1998. évi ......... törvény
az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény
módosításáról

Budapest, 1998. szeptember

1. § Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-a a következõ (8)-(9) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A szokásos piaci ártól eltérõ szerzõdési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások [1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 4. § 23. pont] ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapul vételével kell minõsíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektõl az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.

(9) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás (cselekmény, mulasztás) törvényi rendelkezésbe ütközik, vagy sérti a jó erkölcsöt."

2. § Az Art. a következõ 1/A. §-sal egészül ki:

"1/A. § (1) Az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerûen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minõsül rendeltetésszerû joggyakorlásnak az olyan szerzõdés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerû joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg."

3. § Az Art. 3. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) az adóval, a járulékkal [97. § z) pont], az illetékkel összefüggõ, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendõ, törvényen alapuló kötelezõ befizetésre (a továbbiakban együtt: adó),

b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra (a továbbiakban együtt: költségvetési támogatás),"

4. § Az Art. 11/A. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózók közötti ügyletek kivételével a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül az állami adóhatósághoz a vevõnek, a szolgáltatás igénybevevõjének be kell jelentenie

a) a kapcsolt vállalkozások között létrejött, egymillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénz szolgáltatást,

b) egyéb esetben az ötmillió forintot meghaladó értékben teljesített készpénz szolgáltatást."

"(2) Visszterhes ingatlanátruházás esetén - a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerzõdés keretében történõ ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítõ és vevõ magánszemélynek; az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedõ), e jogot alapító, illetve megszüntetõ magánszemélynek - a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történõ benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon be kell jelentenie a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait és az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát).

(3) Ha a magyar állampolgárságú magánszemély nem rendelkezik adóazonosító jellel, az illetékhivatal a (2) bekezdésben meghatározott nyomtatványnak a földhivataltól az illetékhivatalhoz való továbbítását követõ 15 napon belül, a természetes azonosító adatok közlésével megkeresi az állami adóhatóságot a magánszemély adóazonosító jelének megállapítása céljából. Az állami adóhatóság az illetékhivatal megkeresésére a 12. §-ban meghatározott módon állapítja meg a magánszemély adóazonosító jelét, és egyidejûleg megküldi azt a megkeresõ szervnek."

6. § Az Art. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adózónak az adókötelezettségét érintõ olyan változást - a megváltozott természetes azonosító adatok, és a 14. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével -, amelyrõl a cégbíróság, illetve a gazdasági kamara külön jogszabály alapján az adóhatóságot nem köteles értesíteni, annak bekövetkezésétõl számított 15 napon belül az elõírt nyomtatványon közvetlenül az állami és az önkormányzati adóhatóságnak kell bejelentenie."

7. § Az Art. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggõ minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetõvel, a földhivatallal, az illetékhivatallal, a megyei (fõvárosi) munkaügyi központtal, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával, továbbá a biztosító intézettel, hitelintézettel, társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik. Az elõzõekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély adóazonosító jelét nem közli, a munkáltató és a kifizetõ a kifizetést, az adatszolgáltatásra kötelezett személy az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítását - az adóazonosító jel közléséig - megtagadja."

8. § (1) Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével -, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. A költségvetési támogatás elõlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylése nem minõsül adóbevallásnak. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére."

(2) Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adózó az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon abban az esetben is adóbevallást nyújt be, ha a bevallási idõszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. A társasági adóbevallás helyett az adóévet követõ év február 15-ig - bevallást helyettesítõ nyomtatványon - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a biztosító egyesület, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységbõl (az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár kiegészítõ vállalkozási tevékenységébõl) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el."

9. § Az Art. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"21. § Az adó, a költségvetési támogatás bevallásának rendjét - a 22-23. és a 96/A. §-okban foglalt kivételekkel - e törvény 1., 5., és 8. számú melléklete állapítja meg."

10. § Az Art. 23. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az adóévben átalakuló adózó - ideértve az átalakulással létrejött adózót, az átvevõt és a fennmaradót is - az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelõleg bevallást tesz."

11. § (1) Az Art. 32. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az adózó a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat idõpontjában az állami adóhatóság járulékigazgatóságánál, más adóhatóságnál (vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása és az milyen összegû."

(2) Az Art. 32. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (5)-(9) bekezdések számozása (6)-(10) bekezdésre változik:

"(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejû - az adózó által megjelölt - adó megfizetésére számolja el. A jogszerûen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minõsül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetõleg az adó megfizetése idõpontjának a támogatás esedékessége napját kell tekinteni."

12. § Az Art. 35. §-a a következõ (9) bekezdéssel egészül ki:

"(9) A kifizetõ olyan bizonylatot (igazolást) állít ki az osztalékban részesülõ személynek és a külföldi szervezetnek, amely tartalmazza a kifizetõ és a bevételt, jövedelmet szerzõ nevét (elnevezését), adóazonosító számát, székhelyét (telephelyét), lakóhelyét, a kifizetés jogcímét, az adó alapját és a megállapított adó összegét. Osztalékelõleg fizetése esetén, illetõleg ha az osztalékadót a kifizetõ nem vonta le, adóvisszatérítésre jogosító igazolás nem állítható ki."

13. § Az Art. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adóhatóság felhívására az adózó nyilatkozattételre kötelezhetõ az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplõ olyan adatról, tényrõl, körülményrõl, amely a vele szerzõdéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának, vagy költségvetési támogatásának megállapítását, illetve ellenõrzését teszi lehetõvé."

14. § (1) Az Art. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát."

(2) Az Art. 45. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Az állami adóhatóság adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság igazgatási szervei (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek) részére az adóval, járulékkal összefüggõ adatról, tényrõl, körülményrõl, amely valamely ellátás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerûségének ellenõrzése érdekében szükséges. A társadalombiztosítási igazgatási szerv az állami adóhatóság írásbeli megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az adóhiány megállapításához szükséges."

15. § Az Art. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a nemzetbiztonsági szolgálat fõigazgatója által engedélyezett megkeresés alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot,"

16. § (1) Az Art 49. §-ának (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

"d) járulékügyben a Hivatal megyei (fõvárosi) járulékigazgatósága;"

(2) Az Art. 49. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A csõdeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban a központi költségvetést megilletõ vám- és jövedéki követelések tekintetében a hitelezõk képviselõjeként, illetõleg az ingó-, ingatlanvégrehajtási eljárásban - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - a végrehajtás foganatosítójaként az állami adóhatóság jár el. A végrehajtási eljárást a 87. § (6) bekezdése alapján folytatja le. Ha az érvényesített összeg a fizetésre kötelezettet terhelõ tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt a különbözõ tartozások arányában számolja el és utalja át a megkeresõ vámhatóságnak."

17. § Az Art 50. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) Az 1998. december 31. napján hatályos jogszabály alapján a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetõleg az Újságíró tagozat illetékességébe tartozó járulék ügyében 1999. január 1. napjától az eljárásra kizárólag a Hivatal Fõvárosi Járulékigazgatósága jogosult. A fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és továbbszolgáló állományú tagjai, polgári alkalmazottai adóügyeiben - a helyi adók és az illetékügyek kivételével - az eljárásra kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes."

18. § Az Art. 56. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Helyszíni ellenõrzést az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet. A helyszíni ellenõrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve õrzött eszközök, iratok vizsgálata is. Az alkalmazott ellenõrzési jogosultságát az ellenõrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel köteles igazolni. Az ellenõrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselõje, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van.

