"1.§ (1) Az ügyészség üldözi a bûncselekményeket, törvényben meghatározott esetben és módon fellép a jogszabálysértõ cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, továbbá elõsegíti a jogsértések megelõzését.

(2) Az ügyészség a feladatainak megvalósítása érdekében

a) törvényben meghatározott jogokkal rendelkezik a nyomozás terén,

b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban,

c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett,

(1) Az Ütv. a 4.§-át követõen a következõ címmel és 4/A.§-sal egészül ki:

"Az ügyészség irányítása

"4/A.§ (1) Az ügyészséget az Alkotmányban meghatározottak szerint az igazságügy-miniszter irányítja. Az igazságügy-miniszter kizárólag a legfõbb ügyésznek adhat utasítást.

(2) Az igazságügy-miniszter által adott utasítást az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni.

(3) Az egyedi ügyben adott utasításra vonatkozó közzététel személyes adatokat nem tartalmazhat, csak az ügyszám, az utasítás ténye és annak tartalma tehetõ közzé. Az utasítást az ügy irataihoz csatolni kell.

(4) A legfõbb ügyész az utasítás végrehajtása során az ügyészre irányadó szabályok szerint jár el. Nem kérheti azonban az utasítás végrehajtása alóli mentesítését arra hivatkozva, hogy azt jogszabállyal vagy a jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek, azonban ellenkezõ álláspontját - indokaival együtt - jogosult közzétenni, és az iratokhoz csatolni."

(2) Az Ütv. a következõ 4/B.§-sal egészül ki:

"4/B.§ Az igazságügy-miniszter a legfõbb ügyésztõl

a) vizsgálat tartását kérheti valamely jogszabály hatályosulásának tapasztalatairól,

b) tájékoztatást kérhet valamely jogszabály alkalmazásával kapcsolatos bírósági gyakorlatról."

Az Ütv. a következõ 4/C.§-sal egészül ki:

"4/C.§ (1) Az ügyészség feladatait érintõ döntések megalapozott elõkészítése érdekében az igazságügy-miniszter mellett döntéselõkészítõ, véleményezõ és javaslattevõ jogkörrel tanácsadó testület (a továbbiakban: testület) mûködik.

(2) A testület kilenc tagú. Tagjait az ügyészek közül öt évre a Legfõbb Ügyészségen mûködõ ügyészi tanács javaslatára az igazságügy-miniszter kéri fel. Javaslatának megtétele elõtt a Legfõbb Ügyészségen mûködõ ügyészi tanács kikéri a többi ügyészi tanács véleményét.

(3) A testületben viselt tagság megszûnik

a) a megbízatási idõ lejártával,

c) legfõbb ügyésszé történõ kinevezéssel,

d) a tagságról való lemondással,

e) a tagságból való felmentéssel,

f) a büntetõjogi, illetõleg fegyelmi felelõsséget megállapító határozat jogerõre emelkedésével.

(4) A testület tagját az igazságügy-miniszter felmenti, ha a testület kétharmados többséggel megállapítja, hogy a tag a testületi tagsággal összefüggõ feladatainak tartósan nem tesz eleget.

(5) A testületben viselt tagság szünetel a büntetõ-, illetõleg fegyelmi eljárás megindításától annak jogerõs befejezéséig, illetõleg az ügyészségi szolgálati viszony szünetelése alatt.

(6) A (3) bekezdés b) és f) pontja szerinti megszûnési ok fennállásáról, illetõleg a tagság szünetelésével járó körülményrõl a legfõbb ügyész tájékoztatja az igazságügy-minisztert.

(7) Ha a testületben viselt tagság a megbízatási idõ lejárta elõtt megszûnik, a legfõbb ügyész harminc napon belül gondoskodik arról, hogy a (2) bekezdés szerint a Legfõbb Ügyészségen mûködõ ügyészi tanács javaslatot tegyen a testület új tagjának felkérésére az igazságügy-miniszternek. Az újonnan felkért tag megbízatása öt évig tart.

(8) A testület

(9) A testület az ügyrendjét maga állapítja meg."

(1) Az Ütv. 5.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az ügyészséget a legfõbb ügyész vezeti (Alkotmány 52.§ (2) bekezdés)."

(2) Az Ütv. 5.§-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) javaslatot tehet az igazságügy-miniszternek jogszabály kibocsátására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére, továbbá a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében állami irányítás egyéb jogi eszköze kibocsátására vagy ezek kezdeményezésére,"

(1) Az Ütv. 13.§-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintû államigazgatási szervek - jogszabálynak és az állami irányítás egyéb jogi eszközének nem minõsülõ - általános érvényû rendelkezéseire, továbbá a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki."

