A büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A bíróság - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - ügydöntõ határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja."

A Be. 20. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) az ítélõtábla az elsõ fokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben."

A Be. 23. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A legfõbb ügyész, a fellebbviteli fõügyész, illetõleg a megyei fõügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki."

A Be. 25. §-ának d) és f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) az emberrablás (Btk. 175/A. §), az emberkereskedelem (175/B. §), a terrorcselekmény (Btk. 261. §), a légi jármû hatalomba kerítése (Btk. 262. §), a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel minõsített esetei (Btk. 263. § (2)-(3) bek.), a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel súlyosabban minõsülõ esetei (Btk. 263/A. § (2)-(3) bek.), a fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §), a bûnszervezet létrehozása (Btk. 263/C. §) és a visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §);"

"f) az emberölés (Btk. 166. § (1)-(4) bekezdés), az újszülött megölése (Btk. 166/A. §), az erõs felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §), az életveszélyt okozó és a halált okozó testi sértés (Btk. 170. § (5) bekezdés),".

A Be. 40. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A bíróság további eljárásából ki van zárva az a bíró, aki az ügyben

a) a 379/D. § alapján kijelölt bíróként járt el,

b) külön törvény alapján titkos információgyûjtés engedélyezésérõl döntött, tekintet nélkül arra, hogy a titkos információgyûjtéssel szerzett adatokat a büntetõeljárásban felhasználták-e."

A Be. 44. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A terhelt az ügy iratait a nyomozás befejezését követõen - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - megtekintheti. "

A Be. 57. §-a a következõ (2)-(3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) Ha az eljárás olyan bûncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elkobzásnak van helye, annak az egyéb érdekeltnek a jogaira, aki az elkobozható dolog tulajdonosa, a sértett jogai (53. § (2) bek.) irányadók.

(3) A (2) bekezdés esetében, ha a bíróság elkobzást rendelt el, az egyéb érdekelt az ítélet jogerõre emelkedését követõ hatvan napon belül tulajdonjogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti."

A Be. a következõ alcímmel és 58/A. §-sal egészül ki:

"Az államtitok és a szolgálati titok megismerése

58/A. § A büntetõeljárás során a terhelt, a védõ, a törvényes képviselõ, a sértett, a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt képviselõje jogosult megismerni azt az államtitkot és szolgálati titkot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet e törvény szerint megtekinthet."

A Be. a következõ 62/A. §-sal egészül ki:

"62/A. § A tanú életének és testi épségének, vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen, és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút az e törvényben meghatározottak szerint védelemben kell részesíteni."

A Be. 63. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(5) A hatóság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak az (1) bekezdésben felsorolt személyi adatait - a nevén kívül - elkülönítve, zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhetõ. Ezekben az esetekben a tanú zártan kezelt adatait csak az ügyben eljáró bíróság, ügyész, illetõleg nyomozó hatóság tekintheti meg. Az elkülönített, zártan kezelt iratról az iratok között olyan másolatot kell elhelyezni, amely tanú zártan kezelt adatait nem tartalmazza.

(6) Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság tagja a tanú személyazonosságát az azonosítására alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg."

A Be. 64. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellõzni kell."

A Be. a következõ alcímekkel és 64/A-64/B. §-sal egészül ki:

64/A. § Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha

a) vallomása kiemelkedõ súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,

b) a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,

c) személyét és a tartózkodási helyét a gyanúsított és a védõ nem ismeri, és

d) személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

64/B. § Különösen indokolt esetben a bíróság, az ügyész, illetõleg a nyomozó hatóság úgy rendelkezhet, hogy a rendõrség a tanú, illetve a hozzátartozója részére a külön jogszabályban meghatározott személyi védelmet nyújtson."

A Be. 86. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott személy a tanút ne ismerhesse fel, illetõleg ne észlelhesse. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, errõl a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell."

A Be. 88. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellõzni kell."

A Be. 106. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A zár alá vételnek a közhitelû nyilvántartásba történõ bejegyzése iránt haladéktalanul intézkedni kell. Ha nincs külön jogszabály szerinti közhitelû nyilvántartás, a zár alá vétellel érintett gazdálkodó szervezetet kell értesíteni."

A Be. 107. §-a a következõ e) ponttal egészül ki:

"e) a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget letétbe helyezték."

A Be. a következõ alcímmel és 107/A. §-sal egészül ki:

"A biztosítási intézkedés

107/A. § (1) Ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínûsíthetõ, a dolog elrejtése, rendelkezési jogának átruházása, elidegenítése, megterhelése vagy ezek megkísérlése megalapozottan feltehetõ, a nyomozó hatóság, illetõleg az ügyész a zár alá vétel biztosítása, illetõleg a dolog elrejtésének, átruházásának, elidegenítésének vagy megterhelésének megakadályozása végett biztosítási intézkedést alkalmazhat.

(2) A biztosítási intézkedés a terhelt ingó és ingatlan vagyona, hitelviszonyt vagy tagsági jogot megtestesítõ értékpapírjai, értékpapírnak nem minõsülõ, de hitelviszonyt megtestesítõ papírjai, gazdálkodó szervezet vagyonából megilletõ üzletrésze feletti rendelkezési jogának átmeneti, ideiglenes jellegû megakadályozása. Ha a biztosítási intézkedés a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagjának a vagyonára történik, a biztosítási intézkedés csak arra a hányadra terjedhet ki, amely a tagot a társaság vagy a tagsági viszony megszûnése esetére megilleti.

(3) A biztosítási intézkedés végrehajtása érdekében a nyomozó hatóság, illetõleg az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat lefoglalja, vagy a 118/A. §-ban felsorolt hatóságokat bízza meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése céljából. A hatóságok az intézkedéseket haladéktalanul kötelesek megtenni, és ennek megtörténtérõl a nyomozó hatóságot, illetõleg az ügyészt haladéktalanul tájékoztatni kötelesek.

(4) A nyomozó hatóság, illetõleg az ügyész a 118/A. §-ban fel nem sorolt más szerveket, gazdálkodó szervezeteket is megkereshet a terhelt vagyonának zárolása és annak nyilvántartásba vétele céljából. A megkeresett szervek a biztosítási intézkedést haladéktalanul nyilvántartásba veszik, és ennek megtörténtérõl a megkeresést intézõ hatóságot tájékoztatni kötelesek. A biztosítási intézkedés nyilvántartásba vételét követõen a biztosítási intézkedést elszenvedõ a rendelkezési jog átmeneti, ideiglenes jellegû korlátozását tûrni köteles.

(5) A biztosítási intézkedés elsõsorban azzal szemben alkalmazható, akinek a zár alá vétel a rendelkezési jogát függesztené fel. Mással szemben akkor alkalmazható, ha a terhelttel - a dolog elrejtése, rendelkezési jogának átruházása, elidegenítésének megkísérlése céljából - való kapcsolattartása vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltételezhetõ. A biztosítási intézkedésrõl az érintettet - ha az a foganatosítást nem veszélyezteti - tájékoztatni kell.

(6) A biztosítási intézkedést követõen a zár alá vételt haladéktalanul el kell rendelni."

A Be. 108. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"108. § (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a rend fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt a nyomozó hatóság ezer forinttól százezer forintig, az ügyész és a bíróság ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben a nyomozó hatóság kétszázezer, az ügyész és a bíróság ötszázezer forintig terjedõ rendbírságot szabhat ki.

(2) A rendbírság összegének megállapításánál a kiszabásra okot adó cselekmény súlyát és következményét kell figyelembe venni.

(3) A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van."

A Be. a következõ 114/A. §-sal egészül ki:

"114/A. § (1) Az államtitkot és a szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítésére a 114. § rendelkezései a (2)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

(2) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény IV. és V. fejezetében foglalt szabályok megtartásával, csak a hatóságnál kézbesíthetõ.

(3) Ha a címzettnél az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény IV. és V. fejezetében foglalt szabályok megtartása nem biztosított, a címzett az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratot a hatóság épületébõl nem viheti ki, részére államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell adni.

(4) A (3) bekezdésben írt korlátozás a büntetõ ügyben eljáró hatóságokra nem terjed ki.

(5) Hirdetményi úton államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat nem kézbesíthetõ. Hirdetményi úton államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell kézbesíteni."

A Be. 115. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) a hatóság tagja, az eljárásban részt vevõ személy és képviselõje, a szakértõ, a hatósági tanú, továbbá - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a tanú nevét."

A Be. 118. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"118. § (1) A büntetõ ügyben eljáró hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt, közalapítványt és társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása végett, és ennek teljesítésére legfeljebb harminc napos határidõt állapíthat meg. A megkeresett - ha törvény másképp nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni, illetõleg a teljesítés akadályát közölni.

(2) A büntetõ ügyben eljáró hatóság helyi önkormányzatot és más hatóságot iratok rendelkezésre bocsátása végett is megkereshet.

(3) Ha a megkeresés személyes adatok közlésére vonatkozik, az csak annyi és olyan személyes adatra vonatkozhat, amely a megkeresés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. A megkeresésben az adatkezelés pontos célját és a kért adatok körét meg kell jelölni.

(4) Ha a megkeresés eredményeként olyan személyes adat jut a megkeresõ tudomására, amely a megkeresés céljával nem függ össze, az adatot törölni kell.