(4) Próbavásárlás, leltárellenõrzés, illetve az adókötelezettséget érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálata esetén a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérõen az ellenõrzés akkor is megkezdhetõ, ha az adózó alkalmazottja van jelen. Az ellenõrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejûleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minõsül az a személy is, aki az üzletben árusít."

19. § Az Art. 60. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentõsnek tekinthetõ tény, adat, körülmény különösen a számla- (egyszerûsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetû áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni."

20. § Az Art. 74. §-a (13) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) hibás, valótlan vagy hiányos adatszolgáltatással,"

21. § Az Art. 74/B. §-ának (1) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, illetõleg igazolatlan eredetû áru forgalmazása esetén az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiség 12 napra lezárható, vagy az adózó tevékenységének jellege szerint az adóköteles tevékenység gyakorlása ugyanezen idõtartamra felfüggeszthetõ. Ismételt elõfordulás esetén a lezárás, illetõleg a felfüggesztés idõtartama 60 nap."

22. § Az Art. 78/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az állami adóhatóság a bevallásra elõírt határidõ lejártát követõen azonnali ellenõrzést rendel el a 60. § (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben, valamint ha a bevallás alapján megállapítható, hogy a 60. § (3) bekezdésének d) pontjában szabályozott becslés feltételei fennállnak."

23. § Az Art. 84. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a bíróság a büntetõügyben hozott jogerõs ítéletével megállapította, hogy az adózó adókötelezettsége teljesítésével összefüggésben csalást, illetve adó-, társadalombiztosítási csalást követett el,"

24. § Az Art. a következõ 88/A. §-sal egészül ki:

"88/A. § Ha az adóhatóság az adófizetésre kötelezett személyt megilletõ járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetõleg követelést vonja végrehajtás alá és a munkáltató, kifizetõ, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja vagy nem a jogszabályban elõírtaknak megfelelõen teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidõ elteltével az adóhatóság a rá vonatkozó szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt."

25. § Az Art. 96. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A bejelentés, a bevallás és az adatszolgáltatás - az önkormányzati adóhatósághoz és az illetékhivatalhoz teljesítendõk kivételével - az adóhatóság vezetõje által közzétett módon, mágneses adathordozón vagy elektronikus úton is teljesíthetõ. Az adóhatóság határozatával a kormány rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelõ adózót az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történõ teljesítésére kötelezheti. A mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történõ bevallás, adatszolgáltatás az adóhatóság által jóváhagyott - a határozattal kötelezett adózók esetében az adóhatóság által rendelkezésre bocsátott - számítógépes program felhasználásával teljesíthetõ."

26. § Az Art. 96/B. §-ának (13)-(14) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(13) A magánszemély járuléktartozása a 82. § (1) bekezdésében meghatározott bírság- és pótléktartozás kivételével nem mérsékelhetõ és nem engedhetõ el.

(14) A Tbj. 50. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott megfizetési és összesítõ bevallási kötelezettség teljesítésére az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal a vele közvetlen elszámolásban álló fegyveres erõk, rendvédelmi szervek és polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a megyei (fõvárosi) járulékigazgatóságok pedig a több megyére (fõvárosra) kiterjedõ telephely hálózattal rendelkezõ központi társadalombiztosítási kifizetõhelyet fenntartó gazdálkodó szervezetek részére legfeljebb a tárgyhót követõ hó 20. napjáig terjedõen halasztást engedélyezhetnek."

27. § Az Art. 97. §-ának j) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"j) kifizetõ: az a belföldi illetõségû jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá esõ jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizetõ az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tõzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közremûködésével kötött ügyletbõl származó jövedelem esetében kifizetõ a megbízott (bizományos). Külföldrõl származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizetõ a belföldi illetõségû megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetõnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetõnek minõsül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végzõ szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétõl eltérõen végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetõjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizetõ a szerencsejáték szervezõje, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítõ útján juttatja a magánszemélynek,"

28. § (1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba, egyidejûleg az Art. 1., 2. és 5. számú mellékletei az e törvény 1-3. számú mellékleteinek megfelelõen módosulnak.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Art. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja, a 6. §-a (1) bekezdésének e) pontja, a 32. §-a (4) bekezdésének elsõ mondatában a "... társadalombiztosítási szerv, ..." szövegrész, a (8) bekezdésében a "... vagy túlfizetést ..." szövegrész, a 45. §-a (4) bekezdésének k) pontja, a 96/B. §-ának (5), (6), (10) és (12) bekezdése, az 1. számú melléklet II/1/c) pontja, a 2. számú melléklet I. Általános rendelkezések 1. pontjából a "..., továbbá az 1. számú melléklet II. rész 4/a) pontjában ..." szövegrész, az I. Határidõk 5. pontja, a 3. számú mellékletének G/1-2. és H) pontja, L) pontja második mondatából az "... ennek hiányában azonosítására alkalmas adatokat és ..." szövegrész, az Art. módosításáról szóló 1996. évi LXXXVI. törvény 39. §-ának (8) bekezdése, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 149-151. §-a.

(3) Az Art. 32. § (10) bekezdésében a "...(8) bekezdésben..." szövegrész "...(9) bekezdésben..." szövegrészre, az Art. 3. számú mellékletének C/2. pontjában a "... lakástulajdon, lakótelek ..." szövegrész "... ingatlan ..." szövegrészre változik.

(4) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerõsen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra teljesítendõ, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1998. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.

(5) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követõen az azt megelõzõ idõszakra teljesítendõ adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelõleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét az 1998. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

(6) Az e törvény 2. §-ával megállapított Art. 1/A. §-át az 1999. január 1. napját követõ nem rendeltetésszerû joggyakorlás esetén, a 32. §-ban foglaltakat pedig az 1997. december 31. napját követõen teljesítendõ adókötelezettségekre kell alkalmazni.

(7) Az 1998. december 31. napján hatályos jogszabályok szerint a társadalombiztosítási igazgatási szerv feladatkörébe tartozó, a kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség ellenõrzésével, valamint az ezzel összefüggõ hatósági ügyben az elsõ fokú adóhatósági feladatokat 1999. január 1. napjától az állami adóhatóság járulékigazgatósága látja el. Az 1999. január 1. napjától hatályos 1998. évi ...... törvény alapján fizetendõ egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adó-kötelezettségeket az adózók az állami adóhatóság általános hatáskörû területi szervénél teljesítik.

(8) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletében szabályozza az adóbevallás, adatszolgáltatás elektronikus úton történõ teljesítésének feltételrendszerét.

29. § (1) A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 7. §-a a következõ (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (4)-(5)-re változik:

"(2) Ha az adóhatóság az adóév október hó 31. napjáig az adózót a rendelkezõ nyilatkozatban foglalt kérelemmel kapcsolatban nem értesíti, hiánypótlásra nem hívja fel, a kérelmet teljesítettnek kell tekinteni.

(3) Ha a rendelkezõ nyilatkozatban foglalt kérelem a kedvezményezett érdekkörében meglévõ körülmény miatt e törvény szerint érvénytelennek minõsül, az adóhatóság a rendelkezõ nyilatkozatot tévõ adózót az indok megjelölése nélkül, alakszerû határozat mellõzésével értesíti. Az értesítésre nyitva álló határidõ 30 nap, melyet az adóév szeptember hó 30. napjától kell számítani."

