J.57.

JELENTÉS

az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. HOZZÁrendelt vagyonnal kapcsolatos 1997. évi tevékenységének ellenõrzésérõl

Az ellenõrzés végrehajtásáért felelõs:

az ÁSZ IV. Vagyonellenõrzési Igazgatósága
Halász Gejza számvevõ igazgató

A vizsgálatot vezette:

Harsányi Sándor osztályvezetõ fõtanácsos

A vizsgálatot végezték:

Beck Miklós számvevõ
Dr. Borisz József számvevõ tanácsos
Lõrinc Alajos számvevõ tanácsos
Makkai Mária számvevõ tanácsos
Németh Béláné számvevõ tanácsos
Dr. Ocskovszky Jánosné számvevõ tanácsos
Dr. Szöllõsi Géza számvevõ tanácsos
Szûcs Ivánné számvevõ
Tornai József számvevõ tanácsos
Dr. Varga István számvevõ
Vasas Sándorné dr. számvevõ tanácsos
Verõ Tünde számvevõ


Tartalomjegyzék

 

I. Bevezetés
II. Összefoglaló megállapítások, ajánlások

1. Összefoglaló megállapítások
1.1. A hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása, a követelésállomány helyzete
1.2. Az értékesítési tevékenység
1.2.1. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. privatizációja
1.2.2. A cukoripar privatizációja
1.2.3. A Hungarocamion Rt. privatizációja
1.2.4. Az ERDÉRT Rt. privatizációja
1.3. A részvénycserék
1.4. A szerzõdéseken alapuló vagyonkezelés és a reorganizációra fordított kiadások
1.4.1. A vagyonkezelés helyzete
1.4.2. Az éves reorganizáció alakulása, különös tekintettel a borsodi kohászatra
1.5. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon, a vagyon változása
1.6. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó, valamint a jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
1.6.1. A privatizációhoz és vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek helyzete
1.6.2. A jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
1.7. Az ellenõrzési szervezetek tevékenysége
1.7.1. A Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság
1.7.2. A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság
1.7.3. Az ÁSZ 1996. évrõl szóló vizsgálata ajánlásai alapján készített intézkedési terv végrehajtása

2. Ajánlások

III. Részletes megállapítások

3. A hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása, a követelésállomány helyzete
3.1. A szabályozottság alakulása
3.2. A pénzforgalmi eredmény alakulása
3.3. Az 1997. évi bevételi és kiadási elõirányzat teljesítése
3.4. Az 1997. évi bevételek alakulása
3.5. A kiadások alakulása
3.5.1. A privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolható kiadások
3.5.2. A külön jogszabályokban elõírt kiadási kötelezettségek
3.6. A követelésállomány alakulása

4. Az értékesítési tevékenység
4.1. Az értékesítés adatai
4.2. A kiválasztott tranzakciók
4.2.1. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. privatizációja
4.2.2. A Hungarocamion Rt. privatizációja
4.2.3. Az ERDÉRT Rt. privatizációja

5. A részvénycserék
5.1. Részvénycsere az ÁPV Rt. és az MFB Rt. között
5.2. Részvénycsere az ÁPV Rt. és a Postabank Rt. között

6. A szerzõdéseken alapuló vagyonkezelés helyzete és a reorganizációra fordított ráfordítások alakulása
6.1. A szerzõdésen alapuló vagyonkezelés
6.1.1. A CO-NEXUS vagyonkezelési szerzõdése
6.1.2. A DUNAFERR Rt. szerzõdéses vagyonkezelése
6.2. Az éves reorganizáció alakulása, különös tekintettel a borsodi kohászatra
6.2.1. A reorganizáció éves költségvetési elõirányzata és annak teljesítése
6.2.2. Az ÁPV Rt. reorganizációs tevékenységének szervezése, fejlesztése
6.2.3. Az egyes reorganizációs tranzakciók
6.2.3.1. A DAM Rt.-vel kapcsolatos 1997. évi reorganizációs kifizetések alakulása
6.2.4. Az erdõgazdasági portfolió, valamint az egyes agrár társaságok reorganizációja

7. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon, a vagyon változása
7.1. A hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszere
7.2. A hozzárendelt vagyon változása
7.3. A mûködõ gazdálkodó szervezetek száma, vagyona
7.3.1. A tartós állami tulajdon értéke, változása 1997-ben
7.3.2. A saját alapítású társaságok
7.4. A végelszámolás, felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek száma, vagyona
7.5. Az elvont, átvett, vásárolt eszközökben lévõ állami vagyon
7.6. Az ÁPV Rt.-hez tartozó termõföld vagyon

8. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó, valamint a jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
8.1. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek helyzete
8.1.1. A privatizációhoz kapcsolódó kötelezettségek
8.1.2. A vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek
8.1.3. Az ÁPV Rt. tartalékképzési kötelezettsége és felhasználása
8.2. A jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
8.2.1. A társaságoknak visszajáró 20 % (Privatizációs Ellenérték Hányad (PEH)
8.2.2. A belterületi föld után az önkormányzatokat megilletõ járandóságok
8.2.2.1. Az 1989. évi XIII. tv. alapján az önkormányzatokat a belterületi föld értéke után megilletõ járandóságok
8.2.2.2. Az 1992. évi LIV. törvény alapján az önkormányzatokat a belterületi föld után megilletõ járandóság
8.2.3. Az önkormányzatokat alapítói jogon megilletõ kötelezettségek
8.2.4. A villamos és a gázközmûvek után az önkormányzatok felé fennálló kötelezettségek teljesítése
8.2.5. Vagyonátadás a társadalombiztosítási önkormányzatok részére

9. A belsõ ellenõrzési szervezetek tevékenysége
9.1. Az Etikai, Tranzakciós és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság
9.1.1. Az ÁPV Rt. tevékenysége szakszerûségének és szabályszerûségének folyamatos vizsgálata
9.1.2. Az ellenõrzési szervezet irányítása, munkaszervezete, az ellenõrzési célok megvalósulása
9.1.3. Az ellenõrzés megállapításának hasznosulása, az intézkedések végrehajtásának beszámolási rendje
9.1.4. A privatizációs szerzõdések utógondozása, irat- és adatkezelése, archiválása
9.1.5. A felelõsségrevonás és annak formái 1997-ben
9.2. A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság

10. A Kabai Cukorgyár Rt. privatizációja

11. A Petõházi Cukorgyár Rt privatizációja

12. A Magyar Cukor Rt. privatizációja

Mellékletek

Függelék


JELENTÉS
az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos 1997. évi
tevékenységének ellenõrzésérõl

I. Bevezetés

Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény 25. § (1) bekezdése szerint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. (továbbiakban ÁPV Rt.) tevékenységének ellenõrzése az Állami Számvevõszék feladata. A törvény elõírja, hogy az Állami Számvevõszék köteles jelentését - a Kormány beszámolójával együtt - a Zárszámadással egyidõben, minden év augusztus 31-ig benyújtani az Országgyûlésnek.

A számviteli törvény szerint az ÁPV Rt. a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott, könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó beszámolóját - amelynek része a hozzárendelt vagyonról szóló beszámoló és a könyvvizsgáló erre vonatkozó véleménye - a tárgyévet követõ augusztus 31-ig köteles letétbe helyezni. E törvényi szabályozásból következõen a helyszíni vizsgálat idõpontjában, sem a beszámoló, sem a könyvvizsgáló véleménye nem állt rendelkezésre. A könyvvizsgálat az Állami Számvevõszék helyszíni vizsgálata után kezdõdött meg. A jelentés pénzügyi-számviteli adatai többségükben a tendenciák bemutatására alkalmasak. Ugyanakkor az Állami Számvevõszék valószínûsíti, hogy az ÁPV Rt. tevékenységét jellemzõ legfontosabb végleges adatoktól olyan szignifikáns eltérés, amely a jelentés megállapításait érdemben megváltoztatná, nem lesz.

Az ellenõrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az ÁPV Rt. 1997. évi tevékenysége megfelelt-e a jogszabályokban és a belsõ szabályzatokban elõírtaknak.

Biztosította-e számviteli rendszere az elõirányzatok figyelemmel kísérését, tudott-e megfelelõ adatokat szolgáltatni a gazdasági folyamatok elemzéséhez, értékeléséhez.

Eleget tett-e a privatizációból és vagyonkezelésbõl, valamint jogszabályokból eredõ kötelezettségeinek, azokat határidõre és az elõirányzatnak megfelelõen teljesítette-e. Hogyan érvényesítette az állam tulajdonosi érdekeit az egyes privatizációs tranzakciók lebonyolításakor. Betartotta-e a költségvetési törvény által meghatározott fõbb kiadási elõirányzatokat. Az 1996. évi számvevõszéki jelentés ajánlásaira kiadott intézkedési tervet hogyan hajtotta végre. (9. sz. melléklet)

Az ellenõrzött idõszak: 1997. év és egyes témáknál 1998. I. félév.

A vizsgálat, mint azt az ellenõrzött idõszak jelzi - az elõzõ évek gyakorlatával megegyezõen - a pénzügyi folyamatokat 1997. december 31-ig követte nyomon, ahol a folyamat jellege indokolta, 1998. év I. félévére is kiterjedt. Ebbõl következik, hogy az ÁPV Rt. 1997. I. félévi tevékenységének számos vonását, az arra vonatkozó megállapításokat az 1996. évi - tehát az ezt megelõzõ - számvevõszéki jelentés tartalmazza. Ezek tapasztalatai beépültek e jelentés összefoglalójába.

II. Összefoglaló megállapítások, ajánlások

  1. Összefoglaló megállapítások
    1. A hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása, a követelésállomány helyzete
    2. Az állami tulajdon átalakulásának, privatizációjának 1990 óta tartó folyamatában az 1997. évi eredmények jelentõsnek bizonyultak. 1997-ben az ÁPV Rt. összes bevétele 350 milliárd Ft volt, ami a privatizáció történetében a második legnagyobb érték.

      Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején a régi típusú gazdálkodó szervezetekbõl átalakult 1300 gazdasági társaság közül a privatizáció nyolc éve alatt 1110 társaságot teljesen sikerült értékesíteni. A privatizációból befolyt összes bevétel ebben az idõszakban folyó árakon 1.400 milliárd Ft volt. Az ÁPV Rt. elõzõ évi értékesítési bevétele tehát arányában is jelentõs, hiszen 25 %-ot tesz ki.

      1997. év végére a tömeges privatizáció jó része befejezõdött. Lényegében lezárult a magánosítás - többek között - az élelmiszeriparban, a kereskedelemben és a vendéglátásban, a nyomdaiparban, az aluminiumiparban, valamint az acéliparban, de például csak néhány százaléknyi az állami tulajdon a távközlésben is. Mindezek mellett ugyanakkor még mindig jelentõs állami tulajdon áll rendelkezésre. Az ÁPV Rt.-hez tartozó és még privatizálható vagyon értéke 1997. végén meghaladta a 350 milliárd Ft-ot.

      1997-ben az ÁPV Rt. a privatizációs törvény változására gyorsan, felkészülten reagált és élt a törvénymódosítás nyújtotta lehetõséggel és ez a magas bevétel egyik fontos tényezõje volt (MATÁV és OTP részvények értékesítése).

      Az 1997. évi privatizáció sajátossága volt a tõzsdei kibocsátások és ezen belül a nemzetközi tõkepiaci elhelyezések magas aránya. A bevételeken belül az összes készpénzbevétel 80 %-a, 253,2 milliárd Ft adódott tõzsdei értékesítésbõl és a devizabevétel 85 %-a - 177 milliárd Ft - a nemzetközi tõkepiaci forgalmazásból folyt be.

      A bevételek tervezetthez képest nagyarányú növekedése - az elõirányzott 180 milliárd Ft-os privatizációs bevétellel szemben 350 milliárd Ft - átrendezte a kiadás nagyságát és struktúráját is. Az eredeti 257 milliárd Ft-os tervezett kiadással szemben a tény 330 milliárd Ft lett. A többletbevétel lehetõvé tette, hogy a költségvetési törvényben rögzített 50 milliárd Ft-os befizetés helyett 145 milliárd Ft-ot, azaz 95 milliárd Ft-al többet utaljanak át a központi költségvetésnek.

      A közvetlen költségvetési befizetés ellenére is az 1997. év végi privatizációs bevételi számlán 20,3 milliárd Ft többletpénzkészlet jelentkezett. A költségvetési törvény elõírásai szerint, ezt még 1997. évben át kellett volna utalni a központi költségvetés részére.

      A 20,3 milliárd Ft-os többletbevételbõl mintegy 8,5 milliárd Ft-ot önkormányzati járandóságra és a privatizációs ellenérték hányad pontosan meg nem állapítható, 1998. évi fizetési kötelezettsége fedezeteként tartalékoltak. 8 milliárd Ft-ot és 3,8 milliárd Ft-ot 1998. évi teljesítésként és többlet teljesítésként, 1998. január 12-én utaltak át a központi költségvetésnek. A késedelmes átutalásra, annak módjára az ÁPV Rt. törvényi felhatalmazással nem rendelkezett, amit nem pótolt az sem, hogy a választott megoldással - beleértve a 8,5 milliárd Ft-os tartalékolást is -, az ÁPV Rt. könyvvizsgálója, a pénzügyminiszter és a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter egyaránt egyetértett.

      A privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolódó tényleges kiadások megegyeztek a költségvetési törvényben elõírt 32,0 milliárd Ft-tal. Az ÁPV Rt. betartotta a saját mûködési költségre vonatkozó, törvényben meghatározott 3,5 milliárd Ft-os elõirányzatot is. A belterületi föld értéke miatti az önkormányzatoknak kiadott járandóságok értéke az elõirányzott 25 milliárd Ft helyett, 26,4 milliárd Ft lett. A privatizációs ellenérték hányadra 15,2 milliárd Ft-ot fizettek ki az elõirányzott 27 milliárd Ft-tal szemben. A 12 milliárd Ft-os eltérésben szerepet játszott a kötelezettségek kiszámításában meglévõ eltérõ értelmezés, valamint a nagy számú peres ügy elhúzódása.

      Reorganizációs kiadásokra 12,7 milliárd Ft-ot költöttek, amely a költségvetési törvényben elõirányzott keretet, mintegy 200 millió Ft-tal meghaladta.

      A külön jogszabályokban elõírt fizetési kötelezettségeket teljesítették, összesen 200 milliárd Ft értékben. A követelésállomány összege 88 milliárd Ft volt, ebbõl 58 milliárd Ft 1998-1999. években esedékes. A követelések között szerepel a Honvédelmi Minisztérium 2,7 milliárd Ft-os tartozása. Ezt az összeget az ÁPV Rt. 1996-ban utalta át a honvédségi ingatlanok értékesítése elõlegeként. 1998. májusáig az értékesítésbõl minimális bevétel származott, így várható, hogy 1998. szeptember 30-ig - az elszámolás végsõ határidejéig - az elõleg nem térül meg.

    3. Az értékesítési tevékenység
    4. Az ÁPV Rt. 1997-ben 222 db értékesítési tranzakciót hajtott végre, amelynek szerzõdéses értéke 386,7 milliárd Ft. Az értékesítés átlagos árfolyama a jegyzett tõkéhez viszonyítva 287 %, a saját tõkéhez viszonyítva 170 %- volt.

      Az értékesítés szerzõdéses értékének 72 %-a - mely 7 társasághoz kapcsolódik - a tõkepiac intézmény rendszerén keresztüli privatizációból származott.

      A további 25 %-ot a korábbi privatizációt követõen megmaradt kisebbségi részesedések értékesítése tette ki. Ezzel teremtette meg az ÁPV Rt. a kárpótlási jegyek felhasználásának lehetõségét a kisbefektetõk számára. Összesen 102 tranzakciónál fizethettek a vevõk kárpótlási jeggyel 22,2 milliárd forint értékben.

      Az ÁPV Rt. 1997. évi értékesítési tevékenységében az tükrözõdik, hogy a részvénytársaság a privatizáció lezárását tûzte ki célul. Mindez megnyilvánult abban, hogy egyes társaságoknál (pl. cukoripar, Hungarocamion) a minél elõbbi értékesítésre törekedtek.

      Az ÁPV Rt. privatizációs tevékenységének szabályozottsága 1997-re teljeskörûvé vált. A privatizációs törvény módosításával a törvényalkotók pontosították a versenyeztetés mellõzésének lehetséges esetein belül a zártkörû elhelyezés és a részvénycsere megfogalmazását, definiálását.

      1. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. privatizációja
      2. Az ÁPV Rt. 100 %-os tulajdonában lévõ Pénzintézeti Központ Bank Rt. (továbbiakban PK) privatizációját megelõzõen 1997. májusában részvénycsere keretében az ÁPV Rt. a bank részvényeinek 33,3 %-át (2,08 milliárd Ft) elcserélte annak két társasága (ITC és Árpád Kft.) üzletrészei ellenében.

        A privatizációs törvény elõírásai szerinti értékarányos csere biztosításának alapjául szolgáló vagyonértékelés nem történt meg.

        1997. júliusában az ÁPV Rt. nyílt, egyfordulós pályázat keretében a PK 61,67 %-os részvényhányadát meghirdette, melyet az Atlasz Biztosító Rt. által vezetett konzorcium, mint egyetlen pályázó megnyert és 160 %-os árfolyamon a részvénycsomagot megvásárolta.

        A korábbiakban névértéken végrehajtott részvénycserét is figyelembe véve a konzorcium rendelkezik a 95 %-os részvénypakettel, melyhez összességében 104 %-os árfolyamon jutott. Az állami tulajdon eladásából származó ÁPV Rt., illetve állami bevétel azonban átlagosan 139,4 %-nak felel meg. Ez azt bizonyítja, hogy a privatizációt megelõzõen lebonyolított részvénycsere nem volt értékarányos, ezért nem felelt meg az 1995. évi XXXIX. tv. 28. § (2) c. pontja elõírásainak.

        Az ÁPV Rt. a részvények fennmaradó 5 %-át a munkavállalók részére értékesítette bizományoson keresztül. A bizományosi szerzõdésben meghatározott dolgozói kedvezmény mértéke 110,8 millió Ft-tal magasabb a privatizációs törvény által megadott lehetõséggel szemben, és ezzel az ÁPV Rt. megsértette az 1995. évi XXXIV. tv. 55. § elõírásait.

      3. A cukoripar privatizációja
      4. A cukoriparon belül a Kabai és Petõházi Cukorgyárak értékesítése igazolta azt, hogy a két állami vállalat átalakulásával - tõkeemeléssel - kezdõdõ magánosításban a kisebbségben lévõ külföldi tulajdonosnak biztosított elõvásárlási jog, meghatározta a privatizáció késõbbi folyamatát is.

        1997-ben a Kabai és a Petõházi Cukorgyár Rt. privatizációja befejezõdött. Többségi tulajdonba azok a külföldi befektetõ társaságok kerültek, amelyek az elõvásárlási joggal rendelkeztek.

        Komoly erõfeszítéseket kellett az ÁPV Rt.-nek tennie annak érdekében, hogy a mezõgazdasági termelõk és a társaságok menedzsmentje 25 % + 1 szavazatnyi tulajdonhoz jusson.

        A multinacionális cégekkel szembeni összefogás és a magyar répatermelõk fenntartása érdekében 1995-ben létrejött Magyar Cukor Rt. a kitûzött célt nem tudta megvalósítani. A társaságnál a csõdhelyzet elkerülését privatizációval lehetett megoldani. Az állami tulajdonú részesedések értékesítését megelõzõen a társaság többségi tulajdonosán keresztül az osztrák Agrana Internaional AG. 2,3 milliárd Ft tõkét emelt a Magyar Cukor Rt.-ben. Az ÁPV Rt. tulajdonában levõ részvényeket a társaság tagjai vagyonarányosan, 42 %-os árfolyamon megvásárolták.

        A Magyar Cukor Rt.-hez tartozó öt cukorgyár közül két gyárat (Ercsi és Mezõhegyes) 1997. év végére bezártak, a Sarkadi Cukorgyárat értékesítették a Kabai Cukorgyár Rt.-nek, így a társaság öt gyára kettõre csökkent. 1998. január 1-jével az azonos többségi tulajdonos Agrana AG. beolvasztotta a Petõházi Cukorgyár Rt.-t a Magyar Cukor Rt.-be. (Az egyes cukorgyárak privatizációját az 1. sz. Függelék részletezi)

      5. A Hungarocamion Rt. privatizációja
      6. A Hungarocamion Rt. részvényeire 1997-ben három ízben írt ki az ÁPV Rt. pályázatot. Az elsõ pályázatra érkezett egyik ajánlat 1.035 millió Ft-os vételáron - 25 %-os árfolyamon - szándékozta a társaság részvényeinek 79,2 %-os hányadát megvásárolni. A harmadik kiírás eredményeként a társaság részvényeinek 81,31 %-át 426,3 millió Ft-ért - 10 %-os árfolyamon - értékesítették. A privatizáció elhúzódása, illetve a mindenáron történõ értékesítés a felajánlott vételár folyamatos csökkenéséhez vezetett. Ebben szerepe volt az idõközben felszínre került vám és egyéb kötelezettségeknek is.

        A gyõztes pályázó ajánlata nem felelt meg a pályázati kiírás azon elõírásának, amely csak - a Versenyeztetési Szabályzat végrehajtásáról szóló 10/1996. számú vezérigazgatói utasítással összhangban - bank által kiállított hitelígérvény elfogadását engedi meg. A pályázat nyertese által csatolt hiteligérvényt nem bank bocsátotta ki, így a Hungarocamion Rt.-t az ÁPV Rt. érvénytelen pályázatot benyújtó ajánlattevõnek adta el.

      7. Az ERDÉRT Rt. privatizációja

      Az Erdért Rt. értékesítésére 1997-ben két alkalommal írt ki az ÁPV Rt. pályázatot. A második pályázati kiírásban meghatározott limitárat 20 millió Ft-tal meghaladva, 2.020 millió Ft-ért értékesítette a társaságot az Erdért Rt. MRP szervezete és az Erdõgazdasági Részvénytársaságok által alakított Konzorciumnak.

      Az Erdért Rt. privatizációja jól elõkészített volt, mindvégig szem elõtt tartották a nyereségesen mûködõ társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepét, valamint az egész ország erdõgazdálkodása és fakereskedelme érdekeit.

    5. A részvénycserék
    6. Részvénycsere keretében az ÁPV Rt. tulajdonából névértéken 36.643 millió Ft, saját vagyon értéken 44.848 millió Ft részvény és üzletrész hányad került ki, melynek szerzõdéses értéke 20.740 millió Ft. Ezekbõl három társaság 100 %-os, egy társaság 75 %-os részvényhányadát adták át és 75 cég esetében a tulajdoni arány 50 % alatti volt.

      A részvénycserék alapjául kormányhatározatok, illetve országgyûlési határozatból kiinduló igazgatósági határozatok szolgáltak.

      A megvalósított részvénycsere nem magánosítás, mivel az ÁPV Rt.-tõl elkerült vagyonelemek állami tulajdonban álló társaságokhoz kerültek, így közvetve továbbra is állami tulajdonban maradtak.

      A portfolió csere értékarányosságának biztosítását szolgáló vagyonértékelés - a PK-t kivéve - az 1997. évi valamennyi részvénycsere esetében megtörtént.

      A cserével a privatizációs társasághoz került vagyonrészek közül a Rába Rt. részvényeit az ÁPV Rt. 147,5 %-os árfolyamon értékesítette.

    7. A szerzõdéseken alapuló vagyonkezelés és a reorganizációra fordított kiadások
      1. A vagyonkezelés helyzete
      2. Az ÁPV Rt. a hatáskörébe tartozó, teljes portfolióra kiterjedõ vagyonkezelési tevékenysége szervezettségében az elmúlt idõszakban elõrelépés nem történt. Az ÁPV Rt.-nek továbbra sem volt átfogó vagyonkezelési koncepciója.

        A társaságok gazdálkodásában jelentkezõ kedvezõtlen folyamatok megállítására az intézkedések késtek. Preventív jellegû, aktív vagyonkezelési feladatok ellátásához az ÁPV Rt. kialakított döntési mechanizmusa nehézkes, és információs bázisa is jelentõs fejlesztésre szorul.

        Az 1991. december 20-án megkötött és ma is lezáratlan CO-NEXUS Rt. vagyonkezelõi szerzõdés teljesítését csak az 5 éves futamidõ utolsó évében, 1996. áprilisában ellenõrizték és megállapították, hogy 3 milliárd Ft-ot is meghaladó vagyonvesztés várható. Ezt a biztosítékokat sem rögzítõ szerzõdés, valamint a mindenkori állami vagyonkezelõ szervezet ellenõrzési kötelezettségének mulasztása idézte elõ.

        Az ÁPV Rt. vezérigazgatója 1997. március 24-én a Központi Bûnüldözési Igazgatóságon feljelentést tett a vagyonkezelési szerzõdés körében felmerült bûncselekmények alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes(ek) ellen. Az ügy jelenleg nyomozati szakaszban van.

        A DUNAFERR Dunai Vasmû Rt. vagyonkezelési szerzõdésének nagy a kockázata a társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe és vagyonának volumene miatt. A felajánlott bankgarancia nagyságrendekkel alatta maradt a kezelésbe vett vagyonnak.

        A szerzõdés szerint az ÁPV Rt. a vagyonkezelés sikerdíját a konszolidált beszámoló elfogadása után évente készpénzben fizeti. A sikerdíj elõleg számítási módszere, - mely az idõszaki konszolidált társasági mérlegben szereplõ saját tõke növekedésére vonatkozó prognosztizáción alapul - nagy bizonytalanságot jelent. Jelentõsen csökkentette volna az állami tulajdonos kockázatát, ha a sikerdíjat a társaság éves nyereségéhez kapcsolja, illetve az elért vagyongyarapodás meghatározását egy indító, valamint a vagyonkezelési ciklust lezáró vagyonértékeléshez rendeli. A szerzõdés megkötésekor a vagyonértékelés elmaradt.

        Az összes körülményt mérlegelve, szoros tulajdonosi ellenõrzés mellett a dunaújvárosi kohászat menedzseri vagyonkezelése megfelelõ lehet a szerzõdés díjazásra vonatkozó feltételeinek kisebb korrekciójával.

      3. Az éves reorganizáció alakulása, különös tekintettel a borsodi kohászatra

      Az ÁPV Rt. az 1997. évi költségvetési törvényben meghatározott éves reorganizációs költségkerettel - 12,5 milliárd Ft - folytatott gazdálkodása javítására jelentõs szervezési, szabályozási lépéseket tett. Szabályozták a pénzügyi kötelezettségvállalások rendjét, elrendelték az ehhez kapcsolódó kockázatelemzési és megtérülési vizsgálatok lefolytatását, szigorító jelleggel rendezték a reorganizációs költségek fogalmát. Az éves reorganizációs költségkerettel tervszerû gazdálkodást folytatnak. Elõrelépés tapasztalható a döntési hatásköri jogosultságra vonatkozó törvényi szabályozás betartásában, az egyes döntések dokumentálásában.

      Az ÁPV Rt. a költségvetési törvényben rögzített éves reorganizációs költségelõirányzatot, mint a saját hatáskörû döntési keretet, közel 200 millió Ft-al túllépte.

      Kormányhatározatok alapján a DAM Rt.-nek összesen 3 milliárd Ft tervszerû reorganizációs támogatást folyósítottak. A gazdálkodás egyensúlyának helyreállítását célzó intézkedések nem jártak eredménnyel, a beindított privatizációval párhuzamosan egy elmélyülõ gazdálkodási válság alakult ki. Az ezzel kapcsolatos váratlan csõdmenedzselési beavatkozások költsége 3,6 milliárd Ft volt. Így a DAM Rt., 1997. év során az elõirányzott 3 milliárd Ft-al szemben összesen 6,6 milliárd Ft reorganizációs támogatásban, illetve kezességi helytállásban részesült.

    8. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon, a vagyon változása
    9. A hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszere a törvényi és a belsõ elõírásoknak megfelelt.

      Az ÁPV Rt.-hez tartozó hozzárendelt vagyon, 1997. december 31-i záróértéke 793,4 milliárd Ft volt. Ebbõl 766 milliárd Ft a gazdálkodó szervezetekben lévõ állami vagyon a többi az elvont, illetve átvett eszközök értéke. E vagyon 83 %-a a mûködõ 282 társasághoz tartozik.

      Az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetekben lévõ, még privatizálható vagyon értéke az 1997. év végi adatok szerint, mintegy 353 milliárd Ft. A privatizálható vagyonból 164 milliárd Ft öt társaságra koncentrálódik. (MAHART Rt., MALÉV Rt., MVM Rt., MOL Rt., Antenna Hungaria Rt.)

      1997. végére végelszámolás és felszámolás alatt volt az ÁPV Rt. által nyilvántartott gazdálkodó szervezetek 63 %-a. Az elvont, átvett, vásárolt eszköz vagyon 1997. évi záró értéke 27,4 milliárd Ft lett.

    10. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó, valamint a jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
      1. A privatizációhoz és vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek helyzete
      2. 1997. év végén a privatizációhoz kapcsolódó számított kötelezettség, mintegy 29 milliárd Ft volt. 1997-ben az ÁPV Rt. a privatizációs szerzõdésekben nem vállalt új kötelezettséget.

        Az ÁPV Rt. a kötelezettség beváltás várható értékére alkalmazott számítási metodikán, sem a figyelembevett valószínûségi kulcsokon évek óta nem változtatott. Ezzel is összefügg, hogy lényegesen kisebb összegeket fordítottak a tényleges kifizetésekre, mint amennyit az alkalmazott módszerrel és valószínûségi kulcsokkal becsültek. 1997-ben a kalkulált 29 milliárd Ft kötelezettség helyett 8,5 milliárd Ft-ot fizettek ki.

        Az ÁPV Rt. teljesítette az 1997. évi költségvetési törvényben, illetve pótköltségvetésben elõírt 16,7 milliárd Ft tartalékalap feltöltési kötelezettségét.

        A vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek körébe egyrészt az elvont vagyon utáni fizetési terhek, másrészt az ÁPV Rt.-hez tartozó társaságok mûködéséhez vállalt kezességek és hitelek tartoznak. A vagyonelvonáshoz kötõdõ kötelezettségállomány - az adatok feldolgozottságának hiányában - még nem volt megállapítható, az 1997. évi prognosztizált záróállomány mintegy 5 milliárd Ft. A vagyonkezeléshez kapcsolódó kezességek 1997. évi december 31-i záróállománya 2,9 milliárd Ft volt. A kezességvállalások kimutatása az ellenõrzés idején nem volt teljeskörû, többek között nem tartalmazza a DAM Rt., (2 milliárd Ft) a Nitrokémia 2000 Rt. (2 milliárd Ft) esetében különbözõ címeken vállalt kötelezettségeket. A kezességvállalásokhoz és a pénzügyi támogatásokhoz az ÁPV Rt. biztosítékot, fedezetet teljeskörûen nem követelt meg.

      3. A jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete

      Az 1989. évi XIII. tv. szerint átalakult, vállalati tanács által vezetett, illetve "önigazgató" állami vállalatok privatizációjakor a társaságoknak az árbevétel 20 %-a visszajár. Ez az alaptõkén felüli vagyonukat növeli és dolgozói részvény kibocsátására szolgál. Ennek neve Privatizációs Ellenérték Hányad, rövidítve PEH. Az 1997. január 1-én fennálló 27,2 milliárd Ft kötelezettségbõl 15,2 milliárd Ft-ot fizettek ki, szemben a megelõzõ években kifizetett 6,6 milliárd Ft-al.

      Az ÁPV Rt. az önkormányzatokat a belterületi földérték után megilletõ járandóság címén, az 1989. évi XIII. tv. alapján 10,9 milliárd Ft-ot utalt át készpénzben. Az ÁPV Rt. e kötelezettségének teljesítése 1997-ben felgyorsult.

      Az 1992. évi LIV. tv. hatályon kívül helyezte az 1989. évi XIII. tv.-t a belterületi föld után járó önkormányzati járandóságot illetõen, de nem határozta meg egyértelmûen az ÁPV Rt. számára, hogy a járandóság a saját tõkébõl, vagy az értékesítési árbevételbõl illeti meg az önkormányzatot.

      Az ÁPV Rt. 1997-ben az értékesítési árbevételt vetítési alapul véve e jogcímen 2,8 milliárd Ft-ot fizetett ki. Egy precedens értékû perben a bíróság kimondta, hogy a saját tõke a vetítési alap, ezért a továbbiakban az ÁPV Rt. kötelezettségei módosulhatnak.

      Az ÁPV Rt. 1997. évben az 1992. évi LIV. és az 1989. évi XIII. törvény alapján az alapértéken számított összegen felül 8,1 milliárd Ft kamatot, osztalékot és osztalék után számított kamatot fizetett ki. Így összesen a két törvény teljesítésére 21,8 milliárd Ft-os kiadás történt.

      Az alapítói jogon az önkormányzatokat megilletõ kötelezettségre 4,5 milliárd Ft-ot fizettek ki.

      Az Egészségbiztosítási Alapnak járó térítésmentes vagyonátadás a törvényben elõírt maximum 29 milliárd Ft-on lezárult. Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszünésével a Nyugdíjbiztosítási Alapnak történõ, a törvény szerinti lehetõség maximumát elérõ vagyonátadáshoz hiányzó 4,8 milliárd Ft rendezése kétségessé vált.

    11. Az ellenõrzési szervezetek tevékenysége
      1. A Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság
      2. A privatizációs ügyletek lebonyolításának folyamatos ellenõrzését a Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság, (továbbiakban TESZÜI) végzi, illetve végezte. Az igazgatóság munkájának szervezettsége, irányítása, áttekinthetõsége javult.

        A TESZÜI további jelentõs feladata az igazgatóság és az ügyvezetés által hozott határozatok végrehajtásának, a Privatizációs Információs Rendszerben tárolt adatok megfelelõségének ellenõrzése.

        Az ellenõrzési szervezet vizsgálatai alapján indított felelõsségrevonások szankciói egyaránt érintették a büntetõjog, a polgári jog és a munkajog területeit.

