következett be javulás a bank növekedési lehetõségeiben, ügyfél- és forrásszerzõ képességében. Romlott a BB Rt. bankszektorban elfoglalt pozíciója is. Az állam kezében lévõ banki tulajdonhányad értéke a korábbi állami intézkedések hatására nõtt, de nem olyan mértékben, hogy az állam tõkenyereséget realizáljon a konszolidációs tõkeemelés után.

A bank privatizációja a hatályos jogszabályoknak megfelelõen történt, a döntéselõkészítést azonban nem testületi, hanem személyi döntések alapján végezték, emiatt nem volt lehetõség a különbözõ szakmai szempontok érvényesítésére. Az egyéni, szûk körû döntéshozatalra az is lehetõséget adott, hogy a privatizáció elõkészítése, a szerzõdés megkötése angol nyelvû dokumentumok alapján történt. Azóta sem áll rendelkezésre a szerzõdés hiteles magyar fordítása, ami akadályozza a tulajdonosi ellenõrzést is.

A Polgári Bank visszavásárlását a Vevõ - a BB Rt új tulajdonosa, a General Elektric (GEEC) - a szerzõdéses megállapodásokban lévõ nyilatkozatok alapján megalapozottan kezdeményezte. Tény, hogy a Polgári Bank pénzügyi-gazdasági ellehetetlenülésében az 1995. december 31. elõtti gazdasági döntések, a bank mûködésének, mérlegszerkezetének "sajátosságai" voltak meghatározóak.

A vizsgálat a vázolt helyzet kialakulásáért a PM szerzõdést elõkészítõ, illetve aláíró vezetõit, a bank privatizációs szerzõdés feltételeinek kialakításában részt vett vezetõ munkatársait, a BB Rt., valamint a Polgári Bank Igazgatóságát illetõen állapított meg felelõsséget. Az államot ugyanis a privatizációs szerzõdés - általa nem ismert - kondíciói olyan további kötelezettségek vállalására kényszerítik, amelyek ellentétesek a privatizáció jóváhagyásakor kinyilvánított kormányzati szándékkal, a Magyar Állam gazdaságban betöltött szerepével.

Javasoltuk a miniszterelnöknek, hogy fegyelmi eljárás útján vizsgálja meg a PM BB bank privatizációja ügyében eljáró közigazgatási államtitkárának felelõsségét. Javasoltuk a pénzügyminiszternek - mint az állami tulajdonosi jogok gyakorlójának -, hogy kezdeményezze a Budapest Banknál a Polgári Bank visszavásárlását elõidézõ körülmények ügyében a Polgári Bank Igazgatósága és Felügyelõ Bizottsága felelõsségének megállapítását és kártérítési igény érvényesítését; valamint kezdeményezze a befektetésekre vonatkozó szabályok módosítását.

A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vizsgálatának alapja, hogy a bank fõ tulajdonosa közel 90%-os aránnyal a magyar állam. Az állam tulajdonosi jogait a Pénzügyminisztériumon keresztül gyakorolja.

A bank mérlegfõösszegét és fiókhálózatát tekintve a 40 hazai pénzintézet között a második-harmadik helyen áll. A bank és a PM kapcsolatát alapvetõen az 1993-ban megkötött, majd 1995-ben módosított Konszolidációs Szerzõdés határozza meg. A módosítás célja a bank pozíciójának kedvezõbbé tétele, vagyon- és eredményjavítás, valamint mindezek által az eredményes privatizáció végrehajtása volt. A szerzõdésmódosítás részét képezte az éves üzleti-pénzügyi terv elkészítése is.

A vizsgálat a banki követelésállomány közel 35%-át érintette. A döntõen az 1996. évre és 1997. elsõ negyedévére kiterjedõ vizsgálat a bank forráshelyzetének elõirányzatokkal való összevetése alapján megállapította, hogy a tulajdonosok által jóváhagyott üzletpolitikától az éves pénzügyi gazdálkodási terv jelentõsen eltér. KHB negyedéves beszámolási kötelezettségét sem teljesítette, amikor az üzleti-pénzügyi tervtõl való eltéréseket nem jelentette a Pénzügyminisztériumnak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy PM nem is igényelte azt.

KHB mûködési feltételeire jellemzõ, hogy tõkeellátottsága korlátozta az üzleti expanzió lehetõségét. Az IBUSZ Bankkal történt egyesülés után változott a KHB Rt. helyzete. Forrásbõség és stabil likviditás lett jellemzõ. Mérlegfõösszege az 1996. évi 321,5 milliárd forint nyitóállományról év végére 360 milliárd forintra emelkedett. Az éven belüli forint betétállomány folyamatosan nõtt. A bank 1996. évi adózott nyeresége az elõzõ évit 40 %-kal haladta meg. A bank 1996. évi eredménye döntõen nem a klasszikus pénzintézeti tevékenységbõl, a hitel és betéti kamatkülönbségbõl származik, hanem a portfolió tisztításból, illetve az ehhez kötõdõ kockázati tartalék felszabadításából. Ez potenciálisan kedvezõ induló helyzetet teremt a jövõbeni gazdálkodás számára.