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott személyes adat az irat eredeti példányában található, a megkeresés céljával összefüggõ személyes adatról kivonatot kell készíteni, és ezzel egyidejûleg az eredeti iratot a megkeresettnek vissza kell küldeni."

A Be. a következõ 118/A. §-sal egészül ki:

"118/A. § A büntetõ ügyben eljáró hatóság a helyi önkormányzat jegyzõjét és más hatóságot megbízhat a büntetõeljárás érdekében szükséges eljárási cselekmény végzésével; a megbízásnak a megkeresett haladéktalanul köteles eleget tenni."

A Be. a következõ alcímekkel és 119/B.-119/C. §-sal egészül ki:

119/B. § (1) A büntetõ eljárás során keletkezett iratokról - ideértve az eljáró hatóság által beszerzett, illetõleg a büntetõ eljárásban résztvevõ személyek által becsatolt iratokat is - az a hatóság, amely elõtt a büntetõ eljárás folyamatban van, a terhelt, a védõ, a törvényes képviselõ, a sértett, a magánvádló, a magánfél, az egyéb érdekelt, valamint a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt képviselõje kérelmére - az õket érintõ körben - másolatot ad ki.

(2) A feljelentõ részére csak a feljelentésrõl adható másolat.

(3) A nyomozás befejezéséig az (1) bekezdésben felsoroltak csak olyan nyomozási cselekményrõl készült iratról kaphatnak másolatot, amelyeknél jelenlétüket e törvény lehetõvé teszi. A terhelt és a védõ a nyomozás során is másolatot kaphat a szakvéleményrõl, az egyéb iratokról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti.

(4) A (3) bekezdés szerinti iratokról a terhelt és a védõ akkor is másolatot kaphat, ha az eljárásba a terheltet késõbb vonták be, illetõleg az eljárásba a védõ késõbb kapcsolódott be.

(5) A terheltre vonatkozó erkölcsi bizonyítványról, adózására, jövedelmi és szociális helyzetére vonatkozó igazolásról, környezettanulmányról és orvosi iratról csak a terhelt, illetõleg a védõ és a törvényes képviselõ részére adható másolat.

(6) A sértett, illetõleg a tanú vallomását tartalmazó nyomozási iratról készült másolaton nem tüntethetõk fel a sértett, illetõleg a tanú személyi adatai.

(7) Nem adható másolat

a) az eljáró hatóság határozatának tervezetérõl,

b) a bíróság tanácsülési jegyzõkönyvérõl,

c) a kisebbségi véleményen lévõ bíró írásbeli véleményérõl.

119/C. § (1) Ha a 119/B. § (1) bekezdésében felsoroltaknál az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény IV. és V. fejezetében foglalt szabályok megtartása nem biztosított, a (2) bekezdés rendelkezései irányadók.

(2) A 114/A. § (3) bekezdése esetén a címzett kérelmére az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratról másolatot kell készíteni.

(3) Az (1)-(2) bekezdés esetén az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratról készült másolatot a 119/B. § (1) bekezdésében felsoroltak a hatóság épületébõl nem vihetik ki. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság õrzi, biztosítani kell, hogy a másolatot a 119/B. § (1) bekezdésében felsoroltak a hatóság hivatali munkaidejében korlátozás nélkül tanulmányozhassák, és a bíróság hivatalos helyiségében az ügyben tartott tárgyalás idejére a másolat rendelkezésükre álljon."

A Be. 127. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"A nyomozás nem tagadható meg azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan."

A Be. a következõ alcímmel és 127/A. §-sal egészül ki:

"A nyomozás megtagadása a fedett nyomozóval szemben

127/A. § (1) A bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetében az ügyész a nyomozást megtagadja, ha a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fedett nyomozó (131/A. §) a cselekményt a szolgálati feladatának teljesítése közben bûnüldözési érdekbõl követte el, és a bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az, amely az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdik.

(2) A nyomozásnak az (1) bekezdés alapján történt megtagadása esetén az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetõt a polgári jog szerint terheli. Ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell.

(3) Ha a nyomozást az (1) bekezdés alapján tagadják meg, a határozat rendelkezõ részbõl és keltezésbõl áll. A rendelkezõ rész tartalmazza a bûncselekmény megjelölését, a nyomozás megtagadásának tényét, és a tájékoztatást arról, hogy a bûncselekmény elkövetésével kapcsolatban felmerült kár az állammal szemben miként érvényesíthetõ.

(4) Az (1) bekezdés esetén a nyomozás nem tagadható meg azzal a fedett nyomozóval szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan."

A Be. 129/A. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kártérítés jogalapját vélelmezni kell."

A Be. 131. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdés rendelkezése alapján

a) a külföldi állampolgárságú gyanúsított ellen, illetõleg

b) a külföldi állampolgárságú sértett sérelmére elkövetett bûncselekmény miatt

indult eljárás során lehetõvé kell tenni, hogy a nyomozási cselekményen a külföldi állam hatóságának tagja jelen lehessen. Az értesítés mellõzhetõ, ha a késedelem veszéllyel jár. Ebben az esetben a külföldi állam hatóságát az elvégzett nyomozási cselekményrõl utólag haladéktalanul értesíteni kell."

A Be. a következõ alcímmel és 131/A. §-sal egészül ki:

131/A. § A nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a nyomozás során a nyomozó hatóság olyan tagját is igénybe veheti, aki e minõségét leplezi (fedett nyomozó)."

A Be. 133. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A külföldi állampolgárságú személy gyanúsítottkénti vagy tanúkénti kihallgatásán jelen lehet államának konzuli tisztviselõje."

(1) A Be. 134. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A védõ a gyanúsított és - ha e törvény eltérõen nem rendelkezik - a tanú kihallgatásánál jelen lehet, a kihallgatotthoz kérdéseket intézhet."

(2) A Be. 134. §-ának (3) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Az értesítést mellõzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a gyanúsított, a védõ és a sértett elõtt ismertté válnának."

A Be. 139. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A nyomozás nem szüntethetõ meg azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan."

A Be. 141/A. §-ának (1) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell."

A Be. a következõ alcímmel és 141/C. §-sal egészül ki:

"A nyomozás megszüntetése a fedett nyomozóval szemben

141/C. § (1) A bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetében az ügyész a nyomozást megszünteti, ha a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fedett nyomozó (131/A. §) a cselekményt a szolgálati feladatának teljesítése közben bûnüldözési érdekbõl követte el, és a bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az, amely az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdik.

(2) A nyomozásnak az (1) bekezdés alapján történt megszüntetése esetén az állam téríti meg azt a kárt, amely az elkövetõt a polgári jog szerint terheli. Ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell.

(3) Ha a nyomozást az (1) bekezdés alapján szüntetik meg, a határozat rendelkezõ részbõl és keltezésbõl áll, a rendelkezõ rész tartalmazza a bûncselekmény megjelölését, a nyomozás megszüntetésének tényét, és tájékoztatást ad arról, hogy a bûncselekmény elkövetésével kapcsolatban felmerült kár az állammal szemben miként érvényesíthetõ.

(4) Az (1) bekezdés esetén a nyomozás nem szüntethetõ meg azzal a fedett nyomozóval szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan."

A Be. 142. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:

"(2) A nyomozás iratainak ismertetésénél lehetõvé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védõ a nyomozás során keletkezett iratokat - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse."

A Be. 146. §-a a következõ (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzõkönyvi kivonatot a vádirat bírósági példányához kell csatolni.

(8) Ha a tanú nevének, illetõleg adatainak zárt kezelését rendelték el, a tárgyalásra idézendõ tanú nevét, illetve adatait nem a vádiratban, hanem külön zárt iratban kell közölni."

A Be. 149. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) A vétségi eljárás szabályai nem alkalmazhatók, ha tanút különösen védetté nyilvánítottak."

A Be. 180. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A különösen védett tanú (64/A. §) a tárgyalásra nem idézhetõ."

A Be. a következõ 180/A. §-sal egészül ki:

"180/A. § (1) A tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejûleg közli a vádlottal és a védõvel, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja bizonyítási eszközként felhasználni; figyelmezteti õket arra, hogy a tanú vallomását tartalmazó jegyzõkönyvi kivonatot megtekinthetik, és írásban a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozhatják.

(2) Ha a vádlott vagy a védõ a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozta, a bíróság elrendelheti, hogy a 379/D. § alapján kijelölt bíró a különösen védett tanút ismételten kihallgassa. A kihallgatásra a 379/E. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A kijelölt bíró az ismételt kihallgatás során is gondoskodik arról, hogy a különösen védett tanú személyére és tartózkodási helyére a vallomásáról készült jegyzõkönyvi kivonat alapján ne lehessen következtetni."

A Be. 201. §-a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A különösen védett tanú (64/A. §) a tárgyaláson nem hallgatható ki."

A Be. 206. §-ának (2) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"A vádlott és a védõ értesítését mellõzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a vádlott és a védõ elõtt ismertté válnának."

A Be. 223. § a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés jelölése (3)-(5) bekezdésre változik:

"(2) Amennyiben a vádlottat az elsõ fokú bíróság szándékos bûncselekmény elkövetése miatt legalább három évi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, az ügyész indítványára az elõzetes letartóztatást fenn kell tartani, illetve el kell rendelni, kivéve, ha a már kitöltött elõzetes letartóztatás idõtartama eléri, vagy meghaladja az elsõ fokú bíróság ítéletében kiszabott szabadságvesztést."