      3. A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság
      4. Az ügyvezetõ igazgatóság tevékenységét a vezérigazgatóval egyeztetett ellenõrzési munkaterv, illetve az FB határozatai alapján végezte. Az igazgatóság 14 témavizsgálatot készített 1997-ben.

        Az ellenõrzési jelentések szakszerûsége, szabályszerûsége javult.

      5. Az ÁSZ 1996. évrõl szóló vizsgálata ajánlásai alapján készített intézkedési terv végrehajtása

    Az ÁSZ 1996. évi ajánlásai javaslatokat tartalmaztak, mind a tárca nélküli miniszter, mind az igazgatóság és az ügyvezetés részére.

    Az ÁPV Rt. az ajánlások alapján intézkedési tervet dolgozott ki, melyben az igazgatóság és az ügyvezetés számára szabott meg feladatokat.

    Az intézkedési terv az ÁSZ összes ajánlására meghatározott feladatokat, de a határidõk nem voltak kellõen átgondoltak, ennek következtében az intézkedési terv végrehajtása részben nem teljesült, részben nem zárult megfelelõ eredménnyel. A részletes megállapításokat a 7. számú melléklet tartalmazza.

  2. Ajánlások

A kormánynak

Intézkedjen a jövõ évi költségvetési törvényben - az ÁPV Rt. és a Honvédelmi Minisztérium között létrejött értékesítési megbízás keretében - a Honvédelmi tárcának kifizetett 2,7 milliárd Ft elõleg rendezésérõl.

A pénzügyminiszternek

Kezdeményezze az 1998. évi költségvetési törvény olyan módosítását, amely a tartalékra vonatkozó számításnál a nyitó készpénz állományból levonandó összeget 11,8 milliárd Ft-tal megemeli.

Az igazgatóságnak

    1. Vizsgáltassa ki, hogy a Pénzintézeti Központ Bank Rt.-vel lebonyolított részvénycsere során miért nem történt vagyonértékelés. Indokolt esetben tegyen intézkedést a felelõsség megállapítására.
    2. Vizsgáltassa ki a törvénysértés körülményeit a Pénzintézeti Központ Bank Rt. részvényeinek kedvezményes dolgozói értékesítésénél és tegyen intézkedést a szükséges felelõsségrevonásra. Utasítsa vissza a nem törvény szerinti kedvezményes jegyzéseket és érvényesítse az ebbõl eredõ kárát a bizományossal szemben.
    3. Rendeljen el vizsgálatot annak feltárására, hogy a Hungarocamion Rt.-t miért érvénytelen pályázatot benyújtó ajánlattevõnek értékesítették. Tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a további privatizációs eljárásokban ez ne ismétlõdhessen meg.
    4. Kezdeményezze egy átfogó, konzisztens vagyonkezelési koncepció kidolgozását, amely kitér az operativ vagyonkezelési és vagyonvédelmi feladatokra is.
    5. Vizsgáltassa meg a Dunaferr vagyonkezelési szerzõdés módosításának lehetõségét. Tekintse át a sikerdíj elõleg számítási módszerét és alakítson ki a jelenleginél megbízhatóbb prognosztizációt a vagyongyarapodás elõrejelzésére.
    6. Aktualizálja a szavatosság jellegû kötelezettségek bekövetkezésének számítási módszerét és az alkalmazott valószínûségi kulcsokat a privatizációs tartalék összegének reálisabb meghatározása érdekében.

Az ügyvezetésnek

    1. Szerezzen érvényt a 8/1997. vezérigazgatói utasítás betartásának, amely a befektetések megtérülésére, a kockázatok bekövetkezési valószínûségére ír elõ szabályokat.
    2. Gondoskodjon arról, hogy a kezességvállalások fedezetét, biztosítékait minden kötelezettségvállalásnál külön kössék ki.
    3. Készíttessen részletes kimutatást, illetve felmérést az önkormányzati kötelezettségekhez kapcsolódó perekrõl és prognosztizáltassa azok jövõbeni pénzügyi kihatásait.

III. Részletes megállapítások

  1. A hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása, a követelésállomány helyzete
  2. A hozzárendelt vagyon az állam vállalkozói vagyonának döntõ részét testesíti meg, amelyet mielõbb - a tartós állami tulajdonon felül - értékesíteni kell. Az értékesítésig az ÁPV Rt. gondoskodik a privatizáció elõkészítésérõl, a vagyon rendeltetésszerû mûködtetésérõl és gyakorolja az állam tulajdonosi jogait.

    Mindezt sajátos törvényi, belsõ szabályozási keretek között végzi.

    1. A szabályozottság alakulása

A fõbb mûködési kereteket meghatározta, illetve meghatározza:

A szabályozottság biztosítását szolgálják továbbá a belsõ szabályzatok és utasítások; a pénzügyi (utalványozási) rendszer ügyviteli szabályozása (a 28/1996. sz. vezérigazgatói utasítás), valamint az 1997. évi számviteli politika, a számlarend és a számlatükör. Ezek a hozzárendelt vagyon pénzforgalmi eredménye ellenõrzésének legfontosabb eszközei. A 22/1997. vezérigazgatói utasítás a követelések és kötelezettségek nyilvántartását szabályozta.

Az ÁPV Rt.-nél az elõzõ évek ellenõrzési tapasztalataihoz viszonyítva 1997. évben a szabályozottság javult és összehangoltabb volt.

    1. A pénzforgalmi eredmény alakulása
    2. Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyon pénzforgalmi eredményének kimutatására, a bevételek és kiadások számbavételére - a szabályozásnak megfelelõen - az egyszeres, pénzforgalmi szemléletû könyvvezetést alkalmazza. A könyvelt pénzforgalmi tételek egyenlegének meg kell egyezni a banki pénzforgalom egyenlegével. Ez az 1997. évi eredmény levezetésekor egyezõséget mutatott, mindkettõ 28.105 millió Ft volt (a pénzforgalmi eredmény levezetését az 1. sz. melléklet tartalmazza).

      Az adott idõszak pénzügyi egyenlege 37.003 millió Ft, a tartalék felhasználása garanciára, szavatosságra 8.898 millió Ft volt, így az egyenleg 28.105 millió Ft, mely megegyezik a bankszámlák nyitó és záróegyenlegének különbségével.

      A bevételek és a privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolható kiadások különbözete, azaz a pénzforgalmi eredmény 275,1 milliárd Ft.

      A külön jogszabályokban elõírt kiadási kötelezettségek összege 238,1 milliárd Ft volt, melyet az ÁPV Rt. teljesített. Ebbõl a központi költségvetés részesedése 145 milliárd Ft volt, és további 10 milliárd Ft-ot osztalék címén utaltak át.

      A pénzügyi egyenleg + 37,0 milliárd Ft volt. A költségvetési törvény elõírása szerint elkülönített privatizációs tartalékra (ez a garanciális és szavatossági kötelezettségek számlája) 16,7 milliárd Ft-ot utaltak át. A nettó pénzügyi egyenleg a privatizációs többletbevétel, valamint a költségek, kiadások és a költségvetési kötelezettségek teljesítésének különbségeként 20,3 milliárd Ft többletet mutat.

      Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon 1997. év végi pénzkészlete összességében 84.524 millió Ft volt, amely a vagyonkimutatással egyezõ.

    3. Az 1997. évi bevételi és kiadási elõirányzat teljesítése

Az 1997. évi pénzforgalmi eredmény tervét az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. február 26-án fogadta el (123/1997. határozat). E szerint az igazgatóságot negyedévenként tájékoztatni kell a terv teljesítésének állásáról, amely rendszeresen megtörtént. Ez a vezetõi információs rendszer javulását mutatja. Az éves üzleti és pénzügyi tervet júniusban felülvizsgálták, aktualizálták.

Az ügyvezetés 1997. október 29-én a privatizációs törvény módosítását figyelembe véve áttekintette a további privatizációs lehetõségeket, mert az OTP Rt. és a MATÁV Rt. részvényeinek értékesítési lehetõsége megnyílt. Az ügyvezetés az értékesítések átütemezésével módosított 1997. évi elõirányzatot terjesztett az igazgatóság elé, amely azt elfogadta. Az eredeti 180 milliárd Ft-os privatizációval és vagyonhasznosítással kapcsolatos készpénz bevételeket 335 milliárd Ft-ra, az egyéb bevételeket az eredeti 64,8 milliárd Ft helyett 31,7 milliárd Ft-ra prognosztizálták. (A csökkenést döntõen a kárpótlási jegy bevételeknél várták.)

A készpénzbevételek majdnem megduplázódásával együttjárt az összes kiadások módosítása is. Az eredeti terv 257 milliárd Ft-os kiadásával és a külön jogszabályokban elõírt kötelezettségével szemben - mely utóbbi lényegében az államháztartás készpénz bevételeit jelenti - 366,7 milliárd Ft-ot irányoztak elõ.

A kiadások belsõ struktúrája is lényegesen módosult:

nõtt.

Mindez beépült a módosított költségvetési törvénybe.

A privatizációs többletbevétel várható teljesítése alapján lehetõség nyílott mintegy 100 milliárd Ft körüli többlet befizetésre a központi költségvetésbe.

A 1997. évi tényleges teljesítmény megközelítette az 1997. októberben elõirányzottakat. Az összes bevétel 349,9 milliárd Ft (ebbõl készpénz 317,6 milliárd Ft) a kiadások értéke pedig a tartalékképzési kötelezettség teljesítésével 329,6 milliárd Ft lett. A költségvetési törvényben rögzített 50 milliárd Ft-os költségvetési befizetési kötelezettséget az ÁPV Rt. 95 milliárd Ft-tal megnövelve 145 milliárd Ft-ban teljesítette úgy, hogy ezt követõen 1997. év végén, mintegy plusz 20,3 milliárd Ft-os pénzforgalmi egyenlege maradt.

Az ÁPV Rt. a költségvetésbe 1997. november 10-én 25, november 24-én 25, 28-án 35, december 8-án 25, december 11-én 25, december 30-án 10 milliárd Ft-ot fizetett be, holott a december 18-án már rendelkezésére álló pénzeszközbõl módja lett volna a többlet befizetésére is.

    1. Az 1997. évi bevételek alakulása
    2. Az ÁPV Rt. bevételeit tekintve a privatizáció idõszakában a második legeredményesebb évet zárta. A bevételek alakulását a következõ táblázat szemlélteti.

      érték: millió Ft

      Értékesítés és vagyonhasznosítás bevételei összesen:

      340.606

      ebbõl: készpénz

      317.649

      E-hitel

      301

      kárpótlási jegy

      22.656

      Kapott osztalék

      5.770

      Egyéb bevételek

      3.482

      Hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek összesen

      349.858

      A készpénzbevétel aránya 91 % volt, - értékben 317,6 milliárd Ft - megközelítette az 1995-ös év arányát (92 %), ezen belül a devizabevétel 208,6 milliárd Ft-os értéke és 65 %-os részaránya továbbra is jelzi a külföldi befektetõk érdeklõdését a magyarországi privatizáció iránt. A Pénzügyminisztériumnak mint tulajdonosnak a devizabevételbõl 15 milliárd Ft-ot utaltak át a Takarékbank Rt., a Mezõbank Rt., és a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. privatizációs bevétele jogcímén, ugyanis ezeknél a pénzintézeteknél a PM megbízása alapján végezte az ÁPV Rt. az értékesítést.

      Az 1997. évi magánosítás egyik sajátossága a tõzsdei kibocsátások és azon belül is a nemzetközi tõkepiacon való megjelenés korábbi évekhez viszonyított magas aránya. A 208,6 milliárd Ft-os devizabevétel jelentõs többsége - 85 %-a, 176,9 milliárd Ft - a nemzetközi tõkepiaci forgalmazásból folyt be. Az összes készpénzbevétel 80 %-a (253,7 milliárd Ft) nyilvános és zártkörû tõzsdei értékesítésbõl származott, messze meghaladva az elõzõ évek - 1994. év 11 milliárd Ft, 1995. év 167 milliárd Ft, 1996. év 36 milliárd Ft-os - hasonló forrású bevételeit. Ebben jelentõs szerepet játszott a MATÁV Rt. és a MOL Rt. részvények értékesítésébõl származó 116,7 milliárd Ft és 52,0 milliárd Ft-os bevétel. Ezen tranzakciókból a szerzõdés szerinti részletfizetési kedvezmény miatt mintegy 30 milliárd Ft további bevétel várható 1998. évben.

      Az E-hitelbõl származó bevétel jelentõsen visszaszorult az utóbbi években, az 1995. évi 4 milliárd Ft-tal, és az 1996. évi 2,6 milliárd Ft-tal szemben, 1997. évben 0,5 milliárd Ft lett.

      A kárpótlási jegyek bevonásából elszámolható bevétel 22,7 milliárd Ft, a felajánlott részvények értéke 4,7 milliárd Ft volt. Az ÁPV Rt. folyamatos vagyonkínálata mellett a kárpótlási jegyek árfolyama 1997-ben fokozatosan emelkedett és az év végére megközelítette a névértéket, 902 Ft-ra nõtt.

      A kapott osztalék - 5.771 millió Ft - az elõzõ évhez (7.858 millió Ft) viszonyítva alacsonyabb lett, mivel az ÁPV Rt. tulajdonában lévõ társaságok száma és vagyona csökkent.

      Egyéb bevételek jogcímén 3,6 milliárd Ft folyt be, amely 0,5 milliárd Ft-tal haladta meg a tervezettet. Ezen belül a reorganizációs kölcsönök törlesztésébõl származó bevétel mintegy 1 milliárd Ft volt, a korábbi évek követeléseinek kiegyenlítéseként 1,2 milliárd Ft-ot szedtek be, a végelszámolás, felszámolás utáni bevételek értéke 0,9 milliárd Ft volt. Az átvett követelések kiegyenlítésébõl 13 millió Ft bevétel származott.

      A vizsgálatba vont gazdasági események elszámolása, nyilvántartása a szabályzatokban elõírtaknak megfelelt.

    3. A kiadások alakulása
    4. Az ÁPV Rt. kiadásai a költségvetési törvény által meghatározottak és két fõ csoportba sorolhatók. Az egyik fõ csoport a privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolható kiadás, melynek értéke 74,7 milliárd Ft volt.

      A másik fõ csoportba a külön jogszabályokban elõírt kiadási kötelezettségek tartoznak, amelyre 1997. évben 238,1 milliárd Ft-ot fordítottak.

      A kiadások szerkezetét és 1997. évi összegét az 1. sz. melléklet szemlélteti.

        1. A privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolható kiadások
        2. A privatizáció elõkészítésének kiadásai közé, az elõkészítés a vagyonkezelés költségei, az értékesítésért járó díj, a befektetési alapok és gazdasági társaságok alapítására fordított kiadások tartoznak. A tényleges kiadás megegyezik a költségvetési törvényben elõírt 32,0 milliárd Ft-tal.

          A privatizáció elõkészítésének költsége 3.672 millió Ft, az értékesítésért járó díj pedig 8.667 millió Ft volt. E kettõ együttesen 12.339 millió Ft, az összes bevétel 3,6 %-a, amely az elõzõ évi 7 %-os arányhoz viszonyítva jelentõsen lecsökkent.

          A privatizációt elõkészítõ költségek közül jelentõseb összegeket a vagyon értékeléséhez szükséges díjakra (108 millió Ft-ot), tanulmányra, szakvéleményre (141 millió Ft-ot), marketingre és hirdetésre (468 millió Ft-ot), ingatlanfelújításra (25 millió Ft-ot), a tõzsdei bevezetések (MOL Rt., Richter Gedeon Rt., OTP Rt., MATÁV Rt. stb) elõkészítésére (1.255 millió Ft-ot) fordítottak.

          Az értékesítésért járó díj 8.667 millió Ft volt. Ennek nagyobb tételei a tanácsadói díj 541 millió Ft, a szakértõknek (az önprivatizációba tartozó cégek privatizációját bonyolító, valamint az egyszerûsített privatizációt véleményezõ szakértõi cégek) kifizetett díj 70 millió Ft, a sikerdíj (a privatizációban sikeresen közremûködõ szervezetek) 191 millió Ft, a bonyolítási díj pedig 7.766 millió Ft volt. A bonyolítási díjak jelentõs többségét (7.731 millió Ft) a tõzsdén keresztül értékesített cégek privatizációjához kapcsolódó értékesítési jutalék tette ki.

          A vagyonkezelés költsége 1.933 millió Ft volt. Az ÁPV Rt.-nél ez a költség elsõsorban a tartós állami tulajdonban maradó társaságok miatt merült fel. A vagyon kezelésére és mûködtetésére 605 millió Ft-ot, a részvények kezelésével és nyilvántartásával összefüggõen 320 millió Ft-ot, környezetvédelmi célokra 727 millió Ft-ot adtak ki.

          Az ÁPV Rt. saját mûködésének kiadásaira a költségvetési törvény alapján 3.500 millió Ft-ot fordíthatott. Év elején ennek felhasználását az üzleti-pénzügyi tervben rögzítették, az elõirányzat és a tényleges helyzet alakulását a következõ táblázat szemlélteti:

          Az ÁPV Rt. 1997. évi mûködési költségei

          érték: millió Ft

        Megnevezés

        Elõirányzat

        Tény

        Teljesítés %

        Bér

        1.484

        1.479

        99,7

        Személyi jellegû

        256

        247

        96,4

        Költségvetési kötelezettség

        724

        784

        108,2

        Egyéb

        1.036

        855

        82,5

        Összesen

        3.500

        3.365

        96,1

        Az ÁPV Rt. mûködési költségei az elõirányzaton belül maradtak.

        A befektetési alapok, gazdasági társaság alapítására, tõkeemelésre 17.860 millió Ft-ot számoltak el. Ebbõl 14.160 millió Ft volt a Richter Gedeon Rt. értékesítésével összefüggõ technikai jellegû kiadás, amely azzal a tranzakcióval függött össze, hogy az ÁPV Rt. az értékesítésre felkínált saját részvényeivel együtt értékesítette a Richter Gedeon Rt. részvényeit. A tõkeemelésre kínált részvényeket az ÁPV Rt. jegyezte le abból a bevételbõl, amelyet saját részvénycsomagjából átmenetileg átadott részvények ellenértékeként kapott. A 14.160 millió Ft a bevételben is szerepel, így ez a privatizáció pénzügyi egyenlegét nem befolyásolta.

        A további 3.700 millió Ft-ból, - amely az egyéb befektetéseket tartalmazza - 1.694 millió Ft volt a Budapesti Erõmû Rt. törzsrészvényeinek adás-vételi szerzõdése alapján a MOL Rt. részére kifizetett összeg, 240 millió Ft pedig a Tesco-Globál Áruházak Rt.-tõl megvásárolt ingatlan ellenértéke.

        Ezt a 2152/1996. Korm. határozat és az ÁPV Rt. igazgatósága 655/1997.
        (VIII. 27.) sz. határozata írta elõ, és a Nemzeti Színház felépítésével összefüggõ telekrendezést szolgálta.

        Az önkormányzatoknak kiadott ellenérték az ÁPV Rt. által elõirányzott 25 milliárd Ft helyett, azt némileg meghaladva, 26,4 milliárd Ft lett. A többlet kifizetés törvényes volt, mivel az 1997. évi költségvetési törvény 2 évre együttesen 61 milliárd Ft-ban határozta meg a kifizetés keretösszegét, de azt évente nem részletezte. Az ÁPV Rt. számára az önkormányzatoknak kiadott ellenérték szempontjából a költségvetési törvény az irányadó. A törvény biztosította elõirányzaton és idõkereten belül az ÁPV Rt. az igények jogi tisztázását követõen a saját tervszámait meghaladóan is teljesíthet.

        A privatizációs ellenértékhányadra 12,0 milliárd Ft-tal kevesebbet fizettek ki a költségvetési törvényben számszerûsítettnél (27 milliárd Ft). A jelentõs lemaradást az összegek és kamataik számításának eltérõ értelmezése, valamint a nagyszámú peres ügy elhúzódása okozta.

        A reorganizációs kiadásokra a költségvetési törvény 12,5 milliárd Ft-ot írt elõ. Az ÁPV Rt. 12,1 milliárd Ft ráfordítást mutatott ki, de miután mintegy 0,6 milliárd Ft-os valójában reorganizációt szolgáló ráfordítást privatizációt elõkészítõ költségként számoltak el, a valóságos reorganizációs ráfordítás mintegy 12,7 milliárd Ft volt és ez a törvényi elõírást némileg meghaladta.

        A privatizáció elõkészítésének költségei közé sorolták 575 millió Ft értékben a DAM Rt. kintlevõségei közül a Csepeli Csõgyár Rt, DAM Rt. felé fennálló tartozásának kivásárlását, az eredeti érték 80 %-áért. Az ÁPV Rt., mint engedményes, kötelezte a DAM Rt.-t az ÉMÁSZ Rt. és a MOL Rt. felé fennálló követeléseinek kiegyenlítésére. Az 575 millió Ft-os követeléskivásárlás a DAM Rt. reorganizációját szolgálta, így nem a privatizáció elõkészítés költségeit terheli.

        A Csepeli Csõgyár Rt. felé fennálló követelés a bejelentett hitelezõi igény alapján az ÁPV Rt. követelésállományának részét képezi.

        A költségvetési törvénynek a privatizációhoz és vagyonhasznosításhoz kapcsolódó kiadási elõírásait az ÁPV Rt. többségében teljesítette. A 16,7 milliárd Ft-os tartalékalap feltöltési elõírást is végrehajtotta.

        A kiadások ellenõrzése szúrópróbaszerû volt, a költségcsoportokon belül a tételszámmal arányos kiválasztással. A költségek és ráfordítások részletezettsége a számlarendben rögzítetteknek megfelelt, a kifizetések rendje, bizonylati alátámasztása, utalványozása a szabályzatokkal összhangban volt.

      1. A külön jogszabályokban elõírt kiadási kötelezettségek

      A külön jogszabályokban elõírt kiadások összege 238,1 milliárd Ft, amelybõl a kárpótlási jegy bevonása és a PM-nek mint tulajdonosnak átutalt privatizációs bevétel nélküli kifizetés közel 200 milliárd Ft volt. Ebbõl a legjelentõsebb tétel volt a közvetlen költségvetési befizetés, amelyet a 145 milliárd Ft-os privatizációs bevétel és többletbevétel teljesítése, valamint a 10 milliárd Ft-ot osztalék címén utaltak át. Az 1997. évi költségvetési törvény e kötelezettséget úgy rögzíti, hogy az 50 milliárd Ft értékû és az ezen felüli privatizációs többletbevételt - a törvényben rögzített ráfordítások és tartalékképzési elõirányzatok teljesítése után - az államadósság törlesztésére kell fordítani. Ez annyit jelent, hogy az ÁPV Rt. 1997. évi nyitó és záró pénzkészlete a privatizációs bevételi számlán azonos kell, hogy legyen e kötelezettség teljesítése után. Az ÁPV Rt. nyitó pénzkészlete 23,3 milliárd Ft, záró pénzkészlete 43,6 milliárd Ft volt, a növekedés 20,3 milliárd Ft. Ez az összeg 1997 évben a központi költségvetést illette meg, amelyet az államadósság törlesztésére kellett volna fordítani, de a társaság nem utalta át.

      Az ÁPV Rt. így az 1996. évi CXXIV. törvény 7. § (2) bekezdésében rögzített törvényi rendelkezést nem teljes egészében teljesítette.

      Az ÁPV Rt. pénzügyi-gazdasági vezérigazgató-helyettese 1998. január 10-én írt levelében Dr. Draskovics Tibor, a PM államtitkára részére tájékoztatást adott az ÁPV Rt. 1997. évi pénzügyi zárásáról (2. és 2/a. számú mellékletek).

      A tájékoztatás szerint "....a decemberi 95 milliárd Ft privatizációs többletbefizetésen túl, további 11,8 milliárd Ft befizetésre van lehetõségünk. Ennek az összegnek a meghatározásánál természetesen figyelemmel voltunk arra - a Pénzügyminisztériummal is több menetben egyeztetett szándékra -, hogy a költségvetési törvényben meghatározott, de megegyezések hiányában fel nem használt önkormányzati és PEH kötelezettségekre elegendõ összeg maradjon a tartalékalap feltöltésével".

      A további 8,5 milliárd Ft tartalékolását az önkormányzati és PEH kötelezettségekre - az óvatosság elvének alkalmazásával - az ÁPV Rt. azzal indokolta, hogy ennyivel kevesebb összeget kalkuláltak az 1998. évi költségvetési törvényhez adott elõirányzataikban és ezek kifizetése 1998. évben aktuálissá válik.

      A pénzügyminiszter és a privatizációt felügyelõ tárca nélküli miniszter egyeztetése alapján (3 sz. melléklet) 1998. január 12-én, 1998. évi privatizációs bevétel teljesítéseként 8 milliárd Ft-ot, többletteljesítésként 3,8 milliárd Ft-ot utaltak át a központi költségvetés részére. A késedelmes befizetésre törvényi felhatalmazással nem rendelkezett az ÁPV Rt.

      A 22/1997. vezérigazgatói utasítás - 2.1. pont - elõírja, hogy az állammal szembeni (törvényi vagy egyéb jogszabályi elõírásokon alapuló) kötelezettségeket is nyilván kell tartani. A központi költségvetéssel szembeni év végi kötelezettség az ÁPV Rt. kimutatásaiban nem szerepel, így év végi állománya 11,8 milliárd Ft-tal alacsonyabb volt.

      A vizsgálat hatására a könyvvizsgálóval történt számvevõszéki egyeztetést követõen az éves beszámoló tervezete ezt az összeget, mint kötelezettséget már tartalmazza.

      Az adóskonszolidációs követelések értékesítésébõl a költségvetésnek 12 milliárd Ft-os bevétele származott.

      Maradéktalanul teljesült a Központi Környezetvédelmi Alapba való befizetés, (1 milliárd Ft), a Mecsek Urán Kft veszteségfedezetének átvállalása (1,0 milliárd Ft), valamint a területfejlesztési programok pénzügyi támogatása (7 milliárd Ft) a területfejlesztési alapon keresztül.

      Az agrár-reorganizációs program kamatterheinek átvállalása, fedezet-visszautalás miatt, kisebb mértékben - 4,4 milliárd Ft-ban - realizálódott, a volt szovjet ingatlanok környezetvédelmi kárelhárítására pedig az elõirányzat kevesebb mint egy tizedét, mindössze 32 millió Ft-ot fordítottak.

      A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásával kapcsolatos kifizetés 2,2 milliárd Ft-ot tett ki.

      Az ÁPV Rt. kiegyenlítette - a költségvetési törvényben elõírt - az Antenna Hungária Rt.-tõl engedményezési megállapodás keretében átvett, a Magyar Rádió Rt.-vel és a Magyar Televízió Rt.-vel szemben fennálló 3,8 milliárd Ft követelést, melybõl az 1997. évi teljesítés 2,0 milliárd Ft- volt.

      A külön jogszabályi kötelezettségekbõl fennmaradó 15,2 milliárd Ft, a késõbbiekben részletezett, társaságoknak visszajáró PEH kifizetés.

    5. A követelésállomány alakulása

Az ÁPV Rt. nyilvántartásában 1997. december 31-én 88 milliárd Ft követelés szerepel. A követelések átértékelését még nem végezték el a vizsgálat befejezéséig, így ez bruttó állomány. 1997. év végén ugyancsak bruttó értéken a követelésállomány 51 milliárd Ft volt.

Az ÁPV Rt. alaptevékenységébõl következõen a követelések 63 %-a, 53,8 milliárd Ft az értékesítésekbõl, részletfizetésekbõl adódott. Ebbõl 10,2 % az 1997. évet érintõ kiegyenlítetlen követelés, a többit szerzõdés szerint 1998., 1999. években fizetik ki a vevõk (48,3 milliárd Ft-ot).

Az összes követelésállományon belül a lejárt követelések aránya 31 %, értéke 27 milliárd Ft, melybõl az értékesítések, részletfizetések, lízingek és föld haszonbérlet lejárt követelése 2,4 milliárd Ft, a végelszámolás, felszámolás utáni 10,6 milliárd Ft és az egyéb tranzakciókból származó követelés 14,0 milliárd Ft.

A végelszámolás, felszámolás utáni bejelentett hitelezõi igények alapján a Csepeli Csõgyár Rt. 1,4 milliárd Ft-tal a Csepeli Csõgyár Vagyonkezelõ Rt. 1 milliárd Ft-tal, az Elzett Certa 2,5 milliárd Ft-tal és a Szekszárdi Húsipari Rt. 1,6 milliárd Ft-tal tartozik.

Az egyéb követelések közül a kiegyenlítetlen állomány a CO-NEXUS Értékház vagyonkezelési szerzõdésébõl származik 4 milliárd Ft, a kifizetett kezességvállalásokból (DAM Diósgyõri Acélmûvek Rt.-nél 2,8 milliárd Ft, a Kistex MHB-tõl megvásárolt követelésénél 1,2 milliárd Ft), a peres követelésbõl a Rair Holding-tól 1,2 milliárd Ft és Tocsik Mártától 800 millió Ft várható.

A Honvédelmi Minisztériummal szembeni követelés összege 2,7 milliárd Ft.

1996. július 4-én a honvédelmi miniszter és az ÁPV Rt. vezérigazgatója kormányhatározat alapján megbízási szerzõdést kötött 2,7 milliárd Ft bevételt biztosító ingatlanok átvételérõl annak érdekében, hogy azokat az ÁPV Rt. értékesítse. Az ÁPV Rt. az ellenértéket két héten belül elõlegként átutalta a Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban HM) részére. Az átadott ingatlanok értékesítését 1998. szeptember 30-ig kell befejezni, ekkor kell elszámolnia a HM-nek és az ÁPV Rt.-nek a szerzõdés szerint.

1997. év végéig az ÁPV Rt. az ingatlanokat nem tudta értékesíteni, így bevétele sem származott, ezért 2,7 milliárd Ft a követelésállományban szerepel.

1998. júniusában a HM ingatlanok értékesítésébõl 115 millió Ft bevétel keletkezett, amellyel szemben 70 millió Ft ráfordítás állt. A portfolió minõségi változtatására irányuló kísérletek nem vezettek eredményre és a tárca nélküli miniszter sem kezdeményezett további intézkedéseket a probléma kormányzati szintû rendezésére. Az ÁPV Rt. szerint a lehetséges portfolióból kiválasztandó ingatlanok csak mintegy 560 millió Ft forgalmi értéket képviselnek. A megbízási szerzõdés elõlegeként felvett összeg visszafizetésének végsõ határideje 1998. szeptember 30. Az értékesítésre felajánlott HM ingatlanok messze nem fedezik a felvett elõleget (2,7 milliárd Ft).

Az ÁPV Rt. az értékesítésbõl, vagyonhasznosításból eredõ követelések behajtása érdekében fizetési felszólítást küldött ki a nem teljesítõ partnerek részére. A felszólításra sem fizetõk ellen fizetési meghagyást bocsátottak ki, szükség esetén a követelés behajtását peres útra terelték.

Az 1997. évet érintõ fizetési felszólítások hatására 100 %-ban befolyt 1.481 millió Ft tulajdonosi kölcsön, a 310 millió Ft osztalékkövetelésbõl pedig 115,5 millió Ft 1998-ban.

A korábbi évekhez képest javult a követelések nyilvántartásának zártsága és ezzel az egyeztetési lehetõségek biztosítottak voltak. A Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság feladata a szerzõdésekben rögzített vevõi kötelezettségek nyilvántartása és figyelemmel kísérése. A követelésállomány rendszerére vonatkozó szabályzat kidolgozásával, rendszeres egyeztetéssel, betartásának számonkérésével, a követelések nyilvántartása teljes körû lett és így behajtásuk is jobban figyelemmel kísérhetõ.

  1. Az értékesítési tevékenység
    1. Az értékesítés adatai

Az ÁPV Rt. 1997. évben 222 db. részvény- és üzletrész értékesítési tranzakciót hajtott végre. Az értékesítés volumene névértéken 131.277 millió Ft, saját vagyon értéken 226.715 millió Ft, szerzõdéses értéken pedig 386.558 millió Ft volt. Mindez 158 társaságot érintett Az értékesítések szerzõdéses értékébõl készpénz 358.178 millió Ft, melybõl mintegy 40 milliárd Ft, a szerzõdéseknek megfelelõen 1998.-ban folyik be az ÁPV Rt.-hez. Az értékesítések átlagos árfolyama a jegyzett tõkéhez viszonyítva 287 %, a saját tõkéhez viszonyítva 170 % volt.

Az összes tranzakcióból a tõkepiac intézményrendszerén keresztül 7 értékesítés történt, amely az értékesítések szerzõdéses értékének döntõ hányadát - 276.897 millió Ft-ot - mintegy 72 %-át teszi ki.

Nyilvános pályázat keretében 78 tranzakció valósult meg, ennek szerzõdéses értéke 59.644 millió Ft, amely 15 % -ot reprezentál, és 67 céget érint.

Zárt körû pályázattal 2 társaságot értékesítettek 10.408 millió Ft szerzõdéses értéken (3 %).

Zárt körû elhelyezés 4 esetben történt 10.914 millió Ft értéken (3 % ).

Az 1997. évi további 131 tranzakció a következõ értékesítési technikák szerint oszlik meg:

Érték: millió Ft-ban

megnevezés

darab

szerzõdéses érték

  • egyszerûsített privatizáció

22

1.065

  • elõvásárlási jog, vételi kötelezettség és kisebbségi résztulajdonosoknak történõ felajánlás, stb. alapján

51

5.482

  • kárpótlási jegy csere

4

6.895

  • munkavállalók részére

48

15.564

  • vezetõi kivásárlás

6

754

A tranzakciók megoszlása az értékesített tulajdoni hányadok alapján az alábbi:

1-25 % közötti

136 db

62 %

25,00-50 % közötti

23 db

10 %

50,01-99,99 % közötti

49 db

22 %

100 %

14 db

6 %

Összesen:

222 db

100 %

A tranzakciók nagy részét a kisebbségi részesedések értékesítése teszi ki. Ebben a körben volt elsõsorban jellemzõ a kárpótlási jegy ellenében történõ értékesítés. Összesen 102 tranzakciónál fizethettek a vevõk kárpótlási jeggyel 22.215 millió Ft értékben.

