A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 6. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. § (1) A külföldi bíróság ítélete a magyar bíróság ítéletével azonos érvényû, ha

a) a külföldi bíróság a magyar hatóságok feljelentése alapján vagy a büntetõeljárás átadása folytán járt el,

b) az elkövetõvel szemben a külföldi bíróság olyan cselekmény miatt járt el, amely mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendõ, és a külföldön folyamatban volt eljárás, valamint a kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés összhangban van a magyar joggal.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételek megléte esetén sem ismerhetõ el a külföldi bíróság ítéletének érvénye, ha az elítélés politikai vagy azzal szorosan összefüggõ egyéb bûncselekmény, illetõleg katonai bûncselekmény miatt történt.

(3) A cselekmény nem tekinthetõ politikai, illetõleg katonai bûncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes körülményre, így a bûncselekmény által elérni kívánt célra, a bûncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközökre, a bûncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz, illetõleg a katonaihoz képest.

(4) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bûncselekmény a külföldi ítélet érvényének megállapítása szempontjából mindig köztörvényi jellegû bûncselekménynek tekintendõ.

(5) Ha a magyar büntetõ törvény hatálya alá tartozó személy cselekményét külföldi bíróság már elbírálta, az (1) bekezdés esetét kivéve, a büntetõeljárás megindításáról a legfõbb ügyész határoz. Ebben az esetben a külföldön végrehajtott büntetést vagy elõzetes fogvatartást a magyar bíróság által kiszabott büntetésbe be kell számítani."

A Btk. 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, és e § a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év.

(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bûncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte."

A Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(Fegyházban kell végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha)

"b) 1. terrorcselekmény (261. §), légi jármû hatalomba kerítése (262. §), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), fegyvercsempészet (263/B. §), bûnszervezet létrehozása (263/C. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §), visszaélés kábítószerrel (282. §),

2. az emberölés, az emberrablás, az emberkereskedelem, az erõszakos közösülés, a szemérem elleni erõszak, a természet elleni erõszakos fajtalanság, a közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése, a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel és a rablás súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bek., 175/A. § (2)-(4) bek., 175/B. § (3)-(5) bek., 197. § (2)-(3) bek., 198. § (2)-(3) bek., 200. § (2)-(3) bek., 259. § (2)-(3) bek., 261/A. § (3) bek., 263/A. § (1)-(3) bek., 321. § (3)-(4) bek.],

3. a bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából elkövetett üzletszerû kéjelgés elõsegítése (205. § (3) bek. b) pont), kerítés (207. § (3) bek. c) pont), embercsempészés (218. § (3) bek.), pénzmosás (303. § (3) bek. a) pont), devizabûncselekmény (309. § (4) bek. c) pont), adó-, és társadalombiztosítási csalás (310. § (4) bek. b) pont), csempészet és vámorgazdaság (312. § (4) bek. b) pont), lopás (316. § (6) bek. c) pont), csalás (317. § (6) bek. c) pont), orgazdaság (326. § (5) bek. b) pont),"

A Btk. 47. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és e bekezdés a következõ c)-d) ponttal egészül ki:

(Nem bocsátható feltételes szabadságra)

"b) aki a szabadságvesztésbõl legalább két hónapot nem töltött ki,

c) a többszörös visszaesõ,

d) aki a bûncselekményt bûnszervezet tagjaként vagy bûnszövetségben követte el,

e) aki a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekményt üzletszerûen követte el."

A Btk. 47/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép, és a Btk. a következõ 47/B-47/C. §-sal egészül ki:

"47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét kizárja.

(2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét nem zárja ki, annak legkorábbi idõpontját legalább húsz évben határozza meg.

47/B. § (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés idõtartamáig elhalasztja.

(2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése elõtt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés idõtartamáig elhalasztja.

(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.

(4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bûncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.

(5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bûncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti idõtartamra elhalasztja.

47/C. § (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésbõl az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott idõtartamot, és alaposan feltehetõ, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhetõ.

(2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre."

A Btk. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevõ részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év."

A Btk. 50. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ilyenkor a szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet."

A Btk. 51. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy - figyelemmel a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi elõnyre is - meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és - az elkövetõ vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten - az egy napi tételnek megfelelõ összeget.

(2) A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel. Egy napi tétel összegét legalább száz, de legfeljebb húszezer forintban kell meghatározni."

A Btk. 52. §-a a következõ mondattal egészül ki:

"Ilyenkor a szabadságvesztés két hónapnál rövidebb is lehet."

A Btk. 61. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"61. § (1) Azt a nem magyar állampolgár elkövetõt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, a Magyar Köztársaság területérõl ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza.

(2) Nem utasítható ki az, akit a külön törvényben meghatározottak szerint menekültként ismertek el.

(3) A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart. Végleges hatállyal az utasítható ki, akinek az országban való tartózkodása - figyelemmel az elkövetés jellegére, az elkövetõ kapcsolataira - a közbiztonságot jelentõsen veszélyeztetné. A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.

(4) A kiutasítás tartama az ítélet jogerõre emelkedésével kezdõdik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idõ, amely alatt az elítélt a szabadságvesztés büntetését tölti.

(5) A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat, kérelmére mentesítheti, ha arra érdemes és a kiutasítás óta tíz év eltelt."

A Btk. 62. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"62. § (1) Szabadságvesztés kiszabása mellett vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyonra, amelyet az elkövetõ a bûncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.

(2) A vagyonelkobzást arra a vagyonra is el kell rendelni, amelyet az elkövetõ a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyon helyébe lépõ vagyonként szerzett."

A Btk. 63. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"63. § (1) A bíróság a vagyonelkobzást az elkövetõ egész vagyonára, vagyonának meghatározott részére, egyes vagyontárgyaira vagy pénzösszegben kifejezve rendeli el.

(2) A vagyonelkobzást el kell rendelni arra a vagyonra is, amelyet az elkövetõ átruházott, feltéve, hogy a megszerzõnek az átruházott vagyon eredetérõl tudomása volt, akkor is, ha a megszerzõ személyében jogutódlás következett be.

(3) A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyont az elkövetõ jóhiszemû harmadik személy részére ruházta át.

(4) Az elkobzott vagyon az ítélet jogerõre emelkedésével az államra száll."

A Btk. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A pénzmellékbüntetés legalacsonyabb összege tízezer forint, legmagasabb összege tízmillió forint."

A Btk. 65. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A pénzmellékbüntetésnek szabadságvesztésre átváltoztatása esetén ezer forinttól tizenötezer forintig terjedõ összeg helyett egy-egy napi szabadságvesztést kell számítani. A pénzmellékbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés egy napnál rövidebb és két évnél hosszabb nem lehet."

A Btk. 72. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép, e § a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (3)-(5) bekezdésre változik:

"(1) A bíróság a vétség miatt a büntetés kiszabását próbaidõre elhalaszthatja, ha alaposan feltehetõ, hogy a büntetés célja így is elérhetõ.

(2) Az elkövetõt a bíróság különös méltánylást érdemlõ esetben a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ bûntett miatt is próbára bocsáthatja."

A Btk. 77. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"77. § (1) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak,

b) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,

c) amely a bûncselekmény elkövetése útján jött létre,

d) amelyet a bûncselekmény elkövetõje a tulajdonostól vagy ennek hozzájárulásával mástól, az elkövetésért kapott,

e) amelyre a bûncselekményt elkövették,

f) amely az adott vagyoni elõny tárgya volt.

(2) El kell kobozni azt az anyagi eszközt, amelyet a bûncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítõ feltételek biztosítása végett szolgáltattak, a bûncselekmény elkövetéséhez használtak, vagy arra szántak.

(3) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bûncselekmény megvalósul.

(4) Az (1) bekezdés a) és e) pontja esetében az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövetõ tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésrõl elõzetesen tudott.

(5) Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövetõ gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt nem büntethetõ.

(6) Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetõségének elévülésére megállapított idõ, de legalább öt év elteltével. Vagyonelkobzás esetén nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.

(7) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll."

A Btk. a következõ 77/A. §-sal egészül ki:

"77/A. § (1) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a 77. § (1) bekezdésének c)-f) pontja, továbbá a 77. § (2) bekezdése estében, ha az elkobzást nem lehet elrendelni vagy foganatosítani, továbbá, ha a vagyoni elõnynek vagy a 77. § (2) bekezdése szerinti anyagi eszköznek nem dolog a tárgya, az elkövetõt a dolog értékének, az elõny értékének, illetõleg az anyagi eszköz értékének megfelelõ összeg megfizetésére kell kötelezni.

(2) Ha az elkobzás az elkövetõre a bûncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellõzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki, az elkobzás helyett az elkövetõt a dolog értékének, az anyagi eszköz értékének, illetõleg az elõny értékének megfelelõ összeg megfizetésére kell kötelezni.

(3) Ha az elkobzás alá esõ dolog nem az elkövetõ tulajdona, és az elkobzás a tulajdonosra méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellõzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki, az elkobzás helyett az elkövetõt a dolog értékének megfizetésére kell kötelezni.

(4) Az elkobzás, illetõleg az elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezés egészben vagy részben, kivételesen mellõzhetõ, ha az az elkövetõre a bûncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellõzését a nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki. Az elkobzás, illetõleg az elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezés a 77. § (1) bekezdésének d) és f) pontja esetén nem mellõzhetõ."

A Btk. 83. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"83. § (1) A büntetést - céljának (37. §) szem elõtt tartásával - a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bûncselekmény és az elkövetõ társadalomra veszélyességéhez, a bûnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítõ körülményekhez.

(2) Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felsõ és az alsó határ közötti különbözet felét kell hozzáadni.

(3) Ha e törvény a büntetés kiszabása esetén az e törvény Különös Részében meghatározott büntetési tételek emelését írja elõ, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

(4) Ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, a büntetés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetõleg a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségének a figyelmen kívül hagyásával állapítja meg."

(1) A Btk. 85. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a törvény a bûnhalmazatban levõ bûncselekmények közül legalább kettõre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felsõ határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bûncselekményekre megállapított büntetési tételek felsõ határának együttes tartamát."

A Btk. 85/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A tárgyalásról lemondás esetén (Be. XXV. Fejezet), ha a törvény a bûnhalmazatban lévõ bûncselekmények közül legalább kettõre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a 87/C. § alapján kiszabható legsúlyosabb büntetési tétel felsõ határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bûncselekményekre a 87/C. § alapján kiszabható büntetések együttes tartamát."

(1) A Btk. 87. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(2) Az (1) bekezdés alapján, ha a bûncselekmény büntetési tétele

a) tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb hét évi és hat hónapi szabadságvesztést;

b) öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb három évi és hat hónapi szabadságvesztést;

c) öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb három évi szabadságvesztést;

d) két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egy évi és hat hónapi szabadságvesztést;

e) egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb hat hónapi szabadságvesztést,

f) egy évig, két évig, három évig vagy öt évig terjedõ szabadságvesztés, ehelyett közérdekû munkát vagy pénzbüntetést

lehet kiszabni.

(3) Kísérlet és bûnsegély esetében, ha a (2) bekezdés a)-e) pontjai alapján kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a (2) bekezdés soron következõ pontja alapján kell kiszabni."

(2) A Btk. 87. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Bûnhalmazat esetén a büntetés a (2) bekezdés alapján csak különös méltánylást érdemlõ esetben enyhíthetõ."

A Btk. 87/A. §-a (1) bekezdésének c), d) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

(A büntetés a 87. § (2) bekezdése alapján csak különös méltánylást érdemlõ esetben enyhíthetõ, ha)

"c) az emberölés súlyosabban minõsülõ esetei [166. § (2) bekezdés a)-i) pontjai],

d) emberrablás [175/A. § (1)-(4) bek.], terrorcselekmény [261. § (1)-(2) bek.], légi jármû hatalomba kerítése [262. § (1)-(2) bek.], visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (263/A. § (1)-(3) bek.), fegyvercsempészet (263/B. § (1)-(3) bek.), bûnszervezet létrehozása (263/C. §), visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §), visszaélés kábítószerrel (282. §),

e) az emberkereskedelem, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése, a rablás, az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak súlyosabban minõsülõ esetei [175/B. § (3)-(5) bek., 261/A. § (3) bek., 321. § (3)-(4) bek., 355. § (5) bek. a) pont]"

A Btk. 89. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtõl három évig, a bûntett miatt kiszabott szabadságvesztés két évtõl öt évig terjedõ próbaidõre függeszthetõ fel. A próbaidõt években kell meghatározni, és az a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet."

A Btk. 90. §-a a következõ b)-d) ponttal egészül ki:

(A büntetés végrehajtása nem függeszthetõ fel, ha)

"b) az elkövetõ többszörös visszaesõ,

c) az elkövetõ a bûncselekményt bûnszervezet tagjaként vagy bûnszövetségben követte el,

d) az elkövetõ a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekményt üzletszerûen követte el."

A Btk. 92. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az elkövetõt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, és az elkövetõ valamennyi bûncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerõre emelkedését megelõzõen követte el, a jogerõsen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni."

A Btk. 93. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"93. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetések együttes tartamát."

(1) A Btk. 97. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Halmazati büntetés esetén a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt, a tárgyalásról lemondás esetén a 87/C. § szerinti büntetési tételt kell a felével emelni."

(2) A Btk. 97. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott súlyosabb jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha e törvény Különös Része a különös visszaesõként történõ elkövetést a bûncselekmény súlyosabban minõsülõ eseteként rendeli büntetni."

A Btk. 110. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bûncselekmény esetén egy hónap."

A Btk. 120/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés tartamát úgy kell megállapítani, hogy az ne legyen rövidebb a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelésnél, de ne érje el az elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát. A javítóintézeti nevelés tartama ilyenkor sem haladhatja meg a három évet."

A Btk. a következõ alcímmel és 122/A.-122/B. §-sal egészül ki:

"Más állam katonája ellen elkövetett bûncselekmény

122/A. § (1) A XX. Fejezet rendelkezései szerint büntetendõ az a katona, aki az ott meghatározott bûncselekményt

a) a szövetséges fegyveres erõ (368. § (1) bek.) katonájával szemben, vagy

b) az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet felkérésére végzett békefenntartó, béketeremtõ vagy megfigyelõ tevékenység keretében, külföldi szolgálat során más állam katonájával szemben

szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a szövetséges fegyveres erõ katonája a szövetséges fegyveres erõ állama rendõrségének, illetõleg polgári védelmi szolgálatának tagja, b) pontjának alkalmazásában más állam katonája a más állam rendõrségének, illetõleg polgári védelmi szolgálatának tagja is.

122/B. § A XX. Fejezet szerint büntetendõ az a katona is, aki az ott meghatározott bûncselekményt a szövetséges fegyveres erõkben teljesített szolgálata során, illetve az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet felkérésére végzett békefenntartó, béketeremtõ vagy megfigyelõ tevékenység keretében követi el."

A Btk. 124. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"124. § A 73. § (2) bekezdésének esetét kivéve nem büntethetõ katonai vétség miatt az elkövetõ, ha a tettes szolgálati viszonyának megszûnése óta egy év eltelt."

A Btk. 127. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az elítélt a szolgálatban megtartható, katonai fogdában kell végrehajtani a hivatásos, a szerzõdéses és a sorállományú katonára kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztést a 44. §-ban meghatározott esetben."

A Btk. 132. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"132. § A szolgálati viszony megszüntetésének hivatásos és szerzõdéses állományú katonával szemben van helye, ha a szolgálatra méltatlanná vált."

A Btk. 137. §-a a következõ 2. ponttal egészül ki, és az eredeti 2-15. pont számozása 3-16. pontra változik:

"2. közfeladatot ellátó személy:

a) a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tömegközlekedési eszközt mûködtetõ gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végzõ más személy,

b) a biztonsági feladatot teljesítõ katona,

c) a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítõ személy,

d) a mentõszolgálat tagja,

e) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védõ vagy a jogi képviselõ,

f) az egészségügyrõl szóló törvényben meghatározott esetben az egész-ségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy,

g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus,

h) az állami, önkormányzati, önkéntes és létesítményi tûzoltóság tûzoltói feladatot ellátó tagja,"

A Btk. 137. §-ának a 38. § alapján módosult számozás szerinti 8. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. bûnszervezet: bûncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bûnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul,"

A Btk. 137. §-ának a 38. § alapján módosult számozás szerinti 14. és 16. pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"14. visszaesõ a szándékos bûncselekmény elkövetõje, ha korábban szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétõl vagy végrehajthatósága megszûnésétõl az újabb bûncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,"

"16. többszörös visszaesõ az, akit a szándékos bûncselekmény elkövetését megelõzõen visszaesõként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetés kitöltésétõl vagy végrehajthatóságának megszûnésétõl a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bûncselekménye elkövetéséig három év nem telt el."

A Btk. a következõ 138/B. §-sal egészül ki:

"138/B. § E törvény alkalmazásában különös méltánylást érdemlõ eset, ha a bûncselekményre, annak következményére, elkövetésének összes körülményére, így különösen

a) a bûncselekmény által elérni kívánt célra, az elkövetés módjára, a kísérleti szakra, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközökre, a sértett felróható közrehatására, a cselekménnyel okozott kár megtérítésére,

b) az elkövetõ személyiségére, a bûnösségének fokára, büntetlen elõéletére, büntetés elviselését megnehezítõ állapotára, méltányolható indítékára, az elkövetõnek fel nem róható idõmúlásra, az elkövetõ által a köz javára ellenszolgáltatás nélkül végzett tevékenységre vagy szolgáltatásra

figyelemmel alaposan feltehetõ, hogy a büntetés célja

1. a 47. § (3) bekezdése esetében további szabadságelvonás nélkül,

2. a 72. § (2) bekezdése esetében a büntetés kiszabásának próbaidõre történõ elhalasztásával,

3. a 87. § (5) bekezdése, a 87/A. § és a 97. § (2) bekezdése esetében a büntetési tételnél enyhébb fõbüntetés kiszabásával,

4. a 89. § (2) bekezdése esetében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésével,

5. e törvény Különös Részében meghatározott esetekben a büntetés mellõzésével

is elérhetõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 160/A. §-sal egészül ki:

"Nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása

160/A. § (1) Aki hadmûveleti vagy megszállt területen az ellenséggel, polgári személlyel vagy hadifogollyal szemben nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyvert vagy harci eszközt alkalmaz, vagy alkalmaztat, bûntettet követ el, és tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyvernek kell tekinteni

a) az 1955. évi 20. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a fojtó, mérges és egyéb hasonló gázok, valamint a bakteriológiai eszközök hadviselési célokra történõ használatának eltiltására vonatkozóan Genfben, az 1925. évi június hó 17. napján kelt jegyzõkönyvben említett fojtó, mérges és egyéb hasonló gázokat, a bakteriológiai harci eszközöket,

b) az 1984. évi 2. törvényerejû rendelettel kihirdetett, a mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthetõ egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetõleg korlátozásáról szóló, Genfben, az 1985. évi október hó 15. napján kelt egyezményhez csatolt

1. I. Jegyzõkönyvben meghatározott röntgensugárral ki nem mutatható repesszel sérülést okozó fegyvert,

2. az 1997. évi CXXXIII. törvénnyel kihirdetett II. Módosított Jegyzõkönyv 2. cikkének 1-5. pontjában meghatározott aknát, távtelepítésû aknát, gyalogság elleni aknát, meglepõ aknát és más eszközt,

3. III. Jegyzõkönyv 1. cikkének 1. pontjában meghatározott gyújtófegyvert,

4. IV. Kiegészítõ Jegyzõkönyv I. Cikkében meghatározott vakító lézerfegyvert,

c) az 1997. évi CIV. törvénnyel kihirdetett, a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítésérõl szóló, Párizsban, 1993. január 13-án aláírt egyezmény II. Cikkének 1. és 7. pontjában meghatározott vegyifegyvert vagy vegyi kényszerítõ eszközt,

d) az 1998. évi X. törvénnyel kihirdetett Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetõleg megsemmisítésérõl szóló, Oslóban, 1997. szeptember 18-án elfogadott egyezmény 2. Cikkének 1. pontjában meghatározott gyalogsági aknát."

(1) A Btk. 166. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és a (2) bekezdés a következõ i) ponttal egészül ki:

(A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést)

"e) hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, illetõleg emiatt, közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy ellen,"

"i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen"

(2) A Btk. 166. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmény)

"a) az újszülött megölése (166/A. §), az erõs felindulásban elkövetett emberölés (167. §), a népirtás [155. § (1) bekezdés a) pont],"

A Btk. a következõ alcímmel és 166/A. §-sal egészül ki:

"Újszülött megölése

166/A. § Az a nõ, aki születõ gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megöli, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 170. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ az elkövetõ, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetõleg, ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el."

A Btk. 175. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"175. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és a személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartja, és a sértettet munkavégzésre kényszeríti, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) aljas indokból vagy célból,

b) hivatalos eljárás színlelésével,

c) a sértett sanyargatásával,

d) jelentõs érdeksérelmet okozva,

e) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére

követik el."

A Btk. a következõ alcímmel és 175/B. §-sal egészül ki:

"Emberkereskedelem

175/B. § (1) Aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatás fejében átad, átvesz, más személyért elcserél, illetve e célra másnak megszerez, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére,

b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,

c) munkavégzés végett,

d) fajtalanság vagy közösülés, illetve mással való fajtalanság vagy közösülés végett

követik el.

(3) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény

a) a (2) bekezdésben meghatározott esetek közül kettõ szerint minõsül, illetve, ha a bûncselekményt

b) bûnszervezet tagjaként,

c) az elkövetõ nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére

követik el.

(4) A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény

a) a (2) bekezdésben meghatározott esetek közül három szerint minõsül, illetve ha a bûncselekményt

b) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére bûnszervezet tagjaként,

c) az elkövetõ nevelése, felügyelete, gondozása, vagy gyógykezelése alatt álló és a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére

követik el.

(5) A büntetés tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt munkavégzés és fajtalanság vagy közösülés, illetve mással való fajtalanság vagy közösülés végett

a) a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére, bûnszervezet tagjaként,

b) az elkövetõ nevelése, felügyelete, gondozása, vagy gyógykezelése alatt álló és a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére

követik el.

(6) Aki emberkereskedelemre irányuló elõkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

A Btk. 178. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"178. § (1) Aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, úgyszintén aki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 178/A. §-sal egészül ki:

"Magántitok jogosulatlan megismerése

178/A. § (1) Aki magántitok megismerése céljából

a) másnak a lakását, egyéb helyiségét vagy az ezekhez tartozó bekerített helyet titokban átkutatja,

b) másnak a lakásában, egyéb helyiségében vagy az ezekhez tartozó bekerített helyen történteket technikai eszköz alkalmazásával megfigyeli, illetõleg rögzíti;

c) másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti;

d) távközlési berendezés útján másnak továbbított közleményt kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,

bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki az (1) bekezdésben meghatározott módon megismert magántitkot továbbít vagy felhasznál.

(3) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) hivatalos eljárás színlelésével,

b) üzletszerûen,

c) bûnszövetségben,

d) jelentõs érdeksérelmet okozva

követik el."

A Btk. 183/A. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"183/A. § A 170. § és a 175/A. § alkalmazásában a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt védekezésre képtelennek kell tekinteni."

A Btk. 188. §-át megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím lép:

"Jármûvezetés ittas vagy bódult állapotban"

A Btk. 188. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi jármûvet, valamint gépi meghajtású vízi jármûvet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású jármûvet vezet, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

"(3) Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem gépi meghajtású vízi jármû vagy úszó munkagép avagy közúton nem gépi meghajtású jármû vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elõ, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendõ."

A Btk. 193. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"193. § (1) Aki más családi állását megváltoztatja, így különösen gyermeket kicserél, vagy más családba csempész, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) A büntetés egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a családi állás megváltoztatását

a) gyógy- vagy nevelõintézet alkalmazottja foglalkozása körében,

b) a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el.

(3) Ha a bûncselekményt a gyógy- vagy nevelõintézet alkalmazottja foglalkozása körében gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 195. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Bûntett miatt két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ az a nagykorú személy, aki a kiskorúval kényszermunkát végeztet."

A Btk. 200. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A büntetés öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett természet elleni erõszakos fajtalanság a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minõsül."

A Btk. 218. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"218. § (1) Aki tiltott határátlépéshez (217. §) vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történõ átlépéséhez vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) Aki a cselekményt bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követi el, bûntett miatt az (1) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig, a (2) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) Aki az (1)-(3) bekezdésben meghatározott embercsempészésre irányuló elõkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(5) Az embercsempészés elkövetõjével szemben mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van."

A Btk. a következõ alcímmel és 227/A. §-sal egészül ki:

"Jogosulatlan titkos információgyûjtés

227/A. § (1) Az a hivatalos személy, aki bíró vagy az igazságügy-miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyûjtést, illetõleg a büntetõeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést engedély nélkül végez, vagy az engedély kereteit túllépi, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki bíró vagy az igazságügy-miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyûjtést, illetõleg a büntetõeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést elrendel vagy engedélyez, anélkül, hogy erre jogosult lenne.