A Be. 255. §-a (2) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az ügyész részvétele a tárgyaláson kötelezõ az ítélõtábla elõtt, továbbá, ha részvételét bejelentette."

A Be. a következõ 267/A. §-sal egészül ki:

"267/A. § (1) Ha az egyéb érdekelt az elsõ fokú bíróság ítéletének elkobzást elrendelõ rendelkezése ellen fellebbezést jelentett be, és a másodfokú bíróság e fellebbezés, vagy bármely más fellebbezés alapján az elsõ fokú bíróság - az egyéb érdekelt tulajdonjogát érintõ - elkobzást kimondó rendelkezését

a) nem változtatta meg és nem helyezte hatályon kívül, a másodfokú bíróság az iratokat az egyéb érdekelt tulajdonjogra vonatkozó igényének elbírálására elsõ fokon hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ polgári ügyben eljáró bíróságnak küldi meg,

b) megváltoztatta ugyan, de az elkobzást nem mellõzte, az elsõ fokú bíróság a másodfokú bíróság határozatának az egyéb érdekelt részére történõ közlésérõl az egyéb érdekeltnek az 57. § (3) bekezdésében írt jogára való tájékoztatással gondoskodik.

(2) Ha az egyéb érdekelt tulajdonjogát érintõ elkobzást a másodfokú bíróság rendeli el, a határozat rendelkezõ részének tartalmaznia kell az egyéb érdekelt 57. § (3) bekezdésében írt jogára történõ tájékoztatást.

(3) Az (1) bekezdés esetén a polgári perben eljáró elsõ fokú bíróság az egyéb érdekelt tulajdonjogi igényét az egyéb érdekeltnek a büntetõeljárás során bejelentett fellebbezése keretei között, a Polgári Perrendtartás tulajdonjogi perekre vonatkozó szabályai szerint bírálja el."

A Be. a következõ 333/A. §-sal egészül ki:

"333/A. § (1) Az ítélõtábla mellett a vádhatóság feladatát a Katonai Fellebbviteli Ügyészség látja el.

(2) A katonai fõügyész és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség vezetõje rendelkezése alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki."

A Be. a következõ alcímmel és 335/A. §-sal egészül ki:

335/A. § A katonai büntetõ eljárásra tartozó ügyekben másodfokon - az egész országra kiterjedõ illetékességgel - a Fõvárosi Ítélõtábla jár el."

A Be. a következõ alcímmel és 338/A. §-sal egészül ki:

"A tanú védelme

338/A. § A sorkatonai szolgálatot teljesítõ tanú különösen indokolt esetben kérheti más szolgálati helyre történõ vezénylését vagy áthelyezését. A kérelemrõl a katonai ügyész dönt."

A Be. a következõ alcímmel és 341/A. §-sal egészül ki:

"A különösen védett tanú kihallgatása

341/A. § A 379/D-379/F. § szerinti eljárást a megyei bíróság katonai bírája folytatja le azzal, hogy a különösen védetté nyilvánítás tárgyában hozott határozat elleni fellebbezést a Legfelsõbb Bíróság bírálja el."

A Be. a következõ alcímmel és 379/D-379/F. §-sal egészül ki:

"A különösen védett tanú kihallgatása

379/D. § (1) A vádirat benyújtása elõtt a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró az ügyész indítványára dönt a tanú különösen védetté nyilvánításáról (64/A. §), kihallgatja a különösen védetté nyilvánított tanút, és elrendeli a különösen védetté nyilvánított tanú közremûködésével történõ szemle, helyszínelés, bizonyítási kísérlet és felismerésre bemutatás megtartását.

(2) A különösen védetté nyilvánított tanú az ügyésznél kezdeményezheti kihallgatásának indítványozását.

(3) A kijelölt bíró a megyei bíróság illetékességi területén levõ ügyészségek által folytatott eljárás során jár el, tekintet nélkül arra, hogy az eljárás alapjául szolgáló bûncselekmény elbírálása a helyi bíróság vagy a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

(4) A különösen védetté nyilvánítás tárgyában hozott határozatot az ügyésszel és azzal kell közölni, akinek a különösen védetté nyilvánítását az ügyész indítványozta.

379/E. § (1) A kijelölt bíró a különösen védett tanú kihallgatására, valamint a szemle, helyszínelés, bizonyítási kísérlet és felismerésre bemutatás különösen védetté nyilvánított tanú közremûködésével történõ megtartása esetén meghallgatást tart, tanú különösen védetté nyilvánítására irányuló indítvány esetén meghallgatást tarthat. A tanúnak a meghallgatáson történõ megjelenésérõl az ügyész gondoskodik. A meghallgatáson az ügyész az indítványt megalapozó bizonyítékokat írásban elõterjeszti vagy szóban elõadja.

(2) A különösen védett tanú meghallgatásán csak az ügyész lehet jelen. A meghallgatásról készült jegyzõkönyvet és a bíróság határozatát a kijelölt bíró zártan kezeli. A jegyzõkönyvrõl kivonatot kell készíteni, amely a jelenlévõk közül csak a bíró és az ügyész nevét, a tanú különösen védetté nyilvánításának tényét és a különösen védett tanú vallomását tartalmazza. A jegyzõkönyvi kivonatot a vádirat benyújtásáig elkülönítetten, zártan kell kezelni.

(3) A bíró - indítványra - elrendelheti a meghallgatás kép- vagy hangfelvevõvel, illetõleg egyéb berendezéssel történõ rögzítését. A felvétel a jegyzõkönyvet nem pótolja. A felvételrõl készült másolaton a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (pl. arckép, hang) technikai úton torzíthatók. A zárt kezelésre vonatkozó rendelkezéseket az ilyen felvételre is alkalmazni kell.

379/F. § (1) A kijelölt bíró határozata elleni fellebbezésre a végzés elleni fellebbezés elintézésére vonatkozó szabályokat (X. fejezet III. cím) a következõ eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A meghallgatáson kívül hozott határozat ellen a kézbesítéstõl számított három napon belül lehet fellebbezni. Nincs helye fellebbezésnek a különösen védetté nyilvánított tanú kihallgatása, valamint a különösen védetté nyilvánított tanú közremûködésével történõ szemle, helyszínelés, bizonyítási kísérlet és felismerésre bemutatás megtartásának elrendelése ellen.

(3) A különösen védetté nyilvánítás tárgyában hozott határozat ellen az ügyész és az fellebbezhet, akinek a különösen védetté nyilvánítását az ügyész indítványozta.

(4) A meghallgatást követõen, illetõleg - a meghallgatáson kívül hozott határozat esetén - ha a fellebbezési határidõ valamennyi jogosultra lejárt, az iratokat haladéktalanul, de legkésõbb három napon belül közvetlenül meg kell küldeni a fellebbezés elbírálására jogosult bíróságnak.

(5) A fellebbezést a megyei bíróság egyesbíróként eljárva öt napon belül bírálja el."

A Be. 397. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

397. § (1) A büntetések és az intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság és az államot illetõ bûnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedéséket a tanács elnöke teszi meg.

(3) Ha a büntetést vagy a büntetés hátralévõ részét ismeretlen helyen tartózkodó elítélten kell foganatba venni, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik, szabadságvesztés esetén elfogatóparancsot bocsát ki."

A Be. 398. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

398. § (1) A bíróság a két évet meg nem haladó szabadságvesztés és a közérdekû munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti, a bíróság

a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,

b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,

c) a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére is halasztást engedélyezhet.

(3) A nõ kérelmére el kell halasztani a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak a nõnek az esetében, aki

a) a negyedik hónapot meghaladó terhes, legfeljebb a szülés várható idejét követõ hatodik hónap végéig,

b) hat hónaposnál fiatalabb gyermekét gondozza.

(4) A (2) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja esetében a bíróság igazságügyi orvosszakértõi szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egész-ségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi igazgatóságának - az elítélt egészségügyi állapotának büntetésvégrehajtás keretei között való kezelhetõségére vonatkozó - nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemrõl.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétõl vagy elrejtõzésétõl kell tartani.

(6) A sorkatonai szolgálatot teljesítõ elítélttel szemben a sorkatonai szolgálatának megkezdése elõtt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását az elítélt állományilletékes parancsnokának kérelmére az elítélt leszereléséig el kell halasztani."

A Be. a következõ alcímekkel és 398/A-398/E. §-okkal egészül ki:

398/A. § (1) Ha az elítélt valószínûsíti, hogy a pénzbüntetés, illetõleg a pénzmellékbüntetés azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján túlmenõ jelentõs anyagi nehézséget okozna, és megalapozottan feltehetõ, hogy az elítélt a meghosszabbított határidõben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a bíróság legfeljebb három hónapi halasztást, illetõleg azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést, illetve a pénzmellékbüntetést hat hónapon belül, részletekben fizesse meg.

(2) A pénzbüntetés, illetõleg a pénzmellékbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható. Ha az ügy rendkívüli körülményei indokolttá teszik, a pénzbüntetésnek egy éven belüli részletekben való megfizetése is engedélyezhetõ.

(3) A részletfizetés havonta fizetendõ olyan összegben engedélyezhetõ, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével, a pénzmellékbüntetés esetén pedig az ítéletben a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatását illetõen meghatározott összeggel.

(4) A szabadságvesztésre átváltoztatás után a pénzbüntetés, illetõleg a pénzmellékbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhetõ.

