Budapest, 1998. augusztus

Az Országgyûlés az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezménynek az 1998. évi .... törvénnyel kihirdetett tizenegyedik jegyzõkönyve folytán az Egyezmény szövegében bekövetkezett változásokra tekintettel elrendeli az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és kiegészítõ jegyzõkönyvei 1998. november 1-ét követõen hatályos, egységes szerkezetbe foglalt szövegének a Magyar Közlönyben történõ közzétételét.

Az Országgyûlés az 1998. évi.... törvénnyel kihirdette az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló Egyezmény tizenegyedik jegyzõkönyvét.

Habár a jegyzõkönyv az Egyezménynek csak a 19-56. cikkeit változtatta meg alapvetõ módon, a változtatások kisebb-nagyobb mértékben kihatnak a szöveg egészére. E változtatások részben a tizenegyedik jegyzõkönyv 2. cikkébõl adódnak, amely módosítja az Egyezmény és jegyzõkönyvei néhány fejezetének, illetõleg cikkének számozását, részben pedig abból, hogy a jobb áttekinthetõség és idézhetõség érdekében a tizenegyedik jegyzõkönyvben elhatározták: az Egyezménynek és a korábban már elfogadott jegyzõkönyveknek a változtatásokkal nem érintett cikkeit is címekkel kell ellátni.

Ezek a változtatások alapvetõen technikai jellegûek ugyan, és tartalmilag nem módosítják a Magyar Köztársaság által az eredeti Egyezmény elfogadásával vállalt nemzetközi szerzõdéses kötelezettségeket, mégis jelentõs, napi nehézségeket okozna az érintetteknek, ha nem állna rendelkezésükre az Egyezménynek és jegyzõkönyveinek a módosítások folytán hatályos szövege.

Ezért szükséges az Egyezmény és kiegészítõ jegyzõkönyveinek a tizenegyedik jegyzõkönyv hatálybalépését, 1998. november 1-ét követõen hatályos szövegét egységes szerkezetben közzétenni. A Magyar Közlönyben történõ közzétételt az érintettek széles köre indokolja. A közzététel e módjáról a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 12/1987. (XII.29.) IM számú rendelet 11.§. (1) bekezdésére tekintettel kellett külön is rendelkezni.

A közzétételre kerülõ szöveget, amely az Európa Tanács által elkészített egységes szerkezetbe foglalt Egyezmény-szöveg magyar fordítása, a Melléklet tartalmazza.

Melléklet a ....../1998 (.......) OGY határozathoz

Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai,

figyelembe véve az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1948. december 10-én meghirdetett;

figyelembe véve, hogy ez a Nyilatkozat a benne lefektetett jogok általános és hatékony elismerésének és megtartásának biztosítását célozza;

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti szorosabb egység megvalósítása és hogy e cél elérésének egyik módszere az emberi jogok és alapvetõ szabadságok megóvása és további fejlesztése;

újra megerõsítve mélységes hitüket azokban az alapvetõ szabadságokban, amelyek az igazság és a béke alapjai a világon és amelyek fenntartásának legjobb eszköze egyrészt a hatékony politikai demokrácia, másrészt azoknak az emberi jogoknak a közös felfogása és tiszteletben tartása, melyeken ezek a szabadságok alapulnak;

abban az elhatározásban, hogy - mint az európai országok hasonló felfogású kormányai, melyek a politikai hagyományok, eszmények, a szabadság és a jog uralma közös örökségével rendelkeznek - megteszik az elsõ lépéseket egyes, az Egyetemes Nyilatkozatban foglalt jogok közös biztosítására;

az alábbiakban állapodtak meg:

A Magas Szerzõdõ Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.

1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétõl szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bûncselekményre ezt a büntetést állapította meg.

2. Az élettõl való megfosztást nem lehet e Cikk megsértéseként elkövetettnek tekinteni akkor, ha az a feltétlenül szükségesnél nem nagyobb erõszak alkalmazásából ered:

a) személyek jogtalan erõszakkal szembeni védelme érdekében;

b) törvényes letartóztatás foganatosítása vagy a törvényesen fogva tartott személy szökésének megakadályozása érdekében;

c) zavargás vagy felkelés elfojtása céljából törvényesen tett intézkedés esetén.

Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

1. Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani.

2. Senkit sem lehet kényszer- vagy kötelezõ munkára igénybe venni.

3. E Cikk szempontjából a "kényszer- vagy kötelezõ munka" kifejezés nem foglalja magában:

a) azt a munkát, amelyet az Egyezmény 5. Cikke rendelkezéseinek megfelelõen eszközölt letartóztatás folyamán, vagy az ilyen letartóztatás történt feltételes szabadlábra helyezés idején általában megkövetelnek;

b) a katonai jellegû szolgálatot, illetõleg a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó személyek esetében olyan országokban, amelyekben ezt elismerik, a kötelezõ katonai szolgálat helyett megkívánt szolgálatot;

c) a közösség létét vagy jólétét fenyegetõ szükségállapot vagy természeti csapás esetén elõírt szolgálatot;

d) a rendes állampolgári kötelezettségek körébe tartozó munkát vagy szolgálatot.

1. Mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra. Szabadságától senkit sem lehet megfosztani, kivéve az alábbi esetekben és a törvényben meghatározott eljárás útján:

a) törvényes õrizetben tartás az illetékes bíróság által történt elítélést követõen;

b) olyan személy törvényes letartóztatása vagy õrizetbe vétele, aki nem tesz eleget a bíróság törvényes rendelkezésének, illetõleg a törvény által megállapított kötelezettség teljesítésének biztosítása céljából történõ letartóztatás vagy õrizetbe vétel;

c) törvényes letartóztatás vagy õrizetbe vétel abból a célból, hogy e bûncselekmény elkövetése alapos gyanúja miatt az illetékes hatóság elé állítsák vagy amikor ésszerû oknál fogva szükséges, hogy megakadályozzák bûncselekmény elkövetésében vagy annak elkövetése után a szökésben;

d) a kiskorú õrizetbe vétele törvényes rendelkezés alapján nevelési felügyelet céljából vagy törvényes õrizetben tartása az illetékes hatóság elé állítás céljából;

e) törvényes õrizetbe vétel fertõzõ betegségek terjedésének megakadályozása céljából, valamint elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezõk vagy csavargók õrizetbe vétele;

f) törvényes letartóztatás vagy õrizetbe vétel az országba való jogtalan belépés megakadályozása céljából vagy olyan személy törvényes letartóztatása vagy õrizetbe vétele, aki ellen intézkedés van folyamatban kiutasítása vagy kiadatása céljából.

2. Minden letartóztatott személyt haladéktalanul az általa értett nyelven tájékoztatni kell letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról.

3. E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott vagy õrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró, vagy a törvény által bírói hatáskörrel felruházott más tisztségviselõ elé kell állítani, és a letartóztatott vagy õrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerû idõhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék. A szabadlábra helyezés olyan feltételekhez köthetõ, melyek biztosítják a tárgyaláson való megjelenést.

4. Szabadságától letartóztatás vagy õrizetbe vétel folytán megfosztott minden személynek joga van olyan eljáráshoz, melynek során õrizetbe vételének törvényességérõl a bíróság rövid határidõn belül dönt, és törvényellenes õrizetbe vétele esetén szabadlábra helyezését rendeli el.

5. Mindenkinek, aki e Cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy õrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra.

1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerû idõn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetõleg az ellene felhozott büntetõjogi vádak megalapozottságát illetõen. Az ítéletet nyilvánosan kell kihirdetni, a tárgyalóterembe történõ belépést azonban meg lehet tiltani a sajtónak és a közönségnek a tárgyalás teljes idõtartamára vagy egy részére annyiban, amennyiben egy demokratikus társadalomban ez az erkölcsök, a közrend, illetõleg a nemzetbiztonság érdekében szükséges, ha e korlátozás kiskorúak érdekei, vagy az eljárásban résztvevõ felek magánéletének védelme szempontjából szükséges, illetõleg annyiban, amennyiben ezt a bíróság feltétlenül szükségesnek tartja, mert úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben olyan különleges körülmények állnak fenn, melyek folytán a nyilvánosság az igazságszolgáltatás érdekeit veszélyeztetné.

2. Minden bûncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bûnösségét a törvénynek megfelelõen meg nem állapították.

3. Minden bûncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy

a) a legrövidebb idõn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetérõl és indokairól;

b) rendelkezzék a védekezésének elõkészítéséhez szükséges idõvel és eszközökkel;

c) személyesen, vagy az általa választott védõ segítségével védekezhessék, és ha nem állanak rendelkezésére eszközök védõ díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet;

d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, a mentõ tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit megidézik, illetve kihallgatják;

e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.

1. Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bûncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bûncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.

2. Ez a Cikk nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bûncselekmény volt.

1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.

2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bûncselekmény megelõzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.

1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyõzõdés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyõzõdésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság elõtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

2. A vallás vagy meggyõzõdés kifejezésre juttatásának szabadságát csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az erkölcsök, illetõleg mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek.

1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a Cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok mûködését engedélyezéshez kössék.

2. E kötelezettségekkel és felelõsséggel együttjáró szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerûségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethetõ alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minõsülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bûnözés megelõzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.

1. Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, beleértve érdekei védelmében a szakszervezetek alapítását és az azokhoz való csatlakozásnak a jogát.

2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy közbiztonság, a zavargás vagy bûnözés megakadályozása, a közegészség, az erkölcsök, illetõleg mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. Ez a Cikk nem tiltja, hogy e jogoknak a fegyveres erõk, a rendõrség vagy az államigazgatás tagjai által történõ gyakorlását a törvény korlátozza.

A házasságkötési korhatárt elért férfiaknak és nõknek joguk van a házasságkötésre és a családalapításra, az e jog gyakorlását szabályozó hazai törvények szerint.

Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság elõtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minõségben eljáró személyek sértették meg.

A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történõ megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.

1. Háború vagy a nemzet létét fenyegetõ más rendkívüli állapot esetén bármely Magas Szerzõdõ Fél a jelen Egyezményben meghatározott kötelezettségeitõl eltérõ intézkedéseket tehet a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel.

2. E rendelkezés alapján nem lehet eltérni a 2. Cikk rendelkezéseitõl, kivéve a jogszerû háborús cselekmények következtében okozott haláleseteket, vagy a 3. Cikk, 4. Cikk (1. bekezdés), valamint a 7. Cikk rendelkezéseitõl.

3. Az eltérés jogával élõ Magas Szerzõdõ Fél az Európa Tanács Fõtitkárának teljes körû tájékoztatást ad az általa tett intézkedésekrõl és azok okairól. Ugyancsak tájékoztatja az Európa Tanács Fõtitkárát, amikor az ilyen intézkedések hatályukat vesztették és az Egyezmény rendelkezéseit ismét teljes mértékben végrehajtják.

A 10., 11. és 14. Cikkek rendelkezéseit nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek akadályoznák a Magas Szerzõdõ Feleket, hogy a külföldiek politikai tevékenységét korlátozásnak vessék alá.

Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékû korlátozására irányul.

A jelen Egyezményben említett jogok és szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elõ vannak írva.

A Magas Szerzõdõ Felek által az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvekben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása céljából az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) létesül. A Bíróság állandó jelleggel mûködik.

A Bíróság ugyanannyi bíróból áll, mint amennyi a Magas Szerzõdõ Felek száma.