(3) A büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekmény jelentõs érdeksérelmet okoz."

A Btk. 230. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"230. § A 229. § rendelkezései szerint büntetendõ, aki az ott meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el."

A Btk. XV. fejezete a következõ VIII. címmel egészül ki:

258/B. § (1) Aki külföldi hivatalos személynek vagy reá tekintettel másnak olyan elõnyt ad vagy ígér, amely a külföldi hivatalos személyt a mûködésében a közérdek kárára befolyásolhatja, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ a vesztegetõ, ha az elõnyt azért adja vagy ígéri, hogy a külföldi hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen.

(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekmény elkövetõje, ha az elõnyt a külföldi hivatalos személy kezdeményezésére azért adta vagy ígérte, mert vonakodása esetén jogtalan hátránytól tarthatott.

258/C. § (1) Aki külföldi gazdálkodó szervezet tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér elõnyt, hogy a kötelességét megszegje, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) A büntetés két évig terjedõ szabadságvesztés, ha az elõnyt külföldi gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik.

258/D. § (1) Az a 258/F. § 1. pontjának c)-e) alpontjában meghatározott külföldi hivatalos személy, aki a mûködésével kapcsolatban elõnyt kér, avagy az elõnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetõleg az elõny kérõjével vagy elfogadójával egyetért, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ az elkövetõ, ha az elõnyért a hivatali kötelességét megszegi, a hatáskörét túllépi, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaél, illetõleg ha a cselekményt bûnszövetségben vagy üzletszerûen követi el.

258/E. § Aki arra hivatkozással, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére elõnyt kér vagy elfogad, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

258/F. § E cím alkalmazásában

1. külföldi hivatalos személy:

a) a külföldi államban jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási feladattal felruházott személy,

b) a külföldi államban közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el,

c) nemzetközi szerzõdéssel létrehozott nemzetközi szervezetnél szolgálatot teljesítõ személy, akinek tevékenysége a szervezet rendeltetésszerû mûködéséhez tartozik,

d) nemzetközi szerzõdéssel létrehozott nemzetközi szervezet közgyûlésébe, testületébe választott személy,

e) a Magyar Köztársaság területén, illetõleg állampolgárai felett joghatósággal rendelkezõ nemzetközi bíróság tagja, a nemzetközi bíróságnál szolgálatot teljesítõ személy, akinek tevékenysége a bíróság rendeltetésszerû mûködéséhez tartozik,

2. külföldi gazdálkodó szervezet az a szervezet, amely a személyes joga szerint jogi személyiséggel rendelkezik, és az adott szervezeti formában gazdasági tevékenység végzésére jogosult."

A Btk. 259. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A büntetés öt évtõl tizenöt évig terjedõ, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a közveszélyokozás egy vagy több ember halálát idézi elõ."

A Btk. 263. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"263. § (1) Aki robbanóanyagot, robbantószert vagy ezek felhasználására szolgáló készüléket engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy a tartásukra nem jogosult személynek átad, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

a) üzletszerûen,

b) bûnszövetségben

követi el, öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

a) bûnszervezet tagjaként,

b) különös visszaesõként

követi el, öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmény

a) a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (263/A. §), a fegyvercsempészet (263/B. §), a visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §),

b) a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak, az emberrablás és a magánlaksértés fegyveresen elkövetett esetei (174/B. § (2) bek. a) pont, 175/A. § (2) bek. b) pont, 176. § (2) bek. b) pont és (3)-(4) bek.), a tiltott határátlépés (217. §), a közveszélyokozás (259. § (1)-(3) bek.), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének súlyosabban minõsülõ esete (261/A. § (3) bek.), a visszaélés radioaktív anyaggal (264. §),

c) a visszaélés kábítószerrel, a rablás, a jármû önkényes elvétele, a szökés és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei (282. § (3) bek. b) pont, 321. § (3) bek. a) pont, (4) bek. b)-c) pont, 327. § (3) bek., 343. § (2) bek. a) pont, 355. § (2) bek. a) pont), továbbá a robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett rongálás (324. § (4) bek. c) pont)."

A Btk. 263/A. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"263/A. § (1) Aki

a) lõfegyvert vagy lõszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,

b) a lõfegyver vagy lõszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi,

c) engedéllyel tartott lõfegyverét, lõszerét engedéllyel nem rendelkezõnek átadja,

bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

a) üzletszerûen,

b) bûnszövetségben

követi el, öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

a) bûnszervezet tagjaként,

b) különös visszaesõként

követi el, öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) Aki

a) az engedéllyel tartott kézilõfegyveréhez, vadászlõfegyveréhez vagy sportlõfegyveréhez tartozó, csekély mennyiségû lõszert engedéllyel nem rendelkezõnek átadja,

b) vadászlõfegyverhez vagy sportlõfegyverhez tartozó, csekély mennyiségû lõszert engedély nélkül megszerez vagy tart,

c) a fegyveres erõknél fennálló hadköteles katonai szolgálati viszonyának tartama alatt, a fegyveres erõknél rendszeresített szolgálati vagy kiképzési felszerelést képezõ kézilõfegyverhez tartozó, csekély mennyiségû lõszert engedély nélkül megszerez, tart vagy azt engedéllyel nem rendelkezõnek átadja,

vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(5) A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmény

a) a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), a fegyvercsempészet (263/B. §), a visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §),

b) a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak, az emberrablás és a magánlaksértés fegyveresen elkövetett esetei (174/B. § (2) bek. a) pont, 175/A. § (2) bek. b) pont, 176. § (2) bek. b) pont és (3)-(4) bek.), a tiltott határátlépés (217. §), a közveszélyokozás (259. § (1)-(3) bek.), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének súlyosabban minõsülõ esete (261/A. § (3) bek.), a visszaélés radioaktív anyaggal (264. §),

c) a visszaélés kábítószerrel, a rablás, a jármû önkényes elvétele, a szökés és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei (282. § (3) bek. b) pont, 321. § (3) bek. a) pont, (4) bek. b)-c) pont, 327. § (3) bek., 343. § (2) bek. a) pont, 355. § (2) bek. a) pont), továbbá a robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett rongálás (324. § (4) bek. c) pont)."

A Btk. 263/B. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"263/B. § (1) Aki lõfegyvert, lõszert, robbanóanyagot, robbantószert, illetve robbanóanyag, robbantószer felhasználására szolgáló készüléket engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve az ország területére behoz, onnan kivisz, vagy azon átszállít, bûntettet követ el, és öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) A büntetés öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, ha az (1) bekezdés szerinti bûncselekményt

a) üzletszerûen,

b) bûnszövetségben

követik el.

(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt

a) bûnszervezet tagjaként,

b) különös visszaesõként

követi el, tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmény

a) a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (263/A. §), a visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §),

b) a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak, az emberrablás és a magánlaksértés fegyveresen elkövetett esetei (174/B. § (2) bek. a) pont, 175/A. § (2) bek. b) pont, 176. § (2) bek. b) pont és (3)-(4) bek.), a tiltott határátlépés (217. §), a közveszélyokozás (259. § (1)-(3) bek.), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének súlyosabban minõsülõ esete (261/A. § (3) bek.), a visszaélés radioaktív anyaggal (264. §),

c) a visszaélés kábítószerrel, a rablás, a jármû önkényes elvétele, a szökés és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei (282. § (3) bek. b) pont, 321. § (3) bek. a) pont, (4) bek. b)-c) pont, 327. § (3) bek., 343. § (2) bek. a) pont, 355. § (2) bek. a) pont), továbbá a robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett rongálás (324. § (4) bek. c) pont).

(5) Aki fegyvercsempészetre irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 264/C. §-sal egészül ki:

"Visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel

264/C. § (1) Aki nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyvert jogosulatlanul kifejleszt, gyárt, megszerez, felhasznál, tart, vagy ilyen fegyvert annak tartására nem jogosult személynek átad, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül vagy az engedélytõl eltérõen nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver elõállítására alkalmas létesítményt épít, üzemeltet, létezõ létesítményt ilyen fegyver gyártása céljára átalakít, illetõleg ilyen létesítmény üzemeltetéséhez a jogszabály által meghatározott engedély megszerzése érdekében a döntésre jogosult szervet vagy személyt megtéveszti.

(3) Aki az (1)-(2) bekezdésben meghatározott bûncselekményt

a) bûnszövetségben,

b) különös visszaesõként

követi el, tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) Aki a (2) bekezdésben írt cselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(5) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásában nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyvernek kell tekinteni a 160/A. § (2) bekezdésében felsorolt jogszabályokban meghatározott fegyvereket.

(6) A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmény

a) a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §), a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (263/A. §), a fegyvercsempészet (263/B. §),

b) a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erõszak, az emberrablás és a magánlaksértés fegyveresen elkövetett esetei (174/B. § (2) bek. a) pont, 175/A. § (2) bek. b) pont, 176. § (2) bek. b) pont és (3)-(4) bek.), a tiltott határátlépés (217. §), a közveszélyokozás (259. § (1)-(3) bek.), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének súlyosabban minõsülõ esete (261/A. § (3) bek.), a visszaélés radioaktív anyaggal (264. §),

c) a visszaélés kábítószerrel, a rablás, a jármû önkényes elvétele, a szökés és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erõszak fegyveresen elkövetett esetei (282. § (3) bek. b) pont, 321. § (3) bek. a) pont, (4) bek. b)-c) pont, 327. § (3) bek., 343. § (2) bek. a) pont, 355. § (2) bek. a) pont), továbbá a robbanóanyag vagy robbantószer felhasználásával elkövetett rongálás (324. § (4) bek. c) pont).

(7) Aki nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel való visszaélésre irányuló elõkészületet követ el, bûntett miatt öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 281. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki

a) nemzetközi szerzõdés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított

1. élõ szervezetet,

2. élõ szervezet bármely fejlõdési alakjában vagy szakaszában lévõ egyedét,

3. fajok keresztezõdéseként létrejött élõ szervezetet,

4. élõ szervezet származékát

jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja,

b) védett

1. természeti területet,

2. élõ szervezetek életközösségét,

3. barlangot

jogellenesen jelentõs mértékben megváltoztat,

bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) A büntetés öt évig terjedõ szabadságvesztés, ha

a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott természetkárosítás élõ szervezet tömeges pusztulását,

b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott természetkárosítás a természeti terület, az élõ szervezetek életközössége, vagy a barlang helyrehozhatatlan károsodását vagy megsemmisülését

okozza."

A Btk. 282. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"282. § (1) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszt, elõállít, megszerez, tart, a szervezetébe juttat, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Aki a hatósági elõírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bûntettet követ el, és két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) A büntetés az (1) bekezdés esetén két évtõl nyolc évig terjedõ, a (2) bekezdés esetén öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) üzletszerûen,

b) fegyveresen,

c) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként,

d) közmûvelõdési intézmény, közhasznú tevékenységet végzõ szervezet területén, annak környezetében, közmûvelõdési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, a fegyveres erõk és a büntetés-végrehajtási szervezet objektumában,

e) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követik el, illetve az elkövetés folytán ilyen személy jut kábítószerhez.

(4) A büntetés az (1) bekezdés esetén öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a (2) bekezdés esetén tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bûncselekményt

a) jelentõs mennyiségû kábítószerre,

b) bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el.

(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki a kábítószerrel visszaélés bûncselekményének elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.

(6) Aki kábítószerrel visszaélés elkövetésére felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik, bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(7) Ha a kábítószerrel visszaélést csekély mennyiségû kábítószerre követik el, a büntetés az (1) bekezdés esetén, valamint a (2) bekezdés szerinti kínálás és átadás elkövetési magatartások esetén bûntett miatt három évig terjedõ szabadságvesztés.

(8) Aki nagy nyilvánosság elõtt kábítószer fogyasztására hív fel, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 282/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"282/A. § (1) Az a kábítószerfüggõ személy, aki

a) a hatósági elõírások megszegésével csekély mennyiségû kábítószert a szervezetébe juttat, illetõleg saját fogyasztására elõállít, termeszt, megszerez, tart,

b) kábítószertõl befolyásolt állapotban, tizennyolcadik életévét betöltött személynek fogyasztás céljából csekély mennyiségû kábítószert kínál, átad,

vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Nem büntethetõ az a kábítószerfüggõ személy, aki

a) az (1) bekezdés a) pontja esetén csekély mennyiségû kábítószert a szervezetébe juttat, illetõleg saját fogyasztására állít elõ, termeszt, szerez meg vagy tart,

b) kábítószertõl befolyásolt állapotban kábítószer fogyasztásával összefüggõ - kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ - más bûncselekményt követett el,

feltéve, hogy az elsõfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószerfüggõséget gyógyító kezelésben részesült."

A Btk. a következõ alcímmel és 283/A. §-sal egészül ki:

"Kábítószer készítésének elõsegítése

283/A. § (1) Aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy a termesztést, illetõleg az elõállítást könnyítõ feltételeket biztosítja, úgyszintén, aki kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyagot, terméket, berendezést vagy felszerelést

a) készít, illetõleg készíttet,

b) átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik,

ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki kábítószernek a hatósági elõírások megszegésével történõ termesztéséhez, illetõleg elõállításához szükséges, vagy azt könnyítõ vagyoni értékû gazdasági, mûszaki, szervezési ismeretet a kábítószer termesztõjének, illetõleg elõállítójának a rendelkezésére bocsát.

(3) Nem büntethetõ az (1) bekezdés a) pontja esetén, aki - mielõtt a kábítószer termesztéséhez, elõállításához szükséges anyag, termék, berendezés, felszerelés készítése, illetõleg készíttetése a hatóság tudomására jutott volna - a kábítószer készítését elõsegítõ tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, és az elkészített dolgokat a hatóságnak átadja, valamint lehetõvé teszi a készítésben résztvevõ más személyek kilétének megállapítását."

A Btk. a következõ alcímmel és 283/B. §-sal egészül ki:

"Visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel

283/B. § (1) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság elõírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történõ teljesítményfokozás céljából elõállít, készít, megszerez, tart, felhasznál, az országba behoz, onnan kivisz vagy az ország területén átvisz, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ, aki sporttevékenység körében történõ teljesítményfokozása céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság elõírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas egészségügyi beavatkozásnak magát aláveti.

(3) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság elõírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történõ teljesítményfokozás céljából kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) A (3) bekezdés szerint büntetendõ, aki sporttevékenységet végzõ személyen sporttevékenység körében történõ teljesítményfokozás céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság elõírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas egészségügyi beavatkozást végez.

(5) Ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, a (3)-(4) bekezdés esetén bûntett miatt öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ, aki a bûncselekményt

a) üzletszerûen,

b) bûnszövetségben,

követi el.

(6) Ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, az (5) bekezdés szerint büntetendõ, akinek a (3)-(4) bekezdésben meghatározott bûncselekménye folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy használ fel teljesítményfokozásra alkalmas szert, illetõleg ilyen személyen végez teljesítményfokozásra alkalmas egészségügyi beavatkozást, úgyszintén az is, aki a (3) bekezdésben meghatározott bûncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.

(7) Az (1) bekezdés esetén nem büntethetõ, aki, mielõtt a teljesítmény fokozására alkalmas szer elõállítása, készítése, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, az ország területén átvitele a hatóság tudomására jutott volna, a tevékenységét a hatóság elõtt felfedi, illetõleg az elkészített, megszerzett, tartott, vagy az országba behozott teljesítményfokozásra alkalmas szert a hatóságnak átadja, és lehetõvé teszi a készítésben, megszerzésben, szállításban résztvevõ más személyek kilétének megállapítását,

(8) Nem büntethetõ, aki teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenysége során felhasznált, vagy rajta teljesítményfokozásra alkalmas egész-ségügyi beavatkozást végeztek, és ezt a hatósági orvosi vizsgálat elõtt felfedi."

A Btk. 286. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"286. § Robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §), lõfegyverrel vagy lõszerrel visszaélés (263/A. §), fegyvercsempészet (263/B. §), radioaktív anyaggal (264. §), nukleáris létesítmény üzemeltetésével (264/A. §), nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel (264/C. §), méreggel való visszaélés (265. §), veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése (266. §), tiltott állatviadal szervezése (266/A. §), ártalmas közfogyasztási cikkel (279. §) vagy kábítószerrel való visszaélés (282-282/A. §), kábítószer készítésének elõsegítése (283/A. §) és visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel (283/B. §) esetén a 77/A. § (1) bekezdése nem alkalmazható."

(1) A Btk. 286/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

(A 280. § alkalmazásában)

"a) környezeti elem: a föld, a levegõ, a víz, az élõvilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevõi,"

(2) A Btk. 286/A. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A 282., a 282/A és a 283/A. § alkalmazásában kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell."

A Btk. 296. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"296. § Aki árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsõvel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elõ, amelyrõl a versenytárs, illetõleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkezõ áruja ismerhetõ fel, vagy ilyen árut forgalombahozatal céljából megszerez, tart, illetõleg forgalomba hoz, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 296/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki az áru kelendõségének felkeltése érdekében nagy nyilvánosság elõtt az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, illetve az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 298/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"298/A. § A gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, illetõleg az az üzletvezetésre jogosult tagja, aki a társaság tagját a társaság vagyonát illetõen megtéveszti, ha súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 298/C. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"298/C. § (1) Aki közremûködik abban, hogy a gazdasági társaság részére szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás (nem pénzbeli betét) értékét a társasági szerzõdésben a szolgáltatás idõpontjában fennálló értéknél, ha pedig a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapította meg, a könyvvizsgáló által megjelölt értéknél magasabb értéken jelöljék meg, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendõ az is, aki közremûködik abban, hogy a gazdasági társaság részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) szolgáltatott, az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon értékét a társasági szerzõdésben a könyvvizsgáló által megjelölt értéknél alacsonyabb értéken jelöljék meg."

A Btk. 300. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a jogosultnak méltányolható érdeke fûzõdik, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette."

A Btk. 300/D. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Nem büntethetõ az értékpapírtitok megsértése miatt, aki a 303. §-ban meghatározott pénzmosás esetén bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszemûen tett bejelentés megalapozatlan volt."

(1) A Btk. 303. §-a (1) bekezdésének bevezetõ része helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki a más által elkövetett öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekménnyel, illetve embercsempészéssel, vesztegetéssel, kábítószerrel visszaéléssel vagy nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével összefüggésben keletkezett anyagi javakat elrejti azáltal, hogy"

(2) A Btk. 303. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Aki a pénzmosás megelõzésérõl és megakadályozásáról szóló törvényben elõírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. 313/B. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Aki bankkártya-hamisításra irányuló elõkészületet követ el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendõ."

A Btk. 313/C. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Aki

a) hamis vagy hamisított bankkártyát jogtalan haszonszerzés végett felhasznál,

b) bankkártyát jogosulatlanul felhasznál,

c) a hamis, a hamisított vagy a jogosulatlanul használt bankkártyával történõ fizetést elfogadja,

és ezzel kárt okoz, bankkártyával visszaélést követ el."

(1) A Btk. 321. §-ának (3) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

(A büntetés öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés, ha a rablást)

"d) hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során"

(2) A Btk. 321. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, e bekezdés a következõ c) ponttal egészül ki, és a jelenlegi c) pont jelölése d) pontra változik:

"b) jelentõs értékre hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladatának teljesítése során, illetõleg jelentõs értékre fegyveresen, bûnszövetségben vagy csoportosan,

c) fegyveresen, bûnszövetségben vagy csoportosan hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, vagy közfeladatot ellátó személy ellen, e feladata teljesítése során,"

A Btk. 333. §-ának 1. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítõ olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában - illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának - biztosítja,"

A Btk. 336/A. §-a és azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"Kibúvás a polgári szolgálat alól

336/A. § (1) Az a polgári szolgálatra jogosult, aki a polgári szolgálat teljesítésének megkezdésére vagy folytatására vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget, vétséget követ el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(2) Az a polgári szolgálatra jogosult, illetõleg polgári szolgálatot teljesítõ, aki abból a célból, hogy a polgári szolgálat alól kivonja magát, a megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(3) Az a polgári szolgálatra jogosult, illetõleg polgári szolgálatot teljesítõ, aki a (2) bekezdésben meghatározott célból

a) testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztõ magatartást tanúsít,

b) polgári szolgálati kötelezettségének nem tesz eleget,

öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(4) Az a polgári szolgálatot teljesítõ, aki a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott bûncselekményt azért követi el, hogy polgári szolgálatának teljesítése alól ideiglenesen kivonja magát, vétség miatt egy évig terjdõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

(5) Az a polgári szolgálatot teljesítõ, aki a polgári szolgálat teljesítésének helyétõl jogellenesen távolmarad, és a távolmaradása tíz munkanapot meghalad, vétséget követ el, és egy évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ alcímmel és 336/B. §-sal egészül ki, és a jelenlegi 336/B. § megjelölése 336/C. §-ra változik:

"A polgári szolgálat megtagadása

336/B. § Az a polgári szolgálatra jogosult, illetõleg polgári szolgálatot teljesítõ, aki a polgári szolgálat teljesítését megtagadja, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ."

A Btk. a következõ 368. §-sal egészül ki:

"368. § E fejezet alkalmazásában szövetséges fegyveres erõ: a kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerzõdés részes államainak fegyveres erõi, valamint az e szerzõdés alapján létrehozott katonai szervezetek és parancsnokságok."

A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet (Btké.) a következõ alcímmel és 22/A. §-sal egészül ki:

"A lõszer csekély mennyiségének fogalma

22/A. § A Btk. 263/A. § (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából csekély mennyiségû a legfeljebb három darab lõszer."

A Btké. 23. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ alcím és rendelkezés lép:

"A kábítószer csekély és jelentõs mennyiségének fogalma

23. § (1) A Btk. 282. §-ában szereplõ "szervezetébe juttat, elõállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz", és "kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik", valamint a Btk. 282/A. §-ában szereplõ "szervezetébe juttat, elõállít, megszerez és tart", továbbá "kínál, átad" elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségû, ha

a) annak bázis formában megadott tiszta hatóanyag tartalma

LSD esetén 0,001 gramm,

heroin esetén 0,6 gramm,

amfetamin metamfetamin esetén 0,5 gramm,

MDA, MDMA, N-etil-MDA (MDE), MBDB, 1-PEA, és N-metil-1-PEA esetén

1 gramm

metadon esetén 1 gramm,

morfin esetén 0,9 gramm,

kokain esetén 2 gramm,

ketamin esetén 1 gramm,

kodein esetén 1 gramm,

dihidrokodein esetén 0,8 gramm,

petidin esetén 1 gramm,

mennyiséget nem haladja meg,

b) tetrahidro-kannabinol (THC) esetén a tiszta hatóanyag-tartalom az 1 gramm mennyiséget nem haladja meg.

(2) A Btk. 282. §-ában szereplõ "termeszt, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz," és "kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik", valamint a Btk. 282/A. §-ában szereplõ "termeszt, megszerez és tart," továbbá "kínál, átad" elkövetési magatartások szempontjából a kábítószer csekély mennyiségû, ha kannabisz növény esetén a növény egyedek száma legfeljebb öt.

(3) A Btk. 282. §-ának alkalmazása szempontjából az (1)-(2) bekezdés szerinti kábítószer jelentõs mennyiségû, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felsõ határának húszszoros mértékét meghaladja.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplõ kábítószer esetén a kábítószer akkor csekély mennyiségû, ha tiszta hatóanyag tartalmának élettani hatása legfeljebb 0,9 gramm morfinbázis élettani hatásával megegyezõ.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben nem szereplõ kábítószer esetén a kábítószer akkor jelentõs mennyiségû, ha tiszta hatóanyag tartalmának élettani hatása 18 grammot meghaladó morfinbázis élettani hatásával megegyezõ. "

A Btké. 27/A. §-ának alcíme helyébe a következõ alcím lép, e § a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:

"Rossz minõségû termék forgalomba hozatala és

az áru hamis megjelölése bûncselekmények értékhatára"

"(2) Nem valósul meg bûncselekmény, ha az áru hamis megjelölését (296. §) százezer forintot meg nem haladó értékre követik el."

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (Bv. tvr.) 8. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

"(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét legkésõbb két év múlva, azt követõen évente megvizsgálja."

A Bv. tvr. 87. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti rendelkezés jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) Az elkobzás végrehajtását a polgári perben eljáró bíróság határozatának jogerõre emelkedéséig el kell halasztani, ha az egyéb érdekelt az ítélet jogerõre emelkedését követõen hatvan napon belül tulajdonjogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítette."

A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"23. § (1) A Fõvárosi Bíróság az ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelése során, amennyiben a kiadatás feltételei a rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatóak, tájékoztatja a kiadni kért személyt, hogy ha a kiadatáshoz hozzájárul, a 16. §-ban foglalt rendelkezéseket, valamint a nemzetközi szerzõdések ennek megfelelõ rendelkezéseit nem alkalmazzák, és az igazságügy-miniszter a kiadatáshoz hozzájárulhat a kiadatási kérelem megérkezése elõtt is; a kioktatást és a kiadni kért személy nyilatkozatát jegyzõkönyvben rögzíti (egyszerûsített kiadatás).