(2) Az Ütv. 13.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az illetékes szerv vezetõje a (2) bekezdés e) és f) pontjában megjelölt ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni."

Az Ütv. 19.§-ának (1) bekezdésében a "köztársasági elnök" szövegrész helyébe az "igazságügy-miniszter" szövegrész lép.

Az Ütv. 23.§ elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A legfõbb ügyészt és a legfõbb ügyész helyettest a köztársasági elnök, a többi ügyészt, ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót pedig a legfõbb ügyész hozzájárulása nélkül õrizetbe venni, ellenük büntetõ-, illetõleg szabálysértési eljárást indítani, vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni - a tettenérés esetét kivéve - nem lehet. "

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2.§-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az ügyész a közérdek érvényesítése érdekében külön törvény felhatalmazása alapján indíthat pert. Abban a perben, amelynek megindítására külön jogszabály jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet külön jogszabály értelmében ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja."

A büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) 385/A.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kártalanítási igény elbírálása elõtt be kell szerezni az igazságügy-miniszter nyilatkozatát."

A Be. 400.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Kegyelem iránti elõterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a büntetõeljárás megszüntetésére, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetõleg a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésre az igazságügy-miniszter tehet a köztársasági elnökhöz."

(1) A Be. 401.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó iratokat, valamint a kegyelmi kérelmet

a) a vádirat benyújtásáig a hatóság a legfõbb ügyész útján,

b) a vádirat benyújtása után a bíróság

az igazságügy-miniszterhez felterjeszti."

(2) A Be. 401.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az igazságügy-miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz elõterjesztést."

Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) mellékletének Igazságügyi Minisztérium címe a következõ alcímmel és az azt követõ 81/A. és 81/B.pontokkal egészül ki:

"Legfõbb Ügyészség

81/A. A Be. 127.§-ának (3) bekezdése és 139.§-ának (3) bekezdése szerinti eljárásban az együttmûködõ gyanúsítottra vonatkozó adatok.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

81/B. Az ügyészi szervezetben államtitokkörbe tartoznak:

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év."

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) az Ütv. 2. és 3.§-a, 5.§-a (2) bekezdésének a), c) ,d) és i) pontja, 13.§-a (2) bekezdésének a) pontja, 13/A.§-a és 20.§-ának (5) bekezdése,

(4) E törvény hatálybalépését követõ hatvan napon belül létre kell hozni a 3.§ szerinti testületet.

Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat az ügyészség Kormány alá rendelésének megteremtésérõl rendelkezik, amelyhez hozzá kell igazítani a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) szabályait.

A Javaslat részletesen meghatározza az ügyészség irányításának szabályait, az igazságügy-miniszteri utasítás kiadásának az Alkotmányban meghatározottakon túlmenõ garanciális szabályait, és - többek között - az utasítások elõzetes véleményezése érdekében ügyészi tanácsadó testületet állít fel az igazságügy-miniszter mellett. Rendelkezik továbbá a legfõbb ügyész parlamenti választásához igazodó szabályok megszüntetésérõl, amelyek nem illeszthetõk a Kormány alá rendelt ügyészséget vezetõ legfõbb ügyész megváltozott jogállásához (pl. a legfõbb ügyésznek Országgyûlés és az Alkotmánybíróság teljes ülésén való részvétele, jogszabálykezdeményezési joga a Kormánynál és a minisztereknél stb.)

A Javaslat az ügyészség megváltozó alárendeltségével összefüggõ alkotmányossági követelményekre tekintettel szûkíti az ügyészségi törvényességi felügyeleti jogkörét. Ez a közigazgatási szervek esetében a jövõben nem vonatkozik a jogszabályokra és az állami irányítás egyéb jogi eszközeire, csak az ilyennek nem minõsülõ általános érvényû rendelkezésekre és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntésekre.

A Javaslat - megtartva az Ütv. szerkezeti felépítését - az Ütv. 1.§-a helyébe az Alkotmány módosuló 51.§-ának szövegét építi be, amely az ügyészség általános, összefoglaló jelleggel meghatározott feladatait és az azok teljesítéséhez szükséges fõbb hatásköreit tartalmazza. Ezzel a Javaslat az Ütv. szabályrendszerének alkotmányos kiindulópontját rögzíti.

A Javaslat kiegészíti az Ütv.-t az ügyészség irányítására vonatkozó rendelkezéssel, amely szerint az ügyészséget az Alkotmányban meghatározottak szerint az igazságügy-miniszter irányítja, és ennek keretében a miniszter kizárólag a legfõbb ügyésznek adhat utasítást. A Javaslat ezzel a rendelkezéssel kizárja, hogy a miniszter közvetlenül beavatkozhasson az ügyészség mûködésébe.

