Az Alkotmány 35.§-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, összehangolja tevékenységüket, az igazságügy-miniszter útján irányítja az ügyészséget,".

Az Alkotmány 51.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"51.§ (1) Az ügyészség üldözi a bûncselekményeket, törvényben meghatározott esetben és módon fellép a jogszabálysértõ cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, továbbá elõsegíti a jogsértések megelõzését.

(2) Az ügyészség a feladatainak megvalósítása érdekében

a) törvényben meghatározott jogokkal rendelkezik a nyomozás terén,

b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban,

c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett,

Az Alkotmány 52.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"52.§ (1) Az ügyészséget a legfõbb ügyész útján az igazságügy-miniszter irányítja. Az igazságügy-miniszter irányítási jogkörében eljárva általános érvényû utasítás keretében elvi iránymutatást adhat az ügyész közremûködésével folyó eljárásokban követendõ ügyészi tevékenység fõ irányaira. Az igazságügy-miniszter kivételesen - írásban, indokolással ellátott - egyedi utasítást is adhat a legfõbb ügyésznek olyan intézkedésre, amelyet az ügyész mérlegelési jogkörében eljárva tehet. Az utasítás azonban nem irányulhat ügyészi intézkedéstõl való tartózkodásra, az eljárás folytatását akadályozó ügyészi intézkedésre, továbbá a vádemelésrõl és a vád módosításáról való döntésre, illetõleg nem érintheti az eljáró ügyész személyét.

(2) Az ügyészséget a legfõbb ügyész vezeti.

(3) Az ügyésznek utasítást a legfõbb ügyész, illetõleg a felettes ügyész adhat.

(4) A legfõbb ügyészt és a legfõbb ügyész helyettest - az igazságügy-miniszter elõterjesztése alapján - a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, illetõleg menti fel. A kinevezés határozatlan idõre szól. A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes felmentésének esetköreit és a megbízatásuk megszûnésének további eseteit törvény határozza meg."

Ez a törvény a kihirdetésétõl számított második hónap 1. napján lép hatályba, egyidejûleg az Alkotmány 19.§-a (3) bekezdésének k) pontjában az "és a legfõbb ügyészt", valamint 27.§-ában az "és a legfõbb ügyészhez" szövegrész, továbbá 53.§-ának (3) bekezdése a hatályát veszti.

Az elmúlt években jelentõsen megnövekedett bûnözés visszaszorításáért a Kormányt alkotmányos felelõsség terheli az Alkotmány 35.§-a (1 ) bekezdésének a) és b) pontja alapján, amely a Kormány feladatává teszi az alkotmányos rend, az állampolgárok jogainak védelmét, valamint a törvények végrehajtásának biztosítását.

Napjainkra egyértelmûvé vált, hogy a bûnözés elleni harc terén a Kormány meglévõ büntetõpolitikai eszközrendszere (a büntetõjogi tárgyú törvények elõkészítése, a rendõrség általános irányítása és a büntetésvégrehajtás felügyelete) az említett alkotmányos felelõsség érvényesítéséhez nem elégséges. A meglévõ eszközrendszer elégtelenségét jól érzékelhetõvé teszi, hogy az utóbbi néhány évben a növekvõ bûnözésre adott jogalkotói válaszként a büntetõ anyagi jogot ért módosításokra a büntetési tételek szigorítása volt a jellemzõ, ezt azonban nem követte a társadalom és a jogalkotó által elvárt mértékben a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata. Emellett a Kormány büntetõpolitikai eszközrendszere a jövõben még szûkülni is fog, miután a 2000-ben hatályba lépõ új büntetõeljárási törvény a rendõrség helyett az ügyészségnek biztosít meghatározó szerepet a nyomozás tekintetében.