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható vissza.

(3) Ha a kiadni kért személy hozzájárul a kiadatáshoz, a bíróság az ideiglenes kiadatási letartóztatást elrendelõ jogerõs végzést az iratokkal együtt felterjeszti az igazságügy-miniszternek."

Az 1996. évi XXXVIII. törvény a következõ 37/A. §-sal egészül ki:

"37/A. § A büntetõeljárás átadása kötelezõ, ha a magyar büntetõ joghatóság alá tartozó ügyben (Btk. 3. és 4. §), a külföldi által

a) belföldön, valamint

b) a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi jármûvön

elkövetett bûncselekmény üldözésérõl a Magyar Köztársaság törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésben lemondott."

Az 1996. évi XXXVIII. törvény 56. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás nem vonható vissza."

Az 1996. évi XXXVIII. törvény 83. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ugyanezen célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei, a 82. § alkalmazásával felmerült költségek, valamint a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtásának átvétele (IV. Fejezet 1. és 3. Cím) esetén a külföldi hatóság által megküldött idegen nyelvû iratok magyar nyelvre történõ fordításának és a kirendelt védõnek a díja bûnügyi költség."

A Párizsban 1957. december 13-án kelt európai kiadatási egyezmény és kiegészítõ jegyzõkönyveinek kihirdetésérõl szóló 1994. évi XVIII. törvény 3. §-ában foglalt fenntartások közül az egyezmény 6. cikkéhez tett fenntartás a következõk szerint módosul:

"a) Magyarország - a Párizsban, 1947. február 10-én kötött békeszerzõdés 6. cikk 1. a) pontjának érintetlenül hagyásával - nem engedélyezi magyar állampolgárok kiadatását, kivéve azt az esetet, ha a kiadni kért személy egyidejûleg más állam állampolgára is, és állandó lakóhelye nem Magyarországon van. Függetlenül állandó lakóhelyétõl és esetleges más állampolgárságától, továbbadható más államnak az a magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetõ eljárás, illetõleg kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követõen ezen állam kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.

b) Magyarország fenntartja a jogot arra, hogy a magyar állampolgárokon kívül a Magyarországon állandóan letelepedett személyek kiadatását megtagadhassa."

Azzal szemben, aki az e törvény hatálybalépésétõl számított harminc napon belül

a) a rendõrségnek önként átadja az engedély nélkül készített, megszerzett vagy tartott robbanóanyagot, robbantószert, lõfegyvert vagy lõszert,

b) a rendõrségnek bejelentést tesz az általa tartásra nem jogosult vagy engedéllyel nem rendelkezõ személynek átadott robbanóanyagról, robbantószerrõl, lõfegyverrõl vagy lõszerrõl,

a rendõrségnek átadott, illetõleg bejelentett robbanóanyag, robbantószer, lõfegyver vagy lõszer tekintetében visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263.§) és a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A. §) miatt nem indítható büntetõeljárás.

(1) E törvény - a (4)-(5) bekezdésben írt kivételekkel - 1999. január 1. napján lép hatályba, a 85-91. §-ban írt rendelkezéseket a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének második mondata, 48/A. §-a, 92. §-ának (2) bekezdése, 258. §-a, 269/B. §-a, 273/A. §-a, 309. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az "aranyra" és a 309. §-a (1) bekezdésének d) pontjában az "aranyat" szövegrész, 314. §-a, 329/A. §-ának (5) bekezdése, továbbá a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 20. §-a (1) bekezdésének f) és g) pontja a hatályát veszti.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 35. §-ával a Btké. 31. §-ának f) pontjaként beiktatott rendelkezés jelölése g) pontra változik.

(4) E törvény 20. §-a, 27. §-ának (1) bekezdése, valamint a Btk. e törvény 53. §-ával beiktatott 227/A. §-ának (1) és (2) bekezdésében az "illetõleg a büntetõeljárás során bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést" szövegrész 2000. január 1-jén lép hatályba.

(5) E törvény 30. és 81. §-a a Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerzõdéshez történõ csatlakozásáról és a Szerzõdés szövegének kihirdetésérõl szóló törvény 2. §-ának hatályba lépése napján lép hatályba.

(6) Az e törvény hatálybalépése elõtt szabadságvesztésre ítélt a szabadságvesztést kiszabó határozat jogerõre emelkedésének napján hatályban volt jogszabály szerint bocsátható feltételes szabadságra.

(7) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a Btk-nak a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzétegye.

A Büntetõ Törvénykönyv a megalkotása óta eltelt húsz évben 46 esetben módosult. Az elmúlt tíz esztendõben a jogalkotó döntése alapján 37 ízben, míg az Alkotmánybíróság döntése nyomán 5 alkalommal változott a joganyag. Rendszeressé vált, hogy évente legalább kétszer foglalkozott a Parlament büntetõ jogszabály módosításával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindennek ellenére folyamatosan igény van a jogalkotó, a jogalkalmazás és a közvélemény részérõl egyaránt arra nézve, hogy a hatályos joganyag továbbfejlesztése történjék. Ehhez kapcsolódnak az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségekbõl adódó elvárások, amelyek ugyancsak igénylik a büntetõjog folyamatos karbantartását.

A büntetõjoggal szembeni az elvárások egyike az, hogy legyen. Az elvárások másik része arra irányul, hogy alkalmazható legyen, és alkalmazzák is. Ebbõl következõen büntetõjog iránti igények nem pusztán a jogalkotó felelõsségét érintik, hanem az állami mûködés minden résztvevõje számára feladatot szabnak, és teljesítésüknek a közvélemény által legitimáltnak kell lennie, találkozniok kell a társadalom érzületével.

Ugyanakkor számot kell azzal is vetni, hogy a büntetõjog nem jelent korlátok nélküli lehetõséget. A büntetõjog már önmagában szigort testesít meg. A büntetõjog szigorítása ehhez képest nem más, mint a meglévõ rendelkezések további szigorítása, ami csak újabb szempontok értékelése útján történhet. Nem lehet azonban cél a büntetõjog egészének a szigorítása, hiszen az a kíméletlen büntetõjog kialakulását segítené, ennek pedig társadalmilag kedvezõtlen lenne a hatása az un. "kis kriminalitásra" nézve. A kisebb vétségek elkövetõivel szembeni kemény fellépés kilátásba helyezése vélhetõen ellenkeznék a társadalom értékítéletével is, ráadásul ezeket az elkövetõket a "nagy kriminalitás" felé terelné.

Az sem kétséges azonban, hogy korunkban a bûnözésnek jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben szigorú fellépés indokolt, és ehhez a büntetõjognak biztosítania kell a megfelelõ eszközöket. Ilyen cselekmények azok, amelyek szervezett elkövetése a leginkább sértik vagy veszélyeztetik a társadalomnak a személyek szabad önrendelkezési jogához, a vagyonbiztonsághoz, az egészséges élethez, a gazdasági és pénzügyi élet biztonságához fûzõdõ bûnös befolyásolástól való mentességéhez kapcsolódó érdekét. Ezekkel szemben valóban érvényesíteni indokolt a büntetõjogi megtorlást, de ez az egész büntetõjog szempontjából továbbra is csak szelektív megtorló szemléletet jelenthet.

A büntetõ jogszabályok módosításáról szóló Javaslat ezen kriminálpolitikai megfontolások érvényesítése érdekében több irányban is alapvetõen új rendelkezéseket tartalmaz.

1. A Javaslat egyrészt a szervezett bûnözés visszaszorítása érdekében erõsíti az állam reakcióképességét. E körbe vonhatók azok a rendelkezések, amelyek jelentõsen szigorítják a robbanóanyaggal, robbantószerrel visszaélés, a lõfegyverrel, lõszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, a kábítószerrel visszaélés, a közveszélyokozás, az embercsempészés büntetési tételeit, kiterjesztik a pénzmosás tényállásának alkalmazhatóságát. A Javaslat által megalkotott új tényállások közül idetartozik a súlyos fenyegetettségû emberkereskedelem bûncselekménye, a kábítószer létrehozásához szükséges ún. prekurzorok készítését fenyegetõ bûncselekmény. A szervezett bûnözés profitéhsége egyértelmûvé teszi, hogy vele szemben a leghatékonyabb fellépést az anyagi alapjainak elvonása jelenti. A Javaslat a vagyonelkobzás új szabályozásával egyértelmûvé teszi, hogy a bûnös eredetû vagyont minden esetben el kell vonni.

2. A Javaslat kiindulópontja az, hogy a jogalkotónak a büntetõjoggal szembeni elvárásai a jelenleginél jobban érvényesüljenek a jogalkalmazás során. 1994-98 között folyamatosan kérdés volt a büntetõ jogalkotás és a büntetéskiszabási gyakorlat viszonyának problémája, ami a büntetõjogi kodifikációt a mennyiségi szemléletû szigorítás irányába terelte.

Az elmúlt években azonban a Btk. IV. és V. fejezetében (a büntetésekre és intézkedésekre és a büntetés kiszabására vonatkozó általános szabályok) lényegi, koncepcionális, statisztikailag kimutatható változás nem történt. A szankciórendszerrel kapcsolatos változtatások csupán az életfogytig tartó szabadságvesztést, a közérdekû munkát, valamint egyes mellékbüntetéseket és intézkedéseket elhanyagolható mértékben érintették, és a Különös Részi tényállások (büntetési tételei) sem változtak oly mértékben, amely a büntetéskiszabási gyakorlatra akár csak kis hatással is lehetett volna.

Tény, hogy általában véve a büntetéskiszabási gyakorlat jelentõsen alatta marad a törvény szerint kiszabható felsõ határnak, és a büntetési tétel középmértéke sem tekinthetõ tipikusnak. Ez arra enged következtetni, hogy a Különös Részi (egyes) büntetési tételkeretek emelése önmagában nem elégséges a változtatásra. Az enyhébb büntetéskiszabás okaként merült fel, hogy 1989-93 között olyan Btk. módosítások születtek, amelyek lazítottak a büntetéskiszabás törvényi kötöttségein, nagyobb teret engedve a bírónak. Téves azonban az a következtetés, ami ebbõl azt vonta le, hogy a jogalkotó az enyhébb elbírálásra sarkallta a jogalkalmazókat; egyszerûen nem történt más, mint nagyobb hangsúlya lett a bírói mérlegelésnek; azonban tény, hogy ezt követõen enyhültek a kiszabott büntetések.

A büntetéskiszabási gyakorlat ilyen alakulása mellett a bûnözési helyzet rosszabbodása együttesen azt eredményezte, hogy a büntetõjog távolodni kezdett a társadalom érzületétõl. A jogalkotó maga is érzékelte a kialakult helyzetet, ezt jelzik az 1995-97-ben történt módosítások, amelyek szerinti szigorítás ismert. Világossá vált azonban, hogy az az elgondolás, amely jellemezte az elmúlt idõszakot - miszerint a Különös Részi fenyegetettség jelentékenyen nem változott, viszont az Általános Rész rendelkezései enyhültek - nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket. Az is igaz azonban, hogy a jogalkotó csak bizonyos szakmai, tapasztalati alapon juthat el odáig, hogy a büntetõjog alaprendszereihez (a Btk. Általános Részéhez) hozzányúl.

A büntetéskiszabási gyakorlat nem tartozik az állami büntetõpolitika befolyása alá. A jogalkotó a büntetõjogi rendelkezések módosítása révén fejezheti ki az elvárásait a jogalkalmazók felé. Logikailag a jogalkotónak a büntetési tételkeretek, a tényállások tartalma, vagy a Btk. Általános Része rendelkezéseinek megváltoztatására van lehetõsége. A büntetési tétel emelését akkor indokolt megtenni, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy a tételkeret felsõ harmadában vannak a kiszabott büntetések. Ilyen tapasztalata azonban a büntetõ jogalkotásnak nincs az elmúlt évtizedrõl. Az a cél, hogy a jogalkalmazást a jogalkotó a súlyosabb büntetéskiszabás felé terelje, leginkább az büntetõjog általános rendelkezéseinek módosításával érhetõ el.

Ezért a Javaslat, a már említett kriminálpolitikai megfontolásból alapvetõen nem a büntetési tételek mennyiségi szemléletû emelésére helyezi a hangsúlyt. A büntetéskiszabási gyakorlatra ható módosítások a Javaslat több rendelkezésében találhatók. Ilyen a feltételes szabadságra, a pénzbüntetés kiszabására, a próbára bocsátásra, a büntetés kiszabás elveire, a halmazati büntetésre, a büntetés enyhítésére, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések módosítása.

3. A szankciórendszeren belül külön helyet foglal el az életfogytig tartó szabadságvesztés. Szerepe nem vethetõ össze a halálbüntetéssel, azon oknál fogva, hogy ebben az esetben az elítélt életben marad, és ez minden szempontból más természetû kérdéseket vet fel. A Javaslat módosítja az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozást, és új rendelkezéseket tartalmaz a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozóan.

4. A Javaslat több rendelkezésének hátterében nemzetközi elvárások állnak. 1997. december 17-én hazánk aláírta az OECD "Egyezmény a külföldi hivatalos személyek megvesztegetésérõl a nemzetközi üzleti tranzakciókban" címû egyezményt. Az Egyezmény fõ célja a külföldi köztisztviselõk aktív megvesztegetése büntethetõségének megteremtése. Az Egyezmény alapján erre azért van szükség, mivel a nemzetközi korrupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazdasági fejlõdésre, zavarja a nemzetközi verseny feltételeit. E jelenséggel szembeni hatékony fellépéshez elengedhetetlen az ilyen jellegû vesztegetés nemzetközi, összehangolt kriminalizációja. A Javaslat a Magyar Köztársaság részérõl ez ehhez szükséges Btk. módosítást tartalmazza.

Hazánk az elmúlt idõszakban több olyan nemzetközi egyezményhez csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználást tiltja, és elõírja az egyezmény által tiltott tevékenység büntetõjogi üldözését. A Javaslat ezen egyezmények elvárásainak tesz eleget a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása bûncselekménye, és a visszaélés nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel bûncselekmény tényállásainak megfogalmazásával.

A Javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely szoros összefüggésben áll Magyarországnak az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetéhez történõ csatlakozással.

5. A Javaslat több kisebb módosítást is tartalmaz. A Javaslat a büntetõjog által - közfeladatot ellátó személyekként - fokozott védettséget élvezõ személyek körét kitágítja, és e kört az idõközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra is figyelemmel pontosítja. A közfeladatot ellátó személy fogalmát a Btk. Általános Részének értelmezõ rendelkezései közé építi be, valamint az emberölés, a testi sértés és a rablás új súlyosabban minõsülõ eseteként határozza meg a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket. Ezzel összefüggésben módosítja a közfeladatot ellátó személy elleni erõszak tényállását.

A Javaslat több ponton módosítja és kiegészíti a Btk-nak a gazdálkodással összefüggõ bûncselekményekre vonatkozó szabályozását, amelyet elsõsorban a jobb gyakorlati alkalmazhatóság és az idõközben bekövetkezett jogszabályváltozások tettek szükségessé.

A bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény módosítására a hatálybalépés óta eltelt idõszak tapasztalatai alapján kerül sor.

Jelenleg több, különbözõ szintû jogszabály van hatályban, amely meghatározza, hogy egyes tevékenységek folytatásához, különbözõ tisztségek betöltéséhez a büntetlen elõélet igazolása is szükséges. A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása a bûnügyi nyilvántartásban szereplõ adatok alapján történik.

A Btk. 6. §-ának a Javaslat szerinti módosítása szükséges ahhoz, hogy a bûnügyi nyilvántartásba bekerüljenek a külföldi elítélésre vonatkozó adatok, és a külföldi bíróság ítéletéhez ugyanazok a jogkövetkezmények fûzõdjenek, mint a magyarországi elítéléshez. Egyre több magyar állampolgárral, illetõleg Magyarországon állandóan letelepedett személlyel szemben indul meg külföldön büntetõeljárás, és hoznak velük szemben ezekben az ügyekben elmarasztaló ítéleteket, ezek a külföldi bírósági ítéletek pedig csak a módosítás folytán kerülhetnek be a bûnügyi nyilvántartásba.

A Magyar Köztársaság jogállamiságából fakad, hogy csak olyan külföldi bírósági ítélethez fûzõdhet a magyar elítéléssel azonos joghátrány, és csak az szolgálhat a bejegyzés alapjául, amely elítélés alapjául szolgáló cselekmény a magyar jog szerint is bûncselekmény, és a külföldön lefolytatott eljárás megfelelt az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott elvnek. Ezt fejezi ki a 6. § (1) bekezdésének b) pontja, amikor a külföldi ítélet elismerésének feltételeként elõírja a magyar joggal való összhangot.

A Javaslat 2. §-a a Btk-nak a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartamára vonatkozó rendelkezését módosítja, a jelenlegi egy napos általános minimumot két hónapra emeli fel.

1. A Btk. eredeti rendelkezése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama általánosan három hónap volt. E rendelkezés szerint valamennyi esetben, ha a törvény Különös Része az adott bûncselekménynél a kiszabható szabadságvesztés alsó határát nem határozta meg, ezt a tartamot kellett alapul venni a büntetés kiszabásakor. E rendelkezés szerint három hónapnál rövidebb tartamú szabadságvesztés nem volt kiszabható egyetlen esetben sem, a javító-nevelõ munka, az 1984-ben bevezetett szigorított javító-nevelõ munka és pénzbüntetés átváltoztatása folytán e büntetések helyébe lépõ szabadságvesztés azonban három hónapnál rövidebb is lehetett.

2. Az 1993. évi XVII. törvény 3. §-a a Btk-nak ezt az eredeti rendelkezését akként módosította, hogy a szabadságvesztés legrövidebb tartamát egy napban állapította meg. Ennek indoka a törvény Általános Indokolása szerint az volt, hogy a törvény ezzel is igyekezett a jogalkotó és a jogalkalmazó kompetenciája közötti egyensúlyt megteremteni, és a felesleges törvényi kötöttségeket megszüntetni. A törvény 3. §-ához fûzött indokolás kiemelte, hogy a szabadságvesztés alsó határának leszállításáról szóló rendelkezés szélesíti a bíró döntési jogkörét, és lehetõvé teszi hogy a bíróság egészen rövid tartamú szabadságvesztést szabjon ki, ha úgy látja, az adott esetben csak a szabadságelvonás fejezi ki kellõképpen a cselekmény súlyát, a visszatartó hatás pedig akár jelképes mértékû szabadságelvonással is elérhetõ.

3. Az 1993. évi XVII. törvény szerinti módosítás hatályba lépése óta eltelt öt év tapasztalatai nem igazolták, hogy a szabadságvesztés alsó határára vonatkozó módosító rendelkezés adta lehetõségekkel a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata differenciáltabb lett. A gyakorlatban kivételesnek tekinthetõ, hogy a bíróságok három hónapnál kisebb tartamú szabadságvesztést alkalmaznak. Bár az 1993. évi módosítás a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatát egyértelmûen az enyhébb ítélkezési gyakorlat felé mozdította el, a szabadságvesztés alsó határának leszállítása nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket a jogalkotó az indokolás szerint e módosításhoz fûzött. Általános tapasztalat, hogy a kisebb súlyú bûncselekmények elkövetõivel szemben a bíróságok nem egészen rövid tartamú szabadságvesztést, hanem pénzfõbüntetést, önállóan alkalmazható mellékbüntetést vagy intézkedést alkalmaznak.

4. A Btk-nak az 1993. évi módosítás elõtt hatályban volt rendelkezései nem tettek különbséget a szabadságvesztés legrövidebb tartamánál a fiatalkorúakra és a katonákra vonatkozó szabályoknál, a szabadságvesztés alsó határa általánosan három hónap volt. Ez alól az egyetlen kivételt a különös és a többszörös visszaesõkre vonatkozó rendelkezés képezte, mert ott a szabadságvesztés alsó határa minden olyan bûncselekmény esetében, amelynél a Különös Rész nem határozta meg a büntetési tételkeret alsó határát, hat hónap volt.

A Javaslat nem követi automatikusan az 1993. évi módosítás elõtt hatályban volt rendelkezéseket. Az általános szabály szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határa két hónapra emelkedik, a fiatalkorú elkövetõk esetében ez az idõtartam egy hónap lesz. Ugyanakkor a Javaslat nem veszi át az 1993. elõtt hatályban volt rendelkezések közül a különös és a többszörös visszaesõkre vonatkozó, az általánostól eltérõ, hátrányosabb szabályokat sem.

5. A Javaslat érintetlenül hagyja a határozott ideig tartó szabadságvesztés felsõ határára, valamint a halmazati és az összbüntetés felsõ határára vonatkozó rendelkezést. Ennek elsõdleges indoka az, hogy a Javaslat nem a szabadságvesztés büntetési tételeinek felsõ határával kívánja elérni a büntetéskiszabási gyakorlat változását, mert sem az általános felsõ határ, sem a törvény Különös Részében az egyes bûncselekményekre meghatározott szabadságvesztés büntetési tételeinek emelése nem megfelelõ eszköz a szigorúbb ítélkezési gyakorlat kialakítására. A törvény Különös Részében meghatározott büntetési tételkeretek a jogalkotónak a cselekmény társadalomra veszélyességére vonatkozó absztrakt ítéletét, értékelését jelentik. A Különös Részi tételek emelésére akkor kerülhet sor, ha olyan, jogalkotói úton értékelendõ új körülmény merül fel, amely miatt az adott bûncselekmény absztrakt veszélyességére vonatkozó eredeti törvényhozói értékelés felülvizsgálata válik szükségessé. Ez történt pl. 1993-ban, amikor a jogalkotó a Btk-ban addig is büntetéssel fenyegetett, egyes személy elleni, erõszakos bûncselekmények büntetési tételeit jelentõsen felemelte.

A Btk. Általános Részében a szabadságvesztés generális felsõ határára vonatkozó rendelkezés módosítása - a szigorítás irányába - akkor lenne indokolt, ha egyrészt a büntetéskiszabási gyakorlat szigorúbb lenne a mainál, másrészt tömegével fordulnának elõ olyan esetek, amelyek esetében a büntetés kiszabásakor az eredeti jogalkotói szándékban megnyilvánuló tizenöt éves felsõ határt át kellene lépni.

6. A hatályos Btk. alapján folytatott ítélkezési gyakorlat alapján egyik eset sem állapítható meg. Alapjaiban máig is helyes a törvénynek az a rendszere, amely az egyes bûncselekményekre a Különös Részben rendelt büntetési tételeket meghatározza, és a Btk. módosításai során beiktatott új tényállások és új minõsített esetek büntetési tételeire is a súlyos fenyegetettség a jellemzõ. Az sem igazolható, hogy a szabadságvesztés felsõ határára vonatkozó Általános Részi rendelkezés gátolná a bíróságok szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlatát, hiszen pontosan az tapasztalható az 1993. évi módosítások óta, hogy a törvényhozónak az egyes bûncselekményekre megállapított büntetési tételek felsõ határára vonatkozó elképzelése sem hatályosul. Ekkor pedig nem a felsõ határokra vonatkozó szigorítást indokolt elvégezni, hanem olyan útmutatást kell adni a jogalkalmazónak, amely alapján a törvényhozó által szándékolt büntetéskiszabási gyakorlat kialakulhat. Ezt a helyzetet a Javaslat nem elsõsorban a büntetési tételek emelésével, hanem a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok módosításával kívánja elérni.

1. A robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés, a lõfegyverrel vagy lõszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, továbbá a visszaélés kábítószerrel bûncselekményének büntetési tételei - e cselekmények nagy társadalomra veszélyessége miatt - a Javaslat szerint jelentõsen szigorodnak. Ezért indokolt, hogy az e bûncselekmények miatt kiszabott, három évi vagy azt meghaladó szabadságvesztést általános szabályként fegyházban hajtsák végre. Ennek érdekében a Javaslat 3. §-a módosítja a Btk. 42. §-ának (2) bekezdését, és - a lõfegyverrel, lõszerrel visszaélés enyhébben minõsülõ alakzatai kivételével - a b) pontba iktatja be e bûncselekményeket.

2. A bûnszervezet létrehozása bûncselekményét az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a Btk-ba. Bár a bûnszervezet létrehozása bûntettének társadalomra veszélyessége is kiemelkedõ, az ilyen bûncselekmény miatt elítélt elkövetõk szabadságvesztésének végrehajtási fokozatát a törvény nem fegyházban határozza meg. E hiányosságot pótolja a Javaslat, amikor - hasonlóan a legtöbb súlyos közbiztonság elleni bûncselekményhez - akként rendelkezik, hogy az e bûncselekmény miatt, valamint a b) pont 3. alpontjában felsorolt, bûnszervezet tagjaként vagy megbízásából bûncselekmények miatt kiszabott három évi vagy azt meghaladó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani.