Egzisztencia hitel igénybevételével 8 esetben élhettek a vevõk, 1.333 millió Ft értékben.

Az ÁPV Rt. 1997. évi értékesítésének meghatározó hányadát a MATÁV Rt., MOL Rt., Richter Gedeon RT., Rába Rt. és az OTP Rt. teszi ki. Ez az öt társaság az értékesítés szerzõdéses értékének 75 % -át képviseli, és ezeknél az elért árfolyam a névértékhez képest 506 %, a saját vagyonhoz képest pedig 234 %. Az átlagos értékesítési árfolyam nagyságát ezen értékesítések árfolyama emelte meg.

    1. A kiválasztott tranzakciók
    2. Az ÁPV Rt. 1997. évi értékesítési tevékenységének tranzakciói közül a MATÁV, az energiaszektor, a vegyipar egyéb területei, és néhány jelentõs társaság korábbi években lezajlott privatizációját az ÁSZ már vizsgálta.

      Így az 1995. évi vizsgálat során - többek között - a következõ társaságok privatizációjának részletes értékelését végezte el az ÁSZ: MOL Rt., gázszolgáltató társaságok, villamosenergiaipari társaságok, BIOGAL Rt., Pénzintézeti Központ Rt. Az ellenõrzésben érintett összes privatizációs tranzakciók értéke a teljes bevétel 62 %-át tette ki.

      Az 1996. évi tevékenységet bemutató vizsgálati jelentés a következõ privatizációs szerzõdések ellenõrzését részletezi: FÓRUM Szálloda, Hungária Szálloda Rt., TAURUS Rt., ALKALOIDA Rt., Általános Értékforgalmi Bank Rt. A vizsgálatba bevont tranzakciók értéke a teljes privatizációs bevétel 34 %-át érte el.

      Az 1997. évben a privatizációban érintett bankokat pedig - OTP Rt., K & H Rt. - egyéb szempontok alapján végzett ÁSZ vizsgálat érintette. Mindezek alapján a felsorolt társaságok 1997. évi értékesítésével jelen vizsgálat nem foglalkozott. E társaságok 1997. évi értékesítésének szerzõdés szerinti értéke közel 303 milliárd Ft. A fennmaradó 84 milliárd Ft szerzõdéses értékbõl a vizsgálatba bevont tranzakciók értéke mintegy 14 milliárd Ft, amely ebbõl az értékbõl 17 %-ot reprezentál.

      A vizsgálat kiterjedt a pénzügyileg csak 1998-ban realizálódó Hungarocamion Rt. értékesítésére (426 millió Ft), mivel a privatizáció teljes folyamata 1997. évben zajlott.

      1. A Pénzintézeti Központ Bank Rt. privatizációja

A Pénzintézeti Központ Bank Rt. (továbbiakban PK.) 1992. december 31-ével alakult át 100 %-os állami tulajdonú részvénytársasággá. Ekkor 2,0 milliárd Ft jegyzett tõkével és 10,4 milliárd Ft saját tõkével rendelkezett.

1995. januárjában az MBFB Rt. egyszemélyes tulajdonosa lett a társaságnak, miután a PM a PK részvényeit apportálta a befektetési bankba. 1995. július 1-jétõl kereskedelmi bankként mûködött és ez idõponttal fuzionált az Investbank Rt.-vel.

1995. november 2-án az MBFB privatizációjának elõkészítése kapcsán, portfoliótisztítás érdekében az ÁPV Rt. megvásárolta a PK-t. Az Állami Bankfelügyelet ellenõrzésének megállapítása szerint a bank tõkeerõs, likviditása megbízható.

A PK. további sorsát illetõen többféle elképzelés merült fel, míg az ÁPV Rt. igazgatósága 36/1997. (I. 15.) határozatában felkérte az ügyvezetést a bank privatizációs alternatíváinak kidolgozására.

Az errõl szóló elõterjesztés több variációs lehetõséget tartalmazott, így

Az elõterjesztés alapján az ÁPV Rt. igazgatósága 82/1997. (II. 5.) határozatában úgy döntött, hogy a PK. teljes részvénycsomagjának 95 %-át egyfordulós pályázat keretében, a fennmaradó 5 %-ot pedig a dolgozók és a menedzsment számára értékesíti.

Az ÁPV Rt. 1997. május 28-i igazgatósági ülésén megtárgyalta az "éves közgyûlés hatáskörébe tartozó ügyek, alaptõke emelés és az ITC Kft. kérdése a PK Bank Rt.-nél" c. elõterjesztést.

Az anyag készítõi szerint az ÁPV Rt. a bank eszközeibõl ingatlanokat akart elvonni. Ezért azt a megoldást tartotta legcélszerûbbnek, ha az ÁPV Rt. megkapja az ITC Kft. és az Árpád Kft. üzletrészeket és az ellenértéket a PK saját részvényeivel egyenlíti ki.

A részvénycsere esetén az 1995. évi XXXIX. tv. 28. § (2) c. pontja kimondja, hogy mellõzni lehet a versenyeztetést " állami tulajdonon belüli, vagy privatizáció elõkészítését, illetõleg a tartós állami tulajdon biztosítékát célzó részvény, üzletrész, vagy ingatlan értékarányos cseréje esetében."E részvénycsere esetében feltûnõ, hogy vagyonértékelés nem történt és a csere alapja a könyvszerinti érték volt. Ez ellentétes az ÁPV Rt. gyakorlatával és nincs összhangban a Jogi és a Könyvszakértõ és Környezetvédelmi Ügyvezetõ Igazgatóságai szakvéleményével sem.

Az igazgatóság 440/1997. (V. 28) határozatában a részvénycsere végrehajtását jóváhagyta.

A cserére ajánlott üzletrészek névértéke 2,08 milliárd Ft, és ennyi névértékû saját részvényt kapott a bank. A Gt. 247 § (2) pontjának elõírása szerint egy társaság saját részvényeinek maximum egyharmadát tarthatja tárcában. Mivel az ellenérték összege, a visszaadott részvény a jegyzett tõke 41,6 %-ának felelt meg, ezért tõkeemelést kellett végrehajtani, melyet a bank eredménytartaléka, illetve tõketartaléka terhére eszközöltek [541/1997. (VII. 2.) határozat]. Így a bank jegyzett tõkéje 6.250 millió Ft lett, ennek egyharmada 2,08 milliárd Ft.

Az ÁPV Rt. és a PK között megvalósult részvénycserével az ÁPV Rt.-hez került két társaság privatizációját az illetékes ügyvezetõ igazgatóság elõkészítette, a pályázatok kiírása 1998-ban várható.

A PK privatizációs stratégiája és a pályázati kiírás címû elõterjesztést az ÁPV Rt. igazgatósága megtárgyalta és 631/1997. (VIII. 27.) határozatával jóváhagyta. E szerint az ÁPV Rt. nyílt, egyfordulós pályázat keretében meghirdette a PK 61,67 %-os részvényhányadát (3.855 millió Ft). A pályázat beadási határideje 1997. november 3. volt.

A megadott határidõre egy pályázat érkezett, melyet az Atlasz Biztosító Rt. által vezetett konzorcium nyújtott be. A konzorcium tagjai a Bankár Kft., a Magyar Tõkealap, a Cél Motors, Argenta, Axon, Timesco, Post Meritum, Fázis és a Postabank Értékpapírforgalmazási és Befektetési Rt.

Az ajánlat bontásának közjegyzõi tanúsítványa szerint a bontó bizottság rögzítette, hogy " a pályázatban a vételárajánlatot tartalmazó oldal az összefûzött példányokba (máshonnan kiemelve) utólagosan lett beillesztve....A bizottság megállapítja, hogy az angol nyelvû pályázatban megjelölt vételár a magyar nyelvû példányoktól eltér, az angol nyelvû vételárajánlat 390.000.000 Ft névértékû részvénycsomagra 3.223.245 USD, 3.465.000.000 Ft névértékû részvénycsomagra 5.580.000.000 Ft". Azaz a vételár forintban 1.440.000.000 Ft-tal, dollárban 832.321 USD-vel alacsonyabb a magyar nyelvû ajánlatban.

A pályázathoz csatolták a Postabank és Takarékpénztár Rt. által adott fedezetigazolást, amely az angol nyelvû pályázatban megjelölt vételárról szólt.

Csatolták továbbá a Postabank szándéknyilatkozatát melyben együttmûködését fejezi ki tanácsadói tevékenységben, meghatározott üzletágak felfuttatásában, infrastruktúra és fiókhálózatának kialakítása érdekében.

A konzorcium tagjai által megvásárolt tulajdoni hányad egyenként 10 % alatti, ezen belül azonban két társaság a Postabank érdekeltségébe tartozik, így azok részesedése már meghaladja a 10 %- ot. Ezért a hitelintézeti törvény szerint a tulajdonszerzéshez az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet engedélyét kellett volna beszerezni. A felügyelet a közvetett tulajdoni hányadokat nem vizsgálta, ezért az engedély beszerzését nem tartotta szükségesnek.

A PK részvények adás-vételi szerzõdését az ÁPV Rt. és a konzorcium képviselõi 1997. november 17-én alá írták. A vételár 5.580 millió Ft és 3.223.245 USD, amely összesen 6.192.796.550 Ft-nak felel meg. A konzorcium nyilatkozata alapján ez az angol nyelvû változatban szereplõ magasabb vételárral azonos.

A szerzõdés tartalmazza azokat a kötelezettségeket, melyeket az igazgatósági határozatok megfogalmaztak.

Az adás-vételi szerzõdés szerint a konzorcium a 61,67 %-os részvénycsomagot 160 %-os árfolyamon vásárolta meg. A korábban névértéken végrehajtott részvénycsere alapján azonban a konzorcium rendelkezik a 95 %-os részvénypakettel, így összességében 139,4 %-os árfolyamon szerezte meg a részvények 95 %-a feletti rendelkezési jogot.

A privatizáció bebizonyította, hogy a bank üzleti értéke jóval a névérték fölött volt, és ez támasztja alá, hogy a PK-ÁPV Rt. között lebonyolított csere nem volt értékarányos. Így az ÁPV Rt. az 1995. évi XXXIX. tv. 28. § (2) bekezdés c.) pontjának értékarányosságra vonatkozó elõírását nem tartotta be.

Az ÁPV Rt. igazgatósági határozatának és az adás-vételi szerzõdés elõírásainak megfelelõen a PK. részvényeinek 5 %-át a munkavállalók részére kellett értékesíteni. Ennek lebonyolítására az ÁPV Rt. és a PK Értékpapírforgalmazó és Befektetési Rt. bizományosi szerzõdést írt alá 1997. november 28-án.

A szerzõdés szerint:

"3. Az eladási ár az ÁPV Rt. és az Atlasz Biztosító által vezetett 10 tagú konzorcium között a PK Bank Rt. részvényei 61,7 %-ára vonatkozó, 1997. november 17-én létrejött szerzõdésben meghatározott részvényenkénti 160 %-os vételár, amelybõl az 1995. évi XXXIX. tv. 57. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a Jogosultakat 50 % árkedvezmény illeti meg, amely azonban nem haladhatja meg személyenként az éves minimálbér 150 %-át. A munkavállalók által összesen igénybe vehetõ kedvezmény maximális mértéke 178.092.000 Ft, azaz Egyszáz-hetvennyolcmillió-kilencvenkettõezer forint. Egy munkavállaló legfeljebb 536 darab részvény kedvezményes megvásárlására jogosult."

A kedvezmény mértékének maximumaként meghatározott összeg - figyelembe véve az 1997. évi éves minimálbér 150 %-át, amely 306.000 Ft - 582 fõ munkavállalónak felel meg. A PK 1996. évi beszámolója szerint tényleges létszáma 216 fõ, 1997. évi tervezett létszáma pedig 220 fõ volt. Ennek alapján a kedvezmény maximális mértéke 67.320.000 Ft lehetett. A bizományosi szerzõdésben szerepeltetett összeg meghatározásánál az ÁPV Rt. nem tartotta be a törvényi elõírást, hiszen mint a Pk volt tulajdonosának, illetve mint az állami tulajdon eladójának tudnia kellett a kedvezményre jogosult alkalmazottak létszámát.

Sem az igazgatósági elõterjesztésekben, határozatokban, sem a bizományosi szerzõdésben nincs olyan kitétel, hogy a PK alkalmazottain kívül a bankcsoporthoz tartozó egyéb társaságok alkalmazottai is részesülhetnek a kedvezményes részvényvásárlásból, melyet a privatizációs törvény sem tesz egyébként lehetõvé. Mindezek alapján a bizományosi szerzõdésbõl levezethetõ 582 fõ létszámra nincs magyarázat.

A bizományosi szerzõdés tervezetet észrevételezte többek között az ÁPV Rt. Jogi Ügyvezetõ Igazgatósága is és véleményében felhívta a figyelmet arra, hogy " a szerzõdéses konstrukció nem biztosítja az ÁPV Rt. ellenõrzését afelett, hogy a dolgozók valóban a szerzõdés 3. pontja szerint egyénileg, személyenként veszik-e igénybe a törvényben biztosított kedvezményt a részvényvásárlásra.

A privatizációs törvény szabályainak következetes érvényesítése érdekében javasoljuk, hogy az aktuális dolgozói létszám, az ez alapján kiszámított lehetséges kedvezmény maximuma és a személyenként megszerezhetõ részvénymennyiség is szerepeljen a szerzõdésben. "

A bizományosi szerzõdésben az aktuális létszám nem szerepel, arra a személyenként megszerezhetõ részvény darabszámából, illetve a minimálbér 150 %-át jelentõ 306.000 Ft-tal számított kedvezmény maximális mértékébõl lehet következtetni. Az így számított létszám viszont nem felel meg, illetve többszöröse a PK. beszámolójában szereplõ létszámnak.

A bizományosi szerzõdés szerint az 1998. január 30-i zárónappal megkötött adásvételi szerzõdések alapján az átutalás határideje 1998. február 6. volt. Ezen a napon a bizományos köteles elszámolást készíteni és az el nem adott részvényekrõl a szerzõdés szerint intézkedni.

A bizományostól 1998. május 29-én érkezett telefax szerint 97.314 db részvényt nem vásároltak meg a dolgozók. Ugyanezen telefaxból állapítható meg, hogy a PK dolgozói 94.736 db, a Polgári Bank Rt. dolgozói 114.220 db, és a PK Értékpapír Rt. dolgozói 5.730 db részvényt vásároltak.

A két utóbbi társaság ugyan a PK Bank Rt. tulajdona de a törvény csak a PK Bank Rt. dolgozói részére teszi lehetõvé a kedvezményes munkavállalói tulajdonszerzést. Ezzel az ÁPV Rt. megsértette az 1995. évi XXXIX. tv. 55. § elõírásait. A vizsgálat hatására a törvénysértés megszüntetése érdekében az ÁPV Rt. - írásos tájékoztatása szerint - intézkedéseket tesz.

A vételár a bizományostól - 171.748.800 Ft összegben - 1998. február 6-án befolyt. Az elszámolás és így a részvények kiadása május végéig nem történt meg. A befolyt vételárból kitûnik, hogy mind a 312.000 db. részvény nem kelt el.

A konzorciummal kötött adásvételi szerzõdésben a Vevõ vállalta, hogy a dolgozók által a megadott határidõn belül meg nem vásárolt részvényeket
160 %-os árfolyamon megvásárolja. Ezt az árat a vevõ a munkavállalók által történõ részvényjegyzés lezárását követõ 90 napon belül vállalta. Ez a 90 napos határidõ nemcsak a jegyzéshez, hanem már a vételár befizetéséhez képest is lejárt. Ebbõl az következik - miután az ÁPV Rt. nem kellõ gondosságú eljárása miatt a 90 napos határidõ lejárt -, hogy a Vevõ mentesülhet a szerzõdésben vállalt részvényvásárlási kötelezettsége és annak feltételei alól, tehát megteheti hogy nem vásárolja meg a fennmaradó részvényeket, vagy megvásárolja, de nem azon az áron.

      1. A Hungarocamion Rt. privatizációja

A Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat 1992. július 1-jével alakult át részvénytársasággá. Tulajdonosa 96,61%-ban az ÁV Rt. és 3,39 %-ban az önkormányzatok voltak. Átalakuláskor jegyzett tõkéje 5.230 millió Ft, saját tõkéje 8.846 millió Ft volt.

A Hungarocamion privatizációjának folyamata 1994. decemberében kezdõdött, amikor az ÁV Rt. igazgatósága privatizációs tanácsadók meghívásáról döntött. 1994.-ben nyílt, kétfordulós pályázat alapján megkísérelték az értékesítést, de a pályázat eredménytelenül zárult. Ezt követõen az ÁV Rt. igazgatósága 19/1995. (II. 21.) határozatában a társaság igazgatóságát egy önerõs reorganizációs és privatizációs terv kidolgozására kérte fel. A reorganizációs tevékenység eredménye 1995.-ben már jelentkezett, a társaság vesztesége lényegesen csökkent.

1996.-ban az ÁPV Rt. a Hungarocamoin Rt. részvényeinek értékesítésére, illetve tõkeemeléses privatizáció elõkészítésére pénzügyi tanácsadói pályázatot írt ki. A pályázat nyertese a K & H Brókerház Rt. lett.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 1057/1996. (XII. 11.) határozatában jóváhagyta a társaság állami tulajdonban levõ részvényeinek értékesítésére, valamint a tõkeemelésre vonatkozó nyílt, egyfordulós pályázati kiírást. Ennek keretében a társaság jegyzett tõkéjének 79,2 %-át képviselõ 4.142.095 ezer Ft névértékû részvénycsomag egészére lehetett pályázatot benyújtani.

A privatizációs érték korrekt meghatározása érdekében az Ernst & Young elvégezte a társaság üzleti- és az ingatlanok vagyon-értékelését. Szakvéleménye szerint a társaság 100 % -os tulajdonrészének üzleti értéke 1.528 millió Ft, ingatlanjainak becsült értéke pedig 3.239 millió Ft.

A pályázatra két pályázó nyújtott be ajánlatot:

Az utóbbi pályázat a formai követelményeknek nem felelt meg, mivel nem volt igazolás a bánatpénz befizetésérõl, amely nem pótolható hiányosság volt, ezért a bíráló bizottság érvénytelennek minõsítette.

Az Elsõ Európai Logisztikai Kft. ajánlatával kapcsolatban felmerült hiányosságok miatt a pályázót hiánypótlásra szólították fel, melyet a Kft. határidõre nem teljesített.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 225/1997. (III. 26) határozatával a második nyilvános pályázatot is eredménytelennek nyilvánította és rendelkezett arról is, hogy az ÁPV Rt. vezérigazgatója "a döntést követõen kezdjen tárgyalásokat a pályázó (Elsõ Európai Logisztikai Kft.) által eddig biztosított és ajánlott anyagi feltételek megtartásával ajánlata módosítására és a szerzõdés megkötésére."

A tárgyalásokat megkezdték, a szerzõdéskötést elõkészítették. Az ÁPV Rt. Jogi Ügyvezetõ Igazgatósága állásfoglalása szerint a versenyeztetés mellõzése nem felelt meg a privatizációs törvény elõírásainak és arra csak kivételes esetben kerülhet sor. Emiatt az ÁPV Rt. igazgatósága 475/1997. (VI. 4.) határozatában új pályázat kiírásáról döntött.

A harmadik kiírás szerint nyílt, egyfordulós pályázat keretében a jegyzett tõke 81,31%-át képviselõ 4.252.653 ezer Ft névértékû részvényre lehetett pályázatot beadni.

E pályázatra négy ajánlat érkezett, melybõl kettõ érvénytelen volt, mivel a bánatpénzt nem fizették be. A fennmaradó két pályázatot,

A bíráló bizottság többszöri egyeztetés során megállapította, hogy a Ventura Rt.-nek szóló Bankamerica által kiállított kötelezettségvállalás nem visszavonhatatlan, nem feltétel nélküli és nem eredeti. A másik ajánlattevõt hiánypótlásra szólították fel, de annak teljesítése nem volt megfelelõ. Ezért a bizottság eredménytelennek nyilvánította a pályázatot.

A pályázat értékelésérõl szóló igazgatósági elõterjesztés javaslata az eredménytelenné nyilvánítást követõ teendõkre három változatot tartalmaz:

Az igazgatóság 669/1977. (IX. 10.) határozatában a pályázatot érvényes ajánlat hiányában eredménytelennek nyilvánította. Egyben felhatalmazta az ÁPV Rt. ügyvezetését, hogy " a legrövidebb idõn belül, saját hatáskörben új pályázatot írjon ki 30 napos ajánlati határidõvel a korábbi pályázati feltételekkel."

1997. október 16-án a pénzügyminiszter engedélyt adott 500 millió Ft mértékig a Hungarocamion Rt.-vel szembeni VPOP követelés garanciájára.

Az igazgatósági döntésnek megfelelõen az ügyvezetés 1030/1997. (XI. 30.) határozatával az egyfordulós, nyilvános pályázati kiírást jóváhagyta. A pályázatok beadási határideje 1997. december 8. volt.

A pályázatra három ajánlat érkezett:

Mindhárom pályázó vállalta az ÁPV Rt. áltat nyújtott 200 millió Ft kamatmentes kölcsön visszafizetését.

A bíráló bizottság négy alkalommal ülésezett a pályázatok értékelésével kapcsolatban.

Elsõ ülésén (1997. december 15.) az elsõ két társaság pályázatát érvénytelennek nyilvánította, mert nem csatolták a tõkeemelési vállalásukhoz a bankgaranciát, fedezetigazolást, vagy hitelígérvényt. A két pályázat érvénytelenségének megállapítása mellett szükségesnek tartották a HC-Invest Kft. pályázata érvényességének megállapításához a Bankamerica ígérvénye valódiságának ellenõrzése céljából "megvizsgálni, hogy ki és milyen formában fordult a Bankamericához az ígérvény kiadása tárgyában. További nyitott kérdés még az aláírók személye és jogosultsága, valamint az, hogy milyen formában vállalta a Bankamerica ezen kötelezettségvállalását." Ezért a bizottság a bírálat idõtartamát 30 nappal meghosszabbította.

A bizottság második ülésén (1998. január 12.) a HC-Invest Kft. ajánlatához mellékelt hitelígérvény minõsítésével foglalkozott. Ekkor rendelkezésére állt egy ügyvédi vélemény, amely szerint az okiratok nem tekinthetõk a pályázati kiírásban körülírt hitelígérvénynek, így azok biztosítéknak sem minõsíthetõk. Bár a Jogi és a Könyvszakértõi Ügyvezetõ Igazgatóság képviselõi a hitelígérvényt megfelelõnek tartották, a bizottság felkérte a Jogi Igazgatóságot független külsõ szakértõ szakvéleményének bekérésére, valamint az illetékes tranzakciós igazgatóságot céginformáció beszerzésére. Ezen túl a pályázótól magyarázatot illetve értelmezést kért arról, hogy milyen jogosítványai vannak a Bankamerica leányvállalatának, a Bankamerica International Investment Corp.-nak (BAIIC) és kérte a hitelígérvényben hivatkozott, a bankok között 1997. december 5-én kötött szerzõdést. Ez utóbbit azért, mert a "hitelígérvény tartalmából nem derül ki, hogy a BAIIC kötelezettsége milyen mértékû, hiszen a hitelnyújtást a DBG-vel együttesen, csakis e feltétellel, azaz egymásra tekintettel készek vállalni, illetve nyújtani."

A harmadik bizottsági ülésen (1998. január 20.) a HC-Invest kft. a kért szerzõdést banktitokra hivatkozással nem küldte meg és a Kft. "nyilatkozott" arról, hogy a pénzintézetek közötti megállapodás nem tartalmaz korlátozó feltételeket a pályázattal kapcsolatosan. Csatolta továbbá az angol nyelvû háttéranyagot és névkártyákat.

Erre az idõpontra nem érkezett meg a BAIIC-rõl a céginformáció sem. A másik külföldi társaságról - DBG Eastern Európa - rendelkezésre állt az információ, miszerint igen kis cég, így nem elfogadható hitelbiztosítékot jelent. A meghívottként jelen lévõ privatizációs tanácsadó képviselõjének véleménye szerint a Bankamerica III A minõsítésû, de a hitelígérvényt a leányvállalata 100 %-os tulajdonában lévõ cég, a BAIIC adta ki.

Az ÁPV Rt. Jogi Igazgatósága 1998. január 14-én a vezérigazgató részére készített feljegyzésében közölte, hogy nem áll módjában " független külsõ jogi szakvélemény " elkészítésére megbízást adni, elsõsorban azért, mert az rendszerint kétségesnek tekinthetõ, másrészt pedig "kizárólag az értékelõ Bizottság hivatott a pályázatok határidõben történõ elbírálására és a javaslat megtételére az igazgatóság felé. E munkában az ÁPV Rt. jogtanácsosa is részt vesz, ezért nem indokolt a Jogi Ügyvezetõ Igazgatóságot felkérni - különösen záros határidõ megjelölésével - arra, hogy külsõ jogi szakvéleményt kérjen be, mivel ezzel a jogász bizottsági tag kompetenciája is megkérdõjelezhetõ lenne".

A bizottság a vitatott kérdések tisztázásának hiánya ellenére egyhangú állásfoglalás alapján a BAIIC-t banknak minõsítette, és érvényesnek nyilvánította a negyedik privatizációs pályázatot azzal, hogy az ÁPV Rt. igazgatóságának jogában áll eredménytelennek nyilvánítani a pályáztatást, "de ebben az esetben a bizottság javasolja, hogy ne kerüljön új pályáztatásra sor, hanem azonos körben meghívásos privatizációra kerüljön sor."

Annak ellenére, hogy a bíráló bizottság állásfoglalását már a harmadik ülésén kialakította negyedszer is "sürgõsséggel" összeült. Az információkérésre felkért Creditreform- Interinfo Kft. nem tudott érdemi és hiteles információt szerezni a BAIIC-rõl, így a HC-Invest ügyvezetõjétõl kapott tájékoztatásra támaszkodva döntötték el, hogy fenntartják-e az elõzõ ülésen rögzített véleményüket. Úgy határoztak, hogy elõzõ döntésüknek megfelelõen az igazgatósági elõterjesztést haladéktalanul el kell készíteni, mindemellett a Creditreform Kft.-t további információk beszerzésére is meg kell bízni.

Az igazgatóság részére készített elõterjesztés javasolta, hogy hagyja jóvá az igazgatóság a bíráló bizottság döntését, és nyilvánítsa eredményesnek a pályázatot.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 40/1998. (II. 4.) határozatával a javaslatot jóváhagyta és hozzájárult az adásvételi szerzõdés aláírásához és magát a szerzõdést pedig 106/1998. (III. 11.) határozatával hagyta jóvá. A szerzõdés hatálybalépésének feltétele a Versenyhivatal engedélyének kiadása. A Versenyhivatal határozatát kiadta és a szerzõdés 1998. május 20-val hatályba lépett.

A Hungarocamion Rt.-t többszöri sikertelen pályázatot követõen a negyedik alkalommal történt meghirdetés után a HC Invest Kft.-nek értékesítette az ÁPV Rt.

A HC-Invest Kft.-t 1997. december 2.-án alapította a Ventura Rt. és leányvállalata a Ventura Invest Kft., azzal a céllal, hogy a Hungarocamion Rt.-t megvásárolják. A Ventura Rt. a korábbi pályázaton már megkísérelte a társaság megvásárlását, de akkor nem járt eredménnyel.

A dokumentumok azt bizonyítják, hogy a privatizáció elhúzódása a felajánlott vételár folyamatos csökkenéséhez vezetett. Ebben az elõzõeken túl szerepe volt az idõközben felszínre került vám és egyéb kötelezettségeknek is.

A pályázati kiírás az érvényesség kritériumaként egyértelmûen meghatározta, hogy mind a vételárhoz, mind az alaptõkeemeléshez, mind a beruházási kötelezettség vállalásához feltétel nélküli és visszavonhatatlan biztosíték szükséges, mely lehet bankgarancia, banki fedezetigazolás, banki hitelígérvény, illetve a beruházási kötelezettségnél hitelígérvényt nemzetközileg ismert nehézteher-gépjármû gyártó cégtõl is elfogad az ÁPV Rt.

A bíráló bizottság tevékenysége arra összpontosult, hogy a HC-Invest Kft. számára a BAIIC és DBG társaságok által kiadott ígérvények e szempontoknak mennyiben felelnek meg.

Többszöri információ kérés és szakvélemény beszerzése után a bizottság a dokumentumok tanúsága szerint csak vélelmezte az ígérvények megfelelõségét. Ezt bizonyítja az is, hogy javasolta a szerzõdés elõkészítésének ideje alatt, illetve annak aláírásáig is a további meggyõzõ és egyértelmû információk beszerzését.

A kiinduló alapul szolgáló, a BAIIC és a DBG által aláírt és kiadott ígérvény a Bankamerica fejlécével ellátott dokumentum, tartalma a BAIIC és a DBG által vállalt kötelezettségekre vonatkozik, aláírásai olvashatatlanok és nincsenek bélyegzõvel ellátva. Ez utóbbi hiányosságokat a bizottság nem is kifogásolta, holott ugyanezt egy magyar jogi szakvélemény esetében perdöntõnek tekintette. További tevékenysége arra terjedt ki, hogy a két társaságot és az aláírókat beazonosítsa. Ez a DBG esetében azt az eredményt hozta, hogy a cég minimális tõkével rendelkezik és nem bank. Ezért is vált szükségessé a BAIIC társaságról a további információszerzés, amely viszont sikertelenül zárult. Végül a pályázó HC-Invest Kft. tulajdonosától, mely társaság a BAIIC befektetési tanácsadója - kapott iratanyag alapján minõsítette a bíráló bizottság banknak a céget.

A Creditreform Interinfo Kft.-tõl 1998. február 4-én kapott céginformáció szerint a BAIIC - magyarul Bankamerica Nemzetközi Beruházási Vállalat - "holdingtevékenységet folytat, melynek keretén belül elsõsorban külföldi társaságokban történõ befektetési tervek kezelésével foglalkozik." Tehát ez a vállalat, amely a hitelígérvény egyik kiadója volt nem bank. Ezért a pályázati kiírásnak nem felel meg az ígérvény, mivel az csak banktól fogadható el.

Ez esetben olyan feltétel meglétérõl, vagy hiányáról volt szó, amely a pályázat érvénytelenségét érinti és pótolhatatlan feltétel, vagyis a Hungarocamion Rt.-t az ÁPV Rt. érvénytelen pályázatot benyújtó ajánlattevõnek adta el.

Az, hogy a bíráló bizottság kényszerült azt bizonyítani, hogy a pályázathoz hitelígérvényt csatolt társaság bank azt mutatja, hogy az ÁPV Rt. nincs felkészülve arra, hogy az általa meghatározott kiírási feltételek teljesítését egyértelmûen ellenõrizni tudja.

      1. Az ERDÉRT Rt. privatizációja

Az Erdészeti és Faipari Termékeket Értékesítõ és Feldolgozó Rt. (továbbiakban Erdért Rt.) 1993. július 1-jén, zárt körû alapítással alakult át egyszemélyes részvénytársasággá a korábbi vállalatból. Jegyzett tõkéje 2.892 millió Ft volt.

A társaság fõ tevékenysége faipari termékek behozatala, belföldi felvásárlása, feldolgozása, külkereskedelmi értékesítése.

A társaság gazdálkodása 1994-ig csökkenõ árbevételt és növekvõ veszteséget mutatott, majd az új menedzsment megválasztása és szervezeti átalakítás után fokozatos javulás következett be.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. január 8-án döntött arról, hogy a társaság részvényeit pályázat útján értékesíti. Ennek megfelelõen 1997. február 25-én megjelent a kiírás a 85 % állami tulajdonú részvénycsomag nyílt egyfordulós pályáztatásáról.

E pályázatra egy ajánlat érkezett, melyet az Erdért Rt. MRP. szervezete és az Erdõgazdasági Részvénytársaságok által alakított Konzorcium nyújtott be.

Az ÁPV Rt. az ajánlatot nem fogadta el és a pályázatot eredménytelennek minõsítette.

Az eredménytelen pályázatot követõen az ÁPV Rt. többszöri levélváltás és tárgyalás keretében egyeztetett az MFB Rt.-vel és a Záhony és Térsége Fejlesztési Kft.-vel (ZTF Kft.). Az MFB Rt. és az általa alapított ZTF Kft. célja az volt, hogy az Erdért Rt.-rõl a fõ tevékenységi kör végzését biztosító ingatlant leválasszák, és az kerüljön a tulajdonukba.

Az ÁPV Rt. mélyrehatóan, minden részletre kiterjedõen megvizsgálta ezen elképzelés megvalósításának hatásait és megállapította, hogy a tervezett tranzakció kiinduló pontjául szolgáló 1124/1996. (XII. 19.) Korm. határozattal
- amely Záhony és térsége gazdasági fejlesztése érdekében teendõ lépésekrõl szól - nincs összhangban. A határozat nem teszi az ÁPV Rt. kötelezettségévé az ingatlan leválasztását. A vizsgálat megállapította azt is, hogy az Erdért Rt. részvényeire meghatározott privatizációs feltételrendszer és a pályázati kiírás áll összhangban a kormányhatározattal, vagyis ez tesz eleget a térség fejlesztési igényei megvalósításának.

    1. július 22-én az MFB Rt. részvénycsere útján az Erdért Rt. teljes részvénypakettjét kérte, felajánlva a csere alapjául a Fégarmy Kft. üzletrészét.

E levelet megelõzõen az MFB Rt. és az ÁPV Rt. több ízben tárgyalt a társaság privatizációjáról, sõt 1995-ben a konzorciummal közösen készült a pályázaton részt venni. Erre azért nem került sor, mert az ÁPV Rt. akkor nem írta ki a pályázatot.