1. A bíráknak a legmagasabb erkölcsiséggel kell rendelkezniük és vagy magas bírói hivatal betöltéséhez szükséges képesítéssel kell bírniuk, vagy elismert szakértelemmel bíró jogásznak kell lenniük.

2. A bírák egyéni minõségükben vesznek részt az ítélkezésben.

3. Hivatali idejük alatt a bírák nem vállalhatnak semmi olyan tevékenységet, amely összeférhetetlen a függetlenségükkel és pártatlanságukkal vagy egy teljes munkaidõt igénylõ tisztség betöltésének követelményeivel; e rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos kérdésekben a Bíróság dönt.

1. A bírákat a Parlamenti Közgyûlés valamennyi Magas Szerzõdõ Fél tekintetében szótöbbséggel, a Magas Szerzõdõ Fél által állított három jelöltet tartalmazó jegyzékbõl választja.

2. Ugyanezt az eljárást kell követni a Bíróság kiegészítésére új Magas Szerzõdõ Felek csatlakozása, valamint az esetenkénti üresedések betöltése alkalmával.

1. A bírákat hatéves idõszakra választják. A bírák újraválaszthatók. Mindamellett az elsõ választáskor megválasztott bírák felének hivatalviselési ideje három év elteltével lejár.

2. Azokat a bírákat, akiknek hivatalviselési ideje a kezdeti három év elteltével lejár, az Európa Tanács Fõtitkára az elsõ választást követõen haladéktalanul sorshúzással választja ki.

3. Avégbõl, hogy hacsak lehetséges, a bírák hivatalviselési idejét minden harmadik évben megújítsák, a Parlamenti Közgyûlés minden újabb választást megelõzõen határozhat úgy, hogy egy vagy több megválasztandó bíró hivatalviselési ideje eltér a hatévi idõszaktól, de az ekkor sem lehet kilenc évnél hosszabb és három évnél rövidebb.

4. Ha egyszerre több választásra is sor kerül és a Parlamenti Közgyûlés az elõzõ bekezdést alkalmazza, a hivatalviselési idõk elosztása közvetlenül a választás után, az Európa Tanács Fõtitkára általi sorshúzással történik.

5. Az a bíró, akit egy hivatalviselési idejét le nem töltött bíró helyére választottak, tisztségét elõdje hivatali idejének hátralevõ idõszakára viseli.

6. A bírák hivatalviselési ideje 70. életévük betöltésekor lejár.

7. A bírák utódjuk megválasztásáig viselik tisztségüket. Hivatali idejük lejárta után is eljárnak azonban a már folyamatban levõ ügyeikben.

Bírót csak a többi bíró arra vonatkozó kétharmados többséggel hozott határozatával lehet hivatalából elmozdítani, hogy többé már nem felel meg a tisztsége ellátásához megkívánt feltételeknek.

A Bíróság Hivatallal rendelkezik, melynek mûködését és szervezetét a Bíróság eljárási szabályzatában kell megállapítani. A Bíróság munkáját jogi titkárok segítik.

A Bíróság teljes ülése

a) megválasztja az elnökét és egy vagy két alelnökét hároméves idõtartamra, akik újraválaszthatók;

b) meghatározott idõtartamra Kamarákat állít fel;

c) megválasztja a Bíróság Kamaráinak elnökeit; akik újraválaszthatók;

d) elfogadja a Bíróság eljárási szabályzatát; és

e) megválasztja a Hivatalvezetõt és egy vagy több helyettesét.

1. Az eléje terjesztett ügyekben a Bíróság háromtagú bírói tanácsban, hét bíróból álló Kamarában vagy tizenhét bíróból álló Nagykamarában jár el. A Bíróság Kamarái meghatározott idõtartamra tanácsokat hoznak létre.

2. Hivatalból tagja a Kamarának és a Nagykamarának az érdekelt állam tekintetében választott bíró, illetve ilyen hiányában vagy ha ez a bíró eljárásában akadályoztatva van, az ezen állam által választott személy, aki bírói minõségben jár el.

3. A Nagykamarában részt vesznek még: a Bíróság elnöke és alelnökei, a Kamarák elnökei és az eljárási szabályzatnak megfelelõen választott más bírák. A 43. Cikk alapján a Nagykamara elé utalt ügyben nem járhat el a Nagykamarában a határozatot hozó Kamara bírája, kivéve annak elnökét és az érdekelt állam tekintetében eljárt bírót.

A tanács egyhangú szavazással elfogadhatatlannak nyilváníthat vagy az ügylajstromból törölhet a 34. Cikk alapján benyújtott olyan egyéni kérelmet, amelyben ilyen határozat további vizsgálat nélkül meghozható. Ez a határozat végleges.

1. Ha a 28. Cikk alapján nem hoztak határozatot, a Kamara hoz határozatot a 34. Cikk alapján benyújtott egyéni kérelmek elfogadhatósága és érdeme tekintetében.

2. Kamara hoz határozatot a 33. Cikk alapján benyújtott, államok közötti kérelmek elfogadhatóságáról és érdemérõl.

3. Az elfogadhatóság tekintetében külön határozatot hoznak, hacsak a Bíróság rendkívüli esetekben másképpen nem dönt.

Amennyiben a Kamara elõtt folyamatban levõ ügyben az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek értelmezése tekintetében lényeges kérdés merül fel, vagy valamely kérdésnek a Kamara általi megítélése a Bíróság által korábban hozott határozattal ellentétes lehet, a Kamara határozatának meghozatala elõtt bármikor hatáskörét a Nagykamarának adhatja át, feltéve, hogy a felek egyike sem ellenzi azt.