3. A Javaslat 60. §-a új bûncselekményként iktatja be a Btk-ba a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel való visszaélést. Az új bûncselekmény büntetési tétele alapesetben öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés, a minõsített eset büntetési tétele pedig tíz évtõl tizenöt évig terjedõ vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. E különösen súlyos fenyegetettségre tekintettel indokolt, hogy az e bûncselekmény miatt kiszabott, és három évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztést is fegyházban hajtsák végre. A Javaslat ezért a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) 1. pontjában e bûncselekményt is felsorolja.

4. Ugyanezen megfontolások alapján a közveszélyokozás (259. §) és a nemzetközi jogi kötelezettség (261/A. §) súlyosabban minõsülõ esetei, valamint a kábítószerrel visszaélés (282. §) miatt kiszabott három évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztést is indokolt fegyház fokozatú büntetésvégrehajtási intézetben végrehajtani.

1. A Javaslat 4. §-a szélesíti azokat az eseteket, amikor az elítélt határozott ideig tartó szabadságvesztésbõl nem bocsátható feltételes szabadságra. A hatályos törvény két esetben zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét. Egyrészt akkor, amikor az elítélt a szabadságvesztés büntetésre ítélését követõen, a végrehajtás befejezése elõtt követette el az újabb bûncselekményt, másrészt akkor, ha az elítélt a szabadságvesztésbõl harminc napot még nem töltött ki. A Javaslat e §-a az elsõ esetet érintetlenül hagyja.

2. A 47. § (4) bekezdésének jelenlegi b) pontját az 1993. évi XVII. törvény 5. §-a állapította meg. Korábban a feltételes szabadságból az volt kizárt, aki a büntetésébõl három hónapot nem töltött ki. A 47. § (4) bekezdése b) pontjának Javaslat szerinti módosítása azzal függ össze, hogy a Javaslat 2. §-a szerinti módosítás a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határát két hónapra emeli. Erre figyelemmel - hasonlóan az 1993. évi módosítást megelõzõ jogi helyzethez - indokolt kizárni a feltételes szabadságra bocsátásból azt, aki a szabadságvesztés alsó határának megfelelõ tartamot sem töltött ki a büntetésébõl.

3. A Javaslat a 47. § (4) bekezdését további három ponttal egészíti ki. Eszerint a feltételes szabadság kedvezményébõl kizárt a többszörös visszaesõ, valamint az, aki a bûncselekményt bûnszervezet tagjaként vagy bûnszövetségben követte el, továbbá az is, aki a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekményt üzletszerûen követte el. A többszörös visszaesõkre vonatkozó szabályok, amelyeket az 1993. évi XVII. törvény állapított meg, alkotmányosan, jogállami eszközökkel válaszolnak a büntetõjogi tilalmak ismételt, tudatos megszegésére. E személyeknek a feltételes szabadságra bocsátásból kizárását az elkövetett bûncselekmény jellege, illetve az elítélt életvezetése indokolja.

A korábbi jogtól eltérõen a hatályos Btk. nem a különös és többszörös visszaesõk megbüntetésének merev és bírói mérlegelést megkötõ szabályait tartalmazzák, csak a súlyosabb megbüntetés lehetõségét. Ugyanakkor a feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége vagy kizárása nem a szorosan vett büntetési rendszer része: a különös és a többszörös visszaesõk súlyosabb büntetõjogi megítélésére a Btk. 97. §-a tartalmaz szabályokat. A büntetés végrehajtásának azon szabályai, amelyeket a Btk. tartalmaz (pl. a végrehajtási fokozat vagy a feltételes szabadságra bocsátás), már nem a büntetõjog bûnfelelõsségi elvére épülõ tételek, hanem a büntetés végrehajtása során irányadó szabályok, amelyek megállapításánál a jogalkotónak elsõsorban az elítélt személyiségére kell figyelemmel lennie. Erre pedig az elítélt által elkövetett cselekmény jellege, módja nyújt támpontot.

A Javaslat módosítja Btk-nak az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseit. A módosítás alapvetõen arra irányul, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén feltételes szabadságra bocsátás lehetõsége a jelenleginél szûkebb körû, korlátozottabb legyen.

1. A Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdését az 1997. évi LXXIII. törvény 2. §-a állapította meg, kiegészítve azt a korábbi, 1993-ban bevezetett rendelkezést, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját tizenöt és huszonöt év között állapítja meg. Az 1993. évi módosítás elõtt hatályban volt rendelkezés a feltételes szabadságra bocsátáshoz azt kívánta meg, hogy az elítélt a büntetésbõl húsz évet kitöltsön.

A Javaslat a jelenleg hatályos rendelkezést abból a megfontolásból módosítja, hogy az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett szabályozás, amely arra épül, hogy az elkövetõ bûncselekményét elbíráló bíróság állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját, alapvetõen helyes szemléletet tükröz, azonban a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idejének tizenöt évben történõ megállapítása az e szankciótól elvárt hatás bizonyos mértékû enyhülését eredményezte a korábbi szabályozáshoz képest, amikor húsz év elõtt a feltételes szabadságra bocsátásról nem lehetett szó.

A Javaslat ezért - az 1993-ban bevezetett és 1997-ben kiegészített - rendelkezést akként módosítja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját az 1993. évi módosítás elõtt hatályban volt rendelkezéshez hasonlóan húsz évben állapítja meg, ugyanakkor arra is lehetõséget kíván biztosítani a bûncselekményt elbíráló bíróságnak, hogy - elsõsorban az elkövetés jellege, a cselekmény tárgyi súlya alapján - a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét ítéletében kizárja.

2. Az új 47/B. § az életfogytig tartó szabadságvesztés és a határozott ideig tartó szabadságvesztés találkozása esetére ír elõ részletes szabályokat, a 47/C. § pedig a jelenleg is hatályos rendelkezéseket tartalmazza: a feltételes szabadságra bocsátás elõfeltételét, illetve a feltételes szabadságból történõ kizárás esetét.

A Javaslat 6. §-a a feltételes szabadság tartamára vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A határozott ideig tartó szabadságvesztés esetében az általános szabály továbbra is az, hogy a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévõ részével, de legalább egy év.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésbõl történõ feltételes szabadság tartamát a Javaslat a jelenlegi tíz évrõl tizenöt évre emeli fel. A feltételes szabadság tartamának felemelését az indokolja, hogy az újabb bûncselekmény elkövetésétõl való hatásosabb visszatartás érdekében szükséges felemelni az az idõtartamot, amely alatt az elítélt tarthat a feltételes szabadság megszüntetésétõl, és a büntetés hátralévõ része végrehajtásának elrendelésétõl.

A Btk. 50. §-ának (2) bekezdését azzal összefüggésben szükséges kiegészíteni, hogy a Javaslat 2. §-a felemeli a szabadságvesztés alsó határának tartamát. A közérdekû munka leghosszabb tartama a Btk. 49. §-ának (4) bekezdése szerint ötven nap, így az átváltoztatás folytán a közérdekû munka helyébe lépõ letöltendõ szabadságvesztés tartama szükségképpen minden esetben kevesebb lesz a szabadságvesztésnek a 40. § (2) bekezdésében meghatározott legalsó határától.

1. A pénzbüntetés kiszabásának szabályait - a büntetés kiszabásának elveit meghatározó 83. § rendelkezésén túl - a Btk. 51. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. A hatályos rendelkezést az 1993. évi XVII. törvény 9. §-a állapította meg, pontosítva, hogy az egy napi tétel összegének megállapításánál milyen szempontokat kell alapul venni. A Javaslat fenntartva az 1993. évi módosítást, további szempontokat állapít meg a pénzbüntetés napi tételei számának megállapításakor azzal, hogy elõírja: figyelemmel kell lenni a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi elõnyre is.

2. A pénzbüntetés legkisebb és legnagyobb mértékét, valamint az egy napi tétel összegét szintén az 1993. évi módosítás állapította meg. Az azóta eltelt öt év gazdasági változásai indokolják, hogy mind a pénzbüntetés egy napi tételének, mind pedig a legkisebb és legnagyobb mértékre vonatkozó rendelkezést a jelenlegi valós vagyoni, jövedelmi viszonyok alapján határozza meg a jogalkotó.

A Btk. 52. §-ának kiegészítését - hasonlóan a Javaslat 7. §-ában írt módosításhoz- az teszi szükségessé, hogy a Javaslat 2. §-a felemeli a szabadságvesztés alsó határának tartamát. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat szerinti módosítás folytán a pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc nap, az átváltoztatás folytán a pénzbüntetés helyébe lépõ letöltendõ szabadságvesztés tartama adott esetben kevesebb lehet a szabadságvesztésnek a 40. § (2) bekezdésében meghatározott alsó határától.

A hatályos Btk. a mellékbüntetések közül egyedül a kiutasításnál nem határozza meg annak tartalmát. Errõl a végrehajtást végzõ idegenrendészeti hatóság dönt, amely határozat bírói kontrolja biztosított ugyan, de a jogállamiság követelménye és garanciális szempontok indokolttá teszik azt, hogy a kiutasítás tartama a Btk-ba kerüljön meghatározásra. A Javaslat a közügyektõl eltiltásra vonatkozó rendelkezésekkel azonosan szabályozza a mellékbüntetés tartamát, számításának módját.

A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdése szerint a menekült menedékjogot élvez, amely jogcímet teremt a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, és egyidejûleg védelmet biztosít a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen. Az e rendelkezéssel való összhangot teremti meg a Btk. 61. §-ának új (2) bekezdése.

A bíróságnak a kiutasítás alkalmazásakor mérlegelnie kell hogy a Magyar Köztársaság által elfogadott, és törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésekbõl háruló kötelezettségek értelmében a kiutasítás nem sérti-e súlyosan a kiutasítandó személynek az emberi jogait, így különösen a családi és magánélete tiszteletben tartásához fûzõdõ jogát, illetõleg nem lenne-e kitéve ezáltal a származási országában kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak.

A Javaslat megváltoztatja a hatályos szabályozásnak a vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazására, a vagyonelkobzás alá vonható vagyonra vonatkozó rendelkezéseit, és az utóbbi körben a jelenlegihez képest tágabb körben szabályozza a vagyonelkobzásnak vagyonátruházás, illetve jogutódlás esetén történõ alkalmazását.

A módosítás arra irányul, hogy a vagyonelkobzásnak a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyon megszerzésére alapozott alkalmazása hatékony lehetõséget nyújtson a mellékbüntetéssel elérni kívánt cél elérésére, a bûnös eredetû vagyon elvonására.

1. A Javaslat 11. §-a módosítással nem tartja fenn a vagyonelkobzás mérlegelhetõ alkalmazásának a Btk. 62. §-nak (1) bekezdése szerinti esetét. E körben a haszonszerzési célból történt elkövetés esetén a megemelt összegû pénzmellékbüntetés alkalmazható majd.

A Javaslat ugyanakkor nem csupán a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés mellett teszi kötelezõvé a vagyonelkobzást, hanem minden olyan esetben, amikor a bíróság szabadságvesztést szab ki. A Javaslat abból indul ki, hogy a büntetéskiszabás során - figyelemmel a Javaslat 18. §-a szerinti módosításra is - nem indokolt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kérdésében való bírói döntéshez kötni a vagyonelkobzás alkalmazhatóságát. A vagyonelkobzás esetében alapvetõen nem a fõbüntetés végrehajtandósága a kérdés, hanem a vagyon elvonásának indokoltsága. A pénzbüntetés és a közérdekû munka fõbüntetés kiszabása esetén ugyanakkor továbbra is indokolt, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása kizárt legyen.

2. A Javaslat a vagyonelkobzás kötelezõ alkalmazásának esetét írja elõ. A Btk. jelenleg két esetben teszi kötelezõvé a vagyonelkobzást, egyrészt a bûnszervezet létrehozása (263/C. §) bûntette esetén, másrészt, ha a bûncselekményt az elkövetõ a bûnszervezet tagjaként követte el és ez a bûncselekmény minõsítõ körülménye, feltéve mindkét esetben, hogy a bûncselekményt haszonszerzés céljából követték el, az elkövetõnek megfelelõ vagyona van és az elkövetõt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A Javaslat ezzel szemben abból indul ki, hogy a bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyont el kell vonni, mivel bûncselekmény elkövetése nem képezhet alapot semminemû vagyonszerzés - akár hallgatólagos - elismerésére.

Ha valamely vagyon eredete szándékos bûncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható, és ezt a vagyont akár az elkövetéskor, akár azt követõen az elkövetõ megszerezte, azt a Javaslat 11. §-a szerinti rendelkezés alapján el kell vonni. A vagyonelkobzás kötelezõ alkalmazásának elõírása tehát egyrészt az elkövetõ bûnösségén, másrészt ezzel szoros összefüggésben a vagyon bûnös eredetén, harmadrészt pedig a bûnös elkövetõ általi bûnös eredetû vagyon megszerzésének tényén alapul. Nyilvánvaló, hogy mindebben az elkövetõ bûnös magatartása, tette az, amelybõl a vagyon bûnös eredetére következtetést lehet vonni. Az ilyen vagyonnak az elkövetõ általi megszerzése pedig megalapozza azt, hogy van vagyonelkobzás alá vonható vagyon.

3. A vagyonnak - az elkövetõ általi megszerzése utáni - a sorsa, vándorlása, átruházása, átalakulása a vagyon bûnös eredetén már nem változtat. Ebbõl következõen a Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy a kötelezõ vagyonelkobzás esetében a vagyonelkobzást arra a vagyonra is alkalmazni kell, amely a szándékos bûncselekmény elkövetésébõl eredõ vagyon helyébe lépett.

4. A Javaslat 12. §-a tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek a vagyonelkobzás alkalmazásának módjára, az átruházás, jogutódlás eseteire vonatkoznak.

A Javaslat meghatározza a vagyonelkobzással érinthetõ vagyon körét, a vagyonelkobzás terjedelmét. A Javaslat nem tartja fenn a hatályos szabályozásnak a vagyonelkobzás meghiúsítási célzatára és ezzel összefüggésben az ingyenes átruházásra alapozó rendelkezéseit. A hatályos rendelkezések nyilvánvalóan arra vannak tekintettel, hogy ezen körülmények - fennállásuk esetén - az adott vagyon büntetõjogi megítélésében nem hoznak létre változást. Ebbõl a szempontból a meghiúsítási célzatból történõ átruházási szándék egyértelmû, az ingyenesség esetében pedig a jogalkotó eddig is vélelmezte azt, hogy az ilyen átruházás mögött a vagyonelkobzás meghiúsításával megegyezõ szándék húzódik meg. Ez a szabályozás ugyanakkor bizonyítási nehézségeket vethet fel, ezért a Javaslat a vagyonelkobzás feltételeként csak a megszerzõ azon tudomását kívánja meg, hogy a vagyon bûncselekménybõl eredt.

A jóhiszemû szerzõ érdekeit védi a Btk. 63. §-ának új (3) bekezdése, amely elõírja, hogy a vagyonelkobzást pénzösszegben kell elrendelni, ha az elkövetõ a vagyont jóhiszemû szerzõnek ruházta át.

A Javaslat a hatályos szabályozással megegyezõen rendelkezik úgy, hogy az elkobzott vagyon az államra száll.

A pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegét, hasonlóan a pénzbüntetésre vonatkozó szabályokhoz, az 1993. évi módosítás állapította meg. Az azóta eltelt öt év változásai indokolják, hogy a pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegére vonatkozó rendelkezést a jelenlegi valós vagyoni, jövedelmi viszonyok alapján határozza meg a jogalkotó.

A Javaslat 13. §-a szerinti módosítás a pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegét jelentõsen emeli. Ezzel összefüggésben szükséges módosítani a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történõ átváltoztatásának szabályait is. Ezért a Javaslat felemeli a pénzmellékbüntetés helyébe lépõ szabadságvesztés leghosszabb tartamát is.

A próbára bocsátás hatályos szabályait a Javaslat két irányban módosítja.

A Btk. 72. §-ának (1) bekezdését, amely azoknak a bûncselekményeknek a körét állapítja meg, amelyek miatt próbára bocsátás alkalmazható, az 1987. évi III. törvény 10. §-a állapította meg. A Javaslat módosítja e bûncselekményi kört, és differenciáltabbá teszi a szabályozást. A Javaslat szerint a bíróság bármely vétség miatt próbára bocsáthatja az elkövetõt, azonban a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendõ bûntett miatt a próbára bocsátás csak különös méltánylást érdemlõ esetben alkalmazható.

Ez a szabályozás a hatályos rendelkezésektõl két irányban tér el. Egyrészt lehetõvé teszi, hogy a bíróság bármely, két évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendõ vétség miatt is alkalmazhassa ezt az intézkedést. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdése szerint vétség az a szándékos bûncselekmény, amelyre a törvény két évi, vagy ennél kevesebb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli, és vétség az összes gondatlan bûncselekmény, a büntetési tételtõl függetlenül.

A Javaslat tehát egyrészt lehetõvé teszi, hogy a bíróság bármely gondatlan bûncselekmény miatt próbára bocsátást alkalmazzon, azonban csak különös méltánylást érdemlõ esetben engedi meg a próbára bocsátás alkalmazását a három évi szabadságvesztéssel büntetendõ bûntettek esetében.

A Javaslat a Btk. Általános Részében és Különös Részében szereplõ, az elkobzásra vonatkozó jelenlegi rendelkezések tartalmán alapvetõen nem változtat. Ugyanakkor indokolt, hogy a Btk. Különös Részében megfogalmazott elkobzásra vonatkozó rendelkezések összhangba kerüljenek az elkobzásnak a Btk. 77. §-a szerinti általános szabályaival.

Az elkobzás egyes esetei Btk. Különös Részében történõ szabályozásának lehetõségét alapvetõen a Btk. 77. § (3) bekezdésének jelenlegi rendelkezése teremti meg. Ehhez képest azonban több helyen a Btk. nemcsak annak a dolognak az elkobzásáról szól, amelyre a bûncselekményt elkövették, illetve amely az adott vagyoni elõny tárgya volt, hanem lehetõvé teszi annak a dolognak az elkobzását is, amelyet a bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, illetve arra szántak. Ez utóbbi kör egyrészt ma is benne van a 77. § (1) bekezdésében, de azzal a feltétellel, miszerint az az elkövetõ tulajdonában áll.

A Javaslat egyfelõl a Btk. 77. § (3) bekezdése szerinti felhatalmazást kiegészíti az iménti tartalommal, másfelõl pedig a Különös Részi szabályozásból az Általános Részbe helyezi el mindazokat az elemeket, amelyek az elkobzás helyett választható jogintézményre (az elkobzás alá esõ dolog, illetve az elõny értékének megfizetésére), az elkobzás mellõzésére, a méltányosság gyakorlására vonatkoznak. Ezzel egyértelmûvé válik, hogy mindezek érvénye kiterjed a Btk. egészére.

1. A Btk. büntetési rendszere relatíve határozott, ami azt jelenti, hogy a jogalkotó minden egyes bûncselekményre meghatározza a büntetés nemét, annak alsó és felsõ határát, az adott ügyben kiszabandó büntetést pedig e határok között a bíróság állapítja meg. Ennek a rendszernek egyrészt zárköve a generális maximum kikötése, másrészt fontos eleme a büntetési tételek kereteinek ésszerû megvonása, harmadrészt mind a tételkereteken belül, mind pedig azok (mindkét irányban történõ) tágítása szempontjából a rendszer alapvetõ szempontnak tartja a bíróságnak a büntetés kiszabásában meglévõ, és a mérlegelésben gyökerezõ kizárólagos jogának tiszteletben tartását.

Mindebbõl következik, hogy büntetéskiszabásra vonatkozó törvényi szabályozás a jogalkotó és a bíróság közötti kompetencia-megosztást jelenti. A nagyobb törvényi kötöttségek egységesebb ítélkezési gyakorlat kialakulását, nagyobb jogbiztonságot biztosíthatnak, mint a bírói mérlegelés kereteinek tágítása. Ugyanakkor a differenciálatlan ítélkezés szükségképpen igazságtalanságot eredményez a nagy differenciákat mutató életjelenségek értékelése kapcsán. Olyan bírói mérlegelés, szabad mûködés biztosítására van szükség, amelyet a törvény bizonyos korlátok között tart, és a korlátok közötti tevékenység vonatkozásában sincs a bíróság teljesen törvényi támpont nélkül.

2. A Btk-nak a generális maximumra, és az egyes büntetési tételek kereteire vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelõek, a büntetéskiszabás gyakorlatának tapasztalatai alapvetõen nem támasztják alá az ezek megváltoztatására vonatkozó mennyiségi szemléletû kritikákat. Az egyes tételkeretek alsó és felsõ határa közötti jelenlegi távolság nem tekinthetõ sem annyira tágnak, ami aránytalanul a bíróságokra helyezné az értékelés hangsúlyát, sem pedig olyan szûknek, ami eleve korlátozná a bírói mérlegelés lehetõségét. Ha ezt figyelmen kívül hagyva a jogalkotó folyamatosan a büntetési tételeket emelné, akkor az szükségszerûen az egész büntetõjog szigorításával, és elõbb-utóbb a generális maximum emelésével fog együtt járni.

3. A Javaslat nem változtat a Btk. büntetési rendszerén, illetve a jogalkotó és a bíróság közötti kompetencia-megosztáson. Ugyanakkor két irányban kiegészíti a büntetéskiszabás elveire vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket.

Egyfelõl a büntetéskiszabási tevékenység kiinduló szempontjaként írja elõ az adott tételkeret középmértékéhez történõ viszonyítást. Ez nem jelenti a tételkeret adta lehetõségek negligálását, vagy szûkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet sem. A jogalkotó a jelenlegi büntetéskiszabásra vonatkozó elvekben is elõírt körülmények és a választható büntetés közötti viszony vizsgálatához ad támpontot. Ha semmilyen számbajöhetõ körülmény nincs, akkor értelemszerûen ez a viszony sem áll fenn. Ugyanakkor semmi nem zárja ki (a jövõben sem) azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket a saját belátása szerint vesse össze, értékelje, hiszen továbbra sem lesznek a körülmények törvényi szinten kimerítõen felsorolva, illetve súlyozva. Ebbõl következõen a Javaslatban a jogalkotó pusztán reális hivatkozási alapot teremt arra, hogy a büntetéskiszabásban megnyilvánuló bírósági értékelés szerinti körülményeket vitassák. Emellett a Javaslatban tükrözõdik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítõ indokolást a tételkeret adta lehetõség kihasználásáról. A Javaslat rendelkezései nyilvánvalóan nem érintik a jogalkalmazás elvi irányításának a büntetéskiszabási gyakorlat tapasztalatain alapuló megfontolásait.

4. A Javaslat másfelõl a büntetéskiszabás elveinek olyan kiegészítését tartalmazza, amely a bírósági jogalkalmazásban eddig is meglévõ szempontra vonatkozik. E szerint ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, akkor annak mértékének meghatározásánál a végrehajtás felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét figyelmen kívül kell hagynia.

3. Az új rendelkezés szerint azok a súlyosító körülmények, amelyek fennállása esetén életfogytig tartó szabadságvesztést lehet kiszabni, a következõk: a bûncselekmény különös tárgyi súlya, az elkövetés módja, a bûnhalmazatban lévõ bûncselekmények büntetési tételei, valamint a bûnösség különösen magas foka. E körülmények - a bûnösség különösen magas fokát kivéve - objektív tényezõk, melyek tartalma a bírói gyakorlatban jól kialakult, így a Javaslat e rendelkezése igazodik azokhoz az elvekhez, kriminálpolitikai tételekhez, amelyek alapul szolgálnak a büntetõjog egészéhez, az igazságos, a tett súlyához igazodó büntetés elvéhez, nem hagyva azonban figyelmen kívül azt, hogy a társadalom védelme a Btk. 37. §-ában a büntetés céljaként szerepel.

1. A halmazati büntetés szabályainak megváltoztatását azok az indokok teszik szükségessé, amelyeket a Javaslat 18. §-ához fûzött indokolás tartalmaz. A módosítás szerint az a jelenleg kisegítõ szabályként megfogalmazott lehetõség, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmények esetében a legsúlyosabb büntetési tétel a felével emelhetõ, fõszabállyá válik, vagyis minden olyan esetben, amikor határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmények miatt kell halmazati büntetést kiszabni, a halmazatban lévõ legsúlyosabb bûncselekmény büntetési tétele a felével emelkedik.

2. A halmazati büntetés kiszabása szabályainak módosítását indokolt elvégezni a tárgyalásról lemondás esetén kiszabható halmazati büntetés szabályainál is, errõl rendelkezik a Btk. 85/A. §-ának új (2) bekezdése.