398/B. § (1) A vagyoni elõny, az elkobzás alá esõ érték, a rendbírság és az államot illetõ bûnügyi költség megfizetésére halasztás, illetõleg részletfizetés a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után engedélyezhetõ, ha a foglalási jegyzõkönyvet a végrehajtó a bírósághoz beterjesztette.

(2) A halasztás és a részletfizetés a 398/A. §-ban meghatározott feltételek mellett és keretek között engedélyezhetõ.

398/C. § A fiatalkorúval szemben jogerõs ítéletben elrendelt javítóintézeti nevelés végrehajtását a bíróság a 398. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között elhalaszthatja.

398/D. § (1) A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(2) A kérelemrõl, ha azt a terhelt az ügydöntõ határozat jogerõre emelkedését követõen nyomban elõterjesztette, az ügydöntõ határozatot hozó bíróság - az ügyész nyilatkozatának beszerzését követõen - dönt, a határozatát indokolni köteles.

(3) A terhelt késõbb elõterjesztett kérelmének elbírálására a különleges eljárások szabályait (XVIII. Fejezet) kell alkalmazni.

(4) A pénzbüntetés, a vagyoni elõny, az elkobzás alá esõ érték, a rendbírság és az államot illetõ bûnügyi költség tekintetében a halasztás, illetõleg a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

(5) A szabadságvesztés, a közérdekû munka és a javítóintézeti nevelés végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elítélt és a védõ fellebbezhet. Ha a halasztást az (1) bekezdés alapján a másodfokú bíróság engedélyezte, a fellebbezést a másodfokú bíróság másik tanácsa bírálja el. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.

398/E. § Az igazságügy-miniszter a szabadságvesztés és a közérdekû munka végrehajtását fontos okból félbeszakíthatja."

A Be. a következõ 403/A. §-sal egészül ki:

"403/A. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a tanú személyi védelmére vonatkozó szabályokat rendeletben szabályozza."

(1) Ez a törvény - a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - 1999. január 1. napján lép hatályba.

(2) Az eljárást a korábbi törvény szerint hatáskörrel rendelkezõ bíróság folytatja le, ha az ügy iratai e törvény hatályba lépése elõtt a bírósághoz érkeztek.

(3) E törvény 2., 3., 44. és 45. §-a 1999. március 1. napján lép hatályba. E rendelkezések hatályba lépésekor a Legfelsõbb Bíróság elõtt folyamatban lévõ másodfokú ügyeket át kell tenni az 1997. évi LXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint illetékességgel rendelkezõ ítélõtáblához.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti a Be. 114. §-ának (4) és (5) bekezdése, 129/A. §-ának (3) bekezdése és 141/A. §-ának (3) bekezdése.

(5) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Be-nek a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

1. A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: új Be.) 606. §-ának (2) bekezdése szerint az új törvény tanúvédelemrõl szóló és a tanúvédelemmel összefüggõ, valamint a fedett nyomozóról szóló és a fedett nyomozóval összefüggõ rendelkezéseinek a törvény 605. §-a (1) bekezdésében meghatározott hatálybalépését megelõzõ hatálybalépésérõl - az 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) megfelelõ módosításával - külön törvény rendelkezik.

A Javaslat e törvényi rendelkezést hajtja végre, és az új Be-nek a tanúvédelemrõl és a fedett nyomozóról szóló rendelkezéseit beépíti a még hatályos eljárási törvénybe.

2. A Javaslat legtöbb rendelkezése az új Be. elõzõekben idézett felhatalmazásán alapszik, a Javaslat ugyanakkor több más, fontos módosítást is végrehajt a hatályos eljárási jogban.

A Javaslat így az új Be. több fontos, ám a tanúvédelemmel szorosan nem összefüggõ rendelkezését is hatálybalépteteti. Ezek között van a zár alá vételre és a biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályozás, a megkeresés szabályaira, valamint a rendbírságolása vonatkozó, az új Be-ben már meglévõ, de csak 2000-ben hatálybalépõ rendelkezés.

Ebbe a körbe tartozik továbbá a büntetések és intézkedések végrehajtása során a bíróságokra háruló feladatokra vonatkozó szabályozás, amelyet az új Be. törvényi szinten szabályoz, jelenleg azonban e rendelkezések igazságügy-miniszteri utasításokban találhatóak. A jogalkotási törvény rendelkezéseire figyelemmel ezeket a szabályokat, amelyek a büntetés végrehajtásával kapcsolatosak, törvényben kell szabályozni. Ezért a Javaslat az új Be-ben már meglévõ rendelkezéseket is korábban hatályba lépteti.

3. Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III.13.) AB határozatával megállapította, hogy a Be. 114. § (4) bekezdésének második mondata a terhelt, a védõ és a védõ jogait élvezõ törvényes képviselõ, illetve a törvényes képviselõ helyébe lépõ eseti gondnok vonatkozásában alkotmányellenes, és ezért a rendelkezést 1998. december 31. napjával megsemmisíteni rendelte.

Az Alkotmánybíróság határozata miatt szükségessé vált a büntetõ eljárási törvénynek az államtitkot és a szolgálati titkot tartalmazó iratok kézbesítésére és megismerésére vonatkozó rendelkezéseinek módosítása. A Javaslat az Alkotmánybíróság határozatának megfelelõen módosítja az ilyen iratok kézbesítésérõl rendelkezõ szabályt, és kiegészíti a Be-t az ilyen iratokról történõ másolatokra vonatkozó új szabályokkal.

4. A Javaslat módosítja a Be.-nek a megyei bíróság elsõ fokú hatáskörére vonatkozó rendelkezéseit is. A szabályozás kisebb terjedelmû módosítása a büntetõjog változásaira figyelemmel szükséges.

Szintén az új Be-vel összefüggésben szükséges módosítani a hatályos eljárási törvény szerinti jogorvoslati fórumrendszert. A Javaslat a jelenleg a Legfelsõbb Bíróság másodfokú hatáskörébe tartozó büntetõügyek elbírálását 1999. március 1-ével az 1999. január 1-jén felálló ítélõtáblákhoz utalja. Ezzel tehermentesíti a Legfelsõbb Bíróságot annak érdekében, hogy a 2000-ben hatálybalépõ új eljárási törvénnyel kapcsolatban eleget tudjon tenni az Alkotmányban meghatározott kötelezettségének, és a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosítsa.

5. A büntetõ jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat szerint megváltozna az elkobzás büntetõjogi intézkedésének szabályozása. Az elkobzást jelenleg is, de a jövõben is el lehet rendelni arra a dologra is, amely nem az elkövetõ tulajdona. Ez a rendelkezés büntetõjogi szempontból feltétlenül indokolt, ugyanakkor sértheti a nem elkövetõ tulajdonos tulajdonhoz fûzõdõ alkotmányos jogát. Ezért a Javaslat olyan új szabályt épít be a Be. rendelkezései közé, amely lehetõvé teszi a tulajdonos számára a büntetõeljáráson kívüli perlési lehetõséget tulajdonjogi igényének érvényesítése érdekében.

A Be. I. fejezetének a büntetõeljárás alapelveirõl szóló I. címében a 10. § (2) bekezdése a közvetlenség elvét akként fogalmazza meg, hogy a bíróság az ügydöntõ határozatát a tárgyaláson közvetlenül megvizsgált bizonyítékokra alapítja. A Javaslat 39. §-a azonban a közvetlenség elve alól kivételt tesz: a Be. 201. §-át azzal egészíti ki, hogy a különösen védett tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki. Ezzel összhangban a Be. 10. §-ának (2) bekezdésében utalni kell arra is, hogy az ebben foglalt alapelv akkor érvényesül, ha e törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik.

1. Miután az új Be. hatálybalépésével egyidejûleg az addig egyfokú rendes jogorvoslati rendet a kétfokú rendes jogorvoslati rend váltja fel, meg kell oldani a Legfelsõbb Bíróság másodfokon hozott ügydöntõ határozatával szembeni jogorvoslati lehetõség biztosítását, amennyiben a Legfelsõbb Bíróság e határozatot 2000. január 1-ét követõen hozta.

A Javaslat rendelkezése alapján másodfokon a Legfelsõbb Bíróság helyett az ítélõtábla fog eljárni az elsõ fokon a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben. Ezzel kiküszöbölhetõ, hogy 2000. január 1-e után elõálljon az a helyzet, miszerint a Legfelsõbb Bíróság másodfokon eljárva hozza meg a határozatát, és az ez elleni jogorvoslat lehetõsége - pusztán abból adódóan, hogy nincs felsõbb bírói fórum - kizárt, holott az új Be. biztosítja a kétfokú jogorvoslatot.

2. Az ítélõtábla eljárásának a Be-be történõ beillesztésével egyidejûleg rendezni kell a fellebbviteli fõügyészség eljárási helyzetét is, erre vonatkozik a Javaslat 3. §-a szerinti módosítás.

1. A Javaslat a Be.-nek a bírósági hatáskörre vonatkozó szabályait módosítja. A megyei bíróság elsõ fokú hatáskörérõl rendelkezõ 25. § d) pontját kiegészíti a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel minõsített eseteivel, a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel súlyosabban minõsülõ eseteivel, a fegyvercsempészettel és a bûnszervezet létrehozásával. A bûnszervezet létrehozása miatti eljárásnak a megyei bíróság hatáskörébe utalását a bûncselekmény bonyolult ténybeli és jogi megítélése, míg a többi felsorolt bûncselekmény esetében a hatásköri szabály megváltozását az indokolja, hogy a Btk.-t módosító törvényjavaslat jelentõsen emeli ezek büntetési tételeit.