Az ügyészség kulcsszerepet tölt be a büntetõeljárás egészében, hiszen a nyomozás elrendelésétõl a büntetés végrehajtásáig részt vesz a büntetõeljárás minden fázisában. Erre figyelemmel az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltozása, vagyis a Kormány alá rendelése fokozottabb lehetõséget biztosít a kormányzati büntetõpolitika érvényesítésére az ügyészség nyomozási és a vádemelési gyakorlatának alakításával, és az eljárási törvények biztosította eszközök (ügyészi indítványtételi és jogorvoslati jog) révén lehetõvé válhat az ítélkezési gyakorlat befolyásolása is. Más oldalról pedig az új büntetõeljárási törvény által kiszélesített ügyészi mérlegelési jog is megkívánja az ügyészi tevékenység feletti tényleges kontroll és a valódi közjogi felelõsség megteremtését.

Az ügyészség alkotmányos státuszának megváltoztatása érdekében a Javaslat kiegészíti a Kormány feladatkörét az ügyészség irányításával, amit az igazságügy-miniszter útján lát el. Az ügyészség irányítása az igazságügy-miniszter utasításaival történik, amelynek feltételeit és korlátait a Javaslat úgy határozza meg, hogy az alkalmas legyen mind az irányítás operativitásának biztosítására, mind pedig az indokolatlan kormányzati befolyás kizárására. A Javaslat szerint - az ügyészség alkotmányos helyzetének megváltoztatására tekintettel - jelentõsen módosul a legfõbb ügyész jogállása. Eszerint a legfõbb ügyészt a miniszterelnök javaslatára a köztársaság elnök nevezi ki határozatlan idõre, így a Parlament általi, hat évre szóló választása megszûnik.

Az ügyészség Kormány alá rendelése feloldja az Alkotmánynak azt a belsõ ellentmondását is, amely az ügyészek - köztük a legfõbb ügyész - politikai tevékenységének tilalma és a legfõbb ügyész politikai jellegû, Országgyûlés elõtti felelõssége között áll fenn, és amely felelõsség a beszámolási, továbbá interpellációra és kérdésre való válaszadási kötelezettségében nyilvánul meg. Az ügyészség Kormány alá rendelésével a legfõbb ügyész e felelõsség alól mentesül és az ügyészség tevékenységéért való politikai felelõsséget - a kormányzatot terhelõ politikai felelõsség részeként - az igazságügy-miniszter viseli.

A Javaslat egyúttal korszerûsíti azokat az elavult rendelkezéseket is, amelyek az ügyészség feladatkörének megjelölése kapcsán még azt a renszerváltozás elõtti elavult jogfelfogást tükrözik, mely szerint az ügyészség "a törvényesség legfõbb õre".

A Javaslat 1.§-a az Alkotmánynak a Kormány feladatait felsoroló 35.§-a (1) bekezdését egészíti ki az ügyészség irányításával kapcsolatos feladat meghatározásával. A rendelkezés rögzíti, hogy a kormányzati irányítás az igazságügy-miniszter útján történik. A említett szabály változtatja meg valójában az ügyészség alkotmányos státuszát, egyben azt is egyértelmûvé téve, hogy a kormányzati munkamegosztásban csak az igazságügyminiszter rendelkezik közvetlen irányítási jogosultsággal az ügyészség felett.

A Javaslat újraszabályozza az Alkotmánynak az ügyészség feladatait jelenleg parttalanul körülíró 51.§-át. Az új rendelkezés egyrészt általános, összefoglaló jelleggel megfogalmazza az ügyészség feladatait (a bûncselekmények üldözése, törvény által szabályozott fellépés a jogsértõ magatartásokkal szemben, és a jogsértések megelõzésének elõsegítése), másrészt pedig meghatározza az említett feladatok ellátását szolgáló fõbb hatásköröket, amelyek részletszabályait külön törvények tartalmazzák.

A feladatkör és a hatáskörök alkotmányi meghatározásának e módja pontosan körülhatárolja az ügyészség funkcióját és meghatározza az ügyészségre vonatkozó további törvényi részletszabályozás irányát és kereteit.