A Nagykamara

a) határozatot hoz a 33. Cikk vagy a 34. Cikk alapján benyújtott kérelmek esetén, ha egy Kamara a 30. Cikk alapján hatáskörét átadta, vagy ha az ügyet a 43. Cikk alapján terjesztették elé; és

b) megvizsgálja a 47. Cikk alapján tanácsadó vélemény iránt benyújtott kérelmeket.

1. A Bíróság joghatósága az Egyezmény és az ahhoz csatlakozó jegyzõkönyvek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos minden olyan ügyre kiterjed, amelyet a 33., a 34., vagy a 47. Cikknek megfelelõen elé terjesztettek.

2. Ha a Bíróság joghatósága vitatott, a kérdésben a Bíróság határoz.

Bármely Magas Szerzõdõ Fél a Bíróság elé terjesztheti az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek rendelkezéseinek bármely más Magas Szerzõdõ Fél részérõl történt állítólagos megsértését.

A Bíróság kérelmeket vehet át bármely természetes személytõl, nem-kormányzati szervezettõl vagy személyek csoportjaitól, akik vagy amelyek azt állítják, hogy az Egyezményben vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvekben biztosított jogok valamely Magas Szerzõdõ Fél részérõl történt megsértésének áldozatai. A Magas Szerzõdõ Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy semmilyen módon nem akadályozzák e jog hatékony gyakorlását.

1. Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetõséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelõen, éspedig attól az idõponttól számított hat hónapon belül, amikor a hazai végleges határozatot meghozták.

2. A Bíróság a 34. Cikk alapján elõterjesztett egyéni kérelemmel nem foglalkozik, ha az

a) névtelen; vagy

b) lényegileg azonos egy olyan üggyel, amelyet a Bíróság már megvizsgált, illetve amelyet már más nemzetközi vizsgálat vagy elintézési eljárás alá bocsátottak és az nem tartalmaz az ügyre vonatkozó új adatokat.

3. A Bíróság a 34. Cikk alapján elõterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy az az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen, nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelmezési joggal való visszaélésnek minõsül.

4. A Bíróság elutasít minden olyan kérelmet, amelyet e Cikk alapján elfogadhatatlannak tart. Ezt az eljárás bármely szakaszában megteheti.

1. Annak a Magas Szerzõdõ Félnek, amelynek a kérelmezõ az állampolgára, a Kamara vagy a Nagykamara elõtti ügyekben jogában áll írásos véleményét benyújtani és a tárgyaláson részt venni.

2. A Bíróság elnöke az igazságszolgáltatás megfelelõ mûködése érdekében az eljárásban félként részt nem vevõ bármely más Magas Szerzõdõ Felet vagy bármely érintett személyt, aki nem kérelmezõ, felhívhat írásos vélemény benyújtására vagy a tárgyaláson való résztvételre.

1. A Bíróság az eljárás bármely szakaszában határozhat úgy, hogy a kérelmet az ügylajstromból törli, ha a körülmények arra engednek következtetni, hogy

a) a kérelmezõ nem szándékozik kérelmét tovább fenntartani, vagy

b) az ügy megoldódott, vagy

c) a Bíróság által megállapított bármely más okból nem indokolt a kérelem vizsgálatát tovább folytatni.

A Bíróság mindazonáltal folytatja a kérelem vizsgálatát , ha az Egyezményben vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvekben meghatározott emberi jogok tisztelete ezt megkívánja.

2. A Bíróság a kérelemnek az ügylajstromba való újbóli felvételérõl határozhat, ha úgy tekinti, hogy ezt a körülmények indokolttá teszik.

1. Ha a Bíróság a kérelmet elfogadhatónak nyilvánítja

a) a felek képviselõivel együtt folytatja a kérelem vizsgálatát, illetve szükség esetén tényfeltárást végez, amelynek hatékony lefolytatása érdekében az érintett államok minden szükséges segítséget megadnak;

b) az érdekelt felek rendelkezésére áll abból a célból, hogy az ügynek az Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása alapján történõ békés rendezését biztosítsa.

2. Az 1. bekezdés b) pontja alapján folytatott eljárás bizalmas jellegû.

Békés rendezés elérése esetén a Bíróság a tények és az elért megoldás rövid ismertetésére szorítkozó határozattal törli az ügyet a lajstromából.

1. A tárgyalások nyilvánosak, hacsak a Bíróság rendkívüli körülmények esetén másképpen nem határoz.

2. A hivatalvezetõnél elhelyezett iratok a nyilvánosság számára hozzáférhetõek, hacsak a Bíróság elnöke másképpen nem határoz.

Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerzõdõ Fél belsõ joga csak részleges jóvátételt tesz lehetõvé, a Bíróság - szükség esetén - igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.

A Kamarák ítéletei a 44. Cikk 2. bekezdés rendelkezéseinek megfelelõen válnak véglegessé.

1. Kivételes esetekben a Kamara ítéletének meghozatalától számított három hónapon belül az ügyben részes bármely fél kérheti az ügynek a Nagykamara elé terjesztését.

2. A Nagykamara öt bíróból álló kollégiuma határozatával akkor fogadja el ezt a kérelmet, ha az ügy az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek értelmezését vagy alkalmazását érintõ lényeges kérdést, vagy egy egyébként általános jelentõségû lényeges kérdést vet fel.

3. Ha a bírói kollégium elfogadja a kérelmet, a Nagykamara az ügyben ítélettel dönt.

1. A Nagykamara ítélete végleges.

2. A Kamara ítélete véglegessé válik,

3. A végleges határozatot közzé kell tenni.

1. Az ítéleteket, továbbá a kérelmek elfogadhatóságát, illetve elfogadhatatlanságát megállapító határozatokat indokolással kell ellátni.

2. Ha egy ítélet egészében vagy részben nem képviseli a bírák egyhangú véleményét, a bíró jogosult különvéleményt csatolni.