2. A büntetõ jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat új bûncselekményként veszi fel a Btk-ba az újszülött megölését (Btk. 166/A. §). Indokolt, hogy e bûncselekmény miatt is a megyei bíróság járjon el, ugyanúgy, mint ahogyan a gondatlanságból elkövetett emberölés esetében (Btk. 166. § (4) bek.). A Javaslat erre figyelemmel módosítja a Be. 25. §-ának f) pontját.

A pártatlan bíróhoz való alkotmányos jog érvényesülése érdekében a Javaslat kizárja a bíróság további eljárásából azt a bírót, aki az ügyben a nyomozás során kihallgatta a különösen védett tanút, és azt a bírót is, aki a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 69. §-a alapján, továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 58. §-a alapján titkos információgyûjtés engedélyezésérõl döntött. Ez a kizárási szabály az új Be-ben is megtalálható, indokolt tehát, hogy az ilyen ügyekben eljárt bírák az ügy további elintézésében ne vegyenek részt.

A Be. 44. §-a (4) bekezdésének elsõ mondata szerint a terhelt az ügy iratait a nyomozás befejezését követõen megtekintheti. A Javaslat 34. és 48. §-a azonban a tanú védelme érdekében korlátozza a terhelt iratmegtekintési jogát. Ezért a Javaslat 6. §-a a Be. 44. §-ának (4) bekezdését az említett részletes rendelkezésekkel összhangban úgy módosítja, hogy utal az iratmegtekintési jognak e törvény eltérõ rendelkezéseiben foglalt korlátozására.

1. A Btk. értelmében olyan dolog is elkobozható, amely nem az elkövetõ tulajdona, ha a tulajdonos a bûncselekmény elkövetésérõl elõzetesen tudott. Ez a szabály azt feltételezi, hogy a dolog tulajdonosa nem a bûncselekmény elkövetõje, és a büntetõ eljárásban terheltként nem szerepel. Az ilyen tulajdonos a Be. rendelkezése értelmében egyéb érdekeltként vehet részt az eljárásban.

Az elkobzás büntetõjogi intézkedésnek a nem elkövetõ tulajdonosra történõ kiterjesztése feltétlenül indokolt büntetõjogi szempontból, ugyanakkor ezzel sérülhet a tulajdon Alkotmányban biztosított joga. Erre figyelemmel szükséges egy olyan rendelkezés beiktatása a Be-be, amely a jelenleginél több jogosítványt ad a büntetõeljárás alanyának nem tekinthetõ tulajdonosnak abban az esetben, ha a büntetõeljárás során az õ tulajdonának büntetõ határozattal történõ elkobzására kerülhet sor.

2. A Javaslat ezért a Be. 57. §-át új (2)-(3) bekezdéssel egészíti ki, amelyben rendezi az ilyen egyéb érdekelt jogi helyzetét, kimondva: õt az eljárás során a sértett jogai illetik meg, és az elkobzás elrendelése esetén megnyitja a lehetõséget a tulajdonjogi igény polgári peres úton történõ érvényesítésére.

Az Alkotmánybíróság 6/1998. (III. 11.) AB határozata megállapította, hogy a Be-nek az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítésére vonatkozó rendelkezései alkotmánysértõek, ezért azokat 1998. december 31-i hatállyal megsemmisítette. Erre figyelemmel szükségessé vált az államtitok és a szolgálati titok büntetõ eljárás során történõ megismerésére és birtoklására vonatkozó szabályok újrafogalmazása.

A Javaslat 8. §-a a büntetõ eljárásban részt vevõ személyek vonatkozásában rögzíti, hogy felsoroltak jogosultak megismerni azt az államtitkot vagy szolgálati titkot, amit olyan irat tartalmaz, amelyet e jogosultak a törvény szerint megtekinthetnek. Ez a szabály hatalmazza fel az eljárásban részt vevõket a titok megismerésére. A Javaslat 8. §-ának rendelkezése nem érinti az államtitok és szolgálati titok védelmérõl szóló törvény hatályát, tehát az eljárásban részt vevõ személyek is kötelesek a tudomásukra jutott titkot megõrizni.

A tanú védelmének az új Be.-ben meghatározott szabályai a tanúzási kötelezettség teljesítésével magát veszélynek kitevõ személy védelmét szolgálják. Az új Be. 95. §-a a tanú védelmének célját és alapvetõ feladatát határozza meg.

A Javaslat 9. §-a a Be.-nek a tanúvallomásról szóló rendelkezéseit 62/A. §-sal egészíti ki, amely megfelel az új Be. 95. §-a szövegének.

A Be. 63. §-ának az 1994. évi XCII. törvény 3. §-ával beiktatott (5) és (6) bekezdése a tanú személyi adatainak zártan történõ kezelésérõl rendelkezik.

Az új Be.-ben a tanú személyi adatainak zárt kezelését a 96. § szabályozza, a Javaslat ezzel összhangban módosítja a Be. 63. §-ának (5) és (6) bekezdését.

A Be. 64. §-ának (2) bekezdése a tanúnak a terhelttel vagy más tanúval való szembesítését szabályozza.

Az új Be. VII. fejezetének a bizonyítási eljárásokról szóló rendelkezéseket magában foglaló VII. címében a szembesítést szabályozó 124. § (2) bekezdése szerint, ha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellõzni kell. A Javaslat ezzel a mondattal kiegészíti a Be. 64. §-ának (2) bekezdését.

Az új Be. 97. §-a a tanú különösen védetté nyilvánításának feltételeit határozza meg, míg a 98. § a tanú részére különösen indokolt esetben külön jogszabályban meghatározott személyi védelem nyújtására ad lehetõséget.

A Javaslat a Be.-t a különösen védett tanúról szóló 64/A. §-sal és a tanú személyi védelmérõl szóló 64/B. §-sal egészíti ki. Ezek tartalma megfelel az új Be. 97., illetõleg 98. §-ának, azzal az eltéréssel, hogy a Be. 64/A. §-ának (1) bekezdése nem szól a tanú érdekében eljáró ügyvéd kérelmezési jogáról, mert ezt az intézményt a Be. nem ismeri.

Az új Be.-nek a felismerésre bemutatást szabályozó 122. §-ának (5) bekezdése a felismerésre bemutatás sajátos módját teszi lehetõvé. Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel, illetõleg ne észlelhesse, és gondoskodni kell a tanú személyi adatainak zárt kezelésérõl is.

A Javaslat a Be.-nek a felismerésre bemutatásról szóló 86. §-át ezzel összhangban álló (4) bekezdéssel egészíti ki.

A Be.-nek a terhelt vallomására vonatkozó 88. §-a a terhelt és a tanú egymással ellentétes vallomásaiban foglalt ellentéteknek szembesítéssel való tisztázásáról rendelkezik. Az új Be. 124. §-ának a tanú szembesítésének mellõzésérõl szóló rendelkezése erre az esetre is vonatkozik. Ezért a Javaslat a Be. 88. §-át kiegészítõ (3) bekezdéssel lehetõvé teszi a tanú szembesítésének mellõzését.

A Javaslat 15-17. §-a az új Be-nek a biztosítási intézkedésre és a zár alá vételre vonatkozó új szabályozását átvéve egészíti ki a Be-t. Ez a nyomozó hatóságok eredményes munkájának biztosítása érdekében szükséges. Az új Be. e rendelkezései a nyomozó hatóságokat és az ügyészt feljogosítják arra, hogy a terhelt teljes, bármilyen formában fellelhetõ vagyonát lefoglalja, vagy a vagyont kezelõ bármilyen szervet megkeresse a vagyon zárolása és nyilvántartása céljából.

A Javaslat 18. §-a az új Be. 161. §-a szerinti összeg rendbírságként történõ kiszabására ad lehetõséget, azzal a különbséggel, hogy a hatályos Be. még a nyomozó hatóságot is feljogosítja rendbírság kiszabására, ezért a Javaslat ezt figyelembe véve állapítja meg a rendbírság új szabályait.

Az új szabályozás - összhangban az új Be. 2000-ben hatálybalépõ rendelkezésével - a hatályos Be. 108. §-ának (2) bekezdését is hatályon kívül helyezi, megszüntetve ezzel a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek tagjainak indokolatlan privilegizált helyzetét.

A Javaslat 19. §-a a Be-t új rendelkezéssel egészíti ki, amely az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítésérõl rendelkezik. A Javaslat 8. §-a a Be-t új 58/A. §-sal egészíti ki, amely a büntetõ eljárásban résztvevõ személyek részére engedélyezi az államtitok vagy a szolgálati titok megismerését, ugyanakkor ez a megismerési jog nem jelentheti feltétlenül a titok birtoklását is. Az államtitok vagy szolgálati titok birtoklására vonatkozó szabályokat nem a Be., hanem az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény tartalmazza. E törvényi elõírásoknak a büntetõeljárás során is maradéktalanul érvényesülniük kell, ezért a Javaslat a titkot tartalmazó irat kézbesítésére vonatkozó szabályok kialakításánál figyelemmel van e törvény elõírásaira.