A bank aktivitására nem a forráshiány hatott elsõdlegesen, hanem a hitelkihelyezés korlátai befolyásolták. Erre utal, hogy a befektetett eszközökön belül a befektetési célú kötvények döntõ többsége állampapír. A hitelezési tevékenység minõsítését jelzi, hogy az átlag alatti, kétes és rossz minõsítésû adósok aránya csökkent, 1996. december 31-én 13,2% volt. Az adósminõsítési rendszer, a fedezetértékelés módszere, ezek alkalmazása és ellenõrzése a kockázati tartalékképzés alkalmazásával együtt megfelelõ biztonságot nyújtottak a banknak és egyben eredményességét is javították.

Javasoltuk a Pénzügyminisztériumnak, hogy tekintse át a módosított konszolidációs szerzõdés végrehajtásának helyzetét; és követelje meg a banktól az üzleti tervtõl való eltéréseket bemutató negyedéves beszámolókat.

Javasoltuk a KHB igazgatóságának, hogy tegyen intézkedéseket a bank befektetéseinek, immateriális javainak, tárgyi eszközeinek értékbecslésére; valamint a hitelesített beszámoló és az analitikus nyilvántartások adatainak egyezõségére.

A Magyar Hajózási Rt. (MAHART) ellenõrzése során áttekintettük a nemzetgazdaság mûködõképessége szempontjából jelentõsnek minõsülõ társaság magyar hajózásban betöltött szerepét, annak 1994-96. évi gazdálkodását és privatizálásának folyamatát. A vizsgálat mintegy 5 milliárd Ft vagyonra, valamint az orosz államadósság terhére vásárolt öt tengerjáró hajó elszámolásának ellenõrzésére terjedt ki. A MAHART gazdálkodásának legfõbb eredménye az elmúlt években az volt, hogy mûködõképes és fizetõképes maradt a gazdasági recesszió közepette és az 5 évig tartó délszláv háború miatt elrendelt fuvarozási ENSZ embargó - amely a dél-dunai hajózást megbénította - körülményei között is.

A MAHART 100%-os állami tulajdonban lévõ társaság. Cégjogi státusa több rendezetlen elemet tartalmazott a részvénytársaság 1990. január 1-jei reaktiválása következtében. Az államigazgatási felügyeletû állami vállalati státus 1990. január 1-jei megszüntetése után a jogalkotók nem mindenben igazították hozzá a társaság mûködési feltételeit az 1988. évi VI. törvény (Gt.) szerinti - részvénytársaságra meghatározott - tulajdonjogi és vagyonjogi viszonyokhoz. Ennek következménye az volt, hogy a MAHART vagyona egyes elemeinek felmérése elmaradt. Más vagyonelemeket könyv szerinti értéken vagy érték nélküliként, megint másokat pedig becsült értéken tartott nyilván a MAHART. E helyzet megszüntetésérõl a jogalkotók a vizsgálat idõpontjáig nem gondoskodtak. A részvénytársasági forma vagyonértékelés nélküli életre hívása következtében a MAHART alapítói vagyonát (a jegyzett tõkét) megõrizte, vagyonát (a saját tõkét) minimális mértékben növelte. A valóságban naturáliákban kifejezett vagyona csökkent, a vagyon egy részét a MAHART felélte.

Az 50%+1 szavazat tartós állami tulajdonosi körbe tartozó MAHART privatizációja több mint 3 évig tartott. Az egyes üzletágakat önálló társaságokká alakították, de a kft-k és rt-k privatizálása nem történt meg. Az államot képviselõ tulajdonos (az ÁPV Rt.) a változó privatizációs koncepciókban nem határozta meg a részvények piacra bocsátásának fõbb feltételeit. Teljes körû vagyonértékelés a társaságok üzletrészeire nem történt.

Ellenõrzési megállapításaink hatására az ÁPV Rt. - a MAHART privatizációs stratégia keretében - a folyami személyszállítás (PassNave), valamint a tengerhajózás és szállítmányozás (Seatrade) kft-k részvényeinek értékesítésére nyilvános pályázatot írt ki.

Hiányzott a MAHART-Seatrade Kft. (tengerhajózás) esetében az orosz államadósság törlesztésébõl beszerzett 5 db tengerjáró hajó üzemeltetési és vételi opciós jogának vagyonértékelése, továbbá a Csepeli Szabadkikötõben (olaj-kikötõ) és más MAHART ingatlanokon a környezetvédelmi állapotfelmérés, a környezeti károk elhárításának költségbecslése is.

A Csepeli Szabadkikötõ 1990-ben került a MAHART tulajdonába, majd a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) országos közforgalmi kikötõvé minõsítette az ingatlan jelentõs tulajdoni hányadát. A kikötõ az átminõsítés következtében az állam kizárólagos tulajdonát képezõ forgalomképtelen kincstári vagyonná vált. A hatályos törvények értelmében azonban a részvénytársasági tulajdont csak vétel vagy kisajátítás útján szerezhette volna meg a tárca az állam számára. A MAHART polgári pert indított és az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a KHVM és a Hajózási Fõfelügyelet jogsértõ I. és II. fokú határozatát.