1. A Magas Szerzõdõ Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezõnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek.

2. A Bíróság végleges ítéletét el kell juttatni a Miniszteri Bizottsághoz, amely ellenõrzi annak végrehajtását.

1. A Bíróság a Miniszteri Bizottság felkérésére az Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzõkönyvek értelmezésére vonatkozó jogi kérdésekben tanácsadó véleményt nyilváníthat.

2. Az ilyen vélemények nem vonatkozhatnak az Egyezmény I. Fejezete és az Egyezményhez kapcsolódó jegyzõkönyvek által meghatározott jogok és szabadságok tartalmával és terjedelmével összefüggõ kérdésekre, sem olyan más kérdésekre, melyeket a Bíróságnak vagy a Miniszteri Bizottságnak kellene vizsgálnia az Egyezménynek megfelelõen kezdeményezett eljárás folytán.

3. A Miniszteri Bizottságnak a Bíróságot tanácsadó vélemény nyilvánítására felkérõ határozatát a Bizottságban részvételre jogosult képviselõk többségi határozatával kell meghozni.

A Bíróság határoz arról, hogy a Miniszteri Bizottság tanácsadó vélemény nyilvánítására vonatkozó felkérése a 47. Cikkben meghatározott hatáskörébe tartozik-e.

1. Tanácsadó véleményét a Bíróság indokolással látja el.

2. Ha a tanácsadó vélemény egészében vagy részben nem képviseli a bírák egyhangú véleményét, a bíró jogosult különvéleményt csatolni.

3. A Bíróság tanácsadó véleményét közli a Miniszteri Bizottsággal.

A Bíróság költségeit az Európa Tanács viseli.

A bírák feladataik gyakorlása során jogosultak az Európa Tanács Alapokmányának 40. Cikkében és az annak alapján kötött megállapodásokban meghatározott kiváltságokra és mentességekre.

Az Európa Tanács Fõtitkára által elõterjesztett megkeresésre minden Magas Szerzõdõ Fél tájékoztatást ad arról a módról, ahogy belsõ joga biztosítja a jelen Egyezmény rendelkezéseinek hatékony végrehajtását.

Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza vagy csorbítja azokat az emberi jogokat és alapvetõ szabadságokat, amelyeket bármely Magas Szerzõdõ Fél joga vagy az olyan egyezmény biztosít, melynek ez a Magas Szerzõdõ Fél részese.

Az Egyezmény egy rendelkezése sem korlátozza az Európa Tanács Alapokmánya által a Miniszteri Bizottságra ruházott hatáskört.

A Magas Szerzõdõ Felek megállapodnak abban, hogy erre vonatkozó külön megállapodás nélkül nem alkalmazzák a közöttük hatályban levõ szerzõdéseket, egyezményeket vagy nyilatkozatokat abból a célból, hogy kérelem alapján a jelen Egyezmény értelmezésébõl vagy alkalmazásából eredõ vitákat a jelen Egyezményben meghatározott elintézési módtól eltérõ más módon rendezzék.

1. Az Egyezmény megerõsítése alkalmával vagy ezt követõen bármikor, bármely állam az Európa Tanács Fõtitkárához intézett értesítéssel kijelentheti, hogy - fenntartva az ezen Cikk 4. bekezdésében foglaltakat - az Egyezmény minden olyan területre, vagy e területek egy részére terjed ki, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelõsséget visel.

2. Az Egyezmény az értesítésben megnevezett területre vagy területekre az értesítésnek az Európa Tanács Fõtitkára általi kézhezvételét követõ harmincadik naptól kezdve alkalmazandó.

3. A jelen Egyezmény rendelkezéseit azonban ilyen területeken a helyi követelményekre kellõ tekintettel kell alkalmazni.

4. A jelen Cikk 1. bekezdése alapján nyilatkozatot tevõ bármely állam ezt követõen bármikor nyilatkozhat azon terület vagy területek nevében, amelyekre a nyilatkozat vonatkozik, hogy elfogadja a Bíróság joghatóságát az egyének, nem-kormányközi szervezetek vagy egyének csoportjai által az Egyezmény 34. Cikkében meghatározottak szerint elõterjesztett kérelmek átvételére.

1. Az Egyezmény aláírása vagy a megerõsítésrõl szóló okirat letétbe helyezése alkalmával bármely állam az Egyezmény minden egyedi rendelkezésével kapcsolatban fenntartást tehet annyiban, amennyiben a területén ebben az idõpontban hatályban levõ valamely törvény nincs összhangban e rendelkezéssel. A jelen Cikk alapján általános jellegû fenntartásokat nem lehet tenni.

2. A jelen Cikk alapján tett fenntartásnak tartalmaznia kell a vonatkozó törvény rövid leírását.

1. A Magas Szerzõdõ Felek az Egyezményt csak 5 évvel azt követõen mondhatják fel, amikor annak részesei lettek éspedig az Európa Tanács Fõtitkárához címzett értesítésbe foglalt hathónapos felmondással. A fõtitkár arról tájékoztatja a többi Magas Szerzõdõ Felet.

2. Az ilyen felmondásnak nincs olyan hatálya, hogy az érdekelt Magas Szerzõdõ Felet mentesítené a jelen Egyezménybõl folyó kötelezettségek alól bármely olyan cselekmény tekintetében, mely e kötelezettségek megsértését jelentheti, és amelyet a felmondás hatálybalépésének idõpontja elõtt hajtott végre.

3. Minden olyan Magas Szerzõdõ Fél, melynek tagsága az Európa Tanácsban megszûnik, ugyanazon feltételek mellett megszûnik a jelen Egyezmény részese lenni.

4. Az Egyezményt az elõzõ bekezdések rendelkezéseivel összhangban fel lehet mondani olyan területek vonatkozásában, amelyekre az a 56. Cikk alapján tett nyilatkozat értelmében kiterjed.