A Javaslat szerint, ha a címzettnél az államtitok vagy szolgálati titok megtartásának feltétele biztosított, az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat megszorítás nélkül kézbesíthetõ, hatósági kézbesítéssel. Ha azonban az 1995. évi LXV. törvény elõírásai, a titok birtoklásának és kezelésének szabályai a címzettnél nem biztosítottak, a címzett a titkot tartalmazó iratot a hatóság épületébõl nem viheti ki. Ebben az esetben a címzett részére titkot nem tartalmazó kivonatot kell készíteni, és ezt a kivonatot viheti magával a címzett. A Javaslat 23. §-a az államtitok és szolgálati titok hozzáférésére további szabályokat állapít meg.

A Be-nek az eljárási cselekményekrõl készítendõ jegyzõkönyvrõl szóló 115. §-ában a (2) bekezdés meghatározza, hogy a jegyzõkönyvben mit kell feltüntetni. A d) pont a hatóság tagja, az eljárásban résztvevõ személy és képviselõje, továbbá a tanú, a szakértõ és a hatósági tanú nevének feltüntetését írja elõ.

Ez alól a kötelezõ szabály alól kivételt kell tenni akkor, ha a tanú védelme érdekében a nevének zárt kezelését rendelték el, illetõleg a tanút különösen védetté nyilvánították. A Javaslat ezzel összhangban úgy módosítja a Be. 115. §-a (2) bekezdésének d) pontját, hogy a jegyzõkönyvben a tanú nevét fel kell tüntetni, ha e törvény eltérõen nem rendelkezik.

1. A Javaslat az új Be. megkeresésre vonatkozó rendelkezéseivel egészíti ki a Be-t. Erre azért van szükség, mert a hatályos szabályozás több tekintetben hiányosnak mutatkozik. Egyrészt nem fedi le pontosan azt a kört, amely szervekhez a büntetõ ügyekben eljáró hatóságok megkeresést intézhetnek. Másrészt a megkeresés jogintézményét, csak mint a hatóságok számára nyitva álló lehetõséget fogalmazza meg, harmadrészt pedig nem ír elõ a megkeresett részére teljesítési kötelezettséget. Ezeket a hiányosságokat az új Be. szerinti szabályozás már orvosolja, így az új Be. szerinti megoldás korábbi hatályba léptetése indokolt.

2. A Be. 118. §-át felváltó rendelkezés egyértelmûvé teszi a megkeresett szervek körét, feljogosítja a büntetõ ügyben eljáró hatóságokat határidõ megállapítására, és kötelezi a megkeresett szerveket a tájékoztatás megadására. A tájékoztatás kérése bármilyen információra vonatkozhat, amely a büntetõeljárás szempontjából jelentõs. A Javaslat azonban - követve az új Be. rendelkezését - a személyes adatokra vonatkozó megkeresés esetén - garanciális szabályokat állapít meg, az adatvédelmi rendelkezésekkel összhangban.

3. A megkeresett szervekre vonatkozó törvények tartalmazzák, hogy a megkeresett szerv a büntetõ ügyben eljáró hatóságok részére milyen tájékoztatást adhatnak, milyen, általuk kezelt adatról. Ha e törvények az adatszolgáltatást lehetõvé teszik, akkor a megkeresett szerveknek a tájékoztatást meg kell adniuk.

4. Az új Be. 61. §-a szerint a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság helyi önkormányzat jegyzõjét és más hatóságot is megbízhat eljárási cselekmények végzésével. Ezt a szabályt is indokolt a még hatályos Be. részévé tenni, errõl rendelkezik a Javaslat 22. §-a.

A Javaslat a Be. szabályait kiegészítve rendelkezik az eljárás során keletkezett iratokról történõ másolat adásáról. A Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a másolathoz való jog az eljárásba késõbb bekapcsolódó terheltet illetve védõt is megilleti. A Javaslat abból indul ki, hogy a Be. nem azt mondja ki, miszerint annak van iratmegtekintési joga, aki jelen volt, hanem a jelenlét lehetõségét adja meg, ami a jelenléti jog biztosítását jelenti, és nem egy aktuális tényállapot beállásához fûzi a jog biztosítását. Az iratmegtekintési joghoz nyilvánvalóan kapcsolódik a másolathoz való jog, amire nézve a Javaslat most kifejezetten rendelkezik.

A Javaslat az Alkotmánybíróság 6/1998. (III.13.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel 119/C. §-sal egészíti ki a Be. rendelkezéseit. Megszünteti az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított azt a helyzetet, hogy az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratról nem adható másolat. Ugyanakkor - a 19. §-hoz fûzött indokolásban foglalt titokvédelmi elvekre figyelemmel - egyértelmûvé teszi, hogy az államtitkot tartalmazó irathoz és az arról készült másolathoz fûzõdõ védelmi érdek megegyezõ. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolat csak az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvény elõírásainak megtartásával vihetõ ki a hatóság épületébõl.

Rendezi a Javaslat azt a helyzetet is, amikor az eljárásban részt vevõ személyeknél nem biztosított az államtitok vagy szolgálati titok biztonságos birtoklása. Ebben az esetben a Javaslat elõírja, hogy a titkot tartalmazó iratról másolatot kell készíteni, és lehetõvé kell tenni, hogy a másolatot a hatóság hivatali munkaidejében tanulmányozhassák az érdekeltek. A Javaslat a fegyveregyenlõség elvére is tekintettel úgy rendelkezik, hogy az államtitkot tartalmazó iratot a bírósági tárgyalás idejére az érdekeltek rendelkezésére kell bocsátani.

A Javaslat - a hatályos szabályokkal egyezõen - részletesen meghatározza, hogy mely iratokról nem adható másolat.

A Be. 127. §-a a nyomozás megtagadásának sajátos esetét szabályozza a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel történõ együttmûködés esetében, ha az együttmûködéshez fûzõdõ nemzetbiztonsági vagy bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdõ érdek. A Javaslat ennek a nyomozás-megtagadási lehetõségnek az alkalmazását korlátozza: a nyomozás nem tagadható meg azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható.

A Javaslat 25. §-a a nyomozás megtagadásának sajátos esetét iktatja be a Be.-be, amely a bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetében az ügyészt jogosítja fel a nyomozás megtagadására, ha a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható fedett nyomozó a szolgálati feladatának teljesítése közben bûnüldözési érdekbõl követett el bûncselekményt. A feltétel az, hogy a bûnüldözési érdek jelentõsebb legyen, mint az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdõ érdek. A (2) bekezdés az államnak a kártérítési kötelezettségérõl rendelkezik. A (4) bekezdés kizárja a nyomozás megtagadását, ha a fedett nyomozó más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható. Az utóbbi rendelkezés összhangban áll a Javaslat 24. §-ával.

A Be. 129/A. §-a a nyomozásnak a 127. § (2) bekezdése alapján történt megtagadása esetén a kárnak az állam általi megtérítésérõl rendelkezik. Ennek megfelelõ rendelkezést tartalmaz az új Be. 192. §-ának (3) bekezdése, de azt is kimondja, hogy ha a kár megtérítésérõl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell. Ezt a rendelkezést indokolt beiktatni a Be. 129/A. §-ának (2) bekezdésébe is.

1. A Magyar Köztársaság az euro-atlanti csatlakozással összefüggésben az utóbbi években több olyan nemzetközi egyezményt kötött meg, amely miatt szükséges a hatályos büntetõeljárási szabályok módosítása. E módosításokat végzi el a Javaslat 27. és 29. §-a

2. A Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek a Magyar Köztársaság területén történõ tevékenységérõl szóló Megállapodás, valamint az annak mellékletét képezõ Végrehajtási Megállapodások megerõsítésérõl és kihirdetésérõl szóló 1997. évi XLIX. törvény (Megállapodás) 8. Cikkének 8.1. pontja elõírja magyar hatóságok részére, hogy egyes nyomozási cselekményekbe az Egyesült Államok fegyveres erõinek katonai rendõrségét be kell vonni.

Így a Megállapodás 8. Cikkének 1. a) pontja rendelkezik a közös helyszíni szemlérõl és a közös tényállás megállapításról, a Megállapodás 9. Cikkének 2. a) pontja rendelkezik az értesítési kötelezettségrõl közlekedési baleset esetén, a Megállapodás 9. Cikkének 2. c) pontja szerint a terhelt vagy tanú kihallgatásának az amerikai hatóság képviselõjének jelenlétében kell történnie, és Megállapodás 8. Cikkének 1. c) pontja szerint a rendõrségnek a nyomozási cselekményrõl készített jegyzõkönyv vagy jelentés egy példányát az amerikai hatóságokhoz el kell juttatnia, illetõleg a rendõrségnek az amerikai hatóságok számára a szükséges információkat rendelkezésre kell bocsátania.

3. A Be. pontosan felsorolja a büntetõ ügyben eljáró hatóságokat, konkrét feladat- és hatáskört telepít e hatóságokhoz. Meghatározza, hogy az eljárási cselekményeken ki és milyen minõségben lehet jelen, szabályozza az iratok megismerésének jogát. Nem rendelkezik azonban arról, hogy a nyomozó hatóság - az eljárásban résztvevõ személyeken és a többi hatóságokon kívül - kit tartozik értesíteni nyomozási cselekmény elvégzésérõl, és arra sem ad lehetõséget, hogy a nyomozási cselekményeknél külföldi állam hatóságának tagjai legyenek jelen.

