"2.§ (1) A Magyar Köztársaság legfõbb ügyésze (a továbbiakban: legfõbb ügyész) és a legfõbb ügyész helyettes felett a munkáltatói jogkört - az Alkotmány és e törvény eltérõ rendelkezése hiányában - az igazságügy-miniszter gyakorolja.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett ügyészségi alkalmazottak tekintetében a munkáltatói jogkört a legfõbb ügyész gyakorolja. A legfõbb ügyész e jogkörét - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - egészben vagy részben más, vezetõi munkakört betöltõ ügyészségi alkalmazottra átruházhatja.

(3) Ügyész, ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó esetében nincs helye a munkáltatói jogkör átruházásának az olyan jogkör tekintetében, amelynek gyakorlójaként a törvény a legfõbb ügyészt nevezi meg."

Az Üsztv. 14.§-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A legfõbb ügyészt és a legfõbb ügyész helyettest a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki határozatlan idõre. A kinevezési javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz. A legfõbb ügyész helyettes kinevezésére vonatkozó javaslat megtétele elõtt az igazságügy-miniszter kikéri a legfõbb ügyész véleményét."

Az Üsztv. 15.§-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes a köztársasági elnök, a többi ügyész pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója elõtt tesz esküt."

(1) Az Üsztv. 20.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára felmentheti a legfõbb ügyészt a megbízatása alól, ha a legfõbb ügyész neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni megbízatásából adódó feladatainak. A felmentési javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz."

(2) Az Üsztv. 20.§-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A legfõbb ügyész a igazságügy-miniszter és a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat a megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történõ lemondás ideje hat hónap, a felek azonban ennél rövidebb idõtartamban is megállapodhatnak. A lemondási idõ azon a napon kezdõdik, amikor a lemondásról szóló nyilatkozat a köztársasági elnökhöz megérkezik."

(3) Az Üsztv. 20.§-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A (4) és a (6) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést az újonnan kinevezett legfõbb ügyész, ennek hiányában a legfõbb ügyész helyettes teszi meg."

(4) Az Üsztv. 20.§-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára kimondja a legfõbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfõbb ügyész neki felróható okból nem tesz eleget a megbízatásából eredõ feladatainak, a 43.§ (3) és (4) bekezdésében meghatározott eseteket kivéve nem teljesíti az igazságügy-miniszter utasítását, illetõleg jogerõs ítéletben megállapított bûntettet követ el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált. A hivatalvesztés kimondására irányuló javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz."

(1) Az Üsztv. 21.§-ának (2) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára bármikor, indokolás nélkül felmentheti a legfõbb ügyész helyettest a megbízatása alól. A felmentési javaslatra a igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz. Az elõterjesztés megtétele elõtt az igazságügy-miniszter kikéri a legfõbb ügyész véleményét."

(2) Az Üsztv. 21.§-ának (4) bekezdése elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A legfõbb ügyész helyettes a legfõbb ügyész, az igazságügy-miniszter és a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat a megbízatásáról."

(3) Az Üsztv. 21.§-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára kimondja a legfõbb ügyész helyettes hivatalvesztését, ha a legfõbb ügyész helyettes neki felróható okból nem tesz eleget a megbízatásából eredõ feladatainak, illetõleg jogerõs ítéletben megállapított büntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált. A hivatalvesztés kimondására irányuló javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz. Az elõterjesztés megtétele elõtt az igazságügy-miniszter kikéri a legfõbb ügyész véleményét."

Az Üsztv. 37.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes esetében a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára, a többi ügyészségi alkalmazott esetében pedig a legfõbb ügyész - különösen indokolt esetben - felmentést adhat. A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes tilalom alóli felmentésére vonatkozó javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz."

(1)Az Üsztv. 39.§-a (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha az ügyész az (1) bekezdésben írt kötelezettségének az elõírt ideig nem tesz eleget, vagy tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merült fel, a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes esetében a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök, a többi ügyész esetében pedig a legfõbb ügyész - az ügyészi tanács elõzetes véleményét kikérve - állapítja meg az összeférhetetlenséget. A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes összeférhetetlenségének megállapítására irányuló javaslatra az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnökhöz. A legfõbb ügyész helyettes esetében az elõterjesztés megtétele elõtt az igazságügy-miniszter kikéri a legfõbb ügyész véleményét."

(2) Az Üsztv. 39.§-ának (4) bekezdésében a "(2) bekezdés b)-c) pontjában" szövegrész helyébe a "(2) bekezdésben" szövegrész lép.