1. Az Egyezmény az Európa Tanács tagjai számára áll nyitva aláírásra. Az Egyezményt meg kell erõsíteni. A megerõsítésrõl szóló okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

2. Az Egyezmény tíz megerõsítésérõl szóló okirat letétbe helyezését követõen lép hatályba.

3. Minden olyan állam vonatkozásában, amely utóbb erõsíti meg az Egyezményt az a megerõsítésrõl szóló okirat letétbe helyezésének idõpontjában lép hatályba.

4. Az Európa Tanács Fõtitkára értesíti az Európa Tanács tagjait az Egyezmény hatálybalépésérõl, az azt megerõsítõ Magas Szerzõdõ Felek nevérõl és az utóbb letétbe helyezett minden megerõsítésrõl szóló okiratokról.

Kelt Rómában, 1950. november 4-én, egyetlen példányban, angol és francia nyelven, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. A Fõtitkár minden aláíró állam számára hitelesített másolatot küld.

Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács tagjai,

elhatározván, hogy megfelelõ intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl Rómában, 1950. november 4-én aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. fejezetében már benne foglaltakon felüli egyes további emberi jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,

a következõkben állapodtak meg:

Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekbõl és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.

Az elõzõ bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történõ használatát szabályozhassák, illetõleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.

Senkitõl sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülõk vallási és világnézeti meggyõzõdésével összhangban lévõ oktatáshoz és tanításhoz való jogot.

A Magas Szerzõdõ Felek kötelezik magukat arra, hogy ésszerû idõközönként, titkos szavazással szabad választásokat tartanak olyan körülmények között, melyek a törvényhozó testület megválasztását illetõen biztosítja a nép véleményének kifejezését.

Minden Magas Szerzõdõ Fél e jegyzõkönyv aláírásakor vagy megerõsítésekor, vagy bármely késõbbi idõpontban az Európa Tanács Fõtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzõkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért õ a felelõs.

Minden Magas Szerzõdõ Fél, mely az elõzõ bekezdés alapján nyilatkozatot közölt, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetõleg, amellyel e jegyzõkönyv rendelkezésének alkalmazását bármely e területtel kapcsolatban megszünteti.

A jelen Cikknek megfelelõen tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 56. Cikke 1. bekezdésének megfelelõen tettek.

A Magas Szerzõdõ Felek e jegyzõkönyv 1., 2., 3. és 4. Cikkeit az Egyezmény kiegészítõ Cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelõen kell alkalmazni.

A megerõsítésrõl szóló okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden újabb megerõsítésrõl.

Kelt Párizsban, 1952. március 20. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. A Fõtitkár valamennyi aláíró Kormány részére hiteles másolatot küld.

Az aláíró Kormányok, az Európa Tanács Tagjai,

elhatározván, hogy megfelelõ intézkedéseket tesznek az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) I. fejezetében és az Egyezmény Párizsban, 1952. március 20-án aláírt I. kiegészítõ Jegyzõkönyvének 1-3. Cikkében már benne foglaltakon felüli jogok és szabadságok közös biztosítása érdekében,

a következõkben állapodtak meg:

Senkit sem lehet szabadságától pusztán azért megfosztani, mert szerzõdéses kötelezettségének nem tud eleget tenni.

1. Mindazokat, akik jogszerûen tartózkodnak egy állam területén, megilleti a mozgás szabadsága és a lakhely szabad megválasztásának joga.

2. Mindenki szabadon elhagyhat minden országot, beleértve a saját országát is.

3. E jogokat kizárólag csak olyan, a törvényekkel összhangban lévõ korlátozásoknak lehet alávetni, melyek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság vagy a köz biztonsága érdekében, a közrend fenntartásához, a bûnmegelõzéshez, a közegészség vagy az erkölcsök védelméhez, illetõleg mások jogainak és szabadságainak megóvásához szükségesek.

4. Az 1. bekezdésben elismert jogokat bizonyos, meghatározott körzetekben alá lehet vetni olyan, a törvény által elrendelt korlátozásoknak is, melyeket egy demokratikus társadalomban a köz érdekei igazolnak.

1. Senkit sem lehet sem egyéni, sem kollektív rendszabályokkal annak az államnak a területérõl kiutasítani, melynek honosa.

2. Senkit sem lehet megfosztani azon jogától, hogy annak az államnak a területére belépjen, melynek honosa.

Tilos a külföldiek kollektív kiutasítása.

1. Minden Magas Szerzõdõ Fél e jegyzõkönyv aláírásakor vagy megerõsítésekor, vagy bármely késõbbi idõpontban az Európa Tanács Fõtitkárával nyilatkozatban közölheti, hogy mennyiben kötelezi magát e jegyzõkönyv rendelkezéseinek a nyilatkozatban megjelölt ama területeken való alkalmazására, melyek nemzetközi kapcsolataiért õ a felelõs.

2. Minden Magas Szerzõdõ Fél, mely az elõzõ bekezdés alapján nyilatkozatot tett, bármikor további nyilatkozatot tehet, melyben bármely korábbi nyilatkozatának tartalmát módosítja, illetõleg, amellyel e jegyzõkönyv rendelkezéseinek alkalmazását bármely területtel kapcsolatban megszünteti.

3. A jelen Cikknek megfelelõen tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 56. Cikke 1. bekezdésének megfelelõen tettek.

4. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzõkönyvet ezen állam által történt megerõsítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és mindazon terület, melyre e jegyzõkönyvet ezen állam által az e Cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, a 2. és 3. Cikkeknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendõ.