Ezért a hatályos Be. 131. §-át a Megállapodásnak a nyomozási cselekményeken való jelenlét szabályaira figyelemmel, ki kell egészíteni azzal, hogy a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdés rendelkezése alapján, a külföldi állampolgárságú gyanúsított ellen indult eljárás, illetve a külföldi állampolgárságú sértett sérelmére elkövetett bûncselekmény miatt indult eljárás során a nyomozási cselekményt a külföldi állam hatóságának tagja jelenlétében kell lefolytatni.

Az új Be.-nek a nyomozó hatóság egyéb adatszerzõ tevékenységét szabályozó 178. §-a (4) bekezdése lehetõvé teszi, hogy a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a nyomozás során a nyomozó hatóság olyan tagját is igénybe vegye, aki e minõségét leplezi, a törvény ezt fedett nyomozónak nevezi.

A Javaslat a Be.-nek a nyomozásról szóló VI. fejezetét "Fedett nyomozó igénybevétele" alcímmel és a 131/A. §-sal egészíti ki, e § összhangban áll az új Be. 178. §-ának (4) bekezdésével.

1. Az 1995. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a "Békepartnerség" más résztvevõ államai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítõ Jegyzõkönyve I. Cikke szerint, ha a Megállapodás vagy bármely kiegészítõ jegyzõkönyve részes államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete részes államainak fegyveres erõik jogállásáról szóló 1951. június 19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: SOFA) elõírásait, mintha annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne.

A békepartnerségi szerzõdést kihirdetõ 1995. évi CII. törvény mellékletében található SOFA Egyezmény VII. cikke foglalkozik a büntetõjogi kérdésekkel. A VII. Cikk 1-4. pontja joghatósági rendelkezéseket tartalmaz, e rendelkezéseknek megfelelõen a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény kiegészítését a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat végzi el.

2. A VII. Cikk 5. pontja értesítési és együttmûködési kötelezettséget ír elõ a fogadó és a küldõ állam hatóságai számára az õrizetbe vétel és az átadás, valamint a bûncselekményt érintõ összes szükséges nyomozati cselekmény végzése, és a bizonyítékok gyûjtése - beleértve ebbe a lefoglalást és adott esetben a bûnelkövetéssel kapcsolatos tárgyak átadását - kapcsán.

A SOFA VII. Cikkének 5. a) pontjában elõírt együttmûködési kötelezettség (õrizetbe vétel és átadás a joghatósággal rendelkezõnek) érinti a Be. 91. §-át. A hatályos szabályok szerint a hatóságok a törvényben meghatározott esetekben a terheltet õrizetbe vehetik. Tekintettel arra, hogy a Be. 130. §-ának (2) bekezdése szerint az õrizetbe vételt halaszthatatlan cselekményként is el lehet rendelni, a SOFA VII. Cikkének 5. a) pontja miatt a Be-t nem szükséges módosítani, mivel abban az esetben, ha az õrizetbe vett személy által elkövetett bûncselekményre a magyar hatóságoknak nincs joghatósága, a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény rendelkezései szerinti eljárási jogsegélyrõl (61. § (2) bek.), illetõleg a büntetõeljárás átadásáról lehet szó.

A SOFA VII. Cikkének 5. b) pontjában elõírt értesítési kötelezettség alapján az õrizetbe vételrõl értesíteni kell az õrizetbe vett személy államának katonai hatóságait. A Be. 91. § (6) bekezdése szerint a katona õrizetbe vételérõl értesíteni kell a parancsnokát is. A Be. e bekezdése ugyan nem utal vissza a Btk. 122. §-ának (1) bekezdésére, de feltehetõ az a törvényhozói szándék, hogy a 91. § (6) bekezdésének alkalmazása során sem kívánt eltérni attól, hogy ahol a Be. katonáról rendelkezik, ott ezen a Btk. 122. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyt kell érteni.

A SOFA VII. Cikkének 6. a) pontjában elõírt együttmûködési kötelezettséget lefedi a jogsegélytörvényben szabályozott eljárási jogsegély (61. § (2) bek.), ezért ennek a kötelezettségnek a Be-ben történõ kodifikációja szükségtelennek tûnik. A SOFA VII. Cikkének 6. b) pontjában elõírt értesítési kötelezettség pedig nem a Be. szabályozási tárgykörébe tartozó kérdés.

3. A VII. Cikk 9. pontja szerint, amennyiben a küldõ állam fegyveres erejének vagy polgári állományának tagja, illetve e személy hozzátartozója ellen a fogadó állam büntetõeljárást folytat, az illetõ személynek joga van arra, hogy kapcsolatot tarthasson fenn a küldõ állam kormányának képviselõjével, és amennyiben azt a bírósági eljárás szabályai megengedik, ezen képviselõ részt vehessen a tárgyaláson.

Mindezekre figyelemmel indokolt a Be. 133. §-ának olyan tartalmú kiegészítése, amely a külföldi állampolgárságú személy kihallgatásán megengedi a külföldi állam konzuli tisztviselõjének jelenlétét.

1. A Be. 134. §-a a nyomozási cselekményeknél az érdekeltek részvételét szabályozza. Az (1) bekezdés elsõ mondata azt az alapvetõ rendelkezést tartalmazza, hogy a védõ a gyanúsított és a tanú kihallgatásánál jelen lehet, a kihallgatotthoz kérdéseket intézhet. A különösen védett tanú kihallgatásánál azonban a Be.-nek a Javaslat 48. §-ával beiktatott 379/E. §-a (1) bekezdése szerint csak az ügyész lehet jelen. Ezért a Be. 134. §-a (1) bekezdésének elsõ mondatát ki kell egészíteni azzal, hogy a védõ a tanú kihallgatásánál akkor lehet jelen, ha e törvény eltérõen nem rendelkezik.

2. A Be. 134. §-a (3) bekezdésének kiegészítése is a tanú védelme szempontjából indokolt rendelkezés.

A Be. 139. §-ának (2) bekezdése a nyomozás megszüntetését teszi lehetõvé a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel szemben, ha a nyomozó hatósággal történt együttmûködéséhez fûzõdõ nemzetbiztonsági vagy bûnüldözési érdek jelentõsebb, mint az állam büntetõjogi igényéhez fûzõdõ érdek. A Javaslat ezt - a 24. §-sal összhangban - kiegészíti azzal, hogy a nyomozás nem szüntethetõ meg azzal szemben, aki más életének szándékos kioltásával járó bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható alaposan.

A Be. 141/A. §-a a nyomozásnak a 139. § (2) bekezdése alapján történt megszüntetése esetén az állam kártérítési igényérõl rendelkezik. A Javaslat - a 26. §-sal összhangban - a Be. 141/A. §-ának (1) bekezdését azzal egészíti ki, hogy ha a kártérítésrõl polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell.

Az új Be. 192. §-a rendelkezik a nyomozás megszüntetésérõl az együttmûködõ gyanúsítottal és a fedett nyomozóval szemben.

A Javaslat az új Be. 192. §-ának (2) és (7) bekezdését, valamint a (3) és (4) bekezdésének a fedett nyomozóra vonatkozó rendelkezéseit iktatja be a Be.-be "A nyomozás megszüntetése a fedett nyomozóval szemben" alcímet viselõ 141/C. §-ként.

A Be. 142. §-a a nyomozás iratainak ismertetését szabályozza. Az (1) bekezdés a gyanúsított és a védõ számára a nyomozás iratainak megtekintésére ad lehetõséget. A Javaslat által beiktatott új (2) bekezdés egyértelmûen kimondja: a nyomozás iratainak ismertetésénél lehetõvé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védõ a nyomozás során keletkezett iratokat megismerhesse, ez alól kivételt jelentenek a zártan kezelt iratok, amelyeknek a korlátozás nélküli megismerése az iratok zárt voltával állna ellentétben.

A tanúvédelem új szabályainak a Be.-be történõ beiktatása a Be.-nek a vádiratról rendelkezõ 146. §-ának kiegészítését is szükségessé teszi. A Be. 146. §-ának új (7) bekezdése a különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzõkönyvi kivonatnak a vádirat bírósági példányához csatolását írja elõ, ez megfelel az új Be. 219. §-a (1) bekezdése b) pontjának.

A Be. 146.§-ának új (8) bekezdése nem a különösen védett tanúra vonatkozik, hanem arról az esetrõl rendelkezik, ha a tanú nevének, illetõleg adatainak zárt kezelését rendelték el. Ebben az esetben a tárgyalásra idézendõ tanú nevét, illetõleg adatait nem a vádiratban, hanem külön zárt iratban kell közölni. Ez az új Be. 219. §-ának (2) bekezdésével van összhangban.

A Be. VI. fejezetének II. címe a vétségi eljárásban folytatott nyomozásnak a bûntetti eljárástól eltérõ szabályait tartalmazza. Ezeknek az egyszerûsítõ jellegû rendelkezéseket nem lenne célszerû alkalmazni, ha az ügyben szereplõ tanút különösen védetté nyilvánították. Ezért a Javaslat egyértelmûen kizárja a vétségi eljárás szabályainak alkalmazását, ha az ügyben tanút védetté nyilvánítottak.

A Be. 180. §-ának (2) bekezdése az elsõ fokú bíróság tárgyalására idézésrõl, illetõleg a tárgyalásról értesítésrõl rendelkezik. Az új Be. 280. §-ának (2) bekezdése szerint a különösen védett tanú a tárgyalásra nem idézhetõ. A Javaslat ennek megfelelõ rendelkezéssel egészíti ki a Be. 180. §-ának (2) bekezdését.