A Javaslat megállapítja az ügyészség kormányzati irányításának viszonyait és eszközeit. Az ügyészség irányítását az igazságügy-miniszter a legfõbb ügyész útján gyakorolja. A Javaslat a legfõbb ügyész feladatául pedig az ügyészség vezetését jelöli meg. E rendelkezéssel határolja el egyértelmûen az igazságügy-miniszter és a legfõbb ügyész jogköreit és teszi világossá, hogy az igazságügy-miniszter külsõ irányítást gyakorol, míg a legfõbb ügyész a szervezet belsõ viszonyait és tevékenységét alakítja. Ennek garanciájaként a Javaslat rögzíti az is, hogy az ügyésznek utasítást csak a legfõbb ügyész vagy a felettes ügyész adhat.

Az ügyészség irányításának fõ eszköze az igazságügy-miniszter által adott általános érvényû utasítás, amellyel a miniszter elvi iránymutatást adhat az ügyész közremûködésével folyó eljárásokban követendõ ügyészi tevékenység fõ irányaira. A Javaslat azonban megengedi, hogy a miniszter kivételesen egyedi ügyre vonatkozóan is adhasson konkrét utasítást.

Az indokolatlan politikai befolyásgyakorlás kizárása, továbbá az ügyészség szakmai kompetenciájának védelme érdekében a Javaslat pontosan körülirt feltételeket fogalmaz meg az egyedi utasítással kapcsolatban. Így rögzíti, hogy ez az utasítás csak olyan intézkedésre irányulhat, amelyet az ügyész mérlegelési jogkörben eljárva tehet. Kizárja azonban a Javaslat e körbõl is az ügyészi intézkedéstõl való tartózkodásra, az eljárás folytatását akadályozó ügyészi intézkedésre irányuló utasítás adását. A vádemelés tekintetében pedig egyáltalán nem adható utasítás. További korlát, hogy az egyedi utasítás nem érintheti az eljáró ügyész személyét, ezzel biztosítva, hogy az eljáró ügyész kijelölésének joga az ügyészségen belül maradjon, amelyre ílymódon a kormányzatnak nem lehet befolyása. Az egyedi utasítás tényének és tartalmának dokumentálását szolgáló fontos alaki követelmény, hogy ilyen utasítást csak írásban és indokolással ellátva lehet adni. A vázolt rendszer biztosítja azt is, hogy a miniszter utasítása alapján meghozott ügyészi döntés ne bírjon ügydöntõ jelleggel, hiszen az bírói kontroll alá kerül az eljárás késõbbi szakaszában.

Az ügyészség jogállása megváltoztatásának következményeként a Javaslat megszünteti a legfõbb ügyész Országgyûlés általi, határozott idõre szóló választását és úgy rendelkezik, hogy a legfõbb ügyészt és a legfõbb ügyész helyettest a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, illetõleg menti fel. A szóbanforgó megbízatások határozalan idõre szólnak, ami egyértelmûen kifejezésre juttatja, hogy szakmai jellegû tisztségekrõl van szó, amelyek tartama nem kötõdik a Kormány megbízatási idejéhez. A Javaslat a felmentés esetköreinek, valamint a megbízatás-megszûnés további eseteinek szabályozását külön törvényi szabályozásra utalja, amely megoldás megfelel a hatályos szabályozás rendszerének.

A Javaslat kiiktatja az Alkotmányból azokat a rendelkezéseket, amelyek a legfõbb ügyész megválasztásával és Országgyûlés elõtti felelõsségével (beszámoló, interpelláció, kérdés) kapcsolatosak. Ezzel egyben megszünteti azt az ellentmondást az Alkotmányban, amely egyrészt elõírja, hogy az ügyész - köztük a legfõbb ügyész - tartózkodni köteles a politikai tevékenységtõl, másrészt azonban a politikai felelõsséget ró a legfõbb ügyészre. A beszámoló, az interpelláció és a kérdés ugyanis a politikai felelõsség érvényesítésének parlamenti eszközei, amelyek a kormányzat ellenõrzésére szolgálnak.