A MAHART saját üzletrészként tartotta nyilván az Interlighter Nemzetközi Hajózási Vállalat 25%-os üzletrészét 487,3 millió Ft értékben. A céget 1978-ban kormányközi megállapodással hozták létre bolgár, csehszlovák, szovjet és magyar részvétellel. Az állam vállalkozói vagyonáról rendelkezõ 126/1992. (VIII. 28.) Korm. határozat az Interlighter-t a MAHART-tól független szervezetként nevesítette. A tulajdoni részt jogilag a MAHART tulajdonából elvonták. Tényleges elvonásra, átadás-átvételre azonban nem került sor, mert az ÁPV Rt. a tulajdonos képviseletében nem kezdeményezte ezt. A részesedés a MAHART könyveiben maradt. Vizsgálatunkat követõen az ÁPV Rt. határozatban kezdeményezte az Interlighter NHV megszüntetését.

Javasoltuk a KHVM részére, hogy tegyen intézkedéseket a csepeli, a bajai, a dunaújvárosi, a gyõr-gönyûi és a szegedi országos közforgalmú kikötõk vagyonjogi helyzetének rendezésére; valamint a kincstári vagyonrészek vállalkozói vagyonról történõ leválasztására, illetve mûködtetésére.

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. (NTK Rt.) vizsgálata arra terjedt ki, hogy, a Társaság célszerûen és eredményesen gazdálkodott-e a közszolgálatra rendelt állami vagyonnal s jogszerûen használta-e fel a mûködéshez nyújtott közvetlen és közvetett állami támogatásokat.

A 100%-ban állami tulajdonú NTK Rt. 1994-1996. években nyereségesen gazdálkodott, a köz szolgálatára rendelt állami vagyont növelte. Az NTK Rt. a közoktatási tankönyvellátáshoz állami garanciával nyújtott 2,6 milliárd Ft hitelt a rendeltetési célnak megfelelõen használta fel.

A közoktatási tankönyvellátás mennyiségi és minõségi szempontból kielégítõ volt. NTK Rt. biztosította a kispéldányszámú tankönyveket is. Közvetlen állami támogatással kellõ számban kiadta a nemzetiségek tankönyveit, továbbá ellátta a vak, süket és más fogyatékos gyermekeket a szükséges speciális tankönyvekkel. A Kiadó az állam vagyonával, kormánygaranciás hitelekkel, valamint az állami megrendelésekre kapott közvetlen állami támogatás segítségével teljesítette közszolgálati jellegû tevékenységét.

A rendszerváltást követõen megkezdõdött a tankönyvkiadás piaci viszonyokra való átállítása. A tankönyv- és jegyzetkiadás támogatási rendjének megváltoztatásával helyezték piaci alapokra a tankönyvek kiadásának folyamatát, a tankönyvnyomtatást. A tankönyvellátás közfeladati jellegét a jogszabályok csak közvetetten határozták meg.

A tankönyvkiadás 5-6 milliárd Ft évenkénti bevételt hozó piacán a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. részaránya 50-60%. NTK Rt. a zömében külföldi tulajdonba került kiadókkal erõs piaci versenyben áll. Az Rt. közismereti tankönyvekbõl, az általános és középiskolai oktatáshoz évente mintegy 1800-1900 féle tankönyvet ad ki 7-8 millió példányban. A tankötelezettek jelentõs száma miatt a külföldi tõkés csoportok számára a tankönyvkiadás piacának megszerzése vonzó befektetésnek számít.

1997. I. félévében figyelemmel kísértük az állami tulajdonban lévõ részvénytársaság részleges privatizációjának elõkészítését, amely a tartósan állami tulajdonban maradó 50% + 1 szavazat feletti részvények értékesítésére irányult, melyet az 1995. évi XXXIX. tv. írt elõ. Az NTK Rt. részvények tervezett privatizációja heves vitákat váltott ki az Országgyûlés Kulturális Bizottságában és az Oktatási Albizottságban. Ennek oka az, hogy az ÁPV Rt. kulturális portfoliójában eddig végrehajtott privatizációk nem pótolható megjelenési lehetõségeket és szolgáltatásokat vontak meg a nemzeti kultúra mûvelõitõl, a magyar lakosságtól. Fontos célnak tartották a nemzeti kulturális örökség megóvása, az oktatás modernizációja és a társaság vagyoni értékû jogaiban megtestesülõ szellemi érték közcélú hasznosulását.

A Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. a részvénytársasággá alakulást követõen erõteljes fejlõdésnek indult, jól alkalmazkodik a piaci körülményekhez. A Kiadónak a tankönyvkiadásban hagyományai vannak, termékei jó minõségûek. Az állam vagyonát az induló vagyon többszörösére gyarapította, hosszú távon is képes profitot termelni. Megfontolandónak tartottuk a privatizálást és az állami dominanciát indokoltnak minõsítettük. Megállapítottuk, hogy az NTK Rt. gazdálkodási tartalékait kimerítette, tõkeemelés vált szükségessé.

Javasoltuk a NTK Rt-nek, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet a költségei csökkentésére, a veszteségek elkerülésére, az önköltségszámítás pontosítására; és tegyen intézkedéseket a mûszaki és gazdasági tervezõ munka eredményesebbé tételére, jogi érdekei érvényesítésére. A hiányosságok megszüntetésére alkalmas intézkedési tervüket elfogadtuk.