(2) A Tv. 7. §-a a következõ új (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A rendelkezõ nyilatkozattal kapcsolatos ügyben az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel alkalmazni kell."

30. § A személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 23. §-a a következõ i) ponttal egészül ki:

"i) az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal megyei (fõvárosi) járulékigazgatósága a járulékkötelezettségek nyilvántartására, a Hivatal járulékügyekkel foglalkozó szervezeti egységei a járulékügyekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokban."

31. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: vámtörvény) 128. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A kiszabott vámteherbõl az importált dohánygyártmányra az országos parancsnokságtól átvett, ideiglenes kiviteli eljárásban kiszállított és külföldön felragasztott, illetve az országos parancsnokságtól a belföldi forgalom számára történõ vámkezelést megelõzõen átvett és belföldön felragasztott adójeggyel megfizetett vagy megfizetésre kerülõ jövedéki adót és általános forgalmi adót nem kell megfizetni, feltéve, hogy az importáló a vámkezeléskor az adójegy ideiglenes kivitelét, illetve az országos parancsnokságtól történt átvételét igazolja, és a jövedéki törvény szerint az adójegy megfizetésére adott fizetési halasztás a belföldi forgalom számára történõ vámkezeléskor még nem járt le."

(2) A vámtörvény 148. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"148. § (1) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása elõtt jogosult a vámárun a 11. § alapján fennálló törvényes zálogjogból eredõ igényei érvényesítésére az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történõ kielégítésre nincs lehetõség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.

(2) A vámhatóság a vámtartozást a pénzforgalmi bankszámlával rendelkezõ vámfizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, bankszámlával nem rendelkezõ vámfizetésre kötelezett személy esetében munkabérbõl vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetõtõl járó kifizetésbõl történõ letiltással hajtja végre az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény szabályainak alkalmazásával.

(3) Ha a (2) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idõ múlva vezetne eredményre, a vámhatóság a vámfizetésre kötelezett személy követelésének, továbbá ingó- és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: állami adóhatóság) illetékes szervét keresi meg.

(4) A vámtartozást a vámhatóság megkeresésére az állami adóhatóság nyilvántartásba veszi, és az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó szabályok szerint hajtja be."

32. § Az Art. módosításáról rendelkezõ 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(9) A külföldi székhelyû vállalkozó a társasági adóval összefüggõ, az Art.-ben meghatározott kötelezettségeit 1999. december 31. napjáig az Art. 1997. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti, és a külföldi székhelyû vállalkozás az 1997. december 31. napjáig megszerzett adószámával az általános forgalmi adó alanyiságát 1999. december 31. napjáig megtarthatja, kivéve ha 1997. december 31. napját követõen a külföldi székhelyû vállalkozó (vállalkozás) belföldön fióktelepet alapított."

1. Az Art. 1. számú mellékletének I/2-5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra elõírt idõszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz.

3. A fogyasztási adóról termékcsoportonként, a fogyasztói árkiegészítésrõl szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítõ, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítõ bevallást kell benyújtania.

4. Az adózónak az éves bevallást a II. rész 3. pontja szerinti határidõig kell az adóhatósághoz benyújtania.

5. Ha az évközi adóbevallás gyakoriságát törvény valamely elszámolási idõszak adójának összegétõl teszi függõvé, és az adó összegét az adózó önellenõrzéssel megváltoztatja, ennek a bevallás alapján megállapított adóbevallási kötelezettségre nincsen hatása."

2. Az Art. 1. számú mellékletének II/1. a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó és a társasági adó (adóelõleg) kivételével -, ha az adóévet megelõzõ második évben a nettó módon számított, elszámolandó általános forgalmi adója, vagy a nettó módon számított fogyasztási adója, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-elõleg, vagy a magánszemélyektõl általa levont jövedelemadó-elõleg és jövedelemadó együttes összege

havonta,

negyedévenként

kell bevallást tennie."

3. Az Art. 1. számú mellékletének II/2. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. A havi és évközi bevallás határidõi

a) A havi adóbevallást

a tárgyhónapot követõ hó 20. napjáig,

az évközi bevallást

a negyedévet követõ hó 20. napjáig

kell az adóhatósághoz benyújtani.

b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 39. §-ának (2) és 60. §-ának (2) bekezdésében elõírt kötelezettséget az adóév utolsó adóbevallási idõszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, az adóévet követõ év február 15-ig elvégzett önellenõrzéssel korrigálhatja. Ha az adóalany az idegenforgalmi tevékenysége utáni általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét az általános forgalmi adóról rendelkezõ 1992. évi LXXIV. törvény 66. §-ának (1) bekezdése szerint elõkalkuláció alapján teljesíti, azt az árrés megállapításához szükséges adat kézhezvételének idõpontját követõ elsõ adóbevallás benyújtására elõírt idõpontig, de legfeljebb az adóévet követõ év június 30-ig pótlékmentesen önellenõrizheti."

4. Az Art. 1. számú mellékletének II/3. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. Éves adóbevallás

a) A havi, illetõleg évközi adóbevallás-tételre nem kötelezett adózónak - a b)-c) pontban foglalt kivétellel - adónként

az adóévet követõ év február 15-ig,

b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett

az adóévet követõ év március 20-ig,

c) a társasági adóról, az osztalékadóról

az adóévet követõ év május 31-ig

kell bevallást tenni."

5. Az Art. 1. számú mellékletének II/4/a) és d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az általános forgalmi adóról havi vagy negyedéves adómegállapításra kötelezett adózó az adómegállapítási idõszakot követõ hó 20. napjáig, az éves adómegállapításra kötelezett adózó az adóévet követõ év február 15-ig nyújtja be adóbevallását."

"d) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira az 5. számú melléklet rendelkezései az irányadóak."

6. Az Art. 1. számú mellékletének II. pontja a következõ 5. ponttal egészül ki:

"5. A költségvetési támogatás bevallása

a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap elsõ napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedõ idõszakra kell megállapítani.

b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérõen a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell.

c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról

a tárgyhót követõ hó 20. napjáig

bevallást tesz."

7. Az Art. 1. számú mellékletének II. pontja a következõ 6. ponttal egészül ki:

"6. Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget elõíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni."

1. Az Art. 2. számú mellékletének I. Általános rendelkezések 3. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. A magánszemély a 100 forintot el nem érõ jövedelemadóját nem fizeti meg és az adóhatóság a 100 forintot el nem érõ adóvisszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván."

2. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 2. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. Az általános forgalmi adó

a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét

- ha havonta tesz adóbevallást

a tárgyhót követõ hó 20. napjáig,

- ha negyedévente tesz adóbevallást

a negyedévet követõ hó 20. napjáig

- ha évente tesz adóbevallást

az adóévet követõ év február 15-ig

fizeti meg, illetõleg ettõl az idõponttól igényelheti vissza.

b) A havonként bevallásra kötelezett adózó kérheti az adóhatóságtól, hogy az adó nettó, elszámolandó összegét 15 naponként, a tárgyhót követõ hó 5-én, illetve 20-án számolhassa el és vallja be. A negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti vagy a havonként kétszeri elszámolás és bevallás, az évente bevallásra kötelezett adózó a negyedévenkénti vagy a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelõ levonható elõzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetõleg az adózó beruházást valósít meg."

3. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 3. C) pontjának g) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"C) Az osztalékadó

g) A kifizetõ az osztalékadót

a levonást, juttatást követõ hó 12. napjáig

fizeti meg."

4. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 4. B) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"B) A fogyasztási adó

Az adózó a fogyasztási adó elõlegének és a megállapított nettó fogyasztási adónak a különbözetét havonta,

a tárgyhót követõ hó 20. napjáig

fizeti meg, illetve ettõl az idõponttól igényelheti."

5. Az Art. 2. számú mellékletének I. Határidõk 10. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

10. Sertésállomány mentesítési hozzájárulás

A sertésfeldolgozó üzem a sertésállomány mentesítési hozzájárulást

a feldolgozást, illetve az átvételt követõ hó 20. napjáig

fizeti meg.

A támogatás a sertésállomány mentesítésérõl szóló jogszabály szerint

a tárgyhót követõ hó 20. napjától

vehetõ igénybe.

6. Az Art. 2. számú mellékletének IV. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"IV.

KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSOK

1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti.

2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérõen nem rendelkezik,

a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta

a tárgyhót követõ hó 20. napjától

b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az elõírt mellékletekkel ellátott

bevallás benyújtása idõpontjától

igényelheti.

3. Az adózó a mezõgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatást havonta,

a tárgyhót követõ hó 20. napjától

igényelheti.

4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási elõleg

a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási elõleg kiutalását engedélyezi.

b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett elõleg és a tárgyhónapra igényelhetõ tényleges támogatás különbözetét

a tárgyhót követõ hó 20. napjától

lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni.

c) Egyszeri elõleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetõsége a tárgynegyedév elsõ hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt

a tárgynegyedévet követõ hónap 20. napjáig

kell visszafizetni.

5. Adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés

A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követõ hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelõ általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 14. § (4) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 27. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni."

3. számú melléklet az 1998. évi ........ törvényhez

1. Az Art. 5. számú mellékletének 2. és 4. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. A külföldi személy adóköteles bevétele után a kifizetõ a kifizetett összegbõl az adót megállapítja, levonja és

fizeti meg.

4. A társasági adót és az osztalékadót a kifizetõ a társasági adóbevallásában, amennyiben társasági adóbevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon

vallja be."

Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapvetõ funkciója, hogy mind szélesebb körben, egységes szemlélettel határozza meg az adók és az államháztartás más bevételi jogcímeinek beszedéséhez is szükséges szabályokat, rendezze az adóhatóságok és a fizetésre kötelezettek közötti kapcsolatot, biztosítsa azokat az adótechnikai elõírásokat, melyek alapján az adóhatóságok egyre korszerûbb infrastruktúrát építhetnek ki az adórendszer mûködtetéséhez.

A szabályozás akkor felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha egyidejûleg képes elõsegíteni a törvényes adóztatás eredményességét, és az eljárások áttekinthetõségével az adminisztratív kötelezettségek szükséges minimumra szorításával nem teszi az elkerülhetetlennél terhesebbé a kötelezettségeit önként teljesítõ adózók számára a közteherviselésben való részvételt.

Figyelemmel arra, hogy a kormányprogram jelentõsebb változásokat az adórendszerben csak a 2000. évtõl hatályba lépõ adóreformmal tervez, az elõterjesztés csak olyan módosításokra tesz javaslatot, amelyek beilleszthetõk a középtávú elképzelésekbe, azaz összhangban állnak az adóbeszedés hatékonyságának növelése, illetõleg az adminisztrációs terhek és a szabályozás egyszerûsítésében megjelölt politikai célokkal.

A Javaslatban megfogalmazott szabályok a következõ célok szerint csoportosíthatók.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozás jogharmonizációs programja 1998-ra felkészülési feladatokat ír elõ az adóigazgatás számára. A feladatok elõkészületi jellegüknél fogva jelenleg még nem igénylik az adózás rendjérõl szóló törvény közösségi normákhoz történõ igazítását.

A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektõl különbözõ eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására, megnehezítésére, az adókijátszás lehetõségének visszaszorítására. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítva a Javaslat kiegészíti az Art. alapelveit, és így az adózás valamennyi területére kiterjedõen írja elõ, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérõ szerzõdéseit az adókonzekvenciák szempontjából miként kell minõsíteni.

A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérõ árak alkalmazásával adóelõnyökre törekvõ vállalkozások helyzetét igyekeznek megnehezíteni azáltal, hogy különbözõ eszközökkel korlátozzák az ilyen törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes adótörvények az ún. belsõ elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása esetén speciális rendelkezéseket. A Javaslat az egyes adótörvények jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény.

Természetesen különbözõ szerzõdésekkel nem kizárólag kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerzõdési szabadság korlátozása, azaz független vállalkozások szerzõdései esetében sem az adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérõ szerzõdési feltételek esetén beavatkozhassanak.

Ugyancsak kibõvül a hazai adózási alapelvek katalógusa azáltal, hogy általános érvénnyel mondja ki a Javaslat, hogy az illegális, továbbá - a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértõ cselekmények révén elért anyagi elõny is adóztatható. Természetesen ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetõségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére az Art. 1. § (7) bekezdése jelenleg is tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási tapasztalatait is figyelembe véve célszerû az egyéb esetekre is rögzíteni az adófizetés kötelezettségét. Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális szabályokat. A személyi jövedelemadó a javasolt új alapelvhez képest eltérõ, speciális szabályt tartalmaz, amely "erõsebb" az általános szabályoknál. E rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerõs bírói ítélettel megállapított bûncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.

A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerzõdési konstrukciók, amelyek mûködésének egyetlen ésszerû magyarázata az elérhetõ adónyereség. Elõfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelõnyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, és az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forint. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szûkítve igyekeznek különbözõ alapelvek megállapításával bezárni.

Más országok kodifikációs gyakorlatát követve elvi éllel mondja ki ezért a Javaslat a rendeltetésszerû joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerû joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll az Art-ben eddig is szabályozott jóhiszemû joggyakorláshoz is [Art. 1. § (5) bek.] Ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegû is. A Javaslat az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerû joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtõl eltérõ jogkövetkezményt fûz.

Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést. Annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minõsíti a Javaslat, amikor a szerzõdés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhetõ gazdasági elõny, hanem kizárólag vagy döntõen a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi célja alapján kap lehetõséget a beavatkozásra.

Az ilyen szerzõdések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek, hiszen valódi szerzõdési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelõny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak. Így például a rendeltetésszerû joggyakorlás követelménye nem sérül, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt.

Az adókikerülési célú adóelõny igénybevétele esetén a jogosulatlan elõny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság mûködése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelõ adóalap és adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekbõl a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerû joggyakorlás esetén fizetendõ adó alapjának, s így az adónak a megállapítására. A Javaslat ezekre az esetekre a becslés hatályos szabályainak alkalmazását rendeli.

Az adó- és a járulékbeszedés egy beszedõ szervezetbe integrálásának elsõ lépéseként az állami adóhatóság hatáskörét ki kell terjeszteni a járulékbeszedésre is. Ahhoz, hogy 1999. január 1-jétõl ezek a szervezeti változások ne okozzanak zavart a fizetésre kötelezettek eligazodásában, a járulékokat eljárási szempontból adókká kell minõsíteni, az adózás rendjérõl szóló törvény tárgyi hatályának módosításával.