Az ÁPV Rt. szakmai és üzleti szempontok alapján foglalkozott e részvénycsere ajánlattal. Véleménye szerint a jól mûködõ, nyereséges, fejlõdõ vállalkozást továbbra is állami tulajdonban tartani, feleslegesen reorganizálni semmilyen szempont alapján nem indokolt és nem ésszerû. Az MFB Rt.-nek történõ átadás, figyelemmel a bank jogosítványaira, ezt jelentené, mivel a bank a társasággal kapcsolatban reorganizációs szándékáról nyilatkozott.

Errõl az álláspontjáról az ÁPV Rt. az MFB Rt.-t 1997. augusztus 4-i levelében értesítette, melyben tájékoztatta arról is, hogy reméli hogy a következõ meghirdetés alkalmával számíthatnak a versenyben való részvételére.

Mindezekre tekintettel az ÁPV Rt. már a részvénycsere ajánlat megérkezése elõtt 576/1997. (VII. 16) igazgatósági határozatában úgy döntött, hogy a második pályázatot kiírja.

A második pályázati kiírás 1997. szeptember 9-én, illetve 15-én jelent meg. E szerint a 2.458.520 ezer Ft névértékû részvénycsomag (85 %) egészére lehetett ajánlatot tenni. A kiírás 2.000.000 ezer Ft irányárat jelölt meg. A fennmaradó 15 %-os részvénypakettet a pályázat lezárását követõen a dolgozóknak ajánlják megvételre, ennek megvalósulása 1998-ban várható.

A pályázatra ez esetben is csak egy ajánlat érkezett, az elõzõ pályázaton résztvevõ konzorcium részérõl. A megajánlott vételár 2.020 millió Ft (82,2 % árfolyam) és a pályázat mindenben eleget tett a kiírási feltételeknek.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 840/1997. (XI. 11.) határozatával eredményesnek nyilvánította a pályázatot, gyõztesnek hirdette a konzorciumot, hozzájárult az értékesítéshez és a szerzõdés megkötéséhez. Megszabta mindazokat a feltételeket is, melyeket az adásvételi szerzõdésbe a vevõnek kötelezettségként vállalnia kell.

A részvény adásvételi szerzõdést 1997. december 12-én aláírták. A fizetés részben készpénz (744.261 ezer Ft), részben kárpótlási jegy (344.221 ezer Ft) és részben E hitel (931.518 ezer Ft) igénybevételével történt.

A szerzõdés tartalmazza mindazokat a kötelezettségeket és az azok megszegéséhez kapcsolódó szankciókat, melyeket az igazgatósági határozat elõírt. (pl.: létszámcsökkentés üteme, részvény, illetve ingatlan elidegenítésére vonatkozó korlátozás, márkanév megtartása, stb.).

Az Erdért Rt. privatizációja jól elõkészített volt, mindvégig szem elõtt tartották a nyereségesen mûködõ társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepét, valamint az egész ország erdõgazdálkodása és fakereskedelme érdekeit.

  1. A részvénycserék
    1. Részvénycsere az ÁPV Rt. és az MFB Rt. között
    2. Az MFB Rt. és az ÁPV Rt. között 1997. évben megvalósult részvénycserék legnagyobb volumenû tranzakciója a 216, 293 és 336/1997. igazgatósági határozatok alapján történt. Kiinduló alapul a 62/1996. (VII. 29.) OGY határozat elõírása szolgált, amely a nemzetgazdaság mûködõképessége szempontjából jelentõs társaságok közé sorolta a Rába Rt.-t is.

      A Rába Rt. országos jelentõségû ipari társaság. A Kormány 2051/1997. (II. 28.) határozatában a Rába Rt. privatizációs elképzelését elfogadta és felhatalmazta az ÁPV Rt.-t a privatizáció lebonyolítására. Ennek megvalósítása érdekében vált szükségessé a részvénycsere. A cserébe bevont üzletrészek piaci értékének meghatározását külsõ szakértõk végezték el és azt mind az MFB, mind az ÁPV Rt. elfogadta. Az ÁPV Rt. a részvénycserével kapcsolatban a Pénzügyminisztérium egyetértését beszerezte, így a cserére vonatkozó szerzõdést 1997. május 7-én aláírták. A csere révén az ÁPV Rt. megkapta a Rába Vagon- és Gépgyár Rt. 49,68%-os részvénycsomagját 56 társaságban meglévõ üzletrész, illetve részesedés ellenében.

      Az 56 társaság átadott névértéke 11.537,2 millió Ft volt, ennek vagyonértékelõk által megállapított értéke 6.707,3 millió Ft, szerzõdéses értéke pedig 4.970,4 millió Ft (43 % -os árfolyam ). Az 5.763 millió Ft névértékû Rába részvények árfolyama 90 % volt, azaz 5.186,7 millió Ft. Az ÁPV Rt. által átadott és az MFB-tõl kapott üzletrészek közötti 216,3 millió forint különbözetet a késõbbiekben rendezték.

      Az ÁPV Rt. a Rába Rt. részvényeit 1997. november 11-én és december 4-én 147,5 %-os árfolyamon értékesítette, az 1997. évben befolyt bevétel 10.879 millió Ft volt.

    3. Részvénycsere az ÁPV Rt. és a Postabank Rt. között

    A Kormány a Postabank Rt. helyzetének rendezésérõl szóló kiegészített 1040/1997. (IV. 29.) határozatában döntött arról, hogy az " ÁPV Rt. kisebbségi részesedéseinek és egyes ingatlanjainak mielõbbi értékesítése érdekében az ÁPV Rt. és a Postabank Rt. azonos összértékû vagyoncserét hajtsanak végre." E határozat megvalósítására a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter 10/1997. (VII. 4) RJGY. számú alapítói határozatot adott ki.

    Az értékarányos csere érdekében a felajánlott részesedések értékelését független vagyonértékelõkkel elvégeztették, melyet a KPMG, mint az ÁPV Rt. könyvvizsgálója hitelesített.

    Az ÁPV Rt. igazgatósága 615/1997. (VIII. 14.) határozatában elfogadta a vagyonértékeléseket a KPMG vagyoncsere egyenértékûségére vonatkozó nyilatkozatát és jóváhagyta, valamint felhatalmazta az ÁPV Rt. vezérigazgatóját a szerzõdés aláírására.

    Az 1997. szeptember 11-én aláírt csereszerzõdés értelmében az ÁPV Rt. 17.297,5 millió Ft névértékû, 10.731,2 millió Ft szerzõdéses értékû , 19 társaságot érintõ részesedést adott át 62 %-os árfolyamon a Postabank Rt. 97,93 %-os tulajdonában lévõ járulékos vállalkozásának minõsülõ Postabank Invest Rt.-nek. Ennek ellenében megkapta a Postabank Invest Rt. 100 %-os tulajdonát képezõ Váltó 4 Libra Rt. 12.550,0 millió Ft névértékû részvényeit 85,51 %-os árfolyamon. (Az átadott ÁPV Rt. részesedések, valamint a Váltó 4 Libra Rt. vagyonában szerepelt, átvett ingatlanok listáját a 8/a. és 8/b. sz. melléklet tartalmazza.)

    A Váltó 4 Libra Rt.-t 1997. július 29-én jegyezte be a Pest Megyei Cégbíróság. Alapítása készpénzzel történt, melyet az alapító két részletben befizetett.

    Az így megalakult Váltó 4 Libra Rt. a Postabanktól megvásárolta azokat az ingatlanokat, amelyek a csereszerzõdés tárgyát képezték, így a társaság vagyona ingatlanokban testesült meg (telek és ingatlan összesen 29 db).

    Az ÁPV Rt. koncepciója a Váltó 4 Libra Rt.-vel kapcsolatban az volt, hogy 1998. második felében kárpótlási jegy, készpénzhányad, részvénycsere formájában privatizálható, mellyel hozzájárulhat a kárpótlási folyamat végleges lezárásához (1997. augusztus 8-i elõterjesztés 615/97 ig. hat.).

    Az ÁPV Rt. 1997. negyedik negyedévében vette át a Váltó 4 Libra Rt. társaság kezelését. 1998. januárjában elõterjesztés készült az igazgatóság számára, melyben az eredeti ÁPV Rt. elképzeléshez képest a Váltó 4 Libra Rt. és az ÁPV Rt. közötti, valamint a Váltó 4 Libra Rt. és a Kincstári Vagyonkezelõ közötti ingatlancserét javasolják.

    A 20/1998. (I. 14.) igazgatósági határozat szerint döntés született arról, hogy az igazgatóság hozzájárult az értékarányos csere lebonyolításához, annak ellenére, hogy értékbecslés nem volt. Döntött továbbá arról is, hogy a KVI-vel a Váltó 4 Libra Rt. az ugyancsak értékarányos cserét hajtsa végre.

  2. A szerzõdéseken alapuló vagyonkezelés helyzete és a reorganizációra fordított ráfordítások alakulása
    1. A szerzõdésen alapuló vagyonkezelés
    2. Az ÁPV Rt. 1997-ben 3 db különbözõ típusú vagyonkezelési szerzõdéssel rendelkezett. Az egyik típusú vagyonkezelési szerzõdés szerint, a vállalkozó megbízása kiterjed a kihelyezett portfolió vagyonkezelése mellett, a vagyon értékesítésére is. Ilyen megbízást tartalmaz a CO-NEXUS Rt., a Zalaegerszegi Ruhagyár Rt. vagyonkezelési szerzõdése. A másik típusú szerzõdés esetében a vagyonkezelési idõszak lezárultával a portfolió visszakerül az ÁPV Rt. hatáskörébe. Ilyen megbízást tartalmaz a DUNAFERR Rt. vagyonkezelési szerzõdése.

      1. A CO-NEXUS vagyonkezelési szerzõdése
      2. Az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága 1997. I. félévében fejezte be a CO-NEXUS vagyonkezelési szerzõdés létrehozásának és mûködtetésének átfogó felmérését és ellenõrzését. Az FB által feltárt hiányosságok és az ÁSZ vizsgálati tapasztalatai lényegében egybeesnek.

        Az ÁVÜ igazgatótanácsa 1991. augusztus 14-i ülésén fogadta el a vagyonkezelési pályázat közzétételének a módját, mintegy 11 vállalkozás megkeresésével zártkörû tender meghirdetését. A második fordulóban négy pályázóval szerzõdés tervezetek alapján közvetlen versenytárgyalást folytattak. Az ÁVÜ Igazgatótanácsa 1991. december 11-én döntött a vagyonkezelési pályázat eredményérõl és meghatalmazta az ügyvezetést, hogy a gyõztes CO-NEXUS Rt.-vel kösse meg a szerzõdést.

        A vagyonkezelésbe adott portfolió értéke 3.952,6 millió Ft volt. A következõ társaságokból állt: ARBAU Kft., DÉLKER Rt., HALDEX, HUNICOOR Rt., KALIBER Kft., Pécsi Építõ Kft., Pécs Agroker Rt., ROYAL Bútorker Rt..

        A vagyonkezelésbe adott portfolió csomagra vonatkozóan az, hogy milyen megfontolások és szempontok alapján kerültek a társaságok kiválasztásra nem állapítható meg, dokumentált információk nincsenek. A vagyonkezelési pályáztatás dokumentumai is hiányosak. (Pl. a portfolió csomag értékét a MACON Rt. által készített cégismertetõ határozta meg. A vagyonértékelésre vonatkozó tételes adatok, illetve vagyonmérlegek nem készültek, illetve nem állnak rendelkezésre).

        A szerzõdéskötés során az ajánlathoz képest olyan módosulások történtek, melyek az állami privatizációs szervezet érdekeit sértették, pozícióját jelentõsen lerontották.

        A megkötött szerzõdés a szerzõdést biztosító mellékkötelezettséget illetõen eltér a pályázatban vállalttól. Bankgarancia helyett az ÁVÜ-vel kötött letéti megállapodás alapján a CO-NEXUS részvények letétbe helyezését irányozta elõ. A letéti szerzõdést 1992. január 29-én kötötték meg. A szerzõdés kizárólag a letétbe helyezett részvények kezelésére és õrzésére irányult, abban nem szerepelt a letétnek a vagyonkezelési szerzõdés teljesítésének biztosítására vonatkozó funkciója.

        További módosulás volt, hogy a vagyonkezelési szerzõdés megkötésének idõpontjáig az ÁVÜ tulajdonában volt a CO-NEXUS társaság részvényeinek 11,2 %-a, 600 db 10.000 Ft névértékû részvény. A vagyonkezelési pályázatot megelõzõen a CO-NEXUS Rt. fõ tulajdonosa által tett vételi ajánlat elfogadásáról az értesítés - a vagyonkezelési szerzõdés megkötésének napján, - 1991. december 20-án történt. A vagyonkezelési szerzõdéskötéssel párhuzamosan zajló, attól független részvényeladási tranzakció eredményeként azonban megszûnt az ÁVÜ-nek a CO-NEXUS közgyûlésein való részvételi joga, a társaság tevékenységébe történõ betekintési lehetõsége.

        A megkötött vagyonkezelési szerzõdés nettó 4 milliárd Ft megfizetését írta elõ a vagyonkezelõ kötelezettségeként.

        A CO-NEXUS Rt.-nek a vagyonkezelési szerzõdés értelmében az átvett vagyon kezelésével kapcsolatban minden gazdasági év után beszámolót kellett készítenie a Vagyonügynökség számára. A szerzõdésben a beszámoló részletes tartalmát nem fejtették ki, de ez a szerzõdés egyéb részeibõl kikövetkeztethetõ volt. Azon esetben, ha a CO-NEXUS Rt. vagyonkezelési tevékenységével szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bûncselekménnyel veszélyezteti az állami vagyont, akkor a Vagyonügynökség szükség szerint élhetett az egyoldalú elállás, vagy felmondás jogával. Ezen ellenõrzési lehetõség biztosítása megkívánta a kezelt vagyoni körbe tartozó társaságok beszámolói mellett, az elkülönítetten kezelt vagyon változásait tükrözõ részletes nyilvántartásnak, valamint az értékesített vagyon bevételeit tartalmazó elkülönített bankszámla forgalmának adatszolgáltatását is.

        A Vagyonkezelõ az idõvel átalakított, "átstrukturált" portfolióba tartozó társaságok éves beszámolóinak megküldésekor minden évben közölte, hogy - igény szerint - további információkkal rendelkezésre áll. Az ÁVÜ, illetve az ÁPV Rt. nem élt a felkínált lehetõséggel, nem igényelte a dokumentumok kiegészítését, érdemi információk szolgáltatását.

        A vagyonkezelési tevékenységet az 1992. évi beszámolót követõen ellenõrízték és elemezték, melynek alapján 1993-ban részleges intézkedések is történtek. Ezt követõen azonban 1996. áprilisáig érdemi ellenõrzés és értékelés nem történt.

        Az Állami Számvevõszék a vagyonkezelési szerzõdés megkötését követõen kezdeményezte a portfolióban szereplõ társaságoktól az állami tulajdonost megilletõ, közel 180 millió Ft osztalék behajtását. Az 1991. évi osztalék állam javára történõ rendezését az ÁVÜ azonban meg sem kísérelte.

        A rendelkezésre álló adatok alapján a CO-NEXUS Rt., illetve Holding Vagyonkezelõ Kft. 1993. és 1994. évi vagyonkezelési tevékenysége során már olyan szerzõdéssel-ellentétes tevékenységet valósított meg, amely az ÁVÜ részérõl kiemelt vizsgálatot és azonnali intézkedést igényelt volna.

        Ilyen eset volt a vagyon értékesítésébõl származó vételárnak nem az elkülönített számlán történõ jóváírása, a szerzõdésben nem engedélyezett értékesítési árbevételek új befektetésekbe történõ forgatása (pl.: Pécsi Árendás Kft.). Továbbá a portfolió "átstrukturálásának esetei". (pl.: 3 Triál Rt. beolvasztása a vagyonkezelésbe adott Royal Bútorker Rt.-be. A Triál társaságok jelentõs hitelállományt, lejárt áruszállítási és egyéb kötelezettséget, valamint számottevõ elfekvõ készleteket hoztak az addig nyereséges Royal Bútorker Rt.-be, stb.)

        A vagyonkezelõ 1995-tõl kezdõdõen több kezdeményezést tett a vagyonkezelési szerzõdés módosítására, illetve lezárására, többek között kárpótlási jeggyel történõ teljesítésére. A módosítási kezdeményezésekbõl már körvonalazódott, hogy a CO-NEXUS Rt. az eredeti szerzõdés szerinti teljesítésre, az ötéves vagyonkezelési és értékesítési folyamatot lezárva 1997. januárjában a 4 milliárd Ft vagyonérték készpénzben történõ kifizetésére nem lesz képes.

        Az állami privatizációs szervezet a CO-NEXUS Rt. vagyonkezelési tevékenységének elsõ mélyrehatóbb ellenõrzését az ötéves futamidejû szerzõdés utolsó évében, 1996. április 16-val kezdeményezte.

        Ekkor az ÁPV Rt. megbízta a Bonitas Kft.-t a CO-NEXUS Rt., a portfoliójába tartozó CO-NEXUS Vagyonkezelõ Kft., valamint az ÁVÜ-tõl vagyonkezelésbe átvett társaságok pénzügyi, gazdasági és tulajdonjogi átvilágításával, részvények, részesedések értékelésével, a portfolióba tartozó vagyontárgyak mozgásának, a cégek átalakításának, apportálásának a nyomon követésével.

        A Bonitas Kft. jelentése a CO-NEXUS Rt. vagyonkezelési tevékenységét egyes szerzõdési pontok megsértésével kapcsolatban súlyosan gondatlannak, összességében nem megfelelõnek értékelte. Megállapította, hogy 1993-95. között a végrehajtott gazdasági tranzakciók, a keresztüzletek szinte átláthatatlanná tették a vagyon reális értékének megítélését. A vagyonkezelõ az elszámolások összemosásával ellehetetlenítette kötelezettségének számonkérését. A jelentésben a vagyonkezeléssel érintett eszközök értékét minimum 894 millió Ft-ra, maximum 1.290 millió Ft-ra becsülték.

        Az ÁPV Rt. vezetése 1996. júliusától többször foglalkozott a BONITAS Kft. jelentése alapján a vagyonkezelési problémák rendezésével. Vizsgálódását külsõ jogi szakvéleménnyel is kiegészítette. A szerzõdés lezárására vonatkozó érdemi határozat meghozatalára 1996. decemberében került sor. A döntést megnehezítette, hogy az elõzõ évek során felhalmozódott problémák érdemi rendezésére már nem volt mód, a kb. 3 milliárd Ft-os vagyonvesztés már bekövetkezett, a szerzõdésellenes magatartás alapvetõen az ÁPV Rt. jogelõdeinél már több éve, érdemi közbelépés, intézkedés és beavatkozás nélkül zavartalanul folyt.

        Az állami vagyon kezelésére kötött szerzõdésbõl hiányzott a biztosíték a vállalt szerzõdéses kötelezettségek teljesítésére. Az állami vagyon védelme érdekében szükséges ellenõrzési jog ellátásának módját és rendszerét a szerzõdésben nem határozták meg.

        A vagyonvesztés - a szerzõdési hiányosságokból következõen is - fõként az ÁVÜ mûködése alatt keletkezett, annak ellenére, hogy a vagyonkezelõ szerzõdésellenes tevékenysége minimális figyelemmel kísérés mellett is már korai szakaszban felismerhetõ lett volna. A jelentõs vagyonvesztés az elmulasztott intézkedésekkel csökkenthetõ lett volna. Az ÁPV Rt. csak 1996. áprilisától kezelte a szerzõdést súlyának, jelentõségének megfelelõ módon.

        Az ÁPV Rt. a vagyonkezelési szerzõdés lejártát követõen intézkedett 4 milliárd Ft-os követelésének érvényesítésére. A CO-NEXUS Rt. ellen idõközben felszámolási eljárás indult, felszámoló a DUNA-LIBRA Rt.

        Az ÁPV Rt. vezérigazgatója 1997. március 24-én a Központi Bûnüldözési Igazgatóságon feljelentést tett a vagyonkezeléssel kapcsolatos bûncselekmények alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes(ek) ellen. Az ügy jelenleg nyomozati szakban van.

      3. A DUNAFERR Rt. szerzõdéses vagyonkezelése

      A DUNAFERR Dunai Vasmû Rt. (továbbiakban DUNAFERR Rt.) az állam vállalkozói vagyonának egyik legnagyobb vagyoni értéket képviselõ tagja, jegyzett tõkéje közel 19,6 milliárd Ft, saját tõkéje 1996-ben 36,9 milliárd Ft, társasági részesedései kapcsán 60-80 milliárd Ft értékû vagyon mûködését befolyásolja. A társaságcsoport a térségben meghatározó foglalkoztatási centrum, közvetlenül 11 ezer embert foglalkoztat, partner kapcsolatok révén mintegy 130 ezer ember érdekelt kiegyensúlyozott mûködésében.

      A vagyonkezelési szerzõdés elõkészítése hosszabb idõszakra nyúlik vissza, konstrukciója a DUNAFERR Rt. által készített, 1996. február 16-át követõen elõterjesztett privatizációs koncepción alapszik.

      A koncepció a DUNAFERR Rt. társaságcsoport hosszú távú mûködését stratégiai jelentõségûnek minõsítette és ezen célnak rendelte alá privatizációját. A prognózis szerint, a DUNAFERR Rt.-nél az ezredfordulóra elkerülhetetlen a technológiai váltással kapcsolatos döntések meghozatala. Ennek 2003-2005. évek között várható költségei mai árakon kb. 60-80 milliárd Ft-ra tehetõk.

      A technológia váltáshoz szükséges hazai tõke vélelmezhetõen nem biztosítható. A hosszabb távon megvalósítható privatizációt távolkeleti és/vagy amerikai befektetõk bevonásával, a technológiai váltás lefolytatására javasolták irányítani. A privatizáció elhúzódó elõkészítési idõszaka alatt, a technológiai váltással összefüggõ döntések meghozataláig - az egyéb alternatívák mellett - a DUNAFERR Rt. vagyonkezelésbe adását javasolták.

      Az ÁPV Rt. ügyvezetése, illetve igazgatósága több alkalommal foglalkozott a kohászati társaság vagyonkezelésbe adásának javaslatával, végül az igazgatóság az 576/1996. (VI. 5.) határozatával elfogadta a koncepciót és döntött a DUNAFERR Rt. tulajdoni részének vállalkozói típusú vagyonkezelésbe adásáról 5 éves idõtartamra. Ennek megvalósítására elrendelte a nyílt, egyfordulós vagyonkezelési pályázat kiírását.

      A részletes pályázati kiírást 11 társaság vásárolta meg, a beadási határidõig azonban csak egy pályázat, az Acél XXI. Kft. pályázata érkezett meg. Az igazgatóság 836/1996. (IX. 4.) határozatával kihirdetett nyertes vállalkozó az Acél XXI. Kft., melyet a DUNAFERR Rt. 21 menedzsere 100 millió Ft tõkével - a megpályázott vagyonkezelési feladatokra - alapított.

      Az ÁPV Rt. igazgatósága a 885/1996. (IX. 25.) határozatával a vagyonkezelési szerzõdés tervezetet jóváhagyta és felhatalmazta az akkori vezérigazgatót a szerzõdés megkötésére, mely 1996. X. 1-jével meg is történt. A vagyonkezelési szerzõdés az 1995. évi privatizációs törvény alapján készült, annak formálisan megfelelt.

      A DUNAFERR Rt. vagyonkezelési szerzõdése, a szerzõdéstervezet elõkészítése az ÁPV Rt. funkcionális (közgazdasági és jogi) ügyvezetõ igazgatóságai részérõl jelentõs kritikai észrevételeket váltott ki. A vagyonkezelési teljesítmények elsõ mérési idõpontja 1996. december 31-e volt, amely idõpontról a holding konszolidált mérlege csak a következõ év augusztusában állt rendelkezésre.

      A szerzõdés hatálybalépését és a vagyonkezelés beindítását követõen jelentkezõ mûködési zavarok alapján -melyet az aktuális éves számvevõszéki ellenõrzés is tapasztalt - az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága munkatervi ellenõrzési feladatként 1997. I. f. évében egy átfogó vizsgálatot indított be, melyrõl a jelentését 1997. október 17-vel készítette el.

      Az ÁPV Rt. vezérigazgatója a 1068/1997. (XI. 20) ügyvezetõi határozatban a szerzõdésmódosítás elõkészítési feladatai mellett a DUNAFERR Rt. vagyonkezelési szerzõdésének folyamatos gondozására egy Állandó Bizottság felállítását is elrendelte.

      A létrehozott Állandó Bizottság már közremûködött a DUNAFERR Rt. (1996. évi tört idõszakban október 1-tõl ellátott) vagyonkezelési tevékenységének értékelésében, a vagyonkezelési szerzõdés módosításának elõkészítésében.

      Az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. december 10-i ülésén vitatta meg a 48/11/IG/1997. elõterjesztést "a DUNAFERR Dunai Vasmû Rt. vagyonkezelési szerzõdésének eddigi tapasztalatai, a vagyonkezelési szerzõdés módosítása" tárgyában.

      Az ÁPV Rt. igazgatósága 914/1997. (XII. 10.) határozatával hozta meg az 1996. évi vagyonkezelési teljesítményeket jóváhagyó, valamint a vagyonkezelési szerzõdés módosítási kérdéseit rögzítõ testületi döntését.

      A szerzõdés módosítása az ÁPV Rt.-ben tapasztalható jelentõs szakmai véleményeltéréseket nem szüntette meg.

      A kialakult konfliktust egyrészt az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottságának a vonatkozó vizsgálat lezárására irányuló 1998. február 5-i dokumentuma, valamint az ÁPV Rt. vezérigazgatójának 1998. március 14-i feljegyzése mutatja be.

      A Felügyelõ Bizottság a vizsgálat lezárásának indokaként megállapítja, "tekintettel arra, hogy a szerzõdés módosítása során a Felügyelõ Bizottság javaslatait az ügyvezetés nem vette figyelembe, valamint arra, hogy sem az ÁPV Rt. Igazgatósága, sem vezérigazgatója a mai napig a vizsgálati jelentésbe foglaltakra észrevételt nem tett, a Felügyelõ Bizottság a vizsgálatot lezárja".

      Az ÁPV Rt. vezérigazgatójának álláspontja szerint "a részleges ellenõrzési jelentésben foglaltak egyáltalán nem tükrözik a vagyonkezelési szerzõdés idõközben bekövetkezett - sokoldalú szakmai konzultációkon, illetve döntési fórumokon is elfogadott - változásait, a magunk részérõl nem tudunk egyetérteni. Vonatkozik ez a vizsgálat ilyen körülmények mellett történõ lezárására és a végkövetkeztetésekre is".

      Az ÁSZ ellenõrzés, a szerzõdés módosítás elõkészítése során eszközölt intézkedések közül jelentõs elõrelépésnek tekinti a funkcionális szervezetek képviselõinek bevonásával történt Állandó Bizottság létrehozását.

      Az állami tulajdonos ellenõrzési tevékenységében további fejlõdés a felek által elfogadott és 1998-tól bevezetett új adatszolgáltatási rendszer. A vagyonkezelõ eszerint a DUNAFERR társaságcsoport nagyságrendileg mértékadó társaságairól negyedévente, a halmozódások kiküszöbölésére alkalmas részletezettségû "kvázi konszolidált" adatokat fog szolgáltatni.

      A szerzõdés módosítás a fogalmakat, kötelezettségeket, a tulajdonosi ellenõrzés feltételeit pontosította. Egy-egy kritikus területen azonban az FB szigorító kezdeményezésével szemben, a módosítások kiterjesztõ jellegûek. (Pl. sikerdíj elõleg kifizetési feltételei)

      A vagyonkezelési szerzõdéssel kapcsolatban számos kritikus (veszély) pont emelhetõ ki.

      A szerzõdés elõkészítése során a felajánlott bankgarancia nagyságrendekkel alatta maradt a kezelésbe vett vagyonnak, az esetlegesen felmerülõ kártérítési felelõsségnek, illetve a megbízott által vállalt, a vagyon gyarapítása útján elõálló vagyonnövekménynek.

      A vagyonkezelési szerzõdés mögött a Postabank Rt. által kibocsátott 500 millió Ft-os bankgarancia, a vagyonkezelõ Acél XXI. Kft. 100 millió Ft-os törzstõkéje, valamint a megkeresett de még nem folyósított éves vagyonkezelési, illetve sikerdíj áll.

      Figyelembe véve a DUNAFERR Rt. privatizációs koncepcióját, az 5 éves futamidejû vagyonkezelés a meglévõ kohászati technológiai eszközök elhasználódásának idõszakára esik. A szerzõdés szerint ugyan a menedzsment a kohászati vagyon monoton növekedését prognasztizálta, azonban nem zárható ki, hogy a vagyonkezelési ciklus végére a technikailag avult és fizikailag elhasználódott kohászati eszközök tényleges vagyoni értéke lecsökken.

      A szerzõdésben rögzített konstrukció alapján a vállalkozó díjazása két részbõl tevõdik össze. A fix díjból, amely a társaság saját tõkéje egy ezrelékének megfelelõ összeg/év. Továbbá a saját tõke növekményének függvényében a sikerdíjból, mely díj az elért vagyonnövekedés 12,5 %-a, mely a vagyonkezelõt az idõszak végén egyösszegben illeti meg. A sikerdíj alapja a DUNAFERR Rt. l996. évi konszolidált mérlege szerinti saját tõkét alapul véve a vagyonkezelési idõszak végére, 2001. december 31-re a társaság konszolidált mérlege szerinti saját tõke növekménye. Ha a vállalkozó a tett ígérvények alatt teljesít, akkor csak a vagyonnövekmény 4 %-a illeti meg sikerdíjként.

      A szerzõdés továbbá a vagyonkezelés eredményességének függvényében az évenkénti konszolidált mérlegbeszámolót elfogadó közgyûlést követõen egy idõarányos sikerdíj elõleg kifizetését is szabályozta. Az 1996. évi induló 36,9 milliárd Ft saját tõkéhez viszonyítva a vagyonkezelési ciklus végére 2001. decemberre a szerzõdés mintegy 8 milliárd Ft saját tõke növekményt elõirányozva határozta meg az évente esedékes díjelõleg 125-300 millió Ft közötti nagyságát.

      A sikerdíj meghatározásának módszere, annak a konszolidált mérlegbeszámolóban szereplõ saját vagyon alakulásához történõ hozzárendelése aggályos, mivel a vagyonkezelési ciklus záró idõszakában a mérlegben kimutatott saját tõke értéke jelentõsen eltérhet a kohászati vagyon tényleges (az azt jobban közelítõ könyvvizsgálói, illetve privatizációs) vagyonértéktõl. A kialakított szerzõdési konstrukció nem biztosítja a kifizetett sikerdíjak fedezetének képzõdését.

      Megfelelõbb megoldást a vagyonkezelési szerzõdés átfogó vagyonértékelést követõ indítása, majd a ciklus végén átfogó értékelést követõ lezárása eredményezett volna. A szerzõdés indításakor azonban vagyonértékelés nem történt.

      Problémát jelent a sikerdíj elõleg számítási rendszere is. A szerzõdésben rögzített metodikánál nehezen biztosítható, hogy a halmozott éves sikerdíj elõlegek belül maradjanak a végsõ elszámolás szerint meghatározott sikerdíjon. Továbbá a szerzõdésben szereplõ saját tõke növekedésére vonatkozó prognosztizáció bizonytalanságát mutatja, hogy az ötéves futamidõre elõirányzott 8 milliárd Ft-os tõkenövekménnyel szemben, 1996-ban a konszolidált mérlegbeszámoló közel 5 milliárd Ft tõkenövekedést mutatott ki. Az éves növekmény egynegyedére vonatkozóan (október l-jei indítás) a menedzsment a 12,5 %-os sikerdíj elõleget (153,4 millió Ft-ot) felvette. Az 1997. évrõl még nem áll rendelkezésre konszolidált mérlegbeszámoló, a várható saját tõkenövekményt 8-11 milliárd Ft között becsülik. A vagyonkezelés eddigi idõtartama alatt a menedzsment jelentõsen nagyobb könyvszerinti kohászati vagyon gyarapodást ért el, mint amennyit az ötéves ciklusban összesen vállalt.

      Az elmúlt idõszakban a saját tõke növekménye döntõen két tételbõl adódott. Mindkettõ a vagyonkezelési szerzõdés megkötését megelõzõ idõszakra vezethetõ vissza. Egyrészt a leányvállalatok 1995. évi mérlegében már kimutatott, a DUNAFERR Rt. 1996 évi konszolidált beszámolójában megjelenõ 4,5 milliárd Ft vagyonérték. Másrészt az 1996. 09. 04-én alapított EMA-POWER Kft.-be történõ eszközapportálás során elvégzett eszközátértékelés (felértékelés) hatásaként megjelenõ 5,75 milliárd Ft érték.

      A DUNAFERR Rt. vagyonkezelésére irányuló döntés - figyelemmel a társaság vagyonának volumenére, valamint a nemzetgazdaságban betöltött szerepére - jelentõs kockázattal jár. Reálisan nem várható el, hogy a belföldi menedzsment a kezelésbe vett vagyon nagyságrendjének megfelelõ biztosítékokat szolgáltasson. Az összes körülményt mérlegelve, a borsodi kohászat menedzseri, valamint operatív vagyonkezelõi mûködtetésével kapcsolatban kínálkozó analógiát is figyelembe véve, a DUNAFERR menedzseri vagyonkezelés - a szerzõdés kisebb korrekciója és egy szoros tulajdonosi ellenõrzés mellett - megfelelõen mûködtethetõ. A menedzseri vagyonkezelés mellett szól, hogy a dunaújvárosi kohászat az elmúlt idõszakban egy adósságkonszolidációs állami beavatkozás mellett önfinanszírozó módon mûködött és fejlõdött.