1. A Btk-nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályai a hatályos törvény szerint a büntetési rendszerben meglévõ büntetési tételkereteken, és a fõbüntetések 38. § (1) bekezdésében felsorolt sorrendjén alapulnak. Így a szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekménynek a Különös Részben meghatározott büntetési tételkereteinél enyhébb szabadságvesztés a Különös Részben meghatározott, az adott tételnél eggyel kisebb tétel alsó határáig szabható ki. A Btk-ban jelenleg a Különös Részben a következõ alsó határok szerepelnek: legalább tíz évi, legalább öt évi, legalább két évi és legalább egy évi szabadságvesztés. Ahol a törvény a bûncselekmény büntetésére nem állapít meg alsó határt, ott a Btk. 40. §-ának (2) bekezdése, vagyis az egy napi szabadságvesztés irányadó alsó határként.

2. A büntetés enyhítésének ez a rendszere a Javaslat 18. §-a szerinti szabályozás elfogadásával felülvizsgálatra szorul. A Javaslat 18. §-a a Btk. 83. §-át új (2) bekezdéssel egészíti ki, amely tartalmazza, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetében a büntetés kiszabásakor a bíróságnak a büntetési tétel középmértékébõl kell kiindulnia. Erre az alapvetõ fontosságú rendelkezésre tekintettel nem tartható fenn a hatályos Btk-nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályozása, amely a soron következõ eggyel enyhébb büntetési tétel alsó határáig engedi a leszállást.

A Javaslat ezért a büntetés enyhítésének új szabályait vezeti be. Ennek a szabályozásnak a kiindulópontja az, hogy ha a Különös Részben a cselekményre rendelt büntetési tétel alsó határa is túl szigorú, akkor a soron következõ eggyel enyhébb büntetési tétel alsó határa és az eredeti büntetési tétel alsó határa közötti középmértékig enyhíthetõ a büntetés. Ez szabályozás tehát lényegét tekintve szigorúbb, és összhangban van a Javaslat 18. §-ában megfogalmazott büntetéskiszabási elvekkel.

3. A bemutatott kiindulási alap érvényesül a 87. § (2) bekezdésének új a), b) és d) pontjában. Ettõl a kiindulási alaptól eltér a c) pont, mivel a három évi és hat hónapi tartamú középmérték helyett három évben határozza meg a kiszabható legkisebb büntetés tartamát, és eltér az e) pont is, amely a hét hónapi középmérték helyett hat hónapban határozza meg az enyhítõ rendelkezéssel kiszabható büntetés legkisebb tartamát. Az eltérés mindkét esetben gyakorlati szempontok alapján történt: a c) pont esetében így tesz különbséget a Javaslat az öttõl tizenöt évig, és az öttõl tíz évig terjedõ szabadságvesztés enyhítése között, a d) pont esetében pedig a bírói gyakorlatra tekintettel állapította meg egy hónapnál alacsonyabb tartamban a kiszabható legenyhébb büntetést.

4. Változást jelent a hatályos szabályokhoz képest, hogy amíg a 87. § (2) bekezdésének jelenlegi d) pontja az egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztés helyett különös méltánylást érdemlõ körülmény esetén a pénzbüntetés kiszabását is lehetõvé teszi, addig a Javaslat szerinti 87. § (2) bekezdésének e) pontja erre nem ad lehetõséget.

A Javaslat az egy, két, három, illetve öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt az egyszeres leszállás szabályaival közérdekû munka, vagy pénzbüntetés alkalmazását teszi lehetõvé.

5. A 87. § (3) bekezdésének módosítása technikai jellegû: a (2) bekezdés új felsorolása miatt kell a hivatkozást megváltoztatni.

6. A Javaslat 21. §-ának (2) bekezdése a Btk. 87. §-át új (5) bekezdéssel egészíti ki, amely - a Javaslat 19. §-ában megfogalmazott elvekkel összhangban - csak különös méltánylást érdemlõ esetben teszi lehetõvé bûnhalmazat esetén az enyhítõ rendelkezések alkalmazását.

1. A Btk. 87/A. §-át, amely a fõbüntetés enyhítésének lehetõségét egyes bûncselekmények esetében különös méltánylást érdemlõ eset fennállásától teszi lehetõvé, az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a Btk-ba, azzal a céllal, hogy a társadalomra különösen veszélyes bûncselekmények eseteiben a büntetés kiszabásakor a Btk. Különös Részében megállapított büntetési tételkeret alsó határától csak kivételes esetekben lehessen eltérni. E törvénymódosítás az enyhítõ szakasz különös méltánylást érdemlõ esetben történõ alkalmazása szempontjából a bûncselekményi kört alapvetõen helyesen állapította meg, azonban indokolt a fõbüntetés enyhítésének kivételes jellegét kiszélesíteni a bûnszervezet létrehozása bûncselekményére, valamint a Javaslat 57-59. §-ai szerint módosítandó három bûncselekményre, továbbá a Javaslat 60. §-ával beiktatandó nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverrel való visszaélésre. Ezért a Javaslat 22. §-a a Btk. 87/A. § (1) bekezdésnek d) pontját módosítva, akként rendelkezik, hogy e további öt bûncselekmény esetében - a lõfegyverrel, lõszerrel visszaélés enyhébben minõsülõ alakzatai kivételével - is csak különös méltánylást érdemlõ esetben lehet enyhíteni a fõbüntetést.

2. A 166. § (2) bekezdésének a Javaslat 39. § (1) bekezdése szerinti kiegészítésével függ össze a Btk. 87/A. § (1) bekezdése c) pontjának módosítása, mert az emberölés új minõsített esetében is indokolt különös méltánylást érdemlõ körülményhez kötni a büntetés enyhítését.

3. A büntetés enyhítésének különös méltánylást érdemlõ esethez történõ kötése indokolt a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének (Btk. 261/A. §) súlyosabban minõsülõ eseteiben is.

A Javaslat a bûntett miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidõ alsó határát a jelenlegi egy évrõl két évre emeli fel. A változás differenciáltabb szabályozást hoz létre, és ezzel jobban kifejezõdik a bûntett és a vétség közötti különbség. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdése értelmében bûntett az a szándékosan elkövetett bûncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Erre figyelemmel indokolt, hogy a végrehajtás felfüggesztése esetén a próbaidõ a jelenleginél jobban kifejezze a bûncselekmény tárgyi súlyán és a bûnösségen alapuló bûntett-vétség elhatárolást.

1. A Javaslat 24. §-a további okokat állapít meg, amelyek fennállása esetén a kiszabott büntetés végrehajtása nem függeszthetõ fel. A büntetés végrehatásának felfüggesztése a büntetõ ítélkezésben nem tekinthetõ kivételes intézménynek, a bíróságok a kiszabott büntetések jelentõs hányadát felfüggesztik. A végrehajtás felfüggesztésének elõfeltétele a Btk. 89. § (1) bekezdése szerint, hogy az elkövetõ személyi körülményeire figyelemmel alaposan feltehetõ legyen, hogy a büntetés célja a végrehajtás nélkül is elérhetõ legyen.

Az elkövetõ személyi körülményeit a bíróság alapvetõen a büntetés kiszabásakor kell, hogy értékelje. Ezt rögzíti a Javaslat 18. §-a szerinti módosítás is, amikor a Btk. 83. §-ába új (4) bekezdést iktat, amely kimondja, hogy a bíróság a szabadságvesztés mértékét a végrehajtás felfüggesztése lehetõségének figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.

2. Kizárt a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a többszörös visszaesõ esetében, valamint akkor ha az elkövetõ a bûncselekményt bûnszervezet tagjaként vagy bûnszövetségben követte el, továbbá, ha a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekményt üzletszerûen követte el. Az e személyekre kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztése az elkövetett bûncselekmény jellege, illetve az elítélt életvezetése miatt kizárt.

1. Az összbüntetés jogintézményét a magyar büntetõjogba az 1950. évi II. törvénnyel bevezetett új Általános Rész vezette be, utólagos összbüntetés néven. Ezt a szabályozást vette át aztán az 1961. évi V. törvény, majd a hatályos Btk., amelynek jelenlegi szabályait az 1993. évi XVII. törvény állapította meg.

Az összbüntetés bizonyos rokonságot mutat a halmazati büntetéssel: amíg a halmazati büntetés esetén a bûncselekmények halmazatáról, addig az összbüntetés esetében az ítéletek halmazatáról van szó. Mind a halmazati büntetés, mind az összbüntetés jogintézménye azt a célt szolgálja, hogy az elítéltet kedvezõbb helyzetbe hozza abban az esetben, ha a bûncselekmények vagy a kiszabott büntetések találkoznak.

Az összbüntetés hatályos szabályai szerint, ha az elítéltet több, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a kiszabott büntetéseket még nem hajtották végre, vagy azokat folyamatosan hajtják végre, a kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Az összbüntetés mértékére a törvény azt az útmutatást adja, hogy annak el kell érnie a kiszabott szabadságvesztések közül a leghosszabb tartamút, de ne érje el a büntetések együttes tartamát. Ebbõl a törvényi rendelkezésbõl kiindulva, az összbüntetés esetén elengedhetõ büntetési tartam nagyságára nézve a Legfelsõbb Bíróság 151. számú büntetõ kollégiumi állásfoglalása azt tartalmazza, hogy az elengedés mértéke két büntetés összbüntetésbe foglalása esetén a rövidebb tartamú szabadságvesztés egyharmad körüli részének elengedéséig is terjedhet (I./A/1. pont).

2. A Javaslat az összbüntetés e formáját megszünteti. Nincs alap ugyanis annak jogi oldalról történõ igazolására, hogy a törvényesen kiszabott több büntetés folyamatos letöltése az elítéltre nézve jogilag hátrányos volna, így a törvényesen kiszabott büntetések végrehajtásából adódó hátrányokat az elítéltnek el kell viselnie, azokon nincs mit orvosolni.

3. Abban az esetben, amikor az elítélt valamennyi - különbözõ ítéletekkel elbírált - bûncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerõre emelkedését megelõzõen követte el, az elítélttel szemben - az ügyek egyesítése folytán - elvileg lehetõség lett volna a legkorábban hozott ítéletben halmazati büntetést kiszabni. Erre a helyzetre tartalmaz sajátos rendelkezést a Btk. 93. §-ának (4) bekezdése, amikor úgy rendelkezik, hogy ekkor az összbüntetés tartamát úgy kell megállapítani, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Ezt, a bírói gyakorlat által "quasi halmazati" büntetést, mint az összbüntetés másik lehetséges típusát a Javaslat rendelkezései továbbra is fenntartják.

A halmazati büntetésnek a Javaslat 19. §-a szerinti módosítása sem jelenti ugyanis a kumuláció elvének érvényesülését, vagyis azt az esetet, amikor a több bûncselekményre kiszabható büntetések összeadódnak. Ez a magyar jogi hagyományoktól idegen megoldás lenne, és a gyakorlatban sem lehetne megfelelõen alkalmazni.

A halmazati büntetés szabályai tehát az elkövetõre nézve továbbra is kedvezõbbek. Abban az esetben pedig, amikor az elítélt az elítéltetései alapjául szolgáló bûncselekményeket még a legkorábban hozott ítélet jogerõre emelkedése elõtt követte el, lehetõség lett volna a halmazati büntetés szabályainak alkalmazására. Ennek elmaradása a terhelt terhére nem róható, ezért a "quasi halmazati összbüntetés" jogintézményének fenntartása továbbra is indokolt.

A Javaslat a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összbüntetés intézményét hatályon kívül helyezi, és csak a quasi halmazati összbüntetést tartja fenn. Erre figyelemmel az összbüntetés tartamára vonatkozó rendelkezést módosítani kell. A módosítás tartalmilag nem hoz létre új szabályt: szó szerint megegyezik a hatályos törvény 93. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatával.

1. A 97. § (1) bekezdésének második mondatát azért kell kiegészíteni a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 607. §-ának (2) bekezdésével beiktatott 87/C. §-ra történõ hivatkozással, mert ez az 1998. évi XIX. törvénybõl indokolatlanul kimaradt. A tárgyalásról lemondás esetén alkalmazandó leszállított felsõ büntetési tételek a halmazati büntetés esetében is irányadók, ezt az új Be. 607. §-ának (1) bekezdésével az általános szabályok közé beiktatott 85/A. §, kimondja. Hasonló rendelkezés megfogalmazása a különös és többszörös visszaesõk esetében is indokolt.

2. A 97. § új (3) bekezdése is pontosítást hajt végre. A 97. § (1) bekezdése szerint a különös és többszörös visszaesõkre vonatkozó rendelkezések akkor alkalmazhatóak, ha a törvény másképp nem rendelkezik. Azokban az esetekben, amikor a Btk. Különös Része a különös visszaesõként történõ elkövetést a bûncselekmény minõsített eseteként szabályozza (jelenleg csupán az emberölésnél, a Javaslat szerinti módosítások azonban több helyen is bevezetik e minõsített esetet), a kétszeres értékelés tilalma folytán a 97. § (1) bekezdésében meghatározott, a büntetési tétel felsõ határának emelésére vonatkozó szabály nem alkalmazható. Ezt mondja ki a 97. §-ba felvett új (3) bekezdés.

A Javaslat 2. §-a a szabadságvesztés alsó határát egy napról két hónapra emeli fel. Erre a rendelkezésre figyelemmel a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés alsó határára vonatkozó rendelkezést is módosítja a Javaslat, és szabadságvesztés legrövidebb tartamát egy hónapban állapítja meg.

1. Az egységes intézkedés jogintézményét az 1995. évi XLI. törvény 6. §-a iktatta be a Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései közé, azt az esetet szabályozva ezzel az új intézménnyel, amikor a fiatalkorúval szemben több javítóintézeti nevelést rendeltek el, és ezeket még nem hajtották végre, vagy folyamatosan hajtják végre. A jogintézmény lényege szerint ez tehát a javítóintézeti nevelések találkozása esetére megállapított sajátos összbüntetési rendelkezés.

A Javaslat 25. §-a azt a rendelkezését, amely a még végre nem hajtott, vagy folyamatosan végrehajtott szabadságvesztéseket rendeli összbüntetésbe foglalni, hatályon kívül helyezi. Ez a változás érinti a fiatalkorúakat is, mivel e szabályozás folytán a fiatalkorúak sem részesülhetnek e címen az összbüntetés nyújtotta kedvezményben. Ugyanakkor a Javaslat fenntartja az intézkedésként alkalmazott javítóintézeti nevelés esetében e sajátos összbüntetési szabályt, melynek indoka az, hogy a javítóintézeti nevelés, bár intézkedés, a személyi szabadságot elvonja. Ezért, figyelemmel a sajátos elkövetõi körre, indokolt, hogy a csupán nevelõ jellegû intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés esetében a több elrendelt intézkedés tartama ne kumulálódjon.

2. A módosítás éppen ezért nem érdemi, hanem a hatályos szöveget pontosítja. A hatályos rendelkezés ugyanis - értelemzavaróan hibás módon - csupán azt zárja ki, hogy az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát ne érje el az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés (amely a többszörös összbüntetés szabályainak átvételét jelenti), de arra nem tartalmaz rendelkezést, hogy a nem egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelések esetében mi legyen az egységes intézkedés tartamának felsõ határa.

1. A Javaslat 30. §-a a Btk. katonákra vonatkozó VIII. fejezetébe új értelmezõ rendelkezéseket iktat be, amely szorosan összefügg Magyarországnak az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetéhez történõ csatlakozásával.

2. A NATO-hoz történõ csatlakozás, valamint az a tény, hogy magyar katonák már most is, de a jövõben nyilván még többször fognak külföldön szolgálatot teljesíteni, a katonai büntetõjog szabályainak (Btk. VIII. és XX. fejezete) a felülvizsgálatát is szükségessé teszik. A nemzetközi kötelékben szolgálatot teljesítõ katonák védelme, valamint az ilyen helyzetben az általuk elkövetett bûncselekmények egyértelmû büntetõjogi fenyegetettségének megteremtése érdekében szükséges olyan értelmezõ rendelkezések beiktatása, amely egyértelmûen rendezi a külföldön szolgálatot teljesítõ magyar katona cselekményének büntetõjogi megítélését.

3. A hatályos Btk. alapján nem adható egyértelmû válasz arra, hogy a nemzetközi kötelékben (például NATO parancsnokságokon) szolgálatot teljesítõk esetén bûncselekménynek minõsül-e a Btk. XX. Fejezetében meghatározott valamely tényállásszerû magatartás. A Btk. 10. §-ának (2) bekezdése szerint bûncselekmény az a társadalomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A katonai bûncselekmények jogi tárgya jelenleg természetszerûen a nemzeti haderõ katonai szolgálati rendje, fegyelme, a nemzeti hadsereg harcképessége.

A Btk. ilyen irányú rendelkezésének hiányában azonban a tételes jog alapján nem dönthetõ el, hogy a törvényhozó a katonai bûncselekmények szabályozásával kívánta-e védeni azt a katonai szövetségi rendszert, amelyhez a Magyar Köztársaság csatlakozik, vagyis a nemzetközi kötelékben szolgálatot teljesítõ magyar katonának a magyar Btk-ban katonai bûncselekménnyé nyilvánított, tényállásszerû magatartása sérti-e magyar büntetõjog által védett jogi tárgyat, vagy sem, és az sem válaszolható meg egyértelmûen, hogy a magyar Btk. által bûncselekménynek tekintett cselekmény folytán sérült-e a nemzetközi kötelék, mint katonai egység érdeke.

Ezért a Btk-ban rendezni kell mind a szövetséges haderõ katonájának a magyar katonával egyenrangú védelmét, mind pedig a szövetséges haderõvel együtt tevékenykedõ magyar katonának a szolgálati rendet és függelmi viszonyokat, valamint a harcképességet veszélyeztetõ bûncselekményének kérdését.

4. A 122/A. § beiktatása a vázolt helyzetre egyértelmû választ ad azzal, hogy - hasonlóan a korábban hatályban volt katonai büntetõtörvénykönyvekhez - meghatározza, hogy a más állam katonája ellen elkövetett katonai bûncselekmény mikor büntetendõ a magyar Btk. szerint. A rendelkezés szerint két ilyen eset fordulhat elõ. Az egyik, amikor a magyar katona a katonai bûncselekményt a szövetséges fegyveres erõ katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el, a másik, amikor a magyar katona az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet, például az EBESZ felkérésére végzett nemzetközi tevékenység keretében külföldi szolgálat során, a más állam katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása során követ el katonai bûncselekményt.

A magyar katona külföldön elkövetett, nem katonai bûncselekményére nézve a Btk. általános szabályai irányadók.

A szövetséges fegyveres erõ fogalmát a Javaslat 81. §-a tartalmazza, amely a Btk-ba új 368. §-t iktat be. A Btk. 122. §-ának (1) bekezdése tartalmazza ugyan a Btk. alkalmazásában katonának minõsülõ személyeket, ez a meghatározás azonban a szövetséges fegyveres erõ katonája esetében nem alkalmazható. Ezért a szövetséges fegyveres erõ katonájának, illetõleg a más állam katonájának fogalmára az új 122/A. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést, amikor a katona fogálmát kiterjeszti a rendõrség és a polgári védelmi szolgálat tagjára is. A szûken vett katona fogalmának meghatározására nincs szükség, mert ezt a fogalmat a NATO alapdokumentumai tartalmazzák. A külföldi rendõrség, illetve polgári védelmi szolgálat tagjára a katona fogalmának kiterjesztése azért indokolt, mert mind az új szövetségi kötelékben, mind az ENSZ felkérésére végzett tevékenység során elõfordulhat, hogy a magyar büntetõjog szerint katonának minõsülõ személy nem a szorosan vett fegyveres erõ állományába tartozó külföldi személlyel, hanem rendõri vagy polgári védelmi feladatot ellátó személlyel kerül közös alkalmazásra.

5. A 122/B. § a Btk. XX., katonai bûncselekményekrõl rendelkezõ fejezetének hatályát arra az esetre terjeszti ki, ha a magyar katona szövetséges fegyveres erõknél teljesít szolgálatot, illetve az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet felkérésre végzett békefenntartói, béketeremtõi vagy megfigyelõi szolgálat keretében követ el a Btk. XX. fejezetébe ütközõ, tényállásszerû magatartást.

1. A Btk. 124. §-a a katona elkövetõk esetén érvényesülõ különleges büntethetõséget megszüntetõ okot szabályoz. Ha a tettes szolgálati viszonyának megszûnése óta egy év eltelt, a katonai vétség elkövetõjének büntethetõsége megszûnik. Ugyanakkor elõfordulhat, hogy a katonai vétség elkövetõjével szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmaz. A Btk. 72. §-a szerint a próbaidõ tartama egy évtõl három évig terjedhet, a tartamot években kell meghatározni.

2. A gyakorlatban többször elõfordult, hogy a próbaidõ alatt elkövetett bûncselekmény miatt az újabb ügy elbírálása során próbára bocsátás megszüntetése és halmazati büntetés kiszabása lenne indokolt, erre azonban a Btk. 124. §-ának jelenlegi rendelkezése alapján nem kerülhet sor, mivel az elkövetõ büntethetõsége megszûnt a szolgálati viszony megszûnését követõ egy év elteltével. Ezt az ellentmondást oldja fel a 124. § új rendelkezése, amikor kimondja: a büntethetõség megszûnésére vonatkozó különleges rendelkezés nem érvényesül akkor, ha a bíróság a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alapján a próbára bocsátást megszünteti, és ezzel - az általános szabályokkal egyezõen - lehetõvé válik, hogy a bíróság a próbára bocsátással elbírált ügyben is büntetést szabjon ki.

A Btk. 127. §-ának és 132. §-ának módosítását az idõközben bekövetkezett jogszabályváltozás indokolja. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) a továbbszolgáló állományviszonyt megszüntette, és bevezette a szerzõdéses állománykategóriát. Erre a törvénymódosításra figyelemmel a Btk. e rendelkezéseit is pontosítani kell.

1. A Javaslat 34. §-a a Btk. Általános Részének értelmezõ rendelkezései közé iktatja be a közfeladatot ellátó személy fogalmát. A közfeladatot ellátó személyek körét jelenleg a Btk. 230. §-a határozza meg, a közfeladatot ellátó személy elleni erõszak tényállásában.

2. A Javaslat a hatályos 230. § szerinti felsorolást több ponton módosítja és kiegészíti. A 137. § új 2. a) pontja a közfeladatot ellátó személyek körét kiegészíti a közúti közlekedési szolgáltatást végzõ más személlyel.

A 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján a közúti közlekedési szolgáltatás felöleli a jármûvel díj ellenében végzett személyszállítást, az árufuvarozást és az autómentést. A Javaslat e tevékenységi, személyi körbõl a személyszállítást végzõ szolgáltatókat részesíti fokozottabb büntetõjogi védelemben.

A Btk. 230. §-ának a) pontját az 1997. évi LXXIII. törvény módosította. Az 1997-es módosítás elõtt a szabályozás diszkriminatív volt, mivel a közforgalmú közlekedési vállalatnál személytaxi szolgáltatást végzõkre a 230. § a) pontja kiterjedt, míg más személytaxi szolgáltatást végzõkre nem. A módosítás a fokozott büntetõjogi védelmet abba az irányba szûkítette, hogy a közfeladatot ellátó személyek körébõl minden fajta személytaxi szolgáltatást végzõt kirekesztett. A Javaslat szerinti módosítás az 1997-es módosításhoz képest ellenkezõ irányú, tehát a közfeladatot ellátó személyek körét kitágítja.

A polgári védelemrõl szóló 1996. évi XXXVII. évi törvénnyel összefüggésben szükségessé vált a polgári védelmi szervezetnél polgári védelmi szolgálatot teljesítõk fokozottabb büntetõjogi védelmének megteremtése is. A Javaslat ezért a Btk. eredeti 230. §-ának c) pontjában meghatározott személyi körre vonatkozó rendelkezés helyett a Btk. új 137. § 2. c) pontjában a fenti személyi kört is közfeladatot ellátó személynek minõsíti.

A Btk. eredeti 230. §-ának c) pontja a fegyveres biztonsági õrségrõl, természetvédelmi és a mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvénnyel kiüresedett. E törvény e szervezeteket közhatalmi feladatokkal látta el, ezzel a Btk. eredeti szövegezésének megfelelõ "közfeladatot ellátó polgári õr" fogalmát kitöltõ személyi kör már hivatalos személynek minõsül.

A 230. § f) pontjának a módosítása is szükségessé vált, mivel a hatályos rendelkezés megfogalmazása - a külön jogszabályra történõ utalással - határozatlansági elemet tartalmaz. Az egészségügyrõl szóló - 1972. évi II. törvényt felváltó - 1997. évi CLIV. törvény 139. §-a tételesen felsorolja, hogy az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy mely esetekben minõsül közfeladatot ellátó személynek. A pedagógus fokozott büntetõjogi védelmére az 1985. évi I. törvény 40. §-ának (4) bekezdése tartalmazott rendelkezést, azonban e szabályt felváltotta a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 16. §-ának (3) bekezdése. E jogszabályi változásokra figyelemmel vált indokolttá az egészségügyrõl, valamint a közoktatásról szóló törvényre történõ hivatkozás.