5. Bármely állam, amely ezen Cikk 1. vagy 2. bekezdésével kapcsolatban nyilatkozatot tett, a késõbbiekben egy vagy több olyan terület vonatkozásában, amelyre a nyilatkozat vonatkozott, bármikor kinyilváníthatja, hogy elfogadja a Bíróság joghatóságát arra, hogy természetes személyektõl, nem-kormányzati szervezetektõl vagy egyének csoportjaitól az Egyezmény 34. Cikke szerint kérelmeket fogadjon ezen Jegyzõkönyv 1.-4. Cikkei közül valamennyi vagy bármelyik vonatkozásában.

A Magas Szerzõdõ Felek e jegyzõkönyv 1-5. Cikkeit az Egyezmény kiegészítõ Cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelõen kell alkalmazni.

1. Ez a jegyzõkönyv az Európa Tanács azon tagjai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. Azt az Egyezmény megerõsítésével azonos idõpontban vagy ezt követõen kell megerõsíteni. A jegyzõkönyv öt megerõsítésrõl szóló okirat letétbe helyezését követõen lép életbe.

Azon aláíró államok vonatkozásában, melyek ezt követõen erõsítik meg, a jegyzõkönyv a megerõsítésrõl szóló okirat letétbe helyezésekor lép életbe.

2. A megerõsítésrõl szóló okiratokat az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni, aki a tagállamok részére értesítést ad minden megerõsítésrõl.

Minek hiteléül a kellõképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítõ jegyzõkönyvet.

Készült Strasbourgban, 1963. szeptember 16. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. A Fõtitkár valamennyi aláíró állam részére hiteles másolatot küld.

Az Európa Tanács tagállamai, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl Rómában, 1950. november 4. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) e kiegészítõ jegyzõkönyvének aláírói,

tekintettel arra, hogy az Európa Tanács több tagállamában végbement fejlemények a halálbüntetés eltörlésének irányába mutató általános tendenciát fejeznek ki,

a következõkben állapodtak meg:

A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.

Egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésrõl háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején; a halálbüntetést ez esetben is csak e törvényhozás által megszabott esetekben és elõírt rendelkezéseknek megfelelõen lehet alkalmazni. Ez az állam köteles az Európa Tanács Fõtitkárával jogszabályainak vonatkozó rendelkezéseit közölni.

E jegyzõkönyv elõírásaitól az Egyezmény 15. Cikke alapján nem lehet eltérni.

E jegyzõkönyv elõírásainak vonatkozásában az Egyezmény 57. Cikke alapján nem lehet fenntartással élni.

1. Az aláíráskor vagy a megerõsítésrõl, elfogadásról, illetõleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezése idõpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyeken ez a jegyzõkönyv alkalmazást nyer.

2. Az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatban minden állam bármely késõbbi idõpontban kiterjesztheti e jegyzõkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzõkönyv a nyilatkozatnak a Fõtitkár általi kézhezvétele idõpontját követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

3. Az elõzõ két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható a Fõtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás az értesítésnek a Fõtitkár általi kézhezvételének idõpontját követõ hónap elsõ napján válik joghatályossá.

A részes államok e jegyzõkönyv 1-5. Cikkeit az Egyezmény kiegészítõ Cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelõen alkalmazzák.

Ez a kiegészítõ jegyzõkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek az Egyezményt aláírták. A jegyzõkönyv megerõsítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra szorul. Az Európa Tanács tagállama a jegyzõkönyvet csak akkor erõsítheti meg, fogadhatja el, vagy hagyhatja jóvá, ha egyidejûleg megerõsíti, vagy már korábban megerõsítette az Egyezményt. A megerõsítésrõl, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

1. Ez a jegyzõkönyv azt az idõpontot követõ hónap elsõ napján lép hatályba, melyen az Európa Tanácsnak már öt tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzõkönyv a 7. Cikknek megfelelõen kötelezõ legyen reá nézve.

2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követõen fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzõkönyv kötelezõ legyen reájuk nézve, az a megerõsítésrõl, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének idõpontját követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

Az Európa Tanács Fõtitkára értesíti a Tanács tagállamait:

a) minden aláírásról;

b) minden megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezésérõl;

c) e jegyzõkönyvnek az 5. és 8. Cikkeknek megfelelõen történt hatálybalépése idõpontjairól;

d) az e jegyzõkönyvre vonatkozó minden jogcselekményrõl, értesítésrõl vagy közlésrõl.

Minek hiteléül a kellõképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a kiegészítõ jegyzõkönyvet.

Készült Strasbourgban, 1983. április 28. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Fõtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld.

Az Európa Tanács ezen jegyzõkönyvet aláíró tagállamai,

elhatározván, hogy további lépéseket tesznek egyes jogoknak és szabadságoknak az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl Rómában, 1950. november 4. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) általi közös biztosítása érdekében,

a következõkben állapodtak meg:

1. Az Állam területén jogszerûen lakóhellyel rendelkezõ külföldit onnan csak a jogszabályoknak megfelelõen meghozott határozat eredményeképpen lehet kiutasítani, és lehetõvé kell tenni számára, hogy:

a) kiutasításával szemben felhozott indokait elõterjeszthesse,

b) ügyének felülvizsgálatát kérhesse, és

c) e célokból képviseltethesse magát az illetékes hatóság vagy e hatóság által kijelölt személy, illetõleg személyek elõtt.

2. A külföldit az 1. bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott jogainak gyakorlását megelõzõen akkor lehet kiutasítani, ha a kiutasítás a közrend érdekében szükséges, vagy pedig nemzetbiztonsági okok indokolják.

1. Annak, akit bíróság bûncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bûnössége megállapítását, illetõleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsõbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását, ideértve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók, jogszabályban kell szabályozni.

2. E jogot korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentõségû bûncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét elsõ fokon a legfelsõ bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentõ ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bûnösség megállapítását tartalmazó ítéletet.