Vizsgálatunk nyomán az ÁPV Rt. - mint az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója - az 1998. évi reorganizációs keretébõl az NTK Rt. javára 300 millió Ft tõkeemelést terjesztett elõ jóváhagyásra a Pénzügyminisztériumhoz és a Miniszterelnöki Hivatalhoz.

A Gandhi Közalapítvány, a Magyar Cigányokért Közalapítvány és a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány pénzügyi-gazdasági tevékenységének törvényességi és célszerûségi szempontok szerinti vizsgálatára az Országgyûlés 19/1997. (III. 19.) OGY határozata alapján került sor.

A költségvetési támogatásban részesülõ pártok gazdálkodásának törvényességét ellenõriztük. A Magyar Szocialista Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Köztársaság Párt, a Magyar Igazság és Élet Pártja vizsgálata lehetõvé tette bizonyos tendenciák bemutatását s néhány általánosítható következtetés levonását a pártok gazdálkodásának szabályszerûségét illetõen.

A vizsgált pártok gazdálkodásában most is megjelentek a korábbi évekre is jellemzõ tipikus szabálytalanságok. Továbbra is pontatlan és nem teljes körû beszámolók készítése, és voltak tiltott gazdálkodásból származó bevételek is. A jellemzõ hibák köre lassan szûkülõben van. Számlarend készítési kötelezettség elmulasztását például idén már nem állapítottunk meg az utóellenõrzés során. Volt olyan párt, amelynél a számviteli rendben további pontosítások váltak szükségessé

A pártok egy részének gazdálkodói tevékenysége nem lépi túl az engedélyezett kereteket, de vannak olyanok is, amelyek több ponton megsértik a törvény vonatkozó elõírásait. A párttörvény által nem engedélyezett gazdálkodói tevékenység között a pártok tulajdonában nem álló ingatlanok, irodahelyiségek bérbeadása és az ebbõl eredõ bevételszerzés fordul elõ leggyakrabban.

Határozott elõrelépés tapasztalható az ügyviteli munka szabályosságának és színvonalának javulásában. Ez fõként arra vezethetõ vissza, hogy a gazdálkodás, a beszámolókészítés, a könyvvezetés, a pénzkezelés, a kötelezettségvállalás és az utalványozás rendjét a pártok napjainkra kialakították, ahol pedig ez korábban megtörtént, annak mûködtetésén javítottak. Nem kis szerepet játszanak ebben a két évente rendszeresen visszatérõ ellenõrzéseink, a hibák és hiányosságok megszüntetésére történõ ismételt felhívások.

Az így kialakult belsõ szabályozások a gyakorlatban még nem jelentik, hogy ezeket az elõírásokat mindig be is tartják. Példa erre a számviteli alapelvek gyakori megsértése. A most vizsgált pártok nagyobb részénél is találkoztunk ezzel a problémával. Legtöbbször a teljesség és a bruttó elszámolás elvének be nem tartása merült fel, ami következtében a beszámolók egyes bevételeket és/vagy kiadásokat nem, vagy nem teljes értéken tartalmaznak. Egyes pártoknál a bizonylati fegyelem is kifogásolható.

A belsõ ellenõrzés különbözõ szintjei, illetve intézményei minden vizsgált pártnál kialakultak s kisebb-nagyobb eredményességgel mûködnek is. Egyes nagyobb pártoknál független belsõ ellenõr alkalmazásával adnak hangsúlyt az ellenõrzés jelentõségének, szerepének, a vezetés támogatásának és a szabályszerû mûködés biztosításának

A pártok többnyire eleget tesznek felszólításainknak. A kívánt változtatásokkal elkészítik a párt gazdálkodásáról szóló módosított pénzügyi beszámolókat és közzéteszik azokat, létrehozzák, vagy szükséges esetben megváltoztatják a számviteli rendet, korszerûsítik belsõ szabályzataikat, beszüntetik tiltott gazdálkodási tevékenységüket s befizetik az ekként kezelhetõ összegeket az állami költségvetésbe.

A párttörvény 1995. óta esedékes módosítása azonban még mindig nem történt meg, holott már több, mint egy éve elkészült a vonatkozó törvénytervezet. A párt- és a számviteli törvény összhangjának hiánya nagy számban vezet hibás beszámoló készítési gyakorlathoz.

Az egészségügyi, rehabilitációs, prevenciós, egészség-megõrzési és szociálpolitikai társadalmi szervezetek költségvetési támogatását az állami költségvetésrõl szóló törvény határozza meg. Az Országgyûlés már több év óta ily módon segíti a jelentõs társadalmi közérdeket megvalósító szervezetek, illetõleg egyesületek mûködését. A vizsgálat során a támogatási rendszer áttekintése keretében egyrészt a szervezetek támogatásigénylés céljából 1995-ben és 1996-ban benyújtott pályázatait, másrészt a felhasználásról készített beszámolókat ellenõriztük.