A jogalkotási gyakorlathoz igazodóan, az egyértelmû szabályozás érdekében ki kell terjeszteni a törvény hatályát mindazon költségvetési támogatásokra, amelyek törvényi felhatalmazás alapján, de alacsonyabb szintû jogforrásban jelennek meg. A hatályos szabályok alapján ugyanis vitatható a nem törvényben megállapított költségvetési támogatások eljárási szabályainak alkalmazhatósága. A Javaslat a valós helyzetnek megfelelõen a kormányrendeletben és miniszteri rendeletben megállapított költségvetési támogatást is bevonja az Art. tárgyi hatálya alá.

Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a készpénzfizetés korlátozására az egyes adótörvényekbe épített rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság a jogalkotói hatalommal való visszaélésnek minõsítette, hogy az adózás céljától idegen korlátozásokat olyan alanyi jogok elvesztésével szankcionálnak az adótörvények, amelyek egyébként az adózókat megilletnék. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem vitatta az államnak azt a jogát, hogy a feketegazdaság visszaszorítása, illetõleg az indokolatlan készpénzforgalom korlátozása miatt adminisztratív elõírásokat tegyen.

Egyes európai közösségi normák is felhatalmazzák az országokat adókikerülést korlátozó szabályok megalkotására [pl. a Tanács 77/388 (EGK) irányelve, az ún. hatodik irányelv].

A készpénzforgalom jellegénél fogva azért veszélyezteti az adózási érdekeket, mert a különbözõ szerzõdések és elszámolások mögött meghúzódó valós teljesítmények és tényleges teljesítések nem követhetõk nyomon és nem ellenõrizhetõk. Az Art. a Javaslat szerint bejelentési kötelezettséget ír elõ arra az esetre, ha a vevõ vagy a szolgáltatás igénybevevõje a tervezetben meghatározott értékhatárt túllépve teljesít készpénzzel. A viszonylag ritkán elõforduló, a készpénzfizetéshez képest szokatlanul nagy összegû ügyletek kapcsán elõírt bejelentés teljesítése folyamatos, de az adatszolgáltatási kötelezettségnél enyhébb terhet ró az érintettekre. A vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyek ügyleteit természetesen ez a bejelentési kötelezettség nem érinti.

Ez az elõírás jellegénél fogva bizonyos mértékig növeli az adminisztrációs terheket, de a készpénzzel történõ teljesítés bejelentése abba a helyzetbe hozza az adóhatóságot, hogy ellenõrizni tudja az ügylet valós tartalmát és tényleges megtörténtét.

Ahhoz, hogy az adóhatóság a magánszemélyek ingatlanügyleteirõl adandó adatszolgáltatást feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy az adatszolgáltatás az adóazonosító jel felhasználásával történjék. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan mûködni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történõ mûködtetése is megkérdõjelezhetõ. A Javaslat szerint az ingatlanügyletekben részt vevõ személyek adóazonosító jelét - ha azt a szerzõdõ felek bejelenteni elmulasztják - a bejelentett természetes azonosítók alapján hivatalból kell elõállítani és az adatszolgáltatáson szerepeltetni.

A hatályos szabályozás a Cégbíróságtól, illetõleg a gazdasági kamaráktól be nem szerezhetõ adatok változásbejelentési kötelezettségét csak az állami adóhatóság vonatkozásában rendezi. Az adatok megváltozása az önkormányzati adóhatóságoknál is jelentõséggel bírhat, ezért a változásbejelentési kötelezettséget a törvény ennél az adóhatóságnál is elõírja.

A jogkövetõ magatartást a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózók esetében is az ellenõrzöttség tudata képes kialakítani. Ennek egyik kézenfekvõ eszköze a nagyszámú, különbözõ forrásból jövedelmet szerzõ magánszemélyek ún. egyszerûsített ellenõrzése. Ahhoz, hogy az adóhatóság a különbözõ forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy a jelentõs társadalmi ráfordítással kiosztott, és a magánszemélyek azonosítására elõállított adóazonosító jelet a magánszemélyek az adózási viszonyaikban ténylegesen is használják. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan mûködni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történõ mûködtetése is megkérdõjelezhetõ.

Az 1996. évi XX. törvény alapján 1997. január 1-jétõl kötelezõen alkalmazott adóazonosító jel hiányához az Art. módosítás az eddigieknél szigorúbb jogkövetkezményeket rendel. A kifizetõnek, munkáltatónak, illetõleg az adókedvezmény (adómentesség), költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának megtiltja a kifizetés vagy az igazolás kiállítását, mindaddig, ameddig a magánszemély az adóazonosító jelét nem adja meg vagy nem igazolja. Ez a szabályozás összhangban van az Art.-nek az 1998. június 16-án hatályba lépett azon rendelkezésével, amely adószám hiányában megtiltja az üzletszerû gazdasági tevékenység folytatását. A törvény 12. §-a a magánszemélyt jövedelemszerzését megelõzõen kötelezi természetes azonosító adatainak bejelentésére, mely alapján az adóhatóság adóazonosító jelet állapít meg részére, és a továbbiakban e jel segítségével tartja nyilván a magánszemélyt, akinek ezt követõen nem jelenthet aránytalan nehézséget, hogy az adóazonosító jelet mindazokban az esetekben megadja, melyeket a törvény elõír.

A jelenleg hatályos szabályozás következetlenségei alapján vitatható, hogy a költségvetési támogatás igénylése bevallás-e, avagy csak a jogkövetkezmények szempontjából tekinthetõ bevallásnak. A gyakorlatban ez utóbbi jogértelmezés érvényesült, amely elvezetett a külön nyomtatványon igényelt költségvetési támogatás adóbevalláson történõ újbóli szerepeltetésének megköveteléséhez. E nyilvánvalóan felesleges kétszeres adminisztrációt teszi kiküszöbölhetõvé a Javaslat azáltal is, hogy a szövegpontosítás kizárólag a költségvetési támogatás elõlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylését tekinti olyannak, amely nem minõsül adóbevallásnak.

A Javaslat megszünteti az új információkat már nem tartalmazó un. éves összesítõ bevallás intézményét. A forgalmi adó bevallási rendszere 1999. január 1-tõl oly módon egyszerûsödik, hogy az anyagi jogi szabályozás a legkisebb forgalmú adózói kör részére bevezeti az éves adóbevallási kötelezettséget. E szabályozással összefüggésben értelmét veszti az a jelenleg hatályos elõírás, miszerint az általános forgalmi adóról nem kell éves adóbevallást benyújtani. Az éves adóbevallási kötelezettség az éves adómegállapítási kötelezettséggel összefüggésben merül fel, azaz az évközi forgalmi adó bevallásra kötelezettek - mivel az éves összesítõ bevallás intézménye megszûnt - továbbra sem adnak éves bevallást. Az éves összesítõ bevallás megszûntével a meghatározott adózói körben a társasági adóbevallást pótló nyilatkozat határidejét konkrét idõponthoz - az adóévet követõ év február 15. - kell kötni.

A Javaslat taxatíve felsorolja, hogy az adó, költségvetési támogatás bevallásának rendjére a törvény mely elõírásait kell alkalmazni.