Az új Be. 263. §-ának (3) bekezdése a tanács elnökének feladatait határozza meg abban az esetben, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja bizonyítási eszközként felhasználni. Ha a vádlott, illetõleg a védõ a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozza, az új Be. 268. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság elrendelheti, hogy a nyomozási bíró a különösen védett tanút ismételten hallgassa ki.

Az új Be. 268. §-ának (3) bekezdése a különösen védett tanú ismételt kihallgatása során a nyomozási bíró feladatává teszi a gondoskodást arról, hogy a tanú személyére és tartózkodási helyére a vallomásáról készült jegyzõkönyv-kivonat alapján ne lehessen következtetni.

A Javaslat a Be.-t 180/A. §-sal egészíti ki, amely tartalmában megfelel az új Be. említett rendelkezéseinek.

Az új Be. 296. §-ának (2) bekezdése szerint a különösen védett tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki. A Javaslat a Be.-nek a tanú kihallgatásáról szóló 201. §-át ennek megfelelõ (3) bekezdéssel egészíti ki.

A Be.-nek a bizonyítás kiegészítésérõl szóló 206. § (2) bekezdése a bizonyítás felvételének helyérõl és idejérõl való értesítésrõl rendelkezik.

A Javaslat az új Be. 304. §-a (3) bekezdésének elsõ mondatával összhangban a Be. 206. §-ának (2) bekezdését azzal egészíti ki, hogy a vádlott és a védõ értesítését mellõzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a vádlott és a védõ elõtt ismertté válnának.

A Javaslat beilleszti az új Be. 327. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést a hatályos büntetõ eljárási jogba.

A Javaslat 42. §-ában foglalt rendelkezés szoros összefüggésben van a Javaslat 2.és 3. §-ában módosított rendelkezésekkel. Ha a Legfelsõbb Bíróság másodfokú hatáskörét 1999-tõl az ítélõtábla veszi át, ennek megfelelõen az ítélõtábla elõtt tartott tárgyaláson kötelezõ az ügyész részvétele.

1. A Javaslat 7. §-a kiegészíti a Be. 57. §-át az elkobzással érintett dolog tulajdonosára vonatkozó rendelkezéssel. A Javaslat 43. §-a az ilyen egyéb érdekelt jogorvoslati lehetõségeinek szabályait tartalmazza. Ha az elsõ fokú bíróság a büntetõügyben vádlottként nem szereplõ személy tulajdonát kobozza el, a Be. hatályos szabályai szerint ez a személy egyéb érdekeltként részt vehet az eljárásban, és az õt érintõ elsõbírói rendelkezés ellen jogorvoslattal élhet. A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során az elkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezést helyben hagyhatja, megváltoztathatja, vagy hatályon kívül helyezheti.

2. Ha a másodfokú bíróság az egyéb érdekelt vagy más jogosult fellebbezése folytán az egyéb érdekelttõl történõ elkobzást kimondó rendelkezést nem változtatta meg, és nem helyezte hatályon kívül, továbbá, ha az elkobzást kimondó rendelkezést megváltoztatta ugyan, de az elkobzást nem mellõzte, a Javaslat lehetõséget ad az egyéb érdekelt számára tulajdonjogi igényének polgári perben történõ érvényesítésére. Ezért a Javaslat részletesen szabályozza, hogy az elkobzást kimondó rendelkezés érdemi megváltoztatásának hiányában mely bíróságnak milyen kötelezettségei vannak az egyéb érdekelt jogainak érvényesítése érdekében.

3. A Javaslat rendelkezést tartalmaz arra nézve is, hogy a polgári perben eljáró bíróság az egyéb érdekelt tulajdonjogi igényét a Polgári perrendtartás szabályai szerint bírálja el.

A Javaslat 44. és 45. §-a szerinti kiegészítés a katonai büntetõeljárásra kiterjedõen is érvényesíti a Javaslat 2-3. §-ában írt módosításokat. A Javaslat - az új Be-vel és az ügyészségi törvénnyel azonos módon - meghatározza, hogy az ítélõtábla mellett a vádhatóság feladatait a Katonai Fellebbviteli Ügyészség látja el, a katonai büntetõeljárásban elbírált ügyek másodfokú elintézésére pedig a Fõvárosi Ítélõtáblát jelöli ki.

Az új Be. 478. §-a a sorkatonai szolgálatot teljesítõ tanú védelme érdekében lehetõvé teszi, hogy a tanú más szolgálati helyre történõ vezénylését vagy áthelyezését kérje.

A Javaslat ennek megfelelõ 338/A. §-sal egészíti ki a Be.-nek a katonai büntetõeljárást szabályozó XV. fejezetét.

A különösen védett tanú kihallgatását a Be.-be a Javaslat 48. §-ával beiktatott 379/D-379/F. § szerint a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró folytatja le. A tanú különösen védetté nyilvánítására a katonai büntetõeljárásban is sor kerülhet, ezt a megyei bíróság katonai bírájának feladatává indokolt tenni. A Javaslat a Be-t ennek megfelelõ 341/A. §-sal egészíti ki.

1. A Javaslat a Be.-t a különösen védett tanú kihallgatásáról szóló 379/D-379/F. §-sal egészíti ki.

Az új Be. 207. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint a vádirat benyújtása elõtt a nyomozási bíró dönt az ügyész indítványára a tanú különösen védetté nyilvánításáról, és a (3) bekezdése szerint a nyomozási bíró kihallgatja a különösen védett tanút. Minthogy a Be. a nyomozási bíró fogalmát nem ismeri, a Javaslat által a Be-be beiktatott 379/D. § (1) bekezdése a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró feladatává teszi a tanú különösen védetté nyilvánítását és a különösen védett tanú kihallgatását, valamint az ilyen tanú közremûködésével folytatott bizonyítási cselekmények megtartásának elrendelését.

A Be-be beiktatott 379/D. § (3) bekezdése a kijelölt bíró illetékességét az új Be. 208. §-a (1) bekezdésének a nyomozási bíró illetékességérõl szóló rendelkezésének megfelelõen szabályozza.

2. A Be-be beiktatott 379/E. § a különösen védett tanúnak a kijelölt bíró által tartott meghallgatáson történõ kihallgatásáról rendelkezik. Ennek tartalma az új Be. 213. §-a (2) és (4) bekezdésének a lényeges rendelkezéseit veszi át.

3. A Be-be beiktatott 379/F. § a kijelölt bíró által hozott határozat elleni fellebbezés elintézésének szabályait tartalmazza.

A Javaslat módosításokkal hatályba lépteti az új Be. 590-596. §-ait, amelyek a végrehajtás során a bíróságokra háruló feladatokról rendelkeznek. A Javaslat szerinti módosítások a jogorvoslati jog biztosítására, a halasztási kérelem és a fellebbezés halasztó hatályának kizárására, az egészségügyi állapot orvosszakértõ általi megállapítására, illetve a büntetésvégrehajtás keretei között való kezelhetõség tekintetében a BVOP egészségügyi igazgatósága nyilatkozatára irányulnak.

A Be-nek a Javaslat 12. §-ával beiktatott 64/B. §-a különösen indokolt esetben lehetõvé teszi, hogy a rendõrség a tanú, illetõleg a hozzátartozója részére külön jogszabályban meghatározott személyi védelmet nyújtson. Ennek a külön jogszabálynak a megalkotására ad felhatalmazást a Javaslat a Be.-be beiktatott 403/A. §-ban.

1. A Javaslat 53. §-ának (1) és (3) bekezdése a törvény hatálybalépésérõl rendelkezik. A Javaslat rendelkezéseinek mielõbbi hatálybalépése indokolt, ezért - bizonyos kivételekkel - a Javaslat a módosításokat 1999. január 1-jén lépteti hatályba.

Az ítélõtáblák a Javaslat rendelkezései szerint átveszik a Legfelsõbb Bíróság másodfokú büntetõ ügyszakos hatáskörének szinte teljes egészét, ugyanakkor az ítélõtáblák megszervezése jelenleg van folyamatban. Erre figyelemmel indokolt, hogy a Javaslatnak az ítélõtáblára - és értelemszerûen a fellebbviteli fõügyészségekre, illetve a Katonai Fellebbviteli Ügyészségre - vonatkozó rendelkezései ennél késõbb, 1999. március 1-jén lépjenek hatályba.

2. Az 53. § (2) bekezdése az ügyintézés folyamatosságának biztosítása érdekében akként rendelkezik, hogy a megyei bíróság elsõ fokú hatáskörének Javaslat szerinti kiterjesztése nem érinti a jelenleg helyi bíróságon folyamatban lévõ ügyek elintézését. Azokban az ügyekben, amelyekben a bíróság az ügy feldolgozását már megkezdte, nem indokolt ugyanis pusztán a hatásköri szabályok megváltozása miatt az eljárást elölrõl kezdeni.

3. Az 53. § (4) bekezdése a Be-nek a nyomozás megtagadásával kapcsolatos 129/A. §-a (3) bekezdését és a nyomozás megszüntetésére vonatkozó 141/A. §-ának (3) bekezdését helyezi hatályon kívül, mivel e rendelkezések a fedett nyomozókra vonatkozó új szabályok beiktatásával feleslegessé váltak.

4. Minthogy a Javaslat nagy terjedelemben módosítja a Be-t, a jogbiztonság érdekében indokolt a törvény szövegét a módosításokkal egységes szerkezetben közzétenni. Errõl rendelkezik az (5) bekezdés.