A fenti társadalmi szervezetek támogatása 1995-ben 94 millió forint, 1996-ban 91 millió forint volt. A támogatásban részesült szervezetek száma pedig ugyanezen idõszakban 107, illetve 116 volt. A 107 szervezetbõl 55, a 116 közül pedig 79 részesült már az elõzõ évben is támogatásban. Közülük 1995-ben kivétel nélkül mindegyik eleget tett az elõzõ évi támogatásra vonatkozó elszámolási kötelezettségének, 1996-ban viszont a korábban pályázók közül is volt 8, amelyik elmulasztotta ezt. Az elszámolási kötelezettség teljesítése a gyakorlatban meghatározó szempont a támogatások odaítélésénél. Az elszámolás elmulasztása nem jelentõs mértékben fordul elõ, mindkét évben a támogatásra fordított összeg 7%-át érinti.

A támogatási rendszernek annak ellenére több kritikus pontja van, hogy 1995-rõl1996-ra szigorodtak a pályázati kiírás feltételei, a pályázókkal szemben magasabb követelményeket állítottak fel. Az elsõ, hogy az évente kiírt felhívások nem kívánják meg konkrét feladatok, célok megjelölését a pályázóktól. A ma érvényes pályáztatási rendszerben támogatás az alapszabály szerinti mûködési költségek azon hányadához igényelhetõ, amelyet a szervezet saját forrásból nem tud fedezni. Irodák fenntartási, nemzetközi tagdíjfizetési, valamint egyesületi és más összejövetelek költségei szerepelnek többek között támogatási célként a pályázati felhívásokban. E helyett konkrét programok, feladatok, jól körülhatárolt tevékenységek elõírására lenne szükség, hogy a pénzfelhasználás célszerûsége és eredményessége megítélhetõ legyen s csökkenjen a költségvetési támogatás improduktív célú felhasználásának lehetõsége, amit a mai pályázati rendszer nem zár ki. Pontosan meghatározott, költségvetéssel is alátámasztott programok benyújtásának elõírása révén látjuk biztosítottnak, hogy a támogatások megfelelõ célokat szolgáljanak, illetve a pénzfelhasználást reálisan meg lehessen ítélni. A támogatás alapjául szolgáló célkitûzések elmaradása esetén pedig elõ kellene írni az érintett összeg visszafizetésének kötelezettségét.

A jelenlegi gyakorlat másik kritikus területe az adatok megbízhatóságának, továbbá a terv- és tényadatok összehasonlíthatóságának hiánya. A szervezetek irreális tervadatokat is közölnek s nincs arra elõírás, hogy a megismert támogatás alapján át kellene dolgozniuk a túlzottan magas tervszámaikat. Nehezíti a támogatási igények és a költségek túltervezésének tettenérését, hogy általában nincsen mérték, norma, irányszám arra, milyen költségek mellett tud mûködni egy szervezet. A feltárt gondok között szerepelt az, hogy hiányzik az igényelt támogatások költségfajták szerinti bontása, ami a tényadatokkal való összevetéshez nyújthatna támpontot. Mindehhez járul még az, hogy a szervezetek által benyújtott beszámolók szerkezete jelentõsen eltér az igényléshez kért adatok struktúrájától.

Javasoltuk a szervezetek beszámolási rendszerének olyan módosítását, ami a terv- és tényadatok összehasonlíthatóságát, s ezen keresztül a költségvetési támogatások felhasználásának nyomon követését lehetõvé teszi.

A médiatörvény végrehajtásának pénzügyi-gazdasági ellenõrzésével az volt a célunk, hogy a közszolgálati tájékoztatást gyökeresen új alapokra helyezõ törvény végrehajtását már a kezdetén elemezzük annak érdekében, hogy idõben felszínre és kijavításra kerüljenek az esetleges hiányosságok, feltárjuk a törvényben megjelölt feladatok teljesítése elhúzódásának, vagy elmaradásának okait, ezzel segítséget adjunk a létrehozott új intézmények törvényes mûködéséhez.

A médiatörvényben megjelölt feladatok kisebb része teljesült csak határidõben, nagyobb része késedelmesen, illetve a helyszíni ellenõrzés befejezéséig egyáltalán nem, illetve nem a törvényben elõírt módon teljesült. Az elmaradások döntõen a médiatörvényben rögzített rövid határidõk, a létrehozott új szervezetek - elsõsorban az Országos Rádió és Televízió Testület -- vontatott felállítása, gyakorlatlansága, az újszerû vagy nagy tömegû szakmai feladatok miatt következtek be. Az MTV Rt. megalakításának elhúzódását és a vagyonértékelés hiányosságait fõleg a médiatörvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény és a számviteli törvény közötti ellentmondások, esetenként joghézagok, illetve - a feladat nagyságához mérten - a rövid határidõ okozta. A médiatörvény eddigi végrehajtásának eredményeként azonban - bár nem hibátlanul - már mûködnek az új szervezetek, beindult a kereskedelmi adások privatizálásának folyamata.

Az 1996. évi CXXIV. tv. - 1997-re vonatkozóan - lényegesen módosította a médiatörvény finanszírozási rendelkezéseit. Mindez egyrészt az 1997. évi sugárzási díjaknál a tartozások újbóli kialakulását eredményezte, másrészt nem volt megnyugtatóan tisztázott az MR Rt. és az MTV Rt. egyes adósságainak, ebbõl következõen a költségvetési törvényben meghatározott, a központi költségvetési támogatás csökkentésébe beszámításra került összegeknek a mértéke, jogossága sem.