      A vagyonkezelési szerzõdés, annak fõleg a sikerdíj elõlegre vonatkozó része a hosszabb távú sikeres mûködés érdekében azonban kiigazításra szorul. A szerzõdés szükséges módosításánál minimális célkitûzésként el kell érni, hogy az évente meghatározott, illetve kifizetett sikerdíj elõlegek belül maradjanak az alapszerzõdésben a vagyonkezelési idõtartamra meghatározott összértéken. (Az évente számított, illetve ténylegesen kifizetett összegek különbözetét zárolt számlán kellene gyûjteni és ez a szerzõdés lezárásakor az elszámolás tárgyát képezné.)

    3. Az éves reorganizáció alakulása, különös tekintettel a borsodi kohászatra
      1. A reorganizáció éves költségvetési elõirányzata és annak teljesítése
      2. A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi CXXIV. törvény az éves reorganizációs költségkeretet 10.000 millió Ft-ban határozta meg. Az éves költségelõirányzatot az 1997. évi XCI. törvény 12.500 millió Ft-ra megemelte.

        Az ÁPV Rt. igazgatóságának döntési jogosultsága éves szinten 1.000 millió Ft keretösszegig, 200 millió Ft egyedi értékhatárig terjedt.

        Az ÁPV Rt. 1997. évi reorganizációs kiadásainak jegyzékét a 4. sz. melléklet tartalmazza.

        Az ÁPV Rt. 1997. évi reorganizációs ráfordításai közül végleges forrásjuttatásban 26 gazdálkodó egység részesült. Kormányhatározat alapján 7.478 millió Ft, ÁPV Rt. igazgatósági döntés alapján 811 millió Ft, összesen 8.289 millió Ft folyósítása történt meg.

        Visszterhes forrásjuttatás (kamatmentes tulajdonosi hitelezés) összesen hat gazdálkodó egységet érintett. Kormányzati hatáskörben 404 millió Ft, ÁPV Rt. testületi döntés alapján 370 millió Ft, (ebbõl 200 millió Ft DAM Rt.) folyósítása történt. A lejárt, illetve áthúzódó hitelek összesen 774 millió Ft-ot tettek ki.

        A DAM reorganizációjára a tárgyidõszakban kormányhatározatok alapján tervszerûen összesen 3.081 millió Ft reorganizációs támogatást fordítottak.

        Összegezve a különbözõ reorganizációs ráfordításokat, az ÁPV Rt. 1997. évre végleges, vagy visszterhes forrás formájában - a költségvetési elõirányzaton belül maradva - összesen 12.144 millió Ft támogatás folyósítását mutatta ki. Az éves reorganizációs ráfordításokat megnöveli egy átminõsítésre szoruló 575 millió Ft-os költségtétel. A kiadás a DAM Rt. Csepeli Csõgyárral szembeni követelésének a kivásárlásával keletkezett, ezt a ráfordítást az ÁPV Rt. a DAM Rt. privatizációt elõkészítõ költségeként könyvelte. A követelés kivásárlás csõdmenedzselési intézkedésként, a szolgáltatásaik beszüntetését bejelentõ energia szállítók 60 napon túli tartozásai rendezésével a kohászati termelés fenntartására irányultak. A DAM Rt. a vizsgált idõszakban is 3 milliárd Ft-ot meghaladó - kormányzati döntésen alapuló - támogatásban részesült, így az 575 millió Ft-os ráfordítás csak a kormányzati reorganizáció kiegészítését képezte. Továbbá a költségtétel minõsítése szempontjából lényeges körülmény, hogy annak megtérülése reálisan nem volt látható, mivel a követelés kivásárlást követõen a Csepeli Csõgyár felszámolásba került.

        A felsorolt ismérvek alapján az 575 millió Ft-os követelés kivásárlás reorganizációs ráfordításnak minõsíthetõ, mely korrekcióval az éves összes reorganizációs ráfordítás 12,7 milliárd Ft körül alakult. Ez több mint 200 millió Ft-tal meghaladja az éves elõirányzatot, és a túllépések miatt az ÁPV Rt. a módosított éves költségvetésrõl szóló 1997. évi CXI. törvény 21. § (3) bekezdésében szabályzottakat megsértette.

        Az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése alapján - saját hatáskörben - összesen 1.181 millió Ft reorganizációs ráfordítást eszközöltek és ez meghaladta a törvényben éves szinten rögzített 1.000 millió Ft költségkeretet.

        A túllépés a DAM hitele kapcsán keletkezett. Ennek ellenére az ÁPV Rt. reorganizációs tevékenységében elõrelépés tapasztalható mind a költségkerettel folytatott gazdálkodásban, mind a döntési, hatásköri jogosultság szabályainak a betartásában.

        További javulás tapasztalható a kormányzati hatáskörû reorganizációs döntések dokumentálásában, a vonatkozó kormányhatározatok elõkészítésének biztosításában.

        Kedvezõ változás az is, hogy kilenc erdõgazdasági társaság, valamint az MFS Magyar Lõszergyártó Vállalkozás esetében új és megfelelõ tulajdonosi hitelkonstrukciót alkalmaztak. E szerint az ÁPV Rt. készfizetõ kezesség vállalása mellett 1997. évben összesen 920 millió Ft hitel banki folyósítása történt meg. Az ÁPV Rt. reorganizációs ráfordításként csak az átvállalt kamat teljesítését számolta el, ez a tárgyidõszakban 46 millió Ft-ot tett ki.

        A reorganizációs költségkerettel folytatott gazdálkodás javuló tendenciáját fõként a megfelelõen elõkészített és tervezett reorganizációs tranzakciók eredményezték, azonban a II. félévben váratlan csõdmenedzselési feladatok is megjelentek (DAM Rt. elmélyülõ gazdálkodási, csõdmenedzselési válsága).

      3. Az ÁPV Rt. reorganizációs tevékenységének szervezése, fejlesztése
      4. Az ÁPV Rt. több olyan, - a számvevõszéki ellenõrzés által is kezdeményezett - belsõ szabályozást alakított ki, melyek bevezetése várhatóan a társaság
        szervezettségét és áttekinthetõségét jelentõsen javítja. Ilyen például a pénzügyi kötelezettségvállalások eljárási rendjét szabályozó 8/1997. sz. vezérigazgatói utasítás.

        A szabályzat 1997. június 1-jétõl lépett hatályba, azonban alkalmazása még nem teljes körû.

        Az új szabályozást fõként az ÁPV Rt. saját hatáskörû döntéseinél, illetve az állami beavatkozással érintett 14 erdõgazdasági társaság esetében alkalmazták. Jelentõs volumenû és tipikusan nem üzleti célú állami beavatkozások esetében az elõírt kockázatelemzési és megtérülési vizsgálatok elkészítését mindezideig mellõzték.

        Az ÁPV Rt. számviteli politikájában, számlarendjében 1998. január 1-ig nem definiálta megfelelõen a reorganizációs költségeket, ezért a különféle költségszámlák között nagyfokú átjárhatóság tapasztalható.

        Az 1998. évi költségvetési törvény jelentõsen átalakította az ÁPV Rt. kiadási jogcímeit, így a kiadási elõirányzatok felhasználását a 4/1998. sz. vezérigazgatói utasításban újra szabályozták. Az 1998. január 1-jével hatályba lépett utasítás a reorganizáció fogalmát helyesen úgy határozza meg, hogy az nem más mint a társaságok mûködési és gazdálkodási feltételeinek hosszú távú fejlesztésére irányuló, vissza nem térítendõ támogatás. Tehát a "visszterhes forrásjuttatás" a jövõben mint reorganizációs (visszatérülõ, avagy nem megtérülõ) ráfordítás megszûnik.

        A reorganizáció szûkítõ szabályozása mellett azonban az ÁPV Rt. mozgástere jelentõsen megnövekedett a válsághelyzetek kezelésével kapcsolatos költségvetési jogcím 1998. évi bevezetésével.

      5. Az egyes reorganizációs tranzakciók
      6. Az éves reorganizációs ráfordításokkal kapcsolatos ellenõrzés fõként a kohászati, erdõgazdasági, valamint agrárgazdasági portfolióba tartozó vállalkozások tranzakcióira irányult. Ezek a reorganizációs beavatkozások közel 7,5 milliárd Ft ráfordítással valósultak meg, az éves reorganizációs összköltségnek 62 %-át képviselik. A 4. sz. mellékletben szereplõ 55 kiadási tételbõl, 48 tétel dokumentációs vizsgálati tapasztalatait tartalmazza a jelentés.

        1. A DAM Rt.-vel kapcsolatos 1997. évi reorganizációs kifizetések alakulása

        A diósgyõri kohászattal kapcsolatos éves reorganizációs ráfordításokat részint tervezhetõ tételek, részint a váratlan válságmenedzseléssel összefüggõ azonnali kifizetések képezték. A tervszerû kifizetések egyrészt a borsodi acélipar reorganizációjának folytatására kiadott 2364/1995. (XI. 28.) Korm. határozat tárgyidõszaki intézkedéseinek végrehajtására, másrészt a kohászati reorganizáció befejezõ döntéseit tartalmazó 2038/1997. (II. 12.) Korm. határozat teljesítésére történtek.

        A borsodi kohászat reorganizációjának célját 1994. elején a Kormány abban határozta meg, hogy olyan nagyságrendû és struktúrájú kohászati ipart kell kialakítani, amely képes az önfenntartásra, megtermeli költségei fedezetét és elsõsorban a hazai fogyasztók igényeihez igazodik.

        A koncepció megvalósítására szolgáló szerkezetátalakítási és válságkezelési intézkedéseket, valamint a reorganizációt lezáró döntéseket összesen 5 kormányhatározat tartalmazza.

        A kormányhatározatok a DAM Rt. társasága esetében átfogó hatékonysági célkitûzésként, a technológiai átalakítással történõ önfinanszírozó mûködést rögzítették, melyet 1997. IV. n. évére ütemeztek.

        A 2364/1995. Korm. határozat 1997. évi esedékes intézkedéseire összesen 1.281 millió Ft folyósítása történt meg.

        A borsodi acélipar reorganizációjának befejezéséhez szükséges döntéseket a 2038/1997. (II. 12. ) Korm. határozat rögzíti. A határozat az ózdi elektrokemence telepítésének elmaradása miatt felszabadult és a DAM társasághoz átcsoportosított fejlesztési támogatás felhasználását, valamint további létszámleépítések finanszírozását szabályozza. Fejlesztési feladatokra 510 millió Ft, forgóeszköz bõvítésre 900 millió Ft, valamint létszámleépítés támogatására 390 millió Ft-ot hagyott jóvá. Az intézkedések teljesítésének összes költsége 1.800 millió Ft volt.

        A 2364/1995. Korm. határozat alapján eszközölt 1.281 millió Ft reorganizációs ráfordítás, valamint a 2038/1997. Korm. határozat alapján folyósított 1.800 millió Ft reorganizációs költség az éves gazdálkodásban tervezhetõ kötelezettségként jelentkeztek.

        Az év során, a DAM Rt.-nél második negyedévtõl kezdõdõen egy fokozatosan elmélyülõ mûködési válság alakult ki. Az év indításakor tervezett és a kormányhatározatok által elérni kívánt gazdálkodási egyensúly nem jött létre, sõt alapvetõen felborult. Ez váratlanul csõdmenedzselési beavatkozásokat tett szükségessé.

        Az ÁPV Rt. megítélése szerint a DAM-nál kialakult válságot a rendezésre irányuló kormányhatározat késedelmes meghozatala okozta.

        "A tranzakció célja a DAM Rt. privatizációjának elõsegítése volt, annak idõpontjában a kivásárolt követelés reális áron történõ értékesítésére volt esély és erre az ÁPV Rt. és más társaságok (pl. MOLR Rt.) között folytak is tárgyalások.
        .....az 1997. február 12-i kormányhatározatot megalapozó elõterjesztést az IKIM és az ÁPV Rt. közösen készítette 1996. novemberében - ebbõl eredõen az akkori adatok és helyzetértékelés alapján készült prognózisokat tartalmazta - és decemberben beterjesztette a Kormány napirendjére. Az elõterjesztés azzal számolt, hogy a források még 1996. évben folyósításra kerülnek a DAM Rt. részére. A három hónapos késés több száz millióval növelte a szükséges források összegét".

        Diósgyõri Acélmû társaságnak 1994-ben a felszámolás alatt az átlagos havi vesztesége kb. 520 millió Ft-ot tett ki, a DAM Rt.-nél ez 1995-ben kb. 436 millió Ft/hó átlagos értéket képviselt, 1996-ban pedig 322 millió Ft/hó összeget, 1997-ben az átlagos havi veszteséget 32 millió Ft-ban prognosztizálták, de ez 1997. I-VIII. hónapja között ténylegesen 500-700 millió Ft/hó érték között alakult.

        A diósgyõri kohászat felszámolásának elkerülése, az energia szállítók szolgáltatásainak biztosítása, a tulajdonos részérõl rendkívüli csõdmenedzselési intézkedéseket tett szükségessé.

        Csõdmenedzselési beavatkozás volt augusztusban a DAM Rt. részére az éves reorganizációs keret terhére nyújtott 200 millió Ft-os tulajdonosi hitel folyósítása.

        A hitelfolyósítási kényszer miatt az ÁPV Rt. a költségvetési törvényben szabályozott 1 milliárd Ft-os éves keretét 181 millió Ft-al túllépte.

        A DAM a CIB Bank felé fennálló 1997. április 1-én esedékes tõke- és kamattörlesztési kötelezettségének nem tett eleget. A készfizetõ kezességvállalás alapján az ÁPV Rt. 443,9 millió Ft-ot fizetett ki. A várható privatizáció miatt késõbb a CIB Bank mindkét hitelt felmondta. A kötelezettségek ÁPV Rt. tartalékalapja terhére történõ rendezése összesen 2.823 millió Ft-ot tett ki.

        A mûködõképesség fenntartását szolgálta továbbá a Csepeli Csõgyár DAM Rt. felé fennálló 720 millió Ft-os tartozásának 80 %-os árszinten, 575 millió Ft ráfordítással történõ kivásárlása. Ezek mindösszesen 3.598 milliárd Ft-ot tesznek ki.

        A DAM Rt.-vel kapcsolatos, különbözõ jogcímen elszámolt reorganizációs és csõdmenedzselési ráfordítások összességében 6.679 millió Ft-ot tettek ki. Ebbõl 3.081 millió Ft volt a kohászati reorganizációval kapcsolatos, kormányhatározatokon alapuló "tervszerû" ráfordítás, míg 3.598 millió Ft a különbözõ jogcímeken elszámolt, a folyamatban lévõ privatizációs tárgyalásokkal párhuzamosan felmerült "váratlan" csõdmenedzselési beavatkozásokkal kapcsolatos ráfordítások összege.

        A DAM Rt. privatizációjára 1997. májusától kezdõdõen három fordulóban történt kísérlet, melyek közül az októberben elhatározott zártkörû meghívásos pályázat 1998-ra áthúzódóan eredménnyel zárult. A diósgyõri kohászat vagyonát értékesítették.

        A DAM Rt. reorganizációjának lezárásaként kialakított üzleti tervtõl a reál folyamatok alapvetõen eltértek. A privatizációs kísérletek során egyre mélyülõ válság alakult ki, a társaság értékesítésének pozíciói jelentõsen leromlottak. Az ÁPV Rt. vezetése, illetve a Kormány elõtt két döntési alternatíva volt. A jelentõs tõkejuttatással történõ gyors privatizáció, illetve a rövid átfutással felszámolási eljárásba torkoló csõdkezdeményezés. A diósgyõri kohászat magánosítása - egy szavazatelsõbbségi részvény megtartása mellett - 1998-ban megtörtént, illetve a szerzõdésben vállalt feltõkésítési kötelezettségek teljesítése folyamatban van.

        A válsághelyzet kialakulásában közrejátszó külsõ és belsõ tényezõk közül a menedzsment tevékenységének értékelése és elmarasztalása a DAM Rt. 1997. november 6-i rendkívüli közgyûlésén megtörtént.

        Az ÁPV Rt.-nek a Diósgyöri Acélmû társasággal kapcsolatos - kormányhatározatokon alapuló - reorganizációs támogatása, a tervezhetõ éves reorganizációs kerettel folytatott gazdálkodása megfelelõ volt. A második félévben kényszerhelyzetben ellátott csõdmenedzselés, elsõsorban a privatizációra, a társaság mûködésének fenntartására irányult, mellyel az ÁPV Rt. a kitûzött kormányzati célt teljesítette.

      7. Az erdõgazdasági portfolió, valamint az egyes agrár társaságok reorganizációja

    Az ÁPV Rt. igazgatósága a 6/1997. (I. 8.) határozatával hozta meg azt a döntést, mely szerint az 1997. évi módosított költségvetési törvényben rögzített 12,5 milliárd Ft-os reorganizációs keret terhére a tartósan állami tulajdonban maradó erdõgazdaságoknak közel 2 milliárd forintos reorganizációs keretet biztosít, de az egyes társaságok reorganizációjáról egyedileg dönt.

    A rendelkezésre álló reorganizációs keret felosztása elõtt az ÁPV Rt. tájékozódott - az erdõgazdaságok által benyújtott üzleti tervek alapján-, az egyes társaságok támogatási szükségletérõl. Megállapították, hogy többségüknél szükséges a támogatás, hisz ilyen módon jutnak forráshoz az elmaradt fejlesztések megvalósítására. Az erdõgazdasági társaságok termelõ-berendezéseinek állapota, a kapcsolódó infrastruktúra, az elmaradt pótlások hiánya egyre nagyobb összeget igényel. Egyes társaságoknál azonban a benyújtott igényt gazdasági számítások nem támasztották alá. A reorganizáció célja a csõdeljárások megelõzése, valamint az elmaradt infrastruktúrális beruházások megvalósítása volt.

    Az ország 17 millió hektár erdõterületébõl az ÁPV Rt. 19 erdõgazdasága mintegy 962 ezer hektár állami erdõt és egyéb földterületet kezel. Az 1997-ben hatályba lépett "az erdõrõl és az erdõ védelmérõl", "a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról" és "a természet védelmérõl" szóló törvények végrehajtása a gazdálkodás eredményességére jelentõs hatással lehetnek.

    A társaságok a jelenlegi törvényi szabályozás szerint 100 %-ig tartósan állami tulajdonban vannak, a reorganizáció tulajdonosi befektetésnek minõsül és hosszabb távú elképzelések megvalósítását célozza. Az erdészeti társaságok csak részben profitorientáltak, a környezetvédelmi és egyéb - a társadalomra elõnyös hatások nem mérhetõk és számszerûsíthetõk, ezért a megtérülés csak hosszabb távon várható.

    Ebben a szellemben készítette el az ÁPV Rt. a kormány-elõterjesztést az erdészeti társaságok reorganizációjával kapcsolatban. A 2152/1997. (VI. 11.) Korm. határozat alapján összesen 14 társaságnál került a jegyzett tõke megemelésére, 1.960 millió Ft ráfordítással.

    További, összesen 9 erdõgazdasági társaság esetében 770 millió Ft hitel felvételéhez az ÁPV Rt. készfizetõ kezességet vállalt. A hitelek kamatainak teljesítését szintén az ÁPV Rt. vállalta.

    Az ÁPV Rt. tartós állami tulajdonú portfoliójába jelenleg 27 mezõgazdasági társaság tartozik. A 27 agrár társaság 1997-ben 58,0 milliárd Ft saját tõkével és 28,7 milliárd Ft jegyzett tõkével rendelkezett. Összes árbevételük 108,5 milliárd Ft- volt.

    E társaságoknál a forgótõke szint átlagosan 1997-ben 53 % volt. A jövedelmezõség javításának célszerû módja - a jövedelem termelõ beruházásokon túl - a közel 12 milliárd Ft nagyságrendû rövidlejáratú hitelállomány egy részének kiváltása.

    Az ÁPV Rt. 1997. évben a 2114/1997. Korm. határozat alapján a Martonseed Rt. reorganizációja keretében 300 millió Ft tõkeemelést hajtott végre. Tõkeemelésre ezen túlmenõen a Hortobágyi Halgazdaság Rt.-nél, a Bácsalmási Agráripari Rt.-nél, az Alcsiszigeti Mg. Rt.-nél, a Szarvasi Agrár Rt.-nél, valamint a Lábod-Mavad Rt.-nél került sor 200-200 millió Ft, illetve 150-100 és 51 millió Ft összegben. A tõkejuttatás a Hortobágyi Halgazdaság esetében a mûködõképesség fenntartását, míg a másik négy társaságnál a forgótõke szint növelését és beruházási célokat szolgált.

  3. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon, a vagyon változása
    1. A hozzárendelt vagyon nyilvántartási rendszere

Az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény határozza meg a hozzárendelt vagyonba tartozó állami vagyon körét, valamint intézkedik arról, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyont és az e vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggõ bevételeket és kiadásokat.

A privatizációs törvény szerint a hozzárendelt vagyoni körbe tartozik:

A privatizációs törvény és az ehhez kapcsolódó 87/1996. (VI. 19.) Korm. rendelet 2. §-a alapján a hozzárendelt vagyonra vonatkozó könyvvezetési szabályokat a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter 2/1996. RJGY határozata rendelte el.

A Privatizációs Információs Rendszer (PIR ) nyilvántartásai tartalmazzák a valamilyen arányban állami tulajdonú társaságok tulajdonrészeiben, azok értékében bekövetkezõ változásokat, illetve az ÁPV Rt. tulajdonába került eszköz-ingatlan vagyont, s annak változását (elvont, vásárolt, átvett eszközvagyon).

A PIR rendszerben mutatják ki a mûködõ társaságok tulajdoni hányada mellett a végelszámolás és felszámolás alatt lévõ társaságokat, az önkormányzatokat a belterületi föld jogán és alapítói jogon megilletõ pénzben, vagy részvényben kiadandó, vagy kiadott járandóságot, az értékesített társaságokat megilletõ privatizációs ellenértékhányad (PEH) értékét és az ÁPV Rt., illetve jogelõdei által vállalt kötelezettségeket is.

Az elmúlt években a Privatizációs Információs Rendszert (PIR ) a tárolt információk, az ezek alapján készült összegzõ feldolgozások hitelességét illetõen számos kritika érte az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága, az ÁPV Rt. választott könyvvizsgálója, valamint az Állami Számvevõszék részérõl is.

Az 1996. szeptember 9-én hatályba lépett 20/1996. vezérigazgatói utasítás intézkedett a PIR -ben tárolt információk hitelességében fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében a PIR mûködtetési és ellenõrzési rendjének módosításáról. Ez az utasítás rendelte el, hogy a PIR érdemi adatkészletének rögzítését és karbantartását az ezzel az idõponttal létrehozott adatcsoport végezze. Feladatai közé tartozik az állomány folyamatos ellenõrzése mellett a karbantartási munka koordinációja is. Az ezzel a döntéssel bevezetett rendszer mûködik. Az ellenõrizhetõség, a szabályszerûség, a teljeskörûség követelményeinek kielégítése érdekében azonban folyamatosan további intézkedésre van szükség. Visszatérõ gondot jelent az elõzõ évek adatfeldolgozási rendszerének hiányosságaiból következõen a privatizációs tranzakciók alapdokumentumainak hiánya (a PIR csoport mûködése elõtt az egyes tranzakciós ügyintézõk felelõssége volt az analitikus nyilvántartások naprakészségének, teljeskörûségének biztosítása, a személyi változások miatt is ezeket ma már nagyon nehéz pótolni), valamint a PIR mûködésének alapdokumentumát képezõ mérlegbeszámolók hiánya és késedelmes feldolgozása.

Az ÁPV Rt. beszámolójában nyitó adataként 1.045 gazdálkodó szervezetet mutat ki. Ebbõl 11 %-ának mérlegadata nincs(alapvetõen a felszámolás alatt lévõ vállalati, társasági körbõl adódik) és 39 % "naprakész" (1996. évi mérleg) adattal rendelkezik. (Ez utóbbi szinte teljes egészében a mûködõ társaságok köre.)

A végelszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek 92 %-ának, a felszámolás alatt lévõ cégek 99 %-ának 1995. évi, vagy régebbi mérlege állt rendelkezésre. Ezek vagyonérték adata nem tükröz valós képet a privatizálható vagyon nagyságáról. Értéken történõ szerepeltetésükre azonban más adat hiányában nincs lehetõség.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. december 17-én tárgyalta azt az intézkedési tervet amelyet az ÁPV Rt. beszámolási feladatait megalapozó adatállomány rekonstrukciója - a privatizációs folyamat analitikájának rendezése - tárgyában készítettek. A teendõk végrehajtásának határideje áthúzódik 1998-ra, azzal, hogy az egyes intézkedések végrehajtásáról beszámolót kell készíteni az igazgatóság számára, melynek határideje 1998. május 31.

Az Etikai Tranzakciós és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság köteles havonta 5-10 felhasználó összesen 20 tranzakciójához kapcsolódóan a PIR adatbázisban tárolt adatokat teljeskörûen és érdemben felülvizsgálni, s a vizsgálat eredményérõl az illetékes tranzakciós vezérigazgató-helyettes, illetve az informatikai és vagyonnyilvántartást felügyelõ igazgató részére írásos jelentést adni. Az ügyvezetõ igazgatóság ellenõrzési kötelezettségének 1997. év folyamán eleget tett.

A privatizációs törvény elõírásai szerint az "ÁPV Rt. Igazgatósága az ÁPV Rt. tulajdonában álló és a hozzárendelt vagyon változásáról, hasznosításáról félévenként köteles tájékoztatni a Számvevõszéket." A jóváhagyott nyilvántartási rendszer alapján készülõ tájékoztatót a fordulónapot követõ 90 napon belül, az RJGY határozat által jóváhagyott szerkezetben kell az ÁSZ részére megküldeni. Ennek a kötelezettségének az ÁPV Rt. eleget tett.

Az ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzata a Felügyelõ Bizottság feladatának és hatáskörének részeként elõírja, hogy véleményezze az Állami Számvevõszéknek készítendõ tájékoztatót.

A Felügyelõ Bizottság az 1997 I. és II. félévi tájékoztatóhoz is számos kritikai észrevételt fûzött. Az elsõ félévi tájékoztatóval kapcsolatban kifogásolta, hogy az nem tér ki az ÁPV Rt. tulajdonában álló vagyon változására, ennek ellenére a II. félévi tájékoztató sem foglalkozik ezzel a vagyoni körrel.

A hozzárendelt vagyon ezt követõ részletezése megfelel az ÁPV Rt. nyilvántartási rendszere, illetve az erre épülõ beszámoló szerkezetének.

    1. A hozzárendelt vagyon változása
    2. Az ÁPV Rt.-hez tartozó hozzárendelt vagyon 1996. év végén nyilvántartási értéken 1.166,7 milliárd Ft volt. Ebbõl 1.130,6 milliárd Ft az 1045 gazdálkodó szervezetben lévõ vagyon, és 36,1 milliárd Ft az elvont, átvett, vásárolt eszközök értéke. (5. sz. melléklet)

      Az ÁPV Rt.-hez tartozó hozzárendelt vagyon 1997. december 31-i záró értéke 793,35 milliárd Ft volt. Ebbõl 765,98 milliárd Ft a gazdálkodó szervezetekben lévõ állami vagyon, 27,37 milliárd Ft az elvont, átvett eszközök értéke.

      Nõtt az ÁPV Rt.-hez tartozó állami tulajdon értéke a privatizációs törvény módosítása, a tulajdonos jogokat gyakorló intézmény változtatása, az egyes vagyonkezelõktõl átvett tulajdon, illetve a portfoliók cseréje alapján az ÁPV Rt.-hez került vagyoni részesedések miatt.

      Csökkent az ÁPV Rt.-hez tartozó állami tulajdon értéke, és változott az összetétele a tulajdonosi jogok törvényi kötelezettségen alapuló átadása, a privatizációs értékesítések, a portfoliócserék, a törvényi kötelezettségen alapuló vagyonátadások, és a saját alapítású társaságoknak történõ apport átadás értékével.

      A vagyonnövekedés és csökkenés együttes hatásaként az ÁPV Rt. által kezelt vagyon nyilvántartási értéken 373,35 milliárd Ft-tal csökkent 1997-ben.

      A csökkenésben legjelentõsebb tényezõ a privatizáció, 226,7 milliárd Ft nyilvántartási értékû vagyont értékesítettek. Portfoliócsere miatti csökkenés nyilvántartási értéken 44,85 milliárd Ft volt. A csere ellenértékeként 26,4 milliárd Ft nyilvántartási értékû vagyont kapott az ÁPV Rt., így egyenlegként a hozzárendelt vagyon 18,4 milliárd Ft-tal csökkent. Saját alapítású társaságokba történõ apportálás miatt mintegy 4 milliárd Ft értékû vagyoncsökkenés következett be, melynek legnagyobb hányada társasági részesedés. A 20 önkormányzatnak kiadott gázközmû részvények összesen 31,38 milliárd Ft-tal csökkentették a hozzárendelt vagyon nyilvántartott értékét. A TB önkormányzatoknak 32,2 milliárd Ft nyilvántartási értékû vagyont adtak át. A társasági részesedésekben lévõ mûködõ, privatizálható vagyon ez utóbbi jogcímeken 112,43 milliárd Ft-tal csökkent.

      Az 1997. év végén mûködõ 282 társaság és 3 vállalat (a gazdálkodó szervezetek 37 %-a) birtokolja a vagyon 83 %-át, 635,72 milliárd Ft értékben.

      Az ÁPV Rt. portfoliójában kimutatott 775 szervezet 63 %-a (490 db) a felszámolás, végelszámolás alatti körbe tartozik. Együttes kimutatott vagyonuk 130,26 milliárd Ft volt. Ez azonban nyilvántartási okokból - mivel az az eljárás megindításának, általában több évvel ezelõtti idõpontra vonatkozó vagyoni állapotát tükrözi - valós vagyoni értéket az állam számára nem jelent. Az eljárások lezárását követõen minimális - a korábbi évek adatai szerint a kimutatott vagyon 5-10 %-a - megtérülés várható.

      Az elvont, átvett eszközök értéke a vagyonnövekedés, vagyoncsökkenés együttes hatásaként az év eleji 36,07 milliárd Ft-ról összességében 8,7 milliárd Ft-tal csökkent, 1997. év végi értéke 27,37 milliárd Ft. Ez a zömében igen nehezen értékesíthetõ vagyon az ÁPV Rt-hez tartozó hozzárendelt vagyon mintegy 3 %-a.

    3. A mûködõ gazdálkodó szervezetek száma, vagyona
    4. A mûködõ társaságok száma 282 (ebben nem szerepel az a 7 társaság, amelynek sorsa jogi úton rendezõdik a CO-NEXUS társasággal kötött vagyonkezelési szerzõdés következményeként, illetve a jelenleg vagyonkezelésben lévõ négy társaság), nyilvántartott vagyonuk 634,48 milliárd Ft. A 116 társaság részben vagy egészben tartós állami tulajdonú, ez a mûködõ vagyonnak a közel fele (44 %-a).

      A mûködõ társaságok közül 51 az agrárgazdaság, 114 az ipar, 46 a kereskedelem, 37 a közlekedés, hírközlés, 34 pedig egyéb ágazatba tartozik.

      Az ÁPV Rt. 1997. év végén 3 mûködõ állami vállalatot mutatott ki nyilvántartásában, a hozzárendelt vagyon értéke 1,24 milliárd Ft. (Ez alapvetõen a Mecseki Ércbányászati Vállalatban lévõ állami tulajdon.)

      A privatizálható vagyon értéke az 1997. év végi adatok szerint mintegy 353 milliárd Ft volt.

      A tartós és privatizálható vagyon aránya az állam tulajdonosi, gazdaságpolitikai érdekeinek megfelelõen jelentõs különbséget mutat ágazatonként (6/a,
      6/b sz. melléklet). A tartós állami tulajdonú társaságok közül 19 az erdõgazdaság, 27 az agrárgazdaság, 33 az ipar, 33 a közlekedés, hírközlés ágazatba tartozik és 4 társaság más egyéb ágazatba sorolható.

      Az erdõgazdasági társaságok 23,9 milliárd Ft vagyona teljes egészében a tartós vagyoni körbe tartozik. A törvény a tartós állami tulajdoni hányad mértékét az agrárgazdasági társaságok esetében 75 %-ban határozza meg, s csak néhány esetben ír elõ ettõl eltérõ mértéket.

      Jelenleg a társaságok döntõ része 100 %-os mértékben állami tulajdonban van. Kivétel ez alól a Bólyi Mg. Rt. (91,2 %), a Bábolna Rt. (94,6 %), s a Lábod-Mavad Rt. (50,5 %).

      Az agrárgazdasági társaságokban lévõ állami vagyon mintegy 23 %-a (8,2 milliárd Ft) tartozik a még privatizálható vagyoni körbe. Az alacsony tõkeellátottságot mutatja, hogy összesen 22 társaság privatizálható vagyonáról van szó. Ugyanakkor igen lényeges körülmény , hogy a társaságok legalapvetõbb termelési eszköze - a termõföld - nem szerepel értéken a társaságok könyveiben (a földtörvény értelmében gazdasági társaság termõföldtulajdont nem szerezhet). Kivételt a Bábolna Rt. jelent, amelynek átalakulási mérlegében szerepelt, s így ma tulajdonában van az általa mûvelt termõföld.

      Önmagában azonban a privatizálandó vagyon értéke nem jellemzi annak súlyát, hiszen ebben az esetben is egy igen fontos nemzetgazdasági ág privatizációjáról születik döntés.

      A társaságok által használt termõterület közel 177 ezer hektár (az elmúlt években a földalap 114 ezer hektárral csökkent a kárpótlás és az alkalmazotti földalap biztosítása következtében).

      Az ipar ágazatba tartózó társaságok állami tulajdonú vagyonának 56 %-a tartozik a privatizálható vagyoni körbe, tömegét tekintve azonban ez a legnagyobb összeg, 225,3 milliárd Ft.

      A közlekedés, hírközlés ágazatban a legnagyobb - 62 %, - a privatizálható állami vagyon aránya, ez mintegy 46,8 milliárd Ft.