Az utasítás kiadásának - az alkotmánymódosításban meghatározottakhoz képest - további követelményeként elõírja a Javaslat, hogy mind az általános érvényû, mind az egyedi utasítást közzé kell tenni az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában. Ezen túlmenõen az egyedi utasítás tekintetében kimondja azt, hogy az utasítást az ügy irataihoz kell csatolni. E rendelkezések a nyilvánosság kontroll-szerepét teszik lehetõvé, ugyanakkor az ügyben érintett védelmét - büntetõügyben az ártatlanság vélelmének biztosítását - szolgálja az a szabály, hogy a közzététel személyes adatot nem tartalmazhat, csak az ügyszámot, az utasítás tényét és tartalmát.

A Javaslat meghatározza, hogy a legfõbb ügyész miként járjon el az utasítás végrehajtása során. E tekintetben a Javaslat alapjaiban az ügyészre vonatkozó általános szabályok alkalmazását írja elõ, ugyanakkor - a legfõbb ügyész sajátos pozíciójára figyelemmel - részben eltérõ megoldást is alkalmaz. Az ügyész ugyanis - az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló törvény szerint -, ha az utasítást jogszabállyal vagy a jogi meggyõzõdésével nem tartja összeegyeztethetõnek, kérheti az utasítás végrehajtása alóli mentesítését, amit az utasítást adó nem tagadhat meg. A mentesítési szabály azt feltételezi, hogy az utasítást adó ilyen esetben más ügyésznek adja ki az utasítás végrehajtását. Az igazságügy-miniszter azonban kizárólag a legfõbb ügyésznek adhat utasítást, így a kötelezõ mentesítés szabályának alkalmazása az utasítás végrehajthatatlanságát jelentené. Ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a legfõbb ügyész nem kérheti az utasítás végrehajtása alóli mentesítését, jogosult azonban arra, hogy az ellenkezõ álláspontját nyilvánosságra hozza és az iratokhoz csatolja. Ez szabály szintén a nyilvánosságot használja fel garanciális elemként az esetleges indokolatlan kormányzati nyomásgyakorlás megelõzése érdekében.

Természetesen a Javaslat e megoldása kizárólag a mentesítést helyettesíti, és nem érinti az ügyészre vonatkozó azon szabálynak a legfõbb ügyészre való érvényesülését, hogy köteles megtagadni a bûncselekmény és a szabálysértés elkövetésére irányuló utasítás végrehajtását, illetõleg az életét, testi épségét, vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetõ utasítás végrehajtását megtagadhatja.

A Javaslat szerint az igazságügy-miniszter felkérheti a legfõbb ügyészt valamely jogszabály hatályosulási tapasztalatainak vizsgálatára, illetõleg arra, hogy adjon tájékoztatást valamely jogszabály alkalmazásával kapcsolatos bírósági gyakorlatról. Mindezek a jogosítványok elsõsorban az irányítási jog gyakorlásához szükséges információkat biztosíthatják a miniszter részére.

A Javaslat értelmében az ügyészség feladatait érintõ döntések megalapozott elõkészítése érdekében a miniszter mellett ügyészekbõl álló kilenc fõs tanácsadó testületet kell létrehozni: véleményezõ, döntéselõkészítõ hatáskörrel. A tagokat az ügyészség választott szakmai szervei - az ügyészi tanácsok - javaslata alapján az igazságügy-miniszter kéri fel öt évre. A Javaslat részletesen meghatározza a testületben viselt tagság szünetelésével és megszûnésével összefüggõ alapvetõ elõírásokat is. A testület véleményezi az ügyészséget érintõ elõterjesztések, jogszabályok, igazságügyminiszteri utasítások tervezeteit, továbbá a miniszternek jogalkotásra vonatkozó javaslatot tehet. A testület létrehozására, összetételére, valamint hatáskörére vonatkozó rendelkezések kellõ biztosítékot jelentenek arra, hogy az ügyészség szakmai tapasztalatainak az ügyészség irányításában és a jogalkotásban való hasznosítása megtörténjen.

A Javaslat a legfõbb ügyész jogkörét - az alkotmánymódosításnak megfelelõen - úgy változtatja meg, hogy a legfõbb ügyész jogköre az ügyészség vezetésére terjed ki, míg a szervezeten kívüli irányítás jogát az igazságügy-miniszter gyakorolja.

A Javaslat a legfõbb ügyész jogszabály-kezdeményezési jogát úgy módosítja, hogy arra nem közvetlenül a jogalkotónál van mód, hanem az igazságügy-miniszternek tehet javaslatot jogszabály kiadására (módosítására, hatályon kívül helyezésére) és a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében az állami irányítás egyéb jogi eszköze kibocsátására. Ez következik ugyanis az ügyészség kormányzati irányítás alá helyezésébõl.