A Javaslat a Btk. értelmezõ rendelkezései körében módosítja bûnszervezet fogalmát, és újabb ismérvekkel egészíti ki. Az 1997. évi LXXIII. törvény 1997. szeptember 15-i hatállyal bevezette Btk-ba a bûnszervezet fogalmát a vonatkozó Különös Részi változtatásokkal (a bûnszervezet létrehozásának 263/C. § szerinti tényállása, illetõleg a bûnszervezet tagjakénti elkövetés egyes bûncselekményeknél minõsítõ körülményként való beillesztésével) együtt.

A bûnszervezet fogalma alapvetõ jelentõségû az ilyen bûncselekmények bizonyíthatóságának szempontjából. A Javaslat fenntartva a jelenlegi konstrukciót, amely a bûnszervezetet a bûnszövetségre visszavezetve definiálja, további ismérveket határoz meg támpontként. A Javaslat alapján a bûnszervezetnek egyfelõl külsõleg felismerhetõ tulajdonsága az, hogy bûncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett jött létre. Másfelõl a bûnszervezet belsõ tulajdonsága az, hogy feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.

A bûnszervezet Javaslat szerinti fogalma hangsúlyt helyez arra a körülményre, amely a magatartás szervezeti keretben való kifejtése iránti igényt mutatja, és ebbõl adódóan minõségileg más, mint pusztán egyének együttcselekvése. Másrészt a Javaslat szerinti fogalomban megjelenik a személyi kapcsolatok szerepe, illetve a bûnszervezetben való léttel szükségképpen együttjáró (akár absztrakt) személyi szerepvállalás jelentõsége.

A Javaslat a módosítással azt kívánja elérni, hogy bûnszervezet ne pusztán önmagával definiálható fogalom legyen, hanem a bûnszervezetiség megállapíthatóságában a mechanizmus ismérvei egyértelmû támpontot adjanak.

1. A Javaslat 2. §-ával összefüggésben módosítani szükséges a Btk-nak visszaesõ bûnelkövetõre vonatkozó fogalom-meghatározását is: a jelenleg hatályos szabályozás ugyanis azt kívánja meg a visszaeséshez, hogy az elkövetõt elõzõleg harminc napot meghaladó szabadságvesztésre ítélték. Figyelemmel azonban arra, hogy a Javaslat a szabadságvesztés alsó határát két hónapra emeli, a harminc napot meghaladó szabadságvesztésre utaló szöveget a visszaesõkre vonatkozó fogalomból el kell hagyni.

2. Az 1993. évi XVII. törvény 34. §-ának (2) bekezdésével megváltoztatta a Btk. 137. §-ának 12. pontját, amely a visszaesõ fogalom-meghatározását adja meg. Ugyanakkor e törvény érintetlenül hagyta a 137. § többszörös visszaesõrõl rendelkezõ 14. pontját, amely a többszörös visszaesõkénti megítéléshez a szándékos bûncselekmény elkövetését megelõzõen visszaesõként szabadságvesztésre ítélést, tartalmazza. A korábbi joghelyzetben visszaesõt nem ítélhettek próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap volt. Így a törvényhozói akarat kifejezésére a Btk. 137. §-ának 14. pontjában elegendõ volt annak a feltüntetése, hogy "visszaesõként szabadságvesztésre" ítélték, minthogy ez mindenképp végrehajtandó büntetést jelentett.

A Btk. 137. §-a 14. pontjának - a fentiekbõl következõ - szükségesnek mutatkozó megváltoztatása 1993-ban nem történt meg, így a hatályos törvény szövege lehetõséget adhat olyan értelmezésre, hogy a többszörös visszaesést az is megalapozza, ha korábban visszaesõként próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztésre, illetõleg akár egynapi szabadságvesztésre ítéltek valakit, - mivel ezek is beletartoznak a "szabadságvesztésre ítélték" fogalmába. A Javaslat ezt a bizonytalan jogi helyzetet orvosolja, amikor a többszörös visszaesõ fogalmába beépíti a végrehajtandó szabadságvesztésre történõ utalást.

A Javaslat az értelmezõ rendelkezéseket kiegészíti a különös méltánylást érdemlõ eset fogalmával. A Btk-ban jelenleg is több helyen szereplõ fogalom meghatározására a jogalkalmazás segítése érdekében kerül sor.

A különös méltánylást érdemlõ eset megállapítása a büntetés kiszabása során történik, amikor a bíróság a bûncselekmény alanyi és tárgyi oldalán jelentkezõ büntetéskiszabási körülmények alapján jut arra a meggyõzõdésre, hogy a törvény által a különös méltánylást érdemlõ esetre elõírt enyhébb jogkövetkezmények alkalmazhatók.

A Javaslat 38. §-a a Btk. XI. fejezetébe új bûncselekményként iktatja be a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazása bûntettét. Hazánk az elmúlt idõszakban több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználást tiltja, és elõírja az egyezmény által tiltott tevékenység büntetõjogi üldözését.

A Btk. hatályos szabályai nem tartalmaznak a korábban az 1948. évi LXII. törvény (katonai büntetõtörvénykönyv) 113. §-ában meghatározott bûncselekményhez hasonló önálló tényállást, jelenleg a tiltott harci eszköz alkalmazása a bûnös hadviselés (Btk. 160. §) megállapítására lehet alkalmas. Figyelemmel azonban arra, hogy hazánk az utóbbi két évben több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely újabb tilalmakat állít fel, indokolt a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverek alkalmazását önálló tényállásban büntetni rendelni.

Azokat az egyezményeket, amelyek valamely fegyverfajta alkalmazását tiltják, a Javaslat tételesen felsorolja a az új 160/A. § (2) bekezdésében.

A háború, a hadmûveleti és a megszállt terület, valamint az ellenség, a polgári személy és a hadifogoly fogalmát a háború áldozatainak védelmére, Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények tartalmazzák.

1. A Javaslat 39. §-ának (1) bekezdése az emberölés új minõsített esetei közé újabb esetet iktat be, és a meglévõ egyik pont alkalmazását kiszélesíti.

Egyrészt a Btk. 166. § (2) bekezdése e) pontjának módosításával a hivatalos személy sérelmére elkövetett emberöléssel egyezõen rendeli büntetni a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölést, és a hivatalos személy vagy a közfeladatot ellátó személy védelmére kelt személy ellen elkövetett emberölést.

Másrészt a Btk. 166. §-ának (2) bekezdését új i) ponttal egészíti ki, amely az emberölés minõsített eseteként rendeli büntetni, ha az emberölést tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szemben követik el. A rendszerváltás - és különösen az 1993. évi XVII., majd az 1995. évi XLI. törvény megalkotása - óta a büntetõjog fokozottabban üldözi a kiskorúak sérelmére elkövetett bûncselekményeket. Ezt a tendenciát kívánja folytatni a Javaslat, amikor az emberölés minõsített esetei közé iktatja be a gyermekkorú sérelmére elkövetett emberölést.

2. A Btk-nak a Javaslat 40. §-a szerinti 166/A. §-sal történõ kiegészítése teszi szükségessé a Btk. 166. §-a (5) bekezdése a) pontjának módosítását, amely az emberölésnél a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmények közé iktatja be az újszülött megölésének bûncselekményét is.

1. A Javaslat e §-a a Btk-t új 166/A. §-sal egészíti ki, amely az emberölés új, enyhébben minõsülõ alakzataként vezeti be az újszülött megölése bûncselekményét.

Az elsõ magyar büntetõtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk 284. §-a ismerte a gyermekölés tényállását, amelyet az az anya követett el, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülést követõen megölte. Az 1961. évi V. törvény az emberölésnek ezt az enyhébben minõsülõ esetét nem tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a Csemegi kódex megalkotása idején fennállt viszonyokhoz képest a nõk társadalmi helyzetében, a házassági köteléken kívül született gyermek jogállásában, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvetõ változásokra figyelemmel a privilegizált eset fenntartása szükségtelenné vált.

Az emberölési ügyekben követett ítélkezési gyakorlat alakulása azt mutatja, hogy az ilyen bûncselekmények megítélése általában enyhébb a többi emberölési ügynél. Ennek elsõdleges indoka azonban ma már nem az, amely miatt elsõ büntetõtörvénykönyvünkben ilyen privilegizált tényállás megalkotásának szükségessége felmerült, hanem az a körülmény, hogy a szülõ nõ - különösen a titkolt terhesség esetében - a szülési folyamat során kivételes testi és lelki állapotban van, amely sok esetben a beszámítási képességre is kihatással van.

2. A Javaslat 39. §-a új minõsített emberölésként határozza meg a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére történõ elkövetést. Ezzel a gyermekölési cselekmények - a büntetés kiszabásában is - szükségképpen mindig súlyosabban minõsülnének a hatályos szabályozásnál, ahol a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után, a szülõ nõ által az újszülött sérelmére elkövetett emberölés az emberölés alapeseteként minõsül.

A Btk 87/A. §-a, amelyet az 1997. évi LXXIII. tv. éppen abból a jogpolitikai megfontolásból iktatott be a Btk-ba, hogy a legsúlyosabb bûncselekmények esetében a büntetés enyhítése kivételes legyen, a Javaslat 21. §-a szerinti módosítással együtt azt eredményezné, hogy a bíróságoknak azokban az esetekben is a minõsített emberölés miatt kellene kimondaniuk a szülõ nõ bûnösségét, amelyekben jelenleg az emberölés alapesete miatt állapítják meg felelõsségüket. Ez pedig ahhoz a nem kívánatos helyzethez vezetne, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett cselekmények vonatkozásában a törvény szigorúbb megítélése differenciálatlan lenne.

3. A Javaslat ezért kívánja bevezetni ismét a gyermekölés privilegizált tényállását, amely igazodik az ilyen ügyekben követett bírói gyakorlathoz. Az újszülött megölésének privilegizált esetként való megjelenítése nem a sértett személyének eltérõ megítélésbõl fakad. Az újszülött megölése ugyanolyan emberölés, mint bármely más természetes személy megölése. A Javaslat éppen ezért nem az újszülött fogalmát határozza meg, hanem arra az elkövetési magatartásra van tekintettel, ami a szülés folyamán, vagy a szülést közvetlen követõen történik. A Javaslat a szülõ nõnek a szüléskori állapotából indul ki, és a privilegizált megítélést erre építi rá. A bírói gyakorlat ezt a helyzetet értékeli jelenleg akkor, amikor a 166. § szerinti emberölés miatt az enyhítõ szakasz alkalmazásával az öt éves alsó határ alatt szabja ki a büntetést. A Javaslat a két évtõl nyolc évig terjedõ büntetési tétel meghatározásával keretet ad a büntetés kiszabás számára, anélkül hogy a bírói gyakorlatnak az enyhítõ szakaszhoz kellene folyamodnia.

A Btk. 170. §-ának (4) bekezdését az 1997. évi LXXIII. törvény 13. §-ának (2) bekezdése állapította meg. A törvényt kihirdetõ 1997. évi 66. számú Magyar Közlöny a bekezdés szövegét hibásan hirdette ki. A bekezdés szerkezetébõl következik, hogy az utolsó fordulatban a "követik el" szövegrész nyelvtanilag nem illeszkedik a nyelvtani alanyhoz, az "elkövetõ"-höz. A Javaslat 41. §-a ezt a nyilvánvaló hibát orvosolja.

A Javaslat az emberkereskedelem tényállásának megalkotására tekintettel módosítja a személyi szabadság megsértése bûncselekményének tényállását. A módosítás egyrészt arra irányul, hogy értékelést kapjon az az eset, amikor valaki emberkereskedelem révén hozzákerült, személyi szabadságától megfosztott személyt továbbra is rabságban tartva munkára kényszerít. Másrészt a Javaslat a személyi szabadság megsértésének minõsített esetei közé illeszti a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére való elkövetés, amit egyfelõl ezen alanyi kör fokozottabb védelme, másrészt az indokol, hogy így kerül összhangba a rendelkezés az emberkereskedelemnél is érvényesített szempontokkal.

1. A Javaslat új tényállásként fogalmazza meg az emberkereskedelem bûncselekményét. A hatályos joganyag részét képezi 1933. évi III. törvény, amely a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezményt (Egyezmény) becikkelyezte. Az Egyezmény alapján a rabszolgaság az egyénnek az az állapota vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják; a rabszolga-kereskedés pedig magában foglal minden elfogási, megszerzési vagy átengedési cselekményt, amely az egyénnek rabszolgaságba vetésére, eladás vagy csere céljára való megszerzésére, kereskedésére irányul.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikke kinyilvánítja, hogy minden emberi lény szabadon születik, és egyenlõ méltósága és joga van. Az emberi méltósághoz való jognak két funkciója van. Egyrészt azt fejezi ki, hogy van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítõ hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jog másik funkciója az egyenlõség biztosítása.

A Btk. jelenlegi rendelkezései lefednek minden olyan helyzetet, amikor valamely dologgal való cselekvés társadalomra veszélyes (ehhez képest vagy más tulajdoni, illetve birtokállapotát sérti, vagy a forgalom engedélyhez kötése folytán az engedély nélküliséggel eleve jogellenessé válik), továbbá az 1998. évi XXII. törvény alapján egyértelmûvé vált, hogy a dolog fogalmán kívül lévõ emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet, halott teste, annak része feletti jogellenes kereskedés ugyancsak bûncselekmény. Ebbõl a rendszerbõl egyedül maga az ember marad ki.

2. A Javaslat abból indul ki, miszerint a méltósághoz fûzõdõ jog alapján megengedhetetlen, hogy az ember maga kereskedés tárgyává váljon. Ha ilyen történik, akkor az sui generis bûncselekmény, és errõl rendelkezik a Javaslat. A tényállás az elkövetési magatartások körében a pénzért történõ adásvételt, a bármi más ellenszolgáltatásért történõ átadást, átvételt, a más személyért való elcserélést, és embernek mindezek végett történõ megszerzését tartalmazza. A tényállás fenyegeti az adásvétel, illetõleg a csere mindkét pólusán lévõ elkövetõt. A Javaslat abból indul ki, hogy az emberi lény ez esetben, tárgyként szerepel, és ebbõl következõen fogalmilag kizárt, hogy a "forgalomban" részt vesz.

3. A Javaslat a minõsített esetek rendszerét négy prioritásra építi fel. Ezek egyfelõl a sértetti alanyi körre, másfelõl az emberkereskedelem céljára, illetve elkövetési módjára vannak tekintettel. A Javaslat a sértetti alanyi körön belül az alapesetnél súlyosabban értékeli egyrészt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, másrészt a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére történõ elkövetést. A Javaslat az alapesetnél súlyosabban értékeli a cselekményt, ha azt munkavégzés, vagy nemi cselekmény végzése céljából követik el, illetõleg ha bûnszervezet tagjaként vagy elkövetõ nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követik el. A Javaslat az egyre súlyosabban minõsülõ eseteket ezen szempontok mentén határozza meg.

A Javaslat 45. §-a új tényállással egészíti ki a Btk-t. A magántitok jogosulatlan megismerésének bûncselekménye szükségessé teszi, hogy a levéltitok megsértése bûncselekményének tartalmát a Javaslat módosítsa. A módosítás folytán a Btk. 178. §-a szerinti bûncselekmény szubszidiárius tényállásban nyer megfogalmazást. Akkor alkalmazható, ha más, - nyilvánvalóan elsõsorban a Javaslat 45. §-a szerinti magántitok jogosulatlan megismerésének bûncselekménye - nem valósul meg.

A Javaslat új bûncselekményként vezeti be a magántitok jogosulatlan megismerését. A Btk-ban jelenleg meglévõ tényállások nem védik kellõen a magánszférához való jogot abban az esetben, ha azt olyan titkos eszközökkel sértik meg, amelyek alkalmazására csak a külön törvényekben meghatározott felderítõ és bûnüldözõ hatóságok, a törvényekben meghatározott célból, és csakis bírói engedély alapján végezhetnek.

A Javaslat 45. §-a ezért a magánszemélyek által az ilyen titkosszolgálati eszközökkel végzett jogosulatlan tevékenységet, illetõleg az ilyen cselekménnyel megismert magántitok továbbítását vagy felhasználását öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekménnyé nyilvánítja. A bûncselekmény minõsített eseteinek büntetése két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés. A hivatalos személyek által folytatott engedély nélküli titkos információgyûjtést a Javaslat 53. §-a fogalmazza meg új bûncselekményként.

1. A Btk. 183/A. §-át az 1993. évi XVII. törvény 42. §-a iktatta be a Btk-ba. Az értelmezõ rendelkezés megalkotására azért volt szükség, mert a Btk. 1993. évi módosítása során a törvény a szabadság és az emberi méltóság elleni bûncselekményeket kiegészítette az emberrablás bûntettével. A nemi erkölcs elleni erõszakos bûncselekményekhez hasonlóan, e tényállás alkalmazása szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt.

2. A Btk-nak az 1997. évi LXXIII. törvénnyel történt módosítása során a testi sértés (170. §) tényállása új (3) bekezdéssel egészült ki, amely - hasonlóan az emberrablás tényállásához - tartalmazza a védekezésre képtelen személy sérelmére történõ elkövetést. A védekezésre képtelen személy fogalmát értelmezõ 183/A. § egyidejû módosítása viszont nem történt meg, ezért rendelkezése a 170. § (3) bekezdésére nem terjed ki. Ezt a hiányosságot orvosolja a Javaslat e §-a, amikor az értelmezõ rendelkezés alkalmazási körét a 170. §-ra is kiterjeszti.

A Javaslat kiegészíti a Btk. 188. §-át, és a szeszes italtól befolyásolt állapotban történõ jármûvezetéssel egyezõen rendeli büntetni, ha a vezetõ a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vesz részt a forgalomban. A forgalom biztonságához fûzõdõ érdek megköveteli, hogy a büntetõjog minden, a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történõ közlekedéssel szemben ugyanolyan eszközökkel lépjen fel.

A Javaslat az emberkereskedelem tényállásának megalkotásával szükségtelenné tette mindazokat a rendelkezéseket, amelyek más tényállásokban ezen elkövetési magatartásokra vonatkoztak.

1. A családi állás megváltoztatása bûncselekményén belüli - a tényállás egészében jelenleg is idegenül ható - egyes elkövetési magatartások szabályozására a jövõben már nincs szükség. A Javaslat ennek alapján módosította a Btk. 193. §-ának jelenlegi tartalmát.

2. A kiskorú veszélyeztetése bûncselekmény tényállásán belül ugyancsak szükségtelenné vált az olyan elkövetési magatartások szerepeltetése, amelyek az emberkereskedelem tényállásával önálló fenyegetettség alá kerültek. Ezért a Javaslat módosítja a Btk. 195.§- a (3) bekezdésének tartalmát.

A Btk. 200. §-a (3) bekezdésének módosítását nyilvánvalóan szükséges szövegpontosítás indokolja. Az 1997. évi LXXIII. törvény 24. §-ával beiktatott (3) bekezdés hibásan került kihirdetésre, mivel a természet elleni fajtalanság minõsített esete nem lehet a szemérem elleni erõszak súlyosabb megítélésû bûntette.

A Javaslat az embercsempészés bûncselekménye tényállásának tartalmát érintetlenül hagyva, megemeli az egyes esetekben kiszabható büntetések tétel kereteit. A Javaslat abból indul ki, hogy olyan bûncselekményrõl van szó, amely esetében indokolt a jelenleginél súlyosabb fenyegetettség elõírása. A Javaslat alapján az embercsempészés alapesete két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ.

A titkos információgyûjtést csak a külön törvényekben (nemzetbiztonsági, rendõrségi, határõrizeti törvények és a vámkódex) meghatározott szervezetek végezhetik, felderítési és bûnüldözési célból, és bírói engedély alapján. A titkos információgyûjtés az egyéni jogokba történõ beavatkozás, éppen ezért köti a törvény ilyen tevékenység végzését bíró, illetve bizonyos esetekben az igazságügy-miniszter engedélyéhez. Az a hivatalos személy, aki ilyen, engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül végez, az engedély kereteit túllépi, vagy jogosulatlanul elrendel, illetve engedélyez, súlyos jogsértést követ el, amelyet a büntetõjog eszközeivel is indokolt üldözni.

Ezért a Javaslat - hasonlóan a Btk. új 178/A. §-ához, a hivatali bûncselekményeket kiegészíti a jogosulatlan titkos információgyûjtés bûncselekményével.

A Javaslat 54. §-a a Btk. 230. §-ának tényállását módosítja, mert a közfeladatot ellátó személyek felsorolásának a Javaslat 34. §-a szerinti, az általános részbe történõ átkerülésével e szakaszban elegendõ csupán utalni e fogalomra.

1. Az Általános Indokolás 4. pontjában hivatkozott OECD Egyezmény 1. cikke és az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 5. cikke rendelkezik a külföldi hivatalos személy büntetendõségének megteremtésérõl. A Javaslat a Btk. szerkezetéhez igazodva, a hazai hivatalos személyek megvesztegetéséhez (Btk. 253. §) hasonlóan rendeli büntetni a vesztegetést a külföldi hivatalos személyek vonatkozásában is.

Az OECD Egyezmény 3. cikke szerint a szankciók hasonlatosak kell, hogy legyenek az adott állam saját hivatalos személyei megvesztegetése esetén alkalmazhatóakhoz. Így a Javaslat a külföldi hivatalos személy megvesztegetése vonatkozásában is minõsített esetként szabályozza azt, ha az elõnyt a külföldi hivatalos személynek azért adják vagy ígérik, hogy hivatali kötelességét megszegje. A büntetési tételek megegyeznek a hazai hivatalos személy megvesztegetése esetén alkalmazhatóakkal.

2. Az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 7. és 8. cikke tartalmazza a külföldi gazdasági vállalkozás alkalmazottai vesztegetésének bûncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó rendelkezéseket.

A Javaslat az elõzõ szakaszhoz hasonlóan, a Btk. jogi terminológiájához illeszkedve rendeli büntetni a külföldi gazdálkodó szervezet tagjának megvesztegetését. A hazai gazdálkodó szervezet alkalmazottjára, illetve tagjára vonatkozó vesztegetés szabályaihoz (Btk. 254.§) hasonlóan minõsített esetként szabályozza, ha az elõnyt a szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának illetõleg tagjának adják vagy ígérik. A büntetési tételek itt is megegyeznek a Btk. 254. §-ának tételeivel.

3. Az ET egyezmény-tervezete szankcionálni rendeli a külföldi hivatalos személyek passzív vesztegetését is, azonban fenntartási lehetõséget biztosít az erre vonatkozó rendelkezések vonatkozásában. A fenntartási lehetõséggel Magyarország élni kíván a külföldi államok hivatalos személyei, illetve gazdálkodó szervezeteinek alkalmazottai, vezetõi vonatkozásában, mivel ezen bûncselekmény vonatkozásában minden részes államnak megvannak a saját büntetõjogszabályai, amelyek alapján el tud járni az elkövetõvel szemben, így a passzív oldali elkövetõ sem marad büntetlenül. Ez a probléma kiadatási és nem büntetõ-jogalkotási kérdés.

Ugyanez nem mondható el azonban az ET egyezménytervezet 9-11. szakaszaiban szabályozott személyi körre, mivel ezekre a személyekre vonatkozóan kevés állam hivatalos személy fogalma terjed ki, így itt szükséges a passzív oldal szankcionálása is.

4. Az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 12. cikke tartalmaz rendelkezéseket a befolyással üzérkedésrõl. A hatályos Btk. ismeri ezt a bûncselekményt, a hazai hivatalos személyek vonatkozásában. Az egyezmény-tervezet értelmében e bûncselekményt a külföldi hivatalos személy vesztegetésének esetére is ki kell terjeszteni. Ebben az esetben azonban az egyezmény-tervezet fenntartási lehetõséget is biztosít. Ennek oka az, hogy több európai ország büntetõ törvénykönyve nem tartalmazza ezt a bûncselekményt.

Mivel a magyar Btk-ban megtalálható, ezért a leendõ egyezménynek való minél jobb megfelelés érdekében a javaslat megteremti a befolyással üzérkedés büntetendõségét abban az esetben is, ha az elõnyt arra hivatkozással kérik, vagy fogadják el, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásolnak.

5. Az értelmezõ rendelkezésben az OECD Egyezménynek és az Európa Tanács egyezmény-tervezetének egyaránt megfelelõen határozza meg a tervezet a külföldi hivatalos személy és a külföldi gazdálkodó szervezet fogalmát.

A Javaslat nem változtat a Btk-nak a határozott ideig tartó szabadságvesztés legmagasabb tartamára (tizenöt év) vonatkozó rendelkezésén. Ezt a tartamot a Btk-ban két büntetési tételkeret éri el, melyek közül a tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés mellett az életfogytig terjedõ szabadságvesztés mindig szerepel alternatív szankcióként, az öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés mellett csak kivételesen, egyes bûncselekmények esetében szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztés. A Javaslat az egy vagy több ember halálát elõidézõ közveszélyokozás (Btk. 259. § (3) bek.) esetében lehetõvé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is.