      A privatizálható vagyon fele öt kiemelt társaságnál koncentrálódik; vagyonukból még 164 milliárd Ft, az ÁPV Rt. tulajdoni részének 46 %-a privatizálható. (MAHART 2,6 milliárd Ft, MVM Rt. 114,8 milliárd Ft, MALÉV 5,8 milliárd Ft, MOL Rt. 35 milliárd Ft. és Antenna Hungaria Rt. 5,7 milliárd Ft).

      1. A tartós állami tulajdon értéke, változása 1997-ben

A tartós állami tulajdonban maradó társaságokat a privatizációs törvény melléklete sorolja fel. A tartós állami tulajdoni részesedés 50 % + 1 szavazatnál kevesebb nem lehet. Ettõl a törvény csak kivételesen térhet el úgy, hogy az állami részesedés mértékét 25 % + 1 szavazathoz, illetve szavazatelsõbbséget biztosító részvényhez kötõdõen is megállapíthatja. A privatizációs törvény 1997. évi módosítása (1997. évi LXXVI. törvény - hatályos 1997. VIII. 1-tõl) megváltoztatta ezt a mellékletet.

A hatályos privatizációs törvény szerint 118 társaság - a törvény melléklete szerinti arányban - állami tulajdonban marad, s az állam nevében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja.

Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonában 116 társaságot mutatott ki, mivel a FÉG Army Kft és az MM Speciális Rt. 1997. évben még nem került az ÁPV Rt.-hez.

Az MM Special Rt. a Mechanikai Mûvek Rt. altársasága volt, s 1998-ban került közvetlen ÁPV Rt. tulajdonba.

A FÉG Army Kft. 1997. év végén a 100 %-ban állami tulajdonú MFB Rt. tulajdonában volt, s várhatóan 1998-ban kerül az ÁPV Rt. tulajdonába.

A törvény mellékletében elõírt tartós tulajdoni hányadnál alacsonyabb részesedéssel rendelkezik az állam a MATÁV Rt. (5,76 %), az OTP Rt. (0,04 %) társaságoknál. Erre lehetõséget ad a privatizációs törvény azzal a megkötéssel, hogy az állami tulajdonos érdekérvényesítésének garantálása érdekében un. szavazatelsõbbségi részvényt kell az állami tulajdonos részére kibocsátani. Mindkét társaságnál a privatizáció feltételéül szabott, állami jogosítványokat garantáló aranyrészvény kibocsátásáról 1997. õszén rendkívüli közgyûlésen döntöttek.

A Herend Rt. társaságnál az állami tulajdoni hányad jelenleg még 25 %, a szavazatelsõbbségi részvény kibocsátására nem került sor, mivel az erre vonatkozó egyeztetések a többségi tulajdonossal ezideig nem vezettek eredményre.

A 116 társaság várható vagyona 1997. év végén az elõzetes adatok szerint 1.668,2 milliárd Ft (jegyzett tõke értéke 1.173,7 milliárd Ft). Állami tulajdonban van ennek 33 %-a, 554 milliárd Ft. Több mint fele a törvény szerint tartósan állami tulajdonban is marad, így mintegy 252 milliárd Ft a privatizálható rész.

Az állam ún. aranyrészvények útján képviseli tulajdonosi jogait az ebbe a körbe tartozó vagyon 58 %-ánál, összesen 30 társaságnál. Ezek közül 20 társaságnál (energiaipari társaságok) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a MATÁV Rt. esetében a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, a többi társaságnál a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat.

A privatizációs törvény 1997. április 3-i módosítása szerint "Tartós állami tulajdonba tartozik az a társasági részesedés, amely a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 2. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott állami tulajdon, illetve szavazati jog biztosításához szükséges." Az ÁPV Rt. társaságai közül e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytatók a MOL Rt., az Alkaloida Rt., a MATÁV Rt., Antenna Hungária Rt., s a 24 Volán társaság.

A társaságoknál a tevékenység folytatásának törvényi feltételei teljesültek:

(A tartós állami tulajdonban lévõ társaságok 1997. december 31-i végleges vagyoni adatait a 9. sz. melléklet tartalmazza.)

      1. A saját alapítású társaságok

Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában kimutatott állami tulajdonú társasági tulajdonrészek csökkenésének egyik formája volt az az elõzõ években is tapasztalt gyakorlat, hogy az ÁPV Rt. viszonylag alacsony tõkével - készpénz hozzájárulással - befektetõ társaságot alapít, s egy következõ lépéssel a társaságba viszi a nála lévõ tulajdoni hányadokat, s részvénytársasággá alakítja. Az alapítók szándéka szerint ezzel az ÁPV Rt. mintegy 4-5 milliárd Ft értékû kínálatot biztosít pl. az alanyi kárpótoltak számára.

A hozzárendelt vagyon kimutatása szerint az ÁPV Rt. 1997. évben privatizációs bevétel felhasználásával az alábbi három társaságot alapította:

- Hess András Kft. (40 millió Ft)

- Nemzetközi Privatizációs Tanácsadó és Befektetési Kft. (50 millió Ft)

- Váltó 3 Szivárvány Kft. (40 millió Ft)

A Hess András Kft.-ét a 270/1997. (III. 13.) ügyvezetõi határozat alapján hozták létre a Kultúra Külkereskedelmi Rt. tovább folytatható kulturális tevékenységének megõrzésére, a nemzeti kultúrális kereskedelem megtartására. Tizenegy hónappal az alapítást követõen az ÁPV Rt. a társaság alaptõkéjének 85 %-át (34 millió Ft) az ügyvezetõi értekezlet 99/1998. (II. 16.) határozatával 10 millió Ft-ért (melynek 70 %-a kárpótlási jegyben is kiegyenlíthetõ) értékesítette, opciós lehetõséget biztosítva a vevõnek a fennmaradó tulajdonrész megvételére is.

AZ ÁPV Rt. igazgatósága 272/1997. (IV. 9.) határozatával döntött a Váltó 3. Szivárvány Kft. alapításáról 40 millió Ft készpénzzel. A tõkeemeléshez az ÁPV Rt. igazgatósága a 830/1997. határozatával 1997. november 18-án járult hozzá. Az idõközben bekövetkezett változások hatásaként az apport összetétele módosult, - könyvvizsgáló által ellenjegyzett - értéke 1,5 milliárd Ft lett.

Az apportban részvények, üzletrészek, ingatlanok (irodaház, üdülõrész) szerepelnek, megfelelõ mûködési biztonságot, infrastruktúrát biztosítva egy induló vállalkozásnak.

Az átadott vagyon 4 milliárd Ft nyilvántartási értéken szerepelt az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyon kimutatásában, így ezzel az összeggel csökkentette a privatizálható vagyon összegét.

A befektetési társaságok alapításának törvényi háttere biztosított, erre a privatizációs törvény lehetõséget ad és elõírja, hogy a Kormány a privatizációról szóló beszámolójában erre a tevékenységre külön térjen ki.

    1. A végelszámolás, felszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek száma, vagyona

Az összes, ÁPV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szevezet 63 %-a állt végelszámolás és felszámolás alatt 1997. év végén. A társaságok nyilvántartott vagyona 6,7 milliárd Ft-tal csökkent, és 1997. év végén 130,26 milliárd Ft volt.

A végelszámolás alatt lévõ gazdálkodó szervezetek száma 106-ról 62-re csökkent, az itt nyilvántartott vagyon könyvszerinti értéke 17,76 milliárd Ft.

A felszámolás alatt lévõ, nyilvántartásban szereplõ gazdálkodó szervezetek száma alig változott, 448-ról 428-ra csökkent. Ennek az az alapvetõ magyarázata, hogy egyrészt a felszámolások igen elhúzódnak, másrészt a felszámoló nem értesíti az eljárás befejezésérõl az ÁPV Rt.-t. Erre vezethetõ vissza az is, hogy az itt nyilvántartott vagyon értéke is alig változott, s 1997 év végén 112,5 milliárd Ft volt az év eleji 115,0 milliárd Ft-hoz képest.

A lezárult felszámolási eljárás alatti cégek (63 cég, ebbõl 12 társaság, 51 vállalat) összes könyv szerinti eszközvagyona 36,6 milliárd Ft, (melybõl 19,5 milliárd Ft társasági vagyon, 17,1 milliárd Ft vállalati vagyon). Az eszközvagyont összesen 35,2 milliárd Ft kötelezettség terhelte (14,7 milliárd Ft társasági, 20,5 milliárd Ft vállalati kötelezettség). A 12 felszámolással megszüntetett társaság közül 11 többségi, 50 % feletti állami tulajdonban volt.

Az ÁPV Rt. a felszámolás alatti társaságok és vállalatok részére 14 esetben nyújtott tulajdonosi kölcsönt 7,8 milliárd Ft értékben. A követelések megtérülési esélye 0-5 %.

Az ÁPV Rt.-nek a felszámolás alatt álló cégek miatt - a csekély bevételi lehetõségekkel szemben - 50-100 milliárd Ft összegû kötelezettségei vannak. Jelenleg azonban várható kötelezettségeinek csak egy része ismert, késõbb elõfordulhatnak olyan igények az ÁPV Rt.-vel szemben amelyekrõl jelenleg nincs tudomása.

Az FB 1997. novemberében vizsgálta az ÁPV Rt.-hez rendelt társaságok és állami vállalatok végelszámolásával és felszámolásával kapcsolatos feladatokat. Megállapította, hogy a portfoliójába tartozó, felszámolással érintett cégek esetében a beavatkozás, a felszámoló tevékenységének kontrollálási lehetõségei aktív közremûködéssel növelhetõk. A felszámolás gyors befejezésével a megtérülés esélyei javíthatók, növelhetõ az ÁPV Rt.-hez visszakerülõ vagyon nagysága és csökkenthetõk a kötelezettségek.

Az ÁPV Rt. szerint a végelszámolás és felszámolási eljárás alatt álló cégek korszerûtlen termelési technológiával és termékszerkezettel rendelkeznek.

Az ÁPV Rt. szervezetén belül 1995. júniusától önálló szervezeti egység foglalkozott a végelszámolási és felszámolási eljárás alá került cégekkel. A feladat teljes ellátásának biztosítására a létszám nem volt elegendõ. Több feladatot csak részben oldottak meg, pl. a végelszámolási eljárás ellenõrzése, vagyonmérleg használata a valós vagyon kimutatásához, környezetvédelmi problémák felmérése-, kezelési rendszerének kialakítása, költségelemzés stb.

Az ÁPV Rt. igazgatósága a 961/1997. (XII. 17.) határozatával

Az elõterjesztés elkészült és átfogóan mutatja be az ÁPV Rt. portfoliójába tartozó felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezeteket. A jövõbeni ÁPV Rt. feladatokat az ügyvezetõség 200/1998. (III. 30.) határozata írta elõ.

    1. Az elvont, átvett, vásárolt eszközökben lévõ állami vagyon
    2. Az elvont, átvett, vásárolt eszközvagyon - az értékesítések, más vagyonkezelõnek történõ vagyonátadások, ingyenes vagyonjuttatások, illetve a vagyonátvételek, s a végelszámolások alapján átvett maradványvagyon együttes hatásaként - 8,7 milliárd Ft-tal csökkent az elõzõ évhez képest, 1997. évi záró értéke 27,37 milliárd Ft lett.

      Az elvont, átvett, maradvány eszközök összes értékének legnagyobb része (70 %-a) ingatlan.

      Az ÁPV Rt.-nél lévõ összes végelszámolási maradványvagyon értéke 1997. év végén 1,6 milliárd Ft, melynek 73 %-a követelés, 4 %-a ingatlan. Az eszköz állomány 1997. évben a végelszámolásokból származó maradvány vagyon átvétele alapján 582,6 millió Ft-tal nõtt. Ennek is legnagyobb hányada, 66 %-a követelés.

      A Kincstári Vagyonkezelõ Szervezettõl átvett eszközvagyon nyilvántartási értéke összesen 28,4 milliárd Ft volt, amely szinte teljes egészében katonai ingatlan.

      A társaságoktól elvont, leválasztott, egyéb vásárolt eszközök értéke 12,2 milliárd Ft.

      Csökkent az eszközállomány a különbözõ vagyonátadások eredményeként összesen 10,3 milliárd Ft-tal. Ennek legnagyobb része (97 %-a) a különbözõ települési önkormányzatoknak átadott munkásõr, illetve szovjet katonai ingatlan. Összesen 3,6 milliárd Ft nyilvántartási értékû eszközt (telek, üdülõingatlan) értékesítettek 1,35 milliárd Ft szerzõdéses értéken.

      Vagyonkezelésre 0,57 milliárd Ft, környezeti kárelhárításra 1,93 milliárd Ft-ot fordítottak.

      Az elvont, átvett eszközök legnagyobb hányada nehezen értékesíthetõ, valós vagyoni értéket csak néhány esetben jelent. A végelszámolási maradványvagyon döntõ többségét a követelések teszik ki, amelyek behajtása bizonytalan.

    3. Az ÁPV Rt.-hez tartozó termõföld vagyon

Az állami gazdaságok által mûvelt állami tulajdonú termõföldek kezelõje az ÁPV Rt.. Ettõl eltérõ esetek a következõk:

Az ÁVÜ földelvonása (1993. február 5.) elõtt felszámolásba került 10 állami gazdaság földvagyonát a felszámolók értékesítették. Három felszámolás alatt lévõ ÁG mintegy 11 ezer ha földvagyonát illetõen az ÁPV Rt. perben áll a felszámolóval, az állami tulajdonú föld visszaszerzése érdekében.

A Bábolnai Mezõgazdasági Kombinát és a Zalaegerszegi Állami Gazdaság termõföldjeivel együtt alakult át társasággá, így azok a földterületek nincsenek az ÁPV Rt. nyilvántartásában, a társaságok vagyonában szerepelnek.

Az ÁPV Rt. az 1996. évi beszámolójában, az 1997. évi hozzárendelt vagyon kimutatásában 386 ezer hektár termõföldterületet mutat ki.

Az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. júniusában tárgyalta a "ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában lévõ termõföldekkel kapcsolatos teendõk " címû elõterjesztést és döntött a földhaszonbérleti szerzõdések megkötése, a számítógépes termõ-földnyilvántartási rendszer kialakítása tárgyában, valamint a termõfölddel kapcsolatos tulajdonosi jogok gyakorlása operatív ügyintézésének rendjérõl.

Az elõterjesztés szerint az állami gazdaságok földleltára 1990-1997 között a következõképp alakult:

Kárpótlást megelõzõ állapot (1990):

947 ezer ha

Kikerült az állami tulajdonból;

I. Kárpótlás

276 ezer ha

II. Kárpótlás

86 ezer ha

Dolgozói 20 AK juttatás

57 ezer ha

Tanintézeteknek átadott

11 ezer ha

Állami erdõgazdaságnak átadott

8 ezer ha

Felszámolói vagyon része lett (13 ÁG)

65 ezer ha

Társasági vagyon része lett (2 ÁG)

26 ezer ha

Egyéb

4 ezer ha

Összesen:

533 ezer ha

Az ÁPV Rt. tulajdoni joggyakorlásában van:

414 ezer ha

Az állami tulajdonú termõföldterület 66 %-a szántó, 2 %-a gyümölcsös, 1 %-a szõlõ, 15 %-a gyep, 7 %-a erdõ.

Az ÁPV Rt. a vagyonnyilvántartásában az erdõterülettel (28 ezer ha) kevesebb termõföldet mutatott ki, mivel ezt a törvényi szabályozásnak megfelelõen át kell adnia a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezetnek.

Az ÁPV Rt. a tulajdoni lapokkal alátámasztott földnyilvántartást az 1996. évi felmérése alapján készítette el. Ez a nyilvántartás alkalmas az üzemenkénti, illetve a haszonbérlõnkénti keresésekre is.

A privatizációs törvény 6. § (2) pontja szerint "az ÁPV Rt.-hez tartozó termõföld esetében az ÁPV Rt. tulajdonosi jogait a földmûvelésügyi miniszter egyetértésével gyakorolja. Az egyetértés hiányában megkötött szerzõdés semmis.

Az ÁPV Rt. a tulajdonosi jogok gyakorlásának egyik ésszerû formájaként a földtulajdont úgy hasznosítja, hogy haszonbérbe adja.

A haszonbérleti díjat - az ÁVÜ által kialakított gyakorlatot folytatva - az étkezési búza Budapesti Árutõzsde ára alapján határozták meg, 1997-tõl azonban a nagy búza áringadozás kedvezõtlen hatásának kiküszöbölése érdekében áttértek (KSH által közzétett fogyasztói árindexszel korrigált) az FM által garantált felvásárlási ár alapul vételére.

Ez alacsonyabb, mint a tõzsdei ár, így csökkenti az ÁPV Rt. ebbõl származó bevételét. Ezzel egyidejûleg azonban az ÁPV Rt. az állam hosszú távú tulajdonosi érdekeit képviselve felélesztette a kötelezõ talajvizsgálat és karbantartás rendszerét. Ennek költségei - az elsõt kivéve - a haszonbérlõt terhelik.

A földhaszonbérleti díjak 1997. évben kiszámlázott összege 1,8 milliárd Ft, melybõl befolyt 1,6 milliárd Ft.

A privatizációs törvény elõírása szerint az erdõ mûvelési ágú földterület nem tartozik az ÁPV Rt.-hez, azt át kell adnia a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak.

Az önálló helyrajzi számú erdõket, összesen 9,4 ezer ha területet helyrajzi szám mélységben részletezve átadták a Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóságnak.

A nem önálló helyrajzi számon nyilvántartott mintegy 20 ezer ha erdõ mûvelési ágú terület átadása szakmai és végrehajtási gondot egyaránt jelent, mivel ezzel az erdõterülettel azonos földrészletként a földhivatalok mintegy 91,8 ezer ha más mûvelési ágú termõföldet is nyilvántartanak azonos helyrajzi számon. A törvényi szabályozás tehát ezek átadását is érintené. Az ÁPV Rt. kezdeményezte az Állami Erdészeti Szolgálatnál a minõsítés felülvizsgálatát, mivel megítélésük szerint az már nem felel meg a jelenlegi körülményeknek. Ennek megtörténtéig ezeknek a földterületeknek a haszonbérbeadásáról a Pénzügyminiszter erre vonatkozó egyetértõ levele alapján - a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal megállapodást kötve - az ÁPV Rt. jogosult intézkedni.

Az ÁPV Rt. a tartós állami tulajdonban lévõ társaságokkal a haszonbérleti szerzõdéseket megkötötte. A Kincstári Vagyoni Igazgatósággal az erre a területekre vonatkozó megállapodás egyeztetése még nem zárult le.

  1. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó, valamint a jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
    1. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek helyzete
    2. Az ÁPV Rt.-nek a privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódóan többféle kötelezettsége van. Ezek egyik köre a szavatosságvállalás, amely magában foglalja a privatizációhoz kapcsolódóan a jogi, a kereskedelmi (kellék) és környezetvédelmi szavatosságokat. A másik kör az ÁPV Rt.-hez tartozó társaságok hitelfeltételéhez és kötvénykibocsátásához adott garancia. Ide tartozik továbbá a vagyonelvonáshoz kapcsolódó, törvényben meghatározott mértékû kezességvállalás is.

      1. A privatizációhoz kapcsolódó kötelezettségek
      2. A privatizációhoz kapcsolódó szavatossági kötelezettségek állománya az egyes jogcímeket tekintve 1997. és 1996. évek nyilvántartásai szerint nem hasonlíthatók össze, mert más struktúrában készültek.

        A mintegy 29 milliárd Ft-ban számított 1997. év végi kötelezettség jelentõsen alatta marad az egy évvel korábban kimutatott 38,2 milliárd Ft-nak, mert 1997. évben egyes kötelezettségek elévültek, más esetekben pedig a beváltás miatt megszüntek. Az 1997. évi privatizációs szerzõdésekben az ÁPV Rt. nem vállalt új kötelezettségeket (mindössze a Budapesti Erõmû jogi 49,35 millió Ft-os és a Csepeli Fémmû Rt. 111,5 millió Ft-os környezetvédelmi kötelezettsége szerepel növekedésként a nyilvántartásban).

        A kötelezettségek beváltásának tervezésénél alkalmazott számítási metodika és a figyelembe vett valószínûségi kulcsok évek óta változatlanok. A szavatosság jellegû kötelezettségállomány miatti tényleges kifizetés lényegesen kisebb mint amelyet e módszerrel és valószínûségi kulcsokkal becsültek. A privatizációs tartalékalap jövõbeni tervezésekor ezt a tényt figyelembe kell venni.

        1997-ben a kalkulált 29 milliárd Ft kötelezettség helyett 8,52 milliárd Ft-ot fizettek ki, amibõl a szavatosság körébe 4,82 milliárd Ft-al tartozott.

        Az 1997. december 31-i szavatossági kötelezettség állomány számított értéke jogcímek szerint a következõ volt:

        jogcím

        érték milliárd Ft

        jogi

        2,13

        tulajdon

        1,03

        környezetvédelmi

        15,00

        pénzügyi

        10,41

        permentesség

        0,00
        (4,72 millió Ft)

        Összesen:

        28,57

      3. A vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek

Az ÁPV Rt.-t vagyonkezelési tevékenysége keretében lényegét tekintve két fõ területen terhelik kötelezettségek: az ún. elvont vagyon után, törvény alapján az elvonáskori vagyonérték arányában, az akkor fennálló vállalati kötelezettségekbõl ráháruló fizetési terhek (1990. évi VII., majd az 1992. évi LIV. törvény) és a hozzátartozó társaságok mûködésének fenntartásához, privatizációjához való felkészítéséhez kezességeket vállal a felvett hitelek után.

Egyes rossz likviditási, gazdálkodási helyzetben lévõ társaságoknál a kezességvállalás szinte nélkülözhetetlen feltétele a hitelfelvételnek. (Pl. DAM Rt, Nemzeti Lóverseny Kft.) Arra is akad példa, hogy a privatizációt megelõzõen szükséges tõkeemelést kezességvállalás elõzi meg, majd a beváltott kezesség alapján keletkezõ követelés válik a tõke részévé.

A vagyonelvonáshoz kötõdõ kötelezettségek 1997. december 31-i záróállománya megfelelõ feldolgozottság hiányában a vizsgálat idõszakában nem volt megállapítható, mivel nem rendelkeznek részletes, társaságonkénti hitelszerzõdés mélységû analitikával. Az 1997. június 30-i prognosztizált záróállomány 4,93 milliárd Ft értéket tartalmaz (1996. december 31-i állapot 8,38 milliárd Ft-os kötelezettségvállalást jelzett).

A vagyonkezeléshez kapcsolódó kezességek (garanciák) 1997. december 31-i záróállománya 2,87 milliárd Ft. A cégenként külön meghatározott bekövetkezési valószínûségekkel (11 társaság, jellemzõen 50 %-os mérték) számított érték 1,51 milliárd Ft.

A kezességvállalások kimutatott állománya nem pontos, mivel a vizsgált idõszakban a belsõ információ áramlás, a feldolgozás naprakészsége és ellenõrzöttsége sem volt biztosított teljeskörûen.

Az ÁPV Rt. tájékoztatása szerint ezt a hiányosságot idõközben pótolták, az ÁPV Rt. beszámoló tervezete már a kötelezettségek között tartalmazza ezen tételeket.

A szavatosság- és kezességvállalások 1997. évi beváltásai szabályszerûek, teljesítés igazolásai, bizonylati alátámasztásai megfelelõek voltak.

A DAM Rt. miatti kezességbeváltásból keletkezett követelést az ÁPV Rt. nem a ténylegesen kifizetett értéken tartja nyilván. A követelés a valóságban 50 millió Ft-tal több, mint amit nyilvántartanak.

A szavatossági és vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségek nyilván-tartásának, eljárási rendjének és a kiadási elõirányzatok felhasználásának belsõ szabályozását a 8/1997. vezérigazgatói utasítás tartalmazza. Ez a kezességvállalás, tõkeemelés, tulajdonosi kölcsönök kamatainak átvállalása és egyéb vállalások elfogadásához számszerû üzleti terv elkészítését írja elõ a társaság részére. E szerint a befektetés megtérülését, a kockázat (veszteség) bekövetkezésének valószínûségét, kezességvállalásoknál a lehívása nagyságrendjét, várható adatait tartalmazó elemzést is kell készíteni. A döntések megalapozottságát alátámasztó számítási módszert alig alkalmazták. A DAM, a Nitrokémia 2000 Rt., valamint az MVM Rt.-nek kiadott igen nagyösszegû kezességvállalások, illetve tõkejuttatások döntéshozatalakor ilyen elemzések, megtérülési, matematikai számítások nem álltak rendelkezésre.

Az utasítás a "fedezeti eszközök"-re is kitér. Hitelfedezetként a várható hozamok és a társaság fizikai vagyona (forgóeszközök, ingatlanok és a termelõeszközök) jöhetnek szóba. A gyakorlatban a kezességvállalásoknál és a pénzügyi támogatások odaítélésekor biztosítékot, fedezetet teljes körûen nem kötöttek ki.

      1. Az ÁPV Rt. tartalékképzési kötelezettsége és felhasználása

A tartalékképzési kötelezettséget az 1995. évi XXXIX. törvény írja elõ az ÁPV Rt. részére. E törvény 23. § (1) bekezdés b.) pontja a következõket fogalmazza meg: "a privatizáció kapcsán az ÁPV Rt.-t terhelõ kezességbõl, szavatossági, hitel-visszafizetési kötelezettségbõl, vagy más igényekbõl eredõ, a tárgyévet terhelõ kiadásokra" fordíthatja az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket, melyre a (2) bekezdés szerint tartalékot köteles képezni.

A tartalékalap 1997. évi nyitóállománya 31,0 milliárd Ft volt, a feltöltés miatt növekedett 16,7 milliárd Ft-tal, a felhasználás miatti csökkenés 8,9 milliárd Ft, így záróállománya 38,8 milliárd Ft volt.

1997-ben a költségvetési törvény 16 milliárd Ft feltöltést írt elõ, amelyet az ÁPV Rt. teljesített.

A tartalékalap felhasználásának jogcímei között egyrészt a szavatossági kötelezettségek teljesítései, másrészt a vagyonkezelési tevékenység keretében korábban vállalt hitelkezesség-vállalások beváltásai domináltak. Az összesen 8,9 milliárd Ft-os érték legnagyobb tételei a következõk voltak: 4,82 milliárd Ft szavatosságból , 3,78 milliárd Ft kezességbeváltásból származó kifizetés.

A teljesítéseken belül egyes tételek tartalékalap terhére történõ elszámolása néhány elvi problémát vet fel. (DAM Rt. hitelkezesség beváltások 2,87 milliárd Ft-os összesített értéke, az MVM Rt.-nek átutalt 3,7 milliárd Ft értékû támogatás). Nem határozható meg egyértelmûen az, hogy mikor kell a hozzárendelt vagyon kiadási tételeként elszámolni, vagy tartalékalapból fedezni a kifizetéseket. Az 1998. évi központi költségvetésrõl szóló törvény ezt a dilemmát már oldja, mivel a tartalékalap felhasználási jogcímeit jelentõsen bõvíti és például a válsághelyzet kezelésére 20 milliárd Ft-os keretet biztosít.

    1. A jogszabályokból eredõ kötelezettségek helyzete
      1. A társaságoknak visszajáró 20 % (Privatizációs Ellenérték Hányad (PEH)
      2. Ezen a jogcímen az ÁPV Rt. 1997. január 1-jén 27,23 milliárd Ft kötelezettséget tartott nyilván, 1996. év végéig összesen 6,6 milliárd Ft-ot fizettek ki.

        Az 1989. évi XIII. tv. szerint átalakult, vállalati tanács által vezetett, illetve "önigazgató" állami vállalatok privatizációjakor a társaságoknak az árbevétel 20 %-a visszajár. Ez az alaptõkén felüli vagyonukat növeli és dolgozói részvény kibocsátására szolgál. Ennek neve Privatizációs Ellenérték Hányad, rövidítve a továbbiakban PEH.

        Az ÁPV Rt.-nek az 1125/1996. (XII. 19.) Korm. határozat alapján megtett intézkedései alapján a PEH és a késedelembõl eredõ évi 20 %-os kamat kifizetése 1997-ben felgyorsult.

        Az ÁPV Rt. igazgatósága a 23/1997. (I. 9.)-i határozatában elõírta, hogy, minden olyan esetben, amikor az elutasításnak nincs jogi alapja, a kifizetéseket meg kell kezdeni. Ezen határozat 4. pontja rendelkezett arról is, hogy "az ÁPV Rt. Igazgatósága részére be kell nyújtani az esetlegesen harmadik személy részére PEH engedményezés kifizethetõségérõl készített tájékoztatót".

        Az ÁPV Rt. igazgatósága az engedményezés ügyében a 93/1997. (II. 5.) határozatában úgy rendelkezett, hogy az engedményesek részére nem teljesíthetõ kifizetés. 1998-ban azonban a Fõvárosi Bíróság engedményes részére történõ PEH megfizetésére kötelezte az ÁPV Rt.-t, mely ítélet ellen a társaság fellebbezést nyújtott be.

        A PEH kifizetésekben elõrelépést jelentett a 153/1997. (II. 17.) igazgatósági határozat, amely döntött a PEH igények rendezésére vonatkozó eljárási rendrõl. A határozat alapján megkezdõdött a PEH járandóságok kifizetésére vonatkozó megállapodások elõkészítése, illetõleg teljesítése.

        Az elkezdett végrehajtás során új probléma merült fel. A vevõk a privatizációs szerzõdésekben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a társaságok közgyûlésein (taggyûlésein) döntenek arról, hogy a társaság PEH járandóságáról lemondanak. Ezt sok esetben a vevõk nem teljesítették, emiatt felszólították õket, illetve a sikertelen felszólítás esetén pert indítottak.

        A Legfelsõbb Bíróság egy perben, 1997. december 3-án kelt felülvizsgálati jogkörben meghozott ítélete a kérdésben azonban ellentétes volt az ÁPV Rt. álláspontjával. Kimondta, hogy az 1993. októberében született megállapodásban az ÁVÜ a Szekszárdi Agroker Rt. helyzetének kihasználásával feltûnõen aránytalan elõnyt kötött ki, ezért a megállapodás semmis.

        Ezt is figyelembe véve az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. december 17-én két, a PEH kifizetéseket érintõ határozatot hozott. A határozatok elõírták, hogy a lemondó nyilatkozatot tett társaságok körét felül kell vizsgálni, helytelen besorolás esetén átsorolásukról intézkedni kell és jogszerû igények esetén az átutalásokat végre kell hajtani. Ezen határozatok végrehajtása 1998-ban megkezdõdött.

        Az ÁPV Rt.-nek a kifizetett PEH felhasználásának ellenõrzésére, és a végrehajtás kikényszerítésére nincs eszköze.

        Az ÁPV Rt. 1997-ben 142 társasággal kötött szerzõdés keretében összesen 15,2 milliárd Ft-ot fizetett ki a PEH járandóságokra. Ez, a kifizetések 1998-ra való áthúzódása miatt közel 12 milliárd Ft-al kevesebb, mint a költségvetési törvényben rögzített elõirányzat.

      3. A belterületi föld után az önkormányzatokat megilletõ járandóságok
      4. Az ÁPV Rt. ezen a címen 1997. évben alapértéken összesen 13,7 milliárd Ft-ot, kamat, osztalék és osztalék utáni kamat címén további 8,1 milliárd Ft kifizetést teljesített.

        1. Az 1989. évi XIII. tv. alapján az önkormányzatokat a belterületi föld értéke után megilletõ járandóságok

Az ÁPV Rt.-nél ezen a címen kimutatott kötelezettségállomány 1997. január 1-jén 25,8 milliárd Ft volt.

A vagyonkiadás kereteit a Kormány az ÁPV Rt. számára 1125/1996. (XII. 19.) határozatában szabta meg. Elõírta, hogy az önkormányzatok vagyoni igényét:

az ÁPV Rt. teljesíteni.

A végrehajtás legkésõbbi határidejeként a kormányhatározat 1997. június 30-át jelölte meg.

A kifizetésekhez kapcsolódó eljárási rendet az igazgatóság (107/1997. (II. 5.) határozatával) elfogadta. Az eljárási rend szerint:

"Az Önkormányzat kijelenti, hogy ....társaságban a belterületi földdel kapcsolatos további követelése - ideértve a részvény/üzletrész igényt, késedelmi kamat igényt, valamint egyéb ezekkel kapcsolatos igényt is - az ÁPV Rt.-vel szemben nincs. Jelen megállapodás aláírásával kifejezetten lemond ilyen irányú igényérvényesítési jogáról."

Az Állami Számvevõszék "Az Önkormányzatoknak az ÁPV Rt.-tõl járó - a belterületi föld értékének megfelelõ - vagyonrészesedések átadási körülményeinek vizsgálatáról" címû jelentése (1997. május) kifogásolta, hogy az ÁPV Rt. a teljesítést az önkormányzatoknak a további igényérvényesítési, valamint szerzõdésmegtámadási jogáról való lemondásához kötötte.

Az észrevételt elfogadva az ÁPV Rt. igazgatósága hatályon kívül helyezte a joglemondásról szóló kitételt, illetve az ÁPV Rt. a sajtó útján értesítette az önkormányzatokat, hogy a már kiküldött megállapodás-tervezetek e pontjának nem kíván érvényt szerezni.

Az ÁPV Rt. 1997. június 30-ig, azaz a kormányhatározatban megadott legkésõbbi idõpontig, nem tudta a vagyonkiadást, illetve fizetési kötelezettségeit maradéktalanul teljesíteni.

Az általános eljárási szabályok meghatározásán túl a külsõ szakértõ által megkötött szerzõdések felülvizsgálatáról is határoztak. Az a döntés született, hogy "valamennyi külsõ szakértõ közremûködésével létrejött, de eddig még nem teljesített megállapodást meg kell vizsgálni". Az igazgatóság úgy határozott, hogy "csak azon megállapodások teljesíthetõk, amelyek az ÁPV Rt. nyilvántartásaival egyezõ járandóságot tartalmaznak és ahol a kiadandó részesedés rendelkezésre áll". Minden más esetben új megállapodás megkötése szükséges.