A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló új törvényi rendelkezésekhez igazodva egyértelmûvé teszi, hogy az átalakulással létrejövõ gazdasági társaságok mindegyike - a megmaradó és a kiváló is - az új helyzethez igazodó állapotnak megfelelõ társasági adóelõleg bevallást köteles tenni.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózó a költségvetési támogatás igénylésekor nyilatkozik a társadalombiztosítási szervnél esedékessé vált tartozásáról. A járulékok beszedése 1999. január 1-tõl az állami adóhatóság járulékigazgatóságai hatáskörébe tartozik, így e hatáskör módosulás szükségessé teszi az említett nyilatkozatra vonatkozó elõírás pontosítását.

Azonos esedékességû adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében lehetõvé válik a támogatás adófizetési kötelezettségbe történõ közvetlen beszámítása. A Javaslat egyértelmûen meghatározza azt is, hogy ilyen esetekben mely idõpontokat kell a teljesítés (megfizetés, kiutalás) idõpontjaiként figyelembe venni.

A hatályos szabályozás nem tartalmaz elõírást a tekintetben, hogy a kifizetõ milyen tartalmú igazolást köteles kiállítani az osztalékban részesülõ személynek és a külföldi szervezetnek. A Javaslat kiegészíti a törvénynek a kifizetõ igazoláskiállítási kötelezettségét elõíró rendelkezését, és meghatározza az igazolás tartalmát.

Az ellenõrzés eredményességének megalapozása érdekében a Javaslat javítja a vállalkozások anyag, áru, félkész termék beszerzéseinek felderítési esélyét a nyilatkozattételi kötelezettséget elõíró szabály módosításával. Az adóhatóság nyilatkozattételi felhívására az adózó ezentúl nemcsak a felhívásban konkrétan megnevezett másik adózóra vonatkozó szerzõdéseibõl, nyilvántartásaiból megismerhetõ információk kiadására kötelezhetõ, hanem a vele szerzõdéses kapcsolatban állt vagy álló adózók felhívásban megjelölt körérõl. Az így beszerzett adatok alapján az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adózók könyveikben szerepeltetik-e azokat a beszerzéseket, amelyeket pl. a nagykereskedõktõl, diszkont áruházaktól szerzett információk szerint ténylegesen teljesítettek.

A hatályos szabályozás lehetõvé teszi, hogy a magánszemélyekkel összefüggõ adatszolgáltatást az adatszolgáltatásra kötelezett az un. természetes azonosítók segítségével teljesítse. Azonban a természetes azonosítókban vétett legkisebb hiba (pl. ékezet lehagyása) is felhasználhatatlanná teheti a magánszemélyre vonatkozó információt. A Javaslat szerint az adatszolgáltatás a jövõben kizárólag a magánszemély adóazonosító számának közlésével történhet.

A járulékbeszedés állami adóhatósághoz történõ telepítése kapcsán a Javaslat rendezi az APEH-hoz átkerült járulékbeszedõ szervezeti egységek és az ellátások finanszírozásával foglalkozó társadalombiztosítási szervek közötti kommunikáció jogi feltételeit is.

A nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelõ tárca nélküli miniszter hivatalának kezdeményezése alapján módosul az Art. adótitokra vonatkozó szabályozása annyiban, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a jövõben nem csak a hatályos Art.-ben meghatározott bûncselekmények nyomozása kapcsán igényelhetnek adóadatokat, hanem a rájuk vonatkozó törvényben elõírt feladataik ellátásához. A módosítás garanciális elemként az eseti megkeresések engedélyezését a szolgálatok fõigazgatóinak hatáskörébe utalja.

A Javaslat a járulékbeszedés állami adóhatósághoz történõ telepítésével összefüggésben járulékigazgatóságként nevesíti a Hivatal járulékügyekben elsõ fokon eljáró területi - megyei, fõvárosi - szerveit.

Az Art. hatályos szabályai biztosítják annak lehetõségét, hogy a különbözõ beszedõ szervezetek a csõd- és felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban kölcsönösen képviseljék egymást, és így a behajtásra rendelkezésre álló kapacitásaikat jobban kihasználják. A tapasztalatok szerint a lehetõség biztosítása még nem eredményezi a tényleges együttmûködést, ezért a követelések hatékonyabb érvényesítése érdekében a Javaslat a VPOP-nál nyilvántartott adó- és vámtartozások ügyében a képviselet ellátását, illetõleg az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárás lefolytatását - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe helyezi. A Javaslat meghatározza az elõbbiek szerinti végrehajtásból befolyt összegeknek az APEH-nél és VPOP-nál nyilvántartott tartozásokra történõ elszámolásának a szabályait is.

A Javaslat - új kizárólagos illetékességi szabály beiktatásával - rendezi a jelenleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetõleg az Újságíró Tagozat illetékességébe tartozó járulék ügyében az 1999. január 1-tõl eljárni jogosult hatóság (járulékigazgatóság) kérdését.

Az adózók sok esetben a székhelyükön, illetõleg a telephelyükön kívül is õriznek, illetve tárolnak adózással összefüggõ eszközöket, iratokat. A jelenlegi szabályozás szerint nem egyértelmû, hogy a helyszíni ellenõrzésre jogosító megbízólevél ezeknek az eszközöknek, iratoknak az ellenõrzésére is jogosít-e. Ezt teszi egyértelmûvé a Javaslat, amikor kimondja, hogy ezek vizsgálata is a helyszíni ellenõrzés része.

A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság alkalmazottja az ellenõrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselõje, meghatalmazottja jelen van. Ez nem minden esetben biztosítható és az adózó jogainak védelme érdekében nem is feltétlenül szükséges. A Javaslat ezért az ellenõrzés megkezdését két hatósági tanú jelenlétében is lehetõvé teszi, fenntartva azt, hogy elsõdlegesen az adózó (képviselõje, meghatalmazottja) jelenlétét kell biztosítani.

Az általános megbízólevéllel rendelkezõ revizorok a vállalkozási tevékenységet folytató adózónál próbavásárlásra, leltárfelvételre és az adókötelezettséget érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálatára jogosultak. A próbavásárlás és a leltárellenõrzés akkor is megkezdhetõ, ha az adózó alkalmazottja van jelen, míg az adókötelezettséget érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálata csak az adózó, képviselõje, meghatalmazottja, illetõleg a Javaslat szerint ezek hiányában két hatósági tanú jelenlétében kezdhetõ meg. Az ellentmondás kiküszöbölése érdekében a Javaslat az adókötelezettséget érintõ tények, adatok, körülmények vizsgálatát is lehetõvé teszi az alkalmazott jelenlétében.

Az adózási fegyelem javítása és az adóhatóság tevékenységének orientációja érdekében a Javaslat kiegészíti az adónak becsléssel történõ megállapítását elõíró rendelkezéseket. Az állami adóhatóság számára kötelezõvé teszi azoknak a bevallásoknak az azonnali ellenõrzését és szükség esetén az adóalap becsléssel történõ korrekcióját, amelyek valóságtartalmát a nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetû áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása év közben kétségessé tették. E rendelkezések lehetõvé teszik, hogy a gyakori helyszíni ellenõrzések során beszerzett információk az adómegállapítás során a jelenleginél jobban hasznosuljanak.

A magánszemélyek ún. egyszerûsített ellenõrzéséhez elengedhetetlen, hogy az adóhatóság a különbözõ forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa. A feldolgozhatóság csak úgy biztosítható, ha az adózók adózási viszonyaikban ténylegesen használják adóazonosító jelüket - a Javaslat több rendelkezése ennek elérését célozta meg [5.§, 7.§, 14. § (1) bek.] - és ezek alapján az adatszolgáltatások is teljes körûen az adóazonosító jel használatára épülnek.