1. A Javaslat 57. és 58. §-a a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel, illetve a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel bûncselekményének büntetési tételeit - az alapesetet és a minõsített eseteket is ideértve - az eggyel súlyosabb büntetési tételre súlyosítja, az eddig egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett alapesetet két évtõl nyolc évig, a két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített esetet öt évtõl tíz évig, míg a hatályos szabályok szerint öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített esetet öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

2. A módosítások a két bûncselekmény súlyosabban minõsülõ eseteként határozzák meg, ha a bûncselekményt különös visszaesõként követik el. A különös visszaesõ fogalmát a Btk. 137. §-ának 14. pontja határozza meg akként, hogy különös visszaesõ az a visszaesõ, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegû bûncselekményt követett el. A büntetõjog elõre meghatározottságának alkotmányos követelménye sérülne, ha a törvény a bírói gyakorlatra bízná annak eldöntését, hogy a kérdéses bûncselekményeknél a különös visszaesés szempontjából mi tekinthetõ hasonló jellegû bûncselekménynek, erre figyelemmel szükséges meghatározni a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekmények körét, amelyet a 263. § új (4) bekezdése, illetõleg a 263/A. § új (5) bekezdése tartalmaz.

A különös visszaesés szempontjából e bûncselekmények vonatkozásában hasonlóként indokolt meghatározni azokat a bûncselekményeket, amelyeknek akár az alapesetében, akár a minõsített esetében tényállási elemként szerepel a fegyveres elkövetés (pl. a b) pontból az emberrablás, és a magánlaksértés súlyosabban minõsülõ esetei, a tiltott határátlépés, továbbá a c) pontban felsorolt bûncselekmények), illetve azokat, amelyek elkövetési magatartásai vagy a védett jogi tárgy kapcsán nagyfokú rokonságot mutatnak e két bûncselekménnyel (pl. a b) pontból a közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megsértése, a visszaélés radioaktív anyaggal, illetve az a) pontban felsorolt bûncselekmények).

3. Bár a lõfegyverrel és lõszerrel visszaélés bûncselekményének a fokozott társadalomra veszélyessége miatt indokolt a bûncselekmény büntetési tételeinek emelése, az egyoldalú szigorítás folytán azonban olyan elkövetõi kör csekély tárgyi súlyú cselekményei is súlyosabb büntetõjogi megítélés alá esnének, amelyekre a kívánt kriminálpolitikai hatás - amely egyértelmûen az ilyen jellegû cselekmények miatti szigorúbb jogkövetkezmények alkalmazására irányul - nem áll fenn. Ezért a 263/A. §-t új (4) bekezdéssel egészíti ki a Javaslat, amely a bûncselekmény privilegizált alakzatát tartalmazza.

E rendelkezés három személyi körre, a lõfegyvertartási engedéllyel rendelkezõre, a vadászfegyverhez vagy sportlõfegyverhez tartozó lõszert engedély nélkül megszerzõre és a hadkötelezettség alapján a fegyveres erõknél hadköteles katonai szolgálatot töltõre állapít meg enyhébb szabályokat abban az esetben, ha az a)-c) pontokban meghatározott elkövetési magatartásokat csekély mennyiségû lõszerrel valósítják meg. A csekély mennyiségre elkövetett lõszerrel visszaélés büntetése az általános szabályokhoz képest vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztés.

A Javaslat 57. és 58. §-ában elvégzett módosításhoz hasonlóan szükséges módosítani a fegyvercsempészet (263/B. §) büntetési tételeit is, amelyet a Javaslat e §-a tartalmaz. Eszerint a fegyvercsempészet alapesetének büntetési tétele a jelenlegi két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés helyett öt évtõl tíz évig, a jelenleg öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ minõsített eset büntetési tétele öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés lesz.

Hasonlóan a 263-263/A. §-hoz, e bûncselekmény minõsített esetei közé is indokolt felvenni a bûnszervezet tagjaként történõ elkövetést, valamint azt, ha a bûncselekményt különös visszaesõként követik el. Ezért a Javaslat a 263/B. §-t új (3) bekezdéssel egészíti ki, amely e két súlyosabban minõsülõ esetet tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekményeket tartalmazza a 263/B. § új (4) bekezdése, a bûncselekmények kiválasztásánál ugyanazokat a szempontokat figyelembe véve, mint a 263. § új (4) bekezdése és a 263/A. § új (5) bekezdése.

A fegyvercsempészet bûncselekménye a Javaslat szerinti módosítással az egyik legsúlyosabban büntetendõ bûncselekménnyé válik a Btk. rendszerében. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy az e bûncselekményre történõ felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, az elkövetésben történõ megállapodás, valamint a bûncselekmény elkövetésének megkönnyítését szolgáló feltételek biztosítása is jelentõs tárgyi súlyú cselekmény, a fegyvercsempészet elõkészületét a Javaslat büntetni rendeli.

A 60. § - hasonlóan a Javaslat 38. §-ához - a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverekkel kapcsolatos tényállást tartalmazza. Amíg a Javaslat 38. §-a a háborús bûncselekmények közé emeli be a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver alkalmazásának bûncselekményét, addig a Javaslat 60. §-a szerinti tényállás az ilyen fegyverek kifejlesztését, gyártását, megszerzését, felhasználását, tartását, az országba való behozatalát, az országból történõ kivitelét, az átszállítást és az azzal való kereskedést rendeli büntetni.

Az új tényállás (2) bekezdése a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyverek elõállítására alkalmas létesítmény kialakítását és üzemeltetését tiltja. Figyelemmel azonban arra, hogy ilyen üzem kialakítása a fegyverek tömeges, vagy legalábbis nagy számú gyártására alkalmas, ezt sajátos elõkészületi jellegû magatartást is indokolt ugyanolyan súlyos büntetéssel fenyegetni, mint az (1) bekezdésben meghatározott bûncselekményt.

A (3) bekezdés a bûncselekmény minõsített eseteit tartalmazza, a (4) bekezdés a (2) bekezdés szerinti bûncselekmény gondatlan elkövetését is büntetni rendeli. Az (5) bekezdés értelmezõ rendelkezést tartalmaz a nemzetközi szerzõdés által tiltott fegyver fogalmára, visszautalva az új 160/A. § (2) bekezdésére. A (6) bekezdés szintén értelmezõ rendelkezés, a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegû bûncselekményeket sorolja fel, az 57-58. §-okhoz fûzött indokolás 2. pontjában bemutatott elvek szerint.

A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény több olyan fogalmat, ezáltal újabb védetti kört vezetett be (pl. élõ szervezet, élõ szervezetek életközössége), amelyeknek a Btk-ban történõ megjelenítése - a tényállás szövegének pontosítása által indokolt. A Javaslat a természet védelmérõl szóló törvény fogalmainak megfelelõen módosítja a Btk. 281. §-ának szövegét.

Az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett és jelenleg hatályos szabályozás arra a kriminálpolitikai tételre épül, miszerint a büntetõjognak eltérõ módon kell kezelnie azokat, akik maguk is részben áldozatoknak tekinthetõk, és azokat az elkövetõket, akik a bûncselekmény haszonélvezõi.

A szabályozást az eltelt idõben több oldalról is kritika érte. Idõközben a Kábítószer-fogyasztás Visszaszorítása Érdekében Létrehozott Eseti Bizottság jelentésérõl szóló 125/1997.(XII. 18.) OGY. határozat 3. pontja is elõírta a Btk. 282. és 282/A § rendelkezéseinek felülvizsgálatát. A bírálatok alapvetõen a csekély, illetve jelentõs mennyiség fogalmak tartalmának meghatározásának módjára vonatkoztak, és ebbõl levezetve merült fel a tényállással szembeni aggály, miszerint az nem nyújt megfelelõ lehetõséget a (bûnüldözõ) jogalkalmazó számára a fogyasztó és a kereskedõ közötti egyértelmû különbségtételhez. A Javaslat 83. §-a szerinti módosítás egyértelmû, normatív választ ad a tényállási elemet képezõ csekély és jelentõs mennyiség fogalmainak tartalmára. Ugyanakkor indokolt a Btk. 282. és 282/A. § szerinti tényállások jelenlegi szabályozási konstrukciójának finomítása is.

1. A Javaslat abból indul ki, hogy a bírálatokból, de az eltelt idõszak tapasztalataiból sem lehet arra következtetni, miszerint a jogalkotónak változtatnia kellene a szabályozás mögött meghúzódó kriminálpolitikai meggondolásán. A Btk. 282. §-ának Javaslat szerinti módosítása arra irányul, hogy eleve magasabb büntetési tételkeretrõl induljon azon elkövetési magatartások fenyegetettsége, amelyek a kábítószer "forgalmazását" jelentik, mint azoké, amelyek az "elõállítási", "szállítási" tevékenységet jelentenek. A kábítószerrel visszaélés bûncselekménye hatályos szabályozása alapján a fogyasztás eddig is tiltott magatartás volt. Ezt fejezi ki az elkövetési magatartások közül a "megszerez" kitétel meghatározása. Indokolt azonban még egyértelmûbbé tenni e magatartás tiltott voltát, ezért a Javaslat a tényállás szövegébe iktatja a "szervezetébe juttat" elkövetési magatartást. Ugyanakkor a Javaslat szerinti módosítás az egyes elkövetési magatartások közötti különbségtétellel egyértelmûvé teszi, hogy a társadalomra veszélyesség szempontjából a "forgalmazó" típusú magatartások kiemelkedõ jelentõségûek.

A Javaslat ezen túlmenõen a Btk. 282. §-ának jelenlegi rendszerében lényegében végigvezeti a két típusú elkövetési magatartásra differenciált fenyegetettséget. A Javaslat szerinti megoldás azt is jelenti, hogy a kábítószerrel visszaélés legsúlyosabb esetében megjelenik a tíz évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés tételkerete, illetõleg emellett alternatívaként az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetõsége.

A Javaslat a kábítószerrel visszaélés bûncselekményénél új minõsített eseteket is meghatároz. A kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án Bécsben kelt egyezmény alapján új minõsített esetként rendeli büntetni a hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, a közmûvelõdési intézmény, közhasznú tevékenységet végzõ szervezet területén, annak környezetében, egyébként közmûvelõdési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, továbbá a fegyveres erõk és a büntetés-végrehajtás objektumaiban történõ elkövetést.

A közmûvelõdési intézményekrõl és a közmûvelõdési tevékenységrõl a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény, a közhasznú tevékenységet végzõ szervezetekrõl és a közhasznú tevékenységrõl a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény tartalmaz rendelkezéseket.

2. A Javaslat alapvetõen változtat a Btk. 282/A. § szerinti rendelkezés tartalmán. A módosítás arra irányul, hogy miután egyfelõl a Btk. 282. § szerinti tényállás tartalmában markánsan megjelenik a kereskedõkkel szembeni szigorú fellépés lehetõsége, másfelõl a Javaslat 83. §-a szerinti módosítás egyértelmûen rendezi a mennyiségi határokat, emellett a fogyasztóval szembeni differenciált elbánás lehetõsége ugyancsak - a jelenleginél - egyértelmûbb szabályozáson alapuljon.

A Javaslat az eredeti kriminálpolitikai tétel keretein belül abból indul ki, hogy akinek a büntetõjog valójában diverziós (elterelési) lehetõséget biztosítani kíván, az a kábítószerfüggõség állapotába eljutott kábítószerfogyasztó. Ez az az állapot, amikor a személy már egyértelmûen áldozatnak tekinthetõ. Ettõl különbözik a kábítószert pusztán élvezni akaró fogyasztó. A kábítószerfüggõség fennállása tényének megállapítása orvosszakértõi feladat.

A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérõen önálló, privilegizált tényállásként fogalmazza meg a kábítószerfüggõségbõl eredõ befolyásolt állapotban történt kábítószerrel visszaélés eseteit, és azt csak csekély mennyiségû kábítószer vonatkozásában, bizonyos elkövetési magatartásokra nézve engedi értékelni.

A Javaslat kizárólag az új privilegizált tényállás elkövetõje (tehát a kábítószerfüggõ személy) számára biztosítja a büntethetõség alóli elterelést, lényegében a hatályos szabályozás szerinti módon.

A Javaslat a kábítószerfüggõ személy saját célú felhasználásán kívül privilegizált esetként kezeli azt is, ha a kábítószerfüggõ személy felnõttkorú személynek kínál, ad át csekély mennyiségû kábítószert. Ugyanakkor a "kínál, átad" elkövetési magatartások esetében egyébként a Javaslat nem biztosítja az elterelés lehetõségét. További pontosítás, hogy a 282/A. § új (2) bekezdésének b) pontja csak a kábítószertõl befolyásolt állapotban történt elkövetés esetében biztosítja az elterelés lehetõségét.

A Javaslat új tényállással egészíti ki a Btk. rendelkezéseit. A kábítószer létrehozásához (elõállításához, termesztéséhez) szükséges anyagok, termékek, berendezések, az un. prekurzorok készítése, forgalmazása nyilvánvalóan olyan tevékenység, amely a kábítószerrel visszaéléssel összefüggõ tevékenységek vertikumához szorosan hozzátartozik. A Javaslat ezek közé sorolja azokat az ismereteket (technológiát) is, amelyek sok esetben ugyancsak elengedhetetlen feltételét képezik a kábítószer elõállításának.

A cselekmény társadalomra veszélyessége, illetõleg a kábítószerrel visszaélés visszaszorítása igényli, hogy az ilyen dolgok hatósági elõírások megszegésével történõ készítése, készíttetése, forgalmazása önállóan is fenyegetve legyen.

A Javaslat jogpolitikai szempontból a prekurzorokkal kapcsolatos egyes elkövetési magatartások vonatkozásában lehetõvé teszi, hogy az elkövetõ mentesüljön a büntetõjogi felelõsségre vonás alól.

A Javaslat két érdekre figyelemmel új tényállással egészíti ki a Btk. rendelkezéseit. Egyfelõl a közegészség érdeke megkívánja, hogy bizonyos szerek felhasználása valóban csak egészségügyileg indokolt célból történjen. Másfelõl ezzel szoros összefüggésben a sporttevékenység "befolyásolástól mentes" gyakorlása - hasonlóan más teljesítményalapú tevékenységhez - a köz számára alapvetõ morális elvárásként jelenik meg.

A Javaslat doppingként kezeli mindazokat a szereket, amelyeket nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály, vagy hatóság elõírása annak tart. A bûncselekmény elkövetési magatartásai hasonlóak a kábítószerrel visszaéléshez, és a Javaslat itt is súlybéli különbséget tesz egyfelõl az "elõállítási", "felhasználói", illetõleg "szállítási", másfelõl a "forgalmazási" típusú magatartások között, veszélyesebbnek tartva az utóbbit. A Javaslat számolva azzal, hogy egyfelõl a sporttevékenység körében történõ teljesítményfokozás igénye, másfelõl az ezzel szembeni kontroll közötti versenyfutás nem szûnik meg, hasonló veszélyességûnek tartja az olyan egészségügyi beavatkozásokat, amelyek ugyancsak a már említett két érdek sérelmével járnak, és a sporttevékenység körében tiltottak.

A Javaslat szerinti módosítás e körben ugyancsak figyelemmel van a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy érdekeire, és súlyosabb megítélés alá helyezi azt, akinek magatartása folytán ilyen személy használ fel teljesítményfokozásra alkalmas szert, úgyszintén, aki a "forgalmazási" típusú magatartását ilyen személy felhasználásával követi el.

A Javaslat jogpolitikai szempontból a doppingszerekkel kapcsolatos egyes elkövetési magatartások vonatkozásában lehetõvé teszi, hogy az elkövetõ mentesüljön a büntetõjogi felelõsségre vonás alól.

A Javaslat szerinti módosítás nyilvánvalóan nem érinti a Btk-nak azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján el kell járni, ha a doppingszer valamely személy egészségére nézve következményekkel jár.

1. A Javaslat 16. §-a változtat a hatályos Btk. elkobzásra vonatkozó szabályain. E módosítással összhangban szükséges a Btk. 286. §-ának módosítása is, errõl rendelkezik a Javaslat 66. §-a.

2. A Javaslat 64. és 65. §-a szerinti új tényállások megalkotása folytán szükséges az elkobzásra vonatkozó rendelkezések kiegészítése a 283/A. §, és a 283/B. § szerinti bûncselekményekkel.

1. A Btk. 286/A. § (1) bekezdése a) pontjának tartalmát azért szükséges pontosítani, hogy ezzel a Btk. fogalmai összhangba kerüljenek a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénnyel.

2. A Javaslat 69. §-a szerinti új tényállás megalkotása folytán szükséges az értelmezõ rendelkezés kiegészítése a 283/A. §-ra történõ hivatkozással.

1. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a értelmében tisztességtelen versenynek minõsül, ha árut (szolgáltatást) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsõvel, csomagolással - ide értve az eredet megjelölést is - vagy elnevezéssel állítanak elõ, hoznak forgalomba, amelyrõl a versenytárs, illetõleg annak jellegzetes tulajdonságú áruja ismerhetõ fel. A korábbi tényállás nem rendelte büntetni az áru ilyen módon történõ elõállítását, ugyanakkor a versenytárs azon érdekei, amelyek a más áruktól (szolgáltatásoktól) való megkülönböztetést szolgáló megjelölés, elnevezés, külsõ jellegzetesség kizárólagos használata által védettek, a gazdasági tevékenység folyamatát tekintve mind az elõállítás, mind a közbensõ forgalmazás és a tényleges forgalomba kerülés esetén sérülnek.

További módosításként kikerül a tényállási elemek körébõl az áru mennyiségére utalás, ezáltal megszûnik az a jogbizonytalanság, ami abból adódott, hogy a nagyobb mennyiség fogalmát a joggyakorlatnak kellett kialakítani. Ebbõl következõen szükséges a Btké.-ben meghatározni a bûncselekményi értékhatárt, amelyet a Javaslat 84. §-a végez el.

2. A Btk. 296/A. §-ának módosítására a gyakorlati tapasztalatok miatt kerül sor. A módosítás folytán egyértelmûvé válik, hogy az áru kelendõségének felkeltése, és nem fokozása érdekében kell a törvényi tényállásban leírt magatartást tanúsítani.

3. A Btk. jelenleg hatályos 298/A. §-ában a "társaság tagjai" szövegrész miatt a bûncselekmény csak akkor tényállásszerû, ha legalább két tag megtévesztése megvalósul. Ugyanakkor azoknak a gazdasági társaságoknak az esetében, amelyeknek csak két tagjuk van, a bûncselekményt a hatályos szöveg szerint nem lehet elkövetni. Ezt a hiányosságot pótolja a Javaslat 70. §-a, melynek folytán a társaság egy tagjának megtévesztése esetén is bûncselekmény valósul meg.

4. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 12. §-ának (4) bekezdése értelmében a tag (részvényes) helytállni tartozik azért, hogy az általa szolgáltatott nem pénzbeni hozzájárulás (nem pénzbeli betét) társasági szerzõdésben megjelölt értéke nem haladja meg annak a szolgáltatás idején fennálló értékét. A 12. § (3) bekezdése pedig arra az esetre, ha a nem pénzbeni hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg, kifejezett felhatalmazást tartalmaz a tekintetben, hogy a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhassák. Az új társasági törvény 312. §-a az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-át egy újabb (3) bekezdéssel egészíti ki, miszerint az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon nem pénzbeli hozzájárulásként gazdasági társaság részére történõ szolgáltatásakor csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehetõ figyelembe. A védendõ jogi tárgy, vagyis a társaságok törvényes alakulásához és mûködéséhez fûzõdõ közérdek, ideértve a társasági szerzõdésben a tagoknak a társaság vagyonához történõ pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás reális értéken történõ megjelölését is.

Az idézett rendelkezések értelmében a Btk. 298/C. §-ának új (1) bekezdése szerint a törvény büntetni rendeli azt a magatartást, ha a társaságnak szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás (nem pénzbeli betét) értékét a társasági szerzõdésben a szolgáltatás idõpontjában fennálló, illetõleg a könyvvizsgáló által megállapított értéktõl magasabban állapítják meg. Az új (2) bekezdés pedig a védett vagyoni körre tekintettel büntetni rendeli azt a magatartást is, amikor közremûködnek abban, hogy ezen vagyoni kört nem pénzbeli hozzájárulásként a könyvvizsgáló által megállapított értéktõl alacsonyabb értéken jelölik meg a társasági szerzõdésben.

5. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. §-ának (3) bekezdése az üzleti titok fogalmát a korábbi, 1990. évi LXXXVI. törvény 5. § (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakhoz képest kiegészítette. Erre tekintettel indokolt a Btk. 300. §-a (2) bekezdésének a versenytörvény tartalmának megfelelõ módosítása.

6. Az értékpapírtitkok megsértésének bûncselekményét az 1997. évi LXXIII. törvény új 300/D. §-ként iktatta be a Btk-ba. E bûncselekmény mind a védett jogi tárgyat, mind az elkövetési magatartást tekintve hasonló a Btk. 300. §-a szerinti üzleti titok megsértéséhez és a 300/A. § szerinti banktitok megsértéséhez. E két bûncselekményre nézve a Btk. 300/B. §-a speciális büntethetõséget kizáró okként határozza meg, ha a cselekményt a pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése érdekében követik el. Ilyen büntethetõséget kizáró ok megállapítása az értékpapírtitok megsértésénél is indokolt, ezért a Javaslat 73. §-a a Btk. 300/D. §-át új (3) bekezdéssel egészíti ki.

1. A Javaslat módosítja a pénzmosás tényállását, és a jelenleginél tágabban vonja meg a pénzmosással összefüggésbe hozható alapbûncselekmények körét. A Javaslat abból indul ki, hogy a Btk-ban több olyan öt évig, illetõleg egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel fenyegetett bûncselekmény van, amelyekbõl származó anyagi javak elrejtése a pénzmosás bûncselekményének tényállása szempontjából nem hagyható figyelmen kívül.

2. A Javaslat pontosítja a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség megszegését elõíró rendelkezést, és meghatározza, mely törvény rögzíti e kötelezettséget.

1. A bankkártya-hamisítás a forgalmi viszonyokat károsan befolyásoló, büntetõjogi úton is üldözendõ jelenség, amelynek elõkészületi magatartásait is indokolt bûncselekménnyé nyilvánítani. Ezért a Javaslat 75. §-a a Btk. 313/B. §-át az e bûncselekmény elõkészületét büntetni rendelõ (3) bekezdéssel egészíti ki.

2. A Javaslat a bankkártyával visszaélés bûncselekményének Btk-ba beiktatása óta eltelt idõ tapasztalataira figyelemmel módosítja a bankkártyával visszaélés bûncselekményének elkövetési magatartásait, bûncselekménnyé nyilvánítva a bankkártya jogosulatlan felhasználását, és azt, ha valaki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul felhasznált bankkártyával történõ fizetést fogad el.

Hasonlóan a Javaslat 39. §-ának (1) bekezdéséhez, amely a kiegészítést az emberölés bûncselekménye esetében végzi el, a 77. § a rablás súlyosabban minõsülõ eseteiként határozza meg, ha azt hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére követik el.

A Javaslat a vagyon elleni bûncselekményekre vonatkozó értelmezõ rendelkezést módosítja akként, hogy a dolog fogalma alá vonja a dematerializált értékpapírt is. A dematerializált értékpapírra vonatkozó rendelkezéseket az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvény tartalmazza.

1. A Javaslat a polgári szolgálat alóli kibúvás bûncselekményének differenciáltabb szabályozását teremti meg, különválasztva azokat az elkövetési magatartásokat, amelyeket a hatályos 336/A. § egy tényállásban rendel büntetni. Az (1) bekezdés - hasonlóan a Btk. 334. §-ának (1) bekezdéséhez - vétség miatt két évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a polgári szolgálatra jogosultat, aki a szolgálat megkezdésére - vagy félbeszakítás esetén - annak folytatására vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget.

2. A (2) bekezdés bûntettként rendeli büntetni azt az esetet, amikor a polgári szolgálatra jogosult, vagy a polgári szolgálatát már teljesítõ személy a megjelenési kötelezettségének abból a célból nem tesz eleget, hogy a polgári szolgálat teljesítése alól véglegesen kivonja magát. A megjelenési kötelezettségrõl az 1997. évi XXI. törvény 3. §-ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést.

3. A (3) bekezdés a) pontja - hasonlóan a Btk. 335. §-ának (2) bekezdéséhez - súlyosabban rendeli büntetni, ha a szolgálat alóli végleges kivonás céljával az elkövetõ a testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztõ magatartást tanúsít. A (3) bekezdés b) pontja pedig azt az esetet bünteti súlyosabban, amikor a polgári szolgálatot teljesítõ személy a szolgálat alóli végleges kibúvás céljából nem tesz eleget szolgálati kötelezettségének.

4. A Javaslat (4) bekezdése vétség miatt egy évi szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a polgári szolgálatot teljesítõt, aki a (3) bekezdés a) pontja szerinti bûncselekményt a polgári szolgálat alóli ideiglenes kibúvás céljából követi el.

5. A Javaslat (5) bekezdése a szolgálati helyérõl tíz munkanapot meghaladóan jogellenesen távolmaradó polgári szolgálatot teljesítõt rendeli büntetni. Ebben az esetben a társadalomra veszélyességet az alapozza meg, hogy a szolgálati helyrõl huzamosabb, tíz munkanapot meghaladó ideig marad el az elkövetõ.