Javasoltuk, hogy - a közszolgálati mûsorszolgáltatók, valamint az Antenna Hungária Rt. likviditása érdekében - a közalapítványok tulajdonában lévõ közszolgálati mûsorszolgáltató részvénytársaságokat terhelõ mûsorterjesztési költségek teljes fedezete már 1997. évben és ezt követõen folyamatosan a központi költségvetésbõl (a médiatörvény 75. § (1) bekezdésének megfelelõen) rendelkezésre álljon. Emellett a közszolgálati mûsorszolgáltatóknak, illetve az új szervezeteknek tettünk címzetten javaslatokat elsõsorban mûködésük, gazdálkodásuk szabályozására irányulóan.

Az ellenõrzött szervezetek részérõl érkezett intézkedési terveket elfogadtuk.

A Duna Televízió Rt. ellenõrzése része a média-törvény végrehajtásának tapasztalatait áttekintõ ellenõrzési láncolatnak. Az ORTT, a közalapítványok és a közszolgálati médiák ellenõrzése - a DTV Rt. 1993. június 19-i megalakulásától az 1996. december 31-ig terjedõ teljes idõszakot átfogóan - kiterjedt a gazdálkodás minden lényeges elemére. Az állami támogatások felhasználása, az alapítói szándékok érvényesülése mellett értékeltük az állami vagyon megfelelõ hasznosítását is.

A tapasztaltak megerõsítették a már korábban e témában végzett más vizsgálat azon megállapításait, hogy az 1996. évi I. törvény (média-törvény) és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény nem minden tekintetben illeszkednek egymáshoz. Az ebbõl származó problémák a tulajdonosi jogokat gyakorló Duna TV Közalapítványnál és DTV Rt-nél csapódnak le.

Az Rt-t sem az alapításakor, sem azóta az alapítók nem látták el a mûködéséhez alapvetõen szükséges eszközökkel. Helyzetén csak enyhít, de alapvetõen nem segít a készülékhasználati díjon való osztozásnak a DTV Rt. javára történt arány-módosítása. Saját bevételei nem elégségesek, önmaga erejébõl a kívánt szintre fejlesztésére és szintentartására képtelen.

Az Rt. részére juttatott támogatások minden elvi vagy gazdasági meglapozottságot nélkülöznek. A juttatások semmilyen teljesítménymutatóhoz, feltételhez, vagy ösztönzõhöz nem kapcsolódtak. Az adott feltételek mellett a "részvénytársaság" - a DTV Rt. esetében - inkább forma, mint tartalmi keret, mert nem tud megfelelni a részvénytársaságokkal szemben támasztott gazdasági követelményeknek.

Az Rt. gazdálkodása - kisebb hibák mellett - jónak és továbbfejleszthetõnek minõsíthetõ. Gazdálkodása szigorúbb, mint a magyar közmédiáknál megszokott, de a valódi részvénytársaságokhoz viszonyítva mégis csak laza. Véleményünk szerint a gazdasági feltételek rendezetlensége mellett nincs remény minõségi változásokra.

Javasoltuk az Országgyûlésnek, kérje fel a Kormányt - korábbi alapítói kötelezettségébõl adódóan - a DTV Rt-t lássa el a Hungária Televízió Közalapítványon keresztül a megfelelõ mûködéshez szükséges forgótõkével.

Az Országos Rádió és Televízió Testület kezdeményezze - az eltérõ szabályozási körbõl adódó ellentmondások feloldása érdekében - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI., illetve a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény összhangba hozását. Az alapító Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriuma a gazdálkodás minden területén a reá ruházott tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket maradéktalanul teljesítse. Javaslatainkkal kapcsolatosan intézkedési terv az ellenõrzött szervezetek részérõl nem érkezett.

A PHARE-segélyek felhasználásáról és hasznosulásáról rendszeresen végzünk ellenõrzést. Az elmúlt évben átfogó helyzetkép készítését és értékelését tûztük ki célul, melyben a pénzügyi teljesülési és célszerûségi szempontok is hangsúlyosabb szerepet kaptak. Az 1990-96. közötti idõszakot átfogó vizsgálat a nemzeti programok ellenõrzésére korlátozódott, a több országot érintõ programokra nem tért ki.

1990-96 között 683,3 millió ECU-t bocsátottak Magyarország rendelkezésére, amelyet pénzügyileg nem, vagy csak közvetve kimutatható támogatások egészítettek ki. Ez a segélykeret jelentõsen hozzájárult a piacgazdaságra való áttéréssel járó gazdasági nehézségek leküzdéséhez. A programok elõsegítették az áttérés pénzügyi intézményi rendszerének kialakítását, szakképzési programok támogatása révén a munkanélküliség csökkentését. A technikai fejlesztést célzó programok a számítógép ellátottságot, valamint a tudományos kutató intézetek mûszerezettségét javították.

A 683,3 millió ECU keretösszegbõl 1996. december 31-ig 474,9 millió ECU-t kötöttek le szerzõdéssel, a tényleges kifizetés pedig 422,4 millió ECU volt. A keretösszeg kihasználása 1990-94. között 91%-os volt, holott az elsõ két évben meg kellett küzdeni a kezdeti nehézségekkel és eljárás módosításra is sor került mind az EU intézményeiben, mind pedig a PHARE irodákban. 1995 után törés következett be a megítélt segélyösszegek folyósításában. Ebben a két évben 14,5%-os a felhasználási arány.

