HELYBEN

A Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez Dr. Hámori József miniszter úrhoz az alábbi kérdést kívánom intézni:

Már az elõzõ ciklusban is kérdéssel fordultam a kultúráért felelõs mûvelõdési és közoktatási miniszter úrhoz és azt tudakoltam, hogy mit tesznek a hányatott sorsú hazai filmgyártás megsegítésére.

Kérdésemre akkor nem kaptam elfogadható magyarázatot, ami az akkori parlamenti erõviszonyok mellett nem is volt meglepõ.

Most tehát visszatérnék a korábbi kérdésemre, hiszen a probléma változatlanul megoldást sürget.

Szinte minden ország féltõ gonddal óvja a hazai filmgyártást és lehetõleg filmtörvénnyel igyekszik megvédeni a nem kívánatos külföldi befolyástól.

Már akkor is utaltam arra, hogy Magyarországon volt egy filmtörvény és ez a hazai filmgyártás megerõsödését eredményezte.

Ismételten azt mondom tehát, hogy hiányzik ez a törvény, mert így semmi nem véd a film amerikanizálódása ellen és ez azt eredményezi, hogy tobzódunk az erõszakot közvetítõ, véres jelenetekben bõvelkedõ filmekben, amelyek az ifjúságra káros befolyást gyakorolnak, mert azt sugallják, hogy csak erõszakkal, a gyengék eltaposásával lehet az életben érvényesülni.

Azt is elmondottam, hogy noha a magyar filmek külföldön rangos megmérettetésen számos díjat szereztek, de a hazai filmkészítés helyzete nem rózsás.

A hazai filmgyártás nem került privatizálásra és így az állam az, akinek lehetõsége van - jó gazda módjára - megfelelõ jogszabályi környezet megteremtésével javítani a magyar film helyzetén.

Kérdezem a Miniszter Úrtól!

Milyen intézkedésekkel kívánja elérni, hogy a magyar film a magyar kultúrában elfoglalja méltó helyét és olyan értékeket közvetítsen, amelyek a közerkölcsöket és ezen belül az ifjúság erkölcsi épülését és ne a rombolását szolgálják?

Tisztelettel várom válaszát.

Budapest, 1998. szeptember 15.