6. A Javaslat - hasonlóan a Btk. 336. §-hoz - a polgári szolgálat megtagadását öt évig terjedõ szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

A Javaslat 30. §-a a Btk. VIII. Fejezetét új értelmezõ rendelkezésekkel egészíti ki, ezzel lényegében kiterjeszti a Btk. XX., katonai bûncselekményekrõl rendelkezõ fejezetének a hatályát a szövetséges fegyveres erõ katonája ellen elkövetett katonai bûncselekményre is. Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik szorosan a Btk. új 368. §-a, amely a szövetséges fegyveres erõ fogalmát határozza meg.

A Javaslat 58. §-ával módosítandó lõfegyverrel vagy lõszerrel visszaélés bûncselekményének enyhébben büntetendõ esetéhez (263/A. § (4) bek.) kapcsolódik a Javaslat 82. §-a, amely a Btké-t a lõszer csekély mennyiségének fogalmát tartalmazó új 22/A. §-sal egészíti ki. A lõfegyverrel vagy lõszerrel visszaélés privilegizált esetének alkalmazásában a Javaslat legfeljebb három darabban határozza meg azt a lõszermennyiséget, amely csekély mennyiségûnek tekinthetõ.

1. A Btk. 286/A. § (2) bekezdése alapján kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell.

Az 1/1968 (V.12.) BM-EüM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése meghatározza kábítószer fogalmát, a rendelet 1-3 mellékletei pedig tartalmazzák a kábítószernek minõsülõ anyagok és készítmények jegyzékét. A 4/1980. (VI.24.) EüM-BM együttes rendelet 1. §-a meghatározza a pszichotrop anyag fogalmát, és e rendelet (idõközben a 27/1997. (IX.19.) NM-BM együttes rendelettel módosított) mellékletét képezõ I-II. jegyzéke felsorolja a Btk. 286/A § (2) bekezdése szerinti értelmezõ rendelkezés alá tartozó pszichotrop anyagok listáját.

A több száz anyag közül a Javaslat - szakértõi tapasztalatokat figyelembe véve - kiválasztja azt a kört, amely mintegy 99 %-ban lefedi az elõforduló kábítószerfajtákat, és rájuk nézve konkrét tömegértékekkel meghatározza a csekély mennyiség felsõ határát. A mennyiség meghatározásának alapja a kérdéses anyag bázis formában megadott tiszta hatóanyag tartalma. A tiszta hatóanyag tartalom közérthetõ és valamennyi kábítószerre értelmezhetõ fogalom. A csekély mennyiség felsõ határának így meghatározott mennyiségei az LSD, az MDA, MDMA, N-etil-MDA(MDE), a kodein, a tetrahidro-kannabinol esetében jelentõsen elmaradnak a jelenlegi mennyiségektõl. Kisebb mértékû az elmaradás a kokain, a morfin, az amfetamin, a metadon esetében.

2. A Javaslat a jelentõs mennyiség fogalmát ugyancsak meghatározza. E körben azonban már nem érvényesül az a kriminálpolitikai szempont, ami a csekély mennyiség meghatározásánál érdekként kezeli a kábítószerfüggõ személlyel szembeni megkülönböztetett bánásmódot, hiszen ez esetben az elkövetõvel szembeni büntetõ igény érvényesítésénél a Btk. 282/A.§ által biztosított (un. elterelési) lehetõség szóba sem jöhet. A Javaslat itt arra volt tekintettel, hogy megmaradjon a Btk. 282. § szerinti differenciált szabályozás alkalmazásának lehetõsége. A kábítószerrel visszaélés bûncselekmény tényállásában szerepel a csekély és a jelentõs mennyiség, de a tényállás konstrukciója egyértelmûvé teszi, hogy más elbírálás (a 282.§ (1)-(2) bekezdése) alá esik a csekély mennyiség felsõ határát meghaladó, de a jelentõs mennyiséget el nem érõ kábítószerre történt elkövetés.

Ebbõl adódóan a Javaslat - figyelemmel arra is, hogy a csekély mennyiség határait alapvetõen csökkentette - a jelentõs mennyiség nagyságát úgy alakította ki, hogy a büntetési tételekkel is elkülönülõ köztes tartományhoz fûzõdõ jogalkotói szándék érvényesülése a jövõben is reális legyen. E körben a húszszoros mérték a jogalkotónak a társadalomra veszélyességben gyökerezõ értékítélete.

3. A Javaslat, amikor egyes kábítószerfajtákra konkrét mennyiségi értékeket határozott meg, egyidejûleg számot vetett azzal is, hogy az érintett tényállások szempontjából rendezni kell mindazon kábítószerek kérdését is, amelyeket a törvény értelmezési köre nem érint. A Javaslat erre nézve egy - a külföldi szabályozásokban ismert - megfeleltetési módszert határoz meg. A módszer lényege, hogy a konkrétan meghatározott körbõl - szakértõi alapon - kiválaszt egy kábítószerfajtát, a morfint, és ehhez képest állapítja meg a csekély, illetve jelentõs mennyiségét mindannak a kábítószernek, amelyeknek ritka elõfordulása miatt nem indokolt külön törvényi szabályozása. E módszer - miután feltételei törvényi szinten egzaktan szabályozottak - a tényállás elemeinek meghatározottságát nem érinti, ugyanakkor a jogalkalmazás számára biztos támpontot ad.

A kábítószerrel visszaélés tényállásában alapvetõen két típusú elkövetési magatartás szerepel, egyrészt a "készítés" (elõállít, termeszt), másrészt a "forgalmazás" (kínál, átad, forgalomba hoz stb.) gyûjtõfogalmak alá sorolható magatartások. A "készítés" típusú elkövetési magatartások a kábítószer létrehozatalára irányulnak, míg a "forgalmazás" típusú elkövetési magatartások a létrehozott (termesztett, elõállított) kábítószerrel való cselekvéseket jelentik. A kábítószer elõállítása szempontjából a Javaslat a tiszta hatóanyag-tartalomhoz viszonyítja a társadalomra veszélyességet.

Ugyanakkor a kábítószer termesztése szempontjából szóba jöhetõ kannabisz növény esetében felmerül a társadalomra veszélyességnek a növényegyedek számához való viszonyítása. A társadalomra veszélyesség kérdése ebben a körben némileg azért merül fel másként, mert a kannabisz növény fejlõdési szakaszaihoz különbözõ hatóanyag tartalom elérése párosul. A Javaslat ezt a helyzetet is értékeli, és meghatározott számú növényegyedek termesztéséhez köti a tényállás szerinti differenciálást. Ez azt is jelenti, hogy e körben a tiszta hatóanyag-tartalomnak már nem jut szerep, hanem pusztán a növényegyedek száma az, ami a cezúrát meghúzza. A Javaslat - miután a növény fejlõdési szakaszaival egyidejû tiszta hatóanyag-tartalom változását normatív eszközökkel behatárolni nem lehet - annak a potenciális lehetõségnek tulajdonít társadalomra veszélyességet, amit a növényegyed fejlõdésével együttjáró tiszta hatóanyag-tartalom növekedése jelent.

A 84. § a Javaslat 68. §-ával összefüggésben meghatározza az áru hamis megjelölése bûncselekményének értékhatárát.

1. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet 8. §-a rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátás eljárási kérdéseirõl. A jogszabály kimondja, hogy a feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 47-48., 112. §) a büntetésvégrehajtási bíró a büntetésvégrehajtási intézet elõterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges idõpontja elõtt az elítélt meghallgatása után határoz, és arról is rendelkezik, hogy ha a büntetésvégrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségét késõbb újból megvizsgálhatja.

2. Ezek a rendelkezések az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátására is vonatkoznak. Figyelemmel azonban arra, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében elvileg nincs olyan idõpont, amikor az elítéltet - a büntetés teljes kitöltése miatt - szabadítani kell, szükséges olyan rendelkezés felvétele a Bv. tvr. szabályai közé, amely az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében a további felülvizsgálatot törvényi határidõkhöz köti. Ezért a Javaslat 85. §-a olyan szabályt épít be a Bv. tvr. rendelkezései közé, amely az ítélõbíróság által megállapított idõtartamban történõ felülvizsgálat nemleges eredménye után az ismételt felülvizsgálatot legkésõbb két év múlva, ezt követõen pedig évente kötelezõvé teszi.

A büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 43. §-a a Be-t új 267/A. §-sal egészíti ki, amely lehetõséget nyújt a tulajdonjogi igény érvényesítésére azon egyéb érdekelt számára, akinek a tulajdonát képezõ dolgot a bíróság elkobozni rendelte. Az igény érvényesítésére a Be. új szabálya szerint hatvan napon belül van lehetõség. Erre a jogosultságra tekintettel szükséges kiegészíteni a Bv. tvr.-nek az elkobzás végrehajtására vonatkozó szabályait azzal, hogy az elkobzás végrehajtását a polgári perben eljáró bíróság döntéséig el kell halasztani, ha az egyéb érdekelt a törvénynek megfelelõen tulajdonjogi igényét polgári perben érvényesíti.

1. Az egyszerûsített kiadatás új intézmény a magyar jogban, amelyet a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 23. §-a vezetett be, az Európai Únió jogalkotására figyelemmel. A törvény 23. §-a szövegének tervezett módosítása és ezzel összefüggésben a törvény 20. § (1) bekezdése f) és g) pontjának elhagyása (a Javaslat 93. § (2) bekezdésében), az egyszerûsített kiadatás gyakorlati alkalmazásának megkönnyítése végett indokolt.

2. A Javaslat 88. §-a a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvényt kiegészíti a büntetõeljárás kötelezõ átadásáról szóló rendelkezéssel. Magyar-ország az euro-atlanti csatlakozással összefüggésben az utóbbi években több olyan nemzetközi egyezményt kötött meg, amelyek - többek között - bizonyos esetekben elõírják a magyar büntetõ joghatóságról történõ lemondást.

Így az 1995. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerzõdés részes államai és a "Békepartnerség" más résztvevõ államai közötti, fegyveres erõik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítõ Jegyzõkönyve I. Cikke szerint ha a Megállapodás vagy bármely kiegészítõ jegyzõkönyve részes államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete részes államainak fegyveres erõik jogállásáról szóló 1951. június 19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: NATO SOFA) elõírásait, mintha annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne. A békepartnerségi szerzõdést kihirdetõ 1995. évi CII. törvény mellékletében található SOFA Egyezmény VII. cikke tartalmaz rendelkezéseket a joghatóságra nézve, megállapítva kizárólagos és párhuzamos joghatóságot, ez utóbbin belül elsõdleges és további joghatóságot, illetõleg a párhuzamos joghatóság esetén az elsõdleges joghatóságról való lemondást is szabályozza.

Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erõinek a Magyar Köztársaság területén történõ tevékenységérõl szóló Megállapodás, valamint az annak mellékletét képezõ Végrehajtási Megállapodások megerõsítésérõl és kihirdetésérõl szóló 1997. évi XLIX. törvény (Megállapodás), mivel e törvény az elsõdleges joghatóságról való lemondást teszi fõszabállyá az Egyesült Államok Magyarországon tartózkodó személyi állománya által elkövetett bûncselekmények esetében.

E két, már a belsõ jog részét képezõ nemzetközi szerzõdés rendelkezéseire tekintettel szükséges megteremteni az összhangot a nemzetközi szerzõdések és a bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény között. Ennek érdekében a Javaslat 88. §-a ez utóbbi törvénybe egy új rendelkezést iktat be, amely szerint a büntetõeljárás átadása kötelezõ, ha a bûncselekmény üldözésérõl a Magyar Köztársaság törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésben lemondott.

3. A Javaslat 89. §-a a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvénynek a szabadságvesztésre ítélt külföldi állampolgárok átszállításáról rendelkezõ 56. §-át egészíti ki azzal, hogy az átszállításhoz történõ hozzájárulás az elítélt részérõl nem vonható vissza. Ez azért indokolt, mert az utóbbi idõben egyre több olyan eset fordult elõ, amikor a magyar bíróság által jogerõsen elítélt külföldi állampolgárok az átszállításukhoz adott hozzájáruló nyilatkozatukat olyan idõben vonják vissza, amikor az ügyekben már érdemi miniszteri döntés, a külföldi hatóság megkeresése is megtörtént. A jelenlegi szabályozás nem ad lehetõséget arra, hogy a hozzájárulás visszavonását a jogsegélyügyekben eljáró hatóság ne vegye figyelembe, ezért szükséges, hogy számos állam (pl. Ausztria, Németország) példája alapján a magyar törvény is tartalmazza azt a szabályt, hogy az átszállításhoz való hozzájárulás nem vonható vissza.

4. A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló törvény rendelkezései szerint kiadatás esetében egyértelmû, hogy a külföldi megkeresés teljesítésekor az eljárás alá vont személyre a bírósági eljárással kapcsolatban felmerült költség (iratok magyar nyelvre való fordítási díja, kirendelt védõi díj) nem terhelhetõ. Más a helyzet azonban a törvény IV. Fejezet 1. és 3. Címében szereplõ szabályozás szerint a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés, illetve szabadságvesztéssel járó intézkedés végrehajtásának átvétele esetén. Ezen - az elsõsorban a külföldön szabadságelvonással sújtott magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhellyel rendelkezõ elítélt érdekét szolgáló - jogintézmény alkalmazása esetén nem indokolt, hogy az elítélt helyett a felmerült költségeket a magyar állam viselje.

5. Az ET kiadatási egyezmény 6. cikkéhez Magyarország az 1994-ben történõ csatlakozása során - az akkor hatályos belsõ joga követelményeibõl adódóan - olyan fenntartást tett, hogy nem engedélyezi a magyar állampolgárok kiadatását. A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 13. §-a azonban ezt a merev tilalmat feloldotta, és lehetõvé teszi meghatározott feltételekkel magyar állampolgár kiadatását is figyelemmel a nemzetközi büntetõjogi együttmûködés hatékonyságának növelésére vonatkozó nemzetközi elvárásokra. Ennélfogva indokolt a magyar fenntartás - e törvénynek megfelelõ - módosítása.

1. A Javaslat jelentõs mértékben szigorítja a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel, a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel és a fegyvercsempészet büntetési tételeit. Jogpolitikai megfontolásból azonban a Javaslat 92. §-a lehetõséget teremt arra, hogy a jogosulatlanul birtokban tartott robbanóanyag, robbantószer, lõfegyver és lõszer hatóságnak történõ önkéntes átadásával, vagy annak bejelentésével, hogy tartásra nem jogosult vagy engedéllyel nem rendelkezõ személynek robbanóanyagot, robbantószert, lõfegyvert vagy lõszert adott át, az elkövetõ mentesüljön a büntetõjogi felelõsségrevonás alól.

2. A Javaslat 93. §-a hatályba léptetõ, módosító és hatályon kívül helyezõ rendelkezéseket tartalmaz.

A 47. §-a (3) bekezdésének második mondatát a Javaslat 4. §-ával összefüggésben szükséges hatályon kívül helyezni, figyelemmel arra, hogy a többszörös visszaesõ a Javaslat szerint feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozási javaslat elfogadása esetén a Btk. 48/A. §-át hatályon kívül kell helyezni, mivel a jelenleg e §-ban szabályozott rendelkezések a Btk. új 47/B. §-ába kerülnek át.

A Btk. 92. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezését a Javaslat 25. és 26. §-aiban meghatározott módosítások indokolják: az összbüntetés jogintézményének a quasi halmazati összbüntetésre történõ szûkítése miatt az összbüntetés másik feltételét szabályozó 92. § (2) bekezdését hatályon kívül kell helyezni.

A Btk. 258. §-ának, 269/B. §-ának, 273/A. §-ának, 314. §-ának és 329/A. §-a (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése az elkobzás szabályainak megváltoztatása miatt szükséges.

A Btk. 309. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az "aranyra" és az (1) bekezdésének d) pontjában az "aranyat" szövegrész hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt módosító 1997. évi CXLVII. törvény 41. § (2) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte a devizatörvénynek az aranyra vonatkozó külön rendelkezésekrõl szóló XXI. fejezetét, amelyben a 80. § (1) bekezdése mondta ki az arany hazajuttatásának kötelezettségét, illetõleg a 80. § (2) bekezdése kötötte engedélyhez az aranynak az országból történõ kivitelét. E törvénymódosítást követõen az arany devizajogi megítélése azonos a vagyoni értékével.

3. A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 35. §-a a Btké. 31. §-ába egy f) pontot iktatott be. Ugyanakkor a Btké. 31. §-a már tartalmaz egy f) pontot, az 1997. évi LXXI. törvény 73. §-a iktatott be. Erre figyelemmel szükséges a második f) pontként beiktatott rendelkezés jelölésének módosítása.

4. A Javaslat 30. §-a a Btk. VIII. fejezetét, a Javaslat 81. §-a pedig a Btk. XX. fejezetét egészíti ki értelmezõ rendelkezésekkel, amely az ország NATO-hoz történõ csatlakozása miatt szükséges. Ezeket a rendelkezéseket akkor indokolt hatályba léptetni, amikor a tényleges csatlakozás megtörténik, ezért e két szakasz a NATO-hoz történõ csatlakozásról és a Washingtoni Szerzõdés szövegének kihirdetésérõl szóló törvény 2. §-ának napján lép hatályba.

5. A Javaslat jelentõsen megváltoztatja a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását mind a határozott tartamú szabadságvesztés, mind a az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén. Erre figyelemmel szükséges olyan rendelkezés megfogalmazása, amely a joggyakorlat számára iránymutatást ad az e törvényjavaslat törvénykénti hatálybalépése után arra az esetre, ha a törvény hatálybalépése elõtt szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról kell dönteni. Az egységes jogalkalmazás érdekében a Javaslat akként rendelkezik, hogy az szabadságvesztésre ítélt az elítélésekor hatályban volt jog szerint bocsátható feltételes szabadságra.

6. Minthogy a Javaslat nagy terjedelemben módosítja a Btk-t, a jogbiztonság érdekében indokolt a törvény szövegét a módosításokkal egységes szerkezetben közzétenni. Errõl rendelkezik a (7) bekezdés.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetben nagy a valószínûsége annak, hogy a pszichés funkcióiban sérült, semmit sem veszthetõ elítélt(ek) rendkívüli eseményeket kövessenek el.

Éppen ezért az ilyen büntetések végrehajtása sajátos feltételrendszer megvalósítását igényli, s a részletes számítások ebbõl indulnak ki.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtására alkalmas fogvatartotti tér kialakítására két lehetõség közül lehet választani:

• vagy új intézetet kell létesíteni,
• vagy a meglévõ intézetben kerülnek kialakításra a végrehajtáshoz szükséges feltételek.

Mindkét esetben az alábbi norma szerinti megvalósítást kell figyelembe venni, azzal az igen fontos kitétellel, hogy új intézet építése esetén minimum 30 férõhely kialakítása lehet gazdaságos.

A meglévõ intézetben történõ kialakítás során szintén gazdaságossági megfontolásból kb. tíz életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elhelyezésére célszerû egy egységet létrehozni.

A meglévõ intézetben történõ kialakítás esetén a helyiség igény:

• 10 db egyszemélyes, egy oldalban kialakított zárka, melynek ablakai nem nyílhatnak közterületre,
• 2 db közösségi, foglalkoztató helyiség,
• 2 db biztonsági beszélõ,
• ügyeleti szoba,
• egészségügyi vizsgáló helyiség,
• nevelõi szoba.

Új intézet építése esetén a helyiség igény:

• 30 db egyszemélyes, egy oldalban kialakított zárka, melynek ablakai nem nyílhatnak közterületre,
• 6 db közösségi, foglalkoztató helyiség,
• 3 db biztonsági beszélõ,
• fürdõ,
• ügyeleti szoba,
• egészségügyi vizsgáló helyiség,
• nevelõi szoba,
• igazgatási helységek,
• kazánház,
• sportudvar,
• bástyafal és õrtornyok.

Új intézet építése esetén természetesen számolni kell a telekár és a felmerülõ infrastrukturális szükségletek költségeivel.

Zárkánként: - speciális, rögzített fekhely,

• speciális, rögzített asztal, szék, szekrény, polc,
• vandálbiztos WC, mosdó, törhetetlen tükör,
• hideg-meleg vizes zuhany,
• vandálbiztos, technikai védelemmel,

jelzõberendezésekkel felszerelt bv-szabványú

nyílászárók (ajtó, gyengeáramú jelzõ rács-ablak),

• védelemmel ellátott, falba épített fûtõtest,
• kisfeszültségû, vandálbiztos világítás,
• oda-vissza beszerelésre alkalmas kommunikációs berendezés,
• tûzjelzõ, füstérzékelõ,
• égésgátolt ágynemûk.

Zárka elõterébe:

• személyes tárgyai tárolására alkalmas szekrény, polc,
• közmûvelõdési célokat ellátó készülékek (rádió, televízió stb.)
• rögzített szék, asztal.

Beszélõhelyiségbe:

• az elítélt és a hozzátartozója közötti kommunikáció biztosítása technikai berendezéssel,

- vandálbiztos, technikai jelzõberendezésekkel felszerelt nyílászárók,

• a helyiség vizuális megfigyelésére alkalmas technika,
• tûzjelzõ, füstérzékelõ.

Foglalkoztató helyiségbe:

• rögzített asztalok, széke,
• vandálbiztos, technikai jelzõberendezésekkel felszerelt nyílászárók,
• közmûvelõdési célokat ellátó készülékek (rádió, televízió stb.),
• oda-vissza beszélésre alkalmas kommunikációs berendezés,
• tûzjelzõ, füstérzékelõ.

Közlekedõtér:

• összefüggõ, vizuális megfigyelést biztosító technikai rendszer (kamerák, monitorok),
• a zárkaajtók elektromos zárral, az ügyeleti helyiségbõl egyszerre és külön-külön vezérelhetõk,
• a körletre történõ belépéshez zsilip, kapukeretes és kézi fémkeresõ,

Fürdõ:

• közlekedõtérbõl nyíló, ellenõrzõnyílással (ablakkal) kettõs ajtó, vandálbiztos berendezések,

Ügyeleti szoba:

• a technikai rendszer jelzéseinek fogadására alkalmas központ,
• legalább háromcsatornás (oda-vissza beszélõ készülék, telefon, külön csatornán mûködõ URH rádió) összeköttetés biztosítása,
• fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,

Nevelõi iroda:

• fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,
• kétcsatornás hírösszeköttetés biztosítása,

Egészségügyi vizsgáló:

• fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,
• hírösszeköttetés rendszerkészülékekkel,

A személyzet szolgálatteljesítési helyiségeit és a szociális helyiségeket a zárkák elõtti közlekedõtértõl le kell választani. A zárkák elõtti közlekedõtér kettéválasztott (ráccsal vagy vandálbiztos üveggel). Az egyik térbe nyílnak a zárkaajtók, ez szolgál a fogvatartottak közlekedésére. A másik tér a személyzet közlekedésére szolgál.

Az épületegyüttes külön, legalább hatméteres bástyafallal körülkerített. A bástyafal vonalában összefüggõ mûszaki és elektronikus õrzésvédelmi rendszer kerül kiépítésre. Végpontjai az ügyeleti helyiségbe kerülnek bekötésre.

Az objektumra történõ belépés jármû és személy beléptetésére is alkalmas zsiliprendszerben történik, itt folyamatos szolgálati beosztásra alkalmas szolgálati helyiség kerül kialakításra. Az udvaron legalább 600 négyzetméteres, szilárd (lehetõség szerint mûanyag) burkolatú elkülönített sportudvart kell kialakítani, melyet a technikai rendszer védelme érdekében a bástyafallal azonos magasságú dróthálóval kell körülkeríteni, a tetején befelé hajló mászásgátlóval ellátva.

A számítógép- és az õrzésbiztonsági rendszer mûködéséhez illetéktelen számára hozzáférhetetlen elektromos hálózatot kell kiépíteni, amelyet szünetmentes áramkörrel is el kell látni.

Személyzet: - folyamatos beosztásban:

körletfelügyelõ (zászlós): 3 fõ (összesen 16 fõ),

biztonsági felügyelõ (zászlós): 2 fõ (összesen 11 fõ),

- hivatali munkarendszerben:

objektumvezetõ (tiszt): 1 fõ,

nevelõ (tiszt): 2 fõ,

elõállító biztonsági felügyelõ (zászlós): 1 fõ.

Személyzet: (30 fõs körlet építése esetén)

- folyamatos beosztásban:

körfelügyelõ (zászlós): 9 fõ (összesen 27 fõ),

biztonsági felügyelõ (zászlós): 6 fõ (összesen 18 fõ),

- hivatali munkarendben:

objektumvezetõ (tiszt): 1 fõ,

nevelõ (tiszt): 6 fõ,

gazdasági munkatárs (tiszt) 4 fõ,

(zászlós) 6 fõ,

elõállító biztonsági felügyelõ (zászlós): 3 fõ.