A befejezett programok jellemzõen az eredeti célkitûzések szerint teljesültek. A tervezett céloktól való eltérés lehetõségét a 15 programiroda az eljárás kötöttségei miatt kevéssé használta ki. A módosítási kérelmek többsége a teljesítési határidõ halasztására irányult. Az 1990-1992. között megkötött pénzügyi megállapodásokban 1-3 év szerepelt tervezett megvalósítási idõtartamként. A PHARE segély-idõszak elsõ három évében jóváhagyott és a vizsgált idõszak végére befejezettnek tekinthetõ programokat viszont általában 5-6 évnél rövidebb idõ alatt nem lehetett megvalósítani. A befejezett és a folyamatban lévõ programokra egyaránt jellemzõ, hogy a végrehajtás során pénzügyi visszaélést a vizsgálat nem tárt fel. Az elõfordult szabálytalanságok (pl. az ÁFA visszatérítési eljárásban) az EU-PHARE és a magyar szabályozási rendszer összehangoltságának hiányából adódtak.

A segélyek elnyerésének és folyósításának szabályrendszere rendezett. Az EU eljárási rendjét kialakították és a megfelelõ magyar jogszabályokat is hatályba léptették. A szabályozásban azonban maradtak fehér foltok és a gyakorlat ellentmondásokat is felszínre hozott. Ezért idõrõl idõre módosították az EU eljárási rendet, továbbá a magyar jogszabályi rend és az ahhoz kapcsolódott szervezeti rendszer is többször változott. Ezek a hiányosságok idõveszteséget okoztak és okoznak ma is, késleltetik, néha meghiúsítják egyes programrészek megvalósulását.

A PHARE segély adminisztrációs rendszere rendkívül bonyolult és hosszadalmas. Hosszú idõt igényel a munkaprogramok elkészítése és elfogadtatása s a megkésett kezdés, valamint a teljesíthetetlen határidõ elvárások miatt nem marad elegendõ idõ a végrehajtásra. Nem elég körültekintõek a szerzõdéskötések sem. A programok teljesítéséhez tartozó ellenõrzésekre csak esetlegesen került sor. Az EU-revizorok ellenõrzési megállapításait és az azokra tett brüsszeli észrevételeket a vizsgált szervek nem ismerhették meg.

A nemzeti koordinátor szerepét betöltõ Segélykoordinációs Titkárság, amely a Külügyminisztérium keretében mûködik, csak korlátozottan tudott megfelelni a rábízott feladatnak. Nem volt biztosítva sem a megfelelõ hatásköre, sem a személyi állománya, sem pedig a szervezeti elhelyezése. Nem készült egységes hazai PHARE eljárási szabály a minisztériumok és országos hatáskörû szervek részére. Tartósan nem volt magas szintû vezetõ feladat- és hatáskörébe utalva a programok teljesítésének és eredményességének figyelemmel kísérése. A minisztériumok és más fõhatóságok belsõ ellenõrzése a PHARE programirodák mûködésére nem terjedt ki. Továbbá nincs egységes hazai információs rendszer.

A segélyek felhasználásánál nem mindig érvényesült a hazai érdekek prioritása. Az EU befolyás már az általános célok megállapításakor megjelenik, az egyes programok teljesítési folyamatát pedig végigkíséri az EU-akarat érvényesítése. Ez a végrehajtást jelentõsen lassítja. Addig kell módosítani a benyújtott munkaprogramot, újra kérni a jóváhagyást, amíg az el nem nyeri az EU szakértõi beleegyezést. A Magyarországnak nyújtott PHARE támogatás jelentõs hányada megbízási, beszerzési szerzõdésekkel visszafolyt az EU országaiba. Az eszközbeszerzések jól hasznosultak és célszerû volt a programok menedzselését ellátó tanácsadók tevékenysége. A külföldi szakértõk által készített tanulmányok azonban sokszor használhatatlannak bizonyultak az általuk ismert és a magyar gyakorlat összevetésének hiánya miatt. Kiváló nyelvismerettel kell rendelkezniük a PHARE adminisztrációban való jártasságon és a projektmenedzselési technika ismeretén túl az e területen dolgozó magyar szakembereknek. Nehéz megfelelõ számú és felkészültségû hazai szakembert találni és megtartani a programmenedzselési feladatokra.

A PHARE programok költségvetési forrásoldalának helyzetét a Kormányzati Ellenõrzési Iroda 1997 júniusában vizsgálta. A jelenlegi vizsgálat ezért erre az 1990-96. évek között rendelkezésre bocsátott 11,8 milliárd forintos összegre nem terjedt ki. A jóváhagyási eljárások idõbeli eltérése miatt a programért felelõs tárcának akkor kell kötelezettséget vállalnia a társfinanszírozásra, amikor még nincs költségvetési felhatalmazása.

Javasoltuk a Kormánynak, hogy a társfinanszírozási kötelezettségek teljesítéséhez évi 2-2,5 milliárd Ft-os összeget különítsen el s gondoskodjon arról, hogy a PHARE támogatással megvalósított beruházások tartós mûködéséhez szükséges hazai pénzforrások rendelkezésre álljanak.