A külsõ szakértõ tevékenységéhez kötõdõ szerzõdések másik nagy csoportját a megkötött és teljesített önkormányzati szerzõdések jelentették.

Az ÁPV Rt. 1997-ben az 1989. évi XIII. törvény alapján a belterületi föld után az önkormányzatok részére 654 önkormányzattal kötött 1927 db szerzõdés keretében alapértéken 10,9 milliárd Ft-ot utalt át készpénzben. A részvény és üzletrészkiadás 11,29 milliárd Ft-ot tett ki.

        1. Az 1992. évi LIV. törvény alapján az önkormányzatokat a belterületi föld után megilletõ járandóság

Ezen a címen az ÁPV Rt. 1997. január elején 5,5 milliárd Ft, december 31-én pedig 2,13 milliárd Ft kötelezettséget tartott nyilván. A különbség az év közbeni 6,16 milliárd Ft értékû csökkenés és a 2,78 milliárd Ft értékû növekedés eredménye.

A kötelezettség törvényi alapját az 1992. évi LIV. tv. teremtette meg, amely hatályon kívül helyezte az 1989. évi XIII. törvénynek a belterületi föld után járó önkormányzati jogosultságok számítási módja elõírását. A járandóság mértékét a belterületi föld értéke és az összes eszköz arányában állapította meg. A helyi önkormányzatoknak történõ vagyonátadásról szóló 1125/1996 (XII. 19.) Korm. rendelet 2. pontja kötelezte az ÁPV Rt.-t a vagyonkiadásra. A kormányhatározat nem jelölt meg ezen pont végrehajtásához sem felelõst sem határidõt. Az ÁPV Rt. igazgatósága döntött az önkormányzatokat megilletõ járandóságok kifizetésének elvi kérdéseirõl, számítási módjáról és a vagyonkiadás rendjérõl.

A törvény azonban nem határozta meg egyértelmûen, hogy a járandóság mértékének alapja a saját tõke vagy a privatizációs árbevétel. Az ÁPV Rt. igazgatósága 1997. év folyamán több ízben foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Pénzügyminisztérium, illetve az Igazságügyi Minisztérium véleményének kikérése után határozatában úgy döntött - összhangban a két minisztérium állásfoglalásá-val - , hogy a járandóság vetítési alapja az elért privatizációs bevétel.

A Csongrád Megyei Bíróság jogerõs ítélete szerint a járandóság vetítési alapja az átalakuláskori saját tõke. Az ÁPV Rt. az ítélet ellen fellebbezett, azonban a pert elvesztette. E precedens jellegû per 1998-ban történt, elvesztése miatt, az ÁPV Rt. kötelezettségei növekedhetnek. Az ÁPV Rt. a lehetséges többlet igények felmérését megkezdte. A kötelezettségek növekedésének két oka lehet. Az utólagos kifizetések kamatterhei és az, hogy az érintett ügyek nagyobb részében a privatizációs árfolyam alacsonyabb volt mint a vagyonmérlegben szereplõ saját tõke értéke.

Az ÁPV. Rt 1997-ben 186 önkormányzat 236 tétele után alapértéken összesen 2,8 milliárd Ft-ot fizetett ki.

      1. Az önkormányzatokat alapítói jogon megilletõ kötelezettségek
      2. Az ÁPV Rt. ezen a jogcímen 1997. január 1-jén 4,07 milliárd Ft, az év végén pedig 4,58 milliárd Ft kötelezettséget tartott nyilván. A növekedést az adott évi értékesítések, az ÁPV Rt. igazgatósága által elrendelt felülvizsgálat alapján feltárt, illetve a jogalapot kiterjesztõ igazgatósági határozat miatti plussz kötelezettség okozta.

        A kifizetések törvényi alapját a mindenkori költségvetési törvények adják, melyek szerint az önkormányzatoknak részesedniük kell az egykori tanácsi alapítású vállalatok - a privatizációs szervzet általi - értékesítésének bevételeibõl.

        Az alapítói jogon az önkormányzatokat megilletõ privatizációs részesedésrõl szóló 755/1996. (VII. 3.) igazgatósági határozat felülvizsgálata tárgyú elõterjesztés szerint "Az ÁPV Rt. és jogelõd szervezetei csak részben elégítették ki az önkormányzatok jogos igényeit, illetve olyan gyakorlatot alakítottak ki, amely nem egyértelmû jogszabályi rendelkezések esetén az állami vagyonkezelõ számára elõnyös, a jogosultak számára azonban hátrányos megoldást választott".

        Ez a magatartás 1996-ban megváltozott, részben a Legfelsõbb Bíróság mint Felülvizsgálati Bíróság Pfv. X. 20.669/1995/5. sz. ítélete, részben a megyei önkormányzatok határozott fellépése nyomán.

        A Legfelsõbb Bíróság kimondta, hogy a részesedés alapja a ténylegesen befolyt, privatizációs költségekkel, a belterületi föld után teljesített vagyonátadásokkal, illetve a PEH kifizetésekkel is csökkentett bevétel. Az ítélet kimondta azt is, hogy a tanácsi alapítású vállalat vagyonának apportálásával létrejött társaságoktól az ÁVÜ-höz került részvény, vagy üzletrész privatizációjából is részesednie kell az önkormányzatoknak. Az ítélet állástfoglalt a részletfizetéses, kárpótlási jegyben, vagy E-hiteles vételárrész után fizetendõ tartozások vitatott kérdései ügyében is. Mindezek alapján hozta meg az ÁPV Rt. igazgatósága a 755/1996. (VII. 3.) határozatát, amely az ítéletnek megfelelõ végrehajtást elrendelte.

        Az 1125/1996 (XII. 19.). Korm. határozat 3. pontja - bár újra meg nem nevezve sem felelõst, sem határidõt - is foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, utasítva az ÁPV Rt.-t a kifizetésekre. Az új eljárási rendet elfogadó 238/1997. (IV. 2.) igazgatósági határozat meghozataláig egyetlen egy társasággal összefüggésben a Heves megyei Önkormányzattal tudott az ÁPV Rt. szerzõdést kötni.

        A 238/1997. (IV. 2.) határozatában az igazgatóság megjelölte azokat az elveket, amelyeket a megyei önkormányzatokkal, illetve a helyi önkormányzatokkal kötendõ szerzõdések esetén figyelembe kellett venni.

        Az ÁPV Rt. az elõzõ határozatok alapján 18 megyei önkormányzattal, illetve a Budapest Fõvárossal megkötött 19 db, 115 tételt jelentõ szerzõdés keretében 1997-ben összesen 4,51 milliárd Ft-ot fizetett ki alapítói jogosultságként az önkormányzatok részére, melybõl 1,39 milliárd Ft volt a késedelmi kamat.

      3. A villamos és a gázközmûvek után az önkormányzatok felé fennálló kötelezettségek teljesítése
      4. A villamos, illetve a gázközmûvek utáni önkormányzatoknak járó részvények kiadásáról a 1125/1996. (XII. 19.) Korm. határozat 4. pontja rendelkezik. A villamosközmûvek utáni részvénykiadási kötelezettségét az ÁPV Rt. teljesítette.

        A gázközmûvek részvényeit a települési önkormányzatok részére az ÁPV Rt. által kiválasztott K & H Brókerház Rt., illetve az általa vezetett 6 brókercégbõl álló konzorcium 1997. január 8. és 1997. június 30. közötti idõszakban osztotta ki. Ekkor összesen 18.609.644 Ft értékû részvényt adtak át.

        A részvények határidõn túli átadása miatt az ÁPV Rt. 1998-ban már pert vesztett, melynek lehetséges következményeit mérlegelnie kell. Ennek áttekintését nehezíti az a tény, hogy az ÁPV Rt. nem rendelkezik teljeskörû kimutatással az önkormányzatokkal szemben fennálló kötelezettségekhez kapcsolódó perekrõl.

      5. Vagyonátadás a társadalombiztosítási önkormányzatok részére

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. tv. 30. §-ának (4) bekezdése értelmében az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap 1995. december 31-ig 55-65 milliárd Ft értékû vagyonjuttatásban részesül.

A folyamat befejezéséhez 1997. január 21-én az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke, valamint a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnökei megállapodást írtak alá a térítés nélküli vagyonátadás lezárásáról.

A szerzõdés kimondja, hogy "az ÁPV Rt. jogelõdei - az ÁVÜ illetõleg az ÁV
Rt. - pénzbeli térítés nélküli vagyonjuttatás keretében eddig mintegy 36.226 millió Ft értékû (árfolyamérték) vagyont adott át a biztosítási önkormányzatoknak (a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet és jogelõdje által átadott 2.323 millió Ft értékû vagyont is beleértve).

További mintegy 27.662 millió Ft árfolyam értékû vagyon átadásáról született megállapodás az ÁPV Rt. és a társadalombiztosítási önkormányzatok között.

Ezek szerint az ÁPV Rt. az Egészségbiztosítási Önkormányzat részére összesen mintegy 26 milliárd Ft értékû, míg a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat részére 36 milliárd Ft értékû vagyont juttat, amely vagyon birtokbaadását követõen a felek a pénzbeli térítés nélküli vagyonátadás folyamatát lezártnak tekintik."

A szerzõdés rögzíti, hogy a társadalombiztosítási alapok a 36.226 millió Ft értékû eddigi vagyonjuttatáson felül további 27.662 millió, tehát összesen 63.888 millió Ft vagyonhoz jutnak. Az Egészségbiztosítási Alap 1997. év végéig 28.808 millió Ft vagyonhoz jutott, amivel a törvényi elõírás szerinti maximumot kapta meg, ezzel részére a vagyonátadási folyamat lezárult. A TB pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény szabályai szerint a vagyon a járulékbevétel megosztásának arányában kerül a két alap birtokába. Az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatok megszünésével ez utóbbi Alapnak történõ teljes mértékû vagyonátadáshoz hiányzó 4,8 milliárd Ft rendezése kétségessé vált.

  1. A belsõ ellenõrzési szervezetek tevékenysége
    1. Az Etikai, Tranzakciós és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság
    2. A Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság (továbbiakban TESZÜI) feladatkörét, szervezeti felépítését, eljárását, a többször módosított, kormányhatározattal jóváhagyott Szervezeti és Mûködési, továbbá a Belsõ Ellenõrzési Szabályzat rögzíti.

      1. Az ÁPV Rt. tevékenysége szakszerûségének és szabályszerûségének folyamatos vizsgálata

Az 1057/1997. (V. 28.) Korm. határozattal módosított Belsõ Ellenõrzési Szabályzat 2. pontja és a 3. pontjának j.) bekezdése megállapítja, hogy a TESZÜI "ellátja a privatizációs ügyletek lebonyolításának folyamatos ellenõrzését".

Az ügyvezetõ igazgatóság ezt a feladatkört

A TESZÜI 1997-ben 1.179 db ügyvezetõségi elõterjesztés csaknem 100 %-át véleményezte, tekintet nélkül azok tárgyára. Ebbõl 50 db elõterjesztésre írásbeli észrevételt tett. Az észrevételek 26 %-át (13 db) fogadta el részben vagy egészben az ÁPV Rt. vezetése, és módosította határozatait.

Tevékenységük ezen a téren történõ bõvülése a vezetõség bizalmának kifejezõdése volt, továbbá lehetõség arra, hogy az ÁPV Rt.-ben lezajlott folyamatokat fokozottabban áttekinthessék.

1996-ban 1.923 db ügyvezetõ értekezleti, valamint 1.124 db igazgatósági határozat, (összesen 3.047 db), míg 1997-ben 1.179 db ügyvezetõi értekezleti és 970 db igazgatósági határozat (összesen: 2.149 db) született. 1997-ben 898 db-bal (30 %-al) kevesebb határozat került kiadásra, illetve ellenõrzésre mint 1996-ban.

A TESZÜI a végrehajtásért felelõs ügyvezetõ igazgatók részére rendszeresen megküldte a határozatok másolatát és a válaszadáshoz szükséges formanyomtatványt. Az igazgatóknak csak azokat az ügyeket kellett visszaküldeni, amelyeknél a teljesítés határideje kitolódott, illetve a végrehajtás eltért az elõírtaktól. Tájékoztatást kellett adni az eltérés okáról, illetve a teljesítés várható idõpontjáról. A TESZÜI ezen információ alapján havonta írásos, összesített elõterjesztésben számolt be az ügyvezetésnek és az igazgatóságnak. Az elõterjesztés - az érintett határozatok megjelölésével - felsorolta a problémás eseteket, rögzítve a késedelem stb. okát és a teljesítés várható idõpontját. Az elõterjesztésben javasolt határidõrõl, illetve a tartalmi módosításról az ügyvezetés, illetve az igazgatóság ismételten határozatot hozott.

1997-ben 2.149 db határozatnál, az összes 33 %-ánál volt határidõ túllépés, míg tartalmi módosításra csupán 2 %-ban került sor.

A végrehajtásról készített havi tájékoztatók, mind formailag, mind tartalmilag megfelelõek voltak és azokat kivétel nélkül elfogadták.

A PIR-ben tárolt adatok naprakészségét, teljes körûségét - az ÁSZ ajánlásainak megfelelõen - havi rendszerességgel, szúrópróbaszerûen ellenõrzi a TESZÜI. Az ellenõrzésérõl havonta írásos tájékoztatót készít a Közgazdasági- és Controlling Ügyvezetõ Igazgatóság részére.

Az elõírt havi 20 db-os tranzakció ellenõrzését nem tartják be, havonta átlagban 10-12 db privatizáció információ adatait egyeztetik.

Az ÁVÜ 3/1994. ügyvezetõi utasítása vezette be a befektetõi figyelõ programot, "A pályázatok elbírálásának segítése a befektetõk kontrollálásáról" elnevezésû tevékenységet. A TESZÜI tovább folytatta ezt, mint az SZMSZ által eseti ellenõrzésként elõírt tevékenységet. Célja: a gazdaságilag, vagy erkölcsileg megbízhatatlan "üzleti partnerek" kiszûrése. 1997-ben 23 db különbözõ céget érintõ ügyben jártak el. A vizsgált cégeknél a TESZÜI megállapította, "kifogásolható információ" nincs az ellenõrzött társaságokkal kapcsolatban.

A figyelõprogram mûködtetése preventív, az állami tulajdont védõ elgondolás. Az ÁPV Rt. azonban ezt a tevékenységet nem szabályozta, melynek következtében ellenõrzésük nem minden esetben tudta betölteni feladatát és megelõzni az új tulajdonossal kapcsolatban bekövetkezõ problémákat. (Szekszárdi Húsipari Rt. eladása 1996-ban)

A módosított Belsõ Ellenõrzési Szabályzat kimondja, hogy a TESZÜI "vizsgálja a privatizációs szerzõdésekben foglalt kötelezettségek teljesülését. Teljesítés elmaradás esetén megteszi, illetõleg kezdeményezi a szükséges intézkedéseket".

A kezelés rendjérõl a részletes szabályokat a 7/1996. sz. vezérigazgatói utasítás melléklete tartalmazza.

1997-ben mintegy 2.500 db privatizációs szerzõdést kezeltek, ebbõl véglegesen lezártak 200 db-ot.

A PRI-MAN Kft. foglalkozik - a TESZÜI szakmai irányítása mellett - azon szerzõdések teljesítésének vizsgálatával, amelyek értéke nem éri el a 300 millió Ft-ot. Ez 630 szerzõdést jelent.

A 200 db lezárt szerzõdésbõl ellenõrzésre szúrópróbaszerûen kiválasztott 20 db-ból a szerzõdések lezárása 18-nál formailag és tartalmilag megfelelõ volt. A két ügy nyomán, illetve azokkal kapcsolatosan a problémák merültek fel: A BERVA szerzõdés teljesítésével - a csaknem háromszázmillió forintos kintlévõség megnyugtató módon történõ rendezésével - 1996. augusztusától - senki sem foglalkozott sem az ÁPV Rt.-nél, sem a PRI-MAN Kft.-nél. A Berva Rt. lezárt privatizációs szerzõdéséhez kért - más szervezeti egységet, illetve a PRI-MAN Kft.-t érintõ - további iratanyag szerint:

A BERVA Finomszerelvénygyártó Rt. a kamatokkal együtt 295.399 ezer Ft-al tartozik az ÁPV Rt-nek, mert az helyette készfizetõ kezesként ezt az összeget kifizette. Az ÁPV Rt. illetékes tranzakciós igazgatósága 1996-ban párhuzamosan az iratanyag PRI-MAN Kft. részére történõ átadásával rendezni kívánta a követelést. Ennek érdekében az ÁPV Rt. a cégnél jelezte a követelés tényét. Az egyeztetések során a BERVA Rt. tulajdonosa (KHV) kezdeményezte, hogy 80 millió Ft értékben megváltja az ÁPV Rt. követelését. A tranzakciós igazgatóság 1996. augusztusában elõterjesztést készített, azonban a belsõ állásfoglalások, illetve egyeztetések eredményeként az ügyvezetés 1996. augusztus 22-i értekezletén a koncepciót nem fogadta el, annak átdolgozásáról döntött.

A vizsgálat hatására a PRI-MAN Kft. 1998. április 29-i levelével megkereste a BERVA Rt.-t az ügy rendezése céljából.

A PRI-MAN Kft. 74 szerzõdés lezárásakor több esetében nem ellenõrizte az E-hitel vételárrész befolyását (a szerzõdések 1991-1993 közötti években jöttek létre). Mind az ÁVÜ-nek, mind az ÁPV Rt.-nek lehetõsége lett volna a szükséges adatok beszerzésére, a rendelkezésükre álló 5 esztendõ alatt. E helyett fizetési bizonyítékok nélkül zárták le a szerzõdéseket.

Az ÁPV Rt. Pénzügyi és Gazdasági Számviteli Igazgatósága sem tudta a teljesítést igazolni, ugyanis az 1991-92-93-as teljesítések nyilvántartása hiányos.

Az ügyvezetõ igazgatóság feladatkörébe tartozik a panaszbeadványok alapján elrendelt ellenõrzések lebonyolítása. Ez természetesen utólagosan végzett tevékenység, de tartalmánál fogva az ÁPV Rt. mûködésének szakszerûségét és szabályszerûségét vizsgálja. 1997-ben 66 külsõ intézmény, 68 külsõ magánszemély, 55 belsõ intézmény kezdeményezésére összesen: 189 db vizsgálatot végeztek. 1996-hoz képest a panaszügy, illetve megkeresés mennyisége nem változott. Ez arra mutat, hogy a privatizációs ügyletekkel kapcsolatos bizalmatlanság az elõzõ évhez képest nem csökkent.

A panaszügyeket határidõre, jó szakmai színvonalon vizsgálták ki.

      1. Az ellenõrzési szervezet irányítása, munkaszervezete, az ellenõrzési célok megvalósulása

A TESZÜI feladatkörét az ÁPV Rt. más szervezeti egységeitõl függetlenül, a funkcionális vezérigazgató helyettes közvetlen irányításával látja el. Az igazgatóság feletti munkáltatói jogokat a vezérigazgató gyakorolja. Ellenõrzési vizsgálatot a TESZÜI ügyvezetõ igazgatója köteles elrendelni

Az ügyvezetõ igazgató köteles a vezérigazgatónál vizsgálati utasítást kezdeményezni, ha bejelentés vagy más információ olyan jogszabály sértésre, vagy egyéb szabálytalanságra utal, amelynek alapján szükséges a vizsgálat elrendelése.

Az ügyvezetõ igazgatóság dolgozói feladatukat írásban meghatározott határidõre kötelesek elvégezni. A határidõk betartását az ügyvezetõ igazgató, illetve helyettesei figyelemmel kísérik. A határidõt általában betartják.

Az ellenõrök meghatározott darabszámú (600 db/fõ) szerzõdést kötelesek menedzselni, hetente minden fõnek 20-20 db szerzõdésrõl kell az igazgató-helyettesnek beszámolnia. Így egy év alatt egy menedzser 960 db szerzõdésrõl tájékoztatja a vezetõséget, a szerzõdések 50 %-át több alkalommal is átvizsgálták.

A TESZÜI irányítása, munkájuk számonkérése feszesebb keretek között zajlott 1997-ben, mint 1996-ban.

1996-ban nem rendelkeztek éves tervvel, 1997. év második félévre készült el a vezérigazgató által jóváhagyott 1997. évi feladatterv. A tervben rögzítettek zömmel teljesültek. Az összes felvett 17 db feladatpontból 15-öt végrehajtottak, egy elmaradt, egyet pedig más témájú ellenõrzéssel pótoltak.

Az ügyvezetõ igazgatóság munkájában az egyes ellenõrzések során a kitûzött ellenõrzési célok megvalósultak. Ezt bizonyítja az a tény, hogy 189 db panaszügy elintézését követõen válaszukat 187 esetben az érdekelt fél elfogadta, s csak 2 esetben jelezték a panaszosok a válaszlevél tartalmával kapcsolatos elégedetlenségüket.

Tevékenységükrõl az ÁPV Rt. beszámolási kötelezettségéhez kapcsolódóan évente készítenek összefoglalót.

A TESZÜI szervezete széles ellenõrzési területeket felölelõ, jó minõségû szakmai munkájával, a privatizációs ügyletek jogszerûsége és szabályszerûsége folyamatos ellenõrzésének kialakításával, érdemben hozzájárult az ÁPV Rt. feladatainak színvonalasabb ellátásához.

      1. Az ellenõrzés megállapításának hasznosulása, az intézkedések végrehajtásának beszámolási rendje
      2. Az ügyvezetõ igazgatóság 2149 db ügyvezetõi, illetve igazgatósági határozat végrehajtását ellenõrizte és havonta 12-12 db határidõ módosítására tett javaslatát, valamint a befektetõi figyelõprogram esetében adott 23 véleményét elfogadták. 189 panaszügy közül 11 esetben (6 %) zárták intézkedési javaslattal a vizsgálatokat.

        Az elfogadott megállapítások realizálódásáról közvetlen információ nincs, annak ellenére, hogy ha a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter, az igazgatóság, az ügyvezetés kezdeményezésére, vagy a FB felkérésére indult vizsgálat, annak befejezése után a TESZÜI elõterjesztést készített, melynek elfogadását követõen, a döntéshozó testület határozatában megjelöte a feladatot, a végrehajtásért felelõs egység vezetõjét, a határidõt.

        Az intézkedések végrehajtásának beszámoltatási rendjét nem szabályozták.

      3. A privatizációs szerzõdések utógondozása, irat- és adatkezelése, archiválása
      4. A 7/1995. sz. vezérigazgatói utasítás a TESZÜI szervezeti egységéhez kapcsolta a 2 fõvel üzemelõ szerzõdéstárat.

        Az ÁPV Rt. szerzõdéstára tárolja az összes szerzõdést (kb. 19.000 db), a privatizációs szerzõdéseken kívül itt találhatók a tanácsadói szerzõdések, a mûszaki dokumentációk stb. is. A szerzõdéstár nemcsak a szerzõdések fizikai tárolását végzi, hanem a szerzõdések tartalmát is rögzíti a számítógépes nyilvántartásban. A nyilvántartási rendszer felhasználásával lehetõség nyílik a privatizációs szerzõdésekben vállalt kötelezettségek összesítõ, statisztikai jellegû elemzésére, a kötelezettségek teljesülésének, elmaradásának szerzõdésenkénti és összesítõ kimutatására, az aktuálissá váló kötelezettségek listázására.

        1997-ben a számítógépes nyilvántartási rendszert korszerûsítették. Kialakították a szerzõdések teljesüléséhez kapcsolódó dokumentumok tartalmi követelményeit, tárolási rendjét az ún. akta rend segítségével.

        A privatizációs folyamat során keletkezett egyéb (nem szerzõdés) iratokat a közelmúltig elsõsorban gyûjtötték, nem dolgozták fel. Az összességében mintegy 4000-4500 fm-re becsülhetõ iratmennyiség ma jórészt rendezetlenül kb 2/3-1/3 arányban található az irattárban, illetve a székház irodáiban.

        A privatizációs iratok rendezhetõk lettek azáltal, hogy az igazgatóság 1997. augusztusában módosította az ÁPV Rt. iratkezelési szabályzatát és jóváhagyta az irattári tervet.

        Az ügyvezetõség legutóbb a 220/1998. (IV. 6.) határozatával intézkedett az irattározás meggyorsítására, az irat elveszés veszélyének csökkentésére. A döntés szerint újabb iratellenõrzés is történik, amelyhez ütemterv és segédlet készül. Az utasítás elõírta, hogy az iratellenõrzés eredményérõl az ügyvezetést tájékoztatni kell.

        Az igazgatóság 1998. április 15-én döntött arról, hogy az 1995 évi XXXIX. tv. 24. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján 100 %-os ÁPV Rt. tulajdonú gazdasági társaságot alapít a privatizációs folyamat során keletkezett iratok rendezésére, archiválására, tárolására és õrzésére. A társaság szervezése folyamatban van. Az iratokat hosszú távú megõrzésére és kezelésre a Kormány március 26-i döntésének megfelelõen az ÁPV Rt. tulajdonában lévõ, Bp. XI., ker. Fehérvári u. 70. szám alatt található volt BHG ingatlanban helyezték el a kárpótlási iratokkal együtt.

      5. A felelõsségrevonás és annak formái 1997-ben

A TESZÜI a külsõ és belsõ szervek, magánszemélyek megkeresései alapján a vezérigazgató által jóváhagyott ellenõrzései során feltárt jogellenes tevékenység kivizsgálása és szankcionálása érdekében kezdeményezi az érintett szervezeti egységnél, vagy az illetékes hatóságnál az eljárás megindíttatását, illetve megindítását.

Az igazgatóság közvetlenül nem kíséri figyelemmel az általa elindított ügyek további sorsát. Az illetékes hatóságok a vizsgálati szakasz lezárásának eredményérõl írásban értesítik az igazgatóságot. 1997-ben pl. 2 db vádemelési javaslatot, illetve 1 db nyomozást megtagadó határozatot kaptak a rendõrségtõl.

1997-ben a következõ felelõsségrevonásokat kezdeményezték.

Büntetõ eljárás kezdeményezése

A Fornád Rt. privatizációjával kapcsolatban a vezérigazgató tevékenységének büntetõjogi megítélését kérték az ORFK Gazdaságvédelmi Fõosztályától. Ezen kívül még 11 büntetõ ügyben adtak át a rendõrségnek különbözõ iratokat 1997-ben.

Egyéb felelõsségrevonások:

    1. A Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság

Az ÁPV Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzata szerint a Belsõ Ellenõrzési Ügyvezetõ Igazgatóság (továbbiakban: BEÜI) a Felügyelõ Bizottság közvetlen szakmai irányításával mûködik. Feladatait - a vezérigazgatóval egyeztetett - ellenõrzési munkaterv, illetve az FB határozatai alapján végzi. A BEÜI 1997. évi munkatervében szereplõ témavizsgálatok megegyeztek a Felügyelõ Bizottság munkatervében foglalt ellenõrzési feladatokkal. A BEÜI a Felügyelõ Bizottságnak lényegében az operatív ellenõrzést végzõ apparátusa.

A BEÜI munkatársai a felelõs FB tag irányításával végezték a gazdasági társaságokról szóló törvényben és a privatizációs törvényben elõírt véleményezési kötelezettségüket.

Ezek 1997-ben a következõk voltak:

A BEÜI munkatársai által készített véleményezéseket az ÁPV Rt. Felügyelõ Bizottsága megtárgyalta és azokról határozatokat fogadott el. E vizsgálatokat, véleményezéseket a szakmailag felkészült apparátus, az ÁPV Rt. igazgatósága által jóváhagyott határozat alapján elõre egyeztetett témakörben végezte.

A munka szakszerûségének, szabályszerûségének színvonala javult. Csökkentek az ad-hoc jellegû munkák, a munkavégzés kiegyensúlyozottabbá vált. A FB kellõ hangsúlyt fektetett arra, hogy a munkája ne okozzon kettõsséget az ÁPV Rt. munkavégzésében.

A BEÜI munkatársa megfigyelõként vesz részt az ügyvezetõi értekezleteken. Ezáltal a vezérigazgatói döntésekrõl tájékozódik, amelyekre jelzéssel reagálhat, de a döntésben nem vehet részt.

Az igazgatósági üléseken a Felügyelõ Bizottság egyik tagja jelen van. Az adott témához kapcsolódóan kifejti álláspontját, véleményét, amely az igazgatósági ülésrõl készült jegyzõkönyvben megjelenik. Az igazgatóság az FB tag véleményének ismeretében hozza meg döntését.

A munkakapcsolatok révén megfelelõ kooperatív légkör alakult ki a Privatizációs Ágazati Bizottság, az ügyvezetés, az igazgatóság, a Felügyelõ Bizottság és a BEÜI között. A javaslatukat általában figyelembe vették a döntés meghozatalakor. A figyelembe nem vett javaslatok jegyzõkönyvezését kérheti az ülésen résztvevõ FB tag.

A BEÜI 1997-ben 14 munkatervi témavizsgálat készített.

Az egyedi vizsgálatok a megtörtént események törvénnyel, belsõ elõírásokkal való összhangját ellenõrizték, de lehetõséget adtak arra is, hogy rámutassanak az adott területen az ÁPV Rt. helytelen gyakorlatára.

A témavizsgálatok közül nagy jelentõségû volt a MOL privatizációjának, valamint a Tiszai és a Budapesti Erõmû Rt.-k privatizációs szerzõdéseinek vizsgálata. Kiemelten foglalkoztak az Ikarus Rt. és DAM Diósgyõri Rt. privatizációs folyamatának ellenõrzésével.

A Felügyelõ Bizottság fontosnak tartotta a vagyonkezeléssel kapcsolatos témavizsgálatokat így: az ÁVÜ és a CO-NEXUS Rt. között létrejött vagyonkezelési szerzõdés vizsgálatát, a Dunaferr Dunai Vasmû Rt. vagyonkezelési szerzõdésének ellenõrzését, valamint az ÁPV Rt. tulajdonosi részesedésével mûködõ társaságok vezetõire vonatkozó humánpolitikai elvek és azok gyakorlati végrehajtásának vizsgálatát.

A BEÜI az FB-vel együttesen folyamatosan figyelemmel kísérte az ÁPV Rt. és a Posta Bank Rt. között létrejött vagyoncserével kapcsolatos szerzõdés teljesülését.

1997-ben is folyamatosan történt az ÁPV Rt. ügyvezetõ igazgatóinak beszámoltatása a szervezeti egység eddig végzett tevékenységérõl, valamint az évvégéig várható feladatok végrehajtásáról.

A BEÜI munkatársai részt vettek a bejelentések kivizsgálásában, amelyhez a Felügyelõ Bizottság külsõ szakértõket is igénybe vett.

A BEÜI az I. és II. félévi munkatervi feladatait kisebb csúszásokkal teljesítette.

Áthúzódó témák a PEH visszatérítés, a Tiszaújvárosi Önkormányzatot megilletõ MOL részvények ellenértéke megtérítésének vizsgálata, valamint a Hungalu Rt. privatizációjának vizsgálata.

Az ügyvezetés 1998. december 31-ére ütemezte, illetve határozta meg az ellenõrzõ apparátusok tevékenységének beszámoltatását, értékelését.

Budapest, 1998. szeptember 8.

Sándor István
alelnök

 

Az Állami Számvevõszék 1996. évrõl szóló vizsgálata ajánlásai alapján készített intézkedési terv végrehajtása

Az Állami Számvevõszék az ÁPV Rt. 1996. évi tevékenységének ellenõrzésekor jelentésében ajánlásokat tett a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter asszony, az igazgatóság és az ügyvezetés részére. Az igazgatóság az ajánlások egyes pontjaihoz intézkedési tervet hagyott jóvá és elrendelte annak végrehajtását. Ennek ellenõrzése a vizsgálati program részét képezte és teljesítésérõl a következõképpen számolható be.

A tárca nélküli miniszter felé szóló ajánlás a következõ volt: kezdeményezze a Kormánynál a Honvédelmi Minisztérium és az ÁPV Rt. között létrejött értékesítési megbízás további bõvítését.

A tárca nélküli miniszter 1997 novemberében kormányelõterjesztést készített a tököli Maléter Pál repülõtér vegyes, polgári - katonai célú hasznosítására vonatkozóan. Ennek lényege, hogy egy izraeli befektetõ közremûködésével legalább 141 ha térmértékû ingatlanrész értékesítésébõl befolyó, hozzávetõlegesen 7 milliárd Ft vételár a fejlesztési és felújítási költségek fedezésén túl, a HM részérõl az ÁPV Rt. felé fennálló 2,7 milliárd Ft összegû tartozás kiegyenlítését is biztosítaná. Az elõterjesztést végül is nem tárgyalta meg kabinet.

Ezt követõen azonban nem áll rendelkezésre olyan dokumentum, ami alátámasztaná, hogy a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter további intézkedéseket tett volna a probléma kormányszintû kezelésére.

Az Igazgatóság felé tett ajánlások teljesítése

Az Állami Számvevõszék 1996. évrõl szóló vizsgálata ajánlásai alapján készített ÁPV Rt. intézkedési terv pontjainak végrehajtása

Intézkedési terv 1. és 4. pontja

1997. november 11-én az igazgatóság felkérte az ügyvezetést, hogy " vizsgálja felül a dolgozói részvénykibocsátásokra hozott határozatokat és tegyen javaslatot a szükséges módosításokra. Határidõ: 1997. december 31."