Az új rendelkezések alapján az adatszolgáltatásra kötelezettek - ha tõlük elvárható gondossággal járnak el - várhatóan képesek lesznek a magánszemélyek adóazonosító jelének beszerzésére és használatára. Ezzel összefüggésben az adatszolgáltatási kötelezettség megsértésére vonatkozó mulasztási bírság törvényi tényállása kiegészül és a hibás adatszolgáltatás mellett a hiányos (pl. az adóazonosító jelet nem tartalmazó) adatszolgáltatást is bírságolni rendeli a jövõben.

Az élõmunkára rakódó közterhek (járulékok, adók) nagy csábítást jelentenek a vállalkozásoknak a bejelentés nélküli, ún. fekete foglalkoztatásra. Minthogy ez a magatartás - a tapasztalatok szerint - különösen egyes ágazatokban (pl. építõipar, vendéglátás) széles körben elterjedt, rendkívül nagy az államháztartás különbözõ alrendszereinek az e területen elszenvedett vesztesége. A fekete foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében a Javaslat kiegészíti az Art.-nek az intézkedésekre vonatkozó szabályát, és felhatalmazza az adóhatóságot, hogy az ellenõrzései során feltárt vagy más ellenõrzõ apparátusok megkeresésében közölt jogsértõket átmenetileg e magatartásra tekintettel is korlátozza a vállalkozási tevékenység gyakorlásában a tevékenység helyszínének lezárásával, illetõleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztésével.

Legalább ilyen súlyú veszélyt jelent az adóbevételekre, hogy a vállalkozók egy része tisztázatlan eredetû árut tart az üzletében. Ha az adóhatóság leltárellenõrzés során ilyen természetû áru meglétét észleli, az elõzõekben említettek szerint szintén jogosult lesz az "üzletbezárás" intézményének alkalmazására.

Az Art. az államigazgatási eljárás általános szabályaiban meghatározott, jóhiszemûen szerzett és gyakorolt jogok védelmére alkalmazott garanciális elõírásait az adózás nyelvére oly módon fordítja át, hogy az adózó terhére adóhatósági határozattal megállapított adót egy év elteltével nem engedi módosítani. Ez a korlátozás a jogbiztonságot szolgálja, és a jóhiszemû adózót védi. A törvény bizonyos, az adózó érdekkörében fennálló súlyos körülmények megléte esetén a korlátozás érvényesülését eltörli. Ilyen eset, ha az adózó adócsalást követ el, és ezt bíróság jogerõsen megállapítja. Az adócsalás kifejezés a Btk. idõközi módosítása miatt már nem fedi a törvényi tényállás pontos elnevezését, illetõleg a költségvetési támogatás és forgalmi adó visszaigénylés területén elkövetett legsúlyosabb jogsértések nem adócsalásnak, hanem csak csalásnak minõsülnek, ezért a korlátozásból kizáró feltételt a tervezet pontosítja. Ezen kívül az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történõ kiterjesztése folytán a korlátozásból kizáró feltételt meghatározó szabály a Javaslat szerint kiegészül a társadalombiztosítási csalással.

A végrehajtás során az adóhatóság gyakran kerül kapcsolatba harmadik személyekkel, munkáltatóval, más kifizetõvel, pénzintézettel, az adóst megilletõ követelés kötelezettjével, akiknek közremûködése az eljárásban elengedhetetlen. Ha e szervek a kötelezettségeiket megszegik, és ezzel a költségvetésnek kárt okoznak, csak polgári úton kötelezhetõk a kár megtérítésére. Ezért a Javaslat az adóhatóság beszedõ tevékenységének javítása érdekében felhatalmazza az adóhatóságot, hogy határozatával a le nem vont, át nem utalt összeg erejéig az adótartozás megfizetésére kötelezhesse a jogszabálysértõ mulasztás elkövetõjét. A teljesítés elmaradása esetében az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai alapján jár el a határozat kikényszerítése érdekében.

A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történõ teljesítésére a kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózót kötelezheti határozatával.

A Javaslat - a normaszöveg pontosításával - lehetõvé teszi, hogy az adóhatóság azokat a jelentõs költségvetési kapcsolatokkal rendelkezõ adózókat is az adóbevallási, adatszolgáltatási kötelezettség mágneses adathordozón, illetve elektronikus úton történõ teljesítésére kötelezze, akik (amelyek) egyébként nem tartoznak a kiemelt adózók igazgatóságához. Az elõbbiek szerint kötelezhetõ adózók körét az erõteljesebb garanciális biztosíték érdekében - a Javaslat záró rendelkezései között található felhatalmazás alapján - a Kormány rendeletben szabályozza.

Az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történõ kiterjesztése szükségessé teszi az Art. járulékokra vonatkozó különös rendelkezéseinek módosítását. A Javaslat ennek megfelelõen hatályon kívül helyezi a változás folytán okafogyottá vált rendelkezéseket, illetõleg a megmaradó szabályokat hozzáigazítja az új beszedési rendhez.

Az egyszerûsítés érdekében a Javaslat a Tbj. 50. § (2) bekezdésében meghatározott összesítõ bevallási kötelezettség mellett az ehhez kapcsolódó megfizetési kötelezettség teljesítésére is lehetõvé teszi a halasztás engedélyezését, mégpedig egységesen a tárgyhót követõ hó 20. napjáig.

Az 1998. január 1-jétõl hatályos kifizetõ fogalom több tekintetben is értelmezésre szorult, jóllehet a jogintézmény funkciója fogalom-meghatározás. Az ismertté vált félreértések ismétlõdésének megakadályozása érdekében a Javaslat korrigálja a kifizetõ fogalom-meghatározását. Egyértelmûvé teszi, hogy csak belföldi illetõségû szervezettel kapcsolatban vethetõ fel a törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésének a kérdése, és világossá teszi azt is, hogy közvetítõ szervezeten keresztül történõ osztalék juttatása esetén mely szervezet minõsül kifizetõnek.

A Javaslat Záró rendelkezései a szokásoknak megfelelõen rendezik a hatálybalépéssel összefüggésben a visszaható hatály tilalmát, hatályon kívül helyezik a feleslegessé váló rendelkezéseket és a módosítások által szükségessé tett mértékben pontosítják a törvényszöveget.

Az átmeneti szabályok között a Javaslat nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságainak feladatkörét. Ugyancsak az átmeneti szabályok között szól a Javaslat arról, hogy az 1999. január 1-jétõl bevezetni tervezett, adónak minõsülõ egészségügyi hozzájárulás a többi járuléktól eltérõen már eleve az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal általános hatáskörû területi szerveinek hatáskörébe tartozik. E fizetési kötelezettséget tehát az adózók egyéb kötelezettségeik között a rájuk vonatkozó bevallási szabályok szerint vallják be, de havi gyakorisággal a levont, és a kifizetõket egyébként terhelõ jövedelemadó mintájára fizetik meg.

A Javaslat az Alkotmánybíróságnak az 1996. évi CXXXVI. törvény alkotmányossági felülvizsgálata során kifejtett indokolásának megfelelõen módosítja, illetõleg kiegészíti az ún. 1 %-os törvényt a hiányzó eljárási rendelkezésekkel. Ezek hiányában ugyanis az Alkotmánybíróság szerint ezekben az ügyekben is az Áe. szabályai szerint kell eljárni, és ez jelentõsen növelné az adóhatóság adminisztratív terheit.