Az Üsztv. 62.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A legfõbb ügyésszel - mint a fegyelmi jogkör gyakorlójával - szemben bejelentett elfogultsági kifogást az igazságügy-miniszter, a fegyelmi jogkör más gyakorlójával szemben bejelentett elfogultsági kifogást pedig a szolgálati felettes bírálja el. Ha az igazságügy-miniszter, illetõleg a szolgálati felettes a kifogásnak helyt ad, a fegyelmi eljárást

a) a legfõbb ügyész helyett a legfõbb ügyész helyettes,

b) a fegyelmi jogkör más gyakorlója helyett pedig a szolgálati felettes

folytatja le, illetõleg hoz a fegyelmi ügyben határozatot."

Az Üsztv. 71.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Gondatlan károkozás miatt a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes az (1) bekezdés szerinti esetben két havi illetménye erejéig, a (2) bekezdés szerinti esetben pedig hat havi illetménye erejéig felel."

(1) Az Üsztv. 74.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kártérítési felelõsséget

a) a legfõbb ügyész esetében az igazságügy-miniszter,

b) a legfõbb ügyész helyettes esetében a legfõbb ügyész,

c) a többi ügyész esetében a fegyelmi jogkör gyakorlója

kártérítési határozattal állapítja meg."

(2) Az Üsztv. 74.§-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes a vele szemben hozott kártérítési határozat ellen, annak közlését követõ tizenöt napon belül, közvetlenül a bírósághoz fordulhat."

(1) Az Üsztv. 76.§-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a köztársasági elnöknek a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes megbízatása megszüntetésével kapcsolatos intézkedése miatt,".

(2) Az Üsztv. 76.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A legfõbb ügyész felmentésére, összeférhetetlenségének megállapítására, illetõleg a hivatalvesztésének kimondására vonatkozó javaslatot - utóbbi két esetben a legfõbb ügyész állásából való felfüggesztése mellett - kézbesíteni kell a legfõbb ügyésznek, aki a javaslat kézbesítésétõl számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat. A bíróság jogerõs döntéséig a javaslat nem terjeszthetõ a miniszterelnök elé. Az állásból való felfüggesztésre az 58.§ (2)-(3) és (5) bekezdését kell megfelelõen alkalmazni, azzal, hogy a munkabér teljes összegét vissza kell tartani, és az összeférhetetlenség vagy a hivatalvesztés megállapítása esetén a visszatartott munkabért nem lehet kifizetni. Ugyanígy kell eljárni a legfõbb ügyész helyettes összeférhetetlensége, illetõleg hivatalvesztése kimondására vonatkozó javaslat és az ezzel összefüggõ állásból való felfüggesztés esetében is."

(1) Az Üsztv. 94/A.§-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes részére a köztársasági elnök igazolványt állít ki."

(2) Az Üsztv. 94/A.§-ának (2) bekezdésében a "20.§ (1) bekezdésének a)-c)" szövegrész helyébe a "20.§ (1) bekezdésének b)-c)" szövegrész lép.

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 1. napján lép hatályba.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Üsztv.:

a) 11.§-a (1) bekezdésének c) pontjában a "történõ megválasztásával" szövegrész,

d) 15.§-ának (1) bekezdése,

g) 25.§-a (1) bekezdésének a) pontja,

i) 111.§-a.

(3) Ez a törvény nem érinti a hatályba lépése elõtt megválasztott legfõbb ügyész megbízatásának idõtartamát.

Az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat - az ügyészség kormányzati irányítás alá helyezésével összefüggésben - megszünteti a legfõbb ügyész Országgyûlés általi, hat évre szóló választását és a legfõbb ügyész határozatlan idõre szóló, köztársasági elnök általi kinevezésérõl rendelkezik, amelyre a miniszterelnök javaslata alapján kerül sor. A legfõbb ügyész helyettes kinevezése tekintetében ugyanilyen szabályt tartalmaz. Összességében megállapítható, hogy az ügyészség kormányzati irányítás alá helyezésére tekintettel a legfõbb ügyész jogállása jelentõsen, a legfõbb ügyész helyettes jogállása pedig kismértékben változik meg. A Javaslat ennek megfelelõen az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) módosításával az ügyészség megváltozott alkotmányos pozíciójához igazítja a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes szolgálati viszonyának a megváltozott alkotmányos helyzettel össze nem egyeztethetõ elemeit.