A Jogi Ügyvezetõ Igazgatóság elõterjesztést készített, melyben leszögezte, hogy az ÁSZ és a Legfõbb Ügyész véleményével egyetért és olyan döntési javaslatot terjesztett elõ, amely elõírta, hogy a továbbiakban a dolgozói vásárlást szabályozó szerzõdésekben szerepelnie kell a következõknek:

Javaslata tartalmazta továbbá:

"2. Az Igazgatóság felkéri az Ügyvezetést, hogy az Állami Számvevõszék és a Legfõbb Ügyész ajánlásának megfelelõen a Fórum Szálloda Rt. értékesítésével kapcsolatban az ÁPV Rt. kezdjen tárgyalásokat a munkavállalók képviselõjével a dolgozói kedvezmény újbóli meghatározása és a részvények ismételt elosztása érdekében. Ennek eredménytelensége esetén - próbaper jelleggel - az ÁPV Rt. bíróság elõtt támadja meg a szerzõdést részleges érvénytelenségre való hivatkozással."

Az igazgatóság az elõterjesztést megtárgyalta és 968/1997. (XII. 17.) határozatában a jövõre szóló javaslatokat elfogadta, a Fórum Szálloda Rt.-vel kapcsolatos javaslatot nem támogatta. Ez azt jelenti, hogy az ÁSZ és a Legfõbb Ügyész ajánlásával ellentétben semminemû rendezésre vonatkozó intézkedést nem tesz az ÁPV Rt.

A Tranzakciós Ellenõrzési és Szerzõdésmenedzsment Ügyvezetõ Igazgatóság az intézkedési terv szerint vizsgálatot végzett a dolgozói részvényvásárlások szerzõdéseirõl.

Annak ellenére, hogy az igazgatósági határozat valamennyi szerzõdés felülvizsgálatáról rendelkezett a TESZÜI szúrópróbaszerû ellenõrzést végzett. 9 konkrét szerzõdést vizsgált át - ebbõl kettõ az ÁSZ vizsgálat által 1997-ben feltárt - és megállapították, hogy " a gyakorlatban az eltérõ jogszabályi értelmezés ellenére 8 megkötött szerzõdésben az ÁSZ és a Legfõbb Ügyész által helyesnek tartott értelmezés szerinti álláspont érvényesült, vagyis az igénybevett dolgozói kedvezmény mértéke nem haladta meg az éves minimálbér 150 %-át".

A TESZÜI által készített jelentés tervezet, semmilyen hivatalos fórum által még nem tárgyalt anyag, nem felel meg sem az ÁPV Rt. igazgatósági határozatában elrendelt feladat végrehajtásának, sem az ÁSZ ajánlásaiban megfogalmazottaknak. Az igazgatóság teljeskörû vizsgálatot rendelt el, ennek ellenére a kiválasztott minta az összes e körbe tartozó szerzõdésnek alig 8 %-át éri el és közte szerepel 2 olyan is melyet részleteiben az ÁSZ már vizsgált és az ÁPV Rt. jogi igazgatósága az abban foglaltakat megerõsítette.

Szóbeli információ szerint a TESZÜI a vizsgálat eredményének igazgatóság elé történõ beterjesztése elõtt további 1-2 szerzõdés átvizsgálását tervezi (pl. bankot).

Intézkedési terv 2. pontja

Az intézkedési terv e pontja elõírása szerint a TESZÜI feladata volt "a Hungária Szálloda Rt. privatizációjának körülményei, ezen belül a pályázati kiírás szerinti érvényességgel kapcsolatban felmerült problémák áttekintése. (határidõ: 1998. február 28.)."

Rendelkezésre áll a TESZÜI által készített igazgatósági elõterjesztés tervezete, melyet az ÁPV Rt. ügyvezetése kiegészítésre visszaadott azzal, hogy hallgassák meg az érintett ügyintézõket is.

Mind az elõterjesztés, mind a jogi ügyvezetõ igazgatóság véleménye megegyezik azon ÁSZ megállapítással, mely szerint a Danubius Rt. ajánlata, miután nem tartalmazta megfelelõen a pályázati feltételként elõírt továbbértékesítési klauzulát, érvénytelennek minõsül és az ÁPV Rt.-nek vissza kellett volna utasítania.

Az anyag a tranzakció elõterjesztõjének hibájául rója fel, hogy nem tájékoztatta az ÁPV Rt. igazgatóságát arról, hogy e feltétel nem teljesítése a pályázat érvénytelenségét vonja maga után. Miután azonban a szerzõdést aláírták és 1996. év végén hatályba is lépett , az jogilag érvényesnek tekintendõ. A hiányosságért felelõs személy munkajogi felelõsségre vonása nem lehetséges, mivel munkaviszonya már a vizsgálat megkezdése elõtt megszûnt.

A kárpótlási jeggyel történõ fizetés ÁSZ általi kifogásolásával a tervezet nem ért egyet, mert véleménye szerint a Danubius Rt. csak 46,6 %-ban külföldi érdekeltségû társaság.

E megállapítás nem helytálló, mert a tervezet csak a közvetlen tulajdoni hányadot veszi figyelembe, anélkül, hogy a közvetett tulajdont beszámítaná. A Danubius Rt.-ben a CP Holding közvetlen és közvetett tulajdoni hányada helyes számítás esetén (46,6 % + az Investor miatti 83 % szorozva az Interag 100 %-ával = 83 % és ezt kell beszorozni az Interag Danubiusban birtokolt 34,4 %-ával), összesen 75,2 %. Ezért a pályázati kiírás szerint a Danubius Rt., mint többségi külföldi tulajdonban levõ társaság nem fizethetett volna kárpótlási jeggyel.

Intézkedési terv 3. pontja

Az ÁPV Rt. igazgatósága 1998. március 4-én megtárgyalta a Taurus Rt. privatizációja során a makói ingatlanra terhelt jelzálogjog törlésére vonatkozó igazgatósági határozat be nem tartásának vizsgálatáról készített elõterjesztést.

Megállapította 85/1998. (II. 4.) határozatában, hogy az adásvételi szerzõdés megkötésének hiányáért a döntés elõkészítõket nem terheli felelõsség.

Intézkedési terv 6 pontja

Az Intézkedési terv e pontja elõírása szerint "az ÁSZ ajánlásának megfelelõen készüljön elõterjesztés az Igazgatóság részére a 491/1997., illetve 538/1997. IG határozatok végrehajtásának felfüggesztési lehetõségérõl. (határidõ: 1997. XII. 15.).

Az ÁPV Rt. 941/1997. (XII. 17.) határozatával felfüggesztette a 491/1997. (VI. 11.), illetve az 538/1997. (VI. 25.) határozatainak végrehajtását.

Az ügyvezetés felé szóló Intézkedési terv 1. pontja

Az intézkedési terv e pontja elõírja, hogy " Készüljön elszámolás az adóskonszolidációval kapcsolatban a Pénzügyminisztérium és az ÁVÜ között létrejött 1994. május 6-i engedményezési szerzõdésekbõl fakadó kötelezettségek teljesítésérõl. Határidõ: 1998 január 31."

Az ÁPV Rt. az adóskonszolidáció lezárása érdekében a PM-mel egyeztetést kezdeményezett. Ennek keretében tételes elszámolást készített, amelybõl a társaságok helyzetére vonatkozó adatok, valamint a PM felé teljesítendõ, az eddig teljesített és a még hátralévõ befizetési kötelezettsége szerepel. Az ÁPV Rt. javaslata az, hogy az engedményezési szerzõdések lezárása érdekében a még hátra lévõ befizetési kötelezettséget 1998.-ban rendezik, elõteljesítéssel (eredetileg a teljesítés végsõ határideje 2013. volt). Ez a számítások szerint 3.320 millió Ft-ot jelent, melyet megnövel az egyes tételeknél a késedelmes átutalások miatti kamat (Taurus, BHG).

A PM 1998 április 23-i levele szerint az elõterjesztéssel és a szerzõdés lezárásával egyetért.

Azon tételeknél, amelyeknél az értékesítés még folyamatban van, vagy 1998-ban nem várható, szükségesnek tartja a költségvetést megilletõ ellenérték mértékének és jogi lezárása kereteinek kidolgozását. Ehhez további egyeztetések szükségesek, melyet az ÁPV Rt. és a PM megkezdett.

Az ÁPV Rt. tehát az ajánlások alapján kidolgozott intézkedési tervben megfogalmazott feladatokat az általa meghatározott határidõre nem teljesítette és nem mindegyiket hajtotta végre teljes körûen. Az értékesítést érintõ ajánlásokhoz kapcsolódó feladatok közül egyedül a makói ingatlanra vonatkozó tekinthetõ lezártnak.

Az intézkedési terv ÁSZ jelentést követõ szinte azonnali megszületése, a rövidre szabott határidõk a gyors megoldás felé mutattak, azonban a végrehajtás módja és idõbeli elhúzódása, valamint számon nem kérése arra utal, hogy mindez látszatintézkedés volt.

Intézkedési terv 2. pontja

Az intézkedési terv e pontja elõírta, hogy az ügyvezetés vizsgálja meg az ÁPV Rt..-nek a UNICONSULT BT. -vel 1996. június 7-én kötött megbízási szerzõdését.

Az ÁPV Rt. 1998. február 24-i Ügyvezetõ értekezletén a 124/1998. (II. 24.) határozatában a témával kapcsolatban a következõ megállapítást tette:

Intézkedési terv 3. pontja

Az intézkedési terv 3. pontja teljesítése az információs rendszer szabályozottságának és ellenõrizhetõségét írta elõ, amelyet a pénzügyi szabályzatok elkészítésével és betartásával, valamint a vezetõi információs rendszer rendszerességével biztosították.

Intézkedési terv 4. pontja

Az intézkedési terv e pontja szerint "Az Ügyvezetés vizsgálja felül az egyes törvényekben elõírt és a korábbi idõszakban felhalmozódott pénzügyi kötelezettségek állományát és tegyen intézkedést a kötelezettségek teljesítésére (határidõ 1998. február 28.).

Az átadott anyagok szerint a felülvizsgálat és az intézkedések a kötelezettségek teljesítése a PEH, illetve az 1998. évi XIII. tv. vonatkozásában történt meg.

Intézkedési terv 5. pontja

Az intézkedési terv e pontja elõírta, hogy 1998. évben értékeljék az ellenõrzõ apparátusok helyzetét. Az ügyvezetés csak 1998. december 31-ére ütemezte, illetve határozta meg az ellenõrzõ apparátusok tevékenységének beszámoltatását, értékelését.

Budapest, 1998. szeptember " ".

  1. A Kabai Cukorgyár Rt. privatizációja

A Kabai Cukorgyár állami nagyberuházásként 1979-ben kezdte meg mûködését. A gyár Magyarországon a legfiatalabb, legmodernebb és legnagyobb kapacitású létesítmény a cukoriparon belül, amely a cukorgyártó kapacitás 14,6 %-ával rendelkezett és a cukorpiac 15%-át fedte le.

A privatizáció érdekében az elsõ tárgyalások 1989-ben kezdõdtek el és végül 1991. március 1-jével külföldi tõkebevonással egybekötve alakult át a vállalat részvénytársasággá. A társaságban a Tate & Lyle Ltd. szerzett érdekeltséget, majd 1993-ban részvénycsomagját értékesítette az Eastern Sugar Ltd.-nek. E társaság az angol Tate & Lyle PLC. és a francia Generale Sucriére közös vállalkozása.

Az átalakulással egyidõben a Tate & Lyle és az ÁVÜ szindikátusi szerzõdést írt alá és ennek megfelelõen fogadták el az Alapító Okiratot és az Alapszabályt. A szindikátusi szerzõdés szerint az akkor kisebbségben lévõ külföldi tulajdonos teljes menedzsment jogokkal rendelkezett, a társaság irányítását õ végezte. A késõbbi privatizáció esetére elõvásárlási jogot is kapott.

Az Eastern Sugar 1994-ben kísérletet tett tulajdoni hányadának növelésére, de az ÁVÜ a vételi kondíciót (ár) nem fogadta el, így ez meghiúsult.

1995-ben a külföldi tulajdonos, a Kabai Cukorgyár menedzsmentjébõl alakult Kft, a társaság MRP. szervezete és a cukorgyár vonzáskörzetébe tartozó mezõgazdasági termelõk konzorciumot hoztak létre és az ÁVÜ által kiírt pályázatra ajánlatot tettek. Az ÁVÜ a beküldött pályázatot az alacsony vételár miatt nem fogadta el.

Az ÁPV Rt. 1996-ban is több ízben foglalkozott a cukoripar, ezen belül a Kabai Cukorgyár privatizációs koncepciójával. Az igazgatóság 606/1996. (VI. 19.) határozatában hozzájárult

A pályázat beadási határideje, hosszabbítást követõen 1996. november 6. volt. E szerint az eladásra felkínált részvények mennyisége 1.774,8 millió Ft-ra, illetve 1.130,0 millió Ft-ra módosult.

Az ÁPV Rt. 1053/1996. (XII. 11.) határozatában döntött a pályázat eredményérõl és gyõztesként az egyetlen pályázó Eastern Sugar Ltd. ajánlatát elfogadta.

A részvény adásvételi szerzõdést 1997. január 27-én írták alá. A szerzõdés szerint az Eastern Sugar Ltd. 17 748 db., 1.774.800.000 Ft névértékû részvénycsomagot vásárolt meg az ÁPV Rt.-tõl, továbbá 52 db., 5.200.000 Ft névértékû részvénymennyiséget két önkormányzattól. Ezzel a társaságban szerzett érdekeltsége 40 %-kal növekedett és 74,6 %-ra módosult.

A szerzõdésbe az ÁPV Rt. 779/1966. (VII. 21.) igazgatósági határozatában rögzített vevõi kötelezettség-, illetve garancia vállalásait és az ahhoz kapcsolódó szankciókat beépítették (pl. foglalkoztatásra, elidegenítésre és a dolgozói részvények támogatására vonatkozó kikötések).

A privatizáció további lépéseként az ÁPV Rt. igazgatósága 174/1997. (II. 26) határozatával jóváhagyta a tulajdonában lévõ úgynevezett "blokkoló kisebbségi" részvénycsomag (25,4%) értékesítésérõl szóló pályázat kiírását.

A nyílt, egyfordulós pályázat célja a részvénycsomag hazai befektetõi kör - mezõgazdasági termelõk és a társaság munkavállalói, menedzsmentje - részére történõ értékesítése volt.

A pályázat beadásának határideje 1997. április 23. volt.

Az ÁVÜ és a Tate & Lyle közötti szindikátusi szerzõdés szerint az állami tulajdonú részvények eladása esetén általános elõvásárlási jog illeti meg az Eastern Sugar Bv-t. 1997. január 27-én az Easten Sugar egyszeri joglemondó nyilatkozatot írt alá és ezzel hozzájárult a meghirdetett részvénycsomag értékesítéséhez.

A pályázati kiírásra egy pályázat érkezett, melyet a Kaba Térségi Mezõgazdasági Termelõk és a Kabai Cukorgyár Rt. Vezetõinek Konzorciuma (22 mezõgazdasági termelõ és 30 fõ munkavállaló ) nyújtott be. A Konzorcium a meghirdetett 1.130 millió Ft névértékû részvénycsomag megvásárlására 1.017 millió Ft vételárat ajánlott, amely 90 %-os árfolyamnak felelt meg.

Az ÁPV Rt. 510/1997. (VI. 18.) határozatával a pályázatot eredményesnek minõsítette és jóváhagyta az értékesítést. A részvény adásvételi szerzõdést 1997. július 9-én aláírták. A vételár 10 %-át készpénzben, egyösszegben, míg 90 %-át kárpótlási jeggyel kellett teljesíteni. A szerzõdésbe a 174/1997. (II. 26.) igazgatósági határozatnak megfelelõen a pályázati kiírás szerint vállalt szerzõdéses kötelezettségeket és az ahhoz kapcsolódó szankciókat beépítették.

Ezen értékesítés megtörténtével a Kabai Cukorgyár Rt, privatizációja befejezõdött és a többségi külföldi tulajdonban lévõ magyar cukoriparban a harmadik társaság a kabai, ahol kialakult a legalább 25% + 1 szavazat mértékû hazai mezõgazdasági termelõi - munkavállalói tulajdonosi kör (a másik kettõ a Kaposukor Rt. és a Petõházi Cukoripari Rt.).

  1. A Petõházi Cukorgyár Rt privatizációja

Elõzmények

A Petõházi Cukorgyár 1991. január 1-jével alakult át részvénytársasággá, amely külföldi tõkebevonással egybekötött átalakulás volt. A társaság jegyzett tõkéje 3.790.500 ezer Ft volt, melybõl 2.653.300 ezer Ft a Magyar Állam apportja, 1.137.200 ezer Ft pedig az osztrák Agrana International AG. készpénz hozzájárulása volt.

A Petõházi Cukorgyár küldöttgyûlése 1990. szeptember 7-én határozott a részvénytársasággá válásról, az ÁVÜ Igazgatótanácsa pedig 1990. december 19-én döntött a gyár külföldi tõkebevonással egybekötött átalakulásáról.

A Petõházi Cukorgyár Rt. átalakuláskori Alapító Okiratát eredetileg az Ostzucker AG. írta alá. Az osztrák társaságnál végrehajtott szervezeti változtatást követõen névváltozás történt, így az Ostzucker Ag Agrana Ag.-ra módosult.

Az átalakuláskor elfogadott Alapszabályban a tulajdonosok megállapodtak abban, hogy a mindenkori részvényeseket elõvásárlási jog illeti meg a többi részvényre, melyet a részvények egy hányadára is gyakorolhatnak. Amennyiben egy részvényes nem él elõvásárlási jogával, a többi részvényes jogosultsága ezzel arányosan nõ.

Az Alapszabály szerint a közgyûlés akkor határozatképes, ha a részvényesek háromnegyede jelen van, s a határozatok meghozatalához is háromnegyedes többség szükséges. E kisebbséget védõ elõírások és az elõvásárlási jog a társaság állami tulajdoni hányadának további privatizációját jelentõsen befolyásolták.

Az Agrana AG. már 1990-ben jelezte igényét a további részvényvásárláshoz, majd 1993-ban 871.900 ezer Ft névértékû részvényt megvásárolt. A vételár 884.500 ezer Ft volt.

A befolyt vételár 20 %-át visszautalták a társaságnak, az 1989. évi XIII. tv. 21. § (1) bekezdése elõírásainak megfelelõen, mely szerint a kifizetett vételár 20 %-a, a privatizációs ellenértékhányad a társaságnak visszajár. Ebbõl 1994-ben dolgozói részvényeket bocsátottak ki és a társaság alaptõkéjét 116,7 millió Ft-tal megemelték. Ezt követõen a tulajdonosi struktúra az alábbi volt:

Agrana Ag

2.009.100 ezer Ft

51,42 %

ÁVÜ (ÁPV Rt.)

1.666.600 ezer Ft

42,65 %

Önkormányzatok

114.800 ezer Ft

2,94 %

Dolgozók

116.700 ezer Ft

2,99 %

Összesen:

3.907.200 ezer Ft

100,00 %

1996-ban az ÁPV Rt. igazgatósága megtárgyalta a cukoripar privatizációs koncepcióját, melyet az indokolt, hogy 1991-1995 között lezajlott privatizációs folyamat eredményeként az ÁPV Rt. már egyik cukorgyárban sem volt stratégiai tulajdonos. A cukoripari privatizáció az elsõk között indult meg 1990-ben, s jellemzõen az állami vállalatok átalakulásakor tõkeemeléssel léptek be a külföldi tulajdonosok. Az ekkor kötött szerzõdések vagy elõvásárlási jogot, vagy opciós jogot biztosítottak a külföldi tulajdonosoknak. E jogok a további privatizációt befolyásolták. A külföldi befektetõk többségi tulajdonába, illetve irányítása alá került a magyar cukorgyártó kapacitás 71 %-a.

A privatizációs koncepcióban felvázolták az egyes cukoripari társaságok, így többek között a Petõházi Cukorgyár Rt. további értékesítésének lehetséges lépéseit.

Az igazgatóság a privatizációs koncepció megtárgyalását követõen 606/1996. (VI. 19.) határozatában a Petõházi Cukoripari Rt.-re vonatkozóan a következõket írta elõ:

A Petõházi Cukoripari Rt. kiemelkedõ eredményeket ért el, a cukoripar legeredményesebb társasága volt. A cég, kapacitása alapján, a hazai cukorpiacon 11 %-os részesedéssel rendelkezett.

A privatizáció lebonyolítása, illetve gyorsítása érdekében elengedhetetlenné vált az Agrana Ag.-val egy megállapodás megkötése. Ennek tartalmi követelményeit az ÁPV Rt. igazgatósága 955/1996. (XI. 12.) határozatában írta elõ.

1996. december 19-én az ÁPV Rt. és az Agrana International AG a megállapodást aláírták, melyben az ÁPV Rt. tulajdonában lévõ részvénycsomag értékesítésével kapcsolatos kérdéseket szabályozták. E szerint:

"(1) A 25% +1 szavazatot el nem ért és privatizációs portfolióba be nem vitt állami társasági részesedést az ÁPV Rt.-nek vagyonarányosan a társaság többi tagja, illetve a társaság számára - ebben a sorrendben - vételre fel kell ajánlania.

(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti eljárás eredménytelen marad, úgy a részesedést nyilvános árverés útján kell értékesíteni."

A megállapodás megfelelt az ÁPV Rt. igazgatósági határozatának.

1996. november 21-én megjelent a 25,77 %-os 967.900 ezer Ft névértékû részvénycsomagra a pályázati kiírás, amely megfelelt az ÁPV Rt. igazgatósága 955/1996. (XI.12.) határozatában elõírtaknak.

A pályázatra egy ajánlat érkezett, a Bétacukor Befektetési Kft. részérõl. E Kft.-t a részvénytársaság beszállító cukorrépa termelõi és a menedzsment hozta létre a részvények kivásárlására.

A Kft. pályázata megfelelt a kiírásnak, így az ÁPV Rt. igazgatósága 59/1997. (I. 29.) határozatában a pályázatot eredményesnek nyilvánította és hozzájárult a szerzõdés megkötéséhez.

Az adásvételi szerzõdést 1997. január 30-án írták alá. A vételár 890.000 ezer Ft volt, melynek 10%-át készpénzben, 90%-át kárpótlási jeggyel fizették meg. A szerzõdés tartalmazta a vevõ által vállalt és a pályázati kiírásban az ÁPV Rt. által meghatározott kötelezettségeket és a szankciókat is. Ezzel megvalósult a cukoripari privatizációs koncepció azon elõírása, mely szerint ott, ahol erre igény van, célszerû, sõt szükségszerû kialakítani egy hazai tulajdonosi kört.

Az ÁPV Rt. tulajdonában maradt kisebbségi tulajdoni hányadot (17,6 %) a Petõházi Cukoripari Rt. alapszabályának és az 1995. évi XXXIX tv. 36.§ elõírásainak megfelelõen felajánlották megvételre a tulajdonosoknak 115 %-os árfolyamon.

A Nagycenki önkormányzat és az Agrana Ag bejelentette vételi szándékát 700 ezer Ft, illetve 365.600 ezer Ft névértékû részvényre. A többi tulajdonos lemondott a vásárlás jogáról.

A fennmaradt 323.400 ezer Ft névértékû részvényt a törvényi elõírásnak és az ÁPV Rt. igazgatósági határozatának megfelelõen a társaságnak felajánlották, melyet az megvásárolt.

A Petõházi Cukoripari Rt. privatizációja ezzel lezárult, és a társaságban a tulajdoni viszonyok az alábbiak szerint alakultak:

Agrana Ag

2.374.700 ezer Ft

60,78 %

Bétacukor Kft.

976.900 ezer Ft

25,00 %

Dolgozók

116.700 ezer Ft

2,99 %

Önkormányzatok

115.500 ezer Ft

2,95 %

Petõházi Cukoripari Rt.

323.400 ezer Ft

8,28 %

Összesen:

3.907.200 ezer Ft

 

1997. március 18-án az ÁPV Rt. az Agrana Ag.-val a szerzõdést aláírta.

Az Agrana tudomásul vette, hogy az 1997. évi töredékévre járó idõarányos osztalék az ÁPV Rt.-t illeti meg. Vállalta, hogy az adózás utáni eredmény 75 %-át osztalék formájában kifizeti.

A vevõ a szerzõdésben tudomásul vette, hogy az eladóval szemben garanciális, szavatossági, kártérítési, kártalanítási, illetve egyéb jogcímen semmilyen igényt nem támaszt.

Az Agrana Ag.-val kötött adásvételi szerzõdés a megállapodásban rögzített feltételekre, a két dokumentum összefüggésére, elválaszthatatlanságára nem utal és a feltételek be nem tartása esetére sem tartalmaz szankciót.

(Pl. Úgy gyakorolja a vevõ részvényesi jogait , hogy a vételár 20 %-a, melyet az ÁPV Rt. visszautal a társaságnak, teljes egészében osztalékelsõbbséget biztosító részvények kibocsátására fordítódik. A foglalkoztatási garancia nincs a szerzõdésben, és nem szerepel az sem, hogy a megállapodásban rögzített kötelezettségek bármiféle nem teljesítése esetén, minden további körülmény vizsgálata nélkül átalányösszegben kártalanítást fizet a szerzõdésszegõ fél, amely az Agrana Ag által fizetett vételér 20 %-a.)

A Petõházi Cukoripari Rt. 1998.január 1-jével beolvadt a Magyar Cukor Rt.-be. Emiatt az ÁPV Rt. igazgatósága 29/1998. (I: 8.) határozatával hozzájárult, hogy a Bétacukor Kft.-vel egy új megállapodást kössenek.

1997. közepére az Eridania Beghin Say érdekeltségébe tartozó társaságok kivételével (ez három társaság: a Mátravidéki, Szerencsi és Szolnoki Cukorgyárak) a többi (négy: Petõháza, Kaposcukor, Magyar Cukor, Kaba) cukoripari társaságnál a privatizáció befejezõdött.

  1. A Magyar Cukor Rt. privatizációja

1990 - 1993. évek között, az 1989. évi XIII. és az 1992. évi LIV. évi törvény alapján jött létre az Ercsi, Sarkadi, Ácsi, Mezõhegyesi és Sárvári Cukorgyár. Az öt társaság a belföldi piac 32 % - át fedte le, átlagos kapacitáskihasználtságuk 70 -75 %-os volt.

Privatizációjuk elsõ üteme 1993-ban lezajlott. Ennek eredményeként mind az öt gyárban 50,1 - 50,2 %-os tulajdoni hányadot szerzett az Elsõ Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Konzorcium (továbbiakban: EHCFK), amelyet az öt cukorgyár menedzsmentje által alapított Ötök Kft. és 59 répatermelõ hozott létre.

Az adásvételi szerzõdést 1993. decemberében írták alá, a vételár a névértékkel közel azonos volt (1.813,2 millió Ft a vételár - 1.828 millió Ft a névérték). A fizetés részben készpénz, részben kárpótlási jegy ellenében történt, továbbá részletfizetési kedvezményt is kaptak a vevõk.

1995.-ben az EHCFK az öt gyár összevonását kezdeményezte, azzal az indokkal, hogy a fúzió javítaná az országban már jelenlévõ multinacionális cégekkel szemben versenyhelyzetüket, továbbá egységes, összehangolt megjelenést tenne lehetõvé mind a cukoriparban, mind a finanszírozó pénzintézetek felé, valamint tõkebevonási igényük érvényesítését is ettõl remélték.

A fúziót az érdekelt szervezetek (ÁVÜ, FM) támogatták és így az egyesülési szerzõdést 1995. május 22-én aláírták. Így jött létre a Magyar Cukor Rt., melynek jegyzett tõkéje 3.885,6 millió Ft volt. Meghatározó tulajdonosai az ÁVÜ 39,01 %-kal és az idõközben társasággá alakult EHCF Kft. 50,48 %-kal. A részvények fennmaradó hányada az önkormányzatok, egyéb termelõk, természetes és jogi személy befektetõk, valamint a dolgozók birtokában volt.

A Magyar Cukor Rt. 1995. évi gazdasági tevékenységét 170 millió Ft veszteséggel zárta.

A Magyar Cukor Rt. és az Agrana International AG (továbbiakban: Agrana) a Petõházi és Kaposcukor Rt. többségi tulajdonosa, 1995-ben szándéknyilatkozatot írt alá, amelyben a külföldi vállalta a társaság pénzügyi reorganizációjának két lépcsõben történõ megvalósítását. Az elsõ fázisban 2,3 milliárd Ft , majd a késõbbiekben 1,3 milliárd Ft tõkeemelést tervezett.

1996-ban világossá vált, hogy a fúzió nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. A gyár eladósodása tovább folytatódott. Az American Appraisal Magyarország Vagyonértékelõ Kft. vizsgálata is megállapította, hogy a társaság pénzügyi helyzete tovább romlott, mûködése veszteséges, ha nem történik tõkebevonás, a csõd nem kerülhetõ el.

Az ÁPV Rt. 1996. szeptemberében elkészítette a Magyar Cukor Rt. pénzügyi reorganizációjának és privatizációjának koncepcióját. Az ezt elfogadó 878/1997. (IX. 25.) határozatában az ÁPV Rt. Igazgatósága döntött és tudomásul vette, hogy az Agrana tõkeemelést hajt végre a Magyar Cukor Rt.-nél oly módon, hogy az EHCF Kft.-ben 2,3 milliárd Ft tõkeemeléssel többségi tulajdont szerez és ezzel egyidejûleg az EHCF Kft. a Magyar Cukor Rt. jegyzett tõkéjét azonos összeggel megemeli. Az igazgatóság e tõkeemelést meghatározott feltételek mellet támogatta. Így az igazgatóság hozzájárult, hogy az ÁPV Rt. tulajdonában lévõ részvényeket (1.541,3 millió Ft) egy elõre meghatározott árfolyamon megvásárolják és kötelezettségként vállalják,

A Magyar Cukor Rt. többségi tulajdonosa, az EHCF Kft. 1996. szeptember 18-án taggyûlési határozatba foglalta mindazokat az elveket és feltételeket, melyeket az ÁPV Rt. igazgatósága a tõkeemeléssel, a további részvényvásárlással, illetve értékesítéssel kapcsolatban megfogalmazott.

A részvénytársaság 1.541,3 millió Ft névértékû, ÁPV Rt. tulajdonában lévõ részvényhányadára az Agrana 1996. december 4-én ajánlatot tett 37,5 %-os árfolyamon. Ajánlatát december 16-án kiegészítette azzal, hogy vállalja, hogy:

Az ÁPV Rt. a felajánlott vételárat alacsonynak tartotta, ezért nem fogadta el és válaszlevelében azt is közölte, hogy a vállalt feltételek be nem tartása esetén a névérték 20 %- át kéri kártérítésként.

A társaság 1997. január 16-ára rendkívüli közgyûlést hívott össze, melynek fõ napirendi pontja a tervezett tõkeemelés volt. Az ÁPV Rt. igazgatósága hozzájárult a 2,3 milliárd Ft-os zártkörû tõkeemeléshez és elõírta, hogy az Agrana és az ÁPV Rt. megállapodásban rögzítse a tõkeemelés feltételeit.

A rendkívüli közgyûlés elfogadta az ÁPV Rt. által támogatott, illetve javasolt koncepciót.

Ezzel egyidõben - 1997. január 16-án - az ÁPV Rt., az EHCF Kft., valamint az Agrana az igazgatósági határozatnak megfelelõen aláírták a "Megállapodást" melyben rögzítették a következõket:

A megállapodás a feltételek megszegésére szankciót nem tartalmaz.

A megállapodásnak megfelelõen az ÁPV Rt. a társaság valamennyi tulajdonosának felajánlotta a tulajdonában lévõ részvénycsomag arányos részét, készpénzfizetés ellenében. A felajánlást követõen megmaradt részvényeket magának a társaságnak ajánlotta, amelyet az elfogadott.

Ezt követõen 1997. május 16-án és június 25-én az ajánlatot elfogadó társasági tagokkal (EHCF Kft., Egyetértés Mezõgazdasági Szövetkezet Polgárdi, Mezõlak Községi Önkormányzat, egy magánszemély), valamint a társasággal az adásvételi szerzõdést megkötötték. A szerzõdés szerint a vevõk semmilyen garanciális, szavatossági, kártérítési, kártalanítási igényt nem támasztottak.

Az adásvételi szerzõdés a megállapodásban rögzített feltételekre, a két dokumentum összefüggéseire, azok elválaszthatatlanságára nem utal és a feltételek be nem tartása esetére sem tartalmaz szankciót.

A részvények átforgatása 1997. június - júliusában megtörtént.

A Magyar Cukor Rt. többségi tulajdonosa 1997. év végével az Ercsi Cukorgyárat bezárta.

A Sarkadi és Mezõhegyesi Cukorgyárakat 1998. január 1-jével értékesítette a Kabai Cukorgyár Rt.-nek. A Mezõhegyesi Cukorgyárban 1997. év végével a cukorrépa feldolgozást befejezték, így 1997. év végével a megállapodásban rögzítettektõl eltérõen két cukorgyár bezárása történt meg.

Az Agrana és az ÁPV Rt. 1997. decemberében egyeztetést folytattak a megállapodás értelmezése érdekében, ugyanis az ÁPV Rt. a második gyár bezárását szerzõdésszegésnek minõsítette. A megállapodás kikötésének szorosan vett értelmezése szerint az elsõ gyár bezárása is szerzõdésszegésnek minõsülne, de mivel az 1997. évi cukorrépa feldolgozás befejezését követõen történt meg, az ÁPV Rt. 1998. évi - megállapodás szerinti - gyár bezárásának elfogadta.

Az Agrana a szerzõdésszegés tényét visszautasította. Indoklása szerint "1998-ban, a gazdasági keretfeltételekben pontosan azok a lényeges változások léptek fel (bár a környezetvédelmi követelmények nem változtak), amelyek nemcsak hogy megengedhetõvé, hanem éppen hogy szükségessé teszik egy további gyár bezárását." Ezen okok között hivatkozik a cukor árának 1997. évi alakulására, amely elmaradt az infláció mögött, továbbá az exporthelyzet romlására. Mindezek a körülmények "drámai módon rontották a Magyar Cukor Rt. gazdasági helyzetét, az 1997. pénzügyi évre mintegy 2 milliárd forintos veszteségre számítanak".

Az ÁPV Rt. elfogadta az Agrana jogi érvelését.

Budapest, 1998. szeptember 8.