A Javaslat szerint 1999. január 1. napjától a társadalombiztosítási szerv feladatkörébe tartozó, a kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben az elsõ fokú adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság járulékigazgatósága látja el. E feladatukat a járulékigazgatóságok csak a TAJ szám ismeretében tudják végrehajtani. Ezért a Javaslat kiegészíti a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénynek a TAJ szám kezelésére jogosultakat meghatározó rendelkezését és jogosultként nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságait is.

A hatályos szabályozás értelmében a dohánygyártmányok adójegyét kiviteli eljárásban ki kell szállítani és külföldön kell felragasztani ahhoz, hogy az adójeggyel megfizetésre kerülõ adók (jövedéki adó, áfa) a belföldi forgalom számára történõ vámkezelés során a megfizetendõ vámteherbõl levonhatók legyenek. Az adójegy kiszállítása és külföldön történõ felhelyezése a cigaretták esetében jellemzõen nem jelent gondot, a szivaroknál (különösen a nagy értékû szivarok esetében) viszont igen, ugyanis külföldön gyakorlatilag nem oldható meg az adójegyek egyenkénti felhelyezése a szivarokra a gyártók vagy a kereskedõk által. Ezért a szabályozás módosításával a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a belföldi forgalom számára való vámkezelés elõtt belföldön is felhelyezhetõ legyen az adójegy, és a vámkezelésnél a belföldön felhelyezett adójegyek adótartalma is figyelembevételre kerülhessen.

A Javaslat 16. §-a rendelkezik arról, hogy a vámtartozás esetében az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárást a vámhatóság megkeresésére az állami adóhatóság folytatja le. Ezzel összefüggésben szükséges a vámtörvénynek és a jövedéki adóról szóló törvénynek a végrehajtási eljárással összefüggõ módosítása. Ennek következtében a vámtartozások behajtási feladatainak egy része átkerül az állami adóhatósághoz, ugyanakkor a vámhatóságnál maradó végrehajtási ügyekben is az Art. szabályait kell alkalmazni.

A külföldi székhelyû vállalkozások belföldi fióktelepeivel kapcsolatosan 1998. január 1-jével hatályba lépett törvénymódosítások és az átmenetet rendezõ szabályozás 1999. december 31-ig engedik meg, hogy a külföldi vállalkozás belföldön, ha a tevékenységét e törvények hatálybalépését megelõzõen megkezdte, még fióktelep alapítása nélkül is folytathassa. Az Art.-t módosító 1997. évi CX. törvény 16. §-ának (9) bekezdése azonban az alkalmazandó átmeneti szabályokat csak a társasági adó vonatkozásában állapítja meg. Jogbizonytalanságot okoz, hogy ezeknek a telephelyeknek miként alakul az áfa-alanyisága. Az egyértelmû jogértelmezés miatt szükséges az átemeneti szabályok kiegészítése és a kérdés rendezése a forgalmi adót illetõen is.

A Javaslat a vállalkozások adminisztrációs terheinek jelentõs csökkentését irányozza elõ, ezért a módosuló melléklet a bevallási kötelezettségek teljesítésének új rendjét határozza meg.

Az adózóknak a hatályos szabályozás szerint valamennyi adóról és igényelt támogatásról - függetlenül attól, hogy havi és évközi bevallás benyújtására is kötelezettek voltak - évente egy alkalommal összesítõ bevallást is tenniük kellett. E bevallás adattartalma sem az adózó sem az adóhatóság számára nem hordozott új információt, gyakorlatilag már az adóhatóság birtokában lévõ adatok mechanikus megismétlését jelentette.

A Javaslat szerint éves adóbevallási kötelezettsége csak azoknak az adózóknak lesz, akik (amelyek) havi vagy évközi bevallásra nem kötelezettek.

A Javaslat szerint a költségvetési támogatás igénylése is bevallásnak minõsül, így az igényléseket sem kell ismételten az évközi vagy éves bevallásban feltüntetni, kimaradnak a felesleges összesítések sorából.

A költségvetési támogatásokat az adózó havonta, vagy a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. Tekintettel arra, hogy a támogatás igénylése nem kötelezettség, hanem jogosultság, a támogatásigénylés bevallása benyújtásának idõpontjáról csak a gyakorított igénylésre jogosult adózók esetében szükséges rendelkezni.

A forgalmi adó bevallások gyakoriságának feltételeit 1999. január 1-jétõl az anyagi jogi szabályozás határozza meg, az adózás rendjérõl szóló törvény csak a bevallási idõpontok meghatározására szorítkozik. A bevallási rendszer oly módon egyszerûsödik, hogy a legkisebb forgalmú adózói kör éves bevallásra lesz kötelezett. Ez az adózói kör jellemzõen csak az adóvisszaigénylés miatt választja a forgalmi adózásban az adófizetésre kötelezett státuszt, és a hatályos elõírások szerint is csak bizonyos bevételi értékhatár elérésétõl jogosult az adót visszaigényelni. Minthogy az értékhatár elérése többnyire az adóév végére tehetõ, jelentõs adminisztrációs könnyítést jelent az éves adóbevallási kötelezettség bevezetése a legkisebb értékhatárt elérõ - jellemzõen az egyéni vállalkozói körbe tartozó - adózók számára.

Megerõsíti a Javaslat azt az eddig is értelemszerûen alkalmazott gyakorlatot, mely szerint ha az adózó önellenõrzést hajt végre és az önellenõrzés miatt a bevallási kötelezettsége gyakoriságának megállapításául szolgáló értékhatár megváltozna, abban az esetben is az eredeti bevallás alapján megállapított idõszakonként kell bevallási kötelezettségét teljesítenie.

Mind az adóhatóság, mind az adózó részére egyszerûsítést jelent, hogy az adóhatóságnak ezentúl nyilvántartania sem kell a 100 forintot el nem érõ jövedelemadó tartozást - visszatérítést.

A Javaslat az általános forgalmi adó éves bevallási kötelezettségének idõpontját - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - az egyéni vállalkozói adóbevallásokra elõírt idõpontra teszi, figyelembe véve azt, hogy jellemzõen ezt az adózói kört érintheti ez a kötelezettség. Annak érdekében, hogy a hosszabb idejû bevallási idõszakok a vállalkozásoknál likviditási problémákat ne okozzanak - indokolt esetben - a gyakorított elszámolás lehetõsége is nyitva áll.

A befizetések és támogatásigénylések esedékességi idõpontjainak egységesítése technikailag is egyszerûvé teszi az adózók számára, hogy az azonos esedékességû adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében a támogatás az adófizetési kötelezettségbe közvetlenül beszámítható legyen.

A Javaslat szerint - jellemzõen a levont jövedelemadó és jövedelemadó-elõleg kivételével - a fizetési kötelezettséget általában a tárgyidõszakot követõ hónap 20. napjáig kell teljesíteni, illetõleg a tárgyidõszakra vonatkozó költségvetési támogatás is ettõl az idõponttól igényelhetõ.

A tervezet a külföldi személytõl levont adó megfizetésének határidejét egységesíti a személyi jövedelemadó elõlegének befizetésére elõírt határidõvel, ugyanakkor egyértelmûvé teszi, hogy a külföldiektõl e melléklet szerint levont személyi jövedelemadót az általános bevallási szabályok szerint kell a kifizetõnek bevallania.