A hatályos Üsztv. 2.§-a a legfõbb ügyész által kinevezett ügyészségi alkalmazottak feletti munkáltatói jogkör gyakorlásáról rendelkezik, de nem szól a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes feletti munkáltatói jogkörrõl. Ezért a Javaslat kiegészíti az Üsztv. 2.§-át a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes feletti munkáltatói jogkör gyakorlására vonatkozó rendelkezéssel, oly módon, hogy e jogkört az ügyészséget irányító igazságügy-miniszterhez telepíti, azon jogok kivételével, amelyeket az Alkotmány, illetõleg a Javaslat másként rendez (pl. a megbízatás keletkezésével és megszûnésével kapcsolatos miniszterelnöki és köztársasági elnöki jogkörök). A munkáltatói jogkör telepítésének egyértelmû meghatározásával a Javaslat kizárja az e jog gyakorlása körüli értelmezési bizonytalanságokat.

A Javaslat megismétli az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatnak a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes határozatlan idejû köztársasági elnök általi kinevezésére vonatkozó rendelkezését. Ezt a szabályt azzal egészíti ki, hogy a legfõbb ügyész helyettes kinevezésére vonatkozó, a miniszterelnökhöz elõterjesztett javaslata megtétele elõtt az igazságügy-miniszter a legfõbb ügyész véleményét köteles kikérni. Ez a szabály biztosítja, hogy a legfõbb ügyész kifejthesse álláspontját közvetlen munkatársának kinevezését megelõzõen, hiszen a szervezet vezetõi közötti bizalmi viszony lényeges feltétele az ügyészség hatékony mûködésének.

A Javaslat megszünteti a legfõbb ügyész Országgyûlés elõtti eskütételét és úgy rendelkezik, hogy a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes a köztársasági elnök - mint kinevezõ - elõtt tesz esküt.

A Javaslat a legfõbb ügyész köztársasági elnök általi kinevezéséhez igazodóan módosítja a legfõbb ügyész felmentésének, lemondásának és hivatalvesztése kimondásának szabályait.

Az indokolatlan politikai függõség megakadályozása érdekében a Javaslat fenntartja azt a hatályos szabályozást, amely szerint a felmentésre akkor kerülhet sor, ha a legfõbb ügyész a megbízatásából eredõ feladatainak neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni. E tekintetben a Javaslat a kinevezési rend változásából eredõen annyiban tér el a jelenlegi rendelkezésektõl, hogy a felmentésre az igazságügy-miniszter tesz elõterjesztést a miniszterelnöknek.

Ugyanez mondható el a legfõbb ügyész lemondása tekintetében is. A szabályok itt is érdemben változatlanok maradnak, a módosítás csak a lemondó nyilatkozat címzettjei tekintetében tartalmaz módosulást. Nevezetesen a legfõbb ügyész a lemondó nyilatkozatát - az igazságügy-miniszter és a miniszterelnök útján - a kinevezõ köztársasági elnökhöz intézi.

A legfõbb ügyész hivatalvesztésének eseteit a Javaslat az Üsztv. hatályos rendelkezéséhez képest kiegészíti az igazságügy-miniszter utasítása teljesítésének elmulasztásával. Ennek oka, hogy a miniszteri utasítás teljesítése a legfõbb ügyész megbízatásából eredõ feladatainak lényegi eleme, tekintve, hogy az ügyészség irányítása valójában a legfõbb ügyész útján történik. A Javaslat garanciális szempontokra figyelemmel, differenciált szabályozást elõírva kimondja, hogy ezen a jogcímen a legfõbb ügyész hivatalvesztése azonban nem mondható ki, ha az utasítást azért tagadta meg, mert az bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére irányult, illetõleg azért, mert azok teljesítése az életét, testi épségét, egészségét súlyosan és közvetlenül veszélyeztette volna. Az elsõként említett két esetben az utasítás megtagadása ugyanis minden ügyész számára kötelezõ, a harmadik esetkörben pedig lehetõség. Ezeknek a rendelkezéseknek pedig a legfõbb ügyészre is vonatkozniuk kell.

A legfõbb ügyész helyettes köztársasági elnök általi kinevezésére az igazságügy-miniszter elõterjesztése alapján a miniszterelnök tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A Javaslat ehhez igazodóan módosítja a legfõbb ügyész helyettes felmentése, lemondása és hivatalvesztése kimondásának eljárási szabályait. A Javaslat a legfõbb ügyész részére a felmentéssel és a hivatalvesztés kimondásával kapcsolatos igazságügy-miniszteri elõterjesztés elõtt véleményezési jogot biztosít. A Javaslat ezzel teremti meg a legfõbb ügyész álláspontja figyelembevételének lehetõségét az említett intézkedésekkel kapcsolatos döntés kialakítása elõtt.