Ha büntetõ ügyben hozott jogerõs elmarasztaló ítéletet utóbb megsemmisítenek, vagy az elítéltet kegyelemben részesítik azért, mert új vagy újonnan feltárt tények bizonyítják, hogy bírói tévedés történt, azt a személyt, aki ezen ítélet folytán büntetést szenvedett el, kártalanítani kell az adott államban érvényes törvényeknek vagy joggyakorlatnak megfelelõen, hacsak be nem bizonyítják, hogy a tények nem kellõ idõben való felfedése teljesen vagy részben az elítéltnek róható fel.

1. Ha valakit egy állam büntetõ törvényének és büntetõ eljárási törvényének megfelelõen egy bûncselekmény kapcsán már jogerõsen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bûncselekmény miatt nem folytathatnak büntetõ eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.

2. Az elõzõ bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntetõ törvényeinek és büntetõ eljárási törvényeinek megfelelõen az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvetõ hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre.

3. A jelen Cikk rendelkezéseitõl az Egyezmény 15. Cikkére hivatkozással nem lehet eltérni.

A házastársaknak polgári jogi vonatkozásokban egyenlõ jogaik vannak és felelõsségük is egyenlõ egymás közötti, valamint a gyermekeikkel való kapcsolataikban a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontása esetében. Ez a Cikk nem gátolja az államokat abban, hogy a gyermekek érdekében szükséges intézkedéseket tegyenek.

1. Az aláíráskor vagy a megerõsítésrõl, elfogadásról, illetõleg jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének idõpontjában mindegyik állam meghatározhatja azt a területet, illetve azokat a területeket, amelyekre ez a jegyzõkönyv alkalmazást nyer, és kinyilváníthatja, hogy milyen terjedelemben vállalja e jegyzõkönyv rendelkezéseinek ezen vagy ezeken a területeken való alkalmazását.

2. Az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatában minden állam bármely késõbbi idõpontban kiterjesztheti e jegyzõkönyv alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott bármely más területre. E terület vonatkozásában a jegyzõkönyv a nyilatkozatnak a Fõtitkár általi kézhezvétele idõpontjától számított két hónapos idõszak lejártát követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

3. Az elõzõ két bekezdés alapján tett minden nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott bármely terület vonatkozásában visszavonható vagy módosítható a Fõtitkárhoz intézett értesítéssel. A visszavonás vagy módosítás a nyilatkozatnak a Fõtitkár általi kézhezvétele idõpontjától számított két hónapos idõszak lejártát követõ hónap elsõ napján válik joghatályossá.

4. A jelen Cikknek megfelelõen tett nyilatkozatot olyannak kell tekinteni, mint amelyet az Egyezmény 56. Cikk 1. bekezdésének megfelelõen tettek.

5. Bármely állam területe, melyre ezt a jegyzõkönyvet ezen állam által történt megerõsítése vagy elfogadása folytán alkalmazni kell, és minden terület, melyre ezt a jegyzõkönyvet ezen állam által az e Cikk alapján tett nyilatkozat folytán alkalmazni kell, az 1. Cikknek egy állam területére való hivatkozása szempontjából különálló területnek tekintendõ.

6. Bármely állam, amely ezen Cikk 1. vagy 2. bekezdésével kapcsolatban nyilatkozatot tett, a késõbbiekben egy vagy több olyan terület vonatkozásában, amelyre a nyilatkozat vonatkozott, bármikor kinyilváníthatja, hogy elfogadja a Bíróság joghatóságát arra, hogy természetes személyektõl, nem-kormányzati szervezetektõl vagy egyének csoportjaitól az Egyezmény 34. Cikkében meghatározottak szerint kérelmeket fogadjon ezen Jegyzõköny 1-5. Cikkei vonatkozásában.

A részes államok e jegyzõkönyv 1-6. Cikkeit az Egyezmény kiegészítõ Cikkeinek tekintik, és az Egyezmény valamennyi rendelkezését ennek megfelelõen kell alkalmazni.

Ez a jegyzõkönyv az Európa Tanács azon tagállamai részére áll nyitva aláírásra, melyek aláírták az Egyezményt. A jegyzõkönyvet meg kell erõsíteni, illetõleg el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. Az Európa Tanács tagállamai csak akkor erõsíthetik meg, fogadhatják el vagy hagyhatják jóvá ezt a kiegészítõ jegyzõkönyvet, ha ezt megelõzõen vagy egyidejûleg megerõsítették az Egyezményt. A megerõsítésrõl, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

1. Ez a jegyzõkönyv az azon idõpontot követõ két hónapos idõszak lejárta utáni hónap elsõ napján lép hatályba, amikor az Európa Tanács hét tagállama hozzájárulását fejezte ki ahhoz, hogy a jegyzõkönyv a 8. Cikknek megfelelõen kötelezõ legyen számára.

2. Mindazon tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követõen fejezik ki hozzájárulásukat ahhoz, hogy a jegyzõkönyv kötelezõ legyen számukra, az a megerõsítésrõl, elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésének idõpontját követõ két hónapos idõszak lejárta utáni hónap elsõ napján lép hatályba.

Az Európa Tanács Fõtitkára értesíti a Tanács tagállamait:

a) minden aláírásról;

b) minden megerõsítõ, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezésérõl;

c) e jegyzõkönyvnek a 6. és 9. Cikkeknek megfelelõen történt hatálybalépés idõpontjairól;

d) az e jegyzõkönyvre vonatkozó minden jogcselekményrõl, értesítésrõl vagy közlésrõl.

Minek hiteléül a kellõképpen meghatalmazott alulírottak aláírták ezt a jegyzõkönyvet.

Készült Strasbourgban, 1984. november 22. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Fõtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama részére hiteles másolatot küld."