Az Országgyûlés Számvevõszéki Bizottságának kezdeményezése szükséges az európai integráció, valamint a nemzetközi segélyprogramok felhasználásával kapcsolatos országos ellenõrzési rendszer kialakításához. A Külügyminisztériumnak az EU Bizottsága felé több kérdésben kellene kezdeményezéseket tennie (pl. a PHARE támogatásból képzett önfeltöltõ alapokkal kapcsolatos jogok átadása a magyar félnek, az ügymenet gyorsítása érdekében az EU budapesti delegációja döntési jogkörének növelése stb.).

Jelentés a Legfelsõbb Bíróság fejezet pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a Ghandi közalapítvány pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a Magyar Szocialista Párt 1995-96. évi gazdálkodása törvényességének ellenõrzésérõl
Jelentés az egészségügyi, rehabilitációs, prevenciós, egészségmegõrzési és szociálpolitikai társadalmi szervezetek költségvetési támogatása igénylésének és felhasználásának ellenõrzésérõl
Jelentés az Állami Számvevõszék 1996. évi tevékenységérõl
Jelentés az egyéb pénzügyi lebonyolítások letéti számla egyes pénzmozgásainak, valamint a központi költségvetésben egyes egyéb rendkívüli kiadásként tervezett összegek indokoltságának ellenõrzésérõl
Jelentés a Gazdasági Versenyhivatal fejezet mûködésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a Duna Televízió mûködésének és gazdálkodásának ellenõrzésérõl
Jelentés a fogászati ellátás helyzetének és a ráfordított pénzeszközök felhasználásának vizsgálatáról
Jelentés a helyi önkormányzatok lakás- és nem lakás célját szolgáló ingatlanvagyonnal való gazdálkodásának ellenõrzésérõl
Jelentés 49 települési önkormányzatnál 1996. évben tartott pénzügyi-gazdasági ellenõrzések tapasztalatairól
Jelentés a helyi önkormányzatok pénzügyi információs rendszere mûködésének ellenõrzésérõl
Jelentés a helyi önkormányzatok ellenõrzési funkciója érvényesülésének tapasztalatairól
Jelentés a tartós szociális ellátást nyújtó intézmények helyzetének és finanszírozásának vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Budapest Fõváros Önkormányzata pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés az önkormányzatoknak az ÁPV Rt-tõl járó - a belterületi föld értékének megfelelõ - vagyonrészesedése átadási körülményeinek vizsgálatáról
Jelentés a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vizsgálatáról
Jelentés a Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) 1994-96.évi gazdálkodásáról, a privatizáció folyamatáról, a magyar hajózásban betöltött szerepérõl
Jelentés a Köztársaság Párt 1995-96. évi gazdálkodása törvényességének ellenõrzésérõl
Jelentés a Magyar Igazság és Élet Pártja 1995-96. évi gazdálkodása törvényességének ellenõrzésérõl
Jelentés a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 1995-96. évi gazdálkodása törvényességének ellenõrzésérõl
Jelentés a Budapest Bank privatizációjának - beleértve a Polgári Bank visszavásárlásának körülményeit is - ellenõrzésérõl
Jelentés a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a Magyarországi Románok Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés az Országos Cigány Kisebbség pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés az Országos Örmény Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés az Országos Szlovén Kisebbségi Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Bolgár Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Magyarországi Németek Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Magyarországi Horvátok Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Görög Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés az Országos Szlovák Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Szerb Országos Önkormányzat pénzügyi-gazdasági tevékenységének vizsgálati tapasztalatairól
Jelentés a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaság 1994-1996. évi gazdálkodásáról
Jelentés a Magyar Államkincstár létrehozásának és mûködésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Vélemény az adósságcsere végrehajtásáról
Jelentés a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 1996. évi címzett- és céltámogatások vizsgálatáról
Jelentés a helyi önkormányzatok által igényelhetõ 1996. évi központosított elõirányzatok felhasználásának ellenõrzésérõl
Jelentés a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium fejezet mûködésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés az önkormányzatok 1996. évi normatív állami hozzájárulása igénybevételének és elszámolásának ellenõrzési tapasztalatairól
Jelentés a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetése végrehajtásának ellenõrzésérõl
Jelentés a közbeszerzésekrõl szóló törvény 1995-96. évi végrehajtásának ellenõrzésérõl, a központi költségvetési szerveknél és az elkülönített állami pénzalapoknál
Jelentés az Országgyûlés fejezet mûködésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a médiatörvény végrehajtásának pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi zárszámadásának ellenõrzésérõl
Vélemény a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésérõl
Vélemény az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetési törvényjavaslatról
Jelentés a Vízügyi Alap mûködésének pénzügyi-gazdasági ellenõrzésérõl
Jelentés az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság 1996. évi tevékenységének ellenõrzésérõl
Jelentés a PHARE program helyzetérõl Magyarországon
Vélemény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1998. évi költségvetési törvényjavaslatáról
Jelentés a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonkezelõ és hasznosító tevékenységének vizsgálatáról
Report the state of the Phare programme in Hungary
Jelentés az államadósság ellenõrzésérõl