A Javaslat a kinevezési jogkörrel összefüggõ módosításokhoz igazodóan állapítja meg azokat az eljárási szabályokat, amelyek a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes összeférhetetlenség alóli felmentésével kapcsolatosak, valamint az összeférhetetlenség megállapításával kapcsolatos rendelkezéseket. Eszerint az említett intézkedésekre az igazságügy-miniszter elõterjesztése alapján a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök döntésével kerül sor. A Javaslat e rendelkezésekkel megszünteti a legfõbb ügyész Országgyûlés általi választásához igazodó, összeférhetetlenséggel kapcsolatos eljárási szabályokat, amelyek indokolatlanok a legfõbb ügyész megváltozó jogállására tekintettel.

A Javaslat megszünteti azt - a legfõbb ügyész jelenlegi jogállásából eredõ, ellentmondásos, de másként aggálytalanul nem megoldható - szabályt, amely szerint a fegyelmi jogkörében eljáró legfõbb ügyész ellen bejelentett elfogultsági kifogást maga a legfõbb ügyész bírálja el. A Javaslat úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben az elfogultsági kifogást az igazságügy-miniszter bírálja el, ezzel megszüntetve azt az ellentmondást, hogy a jogorvoslati kérelemrõl az abban érdekelt személy dönt.

A Javaslat feloldja a hatályos Üsztv. azon ellentmondását, hogy a legfõbb ügyész kártérítési felelõsségérõl nem rendelkezik és kifejezetten kimondja a legfõbb ügyész károkozásért való felelõsségét. Emellett a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes kártérítési kötelezettségének mértékét - kiemelkedõ jelentõségû megbízatásukhoz kötõdõ fokozott felelõsségükhöz igazodóan - a többi ügyészhez képest jelentõsen magasabban állapítja meg. Szabályozza továbbá, hogy a legfõbb ügyész esetében az igazságügy-miniszter dönt a kártérítési felelõsségrõl.

A Javaslat garanciális szempontokra tekintettel a legfõbb ügyész felmentésének, összeférhetetlenségének, továbbá hivatalvesztésének kimondása esetére - a hatályos szabályozással ellentétben - jogorvoslati jogot biztosít. Ugyanez irányadó - a felmentést kivéve - a legfõbb ügyész helyettes esetében is. Miután a köztársasági elnök Alkotmány szerinti speciális jogállására tekintettel a hatályos jogszabályok a köztársasági elnök döntése ellen nem engednek jogorvoslatot, ezért a Javaslat a hivatkozott döntések kimondásával kapcsolatos igazságügy-miniszteri elõterjesztés ellen biztosít bírói jogorvoslatot. A miniszteri javaslatot a bíróság jogerõs döntését követõen lehet a miniszterelnök elé terjeszteni.

A Javaslat emellett rendelkezik a legfõbb ügyész és a legfõbb ügyész helyettes állásából való felfüggesztése esetén alkalmazandó munkabérvisszatartásról, amelyre az ügyészre vonatkozó általános szabályokat rendeli alkalmazni.

A Javaslat - a megbízatás elnyerésének megváltozott szabályaira tekintettel - úgy rendelkezik, hogy a legfõbb ügyész részére köztársasági elnök ad ki igazolványt, megszüntetve ezzel az Országgyûlés elnökének erre vonatkozó feladatát.

A Javaslat a hatálybalépését az alkotmánymódosítás hatálybalépésének idõpontjával azonosan állapítja meg. Emellett rendelkezik a legfõbb ügyész megválasztásával kapcsolatos Üsztv-beli rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl.

A Javaslat továbbá átmeneti rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a hatályba lépése elõtt megválasztott legfõbb ügyész megbízatási idejét a Javaslat nem érinti. A jogbiztonság követelményére tekintettel alkotmányos aggályokat vetne fel ugyanis mind a megbízatási idõ határozatlan idejûre változtatása, mind pedig annak megrövidítése. A rendelkezés e megfogalmazása ugyanakkor egyértelmûvé teszi, hogy a legfõbb ügyész megváltozott jogállásával kapcsolatos egyéb rendelkezések a Javaslat hatálybalépésétõl alkalmazandók, enélkül ugyanis a gyakorlatban nem érvényesülhetnének az ügyészség megváltozott jogállásából fakadó következmények.