Szintén erre vezethetõ vissza, hogy a Javaslat szûkíti az ügyészség törvényességi felügyeleti jogkörébe tartozó ügyek körét. A közigazgatás feletti törvényességi felügyelet szervi hatálya változatlan marad, és továbbra is a Kormánynál alacsonyabb szintû államigazgatási szervekre terjed ki, ugyanakkor a jogszabályokra és az állami irányítás egyéb jogi eszközeire nem vonatkozik, csak az annak nem minõsülõ általános érvényû rendelkezésekre és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntésekre. Ugyanakkor egyértelmûvé teszi a Javaslat, hogy a vizsgált szerv vezetõje az ügyész részére biztosított felügyeleti jogosítványok gyakorlásához szükséges információkat köteles megadni, enélkül ugyanis e jogkör gyakorlása ellehetetlenülne.

A Javaslat módosítja az Ütv. azon rendelkezését, amely szerint ügyészi szerv létesítését, megszûnését, székhelyének áthelyezését a legfõbb ügyész elõterjesztésére a köztársaság elnök rendeli el. A Javaslat szerint az errõl az igazságügy-miniszter rendelkezik, változatlanul a legfõbb ügyész elõterjesztésére. E megoldás szintén szükségszerûen igazodik az ügyészség kormányzati alárendeltségéhez és az igazságügy-miniszter általi irányításához.

A Javaslat a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettese megbízatása elnyerésének szabályaihoz igazodva módosítja az említettek mentességi szabályait. Úgy rendelkezik, hogy a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes õrizetbevételéhez, illetve büntetõ- és szabálysértési eljárás indításához, ilyen eljárásban kényszerintézkedés alkalmazásához - tettenérés esetét kivéve - a kinevezõ köztársasági elnök hozzájárulása szükséges. A többi ügyész esetében változatlanul a legfõbb ügyész gyakorolja a hozzájárulás jogát.

A Javaslat - az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatnak megfelelõen - a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az ügyész perindítási jogát szabályozó 2.§-a (5) bekezdését kiegészíti azzal, hogy az ügyész a közérdek érvényesítése érdekében gyakorolja e jogát. E kiegészítés meghatározza az ügyész perlésének célját, és megerõsíti, hogy az ügyészség magánérdek érvényesítése céljából nem léphet fel a bíróság elõtt, csak akkor, ha az egyben közérdeket is érint.

A Javaslat a büntetõeljárásról szóló törvénynek azokat a rendelkezéseit módosítja, amelyekben osztott jogkörök érvényesülnek az igazságügy-miniszter és a legfõbb ügyész, illetõleg az eljáró ügyész között (a törvénytelen elítélés miatti kártalanítási igénnyel kapcsolatos nyilatkozattétel és a kegyelem iránti elõterjesztés benyújtása, illetve a kegyelmi kérvénynek az elõterjesztésre jogosulthoz való továbbítása). A Javaslat ezekben az esetekben megszünteti a legfõbb ügyész és az eljáró ügyész jogköreit, amelyeket a Javaslat szerint a jövõben kizárólag az igazságügy-miniszter lát el. Az említett legfõbb ügyészi és ügyészi jogosítványokat az ügyészségnek az igazságügy-miniszternek való alárendeltségére tekintettel indokolt megszüntetni.

A Javaslat kiegészíti az államtitkokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény mellékletében szereplõ államtitokköri jegyzéknek az Igazságügyi Minisztérium államtitokköreirõl szóló címét az ügyészséget érintõ államtitokfajtákkal. Ezzel a javaslat a legfõbb ügyész államtitokká minõsítéssel kapcsolatos jogkörét az igazságügy-miniszterhez telepíti, összhangban az ügyészség igazságügy-miniszter általi irányításával.

A Javaslat a hatálybalépést az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslattal összhangban állapítja meg, továbbá rendelkezik az ügyészség megváltozó alkotmányos helyzetére tekintettel szükséges hatályon kívül helyezésekrõl. Emellett a legfõbb ügyésznek valamely kérdés szabályozásához - jogszabályban biztosított - egyetértési jogát az igazságügy-miniszter szabályozási jogkörét illetõen megszünteti, illetõleg ha a szabályozás kiadása más miniszter hatáskörébe is tartozik, az egyetértési jogot a Javaslat értelmében a jövõben az igazságügy-miniszter gyakorolja. A legfõbb ügyészt jelenleg megilletõ egyetértési jog ugyanis nem egyeztethetõ össze az ügyészség igazságügy-miniszter általi irányításával.